(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar könyvszemle"

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the past, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including placing technical restrictions on automated querying. 

We also ask that you: 

+ Make non-commercial use of the files We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrain from automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each file is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



MAGYAK 

KÖNYVSZEMLE. 

A MAGYAR NEMZ. MÚZEUM SZÉCHÉNYI ORSZ. KÖNYVTÁRÁNAK 

KÖZLÖNY E. 

A NM. VALTiÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL 

8ZEKKE8/.TI 

KOLLÁNYI PERENCZ. 

UJ FOLYAM XVr. KÖTET. 
1908-iKi ÉTFOLYAM. 



BUDAPEST 
KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM SZÉCHÉNYI OHSZ. KÖNYVTÁRA 

1908. 



THE NEW YWK 
PUBLIC LIBRARY 

44iy39A 

ASrOI^, LENOX AND 

T1LD£M FOUNDATIONS 

K 1960 L 



13u.lai.est. Atbonaeum r.-t. könyvi]y,.mJüja 



•• • •• • , 



• • ■ • ■ 



tartalom;. 

1. ÉRTEKEZÉSEK. ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK 

Lap- 

A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Orsz. Könyvtára az 1907. 

évben. (Négy melléklettel és négy szövegképpel) „ 97 

Dr. Császár Elemér. Kisfaludy Sándor könyvtára 1795-ben 314 

Dr. Gl'LYÁs Pál. A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Orsz. Könyv- 
tárában lévő Aldinák leíró jegyzéke. (Ötödik és hatodik köz- 
lemény, tiz szövegképpel) .„ 51. 148 

Ujabb külföldi tanulmányok Mátyás király könyvtáráról. (Eg^- 

szövegképpel) « 193 

Egy tudományos kölcsön-könyvtár: a >London Library« ... ... .„ 223 

Bibliográfiai rendszerek (Első közlemény.) ^ 28^ 

Kereszty István. A zene irodalma a könyvtárban 31^ 

Dr. Melicu János. Az »Orthographia vngarica« és a magyar helyes- 
írás. (Egy hasonmás füzettel) ., ... 11^ 

Ujabb adalékok a hazai vond (szlovén) nyelvű irodalom biblio- 
gráfiájához ... 231 

Varjú Elemér. Két Corvin-kézirat. (Két melléklettel és három szöveg- 
képpel) „ 1 

Dr. Vértesy Jenő. A Fáncsy-féle színlap-gyííjtemény a M. N. Múzeum 

könyvtárában 201 

Vidéki könyvtáraink 190C-baii 2ft 

2. TÁRCZA. 

ÉVNEOYEDES JtXENTÉí^EK a M. Ncmz. Múzcum könyvtárának állapotáról 

1907. október l-tul 1908. szeptember 30-ig 73, 166, 246, 3-12 

A liUDAPESTI M. KIU. TüI). EOYETEM KÜNYYTÁKA 19ur)-ban 250 

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum könyvtára 1907-bcn 3-1:7 

A Magy. Tud. Akadémia könyvtáka liíOT-ben 345 

3. SZAKIRODALOM. 

Albert H.: Medicinische Literatur- und Schri!tsl»'ll<'i-Vadrmecuni 1907— 

1908. Ism. Ï 358 

Briquet C. 31.: Les filigranes. Lsin. dr. (inUjáa Fái 85 



IV 



Lai» 

British Museum. Reproductions from ilhiminaled manuscripls. S. III. 

Ism. — sp— ^ ^ H6i 

BBOwy James Duff: The small library. Ism. 2 178 

Burger Konrád: Buchhändleranzeigen dos XV. Jahrhunderts. Ism. dr. 

Gulyás Pál ... 172 

-Catalooüs Bibliothecac Musaei Nat. Hungarici III 359 

CocKERELL SíDXEY: The Gorleston psalter. Ism. G— s 26S 

Davenport Cyrill: The book, its history and development. Ism. V. II. Sfo 
DoREZ LÉON : Les manuscrits à peintures de la bibliothèque du Lord 

Leicester Ism. il 270 

Kssai de bibliographie pratique. Ism. X „ 8-î 

^lEHLow Karl: Kaiser Maximilians I. Gebetbuch. Ism. — r 205 

Grève ii. : Das Problem dor Bücher- und L<'sehallen. Ism. dr. Gulyás Pál .HG8 

Gyulai Augustus: Bibliography of english authors. Ism. 1 2G1 

fliKNEBERO Paul: Die Kultur der Gegenwart T. I. Abt. 1. I<m. dr. 

Gulyás Pál 79 

Leidinoer Georg: Die Teigdrucke des XV. Jahrhunderts. Ism. dr. 

Gulyás Pál 2(i4: 

MoRÓcz Jenő: Huszonöt esztendő. Ism. — sp — ... 867 

Petrik Géza: Magyar könyvészet 1886-19ü(). I. köt. Ism. dr. Gulyás Pál :í5(> 

lÍEJTü Sándor: A papiros tartósságának megállapítása. Ism. G—l 362 

Thieme Hugo P: Guide bibliographique de la littérature franvaiso do 

18(X) à 1906. Ism. —s. —l 176 

Weinberger \V. : Beiträge zur Ilandschriftenkundo I. Ism. dr. Gulyán Val 859 

Külföldi folyóiratok szemléje 87, 180, 272, 876 

Horváth Ignácz: A magyar bibliográfiai irodalom 1907. október l-lól 

1908. szeptember 80-ig 90, 182, 277. 880 

4. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

Szana Tamás f (-) 9«^ 

A kassai Múzeum új miniszteri biztosa 9i 

A Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének oloadí'ga 9i 

Dante Divina Comodiájának 14r72-ben Jesiben megjelent kiadás, (dr. G. P.) 95 

A kapronczai biblia, (b. Szabó László) 95 

A (larncgie-féle könyvtárakról (Observer) 9»'» 

Kinevezések a M. N. Múzeum könyvtárában 189 

Nemzetközi bibliográfiai konferenczia Hru.xellesbon 189 

A könyvek árengedménye (G. P.) 189 

A i)árisi Bibliothèque Nationale nyomlatványainak katalógusa {—sp—) 190 

Kinevezések a M. N. Múzeum könyvtárában 279 

A múzeumi hirlaptár állománya (k—y) 279 

A biblioíil és a bibliomán (—) ... 280 

A berlini kir. könyvtár új épülete. (Obserctr) 281 

Könyvlárszervezői állások Kszakamerikában (—ii—J 284 



Fővárosi kiadványok ingyenes szétosztása ... ^ „ 284- 

Takáls Rafael nyomdászati működéséről 285 

Dr. Fejérpataky László a berlini történelmi kongresszuson 382 

Ilécsei Viktor f ^ « ~ 382 

A Széchényi Orsz. Könyvtár tisztviselői tanulmányúton 382 

A Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Szövetségének 1908. évi közgyűlése 382^ 

A nemzetközi bibliográfiai értekezlet lefolyásáról (I) ^ 386 

Vramecz Antal krónikája (eh) 388- 

Modern könyvtári vasállványok 388 

VÁLTOZÁSOK A XAGYARORSZÁai NYOMDÁKNÁL 1908. január l-lől október 

31-ig ^ 192, 288, 391 

NÉV- És TÁRGYMUTATÓ „ ... 392- 

MELLÉKLET: 

A hazai nyomdák 1907-ben .« 1— l(v 

A hazai hirlapirodalom 1907-ben — I. Hírlapok Kereszty István-iÖl. 

— ír. Folyóiratok Horváth Ignácz-iól .. l-2f 



XVL KV»TCT, 1. rCZKT. tJ fOLVAM. t!)(W. .HKli.Ut -MÁh^ILS, 



Ltfï 



MAGYAR 



KÖNYVSZEMLE. 



[ÄlAUVAH NKMZ. MÜZEÜM fAÊCHÉNYl OtlSÜ KÖNYVTARÁNAK 



KÖZLÖNYE. 






KOLLANYl FKRKNCX 



\fm. kvi l'r)t,YAU. 



-•— LPÜZEt ' 



BUDAPEST 
I RIADJA A MAQYAK MEMZCII UÚZiUIM äZBOUUtXi OllâZ KON-YVTÂRA. 



TARTALOM. 



Varjú Elemér. Kel Curvin-kó/Jrat (két inellóklfttol é^ liamni -/«ivccLéppfr) 1 

Vidéki könyvtáraink líH>6-ban 2i\ 

Dr. Gulyás Pál. A Ma^-yar Ni»ni/.«'ti MiV/eum >/.«'(?iu''n\i Oi^/. K<ni\ vtárá- 

ban Irvo Alilinák li'iró jouv/ékc. íOtíuIik közli'iii»'ny. N Iias<iiiiiias^ali ől 
Tárcza. Kvnopry«'dos JHleiiló*^ a M. X. M'.'jy«Mim S/ÏMliriui (M-sz. Könyvtaiá- 

r«'»l az U»(i7. év ul<»l-ó n«';:y.í lében 7.» 

Szakirodalom. HiniH'l)f'r«í Taul. Uir Kullur tU-r (i.viMiwail. T. I. Abí. J. 
I>tii. /)/•. Gidt/n^ tíL -- Kssai (W bilirn»í?rajiiiif piali-iin'. I-m. i!. 
I;íÍ(11u;I. C. M. L«- l.lijrain'<. I<iri. /)/•. (inh/'ls lYíL - KüÜnMi ..ly.',- 
iralok >z.'iii;éjr h'iilsriu' l.il.-;.|i.!/"il:in!r. XXVUI. ic).... ,'•_>.. -i-S.. 
hw Wl. I.:i l»i:-:!«».:!:a, l\. W 7.. N.. í». - Miít«Mlun;:.'n «ifs (Kh-rr. 
Ni'H'ins líir riiluínlhi'k^wt-oii, \1. i. Iliv:-;.i «l»«!!«' bil.: "hs-hi» 

V d.-li aniii\i. Will. *).. lu -11. . i:..v!i.- .les i.ii i;nîi..M|iM-. Wll. 
7 5). •• ■ The l.bi.iry jn-.ini.iL XWII. K»., II . Ii'. - /.mi-.. iiri:'; lir 
r.:i.'h«'r IVMÎI !e. I\. 7.. «S.. i*. /«'lürilbial' t'ir r.il..;;..ilM-k-\\« .-^«mi. 

X\!V. h».. II.. \'l 79 

A magyar biblioí^ráfiai irodalom az 1907. óv utolsó negyedé- 
ben. Ilnróll. I.;i,.,H -.-.ul \){) 

Vegyes közlemények. S/ana Tain.is v rï.: \ K.i-^-.i .Mw/.-.iiu új 

fiiii:-/r»-!: i.:''«-:i •- .\ M i/í-iirní»:-. ••- KMri\\ • ji.il U; -/. rur«'í!'j\«-.i".- 
^.'.in-k i'!..:,,!,.,;!. — IMmI- hi.ii.a . .-m. :•:,-.!. ..;.•.?, H. 1 íT-M...)! .!.-:!..■;! 
iiH'L j»l«".í iiiail'isi. (Ih\ (r. 1*1 - .\ ■..i|in.ii../ai b'i :; . {'.rrlfai 
S:-ii-'> L''^- ■.}■'.) - A »iarni-.ií'-it'i«' k.'ii\ v.'ira!.!«.;. (0/.>, .■•••. .-.; ... \K\ 

I-T.elléklet. A ii.i/n -XMüi.-.'ik ll»oT-b..]« l -iip 



KET CORVIX-KÉZIRAT. 

(Két mellékleltel és három szövegképpel.) 

Varjő Elemértől. 

A Magyar Tudományos Akadémia 190o-ben pályázatot 
hirdetett a Corvina történetének megírására. Ez annyii jelent, 
hogy az Akadémia befejezettnek tekintette a Mátyás könyvtárát 
illető kutatásokat, s elérkezettnek látta az időt, a mikor a magyar 
nemzet múltjának ezt a sajátságos és nevezetes jelenségét kimerítő 
monográfiában le lehet tárgyalni. 

A Corvinával a külföldi tudós-világ szinte Mátyás ideje 
óta foglalkozik. Már alapítása idején akkora híre volt, a minőt — a 
köztudományosság szempontjától -— meg nem érdemelt, s alapítója 
halála után, mikor rövid idő alatt szétbomlott, valóságos legen- 
dákat költöttek róla. A tudósok gyarló másolataiban keresték 
egyik-másik régi iró legjobb szövegét, ók(^ri írók elveszettnek 
hitt munkáit kutatták kötetei közölt, Festnsl, Lh-ins hiányzó deca- 
sait, persze hiában. Később a kéziratokat pazar kiállításuk miatt 
keresték s mint a mfivészi ipar remekéivel foglalkoztak velük. 
Az érdeklődés ma sem csökkent s alig van év, hogy itt, vagy 
ott ne írnának valamit a nagy Hnnijndi Mátyás könyvtáráról 
illetve, annak maradványairól. 

Hazánkban jó későn kezdenek a Corvina iránt érdeklődni. 
Tudományos szempontból a XVlll. század vége előtt nem foglal- 
koznak vele, legfőképen azért nem, mert teljesen hiányzott az 
anyag, miután a nagy király könyveiből saját honában t-sak itt-ott 
lappangott egy-egy igen szerény darab. Még a kik írnak is róla, 
csak a külföldi tudósításokat követik. Önállóan és behatóan először 
Horvát István tanulmányozza a Corvina kérdését összeállítva 
a valódi és állítólagos Corvin-kódekszeknek a magú korában 
igen teljesnek mondható jegyzékét. Sajnos, mint a csodás szor- 

Magyar Ktayvtzemle. 1Ü08. I. fdzrt. 1 



2 Két Corvin-kézirat 

galmii tudós munkáinak legnagyobb része, ezek a jegyzetei is 
kiadatlanok maradtak s így hatásuk sem volt. fipp így kiadat- 
lanok maradtak Horvát legbuzgóbb követőjének, Rómer Flórisnak 
a Corvinát illető becses jegyzetei is, pedig ő már kevés hiján 
KX) kétségtelen s körülbelül ugyanannyi kétséges darabjáról állí- 
tott össze — javarészben közvetlen észleletein alapuló — jegy- 
zéket. Mellette s utána a legkiválóbb kutatók: Fral-yun Vilmos, 
Áhel Jenő és Csœifosi János, a kik feljárták a Nyugat minden 
nagyobb könyvtárát, keresve az egykor nagy gazdagságú tudós 
könyvtár szétszórt maradványait. 

E tudósok fáradozásai igen sok érdekes és becses apró 
adatot s több, előbb nem Ismert Corvin-kéziratot hoztak nap- 
világra. Azonban egyikük sem tudott olyan adatok birtokába 
jutni, melyek képessé tették volna arra, hogy a könyvtár törté- 
netét illető fontos kérdések közül bár csak egyre is meg tudjon 
felelni. Valamennyi eddig napfényre jutott adat sem tud megbíz- 
ható felvilágosítást adni arról, hogy mi czélbóU julcsofJa eszkö- 
eökkel, m'mö elvek szerint gyűjtötte össze könp^tárát Mátyás 
király; 7ni volt gyűjteményében, hány darabhói állott aZj mennyi 
maradt belőle, hol vannak a meglevő darabjai í* Jól megnézve az 
eredményeket, konstatálnunk kell, hogy az utolsó 30 év alatt 
alig haladt valamit előre a kérdés a megfejtés felé: mindössze 
az ismert, vagy helyesebben az irodalmilag ismertetett kéziratok 
száma növekedett meg; ez sem valami nagyon. 

Tanulságos összevetni az egyes kutatók által ismert Corvin- 
kódekszek számát, hogy világosan lássuk, minő lassan lialadunk 
előre a Corvina megismerésében. 184()-ben Bndik oD-et (köztük 
48 valóságosat), ugyanakkor Horvát István körülbelül 80- at 1848- 
ban Yogel l(Xj-at (fele kétséges), 1878-ban Rómer Di biztosat, 
Fischer csak 02 biztosat, de emellett 53 valószínűt, Csoyitosi 
1881-ben 107-et, 189r)-ben 145-01 ismer. Megjegyzendő, hogy az 
utóbbi szám téves, mert — hogy egyebet ne említsünk — a 
Magyar Nemzeti Múzeumnak nem 15 — mint Csontost szá- 
mítja — hanem csak 11 Corvinkódeksze van; ezekből is egy a 
legújabb szerzemények közé tartozik. 

Kizony ez elég szegényes eredmény, kivált ha tekintetbe vesz- 
szük, hogy közvetlen szomszédságunkban Bécsben olyan könyvtár 
van, melyet egykor Maxmiliún császár Mátyás király könyvtá- 



Varjú Elemértől 3 

rának maradványaiból alapíloll. Az okot könnyű megtalálni, ha 
átnézzük a Corvináról megjelent közleményeinket: a kutatások 
nem vóltah rendszeresek, A tett » felfedezések < részben abból 
állottak, hogy a régiek, főként Denis és Hm'vdt István feledésbe 
ment feljegyzései alapján előkeresték a Corvinába tartozóknak 
vélt kéziratokat, a közismert kritériumok (kötés és czimer) alapján 
hiteles, vagy kétséges voltukat megállapították, aztán jól-rosszul 
leírták őket; részben pedig a véletlen vetett felszínre egy-egy 
azelőtt ismeretlen darabot. 

Mit érnek, ha a teljességet nézzük, a Corvina történetének 
előmunkálatai, azt legjobban mutatja az a tény, hogy egy része 
a Denis és Horvát István ismerte biztos Corvin-kéziratoknak még 
mai napig is puszta czímével szerepel irodalmunkban s pon- 
tosan, könyvészetileg leírva még sehol sincs. 

Ilyen körülmények között a Corvűna történetének megírá- 
sába belefogni legalább is kétes értékű vállalkozás. Minden véletlen 
felfedezés — a melyekre pedig mindaddig, a míg az európai 
nagy könyvtárak rendszeres és megbízható átvizsgálása meg nem 
történik, teljes joggal számíthatunk — teljesen megváltoztathatja 
Mátyás könyvtáráról táplált nézeteinket. Elég ha dr. Schönlierr 
Gyula nagyfontosságú felfedezésére a magyar gloszszás Corvin- 
kódekszre rámutatunk. 

Felesleges lenne több érvet felhoznunk amaz állításunk mel- 
lett, hogy az Akadémia által a Corvina történetetek megírására 
kitűzött pályázat korai volt. Az eredmény, helyesebben a teljes 
eredménytelenség is erre mutat. Nem lehet eléggé méltányol- 
nunk, hogy a M. Tud. Akadémia a Corvina ügyének tisztázását 
kezébe vette; nemzeti kötelesség egykori fényes kultúránk ezen 
legszebb emlékének a teljes felderítése. Azonban erős és jogo- 
sult kétségeink vannak arra nézve, elérjük-e ilyen módon a 
kitűzött ezélt? Ugy véljük, hogy az első és föfeladat lett volna 
a kutatások folytatása, még pedig az ediligieknél rendszereseb- 
ben és több munkaerővel. Azután, ha mindazoknak a könyv- 
táraknak, a melyekbe Corvin-kéziratok juthattak a leggondo- 
sabb átbuvárolása megtörtént, meg kellett volna íratni a Cor- 
vina kimerítő könp'észetét. IIa ez megtörtént s ha a kiadott 
könyvészet alapján a külföld is hozzászólhatott a kérdéshez, 
kiegészíthette s megrostálhatta anyagunkat, akkor, de csakis akkor 

1* 



4e Két Corvin-kézirat 

kellett volna megkeresni, akár pályázat útján, akár másként azt 
azt embert, a ki hivatott felderíteni s megírni legnagyobb királyunk 
legszebb és legmaradandóbb emlékű alkotása történetét. 

Ám ha nem így történt a dolog, ha visszájáról fogtak is 
hozzá, az nem akadály, sőt ellenkezőleg, egyenesen ok arra, hogy 
folytassuk a Corvinát illető kutatásokat, a melyek három évti- 
zeddel ezelőtt éppen a Magyar Könyvszemle hasábjain indultak 
meg. Minden megismertetett Corvin-kódeksz egy lépéssel visz 
bennünket előre s megkönnyíti azoknak a munkáját, a kik egykor 
a rendszeres és végleges kutatás munkáját fogják végezni. 

A Corvinának az ismertetéséhez óhajtok magam is valamics- 
kével járulni, a mikor az alábbiakban két igen becses kéziratát 
szóban és képben bemutatom. Egyik sem tartozik a teljesen 
ismeretlenek közé; az elsőről Deiiis emlékezett meg röviden majd 
másfélszáz évvel ezelőtt, a másikat néhány év előtt — persze 
nem magyar szempontból — egy német folyóiratban ismertették. 
Magyar szakember azonban nem érdemesítette őket figyelemre, 
holott mindkettő új, eddig nem ismert adatokat nyújt a Mátyás 
könyvtárának megismeréséhez. Az egyik a messze Franczia- 
országból jutott a Corvinába, olyan földről, a honnan eddig 
egyetlen Corvin-kéziratot se származtattunk. Ki hitte volna, hogy 
a nagy király számára nem csak Itália és az osztrák tartomá- 
nyok, még a gallok országának miniátorai is dolgoztak? — 
A másik kézirat talán még érdekesebb útra irányit. Ezt — ha min- 
den valószínűség nem csal — királyi elődeitől örökölte Mátyás, a kik 
közt Zsigmond oly családból eredt, a melyben a könyvek iránti 
szeretet valósággal apáról fiura szállt. Adataink vannak rá, hogy 
éppen Zsigmond nagy kedvelője volt a szép kódekszeknek, s 
bizonyosan nem rajta múlt, hogy Mátyás király trónraléptekor 
nem talált Európa egyik leggazdagabb könyvgyűjteményére a budai 
királyi palotában. 

Mindkét kézirat a bécsi udvari könyvtárban őriztetik, a hol 
más irányú kutatásaim közben jutottak kezembe. A Magyar Nem- 
zeti Múzeum könyvtárának igazgatósága kérésemre fényképfelvéte- 
leket készíttetett róluk; ezeknek kisebbített reprodukezióit, bár 
csak halvány fogalmat adnak az eredetiről, a Magyar Könyvszemle 
szerkesztősége volt szíves megcsináltatni. 



Varjú Elemértől 5 

I. 

Mátyás király antifonáléja. 

Ennek a kódeksznek első nevezetessége, hogy bár a legszebb 
Corvin-kéziratok közül való s közel másfél száz év óta emlegetik 
az irodalomban, pontosabb leírását még senki sem adta. Először 
Denis ismertette igen röviden, ^ azt állítva róla, hogy mindjárt 
Mátyás halála után Bécsbe került Cuspinianus vagy Brassicanus 
útján. Az utána következők mind az ő szavait kivonatolják; egy 
sincs, a ki megvizsgálta volna. A magyar irodalomban csak 
annyiban szerepel, hogy benne van a Csontost 1881-iki jegyzé- 
kében,* szintén Denis után. Hogy a Corvina iránt érdeklődő 
kutatók miért mellőzték, nem lehet megérteni; mellette sok 
kevésbbé érdekes és semmi újat nem nyújtó Corvin-kéziratot 
leírtak; ezt hallgatással mellőzték. E hiányt akarjuk most pótolni 
az Antifonale tüzetes leírásával. 

Czíme nem volt; a melyet most visel, azt Denis adta neki, 
tartalma után: Antiphonae, quae in missae sacrifieio diebus domi- 
nicis dicunlur. Ez a czím azonban nem felel meg a tartalomnak, 
miután nemcsak vasárnapi, hanem egyéb ünnepekre való anti- 
fonák is vannak a kötetben. Száma 1769. (Theol. 18.), mely szám 
alatt czíme a bécsi udvari könyvtár kéziratainak lajstromában 
(I. köt. 288. 1.) is megtalálható. Nagy ívrétű, 201 levelet tartal- 
mazó kötet, a melynek ma is hatalmas lapszélei vannak, daczára 
hogy már nincs eredeti kötésében s a második bekötésnél újra 
körülvágták. Mai egyszerű barna bőrkötését a XVIII. században 
nyerte; ezen a kétfejű sas és az udvari könyvtár szokott jelbetüi 
lathatók: 

E. A. B. C. V. 
17 G. L. B. V. S. B. őfx 

(Ex Augusta Bibliotheca Caesarea Vindobonensis. Gerardus 
Liber Baro Van Svieten Bibliothecarius. 1755.) 



' Michael DeniSy Codices manuscripti theologici latini bibliothccin 
Palatin TÎ Vindobonensis. Vol. I. pars .S. nr. 827. 
« Magyar Könyvszemle, VI. évf. 154. lap. 



6 Két Corvin-kézirat 

A kézirat nagy gót minuszkulákkal van írva, oly módon, 
hogy minden szövegsora egy-egy Gregoriánus hangjegysorral 
váltakozik. Ha írása nem mutatná, a kezdőlapjára festett magyar 
és nápolyi czímerek bizonyítanák, hogy készítése a XV. század 
végső harmadára, közelebbről az 1477 — 1490 közötti évekre esik. 
Rendkívül gazdagon van miniálva, miután nem kevesebb mint 
negyvenhat átlag 15 n cm. nagyságú képes kezdőbetű, egy rend- 
kívül fényes díszlap és rengeteg kisebb, arabeszkes initiale díszíti. 
Pompáját tekintve e kódeksz a Corvina eddig ismert legfényesebb 
darabjaival mérkőzhetik, ezzel azonban nem akarjuk azt mondani, 
hogy művészi szempontból is a legelsők közé tartozik. 

A nagy kezdőket bátran önálló illusztráczióknak nevezhetnők, 
miután rajtuk a betű csak arra szolgál, hogy keretet képezzen 
egy-egy a szöveghez illő kép körül. 

Kódekszünk nem a díszlappal kezdődik. Ezt megelőzi két 
teljesen azonos írású levél, a melyek közül az első (1» lap) minden 
nagy initiale nélkül így kezdődik: Etc cantores sólempniter inci- 
pitint stcbscriptiim : Kyrie leison (így!). Quo incepto sacerdos 
cum ministris rediens facit confessionem debitam in loco co^isveto 
et ascendit postmodxiin ad altare. Erre a vörösbetüs czímre a 
nagyszombatra rendelt antifonák következnek, a megfelelő hang- 
e gyekkel. Az oldalt négy kisebb, egyenként kb. 4 D cni. nagyságú 
kezdőbetű díszíti (három K és egy C), a melyek stílusukra nézve 
a kötet összes többi kezdőbetűitől elütnek és csak a 7* lapon 
levő nagy initialéval egyeznek meg. E betűk tiszta rakott arany- 
alapra vannak festve, testük stilizált virágból és lombból van 
szerkesztve, s első pillantásra látható, hogy készítőjük a felső- 
itáliai miniátorok iskolájából való. 

Már az P és a következő lapok kisebb kezdőbetűi merőben 
más. Közép- és Nyugat-Európában dívott ízlés termékei. Ezeknél 
az alap kivétel nélkül bíbor vagy kék, mindig ellentétes színben 
festett betűvel. Ügy az alap, mint a betű szárai damaszkolva 
vannak; a kék fehérrel, a bíbor aranynyal. A daniaszkolás helyére 
néha aranynyal rajzolt virágokat, arczokat vagy alakokat alkal- 
mazott a festő, a kinek formakészlete, ötletessége kiapadhatat- 
lannak látszik. 

A 3* 1. a díszlap. (1. 1. melléklet) Ezt a belső és felső oldalon 
keskenyebb, kívül és alúl mintegy négy ujjnyi széles, remekül festett 



ta 



I 




Varjú Elemértől 7 

keret foglalja be, a melyen belül hatalmas (22*5 X 20 cm.), a bekerített 
résznek nagyobb részét elfoglaló kép van. A kép a szövegnek meg- 
felelően (Resurrexi et adhuc tecum sum) az Üdvözítő feltámadását 
ábrázolja elég naiv módon. Messzenyúló tájékon, melynek hátteré- 
ben kanyargó folyó mellett épült tornyos város látszik, legelöl a 
kőkoporsóból imént kilépett Krisztus áll, egyetlen vörös palástba 
öltözve, áldásra emelt jobbal, balkezében lobogós keresztet tartva. 
Mögötte a virágos mezőn áll a kőkoporsó, hozzátámasztott fede- 
lével, e körül négy katona ül; kettő alszik, egy éppen ébredőben 
van, a negyedik pedig csodálkozást kifejező mozdulattal tekint a 
sebhelyes Istenfiára. Hátrább, a kiterjedt tájképbe illesztve, kisebb 
jelenetek foglalnak helyet: Krisztus és Péter találkozása a fel- 
támadás után, odébb, a városból kanyargó úton, a három szent 
asszony fehérbe öltözött alakja: jobbról a (íolgota, mint magas 
sziklacsúcs, tetején a három keresztfa, közülök a középső üres, a 
hegy lábánál Krisztus mint kertész, a mint Mária Magdolnával meg- 
ismerteti magát. Az egész fölé derülten ragyogó kék égbolt borúi. 

A kép különösen színeivel hat, a melyek üdébbek, csillo- 
góbbak már nem lehetnének; e mellett a kifogástalan perspek- 
tívájú tájkép vesztegeti meg a szemlélőt, úgy hogy a rajzbeli igen 
nagy gyarlóságok alig tűnnek fel. Ott, a hol a miniátor apró 
alakokkal dolgozik, kevés kifogást tehetünk ellene; az előté 
nagyobbarányú alakjainál azonban cserbenhagyja művészete: a 
koporsó csodálatosan el van rajzolva, az emberi alakok mozdulatai 
ügyetlenek, arczaik semmitmondók, üresek. 

A keret minden tekintetben felette áll a képnek, akár a 
kompozicziót, akár a kivitelt tekintjük. Alapja körös-körül világos 
szürke, a melyen az aranynyal dúsan meghintett színdús lombozat 
kitűnően érvényesül. A keretet a sarkakra alkalmazott hái-om 
nagyobb és egy kisebb médaillon négy részre tagolja. A felső 
keskeny lécznek gerinczét szarufák módjára állított ágcsonkos 
arany fatörzsekből alkotja niog a művész, s az így keletkezett 
háromszögeket részben a törzsekből eredő stilizált lombozattal, 
részben közbeillesztett emberi s állati alakokkal tölti ki. A másik 
három rész vázát rendkívül dúsan kikt'»pzett stilizált, de t(»r- 
mészetes virágszálakkal is megrakott kúszó lombozat alkotja. 
ügyesen közbeszőtt liumoms alakokkal, lei)kékkeL madarakkal, 
egyszóval igazi franczia drôleriekkel megrakva. Az aprócska alakok 



8 Két Ck)rvin-kézirat 

közt tülkölő vadászt látunk kopójával, alább koronás szüzet, a ki 
felé hófehér egyszarvú döf, gyíkokkal játszó oroszlánt (körbe fog- 
lalva), majmokat, fegyverbe öltözött medvét s vaddisznót, lantot 
s hárfát pengető angyalokat stb. az alsó lécz a legtarkább; ezen 
egyfelől viaskodó katonák apró alakjai, másfelől hanczúzó nőalakok, 
akiknek meztelenségét még fügefalevél sem takarja, teszik élén- 
kebbé a tarka lomb- s virágfonadékot. A széldiszítmény közepén 
a lombozatból kékruhás, kiterjesztett szárnyú angyal emelkedik ki^ 
kinyújtott kezeivel egy-egy, a mellette kanyargó ágakra támasztott 
kerekaljú pajzsot tartva. Az egyik pajzson Mátyás király kifogás- 
talanul festett czímere, a másikon Beatrix királynéé látható^ 
jelezve a fényes kézirat hajdani birtokosainak kilétét. 

A sarkokra helyezett medaillonokban önálló apró képek fog- 
lalnak helyet. A bal felső sarokban levőn a Jónást elnyelő czet- 
halnak a tengerből kiemelkedő feje látható; a másik sarkon 
levőben a háttérbeli város kapuit viszi egy pánczélos, görbe- 
szablyás vitéz. Alul balról Lázár feltámasztása, jobbról ügyesen 
megfestett parányi intérieurben talán Tamás históriájából vett 
jelenet látható. 

Az első nagy kezdőbetű a 7» lapon van (1. kép). A hatalmas 
(18 X 18 cm.) initiale arany alapra van helyezve; maga a betű (I) 
a bal félen áll, reneszánsz ízlésű oszlop alakjában; a belőle 
kiágazó díszítrnények a hozzá csatlakozó képet foglalják be. Ez 
messze elnyúló derűs tájékot ábrázol, a melynek előterében befelé 
kanyarodó ösvényen előre lépkedő csoport látható; csupa hosszú 
köntösű, komoly ábrázatú, szakállas férfi, a kiket csúcsos fövegeik 
zsidókul jelölnek meg. Az elől haladónak fövegén vékony abroncsú 
korona, kezében pedig keskeny mondatszalag a zsoltár kezdő- 
szavaival INTRODVXIT NOS DOMINVS (t. i. in terram fluentem 
lac et mel . . .) Nem nehéz kitalálni, hogy a csoporttal az Egip- 
tomból menekült s új hazájukba érkező zsidók vezéreit óhajtotta a 
művész bemutatni. Fejük felett a kék égből bíbor angyalfejek által 
környezve az Atyaisten alakja emelkedik ki, baljában országalmával, 
jobbját áldásra emelve. Hogy az írás lac et mel szavait is meg- 
örökítse a festő, az előtérbe méhkast, a hátul emelkedő erdős 
hegy oldalára pedig kecskéit fejő pásztort helyezett. 

A képecske a maga korának legjobb termékei közül való. 
Némi modorosságtól eltekintve, a művész i*emeket alkotott; alak- 



Varjú Elemértől 



d- 



jainak arányai kifogástalanok, az arczok kifejezőek, jellegzetesek^ 
a ruhák redőzete lágy és nemes, a technika kifogástalan, úgy 
hogy a készítőt, a ki nyilván a sziénai iskola tanítványa, a leg- 
jelesebb miniátorok közé kell soroznunk. 




1. kép. I kezdőbetű Mátyás király antifonáléja 7« lapjáról. 



Sajnos, ettől a művésztől ez egynél több initiale nincs az 
Antifonaléban, épp úgy, mint a hogy a Corvina eddig ismert 
darabjainak egyikében sem találkozunk alkotásaival. Kéziratunk 
többi képei egytöl-egyik ugyanazon niiniátortól valók, a ki a 
díszlapot festette. Ezek a képek igy következnek: 

10* 1. Nagy A betű, az e napi zsoltár kezdöszavához: Af/ita 
sapientiae jwtavit eos... Hozzá a mQvész illu.sztráczióul forrást 
rajzol, körötte tíz alakkal, kik között öltözetükről felismerhetők: 



10 Két Corvin-kézirat 

a pápa, bibornok, fejedelem, nemes, a tudós, a polgár, két föld- 
műves; valamennyien a forrásból isznak. A király arany liliomos 
Tcék palástot visel. A kép hátterében hulló zápor fátyolán át 
tornyos város látszik; a zápor az előtérbeli csoport feje felett 
lebegő felhőből hull, a mely a magasságban trónoló Atyaisten 
zsámolyául is szolgál. 

A miniátor, a kit a díszlap képének elrajzolt alakjai nem 
a legkedvezőbb színben tüntetlek fel, itt sokkal kifogástalanabbul 
dolgozott. Alakjainak rajza jó; valamennyi ügyesen van jelle- 
mezve, valósággal egyéni arczokkal. Művészünk nem idealizál, 
mint a 7* lap initiáléjának itáliai mestere: ő, mint általán a 
francziák és németalföldiek, verista, a ki a pápát s a polgárt 
megnyúlt, sovány, szinte visszataszító arczczal festi meg. Szinei 
tündöklők, technikája bámulatos; a záporeső, vagy az alakokat 
visszatükröző forrás megérzékítésében páratlan ügyességet tanúsít. 

14* 1. A zsoltár Venite, benedùti patrie met szavaihoz 
készült kép új oldalról, mint a csoportosítás nagy mesterét 
mutatja be művészünket. Balról magas, egész az égig érő toronyba 
vonul fel az üdvözülteknek csupa meztelen alakokból álló tömege; 
jobbról kopár sziklán az ördögök az elkárhozottakat dolgozzák 
meg a kínzások minden nemével. 

17^ 1. Mozgalmas kép igen sok alakkal: az izraeUtákat 
üldöző egiptomiaknak a rózsaszínnel festett Vörös-tengerbe 
fulladása. 

22* 1. Az előbbi jelenet folytatása. Az elsülyedt egiptomiak- 
ból már csak a sisakok hegyei s a lándzsák csúcsai látszanak; 
a parton néhány zsidó térdel a felhőkből kilátszó Úrnak hálát 
adva. Sem a kompoziczió, sem a kivitel nem kifogástalan; messze 
mögötte marad az előbbi képnek. 

26* 1. A többinél jóval kisebb kezdő E a zsoltár ezen 
szavaihoz: Ediixit Dominus popxdum suiim; a betüben levő 
képen az angyaloktól környezett Krisztus kézenfogva vezeti 
sz. Pétert, utánuk nagy sokaság tolong. 

80* 1. Quasimodo geniti infantes kezdetű zsoltárhoz nagy 
kezdő Q, a melynek farka fél liliomban végződik. A betüben 
templom belseje látszik, keresztelő-kúttal, a mely előtt csecsemő 
fekszik; mögötte félkörben pápa, bibornok, király és más alakok 
állanak. 



Varjú Elemértől 11 

33^ 1. Misei'icordia Domini plena est terra kezdethez nagy 
gótikus PÖ, a melynek felső gömbölyű vonala szivárványt utánoz; 
belefoglalva a föld látható, mint kiterjedt madártávlati tájkép; 
elől Krisztus nagy alakja áll, áldásra terjesztett kezekkel s ugyan- 
azon kifejezéstelen arczczal, a melylyel a dlszlap nagy képén 
ábrázoltatik. 

37^ 1. A Jubilate Deo omnis terra kezdetű LXV. zsoltárhoz 
szolgáló kép: mélyen nyúló tájék balfelén nyitott épület, úgy ez, 
mint a jobboldali mező telve imádkozó alakokkal; középen oszlop 
tetejére helyezett oltár felett a tiarás Atyaisten trónol. 

41* 1. A XCVII. zsoltárhoz Cantate Do7nmo canticum novum 
készült kép két részre oszlik; egyik fele tájék, benne a halottakat 
támasztó és bénákat gyógyító Jézus, a másik félben templom 
belseje, hangjegyes karkönyvböl éneklő csapattal. A kép a kevésbbé 
sikerültek közé tartozik. 

45* 1. Eredeti felfogásról tanúskodó kép a zsoltárok ezen 
helyéhez : Voceni jucunditatis annunciate. Tájrészlet, melynek 
egyik sarkában a pokol kapuja látható, a mint azt Krisztus 
keresztjével tördeli; a többi részen a legkülönbözőbb szétszórtan 
álló alakok, valamennyien olyan helyzetben, mintha hirdetnének 
valamit. Egy hegyes süvegű zsidó harsonát fúj, egy pásztor előre 
nyújtott karokkal kiáltoz, egy tanár a szószékből beszél, stb. 

50* 1. E lapon kivételesen nem a zsoltár szavaihoz (Exau- 
divit de templo suo vocem meam. XVII. zsolt 7. vers), hanem a 
czimhez: »In letanii^ maiorihus introitus^ alkalmazza a miniátor 
a képet. A betüben zárda-udvart látunk, nyitott boltíves folyosó- 
val és oldalt álló egyházzal; a folyosóról körmenet kanyarodik 
ki s tart a templom felé. Elöl két pap a szentségházat viszi 
vállán, utánuk diakónusok között a püspök jön, végül a nép. 
Mozgalmas, szépen megfestett kép; valóságos művelődéstörténeti 
forrás. 

54* ^ 1. Az Úr mennybemenetele ünnepére illő antifonák 
kezdőképe nem is ábrázolhat mást, mint Krisztus visszatérését a 
mennyekbe. A kép közepét maga a szikla foglalja el; a körötte 
térdelő alakok igen ügyesen megfeslelt csoportja mellett szinte 
bosszantóan hat a szokott modorú ábrázolás, a mely a hegy 
fölött lebegő felhőből csupán Krisztus urunk két mezítelen lábát 
engedi kilógni. 



12 Két Ck)rvin.kézirat 

58* 1. A XXVI. zsoltár 7. verséhez : Exandi vocem meam, 
qua clamavi ad te Dávid királyt festi meg a miniátor, saját korának 
viseletében, a mint diszes szobában térdelve szivét ajánlja fel az 
előtte álló Jézusnak. Jól sikerült kép. 

64* 1. A pünkösdi szertartáshoz tartozó antifonák élén a 
tüzes nyelvek leszállását látjuk. Ügyes elrendezésű kép, a melyeknek 
értékét azonban az arczok torz volta nagyon leszállítja. 

69** 1. Cibavit eos ex adipe f rámenti kezdetű zsoltár vershez 
szolgáló nagy C, a melyben azonban nem a psalmus szavaira 
vonatkozó, hanem a pünkösdkor tartatni szokott ünnepi körmenetet 
ábrázoló nagy művelődéstörténeti értékkel bíró kép talál helyet 
(2. kép) A színtér templom vagy zárda udvara, a melyen félkörben 
a menet halad. Elől három zenész meg^^, egy harsonás, egy lantos 
és egy sipos, a ki félkezével dobot ver; utánuk négy diakónus 
által emelt mennyezet alatt szentséget vivő püspök halad; ezt 
különféle öltözetű férfiak követik, kezükben hosszú nyelű gyertya- 
tartókra tűzött égő gyertyákkal. Jobbról favázas, goblénekkel 
borított páholyból király és királyné udvari népükkel egyetemben 
nézik a menetet. 

72* 1. Érdekes kép a zsoltár eme szavaihoz: Accipite jucun- 
ditatem gloríae vestrae. Alul falövezte kertben embercsoport: 
császár, király, egyháziak, világiak, nők vegyesen; felettük fel- 
hőkön lebeg a »mennyország« mint bekerített város, a melynek 
közepén az Ür trónol, kapuja előtt pedig sz. Péter áll a kul- 
csokkal. 

76* 1. A zsoltárnak Replet ur os yneum laude tua szavaihoz 
ismét Dávid királyt festi le a művész. Szép tájékon vízövezte 
kastély áll, tornyának ablakából hajlik ki a király, könyörgésre 
kulcsolt kezekkel tekintetét az égen lebegő atyaistenre emelve. 
E jelenettel merő ellentétben a palota udvarán három díszes 
öltözetű nő beszélget. A képen az építészeti részlelek kevésbbé, 
az alakok ellenben igen jól sikerültek. 

79'' 1. A zsoltár kezdősorához: Caritas Dei diffusa est in 
cordihus vestris Melchisedek áldozatát kapjuk illuszlraczió gyanánt. 

HO* 1. A pünkösd utáni első vasárnaphoz tartozó zsoltár elé 
(Doynine in tua vmericordia speravi) újból a zsoltárszerző király 
képe járul. A királyi öltözetű Dávid az előtérben imádkozik; a 
háttérben hatalmas tornyos város. 



Vaíjú Elemértől la 

96*^ 1. Űrnapjára (in festő Sacratissimi Corporis Christi) a már 
egyszer felhasznált LXXX. zsolt. 17. verse: Cibavtt eos ex adipe 
frumenti szolgáltat anyagot a képhez. Mint fentebb láttuk, 
előszörre nem a zsoltár szavait használja fel a művész; most. 
ezeket érzékiti meg, a mikor méhesekkel környezett kertet tár 
elénk, két asztalnál lakomázó alakokkal (férfiak, nők, gyermekek); 




2. kép. C kezdőbetű Mátyás király antifonáléja 69»> lapján. 

az égből egyfelől manna hull, másfelől valami fehér csomók 
potyognak, a melyeket egy asszony tálba fog fel. Igen szépen 
festett képecske. 

95* 1. A zsoltár kezdete: Lactus est Dominus protector mens, 
A kép sziklás tájékot ábrázol: egyik felén várkapu látszik, a 
melyből pánczélos lovasok nagy csapata özönlik ki; a másik 
oldalon hegycsúcs emelkedik, oldalán nyitott szájú barlang, zsú- 
folva pánczélos vitézekkel; a nyilas előtt két vitéz beszélget. 
Mi összefüggésben áll itt a szöveg s a kép, nem tudom. 



U Két Corvin-kézirat 

99" 1. Az előbbihez igen hasonló kép a zsoltár ezen szavai 
mellett: Eespice in me et miserere rnei. Csinos tájkép, balról 
nagy várkastélylyal, középen kanyargó folyó mentén messzire 
húzódó úttal. A vár kapuján lovag-csapat léptet ki; előttük az 
úton három gyalog fegyveres beszélget. 

103* 1. A kép itt sem függ össze a szöveggel, a mely így kez- 
dődik: Dommiis illuminât io mea et salus mea, A D betüben fényes 
királyi termet látunk, ennek közepén őszhajú királyt trónon ülve, 
körötte udvari népet, pánczélos testőröket, legelöl pedig egy-egy 
asztalnál ülve jobbról pénzváltót, balról ékszerészt. Sikerült kép. 

107* 1. Exaiuli Domine vocem meam. Hozzá illusztráczióul 
Dávid király (ezúttal negyedszer) a mint királyi termében térdre- 
borulva imádkozik. A kevésbbé jó képek közül való. 

111* 1. A zsoltárhoz: Dominus fortitudo pleins suae sza- 
badban feszület előtt imádkozó csoportot fest a miniátor. 

115*» 1. A XL VI. zsoltár kezdősora: Omnes gentes plaudite 
a következő képpel van diszítve : nyilt tájékon az előtér- 
ben nagy tömeg ember áll, benne pápa, király, egyháziak, vilá- 
giak, nők, valamennyien felfelé nyújtott karokkal tapsolnak; fejük 
felett, a felhőkben a liarás Atyaisten látható, pálossal és ország- 
almával. A csoportozat kitűnően sikerült. 

119** 1. Kezdete: Suscepimus Deus misericordiam tuam. 
A képen elől kerek oszlopcsarnokban liliomszálat tartó női alak: 
Misericordia áll; hátul magas sziklacsúcson levő templom ajta- 
jánál az Atyaisten. 

128'' 1. Dávid király képe ötödször is, ezen szavakhoz: Ecce 
Dens ad javat me et Dominus susceptor est animae meae. Temp- 
lomban térdelő őszhajú férfialak, a mint meztelen csecsemő képé- 
ben ábrázolt lelkét Istennek felajánlja. Sokszor ismételt, rendesen 
az első zsoltár kezdetéhez alkalmazott kép, igen szép kivitelben. 

121^ 1. A zsoltárhoz: Dum clamarem ad Dominium exau- 
divit vocem meam alig illő, de egyébként igen érdekes kép. Nyitott 
oszlopcsarnokban, a melynek messze terjedő remek tájék szolgál 
hátterül, hosszú szakállú féríl térdelve imádkozik, szemeit a felhők 
közt látszó Atyához emelve. Mellette terített asztal áll. Érdekes 
művelődéstörténeti adat, mi volt az előkelő ember étkező aszta- 
lának a felszerelése. Az asztalt ßnom fehér damaszt-abrosz 
borítja; van rajta egy óntál két sült madárral, egy négyszögletű 



Varjú Elemértől b 

óntányér, hasonló anyagból készült sótartó, kés, két zsemlye és 
két asztalkendő. Az asztal mellett ónhütőben két fedeles arany- 
kancsó, egy négyszögletű székecskén pedig üvegJccmna és üveg- 
pohár, nagy ritkaságok még ebben a korban. A kötet legszebb 
képei közé tartozik. 

132* 1. A pünkösd utáni XI. vasárnapra rendelt antifona 
kezdete így hangzik: Dens in loco sancto »uo, Dcus, qui inha- 
bitare fecit unanimes in âomo^, . . A hozzá tartozó kezdőkép 
fallal övezett város belsejét ábrázolja, melybe részint a falon át 
létrával, részint a kapukon keresztül pánczélos vitézek törnek be. 
Elől egy császár és egy király (koronáikról felismerhetők) egymás 
vállára tett kezekkel állanak. A kép a gyarlóbbak közül való; 
rajta az emberi alakok, mint akár a száz évvel régibb miniált 
képeken, mégegyszer akkorák, mint az épületek. Sajátságos jelenség 
kódekszünk festőjénél, a ki helyenként korának legmodernebbjei 
közé tartozónak mutatja magát. 

136'* 1. A kép semmi vonatkozásban sincs a zsoltár sza- 
vaival: DeiLS in adjutorium nieum int ende ... Az előtérben város 
látszik, melynek kapuján lovag-csapat robog ki; a háttér felé 
kanyargó úton egy pánczélos vitéz holtteste fekszik, vére pirosra 
festi a földet, mellette görbe szablya hever; hátrább egy hegy 
tövében álló fán felakasztott pánczélos lóg, messze a távolban 
lovascsapat vágtat. 

14P 1. Az antifona kezdete: Eespice Domine in testamentum 
tuum et animai pauperum tuorum.,. A képen téglából épült 
hatalmas torony, három nyitott kapuval. A teteje omladozó félben 
van; benne trónoló király látszik, a kihez mindenik kapuban egy- 
egy emberi alak imádkozik. 

115'^ 1. Protector noster aspice Deus... A hozzá tartozó kép 
felső, nagyobbik felét felhőkön lebegő arany-falú kastély foglalja 
el, téres udvarán a trónoló Atyaistennel; a kirakott udvar minden 
kőlapján egy-egy drágakő vagy gyöngy fekszik. Szélről két angyal 
látható, az egyik írótáblát tart, a másik hosszú ülőpadra (nyilván 
az üdvözűlendők részére) párnákat rak. Alul madártávlatból 
tekintett tájék látszik. 

149* 1. Az antifona kezdete: Inclina Domine aurem tnam 
ad rne. A képen balról várkastély látszik, jobbról térdeplőn imád- 
kozó uralkodó, a ki szemeit a felhőkből kitekintő Ür felé fordítja. 



IB Két Corvin-kézirat 

153* 1. Miserere mei Domine^ quoniam ad te damavi.., 
A kép tárgya nehezen hozható a zsoltárral kapcsolatba. Zöldelo 
domb tetején két térdelő pánezélos vitéz a mennyből kitekintő 
{ügyetlenül ábrázolt) Atyaistenhez fordulva imádkozik; a domb 
felé két oldalról lovas-csapat s elszórtan g^^alogosok közeled- 
nek. Ez utóbbiak közt éppen az előtérben egy töröTc vitéz 
látható, hosszú köntösben, turbánnal és erősen görbült szablyá- 
val. (3. kép). 

158* 1. Az antifona eme szavaihoz: Justus es Domine et 
rectum iudicium fac cum servo tuo e lapon igen különös kép 
járul, a mely azonban mint festmény a jobbak közé tartozik. 
Fényes termet ábrázol a művész, a melynek egyik falánál oltár 
áll, két bálványnyal (mezítelen férfi és fekvő bika ércz-szobra); 
az oltár lépcsőjénél különös (bizonyosan keletiesnek gondolt) 
öltözetű katona görbe szablyájával egy letepert s már több sebből 
vérző turbános alakra sújt le. Hátul fegyveres testőr áll, mint a 
jelenet közömbös szemlélője. 

161* 1. Exultate Deo adjuton nostro... Tájkép, az előtér- 
ben trombitáló s éneklő zsidókkal, a kik csúcsos fövegeikről 
megismerhetők. 

165'* 1. Itt is igen különös és megmagyarázhatatlan képet 
találunk a zsoltáros eme szavai mellett: Letetur os guerentium 
Dominum, A képen téglából rakott kemencze tetején zöld tur- 
bános, lila köntösű ősz férfi felcsapó lángok között kínlódik; alul 
két hóhér a kemenczét fűti; köröttük király udvari népével 
együtt. 

168* Venite, adoreimis Deum. E szavaknak megfelel a kép, 
a mely Mózest ábrázolja, a mint a köréje sereglő zsidóknak a 
felhőkből kitekintő Urat mutatja. Igen szép képecske. 

176'' 1. Da jpacem Domine sustineyitibus te... A hozzá 
tartozó képen fallal körülkerített kéttornyos gót templom udvará- 
ban négy palástos alak (kettőn csúcsos zsidó- süveg) hajlongva 
(zsidó módra) imádkozik. 

180'' 1. A zsoltárhoz (Salus popul i cgo sum, dicif Dominus) 
illő kép: hegy tetején Mózes Istentől a kőtáblákat veszi át; a 
hegy lábánál két férfi é.s két nő imádkozik. 

18 i"* 1. A pünkösd utáni huszadik vasárnap antifonája így 
kezdődik: Omnia quae fecisti noUs Domine in verő judicio 



Varjú Elemértől 17 

fecisii. A nagy 0, illetve a belefoglalt kép a középkori felfogás 
szerinti mindenséget ábrázolja. A kör három részre oszlik: felső 
szelete az égboltozat, az alsó tenger, a középső haránt tojásdad 
rész a föld, a melyet tájkép jelképez. Ez az egész kövecses talajon 
áll, mellette balról cséphadaróval fegyverzett pánczélos vitéz, 
jobbról imádkozó női alak, alatta fehér lepelbe burkolt, deszkára 




3. kép. Miniatura Mátyás király antifonáU''ja 15:5«« lapjáról. 



fekl(tett halott, mögüle nagy álló óra emelkedik ki. Mindezt 
csillagokkal behintett (második) égbolt koronázza, a melyből két 
nyílvessző nyuHk ki: ezek mellett IHA DEl — MUTA'riO TOPULI 
felírás. 

188'' 1. Az előbbihez hasonlóan igen sajátságos képpel 
illusztrálja a zsoltárosoktól vett eme szavakat: In volanfato ina 
Doniine fiyiiverm sunt po.nta. Tájké]) jobb alsó saikabaii a 
földet jelentő gömb egy szeletén Krisztus áll, kezeiben virgácsok- 
Magyar Könyvszemlo. 1W8. I. füzrt. - 



18 Két Corvin-kézirat 

kai; a kép másik felén várral koszorúzott sziklaorom alatt pápa, 
király, pap, koldus és pór imádkoznak. 

193^ 1. A zsoltárból vett kezdösorokhoz: Si iniquitates 
observaveris Domine,., itt is sajátságos képet helyez a miniátor. 
Tájkép hegyekkel; balról város fala látszik, előtte kanyargó folyó, 
melynek egyik örvényéből mezítelen női alak emelkedik ki; az 
előtérben térdelő királyi alak imádkozik. E képen különös ügyes- 
ségei van a víz sodra megérzékítve. 

197* 1. kezdete: Dicit Dominus: ego coylto cogitationes 
pacis. A D-ben trónon ülő ősz szakálú pápát látunk, előtte tarka 
terítőjü asztalon könyv; egyik keze ezen nyugszik, a másikra, 
amelylyel a trón karján könyököl, fejét hajtja. Az asztalra állítva 
egyfelől fehér liliom-szál, másfelől pallos. Ez a kötet utolsó képe. 

A 201* 1. felső harmadában végződik a szöveg ezen szavak- 
kal: Dominica XXIIIL post Penthecosten officium resummatur 
de Dominica praeterita scilicet Dicit dominus ego cogito cogita- 
ciones pacis: et cetera. Zárószavak nincsenek. A következő 
oldal üres. 

Kódekszünk vizsgálata — a mint azt fentebb már említet- 
tük — hamar meggyőz arról, hogy miniálásán két művész dolgo- 
zott. Az elsőnek, a kitől csak egy nagy és három kis kezdőbetű 
származik, itáliai volta minden kétségen felül áll. A másik 
miniátor, a kötet tulajdonképeni mestere, modoráról szintén fel- 
ismerhető; diszítményei, különösen a kezdőlap keretében meg- 
nyilatkozó Ízlése és technikája épp úgy Francziaországra mulat- 
nak, mint a képein viseletben, fegyverzetben, építészeti részletekben 
mutatkozó sajátosságok. 

A franczia művésznek kilétét megállapítani nincsen módunk- 
ban; képein névbetű, vagy jel sehol sincs. Azt nem nehéz konsta- 
tálni, hogy nem elsőrendű művész s Jehan Foucquet hazájában 
csak a kitűnő mesteremberek közé számítható. Viszont lehetetlen 
nagy technikai képzettségét el nem ismerni s ezt, ebben a kor- 
ban még majdnem annyira becsülték, mint a művészi kvalitásokat. 
Jó tájképfestő; a messzeséget igen ügyesen ábrázolja, természeti 
tüneményeket, fényhatásokat kitűnően ad vissza, viszont gyenge 
az építészeti részletek megrajzolásában; ezeket rendszerint elna- 
gyolja. Sokszor vét a perspektíva törvényei ellen, »elrajzol« 
ellenben egyszer-másszor a helyiségek belsejét meglepően jól festi 



Varjú Elemértől 19 

meg. Emberi alakjai néha igen rosszak, néha ellenben kifő. ás- 
talanok; csoportosítani igen ügyesen tud, nagy embertömeget 
kitűnően ábrázol s parányi téren rengeteg alakot bír elhelyezni. 

Azon körülmény, hogy számos gyönge kép mellett kitünőeket 
is készít s néhol egyes részleteket valósággal elnagyol, arra enged 
következtetni, hogy a miniátor gyors, meghatározott időre rendelt 
munkát végzett. Még így is tetemes ideig dolgozhatott az Anti- 
fonálén. Feltéve — a mi nem valószínű — hogy a kis kezdőbetű- 
ket nem ő festette, a negyvenöt kép és a díszlap megfestése bizo- 
nyosan eltartott legalább fél évig. Ennyi idő alatt belefáradhatott 
ugyanazon kötet díszítésébe; ennek megfelelően a kötet vége felé 
szaporodik az elsietett illuszlrácziók száma. 

A két, különböző nemzetből eredt, eltérő irányű művésznek 
egy kódekszben való együttes munkálkodása eleintén arra a gondo- 
latra vezetett, hogy ezt a kéziratot Mátyás udvarában miniál- 
ták, a hol Európa minden részéből való másolók és könyvfestők 
megfordulhattak. Ezt a véleményt azonban az Antifonale gondo- 
sabb átnézése megdöntötte. Nem leliet feltenni, hogy Mátyás 
király, ha itthon készíttet valaminő egyházi szerkönyvet, azt ne 
a hazai egyházak (elsősorban az esztergomi) rítusa szerint állít- 
tassa össze. Már pedig kódekszünk nem a magyarországi, hanem 
a franczia szokásnak megfelelően van szerkesztve. Mindjárt kez- 
dete elárulja ezt; benne nem karácsonynyal vagy január elejével 
veszik kezdetüket a szertartások, hanem francziaországi szokás 
szerint nagyszombattal, illetve (ha a díszlaptól számítjuk 
a kezdetet) húsvéttal. Arra, hogy a kézirat nem hazánkban 
készült, erős bizonyíték még az is, hogy benne a czímlap(m levő 
czímeren kívül Mátyásra vagy Beatrixra vonatkozó semmiféle 
képet, jelvényt, utalást nem lehet találni. 

Daczára annak, hogy ilyképen az Antifonale külföldi eredete 
minden kétségen felül áll, még sem sorozhatjuk a díszes kódekszet 
azok közé, a melyek egyszerűen vásárlás útján kerültek Mátyás 
király birtokába. A díszlap alján levő kettős czímer úgy bele 
van illesztve a keretbe, hogy utólagos befestéséröl szó sem lehet. 
Bizonyos tehát, hogy a fényes kézirat Mátyás részére készült. 

Önkénytelenül is felmerül itt a kérdés, miként, minő 
alkalomból juthatott Mátyás a távol Franeziaországban készült 
drága kötethez. Sajnos, nagy királyunk diplomacziai összekötteté- 

2* 



20 Két Corvin-kézirat 

seit még nem ismerjük annyira, hogy erre a kérdésre biztos 
választ adhassunk. Ha szabad feltevést megkoczkáztatni, úgy 
kódekszünk készültét az li87. évre tehetjük, a mikor Mátyás 
III. Frigyes császár ellen Európa-szerte szövetségeseket keresve, 
XI. Lajos franczia királyival is érintkezésbe lépett. 

Követe, a ki a mondott év elején nagyfényű kísérettel 
utazott el l'áris felé, Pruisz János váradi püspök volt a kit 
nemcsak mint a díszes kódekszek nagy kedvelőjét, hanem mint 
ügyes másolót és míniátort is ismerünk. A püspök Mátyás és Beatrix 
részéről nagyszerű ajándékokat nyújtott át az uralkodónak, 
a melyeknek értékét Donfinius^ huszonötezer aranyra becsüli, 
(gyönyörű török paripák, drágaköves arany edények, felszerszámo- 
zott erdélyi lovak, aranyhímzésű drágaköves lótakarókkal voltak 
ä király ajándékai, míg a királyné vont aranyfonálból szőtt dísz- 
ruhát, perzsa öltözeteket, kösöntyűket és arany szobai készüle- 
tet 2 küldött. Elképzelhető, hogy ezt a királyi ajándékot a franczia 
uralkodó viszonozta. Nagyon valószínű, hogy a Mátyásnak küldött 
ajándéktárgyak között könyvek is voltak; hiszen Mátyás könyv- 
kedvelése ez időben már közismert dolog volt, arról Pruùsz János 
is bizonyosan lett említést XI. Lajos előtt s illőbb ajándékkal 
alig lehetett volna a magyar királynak kedveskedni. Ha feltevé- 
sünk helyes, akkor könnyű megérteni, miként van az, hogy a 
díszes kéziratban egyedül a kettős czimer vonatkozik Mátyásra 
és Beatrixra, s különben — eltérőleg a szokástól — semmiféle 
eml)léma, arc-zkép, jelvény nem mutat rájuk^ mint megrendelőkre, 
s iiogy a képeker, előforduló fejedelmi alakok mind franczia 
királyi emblémákat, liHomos palástokat, stb. viselnek. 

Még csak azt kell megemlítenünk, hogy miután kódekszünk 
az egész évre szóló ünnepi antifonaléknak csak felét tartalmazza, 
valószínű, miszerint eredetileg még egy kötet tartozott hozzá. 

» JJecas IV. lit. VII., az 17-il-iki kiadás szerint az 5oo. oldalon 
• Aureum cuhiculi api>ar.'ituni. 



Varjú Elemértül 21 

II. 
Ptólcmacus Quadripartltuma Hali nmrf y ar dia faival 

A bécsi udvari könyvtár nyugati kéziratainak ismeretes 
jegyzékében^ a 2271. sz alatt a következő czímet találjuk: 

:^'J71. [Phihs. 11.] m. XIV. 422, f. c. in. col et fig. min. 
HaUj Aberndiam Heben Bodan^^ Contentarius in Claudii Pfole- 
ynaei Qundnpartitiim {raTQcißtßXoc avvTa^r^ ^lad-fjuanxi]). Ex 
Arabica lingua in hisjianicam jusstt regii^ Casielliae Alfonsi 
opera Aegidii de Tehaldis in latinam translatas. 

Ki gondolta volna, hogy ez a keveset mondó czim a leg- 
érdekesebb Corvin-küdekszek egyikét rejti el a kutatók elöl? 
A ezím után magyar szakembernek aligha jutott volna eszébe 
a kéziratot megnézni; felfedezését tehát vagy az udvari könyvtár 
rend-szeres átkutatása, vagy a szerenesés véletlen eszközölhette. 
Az előbbi máig várat magára; a véletlen kedvezőbb volt. A kéz- 
iratnak pazar diszű Corvin-ízlésű kötése magára vonta egy magyar 
kutató, az iparművészetünk felvirágoztatásában nagy érdemeket szer- 
zett néhai Ráth (iyörgy figyelmét, a ki első pillantásra meglátta, hogy 
Mátyás könyvtárából való darabbal van dolga. Sajnos, felfedezé- 
séből a magyar irodalomnak édes kevés ha.szna volt, miután azt 
Ráth György csak szóbelileg közölte az érdeklődőkkel, a kéziratot 
azonban sehol sem ismertette. Azóta 19(X)-ban egy német folyó- 
iratban külföldi ember foglalkozott röviden a kézirattal ^ ösmert(ítése 
azonban a magyar szakférfiak körében egyáltalán nem keltett 
viszhangot. E mulasztást óhajtom jóvátenni, a midőn közvetlen 
szemlélet alapján bemutatom az érdekes kódekszet. 

A széles ívrétO kötet í-22 erős hártyalaf>ból áll: kéthasá- 
bosan, élestörésű gót minuszkulával van írva, már az írás mutatja, 
hogy a kódeksz Mátyás koránál jóval régibb: a gazdag miniatura 

» Tabulae Codicium manuscriptorum praotor íiraocos cl nrinolalos in 
bibliotheca Palatina Vindobonensi asscrvatoriim. Vol. II. -i5. 1. 

« Helyesen AU ibn Ridicán, Ab -l- Hasan. L. A', k. Hof'blbliothík. 
Katalog der Miniaturen- Astelluny; Wien, VJ02. 23. 1. 

» Hermann H. J. Eine unbeachtete Wonzelhandschrift in iUt Wiener 
Hofbibliolhek. Millheiluniicn des InstiUils für öslorr. (íesrhiLsvorsrhung, XXI. 
köt. 162. és köv. 1. 



22 Két Corvin-kézirat 

pedig hamar révezet a pontos kormeghatározásra is, mert 
elárulja, ki részére készült a kézirat. Bár a czímlap (I. 2. mel- 
lékletet) czímerei részben át vannak festve, a diszítmények ízlé- 
séből s a kereteken alkalmazott jelképekből, főleg egy több- 
ször előforduló s félmeztelen fürdősnét (Badefrau) ábrázoló 
alakból rögtön felismeri a szakértő, hogy tulajdonkép Ven- 
czel cseh királynak, a XIV. század egyik legkiválóbb könyvked- 
velőjének mOdarabjával van dolga. A czimlapot tarkaszínO gaz- 
dag, lombdiszítmény futja körül, egyik ága a két hasábot 
választja el, rajta czímerek és alakok vannak elhelyezve. Felső 
részén egykor a Luxenburgi ház czímere állott, ezt később átfes- 
tették. Balról is jobbról is egy-egy talpig szőrös »vadember« 
pajzsot és lobogót emel, az elsőnek pajzsán ma a magyar pólyák, 
lobogóján a Hunyadiak hollója látható; mi volt ezek alatt, nem 
tudom; a másik pajzsán, zászlaján, egyformán a cseh oroszlánt 
viseli. A külső lapszél diszitményén ezenkívül csupán derekára 
kötött kendővel fedve fürdősné jelenik meg, a jellemző lombcso- 
móval és dézsával; ugyanez, de már ingben az alsó széldiszit- 
mény jobbfelén is szerepel; a hol a másik félen Venczel király- 
lyal együtt fordul elő, a mint a nagy gótikus W betű alakú 
kalodába zárt uralkodót kiszabadítani készül.^ 

Feltűnő, hogy bár a festett dísz a legkisebb részletig készen 
van, a lap mégis befejezetlen maradt: hiányzik a munka czíme, 
a melyhez a másoló az első hasáb élén három üres sort hagyott. 
Ez üres sorok alatt van a szöveget kezdő nagy S betű, Venczel 
király alakjával díszítve. Az egész lapról különben minden leírásnál 
jobb fogalmat ad a mellékelt (kisebbített) hasonmás. 

A 2* lap második hasábján végződik a munka előszava. 
Utána ismét czímnek szánt három üres sor s erre kezdőbetű 
következik, asztal előtt ülő tudós (Ptolemaeus) képével. A szöveg 
kezdete: Verba, que dixit sapientissimus Ptólomens .... 

A 6^ lapon újabb kezdete és initiale következik; itt nagy 
R-ben könyvből olvasó tudóst látunk. A további részben egysze- 
rűbb s kisebb kezdők, többnyire tarka kacskaringókkal díszített 



* Venczel király híres fiirdősnéjéről bőven és érdekesen írt Julius von 
Schlosser: Die Bilderhandschriften Königs Wenzel I., Jahrbuch der kunst- 
historischen Sammlungen des Kaiserhauses. XIV. köt. 




U^r"'^,-^' O 



u 



1 €t;6î » 



lÀHVHanonand 

XHOA Mati ani 



Varjú Elemértől 23 

kék és arany szinű betűk díszítik a kötetet. Alakos, nagy initiale 
már csak kettő van; a 128^ lapon nagy P, könyvet tartó őszszakálú 
egyházi férfiú alakjával és hasonló D a 355* lapon. Helyenként 
egy-egy kezdő helye üresen maradt. 

A kódeksz Venczel király egyszerűbb kötetei közül való; 
pazar díszítésű híres bibliájával össze sem hasonlítható. Befeje- 
zetlen volta arra mutat, hogy a király élete vége felé miniállák s a 
megrendelő elhunyt, még mielőtt a kötet teljesen elkészült volna. 

A mint már jeleztük, kódekszünk a XV. században Mátyás 
király birtokába jutott, a ki czímlapjára saját czímerét festette s 
a kéziratot igen díszesen beköttette. 

Mielőtt annak vizsgálatába bocsátkoznánk, hogyan került a 
Ptolemaens Mátyás birtokába, fel kell emhtenünk, hogy nem ez az 
egyedüli kézirat, a mely a művészetkedvelő cseh királytól jutott 
a Corvinába. Az a fényes kézirat, a melyet legutóbb dr. Schönherr 
Gyula agnoszkált, mint a Corvinához tartozó darabot s muta- 
tott be a Magyar Könyvszemlében, egykor szintén Venczelé volt. 

Schönherr véleménye szerint két módon juthattak Venczel 
király kéziratai a Corvinába. Lehet, hogy egyik-másik a tulaj- 
donos halála után elkallódott kötetet Mátyás vétel útján szerezte, 
de lehet, hogy azok királyi elődeitől, Venczel testvére, Zsigmond 
magyar király útján szállottak reá. Az első feltevést az támogatja, 
hogy mindkét kéziratba Mátyásnak Csehország oroszlánját is tar- 
talmazó czímere van belefestve, a mi arra mutat, hogy ezeket 
nem Csehország meghódítása, .előtt; lian.em vagy éppen akkor, 
vagy pedig még később szerezte meg Mátyás király. Ez az érv 
azonban nem döntő; semmi okunk nincs felvenni, hogy az ifjú 
Mátyás mindjárt trónraléptekor ráfestette czímerét a budai (vagy 
más) királyi palotában esetleg talált könyvekre, ellenkezőleg, hihe- 
tőbb, vagy könyvtára megalapítására s rendezésére csak később 
került a sor. Viszont valószínű, hogy a mikor budai királyi 
lakását elfoglalta, itt egyéb használati tárgyak közt könyveket is 
talált, 1 köztük Venczeltöl származókat is. 



' Feltűnő, hogy Mátyás néhány régi, nem túlságosan fényes kodckszot 
minő becsben tartott. A Corvina ismert maradványai közi különösen két 
ilyen kötet vonja magára a figyelmet pazarul diszílctt bőrkötése révén. 
Az egyik az erlangeni biblia, egy elég egyszerű kiállílású, mindössze néhány 



24 Két Corvin-kézirat 

Venczeí díszes könyvei valamikor a budai királyi palota ékes- 
ségét képezték, azonbanMátyásra már nem sok szállhatott belőlük. 
Mikor a cseh király 1419-ben elhalt, fivére Zsigmond kapta meg 
ingóságait, köztük a könyveit is. Zsigmondnál a könyvek jó helyen 
voltak; őmaga is nagy barátja és gyűjtője volt a szép kódekszeknek, 
pártfogója az íróknak. Könyvtárát bizonyosan kedvelt székhelyén^ 
Budán tartotta, ide kellett szükségképen kerülni a fivérétől örö- 
költ köteteknek is. Prágában alig időzött Zsigmond valami keveset: 
Csehország nem nagy szeretettel viseltetett iránta. 1 iST-ben bekö- 
vetkezett halála után könyvei leányára, Erzsébetre s ez által 
vejére, Albert királyra szállottak. Nem lehet feltenni, hogy ez 
utóbbi elvitette volna Budáról ipa könyvtárát, már csak azért 
sem, mert rövid uralkodása alatt legtöbb idejét Magyarországon 
töltötte. Halála után özvegye futva menekült el királyi szék- 
helyéről, elvive magával mindent, a mit lehetett. Ekkor veszett 
el reánk nézve a Venczel-féle könyvek legnagyobb része. Biztos 
adat van rá, hogy az özvegy királynétól a szent koronával s az 
uralkodóház sokféle kincsével a kódekszeket is III. Frigyes császár 
az utószülött László valóságos gyámja (a névleges Albert osztrák 
berezeg lett volna) kaparintotta kezébe. Ezzel aztán végleg meg- 
pecsételődött a becses könyvek sorsa. Az ifjú királyfi nagykorúságra 
jutva ugyan követelte (más egyéb holmijával együtt) a könyveket 
nagybátyján, de kevés eredménynyel; egyet-mást visszakapott, a leg- 
nagyobb rész odaveszettt. Még a mi megkerült, az is Bécsbe vándorolt^ 
hogy a király halála után ismét nagybátyja kezébe jusson.^ 

A Venczeltől eredő két Corvin-kodeksz a bizonysága, hogy 
Erzsébet királyné nem tudott mindent elvinni; Zsigmond király 
hagyatékából a késői utódra is jutott valami. 



szerény kezdőbetűt larlalmazó, kora XIV. századi hártyakézirat, a melynek 
páratlan szépségű kötését Mátyás király dombornyomású képmása disziti; 
a másik az itt leírt Venczel-féle kézirat, a mely egyedül kiállítása révén alig 
érdemelhette ki azt a pazar és más Corvin-kötetekét felülmúló kötést, a melybe 
Mátyás öltöztette. E két kézirat ily módon való megbecsülésénél valószínűleg 
a kegyelet is szerepet játszott. 

' L. az itt röviden elmondottakra nézve Chmel munkáját, Matériáién 
zur österr. Geschichte, II. k. 95—99. 1., Schlosser fentebb idézett dolgozatát 
és Th. Gottlieb nagyérdekű könyvét: Büchcrsammlung Kaiser Maximilians I. 
Lipcse, 1900.) 



Varjú Elemértől 2b 

Mátyás ugyan a kéziratokba befestette czímerét, mint a hogy 
idegen helyről szerzett köteteibe ma is beragasztja exlibrisét az 
amatör, de egyébként nem igyekezett eltüntetni a régi tulajdonos 
emlékét; képmások, emblémák hirdették, ki volt első gazdája a 
remek kéziratoknak. Valamennyit átköttette-e, vagy csak az itt 
bemutatott darabot látta el fényes, új táblákkal, nem tudjuk; a 
Cassanatense-kódeksz már újkori kötésben van, nem is sejteti, 
minő lehetett egykori köntöse. A Ptolemaeus-kézirat kötése arról 
tesz tanúságot, hogy Mátyás különös becsben tartotta. Kötése 
valóságos műremek, kétségen kívül a legszebbek közé tartozik a 
Corvin-kötések között. Leírását s hasonmását a bécsi udvari 
könyvtár kötés-kiállításáról e folyóirat lOOo. évfolyamában közzétett 
dolgozatomban találja az olvasó. 

Messze vezetne tárgyamtól, ha a Ptolemaeus-kódeksz kapcsán 
a Corvin-kötésekkel általában foglalkoznék; ezúttal csak arra 
akarok rámutalni, hogy úgy ennek, mint a hozzá hasonló elren- 
dezésű stuttgarti Sz. Agoston-kódeksz bekötésének a Corvin- 
könyvkötőstílus eredete megállapításánál igen fontos szerepe 
van. A többi Corvin-kötés sajátos jellege daczára is erős 
rokonságot mutat egyfelől a XV. századi felső- itáliai, másfelöl a 
XIV — XV. századból való perzsa táblák ornamentikájával. E ket- 
tőhöz hasonlót azonban az egykorú kötések közt sehol sem talá- 
lunk. Ennek az ornamentikának az analógiáit itthoni emlékeken 
kell keresnünk s erős a hitem, hogy meg is fogjuk találni. A mi 
ebben az itáliai diszítménynyel rokon, az csak arra bizonyság, 
hogy- úgy a magyar mint a felső-olaszországi diszitő-ízlés keleti 
forrásokból is merített. A mi pedig benne egészen keleties, az ősi 
tulajdona a magyarságnak; az a keleti tőről Mátyás előtt több 
mint félezer évvel szakadt el. 

Azonban ahoz, hogy ez a fontos kérdés tisztázható legyen, első 
sorban arra van szükség, hogy a Corvina legjellemzőbb kötései kifogás- 
talan hasonmásokban közrebocsáttassanak s ily módon ne Cï=ak biblio- 
gráfusoknak, hanem a művészet és műipar történetével foglalkozó 
szakembereknek is alkalmuk nyíljék a kérdéssel való foglalkozásra. 

A Magyar Tudományos Akadémiától várjuk, hogy ilyen részlet- 
kérdések tisztázását elősegítse s ezekre módot nyüjlsí)n. A míg erre 
nem vállalkozik, addig a Corvina történelére hinletelt pályázatai 
bizony kevés eredménynyel fognak járni. 




VIDÉKI KÖNYVTÁRAINK 1906.BAN. 

A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége eddigi 
szokásához híven 1906. évi működéséről is részletes jelentésben 
számolt be, hű képet nyújtva a vidéki könyvtárak mai állapota 
felől. 

A társadalmi tényezők által fenntartott tudományos köz- 
gyűjtemények közül az 1906. évben 70 intézet tartozott a 
Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének hatás- 
körébe. 

Ez intézetek közül a hódmezővásárhelyi városi néprajzi 
múzeum, a sárospataki ev. ref. kollégium nagy könyvtára és a 
zombori városi könyvtár ez évben vétettek föl az állami felügyelet 
alatt álló tudományos közgyűjtemények sorába. 

Ezzel szemben a nagyszebeni Kárpát-Egyesület múzeuma 
előző évben kifejezett óhajtására törültetett az intézetek sorából s 
e közgyűjtemény viszonya a főfelügyelőséghez akként alakíttatott, 
hogy az államsegélyből beszerzett tárgyakat illetőleg nemcsak az 
ellenőrzés, hanem az azok fölött való rendelkezés joga is hang- 
súlyoztatott az esetre, ha az egyesület múzeuma fenntar(||sáról 
lemondana. És így a főfelügyelőség hatáskörébe tartozó közgyűj- 
temények száma ez évben hárommal gyarapodott. 

E gyűjtemények szükségleteire és a könyvtári és múzeumi 
ügy fejlesztésével járó egyéb kiadások fedezetéül az 1906. évi 
állami költségvetésben 244.240 korona hozatott előirányzatba, 
mely összegből a rendes kiadásoknál az országos főfelügyelőség 
szükségleteire 31.240 korona, a tudományos közgyűjtemények 
szükségleteinél 118.000 korona, a rendkívüli kiadásoknál építke- 
zési és beruházási szükségletekre 95.000 korona volt fedezetül 
szánva. 

Ezek a javadalmi tételek a főfelügyelőség szükségleteinek 
rovatánál 1860 koronával, a gyiyteményekénél 45.000 koronával 



Vidéki könyvtáraink 19()6-ban 27 

multák felül az előző évi költségvetésben megállapított javadalmat, 
és így ez évre 46.860 koronával növekedett a kiadások fedezete. 

Az 1906. évi javadalomban ennek folytán a főfelügyelőség 
szükségleteinek fedezése egy orsz. felügyelő 5610 koronát kitevő 
illetményeinek leszámításával, mely nem került folyósításra, 25.600 
koronában, a gyűjtemények szükségleteinek fedezete 118.000 koro- 
nában és az építkezési és beruházási szükségletek fedezete 95.000 
koronában, tehát az összes szükségletek fedezete 238.600 koroná- 
ban volt megállapítva. Ehhez a javadalomhoz járult az előző évben 
felhasználatlanul maradt 26.575-42 korona, mely összegből 1149 
korona a főfelügyelőség központi szükségleteinek, 25.426*42 korona 
a tudományos gyűjtemények szükségleteinek fedezetét gyarapította. 
Ekként 265.145*42 koronát tett ki az az összeg, a mely a 
múzeumi és könyvtári ügy fejlesztése terén a főfelügyelőségre 
váró feladatokhoz rendelkezésre állott. 

Anyagi eszközei felhasználásánál a főfelügyelőség ez évben 
is az eddigi gyakorlat által igazolt eljáráshoz ragaszkodott. Pénz- 
beli segélyekkel és adományokkal járult a hatáskörébe tartozó 
tudományos gyűjtemények gyarapításához, gondoskodott fenntartási 
szükségleteik fedezéséről és segédkezet nyújtott nekik ama törek- 
vésükben, hogy alkalmas helyiségben, szakszeríileg felállítva, ava- 
tott gondozás alatt tölthessék be rendeltetésüket. E mellett pedig 
foglalkozott a múzeumi és könyvtári ügy rendszeres fejlesztésével, 
általános intézkedésekkel és elvi kérdések megoldásának előkészí- 
tésével igyekezve egységes alapot teremteni a hazai közművelődés 
e fontos ezélokra hivatott tényezőinek fentartása számára. 

Első feladatánál, a közgyűjtemények anyagi támogatásánál, 
<*zúttal is az a ezél lebegett a főfelügyelőség szeme előtt, hogy a 
rendes évi segélyek folyósításán kívül nagyobb alkotással is járul- 
jon a múzeumi ügy fejlesztéséhez. A 25.(K)0 koronás nagy segélyt 
e czélból a temesvári városi közkönyvtár számára eszközölte ki, 
hogy módot nyújtson ez újonnan létesülő közgyűjteménynek ren- 
deltetéséhez méltó berendezésére. 

Rendes évi segélyek czímén 28.0(.M) kor., rendkívüliek czinién 
pedig 22.000 kor., összesen tehát 50.()(XJ kor. folyósít látott a 
főfelügyelőség hatáskörébe tartozó könyvtáraknak. 

A könyvtárak gyarapítására szánt díszmunkák és szak- 
könvvek közül a Breviárium (irimani hasonmás-kiadásának két 



28 Vidéki könyvtáraink 1906-ban 

példányban való beszerzése 852 korona 88 fillérrel, a gróf Zichy 
Jenő Ázsiai utazása ez. munka 10 példánya vételára 3-ik részle- 
tének törlesztése 232 korona 40 fillérrel és az 1896-iki ezred- 
éves orsz. . kiállítás történelmi emlékeit tárgyaló díszmunka 30 
példánya 3000 koronát kitevő vételárának ötödik és utolsó rész- 
lete fejében 600 korona terhelte a főfelügyelőség javadalmát. 

Ezenkívül gyarapítási, butorzási, berendezési és egyéb 
czélokra a főfelügyelőség közvetlen rendelkezésére álló java- 
dalmából: 

a pécsi városi múzeum számára a Mátyás Flórián hagya- 
tékából megvásárolt könyvtár 2500 koronát kitevő vételárának 
második és utolsó részlete fejében 1000 koronát, 

a Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtárának 
a Hajnik-té\e könyvtár duplumainak 3000 korona vételára fejében 
első részletül 1500 koronát, 

a tolnavármegyei szegszárdi múzeum könyvtárának Schlick- 
féle vasállványokkal történt s 2001*20 koronát kitevő fölszerelési 
költségeire első részletül 1000*60 koronát s 100 db Thonet-féle 
székért 480 koronát utalványozott. 

A vallás- és közoktatásügyi miniszter ajándékából a Szepes 
vármegye művészeti emlékei czimű mű II. része 60 példányban, 
Mikes Kelemen törökországi levelei 25 nagy és 75 kis példányban, 
ezenkívül nyolcz különböző mű nyolcz kötetben került szétosz- 
tásra. A főfelügyelőség által beszerzett anyagból a sárosvármegyei 
bártfai múzeum katalógusa 100 példányban, a M. Nemzeti Múzeum 
ajándékából a múzeum 1905. évi jelentése 100 példányban és a 
Magyar Könyvszemle 1905. IV.— 1906. I — 111. füzetei 50 példány- 
ban, a főfelügyelőség kiadásában megjelent s dr. Bátky Zsigmond 
által írt néprajzi útmutató 150 példányban a vidéki intézeteknél 
és magányosoknál, a (irimani-Breviarium V. és VI. kötete pedig, 
miként az előző kötetek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában 
nyert letétként elhelyezést. 

A könyvtárak szaporulatához jelentékeny anyaggal járulnak 
még a nyomdatermékek sajtóügyei köteleles példányai, melyek 
tudvalevőleg a köteles példányokról szóló törvény életbeléptetése 
óta az Erdélyi Múzeum Egylet könyvtárán kívül a budai könyvtár, 
a debreczeni ev. ref. főiskola könyvtára, a győri városi könyvtár, 
a kassai múzeum, a nagyváradi kir. jogakadémiai könyvtár, a pécsi 



Vidéki könyvtáraink 190(>-ban 2\^ 

városi múzeum, a pozsonyi városi közkönyvtár, a selmeczbányai 
városi múzeum, a szegedi Somogyi-könyvtár, a szombathelyi 
múzeum és a temesvári városi könyviárnak anyagát gyarapítják. 
E köteles példányok ügyében ez évben az a változás történt, hogy 
a fiumei és selmeczbányai köteles sajtótermékek kiválasztása a 
vallás- és közokt. miniszter úr lOl.Ol.ő/líKX). sz. elhatározásával 
megszüntettetvén, a 10.8;U)/1900. sz. miniszteri rendelet oda vál- 
toztattatott, hogy a selmeczbányai és fiumei köteles sajtótermékek az 
Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárát megillető anyagban hagyas- 
sanak s az 1898—99. évekről beszolgáltatott fiumei köteles pél- 
<]ányok nevezett egyesület könyvtárába visszaszármaztassanak, a 
nagyváradi kir. jogakadémiai könyvtárt megillető köteles példá- 
nyok pedig ujabban, a Hiharmegyei történelmi és régészeti tár- 
sulat múzeumában nyernek elhelyezést. 

Tekintettel arra, hogy emez intézkedés következésekéi)en a 
selmeczbányai városi könyvtár a köteles sajtópéldányf)kban való 
gyarapodástól elesik, a főfelügyelőség kérés útján biila rá a Jocnjcs 
A. özvegye és fia selmeczbányai könyvkiadó és nyomdaczéget 
arra, hogy kiadványaiban és nyomtatványaiban a könyvtárt továbbra 
is részesítse. Az 1906. évi gyarapodásról a gyűjtemények állapo- 
táról szóló részben emlékezünk meg. 

A gyűjtemények gyarapítására tett intézkedések kapcsán 
kell felsorolnunk ama munkálatokat, a melyek czélja az egyes 
országrészek területének múzeumi értékű anyagának összeírása 
és a múzeumok számára való összegyűjtése. 

így a főfelügyelőség gyűjteményei gyarapításának előkészíté- 
sére szolgálnak azok a rendezési munkálatok a melyek a főfel- 
ügyelőség által beszerzett múzeumi és könyvtári anyag és a 
Magyar Nemzeti Múzeum szétosztásra szánt feles anyagának ren- 
dezése körül folyníik. A Magyar Nemzeti Múzeum Széch'>nyi 
országos könyvtárának egyik tisztviselője. Korát s László sí^ízédőr, 
harmadik éve foglalkozik többes példányainak kiválasziásAval : ez 
év folyamán a Hajnik Imre hagyatékából származó kíiiiyvlárból 
kiválasztott anyag katalogizálásával volt elfoi^lalva a mellett, Ii'^gy 
az Almássij-ieiQ könyvtár duplumany;igának kiválasztását is mun- 
kába vette. A Hnjnlk'UA^^. könyvanyagot :»tMK) K-ért vásárolta nic«: 
a főfelügyelőség a czélból, hogy ez/el vi<l»*ki kr.nyvtiuainkLit 
gyarapítsa. 



28 Vidéki könyvtáraink 1906.ban 

példányban való beszerzése 852 korona 88 fillérrel, a gróf Zichy 
Jenő Ázsiai utazása ez. munka 10 példánya vételára 3-ik részle- 
tének törlesztése 232 korona 40 fillérrel és az 1896-iki ezred- 
éves orsz. . kiállítás történelmi emlékeit tárgyaló díszmunka 30 
példánya 8000 koronát kitevő vételárának ötödik és utolsó rész- 
lete fejében 000 korona terhelte a főfelügyelőség javadalmát. 

Ezenkívül gyarapítási, butorzási, berendezési és egyéb 
czélokra a főfelügyelőség közvetlen rendelkezésére álló java- 
dalmából : 

a pécsi városi múzeum számára a Mátyás Flórián hagya- 
tékából megvásárolt könyvtár 2500 koronát kitevő vételárának 
második és utolsó részlete fejében 1000 koronát, 

a Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtárának 
a Hajnik'fé\e könyvtár duplumainak 8000 korona vételára fejében 
első részletül 1500 koronát, 

a tolnavármegyei szegszárdi múzeum könyvtárának Schlick- 
féle vasállványokkal történt s 2001*20 koronát kitevő fölszerelési 
költségeire első részletül 10(K>00 koronát s 100 db Thonet-féle 
székért 480 koronát utalványozott. 

A vallás- és közoktatásügyi miniszter íijándékából a Szepes 
vármegye művészeti emlékei czímű mű 11. része (30 példányban, 
Mikes Kelemen törökországi levelei 25 nagy és 75 kis példányban^ 
ezenkívül nyolcz különböző mű nyolcz kötetben került szétosz- 
tásra. A főfelügyelőség által beszerzett anyagból a sárosvármegyei 
bártfai múzeum katalógusa 100 példányban, a M. Nemzeti Múzeum 
ajándékából a múzeum 1905. évi jelentése 1(X) példányban és a 
Magyar Könyvszemle 1905. IV.— 190(). I— III. füzetei 50 példány- 
ban, a főfelügyelőség kiadásában megjelent s dr. Bátky Zsigmond 
által írt néprajzi útmutató 150 példányban a vidéki intézeteknél 
és magányosoknál, a (irimani-IJreviarium V. és VI. kötete pedig» 
miként az előző kötetek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában 
nyert letétként elhelyezést. 

A könyvtárak szaporulatához jelentékeny anyaggal járulnak 
még a nyomdatermékek sajtóügyei köteleles példányai, melyek 
tudvalevőleg a köteles példányokról szóló törvény életbeléptetése 
óta az Erdélyi Múzeum Egylet könyvtárán kívül a budai könyvtár, 
a debreczeni ev. ref. főiskola könyvtára, a győri városi könyvtár, „ 
a kassai múzeum, a nagyváradi kir. jogakadémiai könyvtár, a pécsi 



1 



80 Vidéki könyvtáraink 1906-ban 

Ugyancsak a gyarapítással áll összefüggésben a főfelügyelőség 
azon törekvése, hogy a vidéki gyiytemények állománya szaksze- 
rűen katalogizál tatván, a mutatkozó többes példányok czélszerű 
kicserélése eszközöltethessék. Az 1906. évben a könyvtári kettős 
példányok lajstromának beszolgáltatására hivták föl az egyes inté- 
zeteket. A felhívásnak eleddig harminczan tettek eleget, legna- 
gyobb részt nyomtatott jegyzékek beszolgáltatásával. A legnagyobb 
vidéki könyvtárak azonban ez idő szerint rendezés alatt állván, a 
kettős példényok kicserélésének kérdése csak akkor lesz keresztül- 
vihető, ha a főfelügyelőség e tekintetben teljesen tájékozva lesz. 
A könyvtárak alapfölszerelését óhajtva minél tökéletesebben kiegé- 
szíteni, a főfelügyelőség megragadta az alkalmat, mely erre a budapesti 
természettudományi társulat tudományos becsű kiadványainak jutá- 
nyos megszerezhetésével kínálkozott. Körlevélileg szerezte be az 
adatokat ama művekre nézve, melyek megszerzése az egyes 
könyvtárakban kívántatik. A beérkezett jelentések alapján meg- 
szerkesztett fölterjesztésben azután arra kérte a főfelügyelőség a 
nm. vall. és közokt. minisztériumot, hogy a szükségelt könyv- 
mennyiség megszerezhetésére az 1908. évi költségvetésbe egy 
átmeneti tétel állíttassék be. E javaslat elfogadása esetén vidéki 
könyvtáraink egyszerre kétségtelenül tekintélyes mennyiségű és 
nagy értékű gyarapításban fognak részesülni. 

A könyvtári szak tetemesen megszaporodott teendőinek 
ellátására a főfelügyelőség dr. Fejérpataky László egyetemi ny. r. 
tanár, orsz. felügyelő mellett dr. Ferenczi Zoltán, egyetemi m. 
tanárt, az egyetemi könyvtár igazgatóját kérte föl, a kinek közre- 
működése elsősorban a református és evangélikus felekezeti könyv- 
táraknál vétetett igénybe. 

A jelentés további folyama az állami felügyelet alatt álló 
tudományos közgyűjtemények állapotáról, az év folyamán az 
állam és társadalom részéről fejlesztésük érdekében tett intézke- 
désekről és azok eredményeiről ad számot. Ebből a részből egész 
terjedelmükben közöljük azokat az adatokat, melyek a könyvtárak 
ügyeire vonatkoznak, vagy azokkal összefüggésben állanak. 

Alsókubinban az árvavármegyei Csaplovics-könyvtár építkezé- 
sének ügye volt a folyó évnek is a legfontosal)b és legsürgőseb- 
ben megoldandó kérdése. Az elözö évek előkészítő munkálatai 
lehetővé tették az építést eszközlő vállalkozóval oly értelmű szer- 



Vidéki könyvtáraink 1906-ban Hl 

zödés megkötését, mely szerint az épület az 190(). év szeptember 
lió 1-én teljesen készen átadandó lesz. Az épület kérdése ekként 
megoldatván, egyidejűleg a berendezés költségei felöl való gon- 
doskodás szüksége is felmerült. A vármegye kérelmére s a főfel- 
ügyelőség közbenjárására ez érdemben akként történt gondoskodás, 
hogy a könyvtárnak 30.632 koronában megállapított államsegélye 
40.000 koronára emeltetett föl. Ez összeg utolsó oCKK) koronás 
ré.szlete az 1910. évi költségvetés kereteiben lesz utalványozandó. 
Az épület közbejött akadályok iTiiatt a szerződésileg megállapított 
időpontnál csak valamivel később volt ugyan átvehető, még az 
ősz folyamán megtörtént azonban minden intézkedés arra nézve, 
hogy a helyiségek beosztása és berendezése megtörténjék. A könyv- 
tári anyag átköltöztetése és végleges elhelyezése azonban, tekin- 
tettel a nedves téli és tavaszi időszak kedvezőtlen voltára, a jövő 
" 1907. év nyarára halasztatott. 

Az államsegély ez évben is a könyvtár rendezésére hasz- 
náltatott föl. Ez évben összesen 8241 könyvczédula készült, úgy 
hogy ez idő szerint mintegy 5— H(K)0 kötetre tehető az a könyv- 
anyag, mely még czédulázásra vár. 

A könyvtárt a lefolyt évben Fejérpataky László orsz. fel- 
ügyelő két Ízben látogatta meg s a könyvtár ügyeivel kapcsola- 
tosan Árvaváralján is megfordult, hol beható tárgyalásokat foly- 
tatott a könyvtári választmány ott lakó elnökével. 

A könyvtár állománya ajándék útján 107, vétel útján 1, 
összesen 108 darabbal gyarapodott. Törzsanyagából, mely hozzá- 
vetőlegesen körülbelül 4r).()(K) kötetre tehető, (iO téritvényre 77 
darab kölcsönöztelett ki. 

Aradon a Kölcsey-Egyesület nagy könyvtára — beleértve 
a külön fölállított l*álíTy-féle könyvtárat, az újságokat és a 
Î-8 — i-9-es irodalmat — teljesen leltározva van. A leltár 1— .-5145 
számot foglal magában. 

Elkészült a nagy kölcsönzési forgalmat fülmutató szépirodahni 
könyvtár leltára is 1 — 1890 leltári számmal. 

A növendéknapló 1905 elejétől rendben vezettetik. 

Az 1906. évre kiutalványozott államsegélyből az egyesület 
UKX) koronát az Atzél-künyvtár vétflárának lürlesztésíTC. SOO 
koronát a múzeum és könyvtár rendezé.^i küU^éjzo czímcn szomélyi 
díjazásra fordított. 



30 Vidéki könyvtáraink 1906-ban 

Ugyancsak a gyarapítással áll összefüggésben a főfelügyelőség 
azon törekvése, hogy a vidéki gyiytemények állománya szaksze- 
rűen katalogizál tatván, a mutatkozó többes példányok czélszerű 
kicserélése eszközöltethessék. Az 1906. évben a könyvtári kettős 
példányok lajstromának beszolgáltatására hivták föl az egyes inté- 
zeteket. A felhivásnak eleddig harminczan tettek eleget, legna- 
gyobb részt nyomtatott jegyzékek beszolgáltatásával. A legnagyobb 
vidéki könyvtárak azonban ez idő szerint rendezés alatt állván, a 
kettős példényok kicserélésének kérdése csak akkor lesz keresztül- 
vihető, ha a főfelügyelőség e tekintetben teljesen tájékozva lesz. 
A könyvtárak alapfölszerelését óhajtva minél tökéletesebben kiegé- 
szíteni, a főfelügyelőség megragadta az alkalmat, mely erre a budapesti 
természettudományi társulat tudományos becsű kiadványainak jutá- 
nyos megszerezhetésével kínálkozott. Körlevélileg szerezte be az 
adatokat ama művekre nézve, melyek megszerzése az egyes 
könyvtárakban kívántatik. A beérkezett jelentések alapján meg- 
szerkesztett fölterjesztésben azután arra kérte a főfelügyelőség a 
nm. vall. és közokt. minisztériumot, hogy a szükségelt könyv- 
mennyiség megszerezhetésére az 1908. évi költségvetésbe egy 
átmeneti tétel állíttassék be. E javaslat elfogadása esetén vidéki 
könyvtáraink egyszerre kétségtelenül tekintélyes mennyiségű és 
nagy értékű gyarapításban fognak részesülni. 

A könyvtári szak tetemesen megszaporodott teendőinek 
ellátására a főfelügyelőség dr. Fejérpataky László egyetemi ny. r. 
tanár, orsz. felügyelő mellett dr. Ferenczi Zoltán, egyetemi m. 
tanárt, az egyetemi könyvtár igazgatóját kérte föl, a kinek közre- 
működése elsősorban a református és evangélikus felekezeti könyv- 
táraknál vétetett igénybe. 

A jelentés további folyama az állami felügyelet alatt álló 
tudományos közgyűjtemények állapotáról, az év folyamán az 
állam és társadalom részéről fejlesztésük érdekében tett intézke- 
désekről és azok eredményeiről ad számot. Ebből a részből egész 
terjedelmükben közöljük azokat az adatokat, melyek a könyvtárak 
ügyeire vonatkoznak, vagy azokkal összefüggésben állanak. 

Alsóknbinban az árvavármegyei Csaplovics-könyvtár építkezé- 
sének ügye volt a folyó évnek is a legfontosabb és legsürgőseb- 
ben megoldandó kérdése. Az előző évek előkészítő munkálatai 
lehetővé tették az építést eszközlö vállalkozóval oly értelmű szer- 



Vidéki könyvtáraink 1906-ban Hl 

zödés megkötését, mely szerint az épület az 1906. év szeptember 
hó 1-én teljesen készen átadandó lesz. Az épület kérdése ekként 
megoldatván, egyidejűleg a berendezés költségei felől való gon- 
doskodás szüksége is felmerült. A vármegye kérelmére s a főfel- 
ügyelőség közbenjárására ez érdemben akként történt gondoskodás, 
hogy a könyvtárnak 30.632 koronában megállapított államsegélye 
iO.OOO koronára emeltetett föl. Ez összeg utolsó 5000 koronás 
részlete az 1910. évi költségvetés kereteiben lesz utalványozandó. 
Az épület közbejött akadályok iTiiatt a szerződésileg megállapított 
időpontnál csak valamivel később volt ugyan átvehető, még az 
ősz folyamán megtörtént azonban minden intézkedés arra nézve, 
hogy a helyiségek beosztása és berendezése megtörténjék. A könyv- 
tári anyag átköltöztetése és végleges elhelyezése azonban, tekin- 
tettel a nedves téU és tavaszi időszak kedvezőtlen voltára, a jövő 
' 1907. év nyarára halasztatott. 

Az államsegély ez évben is a könyvtár rendezésére hasz- 
náltatott föl. Ez évben összesen 8241 könyvczédula készült, úgy 
hogy ez idő szerint mintegy 5— (KKKJ kötetre tehető az a könyv- 
anyag, mely még czédulázásra vár. 

A könyvtárt a lefolyt évben Fejérpatahy László orsz. fel- 
ügyelő két Ízben látogatta meg s a könyvtár ügyeivel kapcsola- 
tosan Árvaváralján is megfordult, hol beható tárgyalásokat foly- 
tatott a könyvtári választmány ott lakó elnökével. 

A könyvtár állománya ajándék útján 107, vétel útján 1, 
összesen 108 darabbal gyarapodott. Törzsanyagából, mely hozzá- 
vetőlegesen körülbelül 45.0(X) kötetre tehető, 60 téritvényre 77 
darab kölcsönöztetett ki. 

Aradon a Kölcsey-Egyesület nagy könyvtára — beleértve 
a külön fölállított Pálffy-féle könyvtárat, az újságokat és a 
ír8 — i9-es irodalmat — teljesen leltározva van. A leltár 1—314;*) 
számot foglal magában. 

Elkészült a nagy kölcsönzési forgalmat fölmutató szépirodalmi 
könyvtár leltára is 1 — 1890 leltári számmal. 

A növendéknapló 1905 elejétől rendben vezettetik. 

Az 1906. évre kiutalványozott álkiinsegélyböl az egyesület 
1(X)0 koronát az Atzél-könyvlár vótplárának törlcr^ztésére, 800 
koronát a múzeum és könyvtár rendezési költsi'ge ezimén személyi 
díjazásra fordított. 



30 Vidéki könyvtáraink 1906-ban 

Ugyancsak a gyarapítással áll összefüggésben a főfelügyelőség 
azon törekvése, hogy a vidéki gyiytemények állománya szaksze- 
rűen katalogizáltatván, a mutatkozó többes példányok czélszerö 
kicserélése eszközöltethessék. Az 1906. évben a könyvtári kettős 
példányok lajstromának beszolgáltatására hivták föl az egyes inté- 
zeteket. A felhívásnak eleddig harminczan tettek eleget, legna- 
gyobb részt nyomtatott jegyzékek beszolgáltatásával. A legnagyobb 
vidéki könyvtárak azonban ez idő szerint rendezés alatt állván, a 
kettős példényok kicserélésének kérdése csak akkor lesz keresztül- 
vihető, ha a főfelügyelőség e tekintetben teljesen tájékozva lesz. 
A könyvtárak alapfölszerelését óhajtva minél tökéletesebben kiegé- 
szíteni, a főfelügyelőség megragadta az alkalmat, mely erre a budapesti 
természettudományi társulat tudományos becsű kiadványainak jutá- 
nyos megszerezhetésével kínálkozott. Körlevélileg szerezte be az 
adatokat ama művekre nézve, melyek megszerzése az egyes 
könyvtárakban kívántatik. A beérkezett jelentések alapján meg- 
szerkesztett fölterjesztésben azután arra kérte a főfelügyelőség a 
nm. vall. és közokt. minisztériumot, hogy a szükségelt könyv- 
mennyiség megszerezhetésére az 1908. évi költségvetésbe egy 
átmeneti tétel állíttassék be. E javaslat elfogadása esetén vidéki 
könyvtáraink egyszerre kétségtelenül tekintélyes mennyiségű és 
nagy értékű gyarapításban fognak részesülni. 

A könyvtári szak tetemesen megszaporodott teendőinek 
ellátására a főfelügyelőség dr. Fejérpataky László egyetemi ny. r. 
tanár, orsz. felügyelő mellett dr. Ferenczi Zoltán, egyetemi m. 
tanárt, az egyetemi könyvtár igazgatóját kérte föl, a kinek közre- 
működése elsősorban a református és evangélikus felekezeti könyv- 
táraknál vétetett igénybe. 

A jelentés további folyama az állami felügyelet alatt álló 
tudományos közgyűjtemények állapotáról, az év folyamán az 
állam és társadalom részéről fejlesztésük érdekében tett intézke- 
désekről és azok eredményeiről ad számot. Ebből a részből egész 
terjedelmükben közöljük azokat az adatokat, melyek a könyvtárak 
ügyeire vonatkoznak, vagy azokkal összefüggésben állanak. 

AlsóJcubínban az árvavármegyei Csaplovics-könyvtár építkezé- 
sének ügye volt a folyó évnek is a legfontosabb és legsürgőseb- 
ben megoldandó kérdése. Az előző évek előkészítő munkálatai 
lehetővé tették az építést eszközlő vállalkozóval oly értelmű szer- 



Vidéki könyvtáraink 1906-ban Hl 

ződés megkötését, mely szerint az épület az 1906. év szeptember 
lió 1-én teljesen készen átadandó lesz. Az épület kérdése ekként 
megoldatván, egyidejűleg a berendezés költségei felöl való gon- 
doskodás szüksége is felmerült. A vármegye kérelmére s a főfel- 
ügyelőség közbenjárására ez érdemben akként történt gondoskodás, 
hogy a könyvtárnak H0.632 koronában megállapított államsegélye 
4-().(X)0 koronára emeltetett föl. Ez összeg utolsó őíXX) koronás 
részlete az 1910. évi költség\'etés kereteiben lesz utalványozandó. 
Az épület közbejött akadályok miatt a szerződésileg megállapított 
időpontnál csak valamivel később volt ugyan átvehető, még az 
ősz folyamán megtörtént azonban minden intézkedés arra nézve, 
hogy a helyiségek beosztása és berendezése megtörténjék. A könyv- 
tári anyag átköltöztetése és végleges elhelyezése azonban, tekin- 
tettel a nedves téli és tavaszi időszak kedvezőtlen voltára, a jövő 
' 1907. év nyarára halasztatott. 

Az államsegély ez évben is a könyvtár rendezésére hasz- 
náltatott föl. Ez évben összesen 8241 könyvczédula készült, úgy 
hogy ez idő szerint mintegy 5— (UKK) kötélre tehető az a könyv- 
anyag, mely még czédulázásra vár. 

A könyvtárt a lefolyt évben Fejévpatahj László orsz. fel- 
ügyelő két ízben látogatta meg s a könyvtár ügyeivel kapcsola- 
tosan Árvaváralján is megfordult, hol beható tárgyalásokat foly- 
tatott a könyvtári választmány ott lakó elnökével. 

A könyvtár állománya ajándék útján 107, vétel útján 1, 
összesen 108 darabbal gyarapodott. Törzsanyagából, mely hozzá- 
vetőlegesen körülbelül 4r).ÍHX) kötetre tehető, (iO térítvényre 77 
darab kölcsönöztetett ki. 

Aradon a Kölcsey-Egyesület nagy könyvtára — beleértve 
a külön fölállított l*álfíy-féle könyvtárat, az újságokat és a 
18 — i9-es irodalmat — teljesen leltározva van. A leltár 1— iU^ő 
számot foglal magában. 

Elkészült a nagy kölcsönzési forgalmat fölmutató szépirodalmi 
könyvtár leltára is 1 — 1890 leltári számmal. 

A növendéknapló 1905 elejétől rendben vezettetik. 

Az 1900. évre kiutalványí)zott államsegélyből az egyesület 
KXK) koronát az Atzél-künyvtúr vételárának törlesztésére. SOO 
koronát a múzeum és könyvtár rendezési köllsríre czíinén személyi 
díjazásra fordított. 



H2 Vidéki könyvtáraink 1906-baD 

Áranyosmaróton, Bars vármegye múzeumának életében fölötte 
örvendetes jelenségnek kell látnunk ama törekvést, mely egy a 
közönség érdekei szempontjából megfelelő könyvtárnak létesítésére 
irányul. A lefolyt évben a vármegye, a Dillesz Sándor-féle könyvtár 
megszerzésére öt évi 200 korona részletekben fizetendő 1000 
koronát szavazott meg. 

E könyvtár állománya igen vegyes és különböző értékű 
mintegy 3000 kötelet foglal magában, melynek szakszerű kata- 
logizálása a gyűjtemények egyéb anyagának leltározásával együtt 
a sürgős föladatok közé tartozik. 

A gyűjtemények közül a könyvtár ajándék útján 190, vétel 
útján 1, összesen 191 darabbal gyarapodott. 

A könyvtár állománya ez idő szerint 3i54 darab. 

Balassagyarmaton Nógrád vármegye múzeuma a lefolyt 
évben mérsékelt igyekezetlel törekedett ama czélok megvalósítá- 
sára, melyek a kulturális egyesületek feladatát képezik. Az 1906. 
évre utalványozott 500 korona könyvtári államsegély csak a főfel- 
ügyelőségsürgető fölhívására vétetett föl az adóhivataltól s teljességgel 
figyelmen kívül hagyattak mindama teendők, melyekkel az állami 
felügyelet alatt álló és támogatásban részesülő intézetek a főfel- 
ügyelőséggel szemben tartoznak. Ebből következőleg nem áll 
módunkban, hogy a nógrádvármggyei múzeum ez évi állapotáról 
és tevékenységéről megnyugtató, részletes adatokat közölhessünk. 

Sáros vármegye bártfai múzeuma, mely hála Mihalih József 
rendkívüli buzgalmának, rövid nyolcz hónap leforgása alatt létesült, 
régészeti tárgyak mellett 880 db. oklevelet és 884- db. könyvet 
és mOlapot is tartalmaz. 

A múzeum könyvtárát és levéltárát dr. Vas Antal gimnáziumi 
igazgató rendezte, elkészítvén annak czédulakatalógusát is. 

Beszterczehányán a könyvtári ügy fejlesztésére és virág- 
zására a főfelügyelőség véleménye szerint igen nagy hatással lesz, 
ha valamikor sikerülni fog a szorosabb értelemben vett városi 
könyvtárat, mely még mindig a városházán a főjegyző gondozása 
alalt van, egyesíteni a múzeum-egylet szakkönyvtárával, mely 
szintén városi tulajdon s a kettő egy helyiségben, egy vezető 
egységes gondozására bizatik. 

A szorosabb értelemben vett múzeumi gyűjtemények közül 
a lefolyt esztendőben a szak-könyvtár ajándék útján 51, az állam- 



Vidéki könyvtáraink 1906-ban. 83 

segélyből vétel útján 20, egyéb vétel és csere útján 4, összesen 
75 darabbal gyarapodott. 

Vételre fordíttatott a könyvtárnál az 500 korona, állam- 
segélyből 400*43 korona. 

A könyvtár törzsanyagának állománya az év végén 885 
db. volt. 

A könyvtárból heti két nyitási napon 1 98 térítvényre 720 db. 
kölcsönöztetett ki. 

Békéscsabán a helyi múzeum-egyesület vezetősége addig is, 
míg az épület kérdése gyökeres megoldást nem nyer, a Rudolf- 
gimnáziumban levő helyiségei túlzsúfoltságán a békéscsabai 
takarékpénztár épületében kibérelt helyiség útján iparkodott segí- 
teni, a melyben a néprajzi gyűjtemény nyert ideiglenes elhe- 
lyezést. 

Az egyesület gyűjteményei közül a könyvtár ajándék útján 
20, az államsegélyből vétel útján 38, egyéb vétel és csere útján 
11, összesen 69 darabbal gyarapodott. 

Az egyesületnek az 1900. évre 300 korona könyvtári állam- 
segély állt rendelkezésre. 

A könyvtár törzsállománya az év végén 1()35 db. volt. 

Budapesten a Budapesti Könyvtár-Egyesület által fönntartott 
központi könyvtár, mint eddig, a jelen év folyamán is teljesen 
rendezett viszonyok között szolgálta a maga elé tűzött kulturális 
föladatokat. 

Az egyesület belső életében szomoni esemény volt dr. Bnday 
József egyetemi m. tanár, elnöknek váratlanul történt elhalálozása. 
Az egyesület 1906. évi május hó 15-én tartott XVI. rendes 
közgyűlésén HocWióltzer Károly alelnök elnökké, helyébe pedig 
dr. Szerélemliegyi Tivadar alelnökké választatott meg. 

A központi könyvtár a lefolyt esztendőben ajándék útján 
619, az államsegélyből vétel útján 106, összesen 725 darabbal 
gyarapodott. A könyvtár törzsanyagának állománya az év végén 
19.566 darab volt. A könyvtár olvasótermében 298 nyitási napon 
5320 látogató 8892 kötetet használt, 95 téritvényre pedig 182 
darab kölcsönöztetett ki. 

A könyvtár fejlesztésére 10<K) korona álUunsegélyben része- 
sült az egyesület, mely összeg kizárólag új könyvek beszerzésére 
fordíttatott. A bútorozási és fölszerelési költségekre megállapított 

MagjAr KSnjirncmle. 1908. I. fOzet. )\ 



34 éki könyvtáraink 1906.ban. 

5000 korona államsegélynek ez évben utolsó 1000 korona rész- 
lete volt esedékes. Emellett a könyvtár fönntartási szükségletei- 
nek részbeni fedezésére még 300 korona államsegélyben részesült 
az egyesület. 

Ä dunamelléJci ev, ref. egyház JRáday-Jcőnyvtára a lefolyt 
évben rendezés alatt állván, gyarapítására mi sem történt s a 
közönségnek sem volt rendelkezésére bocsátható. Az 1905-ről 
áthozott 8244 kor. 90 fillér rendelkezési czélokra szolgáló állam- 
' segélyből fölhasználtatott 2990 korona 82 fillér, maradvány 
1906 végén 5254 korona 08 fillér. 

Dehreczenhen az ev. ref. főiskola könyvtárának vezetősége 
sem 1906. évi működéséről szóló jelentését, sem 1200 korona 
államsegélye elszámolását nem terjesztette be kellő időben a főfel- 
ügyelőséghez. A beküldött statisztikai ivek hézagos adatai szerint 
a könyvtár ajándék útján 1097, vétel és csere útján 320, össze- 
sen 1417 darabbal gyarapodott. A könyvtár törzsanyagának állo- 
mánya az év végén 74.357 darab. 230 nyitási napon az olvasó- 
teremben 5678 látogató 8384 darabot használt, a kölcsönzési 
forgalom pedig 3549 térítvény mellett 4611 kötet volt A főfel- 
ügyelőség a könyvtár rendezési munkálatainak miként leendő 
foganatosítására \ onatkozólag kiküldötte, dr. Fercnczi Zoltán útján, 
majd írásosan is tájékoztatta a könyvtár igazgatóságát. 

Deésen a Szolnokdobokavármegyei Történelmi és Irodalmi 
Társulat múzeumának i\jból való szervezése tárgyában a magas 
minisztériumnál tett lépések mindezideig nem vezettek ered- 
ményre. 

Azonban kétségtelenül örvendetes és biztató az a jelenség, 
hogy az egyesületi könyvtár kezelését a főgimnázium igazgatója 
a főfelügyelőség intenczióinak megfelelően végezi s készséggel 
vállalkozik arra, hogy Deés kulturális érdekeit a muzeális eszkö- 
zök felhasználásával előmozdítsa. 

A főfelügyelőség abbeli szándékát, hogy a könyvtárt rend- 
szeresen segélyezze, az 1907. évtől kezdve kívánja megvalósítani 
s nincs kétségünk a felett, hogy ez esetben a helyi tényezők 
érdeklődése is fokozottabb mértékben fog a jobb sorsra érdemes 
társulat gyűjteményei iránt megnyilatkozni. 

A gyűjtemények törzsállománya az 1906. évbra a felügyelő- 
ség tudomása szerint miben sem változott. 



Vidéki könyvtáraink 1906-ban. 35 

Déván a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat 
gyűjteményei közül a könyvtár ajándék útján 50:^, vétel és csere 
útján 120, összesen 62H darabbal g^^arapodott. 

A könyvtár-^törzsanyagának állománya az év végén 5070 
darab volt. 

A könyvtárnál meghatározott nyilasi napok nincsenek s az 
anyag rendezetlensége miatt kölcsönzések sem eszközöltetnek. 

Eperjesen az ág. h. ev. kollégium könyvtára a lefolyt évben 
mérsékelt haladást telt a nagymennyiségű anyag rendezésében. 
Számadásai igen sok kívánnivalót hagynak maguk után s ez az 
oka annak, hogy ez intézettel szemben még az 1905. évi állam- 
segély elszámolási ügye is függőben van. A könyvtár gyarapodása 
163 kötet, 14 füzet, 142 értesítő és egy nagyobb adomány, 
ScJndek (iusztáv volt jogakadémiai tanái' könyvtára. A S^irmay- 
könyvtár gyarapodása hét mű, hét kötet és két füzetben. A könyv- 
tár állománya 14.691 kötet és füzet. Az iskolai nagykönyvtárról 
körülbelül 17.000 darab czédula van készen. 

Felkán a helyi múzeum-egyesület tulajdonát képező Tátra- 
múzeum a lefolyt esztendőben is teljesen rendezett viszonyok 
között és elismerésre méltó ügybuzgalommal szolgálta a hazai 
kultúra érdekeit. 

A múzeum gyűjteményei közül a könyvtár a lefolyt évben 
ajándék útján 122, az államsegélyből vétel útján 7, egyéb vétel 
és csere útján 7, összesen 136 darabbal gyarapodott. 

A könyvtár törzsállománya az 1906. év végén 3472 db volt. 
A könyvtárból 14 személy térít vény re 74 darab könyvet kölcsön- 
zött ki. 

Oyörött a városi közkönyvtárban régebbi idő óla folyó ren- 
dezési munkálatok a lefolyt esztendőben befejezést nyertek. 
A városi könyvtár helyiségében az a változás történt, hogy a 
győri népkönyvtár-egyesület által létesített és a Múzeumok és 
Könyvtárak Orsz. Tanácsa által 2(K)0 koronás könyvtárral gazdagí- 
tott népkönyvtár, mely addig a városi könyvtár befogadására szánt 
helyiségből egy jókora termet foglalt el, a lefolyt év elején a 
városháza földszintjére, egy külön bejárattal és külön kijáróval 
ellátott tágas terembe vitetett át, mi által az épület emeletjén . 
a városi levéltár szomszédságában levő városi könyvtárban egy 
(ágas helyiség szabadull fel. 



86 Vidéki könyvtáraink 1906-ban. 

Arra egyelőre — a város anyagi viszonyainál fogva — 
nincs kilátás, hogy a városi könyvtár az eg}' ízben már kombi- 
náczióba vett alapítványi házba kerülhessen. Jelenleg arról van 
szó, hogy a város középpontjában, a Széchenyi-téren levő régi 
városháza, hol ezidőszerint iskolák vannak elhelyezve, ez iskolák 
kitelepítése, illetőleg részükre az állam által új épületek építte- 
tése után, szolgáljon a városi könyvtár végleges otthonául. Ez 
azonban igen messze időkre szóló terv lévén, a jelen elhelyezés 
mellett kellett gondoskodni affelől, hogy a könyvtár a nyilvános- 
ságnak mielőbb átadassék. A felügyelőség erre vonatkozó felhívá- 
sának a városi tanács készséggel engedve, intézkedett az iránt, 
hogy a nyilvánossá tétellel kapcsolatos intézkedések (átalakítás, 
világítási berendezés stb.) sürgősen megtétessenek. 

Az 190(). évben a könyvtár ajándék útján 1050, az államsegély- 
ből vétel útján 4i, egyéb vétel és csere útján 90, összesen 1184 
darabbal gyarapodott. Vételre fordíttatott az 500 korona állam- 
segély teljes összege. A könyvtár törzsállománya az 1906. év 
végén körülbelül 25.000 darab; használták a városi tisztviselők, 
kiknek 111 térítvényre 243 darab kölcsönözte tett ki. A könyvtái^ 
gondozása a városi levéltárosra van bízva, ki a város szervezeti 
szabályrendelete értelmében külön díjazás nélkül a könyvtári 
teendők elvégzésére is köteles. 

Oyulán a Hékésmegyei Közművelődési Egyesület Múzeuma, 
melyről 1905. évi jelentésünkben bővebben megemlékeztünk, 
könyvtára elhelyezésének kérdése kapcsán adott alkalmat a főfel- 
ügyelőségnek arra, hogy a múzeum felélesztésére irányuló óhaj- 
tásait a nagym. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnál is kellően 
hangsúlyozza. 

A könyvtár ajándék útján 2, vétel és csere útján 18, össze- 
sen 20 darabbal gyarapodott. A könyvtár törzsanyagának állo- 
mánya az év végén 415(). Megjegyzendő, hogy az Oláh György-féle 
könyvtár nincs a számításban. A könyvtárból 5 darab kölcsönöz- 
tetett ki. 

Gynlafehérvárott az Alsófehérvárinegyei Történeti, Régé- 
szeti és Természettudományi Egyesület múzeumának a régészeli 
gyűjtemény örv^endetes gyarapodása folytán mind szükségesebbé 
vált kibővítése a lefolyt évben már munkába vétetett és be is 
fejeztetett. Az építkezés által igen sok, becses anyag ozélszerü 



Vidéki könyvtáraink 1906-ban. 37 

elhelyezése vált lehetővé, mivel azonban még felelte nagymennyi- 
ségű régiségtárgy zsúfolva, vagy ládákba csomagolva van, a 
múzeumépület déli szárnyának kiépítéséről is mielőbb szükséges 
gondoskodni. 

A múzeum gyűjteményei közül a könyvtár ajándék útján 
172, állami letét útján 12, vétel útján 4, összesen 186 darabbal 
gyarapodott. 

A könyvtár törzsanyagának állománya az 1906. év végén 
8095 darab. A könyvtárból kilencz térítvényre 14 darab könyv 
lelt kikölcsönözve. 

Hódmezo-VásírUehjm az ev. ref. főgimnázium könyvtárának 
rendezetlségi állapota a lefolyt évben javult. A könyviári anyag 
czédulázása folyik, a használat — kivált kikölcsönzés útján — 
kielégítő ; a könyviárat a társadalom minden rétege igénybe veszi 
s így az — habár szűkebb mértékben — valósággal közkönyvtár 
szerepét tölti be. A helybeli használat azonban, a hat olvasóra 
berendezett szobában csekélynek mondható, miért is ennek emel- 
kedése óhajtandó. 

Ajándék útján 22, az államsegélyből vétel útján 74, egyéb 
vétel és csere útján 155, összesen 251 darabbal gyarapodott a 
könyvtár, melynél az államsegélyből 515-10 korona, egyéb forrá- 
sokból 790*11 korona fordíttatott vételre. A törzsanyag állománya 
az 1906. év végén 18.850 darab volt. A könyvtárnak államsegély 
czimén rendelkezésére állolt 5644 korona 1905. évi maradvány 
s az 1906. évre kiutalványozott 800, összesen 856* íi korona, 
melyből felhasználatlanul {)\''i\'^ korona az 1907. évre vitetett át. 

A könyvtárból 201 nyitási napon 107 látogató 19() darabot 
használt az olvasóteremben, 87 térítvényre pedig H90 darab lett 
kikölcsönözve. A használt anyag összesen 586 darab. 

A Kassai Múzeum az 1906. év folyamán Mihalik József 
kir. tanácsos, miniszteri biztos vezetése mellett, mnködésének 
negyedik évébe lépett. 

A könyvtárt 25.8 nyitási napon összesen :>82í- egyén láto- 
gatta, a mi az előző évhez képest apadást tüntet elö. A használt 
művek száma, a kikölcsönzött művekkel együtt, 1805 darabra rúg. 
Ezek sorában a mull évben is a szépirodalmi (2887\ a törté- 
nelmi (407), a mOtörténeti (289) és az oní-yelopédikus müvek 
(146) képviselik a legnagyobb mértékben használt szakokat. 



38 Vidéki könyvtáraink 1906-ban. 

Az állandó látogató-jegyet igénybe vett olvasók statisztikája, 
foglalkozások szerint, a következő volt az elmúlt év folyamán: 
jogász és egyetemi hallgató (100), okleveles gazdatiszt, gazdász 
(50), közép- és szakiskolai tanuló (370), közigazgatási tanfolyam- 
hallgató (24), ügy\'éd, ügyvé(íjelölt s g^'akornok (9), tanár, tanító, 
tanár- s tanítójelölt (41), hivatalnok (58), író, hírlapíró (4), orvos 
és fogtechnikus (6), gyógyszerész (7), mérnök, műegyetemi hall- 
gató (12), építész (7), festőművész (1), lelkész (6), katona, csendőr 
(6), kereskedő és alkalmazott (20), vegyész (1), gépész (6), magánzó 
(5), földbirtokos (1), iparos (6), nő (15). 

A könyvtár ajándék útján 1502 művel 2037 darabban 
3366-60 korona, vétel útján pedig 124 művel 210 darabban 
2147*60 korona értékben gyarapodott. A rendelkezésre állt könyv- 
tári segély ez évben 2000 koronát tett ki. 

Tekintve, hogy a múzeum örvendetes fejlődésével az évről- 
évre nagyobbodó költségeket Kassa városa minden áldozatkész- 
sége daczára is alig bírja fedezni, Kassa város közönsége az 
elmúlt év folyamán egyhangú határozatával abban állapodott meg, 
hogy múzeumának teljes állami kezelésbe vétele czéljából fehr a 
vallás- és közoktatásügyi miniszterhez ; ez megtörténvén, a vallás- 
os közoktatásügyi minisztérium Kassa város ajánlatát elvben s a 
további tárgyalás alapjául elfogadta, a főfelügyelőséget pedig meg- 
bízta a további hivatalos intézkedések megtételével. 

Kecskeméten a városi múzeum gyűjteményei között a könyv- 
tár is alkalmas helyet nyert az 1906. év folyamán arra, hogy a 
közönség szolgálatára állhasson. 

A múzeumi tárgyaknak czélszerűbb elhelyezése kapcsán a 
város törvényhatósági bizottsági közgyűlése a Schlick-féle gép- 
gyárnál 62(K) koronáért egy, a gyár szabadalma szerint készített, 
17.000 kötet befogadására tervezett vas könyvtár-állvány szerke- 
zetet rendelt meg, mely a könyvtár czéljaira legközelebb igénybe 
is vehető. A szak- és betűrendes czédulakalalógus már régebb idő óta 
készen lévén, remélhető, hogy a könyveknek szakok szerinti felállítása, 
számozása és jelzése, meg az alaplcltár a közeljövőben elkésziil. 

Hátra van még azonban az olvasóhelyiség kellő bebútoro- 
zása s a fűzött állapotban levő könyvek heköttetése. Eme szük- 
ségletek költségeinek fedezéséről is elismerésre méltóan gondos- 
kodott a város, minek folyományakép a főfelügyelőség sem zár- 



Vidéki könyvtáraink 1906-ban. S9 

kőzik el az elől, hogy a kecskeméti múzeum érdekeit méltányos 
módon karolja fel. 

A könyvtár ^ándék útján 283. az államsegélyből vétel útján 
100, egyéb vétel és csere útján 188, összesen 571 darabbal gyara- 
podott Vételre fordíttatott a könyvtárnál 500 korona államsegély. 

A könyvtár törzsanyagának állománya az 1900. év végén 
8612 darab volt. 

Kiskúnlialason az ev. ref. főgimnázium könyvtára gondozó- 
jának, Thury József tanárnak márcziusban bekövetkezett halála 
óta szeptemberig zárva volt. Kkkor Nagy József tanár válasz- 
tatott könyvtárossá, kinek a megkezdett rendezési munkálatok 
mielőbbi befejezése képezi legsürgősebb feladatát. A duplumok 
jegyzéke már is sajtó alá bocsáttatott. A közönségnek a könj'\'- 
tár iránt eddig igen mérsékelt érdeklődése fokozódni kezd. 

A könyvtár állománya ajándék útján 186, az államsegélyből 
vétel útján 110, egyéb vétel és csere útján 104, összesen 350 
darabbal gyarapodott. 

Rendelkezésre állott 000 korona államsegély; ebből vételre 
582*18 korona, könyvkötésre pedig 1782 korona fordíttatott. 
Egyéb forrásokból 210*50 korona értékű könyvet vásároltak. 

A könyvanyag törzsállománya 35.427 darab. A könyvtárban 
92 látogató 127 darabot használt, kikölcsönözte tett 237 térít- 
vényre 510 darab. 

Komároniban a vármegyei könyvtár a lefolyt eí^ztendőben 
igen fellendült, mit részben ama körülmény idézett elö, hogy a 
köm-vtár új otthonának felépítésére 25.000 korona államsegélyben 
részesedett. A könyvtárépület elkészültével meg fognak szűnni 
mindama nehézségek, melyek e gyűjtemény teljes érvényesülését 
ezidőszerint még akadályozzák. A fenntartó hatóság mindent 
megtesz a könyvtár fejlesztése érdekében s megtette a lépéseket 
arra, hogy a város területén működő összes könyvtárak egyesül- 
jenek a vármegye könyvtárában. A Múzeuni-Kgyesület választ- 
mánya el is határozta, hogy gazdag és becses könyvtárát letétül 
elhelyezi ; megkeresést intézett a vármegyei közgyűlés a komáromi 
ref. egyházhoz az id. Pt'czeU József alapította könyviárának 
átengedése iránt is, mely évtizedek óta elzártan áll. Legújabban 
pedig Komárom sz. kir. város közönsége, felismerve a kulturális 
tényezők egyesülésében rejlő nagy erkölcsi hasznot, eliiatározta. 



40 Vidéki könyvtáraink 1906-ban. 

hogy a városi népkönyvtárat beolvasztja a vármegyei könyvtárba. 
A múzeum könyvtárának átadása folyamatban van, a népkönyv- 
tár átvételére vonatkozó tárgyalások pedig remélhetőleg rövid 
időn belül sikerre vezetnek. 

A lefolyt évben 1200 mű érkezett a könyvtárba 1681 darab- 
ban. Ez a szám felühnúlja az eddigi években elért gyarapodást. 
Vétel útján szereztetett az államsegélyből 287 darab 660 koro- 
náért, saját forrásokból vétetett 139 darab 315 koronáért, aján- 
dékoztatott 1255 darab. Folyóirat 12 jár a könyvtár részére: 
6 történelmi, 2 egyéb tudományos, 2 művészeti és 2 statisztikai. 

A köny\^tár törzsállománya az év végén 10.000 köteten 
jóval felül van. A könyvtár 1906-ban 700 korona gyarapítási 
államsegélyt kapott. 

A forgalom felette örvendetes, sőt oly mértékben emelkedett, 
hogy a könyvtár őre egyedül már nem képes eleget tenni a 
könyvtárt látogató olvasóközönségnek. Hetenként két napon át 
történik a könyvkiadás, mely két félnapot s a visszarakás és 
statisztikakészítés ugyanannyit vesz igénybe. 101 nyitási napon 
48i0 művet 5562 kötetben kölcsönöztek ki 425 egyénnek, az 
olvasók száma azonban valójában jóval több, mert a kölcsönvett 
könyvet többnyire a családtagok is olvassák. 

A vármegyei könyvtár első kiadványa a lefolyt évben jelent 
meg; czíme: A vármegyei könyvtár czínyegyzéke, az 1876 — 1906-ig 
szerzett művek jegyzéke; szerkesztette Alapi (íyula Komárom 
megye levéltárnoka, a könyvtár őre. 

Ez első kísérlet valóban hézagot pótló, mert a czímjegyzék 
már mintegy 3(K) példányban forog közkézen és széles körökben 
terjeszti a vármegyei könyvtár iránt való érdeklődést. 

Losonczon a városi közkönyvtár teljesen a főfelügyelőség 
óhajainak megfelelően tölti be hivatását. A lefolyt évben ajándék 
útján 40, állami letét útján 14, egyéb letét útján 20, az állam- 
segélyből vétel útján 37, egyéb vétel és csere útján 179, összesen 
290 darabbal gyarapodott. Vételre fordíttatott az államsegély teljes 
összege : 400 korona, a város saját forrásaiból 980 korona, összesen 
1380 korona. A könyvtár törzsállománya 22.895 darab. A könyv- 
tárt 298 nyitási napon használták, kikölcsönöztetett 93 térítvényre 
5316 darab. Látogatási dijakból befolyt 239-5() korona, katalógusok 
eladásából '22*80 korona, összesen 262-30 korona. 



Vidéki könyvtáraink 1906-ban. U 

Lőcsén SLZ ág. h. ev. egyház könyvtárának múlt évi jelen- 
lésünkben jelzett végleges rendezése Oéressy Kálmán kir. tan- 
kerületi főigazgató vezetésével befejeztetett. Mintegy 3000 kötetre 
menő értékes anyag lett ez úton a templom karzatán elhelyezett 
tömegtől kiválogatva s a tanácskozóterem állványain elhelyezve. 
E kétségtelenül nagy munkán felül elkészült az anyag czédula- 
katalógusa és szakok szerinti leltára is, a következő csoportosí- 
tással : Theologia 352 mű, Hungarica et Scepusiana 243 mii, 
magyar és egyetemes történet és jog 692 mti, szépirodalom és 
nyelvtudomány 488 mü, természettudomány 194 mű, filozófia, 
társad, tud. 228 mű, vegyes 130 mű. A könyvtári munkálkodás 
egy évi eredménye teljesen kielégítő s ha a munka és a kiválo- 
gatás ily buzgósággal folyik tovább a könyvtárnak a legbecsesebb 
része rövid idő alatt egészen rendezve lesz. Az a körülmény^ 
hogy a könyvtár látogatottsága egyelőre mérsékelt, nem okoz aggo- 
dalmat. A rendezés és hozzáférhetővé telel után Lőcsén az volna 
a leendő, hogy — legczélszerübben az ág. h. ev. egyház könyv- 
tárának fejlesztése útján — egy modern könyvtár létesítéséről 
történjék gondoskodás. A lefolyt évben a könyvtár 20 darabbal 
gyarapodott. Törzsanyaga 16.895 darab. Az 500 korona állam- 
segély állványok beszerzésére fordíttatott. Használat : 4 térítvényen 
12 darab. 

Magyaróvári a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti 
Egylet könyvtára vétel útján 2, adomány útján 861 darabbal 
gyarapodott. Eme gyarapodás nagyrészt a Sötér-íé\Q hagyomány- 
ból ered, mely teljesen csak ez évben jutott az egyesület birtokába. 

A múzeum építésének ügye annyiban haladt, hogy a meg- 
állapított 10.000 kor. államsegély első részlete, 2(K)0 kor. már 
folyósíttatott s hogy a főfelügyelőség a hozzá felterjesztett terve- 
ket néhány apróbb változtatással elfogadván, az építkezés meg- 
kezdhetővé vált. 

A könyvtár törzsállománya az 1906. év végén 2453 darab. 

Máramarosszigeten az ev. ref. főgimnázium könyvtára 
felett a lefolyt év nem tűnt el eredménytelenül. A könyvtár 
nyomtatott anyagának rendezése befejeztetvén, a levéltárra került 
a sor. Ezen kívül a könyvtári duplumok összeírása is elkészült 
annyira, hogy csak a revízió van hátra, mi előreláthatólag rövid 
időn belül szintén meg fog történni. 



42 Vidéki könyvtáraink 1906-ban. 

A könyvtár ajándék útján 278, állami letét útján 11, vétel 
útján az államsegélyből 90, egyéb vétel és csere útján 3, összesen 
382 darabbal gyarapodott. Rendelkezésre állott 1905-ről 1411-37, 
1906-ban utalványoztatoít 800, összesen 2211*37 korona állam- 
segély, melyből 1405*08 korona felhasználatlanul 1907-re vite- 
tett át. 

A könyvtár törzsállománya 30*969 darab. Hetenként hat 
nyitási napon az olvasóteremben használt 265 látogató 290 darabot, 
kikölcsönöztetett 102 téritvényre 300 darab. A használt anyag 
összesen 590 darab. 

Miskolczon az ág. h. ev. egyház könyvtárának érdekei 
szorosan kapcsolatosak a tervbe vett kultúrpalota felépítésének 
ügyével, melynek állása egyelőre nem mondható kedvezőnek. 
Ezzel szemben újabban felmerült a város részéről az a helyes és 
kivitelre érdemes eszme, hogy az egész volt főgimnáziumi épületet 
múzeumi czélokra adja át, miáltal a kultúrpalota felépítése feles- 
legessé válik. 

A könyvtár gyarapodása 20 darab, törzsállománya 10.657 db. 
Használt 652 látogató az olvasóteremben 765 darabot, kikölcsö- 
nöztetett 12 térít vényre 851 darab. 

A borsod-misJcoleei múzeumot fenntartó Borsod-Miskolczi 
Közművelődési és Múzeum-Egyesület állal beszolgáltatott statisz- 
tikai kimutatásokból kitűnik, hogy könyvtára ajándék útján 806, 
állami letét útján 5, az államsegélyből vétel útján 12, egyéb vétel 
és csere útján 84, összesen 907 darabbal gyarapodott. 

A gyűjtemények közül a könyvtár törzsállománya 4469 db. 

Nagybányán az ügybuzgalommal gondozott városi múzeum 
annak daczára, hogy a kiállott tözveszedelem óla a nyilvánosság 
számára csak igen kis határok közt volt hozzáférhető, ez évben 
is tekintélyesen gyarapodott. 

E gyarapodásból a könyvtárra 5H2 darab esik. 

Ezen szaporulat betudásával a múzeumi könyvtár törzs- 
anyagának állománya az 1906. év végén 5243 darab volt. 

Az egyesületnek alapítványokban 1330 korona, építkezési 
alapban 269*38 korona, tagdíjhátralékban 240 kor, és készpénz- 
ben 252-92 korona, összesen tehát 2092*30 korona pénztári 
vagyona volt. Az 1900. évi összes bevétel 3írl7*99 korona, az 
összes kiadás pedig 3165*07 korona volt. 



Vidéki könyviáraink lS06-ban. 4:i 

A 600 kor. 1906. évi könyvtári államsegélyből, melyhez 
274*11 korona előző évi maradvány járul, 844 korona számol- 
tatott el. 

Az egyesület beléletében az a változás történt, hogy a 
városból hivatali áthelyezés következtében eltávozott Oaál Lajos 
titkár és Myshovszlcy Ernő múzeumi őr tisztje ideiglenesen 
Schönherr Sándorra ruháztatott, kinek legsürgősebb feladatává a 
könyvtárnak az új helyiségben való felállítása és szakszerű ren- 
dezése tétetett, mely munkálat jelenleg már előhaladott stádium- 
ban van. 

Nagyenyeden a Bethlen-főiskola gyűjteményei közül a könyv- 
tár ajándék útján 170, a 600 koronát kitevő államsegélyből vétel 
útján 43, egyéb vétel és csere útján 864, összesen 1077 darab- 
bal gyarapodott. 

A könyvtárban hetenként három nyitási napon 51 látogató 
862 darabot használt, kikölcsönöztetett 947 téritvényre 1786 db. 

Nagykárolyban a vármegyei múzeum és könyvtár ezidő- 
szerint rendezés alatt áll s mint ilyen a lefolyt évben nyilvános 
jellegű működést még ki nem fejthetett. Részletes tájékoztatást 
egyáltalán nem kapott a főfelügyelőség e munkálatok végre- 
hajtásának eddigi eredményei felől. 

Nagyváradon a Biharmegyei és Nagyváradi Régészeti és 
Történelmi Egylet gyűjteményei közül a könyvtár ajándék útján 
124, vétel útján 50, összesen 174 darabbal gyarapodott. 

A könyvtár törzsanyagának állománya 5461 darab. 

Az egyesületi könyvtár kapcsán megemlékezünk ama nagy- 
jelentőségű s a Szigligeti-társaság kebeléből kiindult kulturális 
mozgalomról, mely egy, a város igényeit mindenben kielégítendő 
közkönyvtár létesítését tűzte ki czélul. A főfelügyelőség készséggel 
karolta fel az eszmét s annak megvalósítása érdekében konkrét 
választ kérő átirattal koreste meg a városi tanácsot; átiratára 
azonban válasz nem érkezett. 

Nyíregyházán Szabolcs várm. múzeuma és könyvtára nyil- 
vános működéséről, gyarapodásáról közelebbi adatok híján, nincs 
módunkban részletesebb ismertetést közölhetni. 

Nyitrán a vármegyei múzeum vezetőinek tevékenységét 
részben a lefolyt évben is a fclo.szlatott turóczszeíilniártoni 
Maticza Szlovenszka könyvtári anyagának rendezése vette igénybe. 




U Vidéki könyvtáraink 1906-ban. 

A rendezési munkálatok befejeztetvén, a főfelügyelőség a beszol- 
gáltatott czédulakatalógus s kiküldötte: dr. Melich János jelen- 
tése nyomán tájékozódott a könyvanyag természetéről s ennek 
kapcsán arról is, mivel volnának pótlandók ama könyvek, melyek 
a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára számára kiválasztatván, 
Nyitráról Budapestre szállíttatnak. A főfelügyelőség akként hatá- 
rozott, hogy az elhunyt Acsády Ignácz történettudós hagyatéká- 
ból megszerzett becses és szakszerűen rendezett könyvtárt fogja 
állami letétként a múzeumnak adományozni. 

Az 1906. évben a könyvtár ajándék útján 33, az állam- 
segélyből vétel útján 70, összesen 103 darabbal gyarapodott, mi 
498*20 kor. költséget okozott. A könyvtári törzsállomány 11.006 
darab. Rendelkezésre állott 500 kor. könyvtári államsegély. 
A múzeum könyvtára, melynek gondozása a nyitrai kegyesrendi 
főgimnázium igazgatójára van bízva, a nyilvános használatnak 
még nem volt átadva. 

Pápán az ev. ref. főiskola könyvtára a lefolyt évben is 
minden fennakadás nélkül s mint az alábbi statisztikai adatok 
igazolják, szép eredménynyel szolgálta a helyi társadalom szellemi 
szükségleteit. Gyarapodás ajándék útján 419, az államsegélyből 
vétel útján 3, egyéb vétel és csere útján 481, összesen 903 darab. 
A könyvtár törzsállománya 34.103 darab. Nyitási napok száma 305. 
Használtak az olvasóteremben 438 darabot, kikölcsönöztetett 511, 
térítvényre 1405 darab. Rendelkezésre állott s teljesen fel is 
használtatott 1500 korona államsegély. 

Pécsett a városi múzeum rohamosan fejlődő gyűjteményeinek 
végleges elhelyezésére a lefolyt év végén kultúrpalota létesítése 
vétetett tervbe. A város tanácsa decz. hó 14-én hivatalos 
beadványban jelentette a főfelügyelőségnek eme szándékát s egy- 
ben szakértő sürgős kiküldetését kérelmezte, hogy a nagyfontos- 
ságú ügy részletei is mielőbb megtárgyalhatok legyenek. Az idő- 
pont alkalmatlan voltára való tekintettel azonban eme kiküldetés 
csakis az 1907. év folyamán vált lehetségessé. 

Könyvtári czélokra jnaradt az 1905-iki államsegélyből 
292*50 kor. és kiutalványoztatott 6(K) kor., tehát volt összesen 
892-50 kor. Ez összegből 200 kor. tiszteletdijakra fordíttatott, a 
többi kiadás pedig még az 1905-ik évben beszerzett könyv- 
állványok és könyvkötések vételára között oszlott meg. 



Vidéki könyvtaraink 1906.ban. 45 

Gyarapodott pedig a könyvtár: letét úlján 5 darabbal, 
ajándék útján 327 darabbal. Ez ajándékban nagyobb számmal 
szerepelnek az ügyészség által beszolgáltatott nyomdatermékek és 
a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége ajándékai. 
Vétel 12 darab. Az összes gyarapodás 344, az egész állomány 
50()7 darab. 

Ez a kimutatás becslésen alapszik, épp azért csak meg- 
közelítő számokat tüntet fel. 

Poprádon a Magyarországi Kárpát-Egyesület múzeumának 
kibővítése a lefolyt évben megtörtént s ez által a gyűjtemények 
czélszerű elrendezése, a helyiségek átalakítása is foganatosít- 
ható volt. 

A gyűjtemények közül a könyvtár aiándék útján 318, az 
államsegélyből vétel útján 22, összesen 340 darabbal g^'arapodott. 

Rendelkezésre állott ofK) korona könyvtári államsegély. 
Felhasználtatott összesen 488*97 korona. 

A könyvtár törzsanyagának állománya 4525 darab volt. 

A könyvtár rendezés alatt lévén, csak kölcsönzés útján 
adatott ki 100 térítvényre 1()0 darab. 

Pozsonyban a városi közkönyvtárnak a városban levő többi 
kulturális gyüjteménynyel egy épületben való végleges elhelye- 
zésének terve ez évben fokozott mértékben foglalkoztatta a főfel- 
ügyelőséget, végleges megállapodásra azonban csak annyiban 
jutott, hogy elhatározás történt az építkezési terveknek országos 
pályázat útján leendő beszerzésére vonatkozólag. 

Fontosabb jelentőségű esemény a könyvtár beléletében a 
Czímjegyzék elkészülte, mely 22 nyomtatott ívnyi terjedelemben 
már megjelent s a gyűjteménynek 1900. február közepéig beérke- 
zett ama körülbelül 12.0ÍK) kötetét foglalja magában, melynek 
feldolgozását a helyi viszonyok megengedték. 

A könyvtár a lefolyt évben ajándék útján 13 iO, az állam- 
segélyből vétel útján 257, egyéb vétel és csere útján 27S, összesen 
1881 darabbal gyarapodott. Törzsanyagának állománya 13.384 db. 
Rendelkezésre állott az 1905. évi 1303M)() korona maradványnyal 
együtt 2184*58 korona államsegtíly, melybül 1122 22 korona fel- 
használatlanul 1907-re vitetett át. 

A nyitási idő 273 egész és 43 félnap volt, mely idő alatt 
479 látogató az olvasóteremben használt 3231 darabot és kiköl- 



46 Vidéki könyvtáraink IdOG-ban. 

csönöztek 3355 korona óvadék mellett 359, térilvényre 538, 31 
egyszerű térilvényre pedig 42, összesen 580 darabot. A használt 
anyag összesen 3811 darab. 

A pozsonyi Orvos- és Természettudományi Egylet^ vidéki 
hasonló intézményeink között munkásságával a lefolyt évben is 
kiváló helyet biztosított magának. Tudományos törekvéseit nem- 
csak Pozsonyra terjeszti ki, hanem állandó összeköttetést tart 
fönn a külfölddel is s mint ilyen múzeumát kiváló figyelemmel 
gondozza és fejleszti. Könyvtára, mely állami segélyben nem 
részesül 11.402 darabot tartalmazott. Ez anyagból 261 darabot 
használtak. 

Rimaszornbath^Ti a gömörmegyei múzeum gyűjteményei a 
lefolyt évben kedvezőbb elhelyezést nyertek s így a czélszerű 
berendezkedés kérdése került napirendre. A főfelügyelőség méltá- 
nyolva a múzeum vezetőségének példás buzgalmát, törekvéseit 
s a kulturális hivatás betöltésére alkalmas gyiytemények muzeális 
értékét, kilátásba helyezte, hogy a megfelelő bebútorozás költsé- 
gének fedezéséhez hajlandó a vallás- és közoktatásügyi miniszté- 
riumnál államsegélyt javaslatba hozni. 

A gyűjtemények közül a könyvtár ajándék és hagyomány 
útján 6350 darabbal gyarapodott. 

Ebből is látható, hogy a múzeum vezetősége megtalálta az 
utat és módot a nagyközönség érdeklődésének és áldozatkészsé- 
gének felkeltésére. A könyvtár törzsanyagának állománya 15.074 
darab. 

A könyvtárban 1304 darab könyvet, illetve levéltári anyagot 
használtak. 

Sclmeczbányán a városi könyvtár ajándék útján 88, az állam- 
segélyből vétel útján 65, összesen 153 darabbal gyarapodott. 
Vételre 500 kor. államsegély állt rendelkezésre. 

A könyvtár törzsállománya volt az 1906. év végén 2286 darab. 

Az olvasóteremben 70 látogató 1050 darabot használt, 2585 
téritvényre pedig 3571 darab kölcsönöztetett ki. A használt anyag 
összefen 4621 darab. 

Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzem vezetősége 
lelkiismeretes buzgalommal fárad ügyeinek elöbbrevitelén. A leg- 
fontosabb s már évek óta húzódó kérdés: az építkezés ügye a 
lefolyt évben sem volt véglegesen megoldható, mert a már kész 



Vidéki könyvtáraink 19ü6-ban. 47 

építkezési tervekben behatóbb vizsgálat után lényeges tévedések 
és számítási, költségvetési hibák találtattak. 

A múzeum gyűjteményei közül a könyvtár ajándék útján 
964, az államsegélyből vétel útján 157, egyéb vétel és csere 
útján 34-, összesen 1155 darabbal gyarapodott. 

Vételre 600 korona államsegély állt rendelkezésre. 

A könyvtár törzsanyagának állománya 40.533 darab. 

Szabadkán a helybeli Közkönyvtár és Múzeum-Egyesület a 
lefolyt évben feloszolván, gyűjteményei városi tulajdonba kerültek. 
Az új helyzetnek megfelelöleg történt s a muzeális ügyekre vonat- 
kozó mozzanatokról a főfelügyelőség a városhoz intézett sürgető 
felhívásaira sem nyervén választ, eme közgyűjtemény állapotáról 
részletesebb ismertetést ez alkalommal nem adhatunk. 

Szamosújvárott az Örmény Múzeum-Egyesülettől részletes 
jelentés nem érkezvén a főfelügyelőséghez, az 1906. évben végzett 
munkásságáról bővebb tájékoztatást adni nincs módunkban. 

Szatmáron a Kölcsey-kör lefolyt évi munkásságában s illetve 
belső életében a legnevezetesebb mozzanat az, hogy a múzeum 
s annak keretében a könyvtár megnyugtató irányban örvend a 
látogatottságnak. 

A gyűjtemények közül a könyvtár ajándék útján 246, egyéb 
letét útján 27, az államsegélyből vétel útján 6, egyéb vétel és 
csere útján 120, összesen 399 darabbal gyarapodott. Vételre az 
államsegélyből 500 korona állt rendelkezésre. 

A könyvtár törzsanyagának állománya 2445 darab. 

A könyvtárnál 84 nyitási napon 20() térítvényre 492 darabot 
kölcsönöztek ki. 

Szegeden a Somogyi-könyvtár és városi múzeum a lefolyt 
évben is rendezett viszonyok között, czéltudatos munkássággal 
töltötte be nemes hivatását. 

A könyvtár gyarapodása ajándék útján 845, állami letét 
útján 4126, az államsegélyből vétel útján 168, egyéb vétel és 
csere útján 534, összesen 5673 darab volt. 

Könyvtári czélokra ez évben 2000 korona államsegély folyó- 
síttatott. 

A könyvtár törzsanyagának állománya 69.078 darab. 

Használt a könyvtárban 232 nyitási napon 11.137 látogató 
12.668 darabot. 




48 Vidéki könyvtáraink 1906-ban. 

Szegszárdon a tolnavármegyei múzem épületének javítási, 
átalakítási és belső berendezési munkálatai befejeztetvén, a 
múzeumi gyűjteményeknek részben való ly elrendezése a főfel- 
ügyelőség kívánalmainak megfelelőleg eszközöltetett. 

Vételre fordíttatott az államsegélyből li95'99 korona. 

A könyvtár törzsanyagának állománya, mely részben még 
rendezetlen, 2841 darab. 

A könyvtári czélokra 1906-ban folyósított 600 korona rendes 
és 1480'60 korona rendkívüli államsegély teljes összegében fel- 
használtatott. 

A könyvtárból, mely rendes használatnak nincs átadva, 
kikölcsönöztek öt téritvényre 16 darabot. 

Szomhathélyen a Vasvármegyei Kultur-Egyesület múzeumá- 
nak építkezése a lefolyt évben közel jutott a végleges befejezéshez. 

A gyűjtemények közül a könyvtár 191 kötettel és 10 füzettel 
gyarapodott. Törzsanyagának állománya 7779 darab, melyből 162 
kikölcsönző 5621 darabot használt. 

Temesvárott a helyi közgyűjtemények befogadására eme- 
lendő kultur-palota felépítésének ügyében a városi tanács részéről 
legújabban amaz elhatározás történt, hogy tekintettel egyéb sürgős 
kiadásaira, az építkezést egyelőre elodázni kénytelen, de biztos 
kilátásba helyezi, hogy a kérdés legkésőbben az 1910. év folyamán 
végleges megoldást nyer. 

A kultúrpalotában elhelyezendő gyűjtemények közül a városi 
könyvtár ez évben mfiködésének harmadik évébe lépett, mely év 
egyszersmind meghozta a könyvtárnak a teljes intézeti kialaku- 
láshoz szükséges amaz előfeltételeket, melyek az akadálytalan és 
sikeres működést biztositandják. 

A könyvtári bizottság megalakulásával összefüggőleg meg- 
alkottatolt a könyvtár szervezeti és ügyviteü szabályzata is és 
tervbe vétetett Bellai József könyvtárigazgatónak a városnál eddig 
viselt állásától való felmentése a czélból, hogy tevékenységét tel- 
jesen a könyvtár ügyének szentelhesse. 

Az intézmény nagyobbarányú kifejlődésére kétségtelenül 
hatalmas befolyással lesz a 2r).()(K) koronás nagy államsegély, 
mely részletes felhasználási tervezet alapján könyvtári beszerzé- 
sekre fog fordíttatni. K nagyobbszabású munkálat jelenleg előre- 
haladott stádiumban van. 



Vidéki könyviáraink 190ß-ban. 49 

Dr. Bászel Aurél 8092 kötetnyi könyvtárának megvásárlása 
az 1905. évi s illetve 190(). évi államsegély terhére 2114- koronáért 
megtörtént. 

A könyvtárban végzett munka az év folyamán az olvasó- 
és könyvkikölesönzö közönség kiszolgálása mellett főképen kata- 
logizálásra fordíttatott. 

A könyvtárlátogatók száma 2721 volt, a használt anyag 
4502 darab. 

A könyvtár gyarapodása letét útján 379, az államsegélyből 
vétel útján 4078, egyéb vétel útján 677, összesen 5134 darab. 
Törzsanyagának állománya 52.714 darab. 

Az államsegélyből 1907-re felhasználatlanul 22.88(> korona 
hozatott át. 

Verseczeti a városi múzeum és könyvtár elhelyezésének 
ügyében a lefolyt évben az utolsó lépések tétettek meg arra, 
hogy e régóta húzódó kérdés megnyugtató megoldást nyerjen. 
Az e czélra felajánlott épület átalakítási tervei a főfelügyelőség 
által megfelelően módosíttatván, a munkálatok foganatosítása az 
1907. év folyamán akadálytalanul megtörténhetik. 

A gyűjtemények közül a könyvtár ajándék útján 553, az 
államsegélyből vétel útján 55, egyéb vétel és csere útján 515, 
összesen 1123 darabbal gyarapodott. A könyvtár törzsanyagának 
állománya 21.094 darab. Rendelkezésre állott 5(X) korona állam- 
segély, mely teljesen felhasználtatott. 

A könyvtárt 94 nyitási napon használták; kikölcsönöztelett 
30() olvasónak 31()5 darab. 

Zombor sz. kir. város könyvláregyesületénc^k könyvtára a 
lefolyt évben először részesült állami segélyben, mely teljes ösz- 
szegében az igen tekintélyes anyagú könyvtár rendezési munká- 
latainak költségeire fordíttatott. A rendezést Roeditjer Alajos 
főgimnáziumi tanár végezte és be is fejezte. Az 19(M). évi gyara- 
podás: 3 kötet adomány és az egyesület vagyonából 1()315 
koronán eszközölt vételből eredő (U), összesen ()3 kötet. A könyv- 
tár törzsanyagának állománya 31.113 darab, melyből 31 látogató 
02 darabot használt. Katalógusok ős kezelési szaliályzatok eladá- 
sából 78-20 korona folyt be. 

A felsorolt adatok üsszegezé^évol a következő képet nyer- 
jük a főfelügyelőség hatáskörébe tartozó küiiyvtárak felől : 

M.it'>'ar KönyvBzrmlf. 11H)S. I. fü/.it. -í 



50 Vidéki könyvtáraink 190^-baD. 

Önálló nyilvános könyvtár 23 van közöltük, ú. m. az alsó- 
kubini Csaplovics-könyvlár, az aradi Kölcsey-Egyesület könyvtára, 
a budai könyvtár, a budapesti Ráday-könyvlár, a debreczeni ev 
ref. főiskola könyvtára, az eperjesi ág. ev. kollégium könyvtára, 
a győri városi könyvtár, a hódmezővásárhelyi és a kiskunhalasi 
ev. ref. főgimnáziumok könyvtárai, a kassai múzeum könyvtára, 
a kecskeméti városi könyvtár, a losonczi városi közkönyvtár, a 
lőcsei ág. ev. egyház könyvtára, a máramarosszigeti ev. ref. 
főiskola könyvtára, a miskolczi ág. ev. egyház könyvtára, a pápai 
ev. ref. főiskola könyvtára, a pozsonyi városi közkönyvtár, a 
sárospataki ev ref. kollégium nagykönyvtára, a szabadkai városi 
közkönyvtár, a szegedi Somogyi-könyvtár, a Vasvármegyei Kultur- 
Egyesület szombathelyi könyvtára, a verseczi városi könyvtár és 
a zombori városi könyvtár. Ezek közül az aradi, debreczeni, kassai, 
kecskeméti, pápai, szabadkai, szegedi, szombathelyi és verseczi 
könyvtárak múzeumokkal állanak kapcsolatban és azok önálló 
osztályát képezik. 

Kisebb méretű, de nyilvános használatra szánt általános 
jellegű könyvtárakkal vannak kiegészítve az aranyosmaróti, balassa- 
gyarmati, beszterczebányai, deési, esztergomi, felkai, gyulai, gyula- 
fehérvári, Ipolysági, magyaróvári, máramarosszigeti, miskolczi, 
nagybányai, nagykárolyi, nagyváradi, nyíregyházai, nyitrai, pécsi, 
poprádi, selmeczbányai, sepsiszentgyörgyi, szatmári, szegszárdi, 
szentesi, a túróczszentmártoni, váczi és veszprémi múzeumok. 

A többi gyűjtemények közül a békéscsabai, dévai, eszter- 
gomi, keszthelyi, kolozsvári, komáromi múzeumok, a pozsonyi ter- 
mészettudományi múzeum, a rimaszombati, szamostyvári múzeumok, 
a két temesvári múzeum és a zombori múzeum könyvtárai szak- 
könyvtár jellegével bírnak és első sorban az illető társulatok 
tagjainak állanak rendelkezésére. 

Az intézetek közül tehát az önálló nyilvános jellegű könyv- 
tárakon kívül 89 áll könyvgyűjteményével a könyvtári ügy szol- 
gálatában. 



A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM SZÉCHÉNYI ORSZ. 
KÖNYVTÁRÁBAN LEVÓ ALDINÁK LEÍRÓ JEGYZÉKE. 

Dr. Gulyás Páltól. 

(Ötödik közlemény, 8 hasonmással.) 

1583. 

48. Cicero Rhelorica. Venetiis, 153.-5. 

1* (számozatlan, czímlap) 1. |i IN HOC VOLViMINE HAEC | 
CONTINENTVR. !| Rhdoricorum ad C. Hercnnium lib. Ilii. j 
M. T. Ciceronis de iimentione lib. II. || Eiu/dem de oratn-e ad 
Quintum fratrem Uh. III. || Eiu/dem de claris oraionbits, qtci 
dicttnr Brutus: lib. I. !| Eiu/dem Orator ad Brutum lik I. |i 
Eiu/dem Topica ad Trebatium Uh. I. || Eiu/dem oratoriœ parti- 
tiones Uh, I. || Eiu/dem de (>x>fimo yencre orator um praefatio que- 
dam. Il hidex reru notahiliúj quae totó opère contincntur, p 
ordinë àlphabeti. !| Variét as lectionu, qua ex diuercoiü vjeplariii 
coUatione collegimus. [Nyomtatójegy.J 1'' 1. üres. 2'* (*// jelzésű) 1. 
ALDI }\ M. AD ANDHEAM NAV- ||*(iEKIVM PATKITIVM VENE- , 
ÏVM, COMPATREM, IN LIHHOS DE AHTE RHETO- |i RICA 
PRAEFATIO. II OMNES Aiidrea Naugeri, qui /e ucl componcndis 
vouis II etc. 7* I. Index reru m memorahdium. quae tofo opere 
continentur^^ per ordinemalphahefiAh. If)* 1. llludliic fuhiuiigere 
libnit: coyifyderandumdilifjentius.ntrumin li-stb. IT)'' 1. üres. Kr** I. 
PAVLVS MANVTIVS II ALDI. F. STVDIO- ij SIS. S. D. |, FECIT 
meum erga uos perpetuum /tudium, & animi pro- ji pe^isio aih. 
If)^ I. üres. 17* (a jelzésű és L számú) 1. RUKTOIUCORVM AD 
C. II HERENNIVMLl- || REI{ IMUMVS \, íc)T^\ N(y/o//> famiUuribus 
impediti, uix fatis slb. ő8^ (/// jelzésű és \'2. számúi). .M. T. 



52 A M. N. Múzeum Könyviárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

CICKIIOXIS DE AK- || TR IIHKTOHICA LI |i BEK PKIMVS 
//.AEPE, & miíJtian lioc mccum cotjitaiiï, honi ne slb. 101* íw jel- 
zésű és 85 számú) 1. M. TVLLII (IKIEKONJS AD QVIN- || TVM 
FRATllEM DIAI/)- |! GI DE ORATOHE. i (^C/OGITANTI mihi /aepe 
nurmno, & me- \\ mona slb. 181* {y jelzésű és 165 számú) 1. 
M. rVLUI ClCEUOxNIS DE CLA- || KIS OKATORIBVS LIBER, 
QVI DICITVR HRVTVS. || (c)'iyí È Cilicia decedms, Rhodmn 
ncniffem et \\ slb. 2ia* (C jelzésű és 197 számú) 1. M. TVLLII 
CÍCERONIS AD || MARCVM liRVTVM || ORATOR. (^w/rRVM 
difficUiUS, aui maiui^ ^fßU negare tibi /ae- \\ piiis stb. 237' 
(F jelzésű és 221 számú) I. M.' TVLLII CICERONIS ' AD C 
'J'RERAI'IVM I! TOPICA. || (^wijAIOiiES nos res fcribere Uigrejfos 
C. Treha- \\ ti slb. 259=» (21:3 számú) 1. M. TVLLII CICERONIS 
DE Oin'lMO (iEXE-|iRE ORATORVM. || ^o^RATORVM genera 
effe d'ivuutur ianqw^ \\ slb. 2()1» (215 számú) 1. Kolofon: VENE- 
TIIS IN AKDíiWS IIAEREDVM |i ALDI MANVTII ROMANI, ET 
ANDREÁÉ ASVLANI SO* !| CERI, MENSE MAR- |1 TIO M. D. 
XXXUI. 2()1'* 1. Pod emendates locos plureis^ ui/tim est operae 
prvtium, fi adnotarc' \\ vins- slb. 262* (számozatlan) 1. üres, 
262'' L közepén az Aklusok nyomtalójegye lálhalo. 

8-r. Lapnagyság: 20*5 XI «>'•'> <^ííi- Lapok száma: 16 számo- 
zatlan, 245 számozott és 1 számozatlan, összesen 162 levél. 
A *, **, a— ^, A— H jelzésű ívek mindegyike kvatemió, kivéve a 
♦, ** és H jelzésűeket, melyek kvinlerniók és az Z jelzésűt, a mely 
du'.írnió. Czlmfeliralok, a fejezetek kezdoszavai, élő oldalczímek 
és a kolofon kétféle nagyságú latin majuszkulákkal, a szöveg dőlt 
betűvel van .szedve; a sorok száma oldalankint 39. 

Egykorú sötétpiros kecskebörkötése meglehetősen kopott; hátán 
három valódi s minden bordaközben egy-egykeskeny álborda emel- 
kedik ki, melyei eredetileg aranyozás borított, a bordák közeit 
vaknyoniású .sávok és reneszánsz levélfonadék tölti ki; az egy- 
fornia lábiák közepét csúcsával lefelé forditoU aranyos három- 
.sziigbe foglalt lüzokádó sárkány foglalja el, mely fölött az elülső 
lapon aranyos niajuszkulákkal lillETORICA !| CICERO || NIS. olvas- 
ható, niig alatta A. I. 11. II. kezdőbetűk állanak; a táblák széleit 
két, ai'anyos és vaknyomasú sávokból aljikilotl, keret díszíti, melyek 
közeit a .sirkakon egy-egy aranyos rozetta, a belső keretnél egy- 
ejzv aranyozott levél ékesíti: a zöldszínű selvemkötök hiánvzanak 



Dr. Gulyás Páltól 



53 



(8. ábra). E kötés, a mint az alkalmazott bélyegzők is mutatják, 
kétségkívül az Aldusok könyvkötészeti műhelyéből származik. 




8. ábra. Cicero Rhctoricájának eredeti bőrkötése. 

A JanJkorich-könyvtárból bekebelezett kötet könyvtári jelzése : 
A. lat. 1384. 



04 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 



1584. 

49. Poëtae très egregy nunc primum in lucem editi. Vene- 
tiis, 1534. 

1» I. (számozatlan czímlap): HOC VOLVMINE CONTINEN- 
TVR II Poëtœ trés egregy nunc primum in lucem editi \\ Gra/i/, 
q kugußo Principe floruit, de iienatione Lib. I. || P. Ouidg Na/o- 
nis Halieuticôn liber acephalus, \\ M. kurély Olympp Nemeßani 
Cynegeticôn Lib. I. || Eiii/dem carmen bucolicum. \\ T. Calphurn^ 
Siculi Bucolica. || Adriani cardinalis uenatio. [Nyomdászjegy.] 
M. D. XXXIII. Il Non sine priuilegio. P I. MAüNIFICO, ET 
ORNATISSIMO || VIRO ANTONIO FVCCARO AV- || GVSTAXO 
ÜEORGIVS II LOGVS SILESIVS || S. P. D. || EQVIDEM, ut ingenm 
fatear, Antoni optime, \\ stb. 4* (A4, jelzésű) 1. utolsóelőtti sorban: 
Venetp, |í M. D. XXXIllI. XV. cal febr. \\ 4»> 1. Georgius Logus, I 
(a)Mplexu tenerœ dignatum & amore || stb. 5* 1. Georgius Logus 
VetroPatilo Yergerio apud Incly- \\ tum Ferdinandum^ Ronianorumj 
Pannóniáé, \\ ac \hhoemiae Regé oratori Ponti ficio. \\ (g)Ratius in- 
tactae a/ßduus comes tile \\ stb. 7* (* jelzésű és 1. számú) 1. GRATII 
DE VENATIONE, SEV || KYNHPETIKON LIBER. 1| (d)Ona cam 
diuûm, lœlas uenantihus \\ stb. 17* (C jelzésű és 12. számú) ^ 1. 
P. OVIDII NASONIS II HALIEVTICA. || (a)Ccepit mundus lege, 
dedit arma per omnes \\ stb. 19» 1. M. AVRELII OLYMPII NEME- 
SIA* II NI, POETAE CARTHAGINIEN- || SIS CYNEGETICO* N 
LIBER. II (uJEnandi cano mille uias; Jiilares'q; laborer, || stb. 
25« (D jelzésű és 20. számú) 1. M. AVRELII OLTMPII NEMESIA« || 
NI, POETAE CARTHAGLNIEN || SIS ECLO(iA PRIMA || stb. SO»» 1. 
10. sor: DE AVRELIO OLYMPIO NEME- || SIANO EX PETRO 
CRINITÍ). Il Aurelius Olympius Nemesianus Afer génère^ pa \\ tria 
stb. 31* (26. számú) 1. 18. sor: De T. Calphurnio \\ T. Calphur. 
ficulus, ut inscriptiones tieterum codicu pro- || bant stb. 31» 1. 
T. CALPHVRNII SICVLI BVCO- || CVM (sic) CARMEN AD NEME- 
SIA- Il NVM CARl^HA(iINlENSEM. || stb. 45* (40. számú) 1. ADRI- 
ANI CARDINALIS S. CIIRYSO || GONI AD ASCANIVM CARDI* ! 
NALEM S. VITI. VICECAN |1 CELLARIVM VENATIO. || (e)\a sur- 
gite: nunquid excitauit \\ sih. 52* (4^7. számú) 1. Venetijs, in 

» Helyesen 11. számú. 



Dr. Gulyás Páltól 



55 



aedihus hœredinn Aldi Manutij, &\ Andreáé foeeri, M. D. XXXIIII i| 
Mcnfe Fehruario. 

8-r. Lapnagyság: 14T) X ö'i5 cm. ívek jelzése: A— G. Lapok 
száma: G számozatlan és W számozott levél (l — 47.), a 2. lap 
tévedésből 1-gyel van jelölve; 11. számú lap pedig nincsen. 

Példányunk kötése írással borított hártya. Könyvtári jegye: 
A. lat. 1012. 



1636. 

50. Juvenalis, Persius Satirae. Veneliis, 15;}.'). 

1» (számozatlan) 1. IVVKNALIS. || I'KUSIVS. || [Nyoiiilató- 
jegy.] II M. D. XXXV || 1" 1. ALDVS MANVTIVS SClt- || I'IONI 
CAllTKROMA» || CHO SVO S. || 1. lumvilh. et A. IWdj) Sa'yms 
tit commo'iius te || neri 
stb. 2* (Aij jelzésű és 
2. számú) i. IVNII IV- 
VEXALIS AQVIXA- | 
TIS SATYRA PRÍMA, ij 
(if^KMPER EüO AVDI- 
TOR II stb. 66« 1. Ko- 
lofon: VExNXniS, IX 
AEDIRVS II ALDI, ET 
ANDREÁÉ || SOCERI. 
Oö** 1. üres. 67* (a jelzésű 
és számozott) 1. AVLI 
FLACCIPERSlIINjSA- 
TYRAS PROLOtJVS: ] 
(n)EC FONTE lobra 
prolui cabcUlino : || stb. 
78« 1. kolofon: VENE- 
TnS,INAEDIBVSHAE- 
RE II DVM ALDI, ET 
ANDREÁÉ || SOCERI, 
MENSE MAR- || TIO, 
MDXXXV, 78" I. üres. 

8-r. Lapnagyság; 
15-2 X ö cm. ívek jel- 
zése: A — H, a— b. Lapok 9. ábra. Lambert de Thorigny czímercs kötése. 




56 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

száma: 78 levél, az 1. lap számozatlan, 2—78. rendesen számozva. 
A czímfeliratok, kolofonok és a verssorok kezdőbetűi antikva 
nagybetűkkel szedvék, a többi szöveg szedése karziv. Az egyes 
költemények kezdőbetűjének üres hely van hagyva, középütt 
egy kis segédbetüvel. Sorok száma oldalanként 81. 

Példányunk czímlapján e bejegyzés olvasható : Z. Kulenkamp 
1787. A könyv első előzéklapján fent e bejegyzés olvasható: Sigis. 
Pa 2) de Szathmár m. pr. Comp, Göttingae 1796. Ugyané lap alján 
látható bejegyzés szerint FarJcas Lajos könyvtái^ából került e mű 
a M. N. Múzeumba. Kötése borjúbör a XVllI. század első feléből ; 
diszített háttal, lapjain háromsoros aranyvonallal, középütt Nicolas 
Lambert de Thorigny czímerével, belül tulipántos csipkekeret 
(9. ábra). Könyvtári jegye: A. lat. 1881. 

1548. 

61. Viaggi fatti da Vinetia, alla Tana, in Persia, in India 
et in Constantinopoli etc. In Vinegia, 1543. 

1» 1. VIAGGI FATTI DA || VINETIA, ALLA TANA, IN PKR* ;| 
SÍ A, IN INDIA, ET IN CONSTANTI || NOPOLI: con la defcriU 
tione partícolare di Città, || Luoghi, Siti, Cofinmiy et delta PORTA 
del II gran TVRCO: & di tutte le Intra^ \\ te, fpefe, & modo di 
gouerno ^fiio, & delta ultima Im- \ pre/a contra Far- \\ toghefh\\ 
[Nyomtatójelvény.] || IN VINEGIA M. D. XLllI. 1^ 1. TVTTI LI 
VIAGGI CHE SI CON* || TENGONO NELL' OPERA. !| Viaggo del 
Magnifico Meffer Josaphat Barbaro Am^ basciatoresih. 2* (Ai; jel- 
zésű és 2. számú) 1. Al Magnifico meffer Antonio Barbarigo, che 
fu II del Clariffimo meffer Oiouan Luigi. \\ Antonio Mantitio. j 
(g)Randiffima obligatione neraniente ha oggi- || di stb. 3* {kiij jel- 
zésű és 3. számú) 1. QVI COMMINCIANO LE COSE VE= || date & 
udite per me lofaphat Barbaro cittadi \\ no di Vinetia: in due 
Viaggi che io ho \\ fatti; uno alia Tana; & || tmo in Per/,a. 'j 
(l)A TERRA II /econdo queUo che \\ stb. 24* (24. számú) L 
QVIVI COMINCIA LA SECONDA || PARTE CHE APPARTIENE 
AL II VIAGGIO CHE 10 lOSA* || PHAT BARBARO FE || CI IN 
PERSIA II COxME AMBA || SCIATORE. || (^(>;SSENDO la noftra 
ilhiftrifßma \\ stb. 108» {Oiiij jelzésű és lOS. számú) 1. VIAGGIO 
DI COLOCVT DESCRIT || to per meffer Gionani Venetiano, \\ 
nelquale narra le mirabil forze, prouinciej ter^ \[ ie & città del 



Dr. Gulyás Páltól 57 

grail Signore Sophi, et come \\ pa/so injiniti fpngnuoli in foc corf o 
(H effo II Signore contra Turclii : & etiam \\ narra le maranigliofe 
If oie che jj producono Oro & piètre !| preciofe; cofa inuero || molto 
cnriofa di \\ intendere. \\ (T^ANNO. M. D. XXIX. Ritro^- \\ nandovii 
sib. 121* (Q jelzésű és 121. számü) 1. LIBRI THE DELLE || COSE 
DE TVRCHL || Nel primo fi defcriue il niaggio da Venetia à 
Coßanth II nopoli, con gli nonn de Inochi antichi & moderni: li 
Nel féconde la Porta, eioè la corte de SoUan Soley- || mano^ 
Signor de Turchi: \\ Nel torzo U moJo del reggere il ftato & 
imperio fao, \\ LIBRO PRIMO. || (pm cite il fignorc Iddio mi ha 
conce ! dnto sib. IM'^ 1. üres. 159* 1. VIACHilO DI ALESSANDRIA || 
NELLE INDIE. || MDXXXVI. ADI VIII || DI OTTOBRE. || (f)CRU 
VERO' nno Viaggio fatto, stb. 180* 1. kolofon: IN VINEGIA NELI/ 
ANNO II M. D. XLIII. || NELLE CASE DE FI || GLIVOLl DI ALDO, f; 
180»* L [Nyomtatójegy.] 

8-r. Lapnagyság: 101 X 1^ cm. ívek jelzése: A—Z. Lapok 
száma: 180 számozott levél (800 oldal). A sorok átlagos száma 
oldalanként: 29. A szöveg olasz típussal, az élő oldalezímek 
majuszkulákkal vannak szedve. A kisbetűvel elönyomatott ini- 
cziálék számára 4—5 sor magas közök hagyattak üresen. Örjel 
minden iv 8-ik lapjának versoján látiiató. 

Jó karban fentartott példány XVI. századi ízlésesen préselt 
borjubőrkötésben, elől-hátul 10—16 hozzákötött fehér lappal s 
itt-ott marginális jegyzetekkel. Czímlapján a nyomdászjelvény körül 
e kézirati bejegyzés: Convmtus — Leucensis \\ 0, E. — S. T. A, \ 
Lit G. — fc. 3. II n^ — 29. \\ Az elülső tábla belső felülelére 
keskeny nyomatott papírszalag van ragasztva e felírással: Ex 
Bibliotheca Conventiis Leucenfis ad \\ SS, Nirolaos Ord. Erem. 
S. P. Augustini Könyvtári jegye: It. 1208g. 

1546. 

62. Ammonii Hermiae in Aristotelis de interpretalione librum 
commentarius. Venetiis, lő 10. 

1» 1. AMMQNror TOr- El\MErOV EPS II TO TOï-- A^IM- 
STOTE'AOrS II HEPr E^PMIINEÍAí: Il niOiMIlNA. Il AMMONII 
HERMIAE IN AR^ || STOTELIS DE INTERPRE i| TATIONE LI- 
BRVM COM II MENTARIVS. j [NyomdászjelvényJ VExNETIIS. M. D. 
XLVL II 1^ L üres. 2» (AAAü jeizésü s 2. számú) 1. A^MMÜNI'OV 



ô8 A M. N. Mùzcuin Könyvtárában lövő AldinAk leíró jegyzéke 



TOT- E^PMEI'Or EfE || Ttf TOr^ AMMETOTE'AOYS || nEPI' 
ETiMIlNErASIirnOMNIlMA. || (^)OAr ^lE^N E\\ £0^1?^^^^', 
slb. 188-^ 1. kolofon: VENETIIS, APVD ALDI FILIOS. |i M. D. 
XXXXVI. Il 188»> 1. [Nyomlatójelvény.] 

8-r, Lapnagyság 10*3 X ^^'^ cm. ívek jelzése: AAA— ZZZ, 
&&&; valamennyi kvaternió, az utolsót kivéve, mely duernio. 
Lapok száma: 1 számozatlan, 187 számozott (2— 188-ig), összesen 
188 levél, 376 oldal. Sorok száma oldalankint átlag 30. Élő oldal- 
czímek vannak; őrjelek nincsenek. 

Mint az ívjelzésböl kitűnik, e mű ugyané szerzőnek egyidejű- 
leg megjelent két más művével * egy testet alkot, melyek azonban 
nincsenek meg gyűjteményünkben. Az erősen rongált puha velin- 
kötésű példány Jankovich gyűjteményéből került a M. N. Múzeumba. 
Könyvtári jegye: A. gr, 1946. 

15^6. 

63. Scipionis Capicii de principiis rerum libri duo. etc. 
Venetiis, 151:6. 

1» 1. SC1PK)NIS CAPICII II DE PRINCIPIIS RERVM || LIBRI 
DVD. II EIVSDEM ' DE VATE MAXIMO ] LIBRI TRES || [Nyomtató- 
jegy, reneszánsz keretben.] (10. ábra.) || VENETIIS, M. D. XLVI. j, 
1»' 1. I»ETRVS BEMBVS CARDINALIS. SCIPIONI CAPICIO S. P. 

D. (pjOema de príncipijs 
rerum tuvmj heroicis [ stb. 
2* lAdmußrifßmamSahr- 
nitani principis coniugem, 
ISABELLAM VILLAMARI- 
NAM, I In Scipionis Capi- 
cij libros, de principijs 
rerum | duos^ de iiate maximo 
frcsy Pauli Manu» , tij^ Aldi 
filij, prœfatio. ji (E)X omni- 
bus rebus humanis cum nihil 
fit li^ ; teris stb. 3* (Ai?/ 
jelzésű) 1. SCIPIONIS CAPI- 




10. ábra. Aldus kereteit nyomlatójegye. 



» In Quinque voces Por- 
phyrii coiiimentarius és In Praedi- 
camenta Aristotelis commentarius. 



Dr. Gulyás Páltól 59 

Cil DEPRIN- Il CIPIIS RERVM, jj AD PAVLVM TERTIVM PONT. 
MAXIMVM. {îi)Aiurœ muri'^iqf cano quœ femina jirimiim, || stb. 
38» 1. SCIPIONIS CAPICII DE VATE ;| MAXIMO || LIBRI III. | 
33»^ I. ANTONII TIlIBALDAEl. || Qnum Jiequeam ip/e tiio muyms 
par reddcre, grates \\ stb. M^ (Ey jelzésO) 1. SCIPIONIS CAPICII 
DE VATE II MAXIMO || LIBER PRIMVS || (E)(;regium imienem, 
terris qui nmnine miff us \\ stb. i>2* 1. kolofon: Aí*VD ALDI 
FILIOS. Il VENETIIS, M. D. XLVI. 02'» és m- 1. üres. ()3'> I. 
[Nyomtatójegy reneszánsz keretben.] 

8-r. Lapnagyság: 15-6 X ^'^ cm. Ivek jelzése: A— H. Lapok 
száma: 3 számozatlan, 29 számozott (4—32), 2 számozatlan, 
ismét 27 számozott (35—61) s végül két számozatlan, össze- 
sen 63 lap (126 oldal). A szöveg dőlt betűkkel, a fejezetfel- 
írások és élő oldalczimek öregbetükkel vannak szedve. Örjel 
minden ív utolsó (16-ik) oldalán látható. A kezdőbetűk nagy 
szövegbetükkel vannak előnyomatva s részükre 3 sornyi tér hagya- 
tott üresen. 

Elég jól konzervált példány, melynek két utolsó lapját kissé 
megrágta a szú. Andreáé Dactii Putricii et Academici Florentini 
Poemata. Florentiae, MDXLIX. ez. müvei puha pergamenkötésbe 
egybekötve. Ez utóbbinak, mint a koUigátum első darabjának czim- 
lapján a következő két bejegyzés: Dom Prot. S. I. . . . Anno 1605 
s alul, jóval régibb kézzel: Wolf, a Saurau. A Ja7iikovich-köny\' 
tárból származó koUigátum könyvtári jegye: P. o. lat. 1355. 

1551. 

54. Petri Bembi Cardinalis Históriáé Venetae libri XII. 
Venetiis 1551. 

1» I. PETRI BEMBI || CARDINALIS IlISTO- || RIAE VENE- 
TAE II LIBRI XII. II [Fametszetü médaillon, közepén Mercur és 
Minerva ölelkező alakjával] (1. 11. ábra). II Cumpriuilegiis. || VENE- 
TIIS M. D. LI. II 1»^ 1. Julij III Pont. Max. Caroli V. Imp. Henrid 
Gallo- II rum stb. 2«^ (*ii jelzésű) I. AD ILLVSTRISSIMVM AC j' 
fapientiffimum Venetiarum Principem, || Francifcum Donatnm, |1 in 
históriás Petri || Bembi praífatio. ' [MJVLTAE funt artes, Illuftriirime 
Princeps, || stb. 5* (A jelzésű és 1. számú) 1. l^ETRI BEMBI RERVM 
VE- II NETARVM HISTÓRIÁÉ ;; LIBER PRIMVS, [V]RBIS 
Venetfie res annorum quatuor & || stb. 207^ 1. REinSTRVM. | 



60 



A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 



;| 208» l ERRATA || alul a kolofon : VENETIIS APVD ALDI | 
FILIOS. M. D. LI. II 208»» 1. középült: [Reneszánsz keretű nyom- 
tatójegy.] 

2-r. Lapnagyság: 29*5 X 20 cm. ívek jelzése : *, A— Z, a— z, 
Aa— Ee. Lapok száma: 4 számozatlan, 202 számozott (1—203), 
ismét 1 számozatlan, összesen 208 lap (416 oldal). A szöveg 




11. ábra. Vignetta Bembi Históriáé Venetae 1551. czfmiapjáról. 

antikvával van szedve, kivéve a ezímlap verzóján található 
privilégium-kivonatokat, melyek dőlt betűkkel szedettek. Öijel 
minden lap verzóján látható. A fejezetek kezdőbetűi 3*5 cm. 
magas fametszetek. Sorok átlagos száma oldalanként 36. 

Széles margójú, tiszta példány, melynek csupán czímlapját 
s első 3—4 levelét rágta meg a szú. Kötése egykorú, görgetővel 
préselt disznóbőr; háta javítva. Könyvtári jegye : H. rel. 21. 



Dr. Gulyás Páltól 61 



1554. 

55. Oribasii Sardianí Synopseos ad Euslalliium filium libri 
noveni ele. Voneliis, 155í^. 

la 1. OlUBASII SARDIAxNI ü SYN()I\SE()S AD EVSTATHIVM! 
FIIJVM Llimi NOVEM: || QVIHVS TOTA MEDICINA || IN COM- 
PENDIVM REDA« || CTA CONTIXENTVR: || JOANNE BAPTISTA 
HASARIO II NOVARIENSI MEDICO || INTEHI^RETE. [Nyomdász- 
jelvény.J VENEHIS, CVM FRIVILEGIIS || Pontificls max. Rcíjis 
Galliœj Senatns Venefi. \\ et Ducis Florentice^ in annos X. 
1'' 1. üres. 2* (Aij jelzésű) 1. COSMO MEDICI 1LLV% || ftriss, 
& excelleniiss. Duci Florentice, \\ loannes Bapti/ta Rafanns 
Noua- Il rien fis niedtcns S. P. I). || (c)VM mihi ab ineunte œfate 
per/im- \\ ß//em sih. \\ A^ (Au'ù jelzésű) 1. PRIMI LIHRI ARíiV- 
MENTVM. Il Primo libro eontineniur m, qaœ ad bonam unie- || 
tudinem stb. 5» (f) számú) 1. ORIDASII SARDIANI COMPENDII,! 
ad Eaftathium filitim, Liber Primus, jj loanne Bapti/ta lia/ario 
Nùuarienfi || medico interprète, \\ (^r^VM Diiins Jnlianus lynpe- 
rator no- || bis stb. 2W^ 1. kolofon; VEXETIIS, AI^VD 1>AVLVM 
MAXVTIVM, ALDI FILIVM, || M. I). LIIII. 

8-r. Lapnagyság : 10-1X1<>*:2 cm. ívek jelzése: A— Z, AA— DD. 
Lapok száma : 4 számozatlan és 212 számozott (5 — 21()), összesen 
tehát 210 levél ii;^2 oldal). Az olasz típussal szedett könyv 
sorainak átlagos száma oldalanként 'M). Az élő oldalczimek, vala- 
mint a fejezetek kezdőszavai öregbetükböl szedvék. A kisbetűvel 
előnyoniatott inicziálék számára 5—0 sor magas ür hagyatott, 
ürjelet csupán az ívek utolsó (8-ikj lapjának verzóján találunk. 

A Janiovir/i-gyüjteményböl származó példányunk igen jó 
karban van tartva, csupán egykorú egész bőrkötése rongálódott 
meg erősebben. Czimlapján a nyomdászjelvény alatt ez a bejegy- 
zés olvasható: ex libris Jos. Baith. Könyvtári jegye: A. gr. 2703. 

1554. 

56, Demosthenis orationum pars prima . . . pars secunda . . . 
pars tertia . . . Venetiis, l^ői. 

Első rész: 1^ 1. AILMOSBENOVi: AOPüN '| TMMMA IIPÜ- 
TON- II DEMOSTHENIS ORATIONVM !j PAUS PPJMA : ! IN OVA 
DELIBEPiATIVAK l| fex«locim eins orationi's. iina rum oxonliis 



62 A M. N. M&zeum Könyviárában levő Aldinák leiró jegyzéke 

deliberatiuis, & duae demon- || ftratiuse conlinentur. || [Nyomlató- 
jegy.) CORRIGKNTE PALO MÂNVTIO, || ALDI FILIO. || VENETIIS, 
M. D. LIIIL II 1" 1. üres. 2" 1. RAVAOS AAAOT MANOrKlOS TQ ,| 
a'.S£3!|L(UTdx(|> ratpt, Xou^outxcp ßsxaUX» || Xiq), Tqji paßeX.Xo'j èx'.sxoîC(|>, áxo- {| 
OT(uXixtjí EvSTÍioo! XYjfd» || T(j), yaípíiv. || (0)SON |ùv ó xazrfi ó ènô; p.j 
Tíjv ,1 stb. 8" I. üres. 4« 1. AlBANIOrSO^ISTOr ni»OS AN- i| »ôwiov 
HÈvTiov àçMUjovT« oÙTÔv ][pá<|>a'. oí tóvts Ssjiooftavoui ßtov, xat -ô; 
à-Ri'f- Il T(öv Tíóv XÓTfwv aùtoû || ó^coftsost;. || (E)nEIAll xpáiioie dv&u- 
itdxwv nev. II TIS slb. 6" L TQN TOT AlLMOSBENOrS SVMBOV» , 
Xs'Jiixöiv kxxaihsxn, xol èiciSsiXT'.xwv j| 5úo Xoymv rtvaS || slb. 7* L AlBA- 

Nior rnoBESir Tor n ôXuv&«oxoô rpmtou Xó^oa. II (O)Arxeos 

íjv itóXic eitl »p^fxTjC, éXí II Xrjvixöv stb. 8" 1. üres. 9» l. AHiVIOSeE- 

Nors AeiiNAior n phtopos OAXNeiA- n kos Aoros, a. ü 

(A)NTItoXXû)v öv (0 dvBpe; ádrjvoioi || slb. l.W» 1. üres. 131» 1. 
DIVERSAE LECTIONES PRI= || mac huius partis oralionû Demos- 
thenis, quse -\ in aliquibus codicibus reperiuntur, || stb. 132» 1. 
kolofon: VENETllS, IN AEDIBVS || PAVLI MANVTII ALDI FILII, l| 
M. D. LIIII. :| 132'- 1. üres. 

Második rész: 1" I. AHMOSeENOrS AOrQN || TMHMA 
AEITEPON. II DEMOSTHENIS ORATIONVM || PARS SECVNDA : 
IN QVA IVDICIALES NOVEM || ElVS PVBLICAE ORATIONES || 
CONTINKNTVR. [ [Nyomlalójegy.] ; CORRIGENTE PAVLO MANV- 
TIO, II ALDI FILIO. II VENETllS, M. D. Lllll. || 1" 1. üres. 2» 1. 
TQN TOr AHMOSÖENOrS AIKANJKQN || ewáa Xo^mv 5r,itoa:.o)v 
itfvo5.;2'' I. üres. 3» 1. AIBANlOTïnOeESISTOï || itspí too o-sípdvo:» 
XófCi'j. II (T)Eíyo; [lèv ó pf^Tujp úzép d&rjvaiwv || stb. 4" I. ETEIIA (sic) 
YHOeESIv ANONTMOr II EIS TON A TTON || AOFON. || (A)er,voíot 
xat »Tjßoiot itoX£|ioûv-£; || slb. 5" 1. üres. (>• 1. AHMOSBENOïS 
nEPI TOr II STE^ANOr AOrOS. H (II)Pô,tov iÙv, c« ávSpíc d»;;- 
valo!, II stb. 249» 1. Diuerfae lecliones secundae huius partis ora- I 
tionum Demofthenis, quae in aliqui- || bus codicibus reperiuntur: 
quae in libro notatae afte- || rifco sunt. |i slb. 

Harmadik rész: 1« 1- AlLMOStíENOrS AOPQN || TMHMA 
TPITíiN. II DEMO.STHENIS ORATIONVM || PARS TERTIA: j 
QVAE IVDICIALES TRES, ET || TRIGINTA PRIVATAS Ij 
EIVS COXTINET || ORATIONES. ü fNyomlatójegy.] || CORRI- 
GENTE PAVLO MANVTIO, ALDI FILIO VENETllS, M. D. LHII. 
1" I. TÍ2N TOV AIIMOSeENOYS AIKAMKÍ2N H Xoycov Tpuuv xal 



Dr. Gulyás Páltól 6a 

Toiáxovta l5tu)T!Xíüv Tcívo^ II 2^ 1. YIIOBESIS TOY KATA AOOBOY i 
sriToo::^^ Xó^o'j. Ar||t03ftiv7)(; ó ííoiavis'j; 3r||jL03ft£vo'j; to*) pyjiopo; 
::«tÍp II stb. 8» I. AIIMOSeE'NOYÏ KATA' A'<DO'. || BOY AOTOS 
nPQ**TOS. II (E)r ME^N ápoúXsTo dcpößo;, lo áv. || ^psç slb. 245'» I. 
Dl VERS A E LEC riONES || tertiae oralionmn üemoflhenis partis, '[ 
quae in aliquibus codicibiis || reperiunlar. || slb. 247* 1. kolofon: 
VENETIIS, APVD PAVLVM MANVTIVM, || ALDI FIÍ.IVM. || M. D. 
LIIII. !| 247'» 1. [Nyomdászjelvény.J 

8-r. Lapnagyság: 98 X 1^*'^ cm. Ivek jelzése az első rész- 
ben: *, a — q; a második részben: A — Z, aa — ii; a harmadik 
részben: 2 lap jelzés nélkül és A — Z, AA— FF, (i, H. Lapok 
száma az első részben: 8 számozatlan, 122 számozott és 2 szá- 
mozatlan, összesen tehát 132 levél (2(5 1 oldal); a második rész- 
ben: 248 számozott és 3 számozatlan, összesen tehát 251 levél 
(302 oldal); a harmadikban 2 számozatlan, 243 számozott s 
ismét 2 számozatlan, összesen tehát 247 levél (494 oldal). A sorok 
száma laponként 31. Örjelek csupán az ivek utolsó levelének 
verzóján láthatók. A lapfelírás görög kisbetűkkel van szedve. 
A fametszet tt, egyszerű vonaldíszű kezdőbetűk 7 sor magasak.* 

F>ősen körülvágott példány, itt-ott görög széljegyzetekkel; 
az első rész czímlapján a delfin s 2* lapján az inicziálé zöld 
festékkel van kifestve. Kötése kemény pergament, vörös szél- 
metszéssel. JanJcovich Miklós gyűjteményéből került a Múzeumba, 
Előző tulajdonosok ismeretlenek. Könyvtári jegye: A, gr. 3064. 

1558. 

57. I diece circoli deli* imperio etc. Academia Venetiana^ 
1558. 

!• fczím-) lap. 1 DIECE ClHCOLI || DELL' IMPEHIO, 
(Ion V entrate de Prencipi, & do gli flati della ij Germania, || Con 
le contribulioni, fi della Caualleria, como || della Fanteria, |i Con 
una particolar defcrittione della Republica || di Norimbergo. !| Lh 
RixvNciE de gli flati patrimoniali fatle da || Carlo V. Inipera- 
tore al Sereniss. íuo figliuolo. || Et il gouerno dell' Imperio lafcialo 
al Sereniss. || fiio fratello. jj [Rézmelszelü nyointatójegy, mely bal 

» Az egységes stílbon tartott inicziáléklúl eltér az E betil alakos ábrá- 
olása, mely alighanem a latin ábéczéből pótoltatott. 



^i A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 



lábával gömbön álló, trombitáló angyalt ábrázol] (12. ábra\ 
NKIJ; ACADEMIA VENETIANA, || MDLVIII. || P 1. üres. 2> 
(as jelzésQ) 1. AL REVEUENDISS. || MONS. IL SKî. 1>IETR0 
LANDO, II AHCIVESCOVO Dl CANDIA, || Sl(4. MIO OSSEKVAX- 
DISS. II LE TANTE, & cofi honorate, & utili || slb. H»* 1. üres. 
V (A jelzésíl) 1. I DIECI ,| CIUCOLI || DELL' IMFEHIO || nella 
íiermania stb. 42^' 1. NELL' ACADEMIA || VENETIANA, || M. D. 
LVIII Ki^'» 1. üres. 

4-r. Lapnagyság: 15-7 X lí^ 4 cm. ívek jelzése: a — a^, A— L. 
Lapok száma: ;5 számozatlan, 89 számozott (1—89) s 1 számo- 
zatlan, összesen 43 levél 
(8() oldal). A szöveg antikva 
betűkkel, a fejezetek kezdö- 
szavai öregbetükkel vannak 
nyomtatva. A sorok átlagos 
száma oldalanként: 38. Min- 
den lap élö oldalczimmel s 
örjellel van ellátva. 

A JanJcovich - gyűjte- 
ményből származó ép és 
tiszta példány, több más 
munkával egy félpergamen 
kötésben egyesítve. Ez a 
kötet harmadik darabja. 
Könyvtári jegye : Germ. 

12. ábra. Az academia nyoiiitatójegyc. 3266. 




1558. 

58. Le instilutioni deir Imperio stb. Academia Venetiana, 
íí^őX (a czímlapon 1009). 

V' 1. LK INSTITVTIONI |i DELL' IMPERIO || COxXTENVTE 
NELLA II IJOLLA 1) OKO, || nuí)iiamento dalia latina nella uolgar 
lingua tra dőlte. || [liézmetszetü nyomtatójelvény, mely az előzőtől 
főleg kerete útján különbözik.] (13. ábra). |i NELL' ACADEMIA 
VENKTIAXA ij M. D. LLX. 1" 1. üres. 2'' (A, jelzésű) 1. AL SERK- 
MbS. l>lUXr:il>E II CARLO ARCIDVCA |i DAVSTRIA. |, (L)E gralie, 
che 1" Allezza Voltra ha dair omni- || potente etc. 3^* 1. üres. i' 
(i; jelzésű és 1 számú) 1. LE INSTITVTIOXI !| DELL' IMPERIO, 



Dr. Gulyás Páltól 



65 



contenute nella BoUa d'Oro. || (N)EL nome délia fanla & indiuiduo 
Trinità. Il stb. 62»> 1. S-ik sor: NELL' ACADEMIA || VENETIANAJ 
MDLVIIL 63»M. üres. 

4-r. Lapnagyság: 15*7 X 19'4 cm. ívek jelzése: A-— Qä. Lapok 
száma: 3 számozatlan, 59 (1 — 55) számozott ^ s 1 számozat- 
lan, összesen 63 levél (126 oldal). A szöveg antikva betűkkel, a 
fejezetek kezdőszava! 
öregbet ükkel vannak 
szedve. A sorok át- 
lagos száma oldalan- 
ként 24. Minden lap 
élő oldalczímmel s 
őrjellel van ellátva. 
Ép és tiszta példány, 
mely az előző nyom- 
tatványnyal együtt 
egy koUigátumban 
szerepel, mégpedig az 
ötödik helyen. Könyv- 
tári j.: Germ. 3266. 

1559. 

69. Victoris Fau- 
sti Veneti Orationes 
quinqae. — Venetiis, 
1559. 

!• 1. VICTO- 
RIS II FAVSTI II VENETI || Orationes quinque, '' Eius amicorum 
cura quam fieri potuit \\ diligenter impreíTse. ,1 [Nyomtatüjeg>\] j! 
Ne quis librarius has orationes impune fuis ty- '! pis imprimat, 
alibiue imprelTas uendal, || amplilTimi Senatus Veneti decre- jí 
to II cautum eft. || VENETIIS M. D. LIX. || V' 1. üres. 2'^ (*ii jel- 
zetű) 1. Fetro FRANCISCO || CONTARENí) THADAEI F. || Paulus 
Rhammifius. || (N)On temere aut cafu eontigiíTe, sed || stb. ()'' 1. 
Orationum Index. || 6^ 1. üres. 7* (A jelzésű és 1. számozású) 1. 




13. ábra. Az acadcmia venetiana nyomtatójegye. 



1 9—10-11—12 lapszám nincs, ellenbon 17-18—19—20 és i5— Í6— 
47 — tô számok kétszer szerepelnek egymás után. 

Magyar KOnjnzemle. 1908. I. fQzet. 5 



66 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

VICTORIS II FAVSTI ORATIO || QVA GRATIAE AGVNTVR 
PROIM- II PETRATO GRAECE PROFI- || TENDI HONORE. ] 
[Q]VOD fsepe à dus immor | talibus stb. 90* (84. számú) I. APVD 
ALDI FILIOS. II VENETIIS. || M. D. UX. || 90^ 1. [Nyomtatójegy.] 

4-r. Lapnagyság: 18*5 X l'i'l cm. ívek jelzése: *, A— L 
Lapok száma: 6 számozatlan, 84 számozott, összesen 90 levél 
(180 oldal). Szövegszedés cziczeró nagyságú antikva. Fejezetczímek 
s élő oldalczímek nagybetűkkel vannak szedve. Az előszó kezdő- 
betűje egész egyszerű két sor magas nagybetű. Az első beszéd 
fametszetű inicziáléja 3*5 cm magas; a többié valamivel kisebb. 
Örjelet minden ív utolsó oldalán találunk. Sorok átlagos száma 
oldalanként 26. 

Jól konzervált példány, több más olasz és német kiadvány- 
nyal pergamen kötésű koUigátumban egybekötve; ez a Jankovich- 
gyűjteményből származó kolligatum első darabja. Czimlapján e 
vörös tintával írt bejegyzés olvasható: Bibliothecœ P.P.: Trini- 
tariorum Viennœ, Az első őrlapon pedig e bejegyzés látható: 
Ex Bibliotheca \\ Orel. Pp : Trin : Bedempt \\ captiv. \\ Könyvtári 
jegye: P. 0. lat.899. 

1560. 

60« Dionysii Halicamassei de Thucydidis história judicium 
Venetiis, 1560. 

1* 1. DIONYSII II HALICARNASSEI || DE THVCYDIDIS il 
HISTÓRIA IVDICIVM, || Andrea Duditio Pannonio interprète, j 
AD ILL.^»^'*^' ET REVER.*^'^'^* || ARCHIEPISCOPVM |j STRIGONIEN- 
SEM. ; [Xyomtatójegy.] I VENETIIS, M. D. LX. P 1. üres. 2* (Ai jel- 
zésű) 1. ILLVSTRISS. AC II REVERENDISS. D. D. || NICOLAO 
OLAHO, jl Achiepifcopo Ecclefiie Metropolitan» || Strigonienfis, 
Legato nato, Primati || Hungarian, ac facratiss. Caefarese || Regiae^J 
Maieftatis fummo || Secretario, Cancellario || ac Confiliario &c.,| 
Principi optimo atquae || ampliffimo || ANDREAS || DVDITIVS 1 
S. P. D. (M}AGNOS uiros in omni œta- l| te stb. 9^ 1. üres. 10* 
(C2 jelzésű) 1. DíONYSll HALICAR- || NASSEI DE THVCYDIDIS ,i 
HISTÓRIA IVDICIVM, || AD Q. AELIVM || TVBERONEM, || Andrea 
Duditio, Pra'pofito Therma- || rum fuperiorum Budenfium || & 
Canonico Strigonienfe interprète. || (1)N IIS LIBRIS, Q. Aeli Tu ] 
beró stb. 



Dr. Gulyás Páltól 67 

4-r. Lapnagyság: 1415X20 cm. Ivek jelzése: A— Z. Lapok 
száma 94 levél (188 oldal); valamennyi számozatlan. Sorok 
száma oldalanként állag : 22. Valamennyi oldal őrjellel és majusz- 
kulákkal nyomtatott élő oldalczímmel van ellátva. Az utolsó, 
94** lapon csupán a Series chartarum áll. A nagybetűkkel elö- 
nyomatott inicziálék számára csupán három sor magas tér 
hagyatott. 

Példányunk XX. században készült márványozott borju- 
félbőr kötésében, elég jó állapotban maradt fenn, csupán a czím- 
lapon s néhány első levelén vannak vízfoltok. A M. N. Múzeum 
könyvtára 1903. április 21-én vásárolta meg 40*50 koronáért 
Szelhiszki (iyörgylől (Bécs). Könyvtári jegye: H. ant. 162. 

1664. 

61. Canones et décréta . . . cQncilii Tridenlini . . . Romae, 
1564. 

1» 1. CANONES, ET DECRETA || SACROSANCTI OECV- 
MENICI, II ET GENERALIS CONCILII || TRIDENTINI || SVB 
PAVLO III, IVLIO III, PIO IIII, II PONTIFICIBVS MAX. || Index 
Dogmatum, & Reformationis || [Nyomtatójegy.] » ROxMAK, || Apud 
Paulum Manutium, Aldi F. || M D LXIIH. || In Aedibus Populi 
Romani. r> 1. MOTVS PROPRIVS || PII IIII, PONT. MAX. || [M]otv 
proprio &c. cum nuper nos dilecti filij Pauli Mamttij^ cut 
Ubroriim \\ stb. 2* (Aa jelzésű és III. számú) 1 PAVLVS MANVTIVS 
PIO LECTORI S. Ij (Q)VI de Catholica fide recte fenliunt, fatentur 
omnes uli- || liffimum stb. 2^ 1. üres. 8* (A^ jelzésű és V. számú) 
I. BVLLA INDICTIONIS || SACRI OKCVMENICI || ET (îENERALIS 
CONCILII !| TRIDENTINI, i| SVB PAVLO III. PONT. MAX. || [P]AV. 
LVS EPISCOPVS, feruus íer- || uorum slb. 8* (B2 jelzésű és XV. 
^zámú) 1. SESSIO PRIMA, || SACROSANCTI OECVMENICI, || ET 
GENERALIS CONCILII || TRIDENTINI || SVB PAVLO III, PONT 
MAX. ;| CELEBRATA DIE XIII MENSIS DEC. || ANNO DOMINI 
MDXLV. Il Decretum de inchoando Concilio. || [P] LACET ne uobis, 
ad laudem & glóriám fanctœ & in- || diuiduœ stb. — Végén csonka: 
a 120. 1. hiányzik. 

* A szokásos szigony köré tekerődző detíin, csakhogy 12-75 cm magas 
kivitelben. 



68 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

2-r. Lapnagyság: 20*3 X 28-8 cm. Ivek jelzése: A— V. Lapok 
száma: 120 kétoldalt (II— CGKL) számozott levél (240 oldal). 
A szöveg antikva betűkkel nyomatott, oldalanként átlag 37 sorral. 
Az élő oldalczímek öregbetükkel szedettek, örjel minden oldal 
alján található. A kezdőbetűk részben előnyomattak, részben fekete 
alapon fehér arabeszkes fametszetekkel nyomattak. A fametszetek 
2 cm magasak, kivéve a bevezető bulla kezdő P betűjét, mely 
5 cm magas és különösen díszes. 

Modern félbőrkötésű példány, melynek 39., 40. és utolsó 
(I20-ik) levele hiányzik, a két első kéziratilag pótoltatott. A 16-ik, 
valamint a 36-ik lap alsó, rendkívül széles margója ollóval kivága- 
tott. A ezímlapon látható bejegyzésekből megtudjuk, hogy e példány 
1617-ben a lállyai Jézus-társasági kolostor tulajdona volt, 1624-ben 
azonban a jezsuiták kiűzetvén onnan, Cserey János birtokába került. 
Az idevonatkozó bejegyzések a következők: >flïc codex pertinet ad 
libra — riam Monal sterij Tallends Anno sa—lutis 1617 1' Catalogo 
inscriptus — 8. Demb.^ és »Sum unus ex libris Joannis Cserei] 
A. sahdis 1624 die 81 Martija. Renonard szerint ^ ez a munka 
Manutius Pál állal Rómában s fia által Velenezében 1564-ben 
9— 10-szer lenyomatott, a kiadások megjelölése nélkül. Leírt pél- 
dányunk, mely t/anAroi/^'c/i-gyüjteményével került a M. N. Múzeumba, 
az első római fóliókiadás és ugyancsak Renouard szerint^ rendkívül 
ritka és becses. Könyvtári jegye: €onc. 75. 

166^. 

62. Clanones concilii ïridentini. Venetiis, 1564. 

1» 1. (czímlap) CANONES, || ET DECRETA || SACROSANCTl 
OEGVMENICl li ET GENEKALIS CONCILII || TRIDENTINI || SVB 
PAVLO III, IVLIO III, I PK) IUI. PONTIFICIBVS MAX. Ij [Nyomtató- 
jelvény.] II VENETIIS, M. D. LXIIII. || V^ 1. üres. 2» (Ás jelzésű) 1. 
PAVLVS MANVTIVS || PIO LECTORI S. || [QJ m de Catholica 
fide rede fentmnt, \\ stb. 3* (A3 jelzésű és 3. számú) I. BVLLA 
INDICTIONIS II SACRI OECVMENICl || ET GENERALIS CON- 
CILII II TRIDENTINI || SVR PAVLO III. PONT. MAX. || [P]*AVLVS 

« Id. m. 346. I. 
■ Id. m. 347. 1. 
■— * Négy sor mng;is kozdobetii. 



Dr. Gulyás Páltól 69 

EPISCOPVS, feruusstb. 11» (B3 jelzésű és 11. számú) 1. SESSIO 
PRIMA II SACrtOSANCTI OECVMENICI ü slb. 183^ 1. ACCLAMA- 
TIONES PATRVMJIINFINE CONCILII || CARDINALIS A LOTHA- 
RINGIA. II Beatifsimo Pio Papae, & Domino nostro, || stb. 185* 
(AA jelzésű és 185. számú) 1. CONFIRMATIO CONCILII. || [N] ^ OS 
Alexander, S. Lauren- || tii stb. 186^ 1. közepén a nyomdászjelvény. 

16-r. Lapnagyság: 15X10*5 cm. Ivek jelzése : A— Z, AA. 
Lapok száma 186 levél, melyek közül az első keltő számozatlan, a 
többi 3— 186-ig számokkal van ellátva. Czímlap, feliratok és kezdő- 
szavak különböző nagyságú latin majuszkulákkal vannak szedve; 
az egyes fejezetek reneszánsz-stílű kezdőbetűi négy sor magasak; 
a többi szöveg az antikvával szedett acclamatio és confirmatio 
kivételével, kurziv betűkkel van nyomatva. A sorok szánna lapon- 
ként 29; minden oldal felzettel és kusztosszal van ellátva. 

A JaniovicA-gyiijteményből való példányunk kötése erősen 
rongált préselt borjubőr, előlapján 1564 évszámmal. Az előbb leírt 
otánnyomata. E példány első ismert tulajdonosa Lampertus Pollin- 
ger volt, a ki, az első tábla belsejére ragasztott őrlapon olvasható 
följegyzés szerint, Christophorus Felber hitszónoknak ajándékozta 
a könyvet. Ugyanezen őrlap alján látható Felber sajátkezű aláírása, 
mely a czímlapon megismétlődik az 1.5.70. évszám kíséretében. 
A czímlapon a nyomtatójegy fölött ez a bejegyzés olvasható: 
Ex Bihliotheca Reisachorum \\ H, R, 1804, A mozgó őrlap első 
oldalára Johann Conrad Feuerlein nürnbergi törvénytudós és városi 
tanácsos czímeres exlibrise van felragasztva a XVIII. század köze- 
péről. Jelenlegi könyvtári jegye : Conc. 405. 

1566. 

63. Q. Horatius Flaccus, ex fi de atque auctoritate decem 
librorura manuscriptorum, opera Dionysij Lambini Monstroliensis 
emendatus stb. Venetiis, 1566. Két rész. 

Első rész: 1» 1. Q. HORATIVS || FLACCVS, |i EX FIDE 
ATQVE AVCTORITATE || decem librornm manu/crpiptonim, 
opera || Dionijfij Lambini Monftrolienfis || emendatus: ab codem% 
Commentarijs || copiofiß. illu/tratus. \\ His adiecimus K). ]\nCHAE- 
LIS BRVTI II in quatuor libros Carniinuni, atque in librum 

' Négy sor magas kezdőbetű. 



70 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinâk leíró jegyzéke 

Epodon explicaliones. || Index 7'erum, & verborum memorahilium 
[Nyomtatójegy.] Venetijs, apud Paulum Manutium, Aldi F. 
oo DLXVI. P 1. üres. 2» (*2 jelzésű) 1. [Fejlécz.] || D. LAMBINVS i 
CAROLO NONO || GALLORVM REGI || POTENTISSIMO, || ET 
CHRISTIANISSIMO || S. D. || [S]I quis unquam puer excelfo loco 
natus, |[ stb. 0* 1. [Fejlécz.] || 10. MICHAEL BRVTVS || FRANaSCO 
RAINERIO II ANDREÁÉ FILIO, OPTIMAE SPEI |! atque indoUs ado- 
lescenti. S. D. || [Q] Vanta (Francisce) mm in te heneuo- |I lentia 
stb. 7» 1. DIONYSIVS LAMBINVS || LECTORI S. D. || [E]VM tibi 
poëtain commandare non debeo, humaniffirae le- 1| ctor stb. 8*» 1. 10 
MALVDANVS || DE DIONYSII LAMBINI || MONSTROLIENSIS ] IN 
QV. HORATIVM j Flaccum commentarijs. || 9* (A jelzésQ) 1. [Fcsjlécz.] 
CARMINVM LIB. I. || AI) MAECENATEM. Ode 1. 1| Alios alys rebus 
duci: fe lyricorum verfuum fludio teneri. || [M]AECENAS atauü 
édite Reyibus, || stb. 210'^ l. [Fejlécz.] || EPODON ÜBER, jl Dio, 
niultumq; dubitaui, & ([uaefiui: neque dum dubitandi fmem feci, 
(juamo- Il brem stb. 248*^ (240. h. 24. számú) 1. 9-ik sor: CAR- 
MEN SAE- Il CVLARE. || [P]HOEBE, * fütmnmcí potens Diana, 
stb. 251* (HH, jelzésű) 1. INDEX RERVM, ET VERBORVM 
ubferuatione dignioruin, quie his commen- || larijs continentur. 
2()2*' 1. 29-ik sor: Errata fie corrigito.i 

Második rész: 1* 1. Q. HORATII || FLACCI || SERMONViM 
LIHUI QVATTVOK, \ SEV, SATYRAUVM Libri duo || EPISTOLA- 
RVM Libri duo. |i A Dionyfio Lainbino Monftrolienfi || ex fide deem 
Ubronim manu Jcriptorum \\ emondati, ab e^dem% Commentarijs 
copio/t/^. iUuftrati. \\ [Nyomilaszjelvéïiy.] Venetijs, apud Paulum 
Manutium, Akli F. || oo DLXVI. 1»' 1. üres. 2» (fj jelzésű) 1. 
[Fejlécz.] Dionyf. Lambinus MonftroUenfis || FRANCISCO ^TVRNO- 
NIO, SArlENTISS. KT ( ILARISS. || viro, amplifsimiciue Cardi- 
nalium eollegij primario. !| S. D. , [Fleuron.] i [C]Vm fortunati mihi 
uidentur ij iaillb jj stb. b^ (A jelzésQ) 1. [Fejlécz] || SATIRARVM 

» Példányunkban itt még c<ry INDEX REHVM ET VERBORVM követ- 
kezik, mely 7 levélből áll s hbh — hbh« jelzéssel van ellátva. Az index utalásai 
oly teiinészetííek, bogy kétségkívül nicgállapítbató, miszerint e néhány lap 
valamely más Aldinúból került a könyvkötő gondatlansága folytán a két rész 
közé. Érdekes küir)nb(ín. bogy ez idegen töredéklap nagysága nem egyezik 
teljesen a könyvvel: a bosszanti oldalon 1'5 cm, a felső széleken 0*4 cm-rel 
van igen iigy«*sen kiegészítve. 



Dr. Gulyás Páltól 71 

LIBER PRIMVS. || [Fleuron]. |i SATYRA 1. 1| [q]VI fit, Mœcenas, ut 
nemo, quam ßbi fortém \\ stb. 110» I. [Fejlécz.] || EPISTOLARVM || 




14. ábra. XVIII. sz. olasz kötés. 



LIBERS l'RIMVS. || [Fleuron.] AI) MAKCKXATKM. I. ;i [P]H1MA 
didejmihi, fumma dicendc (((mtinn. ^\.h. IH!)'' 1. AD TISOXES 



72 A M. N. M. Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke dr. Gulyás Páltól 

DE ARTE I POETICA. || Scio, uiros huiofce œtalis doctilTimos & 
rcripfiíTe, & edidiíTe in hunc librum || stb. 215» 1. INDEX RERVM, 
ET VERBORVM || obferuatione digniorum, quae his commen- | 
tarys continentur. 221* 1. [Nyomdászjelvény.] 

4-r. Lapnagyság 14-5 X 20 cm. ívjelzés: az első részben 
*, A— Z, AA— II3; a második részben +, A— Z, AA— ÍE. Lapok 
száma: az első részben 8 számozatlan, 242 számozott és 12 szá- 
mozatlan, tehát mindössze 262 levél (524 oldal); a másodikban 
4 számozatlan, 210 számozott és ismét 10 számozatlan levél, 
vagyis együttvéve 224 levél (448 oldal). A mű nyomtatásánál 
vegyest használtattak különböző nagyságú antikva és olasz típusok; 
a versek szövege mindkét részben dőlt betűkkel van szedve, az 
oldaljegyzetek az első kötetben ugyancsak dőlt, de egy ponttal 
kisebb betökkel van nyomtatva, míg a második részben antikvá- 
val, viszont a kommentárok mindkét részben különféle nagyságú 
antikva típusokkal szedettek. A szöveg átlagos sorszáma lapon- 
ként 40; a széljegyzeteké és kommentároké oldalanként 49. 
Az egyes részek élét fametszetű reneszánsz lécz s a szöveg első 
sorát négy sor magas inicziálé díszíti; a dedikáczióknál használt 
inicziálék különösen díszesek és 10 sor magasak. 

Igen jó karban lévő példányunk XVIII. századi piros marokén 
kötésben pompázik, melynek hátlapját gazdag aranyozás, két 
aranyos léczekkel kereteit tábláját pedig gépnyomású czímerkép 
ékíti. A kissé nehézkes barokk kacskaringókkal körülfont czímer 
leírása: öt részre osztott, alul négyeit paizs, a paizsfőben ágaskodó 
oroszlán, az első és harmadik 
mezőben három hliom, a j^ft ^ ^ 

ben pedig jobbharánt rulás ^ ^^ ^^3 

pólya látható; a czímer fölött 

lebegő angyalok ötágú, négy 

gyöngygyei díszített koronát ^^ ^^^ 

tartanak (14. ábra.) Mint az 

elülső őrlap belső oldalán látható autógramm mutatja, e példány 

Batsányi (lő. ábra) könyvtárából került a M. N. Múzeum 

Széchényi Orsz. Könyvtárába. Könyvtári jegye: A. lat. 668*. 






TARCZA. 



JELENTÉS 

A MAGY. NEMZ. MÚZEUM ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI 

KÖNYVTÁRÁNAK ÁLLAPOTÁRÓL 

AZ 1907. ÉV UTOLSÓ NEGYEDÉBEN. 

I. 

A nyomtatványi osztály anyaga a lefolyt évnegyedben 
köteles példányokban 2403 db, ajándék útján 263 db, vétel útján 
516 db, áttétel útján 24 db, összesen 3206 db bal gyarapodott. 
Ezenfelül köteles példány czímén beérkezeti: gyászjelentés 1270 db^ 
zárszámadás 214 db, egyházi körlevél 80 db, perirat 13 db, hiva- 
talos irat 152 db, műsor 165 db, alapszabály 234 db, színlap 
1418 db, falragasz 1372 db, vegyes 1063 db, összesen 5981 db 
apró nyomtatvány. 

Vételre fordíttatott 394057 korona, 90 márka és 381*80 Ura. 

Ajándékaikkal a következők gyarapították a nyomtatványi 
osztály anyagát: Abauj-Torna vármegye alispánja Kassa, Abo 
Stads Hist. Museum, A Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfel- 
ügyelősége, Bigoni Guido Genova, Bibliotheca national Rio de 
Janeiro, Budapest főváros statisztikai hivatala, Budapesti kereske- 
delmi akadémia, de Gerando Antónia Kolozsvár, Divald Kornél, 
Dunántúli ág. h. ev. püspök Pápa, Fiók Károly Debreczen, Fővárosi 
Közmunkák Tanácsa, Fraknói Vilmos, özv. Gaal Danielné, (Jazda- 
.sági akadémia Magyaróvár, Gulyás Pál, Györy Tibor, Horváth 
Géza, Hubert Emil, Iványi István Szabadka, Izraelita hitközség 
Homonna, Kais. Akademie der Wissenschaften Wic-n, Képviselő- 
házi iroda, Kerekes Pál, Kiskunhalasi gimnázium igazgatósága, 
Kungl. bibliotheket Stockholm, Kungl. vetenskaps societeten Upsala, 
gr. Kuun Gézáné Kolozsvár, Letényi Aladár Üjpest, br. Lévay 
József, br. Lévay Lajos, Library of the Brooklyn institute, Liep- 
mannssohn Leo Berlin, Magyar kir. állatorvosi főiskola, Magyar 



74: Évnegyedes jelenlés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról 

Nemzeti Múzeum igazgatósága, Magyar Tud. Akadémia, Mahler 
Ede, Medits Nándor, Olasz közoktatásügyi minisztérium Róma, 
Pálffy Gyula Pécs, Petrits Ákos, Prónai Antal, Rogues Mario Paris, 
Samassa János, Speiser Ferencz Kalocsa, Statist. Zentral-Kom- 
mission Wien, Szalay Imre, Szeleczky Margit, Szeremlei Samu 
Hódmezővásárhely, Szilágyi István-kör Máramarosssziget, Tarába 
Mihály, Thallóczy Lajos Wien, Vallás és közoktatásügyi m. kir. 
minisztérium, Várdai Béla, Weiss Emil Hosszúmező. 

Nevezetesebb szerzemények: I. Enyedi Georgius Explicatio- 
nes locorum veteris et növi testament!. Kolozsvár, 1598. 2. Selyei 
Balog István: Útitárs. Várad, 1657. 3. A következő három töre- 
dék: a) Kanisai P. János. Egymással való beszélgetése Ur Krisz- 
tusnak, b) Kalendariom 1625. e) Kalendariom. Eszterházy Miklós- 
nak ajánlva. 

Fel kell még említeni azon nagyfontosságú és nagyértékű 
munkák megszerzését is, a melyek régen érzett hiányt pótolnak 
könyvtárunkban s a melyek közöl a következők már be is érkez- 
tek: 1. Migne J. P. Patrologiae cursus completus. Series latina. 
Parisiis, 1878. Tom. 1—221. (2042 kor., 60 fillér.) 2. Bollandus 
Joannes. Acta Sanctorum. Tom. 1—63. Parisiis. (1976 kor.) 
;), Mansi Joli. Sacrorum conciliorum collectio. Tom. 1—35. 
Florentiae, 1759. (2150 kor.) 4. Litta P. Famiglie celebri 
Italiane. Tom. 1—6. Milano, 1819. (720 kor.) 

A könyvtár helyiségeiben a lefolyt évnegyedben 12,947 egyén 
33,399 kötet nyomtatványt használt ; kölcsönzés útján pedig 804 
•egyén 1199 kötetet. 

A lefolyt évnegyedben 2555 munka o.sztályoztatott, amelyek- 
ről összesen 3332 czédula készült. Kötés alá készíttetett 497 
munka 607 kötetben. 

A köteles példányok átvételére berendezett helyiségbe ezen 
idő alatt 577 csomag érkezett ; ugyaninnen 552 levél expediálla- 
tott, a miből 1 W reklamálás volt. Az 1897 :XLI. t.-czikk intéz- 
kedései ellen vétő nyomdatulajdonosok ellen peres eljárás meg- 
indítása nom kéretett. A már megelőzőleg megindított peres 
eljárások eredményeként pénzbüntetés és kártérítés fejében 10 
esetben 1H8 korona és 31 fillér folyt be. 

II. 

A kézirattár íijándék útján 4 zenemüvei, 67 írott kötetlel, 
57 irodalmi levéllel és 1 db irodalmi analektával; — vétel útján 
pedig 1 középkori kódexszel, 10 kodex-töredékkeí, 2 zeneművel, 
52 irotl kötettel, 1 kötetes levélgyüjteinénynyel, 6 irodalmi levéllel 
és 4í' db irodalmi analektával gyarapodott. A gyarapodás darab- 
száma 245. 



Évnegyedes jelentés a M. N. Múzoum könyvtárának állapotáról 75 

Az ajándókozók közül Bajza Aladár, Bajza József 5 versé- 
nek eredeti kéziratát, 50 irodalmi levelét, Goethe Mignon-dalának 
Bajza Jenőtől származó fordítását és Beniczkyné-Bajza Lenke 
műveinek 14 kötetre terjedő eredeti kéziratát és 16 kötetre ter- 
jedő javított másolatát. Claparède Sándor pedig a Histoire de la 
Révolution de Hongrie ez. mű oly példányát ajándékozta, mely 
Césare de Saussure, II. Rákóczi Ferencz rodostói udvartartása tag- 
jának a fejedelemről írt emlékiratával és kéziratos jegyzeteivel 
van kiegészítve. Ajándékoztak továbbá: A Múzeumok és Könyv- 
tárak Orsz. Főfelügyelősége 8 db szláv kéziratot, Fazekas nővérek 
a JoUy-féle »The flight of Haynau« ez. angol galop két írott pél- 
dányát, Győry Tibor Fischer Dániel önéletrajzának másolatát, 
Horánszky Lajos Bacsányi János ama levelezésének és pöriratai- 
nak 5 kötetre terjedő másolatait, a melyeknek eredetű az osztrák 
cs. k. belügyminisztérium levéltárában őriztetnek; Major J. Gyula 
»Balaton« ez. symphoniai költeményének eredeti kéziratát, Medits 
Nándor 4 kéziratos imakönyvet, Melich János egy >Brevis cyno- 
sura juris hungarici< ez. XVllI. századi latin kéziratot, özv. Petőfi 
Istvánné néhai férjének n levelét és férje 5 versének eredeti kéz- 
iratát, végűi Szeleczky Margit Tóth Antalnak 9 kötetre terjedő 
Horatius-, Cicero-, Juvenalis-, Martialis-, Lucanus-, Lucretius- és 
Anakreon fordításait. 

Vételre összesen 1117-1() kor. és lOÓ márka fordíttatott. 
A vásárolt anyagból különösen kiemelendő l^etöfi Sándornak Tar- 
kányi Bélához 1844 február havában írott levele Tái'kányi Béla 
tájékoztató soraival és a levéllel megajándékozott Reményi Ede 
levél bori tékával; továbbá Kazinczy Ferencznek ama legutolsó 
levele, a melyet hirtelen elhunyta alkalmával íróasztalán találtak. 
A vásároltak közt szerepel még egy XV. századi magyarországi 
latin biblia, Fáy András »A pándi csuda, 1817.« ez. eredeti kéz- 
irata, Nagy Ivánnak a Gyöngyösi-családra vonatkozó adatgyűjte- 
ménye, 50 db súgókönyv, id. Felsöbüki Nagy Pál levelezése a 
Széchenyi grófokkal s végűi Haydn J. és Liszt Ferencz 1—1 levele. 

A kézirattár bútorozása bevégeztetett s nyomban megkez- 
detett a kéziratok áthelyezése, valamint a felszai)f)r()iiott szerze- 
mények fokozatos feldolgozása is. 

Az évnegyed folyamán IH esetben kikölcsünöztetett 18 kéz- 
irat, 57 kutató pedig 1H2 kéziratot és 12 irodalmi levelet használt. 

111. 

A hírlap-osztály gyarapodása: Ä) köteles példányok: 
a) nyomdai kimutatással érkezett csomagokban IHf) évfolyam, 
47,988 szám; 6^ számonként (K);];5 szám: összo.-en L*^") évf., 
54,021 szám; B) vásárlás (Pfeifer Ferdinándtól 00 lill.) 1 évf. 



76 Évnegyedes jelentés a M. N. M. könyvtárának állapotáról 

8 szám ; C) ajándék : Rio de Janeiro Nemzeti könyvtárától I évf. 
303 szám; dr. Lázár Bélától 1 évf. 41 szám; a Múzeumok és 
Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségétől 11 hírlap 47 évf. 2464 szám; 
gr. Andrássy Dénestől 89 hírlap mintegy 12,500 szám ; a Vallás- 
és Közoktatásügyi Minisztériumtól 65 szám; összesen 49 évf. 
15,373 szám ; D) áttétel a köny^'tá^ levéltári osztályából 6 évf. 
19 szám. Végösszeg: 191 évf. 69,416 szám. 

A könyvtár helyiségében 1262 olvasó 2135 kötet hírlapot, 
házon kívül 23 olvasó 65 kötetet használt; összesen 1285 olvasó 
2201 hírlapkötetet. 

Átnézetett 146 évf., 41,637 szám. Czéduláztatott 319 évf.; 
ebből új hírlap 12. 

A nyomdai kimutatással érkezett köteles példányok első 
ízben a növedéknaplóba jegyeztettek, minden alkalommal pedig 
külön nyilvántartó czédulákra. A számonként érkezettek heten- 
ként beosztattak a betűrendben tartott teljes anyagba. 

IV. 

A levéltár a lefolyt évnegyedben vétel útján 1077 db, aján- 
dék útján 165 db, letét útján 68 db, a kézirattárból, való áttétel 
útján 1 db, összesen 1311 dbbal gyarapodott 

Vételre fordíttatott 1974 korona és 98 márka. 

A családi levéltárak száma a lefolyt évnegyedben nem 
gyarapodott. A már letéteményezett családi levéltárak közül a 
Péchy család levéltára nyert kiegészítést 68 darabbal, melyeket 
Fest Lajos téteményezett le. 

Ajándékaikkal a Múzeumok és Köny\1Árak Országos Főfel- 
ügyelősége, Szegedy-Maszák Hugó, Szeleczky Margit és Torma 
György gyarapították a levéltár anyagát. 

À törzsg\üjtemény gyarapodásából a középkori iratokra 
esik 4 db, az újabbkori iratokra 170 db, az 1848/49 és emigráczió 
korabeli iratokra 958 db, a czímereslevelek csoporíjára 29, a 
gyászjelentések csoportjára 83, a czéhlevelekre 1 db. 

A czímereslevelek és nemesi iratok csoportja a következő 
darabokkal gyarapodott : 

1. 141 i. október 14. Pozsony. Zsigmond király czimeres- 
levele a Hideghétliy család részére, a szöveg és czímerkép egy- 
szerű másolata. 2. 1415. május 19. Konstancz. Zsigmond király 
czímereslevele Taniásfalvi Gergely lia György részére. 3. 1547. 
május 14. Gyulafehérvár. Izabella királyné czímereslevele Somosdi 
í^zékely Balázs részére. 4. 1549. január 5. Bécs. I. Ferdinánd 
czímereslevele Szentmártoni Márton és Körmendi János deák 
részére. 5. 155r9. deczember 2S. Bécs. I. Ferdinánd czímereslevele 
Sámboky Péter részére. (>. 1559. szeptember 28. Bécs. I. Ferdinánd 



A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtarának állapotáról 77 

czímereslevele Fejéregyházi Tóth Tamás részére. 7. 1569. április 25. 
Bécs. Miksa császár birodalmi czímereslevele Gebhardt Keresztély 
és Konrád részére. 8. 1594. augusztus 30. Regensburg. II. Rudolf 
czímereslevele Felsögyőri Nagy János részére. 9. 1608. deczem- 
ber 18. Bécs. II. Mátyás czímereslevele Gesztherédy Zsigmond 
részére. 10. 1623. szeptember 11. Ebersdorff város. II. Ferdinánd 
czímereslevele Gönczy Szabó György részére. 11. 1627. már- 
czius 28. Bécs. Liebenthal Keresztély palotagróf czímereslevele 
Proy János részére. 12. 1648. deczember 10. Gyulafejérvár. 
II. Rákóczy György czímereslevele Marussi András részére. 13. 1655. 
január 23. Bécs. III. Ferdinánd czímereslevele Zanchi Antal részére. 
14. 1661. mágus 13. Vécsvára. Kemény János czímereslevele 
Bojér János és László részére. 15. 1662. július 29. Pozsony. 
I. Lipót czímereslevele Gaal máskép Szabó György részére. 
16. 1682. február 10. Fülek. Nógrád vármegye nemesi bizonyít- 
ványa a Felsőgyőri Nagy család részére. 17. 1684. május 5. Linz. 
I. Lipót czímereslevele Pavkovics Mátyás részére. 18. 1716. 
április 30. Losoncz. Nógrád vármegye nemesi bizonyítványa Nagy 
György részére. 19. 1716. április 30. Losoncz. Ugyanaz. Nagy 
János részére. 20. 1717. márczius 8. Bécs. VI. Károly czímeres- 
levele Laich János György részére. Mellékelve a czímérkérő 
folyamodvány. 21. 1722. szeptember 23. Szécsény. Nógrád vár- 
megye nemesi bizonyítványa Nagy János, László és Ferencz 
részére. 22. 1733. július 6. Bécs. VI. Károly bizonyságlevele az 
Eitlperg Jáncs Henrik által letett indigenatusi esküről. 23. 1763. 
május 31. Bécs. Mária Terézi czímereslevele Vinárszky János és 
Polster Károly részére. 24. 1772. deczember 2. Bécs. Mária Terézia 
bárói diplomája Dávid Károly részére. 25. 1819. november 20. 
Balassagyarmat. Nógrád vármegye nemesi bizonvítvánva Nagy 
József részére (2 db). 26. 183L október 27. Bécs. I.' Ferencz 
császár osztrák nemesi oklevele Gyurkovich József részére. 
27. 1846 augusztus 19. Jászapáti város nemesi bizonyság levele 
Nagy József részére. 28. XIX. sz. évn. Vivenot Rudolf és Eduard 
folyamodványa az országgyűléshez indigenátusért. 

A lefolyt évnegyedben 34 kutató 7562 db iratot használt. 
Kikölcsönöztetett 6 térítvényen 254 db írat, 3 pecsétmásolat és 
4 fénykép. 

A rendes gyarapodás feldolgozásán kívül bevégeztetett a 
gr. Barkóczy levéltár rendezése, mely 1 db XIII, 3 db XIV, 
20 db XV és 14 db XVI. századi mohácsi vész előtti eredeti 
oklevelet, 13 db középkori oklevél másolatot, 243 db XVI. századi 
mohácsi vész utáni, 1446 db XVII, 7808 db XVIII, 4623 db 
XIX. századi iratot, 523 db genealógiát, 9í6 elenehust, 277 kéz- 
iratot és térképet, összesen 15,817 dbot tartalmaz. A Péchy levél- 
tár gyarapodása: 8 db XVIII, 59 db XIX, és 1 db XX. századi 



76 Évnegyedes jelentés a M. N. M. könyvtárának állapotáról 

3 szám ; C) ajándék : Rio de Janeiro Nemzeti könyvtárától 1 évf. 
303 szám; dr. Lázár Bélától 1 évf. 41 szám; a Múzeumok és 
Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségétől 11 hírlap 47 évf. 246 i szám; 
gr. Andrássy Dénestől 39 hírlap mintegy 12,500 szám; a Vallás- 
és Közoktatásügyi Minisztériumtól 65 szám; összesen 49 évf. 
15,373 szám ; D) áttétel a könyvtár levéltári osztályából 6 évf. 
19 szám. Végösszeg: 191 évf. 69,416 szám. 

A könyvtár helyiségében 1262 olvasó 2135 kötet hírlapot, 
házon kívül 23 olvasó 65 kötetet használt; összesen 1285 olvasó 
2201 hírlapkötetet. 

Átnézetett 146 évf., 41,637 szám. Czéduláztatott 319 évf.; 
ebből úí hírlap 12. 

A nyomdai kimutatással érkezett köteles példányok első 
ízben a növedéknaplóba jegyeztettek, minden alkalommal pedig 
külön nyilvántartó ezédulákra. A számonként érkezettek heten- 
ként beosztattak a betűrendben tartott teljes anyagba. 

IV. 

A levéltár a lefolyt évnegyedben vétel útján 1077 db, ^án- 
dék útján 1()5 db, letét útján 68 db, a kézirattárból, való áttétel 
útján 1 db, összesen 1311 dbbal gyarapodott 

Vételre fordíttatott 1974 korona és 98 márka. 

A családi levéltárak száma a lefolyt évnegyedben nem 
gyarapodott. A már letéteményezett családi levéltárak közül a 
Péchy család levéltára nyert kiegészítést 68 darabbal, melyeket 
Fest Lajos téteményezett le. 

Ajándékaikkal a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfel- 
ügyelősége, Szegedy-Maszák Hugó, Szeleczky Margit és Torma 
György gyarapították a levéltár anyagát. 

A törzsgyüjtemény gyarapodásából a középkori iratokra 
esik 4 db, az újabbkori iratokra 170 db, az 1848/49 és emigráczió 
korabeli iratokra 958 db, a czímereslevelek csoportjára 29, a 
gyászjelentések csoportjára 83, a czéhlevelekre 1 db. 

A czímereslevelek és nemesi iratok csoportja a következő 
darabokkal gyarapodott : 

1. 1411. október 14. Tozsony. Zsigmond király czímeres- 
levele a Hideghéthy család részére, a szöveg és czímerkép egy- 
szerű másolata. 2. 1415. május 19. Konsíancz. Zsigmond király 
czímereslevele Tamásfalvi Gergely fia György részére. 3. 1547. 
május 14. Gyulafehérvár. Izabella királyné czímereslevele Somosdi 
Székely Balázs ré.szére. 4. 1549. január 5. Bécs. I. Ferdinánd 
czímereslevele Szentmártoni Márton és Körmendi János deák 
részére. 5. 1549. deczember 28. Bécs. I. Ferdinánd czímereslevele 
Sámboky Péter részére. 6. 1559. szeptember 28. Bécs. I. Ferdinánd 



A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról 77 

czímereslevele Fejéregyházi Tóth Tamás részére. 7. 1569. április 25. 
Bécs. Miksa császár birodalmi czímereslevele (iebhardt Keresztély 
és Konrád részére. 8. 1594. augusztus 30. Regensburg. II. Rudolf 
czímereslevele Felsögyöri Nagy János részére. 9. 1608. deczem- 
ber 18. Bécs. II. Mátyás czímereslevele Gesztherédy Zsigmond 
részére. 10. 1623. szeptember 11. Ebersdorfl város. II. Ferdinánd 
czímereslevele Gönczy Szabó (iyörgy részére. 11. 1627. már- 
czius 28. Bécs. Liebenthal Keresztéíy palotagróf czímereslevele 
Proy János részére. 12. 1618. deczember 10. Gyulafejérvár. 
II. Rákóczy György czímereslevele Marussi András részére. 13. 1655. 
január 23. Bécs. III. Ferdinánd czímereslevele Zanehi Antal részére. 
14. 1661. május 13. Vécsvára. Kemény János czímereslevele 
Bojér János és László részére. 15. 1662. július 29. Pozsony. 
I. Lipót czímereslevele Gaal máskép Szabó (íyörgy részére. 
16. 1682. február 10. Fülek. Nógrád vármeg>'e nemesi bizonyít- 
ványa a Felsőgyőri Nagy család részére. 17. 1()84. május 5. Linz. 
I. Lipót czímereslevele Pavkovics Mátyás részére. 18. 1716. 
április 30. Losoncz. Nógrád vármegye nemesi bizonyítványa Nagy 
Györg\' részére. 19. 1716. április 30. Losoncz. Ugyanaz. Nagy 
János részére. 20. 1717. márczius 8. Bécs. VI. Károly czímeres- 
levele Laich János György részére. Mellékelve a czímérkérő 
folyamodvány. 21. 1722. szeptember 23. Szécsény. Nógrád vár- 
megye nemesi bizonyítványa Nagy János, László és Ferencz 
részére. 22. 1733. július 6. Bécs. VI. Károly bizonyságlevele az 
Eitlperg János Henrik által letett indigenalusi esküről. 23. 1763. 
május 31. Bécs. Mária Terézi czímereslevele Vinárszky János és 
Polster Károly részére. 24. 1772. deczember 2. Bécs. Mária Terézia 
bárói diplomája Dávid Károly részére. 25. 1819. november 20. 
Balassagyarmat. Nógrád vármegve nemesi bizonvltvánva Nagy 
József részére (2 db). 26. 183L október 27. Bécs. I.' Ferencz 
császár osztrák nemesi oklevele Gyurkovich József részére. 
27. 1846 augusztus 19. Jászapáti város nemesi bizonyság levele 
Nagy József részére. 28. XIX. sz. évn. Vivenot Rudolf és Eduard 
folyamodványa az országgyűléshez indigenálusért. 

A lefolyt évnegyedben 34 kutató 7562 db iratot használt. 
Kikölcsönözletett (> téritvényen 254 db irat, 3 pecsétmásolat és 
4 fénykép. 

A rendes gyarapodás feldolgozásán kívül bevégeztetett a 
gr. Barkóczy levéltár rendezése, mely 1 db Xlll, 3 db XIV, 
20 db XV és 14 db XVI. századi mohácsi vész előtti eredeti 
oklevelet, 13 db középkori oklevél másolatot, 243 db XVI. századi 
mohácsi vész utáni, 1446 db XVII, 7808 db XVIII, 4623 db 
XIX. századi iratot, 523 db genealógiát, 9í() elenchust, 277 kéz- 
iratot és térképet, összesen 15,817 dbot tartalmaz. A Péchv levél- 
tár gyarapodása: 8 db XVIII, 59 db XIX, és 1 db XX. századi 



78 Évnegyedes jelentés a M. N. M. könyvtárának állapotáról 

iratot, összesen í>8 dbot tartalmaz. Folyamatban van jelenleg 
a Szunyogh-levéllár rendezése, valamint megkezdetett újból a 
gyászjelentések szaporulatának feldolgozása. 

A levéltár helyiségében a nyár folyamán eszközölt butorzás 
befejeztetvén, a levéltár karzatán a levéltár 1848/49-es iratainak 
valamint az ezekkel összefüggő iratok gyiyteménye, a XIX. és a 
XVIII. századi iratok egy része nyertek elhelyezést. Ez által a 
levéltár földszinti helyiségeiben egy szoba felszabadulván, ott 
családi levéltárak helyeztettek el. 



SZAKIRODALOM. 



Uinneberg Paul: Die Kultur der Gegenwart, Teil L 
Abteilung. L Die Allgemeinen Grundlagen der Kidtur der Gegen- 
wart, Berlin és Leipzig. 1906. B. G. Teubner. 4-rél, XV, 671 1. 
Ára vászonkötésben 18 M. 

A Deutsche Literaturzeitung közismert szerkesztője, Karl 
Hinneberg vezetésével B. G. Teubner kiadásában megindított 
nagyszabású vállalat első kötetében, mely a jelenkori közmíve- 
lődés állalános alapjait ismerteti, három fejezetével illik folyó- 
iratunk kereteibe. 

Az első a Das Zeitungstvesen czímű fejezet (481—517), 
Kari Bücher tollából. A dolgozat első pontjában szerző röviden 
kifejti, hogy az lyság az állami szervezetből, a társadalmi ténye- 
zőkből s az egyéni törekvésekből kisarjadzó szükségletek ered- 
ménye; ezután a második pontban az újságírás történeti fej- 
lődését vázolja, kezdve a római köztársaság utolsó korszakában 
kifüggesztett acta diurnán s a Kr. u. VIII. századig visszavezet- 
hető kinai állami újságon és folytatva a XV. századig olasz scríttori 
é^avisi által divatba hozott írott újságokkal, melyek rendesen 
hetenkint egyszer küldettek szét, s a legíyabb politikai és társa- 
dalmi eseményekre szorítkozva, meglehetős szűk olvasókörnek 
készültek. A nagy tömegeket érdeklő eseményekről nyomtatott 
röpíveket bocsátottak ki, melyek legrégibb példái a XV. század 
nyolczvanas éveiig nyúlnak vissza, míg a legfiatalabbak a XVIII. szá- 
zadból valók. Virágkoruk a XVI. és a XVII. század. Jobbára sokat- 
mondó hosszas czímfelírásokkal vannak ellátva s hol prózában, hol 
meg versben vannak írva. Néha több egymásután következő röpív 
folytatólagosan tárgyal valamely kimagasló eseményt, de a röpívek 
egyöntetű kiadásáról, sor- és lapszámozásáról még szó sincs. 

A fejlődés egy magasabb fokán állanak a XVI. század utolsó 
évtizedeiben meginduló periodikus sajtótermékek, melyek évenkint, 
vagy félévenkint rendszeresen megjelentek s főleg az elmúlt idő- 
szak politikai eseményeit jegyezték föl. A leghíresebb a frankfurti 
vásári híradó, mely 1628 óta császári kiváltságlevél védelme alatt 
állott s szakadatlan sorozatban egész a múlt századba belenyúlik. 



80 Szakirodalom 

A nyomtatott hetilap német eredetű >találmány<. A legrégibb 
ránk maradt ily hetilap Strassburgban készült Í609-ben s innen 
indult világhódító körútjára. Angliában 1622-ben, Francziaország- 
ban 1631-ben s Itáliában 1636-ban indultak meg hasonló válla- 
latok. E lapok hírei semmi kritikával sem készültek s minden 
pártállástól tartózkodtak. A szerkesztők sajátos pártállása mind- 
össze bizonyos hirek kihagyásában, fejlődésük pedig legfeljebb 
gyakoribb megjelenésükben nyilvánult. Egyik-másik hetilap csak- 
hamar átalakult hetenkint 2-szer, 3-szor, 4-szer, végül naponta meg- 
jelenő vállalattá, anélkül, hogy lényegesebb formai változásokon 
ment volna keresztül. Az első német napilap az 1660-ban ala- 
pított Leipziger Zeitung volt, melyet Angliában a Daüy Courant 
1701-ben s Francziaországban a Journal de Paris csak 1777-ben 
követett. A híreket tartalmazó lapocskák mellett csakhamar hir- 
detések közlésére szolgáló időszaki kiadványok is megindultak. 
A legelső ilynemű vállalatot a párisi Bureau d'adresses et de ren- 
contres indította meg 1633-ban. Később a hirdetéses lapok (Feuilles 
(Vavisj Intélligemhlatt) rövid híreket is fölvettek hasábjaikra, 
viszont a politikai újságok is kezdenek szórványosan hirdetéseket 
leközölni. Legelőször szórványosan Angliában kezd jelentkezni a 
XVII. század középe táján, de a hirdetés egész a XVIII. század 
végéig a poHtikai lapoknál nevezetesebb szerepre nem vergődhetett 

A politikai ujságocskák megbízhatatlansága már a XVII. 
század közepén komolyabb politikai havi lapok keletkezését vonta 
maga után, melyeket az 1665-ben megindult Journal des Savants-nú 
az élén a tudományos folyóiratok kiadása is követett. A XVIII. 
század elején lépnek fel a szépirodalmi heti és folyóiratok, melyek 
főleg Angliában, Francziaországban s Németországban virágzottak. 
Az újságírás modem formája, mely az események regisztrálása 
mellett a politikai tények egyéni megbírálására is kiterjed, az angol 
újságírásból nőtt ki, a hol már Milton felvetette a sajtószabadság 
eszméjét. 

E rövid, de mesterien megrajzolt vázlat után Bücher dolgo- 
zata harmadik pontjában a modern újságírást jellemzi. S itt 
nemcsak az újságkészítés technikai és eszmei részét ismerteti, de 
társadalmi és kulturális hatását s közgazdasági jelentőségét is 
röviden megvilágítja. 

A kötet második, bennünket érdeklő czikke a könyvről szól 
s Richard Pietschmann-TidiK ^ göttingeni egyetemi könyvtár igaz- 
gatójának tollából való. E dolgozat öt pontra osztva adja a könyv 
rövidre szabott történetét. A természeti állapotban élő népek 
kezdetleges mnemotechnikai segédeszközein kezdi s elvezet a 
gyorssajtó és rotácziósgép termékeihez. 

A klasszikus ókorról szóló részben elmondja, hogy a görögök 
már a Kr. e. XI. században szívesen vásárolták az egyptomi 



Szakirodalom 81 

papyrust, az ókori könyveknek ezen sokáig kizárólagos anyagát, 
melyet tekercsalakban őriztek meg, szabadon álló polczokra fek- 
tetve, vagy külön e czélra készült hengeres tartályokba zárva. 
A papyrus-tekercset a Kr. u. III. és IV. században lassankint kiszo- 
rítja az állati bőrből készített pergamen-kodeksz, melynek térfog- 
lalását Fitschmann is a keresztény egyház szertartásaival hozza 
kapcsolatba. 

A harmadik fejezet a középkori könyvről szól, kiemeli azt a 
szoros kapcsolatot, mely ez időben a könyvek elkészítése és a 
szerzetesi élet közt fennállt. Röviden jellemzi az írországi, angol- 
szász s a Karoling-korabeli könyvmásolóí iskolát s bővebben kitér 
a XII. század vége felé, valamint a humanisták korában a kézirat- 
másolás terén mutatkozó föllendülésre. A fejezetet a középkori 
könyv elterjedtségére vonatkozó fejtegetések zárják be. 

A negyedik fejezet azon alaki és anyagi változásokat jellemzi, 
melyeken a könyv az újkor hajnalán ment keresztül. Legbővebben 
természetesen a legfontosabb változtatással, a könyvnyomtatás 
feltalálásával foglalkozik, anélkül azonban, hogy a könyvsajtó 
eredetének, első kísérleteinek problémákban gazdag kérdését meg- 
oldani törekednék. 

A dolgozat befejező része ezíme szerint a jelenkori könyvnek 
van szentelve, valójában azonban a könyv művészi díszítésének 
rövid áttekintését tartalmazza s a befejező sorokban a követ- 
kezőkép foglalja össze a művészi könyvkiállítás szabályait: »Immer 
allgemeiner wird anerkannt, dass die aufgäbe sein wird, papier, 
type, satz, Inhalt, buchschnitt, einband, alles auf einen eindruck 
zu stimmen, um als höchstes erzeugnis der buchkunst das buch 
zu einer künstlerischen einheit zu gestalten. Das problem ist hier 
dasselbe, dem unsere kunst in allen lebensäusserungen gegen- 
übergestellt ist, das problem eines zeitgemessen stils, einer uns 
eigensten kunst. Möge der schöpferische geist sich finden, dem 
der grosse wurf gelingt.« 

A kötet utolsó, folyóiratunk körébe vágó fejezete Fritz 
Milkau, a greifswaldi egyetemi könyvtár igazgatójának dolgozata 
a könyvtárakról. Ez a dolgozat négy pontra oszlik. 

Az első pont az írott emlékeknek általános kulturális jelen- 
tőségét s a könyvtáraknak ez emlékek fennmaradása érdekében 
kifejtett szolgálatait értékeli. Hogy a régi irodalomból, habár töre- 
dékesen is, de annyi fennmaradt, az Milkau szerint elsősorban a 
közkönyvtáraknak köszönhető. Igaz, hogy anyagi csapások, a kezelők 
tudatlansága s a használók vandalizmusa itt is okozhat károkat, de 
mégis a könyvtáraknak elsőrangú szerepük van a régibb irodalom 
konzerválásában. »Schon dadurch, dass sie (1. e. die bibliotheken) 
in ihrer existenz unabhängig sind von leben und tod, entrücken 
sie das buch, den sie Unterkunft gewährt haben, tausend gefahren. 

Magyar Könyvszemle. 1908. I. füzet. í> 



82 Szakirodalom 

Laune, Wechsel der neigung und änderung der Wertschätzung, 
überdrussam besitz und was weiter ihm gefährlich werden kann, 
solange der einzelne darüber verfügt, das alles ist hier ausge- 
schaltet. Hier kann er in ruhe abwarten, bis seine zeit gekom- 
men ist. Hier ist er im hafen, nicht vor alle stürmen geborgen, 
aber doch im hafen.« 

A második pontban szerző a könyvtárak keletkezésének 
történetét vázolja. Nem nyúl vissza a legendás időkig, hanem 
Asi7iius PoUión kezdi vázlatát, a ki tudvalevőleg a Libertás 
templomában áUitotta fel az első közkönyvtárat. A római biro- 
dalojn bukása, a szép számban fejlődő közkönyvtárakat is elsö- 
pörte s töredékeikből csak azok a részek maradtak meg, melyek a 
kolostorok és templomok mellett elszaporodó egyházi könyvtárak- 
ban találtak menedéket. A nyilvános közkönyvtár modern formájá- 
nak a reneszánsz korában Cosimo de' Medici vetette meg alapját, 
midőn 1444-ben, mint Niccolo Niccdi végrendeleti végrehajtója 
megnyitja a Marcianát a tudós kutatók részére. A XVL század- 
ban a bibliotheca publica intézménye erősen terjed a nyugati álla- 
mokban, de a bizalmatlanság még nagy az olvasókkal szemben, 
s rendszeres fejlesztésről, nyitási napokról egyelőre még szó sincs. 
Hogy mily szQkkeblüek voltak ez időben a nyilvános könyvtárak, 
azt Mdlcati az 1602-ben alapított liodleianán mutatja ki, melyből 
házi használatra senki sem kölcsönözhetett ki könyveket s a 
melynek helybeli használata is csupán az oxfordi egyetem vizsgát 
tett hallgatói s az alapító családja részére volt megengedve. 
Ezután Mïlkaxi a párisi Bibliothèque Mazarine, a berlini választó- 
fejedelmi könyvtár, s a wolfenbütteU »Augusta« keletkezését, 
majd az egyetemi s fejedelmi könyvtárak kialakulását foglalja 
össze s Leibiiie-nek^ a modern közkönyvtár gondolata egyik leg- 
első képviselőjének méltatásával rekeszti be a XVII. századi 
könyvtárügy történetét. A XVIII. századra térve át, MUkau első- 
sorban a németországi viszonyokra van tekintettel. Dolgozata e 
részében főleg a göttingeni egyetemi könyvtárt tolja előtérbe, 
mint amely az állal, hogy már ^keletkezése (1735) pillanatától 
fogva kizárja az akkori könyvtárügy két uralkodó hatalmát, a 
közönbösséget és a véletlent, a világ legelső modern könyvtára 
czímére tarliiat igényt«. Azonban e fényes példától eltekintve, bíz- 
vást mondhatjuk, hogy a könyvtári ügy a XVIIL század folyamán 
lényegesebb változáson nem ment keresztül. Ezt csakis a század 
végén mutatkozó társadalmi és politikai újjáalakulás volt képes 
előidézni. Ez uj, szabadabb áramlat egyik kerékkötője azonban 
MUkau szerint a könyvtárosok személyében keresendő, a kik a 
legtöbb esetben a kutya féltékenységével őrködtek a rajok bízott 
kincsekre s hihetetlenül szűkkeblüeknek mutatkoztak a közönség 
irányában. De a fejlődés menetét a közfelfogás is hátráltatta 



Szakirodalom 83 

mely a könyvtárosi foglalkozásban sokáig nem akart külön szak- 
képzettséget, tudományos készültséget igénylő szakot látni. Az első, 
a ki a hagyományos nézettel szembe szállt s szakképzett könyv- 
tári tisztviselők alkalmazását sürgette, Robert von Mohi volt, a 
kinek fejtegetései azonban sokáig nem találtak visszhangra. Végre 
a múlt század hetvenes évei óta Németországban mindjobban 
átment a köztudatba e tétel igazsága s elsősorban ennek köszön- 
hető, hogy a könyvtári élet olyannyira föllendült. 

A harmadik pontban AíiÍkau azokra az eredményekre mutat 
reá, melyeket a könyvtári ügy Németországban elért s röviden 
jellemzi a könyvtárak épülete, felszerelése, rendes javadalmazása 
terén manap található viszonyokat. 

Az utosó részben azután azokra a követelményekre mutat 
reá, melyek e téren még megvalósításra, fejlesztésre várnak, nem 
feledve el azokat a tanulságokat sem, melyeket a tudományos köz- 
könyvtárak a népkönyvtárak eredményeiből vonhatnak le. E fejtege- 
téseiből figyelemre legméltóbb az a rész, melyben a könyvtárakban 
divó mai munkafelosztás czélszerűtlenségét ostorozza. Az egyetemi 
végzettségű, tudományos tisztviselők mellett feltétlenül szükséges- 
nek tartja egyszerű kezelő tisztviselők (mittelbeamten) alkalma- 
zását, a kik levennék amazok vállairól azon technikai munká- 
latok terhét, melyek ma a tudományos tisztviselő java erejét 
fölemésztik s minden magasabb feladatra képtelenné teszik, vagy 
legalább is elkedvetlenítik. »Erst wenn diese Voraussetzung erfüllt 
ist, werden die geistigen kräfte, die in dem wissenschaftliehen 
personal vorhanden sind, bei der gegenwärtigen Ordnung der 
dinge aber zu einem guten teil brach liegen, in vollem umfange 
für die bibhothek frei werdep. Erst dann sind die grundlagen 
dafür geschaffen, dass der bibliothekar zur regel wird, der jetzt die 
ausnähme ist: der mit gesundem ehrgeiz und starkem verantwort- 
lichkeitsgefühl die ihm übertragene abteilung arbeitend und beauf- 
sichtigend zum besten des institutes zu machen strebt, der die 
ganze bibliothek mit dem auge des herrn, nicht des mietlings 
ansieht und ungeheissen hilft und bessert, wo die gelegenheit sich 
bietet, der nicht in die gefährliche andacht der (|nis(|uilien ver- 
sinkt, sondern mit freiem bück das grosse vom kleimn zu schei- 
den weiss, der nicht an der Schablone klebt, sondern naclidekend 
und aufmerksam den Standpunkt des kritikers auch den beste- 
henden einrichtungen gegenüber festhält, und der schliesslich, 
wie sich das für den hüter und Verwalter wissenschaftlicher 
schätze von selbst verstehen sollte, musse und frische genug aus 
dem dienste rettet, um für seinen teil auf bescheidenem haus- 
altar die Flamme der Wissenschaft zu nähren . 

Igaz szavak, melyek megszivlelését a mi kulturpolitikusaink- 
nak is melegen ajánlhatjuk. Dr. Ouhjns Pál 



j 



84 Szakirodalom 



Essai de bibliographie pratique, Aide-Mémoire du libraire 
et de Vamateur de livres. Répertoire d'ouvrages rares ou cuneux 
en tous genres ayiciens, et modernes^ éditions originales, livres 
à gravures des XVl^ , XVIP et XIX^ siècles^ impressions rares, 
etc. Avec Vindication de leur valeur dans le commerce par un 
Ancien Libraire. Paris, 1900. Aide-Mémoire du libraire et de 
ramateiir de livres. (Ny. Mâcon, Protat frères). 8-r. 4, 448 1. 
Ára 20 fr. 

A franczia könyvgyiytők s antikváriusok klasszikus kézi- 
könyvének Brunet Manueljének, tekintve a legutolsó kiadása 
óta lefolyt hosszú időközt, egy nagy fogyatkozása van : az egves 
könyvek mellé kitett árak jórésze ma már nem áll érvényben. 
Az ízlés változása, mely az árak kialakulására oly döntő 
befolyással van, az utóbbi ötven esztendő alatt gyökeresen meg- 
változtatta a régi könyvpiacz árait s ezrekre szöktette azon köte- 
tek értékét, melyek Brunet idejében néhány száz frankért voltak 
kaphatók, míg másokat, főleg az Elzeviereket, Aldinákat, Estienne- 
ket leszorította régi áruk magaslatáról. Örömmel kell tehát üdvö- 
zölnünk minden olyan kísérletet, mely az lyabb áralakulások 
repertorizálására vonatkozik, még akkor is, ha e kísérlet igen távol 
áll a tökéletesség és megbízhatóság azon magaslatától, melyre 
Brunet egykor emelkedett. 

Ily hasznos, bár fogyatkozásokkal telt kísérlet, az előttünk 
fekvő kötet is, mely betűrendben több ezer, szinte kizárólag 
franczia nyelvű munkát sorol fel, igen rövid czímekkel s a manap 
szokásos árak megjelölésével. Franczia bírálói szemére vetették, 
hogy igen sokfélét ölel föl, s ezzel nagyon is érezhetővé válik 
hiányossága, továbbá, hogy a tulajdonképeni ritkaságok mellett 
sok olyan munkára is kiterjeszkedik, melyek legfeljebb azért kerül- 
nek ritkábban a könyvpiaczra, mivel senki sem keresi őket. 
E fogyatkozásokhoz járul még számos sajtóliiba s a czikkek beosz- 
tásánál tapasztalható sokszor bosszantó félreértés is, a mi szintén 
használhatósága rovására van. Mindezeknél érzékenyebb hátránya 
azonban a műnek, szerintünk, abban rejHk, hogy a könyvek érté- 
kelésénél semminemű idézettel (árverés, könyvkereskedői jegy- 
zék stb.) nem dokumentálja eljárását s a dolgozat használójának 
mintegy vakon kell hinnie a névtelen szerző ítéletében. Már pedig, 
hogy ez ítélet mennyire ingadozó, azt egy sajtóhiba folytán két- 
szer szereplő munka eléggé bizonyítja. A Histoire de la ville de 
Chálons-sur-Marne u. i. Barbat és Barbot nevű szerző alatt is 
szerepelvén, az elsö esetben 00—65 frankra, a másodikban viszont 
80—90 frankra van téve. 

A munka tehát csak a legnagyobb óvatossággal használandó. 



Szakirodalom 85 



Briquet^ C. M. Les filigranes. Dictionnaire historique des 
marques du papier dès leur apparition vers 1282 jusqu'en 1600, 
Avec 39 figures dans le texte et 16,112 facsimiles de filigranes, 
Paris, 1907. Alphonse Picard & Fils. 4-r. Négy kötet. I. köt. 
XXIV, 234 1. Pl. A-Ch. Kacs. 1—3646; II. Ci— K (4), 235-426 I. 
Facs. 3648—7877 ; III. L— (4), 427—620 1. Facs. 7878-12.395; 
IV. P— Z (4), 621-836 1. 12.396—16.112. Ára 160 fr. 

A papiros-vizjeg^^ekről, melyek jelentősége felől olvasóink 
Szcnyi I. Lászlónak folyóiratunk múlt évi folyamában megjelent 
tanulmányából szerezhetnek tájékoztatást, ez értekezéssel egy- 
idöben jelent meg C. M. Briquet-nçk a kérdés eddigelé legala- 
posabb ismerőjének négykötetes összefoglaló munk^a, mely az 
összes ily irányú régibb kutatásokat antikválja. 

Briquet kutatása a következő országokra terjedt ki: Itália, 
Francziaország, Németország, Ausztria-Magyarország, Svájcz, Bel- 
gium és Németalföld. A terület ilyetén korlátozását a kutatás 
számára fölvett korhatár (1600) szabta meg, miután a többi 
európai államokban ez idő előtt papírgyárak nem működtek. 
A kutatás mintegy 1000 kötet nyomtatvány, 30.840 okmány- 
kötet, 1432 iratcsomag ívről-ívre való átvizsgálására terjedt ki 
s eredménye 44.000 vízjegy-hasonmás összegyűjtése volt, melyet 
65.000 alkalommal másolt le. E nagy gyűjteményből természe- 
tesen mindenekelőtt a másodpéldányok selejteztettek ki, azután 
azok, melyek 1600-on túli évekből fordultak elő. De még így is, 
a hasonmások akkora tömege maradt fenn, hogy valamennyiök 
közzététele merő lehetetlenségnek mutatkozott. Briquet tehát 
válogatni volt kénytelen. A válogatásnál minden vízjegy-csoport 
legrégibb képviselőjét s legfőbb, legjellegzetesebb változatait vette 
fel. Minthogy e változatok sokszor igen szép számot képviselnek 
(a ratisbonnei papirgyár pl. 59 évi időközben a város czimerét 
26 változatban használta fel). Briquet munkája még e válogatás 
daczára is 16.112 hasonmást tartalmaz. A hasonmások eredeti 
nagyságban tétettek közzé. Elrendezésük az ábrázolt tárgyak 
franczia ehievezésének betűrendjében történt, szintúgy leírásuk is, 
mely utóbbi a papiros méretein kívül előfordulásuk évét s a 
kiadvány megnevezését is feltünteti. A betűrendes elrendezés 
igen megkönnyíti Briquet művének használatát, főleg akkor, a 
midőn valamely okmányon előforduló vízjegyet akarunk meg- 
határozni. 

A vízjegyek tudományos jelentősége, mint ismeretes, abban 
áll, hogy segélyükkel valamely keltezetlen okmány vagy nyomtat- 
vány hozzávetőleges korát megállapíthatjuk. Briquet egy-egy víz- 
jegy korhatárát a rendes alakú papirosoknál 15, a nagyalakúak- 
nál 30 esztendőre teszi, Likhacsev-yél szemben, a ki 10 évet vesz 



86 Szakirodalom 

fel. E korhatáron belül annál inkább szQkül a felvehető időköz, 
minél több dalált dokumentumon szerepel egy és ugyanazon víz- 
jegy. Ha egy keltezetlen okmányon pl. oly vízjegy szerepel, mely 
csak egy, mondjuk 1481-ből datált ügyiraton fordul elő, ebből azt 
kell következtetnünk, Briquet szerint, hogy az illető keltezetlen 
okmány akár az 1481 -et megelőző, akár az azt követő 15 esz- 
tendőből való, tehát 1466 és 1496 közé helyezendő. Ha egy 
második támpontunk is van, pl. egy 1486-ból datált okmány 
alakjában, akkor a korhatár ekként módosul : 1486 — 15 és 
1481-1-15, V. i. 1471 és 1496 között. De ha oly szerencsések 
vagyunk, hogy a szóban forgó vízjegyet, tegyük fel, 24 esetben 
jegyeztük ki az 1478 és 1490 évek közti időközből, nagy való- 
színűséggel állíthatjuk, hogy a huszonötödik, keletnélküli okmány 
is ez évekből való. 

Briquet munkájához terjedelmes bevezetést is írt, mely- 
ben a papírgyártás rövid történetét, technikáját s a vízjegyek 
összefoglaló jellemzését acya. Ennek ismertetésére, miután Szönyi 
I. László fentemlített dolgozata bőven szólt e tárgyról, fölösleges 
kiterjeszkednünk. 

Briquet nagy fáradsággal és sok költséggel előállított mun- 
káját ügy levéltárosainknak, mint a XV. és XVI. századi nyom- 
tatványokkal foglalkozó bibliográfusainknak melegen ajánljuk : 
datálatlan darabok kormeghatározásánál nélkülözhetetlen segéd- 
eszköz, mely a paleográfiái és tipográfiai kritériumokkal összeegyez- 
tetve becses eredményekhez vezet Dr, Gtűyás Fal. 



Szakirodalom 87 



KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLEJE. 

Deutsche Literaturzeitung. XXVIIL évfolyam 40, szám (1907. 
október ö.): Em'ú Jaeschkej Volksbibliotheken (Bücher- und Lesehallen), ihre 
Einrichtung und Verwaltung. (Gottlieb Fritz). — E. S. Mittler und Sohn 
königliche Hofbuchhandlung und Hofbuchdruckerei. 1789. — 41, szám 
(október 12.): L. Adam, Über die Unsicherheit literarischen Eigentums bei 
Griechen und Römern. (Wilhelm (üönert). — 42. szám (október 19.): A Hortz- 
schansky, Bibliographie des Bibliotheks- und Buchv/esens. 3. Jahrg.: 1906. 
(Gk)ttfried Zedier). — A. E. SchCnhach, Über Lesen und Bildung. 7. Aufl. — 
43, szám (október 26.): Ernest Rahir, La bibliothèque de l'amateur. Guide 
sommaire à travers les livres anciens les plus estimés et les principaux ouvrages 
modernes. — 48. szám (november 30.): Ludwig Schemami, Die Gobinau- 
Sammlung der kaiserlichen Universiläts- und I^ndesbibliothek zu Strassburg. 
(Bernhard Groelhaysen). — 50, izám (dcczember 14.): J. Popp, Literari- 
scher Ratgeber für die Katholiken Deutschlands. VI. Jahrg. — öl— 52, 
szám. (deczember 21.): A. Dreyer, Biicherverzeichni>s der Zentralbiblio- 
thek des Deutschen und österreichischen Alpenvereins. (Richard Böhme). — 
R. Focke, H. Hermelink, G. Witkowski, R. Wuttke, Das Buchgewerbe und 
die Kultur. 

La Bibliofilia. IX. évfolyam 6—7. szám (1907. szeptember— október): 
Enrico Fílippini, Per una Visione francescana del trecento. — E. Spadolini, 
II Portolano di Grazioso Benincasa. (l olytatolagos közlemény). — Leo S. Olschki, 
La caccia al libro in Italia. — G. Boffito, Saggio di blibliografia aeronautica 
italiana. Correzioni ed aggiunte tratte dalle schede del chmo. dott. Diomede 
Buonamici biblioiilo livornese. (Folytatólagos közlemény). — D. Ciàmpoli, Gli 
Statuti di Galcotto d' Oria per Castel Gcnovcse no' Frammenti di un Codice 
Sardo del secolo XIV. (Folytatólagos közlemény). — Arnaldo Bonaventura, Un 
Breviárium del secolo XIII. — Sidney J. A. Churchill, Bibh'ografia Celliniana. 
(Befejező közlemény). — H, szám (vovombcr): A t ti lio Ifori, Le carte délia Tos- 
cana di D. Stefano Buonsignori. — Arnaldo Bonaventura, Antiche Suites orche- 
stral! Francesi. — E. Spadolini^ Il Portolano di Grazioso Benincasa. (Folytató- 
lagos közlemény). — D. Ciàmpoli, Gli Slaluli di Galeotto d' Oiia per Castel 
Genovese ne' Frammenti di un Codice Sardo del secolo XI V. (Folytatólagos köz- 
lemény). — G. Boffito^ Saggio di Bibliográfia aeronautica italiana. Correzioni 
ed aggiunte tratte dalle schede del chmo. dott. Diomedo Buonamici bibliofilo 
livornese. (Befejező közlemény). — 9. szám (deczeinbor): G. Boffito, Di un 
codice miricato di Macrobio apparlenente al sec. XV. — A. B., Aiicora del 
Codice Scarlattiano. — Giulio Guiceiardini, La più antica Inidiizionc in vol- 
gare délia Batracomiomachia. — D. Ciàmpoli, Gli statuti di Galeotto 
d* Oria per Castel Genovese ne' Frammenti di un Codice Sardo del secolo. 
XIV. (Befejező közlemény). — Állandó rovatok: Xotizie. PuLblica/ioni 
di carattere bibliografico e intorno alla storia deir arte tipograüco. Vendite 
pubbliche. Cataloghi notevoli. Nccrologio. 



^8 Szakirodalom 

Mitteilungen des Österr. Vereins für Bibliothekswesen. 

XL évfolyam 4. füzet (1907. október — deczembcr): Gustav Ire i&/tM^er, Dome- 
nico Yallarsi's Hicrony mus- Ausgaben. — Ferdinand Mencik^ Eine Sammlung 
von Einblattdrucken. — Bernhard Seuffert, Beiträge zur Wieland-Biblio- 
graphie. — Literarische Besprechungen: Dr. Isaak Collijn, Katalog 
öfner Västeräs Läroverksbibliotheks Inkunabler. U. a. Katalog der Inkunabeln 
der kgl. Universitätsbibliothek zu Uppsala. (C— 11). Campbell Dodgson, Cata- 
logue of early German and Flemish woodcuts preserved in the Department 
of prints and drawings in the British Museum. Vol. I. (H. R.) J. A. Farrer, 
Literarische Fälschungen. (— ü — ) Konrad Stefan, Geschichte der Entstehung 
und Verwaltung der k. k. Studien-Bibliothek in Laibach. (— w — ). Paul 
Lacombe, Livres d'heures inprimés an XV« et au XVI«> siècle conservés dans 
tes bibliothèques de Paris. (H. Bohatta). — Karl Junker, Festschrift zur Feier 
des hundertjährigen Bestehens der Korporation der Wiener Buch-, Kunst- 
und Musikalienhändler. (— w — ). Rudolf Pindtner, Die Inkunabeln in der 
Fidei Kommisz-Ribliothek des Fürsten Dietrichstein auf Schlosz Nikolsburg. — 
Állandó rovatok: Aus österreichischen Bibliotheken. Vereins-Nach- 
richten. Personal-Nachrichten. Vermischte Nachrichten. 

Rivista delle biblioteohe e degli arohivL XVIIL évfolyam 
9. szám (1907. szeptember): Luigi Gabrielli La biblioteca communale di 
Grenoble. — Curzio Mazzi^ Le gioie della Corte Medicea nel 1566. — 
10—11, êzâm (október— november): Guido Biagij Di un esemplare dell'edi- 
zione di Jesi della »Divina Commedia« appartenuto a Ugo Foscolo. — Giu- 
seppe FumagcUlij I cento migliori libri italiani. — Giuseppe Ghraziano, Per 
rigiene delle biblioteche. — Giorgio Rossi, Appunti suUa composizione del 
»Cicerone« de lettére inédite di G. C. Passeroni. — Curzio Mazzi, Le gioie 
della Corte Mediceo nel 1566. — Állandó rovat: Notizie. 

Revue des bibliothèques. XVIL évfolyam, 7—9, $xám (1907. 
július— szeptember): André Lemoisne, Notes sur l'évolution du portrait enlu- 
miné en France du XIII^ au XVll« siècle, à propos de TExposition de la 
Bibliothèque Nationale. — Mario Schiff , Editions italiennes des oeuvres de 
Jean- Jaques Rousseau. — Bibliographie: Maurice Gossart, Catalogue des 
incunables d'origine néerlandais conservés à la bibliothèque communale de 
Lille. (A. Boinet.) Paul Delalain, Les libraires et les imprimeurs de TAca- 
démie Française de 16.S4 à 1793. Notices biographiques. (A. B.) Stephan 
Beissel, Geschichte der EvangclienbQcher in der ersten Hälfte dés Mittelalters- 
(A. Boinet). Charles Schmidt, Les Sources de T historié de France depuis 
1789 aux Archives Nationales. (A. B.) Henri Marul, Henry Bouchot, Ernest 
Babelon, Paul Marchai, Camille Couderc, La Bibliothèque Nationale. (A. Binet) 
Etienne Deville, Inventaire sommaire d'un fragment de cartulairede Tabbaye 
du Bec, Conservé à la Bibliothèque Nationale. (R. N. Sauvage.) Archives 
du Cogner (J. Chappéo — Le Mans), publiées avec le concours de Tabbé 
L. J. Denis. (Etienne Deville). Pierre Champion, Le manuscrit autographe des 
poésies de Charles d'Orléans. (Léon Dorez.) Miscellanea storico-lelteraria a 
Francesco Mariotti nel cinquanlesimo anno della sua carriera tipograíica. 



Szakirodalom 81> 

iéon Dorez.) — Chronique des bibliothèques: Allemagne. 
Qtriche-Hongrie. Belgique. France. Italie. — Melléklet: Henri Dehérain^ 
italogue des Manuscrits du fondser. Cuvi 

The library journal XXXIL kötet 10. szám (1907. október) : 
race Thompson, On the selection of books for Children. — Samuel H. 
anck, The public library as a part of the municipal government. — John 
ussel Hayes, Ainhust college library. — Frances L. Rathbome, Picture 
illetins practically applied. — Esther Crawford, A. L. A. Subject headings. 

- Netc-York civil service examination for library organizer. — Cort of 
ew-York city libraries. — Free public libraries under municipal control. — 
*uhlic libraries and Mr. Andrew Carnegie. — Book-hcgging by small libraries. 

- Contagion through books. French suggestions. — Some canons of classiíi- 
ition. — Brooklyn central library plans. — Eighth conference of germán 
brarians. — Revieics: Ernest A. Baker, History in fiction, a guide to the 
est historical romances, sagas, novels and talcs. 2 köt. (J. N. Lamed.) 
imes Duff Brown, Manual of library economy. Emil Jaeschke, Volksbiblio- 
leken. (J. I. W.; — 11, szám (november) : W. N. Chattin Carlton, College 
braries in the mid-nineteenth century. — Walter B. Briggs, Reference Work 
1 public and in college libraries : a comparison and a contrast. — C. Alex. 
Jdson, The college study at Columbia. — The Boston Athenaeum centenary. 

- Euphemia K. Corwin^ Berea College and its library. — Esther Crawford : 
.. L. A. subject headings. II. — American library institute. — Duty-free 
nportation by college and incorporated libraries. — Confiscated periodicals. 

- Reading room statistics. — Women in libraries. — 12, szám (deczember) : 
^hlicher's note. — Staff meetings: their organization, methods and results. 

- Theresa HîtcMer^ The succesfuU loan-desk assistant. — P. F. Farrow, 
•taff conferences. — Esther Crawford A. L. A. Subject headings. III. — 
kX'Ratio of library users. — Government statistics of libraries : suggestions 
3r improvement. — Legislation reference work in Baltimore. — Report of 
he librarian of (ingress. — Association of medical librarians. — Proposed 
ntemational congress of librarians and archivists. — American library insti- 
ute. — Michigan state teachers' association. — Southern educational associa- 
ion, department of libraries. — Reviews: Thomas lindsley Bradford , 
'he bibliographer's manual of American history. (Caroline M. Hewins.) 0. G. 
ionneck, Early concert life in America. 1731— 18(X). (Edwin M. Jenks.) — 
Lllandó rovatok: Editorials. — American library association. — State 
ibrary commissions. — State library associations. — Library clubs. — Library 
chools and training classes. — Library economy and history. — Gifts and 
«quests. — Practical notes. — Librarian. — Cataloging and classification. 

- Bibliography. — Anonyms and pseudonyms. — Notes and queries. -— 
lumors and blunders. 

Zeitsohrift fur Bücherfreunde. XL évfolyam 190711908, 7, szám 
1907. október) : Hans Wolfgang Singer, Die Kleinmeister. I. — 0. Ulrich, 
line bisher unbekannte Originalradirung Goethes. — Klemens Löfler, Das 
Ichrifl- und Buchwesen der Brüder vom gemeinsamen Leben. — M. Maas, 




^) Szakirodalom 

Aus einer babylonischen Tempelschulbibliothek. (2000 v. Chr.) — S. szám 
(november): Hans Wolfgang Singer^ Die Kleinmeister. II. — Franz Heinemann, 
Schillers »Wilhelm Teil« in der Musikgeschichte des XIX. Jahrhunderts. — 
Axel An thon Björnho. Ein Beitrag zum Werdegang der mittelalterlichen 
Pergamenthandschriften. — Hans Landsberg, Der Hund des Aubri. - 
9, szám (deczember): Hans Wolfgang Singer^ Die Klein meisten III. — Friedrich 
Deneken, Norwegische Buchkunst. — W. L. Schreiher, Frau Venus und der 
Verliebte. Ein Holzschnitt aus dem XV. Jahrhundert. — Állandó rovat: 
Chronik. 

Zentralblatt für Bibliothekswesen. XXIV, évfolyam 10. szám 
(1907. október): Karl Esselhom, Die Pflichtlieferungen im Grossherzogtum 
Hessen. (Folytatólagos közlemény.) — 11. szám (november): Karl Esselhom, 
Die Pílichllieferungen im Grossherzogtum Hessen. (Befejező közlemény.) — 
E. Sieg, Verzeichniss der Bibliotheca Indica und verwandter Indischer Serien 
nach Werken und Nummern. — 12, szám (deczember): Adolf Schmidt, Das 
älteste gedruckte deutsche Beichlbüchlein. — Joseph Hïii^cr« S. J., Zur Biblio- 
graphie des Quietismus. — Otto Gemen^ Bibliographica zur Reformalions- 
geschichte. — Literaturberichte undAnzeigen: Ludwig Schmidt, 
Katalog der Handschriften der königl. öffentlichen Bibliothek zu Dresden. 
Bd. 3. (P. Gabriel Meier.) Hermann Schöne, Supplementum auctorum grae- 
corum. Repertórium griechischer Wörterverzeichnisse und Speziallexika. 
(H.Krause.) — Állandó rovatok: Umschau und Nachrichten. Neue 
Bücher und Aufsätze zum Bibliothcks und Buchwesen. Antiquariatskataloge. 
Bücherauktionen. Personalnachrichten. Berichtigung. Bekanntmachung. 



A MAGYAK BIBLIOGRÁFIAI IRODALOM 
AZ 1907. ÉV UTOLSÓ NEGYEDÉBEN. 

összeállította: Horváth Ionácz. 

BiBLiOGRAPHiA, Társadalomgazdaságtani — . lí. évfolyam. 1907. Cölhen, 
1907. Dünnhaupt Pál kny. 8-r. Október 577—632 1. November 633-6% l. 
Deczember 697 — 752 1. (Közgazdasági Szemle melléklete.) 

Catalogcl cártilor aflätoare ín biblioteca »Reuniunei invä^tilor romani 
greco-cal. din jurul Gherlei — Szamosújvár.* Szamosújvár, 1907. Todoran 
Endre > Aurora« kny. 8-r. 16 1. 

CzÍMJEGYZÉKE, A budapcsti pinczérek szak- és munkaközvetítő egyesü- 
letének (kávéssegédek) könyvtári — . Budapest, 1907. »Világosság« kny. Kis 
8-r. 55 1. Ara 20 fill. 

CzÍMJKGYZÉKE, A kolozsvári Máv. altiszti kör könyvtárának — . Kolozs- 
vár, 1907. Szent Bonaventura kny. 8-r. 3:J 1. 

CzÍMJKGYZÉKE, A magyar királyi honvéd-főreáliskola könyvtárának — . 
1907. Sopron, 1907. Romwaltcr Alfréd kny. 8-r. VII, 256 1. 

CzÍMJEGYZÉKE, Az egyesületi könyvtár. Katalog der Bibliothek des 
Fachvereines. Budapest, 1907. > Világosság« kny. 8-r. 62 1. (Magyarországi 
Könyvnyomdászuk és betűöntők Szakegyesülete.) 



Szakirodalom 91 



CziMJEGTZJÊKE, A székesfőváxosi tisztviselők és hivatalnokok otthona 
könyvtárának — . Kiadja a székesfőv. tisztviselők és hivatalnokok otthona. 
Budapest, 1907. Székesfőváros házinyomdája. 8-r. 64 1. 

Értesítője. A fővárosi könyvtár — . Szerkeszti dr. Thirring Gusztáv 
igazgató. (A »Fővárosi Közlemények a statisztika és közigazgatás köréből« 
melléklete). I. évf. 1907. doczember hó. H— 4. szám. Bulletin de la bibliothèque 
municipale de Budapest stb. Budapest, 1907. Székesfőváros házinyomdája. 
8.r. 2, 81—116 1. 

Ferencz Árpád. A kolozsvári magy. kir. dohánygyári dalkör könyv- 
tárának tartalomjegyzéke. Kiadja: A m. kir. dohánygyári dalkör választmánya, 
összeállította — könyvtárnok. Kolozsvár, 1906. Szent Bonaventura kny. 8-r. 
35 1. Ára 20 fill. 

Havi Könyvészet, a magyar könyvkereskedelemben megjelent és meg- 
jelenőfélben levő újdonságokról. 1907. 9 — 11. sz. szeptember— november. 
Budapest, 1907. Nagy Sándor kny. 8-r. 71—114. 1. 

Jegyzék a magyar királyi tud.-egyelemi nyomda igazgatóságánál kész> 
létben tartott tan- és vezérkönyvek, tudományos és egyéb művek, tanszereks 
utasítások, szabályrendeletek és nyomtatványokról. Budapest, 1907. M. kir. 
tudomány-egyetemi nyomda. 4-r. 58 1. 

Jeoy2:éke, a Budapest-Margitkörúti Sz. Ferencz-rendiek kéziratos köny- 
veinek — . Kolozsvár, 1906. Sz. Bonaventura kny. 8-r. Hl l. 

Jegyzéke, A Budapest székesfővárosi »Felső Krisztina-körúti Casino < 
könyvtári — . 1907. évi első kiadás. Budapest, 1907. Weiss L. és F. kny. 8-r. 19 L 

Jegyzéke, A felsőkismarton hegyi »kath. -polgári-kör« könyvtárának — . 
1907. Verzeichniss der Bücherei des »K.-Bürger-Vereines« zu Felsőkismarton- 
hegy 1907. Kismarton, 1907. Dick Ede kny. 8.r. H2 1. Ára 20 fill. 

jEGfzÉKE, A múzeumok és könyviárak országos tanácsának hatáskörébe 
tartozó népkönyvtárak — az 1907-ik évben. Budapest, 1907. Athenaeum kny. 
8-r. 65 l. 

Jegyzéke, A nagybecskereki közs. főgimnázium ifjúsági könyvtárának — 
1906—1907. (Megjelent a Kegyes-tanítórend vezetése alatt álló nagybecskereki 
községi főgimnáziumról az 1906—1907. tanév végén kiadott értesítő 54—86. 
lapjain.) 

Jegyzéke, A székelykeresztúri unitárius gimnázium ifjúsági könyvtárá- 
nak — . Székelykeresztúr, 1907. Szabó Kálmán kny. 8-r. 56 1. 

Jegyzéke, A Szent- István-társulat — . III. Ifjúsági iratok, népies olvas- 
mányok, szépirodalmi művek. Budapest, 1907. Stephaneum kny. 8-r. 54 l. 

Kaáít Géza. A Vili. ker. józsefvárosi kör könyvtári jegyzéke. Össze- 
állította alberti —, könyvtárnok. Budapest, 1907. Szent- László kny. 8-r. 22 l 

Katalog der öfTentlichen Leihbibliothek über ungarisch-deutsche und 
französische Literatur des Alexander Árvay jun. in Sz<?ged, Kárász-Gasse 
Nr. 10. Catalogue des oeuvres littéraires hongrois, allemand et français de la 
bibliothèque publique de Alexandre Árvay jun. à Szeged, Kárász-utcza 10 
Szeged, 1907. Schulhof Károly kny. 8.r. 4r> l. Ára 20 fill. 

Katalógusa, A pozsonyi kereskedelmi és iparkamara könyvtárának — . 
Pozsony, 1906. Augermayer Károly kny. 4-r. XIV, 342 1. 

Könyvecskéje, A »Szentesi Református Kör« könyvtári kiviteli — 
körtag részére. Szentes, 19ü7. Vajda B. utóda kny. 8-r. 48 1. Ára 40 fill. 

Könyvjegyzéke az alsó-dabasi evangélikus református egyház tulaj- 
donát képező könyvtárnak. Gyoma, 1907. Kner Izidor kny. 8-r. 15 1. 

Könyvjegyzéke, A beszterczebánya cgyliázmegyei róm. kath. tanítók 
egyesülete könyvtárának kezelése és használása szabálvai és — . Besztercze- 
bánya, 1907. Machold Fülöp kny. 8-r. 26 I. 

Könyvtárjegyzéke. A vDéhnagyarországi Magyar Közművelődési Egye- 
sület« — . Budapest, 19ü7. Nagy Sándor kny. 8-r. 7 l. 




92 Szakirodalom 



KöxYVTÁRJEGYZÉKE A »Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egye- 
sület« — . Budapest, 1907. Nagy Sándor kny. 8-r. 3 l. 

KÖNYVJEGYZÉKE, A földési olvasó-köF —, Debreczen, 1907. Hoffmann 
és Kronovitz kny. 8-r. 20 1. 

Jegyzéke, A körmöczbányai áll. főreáliskola ifjúsági könyvtárának — . 
Körmöczbánya, 1907. Paxncr J. és Biron H. kny. 8-r. 61 1. 

Könyvjegyzéke, A pancsovai m. kir. állami főgimnázium ifjúsági 
könyvtárának — . A IV- -VIII. oszt. tanulók számára. Pancsova, 1907. Kohn 
és Krausz kny. 8-r. 41 1. 

Jegyzéke, A pápai református főisk. ifjúsági képzőtársulat könyvtárá- 
nak — . Pápa, 1907. Főiskolai kny. 8-r. 146, 2 1. 

KövENDi Dénes. A Kunmadarasi egyházi népkönyvtár könyvjegyzéke. 
1907. Debreczen, 1907. Városi kny. 8-r. U 1. 

Leltára, A czeglédi ipartestület könyvtárának — 1907, november hó. 
Czegléd, 1907. Sárik Gyula kny. Kis 8-r. 24 1. 

MÁSOLATA, A »Mohácsi Casino- Egyesület« könyvtár katalógusának — . 
Mohács, 1907. Blandl János kny. 8-r. 28 1. 

y. Nachtrag zum Catalog der Bibliothek des Militärwissenschaftlichen 
und Casino- Vereines in Budapest. Berichtigt vom 1. Oktober 1905. bis 30. Sep- 
tember 1907. Budapest, 1907. Kertész József kny. 8.r. 27 1. 

Osztálya, A budapesti V. ker. m. kir. állami főgimnázium ifjúsági 
könyvtárának J. — . Budapest, 1907. Fritz Ármin kny. 8-r. 28 1. 

PÓTLÁSA, A szekszárdi casino könyvtár-jegyzékének — 1906. Szekszárd, 
1907. Báter János kny. 8.r. 17 1. 

Tartalom- jegyzéke, A diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyári »Jószerencse« 
dal- és műkedvelő-egylet könyvtárának — . összaállíttatott: 1907 augusztus 
hóban. Miskolcz, 1907. László Adolf kny. 8.r. 38 1. 

Tart ALOM- jegyzéke, A salgótarjáni aczélgyári olvasó-egylet könyv- 
tárának — az 1907. évben. Salgótarján, 1907. Friedler Ármin kny. Kis 8-r. 60 1. 

Vargha Lajos. A szombathelyi felső kereskedelmi iskola ifjúsági könyv- 
tárának betüsoros jegyzéke. Összeállította — tanár, könyvtáros. 1907 — 1908. 
Szombathely, 1907. Geist Márton kny. 8-r. 16 1. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Szana Tamás f. A magyar bibliofil-irodalmat számottevő veszteség 
érte Szana Tamásnak ez év február 11-én történt elhunytával. Annak a 
sajnos nálunk még mindig igen kicsiny gárdának volt egyik oszlopos tag|&^ 
mely a vérbeli bibliofil szeretetével gyűjti és dédelgeti a könyveket s szinesen, 
élvezetesen tud is írni kedvenczeiről. 1844 január elsején született a heves* 
megyei Tiszafüreden, a hol alsóbb iskoláit is végezte. A jogot Debreczenben, 
Kassán és Budapesten hallgatta, a kiegyezés esztendejében ügyvédi oklevelet 
is szerzett, de mint gyakorló ügyvéd sohasem működött, hanem teljesen az 
irodalomnak s művészeleknek szentelte éleiét. Irodalomtörténeti és művészet- 
tani dolgozatai mellett a bibliofilia köréből vett tanulmányokkal is gazda- 
gította irodalmunkat. Legjelentősebb alkotása e nemben A könyv régen és 
most czímű 1888-ban megjelent kötetkéje, mely ezen a téren irodalmunkban 
első s máig is egyetlen kísérlet. Nyolcz fejezetben mondja el benne Szana 
azokat a tudnivalókat, melyek a szenvedélyes bibliofilt érdekelhetik, jobbára 
franczia forrásművek alapján. E csinos dolgozat méltó párja az a czikksoro- 
zata, melyet 1899-ben gyűjtött össze Egy amateur naplójából czímen, szerény, 
de Ízléses kiállítású kötetben. Az utóbbi kötet egyik legsikerültebb fejezetéből, 
Az amateur-hàX bemutatjuk azt a kedves anekdotát, mely magáról az elhunyt- 
ról szól s legfényesebben jellemzi bibliofil lelkületét. Szana a bibliofilek egyik 
legkeresettebb czikkéről Dorat Les Baisers czímű verskötetéről beszél, mdy 
tudvalevőleg 1770-ben Eisen rajzaival illusztrálva látott napvilágot kétféle 
kiadásban, úgy mint közönséges és nagyobb szélű, merített papiroson : 

»Egy napon Sz. barátom, ki a hazai régi nyomtatványokat gyűjti nagy 
szakértelemmel, azzal a hírrel lep meg, hogy Dorat egyik művét megvásá- 
rolta, s minthogy könyvtárában nincsenek franczia szépirók, a könyvet hsy- 
landó nekem átengedni. Pár napig azonban várakoznom kell, mert cserét 
ajánlott egy antikváriusnak s míg attól választ nem kap, a könyv felett nem 
rendelkezhetik. 

*— Nálad van a Dorat? — kérdeztem lázas kiváncsisággal s az igenlő 
válaszra, már karomat a karjába fűzve, vonszoltam őt a lakására. 

»A kötet az asztalon hevert ; alakjáról rögtön felismertem. Izgatottan 
vettem kezembe; a mit sejtettem, csakugyan megvalósult: a könyv a Baisers 
ritka kiadása volt. Szerény köntöst viselt ugyan, hihetőleg valamely régi 
német könyvkötő ruházta; de metszetei bámulatosan frissek, egyes lapjai 
meglepően tiszták valának. Csíikis egy-két helyen mutatkoztak könnyen eltávo- 
lítható, kisebb vízfoltok. 




94; Vegyes közlemények 

»Az első meglepetésből csak nagy nehezen tudtam magamhoz térni. 
Hogy kerülhetett hozzánk ez a szép példány? Vájjon ki lehetett első tulaj- 
donosa? Azután egyszerŒen hónom alá csaptam a könyvet s minden sző 
nélkül távozni akartam vele. 

»Barátom csak nagy nehezen tudta megértetni, hogy az adott szó a 
bibliofilt, az amatőrt is kötelezi, s az a két-három nap, a meddig várakoz- 
nom kell, éppenséggel nem örökkévalóság. 

»De nekem örökkévalóság volt Nyugalmamat, munkakedvemet elveszí- 
tettem s azt óhajtottam, vajha annak az antikváriusnak az emlékezetéből 
minden bibliográfiai ismeret kiesnék egy rövid pillanat alatt. Pogányabb, 
embertelenebb gondolatom már nem támadhatott volna. 

»És az amatőrök védő szelleme ezúttal pártomra állott. Az antikvárius 
egy gyönge pillanatában ki engedte karmai közül siklani az értékes könyvet 

^Dorat Baisers-je az enyém lett. 

»De boldogságom még nem volt teljes. A könyv nem maradhatott 
falusiasán szerény köntösében és a vizfoltos lapokat is tisztogattatnom kellett. 
Vájjon a mosás nem okoz-e kárt a papírban, vájjon az én Gottermayer 
barátom tudja-e a könyvet majd úgy ruházni, hogy nagyvilági társai melleit 
pirulás nélkül megjelenhessen ? 

»Ez a gondolat kisért, üldözött mindenütt; íróasztalom mellett ép úgy, 
mint sétáimban. 

»Ott voltam a foltos lapok fürösztésénél, órákat töltöttem a könyvkötő- 
műhelyben s magam választottam ki a vörös mdroquint ép úg)% mint az apró 
bélyegzőket, melyeket a könyv aranyozásánál alkalmaztatni kívántam. 

»A köny végre elkészült s én egy szép Doraí-kötet boldog tulajdonosa 
lettem. Olyan példányé, melyet nemcsak a hozzám hasonló szegény ördögök, 
hanem az amatőrökké változott pénzeszsákok is megirigyelhetnek.« 

luie ilyen volt néhai jó Szaíia Tamás mint bibliofil s ilyen volt mint író. 

A Kassai Múzeum új miniszteri biztosa. A nagyméltóságú 
vallás- és közoktatásügyi miniszter úr márczius havában kelt leiratával Varjú 
Elemér ni. n. múzeumi segédőrt bízta meg miniszteri biztosi minőségben a 
Kassai Múzeum igazgatásával. A mily nehezünkre esik Varjútól, mint inte- 
zetünk egyik legképzettebb s legrokonszenvesebb tagjától megválnunk, szintoly 
orummel látjuk őt oly munkakörbe helyezve, melynek betöltésére sok- 
oldalú képzettsége, őszinte ügyszeretete annyira alkalmassá teszik. Őszintén 
kívánjuk, hogy Felső-Magyarország c máris jelentős intézete, melyet elődje 
Mihalik József oly sok ízlé.ssel és szerencsével rendezett be, az ő kezei alatt 
hatalmasan megizmosodva, teljesítse azt a fontos kulturális szerepet, melyre 
hivatva van. 

A Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének 
előadója. Ő felsége 1908 február hó 12é n kelt legmagasabb elhatározásával 
3í<7irt/í7c József királyi tanácsos, orsz. felügyelőt, a főfelügyelőség előadójává mél- 
tóztatott kinevezni. AíiAa/<7r, a ki mint a Kassai Múzeum miniszteri biztosa» 



Vegyes közlemények yâ 

szerzett magának elismerést múzeumi körökben, az előadói tisztet helyettes- 
ként 1907 január l-lől kezdve töltötte be. 

Dante Divina comediájának 1472-ben Jesiben megjelent 
kiadása, mely tudvalevőleg Frederigo de Conti da Verona sajtóján nyoma- 
tott, a legritkább nyomtatványok egyike. Megvan a M. N. Múzeum Széchényi 
orsz. könyvtárában is s az állandó kiállítás VI. szekrényében 74. sz. a. köz- 
szemlére is ki van állítva. A kiállílási katalógusban (II. kiadás 1903. 28—29. l.> 
azt olvassuk e kiadványról, hogy csupán »három példánya ismert«. Ezzel 
szemben Guido Biagi a Rivista delle Bibliotechc e degli archivi múlt évi 
október — novemberi számában e kiadás egy példányáról értekezve, azt állítji,, 
hogy hét példánya ismeretes. E hét példány a következő: egy van Olasz- 
országban, a TriinUzianá'hsLn] egy van a manchesteri Rylands library-hei)^ 
a hová Lord Spencer gyűjteményéből került; keltő van a Bntish Museum- 
ban, ezek egyikét Antonio Panizzi 1847-ben 90 £-ért vásárolta meg Asher 
berlini könyvkereskedőtől, másikát pedig Panizzi utóda, Jones vásárolta 
kevéssel azután, amannak kiegészítésére; kettő van magántulajdonban: Alfred 
H. Huth, illetve báró Sidney Sonnino bibliophilek gyűjteményeiben. Végül a 
hetedik példány, mely egykor Andrée Tessier tulajdona volt, 1900-ban vétel 
útján a magyar állam tulajdonába került s jelenleg könyvtárunk egyik 
büszkesége. I)r. G. P. 

A kapronczai biblia. A Széchényi országos könyvtár 1907. évi 
szerzeményeinek egyik legbecsesebbje az a XV. századi biblia-kézirat, mely 
eddig a Bars-megyei Kaproncza község egyházának tulajdonában volt. A magyar 
irodalomtörténetet főleg azon szempontból érdekli, mert másolója magyar 
ember. A kézirat 8* lapján megnevezi magát: 1478. Et sic est finis huiu9 
glossarii magni Alberti tocius bibliáé per manus Johannis Mayer de 
Cremnicio. 

A kézirat első nyolcz lapja az egyes könyveknek distichonokba 
foglalt rövid tartalmát foglalja magában ; a néhol egészen az érthetetlenségig 
rövidített szavak alá a másoló magyarázó rövid megjegyzést írt. A szentírás 
könyvei a ma érvényben levő sorrendben következnek egymás után; az a 
csekély hiba valószínűleg a bekötőtől ered, hogy a bírák könyvének egy lapját 
az apocalipsis után tette. A szöveg majdnem teljesnek mondható, néhány 
kivágott laptól eltekintve. Az írás jól olvasható, az inicziálék egyszerűek, a 
fejezetek czímei vörös tintával írattak, az itt-ott látható kezdetleges díszítés 
pedig vörös és kék tintával történt. A szöveg szélén néhol rövid magyarázó 
jegyzet található a kevésbbé ismert helynevekről, mértékekről s efl'élékrùl. Egy- 
két helyen a szöveg kitoldását fellelhetjük, kétségtelenül a másolat össze- 
olvasásának és javításának eredményeként. 

Az értékes kézirat a XV^ század közepén készüllietett. lí9G-ban a kíilés 
első táblájára írt feljegyzés szerint, Knnsneyder János hagyatékából került 
mint kegyes ajándék a kapronczai egyház birtokába. Kütéso egykorú, rongált 
a sarokszögek megvannak rajta, kapcsai azonban már elvesztek. 

Bárt fai Szabó László. 



i 



96 Vegyes közlemények 

A Carnegie-féle könyvtárakról. Napilapjainkban többfzben 
olvashattunk azokról a nagyszerű közkönyvtárakról, melyekkel CamegU András 
amerikai doUârfejedelem szinte elhalmozza az Északamerikai Egyesttlt-Áilamok 
s az Egyesült királyság boldog lakosait. Robert Johnson egy nemrég meg- 
jelent czikkébcn, mely a Library Journal m. é. októberi füzetében is nap- 
világot látott, arról győzi meg az olvasót, hogy a Carnegie alapította könyr- 
tárak túlnyomó része — legalább Angliában — több kárt, mint hasznot higt 
A dollárkirály bőkezűsége ugyanis csupán odáig terjed, hogy csinos könyvtár- 
épületet emeltessen, melynek főékessége — magának az alapítónak bronzból 
készült mellképe. A könyvanyag beszerzéséről s az épület további jókarban 
tartásáról, valamint a kezelési költségekről azonban elfeled gondoskodni. Akt 
hiszi, ez irányban eleget tesz azzal a kikötésével, hogy a község tartozik 
behozni a könyvtári adót, de azzal már nem törődik, hogy ez az adó tényleg 
elégséges lesz-e a felmerülő szükségletek födözésére. Már pedig az adó, tekintve, 
hogy annak összege törvény által van korlátozva, kisebb községekben alig 
2—3 száz fontot tesz ki, vagyis oly nevetségesen csekély összeg, melyből a 
könyvtár fentartásával s fejlesztésével járó költségeket fedezni tisztára kép- 
telenség. Carnegie ez eljárása tehát inkább kárára, semmint hasznára Tan a 
könyvtárak ügyének. A czifra épületekbe rendcsen selejtes könyvanyag kerOl, 
melynek gyarapítása ötletszerű és hiányos, kezelése pedig botrányosan kes- 
detleges. Megfelelő anyagi eszközök hijján ugyanis szó sem lehet arról, hogy 
a város képzett könyvtári tisztviselőt szerződtethessen, hanem be kell érnie 
>az élet valamely hajótöröttjével, egy letört Írnokkal, kiérdemesült rendőrrel 
vagy megbukott theologussal«, a ki hajlandó a >vakolómunká8 bérével egyenlő« 
díjazásért reggel 9-től este 10-ig kiszolgálni a város mívelődni vágyó közön- 
ségét. S hiába tolmácsolták ezt a nyomorúságos állapotot Carnegie előtt: ép 
oly lehetetlen volt megértetni vele, hogy a könyvtárról épület emelésével még 
korán tsi nos gondoskodva, mint a mily lehetetlen volt rávenni arra, hogy már 
létező, de szegény könyviárak fejlesztésére akár egy garast is adjon. íme így 
fest közelről a világszerte ünnepelt fáradhatatlan könyvtáralapító. 

Observer. 



J^ 



^'-"^-VA 



í\ 



Q'-' 



XVI. KÖTET, 2. FÜZET. IJ FOLYAM. 1908. APIMU8— JUSllS. 

^ ■■■" " C) 



JIACYAI! 



KÖNYVSZEMLE. 



A ma«;yai'. XKAiz-MizKiM >/f:(:iii:\vi ni\>/.. könyv tauanak 



KOZLÖN VK. 



A NM. V.AI.I.A> K> Ko/mKI \ I AM <i\ I M I Ms/ i |..i:M v MK«i l-.l/.A>AH«»|. 



</» IIK. -/II 



KOLLANYI IM:HI:N(7. 



I'.HIV I'M Mll.W'.i 



I I. I- 



'.•.-■ 1 



KIAI>JA A .MAGYAIl \: '• 



rv 



PA HTA LOM. 



A Magyar Nemzeti Miízeviin Ss:.échényi Országos Könyvtára 

a/ l'.'OT. í'vImmi, \i\i\' s/M\»'.2ki-{»iH'i i-^ -í rn»'lli''klotl».*l- 

Dr. Melicli Jáuos. A/ ..(>rtlin.,Taphi;t viiiiarir.i • r- :i ni.ifryar hrly^síiás. 

■\'.iL\ li.i>nmn;'|-:-:ií ... ^ ... . 

Dr Gulyás Pál. \ Ma-j'ar Ni-n.-.-i .\l.i/(..':rii >/.rr..Mi vi Oisz. Könyv lárá- 
L>an li"'\n AMiii.ik i»ir«» ;»'•.: xi'.'k«- illainijik v< ln'frjf/ö küzimuMiy. 

krl </«•'» «'.Krl:!.!'! ... ... 

Tárcza. K iH-.\.tli.^ i«;«:.!.'. a M \ M ....'ím, >/.-. lu-nu Orsz. Könyvtáiá- 
ni. .1/ l'.*'i7 »v I- -I« is'u >''i'-l"ii 

Szakirodalom. Üinv; Kurs!.!.!. l:!i>-l.h.it!<!!*-ian.-<M.<'ii dc^ l.'i. .lahrhnii- 
tlíM--. l>!!M'rt»i' /'/. (iul,ffis í',il. líjnwii J.iíiH's Dulí: Tlu* 

^ihal! !:l'rar\ \ i:i.ii|r In : ,i- u'i'i"5'»ii aini ran* «»f liooks. 
l-r:! ^ lí :.'in.- Hü,.. 1'.: (...i.i.. I- ;..i..-iai.lii.|Ui- dr la litt.-ia- 

r:ii' r-.M'. .li-- ■:.■ l>Mi , i;mu; l--, ^ /. K ül fúld i ím]\ •'»•'"»» "k 
-.iu".'.- l».-.i-^..:. L ■.■:.•.:•. . ..::i... \\l.\ •_>. Î, <>. ti. 11. l'J. La 
iM-i-.!--, i\ h» 1-J l'.\.. .!.> ! .:...■'.. î-î«.-.. .Wll. |tí -12. 
i::vi-';. .1. !■• I I. .•.■■:.. . .:.••; i .í::m. Will. 12. \1X. 1. /i..t. 

-In::: I: i: • ) í'.-í- \1. !' ! :.' /.üralMalt tiír liildio- 

'•'•■-.: \ \ 1 •' 

Horvitfi iiv!':i«'z. \ •••• i: • • • • :• .1/ lí»ns. i-v olsó 



07 

148 
lOti 



Ki.:.: 



V M-- /.:> •-. 



'»!• ./«üiri kúiiyvtáiáhan. 
• ". »-í ••!:. A kfiiiyvfk 
. '. 'y ii\Mi:itat ványainak 

:• 1-ít»: április :»t)-i«; 



172 

isri 



189 
192 




wmm 



lellíUet a im^i lUptmlt 1908* err, Ml M^m. 

O R T H O'^^^ 

GRAPH I A VN* " 
GARICA. 

A|a8 , IgaJ irai Modiaro! való 
cudoman Magár ríduom 
irauacocc» 

■'■*■' ■ 

MotUn pedig vionnan meg ígajyi 
Qtott, es ki niomtacotu 

MARCI n. 

a|éit t«ue1|etecé, bo^ (cm 

a^ váfocat necn tug^átoc» 

fan H If^'" ^^ 
t^aif 




^Uszi neljuyerès tekintetében jelentékeny bôvulêet j€ 

izesen 25,910 koronái igénylő biUorzás, mint az itt i 

mutatják (L és 2. ábm). mindt^n tekintetben sikerüli. 

lató. Habár a könyvtár kél osztályának belyszökén m ú^ 

^íás ideig-óráig set^^ített is, ez a;;ünban nem üzíin tette meg 

* tarthatatlan allapotokíit, a melyekben a künyvtár egyéb 

..Wy^í a nyomtatványoké és a hírlapoké szenvednek. Ismét- 



1 



\ 



, Mk, .. .. «S^ y%***:ifir^f*» :. , 



■■«Ik. 



AZ OLVASONAC ISTR 

ni kcduet kèr B. A« 

AM mi üdii6sírcnc a^^ent rráfra íga^ 
sicá mindenütt aj téiiefgőketla^ (őbU 
Ico^occ ßec lánofnál y.cap.vgmond.Han^ 
Jiacoc íol meg a^ iráíococ , ajot bijonfa^ 
goc (é^nec cn rulam. Erre kedi^ hog ac 
keflTeghés olüasliaíTa aj font iraft ^ nag 
fegét^get ceßncc am mi ríciuőncre fordít 
cott kônïiec. De aj iráfra ab beeuenec cf^ 
merete , çs aj oliiafafnac tudáfa vtonC4 
Meg keli a^ért ajt nekônc canulnonc^ 
hog oluashaíTu mínríáian aj font irait, 
cudacjojhaíTonc aj Klen acarattáíarul, çs 
hog' enn'i foc téucl'ghbc legen mihej tá^ 
matcodíionc.Iéftrn kedíg ha czac aj lltea 
be^déliej ragajcodonc , mert aj iemmj 
nem eg^b hanem (mint ßent lános mon^ 
^) igafság. 

ToLiábbá ej tudomán,hog' oluafni çs it^ 
t\i tiidonc , annekül , hog' vtonc aj Pent 
tráfra.klíben üdítőíTegónkct t2^lálluc> imeri 
reis haßnOs, bog' egmáfnac mmdenikônc 
i'rliaíTon , ne kellirn minden ketfin doloji 
gcrt más ember vtáo iarni. Aft canuiáík 

A fi kcdig 



f liolyi- 
í*«^, mini 
ijL'ényei- 
Hi sem 
Iio;íy n 
^ozni íi 
mostani 

.<\íinldás 

y l(»j )(■'<- 
k azon 



Pefc 



•^^•eszL lieiynyws lekinlr^inhon jf^cntékcnv hövíilést 
összesen 2r),í)|() knmuid i.Líéiivln húlnvza,, umd az 
^^ mutatják il. (- J. :ih,,n. miíiuI.mi It^kiiKrllM^n si 
^^iható. ílahar a k.lriyvtai- k.'t .)s/talyáriak l.elvszük 
• ^^2ás ideig-úiai- sr,Mi..í( i,. ez a/<.íil.;ni iicii, szíintette 
^ tartlialatlan aüíipoiuk.'.t, a iiiclyHvhcii a kn/ivvlár 
^lyak a nyoiiilalvair.ulj'. ,•< ;, liiiIa|,Mk.. ^z-nvclaek, 1 

•^feVjir Kr.n\ v.-/f.,.;«- I'--^ rí. i:.c-. 




B| deg legen moíhn a} bctucnec »# 
iérűi • 

Ha let Icedíg focallii , çs alítta hog' nem 
Piirfèg mind fneg canani vg( ammínt ve^ 
recrem, el hag har néhol benne, mint ^ z 
felecc gacoita el hagliaaa ah hárántoc lín^ 
nát , azonképpen aj e alfo felénec meg 
horgafitáfác , a{ u helenn veííe czac eg^ 
gikec a^ kcctènec , mert aj Deác ifel\)/be# 
nis néha vgan eg^ ighében a& vocaíífi; 
cggticc külómben monguc hog nem má# 
fucc, mint ej jghécben,mala lecec.aj elein 
mind aj ker fshénec meg vonpuc aj vo# 
caliíi fnem^iegej^üc kedtg meg , de ajérc 
ackic aj nelv/ben tiidoíoc meg tiigac hol 
kell meg vonni. I^ lefon aj mi n'elu6nc^ 
benis, ha m^ ßokixxc a} oluafáfáu De 
agdíg nem kell mindenütt d hadnon;. a§ 
apró vnitáfocat , mert k^nn'eben çs íga# 
Rabban oluajhatni velec« 



V lielyi- 
rt\ mini 
ig('myei- 
en sem 
liogy a 
vozni ÎI 
inoslani 
H'goldas 
y I ('()<> s - 
k azon 



EZ KÄT IGHETS» 

kçrùl , Aa Ej, 

Mícor ec kçt ighétske , a} cj , oil iglie 
ddbe veaeucjkí confonanfrol ke^dftic el, 

B íj accor 

2* 

•«-y^/A iieiynyores tckintctr.lK'ii ji'Iciilt'^kcnv iMiviiIési 
2 összesen iVxíHo konmat i-mvln hnlorzas, mint az 
f^Pefc mulatják il. (- ± ahm!, min.lcn Ickinh'lhíMi ^^i 
TOlhatú. Ihih'dv a k.-.nyvtai- k^t osztályának liolysz., 
itorzás ideig-óráig <í"jiUm js. ez a/^^nhan nem szün 
'í>n larthalatlan alíapolnk:,!. ;, mcly,kl,rn a kMnyvtíir 
zíályai, a nyomlatvanNMke r^ a luilaj.nkr sz^nvciliiek. 




AT Tíz PARANA 
T S O L A T>- 

Exodf« XX. Dditero« v# 

NE legehec ídfghen Itttniá (n dfiu 
tern. 
^k vcg'ed a& tr vrad Iftened licuec 
híjába« 

Meg emlekej^el rblahosfag fombaf 

tocßenceld. aja^, ßent dolgocba foglaU» 

Acadac áriádat Cfjcelfcd» 



• helyi- 

V. lililll 



NeôlC '»^•">' '' 



.ozni n 

llOSlîlIli 



k uzoii 

i'ilcIH'.- 



f4c paraJnálco^'áT« 

Ne orojj. 
Ne leg hamtís tanii felebarátod eUeiu < gnidar 

Ne kéuánd felebarátod há^át« y I<t<*^ 

Se felefégèr iie kéuánnad) fe íolgáfát^ 
fe ßolgafo leánac, fe 5crét , fe Vámárat ^ íe 
cgçb ío^ágát 3 am mi wu(« 

AH HITN EC Th 
Z E N K E T 

ága^atcat 

B íij HíRí 



^i^s^/A neiynyores trkinl(l"lirn jc|<'iit(»k<'nv Inivíilé 
^ összesen 2r),t)l(> koruiuü i.urnvl.» luiinrzas. mint îi 
^^^k mulatják il. rs J. aln;M. iiiiii<l«'n Ifkiiitclben 
mondható. Habar a k..n\víai- k'-t osztályának holvs^ök! ^ 
bútorzás i(l(M.L'-í»raÍL' ^. jilt-tl i-. ez aznr.liafi n<'ni szíintetl 
a^Dii tarllialatlan ai:a|H.í..!-.;if. a !!:»-!y. kinii .-, k.if^yvLat 
osztályai, a nynmlalvan-.nl.r r- a l.:il:i! n;;.- -z 'iivinlne 

M:i,:\ar K.'.iivV'.'i ..ill- !'.-. ^ II. • ■: 




■:-^m^- 



.^IIP'?^;. 



Ha ki acar en vrSnnam iSn/, tagaggfa 
meg magács vege fel a} ^ kerejtéc inin# 
den napon çs kőueífen engbemct.Luc«íz« 
]Vlatch, xv<, 

lay nneAecca}dagoc,ffneit(e}en vclá# 
gon)nicg vagon aj cí vigajtaUßoc. lay 
jicAcc kíc meg eiéghetcetec , mert meg ç# 
liejcec. lay necfïec kíc neuerccc moft,meit 
mçg ga^okoc fs fírtoc. lay ne<fïec mi> 
cor dirfernec ciceket aj emberec,men ejen# 
képpcn ré^nec vala aj hamis proph«ác# 
nakis aj \v actoc« Lu. vi. 

Ha ej világ gul6l nceket « tuggaroc 
bog enghemec eiebb guldk mmc citekec. 

Nem nag'obb aj ßolga vránál: Ha en# 
ghem kergectec citeketis kergecnec. lo.xv» 

El iw aj üJó , hog valaki meg 51 cíce# 
kec, ^i aticca, hog lltennec tijcelséget cé# 
fen v^le. loan. xvi. 

Minnáian , ac kíc kere^cçnûl acamac 
€lni,haboruíagoc ßenucdnec q. Tiiíiojíj. 

HOG* NOMORVSA' 

goncban czac aj lllenhej fofamionc, 
{s mindene wLwIe Jcénőnc« 

Híy 



^ lielyi- 
v, miiii 
.<rényei- 
Ti som 
lio^y a 
.ózni a 
iH>>(ani 
cjioKlas 
)' U''\)0<- 
k aznii 



'^^^-^A neiynyorés l.ekinl(^l..^l,oi, ielcnlékcnv huwi\]A 
összesen 25.íMo kc.n.nat i.^.'^nylu l.útc.rzás. mini 
'K mulatják (1. rs J. i,l,i,,.. ji,i,i,l(.n t.'kinlolhen 
adható. ÍJabar a künyvtai- k.'t osztalvanak heh- 
»r^ás i.l(M<r-6rai.- <.-.M(rt( i^, ez azc-nban nom szuni 
í lartliatatlan all;.|.(.i.,kaí. a iiK^lyrklH-n a künyvlar 
ilyai, a nyomtaívanvok,- (^s ;, J,ii-l;,|M,k.' sz-nvednek, 




A Magy 
Dr. Meli 
Dr Gulj 

Tárcza. 
Szakiroc 



Horváth 

Kolláiiy 
Vegycü 



^-fiáalL. 



aí5>Ar dftioßgb^bf n , 2^ ffent ang'aloc w* 
vçle, accoron üí a^^Âf dicfőíéghenec ßeki^ 
t3C)Çs eleibe gûlnec minden ncmjaíeghcc, 
es el válajia wkec eggmáftul, mint a^ pa$ 
ftor váiagca el aj íuhococ aj ghedcfçduU 
<s aj íuhococ íobia felől állatia , aj gbede^ 
klcetbalíclOI. 

Accoron mond aj kiraf aj íobía fcloü 
valocnac; lertec el f n acámnac Áldottai» 
biriácoc aj or^ágot , ki nçAcc cztnáiua 
vagon vHág kejdecíall fogua« Mere. 
çhejcmiÇs ennem adátoc nekem, (^omíu« 
^ám ^ ÇS innom adátoc nekem« Vendég 
valéc, sbç fogadátoc enghemct. Mejire^ 
len valéc, fmcg ruliájátoc cnghcmct. Bc^ 
ícg valéc, íincg látogatátoc cnghcmec« 
Fogfágban valéc , bliojjám luuctec* 

Accoron fcleincc aj; igajac , fmonda^ 
fiac neki: Vram , micor láctuc eh voltd« 
dor^hog enned aitonc, aiuia^Pomíu voU 
codot, iiog innod atconc r üc micor Ját#^ 
tue vendég volcodor , boi; be fogattonc, 
auuag mcjírclcn vt^lcodot , bőg meg ru^ 
bá^toncr De micor láituc bcicg voUo/ 
dor , vag fogol' voltcdot , bog hojjá 
srtfatónc r Meg idd aj kiral' nekic , es 

mond; 




ii.rilis.Wp 



•-te---^. 



AZ ABC B E^ 

tüiuf Us iocâanac w 
fii íimot. 



i fj iq ííf) V vi vif viij fac 
X xi xij xíí) xínf XV xvi xvi} 
xvííj xix XX XXÍ xxij XX1Í) xxiiij 

XXV XXVi XXVfj XXViij XXÍX XXX 
XXXÍ XXxij XXXÍÍj XXXÍíi) XXXV 

xxxví xxxvíj xxxvíij xxxü xl 
xlí xlfj xliíj xbííj xlv xlvi xlvfí 
xlvífj xlíx« !• U lij fífj líítj Iv 
Iví Ivíj Ivifj lix# Ix« Ixf Ixíj 
Ixíi'ij Ixv Ixvi Ixv^ Ixvííj lxjx< 
Ixx Ixxí íxxíj (xxíff Ixxíírj Ixxv 

D íij Ixxvi 



•"»^*voot iiriMiviM'cs leKinn't'.MM'n M-icmeKí^nv noçi 



' lielyi- 
'0, mint 
.gényei- 
vn sem 
liogy a 
lozni a 
inoslani 
lí'goldás 
y \('\H'<- 
ik azon 



^ összesen 25,010 kon.nat ílíoiivIm l.i'ilorzas, min 
'^te mutatják íl. CS 2. ahriM. iiiiii-lcri U'kiíiJrtb 
"'^^ndható. Hal)ár a kr.nyvtar kct osztályának h 
^^Orzás ideig-óráig s.^Lntrii is. ez azonban nem 
^^^^\ tarthatatlan allapolokat. a ni<'ly.kl.fii a könyv" 
'^"^^talvai, a nyomlatvany.kr «•< a Jiirla|>ok.' ^ízenvedne' 




Y lielyi- 
re, iiiiiil 
igényei- 
én sem 
hogy a 
kőzni a 
mostani 
legoldás 
ÍV lépés- 
ik azon 
leiglenes 



*ajaMes/sL iieiynyeres tekintt^lt'^ben jelcntékí^ny Ix'ivii 
-Az összesen 20,910 koronát igénylő líútorzás, mini az 
ivépek mulatják (1. és 2. ábrai, minden lekintetl»eo sl 
^íondható. Habár a könyvtár kél osztályának belyszûk« 
iútorzás ideig-óráig ^egiti^tl is, ez azonban nem ^zt 
íizon tarthatatlan állapotokat, a melyrkbcn ;i k 
osztálvai, a nyomtatványoké és ji InrL-ipoke szenve< 

Miife'var Kiinyv-^/ríiilr l'.'us ii_ tí'./(!. 




A Mag 
Dr. Me 
Dr Gui 

Tárcza. 
Szakirc 



Horvát] 

Eollán> 
Vegyes 

OgH-í.'! 

V* kl!i:i.:v:,.. .. :. . .■ ...... •■ i,...,- |.....v . , ,,...,,. i.^^,| április ÎÎO-Û 



/ 






A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM 

SZÉCHÉNYI ORSZÁGOS KÖNYVTÁRA 

AZ 1907. ÉVBEN. 

(Négy szövegképpel és négy melléklettel.) 

Az az évek óla elhangzó panasz, hogy a könyvtár helyi- 
ségei úgy a rohamosan gyarapodó anyag szakszerfi kezelésére, mint 
az egyre nagyobb arányokban mutatkozó használat jogos igényei- 
nek kielégítésére teljesen elégtelenek, a lefolyt esztendőben sem 
nyert gyökeres orvoslást. Annyit azonban sikerült elérni, hogy a 
liiagas kormány és a közvélemény behatóan kezd foglalkozni a 
Múzeum és első sorban a Széchényi országos könyvtár mostani 
ki nem elégítő elhelyezésének kérdésével és a sikeres megoldás 
módozataival, sőt az 1908. évi állami költségvetés már egy lépés- 
sel tovább is ment, a mennyiben gondoskodni igyekszik azon 
anyagi eszközökről, melyeknek segítségével legalább az ideiglenes 
megoldás valamelyik módozata keresztülvihető lesz. 

vAddig is, mig ezen hosszabb időt és alapos megfontolá.st 
igénylő építkezési ügy megfelelő mederbe lenne terelhető, gon- 
doskodni kellett arról, hogy a könyvtár mostani lielyiségeinek (gy 
része a térnek lehető felhasználásával oly pótló bútorzással láttas- 
sék el, a mely a mo.staninál sokkal több anyag befogadására és 
rendszeres kezelésére nyújt módot. Flkképen a kézirattári és levél- 
tári termek szekrényeire karzatos emeletek készültek, a melyek 
a mig egyrészt a termek és a bútorzat harmóniáját nem sértik, 
másrészt helynyerés tekintetében jelentékeny bővülést jelentenek. 
Az összesen 25,910 koronát igénylő bútorzás, mint az itt látható 
képek mutatják (l. és 2. ábra), minden tekintetben sikerültnek 
mondható. Habár a könyvtár két osztályának helyszűkén az új 
bútorzás ideig-óráig segített is, ez azonban nem szüntette meg 
azon tarthatatlan állapotokat, a melyekben a könyvtár egyéb 
osztályai, a nyomtatványoké és a hírlapoké szenvednek. Ismét- 

Magyar Krmyvflzcinle 11H)8. II. filzet. 7 



98 A M. M. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 

lésekbe bocsátkoznánk, ha a látogató és dolgozó közönség méltó 
panaszait, a könyvtári biztonság hiányát, a nagymérvű szaporulat 
feldolgozásának és kellő elhelyezésének nehézségeit újból részletez- 
nök. Mennél későbbre marad a gyökeres megoldás, a magyar 
állam részéről annál nagyobb áldozatokra lesz szükség és annál 
nagyobb nehézségekbe fog ütközni a tudomány és közművelődé» 
érdekeinek sikeres megvédése. E kérdésben gyors intézkedésekre 
és nagymértékű áldozatkészségre van szükség. 

* * 4c 

A könyvtár négy osztályában, a letéteményezett új családi 
levéltár ^ég rendezetlen anyagát nem számítva, az évi gyara- 
podás 198.412 db (1906-ban 147.808 db). Mindezen osztályok- 
ban egy év alatt 43.9(>4 használó (1906-ban 44.793) fordult meg, 
kik a könyvtár állományából 174.427 dbot (1906-ban 168.936 dbot)- 
vettek igénybe. 

A könyvtár igazgatóját, dr. FejérpafaJcy László egyetemi 
tanárt, az a kitüntetés érte, hogy Ô Felsége neki 1907. augusi- 
tus 4-én kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar királyi udvari 
tanácsosi czlmet méltóztatott adományozni. Egyébként a tiszt- 
viselők és alkalmazottak helyzetében lényegesebb változás nem 
történt. Elhalálozások által megürült és újonnan szervezett szolgai 
állásokra három új szolga neveztetett ki. Ezekkel egyetemben a 
könyvtár személyzetének teljes létszáma ez idö szerint a követ- 
kező : 15 tisztviselő, 8 napidíjas gyakornok, 1 írógépkezeW, 
1 laboráns, 7 rendes és 2 kisegítő szolga, 1 teremfelügyelő éa 
1 ruhatáros, összesen 36. A tisztviselők közül dr. Schönherr 
Gyula igazgató-őr súlyos betegsége miatt az egész éven át, 
dr. Hubert Emil I. osztályú segédőr pedig az év tekintélyes 
részében nem végeztek hivatalos szolgálatot. 

A könyvtár tisztviselői gyakran vettek részt hivatalos kikül- 
detésekben, könyvek megbecslése, családi levéltárak átvétele, béCBÍ 
könyvárverések és egyéb hivatalos ügyek czéljából. A múzeumok 
és könyvtárak országos szövetségének pécsi közgyűlésén a könyv- 
tárat dr. Sféestyen Gyula igazgató-őr és dr. Aldásy Antal őr 
képviselték. Ezenkívül a Magyar Nemzeti Múzeum megfelelő alap- 
jából nyert támogatással dr. Sebestyén Gyula igazgató-őr job- 
bára dunántúli szentferenczrendi és Varjú Elemér I. osztályú 
segédőr keletmagyarországi régi könyvtárakban végeztek tanul- 




1. ábra. A Wzlrallár új berendczéiío. 



441Ô39A 



100 A M. N. Múzeum Széchenyi Országos Könyvtára az 1907. évben 

mányokat. Dr. Gulyás Pál II. osztályú segédőr pedig anyagi támo- 
gatásban részesült, hogy az 1908-ik év folyamán a párisi és 
londoni nagy könyvtárakban végezzen tanulmányokat. A könyv- 
tár igazgatója múzeumi és könyvtári országos felügyelői minő- 
ségében az állami felügyelet alatt álló könyvtárak és múzeumok 
közül különböző helyeken mintegy .SO-at látogatott meg. 

A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége általjl 
lefolyt évben dr. Fejérpataky László könyvtár igazgató vezetéil 
mellett rendezett ötödik könyvtári tanfolyamon Varjú Elemáril 
és dr. Gulyás Pál II. o. segédőrök tartottak előadásokat a kOnyv* 
tár tisztviselői közül. A két hétig tartó tanfolyam, miként tf 
előzők is, a könyvtár helyiségeiben folyt le, a könyvtár anyagá-- 
nak és személyzetének bőséges igénybevételével. 

A könyvtár folyóirata, a Magyar Könyvszemle^ KoUánii^ 
Ferencz pápai praelátus, jaáki apát, igazgató-őr szerkesztésében 
híven beszámolt a hazai könyvtári és bibliográfiai mozgalmakréi» 
képet adott a könyvtár belső életéről, közzétette a köteles s^jt6> 
termékek beküldésére hivatott hazai könyvnyomdák teljes jegy- 
zékét, feltüntette az ezek körében beállott változásokat és közfiUe 
az 1906. évi hazai hirlapirodalom termékeinek sorozatát. 

A könyvtárhoz érkezett és eüntézett hivatalos ügyiratek' 
száma 663 (1906-ban 568) volt. 

Az olvasóterem látogatására egy év alatt 3888 (1906-btn 
3655) igazolójegy adatott ki. 

A könyvtár négy osztályában a gyarapodás, használat és t 
végzett munka eredményeit a következő adatok mutatják. 

I. A nyoyntatványi osztály gyarapodása: Köteles x)éldányál^ 
ban 12.152 (1906-ban 11.752), ajándck útján 599 (1906-ban 13S0,: 
vétel útján 2284 (1906-ban 484), áthelyezés útján 26 (1906-ban »Ç, 
összesen 15.422 (1906-ban 13.612) darab. 

A könyvtárilag feldolgozandó és részben már feldolgoiaB 
gyarapodáshoz járul még 34.643 (1906-ban 28.287) darab aprt 
nyomtatvány, melyek anyaguk természete szerint tíz csoportra 
osztva és érkezésük ideje szerint évnegyedes csomagokban meg- 
őrizve ekkóp oszlanak meg : 

1. Gyászjelentések 5681 

2. Zárszámadások és üzleti jelentések 2763 

3. Egyházi körlevelek 294 



\il llllllllll 

1 I t ■ ■ ■ ■ ■ 1 1, 4 

ü lAlBlllltf .'.1 




V 


! 
1 


......... 1 .1 

.•.■.:•.::::/ - 

- 1 t 1 • 1 1 i « a ^ 






-^— ■ :^ • 1 1 1 ■ i ■ i 1 I ' 


1 


-=r- Htfi ' ' ' ••••^' -l- 




• • m 

_ ^^ ^/ A> 


■à ••— 7/ff %f; 




i'^^ 


^V • » • i • # i^s^L^lÇ; 
^m M t i.ij ■ ^ 9 4 %*Ckj 

ff 9 ê § t • 9 « g t 1^-^ 
ir i « 1 « 1 i « t t iTiÇ 

r f # f f f « J i t 1 t 4 1 

» » * f I f . i i 1 V i iN 


1 


•** 






&l 


r " - 




■;- / 


i t 1 #,* f i i 1 i i • i •\i^^ ^i:^ 
1 1 f tit iff. 1^1 •■11^^ 

1 Í f i i » f i 

' f i « ill 

iff i f 1 

f f f iff: L *-- - , 




t 


I i{i 1 • 1 1 1 1 Í ' ^lil " 
if 1 1 )t 1 1 1 1 1 • f ' 





•s 

Ci 
TS 



a 



102 A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1937. évben 

4. Periratok _ ^ 45 

5. Hivatalos iratok ^ ^ .^ ... 867 

6. Műsorok 1354 

7. Alapszabályok ... ... ... 1044 

8. Szinlapok « 8950 

9. Falragaszok 6729 

10. Vegyes apró nyomtatványok 2316 



Összesen: 34.643 
A nyomtalványi osztály összes g^'arapodásának darabszáma 
tehát 50.065 (190H-ban 41.899) darab. 

Nyomtatványok vásárlására 20.103'07 korona, 1425-90 márka 
és 60*80 lira fordíttatott (1906-ban a vásárlási összeg volt: 
456204 korona, 143*05 márka, 26 frank és 22 líra). 

A könyvtár nyomtatványi osztályát ajándékaikkal a követ- 
kezők gyarapították : 

Abauj-Torna vármegye alispánja, Abo-Stads Hist. Museum, 
Aldásy Antal, Állatorvosi főiskola. 

Bábakalauz szerkesztősége, Balaton-bizottság elnöke, Balogh 
Jenő, Barkassy Sándor (Miskolcz), Bauer Károly, Bécsi Statist. 
Central-Commission, Bécsi Tud. Akadémia, Belgrádi Akadémia, 
Belügyminisztérium, Bigoni Guido (Genua), Bogdányi Ödön (Szombat- 
hely), Bosecki-Bergfeld Miklós, Bosnyákherczegovinai orsz. kormány, 
Brooklyni Library of Institute, Budapesti kereskedelmi akadémia. 
Budapesti orvosegyesület, Budapesti rendőrkapitányság. Budapesti 
tudomány-egyetem rektora, Budapesti tudomány-egyetem bölcsészet- 
kari dékánja, Budapest székesfővárosi közmunkák tanácsa, Budapest 
székesfőváros statisztikai hivatala. Budapest székesfőváros tanácsa, 
Buenos-Ayresi Deutsche akadem. Vereinigung. 

Chicagói Crerar library. 

De Gerando Antónia (Kolozsvár), Délmagyarországi tört. és 
rég. múzeum-társulat (Temesvár), De Vreese "Willem, Diószegi Győző, 
(Borosjeuö), Divald Kornél, Dömötör László, Dunamelléki ref. egy- 
házkerület. Dunántúli ág. ev. püspök. 

Egri érsekség, Érdujhelyi Menyhért (Zenta), Esztergomi fő- 
egyházmegye. 

Fehér Ipoly (Pannonhalma), Eelbermann Lajos (London), Feny- 
ves Fereiicz (Nagykanizsa), Fiók Károly (Debreczen), Flóth Adolf 
(Bethlen), Földrengési Observatorium, Fraknói Vilmos, Francis Dávid 
(St.-Louis), Fromm Géza (Ráczkeve). 

Ozv. íiaúl Dániclné, Gopcsa László, Gozsdu-alap igazgatósága, 
Gömöry Gusztáv (Bécs), (iráczi Historischer Verein für Steiermark, 
Grünhut Jenő, ííulyás Pál, ílurányi László (Fjpest), Györy Tibor. 

Havas Hezso, Hermann Antal. Horváth Géza, Hubert Emil. 



A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 103 

Iglói főgimnáziam igazgatósága. Iparművészeti múzeum, Iványi 
István (Szabadka), Izraelita hitközség (Homonna), Izraelita magyar 
irodalmi társulat. 

Jalava Antal (Helsingfors), Jassy-i egyetem rektora, József- 
műegyetem rektora. 

Kadlec Károly (Prága), Kalazantinum szerkesztősége (Kolozs- 
vár), Kállay András, Kanyaró Ferencz, Kazinczy-kör (Kassa), Kép- 
viselőházi iroda, Kerekes Pál, Kereskedelemügyi minisztérium. Keres- 
kedelmi és iparkamara (Budapest, Pozsony), Kiskunhalasi gimnáziumi 
igazgatóság, Kováts László, Kováts Miklós (Berhida), Közgazdasági 
közlemények szerk.. Központi statisztikai hivatal, Krakói akadémia, 
E^renner József, Kuthy Zoltán (New-York), gr. Kuun Gézáné (Ko- 
lozsvár), Kuzsinszky Bálint. 

Leopold Gyula, Letényi Aladár (Újpest), báró Lóvay József, 
báró Lévay Lajos, Liepmannsohn Leo (Berlin), Lukács Géza. 

Mágocsy-Dietz Sándor, Magyaróvári gazdasági akadémia. Ma- 
gyar Tud. Akadémia, Mahler Ede, Malagola Károly, Márki Sándor 
(Kolozsvár), Med its Nándor, Moszkvai múzeum, Möller és Brösel 
(Berlin), Múzeumok és könyvtárak orsz. Főfelügyelősége. 

Newyorki Belle vue and allied hospitals, Nógrád vármegye 
alispánja. Nóvák Sándor (Paks). 

Olasz közoktatási minisztérium, Ornithologiai központ. Orszá- 
gos levéltár. 

Pálfy Gyula (Pécs), Pénzügyminisztérium, özv. Pesthy Frigyesné, 
Petrik Ákos, Petrov A. (Szt.-Pétervár), Pór Antal (Esztergom), 
Posta- és távirda elnökigazgatósága. Pozsonyi jogakadémia. Pozsonyi 
városi könyvtár, Prónai Antal. 

Rátz István, Rio de Janeiro-i Biblioteca nációnál, Hogues 
Mario (Paris). 

Samassa János, Schwarcz Ignácz (Bécs), Skolski List szer- 
kesztősége (Karlócza), Smitlisonian Institution ("Washington), Soly- 
mossy Sándor, Sorompó (Kolozsvár), Speiser Ferencz (Kalocsa), 
Stockholmi egyetemi könyvtár. 

Szabadka város polgármestere, Szabó Zoltán, Szalay Imre, 
Szamolányi Gyula (Máramarossziget), Számvevőszék, Szántó Károly 
(Pozsony), Szeleczky Margit, Szemere Miklós, Szépművészeti múzeum, 
Szeremlei Samu (Hódmezővásárhely), Szilágyi István-Kör (Mára- 
marossziget), id. Szinnyei József. 

Tarába Mihály, Temesvár város tanácsa, Thallóczy Lajos 
(Bécs), Toldy László, Tolna vármegye alispánja, Tolnavármegyei 
múzeum (Szekszárd), Trencsénvármegyei természettudományi egyesület. 

Ujvárosy Fedor, TJpsalai egyetemi könyvtár, Upsalai kungl. 
vetenskap. societeten. 



104 A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 

Yáczi múzeum- egyesület, Yajna Károly, Vallás- és közoktatás 
ügyi minisztérium, Vértesy .Jenő, Veszprémi egyházmegye, Vizépftéd 
igazgatóság. 

Walter Gyula (Esztergom), Washingtoni Library of congr6M| 
Weiss Emil (Hosszumezo), Wichmann György. 

Zágrábi érsekség, Zavitziauos Károly (München), Zeneakadémii, 
néh. Zichy Jenő gróf, Zombory Béla. 

Az ajándékozók száma e szerint 168 (1906-ban 210). 

A nyomtatványi osztály szerzeményei közt kiemelendő több 
nagyfontosságú, egyháztörténelmi sorozatos ferrásmunka, melyA 
egy nagy könyvtárból sem hiányozhatnak. Ilyenek: Migne Patro- 
logiá-ja, a BoUand-féle Acta sanctorum, a Mansi-féle zsinati 
gyűjtemény. Mindezen, több száz kötetre menő értékes könyv- 
anyag beszerzésére nézve a könyvtár egy külföldi könyvkereske- 
dővel előnyös egyezséget kötött. Hasonlóképen megszereztetelt, 
és pedig a Melternich-féle könyvtárnak a Gilhofer-Ranschburg és 
Wawra bécsi czégek által rendezett árverése alkalmával a Litta- 
féle nagy genealógiai mű előkelő olasz családokról, mely magyar 
vonatkozásokban is gazdag. 

Nevezetes gyarapodása volt a Kégi Magyar Könyvtárnak is^ 
habár ez nem bővült oly mértékben, mint tavaly Ráth György 
hírneves hungarikum könyvtárának duplumaival, melyekből akkor 
23 db került könyvtárunkba. Az idén, jobbára vétel útján, a 
Régi Magyar Könyvtár anyaga több töredékes nyomtatványon 
kívül a következő köny\'ekkel gazdagodott : 

1. Pécsi Lukács, Hasznos orvosság. Nagyszombat 1597. (unikum). 

2. Enyedi (leorgius, Explicationes locorum veteris et non 
testamenti. Kolozsvár, 1598. 

3. Somorjai János, A helvécziai valláson levő ecclesiáknak 
egyházi ceremóniájokról. LÖcse, 1636. 

4. Moriale manuale. Pozsony, 1638. 

5. Selyei Balogh István, Útitárs. Várad, 1657. 

6. Az evangéliumok és epistolák. Bécs, 1661. 

7. Julius Caesar de Padua, Practica arithmetica. Kolozsvár, 1 671. 

8. Németi Mihály, Szent Dávid psaltériuma. Kolozsvár, 1679. 

9. Neujahrsblatt der Pressburger ev. Gemeinde. 1682. 

10. Németi Mihály, Halotti centuria. Kolozsvár, 1683. 

11. Szentiványi Márton, Ötven okok és indulatok. Nagy- 
szombat, 1702, 

12. Fransius Farkas, Egy jeles vadkert. Lőcse, 1702. 

13. Szakmári Pap J., Kegyes ajakak áldozó tulkai. Kolozsvár, 1707. 



"\ 



A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 105 

Ezen régi nyomtatványok közül a legbecsesebbek egyikének, 
Pécsi Lukács »Hasznos orvosság« czímft könyvének, mely biblio- 
gráfiai könyveink tanúsága szerint eddigelé csak egyetlen egy 
példányban ismeretes, mutatjuk be czímlapját (3. ábra). Ezen- 
kívül különössége miatt közöljük a pozsonyi ev. egyház újévi 
egyleveles üdvözlő lapját (1. melléklet), mely a korában hírnévnek 
örvendő Lang pozsonyi rézmetszőnek munksga. A lapot érdekessé 
leszi különösen az, hogy alul erre kijelelt helyekben az 1()82 ik 
évben megkeresztelt, házasságra lépett és eltemetett egyháztagok 
száma kézzel van beleírva. A kuriózum számba menő egyleveles 
nyomtatványt könyvtárunk a Gilhofer és Ransehburg becsi czég 
által rendezett egyik árverésen szerezte meg, 

A lefolyt évben a könyvtár olvasótermét 36.789 egyén 
látogatta, a kik 89.138 kötelet használtak (190()-ban az olvasók 
száma 37.741, 91.303 db könyvhasználattal). Kikölcsönzés útján 
pedig 2730 egyén 3979 kötet könyvet vett igénybe (1900-ban 
2350 egyén 3010 könyvet kölcsönzött ki). 

A könyvtári földolgozás eredménye : egy év alatt 8303 mű 
osztályozlatotl, melyekről 10.995 könyvtári czímlap készült 
(1900-ban az évi eredmény 7759 mû 10.952 czédulával). Kötés alá 
2031 mű került 2535 kötetben (1900-ban 1480 mQ 1929 kötetben). 

A köteles nyomdatermékek kezelését végző irodába egy év 
alatt 2380 nyomtatvány-csomag érkezett (190()-ban 2319) ; az 
iroda pedig 1510 postai küldeményt, jobbára átvételi elismervé- 
nyeket továbbított (1900-ban 2120-ot), ezek közül 052 be nem 
küldött sajtótermékek reklamálása volt (1900-ban 455); a könyvtár 
a lefolyt év alatt 12 esetben (1900-ban csak 3-szor) kereste 
meg a közalapítványi kir. ügyigazgatóságot, hogy az 1897. évi 
XLL törv.-czikk intézkedései ellen vétő nyomdatulajdonosokkal 
szemben peres eljárást indítson. 

Úgy ezen, valamint korábban megindított peres eljárások 
eredményéül a Széchényi orsz. könyvtár javára 188*34 koronányi 
pénzbüntetés és kártérítés folyt be. 

A könyvtár nyomtatott katalógusai számára Horváth Ljnácz 
múzeumi őr elkészült a Régi Magyar Könyvtár első részébe tar- 
tozó könyveknek szakszerű leírásával. 

//. Hirlapkönyvtár. A hirlapkönyvtár gyarapodása köteles 
példányokban (a törvényben előírt módon, t. i. havi vagy évne- 



106 A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyviára az 1907. évben 

gí^edes csomagokban, és szabályellenesen, t. i. egyes számonként 
küldve) 127.262 hirlapszám ; ajándék útján 15.375; vétel utján 
1182; áthelyezés útján a könyvtár levéltári osztályából 19 hirlap- 



Hasznoí Orvossac, 

MINDEN LEL. 

KI BETEGSE« 
GECeLLEN,eZMO 

STANl TANTORODAT 

soc. Es Tévelygésekben« 

az ígazíag fzrrecôknec hafznokra, 

CS ôrôkce való nruedckeniêge« 

Vitt, ígrnróuidedcn ke» 

fzcttetct. 

PEECHI LVKACH MaGYARVL 

Ír. A, 

háfú'. Magi ad EecUf: Antit 
Mellytkef éx fzent ättyaktul tánútuMC^ 
axohít 4X hrdexàknec nikan birdettyue* 

Nyomtattatot Nagy Ss^oni' 
hatba, M. D. xoii. 



:{. ábra. Pécsi Lukács, Hasznos orvosságok (1597) ez. könyvének czimlapja. 

szám. Az összes g^^arapodás tehát 144.912 (1906-ban 91.439) 
hirlapszám. 

Az ajándékok közt első helyre teendő gr. Andrássy Dénesé, 
ki a hosszuréti kastélyban a múlt század 30— 40- es évei óta 



ARN. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 107 

érintetlenül őrzött 39 hirlapnak mintegy 12.500 számával gazda- 
gította a hirlapkönyvtár anyagát. Ajándékozók voltak még a 
Nemzeti és Országos Kaszinón kívül, melyek minket közelebbről 
érdeklő külföldi hírlapok hosszú sorát évek óta bocsátják a 
könyvtár rendelkezésére, özv. Báthory Nándorné, Kováts László, 
Lázár Béla, Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, 
Rio de Janeiro-i nemzeti könyvtár. Vallás- és Közoktatásügyi 
Minisztérium. 

Hírlapok vásárlására 38i'3o kor. fordíttatott. 

A hirlapkönyvtár olvasótermét 3876 olvasó látogatta, kik a 
könyvtárban 6893 hirlapkötetet használtak; kölcsönzés útján 
pedig 98 egyén 267 hirlapkötetet használt a könyvtáron kívül. 
Ô.sszesen tehát egy év alatt 3964 egyén 7160 hirlapkötetet vett 
igénybe (1906-ban 4182 egyén 8347 kötetet használt). 

Czéduláztatott 752 évfolyam (1906-ban 538 évf.) ; átnézetett 
1428 évfolyam 92.197 száma (1906-ban 860 hírlap 67.858 száma). 
Kötés alá adatott 450 kötet hírlap. 

A hirlapkönyvtár munkáját a nagymérvű használaton kívül 
igen megnehezíti az egyre ijesztőbben fenyegető helyhiány, mely 
a rendes kezelést és ellenőrzést úgyszólván lehetetlenné teszi. 
Zavarja a rendes munkát az a körülmény is, hogy a nyomda- 
tulajdonosok és a kiadók egy része a lürlapokat nem a törvény- 
ben előírt módon, hanem egyes számonként küldi be. 

A lefolyt évben is 13.293 hirlapszám érkezett ily módon 
(1906-ban 17.972). 

IIL Kézirattár. A gyarapodás ajándékozás útján 103 kéz- 
irat, 87 irodalmi levél, 6 irodalmi analecta, 2 fénykép ; vétel 
útján 136 kézirat, 19 irodalmi levél, 50 irodalmi analecta, 1 tér- 
kép. Az évi gyarapodás darabszáma tehát 610 (1906-ban 708). 

Kéziratok vásárlására 2390*70 korona, 101*50 márka for- 
díttatott (1906-ban 4413*34 kor. és 5 márka). 

Ajándékozók voltak: 

Bajza Aladár, Bauer Ferencz, Claparède Alexandre, Doktorics 
Miklós, Fazekas nővérek, dr. Frenkel Bertalan, Glück Frigyes, 
Odmöry Gusztáv, dr. Gyory Tibor, Hod inka Antal, Horánszky Lajos, 
Janka Sándor, Kenessei (Klein) Ilona, Kováts László, Kőszeg város. 
Major J. Gyula, Medich Nándor, Melicli János, Mihalik József, 
Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, Müncheni Hof- 



108 Â M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 

u. Staatsbibliothek, Országos levéltár, Roth Lajos, özv. Pesthy Fri- 
gyesné, özv. Petőfi Istvánné, Szabadka város, B. Szabó László. Sze- 
leczky Margit, Thallóczy Lajos, dr. Toldy László, Torma Aladár, 
Tóth Sándor. 

Az ajándékok közül különösen kiemelendő Claparède Sándor 
genfi előkelő polgáré, ki Thaly Kálmán országgyűlési képviselő úr 
közvetítésére a »Histoire des revolutions de Hongrie« czimü kiad- 
vány oly példányát ajándékozta, mely César de Saussure, II. Rákóczi 
Ferencz rodostói udvartartása tagjának a fejedelemről írott em- 
lékiratával és kéziratos jegyzeteivel van kiegészítve. Nevezetes az 
^ándékok közt Bajza Aladáré, ki Bajza .lózsefnek több versét 
és levelét, valamint Beniczky-Hajza Lenke műveinek sok kötetre 
terjedő kéziratát ajándékozta a könyvtárnak. * Nagy érdekfi 
özv. Pelöfi Istvánné ajándéka is, ki néhai férjének, Petőfi Sándor 
testvérbátyjának öt levelével és öt versének eredeti kéziratával 
gazdagította könyvtárunkat Kiemelendő Oroszországban élö 
hazánkfiának, Roth Lajosnak ajándéka, mely hírneves festőnk, 
Zichy Mihály 20 db levelének juttatott birtokába. 

A kézirattárnak újonnan keletkezett zenei osztálya nagy 
mértékben gazdagodott Szabadka városa nagylelkű ajándékával, 
mely Gaál Ferencz Szabadkán működött zeneszerzőnk hag)'até- 
kának tekintélyes részével gyarapította a gyűjteményt. Zenei kéz- 
iratokat ajándékoztak még Major J. (iyula, Toldy László, Kenessei 
Ilona, Frenkel Bertalan, Fazekas nővérek stb., úgy hogy a szépen 
fejlődő gyűjteménynek ajándékozás útján is tekintélyes gyara- 
podása volt. 

A vétel útján szerzett kéziratok közül elsőrangú érdekes- 
ségre számithat egy középkori latin biblia, melynek másolója ai 
itt facsimilében közölt bejegyzés szerint (i. ábra) körmöczbányai 
Mayer János, ki a kódexet 1478-ban írta. A kódex a könjT táb- 
láján olvasható bejegyzés szerint 1496 óta egész a legúji 
időkig a bars-kapronczai egyház tulajdona volt. 



Tffn^r.^rjíír.rvr^--* 




4. ábra. 



s 



Zi 

^ 




.\^^^>\-Um t 



i 




^i 




^ 








I 



5 

M 



> 



o 

GQ 

Id 






A M. N. Múzeum Széchényi Országos KönyvUra az 1907. évben 109 

Az évekkel ezelőtt megvásárolt Hígnik-könyvtár anyaga 
végleg rendeztetvén, belőle 20 kötet régi, többnyire XVII— XVIII. 
századi országgyűlési napló és egyéb kézirat került a gyűjteménybe. 

Néhai Nagy Iván gyűjteményéből több nagyérdekű darab 
gazdagította a kézirattárat. Ilyenek pl. a Gyöngyösi Istvánra és 
családjára vonatkozó adatgyűjtemény, id. Felsőbükki Nagy Pál 
XVIII. századi levelezése a Széchenyi grófokkal stb., de a legbe- 
csesebb, szinte ereklyeszámba menő emlékek közé tartozik a nagy 
levélírónak, Kazinczy Ferencznek 1831. augusztus 20-án kelt leg- 
utolsó levele, melyet Mocsáry Antalhoz Lapujtőre intézett. A tar- 
talmilag is nagyérdekű levél, melyben Kazinczy közvetlen szem- 
lélet alapján a kolera pusztításait és az ennek következtében, 
kivált tót vidékeken az urak ellen kitört zavargásokat és kegyet- 
lenkedéseket beszéli el, tényleg a legutolsó, melyet Kazinczy írt: 
igazolja ezt leányának, Kazinczy Eugéniának utóirata, ki a levél 
szélére ezeket írta: 

»Mély bánattal jelenteni a szegény atyám halálát, melly 
Augusztus 23-ikán nekünk nagy szumoruságunkra történt, a 
retenetes Cholera betegségbe eset 21-dikén s harmadnap múlva 
elhagyott bennünket örökre az áldot, pecsételetlenül találtuk 
ezt a levelet, ez volt az utolsó, mellyet irt életében. A leg- 
méllyebb tisztelettel maradok alázatos szolgálója 

Kazinczy Eugenia.« 

Szintén Nagy Iván gyűjteményéből való Petőfi Sándornak 
Tarkányi Bélához ISí-i. február havában írott levele, melyet 
Egerben a seminarium kapusánál egy szelet papírra hevenyészve 
írt. E levélhez Tarkányi 13éla tájékoztató sorokkal járult, melyek 
e nagybecsű Petőfi-ereklye további sorsát világítják meg. K nagy- 
érdekű emléknek hű mását közöljük (2. melléklet). 

A kézirattár zenei rézének vétel útján szerzett új gyarapo- 
dásából kiemelendő a »Honvéd királydala«, melynek Mária Dorottya 
kir. herczegnö által szerzett dallama, mint zenei melléklet van 
csatolva boldogult József királyi berezegnek e tái'gyban Komócsy 
Józsefhez intézett levele mellé. Nagyérdekű Volkmann Róbert 
*Musik zu Shakespeare's Richard III. (Partitur.)« czímű zenei kéz- 
irata, mely a kinyomatott ouverture-t a felvonásközök zenéjével 
kiegészíti. 



110 AM. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 

Az irodalmi levelestár gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, 
Felsöbükki Nagy Pál, Bél Mátyás, Toldy Ferencz, Haydn József^ 
Liszt Ferencz stb. leveleivel gazdagodolt. 

A kézirattárt a lefolyt évben 215 kulaló kereste fel, kik 
annak állományából 702 kéziratot és 619 irodalmi levelet hasz- 
náltak. Hivatalos megkeresésre ;)6 esetben 108 kézirat kölcsö- 
nöztctett ki. Á használók száma tehát együttvéve 251, a használt 
daraboké pedig 1458 (190()-ban 283 kutató 1051 dbot használt). 

Az év tekintélyes részén át a kézirattár új búlorzása, ax 
ennek következtében szükségessé vált előzetes és utólagos ren- 
dezési munkálatok vették igénybe a kézirattár személyzetét 
Egyebekben folytattatott az új szerzemények feldolgozása, a levél- 
gyüjtemény és a »Musica«-szak rendezése. 

IV, Levéltár, A gyarapodás ajándék útján 1167 db, vétel 
útján 1544 db, áthelyezés útján (a könyvtár egyéb osztályaiból) 
2 db, letétemény útján az alább említendő újabb családi levél- 
tárnak még pontosan össze nem számitolt anyagán kivül 300 db- 
Az összeszámított darabok mennyisége lehűl 3087. 

Levéltári darabokat ajándékozlak a következők : 

(3zv. Báthory Nándorné, Berzeviczy Albert» báró Dőry Miklós. 
Edvi Illés Aladár, Fialowski Lajos, báró Forr?ter Gyula, FrakoóL 
Vilmos, Glück Frigyes, (römöry Gusztáv, Hnjász Pál, Horáiiszkj 
Lajos, Meixner Emil, ^luzeuniok és Könyvtárak Országos Főfelügye- 
lősége, Országos Levéltár, Progardt-Paur Lajos, Szabóné Szentpály 
Janka, Szalay Imre, Szegedy-Maszák Hugó, Szeleczky Margit, Szent- 
Ivány-Zoltán, id. Szinnyei József, Tliallóczy Lajos, Torma György. 

A levéltár gyarapítására (íOáő'iO kor. és 158 márka for- 
diltalott. 

A múzeumi törzsanyag gyarapodásából M- dbjaz eredeti 
középkori oklevelek, 188 db az újabbkori iratok, 1161 db a 
szabadságharcz- és emigrácziúkori gyűjtemény és f)2 db a nemesi 
iratok és czimerc.slev(^lek csoportjára esik. Különösen gazdag volt 
a ezímeres-nemeslevelek csoportjának gyarapodása, melyben né* 
hány kiválóan érdekes darab található. 

Ilyenek pl. Zsigmond király Mlő. május 19-iki annalisa. 
Tamásfalvi (Jergely lia ííyörgy részére, Mátyás királyé 1479. jú* 
nius lö-éröl Lutis Hencdek számára (XVIII. századi olasz köz- 
jegyzői hiteles másolalban), I. Ferdinándtól néhány nagyon szépen 



MIMIM a Miiyar UamzMte 1908. M folynink ffl. oldalibu. 






^ K/ZÂMÙoji/rn A^lu^c/n o^^c^^^am a. ^acZl^^ 

tAi^Cbé^At.^ ^XAyy%^ß-4JU^ ^:££LAfZ^/t) ^v-v-té, ^^ SZ£üLufiHh 
/ákÁ^ytt^ írnX/yCt /exjco Xe/^rrk^/jí^ /7Za^i^c-ä-> 

XoÊnth LajOB levele TLb^mz Pàlhc». 









Onynj^ ajk, a. ^rióP *-$^^ éi/xjD4'*^^^^^^ . 

cubaJSJkjO^U ^-L ^tiuyÁ^kljí ^ícMAynX: ^^Mftd^ 
J/a.A^CÜA/^ - CL tfidjUfiAyn^ ^np^óíA/^ i/icAjtyU^ 




I 










^»^ï^«^^ ^^^TX/ac^rve^f!»» ^^.^^ %fCCj0Utr^cs^tJijt Agirai/ I 















ok^n nm.4 



►Vo^y'.«! '».«^ar» <.^^khi/rt Jít-í^Xtr^j nrx^yyn. Ce^^ .*xy 




t^ ^JrUÁÁXy -^Mucl^ic y^UL^vJS. ^A^iíAiC^^ 



a melléklet a Magyar KöDfrszenile 1908 éfl folyamiDak 111. oldalához. 




Isabella királynő 




'f</pfw. 



ÄSpriW ^0/fwi -nííiír/iiF r/ fitfiftt; i^lÉtfy ^í^'^ * 
i||^n#tt*^C!^ ^f'COiÂAÉÉ^nl ^/i/'rtf. Çarfii/rv ^ii^wifii^ rf íKí^Wí+íaif ^'.J 






êitHin fiit ft. ^bffrf] nűflwi ^nntttwitWAnigt^m^ 






1? i^VfîflN-inr»^Ci ^^^ 



ki#ff ^ ^f r t #' jf f cr/i 

«èi I ici Í* il' ^^' Jv»! t >Y^t||pt 

% t7y/iÄ,J<:-iÄ^i írwiüK» J4^ßfcfl^^ Xt€m Mem, Si^n,f&s 



pitié: J^.fffti ,v<Ä6 , fT^r^<iifcfc^. 



a^ 




levele 1547.ből. 



A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 111 

kiállított czímereslevél, Derochy János czímerkérő folyamodványa 
1582- bői, ki az iraton olvasható feljegyzés szerint Balassa Bálint 
familiarisa volt stb. De valamennyi közt a legnagyobb ritkaság- 
számba megy Izabella királynőnek 1547. május 14-én Gyulafe- 
hérvárott kelt czímereslevele Somosdi Székely Balázs részére, 
melynek képét épen ezen okból közöljük is (8. melléklet). 

Egyéb szerzemények közül kiemelendő a Kardos Samu ügy- 
védtől megvett 178 db XVII— X VIII. századi irat, melyek külö- 
nösen II. Rákóczi Ferencz korára tartalmaznak elég érdekes 
adatokat. Értékes a Olück Frigyes állal ajándékozott iratcsomag, 
melyben a többi közt a magyar kormány konstantinápolyi követ- 
ségének egy 1849. július 1-éröl kelt jelentése, Haynau sajátkezű 
fogalmazványa a magyar hadsereg állapotáról, továbbá gr. Bat- 
thyány Kázmér, Schmerling, Jellasich, báró Hübner, Rechberg^ 
Mensdorfí, Kempen és Bach levelei találhatók. Hasonlóképen becses 
Szabóné Szentpály Janka ajándéka, ki Irányi Dánielnek egy 
naplószerü feljegyzésével s ugyanannak különböző álnevek alatt 
1849 — 1868 közt írott leveleivel gazdagította a levéltárat. Az 
emigráczió idejére nézve nagyérdekd adatokat foglal magában 
egy vétel útján megszerzett gyűjtemény, mely különösen a üál 
Sándor által 1860—1862 között tervezett erdélyi betörésre nézve 
ismeretlen részleteket foglal magában. 

Az újabbkori levéltári anyagból különösen kiemelendő Kossuth 
Lajosnak 1874. május 4-én Hajász Pál tállyai ág. ev. lelkészhez 
intézett levele, melyet a czímzett a levéltárnak ajándékozott. 
Ezen levélben, melyet mellékletül egész terjedelmében bemutatunk 
(4. melléklet), Kossuth nagyérdekű nyilatkozatokat tesz születése idő- 
pontjáról, melynek napját határozottan ő sem tudja. 

A letéteményezett családi levéltárak száma a lefolyt év 
alatt egygyel növekedett és néhány korábban letéteményezett 
levéltár kiegészítésben részesült. Ez új levéltár a Kapuváry 
családé, melyet dr. Nóvák Sándor osztálytanácsos helyezett letétbe. 
A még rendezetlen új levéltárral a családi letétemények száma 
nyólczvanháromra emelkedett. 

Korábban letéteményezett családi levéltárak közül a követ- 
kezőkhöz járult újabb kiegészítés: 

1. a Bartal-családéhoz és pedig összesen 79 db, melyekből 1 db 
a XIV., 1 db a XV. és 2 db a XVI. század középkori részére esik; 



112 A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 

2. a Berzeviczy család berzeviczei ágának levéltára, melyhez 
<lr. Berzeviczy Albert 4 i^abb dbbal járult; 

3. a Forgách családé, melynek anyagához gróf Forgách László 
és István a csákányi és alsókemenezei családi levéltárnak 4 ládát 
kitevő irataival járultak; ez anyag rendezésére még nem került a sor; 

4. a Péchy családé, melynek anyagát Fest Lajos ügyvéd 
58 dbbal egészítette ki; 

5. a gróf Széchényi családé, melynek állagához gróf Széchényi 
Sándor újabban 135 db irattal járult. 

A levéltárat a lefolyt évben 307 kutató kereste fel, kik 
annak állományából 7L934 darabot használtak; azonkívül 23 
téritvényre 757 db kölcsönöztetett ki. Összesen tehát 351 egyén 
72.591 levéltári dbot vett igénybe (190(5-ban a használat 284 
egyén részéről 61.526 db). 

A levéltári rendes munkálatokat, melyek különben az i^j 
szerzeményeket illetőleg hátralékot nem szenvedtek, nagy mér- 
tékben megzavarta egy munkaerőnek tartós betegsége, egy másik- 
nak egyéb külön hivatalos megbízása és az ennek következtében 
beállott erőhiány. A nagyobbmérvü bútorzási munkálatok is 
hosszabb időre meggátolták a rendes munkamenetet. Mindazon- 
által rendezési eredmények tekintetében a tavalyihoz képest 
visszaesés nem észlelhető. Erősen foglalkoztatta a levéltár meg- 
apadt személyzetét a családi levéltárak rendezése, melyek közül 
végleg felállíttattak, jegyzékbevétel kíséretében a következők: 

1. a lierzeviczy család kakaslomniczi levéltára, mely 30.947 db 
iratot, ezek között 10 db XIV., 20 db XV. és 12 db XVI. szá- 
zadi mohácsi vész előtti oklevelet foglal magában; 

2. a (iaál családé, melym^k darabszáma 1844: ezek közölt 
1 db XIV., 8 db XV. és 9 db XIV. századi középkori oklevél: 

8. a Kvassay család levéltárához járuló kiegészítés, melynek 
darabszáma 542; köztük 1 db XIV., 7 db XV. és 7 db XIV. szá- 
zadi középkori oklevél ; 

4. a báró Perényi családé 2K.485 db irattal; ezek között 
van 12 db Árpád-kori, 101 db XIV., 851 db XV. és 114 db XVI. 
századi mohácsi vész előtti eredeti oklevél; 

5. a gróf Barkóczy családé 15.817 dbbal; ezek között 1 db 
Árpád-kori, 8 db XIV., 20 db XV. és 14 db XVI. századi közép- 
kori oklevél. 



A M. N. Múzeum Széchényi Országos KOnyTtára az 1907. évben 113 

Az év végéQ folyamatban volt a már régebben letéteményezett 
báró Balassa levéltár óriási anyagának folytatólagos rendezése, 
továbbá megkezdetett a Szunyogh családi levéltár feldolgozása. 

* * * 

A könyvtári tisztviselők és alkalmazottak tudományos és 
irodalmi munkásságát a következő összeállítás mutatja. 

Dr. Fejérpatahy László 

m. kir. udvari tanácsos, osztályigazgató, egyetemi ny. r. tanár, múzeumi és 

könyvtári orsz. felQgyelő, a M. Tud. Akadémia rendes tagja és az Akadémia 

történelmi bizottságának előadója. 

1. Az Árpádok czimerei (Felolvasás a Magyar Heraldikai és 
Genealógiai Társaságban; megjelent a Csánki Dezső által szer- 
kesztett Árpád és az Árpádok ez. műben.) 

2. A Magyar Nemzeti Múzeum Szécbényi orsz. könyvtára az 
1906. évben (M. Könyvszemle 1907.) 

Id. Szinnyei József 
kir. tanácsos, múzeumi igazgató-őr, a M. Tud. Akadémia 1. tagja. 

1. Magyar írók élete és munkái: 1907. 102 — 107. füzet. 
(Xn. kötet 2—7. füzet. Sánta-Simor.) 

2. Timár-báz. Naplójegyzetek 1847 — 48. (Komáromi Lapok 
2—3 és 27—30. sz. Átvette: Magyar Állam 26., 27., 191 — 192., 
194., 197. sz.) Az egész különlenyomatban is megjelent. 

3. A régi Pest (Budapesti Hirlap 127. sz.). 

KóUányi Fere^icz 

pápai praelátus, jaáki apát, múzeumi igazgató-Őr, a hiteles helyi levéltárak 
országos főfelügyelője, a M. Tud. Akadémia 1. tagja. 

1. Szerkesztette a Magyar Könyvszemlét. 

2. A Szécbényi Országos Könyvtár története 1820-tól kezdve 
(kéziratban). 

Dr. Sebestyén Oyula 
múzeumi igazgató-őr, a M. Tud. Akadémia 1. tagja, a Magyar Néprajzi tár- 
saság főtitkára. 

1. A bún-székely hagyomány. (Székfoglaló értekezés. Felolvas- 
tatott a M. Tud. Akadémia 1907. ápr. 15-iki ülésén. Sajtó alatt.) 

2. A magyar népköltészet és gyűjtői. (Beöthy-Badics : A magyar 
irodalom története, 11. köt. 3-ik bővített kiadás. 216. 1.) 

3. Eovás és rovásírás. XI. befejező közi. Hamisítványok. II. 
(Etbnograpbia, 1907. évi foly. 74.) 

Magyar KBnyvuemle. 1908 II. faxet. ^ 



114 A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 

4. Petőfi ereklyéi a M. Nemzeti Múzeumban. (A Pesti Napló 
Petőfi-albuma 136. 1.) 

5. Egy XVIII. századi dalgyűjtemény töredéke. (Ethnographia, 
1907. évi foly. 249. 1.) 

6. Egy ó-magyar ballada beregvármegyei változata. (U. o. 124.1.) 

7. Déchy Mór: Kaukázus. (Könyvismertetés. U. o. 308. 1.) 

8. Főtitkári jelentés a M. Néprajzi Társaság 1907. évi rendes 
közgyűlésén. (U. o. 176. 1.) 

9. Gyűjtötte a bányászok régi mis tóriumait és népi színjátékait. 
10. Munkácsi Bernáttal szerkesztette az Ethnographiát. 

Horváth Ignácz 
múzeumi őr. 

1. Folyóiratok 1906. évből. (Melléklet a Magyar Könyvszemle 
1907. évf. 3-ik füzetéhez.) 

2. Történeti repertórium. (Századok 1907. évfoly.) 

3. A magyar bibliográfiai irodalom repertóriuma az 1906. év 
első három negyedében. (Magyar Könyvszemle 1907. I — FV. füzet.) 

Keresety István 
múzeumi őr. 

1. A hazai nem magyarnyelvű hirlapok bibliográfiája 1906. 
évről. (Magyar Könyvszemle melléklete.) 

2. Az országos zeneakadémia. (Művészeti Almanach 1908-ra.) 

3. Liszt, a mintakarnagy. (Zenevilág 18. ünnepi szám.) 

4. A m. kir. opera újdonságairól egy-egy czikk a »Vasárnapi 
Újság «-ban. 

5. Operai rovat a »Zeneközlöny« -ben. 

♦). »A magyar zene a nagyvilág előtt«, »Szózat«, »Mérföld- 
kőnél« czimű czikkek és több birálat a »Zenelap «-ban. 

7. »Operai képtelenségek«, »Monna Vanna«, »Dalnoki Béni«, 
»Zenei politika«, »Liszt Ferencz, Krisztus-oratóriuma«, »Kun László, 
Ezer magyar népdal«, »Az operaévad végén«, »A Caruso-est«, 
»A Tannhäuser új köntösben« czimű czikkek az »Az Újság« lapban. 

8. Vezetője volt az »Az Újság« zenei rovatának. 

9. Bírálatok és zenei hetiszemlék a Független Magyarország- ban. 

Dr. Áldásy Antal 
múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia 1. tagja, egyetemi magántanár. 

1. Zsigmond király és a velenczei köztársaság 1435 — 1437. 
Századok 1907. évfolyam. 

2. Könyvismertetések és birálatok a Századokban és a Turulban. 



A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 115 

Dr. Mélich János 
múzeumi őr, egyet, magántanár, a M. Tud. Akadémia I. tagja. 

1. Három helynévről (Századok 321. 1.). 

2. Szláv jövevényszavaink (M. Nyelvőr 155. 1.). 

3. Pápáig Páriz Ferencz székely szavai (M. Nyelv 116. l.). 

4. Az Árpádkori beczéző keresztnevek egy csoportjáról (M. 
Nyelv 165. 1.). 

5. Magyar szótárirodalom. Budapest, 1907. 

Kisebb értekezések: Párizs, Imre, Jobbágy, Eadócz, Eézmárk, 
Tárinca, Zülleni, A va-'vég^ folyónevek, Tarack, Ismeretlen magyar 
szótár (Megjelentek a Magyar Nyelvben és a Nyelvt. Közleményekben). 

Kováts László 
I. oszt. segédőr. 

1. A történelmi materializmusról. (Felolvasás a Nemzeti Szö- 
vetségben). 

2. A magyarországi czéhek keletkezésük első idejében. (Fel- 
olvasás ugyanott). 

3. Schvendi Lázár szerepe Magyarország történetében (kéziratban). 

Varjú Elemér 
I. oszt. segédőr. 

1. A Hunyadiak síremlékei a gyulafehérvári székesegyházban. 
(A br. Forster Gyula szerkesztésében megjelent Magyarország mű- 
emlékei I. kötetében.) 

2. A Hunyadiak síremlékei. (Archaeologiai Értesítő 1907. évf.) 

3. Jegyzetek a pécsi egyházmegyei könyvtárból. (Magyar 
Könyvszemle 1907. évf.) 

4. Gr. Károlyi Sándor temetési czímere. (Múzeumi ős könyv- 
tári értesítő, 1907. évf.) 

5. Az Árpádok képmásai. (Árpád és az Árpádok. Szerk. 
dr. Csánki Dezső.) 

6. Könyvismertetések a Turul 1907. évi folyamában. 

7. Szerkesztette a Turul 1907. évi folyamát. 

Dr. Vé'tesy Jenő 
I. oszt. segédőr. 

1. Hugo Victor két posthumus költeménye. (Egyetemes Phil. 
Közlöny I. füzet.) 

2. Szigligeti. (Felolvasás a Budapesti Phil. Társaság márcziusi 
ülésén- Megjelent: Egyetemes Phil. Közlöny 9. füz.) 

3. Bartók Lajos történelmi drámái. (Erdélyi Múzeum 1. füz.) 

8* 



116 A BL N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 

4. E. Kovács Gyula levelezése a M. Nemz. Múzeum könyy- 
iárában. (Magyar Könyvszemle 4. füz.). 

ő. A fehér vajda halála. Költemény. (Felolvasás a Kisfaludy- 
társaság márcziusi ülésén. (Megjelent: Vasárnapi Újság 17. sz.) 

6. Babenstein Bersabe. Wildenbruch Ernst színműve. Fordítás. 
(Először adták a budapesti Nemzeti Szinházban okt. 26-án.) 

7. Kisebb közlemények az Egyetemes Phil. Közlönyben, a 
Századokban és a Magyar Könyvszemlében. 



Dr. Gulyás Fdl 

II. oszt segédőr, oki. középiskolai tanár, a Múzeumok és Könyvtárak orsz. 
főfelügyelőségének népkönyvtári szakmegbizotfja, a »Magyar Könyvszemle« 

segédszerkesztőj e. 

1. Bibliográfia. Tizenkét előadás a Múzeumok és Könyvtárak 
orsz. Főfelügyelősége Y. könyvtárnoki szaktanfolyamán. 

2. A M. Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtárában lévő 
Aldinák leíró jegyzéke. Első négy közlemény. (Magyar Könyvszemle 
Í907. évf. I— IV. füz.) 

3. Vidéki könyvtáraink. (U. o. I. füz.) 

' 4. A könyvtári anyag kisejletezése. (Múzeumi és könyvtári 
értesítő 1907. évf. I. füz.) 

5. A hamburgi népkönyvtári intézmények. (U. o. II— IV. füz.) 

6. Les bibliothèques populaires de la Hongrie. (Le Bibliographe 
Moderne, 1907. évf. II— IIL füz. és külön füzetben Besançon, 1907.) 

7. Internationale Bibliographie der Kunstwissenschaft HI. évf. 
(Magyar rész.) 

8. Könyvismertetések : 1. Az egyetemes Fhilologiai Közlöny- 
ben : Wald (t. Anthologie des Foètes français contemporains. 

2. A Katholikus Szemlében : Haraszti Gyula, Corneille és kora. 

3. A Magyar Iparművészetben: Kersten Paul: Modemé Entwürfe 
für Bucheinbände. 4. A Magyar Könyvszemlében: a) Barcza Imre, 
Szent Erzsébet irodalma; b) Baschin Ottó. Bibliotheca geografica. 
XII. évf. ; v) Beck C. Jahrbuch der Bücherpreise. I. ; d) Bodleian 
library staffcalender ; ej British Museum Reproductions from illumi- 
nated manusripts. I — II. ; f) Brown I. D. A manual of practical 
bibliography; g) Bulletin de Tassociation des bibliothécaires français; 
h) Calvi Emllio. Bibliográfia generali di Roma ; i) Collîjn I. Katalog 
der Inkunabeln der kgl. Universitäts-Bibliothek zu Upsala ; j) Czim- 
jegyzéke a budapesti m. kir. tudományegyetemi könyvtár olvasóter- 
mének ; k) Evkönyve, Magyar Nyomdászok. XXII. ; l) Ferguson 
John. Bibliotheca Chemica ; w) Havi könyvészet; tv)- Jellinek S. L. 
Internationale Bibliographie der Kunstwissenschaft. III.; o) Kumlik 
Emil, Pozsony sz. k. város közkönyvtárának czímjegyzéke ; p) Múzeumi 
és könyvtári értesítő ; q) Repertórium, Bibliographisches IL köt. ; 



A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 117 

r) Savaye E. A. A manual of descriptis annotation for library cata- 
logues; s) Szûry Dénes. Száz év. Irodalom-nyelvfejlôdés. 

9. Tizenöt vegyes közlemény a Magyar Könyvszemlébe. 

Dr. Bártfai Szabó László 
IT. oszt. segédör. 

1. Kőváry Lászlóról nekrológ. (Turul 1907. 3. füzetében.) 

2. Károlyi Antal gróf élete, 1732 — 1791. (Sajtó alatt.) 

Dr, Fitos Vilmos 
gyakornok. 

Az emberi szellem jelenségeinek magyarázata Bodnár Zsigmond 
»erkölcsi törvény «-ében. (Sajtó alatt.) 



Zászló János 
gyakornok. 

1. Eomán származású írók élete és munkássága. Magyar írók 
élete és munkái 101 — 110. füzetében. 

2. A hazai hírlapirodalom 1906-ban. I. A magyar hirlapiro- 
dalom. Melléklet a Magyar Könyvszemle III. füzetéhez. 

3. Ugyanaz különlenyomatban a Magyar Könyvszemle 9. füzetéből. 

4. Vulcanu József halála. Ethnographia 6. füzet. 

5. Bartha Miklós Összegyűjtött Munkái. Sajtó alá rendezték 
dr. Samassa János és Zászló János. Előszót írt az irodalmi részhez 
Ábrányi Kornél, a politikai részhez Holló Lajos. Eger, Érseki 
lyceumi könyvnyomda 1908. (Sajtó alatt.) 

6. Erzsébet Királyné Emlékezete. Cyprus Agak Erzsébet Magyar 
Királyné Sírjára. Irta Bartha Miklós. Készlet »Bartha Miklós 
Összegyűjtött Munkái »-hói. Sajtó alá rendezték dr. Samassa János és 
Zászló János. Eger, 1907. Érseki lyceumi könyvnyomda. 

7. Czikkek és fordítások a »Familia« (Nagyvárad), »Telegraful 
Roman << (Nagyszeben), »Magyarország«, »Budapesti Hirlap«, »Gazeta 
de Dumineca« (Szilágysomlyó) czímű lapokban. 



Jahibovich Emil 
gyakornok. 

A Magy. Tudományos Akadémia részére sajtó alá rendezte 
Calepinus Dictionariuma 1585. évi lyoni kiadásának második felét. 



118 A M. N. Múzeum Széchényi Országos Könyvtára az 1907. évben 

Dr. Sufflay Milán 
gyakornok. 

1. A Nelepicsek hagyatéka (két közlemény). Tarul 1907. 
1—2. f., 3. 

2. Könyvismertetések: a) Görög Imre: Gr. Zrinyi Miklós a 
költő mint államférfi. Századok 1907. 352. ].; h) T. Smiciklas: 
Cod. dipl. regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae vol. III., IV. 
Századok 1907. 838. 

3. Sigillum citationis. Mittheilungen des Instituts für österr. 
Geschichtbforschung. 515—8. 1907. 3. füz. 

4. Németre fordította dr. Békeíi Rémig: >A Balaton környé- 
kének egyházai és várai a középkorban« czímű művét. 



Dr. Bajza József 
gyakornok. 

1. A kurucz költészetről. (Felolvasás a Budai Közművelődési 
Körben.) 

2. Kritikai és polemikus czikkek : a) Szarvacs (Magyar Nyelvőr 
2. f.); bj Kovács Dezső: Beniczky Péter élete és költészete (Phil. 
Közi. 4. f.) : c) Kisfaludy Károly hatása Katonára. Megjegyzések 
Rakodczai Pál czikkére (Ír. tört. közi. 2. f.) ; d) A két Kisfaludy 
és a nyelvújítás (Magyar Nyelv. 10. f.). 



Dr. Sulica Szilárd 
gyakornok. 

Adalékok Jovius »Historiarum »ui temporis« magyar vonatko- 
zásainak forrásaihoz. Budapest, 1907. Országos Községi Központi 
nyomda r.-t. 



AZ »ORTHOGRAPHIA VNGARIOAc 
ÉS A MAGYAR HELYESÍRÁS* 

(Egy hasonmás melléklettel.) 
Dr. Melich Jánostól. 

Bibliográfiai, nyelvészeti és irodalomtörténeti szempontok- 
J)ól egyaránt fontos, hogy a XVI. század magyar nyomtatványaiból 
azok, a melyek egyetlen egy fennmaradt példányban ismeretesek, 
betűhű kiadásban, lehetőleg facsimiléban újból kiadassanak. Dévai ^ 
Biró Mátyásnak két magyar nyelvű műve van, s mindkettő csak 
egy-egy teljes példányban ismeretes (v. ö. RMK. I. 20, 353. sz.). 
Az egyiket, a melyen rajta van, hogy Dévai műve, betűhű kiadás- 
ban 1897-ben tette közzé a M. T. Akadémia ; a mű czíme : 
»AT Tíz PARANTSOLATNAC. AH HIT AGAZATINAC, AM MI 
AT'A^NCNAC, ^.S AH HIT PETS/ETINEC RÖVIDEN VALÓ 

MAG'ARA'ZATT'A. MATAS DÉVAI «.^ A művön nincs 

rajta, hogy mikor jelent meg; Szilád y Áron azonban valószínűvé 
tette, hogy 1538 elején került ki a krakkói Vietoris sajtója alól» 
(v. ö. AT. 126.). A másik mű névtelenül jelent meg ; a meglevő kiadás- 
nak czíme •ORTHOGRAPHIA VNGARICA 1549«, Krak- 
kóban, Vietoris özvegye sajtójának nyomása. Irodalmunkban két 
ízben adták ki, az egyik kiadó Kazinczy Ferencz volt (vö. 
Magyar régiségek és ritkaságok Pest 1808), a másik pedig Toldy 

* Felolvastatott a M. T. Akadémia I. osztályának 1908. május 4-én 
tartolt ülésén. 

» Ô maga nevét Dévay-y Dévaj-, Dévaj-, Dévai-, DEV^AI-, Deuay- 
nak, kortársai Deuafi)-, Deway-nak írják (vö. A T. czímlap, 128, 130, 
132, Í33, Ul, 142, Sylvester nyelvt., Szilády A., Régi m. költök tára II. 
127—128, 427—432). 

■ Kiadja a Magyar Tud. Akadémia, Budapest, 1897. — A kiadás végén 
Jegyzetek és Dévai, illetve Dévaira vonatkozó levelek Szilády Áron közlésé- 
ben. — Az unicum példány az Erdélyi Múz. Egylet tulajdona, jelzete : 
>RMK. I. Hung. 5.c Ez értekezésben a müvet A T-vel idézem. 

■ A régebbi nézet az volt, hogy a mü 1543—50 közt jelent meg 
(RMK. I. 353). 



120 Az »Orthographia Vngarica« és a man^ar helyesírás 

Ferencz (vö. Corpvs grammaticorvm lingvae hvngaricae vete- 
rvni, Pest 1866, 97—114. 1.). Nem bírálom, hogy TÓldy kiadásá- 
ban mennyi a hiba, csupán azt emelem ki, hogy a helyesírás 
történetét csak akkor lehet igazán tanulmányoznunk, ha vagy 
magukat az emlékeket, vagy pedig azok hQ reprodukczióját tanulmá- 
nyozzuk. Minthogy pedig az »Orthographia Vngarica« csak egy 
példányban ismeretes, ^ ez emlék tanulmányozását akarjuk elő- 
segíteni, amikor ez értekezésünkhez az Orthographia Vngarica-t 
teljes hű reprodukczióban mellékeljük. 

Fentebb említettem, hogy az »Orthographia Vngarica« név- 
telenül jelent meg. Hogy ki a mű szerzője, azt Révész Imre 
bizonyította be kétségbevonhatatlanul (vö. Dévay Bíró Mátyás 
első magyar reformátor életrtyza és irodalmi művei. Pest 1863, 
99—116. 1). Révész szerint Dévai Bíró Mátyás a mű szerzője. 
Bizonyítása erre nézve a következő: 

Az »Orthographia Vngarica« azt tanítja, hogy »micor ec 
kft ighétske, a^, ez, olF ighe eleibe vettetic, ki consonansrol kez- 
detié el, accor azocotis vg'an azon consonanssal kell írni, ki az 
vtánnoc való ighénec elein vag'on* ; tehát azt követeli, hogy 
ab harát, ap imp^ em mester^ ed deák stb. legyen az írásmód. 
Az-i, ez-i csak akkor kell írni, a mikor a szó magánhangzón 
kezdődik. 

Ezt az írásmódot Dévai AT. müvében keresztül is vitte.* 
Az írásmód ellen Eniösi Sylvester János tiltakozott. Két helyen 
is kifejezte ellenkező nézetét. Egyik tiltakozását egy levél külső 
oldalára írta (vö. AT., akadémiai kiadás 187. 1.: »rationem scri- 
bendi in nostra lingua Matthiae nostri non in omnibus probarem«, 
1588. máj. 9. levél, vö. még Werner Gy. levelében u. o. 134. 1.), 
a másikat pedig nyelvtanában közli. Az 1539-ben megjelent 
»Grammatica hvngarolatina«-ban ezt mondja (D,„ verzó-ja) : 

»Deua[ius?] noster Uteris prodidit huius articuli extremam 
literani z ad omnes earn sequentes literas immutari debere, non 

' E példány a M. N. Múzeum tulajdona (jegye lUlK. 19). A Múzeum 
alapítása elolt Széchényi Ferenc gróf könyvtára tulajdona volt Sándor István 
is ismerte, inert Sokfclé-je 1795 : 96. lapján említi. A következőkben 0.-val 
rövidítem. 

* 0.-ban e tekintetben sok a hiba, de ennek oka, hogy a fennmaradt 
kiadást nem Dévai rendezte sajtó alá (lásd lejjebb). 



Dr. Meüch Jánostól 121 

secas ac apud latinos usu uenire sólet in praepositione ad, cum 
in compositionem uenit, oft harat, ac christtis, ad doctor, af far- 
has^ ag galamb, ah harang^ ah kalan, al lo, am mester, an nem- 
zetj ap pap, ar remete, as sereg, at tengher, au uarga etc. his 
enim et similibus utitur exemplis. cuius ratio quamuis amici, mihi 
hand probatur. Primam quod, etsi uulgus imperitum ad hunc 
loquatur modum non continuo turn illius patroeinandum est, quin 
potius remedium illi quaerendum. Deinde quod particulae oft, ac, 
ad, af, etc. in nostro sermone, omni prorsum carent significatione 
praesertim extra compositionem . . . Postremo quod in omni 
ferè lingua est quaedam in pronunciando uarietas, ratio tamen 

Orthographiae apud omnes certa est et apud nos, 

etsi sunt qui pronuncient ab barat, af farkas, ap pap, ad diak, etc» 
articuli tamen extrema litera perpetuo scribenda est per z . . .€ 

Sylvester tehát nem tagadja, hogy a népnyelvben ab barát, 
af farkas, ap pap stb ejtés közönséges ejtés, ^ az írásban val6 
feltüntetése ellen azonban, a mi az etimológia rovására van^ 
tiltakozik. 

E tiltakozásból már most kétségtelen, hogy az »Orthographia 
Vngarica« Dévai Bíró Mátyás műve. 

A szerzőn kívül egyéb tanulságos dolgot is kiderített Révész, 
Ilyenek : 

a) Az »Orthographia Vngarica« általunk ismert 1549. évi 
kiadása »vionnan meg igazytatott, es ki niomtatott« kiadás, a 
melyet több kiadás előzött meg. Az első kiadás 1588-ban jelen- 
hetett meg Üj-Szigeten ; ez az első kiadás tartalmasabb volt, mint 
a fennmaradt. 

bj A művecske czélja, hogy »a magyarok írni és olvasni 
megtanuljanak, hogy így a szentírást érthessék«, forrása az imád- 
ságokat illetőleg Luther latin nyelven 1529-ben megjelent kis 
kátéja, a mi kizárja azt, hogy az >Ortliographia Vngarica« szer- 
zője katholikus ember lett volna. 

» Ez ejtésre vö. Gyöngyösi szótár-töredék XXVII— Vili. lap, ZoíwaiGy.: 
Nyelveml. 120. 1. : an nagy Bécsi kód.-ból, 137 1. : am mi Birk-kód.-ból, 
Nyr. XIV. 202: accapu Németújv. glosszákből; a jelenség magyarázatára vö. 
Kräuter Ferencz, Nyr. XXXVI. 118—123, e szerint a fejlődés ez: az barát > 
ah barát >• ab barát >• a barát; az ah írás gyakori, vö. még Nyr. XIV. 
202., Simányi, Die Ung. Spr. 222. 



122 Az »Orthographia Vngarica« és a magyar helyesírás 

c) Az 1549. évi »Orthographia Vngarica« előszava ez: »Az 
olvasonac isteni keduet kérB. A.«. Ez a B. A. = Abádi Benedek, 
a ki egy korábbi kiadásnak volt a nyomtatója. 

d) Az 1549. évi kiadás »valamely hanyag és kellő nyelv- 
tani műveltséggel nem biró embernek üzleti vállalata vala«. 

Azok, a kik az »Orthographia Vngarica «-val foglalkoztak, 
mind elfogadták Révész Imre megállapításait. így tett Tóldy 
Ferencz (vö. Corpvs grammaticorvm, IX— X. lap), i Szdbó Károly 
(vö. KMK. I. 20), Szüády Áron (vö. Régi magy. költök tára II. 
427—432, és AT. kiadásában). E tudósok közül Tóldy Dévai 
szerzősége mellett még egy fontos és becses bizonyítékot is fel- 
hozott. Erre vonatkozó szavai ezek : »A hönyv szerzőjének pedig, 
épen a többször érintett helyesírási tannál fogva, nem lehet mást 
mint Dévai Mátyást tartanunk, mire csalhatailanúl mutat az 
AE-nek É helyett mind az Orthographiában, mind a Dévai hit- 
tani kézikönyvében használtatása is, mit minden más régi írónk- 
nál hiában keresnénk« (vö. (Corpvs gramm. XI. 1.). 

Hogy Toldy e szavait megértsük, szükséges dolog tudnunk, 
hogy Dévai mindkét mftvében általában különbséget tesz a nyílt 
hosszú é (ezentúl v vei jelöljük) és a zárt hosszú é közt. A nyiltat 
í?-ve!, a zártat ^-vel jelzi. Az O.-ban erre nézve ezt olvassuk : 

»e, e, ennec micor meg vonitua vag'on az also fele, accor 
iol meg kell vonni mintha kettős volna, mint itt, çles kçs. 
Eg'çbcor nem kell meg vonni mint itt, eleuen ember . . . 

(?'. effelett az kis vonitiis i helett vag'on, ig' kell mondani, 
/fep lépes méz<. 

Dévai tehát világosan mondja, hogy más é hang van az 
éles l'és szavakban, mint a szép, lépes lníf^-félékben. Az utóbbiak 
csoportjába tartozó é-k közül az ií^Z-szóban még azt is megteszi, 
hogy az é helyett eí-l ír, lehet, hogy nem hibából, az adat ez: 
ITKILETREVL (0. 23. lap). A mint már most ebben az egy 
példában é helyett cí-t írt, azonképen tesz kivételeket az c-vel 
jelzett régi éT-vel bíró szavakban is. Dévai ugyanis a következő 
szavakat: és (und), iercsztény, két {And), pecsét^ üdvözitlmh a^X^ín- 



> Toldy hibásan mondja, hogy Révész szerint az első kiadás 1539 előtt- 
ről való, mert Révész megjelenési évnek határozottan az 15H8. évet jelöli meg. 
Toldy az loi9. évi kiadást másodikníík tartja, a mit Révész sehol sem állit* 



Dr. Melich Jánostól 123 

dóan es-nek, kerezt'çn-nék, kçt-nék, petsçt-nék ädllS^^tçnc-nék írja 
(lásd szavak közt), a mikor azonban e szavakat nagy betűvel 
kell írnia, olyankor az ^ helyére vagy E-t, vagy Ä\-i ír, tehát az 
^^-t iES-nek (AT 1), a hereof ^n-i KEREZTVKN-nek (0, 13, 20), 
a k^t-eí K^T-nek (0. 9), a petsçt-ei PETS^T-nek (AT 1), az 
udiiôzitçncei VDVÖZn\*:NK-nek (0. 12) írja, más szóval Dévai a 
régi m. ê, mai m. é helyén nagy betű íráskor e helyeit a lat. ae-i 
használja. Minthogy ezt más nyomtatványban nem találjuk (1. erről 
lejjebb), Toldy szerint ez is bizonyítja, hogy az »Orthographia 
Vngarica* Dévai Bíró Mátyás szellemi terméke. 

Mielőtt már most tovább mennénk, szükségünk van arra, 
hogy megállapítsuk, vájjon az ^ Dévai müveiben csakugyan a nyilt 
hosszú ê-i jelöli-e, s mi az eredete nyomtatványainkban, kéziratos 
jn Öveinkben az ^jegynek. 

Kezdjük az utóbbival. Simányi Zsigmond azt írja (vö. Die 
ungarische Sprache 231. 1.), hogy az ç jegyet ê értékben Heltai 
«Gáspárnak köszöni irodalmunk. Minthogy ki fog derülni, hogy 
Dévai Ç'ie álialÁhsin ê^ Simony i tanitása javításra szorul. Hogy azon- 
ban kinek köszönhető általában irodalmunkban az e, arra nagyon 
nehéz megfelelni. Egy bizonyos, s ez az, hogy a Bécsi- és a 
Münchení-kódex írása előtt (146()) a nyelvünkben meglevő kétféle 
e-i (e, é*, í, é) nem különböztették meg, a minek okát senki eddig 
nem kutatta. Az is bizonyos, hogy a magyar szavakban az ç jegyet 
tudatosan a XVí. század kezdte használni: én erre a legrégibb 
példákat Komjáthy B. »Szent Fái Levelei« ez. könyvéből tudom 
Oiiegjel. ir)33-ban, vö. Nyr. XVIll. 308, 315, Tüz. Magy. Nyelvt. 
1)6, 204, Nyk. XXXI. 94). ^ S éppen Komjáthy neve az, a mely 
4iz p jegy eredetét illelöleg a helyes nyomra rávezet. A felelet meg- 
adásánál kutatnunk kell latin nyelvű emlékeinket, valamint a 
latin nyelv hangtörténetét. 

A legrégibb magyar oklevelekben, krónikákban, azon a 
helyen, a hol mi ma a latin szavakban ae-i írunk, nem ae-t, 
hanem ^-t, e-t találunk; Xí., XII. századi okleveleinkben sQrüen 
fordulnak elő a hxmgari^y TJnjariv, Fannoniv^ sancte et indi- 

* Zolnai Gy., »Nyelvemlékeink« ez. művében magyar nyelvű kódexek- 
ben található f-ről is beszél, de hogy melyik kódexben található e jegy, nem 
«mliti. 



124e Âz »Orthographia Vngarica« es a magyar helyesírás 

uidu^ trinitatis, negligentia^ anim§ me§, dominiez incamationis 
(e példák Fejérpataky László »III. Béla kir. oklevelei«, továbbá 
»Kálmán kir. oki«, valamint >II. István oklevelei c ez. értekezé- 
seiből vannak véve) írott alakok, a hol az e állandóan a mai latin 
írásbeli ae helyén áll. Később ezt az ç-i az egyszerű e váltja fel. 
Anonymus már általában e-i ír, ez van a XIII., XIV. s nagyrészt 
a XV. század latin emlékeiben is. Ez van a magyar nyelvtt 
kódexek itt-ott előforduló latin idézeteiben is. Zólnai Gyula a 
Nádor-kódex ilynemű latin idézetéről ezt mondja (Nyelvemlékeink 
169. l): »A codex latin orthographi^a a középkori írásmódot 
mutatja, a mely a philologiai kutatások eredményein alapuló mai 
írástól némely pontokban különbözik. Nevezetesen az ae és oe 
helyett akkoriban egyszerűen e-t . . . írtak.« 

A humanisták működésével ez az írás egyszerre megváltozik. 
Erasmris pl. a »De recta latini graeci'qve sermonis pronunciatione . . . 
Dialógus« (1528-ban, a mű megvan az Egyet, könyvtárban, Budapes- 
ten, Ha. 1520 jegy alatt) ez. íiiűvében felváltva hol g-t, hol oe-t ír. 
Fontos azonban, hogy az c-t mindig csakis a lat. ae helyén írja. 
A humanisták elevenítik fel az f-t a latin írásban, a melyet a 
XVI. század folyamán az ae teljesen háttérbe szorít. Dévai latin 
műve, Murmellms szójegyzéke, Sziki^zai Fabricius szótára már 
állandóan ac-i ir. 

Nézetem szerint tehát az e jegy a mi irodalmunkban a 
hazai humanisla, első sorban erazmista mozgalmaknak köszön- 
hető. Erazmista volt Komjáthy^ az volt Sylvester * is. Ezek az 
erazmisták hozták be tehát irodalmunkba az e jegyet. 

Az a kérdés, mi volt a lat. ae, illetve ç, e különböző korok- 
beli egyházi latin kiejtése. Erre azt feleljük, hogy pontosan nem 
tudjuk: nekünk azonban úgy látszik, hogy a X., XI. 'századi egy- 
házi latinban és később is ugyanúgy ejtették, mint a latin e-t. Ezt 
abból következtetjük, hogy az ilyen görög eredetű szavakat, mint 
ëcclrsïfl, ëdësln (exxXr^oia), ëpïscojnis (á::í^xo::o;) ecclesia-, episcopus- 
nak is írták, sot előfordul aecclesia írás is (vő. Magy. Könyv- 
szemle Xll. [új foly.] líi^l A vokális tehát kétségtelenül nyilt e 
volt. A kvantitásra nem tudunk határozott feleletet adni az egy- 

» Nb. A lat. silva szót Erasmus sylva-nak írta (vö. De recta . . . pron. 
diai. 3. 1.), nyilván azért, mert a görög uXr^-ből származtatta; ezért írta Syl- 
vester is a maga nevét y-nal. 



Dr. Melich J&nostól 125 

házi kiejtést illetőleg. Nekünk úgy látszik, hogy az egyházi latin 
kiejtés végelemzésben a vulgáris latin kiejtésre vezetendő vissza, 
a melyre különböző korokban nagyban befolytak részint az irott 
nyelv, részint országonként a különböző újlatin nyelvek. E szerint 
az egyházi latin kiejtésben volt olyan korszak, a mikor a vulg. 
latin nyelv vokalizmusa érvényesült. Erről a vokalizmusról pedig 
tuciyuk, hogy benne a mennyiséget a vocálisok minősége váltotta fel. 
A vulg. latinban tehát nem volt rövid és hosszú vocális, hanem 
e helyett volt zárt és nyilt. így volt zárt és nyilt e is (jelölve 
latin nyelvtudományi művekben e-vel és f-vel). A vulg. latin, 
illetve egyházi kiejtés e sajátságában kell keresnünk annak az 
okát, hogy a magyar magánhangzók hosszúságát a legrégibb 
időktől egész a XV. század végéig egyáltalában nem jelölték 
<lásd erről lejebb). 

A latin nyelvtudomány kimutatta, hogy a régi lat. ai, class, 
latin ae már a Kr. u. II. század óta a népies kiejtésben (lingua 
rustica) nyilt e volt. Az összehasontitó nyelvtudomány aztán be- 
bizonyította, hogy ennek egykor nyilt hosszú e-nek kellett hang- 
zania (vö. Afeyer- Lübke, Einführung 93, 101, Sommes-, Handbuch 
der lat. Laut- und Formenlehre 63. §). 

Nagyon tanulságos már most vizsgálni, hogy a magyar nyelv 
közvetett vagy közvetlen latin jövevényszavaiban mi felel meg 
a vulg. lat. c-nek (< class, lat. e, ae, részben ö, oe) és f-nek 
(< class. lat. ö, í, részben oe). A mi latin jövevényszavaink közt 
vannak e-vel (nyilt ç, pl. Egyed, Egyiptom), é'-vel (zárt f, pl. Egyed, 
sekrestye, remete, ërëklyc, bestia >^ hëstye), s e-vel hangzó szavak 
(pl. dézsma, eklézsia, Jézus, kréta, plébános, prédikál (-dikátor, 
-dikáczio), prédál, prépost, tégla, ténta stb.). Ha már most az e-vel 
hangzó szavakat magyar nyelvtörténeti fejlődésükben figyeljük 
meg, akkor azt fogjuk látni, hogy egy részüket régen c-vel írták, 
tehát nyilt rövid vagy hosszú e-vel mondták, más részüket pedig 
a zárt közép ^nek megfelelő jellel jegyezték le. Ilyen példáink a 
következők : 

a) é-vel hangzó példák: régi m. dezma, mai m. dczma, 
dézsma (Magyar Nyelvészet V. 391, NyK. XXXI. 105); a lat. 
décém, décïma szóban, a melylyel e szavunk összefügg, nyilt e 
van (vö. Melich, Szláv jövevényszav. 1. 2, 241) || régi magy. Jézus 
(Nyk. XXXI. 106), mai magy. Jézus < lat. Jesus, (gör. Mr^aou; ; olasz 



12B Âz »Orthographia Vngarica« es a magyar helyesírás 

Gesù zárt ^-vel (»echt volkstümlich *Oisù wäre«, Gröber^ Grund- 
riss I* 661) ; nem lehetetlen, hogy a gör. yj daczára egyes helye- 
ken hosszú nyilt e volt a szóban, v. ö. eklézsia szónál || régi m. 
prépost, mai magy. prépost (vö. Magy. Nyelvészet V. 391, régen 
írva magyarul praepost is, Melich, Szláv jövevényszav. I. 2, 385) 
< vö. lat. praepositus || régi m. prédikálás (vö. Szavak közt), 
mai m. prédikálás (egyéb alakváltozatok MTsz.) < lat. praedi- 
care \\ régi m. zséllye (Magy. Nyelvészet V. 391), mai magy. 
zsöllye; e szóban, bár végelemzésben a latin sedile, esetleg sella 
szóval függ össze, a magyarra nézve aligha szabad e-böl kiindu- 
lnunk, vö. ném. siedehíuhl, cs. éidle (lásd Melich, Szláv jövevény- 
szav. I. 2, 409). — Azt hiszem, bár adalom nincs rá, hogy nyilt 
hosszú é volt az eklézsia szóban (vulg. lat. eclçsia, Meyer-Lübhr 
Einführung 108), úgyszintén a plébános (vö. plëbs, a vulg. lat.-ban 
nyilt g-vel) és a prédál szavakban is. 

b) é-\e\ hangzó példák: tégla (Nyk. 31 : 1(X)) < lat. tőguhr 
vulg. lat. *tçgla \ ténia (Nyr. 31 : 100) < lat. tincta, vulg. lal. 
*t^cta. Hasonló esetek kréta < lat crëta, vulg. lal. crfta; zárt 
rövid ^í-böl lett bestye, paizs^ (> ol. paese) stb. 

A magyar nyelv latin jövevényszavaiban nyoma van a vulg. 
lat. ff és (? ejtése közti különbségnek, a mint nyoma van az ilyen 
ejtésnek más róm. kath. népek jövevényszavaiban is (vö. lat. 
Signum: ném. sçgen, t. zehnat stb., a hol az e-k vulg. lat. ('-bol 
magyarázandók). Hogy az ilyen c-k, f-k mely szavakban hang- 
zottak a magyarban röviden, melyekben hosszan, azt minden 
egyes esetben csupán a nyelvtörténeti vizsgálatok dönthetik el. 

Az eddigiekben két dolgot láttunk : a) A magyar nyelv latin 
jövevényszavaiban a vulg. lat. e-nek (class, lat. é'-ből, ae-ból, 
esetleg ^-ből) és a vulg. lat. f-nek (class, lat. g, ?, oe) nyilt f, e 
és zárt f, é felel meg. b) A humanisták a lat. ae helyén sokszor 
írtak f-jegyet, a melyet ok a régi kéziratokból elevenítettek fel. 

Dévai Biró Mátyás is így írt. Lalin nyelvű művében (vö. 
S:abó, RMK. 111. 318, a múzeumi példány jegye Polem. 975), leve- 
leiben állandóan ae-i ír, magyar nyelvű művében azonban a latin 
idézetekben ae helyén e-i (ritkán e-t) használ. Dévai ugyanis 
könyveiben a szentírási helyeket így idézi: Marci 12. (0. czím- 
lap), Exodi XX. (0. 11. 1.), Alatthci 6. (AT. 84), Lticae V. (Dispv- 
tatio, ezímlap), azaz az idézettek nevei genitivusban állanak. Ha 



Dr. Melich Jánostól 127 

tehát Dévai ezt írja: Osee 12 (AT 34), Esaie 8 (0. 19, egyszer 
Esaie AT 14), ezt Oseae, Esaiae helyett állónak kell tekintenünk 
(vö. Lucae Dispvtatio, czímlap és Ltcce AT 84). 

E példákhoz járulnak még: Hebre (= Hebraeorum, AT 13, 
24, 80, 97, 105, egyszer Hebre. AT 21), Matthe (0. 20, 23), 
Matthçi (= Matthaei AT 84) s erre vö. »szent MatencU^ (AT 87). 

Mindebből tehát az derül ki, hogy Dévai a lat. ae helyett 
fi-t (ritkán és elvétve e-t) is írl. 

Itt jegyzem meg, hogy Dévai hatása látszik meg a (iyön- 
gyösi szütártöredék helyesírásán. E szótártöredékben ugyanis 
am mi^ ab barát stb.-féle írásmód mellett (f helyett a-t is talá- 
lunk írva (= ae helyett), még pedig kisbetűs alakban, pl. ^ 
(eoelum) a'flf-nek (lásd Szavak közt), méh (apis) maVí-nek, len: 
Za'nvazon-nak stb. van írva. 



Az előző sorokban arra kerestük a feleletet, honnan vette 
Dévai, illetve minő eredetű irodalmunkban az e jegy, s azt talál- 
tuk, hogy irodalmunkba e jegyet a humanisták, első sorban az 
erazmisták hozták be. A humanisták a lat. ae-t p-wel és ae-vel 
írták ; hangzásra e jegy rövid (és esetleg) hosszú e volt az ö 
latin kiejtésükben. 

A következő sorokban már most összeállítjuk azokat a 
magyar eseteket, a melyekben Dévai az e jegyet használja, s össze- 
vetjük egyéb emlékeinkkel, vájjon az tj jegy csakugyan a nyílt r 
hangnak a jegye-e. 

A) Szavak. 

a'Mig : * add§g AT 24 (háromszor) ; az 0.-ban agdig (9. 1.). 

Vájjon a szóban zárt vagy nyílt hosszú é volt-e, arra vö. 

Ragozás ; 
be (igekötő): bg 0. 10, 15, 17 (háromszor), 18, 24 (kétszer), 2r>, 

AT 56, 88, 92, 98, 99 (kétszer). Az AT-ben többször be is: 

' A cziműl írt alak a mai irodalmi. AT = Dévainak önmaga által, 
O. más által sajtó alá rendezett müve. MNy. = Magyar Nyelvészet V. köt.: 
A' magyar nyelvben hajdan megvolt kétféle hosszú e, azaz é és e"-rül Btidenz 
Józseftől. NyK. = Nyelvtudományi Közlemények: XXXI. köt.: Suhajda Lajos: 
Az Érdy- és a Jordánszky-kódex kétbetűs magánhangzói. 



128 Az »Orthographia Vngarica< és a magyar helyesírás 

AT 12, 13, 22, 55 (négyszer) stb. — Nyílt hosszú e-ejtése 
valószínű; vö. bél^ a melyből a be ered; fejlődés: bel > 
bê > be {Szinnyei Nyh» 134) ; 

Bécs: b§ts 0. 6 (ötször). Nyílt hosszú 6-vel M. Ny. V. 390; 

M; l^l 0. 4. Nyílt hosszú a-vel MNy. V. 390, Nyk. 31:105; 

belé: çn belçm AT 35, ♦ bek AT 29, 34 ; ^-jéről lásd a Ragozást; 

— béli: beszédben AT 38, Christiisb^i AT 31, 79, menorszw]' 
beihez AT 70, rendbeli AT 31, 49, 50, irgalmasságab^i AT 
93, Istenben AT 102. A szó, a melyből származik, nyílt 
hosszú e-vel van vö. bä; 

czégér: czçgçre AT 29, 107, cz^j^rt AT 107, ettzeg^r AT 29 (= 
egy czégér) ; ^-jéről lásd pelengér; 

czél: czçla AT 72, 77, 93, cz§lba AT 17, cz^lnac AT 77, cz^lra 
AT 17. E szóban eredete alapján is (vö. szláv cáZi, ném. ziel), 
meg más tanúságok szerint is (vö. NySz. : czily MTsz. : cziJoz) 
hosszú zárt é van ; 

cs^lö : czQplô 0. 6 ; ugyané helyen az 0. a régibb irodalomból idéz 
tsèpel adatot is (mit jelent? de Bécsi cod. zárt e-vel 252. 
lap). E szóban a régi irodalomban és a népnyelvben csíp —, 
(vö. NySz., MTsz), csiplő alakok vannak, a mi valószínűvé 
teszi, hogy itt eredeti zárt é volt. 

— é: pl. pape 0. 10, Istcnçt AT 29 stb. vö. Ragozás, képzés: 
ezzel szemben a kérdő e ? állandóan é, pl. : tévéCgetec é 0. 
(czímlap), láddé AT 13, çrthett'ûcké AT 16, lásd még 
19, 28, 34, 39, 48, 50, 66, 77, 102. lapokat. Nb. a kérdő 
e Sylvesternél i-vel Nyr. XXVI. 404. Nyk. 31 : 209. 

eddig: eddçg AT 32, 101; vö. addig, 

ég (coelum) : ^b6l 0. 23 ; nyílt hosszú e-vel, vö MNy, V. 390, 
NyK. 31 : 105 ; 

egyéb: eff(:b 0. 1, 4, 11, 16; AT-ben is állandóan e^^b (vö. AT 
2, 4, 7, 13, 14, 15, 23, 25, 34, stb. stb) egy esetet kivéve, 
a hol efjéb áll (AT 24) | eli^hfitt AT 68, efjqbcor AT 110. - 
Nyílt hosszú e-vel másutt is, vö. MNy. V. 391. NyK. 31 : 202, 
209; 

együvé: nem fér eg^uv^ AT 94 ; — e-jéről lásd a »Ragozás c-t 

éh: çh voltodot 0. 24 ; — nyílt hosszú e-jéről l NyK. 31 : 105. 

éhezni: eheznec AT 49, (^heztec 0. 21, ^hezém 0. 24, 25, çhezt^l 
0. 25 ; — e-jéről lásd éh szónál ; 



Dr. Melich Jánostól 129 

éliség: çhség AT 51, çhséggel AT 48 ; — í-jéről éh szónál ; 
élni: egyszer tévedésből ^lec çn 0. 19, máskor állandóan mind- 
két műben ^ni ; — a szóban zárt hosszú é az eredeti, vö. 
NyK. 31 : 95. 
ées: §les kçs 0. 4; — nyílt hosszú e-vel másutt is, vö. NyK. 

31 : 105 ; 
elő: dç mehessen AT 17, vegôenc el§ AT 21; máskor mindég 

dS (vö. AT 20, 26, 31, 38, 39, 42, 50, 51 stb.) ; — e-jéröl 

lásd a » Ragozást «-U 
előbb: el^b 0. 21, AT 11 ; (vö. elíbb MTSz.) ; — ékjéről 1. elö ; 
etnber: tévedésből egyszer emb^r AT 28, máskor mindég mindkét 

műben emberi- 
én: gn 0. 1, 11, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, AT 2, 

12, 18, 22, 23 stb., stb ; nagy betűvel való íráskor EN, En 

AT 22, 0. 18 ; — a szóban nyílt hosszú ê az eredeti, vö. 

NyK. 31 : 105, 206; 
érezni: çreznec AT 66, 81, crezzüc AT 105; — hosszú nyílt 

e-vel másutt is, vö. NyK. 31 : 106, MNy. V. 390 ; — 
érzékenység: çrzékenség AT 16, ^rzékenségit AT 16, egyszer 

çrzçkenségett AT 16; ez utóbbiban a második e hibásan van 

írva; — vö. érezni; 
érteni: çrteni AT 68, 89, ertenônc AT 16, 44, 53, ert AT 15, 

çrtnec AT 66, çrti AT 40, 0. 8, ertfüc AT Í9,\rt'űc AT 

7, 24, çrtheti AT 17, 69, eHheeücké AT 16, erthet&nc 

AT 107, eHs AT 37, çrts&nc AT 73, értse AT ll, értsed 

AT 15, 33, crtsüc AT 5, 47, 68, 89, 96, 108, çrtettel AT 

16, eHettüc AT 98; egyszer nagybetűvel E rVüc AT 107; — 

nyílt hosszú é-vel másutt is, vö. MNy. V. 390, NyK. 

31 : 106, Nyr. XVIII. 315. 
értelem: çrtdem AT 15, 16, 17, 20, egyszer nag)'betűvel Értelme 

AT 86 ; hosszú nyílt é-jéről vö. érteni; 
és (et, und): çs 0. 1, 3, 5, 6, 7, 9, 10, 12 stb., AT. 2, 3, 4, 5, 

7, 8, 9, 10 stb., stb.; egyszer JES AT 1, egyszer meg es 0. 

(czimlap); —másutt is nyílt hosszú e-vel, vö. NyK. 31: 106. 

Itt jegyzem meg, hogy az is kétszer és (0. 2. 4, vö. NyK. 

31:210, Nyr. XVIII. 315, XXVI. 406), máskor mindég iV. 
ez: ÇZ AT 45, çcképpen AT 110, veképpen AT 108; — más 

esetekben állandóan ez, A szóra vö. NySz., e szerint nyílt 

IfAgy*!' KOnyTuemle. 1908. II. füzet. 9 



130 Az »Orthographia Vngaricac és a magyar helyesiiÀs 

e-vel a Bécsi és MQnch. kód.-ben is, továbbá Nyr. XVIII. 

310, e szerint Komjáthynál ez = ez, — Ma a szóban rövid 

nyílt e van. 
fél: ackçt fdnec AT 99, valameU'ic fel AT 99; — hosszú nyílt 

e-vel vö. M.Ny. V. 890, NyK. 31 : 106; Nyr. XVIII. 315. 
—féle: cffi^Xc 0. 2, 3 (kétszer), AT 31, 38, 46, 74, 76, 95, 109. 

eifelét AT 52, ef feUuel KV 90, effeléc AT 26, effehc AT 52, 

három ftU AT 97, kçt fele AT 73, 75, nég fele AT 47, 

affélére AT 52; — hosszú nyílt e-vel (szó végén zárt e vö. 

MNy. V. 390, NyK. 31:106, 221); 
fenék: fenecnec AT 67, fen^cre AT 67, 68, 69; — hosszú nyílt 

é-je valószínű a feneke, feneketlen stb. alapján. 
ganaj : ganenac AT 54 ; nyílt hosszú e-je kétes ; 
gém (reiher) : ghem 0. 6 ; nyílt hosszú e-vel, ellenben gém : gím 

(liirschkuh) zárt ^-vel ; 
gyengébb : gçngehben 0. 6, 8 ; — e-jéröl lásd a » Ragozás, kép- 
zést fejezetet; 
hét: het AT 108, üzenhet 0. 3 ; minden hejhe (woche) AT 40; — 

nyílt hosszú e-vel vö. MNy. V. 390, NyK. 31:97 ; 
Illés: llTes 0. 23; lat. Elias'h6\\ valószinű, hogy nyilt hosszú 

e-vel ; 
innét: inm^t AT 9, 12, 30, 41, 69; — é^-jéről vö. Ragozás, 

képzés; 
ismerni: esmérd AT 13, esmérte AT 18, esméri AT 18, esni(^r\éc 

AT 29; azonban mind az AT-ban, mind pedig az O.-ban 

sokkal többször van esmérni vö. 0. 2, 3, 6, 7, 16 stb., AT 

8, 9, stb. ; — nyílt hosszú e-jéről vö. MNy. V. 391, NyK. 

31 : 203; 
ismeret : esmeretét AT 3, máskor esmeret^ vö. ismerni ; 
ismét : esmf^t AT 3, 6, 21, 22, 24, 74, 80, 95 ; az O.-ban Es meg 

(23 1.) ; — e-jéröl vö. még és Ragozás ; 
jövendő : iûnendôre AT 24 ; máskor mindég iutiend — (AT 69, 

76, 80, 87, 0. 23) ; vö. a régi nyelvben ánd end Nyh* 
111, MiNy. V. 395. 
kedig: vö. pedig; 
felMni: fel kel 0. 13; valószínű, hogy zárt hosszú e, vö. fiel 

kyl, kiles Nyöz., de kéj: kelj MTSz.; 
kérdeni: tanáts kt^rdeni AT 109, meg kérdette AT 109, kérdi 



Dr. Melich J&nostól 131 

AT 33, If^rdenéd AT 5; — nyílt hosszú e-vel vö. MNy. V. 
390, NyK. 31 : 106; 

kérdés: lerdés AT 16, 37, 45; vö. kérdeni; 

keresztény :kere2f^n, 0. 12, 16, AT 2, 5, 8, 13, 11, 19, 20, 24, 
25 stb., stb.; kétszer KEREZT^ÍN 0. 13, 20; keresz^itn- 
nul 0. 21; — nyílt hosszú e-vel vö. NyK. 31 : 203; 

keresztényi: kerezt\n,i k'Y 21; vö. keresztény; 

kereszténység : kerezt\\nség AT 89, 102; vö. keresztény ; 

kés : éles kes 0. 4, kçs 0. 7; — nyílt hosszú e-vel vő. MNy. V. 390; 

két (duo): let 0. 2, 3, 4, 5, 6, 7, 9, 10 AT. 3, 5, 9, 13, 14, 15, 
16, 21 stb. stb: egyszer nagy betűvel K/KT (). 9, kétszer 
KE'J^ 0. 11, AT 86, egyszer ket AT 59: — krttszer 0. 5, 
kdképpen AT 90, 111; — nb. kettő állandóan mindkét 
möben kettő 0. 8, A'i^ 88, 98, 108 stb.; — a két szó hosszú 
nyílt e-jéröl, vö. MNy. V. 390, NyK. 31 : 107; 

kétes: kétes vag AT 24; vö. két; 

kételked7ii: kHelkeíji/el AT 83, ketelkeggd 13, de kételkeggi^l. AT 87; 
ketelkeggónc AT 84, 85, de kételkedő AT 24, ketelkettetic 
AT 24; vö. két; 

kétség: kétség AT 10, 12, 13, 14, 29, 34, 38, 54, 77, 87, 94, 
99, 103, ketseg AT 83, 87 ; de kétség A1^ 8 ; kétséges AT 
94; — vö. két; 

kéz: k(:,izel AT 51; hosszú nyílt e-jére vö. MNy. V. 390, NyK. 
31 : 107, 206; Nyr. XVlll. 315. 

közép: kőzebbc 0. 6, kőzehhen O. (>; hosszú nyilt e-jéröl 1. 
MNy. V. 391 ; 

levél: leuel AT 106, leutal ncköl AT 102, Und nekűl AT 103; 
egyszer leuel 0. 7; ragozásban lenelét kT lOü ; nyilt 
hosszú e-jére vö. MNy. V. 391, NyK. 31 : 203; 

Málé: szent Matériái AT 87; nb. a latinbim is Matth^i = 
Matthaei; nyílt hosszú e-jéről lásd fentebb; 

még (noch, adhuc): m^g 0. 6, 21, AT 13, 33, 42, 44, 48, 58, 67, 
70, 71, 77, 80, 82, 84, 107; — nb. a még ~ míg (quoad, 
dum) = míg : (^s míg ez világ leszen AT 74; — a még 
(noch, adhuc) é-jéről lásd a Ragozást és NySz. meglen 
Sylv.-ből, Nyr. XVIII. 315 viojh Komj.-ból; 

metélés: mettles 0. 17, AT 95, KX) (háromszor); hosszú nyilt 
é-jére vö. MNy. V. 391, NyK. 31 : 203; 

9* 



132 Az »Orthographia Vngarica« és a magyar helyesírás 

metéletlenség : met^letlenség 0. 17; vö. metélés; 

metélhezni: korn'űl met^lkeznec AT 100; vö. metélés; 

mezítelen: mezítelen 0. 25, máskor mezítelen 0. 24, 25; itt az 
§ rövid nyílt e-t jelölhet, vö. MTsz.: mettêlAéb; 

mienk, miénk: mi^nkis AT 54, miçncben 0. 7; — é'-jérôl lásd a 
Ragozást. 

-náZ, -w^Z; vö. -nél; 

nehéz: nehçz AT 16; hosszú nyílt g-jére vö. NyK. 31 : 203; 

nehézkes: nehézkes AT 106; vö. nehéz; 

nekem: n^kem 0. 5, 24, teneked 0. 15, AT 18, 34, 7içki 0. 24, 
25, AT 45, 104, nçkônc 0. 10, 13, AT 19, 56, 66, 70, 87, 88, 
110, nQctec 0. 24, 25, AT 56, 110, n^Mc 0. 25, AT 45, 
109; — mind a két műben sQrűn fordulnak elö a nekem, 
neked, neki, nekônc, nektec, nekic alakok is; — eredetibb 
hosszú nyílt ê-re vö. MNy. V. 393, NySz., MTsz.; 

-nél: ezecnçl 0. 16, Istennel AT 29, 70, kci'ezf^necn^l AT 40, 
Sztcegségn^l AT 50, szentnél AT 66; — nyílt hosszú e-vel 
vö. NySz., MNy. V. 393; 

nélkül: nçkûl 0. 19, 22, AT 19, 27, 29, 34, 36, 38, 49, 55, 58, 
63, 83, 87, 102, 103, 106, ann^kűl 0. 1, min^kûl AT 84; 
azonban: nekűl AT 3, 4, 8, 10, 12, 88, 89, 103, 107; 
nyilt hosszú é-jére vö. MNy. V. 393, NySz., Mtsz.; 

-nemií: semmi ne^mii AT 27, 34, 54, minemű AT 105, 107; 
egyszer minemű 0. 6; — vö. MNy. V. 390; a szóban zárt 
f van, a mely hosszú is lehet ez alakban; 

néü: neivnec AT 61, neiiel (:néwel) AT 27, 61 ; más helyzetben: 
neuen AT 30, 36, nenet AT 35, 36, neuébe AT 30, nexiét 
0. 11, 22, neiied 0. 12, neuében 0. 13, 14, nénémet 0. 
22; — nyílt hosszú á-jére vö. MNy. V. 390, NyK. 31 : 107; 

onnét : 07in^t 0. 12: vö. innét és a »Ragozás«-t; 

örökké: orocke 0. 15, 16, AT 22, 74, 92; — ^-jéről I. a »Rago- 
zás *-t; 

övé: wue 0. 11, AT 39, lUirt AT 44, wu^uel AT 45, wuçiuel 
AT 98, nuec 0. 20, wunnee AT 71, wueit AT 72, ftuetle 
AT 74; — íf-jéröl 1. Ragozás, képzés; 

pecsét: petsrt AT 32, 43, 93, 94, 95, 97, 98, 101, 102, 103, 106; 
egyszer PETS^TINEC AT 1, egyszer PETSETirul AT 
93; nyílt hosszú e-jéröl MNy. V. 391, NyK. 31 : 204, 213, 



Dr. Melich J&nostól 133 

pecsétélni: petsçtélPûc AT 83; vö. pecsét] 

pecsétes: petsçtes AT 106; vö. pecsét; 

pedig: kedçg AT 2, 4, 7, 8, 9, 11, 13, 15, 18, 21, 22, 25, 27, 

33 stb. stb., egyszer kédçg AT 25; — az 0.-ban állandóan 

Jcedig (vö. 0. 1, 2, 3, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 19); — fjéről 1. a 

»Ragozás«-t. 
pre- : a lat prae- igekötös szavakban: prcdicálásából AT 108, más- 
kor állandóan pre-, pl.: predicdl' AT 23, 31, predicátor 

AT 88, 102, 108, prediccUas AT 108, predicacio AT 95 ; 

ugyanígy: predáll'ad AT 48, stb.; a lat ae nyílt e, ê ejté- 
séről lásd fentebb; 
pellengér: perenger AT 19, — nyílt hosszú e-jéről 1. MNy. 

V. 391; 
réz: rez 0. 8, rezbbl AT 38; — hosszú nyílt e-jéről 1. MNy. V. 

390, NyK. 13 : 107 ; 
senki: senki AT 5, máskor mindég mindkét műben senki; 
szék: ab biro szi^kiben is AT 28; az 0.-ban: székibe (0. 24); — 

hosszú nyílt e-jére vö. MNy. V. 390 (nb. ugyanitt a székely 

is székel); 
szülő: szüléidet AT 45; vö. a MNy. V. 392 lapján: ideje^ esztendeje, 

menyeközeje, Komjáthinál znlrk (= szüleim) Nyr. XVIII. 

315 és a »Ragozás«-t; 
té = t betű: tet 0. 5 (tárgyrag); vö. zé és a > Ragozás «-t; 
térni (= férni, MTsz., NySz., Szinnyei Nyh3): am mi bfínos szűle- 

tetónc ortzáncra soha nem ttr AT 63, ortzáncra nem ter 

AT 79;— hosszú nyílt e-jére vö. MNy. V. 390, 391, NyK. 

31 : 108; 
térd: térdre AT 39; hosszú nyilt e-jére vö. MNy. V. 390, 

NyK. 31: 108; 
teremteni: teremtet SiZ w fiánac általa AT 6; máskor mindég 

teremt — ; az első szótagbeli e rövid nyílt e; 
tied: tied AT 66, egyszer TIED AT 92; — e-jéröl lásd >Rago. 

zás, képzése ; 
töredelmes: egyszer tôrôdelmesség AT 25, máskor töredelmes 

AT 14, 99, stb.; itt az e hiba lesz, az -s képző előtti e 

rövid zárt ë; 
űdvözitönk: ûduôziiçnc 0. 1, 20, AT 18, 19, 22, 32, 37, 38,44, 

46, 47, 50, 51, 66, 67, 68, 69, 76, 78, 80, 81, 82, 83, 84, 



134 Az »Orthographia Vngaricac és a magyar helyesfr&s 

103, 104, 112; egyszer VDVÔZIT.î^:NC 0. 12; — ragozása 
ez: ûduôzitô AT 61, uduôzitôm AT 60, ûduôzitôd AT 6Í, 
Mxiàzitôie AT 74—75, 99, ùduôzlt&nc AT 62, 100, ûduo- 
zittUec AT 61; — nb. más esetekben a birtokos sze 
mélyragozásban is, meg az igei ragozásban -onTc, önJc 
(esetleg -enk: olnenc AT 97) az alak, sohasem -enk; 

-rá, vé: vö. Ragozás, képzés; 

vele: vele 0. 17, 21. 22, 24, AT 28, 32, 38, 64, 82, 100; r*f 
(= velük) AT 15, 25; — máskor: vel&nc AT 19, 86, veletec 

0. 16, velec 0. 16, egyszer veké (= velük) AT 25; — a 
vele hosszú nyílt í-jére vö. MNy. V. 393: vélem, vêle, vélek 
NyK. 31 : 108: vêle, MTsz. vei-, vél- szónál; 

vetni: at torödelmesség . . . megól cárhoztat pocolra vett AT 11; — 
máskor mindég veU mindkét műben. A szóban nyílt e van, 
a mely hosszú is lehetett (vö. Keltáiból v(^t, Jord. K-ból 
vetveen, vetőt NySz.-ban, vet, vét MTsz, Keltáiból Budenz 
idéz tTítít .• adókat t'c/, a'tanérrói vvt önnem MNy. V 390): 

vezér : vezér AT 12, vezerônc AT 6; egyszer: vezerftnc AT 12; — 
hosszú nyílt (?-jere vö. MNy. V. 391, NyK 31 : 204; 

vezérlés: vezérlését AT 19; vö. rezér; 

zé = z betű: zmel 0. 10, zrt 0. 5; — é-jére vö. té és a 
» Ragozás «-t. 

B) RagCEás, szóképsés. 

1. -naly-nel: irinrtyonnrt (vö. Szavak és Szinnyei, Nyh^ 133): 

2. -nál, 'Uél : ezecnd, Istennel, kerezfenecnt^l, 6zue{iségnr\ 
szentnd (1. Szavak -luíl szónál); 

3. :é, *a, -rá, -vé: a) brlnn, beh'^ ele (el{'bh) ; általánosan 
elfogadott nézet szerint hosszú zárt ^-vel, vö. Nyk. 31 : 207 ; 

ß) bünóssi' AT 8 (kétszer), emberre AT 28, 69, eggitw; 
AT 94, Isteneeke AT 5(), árőcke (1. Szavak), szeplSsse AT 51, 
tókélletessr AT 9; — mély hangú példa fidiá tészen AT 14; — 
általánosan elfogadott nézet szerint hosszú zárt e-vel (Nyk. 31 : 
207), vö. azonban Sylveslernél is kur Nyr. 26 : 407 ; 

7) addrg, eddefj, nézetem szerint idevalók: mçj, esmet (vö. 
Szavak) ; — az 0.-ban állandóan -íV/ ; vö. addig, pedig (1. Sza- 
vak közt), esztendeig (0. 23). — Általánosan elfogadott nézet 
szerint e ragban hosszú zárt é van, vö. Nyk. 31 : 207. 



Dr. Melich Jánostól 1B6 

i. Itt jegyzem meg, hogy az -ért, -int ragok állandóan 
-ért'iel (vö. azért 0. 1, 5, 6, 7, 9, 10, dologcrt 0. 1, más példák: 
O. 2, 3, 11, 14, 17, 19, 20, 22 stb., azért AT 1, 3, 4, 6, 7, 8 
stb.), 'ént'iel (vö. szerënt AT 5 stb.) vannak. 

5. A szóvégi -e képző, képzőszerű jel vagy rag előtt: (jhedeMet 
O. 24 (más szavakban ë: igéehôl AT 7, igéc AT 9, ighéchm 0. 
4, 9, ighéket 0. 5, 6, 6 stb., néha egyszerű e: ighecben 0. 5) | 
szüléidet AT 45 (vö. Szavak) | mis^t AT 31, 105 íalanyes. mise 
AT 104), t^i 0. 5, ^íjí 0. 5 I wwçfie AT 43, 07, 71, 102 | pin- 
czeben AT 107 | misíjnec A1' 97, 104 | szerentsenek AT 9ü | tze- 
rents^ért AT 105 | ighétsl-rrúl 0. 9 | ûdtiôzitenc (vö. Szavak), 
feng(jie (= zsengéje) AT 81, misçieert AT 49, szerentseicc AT 
20 I {jengçbben 0. 6, 8 (vö. rff 66). — Ezekre vö. MNy. V. 392—393. 

6. Képzők: a) -áZ, -él: metolés, metvletlenség^ metdkezneJc 
(I. Szavak közt); 

ß) 'é: czászáret AT 45, eyyiheret MY 29, fohh AT (Í8 (két- 
szer), Í5few(>í AT 29, kereztnieh: AT 81, Christ tise AT 27, tíf- 
AT 92, _pffjí(; 0. 10, s&nkiot AT 49 || tie/l, minic^ x\uh (1. Sza- 
vak közt). 

7) Hibás jelzés tSr6delm{'.<tség (1. szavak), kevésbbé az: mezi- 
tekn, jàvewU (1. szavak). 

Vj A többi képző közül -ás, -és, -ság, -ség, -mány, -meny 
magashangu alakjukban állandóan ef-vel (esetleg e-vel). A -nyi-nçk 
'7iyi,- -na és -ne (vö. valamennen 0. 10, mim'e AT 8 stb). az 
alakja. 

7. Igeragozás: 

a) Indie. praes.: több. 1. sz. egyszer élrnc O. 0, máskor 
állandóan -6nc, -űnc a rag (vö. üdvözítő). 

3) Ind. perf.: ehcztd 0. 25, yneg^rteftfd A1' 10, megőriztél 
O. 14, kereztelkettçl AT 94, kereztelkedtel AT 103; nyílt hosszú 
«re vö. MNy. V. 392, TMNy. 890; — ellenben tutétec, tiUtétec 
0. 25 (négyszer), kértéc AT 89, kerghettéc 0. 20, meges^nerhettéc 
AT 5, bç tôltôttéc 0. 10 vúttéc AT 43, toí/í^/; AT 42, szerzetféc 
AT 42, 43, 82 stb. — A tárgy, ragozás 3. személye è'-jére vö. 
NyK. 31 : 221. 

7) Ind. praet.: Tárgyas ragozás: engeztelr AT 28, eros.sHtr 
AT 100, megesmérő 0. 22, jelenteki AT 2i-, 30, kére 0. 23 (két- 
szer), telTesüe AT 55 (kétszer), téiiç AT 104, tmie AT 55, meg 



136 Az »Orthographia Vngarica« és a magyar helyesírás 

tSiiç AT 28, vtsde 0. 19, viuç AT 70; — egyszer elvété AT 82. 
— E példákra vö. Sylvesternél: el uesztç, rékezt^^ tiuçj vivç 
(*vevé), tiii^k Nyr. 26 : 406, 408. 

Ikes ragozás: egyes 3. szem.: adatçc 0. 19, AT 69, áldoz f^e 
AT 96, hiz^c 0. 22, ki esqc AT 4, esec 7, meg feszíUet^c 0. 12, 
fogmtakc 12, AT 62 (egyszer: FOGONTATEC AT 62), gàtretec 
AT 64, meg kereztelkedçc AT 103, kénzatçc 0. 12, AT 64 (egy- 
szer KINZATEC AT 64^, származec A T103, születne 0. 12, AT 4 
(egyszer SZ'VLETEC AT 63), el temettetne 0. 12, AT 64, 65, 67, 
69, vétkezee AT 7. — Vö. Sylvester: haraguvek Nyr. 26 : 406 - 

Az alanyi, illetve ikes ragozás egyéb példái: valéc 0. 24 
(négyszer), 25 (háromszor), acarée AT 2, çheiém 0. 24, 25, 
enghede 0. 19, engede AT 55, iúve AT 59, szenuede AT 26, 64 
stb., emlekezénc AT 6 ^ iúuétee 0. 24. — Ezekben az utóbbi ese- 
tekben zárt hosszú é van, vö. Nyh» 110, TMNy. 626; adatok 
találhatók Nyk. 31 : 207, 218, 219. 

8) Feltételes mód : Tárgyas ragozás: jelentenç AT 22, teyme 
AT 100, keresnec AT 31 ; vö. Sylvesternél: el vennçk, kùuetnek 
Nyr. 26 : 406 || Ikes igék : bizn^c AT 100, esnçc 0. 7, kereztel- 
kednekis AT 103 || — Ellenben : kérdenéd AT 5, k&Umél (sic !) 
AT 52, kőltenéne AT 39, félhetnéne AT 61, itdnénee AT 31, 
esmernénee AT 31, tehetnénee AT 48, tennénec AT 31. — Vö. 
MNy. V: 393: heszeknel, NyK. 31:208, 219, Nyr. 18:315. 
TMNy. 630. Nyh» 111, 128, 129. 

e) Felszólító mód: eéelekeggel AT 66, 655çZ AT 13, eskegyd^ 
AT 37, hog meg esmérd bűnós voltodat meg feVeml^V AT 13, 
kvtelkefj^d AT 83, ketelkeg()4 íii.kételkeg^el AT 81, egyszer megemle- 
kezzd 0. 11. — Vö. MNy V. 392-393, TMNy. 596, Nyh^ 122. - 
Ezzel szemben vö. ditsériétec 0. 15, hig^étec 0. 22, AT 104, 
keressétec 0. 20, keriétec 0. 22, 23, ôltôzzétee fel AT 7, sze- 
ressétec 0. 16, 16, 17, 20, tegétec 0. 16, 20, AT. 27, 104, viseFé- 
tec 0. 17, répétée AT 104. || meg esmeriéc AT 29, meg enhitséc 
AT 19; — egyszer meg büntessec AT 4; — botsátasséc AT 50, 
boudkegfjéc AT 10, czelekegijéc AT 91, el hatalmazzéc AT 86, 



> AT 4 : >(le az hasonlatosságból az eredendS bűnnec miatta ki es^c 
mils miniíaian -ív- benne«. Talán ki esénk h. sajtóhiba. 

■ Az eredetiben így van; az akad. kiadásban: eskeggd. 



Dr. Melich Jánostól 137 

hiiiolcogifée AT 69, hirdettessée AT 85, hizelhegiféc AT 79, esmér- 
lessee AT 85, predicáUasséc AT 85 (kétszer), szenteltesséc AT 85 
[kétszer), 0. 12, SZENTELTESSÉC AT 85, szenteltesség AT 85, 
vralcog^éc AT 85, 87 : — egyszer vralcog^ec AT 70, elégeg^éc 
AT 45, esmertesséc AT 85, tizteltesséc AT 26, alá vettesséc AT 45; 
— vö. NyK. 31 : 220 

8. A birtokos szeraélyragozásban az irodalmi é helyén Dévai 
műveiben is állandóan é van, pl. beszédéhez 0. 1, testében 0. 2y 
lelkében 0. 2, ereiét 0. 3, esz^e 6, teremtőiébe 0. 12, elméié" 
ben 0. 16, elmédből 0. 16, íideiénn 0. 22 stb. részében AT 5,. 
ié^ïcVe AT 4, íVíetVn AT 8 stb. stb. 

9. A -t;á72, 'Vén ígenévben a magashanguaknál állandóan 
'Vén: hiúén AT 34, 54, 95, 105, csuén AT 78. kanorüluén 
AT 57, végezetén AT 43, vénén AT 105, egyszer hitien AT 110. 



JfztnHc^' Bernát kimutatta (NyK. 25 : 173), hogy a magyar 
tőszótagbeli ^-nek eredeti kétfélesége világosan visszatükröződik 
a legközelebbi rokonnyelvekben is, melyek azt tanúsítják, hogy 
az ê azon esetekben, melyekben történeti fejlődését tisztán lát- 
hatjuk, kezdettől fogva nyílt hang (ä) s hogy hasonlóképpen az e 
is zárt, sőt részben valószinQleg a mai foknál is zártabb (azaz /) 
volt mindenkor. A mit már most így nagyjában a rokonnyelvek 
igazolnak, kérdés, mikép igazolják ezt jövevényszavaink. Latin 
jövevényszavainkról már volt szó. 

Török eredetű jövevényszavaink közül a magyar nyelvtör- 
ténetben hosszú nyílt é-vel vannak a többi közt a következők: 
szék (1. Szavak), szél (ventus, vö. NyK. 31 : 107), térd (NyK. 
31 : 108), ellenben zárt hosszú é^-vel hangzottak és hangzanak 
érni (Nyr. 31 : 95), kép (: imago, NyK. 31 : 97), kérni (NyK. 
31 : 98). Ez a kétféle eredet ^ a magyarban kétségtelen, s mégis 
mit látunk ? Gombocz Z. rendkívül gondos összeállításában (vö. Hon- 
foglaláskori török jövevényszavaink Bpest 1908) azt olvassuk, hogy 
mind az érjii, késni, kép szavak, mind pedig a szék és a szél török 
nyelvi megfelelőiben tör. ä, azaz nyílt e hang van. A térd szóban 
meg épen tör. i-ből valónak látszik a régi m. e. 

> E török eredetű szavakban a vokális a magyarban nyúlt meg. 



138 Az »Orthographia Yngaricac és a magyar helyesírás 

Hasonló magyarázatlan dolgot találunk német eredetű jöve- 
vényszavaink közt is. Ezek között is vannak, a melyek a 
magyarban e-vel (vö. erez NyK. 31 : 105, i)êldoL NyK. 31 : 107, 
zemes MNy. V. 391, zsenibes MNy. V. 390), és ^vel hang- 
zotlak (vö. erszény NyK. 31 : 102, Mah NyK. 31 : 98, szek- 
rény NyK. 31 : 103 stb.), s a melyek ma az irodalmi nyelvben 
d^vel vannak. így van ez a német eredetű magy. -ér végű 
szavakkal is. Ezek egy része a régi magyarban -ár-rel, más része 
-<fr-rel hangzott; -er-rel hangzók: czêgêr (1. Szavak), füUyerle 
(MNy. V. 391), hóhér (MNy. V. 391, NyK. 31 : 203), prenger, 
pele7igêr (1. Szavak) stb.; -er-rel hangzók: gallé' (NyK. 31 : 102, 
vö. Kluge EtWb^, idegen szó), pánczél, eredetibb *pánczér (NyK. 
31 : 103, vö. Kluge EtWb«, idegen szó), tányér (NyK. 31 : Í04 
aligha német közvetítés, vö. Klitge EtWb^ teller) stb. Ez -ó'-végü 
szavakról az volt a régi nézet, hogy »e szótag mennyiségében a 
német szótag (a képző ófn. -ári, kfn. œre) eredeti mennyisége 

van megőrizve Csakhogy a képző vocalisa eredetileg rö\id 

volt csak az ó-felnémet korszak folyamán kezd e . . . vocalis 

meg nyúlni .... De azért az ófn. -a?t', kfn. -ere képző vocalisa 
még a mellékhangsúly hatása alatt sem nyúlik meg következe- 
tesen, csak annyit mondhatunk, hogy rövid tőszótag után sokkal 
ritkább a képző hosszú vocalisa, mint más esetekben« (vö. Aka- 
démiai Értesítő 189(3 VII. 580—592: Petz Gedeon: A hangsúly 
a germán nyelvekben). Fetz Gedeon, a kitől e szavakat idéztük 
azt tartja, hogy a hosszú vokálisnál »nem szólhatunk minden 
esetben és feltétlenül a német nyelvbeli hosszú hangzó megőrzé- 
séről, hanem alkalmasint itt is a mellékhangsúly nyiytó hatásával 
van dolgunk«. E magyarázat elfogadható, azonban ki kell emel- 
nünk, hogy Petz a magyar vocalis minőségéről nem szól. Nem 
említi, hogy a magyarban nyílt e- van czêgêr, fillér, hóhér, pel- 
lengêr^ szavakban, ellenben zárt é a gallér, pánczél, tányér sza- 
vakban. A kfn.-ben a góller, vierer, zeiger, pranger zárt és rövid 
6-vel liangzik (vö. Akad. Ért. VII. 590), ezzel pedig a magyar 
nyelvtörténet adatai nem egyeznek. 

Áttérek már most a szláv jövevényszavakra. Szláv jöve- 
vényszavaink közül zárt liosszú ^-vel vannak a többi közt a 
következők beszéd (NyK. 31 : 101; beséda), derék (NyK. 31 : 101, 
204, 209 drekz), ebéd (NyK. 31 : 101 : obedz), lepény (NyK. 



Dr. Melich Jánostól 139 

Hí : 103), méh (uter, vulva, NyK. 31 : 98, 0. 13: mecH), we-ki, 
-mely (0. 2. 9, 6: szláv ne-, vö. nèkvto), néma (NyK. 31 : 99: 
nèrmjy 'német (vö. Munch. K.; szláv itèmbct), széna (NyK. 31 : 100: 
svno). szövétnek (Nyk. 31 : 104: siettniH), stb.; sok olyan szláv 
eredetű szavunk van, a mely a szláv è helyén a magyarban zárt 
hosszú é-i tüntet fel, a mely azután a magyar nyelv hangtör- 
vényei szerint sok esetben /-vé, i-vé lett (vö. magy. kén ^^ im, 
kéván *^ kíván stb., szláv jövevények közt jnlisj ritka, zsilip stb. 
vö. Miki. Slav. El. 9, 10. 1.). — Vannak azonban esetek, de ezek 
sokkal csekélyebb számban vannak, hogy a szláv é-böl a magyar- 
ban e (esetleg rövid nyílt e) lett (vö. Miki. Slav. El. 10). Ilyen pél- 
dák többek közt: czêl (1. szavak), pénz (NyK. 31 : 107: penezb), 
veréb NyK. 31 : 204, alapalak *vorh' ; valószínű *r^?-6-: *tv(?6-is), 
véka (NyK. 31 : 108, vö. t. viecha). pecsét (NyK. 31 : 204, MNy. 
V. 391: e szóban csak szláv szempontból van eredeti e, a mely 
már a szláv alapnyelvben »a-vá lett, tehát a m. e tulajdonkép 
-a-ból való (pecatb) hangzóilleszkedéssel. ^ Hasonló esetek : 
keresztijén (: krestjan), vitéz (vitézt NyK. 31 : 20i-, MNy. V. 391, 
de péntek NyK. 31 : 99: pethkh), s talán a cseléd szó is (celjadb). 

A felhozott példákból annyi világos, hogy a szláv e-nek a 
magyar szavak többségében hosszú zárt é felel meg. Igen ám, 
de az ősszláv ê hosszú nyílt é volt, s az maradt meg a szláv 
nyelvek szétválása után is. Ma is több szláv nyelvben az ë 
helyén nyilt e-féle hangok vannak. Az óbolgár nyelvemlékek ß-je 
kétségtelenül nyilt e, a mai bolgár irodalmi nyelvben is nyílt e 
ejtés van (vö. Weigajid, íiramm. der bulg. Spr., más nyelvjárási 
megfelelésekről vö. Vojidrák. Vergl. (iram. 1. fíH stb.); a szlovén- 
ben s részben a kaj-horvátban azonban (vö. Arch. XXIX. 307) 
az összláv <"-nek ma általában zárt */, e* stb. megfelelői vannak. 
A szlovén e-k e zártsága, valamint a magyar nyelv szláv jövevény- 
szavainak e-je (> ó-bolg. i-böl) volt az oka annak, hogy Miklosich 
tiz 6 bolg. i hangot ^-nek olvasta (vö Miklosich Vergl. Gr. 1. 47). 

Minthogy a szlovén í-k zártságát újabb fejleménynek tart- 
ják s azt állítják, hogy egykor a szlovénben is ( mikor V X. száz.?) 
nyilt hosszú e-k voltak e hangok, s a bolgárban is nyilt e-k 

' Becs (MNy. V. 390), szemrt fMXy. V. 390; : simeib: ez utóbbiban a 
nyúlás analógia útján a magyarban történt meg. 



1^ Az »Orthographia Yngaricac és a magyar helyesírás 

vannak, kérdem, hogyan lehet ezt a látszólagos ellenmondást 
megmagyarázni. E lap hasábjain mind az itt felvetett kérdésre 
nem akarok megfelelni; célom csak az volt, hogy kimatassam, 
hogy Dévai műveiben az ç az esetek legnagyobb részében a nyilt 
hosszú ê hang jele. 

A e betütypus vizsgálatából azonban azt is tanultuk, hogy 
a jegyet a magyar erazmisták hozták be a magyar irodalomba, 
nyomtatványokba. A külföldi erazmisták e jegyet a lat ae jelzé- 
sére használták ; ez a használat szorosan összefügg az erazmis- 
táknak azzal a törekvésével, hogy ők a latin nyelvi kiejtést javí- 
tották. Magát az t> jegyet X— XII. századi emlékekből vették. 

* * * 

Áttérünk már most az »Orthographia Vngarica« egyéb saját- 
ságainak méltatására. 

Az »Orthographa Vngarica«, mint már Révész s utána 
valamennyi kutató megjegyezte, czélja nem az volt, hogy az 
embereket a magyar szavak helyes írására, hanem az, hogy 
a szentírás megértése szempontjából a magyar írásra és olva- 
sásra tanítsa. Szóval afféle abéczés könyv ez, kiegészítve néhány 
legszükségesebb hittani tudnivalóval. Kétségtelen azonban az 
is, hogy a magyar helyesírás története szempontjából az Orth. 
Vng. az első emlék, a mely a magyar helyesírás néhány sza- 
bályát pontokba foglalja. K pontokba foglalás alkalmával igen 
szépen kitűnik, hogy Dévai milyen jól ismerte a korabeli, XV. 
XVI. századi magyar kéziratokat. így pl. mikor a cs jegynek 
L formájáról szól,* vagy a mikor az è jegyről beszél. Az Orth. 
Vng. tehát a helyesírás szabályainak első emléke, s mi ép azt 
akarjuk megállapítani, hogy a magyar helyesírás történetében mi 
ez emléknek az értéke. 2 

A magyar helyesírást kettős szempontból kell tárgyalnunk. 
Az egyik paleográfiai, illetve grafikai, a másik jelöléstörté- 

> Yö. TQz. Magy. Nyelvt. 203; így ír a Bécsi-, Müncheni-, Guary-. 
Peer-, Vitkovics-, Nádor-, Székelyudvarhelyi -cod., 1. Zolnai Nyelveml, 

« A magyar helyesírás történetét csak úgy lehet jól megírni, ha mi a 
nyelvtan írókon kívül külön foglalkozunk minden egyes régi emlék, régi író 
helyesírásával (fontosak Károlyi Gáspár, Molnár Albert, Veresmartiy Pázmány 
Péter stb.); a helyesírás szabályainak emlékeire a nyelvtanokon kívül a követ- 
kezők veendők figyelembe: Festhy Gabriel jegyzete az a-ról NomencL, Mol- 
tiár Albert 1604. évi szótára magy. lat. részének előszava, Oaleotto M. jegy- 



Dr. MeUch Jánostól 141 

neti. Â paleográfiai-grafikai szempont fontosságára idézem Ertim- 
hacher K. szavait, a ki azt mondja, hogy »man wird ein- 
mal den Versuch wagen dürfen, allein an der äusseren Form 
und den dekorativen Beigaben der ... . Schriften, wie auch an 
der Beschaffenheit der Schreib- und Beschreibstoffe, das Auf- und 
Niedersteigen und die Eigenarten der geistigen Bildung und der 
künstlerischen Strömungen der Zeiten und Völker darzulegen«. 
(Beilage zur AUg. Zeit. 1907. No 221, S. 383). Ebből is követ- 
keztethető, hogy a betűk alakjának is van története s a paleo- 
gráfia tudománya meg is különböztet különböző betűtípusokat. 
E betütypusok ismerete ránk azért fontos, mert meg kell hatá- 
roznunk, hogy a magyarság legrégibb latin betűs írása paleo- 
graphiailag mely nép latin betűs írásával egyezik meg, mert ily 
egyezés alapján kétségtelen, hogy az egyező betűkkel bíró nép volt 
az írástanító, kereszténységre térítő. 

A másik szempont jelöléstörténeti. Nekünk azt kell vizs- 
gálnunk, hogy a magyar hangokat különböző helyzetűkben 
különböző korokban hogyan jelölték. E második szempont szerint 
vett tárgyalásban aztán különböző hatásokról tudunk beszámolni, 
s ezzel nagy szolgálatot teszünk a magyar történeti hangtannak. 

Magyar szavakat latin betűkkel először a XI. században 
jegyeztek le ; magyar tulajdonneveket pedig görög betűkkel már a 
X.-ben. A görög betűkkel feljegyzett magyar tulajdonneveket 
helyesen akkor olvassuk, ha a X. századi görög nyelvi kiejtést 
▼eszszük alapúi,! niíg ellenben a latin betűkkel feljegyzett magyar 
szavak hangértéke megállapításánál ismernünk kell az egyházi 
latin nyelvnek X., XI. századi kiejtését, mely kiejtés szabályaiban 
az írott betűnek, a hagyományon alapuló népies kiejtésnek és a 
külömböző korokbeli írók által reformált szabályoknak a vegyülé- 

zete, Yerancaica Ant. Iö95-ben megjelent szótára előszava, Tóth falusi Kis 
Miklós, Tsétsi J. Páriz szótárához mellékelt helyesírási szabályai, Révai helyes- 
irási szabályai, a M. T. Akadémia szabályai, a vall. és közokt. min. helyes- 
írási szabályai. A helyesírás történetére vö. Sokféle V. 196, VI. 120, VII. 
108, VIII. 20, 39, 64, 65, Révai M. : A régi magyar írásmódról (Fol. Hung. 
€14, M. N. Múz. kézirattár), Zolnai Nyelvemlék., Simont/^i— Balassa : Tüz. 
M. Nyelvtan 190-210, Simonyi: Die ung. Sprache 227—236, TUianyi Gál: 
Helyesírásunk kttzdelmci (Komáromi benczés gim. ért, 1905—906), Dézsi L. 
Magyar író és könyvnyomtató a XVI. században Bpest, 1899. 162, 163. I. 
> Hasonló eset a gótban, vö. Streitberg, Gotisches Elementarbuch ■ 49. 1. 



142 Az »Orthographia Ungaricac és a magyar helyesírás 

két kell keresnünk. Kétségtelen dolognak tartom ugyanis, hogy a 
román nyelvek differencziálódása után többször próbálták a latin 
kiejtést megjavítani, »klasszikus «-abba tenni. Valószínű pl, hogy 
Nagy Károly udvarában nem csak a latin szavak helyesírását tették 
elassikusabbá (vö. Zeitschrift f. deut Philologie XXXII: 145— 17H. 
lap: Das Keronische Glossar stb.), hanem a szavak kiejtését is. 

A honfoglalók a Dunán túl lakó szlovéneknél szintén vegyült 
latin kiejtést és latin betűs írást találtak, melyben olasz hatáso- 
kon kívül voltak felnémet hatásnyomok is (vö. erre Melich J. 
Szláv jövevényszavaink I. 2. részét). A latin betűs írásban a 
többek közt a szlovénben (és a csehben) az sz és di ^ hangot 
^-vel, az s-et és a es hangot s-sel jelölték. Ez a helyesírás 
van a legrégibb szlovén-cseh, valamint a magyar emlékekben is. 
Régen kimutatták, hogy ez az írás a szlovénben (és a csehben) 
német, még pedig bajor hatás. Míg azonban én azt tartom, hogy 
a lat. s-nek s hangra való lefoglalásában északolasz hatást kell 
látnunk a szlovénben (csehben és a magyarban), addig az újabb 
kutatók azt tanítják, hogy az ó-felnémet korszakban a bajor 
nyelvben a germ, ^nek í-féle hangzása volt, míg a bajor -^- (germ. 
t-hő\) s^-nek hangzott (vö. Schatz J.: Altbairische Grammalik. 
Göttingen 1907 81—84. 1.). Ezek szerint tehát a szlovén (és a 
cseh) z (= sz, z hang) és s (= s és zs) olasz hatás nélkül a 
bajorból is megmagyarázható. Nem foglalkozom bővebben e 
jelenséggel, tény, hogy az ófn. sk a szlovénben sk-vÁ lett (vö. skaf: 
schaft, skarje = schere, ófn. scari, sköf = bischof, ófn. biscof stb.), 
a mi tehát legalább elfogadhatóvá teszi magyarázatukat. Egész 
kétségtelen azonban az s és sz^ zs és z hangok jelölése alapján, 
hogy helyesírásunk kiindulásában szlovén eredetű. 

Vannak franczia^ és cseh halások is helyesírásunkban s 
minthogy az Orlhogr. Vng. megértéséhez a cseh hatás ismerete 
szükséges, bővebben kell szólnunk a cseh hatásról. 

Halározottan ki lehet mutatni, hogy a Hu8Z-íé\% cseh helyes- 
írási reform hatott a magyar helyesírásra.* Húsz János helyes- 
írási reformja a következő elveken nyugodott: a) Az összes kettős 

> Ilyen a c« = r/t, s jele, továbbá az ny: nh jegye. 

* Ezek a cseh helyesírási szabályok ki vannak adva a 3ftÄc^tcA-i^>^er- 
féle »Slavische Bibliothek« Wien 1858 II. kötete 173—197. lapján, czíme: 
»Mistra Jana Húsa Orto^rafíe (^eská«, kiadta A. V. Sembera. 



Dr. Melich Jánostól 14."^ 

jegyű betűknek a kiküszöbölése, c/i-t kivéve, b) A kettős jegyű 
betűk helyett egyszerű betűk alkalmazása diakritikus jegyekkel. 
c) A rövid és a hosszú magánhangzóknak megkülönböztetése, a 
hosszúságot a betű fölé tett vonás jelzi, d) Szigorú betartása az 
etymologikus y- és í-nek. (Ez a pont csak a szláv nyelvekre fon- 
tos; Híisz t. i. a cseh t-nél megakarta külömböztetni az j/-böl és az 
f-böl eredt t-t). Hnsz betűsora ez volt: a, á, &, c, c (=es), 
dj d' i=gy), e, e, f, g (=j), A, i, /, y, y, i, /, l (=lengy. í), 
m, n, n (= ny), o, ó, j?, r, r (= mai cs. r), s^ f (szó elején és 
szó közepén; szó végén s\ értéke sz), s^ f (= §), f, t (= ty), v és n 
(= V és w ; az elsőt szó elején, a másodikat szó közepén és végén kell 
írni), Î/, a:, 5, 3 (= zs), eh (= ch).^ Ez a Husz-i€[^ helyesírás hivatva 
▼olt kiszorítani a régebbi cseh helyesírási szabályokat, a milyenek 
voltak, hogy a c-t c-g'-vel, az á-et 5-, í^-sel írták, hogy a palatális 
mássalhangzókat y segítségével s a vokálisok hosszúságát kettőzte- 
téssel jelölték. 

A magyar helyesírás történetében mind a régebbi, mind 
pedig a HusZ'iéXQ cseh hatás kimutatható. A magy. cs értékű ez 
jegy pl. határozottan cseh eredetű (vö. Simcniyi, Die Ung. Spr. 229), 
a magyar wy-nek, ty-neky yy-nek ?i-nel, /-vei, ^-vel való jelölése 
elvileg HíiszTB. vezetendő vissza. Minthogy pedig graphikai szem- 
pontból a betűk fölé alkalmazott pontot a vonás váltotta fel, 
tehát ny-nek n-je helyett n lett (hasonlóan ty, hj, gy\ a palatali- 
zálást kifejező ' vonáska is végelemzésben Hiisztsl vezetendő vissza. 

Az Orth. Vng.-ban már most vannak olyan cseh hatások, 
a melyek más egykorú vagy közel egykorú emlékeinkben is 
megvannak, ilyenek: 

a) Szó elején r-t, szó belsejében és végén w-t ír u vagy v 
hangértékben, pl. vta, vram, fogna^ inuétec, oluass, amiag' stb. 

b) A palatális mássalhangzókat a betüfelé tett vonással 
jelzi, tehát n-et (=ny), ^-ét (=gy), ^ét (=ty), f-et (=ly) ír. 

c) A vokálisok hosszúságát vonással jelzi a következő hangok- 
nál : á = á (e mellett a, à, â is), é=é (e mellett e, è, e is, ez 
utóbbiról 1. feljebb). A többi hosszú magánhangzónál ez az 
eljárása: Az ó-t o-val és ö-val jelzi (vö. iot 20. I., valóénak is 

' Yö. Keiiuzniacki Em, : Historische üebersicht der Graphik und der 
Orthographie der Polen; bécsi Sitzungsber. 99: 947—986. 



144 Az »Orthographia Yngaricac és a magyar helyesírás 

25. L, irhatnôc 5, mondhatnôc 2. 1.), az tí-l általában tt-val, v-vel 
jelzi, bizonyos ragokban és képzőkben t<-val (lásd lejjebb), tudo- 
mása van azonban arról is, hogy némelyek a hosszú ú-i ö-val 
íiják. Az í-t i-vel jelzi, tudomása van azonban arról, hogy mások 
í-vel is íiják. Itt jegyzem meg, hogy az i jegy DAainál j hangot 
is jelent. Dévai ugyanis a j hangot állandóan í-vel írja (iol iam- 
bor stb.), kivéve azt az esetet, a mikor a ^' az előtte való vokális- 
sal diphthongust alkot, ilyenkor y-t ir; pl. vay^ hiy (és hiya)y 
rayia, vy (= új). Jaj, tidaydon stb. A j jegy csakis i hang utáni 
helyzetben fordul elő: mijs (==mi is), tijs (=ti is), htjába stb. — 
Az ö és ö állandóan ô (egyszer ev, egyszer meg ew)^ kl üü állan- 
dóan w, ti, Ù, û\ Az ô-nél és az tí-nél tehát a hosszúság jelöletlen. 

A magánhangzóknak vonással (á^ é stb.> vagy ékecskével 
(â^ Î stb.) való hosszúságjelölése itt-ott előfordul az ó-febaémet 
korszak bajor emlékeiben is (vö. Schatz I. Altbayer. Gramm. 
Göttingen 1907 »Die Vokallänge wird manchmal bezeichnet«), 
de általános itt se volt. E jelöletlenség okát én mint fentebb 
említettem, a latin nyelv egyházi kiejtésében keresem. 

Van azonban olyan cseh hatás alatt keletkezett jelzés az 
Orlh. Vng-ban, a mely más emlékünkben nincs meg. Ez a hatás 
az abc felsorolásában van. Dévai az ábéczében (1. 2. 1.) azt mondja. 

hogy a magyarban a betűk így következnek egymás után: »a 

7n . . . . ^; r r /f íí . . .« azaz Dévai azt mondja, hogy a magyar 
ábéczében van r és r jegy s hogy az 5-nek s és ss sl jele, később 
azonban nem szól e betűkről, (vö. 8. 1). A ki ismeri a cseh nyelvel, 
tudja, hogy a csehben van r és r (= r^, r/-ből) hang, s tudja azt is, 
hogy a csehben a s-ei ss-sel is írták (vö. I. ö^ftat^r: Pf ispèvky k his- 
torii ceského pravopisu a vyslovnosti staroceské, V F^aze 1871, 
261—263. 1.). A Dévai által közölt betűsorban vannak tehát cseh 
betűk is, ilyen kétségtelen cseh az f-en kívül az ff {= s) is. 
Az f-nél azt kell megjegyeznünk, hogy a lengyel rz jelölésére 
cseh hatás alatt a lengyelben is megvolt a f jegy. Azt is 
mondhatná tehát valaki, hogv' Dévai krakkai nyomtatványaiba 
lengyel hatás alatt is kerülhetett az r. Ez azonban azért való- 
színűtlen, mert a krakkai első lengyel nyomtatványok, különösen 
a Victor által kiadottak a lengyel r^-et r^-vel jelölik (vö. Kaloz- 
niacki id. m. 960, 973. L). A r és ß' tehát Dévainak művébe cseh 
hatás alatt csúszott be. 



Dr. Melich Jánostól lib 

Lehet, hogy cseh, de lehet német hatás is az lí-nak u-val 
való jelzése. Az Orth. Vng. agyanis ezt íija: 

a) béw irgalma 18. 1. 

b) váltságul 10. 1. de magyarul 2. 1. a magashangú alak így van : 
seghétségül 22. 1., üduóssegűl 10. 1., óróchU 16. 1.; 

c) 'túl : vrtul 4. 1., wm tnagtul 2 (= önmagától), másictűl 
l-i. 1., Mariátül 12. 1., gonoztid 13, gonosztid 14. 1., eggmástúl 24, 
magatúl 18. 1.; egyszer gonosztol 14. 1. egyszer paptill 4. 1. — 
A magashangú alakban állandóan — tàlj till. 

d) -nil: vocalisocrúlj rùlam 1. 1. acarattaiariil 1. 1. de: 
voealisrol 10. 1. consonansról 9. 10. 1., magashangú alakban -mZ, 
-ryeZ, -revl — Itt jegyzem meg, hogy a -ból, -hol állandóan -6a/, 
-6óZ-nek van írva pl. (halottaiból, irásbol 16, irgalmasságából 18, 
szûuedbôl 16, erödbSl 16 stb.). 

e) önálló szavakban: hün az In 9. 1. 

Az a kérdés már most, mit jelent az ú jegy s minő 
eredetű. 

Balassa József abból, hogy az Orth. Vng. az u-t a dif- 
tongusok közé sorolja, továbbá analógiák alapján etimológiai 
úton azt következteti (vö. Nyr. XIII. 1—3), hogy Dévai az «-val 
ou diftongust akart jelölni. Az a nézetem, hogy Dévait Balassa 
félreértette. Dévai diftonguson két magánhangzós betű össze- 
írását érti, nála a diftongus szó nem hangot jelent, hanem egy- 
szerűen betűtípust. Ô szerinte az é diftongus, mert az e felé 
egy í van írva, de azért az ö e-je mai értelemben véve nem 
jelöl é^ hangot. Ugyanez az eset van az íi jegygyei is, a mely 
hosszú ú'i jelent. DévainÈX tehát -tűi, -rid (de -hói), -m, -?/i-nak 
olvasandók a -tul, -rid, -?/, -id ragok és képző. 

Az u jegy ú értékben megvan a cseh helyesírásban, s 
közönséges volt a németben, a honnan a csehbe került. 

A csehben ugyanis a hosszú J-ból u (= olvasd ii) lett. 
Ez az írás a XV. századtól fogva kimutatható (vö. Gebauer fen- 
tebb idézett műve 246. 1. és Oébauer I.: Hist. ml. j. éesk. I. 231. 
251). A csehbe a jegy a németből került. A germán o-ból ugyanis az 
ó-feln.-ben és a közép-felnémetben no lett, ebből pedig % a mai 
németben ß, a gut szó a kfn.-ben guot stb. Az ilyen xio -ból való 
il'i a németben sokáig «-val írták (vö. Schatz I. Altbair. Gram. 
19. 1., germ, ö- óf. ü ü jegyére vö. 20. 1.) 

Magyar KOnyvnemle, li)08. II. fQset. 10 



146 Az »Orthographia Yngaricac és a magyar helyesírás 

Dévai az u-t ú értékben vagy a cseh, vagy a mi valószínűbb, 
a német helyesírásból vette. A németet azért tartom valószínűbb- 
nek, mert a csehben a XV. század végén és a XVI.-ban a Kralici 
biblia megjelenéséig szórványos az u jegy, ellenben a németeknél 
közönséges. 

Mindezek alapján Dévai «-ja hosszú ú (tehát *hűn az l&t 
= hún az lú) s nem diftongus. 

Lengyel helyesírási hatást Dévainéi nem tudok kimutatni; 
talán a fentebb említett f, továbbá a cs értékben használt ci 
lehetne lengyel jegy, mert a ci Vietor nyomdája lengyel nyelvű 
termékeiben előfordul cs értékben (1. Katuzniacki értekezését). 

Az Orth. Vng. nem volt valami nagy befolyással XVI. századi 
helyesírásunkra, de első helyesírási szabályokat magában fogIal6 
emiékünk s mint ilyen megérdemli, hogy hasonmásban kiaí^uL 

Jegysetek a hasonmásliGz. 

3. lap: lé. sor: Az eredetiben homályosan acaratt*áiariU olvasható ; az él 

a hasonmás nem adta vissza. Egyébiránt hibás alak acaratt'árűl helyett 
— 22—23. sor: imerreia = im erre is. 

4. lap: Az abéce-sorban több nem magyar betű szerepel, ilyen r, ff. — 

Az y és az y is tulajdonkép egy, t. i. y. 

5. lap: Az é, S, á, u, û hangokat azért mondja diphthongusoknak, mert 

két betűvel vannak írva, tehát ^= c+i, 8 = o+e, S = «-}-« 
u := u+i^ t, ö = u+o. Hogy a szerző a diphthongus szót a látható 
alakra s nem a hallható hangra érti, kitűnik az t és u-ról mondottak- 
ból (10—14. sor) és a 6. lapon közlöttekből. 

5. lap : 4—9. sor : A consonansokat tehát így olvassa : fc = 6c, c = cze^ 

d = de^ ragozva 6e-t, cze-t, de-i stb. v. ö. íc-t, ze-i a szójegyzékben. 
Ez olvasási adat paedagogiatörténeti értékkel bír. 

6. lap: 19. sor : A facsimile nem adja vissza hűen az tl-t ; Mn, lu, vrtU^ 

paptul ; — 23. sor : n'ehcben van az eredetiben. 

7. lap : 22 — 23. sor: gácz vácz rácz = Gács, Vácz, rácz; nem egyforma példák. 

8. lap: 7. sor: A cs-nek L jegyéről lásd részletesen az értekezésben; — 11. sor: 

g'acz helyesen gácz ^ Gács; — 18. sor: Iriuc, az eredetiben világosan 
kivehető iriuc. 
8. lap: 23— 9. lap 13. sor : A lat. ge, gi ez ejtéséről Révaiig majd minden 
nyelvtanunk megemlékezik (v. ö. M. Nyelv 1908. évf.). Az ejtésről 
részletesen van szó »Szláv jövcvényszavainkc ez. művem 2. részében* 
Hogy az egyházban a latint hogyan olvasták, arra az idézett könyvben 
mondottakon kívül íelhozom Rotterdami Erasmust is, a ki »De recta 
latini graecique sermonis pronuntiatione . . . dialogusc (Basileae 1528) 
czímű művében a többi közt ezt mondja: »Alíj quoties sequitur vocalis 



Dr. Melich Jánostól 147 

in eadem syllaba, pro t, ») propemodum sonant ^, vt gecit pro iedt, 
egicio pro e^'cio, Quanquam enim iota transit apud latinos in conso- 
nantem, si praecedat in eadem syllaba vocalem, tarnen sonus debet 
esse médius inter vocalem et consonantem. Sunt qui simili loco pro, 
t, sonant fere, z, vt pro ianua, Zanua, pro lesus, Zesus, pro iecur^ 
Zeeur^. (30. lap.) 

9. lap: 15. sor: k& után az eredetiben kis fa-szálka van a papirosban, s ezt 

adta vissza ( zárójebiek a fotográfia. 

10. lap: 14—15. sor. A ß jegyről Sylvester is említést tesz (v. ö. Sylvester, 

Grammatica 36, 8a, fc, továbbá Tüz. Magy. Nyelvtan 190—210); 
Z8 hang az értéke. 

11. lap: 4. sor: Az eredetiben mind van. 

11. lap: 7 — 9. sor: Az c-t lehet tehát e-vel is, az u-t u-val és o-val is írni. 

11. lap: 21. sor — 12. lap: Erről lásd részletesen az értekezést; >az barát az 

pap ez mester ez Deác qs az többi« hibásan vannak írva, helyesen így 
kellene: ab barát ap pap em mester ed Deác qs at többic. 

12. lap: 14e. sor: egg ; az eredetiben egg* van; — 15. sor: az eredetiben ac ki 

van; — 19. sor: az eredetiben fient van; — 22. sor: az eredetiben 
azért van. 

1 3. lap : 6. sor : neuét van az eredetiben ; — 17. sor : azam árát van az eredetiben ; 

14. lap: 7. sor: polocra az eredetiben is, poklocra helyett; — 17. sor: az 

eredetiben SZAIA A^LTAL. 

15. lap: 8. sor: Az eredetiben 'ANG'ALI; — 14. sor: Az eredetiben: 

KEREZr^EN. 

18. lap: 3. sor: Az eredetiben: EG'NE'HA'N; — 10. sor: eredetiben: fommdia. 

19. lap: 13. sor: Az eredetiben az m felett (nem szóban) nincs semmi jegy; 

— 19. sor: & után az eredetiben nincs pont. 

21. lap: 3. sor: mindenikSncnec-hen mindkét i-n pont van; — 25. sor: az 

eredetiben meg előtt nincs pont. 

22. lap: 4. sor: botaatt'a-hBn a t az eredetiben se vehető ki tisztán; — 

7. sor: az eredetiben keWen viselni; — 13. sor: minden-hen az i tisz- 
tán kivehető; — 17. sor: elSttetec az eredetiben tisztán kivehető. 

23. lap: 14. sor: tOfket-hen 2lz i tisztán kivehető, mint-hen nem; — 18. sor: 

eredeti: cUitVa. 

24. lap: 9. sor: fitet után nincs pont; — 13. sor: az eredetiben vtaidban 

áll, de vakarás van az id helyén s innen a facsimile vtalaban hely- 
telen alakja; — 16. sor: eredetiben fiüuetecbSl; — 24. sor: n^kul van 
az eredetiben. 

25. lap: 4. sor: kell e-je felett az eredetiben nincs pont; — 13. sor: az ere- 

detiben g'arlo ; — 19. sor: az eredetiben ITEI* olvasható. 

26. lap: 2. sor: ül nyilván sajtóhiba az eredetiben ül helyett; — 6. sor: 

állaWa van az eredetiben; — 18. sor: az eredetiben iga-^ac ; — 
23. sor: az eredetiben auuag'; — 25. sor: az eredetiben hozzád. 

27. lap: 14. sor: Az eredetiben a^okis áll; — 18. sor: az eredetiben fiolgáltonc, 

') A cursivval szedett szavakat én emeltem ki. 

10* 



A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM SZÉCHÉNYI OESZ. 
KÖNYVTÁRÁBAN LEVÓ ALDINÁK LEÍRÓ JEGYZÉKE. 

Db. Gülyís Páltól. 

(Hatodik, befejező közlemény, 2 hasonmással.) 

1669. 

64. Julii Cesaris Commentariorvm De bello Gallico stb. 
cvm scholiis Errici Glareani. Venetiis, 1569. 

!• 1. C. IVLII CAESARIS || COMMENTARIORVM || De 
hello [összefoglaló jel] OaUico libri VIII. || Ciiiili Pompeiano, lib, 
111. Il AlexandrinOf lib. I. j| Africavo, lib. 1. 1| Hispanien/i lib, I. 
Galliae, Hi/paniae, locorum'q; in/igniufn pictura, \\ Nomina turn 
uetcra, tum recentia, explanata. || Var, hot ex uetußiß, codice 
manu/crip. libellus, \\ CVM SCHOLIIS ERRICI GLAREANI. I, 
[Nyomtatójegy.] EX BIRLIOTHECA ALDINA. |j VENETIIS, M. D. 
LXIX- II 1»> 1. üres. 2* {aij jelzésa)l. STEPHANO CAROLO ] IflE- 
RONYMVS TVRRl- || SANVS S. D. || (Q)VI Romanorum homi- 
num monu || mentis sib. 8** és 4* 1. (iallia térképe 4^ és 5* 1. 
Hispánia térképe. 5'' 1. Nomina locorum, urbium, populorum Galliae, 
quç his in || commenlarijs habentur, quo nomine & olim latine: & |! 
nunc dicuntur Gallice per ordinem litterarum. || 6** 1. 16. sor: Nomina 
quarundam urbium, & lo- || corum Hifpaniae. 7*» L fametszet: Aua- 
ricum (híd) 8. 1. ennek latin szövegű magyarázata. 9* 1. fametszet: 
Auaricum (falai és tornyai) ábrázolása. 9*» 1. ennek leírása; 10* 1. 
Alexia képe (fametszet), 10'' 1. ennek leírása; 11* 1. Vxelodunum 
képe, 11'^ 1. ennek magyarázata; 12" 1. Mafsilia képe, 12*» I. ennek 
leírása ; mind e leírások Joannes lucundus Veronensis de Bello civili 
ez. művéből merítvék. 13* (A jelzésű és 1. számú) 1. C. IVL 
CAE- II SAUIS DE BELLO || GALLICO COM- || MENTARIVS L ; 
[Stilizált levéldísz.] [G]ALLIA e/t omnis diiii/a in par- \\ tels stb. 
135* {Qiij jelzésű és 128. számú) 1. C. IVLII CAESARIS | DE 



A M. N. M. Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke dr. Gulyás Páltól 149 

BELLO CIVIU II COMMENTARIVS I. || [L]ITERIS à Fabio C 
Cae/aris \\ slb. 211* (199. számú) 1. 5. sor: A. HIRTIl, AVT OPPII |i 
DE BELLO ALEXANDRI || NO COMMENTARIVS IlIL || [B]ELLO» 
Alexandrino conflato, \\ stb. 236» (224. számú) 1. A. HIRTIl, AVT 
OPPII II DE BELLO AFRICO || COMMENTARIVS V. || [C]AESAR 
itíneribus iu/tis con- || fectiSy stb. 2B8* (254 számú) 1. 9. sor: 
A. HIRTIl, AVT OPPII || COMMENTAHIORVM || DE BELLO HIS- 
PANIEN. II LIBER VI. || [P]HARNACE fiiperato, Africœ \\ stb. 
280* {LLiij jelzésű és 268. számú) 1. INDEX POPVLORÜM || 
MAXIME, AC LOCO || RVM, QVI IN C. IVLII || Caefaris Cömen- 
tariis habentur, || Raymundo Marliano auclore. || [C]AESAR in 
commentarijs Oal || Ham stb. 312^ 1. üres. 813* 1. IN C. IVLII 
CAESARIS II CLARISS. ROM. IMPERATO- 1| ris Commentarios de 
bello Gallico, || ac Ciuili, Henriéi Glareani, jj Poetœ laureati, || 
ANNOTATIONES. || fNyomdászjelvény.] || EX BIBLIOTHECA 
ALDINA.;,'VENETIIS, M. D. LXIX.1|313^ 1. üres. 314* (302. számú) 1. 
D N. GVIDONl AC\\ PROSPERO GENEROSIS ;| BARONIBVS A^ 
GEBENNIS II HENHICVS (iLAREANVS. || S. D. P. || [V]IX aUus 
eft auclor, Dn. Gui- 1| do, stb. 316» (304. számú) 1. IN C. CAESA- 
RIS II COMMENTARIORVM DE || BELLO GALLICO || LIBROS || 
Henriéi Glareani Heluetii annotationes. || IN LIBRVM PRIMVM. jj 
ARGVMENTVM. || [CJOMMENTAHII \\funt K- 1| hri stb. 378* (366 
számú) 1. VARIiE LECTIONES. || stb. 410»> 1. üres. 411* 1. [Nyom- 
dásqelvény.] 

8-r. Lapnagyság: 9-5X1*'«^ ^^' ívek jelzése: a— bij, A — 
DDDiiij. Lapok száma: 12 számozatlan, 398 számozott, 1 számo- 
zatlan, összesen 411 levél, azaz 822 oldal. Az ajánlólevelek szövege 
antikvával van szedve, a többi olasz típussal, laponként átlag 
30 sorral. Czímfelirások, lapfejezetek rendesen nagybetűkkel vannak 
nyomtatva; az ivek utolsó oldalán kusztoszok láthatók. A fejezetek 
kezdőbetűi hat sor magas, meglehetős gyatra kivitelű fametszetek; 
a helynevek jegyzéke két oszlopban van szedve. Renoiiard szerint > 
ez a nyomtatvány tulajdonképen nem a Manutiusok műhelyéből 
került ki, hanem az idösebbik Aldus unokaöcscsei, a Torresani 
fivérek, d^Asola Frigyes fiainak, különálló műhelyéből valók, a 
kik mindenképen azon voltak, hogy Manutius Pált túlszárnyalva 

« Annales des Aides, I. köt. .369— ;^71. 11. 



160 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

az első Aldinák elegáncziáját adják meg nyomtatványaiknak. 
Sikerük e tekintetben igen mulandó volt, mert a hamar elkopott 
betűket tgakkal fölcserélni elmulasztották s a korrekturát is meg- 
lehetősen elhanyagolták, úgy hogy későbbi nyomtatványaik semmi- 
vel sem tűnnek ki a korabeli többi sajtó már-már hanyatlásnak 
induló termékei közäl. 

A e7aniovtc/i-gyíyteményböl származó példányunk némileg 
szúrágta kötése a XVIII. századból való, sima borjubör, egj^zerű 
hátaranyozással és két lapmetszéssel, mely alól itt-ott még kide- 
reng az eredeti vörös színezés. Könyvtári jegye: A. lat. 1267. 

1571. 

65. De gentibas el familiis Romanorum Richardi Streinnii 
baronis Scliwarzenauii. Venetiis 1571. 

1» 1. DE. GENTIB. ET || FAMILIIS || ROMANORVM, |i RI- 
CHARDI. STREINNII II BARONIS. SCHVVARZENAVII. || Aldus 
[Nyomtatójegy.] lunior || VENETIIS. oo DLXXI. || Ex Aedib. Manu- 
tianis. II l'> 1. [Fejlécz.] PRAESTANTI . VIRO || FRANCISCO. 
MORANDO ; SIRENAE || IVRIS. VTRIVSQ. SINGVLARI. COG- 
NITIONE II ORNATO || ALDVS. MANVTIVS. PAVLLI. F. ALDI. 
N. II S. P. D. ]■ fM]ITTO AD TE. ut habeas an || nuam stb. 
2» (*s jelzésű 1.) [Fejlécz.] ALDVS. MANVTIVS. || PAVLLI. F. 
ALDI. N. II LECTORI || [L]AVDARI orane.s uo- |i lunt: stb. .S" L 
üres. V 1. SER.-^'" ET ILL.«» || PRINCIPI. AC. DOMINO i CAROLO ; 
ARCHIDVCL AVSTRIAE. || &c. [ RICHARD VS. STREINNIVS || S.'- 
[0] VIDNAM cau//ae fit, Carole Princeps iUu \\ ßri/ßme, stb. 
H» (**2 jelzésQ) 1. RICHARDI. STREINNII || BARONIS. AVSTRIl, , 
IN STEMMATA || GENTIVM. ET. FAMILIARVM || ROMANARVM ; 
PRAEFATIO. 11 [V]ETVS eß, eaque multortim animis penitus 
infita opinio, prin \\ cipium stb. 11* 1. közepén: PATRÍCIÁÉ;) 
GENTES. IT'l. üres. 12" 1. [Fejlécz.] |i SILVIA. GENS. |! [S]ILVIAE 
gentis trés omnino fa- || milias stb. 

4-r. Lapnagyság: 148 X 20-1 cm. Ivek jelzése: *, **, A— Z, 
AA — FF. Lapok száma: 8 számozatlan, ll.ő kétoldalt számozott 
(229-ig) és 1 számozatlan, összesen tehát 124 levél (248 oldal). 
A munka többféle nagyságú betűtípusokkal szedetvén, az oldalak 
átlagos sorszáma meg nem állapitható. A fametszetfi inicziálék 



Dr. tiulyás Páltól 



loi 



;assága 3—8 sor között váltakozik s jobbára reneszánsz-stilQ 
beszkekkel vannak díszítve. 

Jó állapotban fennmaradt példányunk ízlésesen aranyozott 
ú, XVIII. századi barna boijubőrkötésben maradt reánk, melynek 
apján superexUbrís gyanánt a Bunaii-csalAd díszes czímere, 
só tábláján pedig két oroszlán által tartott paizs díszeleg e 
Pással: EX || BIBLIOTHE- || CA || BVNAVI. || ANA. A M. N. 
zeum tulajdonába Farkas Lajos könyvtárából került 1873 
zember 10-én. Könyvtári jegye: H. ant. 284. 

1576. 

66. Del Tevére di M. Andrea Bacci Medico et Filosofo libri 

stb. Venetiis, 157(). 

1» I. DEL TEVÉRE || Dl M. ANDREA BACCI || MEDICO ET 
.OSOFO II Libri Tre, || Ne' quali Ti tratta della natura, & bontà 
r acque, & || fpecialmente del Teuere, & delF aeqiie antiehe 
I Roma, del Nilo, del Pu, dell' Arno, & d'altri || fonti, & fiumi 

mondo. || DelV v/o delV acque, & del heuere in fre/co, con 
uL II con Ohiaccio, & con Salnitro. \\ Delle Inondationi, & de' 
ledii, che gli antichi Roraani || fecero, & che hoggidi fi poiïan fare 
quefta, || & in ogni altra Inondatione. || AIP ilbißrissimo. Senato 
Inclito Popolo Romano. j| 
romtatójegy, czimerbe fog- 
a.] (16. ábra.) IN VENE- 
i, MDLXXVI. II V' 1. üres. 
( [2 jelzetű) 1. [Fametszeta 
écz.]!,ALL^ ILLVSTRISS.il 
MTOjjETINCLITO PO- 
LO ROMANO. I [Záródísz. J !| 
í QVESTA nuoua luce delle 
inze, II stb. 5* 1. ( [[ jelzetű) 
:AV0LA II DELLE COSE 
TABILI II CHE NEL PRE- 
ÍÍTE VOLVME II SÍ CON- 
NGONO. Il (Fleuron.) ; (A 
veg kéthasábosan követke- 
) 9- (A jelzetű) 1. DEL ^^ ^^^^ 

VÉRE ' Dl M. ANDREA Czímerbe foglalt nyomdászjelvény. 




152 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

BACCI II MEDICO ET FILOSOFO || UBRO PRIMO : || NEL QVALE 
Sí TRATTA II della natura & bontà dell' acqae, & fpecialmente i| 
del Teuere, & di altri fonü, & fiumi || del Mondo. I| PREFA- 
TIONE. II Delia ecceUema deW acqua, & ma/fimamente \\ de 
fiumi. II [G]Ran ragione, a mio giuditio, hebbero \\ stb. 163^ 1. üres. 

4-r. Lapnagyság: 20*7 X 1*'5 cm. ívek jelzése: [— [[, A — Qç. 
Lapok száma: 8 számozatlan s 155 számozott (1—309), összesen 
163 levél (326 oldal). Sorok átlagos száma oldalankint 28. 
Az ajánlólevél s az előszó fametszeta kezdőbetQje 3*3 cm magas, 
az egyes szakaszoké: 1'2 cm. Az ajánlólevél, tárgymutató s fejezet- 
felírások antikva, a többi szöveg olasz típussal van szedve. Ë16 
oldalczímmel s őrjellel minden oldal el van látva. 

Erősen megsárgult, itt-ott vízfoltos, különben ép példány, 
sima pergamenkötésben. Czímlapján e bejegyzés olvasható: Dono 
datus a D. Gulielmo de Oiulélmi || Caüicus die 3 Julg 1603 \\ Cal^ 
Könyvtárunkba Lanfranconi Enea gyíyteményével került. Könyv- 
tári jegye: H. rel. 303. 

1589. 

67. De natura daemonum lo. Laurentü Ananiae Tabematis 
theologi, libri quatuor etc. Venetiis, 1589. 

1» 1. DE NATVRAi || DAEMONVM || 10. LAVRENTII ANA- 
NIAE II TABERNATIS THEOLOGI, || Libri Quatuor. || Quorum [össze* 
foglaló jel] I. Agit de origine & differentia daemonum. || II. De 
earundem in homines poteftate. || III. De his, que daemones per fe 
operantur in nobis. || IV. De his, quae hominum auxilio peragunt || 
Quœ omnia tum exemplis, turn ratixmibus Philofophicis || ae 
Theologicis comprobantur, \\ Cum Indice Rerum memorabilium. || 
[Nyomtatójegy.] Venetus. Apud Aldum. cidioxxcix. || CVM PRIVILE- 
GS. II 1»» I. üres. 2» (t2 jelzésű) 1. ILLVSTR.»» || CONSTANTIAE || 
CARRECTE || 10. LAVRENTIVS ANANIA || TABERNAS || S. D. || 
[E]T8i Pericles Athenien/is, H- \\ Instriß. stb. 3^ 1. INDEX RERVM || 
MEMORABILIVM. || stb. 7* {A jelzésű) 1. DE NATVRA || DAEMO- 
NVM II 10. LAVRENTII || ANANIAE || TABERNATIS THEOLOGI | 
Liber Primus. || [D]Aemonvm naturam eo\\rumq. stb. 112* 1. 
FINIS. 112^ 1. üres. 

» Fametszetű keretbe foglalva. 



Dr. Gulyás Páltól lôS 

8-r. Lapnagyság: 8*8 X 13*7 cm. Ivjelzés : f, A—N^. Lapok 
száma: 6 számozatlan s 106 kétoldalt (1 — 211-ig) számozott, 
összesen 112 levél (224 oldal). A czímfelíratok, élő oldalczímek 
s a fejezetek kezdőszavai antikva nagybetűkkel, a szöveg olasz 
típussal van szedve; kivétel a kéthasábos index, mely szintén 
antikva szedés. Sorok átlagos száma oldalanként 29. Oijel minden 
lap elő- és hátlapján látható. A fametszetQ inicziálék magassága 
2-2 cm. 

A Janhavich'íönjviÁrhól származó példányunk fehér disznó- 
bőrkötése a XVII. század végéről való. Hozzákötvék: Bhegius 
Vrbanus lutheránus Iheologus beszéde »De angelis« h. n. 1543 és 
Bayle François meg Orangeron Henrik »Relation de Tétat de 
quelque personnes prétendues possédés« Toulouse, 1693. A koUi- 
gátum könyvtári jegye: Exeg. 1620. 

1594. 

68. Marci Velseri Matthaei F. Ant. N. Patricii. Aug. Vind. 
Rerum Augusta Nar. Vindelicar Libri. octo. Venetiis, 1594. 

1* 1. [Rézmetszetű czímlap (17. ábra), a kapuzaton belül e 
felírással:] MARQ VELSERI || MATTHAEI. F. ANT. N || PATRI- 
CII. AVG. VIND II RERVM. AVGVSTA || NAR. VINDELICAR || 
LIBRI. OCTO. II í^ l üres. 2» (Aa jelzésű) 1. [Rézmetszetű fej- 
lécz.] II VIRIS NOBILIBVS || ET ILLVSTR. || lOANNI VELSERO || 
BARTHOL. F. || CHRISTOPHORO ILSVNGO || MELCH. F. || AVG. 
VIND. II. VIRIS PRiEF. || VII. Virûmque collegio. || [Záródísz.] |1 
[I]AMolimmihi, Patres, diuidiae eft, eam || stb. 3^ 1. ARGVMENTA || 
OCTO II LIBRORVM RERVM || AVGVSTANARVM VINDELICA- 
RVM. II 4» 1. MARCI VELSERI || RERVM || AVGVSTANARVM, j| 
VINDELICAR VM, || Liber Primus. |i [A]VGVSTANAS origines fcrip- 
turo, per || stb. 94* (Bb2 jelzetű és 181. számozású) 1. Vétuftorum 
aliquot fcripto- || rum teftimonia, quœ in his li- || bris fme fequuti 
fumus, fiue re- || iecimus; vifum fubiungere, vt || eu lectori fides 
conftaret certior. || 103» (199. számozású) 1. ANllQVA || QVAE 
AVGVSTAE II VINDELICORVM || EXTANT || MONVMENTA || Et 
ad ea || Marci Velferi Matthaei F. || notœ. || 141» (Oo jelzetű s 
275. számú) 1. LITTERAE SINGVLARES. || Et DICTIONES CON- 
CISE II SCRIPTAE, EXPLICATAE. || [Szöveg kéthasábos.] 142^ 1. 
VENETIIS, II M. D. XCIV. || 



154 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák lefró jegyzéke 

2-rél. Lapnagyság 28*9 X 19'6 cm. ívek jelzése: A— Oo. 
Lapok száma: 3 számozatlan s 139 (1 — 277-lg) számozott, összesen 
142 levél (284 oldal).! A szöveg szedése az első és harmadik antikva 




17. ábra. 
M. Vclseri . . . Rerum libri VIII. sz. mű rézmetszetű czímlapja. 

> A lapszámozás az utolsó két oldalon el van vétve, a mennyibon 276 
és 277. sz. helyett ^ICy és :í77. áll. 



Dr. Gulyás Páltól 155 

a második részben itáliai betűkből áll. Elő oldalczimek csak az első és 
harmadik részben találhatók. A fametszetû kezdőbetűk magassága 
3 és 4 cm közt váltakozik. A czímlap, fejléczek s illusztrácziók 
rézmetszetek, melyek készítője Mair Sándor augsburgi rézmetsző. 
A műn a nyomtatóczég nincs kitéve, de egész kiállítása annyira 
magán viseli a korabeli Aldinák jellemző vonásait, hogy úgy 
Eenoiiard mint Brunei felveszik e világhírű czég termékei so rába 
Jól konzervált tiszta példány; borjubőrkötésének aranyozott 
táblái egykorúak, háta a XVIII. században pótoltatott. A czímlap 
alján e XVIII. századi bejegyzés olvasható: est Convent k s S. 
Weneeslai Discal. S. Aíigtistini Neopragae, Az első őrlapon más 
kéztől e két bejegyzés: Est Conventus S. Weneeslai Neo-Pragae \\ 
Discal: Ord: S. P. August Í7ii \\ és dupl A czímlap verzóján 
a múzeumi bélyegző mellett a következő szövegű bélyegző lát- 
ható: Harvát István könyvtáráhóL Könyvtári jegye : Germ. 936. 

1595. 
69. Delia origine et successi degli Slavi. Oratione di M. 
Vincenzo Pribevo. Venetiis, 1595. 

1» 1. DELLA II ORIGINE ET SVCCESSI |i DEGLI || SLAVI || 
ORATIONE. Il DI M. VINCENZO PRIF3EV0 || DALMATINO DA 
LESENA. Il gia recitata da lui nello medefinia || CITTA || Et hora 
tradotta dalla lingua latina neW Italiana \\ DA BELLISARIO 
MALASPALLI DA || SPALATO. || CON PRIVILEíilO. |i [Nyomtató- 
jegy.] IN VENETIA,CIO. ID. XCVj Preílo Aldo. V^ I. üres. 2* fa. jel- 
zésű) 1. [Fejlécz.] AL MOLTO MA(i. SIG. IL SIG. , DOMENICO AVRIO |i 
ÄflO SIGNOR II OSSERVANDISSIMO. || [V]EDESI per lum/a me^ || 
moria stb. 6»» 1. LIBRI Dl STAMPA D'ALDO, nella Libreria di 
Venetia, || M. D. XCV. || stb. 9^^ 1. [Fejlécz.] DELL* ORIGINE, ET 
SVCCESSI II DE GLI SLAVI. || ORATIONE. || Dl F. VINCENZO 
PRIBEVO DALMATINO, || da Lesena, deir ordine de' Predicatori, 
profelTore || della Sacra Theologia. || Recitata da lui nella medesima 
Città di Le/ena, & tradotta \\ dalia lingua Latina nelV Italiana 
da II BELLISARIO MALASPALLI DA SPALATO. || [I]L Genere 
humano é tut- || to stb. ^S^^ 1. IN VENETIA, CIO. 10 XCV 
PRESSO ALDO. || [Zárólécz.] 

4-r. Lapnagyság: 14-7 X l^^í^ cm. ívek jelzése: «, A— K. 
Lapok száma: 8 számozatlan s 40 mindkét oldalt számozott 



166 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

(1—79), összesen 48 levél (96 oldal). Az előszó olasz-, a szöveg 
czíczero nagyságú antikva típusokkal van szedve. A sorok átlagos 
száma oldalanként 27. A 7 sor magas inieziálék, a fejezetléezek 
és a záródísz reneszánsz stílű fametszetek útján állíttattak elő. 
Az élő oldalczímek majuszkulákkal vannak szedve, a marginális- 
jegyzetek olasz betűkkel. Orjel minden oldal alján látható. 

Szép példány, kemény papirtáblákba fűzve; a czédulakatalogus 
tanúsága szerint SzéehényUpéláúnY. Könyvtári jegye: H. int. 286% 

Év és nyomda nélkül. 

70. Alexandri Benedicti Pœantii. Collectiones medicináé.» 
1* (ai jelzéssel) ALEXANDER BENEDICTVS VERONENSIS 

PHYSICVS II MARCO SANVTO Veneto patricio fenatori optimo. 
S. D. II 1^ 1. 16-ik sor: COLLECTIONES MEDICINÁÉ. || Alexandri 
Benedicti phyfici de medici: atcj cegri officio coUectio- || num 
Caput primum. || 8^ 1. FINIS. 

4-r. Lapnagyság: 15*7 X 19*9 cm. ívjelzés: ai— anü. Lapok 
száma: 8. A szöveg antikva típusokkal nyomatott, élő oldalczímek, 
öljelek és kezdőbetűk nélkül. Sorok átlagos száma oldalankint 41. 

Fűzött példány, melynek származása ismeretlen. Könyvtári 
jegye: Inc. s. a. 1426.2 

Év nélkül. 

71. Quinti Calabri de relictorum ab Homero libri XIV. 
Hely és év nélkül. 

1» L KÓiNTOr KAAABPOr HAPAAEI- || IIOMENQN GMH- 
POÏ, BIBAIA II TESSAPE2KAIAEKA. || QVINTI CALABRI DE 
REL1CÏ0 II RVM AB HOMERO LIBRI || QVATVORDECIM. -i 
[Nyomdászjelvény.] V' 1. üres. 2* {aii jelzésű) 1. KOÍNTOr KAAA- 
BFOr HAPA- ■ AÉIIIOMENA OMHPQI, || BIBAION HPÖTON. || (i)»' 
M IlTjXsííüvt oájiT] frsosíxs II Xo; ixxíüp, stb. 152^ 1. üres. 153* (w jel- 
zésű) 1. TPr^iOAQpor AirriiTioï rPAMMATiKor, kai í| eho- 

nOIOÏ, lAI I OT AAÜSIS. II (T)Ep|ta ::oXüX|XT^Toto |i£X(r/póvtov || ::oXé[jLO!o^ 
stb. 172^' 1. [Nyomdász jelvény.] 



» Hain szerint (id. m. 806. sz.) valószínűleg Aldus Manutius sajtójá- 
nak terméke. Renouard is megemlíti. Id. h. 438. 1. 
• V. ö. Horváth id. m. 198. 1. 



Dr. Galyás Páltól 1Ö7 

8-r. Lapnagyság: 9-8 X 15'5 cm. ívjelzés: a— yü. Lapok 
száma: 172 levél (344 oldal); valamemiyi számozatlan. Sorok 
átlagos száma oldalankint 30. Az élő oldalczímek nagybetűkkel 
szedettek. Kusztosz minden ív utolsó (8-ik) levelének verzóján 
fordul elő. Ezen keletnélküli kiadvány nyomtatási éve bizonytalan, 
rendesen 1521 alatt fordul elő; de Menanard^ valószínűbbnek 
tartja akár az 1504., akár az 1505. évet. 

Példányunk, mely Jankovich Miklós könyvtárából való, igen 
jó állapotban maradt fenn; pergamenkötése Szászországban készült 
a XVII. század folyamán; táblái közepét Ágost választófejedelem 
vaknyomású ezímere díszíti. Az elülső őrlap felső szélén e név 
olvasható : S. 6. SReiSíe. Az eredetileg beleragasztott exlibrist igen 
ügyesen kivakarták. Könyvtári jegye: A. gr. 2943. 

Év nélkül. 

72. Constantini Lascaris Byzantini de octo partibus oratio- 
nis liber primus stb. Venetiis, év nélkül. 

1* 1. Conftantini Lafcaris Byzantini de octo partibus ora- 
tionis II Liber Primus. || Eiufdem de Conftructione Liber fecundus. || 
Eiufdem de nomine & uerbo Liber tertius. || Eiufdem de pro- 
nomine fecundum omnem lingua, & poeticű || ufum opufculum. || 
Hsec omnia habent e regioné latinam interpretationem ad uer ] bum 
fere propter rudes, ita tamen ut & amoueri, & addi '| poíTit pro euius- 
<íunq^ arbitrio. || Cebetis tabula & grsDca & latina, opus morale, 
Á utile omni- jj bus, & praîcipue adulefcentibus. || De literis graecis 
ac diplitongis & quèadmodû ad nos ueniát. || Abbreuiationes, quibus 
frequentilTime grœci utuntur. || Oratio Dominica & duplex falutatio 
ad Beatiss. Virginem. || Symbolum Apoílolorum. || Kuangelium diui 
Joannis Euangeliftae. || Carmina Aurea l^ythagorso. || Phocylidis 
Poéma ad bene, beateq^ uiuendum. || Omnia ha^c cum interpreta- 
tione latina. || Introductio perbreuis ad hebraicam linguam. || 1^ 1. 
Aldus Manutius Ro. Angelo Gabrieli Patritio Veneto. S. || P. D. || 
Cum plurimis i rebus Angele hûaniss. noui te pleniss. amo || ris stb. 
2* 1. ALDVS LECTORI. S. || Si forte nefcieris ftudiose lector 
quonam modo, quae graece im- || primenda stb. 2** 1. COMPEN- 
DIVM OCTO ORATIONIS l^ARTIVM ET || ALIOr. QVOHVNDAM 

« Id. m. 440. 1. 



158 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

NECESSARlOjt EDITVM || A CONSTANTINO LASCA || RE 
BYZANTINO. || De diuifione literarum || Liber primus. || (l.)Uera 
eft pars minima uocis indiuidua || sib. 3* (aii jelzésű) 1. E'III- 
TOMH* TQ^N O'KTff TOT' AOTOT MEFQ'N, KAF || A\\AQN 
TINQ^N ANArKAI'QN, SYNTEOEP SA || HAPA^ KüNSTANTÍNOr 
AA2KA' II PEOS TOT^ BrZANTl'Or. || Hspi Siaipéaecoc tcbv ifamid- 
Ta)v. II ßißXiov icpÄTOv. (][)Pa|i[ia éoxi fiepoç éXdyioxov, cpoivT)^ áítaípeiov. || 
stb. 102» 1. ALDVS MANVTIVS RO. LECTORI SALVTEM. || Etfi 
eram typicis, literariisq^ negocüs impeditus, ac immerHis || stb . 102^ 
és 103. 1. üres. 104» 1. CONSTANTINI LASCARIS DE NOMLNE ;| 
ET VERBO LIBRI TERTIL LATINA || INTERPRETATIO, PER 
ALDVM RO. II AD GRECARVM LITERARVM || RVDIVM VTIU- 
TATEM. II Tabula Cebetis Thebani & grsece & latine, opus morale. 
& I stb. 215* I. Kolofon: Venetiis, apud Aldű nö fine priui || legio 
ut & in aliis. 215*» 1. üres. 216* L Quœ inter imprimendum euenere 
errata. || Aiópftwatc täv xijcís xijç ßußXoü ct|tapTT)|xáT(i>v. || stb. 
220* (m jelzésű) 1. De Uteris graîcis ac diphtongis & quôadmodû 
ad nos ueniät || stb. v. ő. 1* 1. leírását, melynek ez a lap egyszerű 
részleges megismétlése. 220*» 1. Aldus Manutius Romanus Studiofis 
adolefeentulis S. P. D. || Nihil praetermittere eft animus, quod utili 
credamus fulujt || stb. 221* (mii jelzésű) 1. ALPHABETVM GRAE- 
CVM, II Lilerœ apud grsecos funt quatuor & uiginti || stb. 

4-r. Lapnagyság: 13-6 X 18*5 cm. ívek jelzése: a) latin 
szövegé: a— e, A — H, m— n; b) görög szövegé: a— e, A— II. Lapok 
száma: 239 számozatlan levél (478 oldal), a mi azt mutatja, hogy 
példányunk nem teljes: Renouard szerint ^ ugyanis az eredeti 
lapszám 298, tehát 59-czel több mint az itt leirt példányé. A sorok 
átlagos száma oldalanként űgy a görög, mint a latin szövegből 3(5. 
A kisbetűkkel előnyomatott inicziálék számára 7— 9 sornyi közök 
hagyattak. A latin szöveg antikva betűkkel van szedve. Örjelek 
és élő oldalczímek nincsenek. Sorok átlagos oldalszáma 36. 

Szúrágta példány, melynek eredete ismeretlen. Kötésének 
hátát borjubőr, fedeleit XVIII. századi zöld-arany préselt virágos 
papir borítja. A czímlap felső részén vörös tintával e bejegyzés: 
Eiifrofinœ XXXB Oermarvis. Könyvtári jegye: A. gr. 930. 

* Renouard szerint. V. ö. Id. m. I. 444 I. 



Dr. Gulyás Páltól 159 

Év nélkül (1518).0 

73. Christophori Longolii Civis Romani perduellionis rei 
Defensiones duae. Venetiis, év nélkül. 

1* 1. CHRISTOPHOrtI LONGOLII || CIVIS ROMANI PERDV- || 
ELUONIS REI DE- 1| FENSIONES || DVAE. || [Nyomtatójegy.] 1»> L 
üres. 2» 1. BAPTISTA CASALIVS REVEREN || DISSIMO DOMINO. 
D. POM- II PEIO CAR. COLVM- || NAE. S. P. D. || IVS Qtiirítium 
óbiatum Beuerendiffime domine^ || stb. 2** 1. üres. 3* {aiij jelzésű 
és 3. számú) 1. CHRISTOPHORI LONGOLII Cl- || VIS RO. PER- 
DVELLIONIS II REI, PRIORIS DIEI || DEFENSIO. || ^g^VOD PER 
HOSCE qiuvdra- || ginta stb. 59* 1. üres. 59^ 1. ERRATA. 66» 1. 
Kolofon: VENETIIS IN AEDIBÜSÜALDI, ET ANDREÁÉ || SOCERI,|[ 
60** 1. [Nyomdászjelvény.] 

8-r. Lapnagyság: 9*6 X 1'^'5 cm. ívek jelzése a— hij. Lapok 
száma 2 számozatlan, 54 számozott (3— 56-ig) s 4 számozatlan 
összesen 60 levél (120 oldal). A czímlap és fejezetezímek antikva- 
nagybetűkkel, a szöveg dőlt betűkkel van szedve; a kezdőbetűk 
kis betűkkel vannak jelezve s részükre 5 sor magas tér hagyatott- 
A sorok átlagos száma oldalanként 30. Élő oldalezímek nincsenek. 

Fűzött példány a JixniovicA-gyűjteményből. Könyvtári jegye : 
Crim. 534. 

Pótlás. 

1614. 

74. M. F. Quiniilianus. Venetiis, 1514. 

1» 1. M. F. QVINTILIANVS. jj [Nyomtatójelvény.] P 1. ALDVS 
PIVS MANVTIVS lOANNEM BAPTI- || STAM RHAMVSIVM COM- 
PATREM II SALVERE IVBET. || Si quifqiiam eft: cut nuncupare 
débeamus libros excii/os cura no \\ ftra stb. 2* (* ii jelzésű) 1. 
CAPITA PRIMI LIFSRI. il stb. 4» (a jelzésű és 1. számú) I.« MARCVS 
FABIVS QVINTI || LIANVS TRYl^HONI BIHLIOPOLAE || SALV- 
TEM. II ^e^FFLAGITASTI quotidiano coniiitio, ut libros, qtios \\ stb. 
233» (230. számú) 1. kolofon: VENETIIS IN AEDIBVS ALDI, |l 

1 Id. m. I. köt. 441. 1. 

* Tulajdonképen az 5-ik, mert a 4-ik lap Renouard szerint ures 
(V. Ö. id. m. I. köt. 113. 1.) s a »-gal jelölt czímlap megfelelője; példányunk- 
ból e lap hiányzik. 



160 A M. N. Múzeum KöDyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

ET ANDREÁÉ SOCERl || MENSE AVGVSTO. || M.D.XIIII. |! 233^ 1. 
[Nyomlalójelvény.] 

4-r. Lapnagyság: 12-4X19''^^ cm. ívek jelzése: *, a— z, 
A— F. Lapok száma: 8 számozatlan ^ és 230 számozott, összesen 
tehát 233 levél (466 oldal). Sorok száma oldalanként: 39. A szöveg 
olasz típusokkal, az élő oldalezímek nagybetűkkel vannak nyom- 
tatva, örjel minden szignált lap, valamint az ívek utolsó (tehát 8-ik) 
lapjának verzóján látható. A kisbetűvel előnyomatott inicziálék 
számára 3—6 sor magas tér hagyatott szabadon. 

XVL századi préselt disznóbőrkötésű példányunk 1631 óta 
van hazánkban, a mint a czímlapbeli bejegyzés mutatja; »Cóllegy 
SoC' Jesu Jaurinensis Catalogo inscriptus Aö 163 L* Könyvtári 

jegye: A. lat. 2497. 

* 

A megjelenésűk évrendjében leírt köteteket a könnyebb 
áttekinthetőség végett betűrendben csoportosítva a következő 
jegyzék adja : ^ 

Aesopus, 1503. — 19. sz. 

Ammonius Hermeus, 1546. — 52. sz. 

Ananias Laurentius, 1589. — 67. sz. 

Apuleius, 1521. — 43. sz. 

Aristophanes, 1498. — 7. sz. 

Aristotelis Organon, 1495. — 3. sz. 

Aristotelis Opera, II., IV. köt. 1497. — 4., 5. sz. 

Astronomi veteres, 1499. — 9. sz. 

Athenaeus, 1514. — 27. sz. 

Aulus Gellius, 1515. — 30. sz. 

Bacci Andrea, 1576. — 66. sz. 

Bembus Petrus: História Veneta, 1551. — 54. sz. 

Benedictus Alexander, é. n. — 70. sz. 

Bolla dwo, 1558. — 58. sz. 

Jul. Caesar, 1569. — 64. sz. 

» V. ü. az előbbi jegyzettel. 

* E jegyzék czímazavainak megválasztásánál Renouard munkája volt 
az irányadó. A sorszám a mi leíró jegyzékünk számaira vonatkozik. Hely- 
kímélés czéljából a több szerző műveit tartalmazó kiadványok csupán az első 
szerző, vagy a közös czím rendszava alatt vétettek fel. 



Dr. Gulyás Páltól 161 

Q. Calaber, é. n. — 71. sz. 

Capicius Scipio, 1546. — 53. sz. 

xM. T. Ciceronis Epistolae ad Atticum, 1518. — 23. sz. 

M. T. Ciceronis Orationum vol. I., 1518. — 40. sz. 

M. T. Ciceronis Rhetorica, 1533. — 48. sz. 

Concilium Tridenlinum. Komae, 150 k — 01. sz. 

Concilium Tridenlinum. Venetiis, 15í)4-. — &2. sz. 

Demosthenes, 1554. — 50. sz. 

Didymus, 1521. — 42. sz. 

Dionysius Halicarnassus: in Thucyiiidem, 15()0. — ()0. sz. 

Dioscorides, 1518. — 37. sz. 

Epislolarum graecarum colleclio. 1499. — 8. sz. 

Erasmi adagia, 1520. — 41. sz. 

Fauslus Victor, 1559. — 59. sz. 

Flacci Valerii Argonautica, 1523. — 45. sz. 

Gallenus, 1525. — 40. sz. 

Gaza Theodorus, 1495. —- 2. sz. 

Gemistus (Jcürgius, 1502. — 18. «z. 

Hesychii Dictionarium, 1514. — 25. sz. 

Horatius, 1500. — 03. sz. 

Institutioni deli' imperio, 1558. — 57. sz. 

Jamblichus: De Mysteriis, 1497. — 0. sz. 

Juvenalis et Persius, 1501. — 10. sz., 1535. — 50. sz. 

Lactanttii Firmiani Opera, 151 (>. — 29. sz. 

liascaris Constanlini Grammalica, 1495. — 1. sz.,é. n. — 72. sz. 

Longolius Christoplíorus, é. n. — 73. sz. 

Lucanus: De hello civili, 1502. — 14. sz. 

Lucretius, 1515. — 28. sz. 

Mus'aeus, 1517. — 34. sz. 

Nazanzeni Gregorii Oraliones, 1510. — 32. sz. 

Nicander, 1522. — 4Í-. sz. 

Oppianus, 1517. — 35. sz. 

Orihasius Sardianus, 1554. — 55. sz. 

P. Ovidius Naso, 1502. — 17. sz. 

Pindarus, 1513. — 20. sz. 

Platonis Opera omnia, 1513. 2í. sz. 

í^etae christiani veteres, vol. II. 1502. — 12. sz. 

Poetae trés egregii, 1531. — i9. sz. 

Magyar KOnjn'sxemle. 1908. II. filzet. 11 



1(52 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

Poinponius Mela, lőlS. — .-^8. s2. 
Ponlani Joviani Opera, lőlH—lV). — 89. sz. 
Priapeia, lő 17. — HH. sz. 
Pribero Vinzenzo, 1095. — Oil. sz. 
Qiiintilianu«, lő 11. — 7í-. sz. 
Rhelornni (iraecorum Orationes, 1518. — 22. sz. 
Khodoginus Ceolius. lőK). — 81. sz. 
Scriptoi-es Roi ruslicae, 151 k — 20. sz. 
Sophocles, 1502. — 15. sz. 
Stephanus: De l'rbibus, 1502. — 18. sz. 
Sleuehus Augustinus, 1519. — -i-7. sz. 
Streinuius Richanius, 1571. — ()5. sz. 
Strozzii Paler el Filius, 1518. — 21. sz. 
Suetonius: De Caesaribus, 151(5. — 88. sz. 
Velerius Maxiuuis, 1502. — 1(). sz. 
Válla Georgius, 1501. — 11. sz. 
Valserus Marcus, 1591, — 08. sz. 
Viaggi fatti alia Tana etc. 15'1-8. — 51. sz. 

* 

Az egyes példányok előzií tulajdonosaira vonatkozó adatokat 
a következő összeállítás teszi szemléletessé : 

1. Magánszemélyekre vonatkozó adatok. 

Anersperg Wolf-Kngelbert gróf, Sup. Cap. Carn. Cat. lesu. 
Anno 1055. -— L. a jegyzék 29. sz. 

Baith Jos. — L. 55. sz. 

Biener A. — L. ik sz. 

BmssicauH^ Joannes, a Magyarországon is megfordult bécsi 
tudós, a ki itt jártában több Korvin-kódexet is szerzett magá- 
nak. Rejegyzése 1521-bOl való. — L. 42. sz. 

Bünan Henrik (1097—1702) szász miniszterelnök, Weimar 
és Kisenach herczegségek helytartója. Drezda melletti birtokán. 
Rötlienitzen korának egyik leggazdagabb s leghíresebb magán 
könyvtára felett rendelkezett, mely halála után vétel útján a szász 
választófejedelem könyvtárába került.^ Példányunk hihetőleg mint 
duplum került ki e gyűjteményből. — L. 05. sz. 



^ V. ö. Aílflung: Forlsetzung zu Jöchers alig. Gelehrten-Lexico. Lipcse. 
178i. I. köt. 2390. hasáb. 



Dr. Gulyás Páltól 16» 

Cendrimis Leopold. — L. 23. sz. 

Cserey János. 1621. \ralószínűleg azonos azzal a Cserey 
ánossal, a ki l()85-ben mint új nemes van a lustralis könyvbe 
ejegyezve.ï — L. 61. sz. 

Dr. Faber v. Fabri János, családi nevén Heigerlin (1478 — 
r>41) 1528. óta budai prépost, majd 1530-tól fogva bécsi püspök 
ki főleg a reformátorok ellen írt hitvitázó irataival tűnt ki. 
r)39-ben alapította a bécsi Sz. Miklós-templommal kapcsolatos 
unmeumot, melyre könyvtárát is hagyta. Az alumneum azonban 
ilála után megszűnt, s a könyvtár az udvari könyvtárba kebe- 
ztetett. — L. 47. sz. 

Faber Tobias. — L. 3. sz. 

Felber, Christophorus hitszónok. 1570. — L. 63. sz. 

Feiierlein Joh. Conr. nürnbergi törvénytudós XVIII. sz. — 
62. sz. 

Hornberger. Bartholomeus »austriacus«. — L. 31. sz. 

Germanus Euphrosina. — L. 72. sz. 

Guilelmo de Guilelmi 1603. — L. 66. sz. 

Granmius I. XVII. sz. — L. 39. sz. 

Kiilenkamp Z. 1768. 1787. 1788. — L. 13. 50. 39. sz. 

Lingholser Lucas, — L. 23. sz. 

Medmjánszlcy Pál. 1719. — L. 40. sz. 

Szathmári Pap Sigismundus. Göttingae. 1796. Talán azonos 
zal a szatmári Pap Zsigmonddal, a ki 1792-ben Kolozsvár 
ros országgyűlési követe volt.^ L. 50. sz. 

BibUotheca Pezóldiana. XVIII. sz. — L. 35. sz. 43. sz. 

VI. Pilis pápa (czimer). — L. 24. sz, 

PŐllinger Lampertus. XVI. sz. — L. 62. sz. 

Ranzenperger (leorgius, magister. XVI. sz. — L. 12, sz. 

Reinachius J. A. 1815. — L. 18. sz. 

Bibliotheca Reisachorum. 1804. — L. 62. sz. 

Reisie L. C. — L. 71. sz. 

Salviatis Johannes bibornok. — L. 24. sz. 

Saurau Wolf. XVI— XVII. sz. Valószínűleg a hasonnevű 
nemes steiermarki családból. — L. 53. sz. 

> V. ö. Nagy Iván: Magyarország nemes családjai. III. köt. 138. 
• Y. ö. Nagy Iván. I. m. IX. köt. 113. I. 

11* 



164 A M. N. Múzeum Könyvtárában levő Aldinák leíró jegyzéke 

Schriesheimer Petrus, 1543. ápr. 80. — L. 25. sz. 

Seidel Abrahamus a délweimari Nimritz egyházközség lel- 
késze. — L. 5. sz. 

Scmsey Antal KU 8. — L. iO. sz. 

Spohn Fr. XVIII. sz. — li. 35. sz. 

Sztrokay Antal (1780—1850), ügyvéd, jogtudós s a magyar 
tudományos akadémia legelső tagjainak egyike. — L. 36. sz. 

Teubcrn János Ernő jogtudós, drezdai udvari tanácsos. 
XVIII. sz. — L. 30. sz. 

Torhjny Miklós Lampert. XVIII. sz. első fele. — L. 50. sz. 

YalJa T.ukáes. — L. 36. sz. 

2. Egyes intézetek (a városok betűrendjében): 

Becs. 1. Sz.-Miklósról nevezett püspöki kollégium. — L. 
47. sz. 2. Trinitarius-kolostor. — L. 59. sz. 

Crembs, Jézus-társasági kollégium. 1633. — L. 6. sz. 

Gőftinf/a. György-Ágostról nevezett egyetemi könyvtár. — 
L. 8. sz. 

Győr, Jézus- társasági kollégium. 1631. —- L. 7i. sz. 

Hclmstadt. Bibliotheca Carpsoviana. ISOí-. — L. 8. sz. 

Letil'erbad, Sz.-Miklósról nevezett Ágoston-rendi kolostor. — 
L. 51. sz. 

Marienthcd. l*álos szerzetesek könyvtára, 1768. — L. 41. sz. 

NeO'Prafja. Sz.-Venezelről nevezeti Ágoston-rendi kolostor. 
XVIII. sz. — 68. sz. 

Sopron, Jézus-társasági kollégium. 1651. — L. 37. sz. 

Szepesi (lőcsei?) Jézus-társasági kollégium. 1679. — L. 31. sz. 

Tállya, Jezsuita-kolostor. 1617. — L. 61. sz. 

VaUombrosa, Toscanai apátság. 1629. — L. 3. sz. 

Végül álljíuiak itt betűrendben azon férfiak nevei, a kiktől 
a Magyar Nemzeti Miízeuin Széchényi országos könyvtára akár 
ajándék vagy hagyomány, akár pedig vétel útján a szóban forgó 
köteteket megszerezte : 

Batsányi János írónak végrendeletileg a múzeumra hagyo- 
mányozott könyvtárából 1851-ben került a gyűjteménybe a 63. sz. 
alatt leírt munka. 

Farkas Lajosnak 1873. decz. lO-én megvásárolt könyvtárá- 
ból való a 36. 50. ()5. sz. a. leírt 3 munka. 



Dr. Gulyás Páltól 165 

Hajnik Imre egyetemi joglanárnak 1903-ban megvásárolt 
könyvtárából való a H3. sz. a. leírt munka. 

Horvát István 18U)-ban megvásárolt könyvtárából való a 
:58. és t)8. sz. a. leírt 2 munka. 

Horváth Antaltól 1870. nov. 23-án ^ vásároltatott meg a 

23. sz. a. leírt nmnka; míg a 16. sz. a. leírt mű 1871. ápr. l3-án 
ugyanötőle ^ándékképen került a Széchényi országos könyvtárba. 

Gr. lUi-sházy István ajándékából 1835-ben a múzemba 
került Illésházy-könyvtárból való a 46. sz. a. leírt munka. 

Jankovich Miklósnak 1832-ben megvásárolt remek könyv- 
tárából való a 2-11. 13-15. 19-21.25. 32. 34. 35. 37. 39. 
40—45. 47. 48. 52. 53. 55—59. 61. 62. 64. ()7. 71. számok 
alatt leírt 43 munka, tehát az egész sorozat közel kétharmada. 

Kováts Sámuel csákvári ref. lelkész 1814. márez. 13-án 
ajándékozta gyűjteményünknek a 17. sz. a. leírt művet. 

Lanfranconi Eneának 1895-ben megvásárolt könyvtárából 
való a 66. szi a. leírt munka. 

Or. Széchényi Ferencz könyvtárából származik a 18. és 
04. sz. a. leírt két munka. 

Szelinszky Györgytől vásároltatott 1903. ápr. 21-én a 
00. sz. a. leírt munka. 

A megszerzés módja nem volt megállapítható az 1. 12. 22. 

24. 26—31. 49. 51. 54. 70. 72. 74. sz. a. leírt 16 munkánál. 

« A szövegben tévesen 1770. szedve! 



TARCZA. 



ÉVNEGYEDES JELENTÉS 

A MAGY. NEMZ. MÚZEUM SZÉCHÉNYI ORSZÁGOS 

KÖNYVTÁRÁNAK ÁLLAPOTÁRÓL 

AZ 1908. ÉV ELSŐ NEGYEDÉBEN. 

I. 

A nyomtatváiiyi osztály anyaga a lefolyt évnegyedben köte- 
les példányokban 8;U>0 db, ajándék útján 155 db, vétel útján 
211 db, összesen 3720 db nyomtatványnyal gyarapodott. Ezenfelül 
köteles példány czímén beérkezett: alapszabály 362 db, egyházi 
körlevél 83 db, műsor 384 db, hivatalos irat 236 db. perirat 
12 db, gyászjelentés 1796 db, falragasz 1743 db, színlap 2100 db, 
zárszámadás 245 db, vegyes 702 db, összesen 7963 db apró 
nyomtatvánv. 

Vételre fordíttatott 3394 korona 80 fillér, 210 márka 'in 
pfennig, 198 franc 35 cm., 19 lira 95 cm. 

Ajándékaikkal a következők gyarapították a nyomtatványi 
osztály anyagát: Áldássy Antal, gr. Andrássy Dénes München, 
Bán Aladár (2 db), Bánki Donát, Budapesti tud. egyetem bölcsészet- 
kari dékánja (62 db), Czóbel István Késmárk, Deákyl Lóránt 
Kolozsvár, Dunamelléki ref. egyházkerület D. Vezseny (2 db.), Elsu 
magyar ált. biztosító társaság, Fejérpataky László (3 db). Főegyház- 
megyei hivatal Eger, Főegyházmegyei hivatal Kalocsa, Főegyház- 
megyei hivatal Zágráb, Főrendiházi iroda (11 db), Führer J. 
Helvey I^ajos Cleveland, Herczegprimási iroda Esztergom, Hist. 
Verein für Steiermark (îraz, báró Hornig Károly Veszprém, Hor- 
váth (íéza, Kais. iVkademie der Wissenschaften Wien (5 db), 
Képviselőházi iroda ((> db), Kereszty István, KoUányi Ferenez, 
Laendler Pál Magántisztvií^elük orsz. szövetsége, M. kir. állami 
számvevőszék elnöke, M. kir. belügyminisztérium, M. kir. orsz. 
meteorológiai s földmérő intézet, M. kir. statisztikai hivatal (4 db i, 



Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról 167 

M. Nemzeti Múzeum irodája, M. ornithológiai központ. M. Tudo- 
mányos Akadémia, Melicli János, Nägele Ervin Stuttgart, Orlvay 
Tivadar, Ováry Lipót, Peaslee John Cincinnati, Petrov A. St. 
l^etersburg, Pór Antal Esztergom. Sohár László, Statist. Central- 
Kommission Wien (2 db), Szádeczky Lajos Kolozsvár, Szalay 
Imre (8 db), Széchényi-Társulat Szatmár (2 db), Széky (iéza 
(ierjen, ui. Szinnyei József, Tomacsek (iyörgy Wien (5 db). 
Újhelyi József, Vajda Viktor, Vallás- és közoktatásügyi m. kir. 
minisztérium, Venelianer Lajos Újpest. Vértesy Jenő, Wlassios (îyula. 

Nevezetesebb szerzemények: 1. A' magyar szollásnak módgyá- 
ról. (XVIL századi nyomtatvány: SO korona). 2. Mikolai Hegedűs 
János: A mennyei igazságnak tüzes oszlopa. Szeben. lOtiő. (8 mk. 
.-5. Kégi úri méltósággal fénlö . . . Hánffl (íyörgy .... halotti emlé- 
kezete. Kolozsvár, 1709. (200 kor.). 

A kön\vtár helyiségeiben a leíolyt évnegyedben 9458 egyén 
2S.Or);-5 kötet nyomtatvánvt használt : kölcsönzés útján pedig i)9i 
egyén 1128 kötetet. 

A lefolyt negyedévben 28()8 munka osztályoz! atott, a melyek- 
ről összesen 3VAH ezédula készült. Kötés ajá készíttetett i-f)? 
munka iSV^ kötetben. 

A köteles példányok átvételére berendezett helyiségbe ezen 
idö alatt Ü08 csomag érkezett: ugyaninnen l^őT levél expediáltn- 
tott, a miből 129 reklamálás volt. Az IS97. XLl. tvezikk intéz- 
kedései ellen véíG nyomdatulajdonosok ellen perc-s eljárás meg- 
indítása i esetben kéretett. 

II. 

A Icúi/attár ajándék útján :■{ db irodalmi levéllel. — vétel 
útján pedig írj kézirattal, 4:> kötet levéllel és 1 irodalmi levéllel 
gyarapodott. A gyarapodás darabszáma 1 ().*». 

Ajándékoz j dr. Hexa Dezső volt, a ki Kuiny (ivörgync^k :>. 
Gamauf Teolllhez intézett levelét ajándékozta intézetünknek. 

Vételre összesen 1821 korona tő illlérl fordítottunk. A vásá- 
rolt anyagból különösen ki kell emelnünk Liszt Ferencz egy leve- 
lét, melyet 187;i május 7-én irt Augusz i>áróluz. t<n'ábbá néhai 
Sólyom — Fekete Ferenez M kötetnyi hagyatékát. Nagy Iván hagya- 
tékából az ö nagyszabású csahultíirténeti gyűjteményét, mely 
sok tekintetben kiegészíti Magyarország csalatiai czímü jnűvét, 
Nagy Iván 7 kötetnyi irodalmi levelezését, mely számos jelesünk- 
től tartalmaz ismeretlen leveleket i[>l. Madách Imrétől isi. a felső- 
büki Nagy Pálhoz intézíítt levélkötctet és Oato l*ál levelezését. 

Ez évnegyedben is folytattuk a régi, majd az új szerzemé- 
nyek fokozatos feldolgozását és az új bütorzással kapcsolatos 
áthelvezési munkálatokat. 



168 Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról 

Az évnegyed folyamán 7 esetben kölcsönöztünk ki 8 kéz- 
iratot és 82 kutató használt 85 kéziratot és 13 darab irodalmi 
levelet. 

III. 

A hirlaptár gyarapodása: A) köteles példány 271 évfolyam, 
75,861 szám (és pedig csomagban, nyomdai kimutatással 169 évf., 
61,660 sz., számonként érkezett 202 évf., 14.201 sz.); B) ajándék 
(áttétel a könyvosztályból) 1 évf., 1 szám; C) vásárlás 8 évf., 210 
sz. (amerikai magyar lapok. Erdős Miklóstól, 70 kor. 24 fill.). 

A hirlaptárban 1122 olvasó 2190 kötetet, házon kívül 15 
olvasó 59 kötetet, összesen tehát 1137 olvasó 2249 kötetei 
használt. 

Czédulázlatott 194 évfolyam, közte új lap 5. Átnézetett 359 
évf. 63,153 száma. 

A nyomdai kimutatásokkal érkezett példányok a növedék- 
naplóba, illetőkg a nyilvántartó czédulákra vezettettek. A számon- 
ként érkezett hírlapok is hetenkint összegeztettek és betQrendben 
elhelyeztettek. A csomagküldeményekben hiányzó hirlapszámok 
azonnal reklamáltattak és följegyeztettek. 

A czédulakatalogus 50 új tokba rendeztetett át. 

IV. 

A levéltár az elmúlt évnegyedben vétel útján 1072 db, 
ajándék útján 883 db, összesen 1955 db.-bal szaporodott, azon- 
kívül néhai Nagy Iván és dr. Sólyom-Fekete Fereneznek néhány 
ezer darabra rúgó oklevélgyűjteményével, melyek darabszáma csak 
a gyűjtemények feldolgozása után lesz pontosan kitüntethető s 
azért a fenti összegezésben nem fordul elő. 

Vételre fordíttatott 7323 korona és 30 márka. 

A családi levéltárak száma a lefolyt évnegyedben nem gya- 
rapodott, úgyszintén a már letéteményezett levéltárak állaga sem 
bővült. 

Ajándékaikkal Szalay Imre múzeumi igazgató, Irinyi Csaba, 
Halaváts (iyula, berezeg Odescalchi Arthur, Tabódy József, id. 
Szinnyei József, Schlöger József és egy ismeretlen egyén gyara- 
pították a levéltár anyagát. 

A törzsgyüjteniény gyarapodásából a középkori íratok cso- 
portjára esik íiK db, a középkori másolatokéra 58 db, az újabb- 
kori iratokéra 901 db. az 181-8 49-es iratokéra 205 db, a czímeres- 
levelek csoportjára 65 db, a gyászjelentésekére 655 db, a fény- 
képek cso[iortjára 3 db. 

Az évnegyed szerzeményei közül kiemelendök a Nagy Iván 
és Sólyom— Fekete-féle gyűjtemények, mind számukra, mind pedig 



Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról 169 

tartalmukra nézve. Nagy Iván gyűjteménye az egyes magyar 
nemes családok történelére tartalmaz rendkívül gazdag és becses 
anyagot a XIV— XIX. századból, nemkülönben saját személyére 
és családja történetére is. A gyűjtemény oklevélanyaga értékes 
kiegészítésül szolgál Nagy Iván monumentális munkájához, a Magyar- 
ország családaihoz, melynek eredeti kézirata a gyüjteménynyel 
szintén megvétetett és a kézirattári osztályban nyert elhelyezést. 
Ugyanoda tétettek át a gyűjteményben lévő, Nagy Ivánnak a 
különböző levéltárakban eszközölt másolatai is. 

A Sólyom — Fekete gyűjtemény értékes voltát az a körülmény 
adja meg, hogy e gyűjtemény, főleg annak középkori része Erdély- 
országra, első sorban Hunyad vármegyére vonatkozik. Elsőrangú 
darabjai e gyűjteménynek azok az oklevelek, a melyek a Hunyadi- 
házra vonatkoznak, köztűk a legrégibbek 1366, ÍHrtO és 1414. 
évekből. Rendkívül becsesek e gyűjteménynek mintegy 10 darabra 
rúgó oláh oklevelei a XVI — XVIII. századból, melyek a legnagyobb 
ritkaságok közé tartoznak. A gyűjteménynek becses részét a 
Sólyom — Fekete Ferencz által különböző erdélyi családi levéltárak- 
ból, mint pl. a Kendeffi, a Gyulay stb. levéltárakból vett máso- 
latok, úgyszintén a Hunyad vármegyére vonatkozó és a hunyad- 
megyei családok levelesládáiból általa készített másolatok alkot- 
ják, melyek Sólyom — Fekete levelezésével együtt a Kézirattárnak 
adattak át. Mind a Nagy Iván-, mind a Sólyom — Fekete-gyűj- 
temény nagy számmal tartalmaz czímeres leveleket és nemesi 
iratokat, melyek az alábbi jegyzékben vannak felsorolva. 

A czímeres levelek és nemesi iratok csoportja a következő 
darabokkal gyarapodott: 

1. 1417. szeptember 29. Konstancz. Zsigmond király czímeres 
levele Boda Timót részére, a szöveg és czímerkép egyszerű más^j- 
lata. 2. 1421. márczius 28. Znaim. Zsigmond király czímeres levele 
}*érchy Mihály fia Benedek és társai részére. H. 1422. szeptember 
17. Nürnberg. Zsigmond király czímeres levele Leszteméri Imre 
részére. 4. 1430. július 11. Konstancz. Zsigmond király czímeres 
levele a Jablonowai Buthor család részére, a szöveg és czímerkép 
egyszerű másolata. 5. 1506. október 28. Buda. II. Ulászló czímeres 
levele Baasi (iyörgy részére. 6. 1573. június 2(). (iyulafejérvár. 
Báthory István czímeres levele Nagy András és társai részére. 
7. 1598. február 18. (iyulafejérvár. Báthory Zsigmond czímeres 
levele Kőrösbányai Bailla Péter részére, s. Í51)2. április 3. Brága. 
II. Rudolf czímeres levele Iwchy eh Mátyás részére. 9. 1()()2. szep- 
tember 9. Prága. II. Rudolf czímeres levele Szölősy Mihály részére. 
10. 1605. június 24. Kassa. Bocskai István czímeres levele Bélteki 
Vidas István és Bélteki Jósa András r^^szére. 11. KiOO. január 
31. Bécs. II. Mátyás czímeres levele Pápay János részére. 12. 
1G21. május 28. Bécs. II. Ferdinánd czímeres levele Bácsy FJol- 



170 Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról 

dizsár részére. 18. 1621. november 30. Magyar-Bród. Bethlen 
Gábor czímeres levele Pálffy János részére. 14. 1621. deczember 
15. Magyar-Bród. Bethlen Gábor czímeres levele Baranyay, máskép 
Horváth János részére. 15. 1623. márczius 14. Pozsony. Rudinszky 
Márton czímerkérő folyamodványa. 16 1623. . . . augusztus 
Gyulafejérvár. Bethlen Gábor czímeres levele Mindszenti István 
részére. 17. 1624. A Cheősy család czímeres levelének kivágott 
«zímerképe. 18. 1630. február 9. Gyulafejérvár. Brandenburgi 
Katalin czímeres levele Liscovai Liszkói János deák részére. 19. 
1643. november 22. Gyulafejérvár. I. Rákóczi György czímeres 
levele Miklós, máskép Kissólymosi Ferencz részére. 20. 1647. 
január 2. Váradvára. I. Rákóczi György czímeres levele Kálmán 
Miklós részére. 21. 1647. szeptember 28. Gyalu. I. Rákóczi György 
czímeres levele Pászkota Márton részére. 22. 1648. márczius 25. 
Gyulafejérvár. I. Rákóczi György czímeres levele Dekuczián László 
részére. 23. 1649. február 6. Szempcz. Pozsony vármegye nemesi 
bizonyítványa Egyházasfal vai Nagy István részére. 24. 1649. június 
26. Déva. II. Rákóczi György czímeres levele Bálványosváraljai 
György részére. 25. 1650. április 7. Gyulafejérvár. II. Rákóczi 
György czímeres levele Kis János részére. 26. 1657. május 29. 
Losohcz. Nógrád vármegye nemesi bizonyítványa Szabó, máskép 
Horváth Mihály részére. 27. 1659. augusztus 8. Gyulafejér\^ár. 
Barcsai Ákos czímeres levele Ferencz Tamás részére. 28. 166i. 
május 1(). Gyulafejérvár. Apafi Mihály czímeres levele Thordai 
Pálífy János részére. 29. 1665. július 20. Radnóth vára. Apafi 
Mihály czímeres levele Bogé Péter részére. 30. 1666. június 27. 
Bécs. I. Lipót czímeres levele Fügéi Andrássi, máskép Gecze János 
részére. 31. KUw. július 1. Fülek. Heves és Külső-Szolnok nemesi 
bizonyítványa Helle György részére. 32. 1667. augusztus 24. Rad- 
nóth vára. Apafi Mihály czímeres levele Nagy Jakab részére. 33. 
1673. január 2. Gyulafejérvár. Apafi Mihály czímeres levele Vallva 
Miklós részére. 34. 1675. deczember 21. Gyulafejérvár. Apafi Mihály 
czímeres levele Kovács Mihály részére. 35. 1676. május 19. Fülek. 
Nógrád vármegye nemesi bizonyítványa Benkó Mihály részére. 
36. 1676. szeptember 25. Gyulafejérvár. Apafi Mihály czímeres 
levele Kovács, máskép Régeni János részére. 37. 1677. május 31. 
Fülek. Nógrád vármegye nemesi bizonyítványa Báttaszéki Szabó 
Lukács részére. 38. 1680. szeptember 15. Gyulafejérvár. Apafi 
Mihály czímeres levele Nánási Kovács Gáspár részére. 39. 1681. 
szeptember 21. Gyulafejérvár. Apafi Mihály czímeres levele Bara- 
bás János részére. 40. 1682. február 10. Fülek. Nógrád vármegye 
nemesi bizonyítványa Felsögyöri Nagy János részére. 41. 1655. 
április 4. Fogaras. Apafi Mihály czímeres levele Szabó, máskép 
Somlyai Mihály részére. 42. 1694. július 18. Bécs. I. Lipót czíme- 
res levele (iebhard Márton részére. 43. 1694. szeptember 22. 



Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állaj óláról 171 

Nemeskér. Sopron vármegye nemesi bizonyítványa a Gebliard 
család részére. 14. 1()9S. márczius 20. Hécs. I. Lipót czimeres 
levele Rodl János részére, lő. 1700. július 10. Bécs. I. Lipót 
czimeres levele Uálfalvi, máskép Harcsói Iszlai János részére. 1(>. 
1700. július 10. Bécs. L Lipót czimeres levele Gálfalvi, máskép 
Siketfalvi Iszlai Gergely részére. 17. XVH. századi évnélküli Die- 
ne:? Gergely czímerkérö folyamodványa. 4S. X VU. "Századi évnélküli 
Szentmiklóssy Benedek czímerkérö folyamodványa. 19. 1701. feb- 
ruár 20. Bécs. 1. Lipót czimeres levele Urbány András részéri». 

00. 1701. május 21. Beszterczebánya. Zólyom vármegye nemesi 
bizonyítványa az Urbány család részére, ól. 1705. szeptember 
12. Millnits Vitus czímerkérö folyamodványa. 52. 1715. augusztus 
29. Bécs. IlL Károly czimeres levele Szenlsimoni. máskép Csató- 
szegi id. Csató János részére. 58. 1720. április 1(5. Bécs. Misz- 
leniczky János czímerkérö íolyamodványn. 51. 1716. április HO. 
Losoncz. Nógrád vármegye nemesi bizonyítványa Nngy (György 
részére. 55. 1719. szeptember IS. Bécs. Gelle Ferencz és .lános 
czímerkérö folyamodványa. 5l). 172S. július 5. Grácz. Mátyás Antal 
üdv. kanczelláriai expeditor bizonyítványa a (iebhard család 
nemességéről. 57. 1787. május S. Pesl vármegye nemesi bizo- 
nyítványa a Stettner család részére. 5S. 1711. október 2S, l^ozsony. 
Mária Terézia czimeres levele F(^lly íiábor részőre. 59. 1711. 
augusztus 18. Székesfejér vár. Fejér vármegye nemesi bizonyít- 
ványa a Szalay család részére. 00. 17í)í. márczius IS. Zalaeger- 
szeg. Zala vármegye nemesi bizonyítványa Szabó János részére. 

01. 1772. július 2S. Beszterczebánya. Zólyom vármegye nemesi 
bizonyítványa Urbány Ferencz részére. í)2. 1790. november 
is. Pozsony. 11. Lipót czimeres levele Sít la Mihály részére. (>8. 
1S0(>. szeptember 20. Balassagyarmat. Nógrád vármegye nemesi 
bizonyítványa a Nagy család nemességénii, i\\. 1S12. deczember 9. 
Várad-Olaszi. Bihar vármegye nemesi bizonyítványa (Isató Mihály 
részére. 05. 1819. november 2í). Balassagyarmat. Nógrád vármegye 
nemesi bizonyítványa Nagy József részére. 

A lefolyt évnegyedben 19 kutató 15.058 db iratot használt. 
Kikülcsönöztelett térítvényen 1()5 irat, 7 iratc?(^mó. 15 fénykép- 
lemez és 1 fénykép. 

A rendes gyarapodás feldolgoztatott, kivéve a Nagy Iván és 
Sólyom — Fekete-féle gyűjteményeket, nu^lyek rendezése jelenleg 
folyamatban van. Folytattatoít a Szunyogh- levéltár rendezése, a 
mely azonban az előbbi két gyűjtemény feldolgozása miatt félbe- 
hagyatott. Befejeztetett a levéltár törzsgyüjtcMnényének ritkítása 
és a karzati fiókokban végleges elhelyezése. Megjegyzendő, hogy 
a levéltári gyakornokok közül az egyik folyó évi január 1-vel a levél- 
tárból eltávozott és helye eddig még nem tölteteti l)e, mely köriil- 
mény a levéltári munkálatok gyorsabb végzését nagyban hátráltatta. 



SZAKIRODALOM. 



Burger, Konrad. Bnchluhidleran zeigen des lo, Jahr- 
himderts, Leipzig 1907. W. Hiersemann. (Nvomtató Poeschel & 
Trepte) 2<> lő 1. 82 tábla. Ára 60 M. 

A XV. századi könyvkereskedelem történetéhez érdekes ada- 
lékok azok a nyomtatványok, melyeket a könyvkereskedéssel foglal- 
kozó nyomdászok, kiadók és kereskedők, vagy a saját sajtójukon, 
vagy a velük üzleti összeköttetésben álló könyvnyomtatók útján 
készíttettek abból a ezélból, hogy az eladásra szánt sajtótermé- 
keket elterjeszszék. Miután a papiros magas értéke folytán az e 
fajta nyomtatványok forgalomból kikerült s fölös példányait a 
könyvkötők a nemezpapir előállításához szívesen fölhasználták, a 
ránk maradt példányok túlnyomó részét régi kötések tábláiból 
áztatták ki a buzgó és szerencsés kezű kutatók. Kultúrtörténeti 
érdekességük kétségtelen s Konrad Burger^ a német könyvkeres- 
kedők tőzsdeegyesületének lipcsei könyvtárosa hasznos munkát 
végzett, a mikor a fennmaradt könyvkereskedői hirdetményeket 
összegyűjtve, pompás hasonmásokban hozzáférhetővé tette a tudo- 
mányos használatnak. 

íiyüjteménye H2 darabból áll s zöme németországi eredetű. 
Az ibériai félszigetről s Francziaországból egy sincs a gyűjtemény- 
ben. Angliát William Caœton (21. tábla\ Németalföldet pedig 
(íheraert Len (29. tábla) egy-egy hirdetménye képviseli, Svájczból 
két hirdetmény van leközölve, az egyik a kutatás mai állása sze- 
rint, Herthold Hippel baseli nyomdászé (4. tábla) 1470 tájáról, 
a másik Bernhard Eichel ugN'ancsak baseli könyvnyomtatóé (24. 
tábla) 14S2-ből. Olaszországból Burger öt hirdetményt tesz 
közzé, mind az öt német származású nyomtatók termékei : neve- 
zetesen ScJureijnhegm és Pannartz római nyomdászoké 1470 
{i\. tábla) és 1472-bül (10. tábla) ; a velenczei Erhard Batdolté 
148H. és 1 í8r)-bul(2ő. és 27. tábla) s végül az ugyancsak Velen- 
czében működő Johann Hcrborté 1481 tájáról (23. tábla). 

A németországi könyvkereskedői hirdetmények legrégibb 
darabja Diebolt Lanier hagenaui kéziratkereskedö 1450 táján 
kelt hirdetése, mely egy a három király legend^át tartalmazó 
kéziratban maradt reánk s jelenleg a British Museumban (Cod. 



Szakirodalom 173 

Addit. 28572. sz. a.) őriztetik. A legrégibb nyomtatott künyvárusi 
hirdetmény a gyűjtemény második tábláján van reprodukálva s 
Heinrich Eggestein strassburgi sajtójának terméke 1469 tájáról. 
Az év és nyomdásznélküh hirdetményben egy biblia-kiadásról 
van szó: hihetőleg Eggestein 41 soros bibliakiadásáról, mely 
1470 körül került napvilágra. A becses hirdetmény egyetlen ere- 
deti példánya a müncheni udvari és állami könyvtár tulajdona. 

A hirdetések zöme, mint a legutóbbi példa is mutatja, egy- 
egy munka ismertetésére és ajánlására szorítkozik. Élelmesebb 
kiadók azonban gyakran megragadják az alkalmat s az új műről 
szóló hirdetménybe régibb kiadványaikat, vagy más czt^gektöl 
átvett műveket is belevesznek. így pl. Antoni Koberger Antoninus 
kiadása megjelenésekor »In theologia«, >Sermones'* és »In medi- 
cinio< czímek alatt csoportosítva régibb kiadványokat is fölvesz 
hirdetményébe. 

A sajátképi könyvkiadói jegyzékek legrégibb példája Peter 
Schőffei-nek a 8-ik táblán reprodukált egylevelű nyomtatványa az 
1469 és 1470 közti időből. A jegyzék 21 müvet sorol fel, melyek 
közül kettő Joh. Nider^ consolatorium timoratae conscientiae és 
Petrarca história Griseldis, eddigelé egy példányban sem isme- 
retes. A többi 19 nyomtatvány közül három a Gutenberg műhelyé- 
nek, hét Fast és Schöffer közös műhelyének, nyolez pedig 
Schöffer külön műhelyének a terméke, míg a Lonifatius VIII., 
liber sextus decretaliuma felől nem vagyunk tisztában, miután 
1465-ben és 1470-ben is jelent meg egy-egy kiadása. 

A közölt anyag egy külön csoporíját a könyvügynökök 
(Buchführer) részére nyomatott hirdetmények teszik. Ezek ren- 
desen általánosságban mozgó felhívások a közönséghez, melybon 
raktáruk meglátogatását kérik. Máskor viszont az általános 
szólamok helyett a raktáron lévő könyvek szakok szerint csopor- 
tosított jegyzékét teszik közzé. 

A hirdetmények terjesztése a könyvügynök feladata volt. 
Ismert tudósoknak s könyvvásárlóknak a házhoz küldték a hir- 
detéseket; a nagy közönség részére pedig kifüggesztették őket 
oly helyeken, a hol sok ember megfordult, tehát a templomok. 
Iskolák, városházak ajtaján s hirdető tábláin. Dr. G ni gas Pál. 

Brown James Dalf : The small Ubrary. A guide to the 
collection and care of books. London. 1907. (îeorge Routledge 
and Sons ltd. 8-r. 154 1. Ára vászonborítékban 2 6. 

James Duff Brown az islingloni könyvtár vezetője, a kinek 
szerfölött gyakorlati irányú könyvtártani dolgozatairól több ízben 
megemlékeztünk e helyen, ismét hézagpótló könyvecskével lépett 
a nyilvánosság elé. Kzúttal nem a czéhbelieknek szól, hanem a 
könyvtári szakképzésben nem részesült magánosokhoz lordul, a 



174 Szakirodalom 

kik akár a rnaguk vagy c^^aládjuk haí>znalatára, akár polgártársaik 
szélesebb köre számára akarnak vagy kénytelenek egy kisebb 
könyvtárat létesíteni. *Kis könyvtáron — ügymond — olyaii 
i^Oü—őOOO kötetes, általános jellegíL választékos gyűjteményt ériek, 
a minőt tanulók, iskolák, templomok, kereskedelmi és ipari szer- 
vezetek s mindazon hivatalok állítanak össze, melyek a kömTeket 
szerszánmak, vagy kellemes szórakozás eszközeinek tekintik.- 

A ezélnak megfelelően Broten elsősorban a gyermek házi 
könyvtáráról beszél, mint a mely a kis könyvtár legelemibb alakja. 
K tejezetben lelkükre köti a szülőknek, hogy a gyermek első 
képes könyveit művészi szempontok szerint válaszszák ki (Angliá- 
ban, a hol egy Walter Crnne, egy Kate Greenaay s egy Charles 
Eübiyison rajzolják a képes könyvek egy részét, e szempontok 
t<»nyleg érvényesülhetnek is) s már korán tanítsák meg a gyer- 
mekeknek a könyvek megbecsülését. A nagyobbacska gyermekek 
részére beszerzendő könyvekről szólva, bőven megemlékezik szer- 
zőnk az ifjúsági irodalomnak túlságos elskatulyázásáról, a mint 
ezt Amerika hozta divatba s Európa is utánzott. Meggyőzően 
mutatja ki annak a felfogásnak tarthatatlanságát, mely a gyermek 
szellemi igényeit kizárólag nem és kor szerint osztályozza s külön- 
külön állapítja meg a 6, 7. S, 9, 10, 11, 12 stb. éves fiúk s külön 
az ugyanily korú lánykák részére szolgáló irodalmat. ^ïhe whole 
policy of directing the reading of children in grooves, according 
to some standard, fixed may be by an unsympathetic adult, is 
an insult to the intelligence and humanity which reside in boys 
and girls, however much they may be concealed under the 
inanities their parents teach them.- Brown e fejezetben maga 
is közöl az ifjúsági irodalomról két lajstromot, de a nélkül, hogy 
egy-egy év szűk határai közé szorítaná a köny\^eket. Teljesen 
kizárja soraikból a fényes kiállítású, meglehetősen drága könyve- 
ket, mert ezek csak ajándékczikkek, melyek előállításával a kiadók 
a gazdag nagybácsi zseb'TC pályáznak. 

Ezután az általános családi könyvtár állományának meg- 
választásáról s elhelyezési módjáról beszél. A család összes könyvei- 
nek egy helyre tömörítését szerzőnk nem tartja czélszerfinek, 
hanem helyesebbnek véli, ha minden egyes hehiségben szét- 
szórtan vannak elhelyezve a megfelelő kötetek. Az átlagos angol 
polgár családi könyvtáráról adott jellemzéséből megtudjuk, hogy 
az angol ember szinte kizárólag szépirodalmi művek gyűjtésére 
szorítkozik, míg a tudományos kézikönyvekkel nem sokat törődik. 
A legtöbb család könyvespolczán — úgymond — hiába kere- 
sünk egy-egy jó világtörténetei, földabroszt, népszerű orvostant, 
sőt meg szakácskönyvet is, pedig ezek mindegyikére szinte 
naponta rá vagyunk utalva. Sőt igen sok család berendezéséből 
hiányzik a könyvek megfelelő elhelyezésére szolgáló bútordarab 



Szakirodalom 175 

i3 és Brown jó vállalatnak tartaná, ha valamely lakásberendezö 
a kész bútorok közt kis családi könyvtárakat is tartana készletben, 
mely mindamaz általános műveket magában foglalná, melyekre 
napról-napra szükségünk van. Miként az előző fejezetben, itt is 
kapunk egy beszerzésre ajánlható művek jegyzékét. A jegyzék 
általában elég ügyesen van összeállítva, bár szépirodalmi részé- 
ben kétes ízlésről tanúskodó ezímek is szerepelnek (pl. Doyle: 
Sherlock Holmes, Oaboriau : Monsieur Lecoq, Dumas : Monte- 
Christo, Slip. : Wandering Jew stb.). 

A negyedik fejezet a szakkönyA^táraknak van szentelve s 
különösen az üzletembereknek szól, a kiknek körében még mindig 
nem méltányolják kellőkép a jó szakkönyvek hasznát. 

Az ötödik fejezetben szerző »a kis könyvtárak legfontosabb 
fajáról <, az iskolai könyvtárról emlékezik meg, mely szerinte az 
Egyesült Királyságban meglehetőFcn fejletlen maradt. E fejezetben 
kikel szerzőnk a színtelen, száraz, moralizáló elbeszélések ellen,. 
melyek iránt a tanítók oly különös előszeretettel viseltetnek, de 
a melyekért maguk a fiatal olvasók épen nem rajonganak. 

A kisvárosi közkönyvtárakról szól végül a hatodik fejezet, 
melyben szerző igen helyesen fejti ki azt a gondolatot, hogy az^ 
ilyen könyvtárak vezetőinek a kötetszám fokozása helyett a köte- 
tek helyes meg\'álasztására kell súlyt fektetniök. Ne arra töre- 
kedjenek, hogy a rendelkezésükre álló összegen minél több olcsó 
művet szerezzenek be, hanem arra, hogy igazán hézagpótló s 
hasznos kiadványokkal gazdagítsák a vezetésük alatt álló könyv- 
tárakat. Nem szabad szem elől tévesztenünk, — úgymond — 
hogy »a közkönyvtári mozgalomnak az a czélja, hogy az anyagi 
jóléttel nem túlságosan megterhelt közönséges polgárok egyesült 
erővel szerezzenek be mindennemű drága kiadványt s a megélhe- 
téshez szükséges segédkönyvet, melyeket különben sohasem lát- 
hatnának vagy használhatnának. A közkönyvtár intéző testületének 
nem az a feladata, hogy olcsó kézikönyveket vásároljon, melye- 
ket minden érdeklődő maga beszerezhet, hanem az, hogy a fej- 
lettebb tanulmányt s szellemi szórakozást is lehetővé tegye, a 
mi nem volna lehetséges, ha minden adózó iTiaga próbálkoznék 
a British Museummal vetélykedni. A polgári együttműködés ugyan- 
azon módszere, mely az utakat, csatornákat, utczai világítást, 
sétatereket, rendőrséget s a modern czivilizáczió egyéb szükséges 
kellékeit hozza létre, teszi egyúttal lehetővé a könyvtárak, múzeu- 
mok, iskolák és képtárak fenntartását is és a demokratikus egyenlő- 
ség egy neme nyilvánul ez előnyök bírhatásában, melyeket az 
önmagukban álló egyének anyagi állapota sohasem érhetne el.« 

Ekként jellemezve a kis köm^tárak különféle nemeit, szerző 
a következő négy fejezetben könyvtári ellátásukról beszél. Klsö- 



170 íSzakirodalom 

sorban a szakrendszerről emlékezik meg s a kis könyvtárak részére 
a nagyboinkböl és számokból kombinált jegyekkel dolgozó >târg\i 
szakrendszerl* (subject classification) ajánlja követésre. Azután 
a katalóguskészítés szabályait foglalja igen áttekinthető pontokba 
s mint legalkalmasabb formát a mozgó lapokból összeállított 
könyvalakú katalógust ajánlja a kis könyvtárak részére. A követ- 
kező fejezet a kis városi könyviárban helyet foglalható szerzőket 
sorolja fel az elébb említett szakrendszercsoportosításában, mig 
az utolsó fejezet a könyvtárhasználat módszerét tárgyalja. Szerzi) 
e fejezelben azt az álláspontot foglalja el, hogy indikátorokat 
csakis napi többszáz kötetes forgalonmial bíró kön^Ttárakban 
alkalmazzunk s itt is inkább csak a szépirodalmi részhez, mely 
a könyvanyagnak alig 80—35, ellenben a forgalomnak 70— 
750 o-át teszi. Igen találó hasonlattal jellemzi azokat a kis városi 
könyvtárakat, melyekben napi 50— 1(K) kötetes forgalom melleit 
is szerepel az indikátor. »Olyan az, — úgymond — mintha gőz- 
gépet alkalmaznánk egy ezeruza meghegyezéséhez!« A kölcsönzés 
módjáról szólva, szerzőnk a legszélsőbb szabadelvöség híve s az open 
access to shelves-system meleg szószólója. E módszer szerint tudva- 
levőleg az olvasó maga választja a raktár polczairól a kön^-^-eket 
s ennek az az előnye, hogy a szisztematikusan felállított könyv- 
készlet az indikátor tisztét is elvégzi, mert mutatja, hogy mely 
könyvek vannak benn valamely szakból s melyek vannak kiköl- 
csönözve. 

A legfontosabb bibliográfiai segédkönyvek jegyzéke s rész- 
letes tárgymutató zárják be a hasznos kis kötetet, mely igazán 
hézagpótló a maga nemében. S. 

Thieme Hugo P. Onide bihlioqra^yhiqtte de la littérature 
fhnirrise de ISOO à 1906. Paris. 1907. H. Welter, éditeur. (Im- 
primerie G. Uschmann à Weimar.) 8-r. XXII, 2, 510, 2. 1. Ára 25 fr. 

Hugo P. Thieme, michigani magántanár a XIX. század 
franczia irodalomtörténetéről szerkesztett bibliográfiájával igaz 
szolgálatot tett e korszak kutatóinak. Műve két részből áll, az 
egyik mintegy 850 franczia író műveit s a reá vonatkozó iro- 
dalmat sorolja fel, a másik pedig általános irodalom- és kultúr- 
történeti kérdéseket tárgyazó összefoglaló munkálatokat sorol fel 
2H f^^jezetre elosztva. 

Az egyes írókról szóló rész betűrendben hozza az egyes 
bibliográfiiai czikkelyeket, melyek mindenike három részre szakad. 
Az első rész magának az írónak külön köteteit sorolja fel első 
kiadásuk időrendjében, de az újabb kiadások mellőzésével, s ezzel 
az írók sokszor bizonytalan knmológiáját segít megállapítani, a 
második az íróról könyvalakban megjelent tanulmányokat .sorolja 



Szakirodalom 177 

fel, míg a harmadik a folyóiratokban róla megjelent dolgozatokat 
tünteti elénk nzintén időrendben. 

A czímek mindenütt egész röviden vannak visszaadva. Az oly 
könyveknél, melyek mellett sem a megjelenés helye, sem a kötet 
ára nincs kitéve, alattomban értetőclik, hogy a könyv Parisban 
látott napvilágot s 3 50 frank az ára. A kiadóczégek rendesen 
kezdőbetűikkel jelezvék s feloldásukra külön jegyzék szolgál. így 
pl. H. H a. m. achette et Cie, Ch. a. m. Charpentier, Cha. a. m. 
Charavay frères, Chae. a. m. Chacornac, Cham. a. m. Chamerot 
stb. Ugyanígy járt el .szerzőnk a folyóiratok megjelölésével is, 
Pl. Mi. a. m. Minerva, revue des lettres et des arts, MB. a. m. 
Münchener Beiträge zur romanischen und englischen Philologie 
stb. Ez a módszer kétségkívül elonyösebb, mint a német folyó- 
irat-könyvészetnél követett számrendszer, melynél az egyes folyó- 
iratok czímeit puszta számsor jelzi. A kezdőbetűk ugyanis sokkal 
szuggesztívebbek a számoknál, könnyebben megmaradnak az emlé- 
kezetben s ritkább:.n kell a magyarázójegyzékhez folyamodnunk 
útbaigazításért. A folyóirat rövid czíme melleit az évszámon kívül 
a kötet- és lapszámot is feltaláljuk. Ez utóbbi azért fontos, meri 
a czikk terjedelméről ad felvilágosítást, ami tekintve, hogy az 
adatok egyáltalán nincsenek kritikai megjegyzésekkel ellátva, leg- 
alább némileg tájékoztat a czikk jelentősége felől. 

Tliieme bibliográfiájának legfőbb fogyatkozása — a miben 
különben az összes hasonló müvekkel szükségkép megegyezik — 
a hiányosság. Hogy milyen fokú és jellegű ez a hiány, azt leg- 
jobban egy példán mutathatjuk be. x\z Edmond Eostand-xi'aV. 
szentelt másfélhasábos czikkben például a következő hiányokra 
akadtunk : 

1. Beerhohm M., L'aiglon. Saturday Review 1901. XCI. köt. 
június 15. -- 2. De>champs J., L'oeuvre de Rostand. Echo de 
bt. Maurice 1903. május 1. — 3. Filon A., Rostand and .1. 
Richepin. Fortnightly Review 1898. július. — 4. Godlay Eviline C . 
Plays of Rostand. National Review. 1901. június. — ő. Dennond 
Rev. (iurge. On Rostand. Catholic World. 1899. május. — 
6. Cleveland Moffet, The author of »l'Aiglon« and »Cyrano<. 
Me Clure's Magazine. 1900. márczius. — 7. Miss Porter Ch. On 
Cyrano de Bergerac. Poet Laure. 1899. márczius. — 8. Ransohoff 
G., Ro.slands Cyrano. Deutsche Literaturzeitung. 1899. .-3. szám. 
— 9. Scheid Nicolas S. J., Edmond Roslands Entwicklungsgang 
und .seine Beziehung zur deutschen Literatur. (Frankfurter zeit- 
genössiche Broschüren.) Hanns i. W. Beer u. Thiemann. — 
10. Strachcy Lionel, On Cyrano de Bergerac. Lippincott's monthly. 
1899. február. — 11. Wer/heimer E., The professor of history 
ín »L'Aiglon«. Universal magazine. 1900. június. — 12. Wilstacli P., 
On Cyrano de Bergerac. Bookman (America) 1899. deczember. 

Bf agyar KOnyvizcmle. 1908. II. füzet. 12 



178 Szakirodalom 

Khhez a tizenkét adathoz járulnának még a magyar nyelvű 
dolgozatok, de ezeket meg sem említjük, miután Thieme a magyar 
irodalomra müvében egyáltalán nem terjeszkedik ki. Az általa 
feldolgozott folyóiratok száma 272-re rúg, a mi a tényleg létező 
időszaki közlönyöknek szinte elenyésző töredéke. S még e kis 
töredékből is csupán 170 folyóiratnak nézte át összes köteteit, a 
a többiekböl pedig csupán néhány évfolyamot. E folyóiratok meg- 
jelenésük országa szerint így oszlanak meg: Francziaországra 
esik 122, Angliára 41, Amerikára 3:^, Németországra 58, Itáliára 9, 
Spanyolországra 2, Norvégiára stb. í-. Feltűnő az a mostoha 
elbánás, melyben Thieme épen az angol és amerikai rendkívül 
kife;jlett revue-irodalmat részesiti. Igaz, Thieme műve hiányosságát 
azzal igyekszik mentegetni, h(^gy csak a fontosabb adalékokra 
kellett szorítkoznia, de hogy mik lehettek a fontosság megállapiti- 
sánál irányadó szempontjai, azt bajos elképzelni, különösen mikor 
maga is bevallja, hogy adatait túlnyomó részben másodkézből — 
tárgy muta tokból s régibb könyvészeti feldolgozásí)kból — mérite! te 
s így a repertorizált anyagot nem is volt alkalma megítélnie ! 

A munka második főrésze — mint említettük — a franczia 
irodalomra, nyelvészetre s művelődéstörténetre vonatkozó általános 
jellegű műveket repertorizálja a következő felosztás szerint: 
A) A franczia irodalom általában. 1., Jellemvonásai. 2. Vonatkozások 
és kölcsönhatások. 3. A mübirálat. k A költészet. 5. A dal. 
(). A regény. 7. A színmű. 8. Az irodalmi iskolák: a) roinan- 
ticzizmus : h) naturalizmus, realizmus és idealizmus : c) a parnasz- 
szisták; d) szimbolizmus. í>. Az újságírás. 10. A verselés. 11. Iro- 
dalomtörténetek. — B) Francziaország általában. Vonatkozásai 
az irodalomhoz. 12. A feltételek. i:-^. A franczia nép. 14, A köz- 
igazgatás. If). A közrendészet s a hadsereg. 16. A család és az 
élet. 17. Francziaország hatása: a) a világra; h) a világé Fran- 
cziaországra. 18. A franczia tulajtlonság')k. 19. A franczia művelő- 
dés általában. 20. A franczia művelődés a XVI. században. 
21. A franczia művelődés a XVII. században. 22. A franczia műve- 
lődés a XVIII. században. 2H. A franczia művelődés a XIX. szá- 
zadban. 2k Közoktatás: a) a rendszer; h) az intézményeik: 
c) a franczia akadémia. 25. A szalonok. 26. Paris. 27. A nők: 
a) hatásuk; h) nevelésük és erkölcseik; c) a nőkérdés; r/y a nők 
a történelemben : e) a nők helyzete. 2H. Néhány általános könyvé- 
szeti munka, s végül 29. A kötetben feldolgozott főbb essay-köte- 
tek tartalomnmtatója. 

Az egyes fejezeteken belül a czímek ismét időrendi egymás- 
utánban vannak felsorolva, még pedig az önálló kötetek a folyó- 
iratokban megjelent közlemények czímeitől elkülönítve. 

A hatalmas kötetnek minden hiányossága daczára is gazdag 
tartalmára élénk fénvt vetnek a következő statisztikái adatok: 



Szakirodalom 179 

Az írók közt 212 regényíró 8235 kötete, 173 költő 2252 kötete^ 
91 színműíró 4431 kötete és 357 bölcsész, történetíró és kritikus 
8422 kötete szerepel, a mi együttesen 23,840 kötetet tesz ki. 

A közel 850 íróra vonatkozó irodalom 10,765 önálló kötetre 
s 10,275 folyóiratczikkre való utalást tartalmaz. Ez utalások 
között vannak duplumok is, miután az önálló kötetbe gyűjtött 
folyóirat-czikkek sokszor mindkét alakjukban fel vannak dolgozva, 
a szigorú következetesség elve azonban itt sem jut érvényre. 
Az adatok zöme az utolsó 25 esztendőre esik, feltűnően kevés az 
1871 — 1880-ig terjedő időközbe eső önálló kritikai dolgozatok 
száma, a minek oka valószínűleg a porosz-franczia háború folytán 
egyidöre beállott gazdasági depresszió. 

Országok szerint tekintve az írókra vonatkozó utalások 
számát, a túlnyomó többség természetesen Francziaországra esik : * 
9632 és 6919 ; AngUára 180 és 1602, Németországra 614 és 769, 
Amerikára 166 és 702 jut, a többi százon aluli töredékekben 
oszlik meg az egyéb nemzetek között. A leggyöngébben Spanyol- 
ország van képviselve: 12 kötettel az 1861-'től 1890-ig terjedő 
időszakból s 10 folyóiratczikkel az 1881-től 1906-ig terjedő évek- 
ből. Igen szegényes továbbá a század első felébe visszanyúló 
adatgyűjtemény, melyet a könyvek sorában Franeziaország 1227 
utalással, Anglia 10-zel, Németország 29-czel s Itália 4-gyel kép- 
visel, a folyóiratezikkek sorában pedig Franeziaország 654-gyel, 
Anglia 393- mai, Németország 5-tel, Amerika 48-czal s Hollandia 
4-gyel képvisel. A többi nemzetektől Thieme e korszakból egyet- 
len adatot sem képes felmutatni. 

A szövegben elég gyakori a sjgtóhiba, a mi főleg tulajdon- 
neveknél bosszantó. Magy^arázata, ha mentsége nem is, abban 
rejlik, hogy szerző amerikai lakos létére, csupán egy korrekturát 
végezhetett, míg a revíziót kénytelen volt idf genre^ bízni, s hogy 
a munkát Németországban szedték, a mi a A, É, È stb., franczia 
szedésnél szokatlan alkalmazását is megmagyarázza. A sajtó- 
hibáknak csak elenvésző töredéke szerepel az erraták lajstromában. 

-5 —l 

> Az itt következő számadatok elseje mindig az önálló kötetekre, 
másodika a folyóiratczikkekre vonatkozó utalásokat jelenti. 



12* 



180 Szakirodalom 



KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLEJE. 

Deutsche Literatürzeitung. XXIX. évfolyam 2. szám (1908. 
január 11.): Kaiser WUhtlm- Bibliothek in Posen. Verzeichnis der laufenden 
Zeitschriften. — 4. szám Qanuár 25.): Report of the librarian of Congress for 
the fiscal year ending June, HO, 1907. — 6\ szám (február 8.): Bibliographie 
des sciences religieuses. Répertoire méthodique des ouvrages français modernes 
relatifs aux religions et croyances. — 9. szám (február 29.): J. H. Slater, 
Handbuch für Büchersammler und Bücherliebhaber. — 11, szám (márczius 
14.): August Cour^ Catalogue des manuscrits arabes conservés dans les prin- 
cipales Bibliothèques Algériennes. Médersade Tlemcen (C. F. Seybold). - 
12. szám (márczius 21.): A. Hagelstange, Führer durch die Bücherei des 
Kaiser-Friedrich-Museums der Stadt Magdeburg. 

La bibliofilia. IX. écfolyam 10, füzet (1908. január): A. Bonaven- 
tîira, Una importante coUezione di Lieder. — A. Boffito^ Le tavole astrono- 
miche di Giovanni Bianchini. (Folytatólagos közlemény.) — 11. füzet (február): 
M. Morici, Per un Codice delP »Inferno« dantesco-landiniano, donato dal 
Comm. Leo S. Olschi alla Cassense di Havenna. — Lorenzo Locco, Delle 
Qpere poeliche di Giovanni Vulteio e d' un suo componimento in prosa rare 
ed ignoto ai bii)liograii. — Annibale Tenneroni, Carmi in Iode di Paolo 
Nani, Hettore Vezeniano a Treviso. — Ernesto Spadolini, Il Portolafio di 
Grazioso Beninncasa. (Folytatólagos közlemény.) — J;?, füzet (márczius): 
G. Vandclli, Un codice sin qui ignorato della Divina Commedia. — G. Boffito^ 
Le tavole aslrouomiche di Giovanni Bianchini. (Befejező közlemény.) — Ernesto 
Spadolini, 11 Portolano di Grazioso Bcnnincasa. (Befejező közlemény.) — 
Állandó rovatok: Nolizie. Pubblicazioni di caratlere bibliografico 
e intorno alla storia cleír art(í tipografica. Vendite pubbliche. Negrologio. 

Revue des bibliothèques. XVII. évfolyam 10—12. szám (1907. 
október — deczember): Addaï Scherr, Notice sur les manuscrits syriaques con- 
servés dans la bibliothèque du patriarcat chaldéen de Mossoul. — Th. Simar^ 
Notice sur les livres de Juste Lipse conservés à la bibliothèque de l'Univer- 
sité de Leyde. — Ulysse Rouchon, La Bibliothèque Philippe Jourde au Puy; 
ses ujanuscrits. — A. Boinet, Notes sur quelques feuillets d'un incunable 
imprimé à Poitiers. — liO catalogue dos imprimés de la bibliothèque natio- 
nale. — Bibliographie: Paul Lacombe, Los livres d'Heures imprimés 
jiu XV*' et au XVl«' siècle conservés dans les bibliothèques publiques de Paris. 
Catalogue. (A. Buinol). Theodor Birt, Die Buchrolle in der Kunst. Archaeolo- 
gisch-antiquarischo Untersuchungen zum antiken Buchwesen (A. Boinet). 
Paul Polit, Catalogue de livres sur la Chasse. (É. D.) Marcel Godet, Pedis 
admirunda on les Merveilles du pied, de Joan Üartis, remis en lumière, avec la 
vie de l'autour. (A. B.) Max Kommorich, Die írühmiltelalterliche Portraitmaleroi 
in Deutschland bis zur Milto dos Xlll. Jahrhunderts. (A. Boinet) — Chro- 
nique des bibliothèques: Allemagne. Angleterre. Belgique. États- 
Unis d'Amérique. Franco. Italie. — Melléklet: Henri Dehérain, Catalogue des 
Manuscrits du fonds Cuvier con.sorvés à la Bibliothèque de l'Institut de France- 



Szakirodalom 181 

Bivista delle biblioteohe e degli arohivi. XVIIL évfolyam 
12. szám (1907. deczember): Giulio Coggiola, Sul Compilatore della »Serie di 
edizioni aldine« del 1790. — XIX. évfolyam 1. szám (1908. január): E. 
RostagnOf Le onoranze a Pasqualc Viliari nella r. biblioteca Medicco-Lauren- 
ziana. — G. Volpi, II Vocaholista di Luigi Pucci. — Állandó rovat: 
Notizie. 

Zeitschrift für Bücherfreunde. XL évfolyayyi 190711908. 10. szám 
(1908. január): Maximilian Runze, Gleim und die Seinen. Ein Beitrag zur 
Geschichte und Kritik der Deutschen Anakreontiker. I. — Franz Bertram^ 
Gustavus Selenus' Schach- oder König-Spiel. — Hans Koegler, Das Mönchs- 
kalb vor Papst Hadrian und das Wiener Prognostiken. Zwei wiedergefundene 
Flugblätter aus der Presse des Pamphilius Gegenbach in Basel. — Paul 
Hoff mann, Ein Grabmal für Heinrich von Kleist. — Die Zettelkette. Ein 
neues Hilfsmittel für Anlegung systematisch geordneter Verzeichnisse. — 
11. szám (február) Maximilian Rnnze, Glcim und die Seinen. Ein Beitrag zur 
Geschichte und Kritik der deutschen Anakreontiker. II. — Hermann Ullrich^ 
Zur Bibliographie der Robinsonaden. Nachträge und Ergänzungen zu meiner 
Robinson-Bibliographie. — F. Frhr. von Biedermann j Künstlerischer Einfluss 
auf die Druckschriften-Erzeugung. — Karl Schott enloher, Flugschriften aus 
den ersten Jahren der Reformation. — Ein Biebelmanuscript des XIII. 
Jahrhundert. — 12. szám (márczius): Leopold Hirschherg^ Ein Gedenkblatt für 
den Rudelsburg-Dichter. Zum Hundertsten Geburts-und fünfzigsten Todestag 
Franz Kuglers. — Hermann Ullrich, Zur Bibliographie der Robinsonaden. 
Nachträge und Ergänzungen zu meiner Robinson-Bibliographie. (Befejezés.) — 
Paul Hoff mann, Heinrich von Kleists > Unwahrscheinliche Wahrhaftigkeiten«. — 
Max PeWwttz, Neue Bucheinbände von Paul Kersten. — Állandó rovat: 
('«hronik. 

Zentralblatt für Bibliothekswesen. XV. évfolyam, 1—2. szám 
(1908. január— február): Paul Schwenke, Der Neubau der königlichen Biblio- 
thek zu Berlin. — Emil Jacobs, Francisco Patricio und seine Sammlung 
griechischer Handschriften in der Bibliothek des Escorial. — Giulio Coggiola, 
II prestito di manoscritti della Marciana dal 1474 al 1527. — - Paul Schwenke, 
Neue Donatstiicke in Gutenbergs Urtype. — Literaturberichte und 
Anzeigen: C. M. Briquet, Les Filigranes. (Adolf Schmidt.) Victor Chauvin, 
Bibliographie des ouvrages arabes ou relatifs aux Arabes. X. Le Coran et la 
tradition (K. Kollers). — 3. száyn (márczius): Konrad Haehler, Bericht über 
die Kommission für den Gesamtkatalog der Wiegendrucke. — Adolf Schmidt, 
Beiträge zur alteren Druckgeschichte der Schweiz. — Literaturberichte 
und Anzeigen. E. Witte, 7V. Prozent-Habatl-Tabelle. (E. Kuhnert. 
Minerva. XVIL Jahrg. 1907/8. (P.S.) - Állandó rovatok: Kleine) 
Mitteilungen. Umschau und neue Nachrichten. Neue Bücher und Aufsätze 
zum Bibliotheks« und Buchwesen. Antiquariatskataloge. Personalnachrichten. 



182 Szakirodalom 

A MAGYAR BIBLIOGRÁFIAI IRODALOM 
AZ 1908. ÉV ELSŐ NEGYEDÉBEN. 

Öfszcállítotla: Horváth IonXcz. 

BiBLiOGRAPHiA, Társadalomgazdaságtani. III. évfolyam. 1908. Cölh^n. 
1908. DQnnhaupt Pál kny. 8-r. Január 1—40. 1. Február 41—80. 1. Márczius 
81—120. 1. (Közgazdasági Szemle melléklete.) 

CzÍMJEGTZÉKE, A magyarországi építőmunkások országos szövetsége 
budapesti kőműves helyicsoportja könyvtárának --. Budapest, 1908. Világosság 
r.-t. kny. 8-r. G2 1. Ára 20 fill. 

CzÍMJEOYZÉKE, A m. kir. országos meteorológiai és földmágnesség! 
intézet könyvtárába 1906. évben ajándék és vétel utján szerzett könyvek 
5-ik — , (egyszersmind a könyvtár név- és tárgymutatójának folytatása.). 5-Ips 
Verzeichniss der für die Bibliothek der königl. ung. Reichsanslalt für Meteoro- 
logie und Erdmagnetismus im Jahre 1906. als Greschenk erhaltenen und durch 
Ankauf erworbenen Bücher (zugleich Fortsetzung des Namen- und Sach- 
registers der Bibliothek.) Budapest, 1907. Heisler J. kny. 8-r. 48 1. 

Erdélyi PXl. Jelentés az erdélyi nemzeti múzeum könyvtára 1907. évi 
állapotáról. Az erdélyi múzeum-egyesületnek 1907-re szóló évkönyvéből. 
Kolozsvár, 1908. Stief Jenő és társa sajtója. 8-r. 24 1. 

Gyarapodása, A vármegyei könyvtár 1906. évi — . Komárom, 1908. 
Spitzer Sándor kny. 8-r. HO 1. 

Jegyzéke, A Julián-egyesület bródi népkönyvtárának — . A múzeumok 
és könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budapest, 1907. Athenaeum iro- 
dalmi és nyomdai r.-t. kny. 8 r. 14 l. 

Jegyzéke, Népkönyvtárak és kisebb könyvtárak számára általában 
ajánlható művek — . (Második sorozat.) Kiadja a múzeumok és könyvtárak 
országos tanácsa. Átnézett levonat kézirat gyanánt. Függelék: Magyar nép- 
könyvtárak szervezésének alapelvei. Budapest, 1908. Athenaeum irodalmi és 
nyomdai r.-t. kny. 8-r. 66 1. 

Jegyzéke, A felvidéki magyar közművelődési egyesület által adományozott 
népkönyvtár. — Budapest, 1908. Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 101. 

Jegyzéke, A székesfőv. VI. ker. közs. felső keresk. iskolai önműveló- 
dési kör könyveinek — . Budapest, 1908. Uránia kny. 8-r. 16 l. 

jEGírzÉKE. A budapesti népoktatási kör I. számú népkönyvtárának -• 
A múzeumok és könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budapest, 1907. 
Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 11 1. 

Jegyzéke, A budapesti népoktatási kör II. számú népkönyvtárának — . 
A múzeumok és könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budapest, 11H)7. 
Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 11 1. 

Jegyzéke, A budapesti népoktatási kör III. számú népkönyvtárának — . 
A múzeumok és könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budapest, 1907. 
Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 11 l. 

Jegyzéke, Az E. M. K. E. m. kir. honvéd könyvtárának — . I. sorozat. 
Budapest, 1907. Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 8 1. 

Jegyzéke. Az E. M. K. E. m. kir. honvédkönyvtárának — . III. sorozat. 
Budapest, 1907. Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 8 1. 

Jegyzéke. Az E. M. K. E. in. kir. honvédkönyvtárának — . IV. soro- 
zat. Budapest, lí)07. Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 8 l. 

Jegyzéke, A budapest-ujlaki iskolai és népkönvvtár —.'l907. Budapest. 
1907. Wininier Márton kny. 8-r. 63 1. Ara 20 íill. 

Jegyzéke, A Julián-egyesület cameral-inoraviczai népkönyvtárának — . 
A múzeumok és könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budapest, 1908. 
Athenaeum irodalini és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 14 1. 



Szakirodalom 183 



Jlgyzkke. a chicagói magyar könyvtár — . A múzeumok és künyv- 
tárak országos tanácsának ajándéka. Budapest. 1907. Atlienaeuni irodalmi 
<5s nyomdai r.-t. kny. 8-r. 14 1. 

Jegyzíke. A csermoi népkönyvtár — . A níúzeumok és könyvtárak 
ül szagos tanácsának ajándéka. Budapest. 1907. Athenaeum irodalmi és nvom- 
dai r.-t. kny. 8-r. 11 1. 

Jegyzéke, Az erdélyi nemzeti múzeum könyvtára feles számú künv- 
veirek -. 1908. 1. sz. Kolozsvár. 11.08. Stuf Jrnö és társa kny. 8-r. 80 1.' 

Jegyzéke, A Julián-egyesület eszéki népkönyvtárának —'. A múzeumok 
és köny\ tárak országos tanácsának ajándéka. Budapest. 1907. Athenaeum 
irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. l^- 1. 

Jegyzéke, A kecskeméti 4:ii-as kör könyvtárának — . Összeállította 
ifj. Szabó Mihály könvvtárnok. 1907. Kecskemét. 1907. Sziládi László kny. 
8-r. 18 I. Ara 30 íill. 

Jegyzéke, A ke^zthclvi kath. föírimnázium ifj. könvvtárának — . Keszt- 
hely, 1908. Sujánszky J. kny. 8-r. 97 í. 

Jegyzéke, A konstantinápolyi magyar könyvtár — . A múzeumok és 
könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budajiest. 1907. Athenaeum iro- 
dalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. li- 1. 

Jegyzéke. A körmöczbánvai mapvar közművelődési egvesület könyv- 
tárának teljes — . 190í^. Paxner J. és Kiwn U. kny. 8-r. -ifi 1.' 

Jegyzéke, A küithi népkönyvtár — . A múzeumok és könyvtárak or- 
szágos tanácsának ajándéka. Budapest. 1907. Athenaeum irodalmi és nvom- 
dai r.-t. kny. 8-r. 10 1. 

Jegyzéke. A Julián-egyesület magyarrétfalui könyvtárának — . A mú- 
zeumok és könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budapest. 1908. 
Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 14- 1. 

Jegyzéke. A vakokat gyámolító országos egyesület miskolczi 
fiókja népkönyvtárának — . A múzeumok és könyvtárak országos taná- 
csának ajándéka. Budapest, 1907. Athenaeum irodalmi és: nyomdai r.-t. kny. 
8-r. 7 J, 

Jegyzéke, A Julián-egyesület mitroviczai népkönyvtárának — . A mú- 
zeumok és könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budapest, 1907. 
Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. M 1. 

Jegyzéke, A rosszerdői népkönyvtár — . A múzeumok és könyvtárak 
CIS áros tanácsának ajándéka. Budapest, 1907. Athenaeum irodalmi és nvom- 
dai r.-t. kny. 8-r. 11 1. 

Jegyzéke, A szentpéteri népkönyvtár - . \ múzeuniok és könyv- 
tárak országos tanácsának ajándéka. Budapest, 1907. Athenaeum irodalmi és 
nyomdai r.-l. kny. 8r. 11 1. 

Jegyzéke, A vakokat gyámolító országos egyesület szombathelyi liokja 
népkönyvtárának — . A múzeumok és könyvtárak országos tanácsának aján- 
déka. Budapest, 1907. Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 7 1. 

Jegyzéke, A Julián-egyesület vinkovczei népkönyvtárának — . A mú- 
zeumok és könyvtárak oi-szá^os tanácsának ajándéka, l^udapest, 1907. 
Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8 r. li 1. 

Jegyzéke, A Julián egyesület zimonyi népkönyvtárának — . A múzeumok 
és könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budapr-st. 19o7. Atlienaeum 
irotlalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 14 1. 

KoxYVTÁRJEGYZÉKE. A »DélmaayarorszáL'i Magyar Közművelődési 
Egyesület» — . Budapest, 1908. Xagy Sándor kny. 8-r. 7 1. 

KönyvtArjegyzéke. III. sz. pótlék a debreczeni kereskedelmi és ipar- 
kaíi ara könyvtárjegyzékéhez. Debreczen, 1908. Várusj kny. 8-r. 21 1. 

KöxyvtXrjeoyzéke és szabályzata. Maayarnrszáci szabiWnunkások 
és munkásnők szakegyesülete budapesti I. számú helyi csoport — . r>iida})est. 
1908. Világosság kny. r.-t. 8r. 30 1. Ara iO fill. 



184 Szakirodalom 



LiiTERT Gyula. A Budapest X. ker. kőbányai casino könyvtáriénak 
czímjegyzéke. A választmány megbízásából összoállííotta — könyvtáros. Har- 
madik bővített kiadás. Budapest, 190S. Goldschmied A. első kőbányai knv. 
8-r. a? I. Ára H) fill. 

AIiHALiK JÓZSEF. A népkönyvláfi czímjegyzék irányelvei. A múzeumok 
és könyvtárak országos tanácsa által a népkönyvtári jegyzék előkészítésére 
kiküldött bizottság javaslata. Budapest, 1908. Stephaneum kny. r.-t. 8-r. 12 I. 

III. Nachtrag zum Katalog der OfTiziersbibliothek des Init. Rgls. 
Nr. 34. Kassa. 19<)8. Koczányi Béla kny. 8-r. 4 1. 

POSTA BÉLA. Szabályzal-nnnták múzeumok és könyvtárak számára. 
A múzeumok és kCmyvtárak országos főfelügyelőségének megbízásából öírszc- 
állította — egyetemi tanár, múzeumi és könyvtári országos felügyelő. I. Szabály- 
rendelet-minta közvetlen hatósági igazgatás alatt álló, nyilvános jellegű városi 
(vagy vármegyei) múzeumok, illetve könyvtárak számára. Budapest, 1908. 
Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r, 32 1. 

POSTA BÉLA. Szabályzat- minták múzeumok és könyvtárak számára. 
A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének megbízásából össze- 
állította — egyeteiiii tanár, múzeumi és könyvtári országos felügyelő, 
lí. Szabály rendelet- minta egyesületi igazgatás alatt álló városi (vagy vár- 
megyei) nyilvános jellegű múzeumok, illetve könyvtárak számára. Budapest, 
1908. Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 20 l. 

PósTA BÉLA. Szabályzat-minták múzeumok és könyvtárak számára. A mú- 
zeumok és kíuiyvtárak országos főfelügyelőségének megbízásából összeállította — 
egyetemi tanár, múzeumi és könyvtári országos felügyelő. III. Szabályrendelet- 
minta közvetlen hatósági igazgatás alatt álló olyan városi (vagy vármegyei) 
múzeumok, illetve könyvtárak számára, a melyek egyestllettel vannak kapcso- 
latban. Budapest, 1908. Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 32 l. 

PÓSTA BÉLA. Szabályzat-minták múzeumok és könyvtárak számára. A mú- 
zeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének megbízásából összeállította—, 
egyetemi tanár, múzeumi és könyvtári országos felügyelő. IV. Szabályzat-minta 
egyházi hat('»ságoktól fenntartott önálló, vagy iskolákkal kapcsolatos g^^üjtemények 
számára. Budapest, 1908. Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. kny. 8-r. 30 1. 



SCHONHERR GYULA Dr. 



Immár másodízben veszek búcsút tőle a Magyar Könyvszemle 
nevében. Fájdalom, ezúttal utoljára. 

Először 1902-ben szólottam felöle e helyen, abból az alka- 
lomból, hogy a folyóirat szerkesztését tőle átvettem, elmondván 
pár szóban az olvasóközönségnek, hogy mily előkelő színvonalra 
emelte buzgósága, tudományos készültsége a Széchényi Országos 
Könyvtár hivatalos közlönyét az alatt a kilencz év alatt, míg a 
szerkesztői teendőket végezte. 

Azóta hat esztendő telt el. Hat szürke esztendő, a mely 
alatt itt a könyvtárban a maga egy formaságában váltotta fel 
egyik nap a másikat. Hat, munkának szentelt esztendő, a melyet 
igaz, nem tett hangossá a zajos sikerek öröme, de nem is zavart 
meg az elérhetlen vágyak lidérczfénye. Hat esztendő, a mely alatt 
nem történt velünk semmi különösebb dolog, csak a szívünk nőtt 
oda még jobban az intézethez, csak a lelkünk szokta meg még 
jobban ennek csodálatos levegőjét. 

Ezt a hat évet Schönherr (iyula is itt élte le velünk, közöt- 
tünk. Csakhogy, míg a mi életünk ezalatt még jobban hozzá- 
forrott az intézethez, addig azok a kötelékek, a melyek őt ide 
fűzték, lassankint meglazultak. 

Pedig egykor ő is testestül lelkestül múzeumi ember volt. 

Nem csak az tette őt azzá, hogy itt kezilette meg hivatalos 
pályafutását, hogy tudományszomja itt nyert kielégítést, hogy itt 
ismerte meg a munka gyönyörét, itt élte meg első irodalmi sike- 
reit, hanem az is, hogy itt jutott, aránylag elég korán, hajlamai- 
nak, képességeinek megfelelő munkakörhöz; hiszen 1889-ben, alig 
25 éves korában neveztetett ki a könyvtárhoz gyakornoknak, s 
már öt év múlva, 1894-ben mint segédőr a levéltári osztály veze- 



186 SchönheiT Gyula dr. 

lője lelt, majd 1900-ban orré, 1902-ben pedig igazgató-örré 
lépett elü. 

Nem kevésbbé növelte a Múzeumhoz való ragaszkodását az 
a körülmény is, hogy itt egész életre való munkaprogrammot 
látott maga elölt. 

Egyik legkedvesebb terve volt, melynek megvalósítását egy- 
idóben élete feladatának tekintette, a családi levéltárak letétemé- 
nyezése folytán rohamosan fejlődő levéltárt a Nemzeti Múzeum 
külön, a könyvtártól független osztályává lenni, és ezt vezetni. 

Talán nem érte volna el soha ezt a czélt. Talán meddő 
maradt volna erre irányzott m.inden törekvése, bármennyire szí\V»- 
san, kitartóan tudott is akarni, bármily fáradhatlanul és türehne- 
sen tudta is útjából az akadályokat elhárítani. Az előtte feltornyo- 
suló nehézségektől azonban bizonyára nem egykönnyen engedte voba 
magát visszariasztani, ha időközben a viszonyok kedvező alaku- 
lása és saját rátermettsége nem nyit meg számára egy másik 
működési teret, a melyen még az eddiginél is nagyobb szolgalatol 
lelt volna hivatva tenni kultúránknak. 

Az 1897. év végével történt, hogy közoktatásügyi kormány- 
zatunk a vidéki közmflvelődési érdekek czéltudatos gondozása és 
a nemzeti kultúrának az egész vonalra kiható egyöntetű iranyi- 
táíára megalkotta a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfel- 
ügyelőségét. 

Az új intézmény ügykezelésének vezetésével, mint előadó 
titkár, Schönherr (iyula lett megbízva. A választás szerencsés 
volt. Sokoldalú tudása, kifejlett műízlése, kiváló szervező talen- 
tuma, az a képessége, hogy az ügyeket mindig magasabb szem- 
pontból ítélje meg, hogy mindig összefoglaló áttekintéssel lássa 
maga előtt a megoldandó feladatokat, s mindig felismerje a vég- 
zendők helyes egymásutánját, megbecsülhetlenné tette munkássá- 
gát a Kőfolügyelőség egész hatáskörére néz\e. 

S úgy látszik, hogy a nemzet közművelődési érdekeinek ez 
az intenzív szolgálata, teendőinek szinte egymásra torlódó soro- 
zala, az évről-évre nemcsak kimutatható, hanem szemmel is 
látható eredmények nemcsak munkakedvét elégítették ki teljesen, 
hanem becsvágyát is. 

így várta türelmetlenül, de az életkedv, a jövője iránt táp- 
lált bizalom ragyogó derűjével lelkében a pillanatot, hogy az újonnan 



Schönhcrr Gyula dr. 1S7 

pvezett főfelügyelőségi előadói állásba, miután a levéltár veze- 
ítül már egy évvel előbb felmentetett, véglegesen kineveztessék. 

A mikor UMX). év deczember havában lecsapott rá a leg- 
enetesebb, a legkérlellieletlenebb betegségek egyike. 

Egyszerre vége szakadt mindennek. A széi)en indult pályának, 
lozzá főzött várakozí'ísoknak. A reményeknek. Az életörömeinek. 

Nagy taniiltságának, sokoldalú készültségének bőséges forrása 
padt. Erős tehetségének fénye kialudt. Hatalmas munkabírása- 
; termékenysége megszűnt. Mindent romba döntött, megsemmi- 
It, maga alá temetett bajának pusztító ereje. 

Csak egyet nem bírt teljesen összetörni lelkében, annak 
intézetnek a képét, a mely oly sokáig oly kedves volt előtte. 

A mikor lázadó indulatokkal küzködve, a sorvasztó lázképek 
sz rajától körülrepdesve, a zavaros emlékek rohanó seregétől 
látva, gyötörtetve ott feküdt kórágyán, a mikor betegsége kez- 
3n az öntudatnak még halovány fénye sem világította meg 
intetét, a Nemzeti Múzeum egyre foglalkoztatta őt. Ehhez való 
ratete ott élt lelke legmélyén még ekkor is, mint hamu alatt 
issan hamvadó parázs. 

így tartott ez heteken, hónapokon keresztül. 

Azután, mintha a betegség romboló halalmával folytatolt 
ségbeesett küzdelemben életereje egy időre felülkerekedett 
la, valamivel nyugodtabb időszak következett el reá nézve. 
l a fővárosba is ellátogathatott Nagybányáról, a hová az érte 
óbban aggódó szivek a gyógyintézetből elszáhílí^ Iák. Sőt a 
nzeti Múzeumot is felkeresi még egyszer, utoljára, é[)pen egy 
e megbetegedése után és személyesen nyújtja i^e ^».t nyugdijaz- 
isa iránti kérvényét. 

Ennek elintézését azonban már nem érU- ineg. Nem sokkal 
tán, hogy Nagybányára visszatért, állapota ismét rosszabbra 
lult. Ettől fogva baja rohamosan súlyosbodott, míg végre 
'czius 24-én a halál megváltotta öt szenvedéseitől. 

Temetése, a melyen a Magyar \<'mzeti Múzeum képvisele- 
m megjelent Szalay Imre igazgató, Fejérpataky László os/taly- 
:gató, Sebestyén (îyula igazgató-ör és Kováts László segédor. 
án délután ment végbe nagy részvét melh^tt. 

A gyá.szháznál Szalay Imre igazgaló a küvelkezu beszéddel 
búcsút elköltözött társunktól : 



188 Schönhorr Gyula dr. 

»Mint a Magyar Nemzeti Múzeum, továbbá a Múzeumok és 
Könyvtárak Országos Tanácsa és Főfelügyelősége küldöttei, úgyis 
mint gyászoló kollégáiil jöttünk, hogy bánatos szívvel álljuk 
körül ravatalodat, szegény jó barátunk! 

Tragikus sorsod az volt, hogy akkor támadott meg a halall- 
liozó kórság, — a melyet le nem győzhetett sem a gondos kezelés, 
sem a szeretetteljes gyöngéd ápolás — a midőn évekig tartó fárad- 
hatatlan munkásságod gyümölcseit kellett volna élvezned ; a midőn 
férfikorod delén várta töleii a haza nagy tudásod legszebb ered- 
ményeit. Olyan vcdt sorsod mint Mózesé, kinek szintén csak az 
adatott meg, hogy Nébo hegyéről letekintsen az igéret földjére. 

A Gondviselés kifürkészhetetlen intézkedéseivel perbe szálla- 
nunk nem lehet, bármily fájdalmasan essék is, bele kell nyugod- 
nunk a változhatatlanba : de azért mégis könnyezve kísérünk 
utolsó nyugvóhelyedre, legyen neked könnyíi az az anyaföld, 
a melyet mint híí fiú szerettél, s a mely velünk együtt nem fog 
felejteni sohasem. Isten veled.« 

Fejérpataky László könyvtárigazgató pedig a tudományos 
társulatok, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi 
Társulat és a Magyar Heraldikai és Crenealogiai Társaság nevében 
emlékezett meg felőle. 

1'öbb mint egy hónap múlt el már azóta, hogy e búcsú- 
szavak elhangzottak, s a sír bezárult felette. 

Hogy nyughatatlan lelke, miután oly merészen szegezte a 
középszerííséghül való kiemelkedés olthatatlan vágyával tekintetét 
a magasba, földi pályályának végére ért. 

A szeretet még sokáig fogja könnyeivel öntözni a sírjára 
ültetett virágokat. A jóbarátok meg jó ideig részvéttel fogják 
említeni nevét. De múlnak az évek. Az elköltözött vonásai mind- 
jobban el lialo ványadnak még a legszeretőbb szívben is. Az emié- 
kezük száma mindinkább fogy. S a mulandóság lassan-lassan 
ráteríti az ő életének nyomára is a feledés fátyolát. 

A könyvtárban azonban mindig feljegyezve marad egy 
lai>ra a neve, őrizve annak emlékét, hogy valamikor itt élt és 
itt dolgozott. 

Nyugodjék békével ! KoMnyi Ferenci. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Kinevezésdk a M. N. Múzeum Könyvtárában. A vallás- és köz- 
oktatásügyi minisztérium 1908. április 80-án kelt elhatározásával dr. Sebestyén 
Gyula igazgató-őri czimmcl és jelleggel felruházott őrt valóságos igazgató-őrré, 
ílr. Melich János I. oszt. segédőrt őrré, dr. bártfai Szabó László oki. közép- 
iskolai tanárt, múz. gyakornokot II. oszt. segédőrré nevezte ki. 

Nemzetközi bibliográfiai konferenczia Bruzellesben. A nem- 
zetközi bibliográfiai intézet 1908. július 10. és 1 1 . napjain nemzetközi könyvé- 
szeli értekezletet tart Bruxellesben, melyen az egyes oi szagok bibliograliai 
szervezeteinek képviselői vehetnek részt. Ez értekezlet előkészítésül szolgál az 
191Ü-ben tartíindó nemzetközi bibliográfiai kongresszushoz s tárgysorozata a 
következő : 

1. Orgariisation, État de Torganisalion bibliographique et documen- 
taire dans les divers pays et dans les diverses spécialités. 

2. Travaux. État des travaux en cours ou en projet?. 
8. Méthode. État des méthodes. 

4. Coopération et entente. Moyens d'établir la coopération internationale 
en vue d'organiser la documentation sur des bases universelles. 

A könyvek árengedménye tárgyában a magyar könyvkereskedők 
egylete 1907. deczember havi kelettel a következő kr)rlevelet bocsátotta világgá: 

Tisztelt tagtárs úri 

Németországban és Ausztriában befejeződvén amaz éveken út tartoll 
nagyszabású mozgalom, mely a lOo/o-nyi engedmény megszüntetését czélozta, 
e két országban immár, egybehangzó határozatok alapján, a vevő közönség 
azon részének, mely eddig lU^.o-nyi árengedményben részesült, ezentúl csak 
o* engedmény adható. 

A német és osztrák kiadók a >Bürsen verein f. d. deutschen Buchhandel« 
és az >Oesterr.-Ung. Buchhändlerverein« szigorú intézkedései folytán, hiad- 
ványaikat ezentúl csakis oly könyrkereskedJknck szállíthatják, a kik 
magukat e rendszabálynak alávetik s azokból 5'7o engedménynél többel senki- 
nek sem adnak. 

Számolva ezzel a körülménynyel, a Magyar könyvkereskedők egyle- 
tének közgyűlése és választmánya, a külföldi irodalom behozatalának esetleges 
megzavarását elkerülendő — határozatilag kiniondutta. ho^y 

1907. január l-töl kezdve külföldi kiny veknél vmk ,>'*.r, engedmény 
adható mindama könyv vásárlóknak, a kik eddig 10^ o-ot élveztek. 



11)0 Végy Oft közlemények 

Ha indokolt volt ez a redukczio Németországban és Ausztriában, bizo- 
nyára kétszeresen indokolt minálunk, mert Magyarország földrajzi fekvésénél 
fogva, a vasúti fuvar ezeknél a könyveknél másfélszer akkora mint Ausz- 
triában és kétakkora mint Németországban. 

De haszna lesz ebből yiemzeti irodalmunknak is, mert a magyar 
könyvek — a melyekre ez a határozat ki nem terjed — előnyösebb poziczióba 
kerülnek a külföldiekkel szemben. 

Komolyan felszólítjuk tagtárs urat e határozat legszigorúbb betaiiíi- 
sáraj meH az ellene vétőkkel szemben a Lipcsei és Bécsi társegyletek ki iné- 
[ctltnül el fogják rendelni a szállítási zárlatot (Sperc) [sic!], a mi anml 
súlyosabb, mert ez esetben a Magyar Könyvkereskedők Egylete is kötelei o 
zárhoz csatlakozni. 

Szíveskedjék a lO^o-ot élvezü évi vevőit már most, az évi számla 
fizetése alkalmával e határozatról értesíteni. Mi meg vagyunk győződve, hogy 
a vevők egytoUegyig méltányolni fogják e redukczio jogosultságát ma, a 
midőn minden egyéb ipar és kereskedelmi ág nem 5, hanem 25 és 30« o-al 
emelte árúczikkeinek árát. 

Kartársi üdvözlettel a magyar könyvkereskedők egylete, Gabos Soma 
főtitkár, Benkő Gyula elnök. 

A levélben foglaltakra, miután e kérdéssel Bikher^ Der deutsche 
Bvichandel und die Wissenschaft cz. munkája ismertetése kapcsán bőven fog- 
Inlkoztunk ' s nézetünkön az«Ua mit sem vűUoztathattunk, nem terjeszkedünk 
ki, csak mint sajnálatos tényt állítjuk a kiaiyvvásárlo közönség elé. G P- 

A párisi Bibliothèque Nationale nyomtatványainak kata- 
lógusa, melyből a C-bctüt befejező :U-ik kötet van most sajtó alatt, több 
felől támadásoknak volt kitéve. E támadásokra a könyvtár vezetősége a 
a minisztériumhoz intézett s közzé telt két emlékiratban válaszolt, melyeket 
a következőkben isníerletiink. 

Az elégületlenek a British Museum katalógusával hozakodnak elő s 
özek a főbb kifogásaik. A British Museum katalógusa 20 év alatt elkész»ilt. 
míg a Bibliothèque Nationale jegyzékéből 9 esztendő alatt alig egy neg^■ell- 
. rész van készen. E kifogás megdől, ha tekintetbe veszszük, hogy egyrészt az 
angol intézetnek a katalógus költségeire évi 75,00() frank állt rendelkezésre, 
míg a francziára csupán évi 20,(X)() frank van megszavazva, a mi négy, 
egyenkint negyven íves, kötet előállítására nyiijt fedezetet, másrészt a British 
Museum személyzete kétszer akkora lizelésben részesül mint a Bibliothèque 
Nationale-é s igy nagyobb munkakifejtésro is volt kötelezhető; végül itt az 
is ligyelemhe veendő, hogy a párisi könyvgyűjtemény a közfelfogás szerint is 
j«')val kiterjedtebb angol vetélytársánál. 

A második kifogás a párisi katalógus czikkelyeinek túlságos terje- 
delme ellen hanuzott el. Itt is a British Museum példájára hivatkoznak 
az elégületlenek, de feledik, hoiry a czikkek hosszúsága az esetek túlnyomó 
többségében pusztán optikai csalódás. A British Museum katalógusa u. i. 

» M. Könyvszemle. 1904. évf. 352—859. 



Vegyes közlemények 191 

egyedréd alakban készült, míg a Bibliothèque Nationale-é a kezelhetőbb 
yolcradrét. Ez alakbeli ktilönbségnek pedig az a következménye, hogy az 
ngol katalógus egy sorának a franczia jegyzék két sora felel meg. Ezenkívül 
edig a franczia katalógus czikkelyei tényleg több oly adatra kiterjeszkednek, 
lelyek az angolban nincsenek meg s melyek az elégedetlenkedők szemében 
lerőben fölöslegesnek látszanak. Ezek 1—2. Â szerző, továbbá néha az 
lusztrátor nevének feltüntetése az egyes czikkelyeken belül. .S. A könyvkiadó, 
agy ennek hijján a könyvnyomtató nevének feltüntetése. 4. A czikkcly ékhez 
íruló apróbetüs jegyzetek. 

E kifogásokkal szemben a könyvtár személyzete a következőket hozza 
íl: 1. A szerző neve azért szerepel minden egyes czikkely keretében, mert 
katalógus arra is fog szolgálni, hogy segélyével a rendszeres katalógust 
Ikészitsék s ekkor a szerző nevére minden egyes adatnál külön-külön van 
zükség. 2. Az illusztrátorok részben történt felvétele nem írandó a rendszer- 
elenség rovására, mivel a katalógus szerkesztői csak az esetben terjeszkedtek 
i e nevekre, ha az illusztráló művészek himove a könyv szerzőjéét mog- 
aladja, vagy azéval legalább is egyenrangú. H. A kiadó vagy nyomtató meg- 
levezése föltétlentil szükséges, mert a hely és évszám kitétele az illető könyv 
iadásának azonosítására igen gyakran elégtelen. A könyvczímeket különben 
. katalógus erősen rövidítve adja, a mint ezt már a kihagyásokat jelentő ». . .« 
yakori előfordulása is mutatja. Kivételt e szabály alól csupán a XVI. sz. 
Iső negyedében megjelent azon könyvek leírásánál találunk, melyek meg- 
ázható leírását hiába keressük a bibliográfiai segédkönyvekben. 4. A sokak 
Ital kifogásolt apróbetüs jegyzetek a következőkre terjeszkednek ki: a) Néhány 
:evésbc ismert idegen nyelven megjelent művek czímeinek rövid fordítása. 
) A különlenyomatoknál az illető folyóirat megjelölése, c) A gyűjteményes 
állalatok czímének feltüntetése. Ezek elsejére azért van szükség, hogy a czím 
ranczia fordítása szolgáltasson támpontot a rendszerező katalógus elkészíté- 
snél a könyvtári alkalmazottaknak s egyúttal a katalógust használó kü/ün- 
égct is tájékoztassa. A másodikra nemcsak könyvészeli, de könyvtárosi szem- 
)ontból is szükség van, miután az esetre, ha a különlenyomat kézben van, 
i megfelelő folyóiratkötetet kérheti ki az olvasó. Végül a harmadik fellün- 
ctésének szükségessége a bibliográfiai hűség mellett a Bibliothèque Nationale 
elállítási rendszeréből is önkényt folyik, miután a gyűjteményes vállalatok 
isszcs kötetei azonos jelzettel birnak s így az egyes kötetek kikeresése, miíg- 
clelő utalás nélkül, akadályokba ütközik. 

A támadások azon részére vonatkozólag, hogy a Bibliothèque Nationale 
:ataIogusa túlságosan előtérbe tolja azokat a szempontokat, melyek első- 
iorban a bibliográfia elkészítésénél veendő figyelembe, a hivatalos válaszirat 
leismeri, hogy a katalógus tényleg nem készül pusztán könyvtári jegyzéknek, 
lanem az egyetemes bibliográfia terén mindmáig sajnosán nélkülözött segéd 
:önyvet is pótolni törekszik. A könyvtár e törekvése a tudósok részéről a 
egmelcgcbb rokonszenvvel találkozott, úgy annyira, hogy a katalógus meg- 
ndítása óta a világ minden részéből befolyó könyvajándékok tetemesen meg- 
zaporodtak. — sp, — 



^ 



\ 



VÁLTOZÁSOK 

a niagyarorszúgi nyomdáknál 1908. évi január 1-től április 30-ig. 

(A/, r^y cMlIa»rfriil ji'lOlt nyunidűk hatúflú^'ilai? nlnc«eu«>k l>fJ4;Ii'iitvi;. A k^t r»l1lAgta] 

jclí'lH'k llu•^'^/ (Intek.) 



A rail : 

*»Snii!ioii IV-trr. 
Kerrttjro-rjfalo: 

'A.U.T Itt'la. 

BndapeNt : 

Adúui n<-rm»iin. I., Kri<z- 

tina-kürút t<l. 
■ï^+Hîita Jáiio.-. VIl., ItiMii- 

l.'ui'L 11. '.}. 
IVita Jáiio-í. VI. N:i;;y. 

I1IC7.Ü-II. 'JA. 

Itolir Mik>a i'-t Wci.-'zMik'i:!. 

V. Ziiltiiii-u. 1». 
liiró IViI. I. l-ri-u. 11». 
l>r. lírótly Dáníi.I. V.. 

V:u-/i körút :íl. 
ltr.'..ly.lő/.srf, r.i-óily Mik^:l, 

•Ír. lir-nly Sjiiiuu'l, Itr«'»ily 

.'^.niilnr ••» <lr. IJi'i'mIv 

May«T L,i/:ir Lajo-J. V., 

Vái.v.i-kriri'it :íl. 
Kii-IiT Stii-hiiiaiiii. (VII.. 

I-tVíin !• r 17. 
Trii' l «'•> KrakaiuT VI.. 

l):iU/.iii]i:\/.-li. lo. hi-lyrtt 

VII.. I»uh;'iiiv-ii. II». * 
Tri ni Samu »'•«. I*iTriiyj 

Klt'iiii'iitiii. VI 11., Jwi-i'l- 

iitr/ji ,1 . 
Kiirli^ Ariiiiii v-i Pfriti-r 

lOmil. VU , Alpár n. >». 
<i:irai Siiuuii. V.. Na^y- 

kormiH-u. r>. 
Ó/V. (ititiiian Fnlitiuir "/.. 

.T.li'iiikllirta. IV., Hajó- 

11! f/a .'». 
=^•11. r.v, ÍM.. VII., <;aray- 

iiTiv..!. i.'i.n. 

Kliiii S.iiiiii. V.. Zi>It.\u- 

utr/a H". 
Ktilr-.ii- n.'lu i'.. Ali., rt 

.Il'/^••f. 1,. .M/'-i/äno-u. ;;. 

I.ii.'ü»,' Tiva«l:ir. VI.. Nai;y- 
iin'/u-ii. J.í In.'lyitt VI., 
ú-iiU-/.a •_':;. 

Ni iavitS iS.llilil; S.IIMIJ V . 
.I.'./...f-I.V .ij. 

IViIlák I lk:'iii «s (iarai 
Sini.'ii. V.,I{:ilv;"iny-ii. Jl. 

.S/áijt.' .T../-if. .'^iir-'i-r (Hu'a 
r, W.iiik ri-lïy.>. VI.. 
Lova ^•- 11. •■'. 



Szr^'f) Lipót. V., Alkot- 
ni. •in y -11. 7. 

Wi'ÍM7. Annin. IV., I>uua- 
utrza •';. 

♦»W.-i.x/ Ánninnr szUl. Lő- 
^\int:«T Huni. IV., I>nua- 
iitcza 6. 

FacNet : 

**Iyj.ák I>ávlil (líiOS. j.in. 
öl.) 

(íödűIIO : 

*KiiV;ir!» PiTi'UC/.. 
♦'Si'Lulfz J. 

Ilódmezőráhárlioljr : 

>Và-iiirlii-l.vi Ufj;L'i-li rj«»:'!;:« 
uv.iinilája (tulajil. Kun 
IK'la .) 

Iirlü: 

>*.Selinil.lt .l.'./.-rr. 

Keci»Weni('t : 

".SjiitziT Vilniü«. 

KézdIváNárlifl) : 

**lfi. .lani'S" Mô/.«'N. 

Klnjeiiô : 

♦"'(lalloxi.-" <■•« Ll«-lnTnianu 

(tul. (tjinovii'f« Dí'zsű.; 
♦Uos.utbal I*ál 

KolüKKvnr : 

»..S/« iit Bi'Uavcntnra« kny. 

KoTMNzna : 

l!j. Jam-S'"' Mú/.i's. 

liöi'Mí' : 

'Stni:er-tVl.' kny. 

NiiitykaiilKNa : 

Ilartiiianii J/mus. 
'iMlVni>»ik «•'. Haláz-y. 

>aff}k roly: 

^.Kí'.U'mv* r. t. 



Nafrjraxombat : 

*Hii*í L. 

NafrjUpolcüáBX : 

♦•SchrellMT Mi-r. 

OriTlcubáBja : 

RuMnrcanu Miklú« (Tip»- 
»rrafla Profrrosul knv.) 

Ökormn» : 

•Wfihz I Ki dor. 

PozKOnr : 
Mliiu^raria kny. Back 

lU'tnki. 
Koliu Mór. 

BákOMizentmlhálj : 

■^Kákosvidöki nyomdarál. 
lalat tiul. «alâaM>rieh 
Kiílináii). 

T«incHTár : 
»IVitrla« kny. (ml. MaroMj 

Mátyás. ) 
*T»'nK'«vár»ír Zeitung« kny. 

(Ilriiii AntaL) 

TiKsaliik : 

lU'rkovit« Samuel. 
Topolya : 

Oaál Irttván. 

IJpent : 
«^C«au.-iily JózAor. 

Vu9TÍr : 

•lotTc s.-%1auuiu. 
L.4in Elemér. 

Vágnjhely : 

Si'lirciber Mór. 
VaKTÁr : 
TischI Salamon. 
»Singer Mûr Oa fia. 

Zrnta : 
»Iparofok »zOYvUùget ksy. 



XVI. KÖTET, 3. FÜZET. DJ kMíLYAM. 1908. Jtl.llS SZEITHMHEU. 



MA(iYAII 



KÖNYVSZEMLE. 



A MAiíYAl'. NHxMZ. Ml/KlM SZÜCIIKNVI OKSZ. K^N^ \ IWI; \NAK 



KÖZLÖN VK. 



\ NM VVI.I.AS- K> KH/.OK I.M.VM <;y1 M iN!«-/.! h I;H M Ml i. i-.I/..\>.\l;iH. 



-«/.ntKi '•/.■\ I 



KOLLANYI KKKKNrz 



l!MiS. i.\'. ;í||.^ \\\ 



III. I'í' -'-. ■• Î 



K1AÎUA A MAGYAR W ^' ■ ;..! /. .• 

\ Vi 



rp 



PA RT A Li) M. 



Dr. Gulyás Pál. I'jab!» k'iltVU.Ii tíirnilmányok Má l y íW király kí»iiyvtJir;ir..! 

r.i:\ sznv<\yk<»/ti lia^oiiiiiás«í:il.) 

Dr. Vértesy Jenő. A Kánr-^y-tV'!»- >zinlap}ryiíjt<'nK'ny a M. X. Mriz»íiTii 

kíiiiyvtárábaii 

Dr. Gulyás Pál Ksy tiulí»!nánvns kölosíinkünyvtár : a Lon<l«»ii I.il«rriiy 
Dr. Melich János. I jaM) atlalrkok a ha/ai vend .s/luvén' nyolvi in». 

ilalorii biMioírraiiájáho/ 

Tárcza. KMU'iry«'«ii'< .)**ieiil»'N a M. \. Mu/imiiii S/.iM'hónyi Ors/. Kön\ vtará- 

ii'»l a/ lí*"S «'«v i'i.'Wn.iik n»«;ry»HÍt''b»'ii 

A l»||.|;^IH•^fl [II kir. linioínányH'^ry'iíiii könyvtára az líMh>. i'vlnu 
Szakirodalom. íí\i''-*' Ah/u-i-.!^. UiMioLTapfiv ni" ♦•iiplish aulhors. Î^^îi:. Ï. 
Li'-liîiîi«! (ii'iiiL'. hn- Tri-.'ilnn-ki* »l«'< XV. Jahrhunil«-rK. hm. 
/»;. íi'/'///./N- l'.ii. .<ii»iii..v\ K;irl, Kaiser Maximilians I. (i«'lii'{|»u.-h. 
I-Mi •/. r. ..■'.,,.[■.:; >-.irn'\. l'h" ííi>!l«'>|nii INalter. Isn.. ír--v. -- 

hup" I »nil. I.I-. îi.-i- ■;<»■•::< ! ii'i ti.ri'< .](> ia l»ibli<)tln>cpiP \\y\ I,or»l 
r •■.■■ !••:.. 1. ■Mi!í-.:..ii i..iv..r.tli.k >/.eniI«''j«'. ilMit'-ehe Lit♦•:■al'!!- 
■.■ ■ . WIN Î. II*. lM.. :^^ l.a i..i.lÍMii'ia. N. I.2--:j. Kt» l.iM.,. 
:•■.!• I« ■■..'. M \l \'.\ i'.:» \ri:.i!i::mi'n «le- Ö-jfejr. Yer«Míi- I'íT 
!:. . .-.i.V.,...: \\\ I 11: v.l.' ■!.■. l.il.üi.tlMMiurs. XVIU. I - -í. 
■ , ■• ■ . ■ :•• • i li-vi \I\. 2. Tho librar\ J«uinai. 

i •. • ■•..: ■ ■ !:::•..• r.M:;.:!... \\\, l-H. Zentmü-iaíi 



223 

2-ír. 



•J»i! 



'•»•ít'.iMi az lOOS. év Tiiá^oiiik 

.! '\ .MuziMiin kOnyvl.'ir.tliiri. 

• \ l.il-.Jiolil és a b-.iil'iiiiiiií! 

• ••' " •■■'<■)•.> Kónyvlár*</i'rv«/i»i 

• ■•'•'! kiailványok inL:\«T:f> 
. »i.«i.:é«.érnl 

■ ■•• ■ \\ niá). l-t<i! i\\\. . '.W •\'^ 



.J70 



" " ■ I j »«■« k . Kct'i'H^t // 1st ■• •■■ í - - 



l-iíl 



^ 



I 



UJABB KÜLFÖLDI TAííULMÁNYOK MÁTYÁS KIEÁLY 
KÖNYVTÁEÁRÓL. 

Dr. GülyXs Páltól. 

(Egy szövegközti hasonmással.) 

Hollós Mátyás király könyvtárának már is kiterjedt irodalma 
az utóbbi években három érdekes adalékkal gazdagodott, melyek 
eredményeivel a kővetkezőkben kívánjuk megismertetni a Magyar 
Könyvszemle olvasóit 

Az egyik Henry Simonsfeldnék, a müncheni egyetemen a 
történelmi segédtudományok ny. rk. tanárának Einige Kunst- 
und Literaturgeschichtliche Funde czímen 1902. november 8-án 
á bajor kir. tud. akadémia történeti osztálya elé terjesztett érte- 
kezése,^ mely a biztos Korvin-kódexek számát kettővel öregbítette. 

Simansfeld a müncheni országos levéltárból közli Anselm 
Sftceckl bajor berezegi tanácsosnak 1578. április 2tí-án kelt s 
Vilmos herczeghez intézett levelét, melyben több irodalmi kérdés- 
ben ad érdekes felvilágosításokat. Nyilatkozatainak legérdekesebbje 
egy Folybitis történeti munkájának öt könyvét tartalmazó hártya- 
kéziratra vonatkozik, melyet szerinte Heliodorns Aegyptius-szal és 
Herodianus'SZBlegYÚiiCamerarius Joachim ajándékozott 1577-ben 
Vilmos berezeg atyjának, V. Albrechtnek s a mely Mátyás király 
könyvtárából származott.^ 

Ez a kézirat a müncheni Hof- und Staatsbibliothek görög 
kéziratai közt C. gr. 157. sz. a. ma is megvan s tényleg PólyUus 
első öt könyvét, továbbá Herodianus nyolcz könyvét s Heliodorns 
} 

[ > V. ö. Sitzungsberichte der philosophisch-philologischen und der histo- 

riflchen Classe der k. b. Akademie der Wissenschaften zu München. 1902. évf. 
521 és köv. 11. 

I* *In Matthia Carüini, Ungariae BegÍ9 Bihîiotheca gewesen,* V. ö. 
I. h. Ô63. 1. 
lUgyar KOnymemle. 1908. HI. fOzet. l*"^ 



194 Ujabb külföldi tanulmányok Mátyás király könyvtáráról 

Egyptica História 10 könyvét tartalmazó hártyakódex, mely elûls6 
tahijának belső felületén Camerarius Joachímnak Albrecht her- 
czeghez intézett, 1577. május 3-ikáról keltezett ajánlását is tar- 
talmazza. Az azonban, hogy e kézirat tényleg a Korvinába tarto- 
zott, magából a kódexből meg nem állapítható. Kötése tyabb, 
jellegzetesen német, bőrrel átvont, rézveretű fatáblás kötés, melyen 
nyoma sincs pompakedvelő királyunk szokott emblémáinak s ezek- 
kel a kódex belsejében sem találkozunk, a mi különben a Korvi- 
nából származó egyéb görög kéziratok túlnyomó részénél is hiányzik. 

Simonsfeld azonban keresett és talált is olyan bizonyítéko- 
kat, melyek Stoecil állítását megerősítik és kétségtelenné teszik. 
Megállapította ugyanis, hogy a szóban forgó kézirat szolgált alapul 
Heliodorus Aethiopicája 1534-ben, Baselben megjelent edtYio|?nn- 
cepséhez, melyet Vincentius Obsopoeus (családi nevén Heidneeier), 
LutJier lelkes híve s a legtevékenyebb humanisták egyike adott B. 
Obsopoeus pedig, az általa felhasznált kéziratról müve előszavában 
a következőkép nyilatkozik: »Devenit ad me servatus ex ista clade 
Ungarica qua serenissimi quondam regis Matthiae Corvini biblio- 
theca omnium instructissima superioribus annis a barbarie asia- 
tica vastata est. Hunc cum alüs nonnullis miles quidam plane 
gregarius et ab omnibus tam Graecorum quam Latinorum dis- 
ciplinis abhorrentissimus iam apud nos tinctorem ágens, tunc verő 
illustrissimum principem Casimirum marchionem Brandenburgen- 
sem laudabilis memoriae comitatus in Ungariam forte fortuna 
non sine mente reor, sine numine divum, sustulit, quia auro exor- 
natus nonnihil adhuc splendescebat, ne scilicet tam bonus author 
et Visus et lectus paucissimis interiret. Sed servatus multis ad- 
huc et voluptati foret et oblectationi et usui.« 

Miként került a kézirat Obsopoetis birtokából Camerarius 
tulajdonába, erre JSimons/eld-nek igen valószínű föltevésre kell 
támaszkodnia. Az a Camerarius Joachim ugyanis, a ki a C gr. 
157-et Albrecht berezegnek ajándékozta, fia volt az 1574-ben 
elhalt hasonnevű nürnbergi orvos és polyhistomak, a ki szoros 
viszonyban állott az 1539-ben elhalt Obsopoeu8'Szi[. Igen való- 
színű, hogy Obsopoeus még életében barátjának adományozta a 
kötetet; bár az sincs kizárva, hogy az idősebbik Camerarittí 
Obsopoeus halála után, annak hagyatékából szerezte meg a kötetet 
mely azután fiára szállt. 



Dr. Gulyás Páltól 195 

Simons féld Ohaopœus-szdX foglalkozva, e humanista többi kiad- 
ványait is átvizsgálta s még egy érdekes pozitív eredményre jutott. 
Az erlangeni egyetemi könyvtárban őriznek u. i. C. gr. 88. sz. a. egy 
vörös atlaszba kötött ZenopAon-kéziratot, melynek legrégibb ismert 
tuligdonosa Baptista Qimrino volt, a ki azt atyjának, a veronai 
6^artno-nak (f 1460) ajánlotta fel. Ezután állitólag Mátyás király 
gyűjteményébe került, a miről azonban eddigelé csupán Murr 
XVIII. sz. végéről való nyilatkozata tanúskodott. Miután Murr 
állítása forrásáról nem emlékezik meg. Fischer ^ e kötetet a »való- 
színű« Korvinák közé sorolja. Simons féld átvizsgálva az erlangeni 
kódexet, első lapján a következő bejegyzést találta: Liher Vin- 
centii Obsopoei et suorum amicorum s e megjegyzésből teljes joggal 
arra következtetett, hogy az erlangeni kéziratot használta fel 
Obsopoeus barátja, id. Camerarius 1572-ben kiadott Xenophon- 
fordításához. E latin fordítás előszavában viszont a következő 
nyilatkozatot talajuk: »Interpretati sumus ea quae extant in vetere 
libre allato ex bibliotheca Budensi et mecum communicato a 
doctiss. viro Vincento Obsopoeo.« 

Ez adatok alapján Simonsfeld-deX bátran kimondhatjuk, hogy 
Xenophon Kyropaediájának erlangeni kézirata a kétségtelen Kor- 
vinák sorába tartozik. 

Simons féld azonban, nem érve be két kétségtelen Korvin-kodex 
megállapításával, nem kevesebb mint öt más kéziratot a való- 
színű Korvinák sorába iktat, Obsopoeus egyéb kiadásainak elő- 
szavában foglalt állítások alapján. Ezek volnának 1. a müncheni 
udv. könyvtár C. gr. 497. jelzetű Basilius kézirata; 2. és 8. a 
bécsi udvari könyvtár 80. és 105. sz. kéziratai, melyek Diodorusi, 
illetve Demosthenesi tarlalmazzák s végül 4., 5. a londoni British- 
Museum Bumey-gyiyteményének 110. és 112—14. sz. kéziratai, 
melyek S, Marcus Eremita iratait tartalmazzák. Simonsfeld e 
véleménye azonban bővebb indokolásra szorul. Ö e kéziratokat 
inkább csak találomra jelöli meg, de a nyomtatásban megjelent 
szöveggel nem veti össze s így korántsem bizonyítja be, hogy Obso- 
poeus tényleg e kéziratokat használta. Egy helytt pedig — a S. 
Marcus Eremita előszavában — maga Obsopoeus is csak annyit 
jegyez meg az általa felhasznált kéziratra nézve, hogy »codex 

< V. Ö. Mathias Corvinus u. seine Bibliothek 35. 1. 

13* 



196 Ujabb kQlföldi tanulmányok Bfátyás király könyvtáráról 

equidem, ex quo isla mihi descripta sunt, admirandam antiquita- 
tem arguit« s éppen nem látjuk be, miért kellene ennek a nagyon 
régi kéziratnak a Korvinából származnia. 



Tudományos értékre messze mögötte maradnak azok a fej- 
tegetések, melyeket Niecolô Ämiani, a Laurenziana egykori pre- 
fektusa bocsátott közzé Intamo a due bellissime Bithie C(nviniaiM 
czímen 1906-ban megjelent értekezésében. ^ 

Anzianiy miként dolgozata czíméből is kitetszik, két biblia- 
kéziratról szól, melyek szerinte Mátyás király megrendelésére 
készültek ugyan, de a magyar király közbejött halála folytán nem 
kerültek tényleg birtokába. Hogy a Mátyás király részére meg- 
rendelt kéziratok egy részét tényleg ez a sors érte, azt FoMrí 
tanúságtétele mellett, a firenzei signoria 1498. május elscgén kelt, 
Ulászlóhoz intézett levele is bizonyltja, melyet Angiani függeléké- 
nek 11. pontjában közöl. Ulászló ugyanis Alexander Formouri 
küldte Firenzébe, hogy a Mátyás megrendelte kódexek hazaszállí- 
tásáról gondoskodjék. A signoria e levélben elismeri, hogy a 
Mediciek birtokában van egy nagy bibUa, mely Mátyás részére 
készült, de visszatartották az uralkodó 1400 aranyra rúgó tarto- 
zása fejében s hogy ugyanily okból tartják vissza a Capponisk 
is a Mátyás rendelte breviáriumot. 

A Laurenzianában Plut. 15., C-od. 15., 16., 17. sz. alatt ma 
is őriznek egy három kötetes Szentírást, melynek festése befqe- 
zetlen s melynek készen lévő miniaturáit — a mint azt Eogène 
Müntz már 1882-ben kimutatta — Francesco dd Cherico festette. 
E háromkötetes bibliában Mátyás és BeatrLx teljes alakú képe is 
előfordul s igy alig szenved kétséget, hogy eredetileg Mátyás király 
részére készült s éppen halála folytán befejezetlenül maradt kódex- 
szel van dolgunk. 

Anziani azonban a fentebb hivatkozott okmány ingens BMie 
kitételét nem e három kötetes Szentírásra vonatkoztatja, hanem 
azt a nyolczkütetes bibliát akarja alatta érteni, melyet X. Leo 
pápa ajándékozott a portugál királynak az első indiai aranyért s 



» Ijra lenyomatva Atlilio Eortis által az Arcbeografo triestino XXXII. 
kötetében (^1«U8). 



Dr. Gulyás Páltól 



197 



mely sok viszontagság után a lissaboni állami levéltárba (real 
archivo da tœre do tombo) kerüli, hol ma is őriztetik. 



SÄ^Ä^ii.- 




^ 



.igc. 



lUloít 
fmc cum 

qiwírmt 

ibhmiôfT 
u murer h: 
îômonrp 
oluicn.nirmtrirji 

ciltrllù quod con 

trJlKX^ClV.iTttlîl 

íiiimirnsAfinijilU 

Q.itinuTpiiUiicù 

ati>Untrct4idii 

ati*míbL;írflauí 

^iqiud lucbiB injt 

ntôiattqîCtnm 



V 



actntlvlhdumorr 
CTOlbir4urrf4cní 
dtiiTjdniipïnmiT 
-^ quoi ♦icnulH^T' 
1 pűplrtamdirnití. 
£>icin:filu*Htm-íT 
ctrnrtiiut^unmn 
bim^Jilumiáiícde 
fufrr-ifmamtTpul 
Iutiitilium4ubiu0â« 

dtlo^mililTcnûtfi 

airp;€tvpintli9ir 

allium er v^ulUim 

M crim|ofuoiVtru£ 
m5me1hmér4líuu 
crrùiiiiipiciVTcfr 
caunt/iplunm^i 



II. Ulászló evangeliumos könyve lord Leicfslcr köíiyvlárab:in. 



198 Ujabb külföldi tanulmányok Bfátyás király köoyTtáráról 

Ez okoskodását Amiani a következő érvekkel igyekszik 
támogatni: 1. X. Leo tudvalevőleg a Medici-csalÁd tagja volt s 
így valószínű, hogy a portugál királynak ajándékozott bibliát a 
családi könyvtárból vonta el; 2. a nyolczkötetes biblia utolsó 
kötetét a Magister Sententíarum teszi, már pedig a Laurenziana 
Plut. XXL cod. 18. jelzet alatt szintén őriz egy Magister Senten- 
tiarumot, melyet a scriptor saját bejegyzése szerint Mátyás király 
példányáról másolt ; 3. Sigismundi de Sigismundis^ a ki a lissaboni 
biblia első kötetét másolta, Mátyás királynak is másolója volt. 

Mint látjuk, csupa olyan érvvel van dolgunk, melyekből a 
lissaboni bibliának Mátyás királyhoz való viszonya a szükségsze- 
rűség erejével éppen nem vezethető le s a melyek legfeljebb 
valamely döntő bizonyíték másodlagos megerősítésére alkalmasak. 
Ilyen döntő bizonyítékkal Amiani adósunk marad, sőt olyan érvvel 
áll elő, a mely a kézirat Korvina-voltát merőben lehetetlenné teszi. 

A tanulmány függelékében ugyanis Amiani egy érdekes szer- 
ződést tesz közzé, melyben Vante di OábrieUo Octavanti miniátor 
kötelezi magát azon nyolczkötetes biblia kifestésére, melyet Chimenti 
di Cipnano di ser Nigi másoltat különböző scriptorokkal. Mint- 
hogy e szerződés különösen kiemeli, hogy a mű nyolczadik kötete 
a Magister Sententiarumoi tartalmazza, valószínű, hogy a szóban 
forgó munka azonos a lissaboni bibliával, csakhogy ez esetben le 
kell mondanunk Amiani amaz ábrándjáról, mintha e mű egyúttal 
Mátyás király rendeletére készült volna. Hiszen Mátyás 1490. 
április 6-án halt meg, míg e szerződés 1494. április 23-ikáról van 
keltezve, a mi, hihetetlenül hangzik bár, de úgy van — elkerülte 
Amiani figyelmét. 



Időrendben a harmadik adalékot Léon Dore^-nak, a párisi 
bibliothèque nationale kézirattári osztálya egyik tisztviselőjének, 
Les manuscrits à peintures de la bibUothèque de Lord Leicester 
à Holkham Hall, Norfolk ezímű díszmüve szolgáltatja, melynek 
általános ismertetését a szakirodalmi rovatban találja az olvasó. 
Ezen, a franczia académie des inscriptions et des belles lettres es 
a 60 tagu société des bibliophiles françois segélyezésével kiadott 
munka LlX-ik mülapja, egy 1. Mátyás és IL Ulászló magyar ki- 
rályok tulajdonában volt XV. századi evangéliumos könyv czím- 



Dr. Gulyás Páltól 19» 

lapját ábrázolja, melyet a kiadó engedélyével, felére redukáltan, 
képben is bemutatunk. Az engedély megszerzése gr. Apponyi 
Sándornak, a fentemiitett bibliofil-társaeág tagjának érdeme 
a ki egyúttal könyvtárunk igazgatóságának figyelmét is fölhívta 
a minket érdeklő kiadvány megjelenésére. A kiváló bibliofilnek 
szives közbei^árásáért ez úton is köszönetünket fejezzük ki. 

Az értékes kódex leírása Dorez szerint a következő : A kötet 
czíme: >INCIPIT- EVANGEL | ISTARIUM- SECUNDUM" R | ITUM- 
TRAMONTANORÜM.C E felírás arany betűkkel áll zöld alapon. 
A kötet czimlapját szép keret díszíti, mely főleg lombozatból, gyümöl- 
csökből, bőségszarukból, gyöngyökből s amorettekből van alakítva. 
A négy sarokban, zöldes tónusú sárga festékkel színezett babérkoszo- 
rúkban, a négy evangélistának dieskoszorúzott alakját látjuk, külön- 
böző formájú pulpitusok előtt ülve s munkájuk fölött elmélkedve, 
azt írva vagy átolvasva : felül, balról szent Mátét az angyallal, 
s jobbról szent Lukácsot az ökörrel; alul, balról szent Márkot 
az oroszlánnal s jobbról szent Jánost a sassal. A szent Máté 
és szent Lukács közbül eső részen két bőségszaru látható, 
melyen egy-egy amorett lovagol s középütt, babérkoszorúban a 
Szent Lélek van ábrázolva, dicskoszorúzott, aranysugarakkal 
övezett galamb képében. A felső s középső medaillonok alatt 
Magyarország czímerének darabjai vannak elhelyezve. Figyelemre 
érdemes a baloldaU felső médaillon alatt s a czentrális czímer- 
paizsban a lengyel fehér sas, mely lehet, hogy Ulászló parancsára 
került Ciorvin Mátyás hollójának a helyére, i E kis (oldal) paizsokra 
különböző ékítmények vannak felfüggesztve, u. m. fegyvercsopor- 
tozatok, ágas-bogas gallyak, mesterséges lombozatok, melyek közt 
angyalkák kúsznak és himbálódznak. Az alsó keretrészen, szent 
Márk és szent János között, e bájos egyének ketteje, akik na- 
gyobbak mint a jobboldali bordűr alakjai, Magyarországnak bőség- 
szarukkal s lombbal díszes czímerpajzsát hordozzák, melyre egy 
középtermetíl, harmadik amorinó kapaszkodott föl. A két központi 
médaillon közül a bal egy szent, valószínűleg szent Máté mell- 
képét tartahnazza, míg a jobboldali Jézusét, profilban, dicskoszo- 
rúval fején, jobbjával áldást osztva s baljában könyvet tartva. 
A szöveg élén álló szalag e szavakat tartalmazza : S(ECUNDUM) 

> V. ö. F. F. Romer a L'Art-han. X. kötet, 1877. 26. 1. (Dorez idézete). 



200 Ujabb külföldi tanulmányok Mátyás király ktoyytáráról 

MÁTHAEUM XXI. Az I. kezdőbetű kék színben yálik ki az arany 
pontokkal behintett gránátszína alapból s zöld- meg aranyszinQ 
lombozat diszíti. A keretet kívül-belül egy sötétkék s egy arany 
szalag diszíti, melyet még egy keskenyebb gránátpiros szalag körit 

A személyek ruházata kék, zöld, vörös és sárga színű. Szent 
Márk például, sötétkék köpenyt visel, zöld hajtókával ; Szent János 
sötétzöld köpenyt skarlátpiros gallérral s kék ruhát visel. 

A miniatura ragyogó színeiről azonban, úgymond Dorez, 
semminemű leírás nem adhat fogalmat, azok csupán a zománcz- 
művekével hasonlíthatók össze. A czímlap leírásával kapcsolatban 
szerző Mátyás király könyvtáráról is megemlékezik, néhány sor- 
ban vázolva annak sorsát a nagy biblio&l-fejedelem halála után, 
s ama véleményének ad kifejezést, hogy a becses kötetet Thomas 
Coke, későbbi Leicester gróf, a holkhamhalli könyvtár megala- 
pítója, Velenczében szerezte meg a XVIIl. sz. folyamán, több 
más kódexszel együtt. Arra a kérdésre nézve, hogy a szóban 
forgó kódexet a firenzei miniatorok melyike díszítette, határozott 
feleletet nem ad, de leginkább a Boccardino "FéccAio-nak nevezett 
Giovanni di Giuliano Boccardi felé hajlik. 

Mi részünkről Dorez azon nézetét, hogy Ulászló király len- 
gyel czímere, Mátyás király családi czímerének helyettesítése, nem 
tehetjük magunkévá, miután köztudomású, hogy ott, a hol a 
hollós czímer az ország czímerével egyesítve előfordul, az előbbi 
mindig szívpajzs alakjában talál alkalmazást, míg a szóban forgó 
kódexen a lengyel sas a négyeit pajzs felső bal mezejében foglal 
helyet. Nincs kizárva azonban, hogy a kézirat Mátyás rendelésére 
készült ugyan, de életében nem fejeztetvén be, eredetileg is 
Ulászló czímere került a czímlapra. Bár az sem lehetetlen, hogy 
a kötet egyenesen Ulászló rendelése. Minden esetre értékes adalék 
a hazai bibliofilia történetéhez. 



A FÁNCSY-FÉLE SZÍNLAPGYÜJTEMENT 
A M. NEMZ. MÚZEUM KÖNYVTÁRÁBAN. 

Dr. Vértesy Jenőtől. 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában van egy tizenhat 
kötetre terjedő színlapgyüjtemény ; négy kötetje negyedrét, a többi 
folio, az első színlap kelte 1829. július 23., az utolsóé 1844. 
deczember 31., durva nyomás durva papiron, de érdekes adalé- 
kok színtörténetünk egyik legfontosabb korából: a vándorévek 
utolsó s az állandó színház első esztendői, tizenhatodfélévi műsor. 
Ez a Fáncsy Lajos színlapgyüjteménye. 

Fáncsy^ a Nemzeti Színház tagja, majd művezetője, nem 
tartozott a legragyogóbb tehetségek közé, de azért az első sorban 
is becsülettel megállotta helyét. Nem maga volt abban a roman- 
tikus korban, a ki a nyugalmas otthont, a biztos kenyérkeresetet 
föláldozta a művészi dicsőségért. Űri család sarja, orvosnak 
készült, hogy megittasuljon a színpadi lámpák fényétől, a dicső- 
ség lázától s húszesztendős korában beálljon az öreg Könyves 
Máté színtársulatába, a Nemzeti Színjátszó-társaságba. Sugár 
termete volt, csengő szép hangja és nagy intelligencziája. Hamlet 
azt mondja a színészeknek, hogy a szenvedély forgószele köze- 
pett is bizonyos mérsékletre kell törekedni és annak simaságot 
adni, mert minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték czél- 
jától. Fáncsy dicséretesen felfogta ez arany szabály értelmét, a mi 
annál inkább becsületére válik, mert az akkori közönség szenve- 
délyesen tapsolt a túlzott, szemforgató, színfalhasogató, patetikus 
játéknak. Fáncsy szerencsésen elkerülte ez örvényt, ez irány nem 
hagyott nyomot játékán, épen úgy, a hogy a hosszú vándorlás, nél- 
külözés nem tette durvává őt magát sem. A Nemzeti Színháx 
későbbi művezetőjét talpig gavallérnak és gentleman-nek ismerték 
mindenkor. 1 

» Szigligeti Ede: Magyar színészek életrajzai (Olcsó Könyvtár). 



"202 Â Fáncsy-féle szfnlapgyajtemény a M. N. Múieum kOnyvtáiában 

A vándorévek első állomása Losonez. Ez esztendő július 
26-án már Nyéken ütik föl sátorfájukat Néha rövidek az állo- 
mások. Augusztus 29-én már Székes-Fehérvárott vannak. Deczem- 
ber 6-ától Váczon játszanak. 1830. január 27-én Fáncsy Miskol- 
czon vendégszerepel, február 6-án az egész társaság is olt vesz 
szállást. Április 12-én Eger a székhelyük, május 13-án visszatér- 
nek Miskolczra. A július 7-i színlapon Borsod vármegyei szín- 
játszó társaság nevet váltanak. Most Sátora\ja-Üjhelyen vannak, 
július 10-én Sárospatakon, 27-én Ungvárott, augusztus 2-án igból 
Sátora^a-Üjhelyen, 10-én Miskolczon, megint a Nemzeti Színjátszó- 
társaság néven. Szeptember 8-án Nagyváradon vannak. A színi 
•ozédula jelenti, hogy a társaság összekapcsolódik a nagyváradival 
A hely épen úgy változik, mint a társaság s mint az igazgatók. 
Most Kilényi Dávid az igazgató, a híres KÜényiy a Déryné 
:sógora. Szeptember 11-étől a szomszédos Várad-Olasziban tarta- 
nak előadást, október 2-án Miskolczra kerülnek vissza, hol már régi 
ismerősök. E hó 28-án Rozsnyón vannak, deccember 5-étől két 
•előadást Pelsőczön tartanak, 21-én Miskolczon folytatják. 1831. 
január 16-án Debreczenbe kerül Fáncsy, a hol sokat fog még 
játszani s majd Pestről is szívesen le-lejön vendégszerepelni. 
Június 2-án Nyíregyházán játszanak, egy estén Tokajban (dátum 
hiányzik), majd szeptember 18-án Miskolczra érkeznek. 1832. július 
7-én Sárospatakon időznek, 1833. ápriUs 15-én Fáncsy Pozsonyba 
megy, május 17-én Győrbe. Szeptember 2-án Pesten játszik a 
városi játékszínben, 12-én a budai társulatnál vendégszerepel, 
majd oda is szerződik. 1834. deczember 14-én Miskolczon működik 
-a Nemzeti Színjátszó-társaság. Fáncsy mint vendég lép föl. 1835. 
január 19-én Kassára megy velük. Május 17-én Nagyváradon 
Játszanak, augusztus 1-én pedig Debreczenben az új színházban. 
1836. május 14-én Fáncsy visszatér Budára az előbbi társa- 
sághoz. Ez voltaképen a kassai színjátszó-társaság volt, ez időben 
-a legjelesebb s ez adta túlnyomó részben a Nemzeti Színház 
művészeit. Fáncsy most már itt is marad állandóan, csak 1837. 
február 13-án megy Debreczenbe hosszabb s május 6-án 
Pécsre rövidebb vendégszereplésre. A Nemzeti Szmház augusztus 
22.iki ünnepélyes megnyitásán ő is játszik mind az »Árpád ébre- 
désébenc, mind a Schenk »Belizárjábanc Itt megszűnnek a 
vándorévek. 



Dr. Yértesy Jenőtől 20$ 

Nyolcz esztendő, mely alatt Fáncsy színészi egyénisége 
tejesen kifejlett. A színészettörténet kutatójának csak halvány 
adatok állnak rendelkezésére: egykorúak nyilatkozatai, melyek 
ilyen szempontból soh'sem egész megbízhatóak és képek meg szín- 
lapok, melyek a színésznek csak külsejét és szerepét mutatják. 
Kantomé szép jövőt igért Fancsynak, mert sokat tanult s a 
JTdn^orn^ hatalmas, őserőtől duzzadó tehetsége éles ítélőképességgel 
párosult.^ Fáncsy sokat játszott és sokfélét, a minek mindig kétes 
az értéke: egyfelől sokoldalúságra tanít, mesterré tesz a sok gya- 
korlat, másfelől a fejlődést gátolja, mert átmenet nélkül való. 
Első szerepe a »Losonczon a gyapjúvásár c czímQ vígjátékban 
Bodo káplár. Fiatal hősöket és szerelmeseket játszik, mindjárt 
az első napokban ő Mátyás király a Szentjóhi Szabó sok készü- 
lettel, de még több naivsággal írt darabjában; fejedelmi szerepe- 
ket általában sokszor kap, ha a szerep kevésbbé fontos is, mert 
hangja és alakja van hozzá. Vígjátékokban is gyakran adja az 
«Iső szerelmest, ő játsza a Shakespeare >Makranczos hölgyében« 
Petrucchiót, illetve a német átdolgozás szerint Erőss óbestert. 
Ez átdolgozás kegyetlenül bánik ugyan Shakespeare iQúi erőtől 
forró, jókedvű darabjával, de így is Fáncsy jó ízlését bizonyítja, 
hogy ezt választja jutalomjátékául. A magyar történelem daliás 
alakjait sokszor személyesíti, ő Hunyadi László, Juranics Lőrincz 
(Körner >Zrinyijében€), Szapár}' Péter. Orillpareer kísérteties 
»ősanyájában« Jaromir szilíú, féktelen szerepét a^ják neki, a 
> Figaro lakadalmában« Cherubint, a szerelmes apródot, a Vörös- 
marty »Vérnászában« Bánó deákot. íme egész skálája a szere- 
peknek a hősszerelmestől a bonvivantíg. Sőt próbálkozik a leg- 
nagyobb feladattal, minden idők legnagyobb szerepével, Hamlettel. 
Alakításáról sok elismeréssel írnak.« A Nemzeti Színházban nem 
játszotta már. Bízvást elhihetjük, hogy átértette s nem ábrázol- 
hatta rosszul. A vándorévek utolsó idejében kezd közeledni 
későbbi szerepköre: a jellem és cselszövő szerepek felé, így Schüler 
drámáiban: a >Haramjákban« ő a szörnyeteg Moor Ferencz és a 
»Fiescobanc Muley Hasszán, a szerecsen. A színészet zsenge korá- 
ban SchiUer-nels. épen fiatalkori munkái voltak kedvesek, de e két 

> Szigligeti: I. m. 

• »Honművész« 1835. I. 31. l. 



^ 



204 Â Fáncsy-féle színlapgyOjtemény a M. N. Múzeum kOnyrtaiaban 

szerep valóban hálás. Moor Ferencz a Jago s a III. Richárd 
összeolvasztott torzképe az idegekre ható jelenetekkel, a szere- 
csen ellenkezőleg csodálatosan reális: közönséges piszkos rab- 
szolga gonosztevő, felülmúlhatatlan humorral megalkotva. Ha Fán- 
csynak jutalomjátéka van, rendesen valami értékesebb müvet 
választ, de ha vendégszerepel, javarészt a Raupaeh és Halm-íéie 
rémdrámákban lép föl, hiszen ez kell a közönségnek, erre tódul- 
nak. Ki veheti tőle rossz néven ? Környezetében élt, mint többé- 
kevésbbé mindenki. 

Mialatt külföldön állandó színházak voltak, a magyar színész 
a vándorélet kenyerét ette. 

 magyar színészélet egészen stgátos valami. Lelkes írók 
és hazafiak működése ellenére sincs még itt művelt társasélet, 
igazi közönség. A színháznak hely néhol csak kegyelemből jut. 
Rendesen a fogadók nagytermében szoktak játszani. A helyárak 
nagyon olcsók, első hely 40—50 krajczár, a páholyokat se merik 
1—2 forintnál magasabb áron adni. Vidéki urak kutyáikkal jár- 
nak a teátrumba (1830. máj, 21-i színlap). Komáromban bizto- 
sítják a közönséget, hogy a harmadik hely el lesz kerítve a többitől 
(1838. máj. 27.). A színészek mindenáron keresik a közönség 
kegyét s óriási reklámmal dolgoznak. Ez ugyan általános vonás, 
de a formája sajátosan magyarrá teszi. Nem egyes nagyurak ked- 
vében járnak, hanem az egész vármegyéében, a közre hivatkoznak, 
a magyarságra appellálnak. Minden a hazafias érzésbe torkollik, 
s ez a legnagyobb reklám.^ 

A másik érdekes szempont a szemmel látható haladás. 
A XIX. század első fele Magyarország legjelentősebb ideje. Az 
akkor élő emberek szemmel láthatták, hogy az idő a mesebeli 
nagy csizmában halad előre. Gyűjteményünk is ad ehhez adalékot. 
1829--30-ban még félbarbár állapotokat tükröztet vissza. Teljesen 
silány a műsor, rozoga a színpad és gyönge a színtársulat. Ez az 
első színésznemzedék, egyes kivételektől eltekintve, jórészt mű- 
veltség nélkül való. Rémségesen szavaltak s a közönséghez olyan 
stílusban szóltak, mint manapság a népies levelezőkönyvek, mikor 



* Déryné naplója. (Kiadta Bayer József.) — Bayer József: A nemzeti 
játékszín története. Bpest, 1887. — Vali Béla: A magyar színészet története. 
Bpest, 1887. 



Dr. Vértesy Jenőtől 205 

szépen akarnak beszélni És mire megnyílik az állandó, a Nemzeti 
Színház, már van mOsor, van társulat. Minket persze hogy nem 
elégít ki, de nem rosszabb, mint a német színpadok, a melyekből 
táplálkozott Az utolsó időben kezdett érvényesülni a franezia 
hatás s már volt néhány számottevő eredeti darabunk is. A má- 
sodik színésznemzedék állott elő, tele sok túlzással, fiatalos 
szélességgel, de fiatalos erővel, tűzzel és tehetséggel is. A hazafias 
érzés ösztökélte a közönséget, hogy színházba jáijon, az írókat, 
hogy írjanak, fordítsanak és ez érzés megteremtette gyümölcsét. 
A sok polyvából megmarad a szem. A gyűjtemény, a melyben 
lapozunk, sok érdekes emléket mutat; a kezdődő szíi^átszás ez, 
mely a német lovag-, vitézi- és látványos nézőjátékok jegyében 
indult meg. Csodálatosképen egyik-másik túlélte korát s moso- 
lyogva emlékszünk vissza gyermekkorunkból dühöngő zsarnokokra, 
lebontotthajú szüzekre, vörösinges hóhérokra és fehérlepedős 
kísértetekre. 

Jellemző, hogy ez első színlapokon a legtöbb színjátéknak 
nincs a szerzője megnevezve. A közönséget még jobban érdekelte, 
hogy mit játszanak? Czímük jó hangzatos van, azt meg kell 
adni. Kivált a vígjátékoknak : >A vétkesek a száz aranyos csókkal«, 
>A mókus vagy a vőlegény kandallóban«, »Oroszlányésajókedvű 
pinczemesterc stb. A műformák is csábítók. Van históriai r^- 
zolat, igen mulatságos estvéli időtöltés, erkölcsi vígjáték stb. 
A színlapokon hangsúlyozzák, hogy a hazafiak mozdítják elő a 
nemzeti szent czélt. Lesznek nagy némaképletek görögtűzzel. 
Télen külön kiíiják, hogy a nézőhely be lesz fűtve. Az »Oroszlány 
és a jókedvű pinczemester« ez. nézőjátékban az oroszlánynak »sok 
és mesterséges jelenései lesznek« Id. Horváth úr fogja ját- 
szani, (1829. deczember 27.) 

Már az első évben is Kotzebue a főbálvány, A színpad 
története nem ismer írót, a kit gyakrabban játszottak volna. Pedig 
a későbbi divatos színpadi írók mind felülmúlták. Kotzebuehon 
nincs meg a Seribe szelleme, a Dumas père leleménye vagy a 
Sardoxi jellemző képessége. Tehetsége azonban föltétlenül volt, 
vígjátékaiban igen sok a jó ötlet, az egészséges észjárás ellentét- 
ben komoly művei mesterkélt érzelgösségével. A mi közön- 
ségünk naivsága nagyon megérteti népszerűségét. Katona 
csak úgy csodálta, mint Berzsenyi Shakespeare-elősidÁs egy 



206 A Fáncsy-féle szfnlapgyajtemény a M. N. Mdzeum könyvtárában 

van ez esztendőben, a már említett »Makranczos hölgy«. De nem 
eredeti formájában jelenik meg, hanem »A szerelem mindent 
véghez vihet« vagy >A megzabolázott akaratos c czimen. Mulat- 
ságos erkőlcsjáték. Holbein után Láng Ádám. Alaposan elrontott 
német átdolgozás, de így is a műsor kedvelt darabja volt^ 
Az 1829-íki mflsor magyar ^ darabjai a következők (nem említve 
a névteleneket) : 

Eliá8 István : Mohácsi csata (írta »hazafiúi érzéssel . . .c). 
Kisfaludy Károly : Ilka. 
Komlóssy Ferencz : A siklósi borzasztó éjszaka. 
Szentjóbi Szabó László : Mátyás király választása. 

Szentjőbi Szabó László darabja Kantomé javára megy. Az 
igazgatóság külön figyelmébe ajánlja a »hazafiaknak«. Kíntomi 
játéka mindig esemény számba ment, fejjel kimagaslott a töb- 
biek közül s oly rendíthetetlen komolysággal vette feladatát, mely 
könnyuvérü társaira is nagy hatást tett.' 

1830. Ezen év műsora igen jellemző és változatos, valamint 
a színtársulat is ide-oda kóborol az országban. Itt föltűnik az 
első esztendők ama jellemző sajátsága is, hogy a sok gyarlóság 
közben a legjava darabok is színre kerülnek, éppen úgy, a hogy 
a gyönge társulatból váltak ki színészetünk legkiválóbb alakjai. 

A látványosságok most sem hiányzanak. Színre kerül > A pe- 
leskei nótárius« újonnan kidolgozva : van benne mindenféle lát- 
ványosság, bolondok háza stb. »A nótárius Szamáron jelenik 
meg« (márcz. 14.). >Az óriás király« ez. szilfátokban farkas 
szerepel s mivel ez a jelmez költséges, pár krajczárral fölemelik 
a helyárakat, (május 9.) De az állatkomédiák közt legnépszerűbb 
lesz a »Joko, a brazíliai majom« ez. darab, Hensler után egy 
hazafitól (aug. 27.). Meg is magyarázza a színlap, hogy a brazíliai 
majom az »Oráng-gutáng« (melyet ugyan bajos volna Braziliában 
találni). Ugyanaz a komédiás játszsza, a ki már egyszer a farkast 
közmegelégedéssel játszotta. A legérdekesebb látványosság külön- 
ben Sárospatakon adódik elő a szabad ég alatt : >Báró Egerváry 
Balázs magyar lovasgenerális«, tábori nagy katonai játék. A kez- 



* Bayer József: Shakespearei nyomok irodalmunkban.(Kisfaludy-társaság 
évlapjai XXIII. k.) 

■ Szigligeti : I. m. 



Dr. Vértesy Jenőtől 207 

delét ágyúlövés jelzi, egész tábor yonul f51 benne lóháton, a 
dámák kocsin jönnek. Közben mással is fűszerezik az előadást,, 
tiroli énekesek lépnek föl, kiket a burkus király is szívesen hall- 
gatott (febr. 13.), majd egy Dalmazeo József nevű — úgylátszik 
taüán — impreszárió, a ki Fido kuty^át mutatja be (május 21.). 
Mivel a nyomtatott szinlapot nem hazudtolja meg már senki, 
higyjük el, hogy az okos állat minden deák betűt ismert, máriást 
tudott kártyázni akárkivel s e szót »Mann« érthetően kimondta^ 
Abból, hogy a nézőket kérik : hagyják kutyáikat ez este odahaza, 
kitűnik, hogy négylábú közönsége is szokott lenni az előadásnak 
az Ür 1830. esztendejében Miskolez városában. 

Szegény színészek a haza históriáját sem hanyago^ák el. 
Fölvonulnak szegényesen jelmezeikben István király, majd Endre,. 
a Hunyadiak (Szilágyi Erzsébet lóháton jelenik meg.). Hunyadi 
János elhunyt már, de szelleme él s nyugodtan pihen, ha látja 
érdemes unokáit (június 24.). Deïlné javára »Mária Teréziát« 
a4ják s a jutalmazott így aján^a a darabot : »Nem köthettem 
kellemetessebb koszorút, mintha a haza történetéből ily példát a 
dráma kertyén illatoztathatok« (febr. 27.). A leggyakrabban sze- 
replő szerző Kotzenbue s mellette a németek több, csekélyértékű 
színműírója, mint Ziegler, Cuno^ Bauerle. Játszszák a iortier igen 
népszerű >Zrinyi Miklósát« is a Szemere Pál fordításában. Mint 
afféle hazafias alkalmi darabnál, számítanak a honfi szív fel- 
buzdulására s ez este a páholyok és zártszékek árát a kegyes 
pártfogók nagylelkűségére bízzák (ápr. 3.). A műsoron találjuk 
Schillert is. >A haramijákat« adják »Moor Károly« czímmel és a 
szerző neve nélkül. 

ShaiespearehÁTom darabjával találkozunk. Az egyik a »Hamlet«, 
második előadásán »pompás udvari színjátéknak* nevezve. Ezidétt 
Kazinczy fordításában adják, a ki a Schröder-féle átdolgozást 
fordította le. Prózai, a darab első felében elég hű fordítás, de 
annál barbárabbúl bánik a végével s Hamletet életben hagyatja.. 
A másik »A makranczos hölgy« másik átdolgozása, czíme : 
»ördögűző Fábián« vagy »A megzabolázott akaratos«. Ez már 
két kézen ment által, a német Schink J. F. dolgozta át először, az 
övét meg Scherer György, a ki magyar köntösre fordította s a 
Petracchio nyakába is huszár-mentét kerített így lett belőle 
Fábián huszárkapitány. Érdekes a két átdolgozás közti finom. 



^8 A Fáncsy-féle szinlapgyOjtemeny a M. N. Múzeum könyvtárábaa 

árnyalat: Hdbeiné azon alapszik, hogy »A makranczos hölgyet« 
is szelíd hitvestárssá teszi a szerelem, míg a Schinké szinte kö- 
zépkori módon brutális, itt a féijnek az asszony rossz szellemét 
kell kikergetnie belőle. A harmadik darab a >Sok hűhó semmiért« 
»Az egymást bosszantók« czím alatt. Beck Henrik német átdol- 
j(ozásából készítette Benke József. (Mindkét színmű névtelenül 
szerepel.) > 

A magyar darabok : 

Dugonic8 András: Bátori Mária. (A színlap megjegyzi: közkívánatra. 
Kétszer.) 

— Matskási Juliánná vagy Az arany perecek. 

Fejér György: Rang és természet (A színlap illó módon meg- 
főtisztendő-urazza az érdemes szerzőt. A drámát pedig így 
ajánlja: »A Tűzelme ezen rajzolatban a characterek helyes 
festése mellett 24 óra alatt megfutja a Dramaturgia nagy ten- 
gerét.« Kétszer adják.) 

Olück Aloiz József: A kecskeméti familia Bécsben. 

Katona József: A borzasztó éjfél (Lucza széke). 

KUényi Dávid: Thurzó Szaniszló. 

Kisfaludy Károly: Az lüjmódi leánykérők (A kérők). 

— Ilka. 

— Vidor (A hűség próbája). 

Komlóssy Ferencz: A siklósi borzasztó éjszaka. 

Kossuth Lajos: András és Béla vagy Korona és kard. (Kétszer.) 

Láng Ádám: A kísértő fehéjr szűz. 

— Mátyás deák és a cinkotai deputatio. (Kétszer.) 
Féry Ignácz: Báró Egerváry Balázs. 

Wándza Mihály: Fernando és Eugénia. (Kétszer.) 

— Zöld Marci. 

— és KUényi Dávid: Hunyadi László halála. 

iMindezek között- íT»* "érdekesebb Kossuth drám^a. A >Hon- 
müvfez« kritikusa kifogaáoija a aÄrwi> .^üeitezetét, dagályos és 
néhol — épen ellenkezően — köznapi nyelvét.* Mi nem vet- 
hetünk hozzá drámai értékéhez. Meséje mutatja, hogy a kor szo- 
kásos hazafias páthosza lobogott benne s valószínű, hogy Kossuth 
még távolról se volt az a ragyogótollú író, a ki később lett. Mikor 
ez ifjúkori munkára figyelmes lett Vált Béla, kérdést intézett 

* Bayer: I. m. 

• 1833. ápr. 25. 



Dr. Vértesy Jenőtől 209 

Xossuthhoz. Az ősz hazafi már régóla Turinban élt, ragyogó és 
viharos pályája után a természet vizsgálatába merülve. Már nem is 
emlékezett, hogy a huszonnyolcz éves ügyvéd drámát is irt valaha.^ 

1831. Évről-évre fogynak a névtelen darabok. Ezen esztendő 
több érdekes lydonságot hoz. Az újévet nagy »allegóriái rajzo- 
lattal < ünneplik meg »A három század« ezímmel, melyben az 
1781., 1831. és 1931. éveket mutatják be. Az utolsóban levegőben 
repülnek az emberek. Nemsokára ezután búcsút vesznek Miskolcz- 
tói, a mit a színlap a maga módján jelez. >A válás iszonyú fáj- 
dalmait« emlegetik. Debreczenbe, majd tovább viszik műsorukat, 
mely tele van Kotsebueval Ez években az előadásoknak körül- 
belül tíz százaléka Kot^ebue. Ziegler mellett különösen Holbein és 
Weissenthurm Johanna darabjait a^ják, majd Baiipa<:h is műsorra 
kerül. Ez évben találunk már egy-két franczia vaudeville-t is 
melyet a színlap »érzékeny rajzolatnak« nevez. Akad értékesebb 
is. Január 10-én kerül színre OriUparzer »Ősanya« czímQ szomorú- 
játéka, mely még sok estét fog betölteni. A nagy író iQukori 
müve, a német romantika hátborzongató darabja, ám a hogyan a 
kísérteties hangot megüti, a jövendő kiváló drámaírót érezteti már. 
A hatásvadászó szörnyűségekkei ellentétben eljátszszák Metastasio 
»Achilles Scirusban« czímű színművét, mely csupán költői hatásra 
törekszik. A Kazinczy fordításainak egyike ez, melyekkel a lel- 
kes férfiú műsort akart teremteni. S hogy a jó miskolcziakat ne 
hozza zavarba a sok görög vitéz, a színlap elmagyarázza nekik a 
trójai háborút. Játszották Ooldonii is, »A két úr szolgáját« Sághy 
Ferencz fordításában. A legérdekesebb új darab a Calderoné : »Az 
élet tsak álom«, »költeményes nézőjáték«. Erről is le van tépve 
az eredeti köntös. Vest bújtatta németbe, Roderichnek keresz- 
telvén el a hősét s a mi színlapu»-' ^^M is nevezi sz zőül. 
Fordította Déry IsUaxx. ^..t*«ciípearfc net darabbal szerep 1: a 
»Hamlettel« s a »Makranczos hölgygyei« — ez utóbbi mind a két 
átdolgozásban. Míg a Holbein-féle az átdolgozó nevét viseli, az 
»ördögűző Fábián« Shakespearei vallja íróul. 

Ez év magyar darabjai: 

Bárány Boldizsár: Jezid Ildirim. 
Dugonics András: Bátori Mária. 

> Vali Béla: Kossuth Lajos »nemzeti drámája«. (»Magyar Szalon« 1888.) 

Magyar KOnyTnerole. 1908. III. fQzet. 14 



210 A Fáncsy-féle színlapgyOjtemény a M. N. Múzeum kOnyytáribaD 

Oombos Imre: Szent a tdnrény, szent ax esküvés. 
Horváth Elek: .Németiy\sár ostroma. 
Katona József: Lucza széke. (Névtelenül.) 
Kisfaludy Károly: A leányőrzők. 
-^ Csalódások. (»RemeÍjáték«, irta néhai tek. Kisfaludy űr.) 

— Ilka. 

— Vidor. (Hűség próbája.) 
Kisfaludy Sándor: A lelkes magyar leány. 
Kossuth Lajos: András és Béla. (Kétszer.) 
Kovács Pál: Magának akart, másnak kért. 
Láng Ádám: Grenovéva. 

— Mátyás deák. (Kétszer.) 

Wándza Mihály: Orpheus és Euridice. (Ez nagyobb apparátussal 
ment. Schmidt János irta a zenéjét. Nagy decoratiói miatt föl- 
emelt helyárakkal adták.) 

Eredeti, a mit a Oambos Imre drámájával tesznek. A szín- 
lap elmondja, hogy ez igen jeles mű, de az ötödik felvonásán 
sokan megütköztek. Természetellenes, hogy a fiú tulajdon apját 
ölje meg, mint OriUparzemél, vagy Müllnernél s azért e fel- 
vonást Kilényi Dávid átdolgozta. 

1832. Ez esztendőben kezdik adni a Birch-Pfeiffer Charlotte 
darabjait, kinek népszerűsége a Kotzebuéi közelíti meg. A kûls6 
hatás titkait el tudta lesni, de összes érdeme ebből álL Tehet- 
ségtelenebb írónak talán soh'se volt ekkora hatása. Nem kárhoz- 
tatjuk érte a magyar színpadot, a német színpad bűne volt, attól 
került hozzánk. A legnépszerűbb darabja »Szapáry Péter«. A czím- 
szerepet versenyezve játszszák Fáncsy^ Bartha, Egressy. Mennyire 
gyermekkorát éli még a magyar dráma, hogy idegen írókra szorul- 
tak, a kik a magyar hősöket színpadra vigyék. A »Szapáry Péter* 
mellett a »Quasimodo« állandó műsordarab. Olyan ez utóbbi^ 
mint a Raupach »Molnár és gyermeke«; csodaképen nem tűnik 
le a műsorról, mai nap is találkozunk vele. Eltűnt világ szín- 
lapjaiban lapozunk, sok egyértékű társából csak a színlap maradt 
meg emlékül és e kettő él. Ez évben találkozunk Seribe egy 
darabjával is, >Yelva, az orosz árva« czímmel, a ki nemsokára 
szintén a legnépszerűbb szerzők egyike lesz. 

A klasszikus írók közül CcUderon darabja már az író nevén 
szerepel. Elég szépen vannak képviselve a németek. Schillernek 
három darabját áUítják be a műsorba : »Az orleánsi szüzet«, 
>A messinai menyasszonyt« és a »Fortély és szerelmetc. Ezek- 



Dr. Vértesy Jenőtől 211 

hez járul Lessing »Galeotti Emiliája« és Grülparger »Sapphója«. 
E legutolsó a Kántorné érdeme, az ő ambicziója e gyönyörű 
szerep, e klasszikus szoborra emlékeztető tökéletességgel meg- 
alkotott hősnő. Kántorné Sapphója azon alakitások közül való, a 
melyek híre annyira elterjed a késő időkig, hogy a korabeli leg- 
java alkotások közé sorolhatjuk. 

Shakespearetől a »Hamletetc adják s a »Macbethetc Éder 
György fordítja > s László József javára kerül színre, a ki Malcolm 
királyfit játszsza, a Nemzeti Színház későbbi híres bonvivantja, 
eleven, friss temperamentum, vígjátékra született, de komoly 
darabokban is ügyesen, bár kevés mélységgel játszotta a szerel- 
mes szerepeket.« Macbethet Újfalusy játszsza, Maeduff-öt Fáncsy. 
A színlap egyike a legmulatságosabbaknak. Az emberi lélek leg- 
mélyebb régióiba lépünk belé, nehéz álom ez Skótia hegyeiből s 
László imígy igán]|ja be Sárospatak közönségének : »Schakespeare 
porai a' főidbe, melyen és hová Költői Lelke e' mai történetet 
festette, több Századok ólta nyugszanak már ; de Emléke Játék- 
színi Darabjaiba (melyek közzül honni nyelvünkön tsak Hamlet 
és Machbelhez van szerentsénk) halhatatlan fénybe díszlik, mint 
virág, siija felett, melyet nem szakaszthat le az idő hoszszú 
sora. — Fentebb ihletű Lelke Játékaihoz is, többnyire, más világ- 
ból költsönözött személyeket, melyeknek e' mai Darab negyedik 
Felvonásába múlhatatlanul szükséges ábrázolására elkerülhetetlen 
megkívántató Bűbáj Lámpát (Laterna Magica) minden műszerei- 
vel megszerezvén, bátorkodom Nagyságtokat figyelmetessé tenni 
a' negyedik Felvonás utolsó Jelenéseire ; a' midőn a' varázs Bar- 
langba a' Thrónusra és gyilkosságra tsak az intselkedő Fúriák 
bűbájos igézeteik által tsalatott Király és a Nézők szemei előtt 
is, az általa megöletett 6 koronás árnyékok eg^^más utánn, kü- 
lőmböző színekbe, a' legkissebb kiterjedés és legnagyobb messze- 
ségről, embernyi nagyság és kézzelfogható közelségre nevekedve, 
láthatóképpen fognak megjelenni: éppen olyan móddal, mint 
a' hogy ezen megfoghatatlannak tetsző mutatványt, ezelőtt 
oehány évekkel Opticus Vieland Ür a' Fehér Ló Vendégfogadóba 
előadta. 



> Bayer e fordítást név szerint nem említi. I. m. 

• VSrősmarty : Dramaturgiai lapok. Összes művei VIÍ. k. 

14» 



212 A Fáncsy-féle szfniapgyqjtemény a M. N. Múzeam könyvtáiiban 

Én nékem, a' mai Játék darabbal reménységeimet, a' pad- 
lazaton életemmel, 's szíves szorgalommal egyesitett örökös szol- 
gálatomat, Nagyságtoknak, a' Nagy Érdemű Községnek syánlom, 
szentelni, van szerentsém elkötelezett legkissebb szolgájok Lászlóc 
A tragédia »varázsdrámának« van nevezve s a személyek utol- 
sója: > Bankó Lelke, az asztal felett, a' Trónusonn«. 

Dugonics András: Bátori Mária. 

— Berényi Jolánta. (Rún László. Név DélkOl.) 
Kisfaludy Károly: A leányőrző. (Rétszer.) 

— A tatárok Magyarországon. 

— Az i)jmódi leánykérők. (A kérők. Rétszer.) 

— Csalódások. (Kétszer.) 

— Három egyszerre. (Kétszer.) 

— János kulacsa. (Mátyás deák.) 

— Kemény Simon. 

— Stibor vajda. (Kétszer.) 

— Szeget szeggel. (Háromszor.) 
^sfaludy Sándor: A lelkes magyar leány. 
Komlóssy Ferenez: A siklósi borzasztó éjszaka. 
Tdepi György: A hívatlan képíró. (Kétszer.) 

Kisfaludy Károlynak kilencz darabja szerepel, némelyik 
több estén is. Hosszú időn át a legkedveltebb magyar színműíró; 
egyszerű, jóízű játékain mulatott a közönség ; a színészek szeret- 
ték, mert hálás szerepeket írt. > Stibor vigda« előadásánál a 
színház ártatlan önérzettel dicsekszik, hogy ezt a drámát elő- 
adták már Bécsben is, Parisban is. Említést érdemel, hogy Kato- 
nát^ a »Bánk bán« ezidétt még ismeretlen szerzőjét egy FeiV 
5enfÄMm-darab színlapja úgy tiszteli meg, hogy »fordította 
Ï. Katona József úr, több jeles darabok szerzője c. A többi súgó- 
könyvekkel együtt ott vándoroltak az ő darabjai is, a ki valaha 
szintén járta a színészek vándorútját. 

1838. Budán az ország szívében már jelentős a társaság. 
A kezdetleges viszonyok mellett jelentkezik némi művészi össz- 
játék. Szeptember 23-án a Korner > Zrínyije« van színen. Másod- 
szor van kitűzve, mert a múltkori játékot elrontotta az esöszaka- 
dás. Kantomé javára megy, a ki Zrinyinét játszsza. Zrínyit Barths 
kapja mennydörgő hangjával és hatalmas egyéniségével, a szul- 
tánt Megyeri, kortársai szerint a legnagyobb jellemzők egyike; 
Juranicsot Fáncsy, Levi orvost Telepi, a kitűnő epizód-színész. 



Dr. Vértesy Jenőtől 213 

ön felhívják a figyelmet a bán menyegzői pompás öltözetére, 
ait a társaság iránt viseltető különös tekintetből Kostyál Ádám 
ti polgár készíttetett. A művész arczképe fönnmaradt, délczeg 
almás alak, büszkén hátraszegett fővel, merész tekintettel, 
ékes mente, a siytásos köntös már régen a molyok fogára 
ült, de a hazafi ajándékáról megemlékezünk, ki a szegényes 
atárat gazdagította. 

A zenekarra is kezdenek nagyobb gondot fordítani. Egy 
ri színlap (augusztus 20.) hangversenyt hirdet, melyen Rossini 
ster gyönyörű dallamait éneklik a »Tancrédból« és az »Othelló- 
«. Schiller darabjai közül újonnan kerül színre a »Fiesco«, 
rthetol a »Clavigo« a Kazinczy fordításában. >Az élet álom« 
[lett egy másik spanyol klasszikus is műsorra jut, a Moreto 
)nna Dianája« West fordítása nyomán esztendőkön át kedvelt 
abja lesz, a Letidray-^Èx és László egyik legjobb szerepe. 
liespearetöl csak >A szerelem mindent tehet« fordul elő. 

Az esztendő magyar termése: 

Bárány Boldizsár: Sajdár és Hurik. 
Csipáhy József: Zoltán, Árpád fia. (Háromszor.) 
Dugonics András: Bátori Mária. 
Fáy András: A régi pénzek. 

— Két Báthory. (Kétszer.) 

Katona József: Hédervári Cecilia (Aubigny Klementin). 

— Luca széke. 
Kisfaludy Károly: A kérők. 

— A pártatők. 

— Csalódások. 

— Három egyszerre. 

— Ilka. 

— János kulacsa. (Mátyás deák.) 

— Stibor vajda. 

— Vígjáték. 

Kisfaludy Sándor: A lelkes magyar leány, 

— Az emberszívnek örvényei. 
Kossuth Lajos: András és Béla. 
Kovács Pál: A zsivány. 
Stekrényessi : A véletlen úrrá levés. 
Telepi György: A hívatlan képíró. 

Tóth Ligos: Az alpesi kőszirten épült rablóvár. 

1834. A német műsor divatos írói immár teljes számban 
repelnek, így Hálm s a két népszerű bécsi író: Raimund a 



214t A Fáncsy-féle színlapgytytemény a M. N. Múzeum kOnyytárábtn 

maga limonádéízű, de legalább nemesebb irányra törekvő tündér- 
játékaival s Nestroy, a karzatok e vérbeli írója, tipikus bécsi, 
harsány kedvével és nyers ötleteivel »Lumpaci Vagabundasc 
soká műsoron maradt s kedvencz szerepet adott Barthánáky a 
ki a víg hangnemben is valami csiszolatlan őserővel tudott ját- 
szani, a mit folyton hangos kaczagás kisért. Az ephemer-értékû 
német darabok mellett a német drámairodalom egy gyönyörű 
virágát is átplántálják a magyar színre. Kleist »Heilbronni Katin- 
káját«, bár ezt sem eredeti formégában, hanem Hclbein színre- 
alkalmazása után fordította Kandóssy. Katinka bájos szerepét 
Lendvayné játszsza, a darab színen van a Nemzeti Színház első 
éveiben is, de ez az első és egyetlen Kleist^ a mit magyar színen 
adtak s ezt se hosszú időn keresztül. 

Érdekes, hogy ez években a Ooldoni darabjai is kedveltek, 
a »Két úr szolgáján« kívül »Â fogadós« s >A házasságszerzfi« 
szerepelnek több estén. A későbbi években ez ötletes, kedves író 
lekerül a műsorról. Egy igazi klasszikus vígjátékkal is szaporodik 
a műsor, a Beaumarchais > Figaro lakodalmával«. Junger átdol- 
gozása szerint adják, név nélkül, de a személyek sora kétség- 
telenné teszi, hogy a Beaumarchais vígjátékáról van szó. íWg» 
mulatságos Figaro lehetett, bár kétséges, hogy volt-e benne elég 
franczia finomság. Beaumarchais szellemének borotvaélét a kettős 
fordítás bizonynyal csorbává verte. Szerepel még egy Don Jaan- 
travestia s egy »Doctor Faust« ez. dráma, de a színlap nem ad 
közelebbi fölvilágosítást. Moliere-i6[ »A botcsinálta doktort« adlják 
Kazinczy fordításában. 

AAaA:e52?earetőljátszszák az »Egymást bosszantókat«, a »Ham- 
letet« s a »Macbethet«. De már eltűnt előbbi torz köntöse, a 
Döbrentei verses fordításában adják, mely azon kor legjobb for- 
dításai közül való. A színlapról se vigyorognak a kísértetek s az 
előadás is érdekes lehetett, mert Kantomé Lady Macbethjét 
egyik legjobb szerepéül említik s Bartha játszotta a hőst 

Mint érdekes estét említhetjük a márczius 23-ikit, a Páiyni 
jutalomjátékát. Hangverseny (a színlap szerint »hangászat«) 
Kacziáner Károly hannoverai operaénekes vendégszereplésével 
(ki a magyar nemzet iránti tiszteletből lép föl) s igen jó műsor- 
ral: Mer codante és Rossini operáiból is énekelnek részletet, sőt 
Mozart »Varázsfuvolájából« énekli Sarastro áriját Bartha. Mert 



Dr. Vértesy Jenőtől 215 

még kölőn énekes-személyzetről szó sincs s a kinek az Üristen 
hangot adott, vígan vállalkozik a legnehezebb áriák éneklésére is* 
Egész operát is találunk a mtïsoTon^ a Meyerbeer »ördög Róbertjét c 

A budai színtársulat ez évben örömmel látja, hogy a far- 
sangi megcsappant látogató közönség mellett is jól megy a szín- 
ház. Â színlapon is megjelentik ezt a hazafi közönség buzdítására. 
Szemük úgy tekint az állandó színház felé, mint az igazhivő 
muzulmán Mekka felé . . . Talán még megérik. E jelentés oly 
jellemző, hogy érdemes a közlésre: »Örömmel jelenti a' tekintetes 
Pest Vármegye részéről lévő igazgatóság, hogy fővárosunkban álló 
nemzeti játékszínünk, mind eddig rendben tarthatta magát a' folyt 
bértetekből 's így a' tisztelt ns. Vármegye járásaiból gyűlt sege- 
delempénzhez nyúlni még épen nem kellett. A' múlt octóberi, 
novemberi jövedelem' feleslege pótolta a' farsangi hiányt. Egyéb- 
iránt ns. Buda városából is kedvezőleg jelent meg folyvást a' 
nagy érdemű közönség. Es ha majd a' Duna hídja könnyen ereszti 
idtal ns. Pest városának is Magyarait, nincs kétség, hogy a' két 
városból divatozó folyamat ne eredne. 

E' februariusi 1-ső 's majd a 2-ik bérletszünés, azért még 
az igazgatóság pénztáráé, mivel a színészek jutalomjátékai tulsy- 
donképen Mártiusban kezdődnek. Egyébiránt hiszen minden jöve- 
delem egy köz szándék létesítésére fordíttatik, nemzeti játékszinün- 
kére, mellyet már most csak el nem ejtünk.« (febr. 20.) 

Ez évi magyar darabok: 

Bárány Boldizsár: Sajdár és Rurik. 
Dugonics András: Bátori Mária. 
Farkas József; Asszony esztrenga. 

— VéleUen vőlegény. 

Katona József: István, magyarok első királya 

— Szentgyörgyi Cecília (Aubigny Klementin). 
Kisfaludy Karoly: A kérők. 

— A leányőrző. (Kétszer.) 

— Csalódások. 

— Hűség próbája. 

— Uka. 

— Nem mehet ki a szobából. 

— Vígjáték. 

KonUóssy Ferencz: A siklósi borzasztó éjszaka. 
Munkácsy János: A garaboncás diák. (»Első eredeti magyar paródia.« 
Négyszer.) 



216 A Fáncsy-féle színlapgyüjtemény a M. N. Múzeum könyvtárában 

Szoüősy Lajos: Nagyidai lakodalom. 
Vörösmarty Mihály: A kincskeresők. 
— Vérnász. 

Figyelmet érdemel a > Vérnász« előadása. Külön fölhívja a 
társaság a közönség figyelmét, mint az Akadémia pályakoszoni- 
zott darabjára. Többszöri előkészület után mindent el fognak követni 
a sikerért — igénk. A körülményekhez képest elsőrendű szerep- 
osztással is adják: Bartha játszsza Télegdit, Megyeri a remetét, a 
délczeg Lendvay a szilig Koltát, Lenkét Parázsáné, Bánót Fáncsy 
és Kuvikot Telepi Az egykori tudósítás nagy sikerről számol be 
s főleg Fáncsyt dicséri, ki nagyon szépen, értelmesen szavalta 
Vörösmarty gyönyörű sorait. ^ 

1835. Ez esztendőben Fáncsy ismét vándorol: megfordul 
Kassán, Nagyváradon és Temesvárott Viszi magával diadalmas 
új szerepét. Bánó diákot. Mindenütt a »Vérnász« a jutalomjátéka. 
A kassai première színlapja nemzetiszínű. Fáncsy a közönség 
figyelmébe ajánlja, de már egész egyszerű szavakkal, nem a régi 
jutalomjátékok lehetetlen stílusában. Télegdit Czélesztin adja, e 
híres színfalhasogató hősszínész, míg Lenke szerepében a fiatal 
Laborfalvi Benke Róza arat sikert. A közhit az, hogy Vörös- 
ynartyiiak nem voltak színi diadalai. A »Vérnász« előadásai fényes 
czáfolat. Diadallal járja be a fővárosból a vidéket s a koszorúból 
juttassunk egy levelet Fáncsynak, mert megérdemli. Manapság 
sikert aratott darabot egyre-másra játszanak, de a 30-as években 
még máskép állt a dolog. A közönségnek folyton új kellett, azért 
olyan változatos a műsor. S mivel ez esztendőben egy darab se 
éri el a »Vérnász« előadásainak számát, bízvást följegyezhetni az 
eredményt.2 

A »Vérnász« diadala a kor ízlésének megfordulását jelenti. 
A franczia romantika kezd előnyomulni. Kotzebuei ugyan most 
|S gyakran adják, de jelentékenyen kevesebbszer, mint az előbbi 
években. Egészségesebb és föltétlenül költőibb irány ez. Kalandos 
mesék, élére állított helyzetek, de tüzes, lobogó érzések és nemes 
szenvedélyek. Seribe mellett színre kerül Dumas > Szaracén «-ja^ 



* »Honművész« 1834. 

* Erre már Bayer József mutatott rá: »A ^Vérnász' első előadásai 4 
vidéken« ez. czikkében. (>Irodalomtört. Közlemények« 1904.) 



Dr. Vértesy Jenőtől 217 

vérbeli romantikus dráma, hatásos szerepekkel, majd a nagymester, 
Hugo Victor »Borgia Lucreti^a«. A romantika kék virága helyett 
a piros hsgt ki. 

Operákat is gyakrabban játszanak már. Előadják Mozart 
»Tündérsípjátc (> Varázsfuvola«) nevető, életörömöt árasztó muzsi- 
kával és eszeveszett librettójával s a kassaiak élvezhetik kedven- 
czüket, Dérynéig a mint szívhez szóló, ezüst hangján énekli Pamina 
áriáit. A legkedveltebb opera ez években Herold élénk, frisstem- 
pójú daljátéka: »Zampa« vagy >A márványara.« A kótái régóta a 
lomtárban hevernek, de emlékét megőrizte egy vendéglőczímer 
egyik legnépszerűbb vendéglőben a budai oldalon. 

Shakespearetöl csak »Hamletet« játszszák ez évben. 

A magyar darabok sora: 

Bárány Boldizsár: Szittya magyarok kiindulása Ázsiából. 
Csipáky József: Zoltán, Árpád fia. 
Fáy András: A régi pénzek. 

— Két Báthory. 

Jakab István: Falusi lakodalom. 
Kisfaludy Károly: A kérők. (Kétszer.) 

— A leányőrző. 

— Csalódások. 

— Iréné. 

— Stibor vajda. 

— Szeget szeggel. (Kétszer.) 

— Vígjáték. (Kétszer.) 
Kovács Pál: A koldúsleány. 

— Magának akart, másnak kért. 

— Mátyás király Pozsonyban. 
Láng Ádám: Mátyás deák. 

Munkácsy János: A garaboncás deák. (Négyszer.) 
Fergö Czelesztin: Toldi Miklós. 
Vörösmarty Mihály: A kincskeresők. 

— Vérnász. (Ötször.) 

1836. Fáncsy debreczeni tartózkodása idején a színlapokon 
több ízben találjuk az Arany János nevét. Nem nagy szerepek után 
áll : pl. inas, 1. gavallér, 4. paraszt stb. Ekkor állt be Arany szí- 
nésznek, de sehogy se tudott érvényesülni. Része lehet ebben 
igénytelenségének éppen úgy, mint a véletlennek. Önéletrajzában 
— és ez az egyetlen dicsérő szava magáról — említi, hogy szép^ 
csengő hangja volt; a > Bolond Istók «-ban egy mellékszerepben 



:218 A Fáncsy-féle színlapgytljtemény a M. N. Múxeum kOnyTtárában 

aratott sikeréről is beszél, de azt is mondjja, hogy erővel a diva- 
tos ál-páthoszra akarták szoktatni s végkép a párszavas szere- 
pekre szorították. ^ íme legnagyobb költőnk aktorságának emlékei. 

A romantikus darabok mind nagyobb tért hódítanak. Seribe 
^ok estét tölt be, nemkülönben Dumasj a kinek híres »Korona 
és vérpadját« ez évben illesztik a műsorba, melynek Ethelwoodja 
parádés szerep lesz. Hugótól a »Tudor Máriát« és az »Angelót« 
hozzák színre. A Dumas ügyes s a Hugo költői drámái mellett a 
Tomantika polyvája és szemetje is kezd belekeveredni, mint a 
Des Arnold és Fournier >Vasálorczája« (ford. Oaray János), 
hogy még évtizedekig rettegtesse a vidéki közönséget, mikor a 
nagy Hu^o darabjai a Nemzeti Színházban már csak íinnepnapon 
kerülnek színre. 

Schillertől Debreczenben kerül színre a »Stuart Mária« Déry 
iszabad fordításában, melynek stílusához hozzávethetni a hirdetés- 
ből, hogy az utolsó jelenetben néma ábrázolatban Mária fővételét 
is láthatni, a mit Leicester képzeletében lát. A budai színpadon 
pedig Oozzi után írt kedves mesejátékát, a >Turandot«-ot adják, 
de ezt már Gáthy János verses fordításában. Móíiére-iil szerepel 
»A botcsinálta doktor«. Za^tnc^y magyarítását még egyszer meg- 
dolgozza Balog István. Shakespeareiöl adják a »Szerelem mindent 
tehet« ez. átdolgozást és »Hamletet«, a dán királyfi szerepében 
ezúttal Egressy Gábor lép föl. 

A budai társaság műsorában az operák is kezdenek tért 
foglalni. A gyér műsor határozottan elsőrendű. Auher »Fra Dia- 
volója« mellett játszották Rossini »Tancrédját« s ma is kedvelt, 
gyönyörű, igazi olaszos »Sevillai borbélyát« (Jellemző a színlapon, 
hogy Egressy Benjámin, mint kezdő színész, Figarót énekelvén, 
a közönség kegyes elnézéséért esedezik) s e mellett a német 
j:ene egyik el nem avuló remekjét, a Weber »Bűvös vadászát«. 

A magyar darabok ez évben: 

Babócaai István: Vígkedvű Mihály. 
Bárány Boldizsár: Sajdár és Rurik. 
Dugonics András: Bátori Mária. (Kétszer.) 
Eötvös József: Bosszú. 
Fáy András: A régi pénzek. 

* II. é. 62-97. 



Dr. Vértesy Jenőtől 219 

iTakah István: 2^sarnok apa. (Kétszer.) 
Katona József: Bánk bán. 
Kisfaludy Károly: Stibor vajda. 

— Szécsi Mária. 

Kovács Pál: Magának akart, másnak kért. 
Máczay Imre: Â számkivetett magyar. 
Munkácsy János: Garaboncás deák. (Négyszer.) 
Szentjábi Szabó László: Mátyás király választása. 
Szabó Pál: A magyar külföldön. 
Szigligeti Ede: Dianes. 
Telepi György: Â bivatlan képíró. 
Tóth Lőrincz: Átok. 

— Ekebontó Borbála. 

Vörösmarty Mihály: A fátyol titkai. (Kétszer.) 

— Vérnász. 

A »Bánk bán«, mióta Egressy művész szeme kiemelte az 
ismeretlenségből, ha szórványosan is, elő-elöfordult. Már ragyogott, 
mint a nemes gyémánt, de még nem ismerte föl mindenki. Ezen 
előadása kitűnő szereposztásban történt: Bánkot Bartha, Gertru- 
dist Kantomé, Melindát Lendvayné, Peturt Szentpétery, Ottót 
Egressy és Biberachot Megyeri játszsza. Szigligeti »Dienese« is 
esemény: második darabja és első sikere ez írónak, ki egykoron 
a Nemzeti Színház legtermékenyebb írója és vezetője lesz. Még 
fiatal ember, a romantika felé csapong s a színműíró koszori^a 
mellé a színészét is akarja tűzni. Ezidétt még játszik nagyobb 
szerepeket is (Pl. >Az élet álom«-ban Astolfót), de itt rövidesen 
a háttérbe szorul. 

1837. Az öt hónap műsorán a következő magyar darabok 
szerepelnek: 

Bárány Boldizsár: Sajdár és Rurik. 
Csaté Pál: Fiatal házasok. 
Dugonics András: Bátori Mária. 
Oaál József: A király Ludason. 
Kisfaludy Károly: A kérők. 

— A leányőrző. 

— A pártütők. 

— Csalódások. 

Munkácsy János: Garaboncás deák. 

A színtársulat ez idő alatt megerősödött, a legjava tagok 
egy helyre tömörültek. Műsorukat változatossá igyekeztek tenni. 



220 Â Fâncsy-féle színlapgyQjtemény a M. N. Múzeum könyvtárában 

tömérdek darabot fordítottak le jóI-rosszúl; nem hiányoznak 
soh'sem a klasszikus írók s már van eredeti drámairodalom is. 
Minden megért az állandó szinház számára. 

Az augusztus 22-ki színlap piros betűivel kegyeletes emlék. 
Vörösmarty »Árpád ébredése« a legszebb alkalmi költemények 
egyike. Mosolygunk a naiv helyen, ahol az egyik ifjú társait tisz- 
tességes magaviseletre inti a színházban, de lelkesedés és meg- 
indulás fog el, ha olvassuk Árpád és a költő dialógját, mert 
végigrezeg benne a kor összes bánata és minden reménye. 



A Nemzeti Színház eleinte Pesti Magyar Színháznak nevezi 
magát. 1840. augusztus B-ától viseli a Nemzeti Színház nevet. 
Páholyait 5 és 4 frtért ac^ja, a többi jobb helyek 1 frt 30 kr. 
és 1 frtosak. Igazi európai kényelemről még nem lehet szó. Jel- 
lemző, hogy a közönséget azzal biztatják, hogy a színház a 
»lehetőségig« fQtve lesz. Csak 1843-tól fűtötték a színházat télen 
minden nap. A hazafiság s a jóakarat elnézte a kényelem hiányát. 
A 40-es évek elejétől különben a színlapnak is jobb formája lesz^ 
elmaradnak róla a különböző magyar- és németnyelvű hirdetések. 
Szünet nincs, játszanak egész éven keresztül. Egy hosszabb szü- 
net van s az szomorú emlékű: az 1838-ki árvíz okozta« 

Ez esztendők anyagát nem ismertetjük részletesen, mert jó- 
részt ismerős és feldolgozott anyag. A színház műsora a kor 
színvonalán áll s ez elég nagy dicséret. A látványosságok vásári 
hirdetése még itt-ott kísért. Majom-darabja is van még a nemzeti 
színháznak három, de az egyik a Nestroy-é^ a jó bécsi közönség 
kedvenczéé. A Hugo drámáinak nagy tér jut s ezek szereposztása 
kiválóan gondos. Olyan művészek, mint Egressy, Lendvay játszszák 
a »Borgia Lucretiában« Gennaro barátait. Feltűnő, hogy a spanyol 
klasszikusok milyen kedveltek : »Donna Diana« Moretóiu\ »Az élet 
álom« Calderon\.6\ és »Sevilla csillaga« Lope de Vegáiól sűrűn 
fordulnak elo. E legutolsó Fáncsy fordítása s az ő kedvencz 
szerepe a Don Sancho Ortizé. Shakespeare elterjesztésében Egressy-é 
az oroszlánrész. A régi fordításokat újak váltják föl : főkép a 
Vajda Péter s maga Egressy fordításai, melyek legalább hűségre 
törekszenek. A Kazinczy-léXe megcsonkított »Hamlet« is eltűnik. 
Egressy külföldi utazása és annak következtében történt betegsége 



Dr. Vértesy Jenőtől 221 

uiyagi veszteségeit az igazgatóság jutalomjátékkal kárpótoltja s a 
éles művész >Othellót« választja. Az eredeti műsor élénkítése 
lozza előtérbe Szigligetii. A színlap szükségesnek tartja külön 
fnegemlíteni, hogy a jövedelem egy része >a szerző jutalma«. 
Operát átlag kettőt adnak hetenként, kiváló gondos kiállítással. 
kz egykori lapok tele is vannak panaszszal, hogy a drámát 
tianyago^ják el miatta. 

A vendégszereplések között érdekes Löw Lajosé, a Burg- 
szinház tagjáé, a ki szívességből lép föl. E műélvezet mellett a 
régi divat emberei láthatták Czelesztini is tombolni és dühöngeni 
a Schiller >Haramjáiban«, még pedig egyszerre Moor Károly és 
Moor Ferencz szerepében. Azt hiszi az ember, hogy ez lehetetlen, 
pedig nem. A hősnek s az intrikusnak valóban nincs közös jelenete. 
A hires Czelesztin játéka mutatványnak elég érdekes lehetett s 
hatalmas fizikum tanúbizonyságát adta, de művészi eljárásnak, 
aligha mondható. 

1840. január 4-én és 11-én a zenekedvelőknek volt ünnepe. 
Liszt Ferencz tartott hangversenyt a Nemzeti Színházban. A 
mestert szépen jellemzi, hogy első hangversenye jövedelmét a 
színháznak, a másodikét a fölállítandó konzervatóriumnak szánta. 
Tartottak hangversenyt (akadémiát) különben a leendő nyugdíj- 
intézet javára is. Valószínűen Lisztnél is nagyobb közönséget 
vonzott az Elszler Fanny táncza. Legalább a színlap előre figyel- 
meztet, hogy a zártszéktulajdonosok jöjjenek jókorán, nehogy a 
tolongás miatt be ne juthassanak (1844. jún. 2.). Állóhelyet 
t L annyit adtak el, a mennyi elkelt. 

Két ízben kegyeletes ünnepély szinlapját is találjuk a többi 
között. Egyik 1842. május 5-én Láng Ádám János aggszínész 
jubileuma. A színházat teljesen kivilágítják s a színlap közli L&ng 
első föjléptének színlapját is 1792-ből. Valóban félszázados vándor- 
élet a magyar nyelv szolgálatában nem volt csekélység. Szigligeti 
írta az ünnepi prológot. Ez év utolsó napján a >Peleskei nótáriust« 
adták, Szentpétery, a kedélyes apák kitűnő személyesítője viselte 
Zsgtay uram maszkját, de mindenkinek eszébe jutóit az igazi 
a felejthetetlen nótárius : Megyeri Károly. Két estét szántak az Ő 
emlékének: egyik a művész árváit, másik a síremlékét illette. 
Elte javában dőlt ki az érdemes ember, nem sokkal azután, hogy 
megérte az állandó színház felállítását. A megnyitó estén Belizár 



222 A Fáncsy-féle szinlapgy^itemény a M. N. Múzeam kOnyTtárában 

sisa^át és pallosát viselte. Ambicziója a drámai szerepek felé 
vitte s jellemző ereje itt is megállta helyét, de míg tragikai ké- 
pességét csak a színlapok jelzik, komikai erejét a Vörösmarty 
tolla öríUdtette meg.i 

Fáncsy es években már mint intrikus és jellemszínész 
szerepel, bár esetröl-esetre szerelmes szerepet is játszik. A kritika 
néha kifogásolja hidegségét. Lehet, hogy e hidegséget ma előnyére 
tudnánk be. Shaiespeare drámáiban 6 jálszsza Jagót, Shylockot, 
Claudiust. Vörösmarty főképen két szerepében dicséri : Hugo 
»Angelójában«, mint Hornodéi egyre jobban kidolgozza szerepét s 
metsző értehnességgel mondja el a kém mondanivalóját; a 
»Fiesco« Muley Hasszánját pedig tökéletesnek mondja.' Ha Kolozs- 
várra, Debreczenbe megy, azért inkább a daliás szerepeit vá- 
lasztja; a szaraczént, Don Sanchót, Percivalt.^ 

E vendégjátékok színlapjai is ott vannak a többi kőzött 
184-4. január 15-én Debreczenben Shylockot játszsza. E színlapon 
olvassuk, hogy > Feto fi úr, színészi pályára menendő íQú a jelölt 
szerepet próbatétül választván, a közönség kegyes részvétébe 
ajánlja magát«. A jelölt szerep a marokkói herczegé, kis szerep, 
de a színészek előtt kedvelt, mert Portia kezét keletiesen színes 
nyelven, titáni kijelentésekkel kéri meg. Bizonnyal jó alkalmat 
adott Fetöfinek^ hogy megmutassa, mennyire nem termett a szín- 
játszásra. Gyűjteményünkben van Fetöfi utolsó kísérletének emléke 
is : >A szökött katona« ez évi október 12-iki színlapja, a mikor 
Gémesi jegyzőt játszotta. Kudarcza az irodalomtörténetből ismeretes. 

Kár, hogy ez érdekes gyűjtemény csak 1844. végéig terjed. 
Az ilyen gyűjteménynek becse évről-évre nő, annál is inkább, 
mert magának a Nemzeti Színháznak sincs te^es színlapgyí^jte- 
ménye megnyitástól kezdve. A Múzeumé 1844-ig csaknem teljes. 
Egy-kettő hiányzik ebből is, vagy elkallódott annak idején, vagy 
rosszindulatú kéz csonkította meg. Az emlékek kegyeletes gyUjtöje 
lépten-nyomon szembe kerül a barbár látogatóval. Herostratos 
csak egy volt, de apró utódai, fájdalom, még mindig vannak. 



* Szigligeti: Ï. m. — Vörösmarty: I. m. 

» I. m. 

■ Halm »Griseldis«-ében. 



EGY TUDOMÁNYOS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR: 
A »LONDON LIBRARY«. 

Db. Gulyás Páltól. 

A londoni, rendkívül fejlett könyvtári intézmények között 
egész sajátos helyet foglal el a város legelőkelőbb negyedében, a 
Pali mail közelében zöldelő St. James's square egyik szögletén 
látható, külsőleg jelentéktelen épületben elhelyezett London Library y 
az egész föld kerekségén talán legrégibb s legértékesebb tudo- 
mányos kölcsönkönyvtár. 

Alapítása az 1840-ik évig nyúlik vissza s a modern angoí 
irodalom egyik legsigátosabb alakjával, Thomas CarZy/e-lel s 
annak tudományos törekvéseivel van szorosan egybeforrva. Talán 
nem lesz érdektelen Fronde * nyomán röviden előadni az érdekei 
és életrevaló intézmény genezisét. 

Carlyle az 1838-ik év utolsó napjaiban kezdett foglalkozni- 
Oliver Cromwell alakjával s munka közben élénken érezte a 
szükséges segédkönyvek, forrásmunkák hiányát. A British Museum 
olvasóterme ugyan az ő számára is nyitva állt s cambridgei* 
barátai is kisegítették az egyetemi könyvtár anyagával, de Carlyle-t 
mindez nem elégítette ki. A szükséges könyveket otthon, a maga 
íróasztala mellett ugyanolyan szabadsággal szerette volna forgatni, 
mint akár a magáéit s erre az országos gyűjtemények, a kiköl- 
csönzés korlátoltsága, vagy teljes eltiltása folytán épen nem nyig- 
toitak módot. A meglévő kölcsönkönyvtárakra szintén nem lehe- 
tett gondohii, mert azok a szépirodalom kérészéletű termékei 
mellett legföljebb a nem kevésbé múló értékű útleírások s élet- 
ngzok köröztetésére voltak berendezve.» 



* Thomas Carlyle, a history of his life in London 1834— 1881- 
London 1884. 

■ L m. L köt. 151—152. 1. 



'221 Egy tudományos kölcsönkönyvtár: a »London Library« 

E szomorú állapoton segítendő, Carlyle 1839 telén mozgal- 
mat indított oly kölcsönkönyvtár szervezésére, mely tudományos 
munkákat tegyen hozzáférhetővé a komoly szándékú olvasóknak. 

A mozgalom mind nagyobb hullámokat vert s végül egy 
1840. június 24-én tartott nyilvános ülésben csúcsosodott ki, 
melyen Lord Eliot elnökölt s oly férfiak vettek részt, mint 
Bulwer és Gladstone, hogy csak a legismertebb neveket említ- 
sük. Maga Carlyle igen tüzes beszédet tartott az alapítandó 
könyvtár érdekében, heves temperamentumával oly túlzó kijelen- 
tésekre ragadtatva magát, mint pl. az, hogy könyvtárak dolgában 
olyan nivón áll Anglia, mely Dahomeyhez volna méltó. De egy- 
ben kifejtette azt a helyes alapelvet, miszerint a könyvek nem 
csupán a gazdagok, hanem mindenki számára írattak, hogy min- 
den emberi lénynek a dolog természete szerint joga van meg- 
hallani azt, a mit más okos emberi lények mondottak neki.^ 

Gyújtó szónoklatának hatása alatt az egybegyűltek egy- 
hangúan kimondották az i^ alapokra fektetendő kölcsönkönyvtár 
létesítésének szükségességét s aUg néhény héttel utóbb, W. D. 
Christie, az első aláírók egyike. An explanation of the scheme 
of the London Library czimen röpiratot bocsátott közre, mely- 
ben a következőkép vázolta az alakulófélben lévő intézmény fel- 
adatát és irányelveit: 

»A kölcsönkönyvtárak főtörekvése, könnyű irodalmi termé- 
kekkel látni el a közönséget. Ezt elmondhatjuk, az igazság meg- 
sértése nélkül, a legjobb kölcsönkönyvtárakról is, míg az átlagos 
kölcsönkönyvtáraknak ez az egyetlen törekvésük. A London Library- 
nek ellenben az a czélja, hogy a tudomány minden ágából a jó 
könyveket hozzáférhetővé tegye. A könnyebb fajta irodabni ter- 
mékek s új könyvek szükségképen beleértendők, mert a nélkül a 
könyvtár nem volna teíjes: de az új könyvek nem vásároltat- 
nak meg pusztán csak azért mivel újak és természetszerűen sok 
válogatás fog esni a könnyebb irodalom mezején, mely a kölcsön- 
könyvtárak legfőbb üzletága s a London Library előfizetői 
nem ügy jönek ide, mint a kölcsönkönyvtárakba, hogy a leg- 
utóbbi szemlét vagy uralmon lévő regényt megkapják, melyeknek 
nincs más erényük, mint újdonságuk. A London Library tehát 

' U. o. 188 1. 



Dr. Gulyás P&ltól 225 

nem akar betörni a kölcsönkőnyvtárak sajátképi területére, 
hanem az általános olvasó részére nagyobb s jobb könyvgyűjte- 
ményről kíván gondoskodni, mint a minő a legjobb kölcsönkönyv- 
tár lehet s remélhetőleg egyúttal arra is alkalmas lesz, hogy 
.azok szükségleteit is kielégítse, a kik a legkiterjedtebb mérték- 
ben s a legpontosabb kutatások alapján művelik az irodalmat és 
a tudományt, c i 

E tervezet megvalósítására a fentemlített gyülekezet kiváló 
tudósokból, írókból s politikusokból álló bizottságot küldött ki a 
könyvtári szabályzat s a könyvbeszerzések tervezetének kidolgo- 
zására. E bizottságnak Carlyle mellett Leivisy Macaulay, Búlwer, 
Oladstane, Lord Littleton, Fitzgerald, Pusey stb. voltak leg- 
kiválóbb tagjai. Â könyvtári bizottság 1841. februárjában válasz- 
tott titkárt és könyvtárost John George Cochran személyében, 
majd a következő hóban kibérelvén a Pali Mail 49. száma alatt 
•a könyvtár első helyiségét, hozzálátott a könyvbeszerzés sok 
körültekintést igénylő munkájához. Az alig 3000 kötetből álló 
gyűjtemény május 3-án adatott át a használatnak. Állománya 
egy év leforgása alatt 13,000 kötetre emelkedett. A könyvkészlet 
^arapodása azóta is évről-évre nem hagyott alá, úgy hogy ma 
már közel 240,000 kötetből áll a gyiytemény. 

Jelenlegi épületébe a könyvtár 1845-ben költözködött át s 
egy ideig a Statistical Society^yel osztozott a rendelkezésre álló 
helyiségeken. 1874 óta azonban az egész épület a könyvtár czél- 
jait szolgálja. Az épületet az intézet 1881-ig csupán bérben bírta, 
ekkor azonban kölcsön útján szerzett összegen 21,000 £-ért meg- 
vásárolta. 1896.ban pedig 17,000 £ költséggel teljesen átépítették 
AZ épületet Az új helyiségek 1898. deczember r)-én adattak át a 
nyilvánosságnak. 

A kívühről meglehetős jelentéktelennek látszó, egyéb magán- 
házak közé beékelt könyvtárépületbe széles halion át jutunk, 
melynek két hosszanti oldalán elhelyezett keskeny asztalok mel- 
lett bonyolítják le a kikölcsönzést, az alább közlendő feltételek 
mellett. A helyiség közepét széles börpamlagok foglalják el, 
melyek a várakozó feleknek szolgálnak pihenőül. A hall mélyén 

» V. ö. London Library. St. James's Square, S. W. Laws with an 
introduction and a list of members. London, 1905. 7—8. 1. 

Magyar KOojTMeinle. 1908. III. faxot. 15 



226 E^ tudományos kölcsönkönyvtár: a »London Library c 

kényelmes, szőnyeggel borított lépcső vezet az első emeletre, 
melynek utczára tekintő részét a társalgó módjára berendezett 
olvasóterem fogla^a el. Az olvasóteremben a szabad használatra 
kitett szótárak s lexikonok mellett főleg a nagyszámú folyóiratok 
legújabb füzetei állnak az előfizetők korlátlan rendelkezésére^ 
nyitott asztalokon, tárgyak szerint elhelyezve. Â napilapok s képes 
hetilapok teljesen hiányzanak, ellenben nincs az az elvont tudo- 
mányág, melynek legelőkelőbb angol, franczia, német vagy olas^ 
nyelvű orgánuma fel ne volna található. Az épület többi részét 
a hivatabiokok dolgozóhelyiségei s az embermagasságú könyviá^ 
emeletek foglalják el. Az összes könyvraktárakat kellőkép elszige- 
telt vezetéken függő villamos lámpák világítják meg, miután a 
nappali világosság, főleg az udvar felé eső részeken, ritkán ele- 
gendő. 

A könyvtár felállítása annyiban sigátszerfl, hogy a könyvek 
a leltári számon kívül semminemű jelzettel nem bírnak, hanem 
tárgyszerinti betűrendben vannak a polczokon felállítva s a szük- 
ség szerint bármikor, minden jelzésváltoztatás nélkül elmozdít- 
hatók. A szekrények végére mutatótáblák vannak fölerősítve, 
melyek arról adnak felvilágosítást, hogy melyik tárgyra vonatkozó 
munkák melyik szekrényosztályban találhatók. Arra a kérdé- 
semre, vájjon a jelzet hiánya a könyvek visszaosztásánál nem 
okoz-e zavarokat, megnyugtató választ nyertem, a mi azonban 
nem annyira a rendszer helyessége, mint az alkalmazottak ügyes- 
sége mellett szól. 

A meglévő könyvekről egy vaskos kötetet kitevő nyomtatott 
katalógus áll rendelkezésre," melyet dr. C. T. Hagberg Wright^ 
a könyvtár jelenlegi igazgatója, 1903-ban bocsátott közre s azóta 
az évi gyarapodás jegyzékével évről-évre kiegészít. A katalógus 
elrendezése szótárszerű, vagyis ábéczé rendben sorolja fel a műve- 
ket a szerző s tartalom elnevezése alatt Bibliográfiai részletes- 
ségre ez a teljesen praktikus czélokat szolgáló kiadvány termé- 
szetesen nem tart igényt s minden törekvése abban összpontosulj 
hogy minél gyorsabb s áttekinthetőbb tájékozást nyi:gtson az elő- 
fizetőknek. Az egyes könyvczímek 2 — 3-szor is ismétlődnek benne 

> Czíme : Catalogue of the London library of St James's square. 
London, Williams and Norgate, 1903. 4« XIII., 1626 1. 



Dr. Gulyás P&ltól 227 

különböző péczeszók alatt. így pl. Leopold Delisle Le Cabinet 
des manuscrits czímQ munk^a Delisle^ Bibliothèque nationale és 
Paris czimszök alatt feltalálható; Sir Bulwer Lytton eredetileg 
névtelenül megjelent regénye, The last days of Pompeii pedig 
Lj/tton^ Last és Pompeii ezimszók alatt. Az egyes szerzőknek 
szentelt czikkelyek három főrészre oszlanak ú. m. a szerzők 
összes munkáinak, egyes dolgozatainak s végül a re^uk vonat- 
kozó irodalomnak a felsorolására. 

Jelenleg a könyvtár személyzete, Wright doktor vezetésével 
az egész könyvanyag részletesebb tárgymutatójának elkészítésén 
dolgozik, mely legközelebb nyomtatásban is meg fog jelenni. E tárgy- 
mutató a vegyes tartalmú kötetek, minők pl. az essay-gyí^temé- 
nyek s a történeti emlékek gyiyteményes kiadásai, egyes részei- 
nek feltüntetésére is kiterjeszkedik s lényegesen megkönnyíti majd 
a kutatók feladatát. Az 1905. m^us havában megkezdett munka 
jelenlegi állása a következő: eddigelé 72,046 kötetet dolgoztak 
fel s az anyagról nem kevesebb mint 161,141 utalás készült. 

A könyvanyag, az intézmény programmjához híven, az 
összes tudományok többé-kevésbé teljes irodalmára kiteljed s 
különösen gazdag a drága, sok helyet igénylő s éppen azért 
magánemberek részéről nehezen megszerezhető sorozatos kiad- 
ványokban, történeti forrásgyiyteményekben, oklevéltárakban, vala- 
mint a gazdagon illusztrált nagy értékű műtörténeti munkákban. 
Magyarország szintén képviselve van a gyiyteményben, ami, azt 
hisszük, elsősorban Wright dr. érdeme, a ki nagy barátja hazánk- 
nak s mint ismeretes, a Biedl-íéle magyar irodalomtörténet angol 
kiadásánál is hathatósan közreműködött. A magyar nyelvű iro- 
dalom, a mint azt a helyszínén láthattam, körülbelül 8—10 pol- 
czot tölt meg s néhány történeti munkán s okmánytáron kívül 
Jókaij Mikszáth, Herczeg Ferencz, Gárdonyi s mások főbb szép- 
irodalmi műveinek magyar nyelvű kiadásait tartalmazza. 

Röviden ismertetve ez érdekes és értékes könyvtár kelet- 
kezését s elhelyezését, meg kell még emlékeznünk a működését 
és használatát szabályozó intézkedések felől. 

A könyvtáregyesület tagjai közé bárki felvétetik, egyik 
régebbi tag írásbeli ajánlatára. Az újonnan választott tagnak a 
megválasztását követő három hónapon belül eleget kell tennie 
fizetési kötelezettségeinek s mindaddig, míg a beiratási díjat s az. 

15* 



228 Egy tudományos kölcsönkönyvtár: a »London Library c 

évi tagdíjat le nem fizeti, a tagsággal járó jogait sem gyakorol- 
hatja. Â beiratási díj jelenleg 1 £ 1 s, az évi tagd^ pedig 3 i 
3 s. Örökös tagok egyszer s mindenkorra bizonyos, életkoroktól 
függő összeget fizetnek be az egyesület pénztárába. Â legmagasabb 
örökös tagsági dij a 21—25 éves férfiakra van kiróva s 40 guineát 
tesz ki, míg a legkisebb örökös tagsági diy 15 guinea s a 70 év- 
nél idősebb ^j tagok által fizetendő. A tagdíj előre fizetendő. 
Oly tagok, a kik a befizetés határnapján túl két hónapig nem 
tesznek eleget ebbeli kötelezettségüknek, nem vehetnek kölcsön 
könyveket. Az esetben, ha valamely tag egy kerek esztendőre 
távozik Angliából s ezt a titkári hivatalnak bejelenti, ez éven át 
a tagdíj fizetése alól fel van mentve, a nélkül, hogy töröltetnék 
a tagok jegyzékéből. 

Az egyesület választmánya kellő indokok alapján bármely 
tagot kigolyózhat, de Ítélete a legközelebbi közgyűlésen meg- 
föUebbezhető. 

A könyvtár-egyesület kormányzata a választmány kezei közé 
van letéve, mely egy elnökből, négy alehiökből, három gondnok- 
ból (trustee) s huszonnégy egyéb tagból áll. Az elnök, alelnökök 
s gondnokok életfogytiglan választatnak meg, de tisztségükről 
bármikor leköszönhetnek, illetve a közgyűlésen jelenlévő tagok 
által kétharmad szótöbbséggel elmozdíthatók. A társulat vagyonát 
a választmány ellenőrzése mellett, a gondnokok kezelik. 

A választmány 24 többi tagja közül évenkint a hat leg- 
régebben megválasztott tag kiváUk, de i^jból megválasztható. 

A választmány rendeli meg a könyveket, fogadja fel, vagy 
küldi el a könyvtárost, titkárt s egyéb alkalmazottakat, s intézi 
a társulat számadásait. 

A könyvtáros, a ki további intézkedésig, egyúttal a társulat 
titkára, a választmány irányítása mellett a társulat ügyvivője. 

Az évi rendes közgyűlés június 10. és július 10. közt tar- 
tandó meg a választmány által kijelölendő napon és helyen. 
A közgyűlés tárgyai az évi jelentés és számadás elbírálása s a 
választmányi tagok megválasztása. Rendkívüli közgyűlést a választ- 
mány akár a maga jószántából, akár 50 tag aláírásával benyigtott bead- 
vány alapján bármely ügyben összehívhat, illetve köteles összehívni. 

A tagok jogait a következő intézkedések szabályozzák. 
Minden tagnak, a ki a londoni főposta épületétől 15 mértföldnyi 



Dr. Gulyás P&ltól 229 

küllővel vont körön belül lakik, egyszerre legföljebb 10, a ki pedig 
távolabb, de az Egyesült királyság területén lakik, legföljebb 
15 kötetet kölcsönözhet ki. Â ki egyszerre ennél a számnál 
magasabb kötetszámot akar igénybe venni, pótdijat fizet, a mi 
évi 1 £ többlet után öt-öt régibb, illetve egy-egy üj kötet ki- 
kölcsönzésére jogosít. A kötetek kicserélése természetesen nincs 
korlátozva; a tagok akár mindennap cserélhetik könyveiket. 
A kötetek hazaszállításáról s visszaszolgáltatásáról az olvasó maga 
tartozik gondoskodni, vagy pedig e czélból bizonyos, öt shilling- 
nél nem kisebb, összeget tesz le a titkári hivatalban, mely míg 
a letét tart, annak terhére portómentesíti a kölcsönkért külde- 
ményeket. Az olvasó a nála lévő kötetekért anyagilag felelős s az 
esetleg megrongált vagy elvesztett kötetek bolti, illetve beszerzési 
árát megtéríteni tartozik. 

A kikölcsönzés időtartama három hónap, de a könyvtáros- 
nak jogában áll két hónap elteltével bármely kötetet az időköz- 
ben érte jelentkező más olvasó részére bevonni s a kölcsönző 
köteles az erre vonatkozó felszólításnak egy héten belül eleget 
tenni. Ha az olvasónál künn lévő kötetekre előjegyzés nem tör- 
tént, kikölcsönzésük időtartama, az első határidő eltelte után, 
további három hónapra meghosszabbítható. A könyvek vissza- 
szolgáltatásával hátralékos olvasó mindaddig nem kap ki újabb 
köteteket, míg azokat a műveket, melyek határideje már lejárt, 
vissza nem szolgáltatja. Ha pedig az olvasó valamely könyvet 
féléven túl magánál tart s a könyvtáros két ízben tett felszólítása 
daczára sem szolgáltat vissza, annak árát megtéríteni köteles. 
Üj könyvek, mely kitétel alatt a legutóbbi 12 hónapon belül 
megjelent művek értetnek, csupán a kölcsönvétel napjától számí- 
tott két hétre adatnak ki s a lejárat napján minden külön fel- 
szólítás nélkül visszaszolgáltatandók. 

A választmánynak jogában áll egyes könyvekre, vagy 
szakokra kimondani, hogy azok egyáltalán ki nem kölcsönözhetők, 
vagy csupán külön feltételek mellett adatnak házonkívüli hasz- 
nálatra. 

A vállalat életrevalóságát s czélszerűségét legjobban az 
bizonyítja, hogy a könyvtárnak jelenleg 2,962 fizető tagja van, a 
mi évente 184,968 korona (7707 £) bevételnek felel meg, oly 
összegnek, a minő felett nem egy állami közkönyvtár sem ren- 



280 Egy tadományos kölcsönkönyvtár: a »London Library« dr. Gulyás Páltó 

delkezik. Ez ősszegből a mait esztendőben személyi kiadásokra 
2662 f 5 s. 8 d., könyvek beszerzésére 1852 £, könyvkötésre 
pedig 618 £ 6 s. 8 d. adatott ki. A könyvtár forgalma ez évben 
121,482 kötetett tett ki, 7018 kötettel kevesebbet, mint az előző 
évben, a mi alighanem az egyre erősebben fejlődő ingyenes köz- 
könyvtáraknak tudható be. 

A könyvtár az angol király védnöksége alatt áll; jelenlegi 
elnöke Arthur J. Balfour, az ismert államférfiú s választmánya 
az Egyesűit királyság születési és szellemi arisztokráczi^jának 
kitűnőségeiből alakult. 



UJABB ADALÉKOK A HAZAI VEND (SZLOVÉN) 
NYELVŰ ERODÁLOM BIBLIOGRÁFIÁJÁHOZ. 

Db. Mxuch Jánostól. 

A »Magyar Könyvszemle« új folyama X. kötete 426. s köv. 
lapjain >A magyarországi vend (szlovén) nyelvű irodalom biblio- 
grafiájac czímmel összeállítottam mindazt, a mit akkor hazai 
vend nyelven nyomtatott könyvekről tudtam. A czikknek a végén 
azt írtam, hogy összeállításom hézagos, s időről-időre a hiányokat 
pótolni fogom. Azóta Gráezban az egyetemi könyvtárban, valamint 
a Joanneum könyvtárában kutattam hazai vend nyomtatványok 
után, s a mit eddig mint előttem ismeretlent találtam, közlöm az 
alábbi sorokban. 

1. Vanecsai Szever Mihály. A M. Könyvszemle i!g foly. X. 
428. lapján azt állítottam, hogy »Vanecsai Szever Mihály a ven- 
deknél dívó szokás szerint lehetett Vanecsa (ma Vas-Lak, Vas- 
megye) faluból való, lehet, hogy ott is született. Lehetséges azonban, 
hogy Vanecsa . . . községben volt pap . . .€ Az 1789-ben meg- 
jelent Nouvi gráduválAi^Xi Bakos Mihály (előszó 4. lap) ezt írja: 

> ... ka je pred nyim niscse nej csinijo, esi vö vzemem Vanacsaj 
Mihála skolnika Nemske Gmajne vu N. Csobi, i on je vu szvojem 
Katekizmusi, nistere szlov. peszami vö dao stámpatl v-Halli, 
1747 . . .€. 

E szerint Vaneesai Szever Mihály a nemes-csói (vasmegyei) 
sémet egyház tanítója volt. 

2. Nouvi I Gráduvál, | vu sterom sze vo zebráne, pobougsane, ' 
-t I zdaj vete nouvi réd posztá- | vlene diihovne peszmi nahájajo | 
szamomi Bougi na díko | vő dáni | Stampani v-Soproni | po Siesz 
Jou'zefi. I Vleti 1789. (Múzeumi jegye: Lit. 921») 8-r. 8,456, 16. 

Az énekeskönyv Bakos Mihály^ tótkereszturi ág. ev. pap 
mfive, a mint azt az előszó végén levő aláírás tanúsítja. Bakos 
Mihály elmondja, hogy Kxizmics István surdi lelkész egyik fő 



232 Ujabb adalékok a hazai vend nyelvű irodalom bibliografiigához 

gondja volt, hogy a szlovén lutheránusok kezébe minél több 
könyvet adjon. így bocsátotta közre i^testamentomát és a keresz- 
tény hit rövid summáját. Czétja volt hívei kezébe énekes könyvet 
is adni, el is készült vele ; mielőtt azonban kiadhatta volna, meg- 
halt (1779, okt. 20.). Bakos Mihály Kuzmics utódja volt a surdi 
parókián. A maga fordítását összevetette Kuzmicsével s így adta 
ki az énekes könyvet. — Lásd még Tud. Gyűjtemény 1828: V, 26. L 

3. Krátka Summa | velikoga { Katekizmusa | z-szpitávanyem, | 
i odgovárjanyem | mladoszti | na návuk { vu czaszarszki, i | krá- 
leszki dr' sányaj. | (kép és Tíz parancsolat) | Sze nigde v-Radgoni, ; 
Pri Weitzinger Aloysi. | 8-r. 112 (Ai—Gg) = A nagy káté rövid 
summája. 

Weitzinger Alajos a XIX. század elején volt Regedén könyv- 
kereskedő. A könyvet ezen idő táján nyomtatták. Egy példánya 
gráczi Joanneum könyvtárban. 

V. ö. Magy. Könyvszemle X. 445. lapján az 52. számú könyvet 

4. Sztároga, i nouvoga | Testamen- | toma | szvéte | historié I 
krátka summa { Na sztári szlovenszki Jezik obmyena | po | 
Postíivanom Goszpoudi | Kuzmics MiJdósi^ \ Szvétoga Benedeka 
Fare Dühovniki, | ino Okrogline Szlovenske Vice-öspörössa. Z 
dopüscsenyom Králeszke Viszoke soule | Stamparie. | Sze najde 
V-Radgoni, ! Pri Weitzinger Aloysi. | 8-r. 133, 2. (=Az ó és 
új testamentum szent történetének rövid summája . . . fordította 
Kuzmics Miklós.) 

A műben se előszó nincs, se pedig nincs megnevezve a 
nyomtatás éve. Mivel Weitzinger Alajos 1813 táján volt regedéi 
(radkersburgi) könyvkereskedő (vö. M. Könyvszemle X. 436. lapon 
a 10. számú könyvet), valószínű, hogy ezt a könyvet is a XIX. 
század első felében nyomták. Emellett szól az is, hogy a fordító, 
Kuzmics Miklós 1804 szept. 11-én halt meg (v. ö. Magy. Könyv- 
szemle X. 436). Megvan a gráczi Joanneum könyvtárában. A mû 
első kiadása 1780 körül jelent meg 8-ad rétben 135 lapon; egy 
kiadása 1858-ban jelent meg M.-Óváron 140+11. lapon. Lásd 
Simonie, Slov. bibliografija I. 499. lap. 

5. Diktomszke, versuske i mohtvene knízicze za to mâlo 
sôlszko deczo szprávlene po Kis Jánosi ... na nas szlovenszki 
jezik obrnyene po Barla Miháli, kővágó-örske fare dühovnom 
pasztéri. V-Soproni 1820. 

Megvan a M. N. Múzeum könyvtárában Paed. 1179*. 
jegy alatt. 



Dr. Melich Jánostól 233- 

6. Szvéti evangeliomi. V. Radgoni 1840. 

A gráczi egyetemi könyvtár katalógusa szerint ilyen kiadás 
is van, a könyvet nem találtam. A szlovén »Kresc folyóirat 
I. 183. lapján levő jegyzet szerint ugyancsak a >Sv. evangeliomi 
za nedele i svétka celoga leta v-Radgoni« 1844-ben is megjelen- 
tek volna. Egyikből se láttam példányt. 

7. Zobriszani | Szlovén | i | Szlovenka | med | Műrov i 
Rábov. I Nájde sze v-Körmendíni | pri üdvary Ferenci Knigo- 
vezari. \ 8-r. 143 1. (=A mtivelt vend és vend-nö a Rába és 
Mura közt.) 

A könyv elején egy Budán 1845. évi Boldogasszony ha va 
28-áról kelt rendelet van közölve, a mely a hazai tanítókról szól. 
A könyv sigát könyvtáramban megvan. Simoniö, Slov. bibliográfia 
I. 241 szerint Kossits József műve. 

8. Veliki I Katekizmus. { Katolicsánszkoj mladoszti [ za | 
pravi Krscsánszki navuk. | Po | Kraleszki derzsanyig. | Sza nigde 
v-Radgoni, | pri Weitzingeri I. A. | Duga ulicza hizse stevilo 18. | 
8-r. 126. 1. (= Nagy káté a kathol. iQúság számára.) 

Azt hiszem, hogy 1848—1867 közt nyomtatták Gráczban,. 
a nyomtató nevét az utolsó lap így közli: »Natis A. Leykamovih 
dediéev«. Megvan a gráczi egyetemi könyvtárban. 

9. Kniga | molitvena | sztaro-szlovenszka. | V-steroj sze naj- 
dejo I razlocsna Molitvi, Litanie, szv. Pesmi j za vszako prilozsna 
potrebcsino | i szv. Krizsna pot. { Na haszek | katolicsánszkim 
krscsenikom. | Nigde sze v' Eadgoni | pri Weitzinger Jánosi. | 
8<> 431 lap. (— Ó-vend imádságos könyv.) 

A könyv elején Román, gráczi püspök 1846 ápr. 15-éről 
kelt engedélye van közölve, utána a mozgó ünnepek 1864—1900. 
évig mutató táblája. Az utolsó 431. lapon található a nyomtatás 
éve, helye és nyomtatója, így: »V Gradci, 1864 j Natis i papír 
od Andreja Leykama dedicev (naslednikov).« A könyv megvan a 
gráczi egyetemi könyvtárban. 

Vö. Magy. Könyvszemle X. 436., 441., 445. lapokon a 10., 
31., 51. számú könyveket. 

10. Dühovna Hrána | ali | knizsica puna lepih návukov | 
molitev i peszem | za kath. kerscsenike. | Najde sze | V-Radgoni 
pri Weitzinger J. knigári, | duga vulica, hizsna Nr. 18 | 8o 240^ 
7 («== Lelki manna, eledel). 

A könyvben egy 1868—1900 közti mozgó ünnepek napjait 
mutató tábla van, a miből következtethetni, hogy a müvet 1868-ban 



2Sé Ujabb adalékok a hazai vend nyelTŰ irodalom bibliografié^jához. 

nyomták. Az utolsó lapon ez olvasható: »Natis A. Leykamovih 
dediőevc, a miből következik, hogy a müvet Gráczban nyomták. 
Megvan a gráczi egyetemi könyvtárban. 

Vő. Magy. Könyvszemle X. 445. lapon az 53. számú könyvet 

11. Dühovna Hrána | all | knizsica puna lepih návukov | 
molitvic i peszmic | za kath. kerscsenike. | Najáe sze | V-Radgoni 
pri Weitzinger J. knigári | duga vuliea, hizsna Nr. 18. | 8« 248, 
4 (= Lelki eledel, manna). 

A könyvben egy az 1871—1900. év közti mozgó ünnepek 
napját mutató tábla van. Valószínű, hogy 1871-ben nyomtáL 
A nyomtatás helye Gráez, a mi a nyomtató nevével az utolsó 
lapon így van közölve: »Natiskiye »Leykam Josefsthal« v. GradcL« 

Megvan a gráczi egyetemi- és a Joanneum-könyvtárban. 
A Joanneum-könyvtár katalógusa szerint a mfivet 1872-ben 
nyonxták. 

Vő. Magy. Könyvszemle X. 445. lapon az 53. számú könpel 

12. Navúk vogrszkoga jezika | za zecsetnike. | Piszao je 
Augustich Imre. | Budapest 1876 8© 78. lap. 

Egy példány Strekelj Károly gráczi egyetemi tanár könyv- 
tárában. 

13. Kniga { molitvena. | Boga bojecsim düsam dana. | Sztáro- 
szlovenszka. | Nájdes: | V-Radgoni, pri Weitzinger J. knigári. | 
duga vuliea No. 18—19. | 8o, 428, 8 (= Imádságos könyv). 

A könyv elején Román, gráczi püspök ajánlata 1846 ápril 
15-éről keltezve, majd egy 1877—1950 közti mozgó ünnepek 
napját mutató tábla van. Az utolsó lapon pedig ez áll: »Natiskijûe 
Leykam-Josefsthal v Gradcu.« E szerint ezt az imakönyvet (1877 
körül) Gráczban nyomtatták. Megvan a gráczi egyetemi- és a 
Joanneum könyvtárakban. 

Vö. Magyar Könyvszemle X. 436., 441., 445. lapokon a 10., 
31., 51. számú könyveket. 

14. Kniga molitvena. V Radgoni 1853. Natis od leta 1877. 

Így van közölve a könyv czíme a gráczi Joanneum kataló- 
gusában. A könyvet nem láthattam. 

15. Szvéti I Evangeliomi | za | nedele i szvétke celoga leta ' 
z navadnimi molitvami pri bozsoj szlüzsbi, | pred i po poldnévi. 
— pridavek glavnih isztin | kerscsanszkoga navuka. | z dovo^e- 
nyom cirkvenoga poglavarsztva. | Najdes | v-Radgoni pri Weitzin- 



Dr. Melich Jánostól 235 

jçer J. A. knigari | duga vulica, hizsna Nr. 18 | 8^ 220 (=» Vasár- 
napokra és az év ünnepeire rendelt szent evangéliumok). 

A könyvben 1840. nov. 23-rói és 1840. decz. 3-ról keltezett 
gráczi püspöki engedély van közölve, mely szerint a könyv i^ra 
nyomható. A nyomdász neve az utolsó lapon így van közölve: 
»Natisz A. Leykamovih dediesev v-Gradcu.€ 

• Megvan a gráczi egyetemi könyvtárban, a melynek kataló- 
gusa szerint a mü 1885-ből való nyomtatvány, valamint a Joan- 
neum könyvtárában is. 

Vő. Magy. Könyvszemle X. 434. lapon a 9. számú könyvet. 

16. Nájszvetejsega szrca Jezusovoga veliki kalendár Za 
Lüdsztvo na 1904 Leto. Z Dovolyenyom Szombotelszke visesnye 
cérkvene oblászti. Szombotel (= Szombathely), Cérkvena stam- 
parija. — Később a ezím: »Kalendar nájszvetejsega szrca Jezuso- 
voga na . . . letoc. 

Eddig megjelent 1904., 1905., 1906., 1907. évi folyam. Meg- 
van a Magyar Nemzeti Múzeumban, jelzete: Chrlg. 405»p. 

17. Nevtepeno Popryéta Devica Marija Zmozsna Goszpá 
Vogrszka. Pobozsen meszecsen liszt. Rédiga : Klekl József, kaplan 
V Cserenszovci. I. ketni tecsig 1904. dec. — 1905. nov. (12. szám). 

II. letni tecsaj 1905. dec. — 1906. nov. (12. szám). Szom- 
bathely (Szombotel), Egyházm. nyomda. — A szerkesztő a máso- 
dik évfolyamtól »plébános pri Szv. Szebestjánic. 

Megvan a Magyar Nemzeti Múzeumban, jelzete: Hung. e. 
1463«^ 

18. Krizsna Pout na XIV. Stácie ali Posztojaliscsa radeljena. 
(sic !) V-Monostri 1900. Slampana pri Wellisch Béli. 

A Magyar Nemzeti Múzeum példánya, jegye: Mor. 4706«. 

19. Paduánszki szvéti Anton ino krüh sziromákov. Szent- 
fiotthárd 1998 (sic !). 

20. Szvéti Evangeliomi za nedele i szvétke celoga leta. 
Z nisterami molitvami. Zdovoljenjom cirkvenoga poglavarsztva. 
Izdao Semlics Ferencz v Radgoni 1906. 

A 19. és 20. számú könyv megvan Ashóth 0. könyvtárában. 

21. Od vnouge i velke miloscse | i pomoucsi | szvétoga 
skapulera. (Itt egy kép). Karmelszke Blazsene Divice Marije. | Dobi 



236 Ujabb adalékok a hazai vend nyelvű irodalom bibliográfiájához. 

sze pri fámoj czérkvi na Gornyem Szaníki | 1898. | Slampano pri 
Weliisch Reli (sic!) v Monostri. Kis 16o 26 lap. 

A mû végén ez van: »Naglasz sze dáva. Z karmelszki 
zgodovín sze nekaj, i vészeli rozni vejnecz sze v drûgoj knigiczi 
i kalendárig napréjda!« A mű megvan a Magyar Nemzeti 
Múzeumban, jegye : Mor. 6265**. 

22. A mm*aszombati gazdasági fíókegylet kiadványa. A ^er- 
tetű . . . Kryáva vüs. Nyomatott Weliisch Bélánál, Szt-Gotthár- 
don (év nél., magyar-szlovén szöveg). 8® 14 lap. 

A múzeumi példány jegye : Oec. ^&b^. 

23. Bratovscsina Karmelszkoga skapulira | Blázsene Device 
Marye (kép alatt) Pobozsna Knizsica . . . Nyomatott: Szombat- 
hely, Cerkvene zsupanije stampama 1901. 8o 26. 

A múzeumi példány jegye: Mor. 1882c. 

24. Végül ide írom, a mit Csaplavits János a vendek nyelvéről 
és irodalmáról írt a Tud. Gyűjtemény 1828, V. kötete 25—27. 
lapján. Csaphvits ezt mondja: 

»Hogy annál jobb ideát formáljanak magoknak az olvasók a 
vendus nyelvről, ime ide írom a' Miatyánkot úgy, mint a' ven- 
dusok kiírni s mondani szokják: 

»Otecz vagy Ocsa nass ! ki szí vu nebeszaj, szveti sze imé 
tvoje; pridi kralesztvo tvoje; bojdi vola tvoja, kak na nébi, tak 
i na zemli. Krüha nassega vszakdenésnye dsg nam ga dnesz: i 
odpüszti nám dugé nasse, kak i mi odpüscsamo dusnikom nassim; 
nevpelaj nász vu szküsavazye (sic ! z hiba n helyett), nego 
odszloubodi nász od hüdoga. Amen.c (nb. ez kat. miatyánk.) 

Ez a' nyelv még nagyon pallérozatlan. Csuda, hogy e maroknyi 
nép már régen el nem felejtette anyanyelvét. Mert sok századok 
ólta minden nyomtatott könyvek nélkül volt. Még a' Lelki pász- 
torok is szűkölködvén a' nyomtatott Evangeliomos könyvek nél- 
kül, a' vasárnapi 's innepnapoki Evangeliomot előbb mint sem 
felléptek a' prédikáló székre, az elolvasás végett, magoknak deák- 
ból vagy horváthból vandalus nyelvre fordították, egy kis czédulára 
azt leírván, egy más könyvbe tették 's a' templomban felolvas- 
ták; míglen N. Tisztdő Kuzmics Miklós Sz. Benedeki Plé- 
bános, 's Tótsági kerületnek Vice Esperestje ezen nagy szükséget 
valamennyire meg nem kissebbítette, midőn 1780-dik esztendő 
körül az egész esztendőre szolgáló Evangeliomokat vendus nyelvre 
fordította, s Méltóságos Szily János Szombathelyi Püspök' bőkezű- 



Dr. MeUch Jánostól 237 

ségéből kinyomtatatta volt; kinek buzgóságát észre vévén az 
Evangélikus szomszéd Lelkipásztorok, vetélkedve iparkodtak magok 
felein is segíteni, mert egymásután adták ki azon egynehány 
darab munkákat, mellyeknek tárgyaik az isteni szolgálat' szebb 
s csinosabb véghezvitele, úgymint az új Testamentomi Szentírás 
(1771), Graduate ^; halottas énekek, imádságos könyv. Ezeken kívül 
vagyon nékik iskolai' s menyegzői könyvök. 

A' Katholikusoknál jeget tört a' fenn nevezett Kuzmics 
Miklós Or; ennek több munkáji vannak: 1. Evangeliomos; 2. Imád- 
ságos; 3. Betegeknek való; 4. Nagy és kis abc könyv; 6. Kate- 
kismus; 6. Kis Biblia. Sok számú énekei, mellyeket az isteni 
szolgálat alatt a' templomban szoktak énekelni a' Vendusok. Ezen 
tudós férjfiúnak munkájiról azt az ítéletet lehet hozni, hogy igen 
sovány 's sótalan a' stylussa; de nem is csuda, mert ezen pallé- 
rozatlan nyelvben, legelőször írni nagy munkába tellett volt. De 
ennek a' VandaUában meg istenesített Lelkipásztornak munkáji is 
igen kevés számmal vágynak még kéz között, mivel a' régi 
nyomtatványok elrongyosodván a' haszonvétel által, jótevő pedig, 
a' ki újra kinyomtatná nem találkozván, lassanként mind el- 
enyésznek annyira, hogy a' Katholikus Vandaliának (mert az 
Evangélikusok látván a' Katholikusok' fogyatkozásait, hevesen dol- 
goznak) egy könyve sem lesz, ha csak a' főbb hatalmak valami 
rendelést és intézést e' végett fel nem gondolnak. Vannak való-ban, 
kivált a' Papi rendben szép eszű férjfiak, kiknek sziveiken fekszik a' 
szegény együgyű Vendeknek és az ő nyelveknek kimívelése ; erre 
nézve iparkodnak regularitervandalusúl beszélleni, írni, 's különbféle 
objektumokról disserálni; vannak is már több tárgybéli munkájik 
írásban, a' mellyeket mindazonáltal homályban tartani kenteiének, 
mivel Mecénásokra szert nem tehetvén, magoktól a szűk provisió- 
jok miatt ki nem telhetik, hogy nyomtatásban azokat kiadhatnák.* * 

Csaplovits téved, mikor azt íija, hogy a katholikus példa 
hatása alatt adtak ki az evangélikusok egyházi könyveket. A tény 
az, hogy az evangeUkusoknak már 1715-ben, 1725-ben, 1747-ben, 
1754-ben, 1771-ben (lásd Magyar Könyvszemle X : 428—33., 
1., 2., 3., 4., 5. szám alatt) voltak könyveik. Ellenkezőleg, nagyon 
könnyű bebizonyítani, hogy Kxizmics Miklós sok helyen csaknem 
szórói-szóra írta ki Kuzmics István bibUafordítását (lásd Magyar 
Könyvszemle X : 435. lapon). 

4c ♦ 4c 

» Erről a könyvről találtatik e' következendő tudósítás Ambrósy' folyó- 
irésában: »Annales ecclesiastici etc. 1795. 1. 65: Liber hymnorum, ante 
aliquot annos impressus chartae et typi nitore omnia fere Hu[n]gariae opera 
typographica longe superat.< 

• Tiszt. Barla Mihály Úr, Kővágó Örsi Evangélikus Prédikátor (Szála 
Vármegyében) készített egy Vendus Grammatikát, de az is csak kézirat- 
bim hever. 



238 Ujabb adalékok a hazai vend nyelvű irodalom bibliográfiájához 

Gzikkem rég ki volt szedve, mikor HeUehrant Árpád aka- 
démiai aikönyvtárnok, kiváló bibliográfusunk arra figyelmeztetett, 
hogy egy nagyobbszerfi szlovén bibliográfia jelent meg Laibach- 
ban, a melyben a magyarországi szlovén nyomtatványok is fel 
vannak sorolva. A bibliográfiát tartalmazó könyv czíme: »Slovenska 
bibliografija. I. del: Knjige. (1550-1900.) Sestavil dr. Franc 
Simonié, kustos c. kr. vseuéiliSke ki^jiznice na Dunigu. Izdala 
in zalozila »Slovenska Matica.€ V Ljubljani. 1903—1905. 8®, 4, 
627 lap. E bibliográfiát 1902-ben megjelent czikkemben nem 
használhattam, most átnéztem, s a következő dolgokat jegyzem 
meg e bibliográfiai összeállításra : 

a) Simonié a magyarországi szlovén nyelvű könyveket össze- 
zavarja a magyarországi moson-sopronmegyei horvát nyelvű 
nyomtatványokkal. Simonié szerint (lásd 148. lap) Ficzhó József 
»Hizsa zlata moléehemu kerscheniku va ruke dana .... Kőszőghi, 
pri Leitner Janosuc (a múz. példány jegye Mor. 2573"; a mQ 
régebbi kiadásának czíme : »Nova hizsa zlata .... stampane 
Soproni kod Katharine Kulcsár Leti 1829c, a múz. példány jegye 
Mor. 3573'') czímű műve szlovén könyv, pedig nem kell hozzá 
nagy tudomány, hogy bármely hozzáértő az első tekintetre 
horvát nyelvűnek ne ismerje fel. — Természetes, hogy nem 

szlovén nyelvű könyv Ficzkó »Novo Marianszko Zvetye < 

czímű műve se, bár Simoíiiö (70. lapon) annak tünteti fel (nb. 
Ficzkó életét lásd Szinnyei, Magyar írók). Nem lehet szlovén 
nyelven írott könyv a következő se, a mint a czímből bármely 
hozzáértő az első pillanatra is látja (lásd Simonié 200. lap): 
»Szridnyi katekizmus z-pítanyi i odgovori za ucsnyu mladine va 
ugerszkom kralyesztvi i k-nyemu szhséchi dersanyi. Sztarom- 
Gradi, stampani za lósno pri Alexandra Czéh. 1856. 12<>. 95 str.c 

b) Minthogy az én czélom az volt, hogy a magyarországi 
szlovén nyelvű irodalmat állítsam össze, említetlenűl kellett hagy- 
nom olyan regedei-gráczi nyomtatványokat, a melyek nézetem 
szerint nincsenek magyarországi szlovén nyelven írva. így pl. 
Simonié említi a következő művet (200. lap): »Maü katekizem 
za obcsinszke lüdszke sole. Najde sze V-Radgoni pri Weitzinger 
J. knigari. 1880 körűi. 12« 52. lap«. E művet nem láttam, de 
magyarországi szlovén nyelvűnek nem tekinthetem, mert e nyelv- 
ben ^^^^^^^^^«-et senki sem mond. 

c) Simotiiő nem ismeri az én dolgozatomat, sehol reá nem 
hivatkozik, ö ezért megesett rajta, hogy sok hazai szlovén nyom- 
tatvány elkerülte figyelmét. Elkerülte figyelmét azonban az is, 
hogy a XVI. századi Truber-féle szlovén irodalmi ritkaságok közül 
néhány darabot a M. N. Múzeum könyvtára is őriz. 

Az alábbi sorokban már most összeállítottam azokat az 
adatokat, a melyek az én közlésemet valami módon kiegészítik, 



Dr. Melich Jánostól 239 

továbbá azokat a hazai vend nyelvű könyvezimeket, a melyekre 
Simonié könyve alapján lettem figyelmessé. 

25.' Simonié 2. lap: »Szlovenszki Aleczedar za deezo. Posonii 
typis Weberianisc. 1793 körűi jelent meg, So.c« 

Ujabb lenyomata lesz a M. Könyvszemle X. 434. lapján. 
7. szám alatt emiitett műnek. 

26. Simonié 5. 1.: »Prirodopis s kepami za národne Sole 
Nastavo: Atigustich Inire. Lástno drüzbe svetoga Stevana. Buda- 
PeSt Athenaeum 1877. 8o 58. lap, képekkel«. (= Képes termé- 
szetrajz a népiskolák számára, írta Augustich Imre. A Szent- 
István-társulat tuliudonac). 

27. Simonié 423. lap: »Prijátel. Znanoszt razserjüvajocse 
mèszecsne novine. Odgovoren réditel: Augustich Imre. V Buda- 
Pesti. Stampano vu Franklin-tivaristve násztavi 1875 — 79. 4o. 
öt évfolyam. — Havonta jelent meg e lap szövegközti képekkel. 
Az első évfolyamból 3 szám jelent meg. A szerkesztő halálával 
1879-ben megszűnte. (= A barát. Ismeretetterjesztő havi lap. 
Felelős szerkesztő: Augustich Imre). 

Ebből az ismeretterjesztő folyóiratból a M. N. Múzeum 
hirlaptára egy évfolyamot őriz; czíme : »Prijátel. Znanoszt razser- 
jüvajocse mèszecsne novine. Podgovoren réditel : Agustich Imre.... 
Buda-Pest, 1876. Drügo leto, broj 1—12.« — E czímből látszik, 
hogy Simonié czimközlése nem pontos. 

28. Simonié 11, 44. lap: >Szvéti angel csuvár ali vodnik v 
nebesza. V-Radgoni, pri J. A Weitzingeri. Nyomtatták Gráczban 
1875 körűi, 16o 86 + II lap. Második lenyomat év nélkül 108. lapc 

E mű szerzője Simonié szerint Borovnyáh József, vas-hideg- 
kuti plébános. Borovnyák 1826 febr. 9-én s/ületet Szent-Benede- 
ken, Vasmegyében. 1858 jún. 20. óta plébános Hidegkuton (lásd : 
A szombathelyi püspöki megye névtára 1897, 185. lap). 

29. Simonié műve 103. lapján azt mondja, hogy az e dol- 
gozatban 15. szám alatt ismertetett »Szvéti Evangeliomi« czimű 
könyvet ^orot-nt/ái József vas-hidegkuti plébános rendezte sajtó alá. 

30. Simonié 198. lapon említ egy katekizmust, a melyet 
Borovnyák József irt (V Gradczi. Sze N^jde v Kadgoni pri Wei- 

> Folytatólagos számozás. 

• A mik az idézetekben Stmonic szavai, lefordítottam. 



:2iO Ujabb adalékok a hazai vend nyelvű irodalom bibliográfiájához 

<a:ingeri 1864. 8o), de példányt nem látott belőle, czímét, lapszá* 
mát nem közli. 

31. Simonié 619. lap: >Abecednik za katholiéanske ves- 
niéke §oIé po velejnyi s. átevana druSbe po rédi Bárány Ignácza 
slobodno oprávleni od Murkovié JánoSa Bellatinskoga ucitela. 
III. natis. V Bada-PeSti, Stampani vu »Âthenaeum«-a Stamparii 
1878. 80 57. lap«. 

Bárány Ignácz: Ábécés könyvéről lásd M. Könyvszemle 
X : 443. lapon a 41. szám alatt mondottakat 

32. Simonié 15ö. lap: »Dühovna Hrana ali knizsica puna 
lepih návukov molitvic i peszmic za kath. kerscsenike. N^jde sze 
T- Radgoni pri Weitzinger J. knigári. Megjelent év nélkül Grácz- 
ban, >Leykam-Josefsthalc nyomdában 16^ 248 -J- IV. lapon. — 
Ujabb lenyomat 1893-ban 252 + IV lappaU. (= Lelki manna). 

E műnek más kiadásait lásd M. Könyvszemle X : 445. lapon 
53. alatt alatt és ez értekezésben 10 és 11 szám alatt 

33. Simonie 416. lap: 1867. leta vogrszkoga orszacskoga 
spraviscsa poszvecseno pravdeszklenje. PosloveniI Ivan KardoS. 

1868.C 

Simonió se látott e műből példányt, mert nem közli se 
a lapszámát, se a nyomtató helyét stb. A mű czlme: »Az 1867. 
évi magyar országgyűlés szentesített törvényei, vendre fordította 
Kardos János. 1868c. Lásd dolgozatom különlenyomata 25. lapján 
a 15. számot. 

34. Simonié 213. lap: >Molitvena knizsicza za evang. Szlo- 
Tencze na Vogrszkem. 1770 körtll jelent meg, legvalószínűbb, 
hogy Kiizmié István írta.« (= Imakönyv a magyarországi evan- 
gélikus szlovének részére). 

Minthogy Simonié se látott e műből példányt, nagyon is 
lehet kételkedni e czím helyességében. Kiizmics ilyen czímmel 
(>za evang. Szlovencze na Vogrszkem«) nem adott vohia ki 
könyvet 

35. Simonie 212. lap: »Kniga molitvena, v steroj se naha- 
jajo razlocsne ponizne molitvi, z-dvojim pridavekom, na haszek 
szlovenszkoga naroda na szvetlost dana. Sze najde v Radgoni, 
pri Weitzinger Aloysi 1813. 12« 320. lap. — Második lenyomat 
1838«. E könyvet Sivionié a 251. lapon i^ból leíija, s itt azt 
mondja, hogy »a mű szerzője Knzmics Miklós, s hogy az els6 



Dr. Melich Jánostól 241 

kiadás sokkal régebben jelent meg. Több lenyomata van e mCInek ; 
a XIX. század második felében e müvet kiadta, megbővítette 
Borovnyák József>. 

Simonié írásába több hiba csúszott be ; az első kiadás csak- 
ugyan régebben jelent meg ; müvemből megtudhatta volna, hogy 
az első kiadás 1783-ban jelent meg (Lásd Magyar Könyvszemle 
X. 433. lapon 6. szám alatt). Az 1813. évi kiadást is pontosabb 
<?zímmel megtalálta vobia Magyar Könyvszemle X. 436. lapján a 
10. szám alatt. Nagyon valószínű, hogy Kuzmics Miklós müve (vö. 
erre Magyar Hírmondó 1780: 277. L, 1782: 156. lap) ez a >Kniga 
molítvenac, melynek következő kiadásai ismeretesek: 

a) 1783., 1813. évi lásd fentebb; 

b) 1838. évi, lásd Sim. 212. 1. és fentebb. 

e) Sim. 212. 1.: »Kniga molitvena, v-steroj sze nahaj^jo 
rázlocsne ponizne molitvi, z-dvojim pridavekom. Na haszek Kato- 
licsanskim Kerscsenikom. Sze n^de v Radgoni pri Weitzingeri 
Jánosi. 1846. Gráczban Leykam András örökösei nyomtatták 12^ 
300 lap.c 

d) Sim. 212. I.: ^Kniga molitvena v-steroj sze uahajajo 
rázlocsne ponizne Molitvi, z-dvojim Pridavekom. Na haszek katoli- 
osánskim krcsenikom. Sze négde v Radgoni, pri Weitzingeri Jánosi. 
1853. Gráczban nyomtatták 12o 288+23 lappal.« Vö. e dolgozatban 
a 14. szám alatt. 

e) Sim. 212. 1. : »JSTní^^a molitvena. V-steroj sze nahígajo 
rázlocsne ponizne Molitvi, z-dvojim Pridavekom. Na haszek Katoli- 
csánszkim Kerscsenikom znoiivics vödána . . . V-Körmendini, Na 
sztroski Udvary-Ferencza. 1853. Stampano v-Sztarom-Gradi. 12^ 
340-fVIII.. 

f) 1868. évi kiadást láss Magyar Könyvszemle X. 441. lapon 
31. szám alatt. 

g) Í8n, évi kiadást láss itt a 14. szám alatt. 

h) Valószínű, hogy ide tartoznak a 9. és a 41. szám alatt 
említett imakönyvek is. 

36. Sím. 252. lapon azt mondja a »Szlovenszki silabikár«- 
ról (lásd dolgozatom különlenyomata 25. lapján a 12. számot), 
hogy I860 körül igból lenyomtatták (8o 48 lapon). A mű Simmic 
szerint Kuzmics Miklós szellemi terméke. 

37. Sim. 102. 1. : >Szvéli Evangeliomi pouleg reda Himszkoga 
na vsze Nedele i Szvétesnye dni z obesinszkoga szvetoga Piszma 
na szlovenszki jezik obrnyemi po V. W Goszpoudi Ktizmics 
Miklósi, plebánási i Vice-Esperesti. Z dopüscsenyom Poglavarstva 
1780. 80 160 lap. — 2. lenyomat 1821-ben. — 3. Szveti Evangye- 

M»gj«r KOnyTfzemlc. 1908. III. füzet. 16 



242 Ujabb adalékok a hazai vend nyelvű irodalom bibliográfiájához 

liomi. Ob tretjem vö zo slampani v Graczi. Sze najde v Rad- 
goni pri Weiczinger Aloysi knigari. 1841. 160 lap«. 

Sem a czím, sem a kiadások sorrendje nem lehet helyes. 
Az első kiadás 1780-ban jelent meg (lásd Magyar Hírmondó 
1780: 277, 1782; 156), czíme azonban nincs pontosan közölve. — 
A mû második kiadása 1804-ből való, ezt a kiadást pontosan 
leírtam Magyar Könyvszemle X. : 434. lapján a 9. szám alatt. — - 
Az 1821. és 1841. évi kiadáson kívül idevaló kiadások még az 
e dolgozatban 6, 15, 20 szám alatt közölt müvek. 

38. Sim. 199. 1.: »Krátka summa velikoga katekizmussá z 
szpitávanyem, i odgovarlyanyem mladoszti na návuk vu czaszarszki, 
i kraleszki dr'sányaj. Natis V-Sztarom gradi. Najdesze V-Lendavi 
pri Balogh Andrási. 1820 körül jelenhetett meg, 8« 122 1. Első 
kiadása Kmmics Miklóstól 1780 körül. Többször lenyomtatva«, 
(= A nagy káté rövid summája). 

Lásd dolgozatom különlenyomatát a 25. lapon, 13. szám 
alatt. Ugyané műnek újabb lenyomata az e dolgozatban 3. szám 
alatt ismertetett mű, a melyet Simonié 199. lapon 1859 előtt 
megjelentnek mond. Nála a czím hibásan van közölve (dr^sanyoj 
dr'sányaj) helyett. 

39. Sím. 199. 1. : »Krátka §uma velikoga Katekizmusa 
spitávanyem, i odgovárjanyem za katoliéánske §óle z-nóva w 
dana od drüztva sv. Stevana. V Budape§ti. Athenaeuma Stamp, 
1883 8« 127 lap.« 

E mű egy 1892. évi kiadását, a mely mű lényegében szin- 
tén Ktizmics Miklós műve lesz, ismertettem a Magyar Könyv- 
szemle X. : 445. lapján az 52. szám alatt. — Simoniénál a czím 
hibás (suma summa helyett.) 

40. Sím. 251. 1.: »ABC za Szlovencze na Vogerszkem. 

1780 körül. Üj lenyomat 1821 körűi. Kxt^zmies Miklós műve.« 

Simonie^ ez abéczés könyvből példányt nem látott, a czím 
önkényesen megállapított czím. — Lásd dolgozatom különlenyo- 
matát a 25. lapon 13. szám alatt. 

41. Sím. 252. l. : >Molitvena knizsicza za vszakoga krisztjana, 
poszebno za Szlovencze na Vogerszkem 1821. Első kiadása régeb- 
ben jelenhetett meg. Kuzmics Miklós műve.« 

Simonie e műből példányt nem látott, az adott czím fel- 
tétlenül hibás {Krisztjan csak az osztrák vendben ismert szó, a 
hazai vendben krscznik a »keresztyén« neve). 



Dr. Melich Jánostól 243 

42. Sim. 252. 1. : »Knjiga molitvena za bolnike za KatoliSke 
Slovence na Vogrskem. 1780 körül. Kuzmics Miklós műve«. (= 
Imakönyv.) 

Simonie e műből példányt nem látott, a czím önkényesen 
van felvéve; 1780 körül ilyen helyesírással Kuzmics nem írt. 

43. Sim. 252. 1.: »Kniga peszmena i molitvena, 1780 körül. 
jrii-2wic« Miklós műve«. (=Ének- és imakönyv.) 

Igaz, hogy Kuzmics Miklós énekeskönyvet is kiadott (lásd 
dolgozatom különlenyomatát a 25. lapon 13. szám alatt), de 
Simonie ebből példányt nem látott, az adott czím nem hiteles s 
nem megbízható. 

44. Sim. 212. 1.: »Molitvena Xni^a Sztaro-szlovenszka puna 
odebránih lepih molitev, litanyah, peszem, vu vszákoj dühovnoj 
potrebesini kath. kersesenika i krizsni pót. Najdes v Radgoni pri 
Weitzinger J. knigari. Leykam A. örököseinél nyomtatták Grácz- 
ban. A gráezi püspök 1846 április 15-én kelt engedélylevelével, 
go 447 lap, arczképpel«. (= Imakönyv). 

Nagyon valószínű, hogy az itt 9. szám alatt ismertetett 
könyvnek egy másik kiadása, s hogy lényegében ez is Kuzmics 
Miklós műve, lásd itt a 32. szám alatt. 

45. Sim. 212. 1.: ^Kniga molitbena, posebno za Slovenee 
na Vogerskem. Regedében, Waicingernél, 1827 körül.« (= Ima- 
könyv). 

Simonié példányt nem látott, czím önkényes és nem is 
lehet helyes. 

46. Sim. 212. 1.; »Molitvena Kniga r pesmah, ali sto 
cerkvenih ino drügih poboznih pesmi med katol§kimi kristjani- 
V Radgoni. A. Wajcinger 1827 körül«. (= Imakönyv). 

Siyyumió e műből példányt nem látott, czím önkényes, így 
nem lehet hazai vend nyelvű nyomtatvány. 

47. Sim. 412. 1.: »Szvéta krizsna pot ali bridko terplejnye 
ino szmrt nasega goszpodna Jesusa Krisztusa. V Pesti 1870«. 
(=- Szentkereszt-út). 

Példányt Sim^oniő se látott, lásd nálam Magyar Könyvszemle 
X, : 441. lapon a 27. szám alatt egy régebbi kiadását. 

48. Sim. 436. lapján az általam Magyar Könyvszemle X.: 
428. lapon 3-ik szám alatt ismertetett könyvet így írja le: *Réd 
zvellcsánsztva, poleg ednoga znameniivanya toga naipoglaviteisega 



24é Ujabb adalékok a hazai vend nyelvű irodalom bibliografi^j&boz 

recsenya jedro szvetoga piszma, vu kterom se vaere naivéksi 

artikulusi grantani jeszo, ravno 1 lak nistere krátke molitve í 

peszmi ltd. Stampano v Halli Saxonskoj v leli 1747. 12® 96 lap«. 

 szerzőről lásd még e dolgozatban az 1. szám alatt 

49. Sim. 453. 1.: ^(Schlör Alajos). Jézus moje pozseleiqe 
all r. kr. katholiesanszka molitvena kniga. Javított lenyomat* 
Najde sze. V Radgoni pri Weitzinger J. knigovezari. Leykam 
nyomása Gráczban év nélkül 8®. 428 lap. (Átdolgozta Borovnyák 
József). Többször kiadva 1860—1890 közt«. — Egy ilyen kiadás 
említve van Sim.-nál a 624. lapon, a mely 1898-ban jelent meg 
120, 428+IV. lappal. 

Vö. Magyar Könyvszemle. X. : 448. 1. a 10. szám alatt. 

50. Sim. 501. lapon közli Szalay-Kossics magyar nyelvtaná- 
nak a pontos czimét, a mely művet én egy csonka példányból 
ismertettem a Magyar Könyvszemle X. : 438. lapon a 16. szám alatt 
A czím ez: »Krátki Návuk Vogrszkoga Jezika za Zacsetnike, 
vödáni od Goszpona Szalay Imrea. Na Vandalszka Vuszta pre- 
nesseni po Kossics Jósefi, Gomyo-Szinieskom Plebánosi. Sztroskom 
Plemenite ^eleznoga Vármegyéva obcsine vöstampani. V Grádczi. 
Papír ino Natiszkanye od Leykam Andrása 1833. 8® XX + 185 -f 
II. lapc. 

51. Sim. 377. lapon közli Szöártó János »Halottas énekei«- 
nek a czimét, a mely könyvet én a Magyar Könyvszemle X.: 434. 
lapján a 8. szám alatt írtam le. Simonié szerint a mû czíme ez: 
»Mrtveczne peszmi, stere szo sztarih piszm vküp pobrane, poboug- 
sane ino na haszek szlovenszkoga národa zd^j oprvics na 
szvetloszt dane po S. S. P. S. Stampane s Szombotell, pri Sziesz 
Antoni vu lati 1796. 8« 175 lapc 

Hogy mi az S. S. P. S., azt Sim. se monc|ja meg. V. ö. 
Magyar Könyvszemle X. 436. lapon a 12. számot 

52. Sím. 534. lapon Terplán Sándor művei közt megkérdő- 
jelezve említi a következőt: »KrScanski abcc to je vodilo krSéan- 
skega nanka za otroke«. — Hogy Simonié mily önkényesen jár el 
az általa nem látott könyvek czíme közlésében, ez a czím is 
tanúsítja. A mű pontos czimét lásd Magyar Könyvszemle X. : 439. 
lapon a 22. szám alatt. 



Dr. Melich Jánostól 246 

Mutató az e czikkben tárgyalt könyvekhez: 

Abecedáríum 25., 36., 40., 52. szám alatt; vö. Kuzmics 
iklós. 

Augustich Imre 12., 26., 27. 

Bakos Mihály 1., 2. 

Bárány Ignácz 31. 

Barla Mihály 5., 24. 

Borovnyák József 28., 29., 30., 35., 49. 

Énekeskönyv 2., 24., 43., 51., vö. Kuzmics Miklós. 

EvangeUomos könyv 6., 15., 20., 29., 37., vö. Kuzmics 
iklós. 

Folyóirat 17., 27. 

Gráduvál 2. 

Imakönyv 9., 10., 11., 13., 14., 21., 23., 24., 32., 34., 35., 
l., 42., 44., 45., 46., 48., vö. Kuzmics Miklós és Schlör Al. 

Káté 3., 8., 38., 39., vö. Kuznücs Miklós. 

Kis János 5. 

Klekl József 17. 

Kossics József 7., 50. 

Krváva vüs 22. 

Kuzmics István 2., 24., 34. 

Kuzmics Miklós 4., 24., 35., 36., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43. 

Murkovics János 31. 

Naptár 16. 

Páduai Szent Antal 19. 

Schlör Alajos 49. 

Szalay Imre 50. 

Szentkeresztút 18., 47. 

Szever Mihály 1. 

Sz^ártó János 51. 

Szily János 24. 

Szvéti angel 28. 

Terplán Sándor 52. 

Vanecsai Szever Mihály 1. 



TARCZA. 



JELENTÉS 
A MAGY. NEMZ. MÚZEUM OBSZÁGOS SZÉCHÉNYI 
KÖNYVTÁRÁNAK ÁLLAPOTÁBÓL 
AZ 1908. ÉV MÁSODIK NEGYEDÉRŐL. 

I. 

A nyomtatványi osztály anyaga a lefolyt évnegyedben kö- 
teles példányokban 2798 db, ajándék útján 467 db, vétel útján 
589 db, áttétel útján 5 db, összesen 3859 db nyomtatványnyal 
gyarapodott. Ezenfelül köteles példány ezímén beérkezett: alap- 
szabály 241 db, egyházi körlevél 119 db, műsor 493 db, hiva- 
talos irat 128 db, perirat 10 db, gyászjelentés 2030 db, fal- 
ragasz 1468 db, színlap 1923 db, zárszámadás 1603 db és 
különféle 9561 db, összesen 20,474 db apró nyomtatvány. 

Vételre fordíttatott 5874-83 korona. 

Ajándékaikkal „ a következők gyarapították a nyomtatványi 
osztály anyagát : Abo városa, Bécsi Tudományos Akadémia 
(5 db). Bibliothèque Nationale de Rio de Janeiro (5 db), Bib- 
liothèque Royale de Belgique Bruxelles, Budapesti kir. Orvos- 
egyesület, Budapest székesfőváros, Carnegie-Museum Pittsburgh, 
Debreczeni Városi Múzeum, Direccion general de estadistlca del 
Urugay Montevideo, Dugonics-Társaság Szeged (7 db), Erdélyi 
Múzeum-egylet Kolozsvár, Fabricius Endre (11 db). Fazekas 
nővérek (264 db), Fejérpataky László (5 db), Földtani intézet, 
Fraknói Vilmos (28 db), Goldzieher Károly, Gulyás Pál, Gyulai 
Ágost (2 db), Havass Rezső, Hermann Béla, Herman Ottó, 
Horváth Géza (13 db), Iparművészeti iskola igazgatósága, Kari 
Lajos Győr, Képviselőházi iroda (14 db), Keresk. és iparkamara 
Miskolcz, Kongl. Universitet Uppsala (9 db), Kongl. Univ. Bibliotek 
Uppsala, Krenner József, Kroniphardt G. Fred Newyork, Kún 
Sándor (2 db), Library John Crerar Chicago, Library of Congress 



Évnegyedes jelentés a M. N. M. könyvtárának állapotáról 247 

Washington, Magyar egyházi és irodalmi iskola (2 db), Magyar 
Filozófiai Társaság (4 db), Magyar Katonai Közlöny szerkesz- 
tősége. Magyarországi Kárpátegyesület Igló (2 db), Magy. kir. orsz. 
meteor, és földmérési intézet (5 db), Magyar Tudományos Aka- 
démia (2 db), Mangold Lajos, Melich János (2 db), Milleker 
Bódog Versecz (2 db), Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügye- 
lősége (2 db), Nemzeti Múzeum régiségtára (5 db), Nyárasdy 
János, Observatoire Roy. de Belgique Bruxelles (4 db). Országos 
Erdészeti-Egylet, Orsz. Törvénytár szerkesztősége. Osztrák keres- 
kedelmi ministerium (3 db), Páger Imre, Pataki János, Pedag.- 
teologiai intézet Nagyszeben (3 db). Pintér Jenő Jászberény, 
Püspöki iroda Kassa, Rendőrkapitányság, Richter Aladár Kolozs- 
vár (3 db), Rothschild'sche öffentl. Bibliothek Frankfurt a. M., 
Smithsonian Institution Washington (7 db), Sohár László, Sólyom 
Jenőné, Somog^á Manó, Statist Centralkomission Wien (6 db), 
Stollmann Sándor, Szabó János (4 db). Szabó László, Szalay 
Imre (3 db), Szendrei János (2 db), id. Toldy László, Towar- 
zystwo przyjaciót nank Poznani, Váczi Múzeum-egylet (3 db), 
Vallás- és közoktatásügyi ministerium, Wlassies (iyula. 

Nevezetesebb szerzemények: 1. Halott temetéskorra való 
énekek. Kolozsvár 1692 (Újfalvi Imre énekes könyvének ismeretlen 
kiadása, 300 korona) ; 2. Hystoire ancienne eronicque de lexcellent 
roy Florimont filz du noble Mataquas duc Dalbauie 1528 Paris 
(vétetett 1160 koronán). 3. Kaiser Maximilians Gebetbuch. Heraus- 
gegeben von Karl Giehlow. Wien 1907 (vétetett 600 koronán). 

4. Declarationes Nicolai III. et Clementis V., quas . . . Gregorius 
Malomfalvay demandavit 1657 (ismeretlen nyomtatvány, 60 kor.). 

5. Statuta, constitutiones et décréta provinciáé S. Mariae Hungáriáé 
(ismeretlen kiadás, 80 kor.). 

A könyvtár helyiségeiben a lefolyt évnegyedben 5900 egyén 
12,974 kötet nyomtatványt használt, kölcsönzés útján pedig 
733 egyén 1212 kötetet. 

A lefolyt évnegyedben 1123 munka osztályoztatott, a me- 
lyekről összesen 1574 czédula készült. Kötés alá 352 mű 504 
kötetben küldetett. 

A köteles példányok átvételére berendezett helyiségbe ezen 
idő alatt 649 csomag érkezett; ugyaninnen 923 levél expediál- 
tatott. 264 esetben reklamáltatott. Az 1897: XLI. t.-cz. intéz- 
kedései ellen vétő nyomdatulajdonosok ellen peres eljárás indítása 
10 esetben kéretett. 

II. 

A kézirattár a lefolyt évnegyedben ajándék útján 1 db kéz- 
irattal és 5 db zenemüvei, vétel útján 1 db irodalmi levéllel, 1 kö- 
zépkori kódexszel és 22 db kézirattal, a levéltárból való áttétel 



248 Évnegyedes jelentés a M. N. M. könyvtárának állapotáról 

utján 2 irodalmi levéllel gyarapodott. A gyarapodás darab* 
száma 32 db. 

Ajándékaikkal Fazekas nővérek és egy ismeretlen egyén 
járultak a kézirattár gyarapodásához. 

Vételre fordíttatott 1045 korona és 4250 márka. 

A vásárolt anyagból első sorban kiemelendő Petancios Felix 
Zengg városa kanczelláijának Genealógia Turcorom imperatoram 
ez. munkájának rendkívüli fénynyel kiállított XV. századi kézirata. 
Szerzőjének neve mint diplomácziai kiküldötté ismeretes, mint írónak 
különösen a törökökről és a törökök elleni védekezésekről írt 
munkái tartották fenn nevét. A múzeum által megszerzett mun- 
k^ának kézirata azonban eddig ismeretlen volt. A kézirat a 
II. Ulászló királynak ajánlott eredeti példány, melyet úgy rend- 
kívül díszesen kiállított miniatüijei, valamint külső alakja, mely a 
rendes könyvalak helyett a rotulus- (tekercs) form^ú alak, első- 
rangú darabbá avatják. Középkori kézirataink e becses szapo- 
rulatát Jacques Rosenthal müncheni antiquártól szereztük 4250 
márkáért. 

A többi szerzemények közül kiemelendők még a szepesi 
származású, Amerikában elhalt Molitor (Müller) Ágost irodalmi 
hagyatéka, melynek jelentősebb darabjai 11. Rákóczi Ferenczről 
szóló művének 2 kötete, azonkívül Petőfi Sándornak és magyar 
költők egyes műveinek angol és német nyelvű fordításai. Kieme- 
lendők még a szerzemények sorából Kecskeméthy Aurél s^át- 
kezűleg írott naplója, továbbá Kemény János önéletrajzának töre- 
déke, a fejedelem sajátkezű írásában. Az irodalmi levelek és 
analekták közül pedig megemlítjük Vörösmarty Mihály levelét 
Csajághy Károlyhoz és jelenkori magyar íróknak nagyrészt sigát- 
kezűleg írt önéletrajzainak és életrajzadatainak gyűjteményét. 

Az évnegyed folyamán 3 esetben kikölcsönöztetett 3 kézirat^ 
48 kutató pedig használt 178 kéziratot és 521 irodalmi levelet 

A kézirattárban a lefolyt évnegyedben a rendes szaporulat 
feldolgozása, a régiebbek közül pedig Nagy Iván kéziratainak és 
levelezésének rendezése eszközöltetett. 

III. 

A hirlapkönyvtár a lefolyt évnegyedben köteles példány 
útján 869 évfolyam 24,662 számával, ajándék útján 1 évfolyam 
126 számával, vásárlás útján 23 évfolyam 718 számával, össze- 
sen 893 évfolyam 20,506 számával gyarapodott. 

Vásárlás: a »Fressburger Zeitung« melléklete, 2 kötet 6 kor.; 
a »Sokféle* 2 kötet 10 kor. ; Amerikai idei hírlapok 17 évf. 
178-56 korona; »Der katholische Christ« (1857., 1850., 1856.) 
3 évf. 15 kor., összesen 20956 korona. 



Évnegyedes jelentés a M. N. M. könyvtárának állapotáról. 24» 

Az évnegyed folyamán a könyvtárban 809 olvasó 1127 lap 
1536 évfolyamát 1696 kötetben, házon kivQl: 20 olvasó 32 lap 
44 évfolyamát 55 kötetben, összesen 829 olvasó 1159 lap IbSO 
évfolyamát 1751 kötetben használt. 

Czéduláztatott 869 évfolyam, átnézetett 893 évfolyam 
21,603 száma. 

A köteles példányok, melyek nyomdai kimutatással (cso- 
magban) érkeztek, a gyarapodási naplóba írattak és a nyilván* 
tartási lapokra vezettettek ; ezeken kívül a számonként beérkezett 
hírlapok is összegezve hetenként beírattak, betűrendbe osztályoz- 
tattak és elhelyeztettek. A csomagküldeményben hiányzó hirlap- 
számok azonnal reklamáltattak és ezek is feljegyeztettek; de 
időnként, a bekötés alá rendezéskor is történt reklamálás. 

IV. 

A levéltár az elmúlt évnegyedben fyándék útján 111 db. 
vétel útján 615 db., más osztályból való áttétel útján 1 db. 
összesen 727 dbbal szaporodott. 

Vétebe fordíttatott 6868 korona és 570 márka. 

A családi levéltárak száma a lefolyt évnegyedben egygyel 
gyarapodott, az Ujházy család levéltárával, melyet Ujházy Iván 
orsz. képviselő letéteményezett. Ezzel a könyvtárban letétemé- 
nyezett családi levéltárak száma 84-re emelkedett. 

Ajándékaikkal Szalay Imre múzeumi igazgató, Thallóczy 
Lajos CS. és kir. osztályfőnök, Fabricius Endre, Todorescu Gyula 
gyarapították a levéltár anyagát. 

A törzsgy^jtemény gyarapodásából a középkori iratok cso- 
portjára esik 9 db, az i^abbkori iratokéra 488 db, az 1848/49-es 
és emigrácziós korabeli iratokéra 119 db, a czímeresle vélek cso- 
portjára 7 db, a gyászjelentésekére 106 db, a pecsétlenyoma- 
tokéra 2 db. 

Az évnegyed szerzeményei közül kiemelendő első sorban 
az a 74 dbból álló győjtemény, mely legnagyobbrészt a császári 
haditanácsnak Rabattá grófhoz intézett rendeleteit és utasításait 
tartalmazza, a melyek a Rabatta-féle hadiműveletekre vetnek érdekes 
világot. Kiemelendő továbbá mint elsőrangú fontosságú irat Görgei 
Arthúmak 1849 augusztus 21-én Kiss Sándorhoz, Pétervárad 
parancsnokához intézett levele, melyben a világosi fegyverle- 
tétel körülményeiről és az akkori helyzetről leplezetlen őszinte- 
séggel szól. Továbbá Kossuth Lajosnak és fiainak Tanárky Gyulá- 
hoz intézett bizalmas természetű levelei, valamint az olasz légió 
történetére vonatkozó iratok, mely utóbbiak az olasz légióra 
vonatkozó iratgyüjteményünket igen értékes darabokkal egészítik 



^50 A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1906-ban 

ki. Megemlítendő még Kossuth Ligos 1848/49-i viddini levelének 
történelmi és politikai magyarázata Szodtfríedt Nándor Bélától. 

A czímereslevelek és nemesi iratok gyQjteménye a követ- 
kező darabokkal gyarapodott: 1. 1625. október 30. Sopron. IL Fer- 
dinánd czlmereslevele Jakoss Péter részére. 2. 1639. február 6. 
Segesvár. I. Rákóczy György czlmereslevele Körősfői Márton deák 
részére. 3. 1646. márczius 21. Gyulafejérvár. I. Rákóczy György 
•czímereslevele Mátéffy Balázs részére. 4. 1664. m^us 20. Gyala- 
fejérvár. Apaffy Mihály czímereslevele Zoba máskép Pap János és 
Zoba Opra részére. 5. 1672. június 7. Gyulaferjérvár. Apaffy Mihály 
czímereslevele Pál Ferencz részére. 6. Í679. április 19. Fogaras. 
Apaffy Mihály czímereslevele Kobozi Demeter, János, Pál és 
András részére. 7. 1752. április 10. Horvát-Szlavon-Dalmátországok 
részére a Segroich család nemességének igazolásáról. 

A lefolyt évnegyedben 96 kutató 27,993 db iratot használt 
Kikölcsönöztetett 5 térítvényen 47 db. 

Az évnegyedi szaporulat feldolgozásán kívül befejezéshez 
közel áll a Nagy Iván-féle gyi^temény feldolgozása, melynek a 
XVlI-ik századig teijedő része már véglegesen borítékozva is van, 
s a mely 24 db XIV., 28 db XV., és 10 db XVI. századi mohácsi 
vész előtti iratot, 58 db középkori oklevélmásolatot, 71 db 
XVI. századi mohácsi vész utáni iratot tartalmaz. A XVII. szá- 
dadtól kezdődő rész borítékozása be van fejezve, de az iratok 
összeszámítása még nincs végrehajtva. A levéltári fiókoknak líj 
€zímpajzsokkal való ellátása befejeztetett. Megemlítendőnek tartom, 
hogy a levéltár az elmúlt évnegyedben a szokottnál is nagyobb 
mértékben vétetett igénybe kamarássági és nemességi ügyekben, 
és a rendesnél nagyobb számban intéztettek megkeresések a levél- 
tárhoz pecsétrajzok és oklevelek hiteles másolatban való kiadása 
tárgyában. 

A BUDAPESTI MAGYAR KIRÁLYI TUDOMÁNY- 
EGYETEM KÖNYVTÁRA AZ 1906. ÉVBEN. 

A budapesti m. kir. tudományegyetem könyvtárának 1906. 
évi működéséről és állapotáról szóló jelentését Ferencit Zoltán 
igazgató a következőkben terjesztette a magas vallás- és közok- 
tatásügyi minisztérium elé: 

I. Az elmúlt évnek egyik legfontosabb eseménye a könyvtár nyitva- 
tartási idejének módosítása volt. Az egyetemi tanárok és az iQúság, de a 
nagyközönség is régóta kifogásolták, hogy az egyetemi könyvtár hétfőn zárra 
és vasárnap nyitva van. Ezt az intézkedést annak idején egyrészről pár kivé- 
teles külföldi példával, másrészről azzal indokolták, hogy a könyvtár vasár- 
napi nyitvatartásával az egyetemi ifjúságnak, meg a nagyközönség a hét 
munkanapjain elfoglalt részének alkalmat kell adni a komoly munkásságra s 



A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1906-ban 251 

ezáltal az ifjúságnak a kávéházak helyett egy megfelelőbb hely felkeresésére 
s művelődésére. Ebben van is némi igazság, azonban az egyetemi ifjúság nem 
kereste fel nagyobb számban az egyetemi könyvtárt, mint más napokon, 
mert a terem korlátoltsága miatt nem is kereshette s azonkívül egy csupán 
120 olvasót befogadni bíró olvasóterem általában sem alkalmas a mondott 
czélra; nem szólva arról, hogy a teremhez igényt tartó más közönség részben 
így is kiszorította az ifjúságot, éppen a vasárnapi nap természete miatt Mivel 
továbbá a vasárnapi olvasótermi forgalom átlag éppen nem volt nagyobb a 
köznapi forgalomnál, legalább is indokolt volt az az újabb intézkedés, hogy 
az egyetemi könyvtár a külföldi hasonló intézetek példájára, hétfő helyett 
vasárnap mint egyetemes ünnepnapon tartassék zárva, mint ez a törvénynyel 
is megegyezik. Különben a vasárnapi nyitvatartás és hétfői zárás inkább 
múzeumok és képtárak látogatására hasznos szabály. 

Az új nyitvatartás Nagy méltóságod jóváhagyása alapján 1906 szeptem- 
ber 1-én lépett életbe. A közönség nagyobb része tetszéssel fogadta, egy része 
pedig, mint az előre látható volt, kifogásolta ugyan, de most már általános 
a megnyugvás. 

Az egyetemi könyvtárt azonban nem annyira a nyitvatartási idő miatt, 
mely elég kedvezően van megállapítva, mint inkább egyéb fogyatkozások és 
hiányok miatt támadják. A legfőbb baj az olvasóterem kicsinysége; mert 
épült kb. 2000—2500 hallgató számára s jelenleg van több mint 6000. Azon- 
ban nemcsak az olvasóterem kicsiny (120 olvasó fér el benne), hanem a 
könyvek számára is kevés már a hely s a mi van, az sem czélszerű. De főbb 
hiány az. hogy a hivatali helyiségek, hol a közönség is tömegesen megfor- 
dul, sötétek és szűkek. Egy másik baj a tisztviselői és szolgaszemélyzetnek 
elégtelensége, mely miatt a közönség pontos és gyors kielégítése szenved 
csorbát, végül pedig több tekintetben az olvasótermi könyvállománynak hiá- 
nyossága és fogyatékossága is a panaszok tárgya. 

A mi az olvasótermi kézikönyvtárt illeti, annak 1905-ben megkezdett 
új berendezését befejeztük s az ott elhelyezett könyvállományról szakszerű 
czímjegyzék áll a közönség rendelkezésére. A közönség panasza itt csakis 
arra irányul, hogy a könyvállomány némi tekintetben, kivált encyclopaedicus 
és bibliographiai művekben hiányos s egyes művek nem a legújabb vagy 
legjobb kiadásban kaphatók. Ezen természetesen könnyen lehetne segíteni, 
mert csak pénzkérdés; azonban a könyvtár rendes évi átalányából ily jelenté- 
keny összegre menő pótlások nem eszközölhetők. 

Az olvasótermi könyvállományról megjelent czímjegyzéket megküldtem 
számos külföldi és egyéb könyvtárnak s több helyről cserepéldányt kaptunk 
érte. A czímjegyzékek kicserélését már régebben gyakoroljuk a külföldi inté- 
zetekkel; erre a czélra kértem a codexek czímjegyzékének újranyomását is, 
melyet a külföldi intézetek leggyakrabban kérnek s melyből már alig volt 
példányunk. A kiadványok kicserélésére gyakrabban kapunk ajánlatot, mivel 
azonban nekünk a csere czéljaira csak a codexek és kéziratok jegyzéke, 
valamint az évi gyarapodások jegyzéke áll rendelkezésünkre, nagyobb és 
időszaki kiadványokért ellenértéket nem ajánlhatunk. Ezt a Nagyméltóságod 
47.1Í5/1906. sz. a. leiratával a párisi Musée Guimet kiadványainak kicseré- 



2c2 A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1906-ban 

lésére vonatkozólag kért véleményes jelentésem alkalmával is sajnálattal 
kellett említenem. 

A kézirati czimjegyzék III. része még nem kerOlt ki a sajtó alól, 
azonban teljesen kész s így nemsokára meg fog jelenbetni. Az egész kézirati 
katalógushoz kalönben egy részletes és pontos név- és tárgymutató készOl, 
mely a katalógus értékét még emelni fogja s kézirati állományunkat a kutatók 
részéről még keresettebbé fogja tenni. 

A könyvtárak kulturális értékének, működésük fontosságának kétség- 
^elenOl legnyilvánvalóbb mértéke a könyvkölcsönzési forgalom nagysága. 
Ebben a tekintetben könyvtárunk a hazai intézetek között legelső helyen áll: 
nemcsak az olvasótermi forgalom, valamint a házon kivQli kölcsönzés for- 
galma emelkedik évről-évre, hanem a hazai tanintézetek is mind sűrűbben 
keresnek meg bennünket könyvekért A tudós kutatók érdekében pedig a 
külföldi, különösen osztrák és német könyvtárakkal élénk kölcsönzési forgal- 
mat tartok fenn. Ez a forgalom még élénkebbnek ígérkezik az Akadémiák 
nemzetközi szövetségének az 1901. évi párisi kongresszuson hozott határozata 
alapján, melylyel a nemzetközi kölcsönviszony szabályoztatik. Eddigelé ugyanis 
a latin államokból (franczia, olasz, spanyol) csak diplomácziai úton kaphat- 
tunk kölcsön könyveket, mely igen körülményes és lassú eljárás volt, most 
onnan is közvetetlenül kérhetjük a szükséges műveket. 

A rendes könyvtári munkálatokon kívül az elmúlt évben folytattuk a 
Schvarcz Gyula-féle könyvtár felvételét, melyből már csak apróbb füzetek és 
csonkaságok vannak hátra. A rendes gyarapodás mellett feldolgoztuk özr. 
Károlyi Sándomé, Pauler Gizella úrnő, nagyobb könyvadományát és a 
dr. Nékám Lajos egyetemi tanár úrtól ajándékul kapott könyvgyűjteményt 

A kettős példányainkból az aucklandi (Új-Zéland) Free Public Library 
részére átengedett köteteket útnak indítottam, s a küldemény már rendelte- 
tési helyére érkezett, a mennyiben a könyvtár átvételi elismervényt küldött 
s köszönetét fejezte ki. 

A Szent Imre-Kollégium könyvtárának Nagyméltóságod 100.430/1906. sz, 
a. rendelete alapján kettős példányainkból 400 kötetet már átadtam, ez^ 
jegyzékét felterjesztettem. 

A könyvtár hivatalos, tudományos, kulturális szereplése tekintetében 
megemlítendő, hogy az igazgató a szatmári ev. ref. főgym. érettségi viz^- 
latához mint kormányképviselő, a temesvári és nagybecskereki felső keresk. 
iskolákhoz mint miniszteri biztos nyert kiküldetést A kiskunhalasi, debre- 
czeni és sárospataki ev. ref. főiskolákhoz könyvtárvizsgálatra küldetett kL 
Az eperjesi Greguss Ágost ünnepélyen az Akadémia nevében vett részt 

II. Könyvtárunk személyzeti ügyeiben a következő változások történtek: 

a) Az igazgató lU. korpótléka 35.865/1906. vkm. sz. a. folyósíttatott; 
az I. fizetési fokozatok betöltése alkalmával az igazgató a VI., Eudora Károly 
könyv tárőr a VIII. és Dedek Cr. Lajos ez. őr a IX. fiz. oszt 1. fokozatába 
lépett. Dr. Máté Sándor első őr VI. korpótléka ügyében a közigazgatási bíró- 
ság döntött, s ennek alapján 33.198/1907. vkm. sz. a. 1644 K összeg utal?á- 
nyoztatott. Dedek Cr. Lajos részére III. korpótlék 46.863/1906. vkm. sz. a 
folyósíttatott. Dr. Dézsí Lajos könyvtártiszt kolozsvári egyetemi tanáná 



A budapesti magyar királyi tad. egyetem könyvtára 1906-ban 253 

neveztetett ki. Dézsi 1895 óta volt az egyetemi könyvtárnál alkalmazva. Mint 
tudományosan képzett és széles látkörű tisztviselőnek, az egyetemi könyvtár 
méltán signala távozását, másrészt azonban az őt ért kitüntetést örömmel 
fogadtuk, a mennyiben díszes i!^ állásában irodalmi és tudományos működé- 
sének tágabb tér nyílik. A megüresedett könyvtártiszti állás dr. IJukcsics 
József fizetéstelen könyvtártiszttel töltetett be, ki már előzőleg 2Vt évig díj- 
talanul működött a könyvtárnál. Dr. Barbul Jenő könyvtártiszt I. korpótléka 
100.777/1906. vkm. sz. alatt utalványoztatott. Dr Czeke Marianne kisasszony 
60.62Ô/1906. vkm. sz. alatt fizetéstelen könyvtártisztté neveztetett ki. £ kine- 
vezéssel nálunk megtörtént az első lépés a nőknek a könyvtárakban való 
alkalmazására, mi a külföldön és különösen Amerikában már éppen nem 
tartozik a ritkaságok közé. A nőknek könyvtárakban való alkalmazása min- 
denütt bevált s nekem különösen az a véleményem, hogy könyvtárakban 
igenis helyük van. Dr. Czeke Marianne kisasszony igen képzett s nagy nyelv- 
tudással bíró nő, könyvtári működése elé tehát a legszebb reményekkel 
tekinthetünk. A két rendkívüli díjnok díjazásához szükséges napidijakat Nagy- 
méltóságod 1906-ra is kegyeskedett utalványozni. Ezek egyike, Äscher Kalman, 
ki önkéntesi évét szolgálta le, októberben i^ra elfoglalta helyét, melyet ideig- 
lenesen Czakó Ervinnel töltöttem volt be: a másik állás napidíjait Hóman 
Bálint fizetéstelen kisegítőtiszt kapta, az előző évi felhatalmazás alapján. 

b) Az altiszti és szolgaszemélyzetben a következő változások történtek: 

A 84.638. vkm. sz. alatt engedélyezett altiszti állás Qelecsies Jgnácz 
könyvtárszolgával töltetett be 2209—1906/1907. rectori sz. alatt. EJalász 
Alajos 100 korona személyi pótléka 46.764 vkm. sz. alatt folyósíttatott. Beck 
Ferencz ideiglenesen kinevezett szolga véglegesíttetelt (4672—1905/1906. 
rectori sz., megerősítve 57.171/1906. vkm. sz.). A két kisegítő szolga nap- 
száma folytatólagosan engedélyeztetett s részükre 22.855/1906. vkm. sz. alatt 
50—50 korona ruhapénz utalványoztatott. 

A szolgaszemélyzet immár halaszthatatlan szaporítására indokolt elő- 
terjesztést tettem, mely azonban kielégítő elintézést nem nyert. 

III. A könyvtár bevételei tettek 1906-ban: 38.209 korona 55 fillért, 
melyből 5140 korona 80 fillér a beiktatási díjnak az egyetemi könyvtárra 
eső része. A zárszámadás 67 korona 75 fillér túlköltéssel záratott le. A dg- 
noki és napszámelőleg mérlege 6830 korona bevétellel és ugyanannyi kiadás- 
sal zárult. 

A lefolyt évben könyvtárunk vétel útján szaporodott 2564 kötet 

művel; 

ajándék ú^'án: 

a) özv. Eáróltfiné Fatder GrizeUa úrnő adománya .......... 3.S6 » 

h) egyéb ajándék 2615 » 

melyek között volt egyetemi nyomtatvány 101 db, dissertatió 

1172 db, iskolai értesítő 59 db. Az évi gyarapodás tehát együttvéve 5515 kötet 

és füzet. 

Nagyobb ajándékok az özv. Károlyiné ajándékán kívül: dr. Nékám 
Lajos egyetemi tanár úr ajándéka 132 kötet és Hóman Bálint úr ajándéka 



254 A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1906-baii 

Könyveket ajándékoztak még: 

A) Hatóságok, intóietek, egyesftletek és sserkesztőségek: a) Magyar 
országgyűlés képviselőháza, M. kir. kormány, Horvátországi orsz. kormány, 
Somogy vm., Budapest székesfőváros, Nagyszalonta város. Ogulin város^ 
Pozsony város, Sepsiszentgyörgy város, Temesvár város, Várasd város, Vuko- 
var város, Zágráb város; — Cs. és kir. közös kormány. Boszniai tartományi 
kormány (Bécs), Boszniai helyi kormány (Sarajevo), Belga-kormány, Canadai 
kormány; — EgyesUlt-AUamok kormánya, Franczia kormány, Galicziai helyi 
kormány, Indiai kormány Calcutta, Olasz kormány. Orosz kormány, Osztrák 
kormány, Porosz kormány, Genf város; — Esztergomi érsekség, Kalocsai 
érsekség, Székesfehérvári püspökség. Pannonhalmi főaj^tság, örmény katbolikus 
püspökség, Zirczi apátság; — M. k. közigazgatási bíróság, M. k. posta- és táv- 
irdaigazgatóság, M. k. földtani intézet, M. k. szabadalmi hivatal, M. k. állam- 
nyomda, Orsz. meteorológiai és fölmágnességi intézet. Országos vízépítési 
igazgatóság, Budapesti keresk. és iparkamara; — M. k. központi statisztikai 
hivatal, Budapest fővárosi statisztikai hivatal, K. u. k. österr. Statistische 
Central-Commission, L^institut international de Statistique, Institut de bacté- 
riologie. (Lissabon), Kgl. geodätisches Institut (Potsdam). Geological Survey of 
Canada; — K. u. k. Kriegs- Archiv (Wien), K. u. k. Marine-Technisches- 
Komitee (Pola), Militàlr-Geograph. Institut (Wien), Smithsonian Institution (Wa- 
shington); — Múzeumok és Könyvtárak Orsz Tanácsa, Békés vármegyei köz- 
kórház, Bellevue Hospital (Nev-York), Hopkins Hospital (Baltimore), Middlesex 
Hospital, Steíánia-gyermekkórház, Magyar Tudományos Akadémia, Bécsi es. 
Tudományos Akadémia, Académie royale de Belgique, Académie de Pans, 
Accadémie dei Lincei (Róma), Preussische Akademie der Wissenschaften, 
Bács-Bodrog vármegyei tört. társ.. Budapesti magy. orvosegyesület, Hunyad- 
megyei tört. és régészeti társulat, Izr. magy. irodalmi társasáig. Kereskedelmi 
múzeum. Magy. fogorvosok egyesülete, Magyar iparművészeti társulat, Magyar 
jogászegylet, Magyar mérnök- és építészegylet, Műbarátok köre, Orsz. állatvédő- 
egyesület, Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Szilágyi István-kör 
Máramarossziget. Veszprémi gazdasági egyesület, Asiatic society of Bengal, 
Budapesti központi tejcsarnok. Club médical de Constantinople, Luvis et Qark 
(ingress (Portland), Mitteleuropäischer Wir tsc hafts- Verein; — Pathological 
Society of London, Wissenschaftlich-Humanitäre (Comité (Charlottenburg)t 
Buchhandlung Baer et Co. (Frankfurt a/M.), Buchhandtung Hesse Max (Leip- 
zig), Hinrichs Buchhandlung (Leipzig), Kilián Frigyes könyvkereskedése, 
Langenscheidl'sche Verlagsbuchhandlung (Berlin), Buchhandlung Vorwärts 
(Berlin). 

h) Szerkesztőségek: Bolond Istók, Borsszem Jankó, Budapesti Hírlap. 
Budapesti Közlöny, Budapesti Szemle, Büntetőjog Tára, Gresetz- u. Verord- 
nungsblatt, Gyógyászat Gyógyszerészeti Hetilap, Gyógyszerészeti Közlöny, Jézus 
Szentséges Szivének Hirnöke, Jogtudományi Közlöny, Kakas Márton, Központi 
Értesítő, Magyar Ipar, Magyar Mérnök- Építészeti Egylet Heti Értesítője, Magyar 
Nyelvőr, Magyar Orvosi Archívum, Magyar Peadagogia, Magyar Pénzügy, 
Magyar Zsidó-Szemle, Néppárt. Orsz. Középiskolai Tanáregyleti Közlöny, Pénz- 
ügyi Közlöny, Pester Lloyd, Pesti Napló, Reichsgesetzblatt für die im Reichsrate 
vertr. Länder, Religio, Rendeleti Közlöny, Tanítók Szava, Turul, Üstökös, 
Vasárnapi Újság és Zenelap. 

c) Könyvtárak: Brazília, Bibliotheca di Para; Budapest, Magyar Nem- 
zeti Múzeum könyvtára; Cambridge, Library of Harward University; Chicago, 
The John Crerar library; Frankfurt a M., Rothschild'sche Bibliothek; New-York, 
Public Library; (Jxford, Bodleian Library ; Prágai egyet, könyvtár; Stockholmi 
egyetemi könyvtár; Washington, Library of Carnegie Institution; Washington, 
Library of Congress. 

d) Magyar egyetemek és iskolák közül : Budapesti kir. m. tud.-egyetem 
Budapesti tud.-egyetem bölcsészeti kara, Budapesti kir. tudományegyetemi 



A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1906-ban 2n& 

növénykert, Budapesti tud.-egyetem sebészeti klinikája. Budapesti papnöven- 
dékek magy. egybázirodalmi iskolája, Kolozsvári tud.-egyetem, Kolozsvári 
egyetem orvosi kara, Budapesti József-műegyetem, Budapesti m. kir. állat- 
orvosi főiskola. Egri joglyceum. Fiumei cs. és kir. tengerészeti akadémia, 
Kecskeméti jogakadémia, Gyönki ev. ref. gymn., Sepsiszentgyörgyi gymnasium. 

e) Külföldi egyetemek és iskolák: Baseli egyetem, Bécsi egyetem. 
Berni egyetem, Bonni egyetem, Boroszlói egyetem, Coimbrai egyetem, Csemo- 
vitzi egyetem, Dorpati egyetem. University of Edinbourgb, Göttingai egyetem^ 
Greifswaldi egyetem, Halie-i egyetem, Jassy-i egyetem, Technische Hochschule, 
(Karlsruhe), Kopenhágai egyetem, Krakói egyetem, Lausannei egyetem. Lipcsei 
egyetem, Université de Lyon, Marburgi egyetem, Michigan college of Mmes,^ 
Columbia University (New-York), New- Yorki egyetem, Oxfordi egyetem, Párisi 
egyetem, Écol pratique des hautes études (Paris), Prágai egyetem, Strassburgi 
egyetem, Tübingai egyetem, Utrechti egyetem. Düsseldorfi Realgymnasium. 

B) Mag£i08ok : Ahn Friedrich, br. Ámbrózy Béla (Budapest), Dr. Angyal 
Dávid (Budapest), Dr. Asbóth Oszkár (Budapest), Dr. Bajza József (Budapest)^ 
Balch Th. W. (Philadelphia), Dr. Barbul Jenő (Budapest), Barth Job. Ambro- 
sius (Lipcse), Dr. Bárány Grerő (Budapest), Bergfert Árpád (Selmeczbánya), 
Berjot J. (Paris), Biró Hugó (Budapest), Bodrogh Pál (Budapest), Cretu Gr. 
(Bukarest), Csonka Ferencz, Danninger József (Pozsony), Damay Kálmán 
(Sümeg), Dévay József (Budapest), Dr. Dézsi Lajos (Kolozsvár), Diószegi Győző 
(Budapest), Dombováry Géza (Budapest), Domitrovich Ármin (Budapest), Dowson 
Walter (London), Drumár János (Debreczen), Dr. Druskovilz Helen (Witten- 
berg), Erményi Emil (Bécs), Dr. Esterházy Sándor (Kassa), Farretté Antonio 
(Róma), Felmann Jacob (HeJsingfors), Fehér Ipoly (Pannonhalma), Ferenczy 
Árpád (Sárospatak), Dr. Ferenczi Zoltán (Budapest), Fitos Vilmos (Budapest), 
Fülöp Sándor, Glaser Edward (München, Glein Karl (Ziegenhain), Goldberger 
Andor (Budapest), Gonzales Anastazio Alfaro (Costa Rica), Gyöngyösy László, 
Dr. Győry Tibor (Budapest), Haflkine W. M., Dr. Hantos Elemér (Budapest), Dr. 
Havas Rezső (Budapest), Dr. Hegedűs István (Budapest) Dr. Hegedűs Lóránt 
(Budapest), Dr. Herczegh Mihály (Budapest) Herman Ottó (Budapest), Hóman 
Bálint (Budapest), Horváth János (Budapest), Dr. Janovics Jenő (Kolozsvár), 
Iványi István, Kalmár J., Kassovitz Tivadar Brúnó (Budapest), Kautz Gyula 
(Budapest), Kemény Ödön, Kérészy Zoltán (Kassa), Klein Arthur (Budapest), 
Dr. Kövesligethy Radó (Budapest), Dr. Kraus Gusztáv (Franfurt a/M.), Kirsch 
Jenő (Budapest), Kudora János, Özv. gróf Kuun Gézáné (Maros-Németi), 
Kunos Ignácz (Budapest), Dr. Kuszkó István (Kolozsvár), Küzdényi Szilárd 
(Szolnok), Lázár Elemér (Budapest), Lindheim Alfréd (Bécs), Lőw Immánuel 
(Szeged), Dr. Márki Sándor (Kolozsvár), Merck E. (Darmstad), Mészöly Gedeon 
(Kúnszentmiklós), Dr. Michelis F. prof. (Frankfurt a/M), Dr. Mihályfi Ákos 
(Budapest), Milhoffer Sándor (Kassa), Milleker Bódog (Versecz), Némati Kálmán 
(Budapest). Dr. Nékám Lajos (Budapest), Niessen- Wiesbaden (Berlin), Orosz 
Ernő, Dr. Ortvay Tivadar (Pozsony), Palkó vies E. (Budapest), Pápay József, 
Paur Ödön (Budapest), Pékár Károly (Budapest), Perl Mihály (N.-Becskerek\ 
Petrunkevich Alexander, Pintér Jenő (Szeged), Dr. Radnai Rezső (Budapest), 
Dr. Radó Antal (Budapest), Br. Radvánszky Béla (Budapest). Rakovszky István 
(Budapest), Reitzer Béla, Ruszt József (Budapest), Salamon Henrik (Budapest), 
Sarmaságh Géza (Nyitra), Scalise Giuseppe, Seh mall Lajos (Budapest), Schwim- 
mer Róza (Budapest), Szabó Ervin, (Budapest), Shedd Cutler E. (Wichita), 
Dr. Simonyi Zsigmond (Budapest), Szilágyi József (Budapest). Dr. Soós Kálmán, 
Soliména Camillo, Szemere Miklós (Budapest), Tomka József, Tompa Imre 
(Brassó), Dr. Tóth István (Budapest), Tuzsou János (Budapest), Vali Ernő 
(Budapest), Vajda Viktor (Budapest), Várady Géza, Venetianer Lajos (Buda- 
pest), Walter Gyula (Esztergom), Dr. Weisz Miksa (Budapest). Yolland Arthur 
(Budapest), Dr. Young James of Kelly (Glasgow), Zemplényi Árpád (Budapest), 
Gróf Zichy János (Budapest). 



'256 Â budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1906-baii 

A külföldi könyvtárakkal és tudományos intéxetekkel való érintkezé- 
seinkről a következő jegyzék szól: 

Áuclandi (Új-Zéland) Free Public Library, Bécsi udvari könyvtár, Bécsi 
<isksz. tud. Akadémia könyvtára, Bécsi egyet, könyvtár, Bécsi K. K. Technische 
Hochschule könyvtára, Bécsi k. k. Institut f. Oesterr. GeschicbtsforscbuDg, 
Bécsi Stadtbibliothek, Berlini kir. könyvtár, Breslaui Stadtbibliothek, Cia- 
nowitzi egyet könyvtár, Deutsche Bibliographise Gesellschaft, Göttingai egyel 
könyvtár, Gráczi egyet könyvtár, Greifswaldi egyet, könyvtár, Krakói egyet 
könyvtár, Leideiii egyet könyvtár, Lembergi egyet könyvtár, Lipcsei egyet 
könyvtár, Mexikói Egyesült Államok Consulátusa, Müncheni Hof- u. Staats- 
bibliothek, Müncheni egyet könytár, Pólai k. u. k. Marine-Technisches-Komitée, 
Párisi Bibliothèque Nationale, Prágai egyet könyvtár, Strassburgi egyet köny?- 
Xár, Wolfenbütteli berezegi könyvtár. 



A budapesti magyar királyi tad. egyetem könyvtára 1906-ban 257 

I. TÁBLÁZAT. 

egyetemi konyvtair olvasótermét lAtogatók foglalkozási ág 
szerinti kimutatása az 1906. évben. 





1 




^ 


t 


I 


1^ 


1 


1 


E 

1 


1 


£ 


Jog- és álkmtud, hailgalé 


80 


72 


1 
31 1 15 


13 


Ô 


510 


346 


127 


61 


[260 


Orvofitanhallgató _ «. ... .. 


27 


26 


7; 7 


Ë 


5 


143 


114 


54 


20 


409 


BöícsészettanhaUgató ,„ ,. 


4a 


4B 


2A 


8 


8 


5 


526 


211 


78 


25 


772 


G y ógyszerésze Itan hallgató 


— 


— 


— 


— 


— 


— 


— 


1 


1 


•^ 


2 


Hittanliallgat« ... .„ ., „ 


— 


1 


1 


— 


— 


— 


3 


Î 


-l-l 


6 


Müegyelt?nii hallgató ... ... 


18 


19] 5 


6 


2 


3 


47 


32 


23 


14 


líÍS 


Köíép- és szakisk, tanuló 


1 


1 


- — 


B 


í 


2] 6 


Ô 


2 


13 


33 


AHatorvoslanhaílgaló .» .- 


3 


1 


Î 


^ 


1 


-[ 6 


6 


— 


1 


19 


Jog^ és államtüd, szigorló 


4 


— 


é 


1 


— 


2 6 


4 


1 


2 


24 


Orvostani i^igorlé 


■ — 


— 


^^ 


— 


^— 


. — — 


— 


— 


— 


— 


Bölcsészeti Síigorló .,. 

Og^^véíijelolt és joggya- 


-^ 


■ — 


— 


— ' 




— ' — 


— 


— ■ 


— 


— 


komok „ „. ... , ... 


13 


7 


8 


é 


9 


a 38 


29 


16 


4 


133 


Tanár- és tanítójelölt .. .. 


6 


S 


1 


— 


— 


- 12 


4 


i 


1 


27 


Magánzó 


2 





— 


— 


S 


^: 1 


1 


3 


1 


12 


Hivatalnok „ 


5 


7 


6 2 


4 


2l BB 


16 


4 


8 


82 


Hírlapíró és író ... 


1 


^ 


3 ^ 


2 


^^ 2 


2 


1 


. — 


11 


Tanár és tanító ... ... ... ... 


é 


B 


^^ _.-p- 





-1 13 


8 


h 


2 


35 


Og>^véd .. ... .. ^ ... 


1 
ÍJ — 


-i 1 


S 


-; * 


4 


3 


1 


16 


Orvos .,. „. ... ... „ ... ... 


^ ^_^ 


1 — 


__ 


- 1 3 


1 


1 


— 


6 


ï-eikész „ ^ 


_, 


-1- 


„_ 


- 1 




— 


^ 


1 


Katonatiszt ,., .„ „. 


. — 


^i- 


"~^ 


. 


í 





1 


H 


KereBkedö ^ - 





— 


1 




__ i 


— 


— 


— . 


— 


Mérnök .„ .. .. .,. _. 


1 


— ,. 


1 


. 


. — 


-1 ^ 


3 


1 


_^ 


9 


Művész . „ ,. .. ... 


„ 


^- 





„-^ 


— 


-1 1 


^ 





. — 


1 


Vegyész ... .« .., ... „ .. ... ._ 








. — 





â 


— ' 2 


.1^ 








4 


Műi páros .., , „. .. ,.. , 


1, 


2 


. 





-^ 


' 


2| 


1 


— 


6 


Gazdisz ... .„ ... .. ... .„ ., ... 


^.^ 


, 


^-^ 


- 


_» 


-^ 1 ^ 


. 


-^ 


^ 





Közigazg. tanf. halig. 


-^ '. — 








^ 


— 1 — 


— 


— , ^ 


^_ 


Gyógyszerész ... 


» 


.^^ 


— 


— ! — i' — 


. — 


1 _ 
~" 1 


— 


Állatorvos .,. ,„ .„ .„ .,. ... 
1 Összesen 


_ 1 ^' 


— 


1 


— i — 


— 


— 


212 


185 


9B 


45, 


52 


2Ü1155 


7^1 


323 


154 


3039 



A 3039 látogatási jogosultsággal bíró olvasó 52.987 
az olvasótermet és itt 57.946 művet használt. Az erre 
kimutatás a IL táblázatban foglaltatik. 

Maffjar KtajTnemle. 1908. III. fOzet. 



ízben vette igénybe 
vonatkozó részletes 



17 



258 A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1906-baii 



IL TÁBLÁZAT. 

Az egyetemi könyvtáx kOzolTasóterménelc forgalma 
as 1906. évben. 









A használt művek szakok szerint 




1 




Olva- 








A 




























A. 


B. 


C. 


D. 


E. 


F, 


G. 


H, 


U 




Hónap 


sók 
1 szege 




















használt 

mû?^ 
ôssz^ 




S 


1 
Î 


t 


1 




^1 

II 




il 

II 


1* 




Január 


6567 


29 


2568 


593 


1099 


615 


193 


1188 


558 


289 


7132 




Február .« 


7330 


3& 


2888 


621 


1221 


760 


22S 


1147 


779 


367 


8036 




Márczius ... 


7C©3 


25 


2913 


585 


1062 


677 


263 


1089 


719 


344 


7697 




Aprliia ... ... 


391é 


22 


1585 


4i4 


657 


422 


150 


635 


359 


181 


4135 




Május .. .. 


3880 


27 


1571 


451 


623 


337 


121 


669 


202 


211 


4201 




Június ... .» 


1385 


6 


588 


110 


221 


138 


67 


258 


77 


106 


im 




Szeptember 


2879 


Ifi 


999 


306 


340 


219 


118 


670 


308 


241 


322fi 




Október ... 


7110 


19 


2698 




911 


718 


259 


1088 


925 


42Û 


7704 




November 


75841 


14 


3001 


681 


1064 


683 


nà 


1035 


999 


430 


8145 




Deczeniber 


5305 


6 


1933 


630 


762 


597 


261 


666 


684 


391 


5800 




OssKcsen «. 


529S7 


109 


20742 


4967 


7979 


5161 


1898 


8435 


5590 


2980 


57946 




ki oU 


rasótere 


ni j 


iilius i 


^ auj 


r 
1 

|us£tua bób 


an ïi 


irva 


volt. 



































A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1906-ban 259 



III. TÁBLÁZAT. 

▲ budapesti egyetemi könyvtár tanári dolgozó- és folyóirati 
termében a bassnálati forgalom as 1906. évben. 





Az 


A hasz- 


Hónap 


olvasók 


nált mfivek 




száma 


száma 


Január ^ ^ ... .« .. ^ ... ... ... ... — ^ ... 


449 


640 


Február - 


425 


589 


Márczios ^ ... ... „. ^ ... — ... «. ... 


471 


638 


Április ... -. 


311 


425 


Május 


399 


544 


Június ... - ^ ... ... ... ... — 


241 


352 


Július -. ........... „ - 


— 


— 


Augusztus... ... ... -. 


— 


— 


Szeptember — 


361 


504 


Október -. 


464 


628 


November ... - ... ... ^ 


432 


603 




343 


495 


összesen 


3896 


5413 


Ax olvasóterem július és augusztus hób« 


in zárva volt. 





17* 



260 A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1906-ban 



IV. TÁBLÁZAT. 

A budapesti egyetemi könyvtár könyvkölosönBóei forgalma 
as 1906. évben. 



Hónap 


A 

kölcsönzők 


A kölcsön- 
vett művek 
száma 


Január „ 

Február 

Márczius ... .^ « „ 

Április 

Május ^ 

Június 

Szeptember 

Október ^ 

November ^ ^ „ _ 

Deczember 


257 
272 
315 
234 
292 
258 
191 
.300 
291 
225 


592 
655 
802 
634 

774 
881 
494 
890 
715 
518 


összesen 


2635 


6555 



SZAKIRODALOM. 



Gyulai^ Áugastus : Bibliography of english authors tvorks 
translated into hungarian language. (1620—1908.) Budapest. 
1908. Ármin Fritz. 8-rét. 48 lap. Ára? 

E kis füzeiké czélját illetőleg szerzője semminemű felvilá- 
gosítást sem ad ugyan, mégis kétségtelennek látszik, hogy elkészí- 
tése a londoni magyar kiállítással van kapcsolatban. Valószínűleg 
az a czél lebegett szerzőnk szeme előtt, hogy az Earl's courtban 
megforduló angol közönséget tájékoztassa arról a hatásról, melyet 
az angol (és amerikai) irodalom szellemi életünkre tesz; de miként 
a kellő előkészület nélkül rendezett londoni magyar kiállítás csak 
igen halvány képet nyújt hazánk kultúrájáról és iparáról, úgy a 
Gyulai Ágost úgy látszik szintoly hamarosan összerótt füzetkéje 
is szerfölött hiányosan számol be az angol-amerikai irodalom 
magyarra fordított termékeinek valóban hosszú soráról. 

Hogy Gyulai az angolból fordított magyar művek mily tekin- 
télyes részéről nem bír tudomással, azt műve első három, a szép- 
irodalom főműfígainak szentelt, csoportjából (az elbeszélő próza- 
irodalmat a szokásos Fiction helyett Romances kitétellel jelöli) 
kimaradt következő adalékok mutatják: 

1. Gray Tamás, Elégia egy római temetőre. Roma, 1827. — 

2. Hervey, Sírhalmai. Fordította Pétzéli József. Pozsony, 1790. — 

3. Longfdlow, Hiavata. Fordította BernátsJcy F. Budapest, 1883. — 

4. Lowth, Hercules választása. Bécs, 1791. — 5. Milton, 
Elvesztett paradicsom. 2. kiadás. Kassa, 1817. — 6. Tennyson, 
Király-idillek. Fordította Csukássy J. Budapest, 1876. — 7. Young, 
Éjszakái. Fordította Pétzeli József. 2. kiadás. Pozsony, 1795. — 
8. Ugyanaz. 3. kiadás. U. o., 1815. — 9. Levis, (sic) Eggy óra. 
Tüneményes varázsjáték. Kassa, 1829. — 10. Marloiv^ Faust. For- 
dította Londesz Elek. Arad, 1894. -— 11. Shakspere^ A szentiván- 
éji álom. Fordította Arany János. Bécs, 1880. — 12. Ugyanaz, 

János király. Fordította Arany János. 5. kiadás. Budapest, 1895 

13. Alexander Mrs., Az ő ellensége. 2 köt. Budapest, 1894. 
(Pannónia). — 14. Barcley North, A gyémántgomb. Budapest, 
1890. — 15. Beecher Stowe, Tamás bátya gunyhója. Átdolgozta 



262 Szakirodalom 

Darvay Mór. 2. kötet. Budapest, 1903. — 16. Bunyan, A zarán- 
dok útja. Fordította Szabados Béla. Űj kiadás. Budapest, é. n. — 
17. Collins, A vérpad. Budapest. 1887. — 18. Cooper, Bőr- 
harisnya, Átdolgozta Hevesi Imre. Budapest, é. n. — 19. Mrs. 
Craik, Garland lelkész leánya. Fordította Végh Arthur. Budapest, 
1903. — 20. Crawford. Via crucis. Fordította Sziklai Budapest, 
1902. — 21. Ugyanaz. Színész és gróf leány. ü. o. — 22. Dickens, 
Twist Olivér. Vácz, 1872. — 23. Doyle, A nyomorék. Fordította 
Milton Oszkár. Budapest, 1905. — 24. Ugyanaz. A tánczoló 
emberkék. Fordította ugyanaz. Budapest, 1905. — 25. Ugyanaz. 
A flotta-szerződés. Fordította ugyanaz. Budapest, 1906. — 
26. Ugyanaz. Az aranyszemüveg. Fordította ugyanaz. Budapest, 
1905. — 27. Ugyanaz. Sherlock Holmes mint betörő. Fordította 
ugyanaz. Budapest, 1905. — 28. Ugyanaz. Sherlock Holmes meg- 
kerül. Fordította ugyanaz. Budapest, 1905. — 29. Ugyanaz, öt 
narancsmag. Fordította Kemény Aladár. Budapest, 1905. — 

30. Ugyanaz. A sárga arcz. Fordította ugyanaz. Budapest, 1906. — 

31. Ugyanaz. A négyek jele. Fordította ugyanaz. 2 köt. Buda- 
pest, 1906. — 32. Ugyanaz. A beryll-fejdísz története. Fordította 
ugí'anaz. Budapest, 1905. — 33. Ugyanaz. A vöröshajúak szövet- 
sége. Fordította ugyanaz. Budapest, 1905. — 34. Ugyanaz. A mér- 
nök hüvelykujja. Fordította ugyanaz. Budapest, 1906. — 35. Ugyanaz. 
Furcsa hivatal. Fordította ugyanaz. Budapest, 1906. — 36. Ugyanaz. 
Haramia-fogás. Fordította ugyanaz. Budapest, 1906. — 37. Ugyanaz. 
A véres boszú. Fordította Tilry Gyula. Budapest, 1903. — 

38. Ugyanaz, A ki legyőzte Sherlock Holmest. Budapest, 1903. — 

39. Ugyanaz. Utazás a halál torkába. Fordította Zigány Árpád. 
Budapest, 1904. — 40. Ugyanaz. Egy veszélyes kirándulás. — 
A Koroskó tragédiája. Fordította Kövér Ilma. Budapest, 1903. — 
41. Ugyanaz. A feltámadt detektív. Fordította Tábori Kornél. 
Budapest, é. n. — 42. Ugyanaz. A Uings-gylandi rejtély. Buda- 
pest, 1903. — 43. Ugyanaz. A vöröshajúak szövetsége. Fordí- 
totta Akavtisz Viktor. Budapest, 1902. — 44. Ugyanaz. Sherlock 
Holmes ujabb kalandjai. Fordította Mikes Lajos. Budapest, 1903. — 
45. Ugyanaz. Sherlock Holmes kalandjai. Budapest, 1903. — 

40. Ugyanaz. Egy család réme. Budapest, 1905. — 47. Egan, 
Szivek harcza. 3 kötet. Budapest, 1878. — 48. Fidlerton, Csodá- 
latos, de való. 2 kötet. Temesvár, 1867. — 49. Ugyanaz. A jegyző 
leánya. Kalocsa, 1881. — 50. Ugyanaz. Laurenczia. Budapest, 
1892. — 51. Frank Lee Benedict, St. Simon unokahuga. For- 
dította Mndrony Pál. 2 köt. Budapest, 1879. — 52. Garland, 
Sötél zsarnokság. Fordította Scliöpflin Aladár. Budapest, 1907. — 
53. Gordon, Rezeda kisasszony. Fordította ugyanaz. Budapest, 
1907. — 54. Gray. Küzdelmes szerelem. Budapest, 1906. — 
55. Günther A. Hűségért hűséget. Budapest, é. n. — 56. James, 



Szakirodalom 263 

Robin Hood. Fordította Petőfi Sándor. 2. kiadás. Pest, 1873. — 
57. Kipling, Gyermek mesék. Fordította Mikes L^os. Budapest, 
1903. — 58. Montgomery A., A CliíTordok. Kalocsa, 1875. — 
59. Morris W. S., Nem házasodunk. Budapest, é. n. — 
60.. Ouida, A válóperek háza. Budapest, 1890. — 61. Richmond, 
A tejárus leány. Budapest, 1886. — 62. Bufßny J., Parayreenék 
a párisi világtárlaton. Fordította Mudrony Pál. Budapest, 1876. — 
■63. Sheenan P. A., Az én új káplánom. Fordította Czihlay 
Lajos. — 64. Ugyanaz. Delmege Lukács. Budapest, 1905. — 
65. Stoker^ Drakula. Budapest, 1898. i — 66. Stockton. Vízen 
^s szárazon. Budapest, 1905. — 67. Swift ^ Gulliver utazásai.. 
Pest, 1865. — 68. Ugyanaz. Átdolgozta Hoffmann F. Budapest. 
1891. — 69. Thakeray, A négy György. Fordította Szász Béla. 

2. kiadás. Budapest, 1893. — 70. Wallace, Ben Húr. Fordította 
Szekrényih9^os.2 kötet, 2. kiadás. Budapest, 1895. — 71. Ugyanaz. 

3. kiadás. Budapest, 1901. — 72. Ugyanaz. Fordította Török 
Jenő. 2. kötet. Budapest, 1904. — 73. Wilde, Gray Dorian arcz- 
képe. Budapest. (Országos Magyar Irodalmi r.-t.). — 74. Ugyanaz. 
A boldog herczeg. Fordította Iván Imre. Budapest, 1904. — 
75. Ugyanaz. De profundis. Fordította Sztankay Géza. Budapest, 
1905. — 76. Wilson A. E., Regina. 2. kötet. Budapest, 1878. - 
77. Wiseman, Fabiola. Fordította Holló Mihály. Pest, 1856. 

íme, 77 olyan könyvczím, a melyek létezéséről Gyulai mit- 
sem tud, pedig nem egy közülök a magyar irodalomtörténetben 
is bír jelentőséggel. S megjegyzem, hogy ez adalékok koránt sin- 
csenek jelen sorok írójának valamely régóta felgyűlő adatkészle- 
téből merítve, hanem egyszertíen a Magyar Nemzeti Múzeum 
könyvtárának az angol költészetet tartalmazó szakkatalógusából 
vannak kijegyezve, alig másfél napi fáradtsággal. Valóban elszomo- 
rító, hogy ezen kényelmes segédeszköz a szóban forgó biblio- 
gráfia összeállítójának elkerülte a figyelmét s hogy Oyulai nem tar- 
totta érdemesnek munkája megszerkesztésénél felhasználni annak 
a közkönyvtárnak az anyagát, melynek legfőbb programmpontját 
a hungaricák összegyűjtése teszi. 

Ily hiányokért csak sovány kárpótlás, hogy Gyulai jónak 
látja Wilde Saloméját elhódítani a francziáktól s az angol iro- 
dalmat gazdagítani vele. 

S miként az anyag teljessége, úgy bibliográfiai feldolgozása 
is szerfölött hiányos, dillettáns munka. A könyvek rétnagyságára, 
lapszámozására, nyomtatójára nem terjed ki, a fordítók nevét 
sokszor mellőzi s a szerző álnevét illetőleg egyöntetű eljárást nem 
követ. így Dickens regényeit mindig a szerző neve alatt veszi 
fel s Boz, alól még csak nem is utal; ellenben a Bronte nővé- 

> Oyulai csupán az 1906-iki kiadást ismeri, de hogy ez már a máso- 
dik, nem említi. 



_f 



26é Szakirodalom 

reknek Angliában még ma is kedvelt s az új kiadásokban kizá- 
rólag nevük alatt megjelenő regényeit csakis egykori álnevük^ 
Currer Bell alatt találjuk fel s az egész jegyzékben hasztalanul 
keressük a Bronte-k nevét. 

Ellenben dicséretes gondolat volt szerzőnktől az egyes könyv- 
czimek mellé záijel közt kitenni a munka angol czimét is, miután 
köztudomású, hogy a fordítók épen a czímekkel járnak el a leg- 
szabadabban és sokszor annyira kiforgatják eredeti mivoltából 
hogy nem egy kellemetlen csalódást okoznak a gyanútlan olva- 
sónak, a ki az ty czim alatt már ismert történettel találkozik. 
Csak az a baj, hogy szerzőnk itt is a könnyebb végét fogta a 
dolognak s nagyrészt csupán azon ezímek eredetyét közölte, 
melyek legközelebb álbiak az eredetihez, míg ott, hol az eredeti 
czímet csupán az illető munka ismerete alapján lehetne megálla- 
pítani, ez a közlés legtöbbször hiányzik. Helytelen az is, hog)' 
egyik-másik novellás kötet magyar czimét egyszerűen lefordítja 
angolra s ezzel azt a látszatot kelti, mintha ilyen elnevezés alatt 
jelent volna meg az eredeti, holott a czímet a fordító egészen 
önkényesen alkotta. így például Wilde Oszkárnak tudtunkkal soha- 
sem jelent meg Three tales czíniű kötete s Oytdai munkájában 
mégis így szerepel egyik novellagyiyteménye, mely alighanem a 
The Jiappy Prince and other storiesj vagy a The Hause of 
Pomegranates czímű kötetből került ki. 

Sajtóhibát aránylag keveset találtam; azok a legbosszan- 
tóbbak, melyek a neveket éktelenitik el. Például György Ilona 
Oyâry Ilona helyett a 28. lapon. Ide szeretném sorolni szerző 
azon botlását is, mintha Peverü lovag-nak Smith J. G. volna a 
szerzője. S. 

Leidinger Georg. Die Teigdrttcke des fünfzehnten Jahr- 
hunderts in der K. Hof- und Stautsbiblioihek München. München 
é. n. (leorg G. W. Callweg. 4-rét, 31 1., 29 műlap. Ára hártya- 
borítékban 90 márka. 

A sokszorosító művészet bölcsőkori termékeinek egy érdekes 
sorozata, mely szinte kizárólag unikumokból áll, tésztanyomatok 
(Teigdrucke, empreintes en pâte, impressions in paste) elnevezése 
alatt ismeretes a szakemberek előtt. Miután Pusztai Ferenez 
nyomdászati encziklopédiájában ^ igen szűkszavúan, alig 4 sorban 
végez evvel a XV. század második felében, s nem mint Pisztai 
állítja, e század elején dívott sajátszerű eljárással, talán nem lesz 
érdektelen röviden összefoglalni azokat a fejtegetéseket, melyekkel 
Leidinger jelen díszes munka bevezetésében a tésztanyomás 
homályos technikáját megvilágítani törekszik. 

> 440. lap. 



Szakirodalom 26& 

Szerinte a tßsztanyomatok elkészítése a következő. A papir- 
felületet vékony tésztamasszával kenték be, melynek kémiai össze- 
tételét mindeddig nem ismeqük ugyan, de a mely valószínűleg^ 
enyves, gyantás s egyéb ragacsos részeket tartalmazott. A még 
nedves tésztarétegre azután rányomták a képet ábrázoló metszett 
rézlapot, melynek nyomási felületét vagy azon üresen hagyták, 
vagy ezüst-, aranyfüsttel, illetve fekete festékkel kenték be. Máskor 
viszont nem a rézlapot vonták be festékréteggel, hanem a tészta 
felületét szinezték meg. Mindkét esetben a nyert lenyomat szín- 
árnyalatai a rézlap felületének egyenetlenségétől függtek. 

A tésztanyomatú képek magassága 36 és 264 mm., széles- 
sége pedig 27 és 190 mm. közt ingadozik. A legkisebb lap felü- 
letének méretei 36X27 mm., a legnagyobbéi pedig 260X190, 
illetve 264X184 mm. A leginkább kedvelt méretek lÖ— 11 mm. 
magasság és 7 — 7*8 mm. szélesség. 

A tésztanyomatok kéziratok díszítésére szolgálnak, egy részük 
a kódexek egy-egy üres lapjára, sőt néha a szöveg közé van 
ragasztva, de a többség a kötéstáblák belső felületére lett föl- 
erősítve. 

A tésztanyomatok tárgyát kizárólag a szentírásból merí- 
tették, bár van egy-kettő közöttük, mely díszítő motívumok ábrá- 
zolására szorítkozik. Készítésük ideje a XV. század második 
felére tehető, s úgy látszik főleg Bajorországban s Ausztriának 
ezzel szomszédos részeiben virágzott ez a technika. 

A tésztanyomatok számát W. S. Schreiber, Manuel de- 
l'amateur de la gravure sur bois et sur métal au XV® siècle 
czímű művében 98-ra teszi, melyek közül 96 unikum. Ilyen ter- 
mékekben leggazdagabb a müncheni K. Hof- und Staatsbibliothek,, 
mely 34 darabot őriz. Magyarországról a budapesti tudomány- 
egyetem szerepel a jegyzékben két darabbal. 

Leidinger bevezetését a müncheni könyvtárban őrzött 34- 
tésztanyomat tüzetes leírása követi, ezek közül 29 kézzel színe- 
zett másolatban van a műhöz csatolva; a másolatok a lehetőségig 
hűek, habár az eredetiek sokszor rongált állapotából kifolyólag a 
legtöbbjéről alig lehetne a szerző leírása nélkül megállapítani, 
hogy mit is ábrázol tulajdonképen. Dr. Oiilyás Fái 

Oiehlow^ Kari : Kaiser Maocimilians I. Oebethiich mit Zeich- 
nungen von Albrecht Dürer und anderen Tcünstler. Facsimile- 
druck der Kunstanstalt Albert Berger in Wien. Wien, 1907. Selbst- 
verlag der Herausgebers. 2-rét. 8, 31, 2, 157. 1. Ára 500 M. 

I. Miksa császár híres imakönyve Dürer és Eranach Lukács 
széhrajzaival egyike a müncheni könyvtár legritkább látványossá- 
gainak. Külön e czélra metszett szép nagy góth betűkkel van 
nyomtatva hártyapapiron az augsburgi ScJwnsperger által s nyom- 



266 Szakirodalom 

tatása ideje 1513 vagy 1514. év. Egyes betűit virág- és fonat- 
motivumok díszítik ügyes kéziratmásolók műveit utánozva. Â ritka 
szép töredéket a XVI. század végén szerezte meg a buzgó Dürer- 
gyi^tő Miksa, később bajor választó, még pedig Oranvdla bíboros 
örököseitől, a kié volt az egész könyv. 

A bíboros gyűjteményét ugyanis halála után, 1586-ban Mad- 
ridból Besançonba vitték. A szintén szenvedélyes gyűjtő, II. Rudolf 
császár megvásárolta Oranvella JDÄrer-metszeteit ; de az imakönyv 
elkallódott megbízottai kezén, elég szerencsétlenül két részre osz- 
tották, nagyobb része Münchenbe került, a többi, megfosztva kö- 
tésétől, szennyes állapotban Besançonban maradt, a hol utolsó 
tulajdonosa halála után, 1827-ben a közkönyvtár szerezte meg. 
Ez is szélrajzokkal van ellátva, de jelentéktelenebb művészek 
kezétől. 

A müncheni töredékre 1808-ban Stuxnernek Dürer rajzairól 
készült kőrajzai hívták fel a figyelmet, melyek QœtJie lelkesedését is 
felköltötték, de a könyv története akkor már feledésbe ment, egy 
ideig azt hitték, hogy valamely bajor herczeg ájtatosságának szol- 
gált forrásául. Csak később derítették ki, hogy az, a kinek számára 
e rajzok készültek, maga I. Miksa császár volt. Még néhány év előtt 
az volt a közhit, hogy a császár kora legjelesebb művészeit fog- 
lalkoztatta abból a czélból, hogy saját használatára mesteri toll- 
rajzokkal diszittesse ezen, a maga nemében páratlan pazar kiállí- 
tású pergamen imakönyvet Még akkor is, mikor már a könyv 
többi példányait is fölfedezték (jelenleg négyről tudnak, és pedig 
a Vatikánban, a bécsi udvari könyvtárban, a British Museumban 
és Sir Thomas Brooke magánkönyvtárában), sokáig úgy tekintették 
ezeket, mint véletlenül fennmaradt próbalevonatokat, melyek e 
fő mestermű kidolgozása közben készültek. Annyi igaz is, hogy 
mindenik példány különbözik valamiben a többitől, különösen a 
vörösen nyomott initiálék tökéletessége szempontjából. Ebben a 
tekintetben némelyik egyszerű példány felül is mújja az íUusz- 
tráltat. A többi négy példány is pergamenre van nyomtatva. 
Azonkívül Bécsben a könyv kisebb kiadásából is létezik egy pél- 
dány papíron, csaknem ugyanazzal a tartalommal. 

E kisebb kiadás létezéséből, valamint a császár használa- 
tára szánt, 1508-ból eredő jegyzőkönyv eme följegyzéséből : »gebeet 
buechl ain ordinarij, das ander extraordinarij« — meríti Oiehlow 
a könyv eredetére vonatkozó föltevéseit. 

Szerinte tény, hogy a könyv Miksa császár személyes fel- 
ügyelete alatt készült s ő a szerzője is több imának, de ő ezt a 
Szent György lovag-rend használatára készíttette. Egy nyomtatott 
imádságos könyv eszméje a császár fejében már koronázása és a 
törökök elleni háborúterve idejében fölmerült. Ez időben nagy 
érdeklődést tanúsított az apja, III. Frigyes császár által alapított 



Szakirodalom 267 

katonai Szent György-rend föltámasztása iránt s különösen a 
hitetlenek ellen Magyarországon folytatott háborújában akarta 
őket felhasználni. Â határozottan egyházi jellegű rendnek azonban 
számos világi konfratemitása is volt. Á rend és a konfraternitások 
érdekében rendelte el Miksa császár az imádságos könyv kinyo- 
matását és pedig kétféle kiadásban, melyek közül egyik perga- 
menre nyomatott folio-alakú díszkiadásnak volt szánva külön 
betűkkel, a rend előkelőbb tagjai számára, kik közt uralkodó 
fejedelmek is voltak, a másik pedig rendes betűkkel papirra 
nyomott quart-kiadásnak, a confraternitasok kevésbé kiváló tagjai 
számára. Ez volna az értelme a jegyzőkönyvben előforduló meg- 
különböztetésnek rendes és rendkívüli »gebeetbuechU között. 

S valóban a szöveg szerkesztésében eszközölt pótlások, össze- 
vetve egy korábbi kézirattal, valószínűvé teszik azt, hogy a módo- 
sítások egy katonai rend szükségletei szempontjából történtek, a 
melynek statútumai közt különösön nagy súly volt fektetve a 
szigorú lelkigyakorlatokra. Erre mutat a Szentkereszt ofiiciumának 
beigtatása s több más szenthez intézendő imádság, melyek mind 
vonatkozásban álltak a török ellen megindítandó háborúval. 
Magának Szent Györgynek, a rend patrónusának nevéhez több 
imádság is fűződik 

A nyomtatás nem haladt előre oly gyorsan, mint kellett 
volna. Miksa császár még 1513-ban is tiz imakönyvet kér, de 
augsburgi ügyvivője, Conrad Peutinger csak egyet képes küldeni. 
Sőt, mikor már a könyv teljesen készen állt és czímlapját meg- 
kapta is, több lap maradt elől üresen, várva az imádságos köny- 
vek egyik lényeges részének, a naptári résznek elkészültét. A nap- 
tár volt a késedelmezés tulajdonképeni oka, mert a császárnak 
a naptári részt Rómába kellett előbb elküldenie, hogy megkapja 
a pápa beleegyezését ősei közül néhánynak neve beigtatására, a 
kiket szentekül tiszteltek, mielőtt még a kanonizáczió szabályai 
meg lettek volna állapítva. A pápa meg is adta hozzájárulását, 
de csak Miksa halála után. 

Mint akkori idők szokásai szerint a franczia »livres d'heures« 
s a »Hortulus Animae« számos német kiadása, a Szent György 
lovagok számára rendeltetett imakönyv is oldalszélein fametsze- 
tekkel volt tervezve. 1515-ben, mikor már a szöveg a naptári 
rész kivételével elkészült, l^eutinger szétosztotta azt az azon 
időbeli leghíresebb fametszők közt, a legnagyobb rész Dürer 
Albertnek jutott. A szélrajzok barna, sárga, zöld, ibolyakék, bíbor 
és rózsaszín festésben, a Dürer iskolájához tartozó művészek 
szokásos színeiben kerültek kivitelre. Az ívek egy része Nürn- 
bergbe, más része Wittenbergbe került Cranach-hoz, Néhány ív 
Augsburgban maradt, ezeket a feledésből csak újabban kiragadt 
Jörg Breii díszítette, a kinek eredetileg jelöletlen rajzait, a későbbi 



268 Szakirodalom 

korban M. A. (Mathias von Âschaffenburg) jelzéssel látta el vala- 
mely tudákos műismerő. Részt vett a munkában a H. D. jel alatt 
rejtőző Hans Dürer is, Albertnak tizenkilencz évvel IQabb öcscse, 
az öreg, Magyarországból kivándorolt ötvösnek tizenhetedik gyer- 
meke, a ki valószinűleg 1530-ban Krakkóban halt meg a lengyel 
király udvaránál. 

Miksa császár imakönyvének legnagyobb nevezetességét termé- 
szetesen a Dürer-metszetek képezik. Nem a legjobbat a^ják ugyan 
a nagy mestertől, a ki rendelésre nem szeretett dolgozni, de 
azért mégis tanúi kifogyhatatlan leleményének és fantázi^ánaL 
Kalligrafikus díszeit sokan gáncsolják hidegségökért De a figurális 
rajzok a valódi Dürer Albertet mutatják, fönsége, pajzán humora, 
finomsága minden változatában. A mély vallásos inspiráczió és 
a decorativ hatás valóságos remekei a két szembetett oldalt el- 
foglaló Angyali üdvözlet, a Szentháromság a megfeszített Krisz- 
tussal s a purgatóriumbeli lelkeket kiszabadító angyalok. Gyönyörű 
rajz a Stymphali madarak is, hárpiák képében, míg a város falain 
kívül játszó német banda, melyre egy madár a fatetőn megvetőleg 
figyel, továbbá az a rajz, a melyben egy ravasz róka kandikál a 
megriadt tyúkokra és kakasokra, mesterművei a mulattató 
humornak. 

E rajzok reprodukcziói már ismételten közzététettek, külön 
a Düreréi s külön a Cranachéi is. Magát az imakönyvet azonban 
a maga egészében csak most bocsátja először közre Oiehlow 
fénynyomattal kombinált fotolitografiákban. A kiadás alapjául a 
müncheni-besanconi töredékek szolgáltak, melyeket a bécsi és 
BrooJce-íéle példány megfelelő lapjai egészítenek ki. 

Minket ez az irodalmi esemény különösen érdekel, nemcsak 
a híres illusztrátor magyar származásánál fogva, de annál a 
kapcsolatnál fogva is, melylyel az imakönyv keletkezésének kö- 
rülményei történelmünk egy dicsőségteljes korszakához fűződnek. 

— r. 

Coekerell Sidney C. The Gorleston Psalter. Ä manuscript 
of the heyinning of the forteenth century in tJie library of C. 
W. Dyson Perrins. London, 1907 Chiswick Press. 2-r. 49 U 
XXI. tábla. Ára £ 8. 15/(5. 

Sidney C. CocTcerell szerint a festett kéziratoknak négy fontos, 
sajátosan angol typusát különböztethetjük meg. Ezek a X. és XL 
századbeli, nagyrészt Winchesterben készült zsoltáros könyvek, 
a Xll. és XIII. század elejéről való, hihetőleg Yorkra visszavezet- 
hető vestiariumok, a XIII. századi apokalypsisek, melyek részben 
Canterburyben vagy St. Albansban készülhettek, s végre a XIV. 
század első felében készült nagy s gazdagon miniált zsoltáros 
könyvek, melyek az artoisi és franczia flandriai iskolák erős 



Szakirodalom 269 

hatását tükröző s mégis sajátosan nemzeti keletangol iskola ter- 
mékei. E keletangol iskola fő jellemvonása a pompázó írás és 
a pazar dísz alkalmazása, élénk szinek s férQas rajz. A széleket 
egész és fél keretrajzok s drôleriek diszítik. Vörös- meg zöldszínű 
szőlő-, tölgy vagy magyallevél, közbeszórt százszorszépekkel, köröm- 
virágokkal s pimpinellákkal bőven alkalmaztatnak rajtuk. De leg- 
jellegzetesebb motívumuk a hol profilban, hol kiterítve ngzolt fűré- 
szelt szélű levél, melynek kék színe színes, vagy aranyozott háttérről 
emelkedik ki. E keletangol iskola legrégibb terméke az 1250—70 
körül készült pompás zsoltáros könyv, mely a Duke of Rutland 
gyűjteményének egyik legnagyobb darabja. Ezt követik az 1281— 84- 
ből való Tenison Psalter első lapjain látható miniatűrök, melyek 
sokban megegyeznek a bruxellesi s az oxfordi, kétségkívül Peters- 
borough-ban 1300 körül miniált, zsoltáros könyvek festményeivel. 
Több más, részint magántulajdonban, részint az oxfordi, cam- 
bridgei, s egyéb nyilvános könyvtárakban őrzött, kéziratos könyv 
díszítése szintén ez iskolára vall. Az iskola virágkora azonban a XIV. 
század húszas éveibe tehető. E korszak termékei közül a követ- 
kező négy mutat szorosabb kapcsolatot: a Douaiban őrzött zsoltáros- 
könyv, a Yates Thompson tulajdonában lévő St. Omer-Psalter, 
az Ormesby-Psalter s a jelen díszes kiadványban leírt Gorleston- 
Psalter, mely C. W. Dyson Perrins tulajdona. 

A példány történetét a következőkben ismertetjük. Cockerdl 
szerint a szóban forgó zsoltáros könyv alighanem Royer Le Bigor^ 
Norfolk ötödik gróQa, Anglia marshallja számára készült s az 
eredeti tulajdonos halála után talán a norwichi prioratusba 
került, legalább a XIV. század második feléből hozzátoldott spe- 
cziáUs litánia erre mutat. A reformáczió idejében alighanem ismét 
világi kézre került s Erzsébet királynő ideje óta teljesen meg 
van világítva a sorsa. Ez időben u. i. egy bejegyzés szerint Sir 
Thomas Corntuallis-é (1519—1604) volt, a ki Mária királynő idejé- 
ben Suffolk parlamenti képviselője volt s Erzsébet trónralépte 
után, mint hithű katholikus, visszavonult a közélet teréről. Utána 
a zsoltáros könyv fiúról-fiúra szállt, a család férfiágának 1823-ban 
történt kihaltáig. Ekkor a könyv, az űrlapon található bejegyzés 
szerint, Richard AldworthrNeville-nek^ a legidősebb Cornwallis' 
leány férjének, a későbbi Brayhroohe bárónak a tulajdonába került, 
a kinek unokája, a hatodik Braybrooke báró 1904-ben eladta a 
családi ereklyét jelenlegi tulajdonosának. Kötése újabbkori, az 
1794. és 1813. évek közé eső időből való. 

A 14 3/4 X 9 V* hüvelyk átmérőjQ kézirat 228 levélből áll 
s 13 nagy minaturát tartalmaz. E nagy miniaturák közt legdísze- 
sebb a nyolczadik levélen látható B betö, mely Krisztus törzsfáját 
ábrázo^a s kacskaringói közt 31 alakot tartalmaz ; a betűből 
kiágazó indák által alkotott lapszélkeret pedig 15 király és próféta 



270 Szakirodalom 

alakját s több bibliai jelenetet tartalmaz. E nagy miniaiarákon 
kívül a könyvben még 188 kétvonalas kisebb kezdőbetűt találunk, 
melyek közül 145 kaeskaringói közt alakos ábrázolásokat is tar- 
talmaz. Ez ábrázolások nem tanúskodnak fényesebb képzelőtehet- 
ségről s rendesen az illető zsoltár kezdőszavainak szószerinti meg- 
jelenítésére törekszenek. 

Szerző, mind e rajzok részletes leírását huszonegy remek 
kivitelű fénynyomatú reprodukczióval élénkíti. E reprodukcziók 
közül csupán tizennégy vonatkozik magára a Oorleston-esoUár- 
könyvre, a többi a 8t. Omer-Psalter, a DotuU-Bsalter, u 
Ormesby-PsaUer és az ArundeUPsaUer-hől hoz analógiákat 

G-s. 

Dorez^ Léon: Les manuscrits à peintures de la biblio- 
thèque de Lord Leicester à Holkham Hall, Norfolk. Paris, 1908. 
Ernest Leroux. 2-rét. 4, 108 1. 60 tábla. Ára 125 frcs. 

A norfolki grófság egyik jelentéktelen falucsk^ában, Holk- 
hamban, remek park közepében emelkedik a Leicester grófok 
kastélya, a hol ma is őrzik azokat az irodalmi s művészeti kin- 
cseket, melyeket Thomas Coke, későbbi Leicester gróf halmozott 
fel a XVIII. század második tizedében, európai körútja alatt 
E jelentős gyűjteményt ép oly sok ízléssel, mint áldozatkészség- 
gel egészítette ki örököse és unokaöccse Thomas William Cokcy 
a kinek élete belenyúlik a múlt század közepébe. A jelenlegi tulaj- 
donos, Leicester lord nem igen fejleszti a gyQjteményeket, de 
gondosan őrködik épségükön és készséggel nyitja meg az érdek- 
lődő kutatók előtt. E készségének adta tanújelét azzal is, hogy 
lehetővé tette jelen fényes kiadvány megjelenését, mely az 
Académie des Inscriptions et des Belles-Lettres s a Société des 
Bibliophiles français támogatásával Ernest Leroux párisi kiadónál 
látott napvilágot. 

A munka 60 műlapot tartalmaz, melyek egyszínű fény- 
nyomat-másolatokban csak halvány fogalmat adhatnak a Leicester- 
gyüjtemény miniált kéziratainak színpomp^áról. Az 59. lap magyar 
vonatkozású, a mennyiben II. Ulászló király czímere díszlik ngta. 
Bővebb leírását s kisebbített hasonmását jelen füzetünk vezető 
czikkelyében találja meg az olvasó. A többi műlap minket köze- 
lebbről nem érdeklő, igen különböző proveniencziágú kódexek 
miniált lapjait mutatja be, melyek az olasz, német, angol, franczia 
s flamand miniatura-festészet egyes korszakairól adnak képet. 
A táblák egy része néhány érdekes bekötést ábrázol. 

A gazdag anyagból érdekes múltjánál fogva kiemeljük azt a 
négy angol-szász, illetve német XI— XIII. századi evangéliumos és 
misés könyvet, mely az első 21 táblán van bemutatva. E kéz- 
iratok a weingarteni apátságból valók, a honnan 1807-ben 



Szakirodalom 271 

Thiébault tábornok küldte el őket Parisba, mint a hadizsákmány- 
ból őt megillető részt s 1818-ban kerültek vétel útján az angol 
főúr birtokába. A weingarteni klastrom kézirati gyűjteményének 
javarésze a párisi Bibliothèque Nationale-t volt hivatva gyarapítani, 
míg a maradékot Thiébault a fuldai könyvtárba kebelezte be. 
Miniatüijeinek változatos elrendezésével tűnik ki a 30—39. 
táblákon bemutatott biblia, mely Észak-Olaszországban készült a 
XIV. sz. második felében s a hagyomány VII. Kelemen ellen- 
pápával hozza kapcsolatba. Készítője felől eltérők a vélemények. 
William Kanny Ottley 1813-ban írt már róla s Giotto-nak tulíg- 
donította, míg A. Ve^ituri ama véleményének ad kifejezést, hogy 
német hatás alatt álló milanói mesterek munkája. Végleges ítéletet 
Dorez nem koczkáztat meg, későbbre igéri ezt, egy. a Leieester- 
bibliával szorosabb rokonságban álló biblia-csoportról kiadandó 
tanulmányában. S 



'272 Szakirodalom 



KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. 

Deutsohe Literaturseitung. XXIX. évfolyam 14. szám (1908. 
:aprili8 4.): A. Wangerin, Franz Neumann und sein Wirken als Forscher 
und Lehrer (Woldemar Voigt). — R. ÜUrich, Programmwesen und Programm- 
Jsibliothek der höheren Schulen in Deutschland, Österreich und der Schweiz. — 
15. szám (április 11.): K. Schottenloher^ Bamberger Privatbibliotheken aas 
Alter und neuer Zeit (Emil Reicke). — A. W. ünger, Wie ein Budi ent- 
steht. — 16. szám (április 18.): R. L. Prager, Der deutsche Buchhandel 
(Wilhelm Ruprecht). — 17. szám (április 25.): A. Schindler, Gresamtregister 
zur Deutschen Juristenzeitung (R. Mothes). — 18. szám (május 2.) : L. Salamon, 
Allgemeine Geschichte des Zeitungswesens. (Ernst Consentius). — 19. szám 
{május 16.): J.' A. Farrer, Literarische Fälschungen. Obs. von Fr. J. Kleemeier 
(Robert F. Arnold). — Alphabetisches Verzeichnis der laufenden Zeitschriften 
der Königlichen Bibliothek zu Berlin. März 1908. — 21. szám (május 2)).): 
P. Lehmann, Franciscus Modius als Handschriftenforscher (Maximilian 
Lehnerdt). — 22. szám (május 30.) : E. Knndt, Lessing und der Buchhandel 
{Ernst Consentius). 

La bibliofUia. X évfolyam 1. fűzet (1908. április): Leo S. Olsckkù 
Un offízio délia Madonna di due Papi. — Amaldo Bonaventura^ Un esem- 
plare eccezionale dei Flores Musicae. — Leo S. Olsehki, Livres inconnus 
aux bibliographes. (Folytatólagos közlemény.) — G. Boffito, Saggio di biblio- 
gráfia Egidiana. (Folytatólagos közlemény.) — A. Boinet, Courrier de France. — 
Henry R. Homer j News from England. — 2—3. füzet (május— Junius): Paolo 
d' Ancona, Di alcuni codici miniati di scuola fíorentina. — Ugo Nomi-Pesdß- 
Uni^ Niccolo Machiavelli a San Gimignano. — G. Boffito, Saggio di Biblio- 
gráfia Egidiana. (Folytatólagos közlemény.) — Leo S. Olschki, Livres inconnus 
aux bibliographes. (Folytatólagos közlemény.) — Leo S. Olsehki, Quelques 
manuscrits fort précieux. — C. Lozzi^ Giovanni Guidetti e le sue opère musicali. 
— Not er elle bibliograíiche. — A. Boinet, Courrier de France. — Henry R. 
Flomer, News from England. — Állandó rovatok: Notizie. Pubblicazioni 
di carattere bibliografico e intomo alla storia delP arte tipografica. Yendite 
pubbliche. Necrologio, 

Le bibliographe moderne. XL évfolyam ôd-^ôS. szám (1907. 
július— október): Pierre de Vaissière, Le fonds du Grand Prieuré de France 
aux Archives nationales. — P. Amatddet, Inventaire de la librairie du château 
de Biois en 1518. (Folytatólagos közlemény.) — G. Lepretíx, Antoine 
Estienne, premier imprimeur du roi. — Henri Stein, Une visite à la biblio- 
thèque communale de Ferrare. — Henri Stein, Bibliographie des usages 
locaux. — Chronique des Archives: Allemagne. Belgique. Cuba. 
Espagne. France. Italie. Pays-Bas. — ChroniquedesBibliothèques: 
Allemagne. Belgique. Espagne. États-Unies. France. Grande-Bretagne. Italie. — 
Chronique bibliographique: La »Gesellschaft für Typenkunde des 
XV. Jahrhunderts«. Bibliographie des légendes hagiographiques. Bibliographie 



Szakirodalom 278 

de Nicaise Ladám. Découverte d^uDe impression de Gutenberg. Archives du 
bibliophile breton. Les méfaits du »Journal de la Librairicc. Anciennes biblio- 
thèques. Congrès bibliographiques. Histoire de Pimprimerie. Catalogues de livres 
rares. — Comptes rendus et livres nouveaux: Charles Schmidt, 
Les sources de Phistoire de France depuis 1784 aux Archives nationales. (H. S.) 
M. Livingstone, A guide to the public records of Scotland. (H. S.) Hugo P. 
Thieme, Guide bibliographique de la littérature française de 1800 à 1906. (H. S.) 
Kristian Setterwall, Svensk historisk bibliografi 1875—1900. (H. S.) Victor Fris, 
Bibliographie sur Thistoire de Gand, depuis les origines jusqu' à la fm du 
XVe siècle. (H. S.) Lodovico Frati, Alessandro Chigi e Albano Sorbelli, 
Catalogo dei Manoscritti di Ulisse Aldrovandi (L. G. Pélis^sier). Bibliografisches 
Repertórium. IL III. Band. (H. S.) Fr. Pazdirek, Manuel universel de la 
littérature musicale. Tomes X et XI. (H. de C.) W. Podiebrad, J. Bandrière, 
et L. Galle, Armoriai des bibliophiles de Lyonnais, Forez, Beaujolais et 
Dombes. (M. L. P.) C. M. Briquet, La filigranes: dictionnaire historique des 
marques du papier. (H. S.) 

Mitteilungen des österr. Vereins für Bibliothekswesen. 
XIL évfolyam 1. szám (1908. január— márczius): Franz Reininger^ Wiegen- 
drucke aus Linzer Bibliotheken. — Robert F. Arnold, Die deutschen Bühnen. 
Ein bibliografischer Versuch. — Gustav Leiblingtr^ Domenico Yallarsi^s 
Hieronymus-Ausgaben. Eine bibliographische Studie. (Folytatólagos közle- 
mény.) — Rezensionen und Anzeigen: William Dawson Johnston, 
History of the Library of Congress. Vol. I. (— w — ). Theodor Abeling, 
Das Niebelungenlied und seine Literatur. (S.) Dokumente frühen deutschen 
Lebens. (R. W — n.) — Állandó rovatok: Aus österreichischen Biblio- 
theken. Vereinsnachrichten. Personalnachricbten. Vermischte Nachrichten. 

Hevne des bibliothèques. XV III. évfolyam 1—3. $zám (1908. 
január — márczius): Fosseyeux^ Les bibliothèques des Hôpitaux de Paris. — 
Mario Scheff, Éditions et traductions italiennes des oeuvres de Jean-Jacques 
Rousseau. (Befejező közlemény.) — Giulio Bertoni^ Amanuensi in Modena 
nei primi anni del sec. XV. (I. Il cod. estense di Benvenuto, — IL Giovanni 
da Reggio.) — Tbéodoric Legrandy LMmprimerie à Saragosse au quinzième 
siècle. — Addaï Schtr, Notice sur les manuscrits s\TÍaques et arabes conservés 
dans la bibliothèque de Tévôché chaldéen de Mardin. — Bibliographie: 
Emil Jacobs, Francesco Patricio und seine Sammlung griechischer Hand- 
schriften in der Bibliothek des Escorial (Léon Dorez). Dott. Giulio Coggirla, 
II prestito di manoscritti della Marciana dal 1474 al 1527 con documenti 
inediti; Sul compilatore della >Serio di edizioni aldine« del 1790 ; Sulla 
nuova integrale pubblicazione della »Storia del MogoN del vcncziano Nicolô 
Manucei (Léon Dorez). Paul Durrien, Les antiquités judaïques et le peintre 
Jean Fouquet (A. Boinet.) Chanoine Edmond Albe, Les miracles de Notre 
Dame de Roc-Amadour au XII«' siècle. (A. Boinet.) Georg Graf Vitzthumi, 
Die Pariser Miniaturmalerei von der Zeit des hl. Ludwig bis zu Philipp von 
Valois und ihr Verhältnis zur Malerei in Nordwesteuropa (A. Boinel). Henri 
Châtelain, Recherches sur le vers français au XV'- siècle, rimes, mètres et 

Magvar K0nyyszenilo. 1908. III. fUzct. 18 



274 Szakirodalom 

strophes. (Joseph Neve.) — Chroniq ue des bibliothèques: Alle- 
magne. Angleterre. Belgique. États-Unis d'Amérique. France. Italie. — Mel- 
léklet: Henri Dehérain, Catalogue des manuscrits du fonds Cuvier consCTrés 
à la Bibliothèque de l'Institut de France. 

Rivista délie biblioteohe e degli arohivi. XIX. évfolyam 
2. szám (1908. február): Paolo d' Ancona, V allegória di SapienHa Domini in 
due pulpiti deir Italia méridionale e in un Codice délia Mediceo-Laurenziena. — 
G. Volpi, Il Vocaholista di Luigi Pulci. (Befejező közlemény.) — Guido Biagi, 
I libri dei soppressi Con ven ti. — Állandó rovat: Notizie. 

The library journal. XXXIIL kötet 1. szám (1908. január): 
Arthur E. Bostcick^ The value of associations. — George F. Bowerman, The 
municipal popular libraries of Paris. — Alice B. Kroeger, Reference books of 
1907. ■— Staff meetings. Northwestern University library. — What the Cana- 
dian Government is doing for Canadian libraries. — American library Insti- 
tute. — Library Association of the United Kingdom. — Carnegie library 
gifts, 1907. — Departement of libraries of the Southern educational Asso- 
ciation. Dec. 26—28, 1907. — The library post bill. — Meeting of the 
Bibliographical Society of America. — Retnews : C. M. Briquet, Les filigranes 
(A. Schinz). George Watson Cole, Bermuda in periodical literature. Oscar 
Wegelin, Early american poetry. — 2, szám (február): Salome Cutler 
Fairchild, American libraries. — Le Roy Jeffers^ Editions suggested for a 
circulating library. — Public libraries in America as seen by Swedish eyes. — 
The Neto-York state education building, Albany, N. Y. Atlantic city library* 
meeting. — American Library institutes. — 3. szám (márczius): Aniela 
Poray, Factory stations. — Edna M. Sanderson and Elisabeth M. Smiih, 
Circulation of single numbers of periodicals. — Elisabeth M. Smith and 
Lucy E. Fay, The library militant; a drama in blank verse. — John Rüssel 
Hayes, Bryn Mavvr College (Poem). — Contributions to a bibliography of 
Persius. — A. K. Hasse. Report of the superintendent of documents. — 
W. F. Youst, Industrial possibilities of southern libraries. — Industrial 
possibilities of public libraries. — Books for men in shops. — Maryland 
slate librarianship. — Lawrence J. Burpee, Are reviews reliable ? — 4. szám 
(április): G. Stanley Hall, Children's reading; a factor in their education. — 
Fred W. Atkinso7i, Reading of the younj; people. — Caroline Matthews. The 
growing tendency to overemphasize the children's side. — Helen Peters 
Ihdd, Undistinguished authors: their use in a children's room. — Charles F. 
Porter and Charles K. Rush. Mr. Jooley on the library school. — School work 
of Now-York public library. — Books for children. — Bi-state library meeting 
at Atlantic City. — Ontario Library Association. — American association 
of law librari(»s. — 5. szám (május): Mary L. Jones, Organization of labor 
within libraries. — Joseph F. Daniels, People : a modern emphasis in 
library Iraining. — Mary Densen Pretlow, The opening day and after in a 
chiliiron's library. — W. R. Eastman, Summary of library legislation 
for 1Î307. --- The Library scliedules of the bureau of education. — W. F. 
Stevens, The library and study clubs. — A. G. J. Josephson^ The new Hain: 



Szakirodalom 275 

incunabula notes. — A ward against the picture bulletin. — F. Weitenkampf, 
A note on the artistic side of picture bulletins. — J. B. Mártin, Juniata 
college library. — Ontario library association. — New England college 
librarians. — Reviews: Author hedings for United States public documents 
as used in the official catalogue of the superintendent of documents. (J. \V.) 
Richardson, Ernest Cushiny, and Others, Alphabetical subject index and 
index encyclopaedia to periodical articles on religion, 1890—1899. — 
6. szám (Junius): Arthur Ë. Bosicicky The work of some states for libiary 
advancement — Charles H. Gould, Regional libraries. — John FretweU, 
Photographic copying in libraries. — Willard Auston, University branch 
libraries. — Robert H. Whitten, Proposed library of municipal affairs and 
city department libraries. — John Edmana : a sketch. — William L. PoBt^ 
author readings for United States public dokuments : a defense. — J. T. 
Sunderland, Books on India and Indian periodicals. — A public library in 
Persia. — A copyright protection does not cover price protection. — 
Travelling libraries in Ontario. — Cooperative cataloguing. — Charles G. 
Mathews, A new catalogue card. — Állandó rovatok: Editorials. — 
American library Institute. — American library- association. — State library 
commissions. — State library associations. — Library clubs. — Library schools 
ind training classes. — Library economy and history. — Gifts and bequests. 
— Practical notes. — Librarian. — Cataloging and classification. — Biblio- 
^phy. — Anonyms and pseudonyms. — Notes and queries. — Humors 
md blunders. 

Zeitschrift für Büoherireunde. XIL évfolyam 190811909. 
1, füzet (1908. április): Paul Hennig, Alte Fibeln. — Ludwig Geiger, 
Römische Briefe eines deutschen Diplomaten. — Ernst von Horstkamp- 
8ydow, Seltenheiten und Kuriositäten der Kaiserlichen Öffentlichen Bibliothek 
EU St Petersburg. L — Erich Ebstein, Schubert und Bürger. Ein neuer Bei- 
trag zu Bürgers Gedichten in der Musik. — Chr. Ruepprecht, Bibliographische 
Genauigkeit. — :i. füzet (május): Karl Seitz, Ein Büihorfreund vor hundert 
Jahren. — Ernst von Horstkamp-Sydow, Seltenheilen und Kuriositäten díT 
Kaiserlichen öffentlichen Bibliothek zu St. Petersburg. II. — K. von Róiycki, 
Aus den Erlebnissen eines Bibliothekars. Markus Revcrdil, Lektor und Biblio- 
thekar des Königs Stanislaus August. — Georg Minde-Ponet Das Original- 
bild Aind der letzte Brief Heinrich von Kleist^. Eine Festgabe für die Kleist- 
feier am 24. Mai in Frankfurt a. d. 0. — Hugo Hayn, Johaim Praetorius 
und seine Werke. Ein Beitrag zur Kuriosilätenliteratur. — .7. füzet (június): 
Walter von zur Westen, Zur Kunstgeschichte des Nolentitels und der 
Dekoration musikalischer Druckwerke. I. Die Herrschaft des Holzschnitts und 
Kupferstichs. — Karl Seitz, Ein Bücherfreund vor hundert Jahren. (Befejező 
közlemény.) — E. Fischer von Röslerstanini, Die Autographien-Auklion Done- 
bauer. — Állandó rovat: (Ihronik. 

Zentralblatt für Bibliothekswesen. XXV. évfolyam :{. füzet 
(1908. márczius): Konrad Ilaebler, Bericht üb<T die Komission für der 
Gosamtkatalog der Wiegendrucke. — Adolf Schmidt^ Beilrilge zur iilterer 

18* 



276 Szakirodalom 

Druckgeschichte der Schweii. — Lileraturberichte und Anzeigen: 
S. Witte, 7Vi Prozent-Rabatt-Tabelle. (E. Kuhnert.) Minerva XVII. Jahrgang. 
(P. S.) — 4, füzet (április): Paul Lehmann, Erzbischof Hildebald und die 
Dombibliothek von Köln. — Emil Henrid, Zum Handscbriflenkatalog der 
Braunschweiger Stadtbibliothek. — M. Hossfeld, Der »conspendiosus dialógus de 
artepunctandic und sein Verfasser, Johannes Heynlin aus Stein. — W. Morgen- 
roth, Die Bibliothek der Handelshochschule zu Köln. -- Literatur- 
berichte und Anzeigen: Paul Lehmann, Franciscus Modicus als 
Handschriflenforscher. (R. Ehwald.) — 5. füzet (május): Johann Franke, 
Eine ernste Gefahr für unsere Bibliotheken. — Karl Schottenloher, Die Druck- 
schriften der Packschen Händel. — Literaturberichte und Anzei- 
gen: Arnold Feuereisen, Livlandische Geschichtsliteratur 190*. (M. F.). Isak 
Collijn, Det Rosenbergska Biblioteket och des Exlibris. (P. S.) Chr. Rupp- 
recht, Präsenz- und Ausleihbibliothek. — 6, füzet (június): R. Groüe, Inku- 
nabelverzeichnisse und literarische Wissenschaft — Karl Schottenloher, Die 
Druckschriften der Packschen Händel. Nachtrag. — W. M. Lindsay, Paleo- 
graphica Latina. — Literaturberichtc und Anzeigen: C, M. 
Briquet, Les filigranes. Dictionnaire historique des marques du papier. 
(Nicolas Likhatscheff.) Georg Leidinger, Die Teigdrucke des fünfzehnten Jahr- 
hunderts in der k. Hof- und Staatsbibliothek München. (K. Haebler). Przeglad 
bibljoteczny. Tom I. Zoszyt 1. (M. Perlbach.) Adolf Keysser, Katalog der 
Stadtbibliothek in Köln, Abteilung Rh. Geschichte und Landeskunde der 
Rheinprovinz. Bd 2. (M. Pcrlbach.) Berthold Bretholz, Das mährische Landes- 
archiv. (A. Hortzschansky.) Otto Deneke, Lessing als Büchersammler. (Hy.) 
C. Beck, Jahrbuch der Bücherpreise. II. Jhg. (P. S.). — Állandó rova- 
tok : Kleine Mitteilungen. Umschau und neue Nachrichten. Neue Bücher 
und Aufsätze zum Bibliotheks- und Buchwesen. Antiquariatkataloge. BQcher- 
auktion. Personalnachrichten. Bibliothekarische Versammlungen. Verein 
deutscher Bibliothekare. Bitte. 



Szakirodalom 277 



A MAGYAR BIBLIOGKAFIAI IRODALOM 
AZ 1908. ÉV MÁSODIK NEGYEDÉBEN. 

összeállította : Horváth IonXcz. 

Alapszabálya, A túrkevei felsőrészi 48-as olvasókör módosított — . 
Mezőtúr, 1908. Török Ignácz kny. S-r. 13 1. 

Eebeoht Ferencz. a margittai olvasóegylet (casino) könyvtárának 
könyvjegyzéke. Összeállította — könyvtámok. Margittá, 1908. Pollák Lajos 
kny. 8-r. 16. 1. 

BiBLioG RAPHIA, Társadalomgazdaságtani. III. évfolyam. 1908. Cöthen, 
1908. Dünnhaupt Pál kny. 8-r. Április 121—156 1. Május 157—204 1. (Köz- 
gazdasági Szemle április és június havi melléklete.) 

BiEBER GiULA. Második pótfüzet. A magyar kir. közigazgatási biróság 
könyvtárának 19ü6. évi czímjegyzékéhez. Az 1907. évben beszerzett könyvek. 
Szerkesztette — miniszteri titkár, a könyvtár kezelésével megbízott tanács- 
jegyző. Budapest, 1908. Magyar királyi állami nyomda. 8-r. 36 1. 

CzíMJEOTZÉKE, A nyitrai r. k. főgymnasium ifjúsági könyvtárának —. 
Nyitra, 1908. Huszár István könyvnyomdája. 8-r. 3—33 1. (A Szent László 
királyról czímzett nyitrai r. k. főgymnasium értesítője az 1907/8. tanévről. 
Közzéteszi Horvát Sándor igazgató.) 

CzíMTÁRA, A szombathelyi államilag segélyzett községi polgári leány- 
iskolái ifjúsági könyvtár műveinek — . 1877—1908. Szombathely, 1908. 
Egyházmegyei kny. 8-r. 31 1. 

CzíMJEOTZÉKE, A mezőtúri ipartestület könyveinek — . Mezőtúr, 1908. 
Kanyó Antal knyomdája. 8-r. lö 1. 

CzíMJEOTZÉKE, A m. kir. országos meteorológiai és földmágnesséfi 
intézet könyvtárába 1907. évben ajándék és vétel utján szerzett könyvek 
6-ik — . (Egyszersmind a könyvtár név- és tárgymutatójának folytatása, (è-tes 
Verzeichniss der für die Bibliothek der königl. ung. Reichsanstalt für Meteo- 
rologie und Erdmagnetismus im Jahre 1907 als Geschenk erhaltenen und 
durch Ankauf erworbenen Bücher. (Zugleich Fortsetzung des Namen- und 
Sachregisters der Bibliothek.) Budapest, 1908. Heisler J. 8-r. 50 1. 

Ferenczi B. Kölcsönkönyvtárának legújabb jegyzéke. A könyvtár a 
modem szépirodalom időnként megjelenő újdonságaival folyton gyarapíttatik. 
Miskolcz, 1908. Szelényi és Társa. 8-r. 23 1. Ara 20 fill. 

Folttatása, A budapesti kir. orvosogvesület könyvtárkatalógusának — 
19ü7-ben. Budapest, 1908. Pesti Lloyd társulat knyomdája. 8-r. 46, 2 1. 
(A budapesti kir. orvosegyesület 1907-ik évi Évkönyve.) 

Gallo Miksa. Az ózdi gyári tiszti kaszinó könyvtárának kiegészítő 
jegyzéke. Összeállította — . Kiadva 1908 január 1-én. Miskulcz, 1908. Lővy 
József fia (László Adolf) kny. 8-r. 7 1. 

Gtesqő Kornél. A szegedi kir. ítélőtábla könyvtárának jegyzéke. 
A kir. Ítélőtábla elnökségének hivatalos kiadása. Összeállította l)r. — kir. 
járásbíró, tanácsjegyző. Szeged, 1908. Endrényi Lajos könyvnyomtató műhe- 
lyéből. 8-r. 54 1. 

Hellebrant ÁrpXd. a magyar philologiai iroilaloni 1907-ben. Buda- 
pest, 1908. Franklin-társulat knyomdája. 8-r. 1288—1390 l. 

Jeotzék. Könyvtári, a nagykőrösi református lőgymnasiuni I -V^ 
osztályú tanulói számára az 1908. évtől. Nagykőrös, 1908. Baz.só Lajos 
knyomdája. 8-r. 36 1. 

Jeotzéke, a budapesti állami gyermekmenhely könyvtárának — . 
A muzeumok és könyvtárak országos tanácsának ajándéka. Budapest, 11K)8. 
Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. nyomása. 8-r. 11 l. 



278 Szakirodaiom 



Jeoizéke, â szombathelyi kir. kath. főgymnasium iQúsági könyvtári- 
nak — . Szombathely, 1908. Egyházmegyei kny. 8-r. 67 1. 

Jegyzéke, A vasúti munkások orsz. szöv. keleti pályaudvari helyi- 
csoportjának könyvtári — . Budapest, 1908. Világosság könyvnyomda részvénv- 
társaság. 8-r. 12 1. 

Jegyzéke, A pilisi népkönyvtár — . Muzeumok és könyvtárak orsz. 
tanácsának ajándéka. Monor, 1908. Pestvármegyei könyvnyomda. 8-r. U 1. 

Jegyzéke, A nagyobb ifjúsági könyvtár — . Kecskemét, 1906. Első 
Kecskeméti Hírlapkiadó- és Nyomda-Részvénytársaság könyvnyomdája. 8-r. 
7—44 1. (A kegyes-tan ftórend kecskeméti főgymnasiumának értesítője az 
1907/1908-iki tanévről. Közli Dr. Tóth György igazgató.) 

Jegyzéke és alapszabályai, A veszprémi iparoskör könyvtárának -. 
Veszprém, 1908. Fodor Feroncz nyomdai intézete. Kis 8-r. 48 1. Ara 30 fill. 

Jelentése, A budapesti könyvtáregyesület központi választmányának 
évi — az 1907. évről, és meghivó az 1908. évi június hó 1-én tartandó 
XYIII-ik rendes évi közgyűlésére. Budapest, 1908. Bagó Márton és Fia könyv- 
nyomdája. 8-r. 24 1. 

Katalog der Bibliothek des militärwissenschaftlichen und Kasino: 
Vereines in Miskolcz 1908. Miskolcz, 1908. László-nyomda, 8-r. 38 1. 

Katalog der Regimentsbibliothek. 1907. K. u. K. Infanterieregiment 
Freiherr v. Fejérváry No 46. Szeged, 1908. Engel Lajos ny. 8-r. 67 1. 

Könyvjegyzéke, A m. kir. gyulai 2. honvéd gyalogezred tiszti könyv- 
tárának — . Gyula, 1908. Dobay János knyomdája. 8-r. 62, 2 1. 

Könyvjegyzéke, A marosvásárhelyi népkönyvtár Il-ik — . A muzeumok 
és könyvtárak orsz. tanácsának 'ajándéka. Marosvásárhely, 1908. Adi Árp&d 
kny. Kis 8.r. 16 1. 

Könyvjegyzéke, A belényesi kaszinó könyvtárának — . Belényes, 1908. 
Süssmann L. 8-r. 16 1. Ara 20 fill. 

KüMLiK Emil, Pozsony szab. kir. város közkönyvtárának czímjegyzéke, 
második (1907. évi) pótfüzet. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta — váro&i 
könyvtáros. Pozsony, 1908. Kath. irod. részvénytársaság könyvnyomdája. 
8-r. 57 1. 

Petrik Géza. Magyar könyvészet 1886— 1900. Az 1886— 1900. években 
megjelent magyar könyvek, hirlapok és folyóiratok, atlaszok és térképek össze- 
állítása. Szerkesztette — . A magyar tudományos akadémia támogatásával 
kiadja a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete. Hetedik füzet. Budapest, 1908. 
Athenaeum részvcnytársulat könyvnyomdája. 8-r. 4, 977—1107 1. Ara 5 kor. 

(PÓTKÖNYV jegyzék.) 1907-ben a kaszinói könyvtár következő könyvekkel 
szaporodott. Sopron, 1908. Romwalter Alfréd. 8-r. 227—234 1. 

TÓTH Rezső. Könyvjegyzék a népkönyvtárak számára. Budapest, 19u8. 
Franklin-társulat knyomdája. 8-r. 17 1. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Kinevezések a M. N. Múzeum könyvtárában. A nagyméltó- 
ságú vallás- és közoktatásügyi minister úr f. é. július hó 18-án kelt elhatá- 
rozásával Havrán Dániel I. o. segédőrt őrré, dr. Gulyás Pál II. o. segédőri 
pedig I. o. segédőrré nevezte ki. 

A múzeumi hirlaptár állománya. A M. N. Múzeum könyvtári 
birlaptárának gazdagságát még mindig csak hozzávetőleg ismerjük. A f. év 
márczius havában a hirlapok czédulakatalogusát ÖO új tokba helyeztük el 
(mindegyikükben körülbelül 280 czédula fér el) s az elrendezés tervezése 
idején, mindegyik birlapra 1 kutalogusczédulát számítva, jutottunk a követ- 
kező eredményre; van hazai hirlap: 





inaKyar 


ni'iUL't 


mis uyclvü 


A kezdőbetűs 


123 


39 


11 


B 


255 


66 


11 


C 


54 


19 


9 


D 


109 


15 


17 


E 


178 


18 


6 


F 


175 


20 


29 


G 


12ß 


26 


9 


H 


211 


28 


3 


1 9 


72 


18 


1 


J 


56 


11 


2 


K 


H99 


29 


8 


L 


39 


38 


9 


M 


502 


11 


7 


N 


202 


25 


22 


§ : 


5ß i 
14 / 


23 


9 


P 


161 


68 


14 


R 


65 


18 


12 


S » 


76 \ 


62 


43 


Sz 


21-7 f 


T 


174 


22 


8 


U 


92 ) 


i;*> 


2 





6 / 


1)^ 




V 


125 


24 


10 


w 





19 


2 


z 


48 


21 


5 


összesen 


:J5-i^î 


662 


247 



280 Vegyes közlemények 

azaz együttcsen 4455 hazai hírlapunk, úgyszólván mind bekötve; csak kevés 
az olyan csonka, illetőleg olyan rövid ideig élt lap, hogy rendkivQIi vékony- 
ságánál fogva nem köttettük be. — Az évfolyamok számat óriási munka 
volna megállapítani; majd a hirlaptár revisiójának lesz feladata. (K—y.) 

A bibliofil és a bibliomán következő jellemzését olvassuk az 
Uránia ez. folyóirat ez idei januári számában, dr. CM^fás Pál tollából: 
A bibliofil szó, úgymond, nem tartozik a klasszikus görögség nyelvkincséhez, 
hanem újkori alkotás, habár a gondolatnak, melyet e fogalom kifejez, már az 
ókori művelt társadalomban is voltak képviselői. Szószerinti értelme >a köny- 
vek szereletec s e jelentés egyúttal legtömörebb kifejezője annak a jellemző 
vonásnak, mely a bibliofilt a kutató tudóstól vagy az átlagos olvasótól meg- 
különbözteti. Míg a tudós többé-kevésbé specziális kérdések megoldásában segítő 
társát, eszközét látja a könyvekben, s informáló vagy dokumentáló értékOk 
szerint becsüli és gyűjti őket, míg az átUgos olvasó a tudományos igazságok 
s elméletek közvetítőjét, vagy a többé-kevésbé mulattató, szórakoztató barátot 
látja bennük, addig a bibliofil, nem vesztve szem elől a tartalmi előnyöket, 
mégis elsősorban magukat a könyveket, mint olyanokat szereti és becsQli. 
Még a világirodalom legszebb gyöngyeit is csak ritka és értékes foglalatban 
képes igazán szeretni és megbecsülni. 

Hogy a foglalatnak mi ad értéket, azt bajos volna egf szóban össze- 
foglalni. Olyan az, mint az ember Ízlése, a melyről a latin példaszó szerint 
még csak vitatkozni sem lehet. Az egyik bibliofil csak lehetőleg ép, tiszta 
elsu kiadásokat gyűjt; a másik a könyv anyagára fordít kiváló gondot s vagy 
hártyanyomatokat, vagy különleges, nagy alakú papírosra nyomatott számo- 
zott példányokat gyűjt; a harmadik az irodalom remekeit csupán congeniális 
illusztrácziők kíséretében tudja méltányolni; a negyedik viszont összehordott 
kötetei származására, az előző tulajdonosok törzsfájára fekteti a fősúlyt; van 
ismét olyau, ki a szerző kezenyomát szereti a könyvein, dedicált példányokért 
rajong; míg egy másik a külső megjelenésre fordít gondot s a művészi kötések 
barátja . . . 

Ha áll az a tétel, hogy a fenségest a nevetségestől csupán egy lépés 
választja el, bízvást elmondhatjuk, hogy a bibliofil sokszor csak egy hajszál- 
nyira van — a bibliomántol. 

A bibliomania — mint neve is mutatja — nem más, mint a biblio- 
lilia oj^yoldiilú, kóros túlhajtása: szal>ato.sabban azon szempontok szertelen 
előtí-rlK' tolása, melyek a könyv kedvelőit a közönséges olvasótól, vagy a 
hivíiliisos tudóstól megkülönböztetik. 

Azok, az avatíitlanok szemében, kicsinyeseknek látszó külsőségek. 
maliMÍiili;'ik, melyikei a bibliolil a nyomtatványok tartalmi vagy műveltség- 
tórl»''m'ti jt'lenlÖM.*gévrl egy sorba állít, emezzel egyenlőknek értékel, a biblio- 
marinak - a kírnyvek bolondjá^-nak — szemében határozott túlsúlyra ver- 
cndiM'k, >6t az esetek nagy többségében ejryedül uralkodókká válnak. 

Kj)«'n ezéit a biblio»!il megalkuvó természetű s ha valamely kedves 
ki)Myv«'t nem ké[)e> abban az ideális állapotban megszerezni, a mely finom- 
kodó «T/ékrt lelje-«Mi kiei«''Lííl :*né, mé^ nem mond le birhatásáról. 



Vegyes közlemények 281 

A bibliomán ellenben nem jár a bölcsek ez arany középútján, szenve- 
délyes elvakultsága nem tűr megalkuvást és sokszor vandalizmusra ragadja. 

Egy másik jellemző vonás, mely a bibliománt a bibliofiltől megkülön- 
bözteti: a szűkkeblűség. Â bibliomán, akár csak a fösvény aranyait, véka alá 
rejti könyveit. Puszta birásuk tudata teljesen kielégíti lelkét, észszerű felhasz- 
nálásukra sem maga nem gondol, sem másoknak nem nyújt módot. Az ilyen 
gondolkodású embereket nevezték el a múlt század negyvenes éveiben biblio- 
táfoknak — >a könyvek sírásóic-nak — s nem ok nélkül, hiszen könyvtáraik 
valóban mintegy a gondolat temetői. 

Ezzel szemben a szó nemes értelmében vett bibliofil Nodier-vel tart, 
a ki szerint a könyvek gyűjtésének örömét csak a róluk beszélés gyönyörű- 
sége éri fel. Felhasznál minden alkalmat, hogy gyűjteménye ritkaságait széle- 
sebb körökkel is megismertesse s ha a muIt tanulságain okulva, nem is teszi 
magáévá Grolier önzetlen jelmondatát, könyvtárát szívesen megnyitja a 
komoly kutató előtt. 

Ez élesebb ellentétek mellett vannak a bibliofileknek és bibliománok- 
nak olyan látszólag közös tulajdonságai is, melyek lényegbe vágó különb- 
ségeit csak mélyebb elemzéssel lehet kimutatni, ilyen közös gyöngéjük — hogy 
csak a legszembeszökőbbet említsük — az unikumok, ritkaságok túlságos 
kultusza. Csakhogy mig a bibliofil a kuriózumoktól is megköveteli, hogy 
ritkaságuk mellett akár tudományos, akár esztétikai jelentőséggel is birjanak 
s e ritkaságuk mintegy kultúrtörténeti alapból sarjadzék, addig a bibliomán 
szemében a ritkaság az egyedül döntő tényező, bármily sekélyes formában 
nyilvánuljon is ez meg s előidézésére kész mesterségesen is hatni. Ha aztán 
valamely sokáig unikumnak vélt könyvből váratlanul előkerül egy második, 
eddig ismeretlen példány, ez ug^^an megsebzi a bibliofil önérzetét, de koránt- 
sem halálosan s néhány keserű óra után napirendre tér fölötte. A bibliomán 
az ilyen kellemetlenséget nem képes tétlenül elszenvedni s elvakultságában 
mindent elkövet, még becstelenséget is, csakhogy kiköszörülje a gyűjteményén 
esett csorbát. Dr. Gulyás e tétel igazolására a könyvlopások, csonkítások, sőt 
a könyvszerzés érdekében elkövetett gyilkosságok egész sorát hozza fel s e 
kijelentéssel záija be fejtegetését: Imc a tibiiomán nemcsak a tulajdonjog 
szentségét nem respektálja, hanem még embertársai életére is tör, csakhogy 
beteges vágyait kielégíthesse. (— ) 

A berlini királyi könyvtár üj épülete. Paul Schwenke, a ber- 
lini königliche Bibliothek első igazgatója a Centralhlatt für Bibliothekswesen 
idei első kettős füzetében behatóan ismerteti a német birodalom e legnagyobb 
s leghasználtabb könyviára most épülő új otthonnál. 

A könyvtár megfelelő elhelyezésének kérdése épen nem mai keletű. 
Már 18d8-ban fölmerült a terv, hogy a könyvtár részére az egyetem mögötti 
területen 500,000 kötet befogadására számított, szabadon álló épület emeltessék. 
Az épületet új-görög stilű terveit Schinkel el is készítette, de időközben a lelke- 
sedés tüze lelohadt s beérték a régi épület toldozgatásával, részleges belső átépí- 
tésével. Az új épület kérdése azonban végkép sohasem került le a napirendről. 
Különösen a múlt század 60-as és 70-es években vetett ismét nagyobb hulla- 



282 Vegyes közlemények 

mokat a mozgalom s 1875-ben a porosz országgyűlés meg is szavazott egy 
összeget az »akadémiai negyedben c fekvő kaszárnya megváltására, hogy 
annak területén új épület emeltessék. £ terv elé azonban katonai részről 
elháríthatatlan akadályok gördültek, úgy bogy a tervet el kellett elejteni 6 
egyelőre úgy segítettek a helyszűkén, hogy a régi könyvtári épülettel szom- 
szédos »Németalföldi palotátt 1883/84-ben 8,000.000 márka költséggel meg- 
vásárolták s berendezték a könyvtár részére. Az ilg épület kérdése azért most 
sem szorult háttérbe. Új táplálékot nyert abban az eseményben, hogy a 
Garde da Corps elhelyezése az akadémiai negyedből 1890-ben aktuálissá 
vált. Azonban az ekként felszabaduló területre nemcsak a kir. könyvtár, 
hanem a tudományegyetem, továbbá a képzőművészeti akadémia is igényt 
tartott, míg a könyvtárosok egy része a texjeszkedésre alkalmatlan terület 
helyett, a város nyugati részében kívánta az építkezést m^cezdenL Végre 
tíz évi huzavona után sikerült az ellentéteket elsimítani az által, hogy a 
képzőművészeti akadémia másutt nyert elhelyezést, az egyetemi könyvtár az 
új királyi könyvtárral egy épületben nyer helyet s a régi könyvtári épület az 
új egyetemi aula czéljaira lett lekötve. 

Az országgyűlés c megállapodások után az 1900/1901. állami költség- 
vetésbe fölvette az építkezésre szükséges terület 11,254.000 márkában meg- 
állapított vételárát s 1903/1904'ben beállította a tíz és fél millióban előirányp 
zott építkezési költségek első részét. Az épület terveit Ihne udvari építész 
készítette. Az épület külső anyaga homokkő; stilusa barokk s lépcsőháza, 
olvasótermei a gyűjtemény jelentőségéhez méltóképen fognak kiképeztetni. 

Az épület czéljaii-a szolgáló, szabadon álló terület hosszúkás négyszög, 
melynek keskenyebb oldala 106, hosszanti része pedig 170 m. A három- 
emeletesre tervezett épület déli szárnyának középső része és keleti sarka a 
udományos akadémia számára van fenntartva s ezért Schwenke e rész terület- 
beosztásával nem is foglalkozik. 

Az épület átlago.s magassága 18 könyvenieletre terjed, melyek mind- 
egyike 2*195 m. magas. E könyvemelotek közül az első az alagsorra, 2—3. a 
földszintre a 4—6. az első emeletre, a 7—9. a második emeletre s a lÜ-13. 
a harmadik emeletre s részben a padlásra esik. 

Az épületnek a Hársak felé néző keskeny homlokzatáról nyílik az 
udvari könyvtár bejárata, míg a Dorotheenstrasse felé eső szemközti oldalon 
van az egyetemi könyvtár bejárata. A két olvasóterem s a főlépcsőház e két 
íöbejúrót összekötő középső épületrészben nyert elhelyezést. 

A királyi könyvtárhoz vezető bejáró kapualjából balra nyíló lépcső az 
alkalmazottaknak van fenntartva, mely az új szerzeményeket kezelő tiszt- 
viselők s könyvkötést ellenőrző tisztviselő elsőemeleti helyiségébe vezet; 
ez utúbbi felvonóval van egybekötve a földszint elhelyezett könyvkötőműhely- 
lyel s az idoiglenes felállításra szánt csarnokkal. A szerzemények feldolgozá- 
sára szolpáló szobákhoz csatlakozik a czédula-katalogus, a reálkatalogus s a 
küU'tes katalógus befogadására szolgáló három terem. E három terem taláL 
kozá>i pontján fo^'ják a könyv kikülcsönzö központot berendezni. A kötetes 
katalógus terme a főlépcsőről s az olvasótermen át a nagyközönség részére 



Vegyes közlemények 283 

is hozzáférhető. A katalógusok ily módon egy szinten állanak az olvasó« 
teremmel, míg a porosz egyetemes jegyzék katalógusa az alatta léTŐ föld- 
szinti termek egyikéhen van elhelyezve. Minthogy a könyvtár belső munká- 
latainak zöme ezen elsőemeleti helyiségekben játszódnak le, közelükben van- 
nak elhelyezve a nyomtatványi osztályok igazgatóinak s az első igazgatónak 
szobái is. A házonkivüli kikölcsönzés lebonyolítására szolgáló földszinti terem 
kétoldalt az udvarról van megvilágítva s az első emeleten fekvő olvasó- 
terem előcsarnok alatti részt tölti ki. Az olvasóterem 34 m. magas kupolás 
épQlet, melyet 8 kiugró oszlop tagol. Az oszlopok közti fülkékbe jön a kézi- 
könyvtár, melynek állványai fölött a teremőrök. számára szolgáló karzat fog 
a falak mentén végigfutni. A világítást a karzatok felett alkalkalmazott 7 
hatalmas ablak s a kupolába vájt kerek ablaknyílás fogja szolgáltatni. 
A teremben 360 személy részére sugáralakban elrendezett asztalok s székek 
fognak állani, melyek közelebbi alkotása még nincs eldöntve. A főolvasó- 
teremmel egy szinten van elhelyezve a 150 ülésre berendezett mellék- 
olvasóterem, melyhez 7, tudós kutatók részére fenntartott dolgozószoba csat- 
lakozik. Ugyanez emeleten van, a főlépcsőházból jobbra nyíló újságolvasó- 
terem, mely 160 helyre lesz berendezve. 

A II. emeleten lesznek a külön gyűjtemények, ilyen a zeneműtár, mely 
több dolgozószobából, egy 180 m> területű olvasóteremből s egy háromemeletes 
raktárhelyiségből áll, mely utóbbi szükség szerint bővíthető. A vele szóm- 
sziédos, de külön lépcsőn megközelíthető térképgyűjteménynek szintén lesz 
90 m> területű olvasószobája, habár a térképek a raktárakban is használ- 
hatók lesznek, külön polczokon. E két gyűjtemény nyel szemben, az épület 
nyugati oldalán van a kézirattár, melynek 220 m* területű, rendkívül világos 
olvasóterme két oldalán levő termekben s az ezek egyikéből nyíló három- 
emeletes raktárban lesznek a kódexek felállítva. A kézirattárhoz csatlakozik 
a déli részen az incunabulumok nem raktárszerű elhelyezésére szolgáló öt 
helyiség s a kiállítási terem. A sarokrészen pedig a pénztár, tanácsterem s a 
főigazgatói iroda nyer elhelyezést. Az épület II. emeletének északi homlok, 
zatát, valamint a harmadik emelet javarészét a királyi és egyetemi könyv- 
tárak raktárai foglalják el. A könyvkérő lapok pneumatikus úton jutnak a 
megfelelő raktárakba s a szolgák a villamoskocsi igénybevételével fogják a 
könyveket a liftekhez szállítani, melyeken át a kötetek a kikölcsönzést intéző 
helyiségekbe jutnak. 

Az egyetemi könyvtár főbejárata, mint említettük, a Dorotheenstrasse 
felől nyílik. £ bejáró körül csoportosulnak a ruhatár, étkező, a kikölcsönző 
helyiség s a katalógus- terem. A kapuval szemben nyíló ajtó a 20 m. magas 
40 X 20 m. területű olvasóterembe vezet be, mely oldal- és felső világítással 
bir, s 300 olvasó, továbbá 50,000 kötet befogadására szolgál. 

Az egész épületet a hatodik udvarban elhelyezett fűtőházban előállí- 
tandó magasnyomású vízgőzzel fogyák fűteni, melynek hőmérséke minden 
helyiség rendeltetésének megfelelően lesz szabályozható. Szellőztető készülékek 
csakis a nyilvános használatra szánt helyiségekben nyernek alkalmazást. Az abla- 
kok csak részben lesznek kinyithatok, a megfelelő szellőztetés czéljából. 



284: ITegyes közlemények 

Âz udvar felőli ablakok alatt kívülről karzat nyer alkalmazást, hogy a mozdít- 
hatatlan ablakok mindkét oldalról tisztogathatok legyenek. 

Az épület 1911-ben fog teljesen elkészülni, minthogy azonban az udvari 
könyvtár jelenlegi épületét az egyetem jubileumi ünnepségeire való t^intettel 
1910-re át akarják aulává alakítani, a könyvtár meg ez év őszén átköltözik 
az új épület eddig elkészülő északi részébe s ideiglenesen az egyetemi könyv- 
tárnak szánt helyiségeket fogja elfoglalni. Az egyetemi könyvtár átköltözését 
1909 tavaszára tervezik, a mikor is, ideiglenes helyiségek gyanánt az épQlet 
keleti részében elkészült helyiségeket, köztük a királyi könyvtár pót-olvasó- 
termét s a tudósok részére fenntartott szobákat, továbbá a keleti szemináríuiD 
részérc szánt lakosztályt fogja elfoglalni. Observer. 

Eönyvtárszervesői áll&8ok Északamerik&baa. Az Észak- 
amerikai Egyesült-Államok New-York állama két érdekes új állást léptetett 
életbe a közoktatási kormányzat keretei között Könyvtárszervezői állások 
ezek, az egyik 1200, a másik 1500 dollár (hat és nyolczad félezer korona) 
évi díjazással. A csakis nők által betöltendő állásokkal járó kötelességek a 
következők : a könyvtárszervezőknek az a feladatuk, hogy az államot bejárra, 
új könyvtárak létesítésére buzdítsanak, már-már elaludt népkönyvtári intéz- 
ményeket új életre kelteni s megerősíteni segítsenek, a vándorkönyvtárakat 
hirdessék s elhelyezzék s általában a könyvtárak fejlesztését s az olvasási 
kedvet ösztönözzék a falvak és tanyák lakói között. 

A pályázati feltételek az állampolgárság beigazolása mellett, a követ- 
kezők: 1. Elméleti és gyakorlati könyvtárnoki képzettség. 2. A könyvtári 
segédeszközök ismerete. 3. Minden fő tudományszakból a kis könyvtárakra 
nézve legfontosabb könyvek ismerete, i. A különböző államok könyvtár- 
fejlesztésre vonatkozó intézkedéseinek ismerete. 5. New-York állam könyvtári 
törvényének s könyvtárai történetének ismerete. 6. Jó megjelenés és beszélő- 
tehetség. 7. A falusi viszonyok ismerete és szeretete. 8. Józan ész, tapintat, 
személyes műveltség s találékonyság. — «. — 

Fővárosi kiadványok ingyenes szétosztása. Budapest székes- 
főváros tanácsa 6581/1906. VIl. sz. végzésével megengedte, hogy a Székes- 
fővárosi Könyvtárban őrzött fővárosi kiadványok s nagyobb példányszámban 
megvásárolt munkák a jelentkező könyvtárak, hatóságok, intézetek, esetleg 
magánosok között a könyvtárigazgató belátása szerint szétosztassanak. 

A szétosztásra kerülő könyvek a következők: 

1. Budapest közlekedésügyére vonatkozó munkák gyűjteménye. 1—3. k. 

2. Chélard : La Hongrie millénaire. 

H. Schmali: A pesti i-égi városház története, 
•i. Budapest régiségei. 1 — 9. k. 

5. Salamon: Budapest története. 1— H. k. 

6. Butlapost alapítványi oklevelei. 3 — 7. k. 

7. Budapest közterein álló s/obrok. í — i. k. 

8. Buda|)est kí')zségi iskolái. 

9. A föv. képzőművészeti bizollság 10 éves működése. 
10. Budapest széKesfőváros közigazgatása. 1902—1900. 



Vegyes közlemények 285 

A könyvek adományozása tárgyában a megkeresések közvetlenül a 
fővárosi könyvtár igazgatóságához (Budapest, IV. Károly-körút 28.) intézendők. 

Tak&ts Rafael nyomdÀssati működóséről Heinlein István a 
Magyar Nyelvben a következő érdekes adalékot adja közre: Tnkáta Háfael 
szerzetes, a jeles nyelvtudós, egyrészt a Páriz-Pápai-szótárboz irt »Toldalékc 
jávai tette nevét kortársai előtt széles körben ismertté, másrészt pedig azzal, 
hogy egy akkoriban sokkal veszedelmesebb mesterséggel: a könyvnyomtatás- 
sal Í8 foglalkozott. A > Toldalékának Szeli Farkas birtokában levő példányán, 
továbbá Jankovich Miklósnak az Akadémia kézirattárában őrzött bibliográfiá- 
jában föl van említve, hogy Jakáta Rafael ezt a művét saját kézisajtóján 
nyomtatta ki. A tizennyolczadik század végén, a czenzura mindenhatóságá- 
nak idején az ilyen hallatlan merénylet nem kerülhette ki a fölöttesek figyel- 
mét, 8 így történt, hogy Takáta Rafaelnek port akasztottak a nyakába, mely 
1794-től 1800-ig, tehát teljes hat esztendeig tartott. Mivel lakáts pöre úgy az 
egyházi, mint a világi hatóságok előtt a Martinovics korában, a gondolat- 
szabadság szárnybontása idején folyt le, a pör egyszersmind a kor politikai 
meg egyéb viszonyaira is sok tekintetben élénk fényt vet. 

A sok zivatart látott kézisajtót Takáts 1787-ben ingyen kapta Ambro 
Ferencz váczi nyomdásztól, ki őt a kezelésbe is beavatta. Ugyancsak Ambra 
közbenjárására szerezte meg pénzért 1788— 1790-ben a szükséges betűkész- 
letet a budai eg^^elemi nyomdából. A betűkészlet gyarapításában egyes könyv- 
kötők is segítségére voltak. Magát a nyomtatást Takáts 1790-ben Pádén, egy 
bánáti helységben kezdte meg, hol a plébánost helyettesítette. Mindössze 
tizenkilencz, a »Toldalék «-on kívül többnyire nagyon apró nyomtatványt készí- 
tett, A nyomtatványok közül sokat ingyen osztogatott szét Pádén, hol a gyer- 
mekek oktatásával is foglalkozott. Némelyeket szerzetestársainak adott, kik 
— mint ő — vidéki káplánokként működtek. A »Toldalék c-ot azért nyomtatta 
ki, hogy a magyar nyelv fejlesztésén fáradozó írókkai közölje. Tényleg meg 
is küldte Baróti Szabó Dávidnak, Dugonicsnak, Rájnisn^k és Grosaingemck. 
Nyomtatáson kívül könyvek fűzésével s kötésével is foglalkozott, a miben 
ép úgy kedve telt, mint a nyomtatásban és szógyűjtésben. Csöndes munkás- 
ságában azonban megzavarta az 1793 június 25-ikén kiadott helytartótanácsi 
rendelet, mely a könyvnyomtatás gyakorlását hatósági engedclerahez kötötte. 

A helytartótanácsi rendelet nie^'elenését követő évben. 179*ir-ben Spldnyi 
Ferencz báró váczi püspök, valamint Takáts nyomdász és könyvkötő isme- 
rősei figyelmeztették a tilalomra, s fölszólították, hogy a könyvnyomtatást 
hagyja abba, nyomdaszereit pedig senimisílse meg. vagy adjon túl rajtuk. 
1795-ben Pap Primus ferenczrendi provincziális arról értesült, hogy Takáts^ 
ki akkoriban Lőrinczin Dobrinszky György plébános mellett káplánként műkö- 
dött, a fölszólításnak nem tett eleget. Értesülését közölte Zerdahelyi Gábor 
• váczi nagypréposttal, ki Splényi halála uláu egyszersmind püspöki vikárius 
is volt. Zerdahelyi utasítására Eörs Ferencz hatvani osperes 1790 április ID-én 
egy a rend részéről kiküldült szerzetes jelenlétében Lórinczin TakátsnuX ház- 
kutatást tartott, de csak néhány ábéczét és imádságokat tarlalniaz(') apró nyom- 
tatványt foglalt le. Mindamellett Zerdahelyi ót a provincziálissal egyelérlöleg, 



286 Vegyes közlemények 

áthelyezte Vercsegyházára. Három évvel utóbb, 1798-ban i^'abb fÖQelentés 
érkezett Takdts ellen, ki időközben Csongrádra, innen Hódmezővásárhelyre, 
majd végül Dorozsmára került Dianovszky plébános mellé. A följelentést 
Kanyó András csongrádi esperes tette, ki a miatt panaszkodott, hogy TakáU 
az általa csak imént nyomtatott > Toldalék c czímű szótárában a nevét kifigu- 
rázta, a mennyiben a Kanyó nevet igy magyarázta: »kamasz, hórihorgas 
vagy komondor«. Zerdahelyi püspöki vikárius a vizsgálattal Csiszér Elek 
majsai esperest bízta meg. Takáta azzal védekezett, hogy a megneheztelt 
értelmezést Baróti Szabó Dávid szótárából vette át; különben is a »Tolda1ék<-ot 
már régebben nyomtatta, mikor Kanyóí még nem is ismerte. Mindamellett 
Csiszár, Zerdahelyi utasítására, 1798 április 2-án házkutatást tartott nála; sok 
nyomtatványon, köztük a »Toldalék« hatvan példányán kívül, nyomtatóasztalt 
és tekintélyes mennyiségű betűkészletet talált; mindezeket lefoglalta, lepecsé- 
telte és Dianovszky plébános őrizetére bízta. Magát Takátaoi pedig utasította, 
hogy a kecskeméti kolostorban, melynek gvardiánja édes testvére, Takát$ 
Gábor volt, tíz napos penitencziát tartson. 

Takátsoi Dorozsmán mind a plébános, mind a hívek nagyon szerették, 
míg a helyébe kinevezett i^A^afos Istvánt nem kedvelték; fanyelvűnek, hama- 
ricskának s szaporicskának nevezték, llakáta a népnek ezt a hajlandóságát 
arra használta föl, hogy a megbetegedett Dianovszky távollétében Dorozsmán 
megjelent, sőt a tilalom ellenére egyházi teendőket is végzett ; Lakatos oltani 
tart(')zkodását tűrhetetlcné tette, később meg — midőn Kecskemétről Szabadkára 
helyezték át — Dorozsmának vette útját, a lepecsételt ládákat föltörte, a nyom- 
tatványok és nyomdaszerek legnagyobb részét belőlük kivette, szekérre rakta, 
s magával vitte Szabadkára. Mikor a szabadságáról visszaérkezett Dianovszky 
ezt észrevette, jelentést tett az esetről Csiszér majsai esperesnek, kinek rende- 
letére Prosztiovszky Vcnczel szabadkai g vardián Takáts czellájában kutatást 
tartolt. A kutatás eredménytelen volt, csak kél példány »Toldalék«-ot találtak. 
Időközben azonban Klempay Lajos kisteleki plébános jelentette, hogy Takáts 
előtte azzal dicsekedett, hogy nyomdaszereit Szegeden helyezte el. Minthogy 
a kistelki plébánia, valamint a szabadkai rendház, melyben az idő szerint 
Takdts tartózkodott, a váczi püspökség területén kívül esett, Zerdahelyi augusz- 
tus 2Ü-án az ügyet a helytartótanácshoz tette át. A helytartótanács megdor- 
gálta Zerdahelyii, miért hallgatott az esetről olyan sokáig, egyszersmind a 
nyomda hollétének földerítése végett a vizsgálatot elrendelte. Takdts még 
szerencsésnek mondhatta magát, hogy az ő esete nem jutott már 1795-ben a 
helytartótanács tudomására, mert ebben az évben, a Martinovics-pór idejében, 
a vizs^'álat és a büntetés szigorúbb lett volna. A helytartótanács rendeletére 
Müller Sebestyén szegcdi bin') két ízben liallgatta ki Rózsa Györgyöt, azt a 
kocsist, ki Takdts holmiját Dorozsniáról Szabadkára szállította. Vallomásából 
az tűnt ki, hogy a nyomdák és/k'tnek Szabadkán kell lennie. Erre Szkende- 
rrrics Iknnn szal»adkai bíró Takdtsniú házkutatást tartott. A nyomdaasztalt 
mo^'találta, de összetörve, liasználhatatlan állapotban. Egyebet nem talált. 
Viszont Klempny i^ajos, kit a csanádi píispök rendeletére Németi Pál makói 
esperes hallgatott ki, fünntarlotla azt az állítását, hogy Takdts előtte, egy szeged 



Vegyes közlemények 287 

depozitóriumról szólt, hol nyomdaszereit tartja. A helytartótanács mindezeket 
a vallomásokat elküldte Kollonits László kalocsai érseknek, kinek egyházme- 
gyéjében lakáts tartózkodott, s fölszólította, hogy indítson vizsgálatot, s 
Tdkátsoi büntesse meg. Az érsek rendeletére Lovas Imre jankováczi esperes 
Szkenderovics szabadkai bíró jelenlétében Takntsn&l házkutatást tartott, de 
csak két nyomtatvány t talált : az »Ordo Baptismict és a »Tabella Normalisc-t. 
1799 ápr. 4f-én Takáta végre megjelent Kalocsán, hol a konzisztórium előtt 
azt vallotta, hogy egy Mezey Mihály nevű szegedi ismerősének házában tény- 
leg volt depozi tóriuma, de ebben csak a könyvkötéshez, nem pedig a könyv- 
nyomtatáshoz tartozó eszközök voltak; a kistclki plébános tehát szavait félre- 
értette. Április 29-én az érsek rendeletére terjedelmes emlékiratot nyújtott be, 
melyben igazolni kívánta, hogy a mióta a helytartótanácsi rendelet tudomására 
jatott, nyomtatással nem foglalkozott, sőt ellenkezőleg azon volt, hogy nyomda- 
eszközeit megsemmisítse. Bevallotta, hogy a könyvkötést azután is űzte, de 
mentségül fölhozta, hogy ezt a nevezett helytartótanácsi rendelet nem tiltotta 
meg. Kollonits érsek szeptember 7-én a vizsgálat eredményét fölterjesztette a 
helytartótanácsnak, azzal a kijelentéssel, hogy Takdtsoi nem tartja bünte- 
tendőnek. A helytartótanács erre 1800 június 17-én kelt rendeletével a 
vizsgálatot megszüntette, a büntetést elengedte, de Takátsoí utasította, hogy 
azontúl csak hivatásának éljen. Takáts fölhag^^ott a könyvnyomtatással; az 
az állítása is beigazolódott, hogy kézisajtóját a sok horczc-hurcza miatt meg- 
semmisítette. 



L 



l>l 



VÁLTOZÁSOK 

a magyarországi nyomdáknál 1908. évi május l-től augasztas 3i-ig. 

(Az ogy caillafçgal JcISIt nyomiUk hatónifrilaff ninevenck bcjiíloiitvp. A kAt eaUlagfil 
JcIOItok lucguztlntek.) 



BndapeHt : 

♦Herményl nyomda r.-t. 

VTII., R<;vlezky-t«r 5. 
«KirÓHági Szemle kiiv. VII., 

Biíthlfn-u. 43. 
Roldor DezNÖ. VII., Hársfa- 

iitr.za 23. 
Hudnpo^ti lup- «í» künyv- 

kindóváll. kö- ^« könvv- 

nyomda. VIII., Kokk 

Szilárd titcza 1<.>. 
Dümanck Intván Pál ('» 

Hauptmann liéla. VI., 

Arad i-n te za 31. 
Fubric/.ki Sániutd. VI-, 

F^ötvös-utcza 3*J. 
(íoldflnífor Mór. VI., Ki- 
rály- utcza 10»>. 
Ooldstein Albort. VI., Eöt- 

vös-u. 10. 
(íroHs Bcnj:niiin. VI., K3t- 

vií«-u. li». 
♦*(Írii»M«r Károly. VII.. 

Lövölde-u. 1. 
♦♦Gnttniann Ignáex. IV., 

Hajó-u, r». 
Haan Albert. VI., CVcn- 

K<;rvu. H(). 
*II«;Í8ler é« Kó/.ol. II., Vár- 

krrt- rak part 1. 
••Hi>i»lfr Jaroslav. II., Vár- 
kort-rakpnrt 1. 
'^♦Kalmár Múr. V., Zoltán- 

Mteza II. 
Krrté>z Márton. VII., Do- 

hány-u. 102. 
♦^Kühii Afío.Htonné Funk 

Aranka. VI., Ij-n. 3H. 
^*Krant/. .Sáiiiu«!. V. Zol- 

tán-n. 11. 
**^Lus/.iitr Tivadar. VI., 

o-n. :;:',. 
**XaLry Sándor. IV. Pap- 

ll"")Vllil«-U. X. 

■ »INtúti< ni«.ájf-, könyv- 

I l.i'lú ,'.< hinlrii'si váíla- 
hit. iV-ti .VllY.-.l. V.. lJ;i. 
íliorv-M. !•;. 

"I'-lbii-s.-k A. VI. IVhna- 

II iv 7.k \ -n. »». 



Reiner Elkán. I., DSbren- 

tei-u. 13. 
Suffár Vilmos t's Sz^*kc1y 

Viktor. VI., Edtv9«-ntcza 

2«/b. 
Szi'Cíii Ferenc/.. V.. C>íáky- 

utr.za )tlb. 
Székely Artnr. VII., Uot- 

tenbilleru. 19. 
•*Weisbartl Lipót. VI., 

Sziv-u. M. 
**WeÍsz Ii^nácz. VI., 

Aradi-u. 31. 
Weisz Mikita èë Braun 

Sámuel. VII., Vörö«- 

niarty-u. 4. 

KnzláN : 

♦Brarh Jozsef. 

CieirléU : 

♦.I.árik Gyuláné. 

Ciikszereda : 

♦.\pponyl kny. r.-t. 
♦♦Lóíz «lánoH. 

Finme : 

♦('orradin l l'mberto. 

Fogara M : 

*Thierfeld Dávid. 
♦*Thiorfeld Lipót. 

« jör : 

Blum .Tózsef. 

Győri Ujsájr kny. ós kiadó- 
vállalat. I»r. Lunja Ala- 
dár. 

Ilajdnnánás : 

♦♦Bartha Iinro. 
•Horovitz íiyula .Tózsof. 

Jászberény : 

▼Vértes Adolf. 

Karrzafr : 

♦Navrykuuxajfi kny. betéti t. 

Kechkemét : 

♦Kl'-ö najTvalföldi nyomda 
él liirla]>kia<ló vállalat. 
KolozKTár : 

■S/iiit Bonaventura knv. 



KoaároH : 

**Pannóiila kny. 

*Szent I.iá«Klu kny. 
Hódoi : 

«Woblfarth J<^zaef. 
Hokáca: 

** Weiser Mik«a m. PuUák 
Róbert. 
HMkács : 

«Pannónia kny. 
XairjiMbea : 

♦Haiser M. knv. 
Nyltr« : 

«MatryarorizÄ^i Kémésr. 
seprô Szaklap kny. 

Rattka : 
«Felvidéki Mai^'antáffknr. 

Komorja : 
*GoldRtcin JŐK«ef. 

ScarTai : 
♦Staffil János. 

SzeirkaloH : 
•Morva Reziiő knv. 
♦Riegel Zoltán. 

Sz^kesfehérTár : 

♦♦SzékcafehérTár v* vidéke 
kny. 

HzoMbathelj : 

♦Langer K. Janón. 

Temesvár : 
♦♦Lackingcr Károlyné 

Jnjith Róza. 
Vértes József. 

Újvidék : 
♦NatOBOvily r.-t, 
♦♦Popovicj« toat vérek. 

Vasvár : 
♦♦Singer Mór. 
Singer Zsiginon«!. 

Zóljom : 
♦Zólyom és Viliéke kny. 
tul. Stranfty. Vilinoic. 



^■ 



9 



ö 



nPr 



ü 



XTt. KÖTÜT, 4. VßitSI. UJ POLVAM. 1M8 OKTl'lllliK- »»«EHMB. 



MACYAli 



KÖKYVSZEM LE. 



A MAtiVAll NKMZ. Ml'lZKli.M S/Í'.CIIK.NYI OHSZ KÖNYVTAhANAK 



KÖZLÖN Y R 



A NM. VAM.AN- F> K<V/nK I \ I ASÍ (iYI MIM.nZI KIMI M MI'T.niZA.NAIiOl 



«ZKKKi:s/.lI 



KOLLANYI KKIIKNCZ 



l'.Mis. KA'I im.vw 



IV. n ■/ !•:• 



i-!ii» \ ■■■ 



RIADJA A MAOYAl: .f 



TARTALOM. 



Dr. Gulyás Pál. l;il«li«»jiáti;ii ri-ínl-zi-n'k. iKNn k«i/M-:ii<-n\ 

Dr. Császár Elemér. Ki-iiilmlv S:iM.li»r k«iii\\i.'ir;i 17'.K')-Im-íi 

Kereszty István. A /iih» irmhilnia :< kiiin vtárlian .. .. 

Tárcza. Lviif-iy.!«- .,i!i'ii*«s a M. \. Mii/«ii!ii •)•>/. S.i'-ris»'ii\i Ki»í:\\:.i:. • 
ri»! a/ lí'í'S i-v III ii«'l'\«-iÍ« ii'-n 

A M. T'i'ií'ín.iir. ••- \'-.a.ii'iii:a kmsyN'aia îî>«>7-l'i'is ... 

\/ Im'Ii'Í'.- Niii:.'!-' .Mm/'-í':: M'»ii\\íára I'.MCI'fii .. 
Szakirodalom, r«!:.,. íír.a. .Majvar h..!;\\.- »•: is>*r» Ü^im» 1. k«. • 

l-s:: .51. (i'n!'{.!< l'iK II All'í'lí. M»'ilv.il:'M-|li- I .ií.-i n« i.l - ..:. • 

>i-|i' I-:«'!.: \ a.h'nn'.i:iii. Ii>u7 -I'.íhs. |>i,,. 1. - C.i: a m ».:::;- ii.:.. - 
í'i-. I.- ■•..;-.-.r i:.it lr.iií..ir:ti III. - \V W »míiIm-i j«-!-. I»i-- r.',:«* / :;• 
H.»:'.l-.'.i- '.M,|.ii!..ii' I. Uüi lir. f;>il','.is l'.il. KiVl«"» S., A ra:-!--- 

'..I •••-..., -ál;.. I. iii.-iía:..i'i'.'i-. I. 'j. L ail. Niii H /. Unli-ii Mi.-rü,- 
l!":!'ii. .i'i'í'i- ••■•'II i.i-i .'.líia'ii! •.iaüii-iiii'i'» S. ML Imii - >,• •- 
t: I":...-.,:. I:..- :■•..... .|. iiUi...^ aíil .l.\ .•'..p!i..'nL N;: i". 11. 

\|..- .. • lí ! ..•.:.!... UiM sy. . IL K. «.:v\».. li.,-. 

r-.i:..-- .|.- |. ... . i.. — •■.! . •. !-■ .{• liiil',.is P,V iv.: M :: 
Im-. :, .. - .. 11. ,i^. .■ i.-.i.i'i!- .• 'í:i.- \.\I\. 'i^ :;•».. :;;. 

:> I. . \ i. .» •'. 1 ■• ■ :■ ii.. íai'.'»- ri.«»ii.T!,r \í. »'»•'. 

: .. .:■•• ;. Wl! i »■ IJiXí-^ta «Ii'li«' li;l)iii»í'' i.«- • 

. \ •• .;.....:-.■ I •.r\ MMíhal XWIll. 7., > . 1» 
• • • • . \'' . .. li. /.i.hMllilaíi \\\v W i.li. • 



;ilv 



I. .1/ I'.MIS. i-vi 111. t..\:\. 

• .i.i:aK t»r-/. > ..%•••-. 
. -I.jio^ra'iai ••!■••:»• ..• 



-/«•il'. 1-U»! nk'. ."il 



BIBLIOGRÁFIAI RENDSZEREK. 

t 

Db. Gulyás Páltól. 

ŒIsft kSzlemény.) 

Miként a természetiek világában a jelenségek nagy száma 
IkOráD, már Aristoteles idejében, arra indította a kutatókat, hogy 
könnyebb áttekinthetés okáért e jelenségek csoportosításában 
bizonyos rendszer állapíttassék meg, úgy a tudományok fejlődése 
s ezzel kapcsolatban az írásművek számának folytonos emelke- 
dése is idővel arra kényszerítette a megőrzésükre, rendben- 
tartásukra hivatott könyvtárkezelőket, majd a könyvnyomtatás fel- 
tüntével a nagyobb könyvkiadókat és könyvnyomtatókat is, hogy 
a tájékozódást a rokontartalmú könyvek külön-külön csoportosí- 
tásával könnyítsék meg. 

Az első efajta összeállítások merőben empirikus kísérletek- 
nek tekinthetők s a tudományoknak akkoriban különben még 
meglehetősen fejletlen állapotához mérten csupán néhány főszakra 
terjeszkedtek ki. Később, a midőn a tudományok felosztása s 
egymáshoz való viszonyuknak megállapítása a bölcsészeti problé- 
mák közé kerölt, a bibliográfiai rendszerek egy része is meta- 
fizikai alapokra lett lefektetve, míg egy más részükben bizonyos 
logikai sorrendre szorítkozott az ú. n. filozófiai elem. A tisztán 
^akorlati csoportosítások azonban továbbra is megtartották lét- 
jogosultságukat, sőt ha a napjainkban dívó bibliográfiai rendszere- 
idet vizsgáljuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a tisztán mechanikus 
osztályozás a túlnyomó, a mi tekintve a metafizikai gondolkodás- 
ban az utóbbi évtizedekben beállott hanyatlást, csak természetes. 
Bizonyos logikai sorrendet azonban, az egyes empirikusan meg- 
állapított főtudományszakok alosztályozásánál a legtöbb esetben 
ezen mechanikus rendszerek megalkotói is szem előtt tartottak. 
A következőkben a logikai, metafizikai és mechanikai rendszerek 

Itogyar KSnyTszemlc. 1908. IV. fQECt. 19 



290 Bibliográfiai rendszerek 

történeti áttekintését fogjuk megadni; a legrégibb félénk és tapo- 
gatózó kísérletektől a legmodernebb rendszerekig ismertetve s 
részben tüzetesen elemezve a legfontosabb bibliográfiai sziszté* 
mákat. 

Az ókort illetőleg bibliográfiai rendszerekről nincs tudomá- 
sunk. Valószínű azonban, hogy azokban a nagyszabású könyvgy^jte* 
menyekben, minők pl. az alexandriai, pergamosi és ephesusi 
könyvtárak, melyek befogadóképessége sok ezer tekercsre tehető, 
a felhalmozott anyag tartalom szerint volt csoportosítva. 

A hözép1corh(A már több ilyen kísérletről van tudomásunk. 
Gottlieb Tivadar Mittelalterliche Bibliotheken ez. munkájában 
Német-, Angol-, Franczia-, Olasz- és Spanyolország területéről 
nem kevesebb mint 756 eddig ismert és kiadott középkori könyv* 
tárjegyzékei sorol fel, a mihez még 629 vegyes leltári jegyzékben 
található könyvfelsorolás járul. 

Egyike a legrégibb eddig ismert ilyfajta jegyzékeknek, 
melyek már csoportos összeállítást tüntetnek fel, a saint-riquieri 
klastrom könyvjegyzéke 831-ből, mely a következő öt csoportban 
sorolja fel a kéziratokat: 1. Biblia- és szentírásmagyarázat 
2. Egyházatyák. 3. Grammatikusok. 4. Történetírók. 5. Egyházi 
szerkönyvek. 

Jóval több alosztályt különböztet meg a Sorbonne-könyvtár 
katalógusa 1290-ből, mely 57 osztályt tartalmaz. A felosztást a 
Bibliothèque de l'Arsenal egy kézirata őrizte meg s Franklin 
Alfréd a régi párisi könyvtárakról írt háromkötetes jnűvében 
tüzetesen ismerteti.^ Miután e munka nem állott rendelkezésemre, 
bővebb ismertetésére nem térhetek ki. 

Érdekes a regensburgi St. Emmeran klastrom könyvtárrend- 
szere 1347-ból. E könyvtárlajstrom szerint a klastrom könyvei 
32 pulpitust töltöttek meg a következő sorrendben: 1 — 2 pulp. 
Szentírás. 3—6. Bibliamagyarázat. 7 — 15. Egyházi atyák (doctores 
antiquiores). 16. Históriai könyvek. 17 — 20. Ujabb theologiai mövek. 
21—23. Kánonjogi művek. 24. Különböző művek. 25. Világi és 
egyházi jogi művek. 26—29. Libri artium. 30. Libri de diversa 
materia. 31. Libri Omeliarum et Passionalia. 32. Bibliai részek. 



^ Edwards Memoirs of libraries, I. 297. 1. 
• V. Ö. A. Maire. Manuel. 182. 1. 



Dr. Gulyás Páltól 2» 

Az ilyen középkori könyvjegyzékek többségében a következő 
sorrendben vannak a kéziratok felsorolva: 1. Szentírás és Szent- 
Írásmagyarázat. 2. Egyházatyák s i\jabb theologusok s végül 3. a 
világi írók. Ez utóbbiak felsorolásánál elvétve Martianus Capella 
befolyása is jelentkezik s a művek sorrendjénél a hét szabad 
művészet volt az irányadó. Néhány kivételes esetben a világi 
jcönyvek, még pedig a klasszikus írók állnak a jegyzék élén. így 
van ez pl. egy X. századból, sajnos, ismeretlen helyről való 
könyvlajstromban, melyet Becker Gusztáv bonni egyetemi könyv- 
táros Gatalogi bibliothecarum antiqui czímö művében a 30-ik szám 
alatt közölt (62—63. IL) 

Mind e jegyzékeket érdekességben fölülmúlja Richard de 
Foumivál Bibiionomiája a XIII. század közepéről, mely nem egy 
tényleg létező könyvtár tárgyak szerint csoportosított lajstroma, 
hanem megvalósításra ajánlott ideális tervezet, s így közelebb 
áll azon ilykori bibliográfiai kísérletekhez, melyek a tudományok 
ezélszerű be- és felosztását kísérelték meg. 

Szerző érdekes művecskéjében elmondja, hogy Amiens egy 
gyermeke, a ki járatos a mathematikai tudományokban, egy kertet 
akart beültetni, melyben honfitársai oly gyümölcsökhöz juthat- 
nának, a melyek íze élénk vágyat ébresztene bennük ahhoz 
hogy egész a bölcsészet szentélyébe hatoljanak. Szerző biMio- 
namiá'jei adná meg Amiens lakosainak a módot, hogy e kertbe 
beléphessenek s azon részek felé irányítsák lépteiket, a melyek 
egy-egy sétálóra különös vonzóerőt gyakorolnak. 

A kert három virágágyat (parterre) tartalmaz, melyek mind- 
egyike több részre (planches) oszlik. De hagyjuk a szerző 
metaforáit, lássuk tervezetének lényegét. Ez ideáhs könyvtárban 
úgy az egyes kódexek, mint az azok befogadására szolgáló polczok 
6gy-egy betűvel volnának szignálva ; még pedig a kettösbetük 
elkerülése végett 72. de Fmirnival különböző alakú (kapitális, 
uneiális,. minuszkula, négyszögletes, kerek stb.) és különböző 
színű (kék, viola, vörös, zöld, ezüst, arany, fekete és kobalt) 
betűket használ. 

Az első osztály a filozófiának van szánva, mely 11 polczon 
a következőket tartalmazná : Grammatika 1, polcz. Dialektika 
2. polcz. Rhetorika 3. polcz. Geometria és számtan 4. polcz. 
Zene és csillagászat 5. polcz. Fizika és metafizika 6. polcz. 

19* 



292 Bibliográfiai rendszerek 

Metafizika és elika 7. polcz. Filozófiai miscelláneák 8. és 9. polcz. 
Költészet 10. és 11. polcz. 

A bölcsészeli osztály könyvei kék, ibolya, zöld és vörös 
betűkkel jelölvék. 

A második szakasz a hasznothtytó tudományoknak van 
szánva s az orvostan (8 polcz), polgári jog (3 polcz) és egyházi 
jog befogadására szolgál. Az idetartozó könyvek jelei ezüstszinűek. 

A harmadik osztályba tartoznak a theologiai művek, vagyis 
a szentírás és szentirásmagyarázat. A szignumok színe ilt az 
arany. 

Végre a theologia függeléke gyanánt egy utolsó és negyedik 
szakaszba jönnek az eredeti iratok, vagyis az egyházatyák művei- 
nek szövegei, melyek jegye feketével s kobalttal van megírva. 

Richard de Fonrnivál részletesen csupán azon könyveket 
írja le, melyek a bölcsészeinek és az orvostannak szentelt pol- 
czokon foglalnának helyet, a jogi és theologiai mQvekkel ellenben 
röviden végez. ^ 

E korai s igen kezdetleges középkori kísérletekhez ig*^n 
közel állanak az újkor azon legelső bibliográfiai rendszerei,- 
melyeket egyes könyvnyomtatók állapítottak meg a saját kiadvá- 
nyaikról készített katalógusokban. Ezek típusát az idösebbik AUm 
Manutius szolgáltatta, a ki görög nyomtatványairól 1498-ban 
adta ki jegyzékét a következő beosztással: 1. Grammalica. 
2. Poötika. ÍJ. Logica. 4. Philosophia. 5. Sacra Scriptura« 

Sokkal részletesebb Róbert Estienne párisi köny\'nyomtaló- 
nak ir)4()-ban kiadott katalógusa, melyben a következő osztályok 
vannak: 1. Haebrea. 2. Graeca. 3. Sacra. 4. Prophana. 5. Gram- 
matica. 6. Poetica. 7. Hislorica. 8. Rhetorica. 9. Oratoria. 10. Dia- 
lectica. 11. Philosophica. 12. Arithmetica. 13. Geometrica. IK 
Medica. 

Az első bölcseleti színezetű bibliográfiai rendszert egy arabs 
ember: Tasköpnszade állította össze ugyancsak a XVI. század 
első felében. A tudományok felosztásának alapjául itt az emberi 
ismeretek következő négy neme szolgált : az írás (scriptura), a 
beszéd (verba), az értelem (mens) s a törvény (rerum natura). 



1 V. ö. Delislc L.: Le cabinet des manuscrits de la Bibliothèque 
Nationale. II. Paris, 1874. 618—536. 1. 



Dr. Gulyás Páltól 29» 

Az elsőhöz tartozik az írás művészete, a másodikhoz a nyelvészet 
és történelem, a harmadikhoz a mathematika és bölcsészet, a 
negyedikhez pedig a theologia és a jogtudomány. 

1553-ban jelent meg Gesner Konrád Pandectarum sive par- 
titionuni universaliam libri c. munkája, mely egy szünoptikai 
táblázatban a következőképen csoportosította az emberi ismereteket. 

Az összes emberi ismereteket Gesner a Philosophia szóban 
foglalja össze, mely szerinte két csoportra oszHk, úg^'^mint elő- 
készítő (Artes et Scientias praeparantes) meg lényeges (sub- 
stantiales) művészetekre és tudományokra. 

Az előkészítő tudományok ismét kétfélék : szükségesek 
(necessaria) és diszítőek (ornantes). Amazok ismét két alosz- 
tályra bonthatók úgy mint a beszédre, meg a számokra vonat- 
kozó ismeretekre (sermocinales és mathematica). 

A beszéddel foglalkozó tudományoknak Gesner szerint négy 
osztálya van, úgymint: 1. Nyelvtan és nyelvészet (grammatica et 
philologica). 2. Dialektika. 3. Rhetorika. 4. Poétika. A mathema- 
tikai tudományoknak viszont öt osztálya van, nevezetesen : 1. Szám- 
tan (arithmetica). 2. Geometria, optika stb. 3. Zene (musica) 
i. Csillagászat (astronomia). 5. Asztrológia. 

A díszítő tudományok négy osztályba sorolhatók, ezek : 
1. Jóslás és varázslat (de divinatione et mágia). 2. Földrajz 
(geographia). 3. Történelem (história) s végül 4. Különböző nem 
irodalmi, műszaki mesterségek (de diversibus artibus illiteralis 
mechanicis stb.). 

A substantialis tudományok csoportja, összefoglaló alcsopor- 
tosítás nélkül 8 osztályra szakad; t. i. 1. Természetbölcselet 
(de naturali philosophia). 2. Első filozófia, vagyis metafizika és 
theologia (de príma philosophia seu metaphysica et theologia 
gentilium). 3. Erkölcs-bölcselet (de morali philosophia). 4. ( iazdaság- 
bölcselet (de philosophia oeconomica). 5. Politika (de re politica 
id est civilí ac mihtari). 6. Jogtudomány (de jurisprudentia). 
7. Orvostan (de re medica). 8. Kereszfény hittudomány (de 
theologia Christiana). Összesen tehát 21 osztály. 

Lényegileg Gesner e rendszerének módosítása a franczia 
Christo fle de Savig nynek 1587-ben kiadott Tableau accompli de 
tous les arts libéraux czímű műve, mely a következő 10 főosztályt 
különbözteti meg, részletesen kidolgozott alosztályozással : 1 . Nyelv- 



294 Bibliográfiai rendszerek 

tan. 2. Rhetorika. 3. Dialektika. 4. Aríthmetika. 5. Geometria. 
6. Optika. 7. Zene. 8. Kozmográfia. 9. Asztrológia. 10. Földleírás. 
11. Természettan. 12. Orvostan. 13. Ethika. 14. Jogtnaomány. 
15. Történelem. 16. Theoló<»'a. A mű 1616-ban megjelent második 
kiadása két szakkal bővült ú. m.: 17. Költészet* 18. Kronológia. 

Brunei bibliográfiai kézikönyvében, ha nem is állítja határo- 
zottan, fölteszi annak lehetőségét, hogy Savigny imént vázolt 
rendszere lebegett Bacon of Vendam^ a modem angol filozófia 
egyik alapvető mesterének a tudományok felosztására vonatkozó 
híres elmélete megalkotásánál. E föltevés azonban teljesen önké- 
nyes, a mit semmi tényszerű adat nem támogat. 

Instauratio magna czimen ismert főművének első része, 
mely a tudományok osztályozását tartalmazza, először angolai 
jelent meg 1605-ben The two books of Francis Bacon on the 
proficience and advancement of learning divine and human, azaz 
B. F. két könyve az isteni és emberi tudomány méltósága- és 
fejlődéséről czím alatt, 1623-ban pedig bővített latin átdolgozás- 
ban látott napvilágot. 

Bacon ^ tudományfelosztása lélektani alapon nyugszik. 
A világegyetem összképe ugyanis szerinte annyi főrészre oszlik, 
à hány lelki erő áll rendelkezésünkre a való világ elképze- 
lésére. Az emlékezőtehetségre támaszkodik B. szerint a történet- 
tudomány; a képzelőerőre a költészet; s az értelemre a bölcsé- 
szet, vag)'is a valódi tudomány. A történettudományt B. história 
civilis és história naturálisra osztja; az elsőhöz sorolja az iroda- 
lom s a bölcsészet történetét. A költészet három faját különböz- 
teti meg, úgy mint az elbeszélőt, a drámait és az allegorikus tan- 
költeményt. Formai különbségekre (vers és próza) mint lényegtelen 
külsőségekre felosztása nem terjed ki, A filozófiának szintén három 
osztálya van, úgymint az istenre, a természetre és az emberre 
vonatkozó ismereteké. A természeti ismeretek legelseje az első 
bölcselet, vagyis általános tudomány (prima philosophia sive 
scientia universalis), mely azokat a fogalmakat, tételeket állapítja 
meg, a melyek a bölcsészet minden részében egyformán alap- 
vetőek. Ilyenek a lét és nem lét, hasonlóság, különbözőség 
fogalma, a mathematikai axiómák stb. A természetbölcselel 

» V. ö. Ueberweg— Heinze. Berlin 1901. III. 71—72. 1. 



Dr. GulyAs Pállöl 



295 



^a részbep a lermés^eti töfvéayek megismerése, részben 
mázasuk s e szerint részint spekulativ, részint operativ, 
ipekulativ természetbölcselet fizika, a mennyiben a ható 
at s metafizika, a mennyiben a ezélokat tekinti. Az operativ 
észetbölcselet mint a fizika alkalmazása mechanika, mint a 
ifizika alkalmazása a természetes mágia. A mathematika a 
i segédtudománya. A csillagászat nemcsak mathematikai, 
ím természettani magyarázata is az égi jelenségeknek. Az 
srrel foglalkozó filozófiai tan tárgyát részint mint egyedet, 
nt mint a társadalom tagját szemléli, e szerint tehát két 
ízre oszlik, úgymint anthropologiára (philosophia humana) és 
lkára (philosophia civilis). Az embertan részben az emberi 
el, részben az emberi lélekkel foglalkozik s ennek megfelelően 
anra és lélektanra osztható. Ehhez járul a logika, vagyis az 
jágra törekvő megismerés tana; s az ethika vagyis a jóra 
evő akarat tana. Míg az ethika a belső jóságra (bonitas 
na törekszik, addig a politika a társalgásban, közlekedésben, 
is a birodalomban megnyilatkozó külső jóságra törekszik. 
Bacon tudományrendszere tehát a következő táblázatban 
ilható össze: 

a) Egyháztörténet. 

h) Irodalomlörténet. 

c) Sajátképeni polgári történet. 
[ I. Beszédek. 
Függelék: IÏ. Levelek. 

[ III. Aforizmák. 

a) Első filozófia. 
h) Fizika. 

c) Metafizika. 

d) Mágia. 

e) Természetfilozófia. 
í I. Mathematika. 

Függelék I ji Asztronómia. 

I. Testtan. 

II. Lélektan. 
Függelék : 
a) Logika. 
P) Ethika. 



tlály. 
Történelem. 



íztály. 



Bölcselet. 



1. Természettörténe- 
lem. 

2. Polgári történelem. 



1. Isteni tudomány. 



2. Természettudomány. 



3. Embertudomány. 



•sztály. 

Költészet. 



1 1. Elbeszélő költészet. 
! 2. Drámai költészet. 
[ 3. Allegorikus költészet. 



a) Anthropologia. 
h) Politika. 



296 6ibik>gràfia( irenäszerek 

íme Bacon tudományrendiBzerének áttekintése. Hogy e rend- 
szer világos és élesen elhatárolt terminológiával bír s ezáltal 
könnyen emlékezetünkbe vésődik, az kétségtelen. De sokkal inkább 
illik a tudományok történésze czéljaihoz, mintsem a könyvtároséhoz^ 

Bacon rendszerét úgy a tudomány, mint a könyvtáros szem- 
pontjából többen átdolgozták. így Regnaalt Warin, Laire, Peignot 
s a kit legelsőnek kellett volna említenem: nAlemhert, a híres 
XVIII. századi franczia encyklopédiához írt bevezetésében. Mind 
e módosítások közül nagy elterjedése s nemzetközi hatása ked* 
véért álljon itt a I/Alembcrté, úgy a mint azt említett nevezetes 
bevezetésében kifejtette. 

D^Al&nibert az emberi ítélőképesség (entendement) három 
tehetsége, ú. m. az emlékezet, értelem és képzelet szerint a 
következőképen osztja fel a tudományokat. 

Az emlékezeten alapul a történelem, mely a tényekkel fog- 
lalkozik; e tények vagy istenre, vagy az emberre, vagy a termé- 
szetre vonatkoznak. Az istenre vonatkozó tényekkel a szent vagyis 
egyháztörténelem foglalkozik, melynek egyik ága a jövendölések 
története, a midőn az elbeszélés megelőzte a tényeket. 

Az emberre vonatkozó tényeket a polgári történet öleli fel, 
mely két részre oszlik : a) szorosabb értelemben vett polgári tör- 
ténetre és b) irodalomtörténetre. Amannak három alosztálya van, 
ú. m. a) az emlékiratok, ß) a régészet és y) a teljes (eg^-etemes) 
történet. 

A természeti tényekkel foglalkozó természet-história felosz- 
tását a természeti tények különbözősége, emezt pedig a termé- 
szeti állapotok különbözősége határozza meg. 

A természet vagy egyöntetű s szabályos mederben folyik le, 
a mint ezt pl. az égitesteknél, állatoknál, növényeknél rendesen 
láthatjuk, vagy kizökkenni látszik rendes kerékvágásából s torz 
alakulásokat idéz elő, vagy pedig az emberi erő és ügyesség által 
kényszeritik bizonyos hasznos munkára, a mesterségek alakjában. 
Eszerint tehát a természet- história a következő három csoportra 
oszlik: Ä) A természet egyöntetűsége. B) A természet külön- 
legessége. C) A természet kihasználása. 

A természet egyöntetűségének alosztályai: a) Asztronómia. 
b) Meteorológia, cj Föld- és vízrajz, d) Ásványtan, e) Növénytan. 
f) Állattan és g) Az elemek története. 



Dr, Gulyás Páltól 297 

A torz-lermészettörténet ugyanez alosztályok torzalkotásai- 
val foglalkozik s ugyanennyi csoportra oszlik. 

Az alkalmazott természettörténet nem más, niint a külön- 
böző gyakorlati mesterségekre vonatkozó ismeretek öszege. U Alem- 
bért szerint e »hasznos művészetek« száma 250-re tehető, Ő- 
maga sem táblázatában, sem kísérő jegyzeteiben nem terjesz- 
kedik ki valamennyiökre. Sorrendjükről sem nyilatkozik, de abból 
a 8 csoportból, a melyet példakép felvett, következik, hogy az 
egyes mesterségek anyaguk szerint csoportosítva, az anyag értéke,, 
becse szerinti sorrendbe helyezendők egymásután. Pl. IfAlemhert- 
nél az első csoport a nemes fémekkel foglalkozó mesterségeket 
tartalmazza a következő egymásutánban: a) pénzverő, b) arany- 
fíistmíves, c) aranyfonálkészítő (íileur d'or), d) aranyhuzalkészítő, 
é ötvösmíves, f) aranycsiszoló, g) ékkőfoglalatkészítő stb. 2. 
ékkövek, 3. vas, 4. üveg, 5. állati bőr, 6. épületkő, habarcs, pala 
stb., 7. selyem, 8. gyapjúkészítésre vonatkozó mesterségeket tár- 
gyalja hasonló módon. 

Az emberi ismeretek második főkategóriája, mely azoknak 
az értelemhez való viszonyát elemzi, a filozófia vagy szoro- 
sabb értelemben vett Uidományoh DAlembert rendszerének ez- 
a legrészletesebben kidolgozott része. Ez is tárgy szerint három 
főcsoportra oszlik, ú. m. 1. isteni, II. emberi és III. természeti 
tudományra. 

Az első osztályt bevezeti az onthologia, vagy általános 
metafizika, mely minden teremtmény létével, lehetőségével, tar- 
talmával stb foglalkozik. Maga az isteni tudomány két részre 
oszlik, ú. m. theologiára, mely lehet természetes és kinyilatkoz- 
tatott; ezek eredménye a vallás, elfajzása a babona; és szellem- 
tanra, melynek alszakai a jövendölés (divinatio) és a varázslás 
(necromantia). 

Az emberi tudományt a pneumatologia vagyis lélektan 
vezeti be, mely a lelki tulajdonságok szerint értelmi és érzéki 
lehet. Az ember két főtehetsége az értelem és az akarat, annak 
megnyilvánulásai a logika, emezéi az ethika körébe tartoznak. 
A logika ismét három alosztályra szakad ú. m. a gondolko- 
dás, az emlékezés és a közlés művészetére. 

A gondolkodás művészete a négy értelmi főművelet szerint 
négy részre is oszlik, ezek : 1. felfogó tehetség, v. i. képzetalkotás. 



^98 Bibliográfiai rendszerek 

â. ítélet, 3. következtetés, 4. bizonyítás. Ez utóbbi ismét két részre 
szakad ü. m. az analysisre és synthesisre. 

A visszaemlékezés művészetének két ága van, magának az 
emlékezetnek a tudománya s az emlékezet kisegUS eszközeinek 
tudománya. Az emlékezet ismét kétféle, ü. m. természetes és 
mesterséges. A természetes emlékezet a szervezet egy tehetsége, 
•a mesterséges emlékezet pedig a velünk született eszmékből 
{prénotion) s a jelvényekből, jegyekből (emblème) áll. Az emlé- 
kezet kisegítő eszközei a mesterséges képzetek ú. m. az ábécé 
-és a jegyírás (chiffre), e két mesterséges képzetcsoportból szület- 
nek az olvasás, írás s jegyfejtés művészete s ezek egy kőz5s 
tudományt, a helyesírást juttatnak szóhoz. 

A közlés művészete a beszéd eszközének, vagyis a nyelv- 
4annak s a beszéd minőségének, vagyis a szónoklattannak tudo- 
mányára oszlik. A grammatika a jegyekkel, kiejtéssel, a szerkesz- 
téssel és a szórenddel foglalkozván, e négy osztályra bont- 
ható. A jegyek ismét kétfélék ú. m. kézjegyek és írott jegyek; 
-ez utóbbiak ismét négyfélék ú. ra. betojegyek, eszmei jegyek, 
hieroglifák és heraldikai jegyek. 

A grammatika mellé sorakoznak még a filológia, kritika és 
paedagógia; ez utóbbinak két osztálya van, ú. m. a tanulmányok 
megválasztása s a tanítás módja. 

A rhetorika mellé viszont a verstant sorolhatjuk. 

Az ethika, mely az emberi tudományok második főosztálya, 
egyetemes és különleges lehet. Ez utóbbi tulajdonkép nem más, 
mint a jogtudomány, mely ismét háromféle lehet, nevezetesen: 
természetes, gazdasági és pohtikai; a gazdasági jogtudomány a 
tengeri és szárazföldi kereskedelmet tartalmazza. 

A természeti tudományt az egyetemes fizika, vagyis a testek 
metafizikája vezeti be s két főosztályra bomlik, ú.- m. a mathe- 
matika s a különleges természettan osztályára. Az ált. fizika a tes- 
tektől elvont tulajdonságokkal, mint meleg, hideg, rugékonyság stb. 
foglalkozik, a különleges fizika a tényleg létező egyénekkel, mint 
állatok, növények stb. mint létezőkkel foglalkozik, a mathematika 
pedig ismét egy általános fogalommal, a mennyiséggel operál. 
A szerint, a mint a mennyiséget mint elvont fogalmat tekintjük 
l)eszélünk elvont mathematikáról, a midőn a való lényekkel hoz- 
muk viszonylatba vegyes mathematikáról s midőn ok és oko;sali 



Dr. Gulyás Páltól 299 

összefüggést keresünk a quantítas és a természeti jelenségek között, 
fizikomathematikáról szólhatunk. 

Az elvont mathematika ismét kétféle, ú. m. arithmetika, 
mely számokkal és geometria, mely kiteijedt mennyiségékkel fog- 
lalkozik. Az arithmetika a mennyiségeket vagy számokkal, vagy 
betűkkel fejezi ki, amaz a számtan, emez az algebra. Az algebra 
is kétféle: elemi és infinitésimális. Ez utóbbi a végtelen mennyi- 
ségekkel foglalkozik, még pedig két irányban: az egyik a véges- 
ből indul ki s halad a végtelen kicsi, vagy végtelen nagy felé, 
ez a differenciál-számítás, a másik a végtelenből törekszik a véges 
mennyiség felé, ez az integrál számítás. A geometria is kétféle, 
elemi és transcendentális. 

A kevert mathematika annyiféle, a hány lény van, a 
melynél a quantitas szóba jöhet. A quanlitas mint mozgató erő 
a mechanikát adja, melynek két ága a statika (nem mozgó) 
s a dinamika (a mozgó test). A statika alosztálya a hidrostatika, 
a dinamikáéi a ballisztika s a hydrodinamika. Az égitestek 
mozgásmennyiségével foglalkozik a geometriai asztronómia, mely- 
nek alosztálya a kosmografia (uranografia, geográfia s hydro- 
grafia alosztályokkal), a chronologia és a gnomonika (nap-, 
csillag- stb. órák tana). A világosság mozgá.smennyiségével foglal- 
kozik az optika (ide jő még a perspektíva), a hangéval az akusz- 
tika, a levegőével a pneumatika, a jelenségek lehetőségének quan • 
titásaival foglalkozik a feltevések (conjecturák tana). 

A különleges fizika részei a zoológia, asztrológia, meteoro- 
lógia, kosmológia és botanika, mineralógia és chemia. A zoológia 
alszakai: anatómia (egyszerű és ősszehasonhtó), orvostan (egész- 
ségtan [szorosabb értelemben vett hygiene, kosmetika, athlétika, 
torna], orthopedia és pathológia, semiotica [a betegségek jeleiről], 
s therapeutika [diéta, chirurgia pharmaceutica]), állatorvostan, 
állatszelídítés, vadászat, halászat, sólymászat. A botanika ágai a 
főldmivelés és kertészet, a vegytané a szorosabb értelemben veit 
chemia (idejő a pirotechnika, szövetfestészet slb.), a metallurgia 
(kohászat), az alchimía, a természetes varázslat, 
t Legrövidebben végez UAlemhert a képzeletnek megfelelő 
ismeretcsoporttal, a költészettel. Ennek három főosztálya van: 
I. elbeszélő, 11. drámai, III. tanító (parabolikus). Az elbeszélő köl- 
tészet fajai az eposz, madrigál, epigramma, regény stb., a drámaiéi 



800 Bibliográfiai rendszerek 

a tragédia, vígjáték, opera, pasztorális stb. Végül a parabolikusé 
az allegória. A költészet körébe veszi továbbá UAUmhert a 
zenét, festészetet, szobrászatot, polg. építészetet és a metszeteket. 
A zenénél megkülönböztet theoretikus, praktikus, instrumentális 
és vokális alosztályokat. 

A Bacon— U Alembert-íé\% tudomány felosztáson alapszik a 
többek között Giulio Ferrario 1802-ben Milanóban kiadott könyvé- 
szeti tervezete is. 

Visszatérve a XVI. századra, a tisztán gyakorlati irányú 
bibliográfiai rendszeralkotásban főleg a francziák tűnnek ki. így 
Gabriel ^aî«d^(Naudeus) Joannes Cordesius könyvtáráról 1643-ban 
Parisban kiadott katalógusában a következő sorrendet követte: 

I. Szentírás (biblici scriptores). 2. Theologusok (theologi). 3. 
Könyvtárosok (bibliotheearii). 4. Időszámítás (ehronologi). 5. Földirat 
(geographi). 6. Történetírók (Históriáé scriptores) 12 alosztálylyal. 
7. Életrajzok (Virorum illustrium vitae). 8. Katonai írók (rei militaris 
scriptores). 9. Világi jogi írók (iuris civilis scriptores). 10. Egyház- 
jogi írók (concilia, iuris canonici et politiae ecclesiasticae scriptores). 

II. Bölcsészek, mathematikusok és orvosok (philosophi, matheniatici 
et medici). 12. Államférfiak (politici). 18. írók, szónokok és köl- 
tők (literatores, oratores et poötae). 

Ezzel nem vág össze ugyanennek a Naudénak 1627-ben Avis 
pour dresser une bibliothèque czímen megjelent érdekes dolgoza- 
tában felállított rendszere, mely a következő hét főosztályt külön- 
bözteti meg : 

I. Thelogia. II. Orvostudomány. Hl. Jogtudomány. IV. Törté- 
nelem. V. Bölcsészet. VI. Mathematika. VII. Szépirodalom, melyek 
mindegyike több alosztályra szakad. Naudé ez osztályozását 
angolra is lefordította John Evelyn. 

Egy másik franczia szakrendszert Garnier János jezsuita 
páter állapított meg l()78-ban, Systema bibliothecae coUegii pari- 
siensis Societatis Jesu czímen kiadott munkájában. 

Szerinte a könyvekben felhalmozott ismeretek négy cso- 
portba illeszthetők. A felsőbb értelem, az alsóbb értelem, az 
emlékezőtehetség s a társadalmi képesség azok a tehetségek, 
melyek alapján ez a négyes csoportosítás nyugszik. A felsőbb 
értelmen alapul a hittudomány (doctrina divina), az alsóbbon az 
emberi tudomány (doctrina humana), az emlékezőerőn az idők 



Dr. Gulyás Páltól 301 

tudománya: a történelem (doctrina temporum) s a társadalmi tehet- 
ségen a jogtudomány (doctrina juris). A hittudomány az eredetet 
Isten szavából vezeti le; az emberi tudomány principiuma az 
emberi értelem, a történelem a már megtörtént dolgokat mintegy 
megjeleníti, a jogtudomány pedig a törvényeket, vagyis azon kötelé- 
keket öleli fel, melyek az emberi társadalmat összetartják. Az elsőt 
theologiának, a másodikat egyszerűen tudománynak, gyakran filo- 
zófiának, a harmadikat históriának s a negyediket eunomiának 
szokás nevezni. E négy főcsoporthoz Garnier katalógusában még 
egy ötödik csoportot is csatolt, mely heterodoxia czímen a négy 
első csoportba nem illeszthető műveket tartalmazza. 

Az első négy csoport főosztályai Edwards szerint ^ a 
következők : 

I. Theologia: 1. Szentírás. 2. Szentírás-kritika. 3. Szentírás- 
magyarázat. 4. Ö- és újszövetség magyarázat külön-külön. 5. Görög 
és latin egyházatyák együttes gyűjteménye (bibliolhecae Patrum). 
6. Görög atyák. 7. Latin atyák. 8. Skolasztikusok. 9. Hitvitázók. 
10. Kazuisztika. 11. Aszkétikus írók. 12. Egyházi szónoklat. 

II. Füoeófia: 1. Bölcselök. 2. Mathematikusok. 3. Fizikusok. 
4. Nyelvtanírók. o. Szónokok. 6. Költök. 7. Filológusok. 

III. Történelem: 1. Földrajz. 2. Chronologia. 3. Egyetemes 
történet: világi és egyházi. 4. Általános egyháztörténet. 5. Különleges 
egyháztörténet. 6. Egyházi szerzetesrendek története. 7. Szentek 
története. 8. Görög tört. 9. Római tört. 10. Olasz tört. 11. Fran- 
czia tört. 12. Spanyol tört. 13. Német tört. 14. Belga tört. 15. 
Angol tört. 16. Eszakeurópai tört. 17. A határos országok törté- 
nele (itt Magyarország). 18. Az újvilág története. 19. Genealógia. 
20. Irodalomtörténet. 21. Műtörténet. 22. Természettörténet. 23. 
Mesterséges történet. 24. Mesés történet. 

IV. Jogtudomány: 1. Zsinatok s pápai bullák. 2. Kánonjog. 
3. Római polg. jog. 4. Franczia jog. 5. Külföldi jog. 6. A nem- 
zeti jog. 

Ez osztályokon belül ismét több alosztály van, melyek részleteire 
természetesen itt ki nem terjeszkedhetünk. Legyen elég megjegyez- 
nünk, hogy az alosztályok összes száma 46 l-re rúg, melyek közül 
74 a theologia, 88 a bölcsészet, 227 a történelem s 72 a jogtudo- 

» I. m. 774—76. 1. 



302 Bibliográfiai rendszerek 

mány körébe tartozik s hogy az alosztályok a l^aprólékosabb 
gonddal állapíttattak meg. Különösen a jogi s a történeti ssak 
csoportosítása gondos és sikerült s az eddigi kísérletekkel szénit 
ben igaz előmenetelt mutat. Igen eredeti a históriai szak két 
utolsó osztálya, melyek egyike a história fabuJosa a verses és 
prózai elbeszéléseket és színdarabokat, másika a história artifieialis 
pedig a szélesebb értelemben vett művelődéstörténetet (ruházkodás, 
lakás, élelelem stb.) tartalmazza. Legkevésbé sikerült a bölcseleti 
csoport, mely sok tekintetben ép oly homályos, mint erőltetett. 

Oarnier rendszerével közel egykorú az ugyancsak franezia 
Boíiillaiid rendszere, melyet megalkotója a de Thau-íéle könyv- 
tár (Bibüotheca Thouana) kétkötetes katalógusában (Paris, 1679) 
gyakorlatilag is alkalmazott. E rendszer főosztályai: I. rész. Theo* 
logia, szentírás, theologusok, szertartástan, zsinatok, egyháztörté- 
net, hitszakadásra vonatkozó iratok, zsidó theologia, egyházi és 
polgári jog, történet és politika. II. rész. Filozófia, bölcsészet, 
mathemafíka (a zenével és asztronómiával), optika, kalendária, 
kozmográfia (a földrajzzal és az asztrológiával), orvostan, gyógyászat 
és sebészet (az alkémiával), természetrajz. — Literae humaniores: 
Nyelvtan, szónokok és költők, régészet, filológia, levelek és fabuláké 
akadémiák, könyvtárak, könyv- és kéziratjegyzékek. 

A részletekbe nem megyünk bele, tájékozásul áUjon itt a 
históriai szak egyik alosztályának részletezése: Vitae. 

A) Vitae imperatorum. B) Vitae regum. a) Vitae regum 
Franeorum. b) Vitae regum Hispániáé, c) Vitae regum Scoüae. 
(1) Vitae regum Sueviae. e) Vitae ducum Moscoviae. C) Vitae Prin- 
cipum. a) Germaniae. b) Gallorum. c) Italorum. D) Vitae ducum 
mililariuni et capitaneorum. a) üermaniae. b) Galliae. c) Hispá- 
niáé. (1) Italiae. E) Vitae virorum cpii publicis negotiis adhibiti 
fuerunt, vei magistratum gesserunt. a) Eruditorum virorum 
vitae, a) Veterum. (i) Modernorum. y) Theologorum catholicorum. 
öj Protestantium et haereticorum. b) Vitae iurisconsultorura. c) Philo- 
sophorum. dj Medicorun. e) Philologorum et aliorum eruditorum. 
f) Poetarum. g) Pictorum. F) Elogia et icônes clarorum virorum. 
a) Veterum Romanorum. ß) Principum elogia. y) Virorum belli- 
corum. c^ Italorum. e) Gallorum, Ç,) Germanorum, rj) theologorum 
protestantium elogia, &) mediconmi, i) illustrium feminarum, 
y^) elogia varia et icônes, I) De litteratorum infelicitatç. 



Dr. Gulyás Páltól . 30B. 

A francziák mellett még kiváltkép a németek tűnnek ki a 
XVIL században. Megcpilithetők közülük Clatidius Clemens, a ki 
1635-ben Madridban adta ki latin nyelven írt könyvtártanát^ 
melyben a könyvek következő elrendezését javasolja : h Szent- 
írás. IL Latin egyházatyák. IlL Görög egyházatyák. IV. Szentírás- 
magyarázók. V. Hitvitázók, VL Népszónokok (concionatores)^ 
VIL Skolasztikus theologusok. VIIL Erkölcstheológia. IX. Egyházjog. 
X. Polgári jog. XI. Elmélkedő bölcsészet (phil. contemplativa). 
XILEthika (phil. moraUs).XlILMathematika. XIV. Élettan. XV.Orvos^ 
tan. XVI. Egyháztörténelem. XVIL Világi történelem. XVIII. Filo- 
lógia. XIX. Szónokok. XX. Költők. XXI. Nyelvtanírók. XXIL Kegyes 
férfiak, aszkétikusok. XXIIL Kézirati kódexek. XXIV. Héberek, 
kaldeusok, szíriaiak, arabok, ethiópiaiak. 

Megemlítjük Joh. Heinrich Hottinger rendszerét 1664-böl^ 
a ki először 6 főosztályt áUított fel, úgymint: 1. Theologia^ 
2. Juridica. 3. Medica. 4. Historica. 5. Philosophica. 6. Philo- 
logica. Később 5 főcsoporttal is beérte s a filológiát a történet- 
tudományokkal egy csoportba vonta össze. A nélkül, hogy az 
osztályozás részleteibe mennénk, kuriózumként megemlítjük, hogy 
a bölcsészeti főcsoport első osztályának, a grammatikusoknak egyik 
alosztályát a költők alkotják, továbbá, hogy ugyané főcsoport ötödik 
osztályába, a matematikába sorolt geometriai alosztály a sajátképi 
geometrián kívül a geográfiát, kozmográfiát stb. is tartalmazza. 

Tulajdonképen a rendszeres bibliográfia ellen nyilatkozik 
Joruinnes Lomeier 1669-ben Amszterdamban, s bővítve 1680-ban 
Utrechtben megjelent De bibUothecis liber singulis czímű művees- 
kéjében, a midőn a könyvek szükségszerű elrendezését egészen 
önkényesnek, azok kellemességén vagy hasznosságán alapulónak 
mondja. Mindazonáltal ő is ajánl egy csoportosítást a következő hét 
főosztály lyal: 1. Szentírás és theológia. 2. Filozófia s azok a mester- 
ségek, melyek a filozófiai ismereteken alapulnak. 3. Orvostan. 4. Jog- 
tudomány. 5. Történelem. 6. Nyelvészet és irodalom. 7. Általános, 
encziklopédikus jellegű művek. 

Végül Daniel Oeorg Morhof 1688-ban Lübeckben megjelent 
Polyhistorában a tudományok három csoportját állítja fel, ú. m. 
az irodalmi, a bölcseleti és a gyakorlati csoportot. E legutóbbi 
csoport osztályaiul, ethika, 2. politika, 8. gazdaságtan, 4. történe- 
lem, 5. hittudomány, 6. jogtudomány s 7. orvostan. 



W ir Bibliográfiai rendszerek 

Morhofîàl egyidejűleg ugyancsak 1688-ban adta ki Locke, a 
nagy angol filozófus, nagy horderejű értekezését az emberi értelemről 
(An essay concerning human understanding), mely bölcseleti alapon 
foglalkozik a tudományok osztályozásával. 

Locke e főművének utolsó (IV, 21.) fejezetében az összes 
emberi ismereteket ép úgy mint Bacon és UMembert, három 
osztályba sorozza. Az első a jelenségeket, még pedig a testi és 
lelki jelenségeket önmagukban, egymáshoz való sajátosságaikban 
tárgyalja. Ez a fizika vagy természetes bölcsészet, E csoport 
■czélja az egyszerű spekuláczió ; s mindaz, a mi erre nézve az 
emberi értelemnek anyagot szolgáltat, hatáskörébe vág. Ide tarto- 
zik tehát maga az Isten, az angyalok és a szellemek; a testek 
vagy azok egyes tulajdonságai, minők a szám, az alak stb. 

A második csoport a praktika, mely arra tanít bennünket, 
miként kell saját képességeinket s cselekedeteinket felhasználnánk, 
ha jól és hasznosan akarunk élni. A legfőbb része e csoportnak 
az etika, mely cselekedeteinket szabályozza. A praktikus tudomány 
<ízélja tehát nem a puszta spekuláczió, nem az igazság megisme- 
résére törekvés, hanem a helyes, az igazságos megállapítása s az 
evvel összehangzó viselkedésre való tanítás. 

A harmadik csoport a semeiotika vagyis jegyek ismerete; 
s miután a szavak képezik legközönségesebb részét, logikának is 
nevezhető; feladata azon jegyek vizsgálatában áll, melyeket az 
értelem a dolgok megértéséhez felhasznál. 

íme, végzi be Locke fejtegetését, megismerésünk tárgyainak 
«Iső, legáltalánosabb s legtermészetesebb felosztása. Mivel az ember 
valóban csupán három irányban használhatja fel gondolatait : vagy 
magukat a dolgokat szemléli, hogy megállapítsa az igazságot; 
vagy azokra a dolgokra irányítja figyelmét, melyek tőle függenek, 
tehát saját cselekedeteire, vagy pedig azokat a jegyeket vizsgába, 
melyekre az első két irányú vizsgálatainál szüksége van. 

A XVllI. század szintén nem volt szegény bibliográfiai rend- 
szerekben. D'AIembert már említett tudományfelosztásán kívül, az 
ismeretek osztályozását ugyancsak filozófiai alapon Leibnitz is 
megkísértette, még pedig az eddig említett többi filozófustól 
eltérően határozottan azzal a czélzattal, hogy könyvtáralapftásra 
adjon vele útmutatást. Elveit Idea Leibnitiana Biblothecae publica« 
secundum classes seien tiarum ordinandae, fusior et contractior czimö, 



.. Dr. Gulyás Páltól 305 

«lőször Lipcsében 1718-ban megjelent s 1700 körül írt traktátusában 
fejtette ki. (V. ö. Opera Omnia, Genf. 1768, V. köt. 209—214. 11.) 
Szerinte a következő főcsoportok és osztályok volnának fel- 
allitandók: 

I. csoport. Hittudomány: 1. Bibliai. 2. Egyházi, a) Egyház- 
történet, h) Zsinatok, c) Atyák. 3. Dogmatikus, a) Positiv, h) Pole- 
mikus. 4. (gyakorlati, a) Aszkézis, b) Morális. 

II. csoport. Jogtudomány: 1. Természetes és emberi jog. 2. Római 
és ókori jog. 3. Egyházjog. 4. Feudális és közjog. 5. Egyéb újabb jog. 

HL csoport. Orvostudomány: 1. Egészségtan és diaetetica. 

2. Pathologia és semeiotica. 3. Gyógyszerészet. 4. Sebészet. 

IV. csoport. Intellektuális bölcsészet : l.Theoretikus,a^ Logika. 
b) Metafizika, c) Pneumatika. 2. Praktikus, a) Ethika. h) Politika. 

V. Csoport. A képzeleti dolgok bölcsészete v. mathematika: 

1. Tiszta mathézis. a) Arithmetika. b) Algebra, c) Geometria. 
d) Zene. 2. Asztronómia és ált. földrajz, a) Optika, b) (ínomonica. 

3. Mechanika, a) Harczászat. b) Hajózás, c) Építészet. 4. Mester- 
ségek (Opificiaria). 

VI. csoport. Az érzéki dolgok bölcselete v. i. fizika: 1. Az anyag 
fizikája, a) Vegytan. 2. Ásványtan. 3. Növénytan, a) Földmivelés. 

4. Állattan, a) Anatómia. 5. Gazdaságtan. 

VII. csoport. Filológia v. i. nyelvtudomány: 1. Grammatika. 

2. Retorika, a) Levelezés, b) Szónoklat stb. 3. Poétika. 4. Kritika. 

VIIL csoport. Polgári történet: 1. Egyetemes tört. 2. Földrajz. 

3. Ókori tört. és régészet. 4. Középkori tört. 5. Üjkori és jelenkori 
tört. 6. Nemzetek története (Históriáé gentium). 7. Művelődés tör- 
ténet. (H. variarum rerum). 

IX. csoport. Irodalomtörténet és könyvtártan. 

X. csoport. Általános és vegyes müvek. 

Van továbbá .még egy filozófiai jellegű rendszer a század 
közepéről, melyet Oirard abbé hátrahagyott irataiból közöltek a 
Diderd—D'Alembert-Íéle encziklopédiában. Igen érdekes a böl- 
cseleti indokolása. Girard abbé az első emberek lelki állapotából 
indul ki, melynek gyöngesége s félénksége önmagán kívül keresett 
magának nála hatalmasabb pártfogót. Fokonkint az Isten fogalmáig 
elvezetve, minden képességét felhasználja, hogy megnyerje őt a 
maga számára a legkedvesebbnek vélt szertartások által. Ez az, 
a mit vallásnak nevezünk s ennek szabályaival, fejlesztésével stb. 

Magyar Könyvgxemlo. IÍH)8. IV. füzí't. 20 



806 Bibliográfiai rendsterek 

foglalkozik az emberi ismeretek első főcsoporya a thecicgia^ A még 
egymástól elkülönítve élő ember-egyedekben csakhamar új szük- 
ségletek ébrednek s a vele egyenlőknek, szomszédaiknak támoga- 
tására kezdtek igényt tartani. E támogatás eleinte alkalomszerft 
kölcsönős segélyezésben nyilvánult, a miből későU) fqjlődőtt ki a 
haza, az állam s a birodalom; létrejöttek a törvények és szokások, 
kifejlett a kultúra stb. Mindaz, a mi a társadalomra, ennek for- 
máira, törvényeire s szokásaira • vonatkozik, teszi a rendszer 
második főcsoportját a notnologiát A kultuszban és társadalomban 
élő embert hovatovább nem elégíti ki a maga rövid, arasznyi 
élete s legalább az utódok szemében örök létet akar biztosítani 
magának: kifejlődik a dicsőség és hírnév fogalma. S e fogalmak 
egy i\j tudománycsoportnak lesznek szölőanyjává: a történetírás 
historiographia czímen. A természet pompás képe és csodái szintén 
csakhamar magukra vonják a kiváncsi emberi szemet. Áz emberi 
szellem, első fölfedezéseitől buzdítva, ama mélyreható kutatások- 
nak szenteli magát, melyeket tudományoknak nevezünk s melyeket 
IV. osztály gyanánt a bölcselet szóban foglalhatunk össze. Az ekként 
felhalmozott ismeretek azonban csak úgy elégítenek ki bennünket, 
ha fel is tudjuk használni őket ; ennek eszköze a beszéd, élőnyelv 
lévén, természetesen ennek fejlesztése, szépítése, tisztasága is 
szükségletté vált; ezzel foglalkozik az V. főcsoport: a phüologia. 
Végül az emberiségnek legfőbb törekvése a boldogságban csúcso- 
sodván ki, természetesen mit sem mulasztunk el, a mi boldogabbá 
tehet. E szükséglet teremtette meg a mesterségeket s a művé- 
szeteket, melyeket a VI. főcsoportban technológia czímen foglal- 
hatunk egybe. 

E hat csoportnak természetesen megvannak a maguk meg- 
felelő alosztályai. Girard abbé minden főcsoporton belül 6—5 
szekcziót különböztet meg, a melyeket szintén részletesen meg- 
okol. E részletes megokolásba ezúttal nem mehetünk bele. Legyen 
elég az egyes alosztályokat felsorolnunk. Ezek a következők: 

I. Theologia: 1. Szöveg. 2. Magyarázat 3. Dogmatika. 4. Hit- 
szónoklal. 5. Miszticzizmus, (i. Liturgia. 

II. Nomologia: 1. Fegyelem, (keresztény és nem keresztény). 
2. I'olgári jog. a) Politika, b) Jurisprudentia. 3. Corpologia (testü- 
letek), k Ethikologia (erkölcstan). 5. Thermologia (divat és szokás). 
6. Praxeonomia (a magánlársulás szabályaival foglalkozik), a) Acüo- 



Dr. Gulyás Pált()l 307 

logía a családra s h) Ludicrologia a hazárdjátékokra s ügyességekre 
vonatkozik. 

III. Historiográfia: l..Föüegyzések (notices), lajstromok. 2. Tör- 
ténelem, a) Nemzeti, h) Kongregácziós (itt az egyházi). 3. Perso- 
nologia. a) Életr^z. h) Ütleírás. 4. Litterologia. a) Doclrinologia. 
b) Bibliográfia. 5. Fikczió. a) Regények, h) Novellák. 6. Gyűjte- 
mények, a) Antikvitások, h) Kompilácziók. 

IV. Filozófia; 1. Mathematika. a) Arithmetika és algebra. 
b) Geometria. 2. Kozmográfia, a) Asztronómia, h) Geográfia. 
3. Fiziográfia. a) Pszichológia (állatok), h) Vegetológia (élettelen 
növény és ásvány). 4. Fizika, a) Spekulativ, b) Gyakorlati (kísér- 
leti). 5. Orvostan, a) Fiziológia, b) Patológia. 6. Spirilologia. 

a) Metafizika, b) Logika. 

V. Filológia. 1. Lexikológia, a) Nyelvtanírók. b) Szótárírók. 

2. Szónoklattan, a) Retorok (elmélet), b) Oratorok (gyakorlat). 3. Köl- 
temények, a) Epimetrika. b) Lyra. 4. Színdarabok, a) Tragikus. 

b) Komikus. 5. Levélírás, a) Vallásos (dévotion), b) Világi (politique). 
Of) Értelmi (ingénieux), ß) Érzelmi (galant). 6. Kritika, a) Poligráfia. 
b) Monográfia. 

VI. Technológia. 1. Polgári művészetek (arts civiques). 
a) Híressé tevők (célèbres [hadászat, hajózás]), b) Jövedelmezőek 
(pécuniaires [kereskedelem, pénzügy]). 2. Akadémikus művészetek 
a) Ikonográfikusok (írás, nyomtatás, festészet, metszet, építészet 
stb.). b) Mechanikusok (pirotechnika, hidraulika, statika stb.). 

3. Gimnasztikai művészetek, a) szimfónikai (ének, zene), b) Ügyes- 
ségi (táncz, lovaglás, vívás, torna stb.). 4. Plasztikus művészetek 

a) Anyagátalakító (manufacturier [szövés, fonás]), b) Anyagfel- 
használó (manoeuvriers [szabóság stb.]). 5. Tápláló művé.szetek 
(nutritifs), a) Mezeiek (ruraux [kertészet^ szőlészet, halászat stb.]). 

b) Fűszerezők (condimentaires [pék, szakács stb. művészet]). 
6. Rejtélyes (mystériques) művészetek, a) Jelképesek (czímerek, 
emblémák, jelmondatok, hieroglifák, rejtvények, logogrifák stb.). 
b) Csalékonyak (mágia, nigromantia stb.). 

Tehát hat főcsoport, mindegyik H— 6 osztály lyal s minden 
osztály 2—2 részre oszlik, melyeknek számos alosztálya is van. 

A XVIII. sz. gyakorlati irányú könyvtár rendszerei közül 
különösen kettő. Marchand és Martin rendszere érdemel figyelmet. 

iV(w?per i/arcAandnak két rendszere van, az egyiket 170()-ban 

20* 



808 BiblÍ3gr&riai rendszerek 

alkalmazta először s hat főcsoportra oszlik, ú. m. a Theológia, Jog- 
tudomány, Filozófia, Sciences et arts. Szépirodalom és Történelem 
csoportjaira s a másikat Faultrier könyvtáráról 1709-ben kiadott 
katalógusa előszavában indokolta. Ez utóbbi három főcsoportra 
oszlik, ú. m. 1. Filozófia v. i. emberi tudomány. 2. Theológia 
V. i. isteni tudomány és 3. Történelem, v. i. az események tudo- 
mánya, mindegyik számos osztálylyal és alosztálylyal. 

Marchand első rendszerére támaszkodik Oahrid Martin Tená- 
szere, melyet ez 1705-től kezdve 1761-ben bekövetkezett haláláig 
közel másfélszáz (pontosan 148) eladásra kerölt könyvgyűjtemény 
katalogizálásánál felhasznált. 

Rendszerének sémája a következő: 

I. főosztály. Hittudomány. 1. osztály: Szentírás, aj Eredeti 
szöveg, h) Fordítás, c) Kivonat d) Kommentár, e) Bibliai történet 
f) Konkordancziák. g) Liturgia. 2. Zsinatok, a) Egyetemes, b) Külö- 
nös. 3. Egyházatyák századonkint csoportosítva. 4. Hittudósok. 
a) Skolasztikusok, tanítók, b) Panegyrikusok, szónokok, c) Miszti- 
kusok és polemikusok. d) Heterodoxok. 

II. Jogtudomány : 1. Kánonjog, a) Ókori kánoiyogászok. 
h) Modem kánonjogászok, c) Franczia egyházjog, d) Külföldi egy- 
házjog, e) Szerzetesrendek egyházjoga. f) Világi papság egyház- 
joga H. Polgári jog. a) Természetes jog. b) Közjog, c) Személyjog. 
(1) Hómai jog. e) Franczia jog. f) Idegen jog. 

III. Tudomány és művészet : 1. Bölcsészet, a) Ókori, b) Mo- 
dern filozófusok s általános iratok, c) Logika és dialektika. 
d) Etika, ej (lazdaságtan. fj Politika, g) Metafizika, hj Fizika. 
i) Természetrajz. 2. Orvostan, aj Ó- és i\jkori orvosok és álta- 
lános iratok, b) Anatómia és sebészet, c) Gyógyszerészet és vegyé- 
szet, dj Hermetikái orvostan, e) Alkémia. 3. Matematika, aj Alt. 
iratok, bj Aritmetika és betűszámtan, cj Geometria. dJ Asztro- 
nómia. e^Cinomónika (napóra-tan). fJ Hidrográfia (hajózás), gr^ Optika. 
hJ Musika. ij Mechanika, jj Asztrológia .stb. 4. Művészetek és 
mesterségek, aj Emlékezés. bJ írás. c) Nyomtatás, d) Rajz, festészet, 
szobrászat, ej Építészet. fJ Hadászat, g) Pirotechnika, metallurgia, 
üvegkészítés. hJ Mechanikai mesterségek. iJ Gimnasztika: aj Ló- 
idomitás. ßj Vívás, y) Táncz. SJ Testgyakorlás. 

IV. Irodalom: 1. Nyelvészet (grammatika): a) Általános 
nyelvtanok. bJ Különleges nyelvtanok és szótárak. 2. Retorika: 



Or. Gulyás Fáitól 309 

a) Elmélet, b) Gyakorlat. 3. Költészeltan : a) Verstan, b) Régi éâ 
új költők, c) Mitológia, d) Prózaköltészet, a) Adomák, ß) Mesék. 
y) Elbeszélések. S) Regények stb. 4. Filológia : a) Kritika, a) Sfigút- 
képi bírálat, ß) Szatíra, y) Apológia. S) Allegória stb. b) Gno- 
mika (szentencziák tana), c) Hierogliflka (rejtvények és emblé- 
mák tana.) 5. Poligrafusok. 

Az V. főcsoport a történettudomány, ezt megelőzik mint beve- 
zető és segédtudományok 1. A földrajz : a) Kozmográfia, b) Álta- 
lános földrajz, e) Részleges földrajz, cl) Utazások. 2. Kronológia. 

V. História: 1. Egyháztörténet: a) Egyetemes, b) Részleges, 
a) Katholikus. ß) Monasztikus. y) Heretikus. aa) XII. századig. 
ßß) XIII. század óta. yy) Az. inkviziczió története. 2. Világi történet: 
a) Ókori, b) Újkori, a) Európai államok, ß) Európán kívüli álla- 
mok. 3. Genealógia és heraldika. 4. Régészet. 5. Szertartások 
története. 6. Irodalomtörténet: a) Irodalom, nyelvtudomány és 
műveltség története, b) Iskolák, akadémiák s egyesületek törté- 
nete, c) Bibliográfia. 7. Biográfia. 8. 1'örténeti kivonatok, gyi^jte- 
mények stb. 

Martinneí ezen kevéssé tudományos, de igen világos és 
eléggé logikus rendszere számos követőre talált. Vetélytársa Boudot 
könyvkereskedő, továbbá Marie-Jacques BarroiSj egy másik kép- 
zett könyvárus, a Bibliographie instructive szerzője, OuUlaume de 
Bure^ s ennek a múlt század első felében élt fiai mind a Martin — 
J/arcAawd-féle rendszert alkalmazták, némi jelentéktelenebb 
módosításokkal. F^ rendszert legfontosabbá azonban az a körül- 
mény teszi, hogy ez szolgált a múlt század egyik leg- 
nagyobb bibUográfusának, Brrntet-né^ alapul és kiinduló pontul 
a saját. Manuel du libraire czímű munkájában alkalmazott könyv- 
tártani rendszerének megalkotásálioz. E Bruyiet-íéX^ rendszer 
tüzetes ismertetését és méltatását későbbre tartom fenn, a mikor 
ama néhány újabb szisztémával fogunk foglalkozni, a melyek 
jelenleg is használatban vannak s a melyekre tehát praktikus 
szempontból is szüksége van a könyvtárosnak. 

A XVIII. században keletkezett többi, inkább történeti értékű 
rendszer közül emütsük még meg az angol Chambers-éí 1728-ból. 
Ez az emberi ismereteket két főcsoportba osztja, úgymint : I. Ter- 
mészetes és tudományos csoportba; ennek osztályai: 1. Érzéki 
(fiziológia vagyis természetrajz). 2. Értelmi (1. fizika és természet- 



310 Bibliográfiai rendszerek 

bölcselet. 2. Metafizika. 3. Tiszta matematika. 4. Vallás) és II. Mes- 
terséges és technikai csoportba: ennek osztályai : 1. Belső (logika). 

2. Külső, a) Valódi (1. Vegytan. 2. Vegyes matematika. 3. Ana- 
tómia. 4. Medicina stb.). b) Szimbolikus (1. Nyelvtan. 2. Heral- 
dika. 3. Retorika. 4. Poétika) stb. A veronai BecelU-éi 1747-ból, 
a következő hét-hét osztályú két alcsoporttal: I. Régi könyvek: 
1. Biblia, héber s egyéb régi keleti nyelvQ könyvek. 2. Görögök. 

3. Latinok. 4. Frovincziabeliek. 5. Itáliaiak. 6. Tárgylajstromok 
(indices rerum). és 7. Szólajstromok (indices verborum). II. Ujabb 
irodalom: 1. Franczia. 2. Spanyol. 3. Angol. 4. Német. 5. Keleti 
könyvek. A 6. és 7. ugyanaz, mint az I. csoportnál. 

A németek közül a valóban mintaszerű J. M. Francie-fék 
második rendszert 1775-ből, úgy a mint az a drezdai választói 
könyvtár (Bibliotheca electoralis) katalógusában található. 

1. és 2. osztály: Görög és latin auctorok. 3. Régészet és 
numismatika. 4. Ókori történelem. 5. Egyetemes történelem és 
chronologia. 6. Genealógia és heraldika. 7. Földrajz, útleírás 
és exotikus történet. 8—22. Európai specziális történet ; német 
jog s annak származékai. 23. Szertartástörténet. 24. Lovagrendek 
története. 25. Természetes jog s politika. 26 — 28. Polgári és egy- 
házi jog. 29. Encziklopédia és varia. 30. Irodalomtörténet. 31. Levél- 
írók. 32. Folyóiratok (ephemerides litt.) 33. Filológia és kritika. 
34. Rhetores et oratores. 35. Ujabb költészet. 36. Bölcsészet. 
37. Természetrajz- és tan. 38. Orvostan. 39. Ökonómia. 40. Maté- 
zis. 41. Katonaság és lovasság (res militaris). 42—44. Szentírás 
és szentírás magyarázat. 45. Egyházatyák. 46. Zsinatok. 47. Egyház- 
történet. 48. Természeti vallástan. 49—51. Katolikus, református 
és luteránus teológusok. 52. Zsidó teológia. 53. Görögkeleti egy- 
ház. 51. Initáriusok. 55. Heterodox egyházak. 56. Török theologia. 

Végül említsük meg 1774-böl Michad Denis Einleitung in 
die Bücherkunde czímü művében (Bécs) vázolt rendszerét Denis 
hét főosztályt különböztet meg; ezek: isteni tudomány, jogtudo- 
mány, világbülcselet, orvostan, matematika, történelem és filoló- 
gia. Mindegyik főosztálynak megvannak a maga osztályai és 
alosztályai, s egy-egy főosztályon belül az utolsó osztály mindig 
úgy van megválasztva, hogy az a következő főcsoporthoz szolgál- 
jon összekötő kapocs gyanánt. A hittudomány például a zsina- 
tokkal foglalkozó ismeretekkel függ össze a jogtudománynyal, ezt 



Dr. Gulyás P&ltól 311 

viszont a tennészetes jog köti össze a természeti bölcselettel, a 
természeti bölcseletet a természetrajz az orvostannal, az orvos- 
tant az anatómia a matematikával, a matematikát az időszámítás 
a históriával, a históriát a regények a filológiával s a filológiát 
a mitológia a hittudománynyal A tudományok sorrencíjét Denis 
hasonló érvekkel indokolja, mint a minőkkel Oirard abbénál 
találkozunk. 

A franczia forradalom, helyesebben az azzal kapcsolatban 
diadalmaskodó világnézlet a bibliográfiai rendszerek üj csoportjá- 
nak vált szülőanyjává. A ifortín-féle rendszert, melyet közked- 
veltsége miatt a párisi könyvkereskedők rendszerének is szokás 
nevezni, elvetették, főként azért, mivel a tudományok főcsoportjai 
között a theologiát az első, a jogtudományt pedig a második 
helyre tette. Mozgalom indult meg, hogy egy korabeli levél 
jellemző kifejezése szerint »elsimittassanak régi rabszolgaságunk e 
nyomai«, Butentschon kolmári professzor s Gabriel Peignot a 
Bacon— D'Alembert'féle osztályozástakarták bevinni a gyakorlatba; 
Fàrent polgártárs pedig 1801-ben megjelent Essai sur la bibUo- 
graphie-jában 13 osztályt állított fel, közülök az 1-sö mint »legré- 
gibb mesterségünknek«, a földmívelésnek volt szentelve. 2. Nyel- 
vek s általános grammatika. 3. Mechanikus művészetek. 4. Szabad 
művészetek. 5. Matematika. 6. Szépirodalom. 7. Kozmográfia. 
8. Természetrajz. 9. Kémia és fizika, orvostan. 10. Történelem. 
11. Törvényhozás. 12. Etika. 13. Folyóiratok. 

Mindez újító törekvések között az exoratoriánus Datinou 
rendszere még a legátgondoltabb s a legtöbb tudományos értékkel 
bíró. Összesen hét főosztályt állit fel, melyeket a bibliográfia és 
irodalomtörténet általánosabb jellegű csoportja vezet be. Sorrend- 
jük a következő: 1. Szépirodalom. Főosztályai: a) Grammatika 
bj Rheterika. c) Poétika, d) Kritika, f) Varia. 2. A történelem, 
melyet a földrajz és kronológia vezetnek be s a történelmi para- 
lipoménák rekesztenek be. 3.. A tudományok, melyek egyfelől a 
sajátképi bölcsészetet, a metafizikát, logikát, ethikát, politikát, 
szocziologiát, nemzetgazdaságot, másfelöl a természettant, mathesist 
és természetrajzot tartalmazzák. 4. A művészetek, mely a föld- 
mívelést, mechanikai mesterségeket, képző- és zenei művészetet 
tartalmazza. 5. Az orvostan. 6. A jogtudomány. 7. A hittudomány. 
E főosztályokat az encziklopédikus jellegű gyűjtemények záiják 



312 Bibliográfiai rendsierek 

be. Daiinou rendszerének dispoziozíóját az emberiség tanulmányi 
menetével indoko^a. Az oktatást — úgymond — már több száz 
év óta a grammatikával kezdik, egy irodalmi tanfolyammal foly- 
tatják, a melyhez néhány földrajzi és történeti leczke járult 
s melyet egy filozófiai kurzussal tetőztek be. Ezen általános okta- 
tást követték a specziális tanulmányok, orvostan, jog, theológia, 
melyek az ember pályaválasztásával állnak összefüggésben. Brunei 
ezen indokolással szemben joggal felhozza ama körülményt, hog>' 
könyvtáraink nemcsak elemi és szorosabb értelemben vett tan- 
könyveket, hanem minden tudományágnak szinte egész komplexu- 
mát felölelik s így Daxinon czé^át tejesen illuzóriussá teszik. 
Például a kollégiumi irodalmi tanfolyam a szépirodalom nagy és 
terjedelmes osztályával, a mint az minden valamire való könyv- 
tárban feltalálható, ugyancsak nehezen azonosítható. 

Ezen forradalmi kísérletek mellett azonban a régi rendszereké- 
hez hasonló sorrend is tartotta magát, a mint ezt például Barbier 
(1802) rendszere mutatja, melyben a theológia ismét első helyre 
került. 

Francziaország határain túl szintén gombamódra szaporod- 
tak az új meg új rendszerek. Valamennyi, jobbára kérész életQ 
kísérletet természetesen nem sorolhatjuk fel. Be kell érnünk 
egy-két figyelemreméltóbb felosztás bemutatásával. 

Az angolok közül álljon itt Ccteridgenek 1826-ból való s 
először az Encyclopaedia metropolitana-ban leközölt szisztémája, 
mely a tudományokat a következő négy főosztályba sorozza: 
I. 'J'iszta (elvont) tudományok: A) Alakiak (formai sciences). 
1. (irammatika. 2. Logika. 3. Retorika. 4. Matematika. 5. Meta- 
fizika. Bj Keálisak. 1. .log. 2. Etika. 8. Theológia II. Vegyes és 
alkalmazott tudományok: 1. Mechanika. 2. Hydrostatika. 3. Pneu- 
matika. 4. Optika, f). Asztronómia. 6. Kísérleti bölcsészet. 7. Szép- 
művészet. 8. Mesterségek. 9. Természetrajz. 10. Orvostan. III. Tör- 
ténelem: 1. Nemzeti történelem. 2. Biográfia. 3. Geográfia. 4. Krtv 
nolügia. IV^ Irodalom és filológia. 

.Moí; kell azonban jegyeznünk, hogy e filozófiai jellegű fel- 
osztással szinte egyidőben 1 Bíő-ben, jelent meg Thomas Hartwell 
Home Outlines for the classification of a library czímű munkája, 
m( ly Oaniier-vo támaszkodva a következő tisztán gyakorlati csopor- 
tosítást ajánlja: I. osztály. Theológia vagy religio. 1. Bevezető mtivek. 



Dr. Gulyás Páltól 31.^ 

2. Természetes vallás. 3. Kinyilatkoztatott vallás (a-s alszakok- 
kal). 4. Vallások története. II. osztály. Jogtudomány. 1. Egyetemes 
közjog. 2. Ókori magán- és feudális jog. 8. Kánonjog. 4. Angol 
jog. 5. Külföldi jog. III. osztály. Bölcselet. 1. Bevezető iratok, 
encziklopédiák stb. 2. Értelmi bölcselet. 3. Erkölcs-bölcselet. 
4. Természet-bölcselet. 5. Matematikai bölcselet. IV. osztály» 
Művészetek és mesterségek. 1. Művészetek története. 2 Képző- 
művészetek. 3. Ipar és kereskedelem. 4. Testgyakorlás és játék. 
V. osztály. Történelem. 1. Történelmi prolegomenák. 2. Egyetemes 
történelem. 3. Különös történelem. 4. Életrajzok. 5. Történeti 
kivonatok és vegyesek. VI. osztály. Irodalom. 1. Irodalomtörténet 
és életirat. 2. Szépirodalom (polite literature), melynek öt alszaka 
van s a nyelvtant, stilisztikát, retorikát, verses és prózai müveket 
Foglalja magában. 




KISFALUDY SÁNDOR KÖNYVTARA 1795.BEN. 
Dr. Osászír Elemértől. 

Irodalomtörténeiünk fejlődésében a XIX. század utolsó 
negyede óta mélyreható változá.st érezhetünk. Toldy Ferencz 
félszázados működése megvetette az alapot, a melyre biztosan 
építhetünk, de csak az alapot. Hogy tovább haladhassunk, szaki- 
tanunk kellett módszerével. Irodalomtörténetünk atyjának föl- 
fogása, a ki az irodalmi jelenségekben jóformán csak tényeht 
látott, s módszere — némi esztetizáláson kívül az életngzi ada- 
tok és könyveinek fölsorolása — ma már nem elégít ki, a tényekel 
meg is akarjuk fejteni, az irodalmi alkotásokat meg akarjuk érlelni, 
eg>^felöl az író egyéniségéből, másfelől azokból a körülményekből 
melyek fejlődésére hatottak. Ez utóbbi szempontból egyike a leg- 
fontosabb kérdéseknek, milyen müveket olvasott az író, milyen 
könyvek voltak azok, melyekből ismereteket, gondolatokat gyigtölt 

A ki Kisfalnál/ Sándorral foglalkozik, az ebben a tekinlet- 
Jjen aránylag kedvező helyzetben van. A költő bőven beszámol 
^letírásaiban, naplójában, leveleiben azokról a munkákról, melye- 
ket olvasott, s melyek jobban megragadták érdeklődését, könyv- 
tára pedig, — melyet ép egy félszázadig gyűjtött, — a Nemzeti 
Múzeumba került, a hol olvasmányai felől bárki könnyen tájé- 
kozódhatik. Arról azonban könyveinek ez a becses jegyzéke nem 
nyújt fölvilágosítást, mikor szerezte meg az egyes műveket, s 
így azt sem lehet megállapítani, mikor kezdett az illető munkák- 
kal foglalkozni. 

Könyveinek egy csoportjáról azonban vannak pontosabb 
adataink, s szerencsére épen azokról, melyeket iQúkorában szer- 
zett, a mikor a lélek legfogékonyabb az i!y benyomások iránt 
Az ifjúkori olvasmányok fontosságára irodalmunkban Beöthy 
utalt először nyomatékosan, kétszeresen fontosak Kisfaludt/nÜ, 



Kisfaludy Sándor könyvtára 1795-ben Dr. Császár Elemértől 815 

a ki mint a szorgalmas méh, élete tavaszán (1800-ig) gyűjtötte 
az ismereteket s vetette meg nagy olvasottságának alapját. 
Könyvgyíytö szenvedélye Bécsben 1793-ban ébredt föl. Pár 
hónappal később, hogy mint testőrhadnagy a császárvárosba 
került, már nemcsak a bécsi könyvárusoknál található német 
könyvek iránt érdeklődött, hanem Boldizsár öcscsét megbízta, 
hogy értesítse, milyen ly magyar könyvek találhatók MüUer 
győri könyvkötő raktárában.» A puszta érdeklődésnél nem állott 
meg, hanem vásárolni is kezdett, s lassanként elég szép könyv- 
tárra szaporodott föl gyűjteménye. Mikor köteteinek száma meg- 
közelítette a százat, egy ívre összeírta őket. E följegyzés (Ver- 
zeichniss meiner Bücher) fönnmaradt a Kisfaludy-Társaság levél- 
tárában,^ alább egész terjedelmében közöljük. Az összeírás idő- 
pontját közelítő pontossággal könnyű megállapítani. Az aláírás 
(Alex. V. Kisfaludy Lieut) szerint hadnagy korában, tehát 
1793 eleje és 1798 ősze között írta. E határpontokat még lehet 
közelíteni egymáshoz. Az a körülmény, hogy Mikes Kelemennek 
17y4-ben megjelent Törökországi Levelei már megvoltak könyv- 
tárában, bizonyítja, hogy a legkorábbi időpont 1794 második 
fele; másrészt mivel 1796 márcz. 6-án eltávozott Bécsből s 
innen kezdve 1799-ig folyton ellenség előtt állolt, 1796-ban 
Olaszországban és Francziaországban, majd 1797-től a Rajna, 
vidékén, s e mozgalmas időkben könyveket nem vihetett magá- 
val, tehát a legkésőbbi terminus 1796 eleje. Szóval e jegjzék 
kétségkívül Bécsben 1794 ősze és 1796 tavasza között készült, 
valószínűleg 1795 első felében, a mikor már az 1794 második 
felében kezdett olasz tanulmányaiban előrehaladt (bizonyltja 
olasz könyveinek nagy száma), de Tas.sót még nem fordította, 
mert a Oerusálemme lH^erata, a melylyel 1795 nyarán foglal- 
kozott,» hiányzik könyvtárából. 

Itt következik a jegyzék. A *-gal jelölt könyvczímek tentával. 
a **-gal jelöltek czeruzával át vannak húzva. A tentával tett 
törlések egykorúak s Kisfaludytól származnak (a czeruza vonások 

' Levele Bódi öcscsébez 1793. ápr. 28. (Kisfaludy Sándor minden 
znankài, kiadta Angyal Dávid, VIII. : 94.) 

■ Levelek Kisfaludy Sándorhoz. 74. szám: Kisfaludy Sándor iratai. 

• Toldy Kisfaludy Sándor Hátrahagyott irataiban 179B-ra teszi a Tasso- 
fordítás keletkezését. Mi alapon, nem mondja meg. A fordítás 1795-ből való. 



Scbräixiblische Sammlung. 



316 Kisfaludy Sándor könyvtára 179ö-ben 

valószínűleg szintén tőle valók). Talán azt jelezte velők, hogy az 
illető könyv már nincs birtokában. 

Verzeichnisê meiner Bücher. 

1. Kleist. 

2. Bürger. 2 Bände. 
H. Gessner. 4 Bände. 

4. Hölty. 

5. Uz. 3 Bän. 

6. Hagedorn. 6. Bän. 

7. Michaelis. 3 Bän. 

8. Haller. 
i). Mathias Corvinus v. Fessier. 2 B. 

10. Atila dctto. 

11. Agathon. it B.' 

12. Gleim. 2 B. 

18. Longin von dem Erhabenen. 

14. Ausonius. 

15. Salustius. 

16. Wielands Musarion. Grazien, Combabus AIccste. 

17. Wielands geheime Geschichte des Herzens. 

18. W^ielands Araspes und Panthea. 

19. Herder Paramythionok.« 

20. Török országi Levelek.» 

21. Fcdon a' Lélek' Halhatatlanságáról. 
♦22. Dictionaire de deux Nations. 2 B. 

23. Páriz Pápai. 

*24. Jagemanns italienische Sprachlehre. 
2ô. Magyar Museum. Második Költet. 

26. Gyüngyösy János.* 

27. Schillers Räuber. 

28. — Kabale und Liebe. 

29. Reine Taktik. 
♦.^0. Herder Kazinczy.* 

31. Ewald a' meg-világosodásról. 

> Wieland híres regénye, melyet Kisfaludy nemcsak szorgalmasan 
olvasott, hanem utánozni is készült: Viganù-néval, Medina Máriával folyta- 
tott szerelmi viszonyát akarta megírni prózában, W^ieland módjára. A tervet 
azonban nem valósította meg. 

- Kazinc/.ynak 1798-l)an megjelent fordítása. 

* Mikesnek föntebb említett műve. 

* A lenni nus költó Magyar Versei-uck első kiadása. (Bécs, 1790.) 

» Ugyanaz, mint a 19. s/ám alatt említett mû. Ezéit törölte a költő. 



Dr. Császár Elemértől 317 

32. Schubarts Gedichte. 
*38. Der deutsche Alcibiades. 3 B. 
*34. Hermann von Nordenschild 2 B. 

35. Kassandra. 3 B.> 

36. Ovidü N. Opera. 

37. L'opere di Melastasio. 6 Tom. 

38. Chariklia.« 

39. Magyar Gyász.» 
*Á0. Erköltsi Levelek.* 

41. Zur Beförderung sanfter Empfîndung. 

42. Magyar Grammatika. 

♦♦43. Pepliers Französiches » Grammaire. 
♦44. Anyai oktatás Besenyei. 
♦♦45. Mátyás Király.« 

Broschüren. 

1. Götter Helden und Wieland.' 

2. Lulu oder die Zauberflöte. 

3. Liebe um Liebe. Schauspiel in Aufz. 

4. Luise und Rosenfeld. Gegenstück zu Werthers Leiden. 

5. A^ nemes Hazugság.* 

6. Aleides a* válaszúton. 

7. Der weibliche Jakobiner-Clubb.» 

8. Nina, ossia la Pazza per Amore. 

9. Observations, et Précis sur le Caractère de Marie- Antoinette. 

10. Bruchstücke über Theater, vorzüglich Ballette."» 

11. Ober die theatralischen Tänze und Balletmeisters Noverre. Vigano. 

12. Sendschreiben des Bai." Noverre an Madame Vigano. 

' Calprenèdc heroikus regénye valószínűleg Bárótzi fordításában, a 
mely 7 kötet ugyan, de három darabba kötve jelent meg. 

■ Minden valószínűség szerint Gyöngyösi István Vj életre hozatott 
Charikliá'jdi. 

' Etédi Márton verses krónikája. 

• Dusch Moralische Briefe czímű műve Bárótzi Sándor fordításában. 

• A fölöslegesen írt vég s törülve. 

• Szentjóbi Szabó Lászlónak 1792-ben megjelent »érzékeny játéka«. 
' Goethétől. 

• Kotzebue Die edle Lüge czímű darabjának magyar fordítása. Fordí- 
totta Kóré Zsigmond, s Bécsben 1792-bcn jelent meg. 

• Irta Kotzebue. Megjelent 1791-ben, Frankfurtban és Lipcsében. 

'• Innen kezdve a 18. számig terjedő czíniekot egy nagy, tentával 
húzott vonal keríti be. Evvel akarta jelezni a költő, hogy e művek össze- 
tartoznak. 

" A Balletmeisters rövidítése. 



818 Kisfaludy Sándor könyviára 179ô-bcn Dr. Császár Elemértől 

JH. Bemerkungen über das Ballet Bicbard Lövenherz. 

14. B^sposta alla letiera d'un Coreofílo. 

15. Dank eines Ungenannten dem MuratelU dargebracht. 

16. La figlia deir Aria. 

17. Über das Pas de Deux > des H. Viganö. 

18. Tributo di Biconoscenza de' Conjugi Viganö. 

19. Két nagyságos elmének költeményes szQleményje.* 

20. Sapho und Phaon. 

Alex, r. Kitfalndy 
Lieut. 

E könyvjegyzék nem szorul magyarázatra, a tanulságokat 
mindenki könnyen levonhatja. Csak két felötlő jelenségnek aka- 
rom okát adni. Az egyik a magyar könyvek aránylag csekély 
száma. De ez természetes. Bécsben nem kaphatta őket, Magyar- 
országból meghozatni pedig körülményes és hosszadalmas dolog 
volt. Azonkívül Kisfaltidynak az volt a szokása, hogy mindég 
annak a népnek irodalmával foglalkozott első sorban, a melynek 
fölcljén élt. Mint pozsonyi tanuló, azóta hogy kíspapbarátai meg- 
ismertették a magyar irodalommal, magyar s a szinte második 
hazai nyelvvé lett latinnal foglalkozott, Bécsben s később Német- 
országban német írókat olvasott, Olaszországban Petrarlái, 
Draguignanban Rousseani és a kisebb franczia lírikusokat 
A másik föltönő vonása könyvjegyzékének, hogy kilencz könyve 
tárgyalja a balettet. Ennek is kettős a magyarázata. Egyfelől a 
szép Medina Mária, a »Mimika királynéja«, a ki egy esztendeig 
lartotla fogva a költő szivét, másfelöl az a terve, hogy megírja 
a táncz művészelének, főkép a hallétnek elméletét. E munkája 
töredékben maradt s csak Angyal kiadásában jelent meg. 

^ A Fas de deux Medina Mária férjének balletkompozicziója volt. 
Ebben a darabban hódílotta meg az asszony a bécsiek szivét s a költőnek 
is ebben tetszett legjobban. 

» Barcsay és Orczy költői levelezésének Révaitól készített kiadása. 
(Kisfaludy rosszul írja a czímet.) 



A ZENE IRODALMA A KÖNYVTARBAN. 

Kebesztt Istvántól. 

k műveltség és a művészet neve nem hiába fakad ugyanegy 
ől ; maga a két fogalom is közeli rokon egymással. A művelt- 
a szellemi és lelki élet fejlettségét szolgáló intézménynek 
minő a múzeum, a könyvtár, az iskola (és tegyük hozzá i 
yane ezélból írott mikrokosmos, a lexikon), nem szabad 
agolnia vagy épen nélkülöznie a művészetek körét. 
Sajnos, a mi művelt osztályainkban épen a művészetek 
zát csak a legújabb nemzedékek veszik be életformáik közé; 
nem fejlődött a köz művészi érzéke eléggé ; ezért oly 
és tökéletlen egész művészetünk, — ezért van szerte az. 
országban oly igen kevés képzőművészeti kiállítás és hang- 
y ; ezért van a legtöbb városban kemény kritikára rászól- 
színtársulat, az egész országban csak egyetlen operaház és 
a műveltség góczpontján is, Budapesten, legelsőrangú hang- 
tyeknek is néha megfoghatatlanul kicsiny hallgatósága, 
izeti irodalmunk pedig megdöbbentően szegény; hiszen egy- 
negírott, magasbecsü könyv is egyszerűen »sajtókészen« 
I, kiadatlanul, mert a kiadók egymásután visszautasítják,, 
mervén a nagyközönségnek e téren való igénynélküliségét. 
Ilyen körülmények közt még szerencse, hogy a képtárlatok 
tása és a zenei nevelés manapság divattá lettek. Az ébredft 
ijedő művészeti érzéket, művészetbeli műveltséget ápolni és 
li mindenesetre a nyilvános könyvtárak vannak leginkább 
a: feltárják és ingyen kíná^ák gazdag szellemi kincseiket 
tnkinek, — csak legyen tárházukban elég szellemi táplálék 
számára, a kik nem idegenkednek a művészetekkel foglal- 
tól. Voltaképen azért is ilyen rettentő szegény a művészetek 
ir irodalma, mert ha akadt is egy-egy lángoló lelkesedésö 
Hő képzettségű, tehát hivatott, művészeti írónk: az írott 



320 A zene irodalma a könyvtárban 

források hiánya, vagy felkutatásuknak el^jesztően fáradságos és 
költséges volta, szárnyát szegte a legszebb becsvágynak is — 
vagy pedig felületes munkára késztette. Ilyen felületes, haszna- 
vehetetlen könyv, még tekintélyes nevekkel díszes is, nem egy 
van képzőművészeti és zenei irodalmunkban. 

És itt neni kitérés, ha felpanaszlom, hogy míg az esztétiká- 
ban mindenki természetesnek találja, hogy a zene a művészetek 
közt foglaljon helyet: a. »művészetek történetec fogalmából, sjgát- . 
^ágos^ megmagyarázhatatlan nyugati nyelvhasználat mint^yára, a 
magyarság is szolgai másolással kirekeszti a zene történetét így 
Aztán megesett, hogy nem egy nyilvános könyvtárunk az »ügyes- 
ségek, testgyakorlat« és hasonló szak irodalmával, elég furcsán, 
párosította a zenéről szóló bármily komoly, becses könyveit; 
azonban ezeket azon a helyen keresni: nem juthatott eszébe a 
legbuzgóbb zenei kutatónak sem, úgy, hogy a csekélyszámú érdek- 
lődő közönség tudatába az ment át, hogy könyvtárainkban a 
zenét illetőleg semmit sem lehet találni ; a könyvtár személyzete 
pedig, ha véletlenül zenei szakkönyvre esett pillantása, csak azt 
gondolhatta, hogy íme, ez a fajta könyv a leghaszontalanabb, mert 
soha senki sem keresi. Ez a kölcsönösség természetesen mind a 
két félnek : az intézetnek úgy, mint az olvasóközönségnek, kárára 
vált ; a könyvtárak is szegények maradtak e szakmában, a közön- 
ség is szegény maradt ismeretekben. 

Ez a helyzet tarthatatlan, még pedig nemcsak ideális szem- 
pontból. Az utóbbi években — legalább a M. Nemzeti Múzeum 
könyvtárában tapasztalom — még ugyan lassan, de következetesen 
növekszik a zenei tanulmányokkal foglalkozó közönség; és nem- 
csak saját érdekei szempontjából méltatlankodik, ha nem tudjuk 
tudásszomját kielégíteni, hanem azért is, mert azt óhajtja — a 
mit a Múzeum személyzete csak még forróbban óhajthat — hogy 
valamennyi gyűjteményünk, s mindenesetre a mi könyvtárunk is. 
teljes és tökéletes legyen. 

Sokszor megtörtént, hogy úgynevezett ^standard work<-ot 
kérlek, kimagasló fontosságú munkát, a milyen, — sajnos — a 
magyarban mindeddig nincs; ilyenkor megesett, hogy le bírtam 
csillapítani a hiányunk által kellemetlenül érintett kutatót azzal az 
érveléssel, hogy nemzeti múzeum vagyunk s így könyvtárunk is 
elsősorban a nemzeti érdekű művek tárháza. De a közszükség 



Kereszty Istvántől 821 

Tiiáris tagadhatatlan ; s míg egyrészt csak örülhetünk a műveltség, 
tehát egyszersmind a zenei mOvellség terjedésének: másfelöl bizo- 
nyos, hogy a nyilvános könyvtáraknak feltétlenül lépést kell tar- 
taniok a folyton haladó kultúrával. 

Mindenekelőtt tehát a külföld legbecsesebb zenei könyvei 
^az úgynevezett »standard workc-ok, szerzendők be.* Ezek a zene 

''Ilyenek: Ambros : Greschichte der Musik (5 kötet); Brambach : Die 
Musiklitoratur des Mittelalters; »The Oxford history of Musicc (6 köt); Bre- 
net : Jean d'Okeghem, Claude Goudimel, Palestrina (3 külön köt) ; Buithaupt : 
Dramaturgie der Oper (2 köt); Chamberlain ^ H. St: R. Wagner; Chry aander: 
Händel (8 köt); Clément et Larousse: Dictionnaire lyrique ou histoire des 
opéras (Pougin új kiadása); Coussemaker : Histoire de Tharinonie au moyen- 
Age; Coassemaker: Scriptores de musica medii aevi (4 köt); Decsey E.:Hugo 
Wolf (4 köt); Dechevrens : Etudes de science musicale (3 köt.); Desnoires- 
terres: Gluck et Piccini; Diez : Leben und Werke der Troubadours; Eitnrry 
Lagerberg u. Fohl: Bibliographie der Musiksammelwerke des XVL u. XYIl. 
Jahrhunderts; Eitner : Publikationen der Gesellschaft für Musikforschung 
<23 köt); Eitner: Biogr.-bibliogr. Quellenlexikon der Musiker u. Musik- 
gelehrten (10 köt); Erler : Schumann (2 köt.); Fétis: Biographic universelle 
des musiciens (8 köt) és Fouyin 2 pótkötete; Fleischer: Ncumenstudien 
<2 köt); Forkel : Allgemeine Litteratur der Musik; Frimmel: Beethoven- 
Studien (2 köt); Gerbert:] Scriptores ecclesiastici de musica sacra (3 köt.); 
Gevaert : Histoire et théorie de la musique de Tantiquite (2 köt); Glasenapp 
Richard Wagner (5 köt); Goldschmidt: Studien zur Oper im XVII. Jahr- 
hundert; Grove: Dictionary of music and musicians (5 köt); Haberl : 
Bausteine zur Musikgeschichte; von der Hagen : Die Minnesänger (az 5. köt); 
Hanslick: Geschichte des Concertwesens in Wien, stb.); Jahn^ Otto: Mozart 
<Deiters új kiad. 2 köt); Kalbcck : Brahms (egyelőre 2 köt.); Koch Ed. Emil: 
Geschichte des deutschen Kirchenliedes (8 köt); Koch-Dommer : Musikalisches 
Lexikon ; Kretzschmar (Führer durch den Konzertsaal, :< köt); Lenz : Beethoven 
(5 köt.); Litzmann: Klara Schumann; Xowi» Rud. Liszt-életrajzai ; Marx ; 
Beethovens Leben u. Schaffen (2 köt, a IV. kiadás jobb mint az V.); Marx: 
Kompositionslehre (^ köt); Merian: Musikgeschichte (II. kiad.); Moequer eau : 
Paléographie musicale; Ncitzel (Führer durch die Oper H köt); Niecks: 
Chopin (2 köt, angolból németre fordítva is); Nottehohm : Heethoveniana 
{2 köt.); d^Ortigue: La guerre des dilettanti {Rossini dans Topéra franvaisj; 
JftíAÍ, Ferdinand : Haydn ; és: Haydn in London; Pothier : Les mélodies 
grégoriennes après la tradition (németre is ford.); Ramann Lina és Reusz 
Bd.: Fr. Liszt; Rie mann : Handbuch der Musikgeschichte (egyelőre 2 köt); 
Biemann: Notenschrift und Notendruck; i^temartn ; Geschichte der Musik 
seit Beethoven; Romain Rolland: Histoire de Topéra... avant Lully é{ 
Scarlatti ; Runge : Die Sangesweisen der Colmarer Handschrift .... ; Rühl- 
mann : Gesch. der Bogeninstrumente ; Scholz Beruh. : Kontrapunktlehre; 

Magyar KOnyvizerale. 1\M)K. IV. fttzet. 21 



322 A zene irodalma a könyvtárban 

tág birodalmának annyi dicső tartományát ölelik fel, hogy már 
nagy számuknál fogva is tetemes összegbe kerühiek — magán- 
ember egyszerűen képtelen a megvásárlásukra; okvetlenül a 
nagyobb nyilvános könyvtárak feladata tehát az, hogy a közön- 
ségnek, a szellemi élite-nek ezt a szükségletét ellássák. Â gene- 
iskolák csak a maguk szűkebb, zenepaedagógiai körére szorítkoz- 
hatnak ; ezeknek könyv- és zenemuszükséglete kisebb is, de jórészt 
egészen másnemű is, mint a nyilvános könyvtáré, melynek olvasó- 
nemzedéke az iskolából már kinőtt. Alkotó művészek: festők, kép- 
faragók gyakran vették igénybe Nemzeti Múzeumunk könyvtárát; 
ne legyen ezentúl — mint volt eddig — okunk a zeneszerzők 
előtt a pirulásra, ha szakmánkba vágó jelentős műtől akarnak 
tanácsot kérni s minket, mint legnagyobb könyvtárat, tüntetnek 
ki naiv bizalmukkal. 

A magyar nyelvű jelesebb zenei könyvek már birtokunkban 
vannak; jegyzéküket a példánkból okulni óhajtó más könyvtárak 
meglelhetik a M. Könyvszemlének abban a kötetében, mely a M. 
Nemzeti Múzeum százéves fennálltát ünnepelte (1902., új folyam, 
X. kötet). 

Három dolog azonban elengedhetetlenül szükséges az alapos 
berendezkedéshez. Első, természetesen, a jókora pénzösszeg — 
hiszen legalább is egy félszázad mulasztásait kell, lehetőleg rövid 
időn belül, jóvátenni — s a ki a kultúrától sajnálja az anyagi 



Schering: Geschichte des Instrumentalkonzerts; Spitta : J. S. Bach (2 kÖL); 
Van der Straeten : La musique aux Pays-Bas avant le XIX. siècle (8 köt.); 
Thayer: Beethoven (5 köt.); Thuüle : Harmonielehre; Têchaikowsky, Modest: 
Peter Tschaikowsky (oroszhói németre ford. Juon, 2 köt.); Wagner^ Peter: 
Einführung in die gregorianischen Melodien (2 köt.); Waaielewski : Geschiciite 
der Instrumentalmusik im XYI. Jahrhundert; Wasidewski : li'i^ Violine im 
XVII. Jahrhundert; Westphal : Allgemeine Theorie der musikalischen Rhythmik 
seit Bach ; Westphal, Boasbach u. Gleditsch ; Theorie der musischen Künste 
der Hellenen; Winterfeld: Joh. Gabriel! und sein Zeitalter (3 köL)-, Zeller: 
Akustik (2 köt.) ; Monatshefte für Musikgeschichte ; Vtertdjahraschrift és 
Jahrhfichcr für Musikwissenschaft, Azonkívül Zarlino, Rameau, Grétry, 
Mattln-son. Kuhnau, Berlioz, Schumann, Czerny, Spohr, Rochlitz, Liszt, Wag- 
ner, Bülow nagyszámú iratai (Berlioz és Liszt francziából németre is fo^ 
dítva), továbbá Mozart, Beethoven, Mendelssohn, Schumann, Berlioz, Liszt, 
\Vagn(?r, Bralims kiterjedt levelezése. Azután Rellstah kritik4i, Riehl, Sittard, 
Gumprecht méltatásai. 



• Kereszty Istvántól 323 

áldozatot, helyesebben szólva: a tőkebefektetést, az nem érdemli 
a kultúra áldásait, dús kamatait. 

Második szükséglet: a megfelelő hely — azaz a helykérdés 
dolgában valahára nagyobb okosság, gondosabb körültekintés, 
mint a minőt megélt számtalan nyilvános épületünk, a mely t i. 
egy-két évtized, sőt néha már egypár év múlva szűknek bizonyult 
A ki tu4ja, főképpen tapasztalásból, hogy épen könyvek és hang- 
jegyek tömegével költözködni mekkora fáradság és időtókozlás, 
esetleg még az ly helyviszonyok miatt igényelt új rendbe való 
hozatala milyen rendkívül nagy gond — az csak helyeselheti, 
ha a bizonyos tekintetben teljességre, tehát igazi értékre törekvő 
zenei gyűjteménynek olyan otthont akarunk kijelöltetni, a hol az 
legalább is egy évszázadon át békében terjeszkedhetik, (A berlini 
királyi egyetemi könyvtár régi épületében, még ez év nyaráig, 
egy külön kétemeletes épületszárny volt a zenei gyűjtemény és a 
hirlaptár számára fenntartva.) Kötelességemnek érzem azonban 
kijelenteni külön a M. Nemzeti Múzeum könyvtárára vonatkozólag, 
hogy itt a zenei szak kiegészítése immár olyan halaszthatatlanul 
sürgős, hogy beérhetjük egyelőre valamely kisebb helyiséggel 
— hiszen a jövő évtizedben előreláthatólag az egész könyvtár 
térviszonyai egyszerre sokkal kedvezőbbekké alakulnak. 

Harmadik és utolsó szükséglet, de azért csak olyan legelső- 
rangú : a zenei gyűjtemény kezelésére kellő, hivatott munkaerő — 
illetőleg az első, berendező munkálatokhoz olyan (ideiglenes) 
személyzet, mely vezetőjétől lefelé, szakértelménél fogva hivatva 
van arra, hogy egyszer s mindenkorra a maga helyére állítson 
mindent, hogy a jövő nemzedékek egyszeriben megtalálják mindazt, 
a mire épen szükségük van. 

Jót s jól; ebben áll a nagy titok; ezt ha nem érted: 
Szánts és vess — s hagyjad másnak az áldozatot. 

(Kazinczy.) 

Nem szabad megtörténnie, hogy a »Toldi szerelme« czímü 
zenedráma kótája Csiky Gergelynek, a szövegköltőnek neve alatt 
(és még hozzá kizárólag így !) legyen felvéve ; a szakértő képtelen 
lesz olyan baklövésre, hogy a »Cassatio« feliratú zeneművet, 
épen e latin név jelentése alapján, kimustráltnak tekintse és 
eldobja, vagy a »Sparta« czímfelirásból görög zenére következ- 

21* 



824 A zene irodalma a kOnyvt&rban 

lessen; a szakértő, zenetörténeti tudásánál fogva, tájékozva van 
arról is, hogy Benedetto Marcello zeneműveit melyik betűbe kell 
beosztani. De a szakértelem, vagyis a zene egész birodalmában 
tájékozottság kiegészítője: a művelt ember nyelvismerete, már 
azért is, mert divat, a mi zenei kiadványainkat idegen nyelvű 
•czímlappal ellátni ; a könyvtárosnak, például, tudnia kell, hogy a 
* Sydney Jones* névben melyik a családi és melyik a keresztnév. 
A ki valóban szerette a zenét és törődött a zeneszerzők kilétével 
és működésével : az nem fogja >K. Amédée* és >L. Ranvé< szer- 
zeményeit, franczia nyelvű czímlapjuk miatt, bizonyos magyar 
szerzők műveitől messze elhelyezni ... S talán még fontosabb az 
a szempont, hogy a hozzáértő, épen tárgyismerelénél fogva, rövid 
idő alatt észreveszi, hogy mi hiányzik, mivel kellene pótolni a 
gyűjtemény hézagait. Szakértő osztályvezető nélkül még az a 
szégyen is megeshetett (factum !), hogy Erkel mindenekfölött becses 
>Bánk bán«-jának teljes kiadása is hiányzik — olyan könyvtárban, 
melyben az anyaggyűjtés iránytűje: a nemzeti vonás. 

Ugyancsak erősen szakértői eljárást kövelel az egyes mű- 
fajok, illetőleg alcsoportok, gyakran felmerülő határkérdése. Ezt 
könnyen belátja az, a ki tudja, hogy Nemzeti Múzeumunk könyv- 
tárában pl. a jogtudomány egész köre a következő tudományágak 
szerint van, 12 csoportban, felvéve : Disciplina cameralis, Hungária 
juridica, Jurisprudentia sive Juris isagog et Juris opera collecta, 
Jurisprudentia practica, Jus canonicum, Jus criminale. Jus 
privatum, Jus publicum Europaeanum, Jus Romanum, Medicina 
forensis, PoHtia. Vagy a theologia körében ilyen sok ágazatra 
oszlanak a könyvcsoportok : Catechetica, Concilia, Dogmatica, 
Exegesis, História ecclesíastica, Hungária ecclesiastica, Juí^ 
canonicum, Morális, Opiniones singulares, Pastoralis et homi- 
letica, Polemica, Theologia universaHs, Vitae sanctorum — söt, 
ha ideszámitanók a gyászbeszédeket is (orationes funèbres) : ezzel 
egj^ütt 11 alcsoport volna. S megjegyzem, hogy ez voltaképen 
kétszerannyi csoport, mert itt vegyesen szerepelnek kétféle művek: 
könyvek és folyóiratok. Qui bene distinguit, bene docet; a zenei 
szakban is sok a műfaj, ezeket pedig nem szabad összekeverni. 
A könyvtárt felkereső közönség okulni akar, tisztán látni ; a 
könyvtáré itt az oktalószörep ; így, ha valaki egy bizonyos 
specziális vonást kutat: nem szabad általános érdekű munkára 



Kereszly Istvántól 32ö 

utalnunk, a melynek útvesztőjében az olvasó időt veszteget és 
könnyen eltévedhet; rá kell vezetnünk az olvasót, de még 
kiszolgáló-személyzetünket is, arra, hogy vesződséges és időrabló 
keresgélés nélkül is bizton megtaláljon bármit; ehhez pedig a 
könyvtárat alaposan és helyesen elő kell készíteni, — azaz : czél- 
szerűen rendezni. 

Hogy mit értek czélszerű, tehát szakértelemmel végzendő 
berendezésen ? azt, részben német- és olaszországi tapasztalataim 
alapján is, az alábbiakban terjesztem elő. 

* * * 

Alig tíz éve, hogy zeneköltőinket vagy szerzőinket »zene- 
íróknakc kezdték nevezni. Ez a harmadik név ugyan fedi a 
fogalmat, hiszen az elröppenő zenei hangot, csak úgy, mint a 
beszédet, írásjegygyei rögzítjük meg; de — ha nem is szólok az 
új elnevezés fölösleges voltáról és példaszolgáltatásáról : hiszen 
erre a mintára a táncz-szerzö (ehoreographos) nevét is >tánczí rom- 
nak fordíthatnók (betű szerint a görögből), sőt a sakkjátszma 
kigondolóját is sakk-írónak ; — a minden újat felkapó, de felületes 
toll-embere, a mondvacsinált ú} szót már nem egyszer e helyett 
használta: >zenei író«, vagyis a zenét illető, a zenére vonatkozó 
iratok szerzője. Holott élesen meg kell különböztetni a zene- 
irodalmat a zenei irodalomtól: a zeneművek, hangjegyek, kóták 
összességét (Musica practica) attól az irodalomtól, mely a zene- 
alkotás vagy előadás felől értesít vagy elmélkedik (Musica 
theoretica). 

A zene irodalmának ezt a két tipusát mindenesetre el kell 
különíteni egymástól. A netalán felemás müvek helyét a szak- 
értelem lesz hivatva kijelölni esetről-esetre. 

Könyvtárról lévén szó, hadd tárgyaljam előbb a betűírásos 
zenei szakot. Mindig sokszorosított gyűjtemény tárgyakról szólok, 
azaz nyomtatványról ; a sokféle tartalmú kézirattárnak ugyanis 
alosztályait képezzék a zenemű-, valamint a zenéről szóló kéz- 
iratok. 

A) A zeuel Irodalom (Musica theoretica). 

Az ismert irányadó elv: a nagyság szerinti beosztás (in 
folio, in quarto, in octavo; azaz: ívrét, negyed- és nyolczadrét) 
korántsem meríti ki a >rend€ fogaimát. 



826 A zene irodalma a kOnyrtárban 

A természetes út, úgy-e, az : hogy a könyvanyag előbb-utóbb 
annyira szaporodik, hogy egy polczon (vagy teremben) el nem 
fér s ekkor másikat kell nyitni számára ; a régi anyagot ilyaikor 
megbolygatni, egy részével hurczolkodni : akkora fáradságot és 
időveszteséget jelent, hogy ki-ki csak a költözködés ellen szafax* 
hat. A könyvállomány felállításának egészséges elve tehát — 
mindig a formátum uralkodó hármaslörvényén belől — az állo- 
mány szaporulatának, növekedésének időrencíjén alapul. Okvetlenül 
van a könyvtárnak ú. n. növedéknaplója ; nos ennek sorrendje 
tükröződik a könyvek felállításának, beosztásának természetes 
sorában. (A növedéknaplóban persze be kell jegyezve lennie^ 
hogy a »Mus. theor.c melyik darabja milyen formátumú; akkora 
napló folyó számát egyenesen a polczra telepített munka hely- 
rjgzi számának tekinthetjük — a minőre többek közt a könyv- 
tár revideálásakor is feltétlenül szűkség van.) 

Ellenvetést, igenis, tehetni, ha t. i. az ember egészen más 
kiindulópontra helyezkedik; de az összes ellenérvekre megvan 
egyetlen döntő válaszom. Ugyanis: a ki a könyvtárat igénybe 
veszi, az vagy tudja és határozottan kijelöli, hogy mit kíván 
— vagy pedig (s mondhatom: többnyire) bizonyos nagyobb egy- 
ségnek, csoportnak átvizsgálása útján akar valamelyes meggyőző- 
désre jutni. Bármelyik esetben teljesen hasznavehetetlen a fönn 
megállapított természetes elhelyezési rend; hiszen honnan tud- 
hassa a kézbesítő szolga, hogy a heterogén mövek összevisszába 
közt a kijelölt darabot vagy csoportot melyik polczon leli ? Világos, 
hogy elhelyezni a műveket csak egyféleképen lehet — az olvasók 
igényei pedig, mint az imént kifejtettem, legalább is kétfélék. 
Kell tehát olyan módozatnak lennie, a mely többféle igényt is ki 
tudjon elégíteni az egyféle elhelyezéssel szemben. 

Nem mondok újat, hiszen minden könyvtárban van az egész 
anyagot egyetlen betűrendbe összefoglaló jegyzék — ebből meg- 
állapítható például, hogy mi van meg Ábrányitól vagy Bartalus- 
tól — és van egy-egy szakcsoportot felölelő jegyzék, úgynevezett 
repertórium — a mely mással össze nem keverve tünteti fel 
például azt, hogy a zeneelméleti irodalmat mely munkák kép- 
viselik ebben a könyvtárban. 

Vezérelv ebből folyólag az, hogy a növedéknapló szerint 
elhelyezett művekről katalógusokat kell vezetni ; lehet könyv- 



Kereszty Istvántól 827 

alakút, de sokkal czélszerQbb az amerikai rendszerfl, tengelyre 
(registrator-ra) erősített czédulakatalógus ; és pedig: 1. egy ilyen 
zenei könyvtár egészéről, a szerzők betürencljében ; 2. szakkatalógus: 
annyi, a hány alcsoportja van a zenei szakirodalomnak. — 
Mindenesetre kívánatos volna 3. a magyar zenére vagy általában 
magyar zenei életre vonatkozó művekről is jegyzéket (Hungária 
musicalis) készíteni, vagy legalább a szakkatalógusban ezt a 
vonatkozást feltüntetni. — Szólhatnék végre 4. a könyvek szöve- 
gének nyelve szempontjából eszközlendő katalogizálásáról, de ezt 
az elérhetetlen, sőt nálunk félig-meddig fölösleges intézkedések 
közé sorozom ; csak ott szükséges, a hol több nyelv is igen nagy- 
számú könyvvel szerepel. 

Csakhogy a zenei irodalomnak sokkal több az alosztálya^ 
mintsem a tőle távol állók sejtik ; s ha egy nagy könyvtár világ- 
történelmi szakmáját kénytelenek vagyunk az ó-, a közép- és az 
újkor külön repertóriumaival ellátni, nehogy az egyik korszak 
kutatója kényszerülve legyen a teljes óriási anyag átböngészésével 
vesződni: bizony a zenei szak történelmi alosztályát is megíHeti 
az ilyen többfelé-osztás. És voltaképen cseppet sem volna méltá- 
nyos intézkedés, hogy az, a ki a zeneelmélet egyik részében — 
mondjuk: az ellenpont-tanban — kutat valamit : hiába fáradoz- 
zon és idejét vesztegesse, ezrekre menő czímeket nézzen át s e 
rengeteg anyag közepette esetleg az elnézés veszélyének tegye ki 
magát csak azért, mert az alcsoport-jegyzék (szakrepertórinm) 
egyetlen roppant tömegben tartalmazza az összes zeneelméleti 
müveket, akár az >általános zenetan«-ba, akár az összhangtanba, 
az úgynevezett zenediktálásba vagy az akusztikába, formatanba 
stb. vágnak. Az ideális követelmény igenis az, hogy mindegyik 
féleség, minden szakcsoport különálló egység legyen. Fájdalom ! az 
ideálok elérhetetlenek, s én — az amúgy is óriási feladattal szem- 
ben: a zenei könyvtár berendezésénél elérhető munkakímélés 
czéljából — leszállítandónak tartom a zenei osztályban kínálkozó 
alcsoportok számát. 

Tíz szakra vagy alcsoportra szorítkozom mindössze : 

EIsö: Zeneelmélet Ide való mindaz, a mi (akár szorosan 
tankönyv, akár nem az, de) a zene fizikájával és a zeneszerzés 
lechnik^ával foglalkozik, a mint épen az imént előszámláltam. 



328. A zene irodain» a könyvtárban 

A nagy zeneszerzéstanok (Marx, Lobe) különben is egyesílew 
szokták a zeneelmélet ágait, bár négy testes kötetre osztva. 

Második: A zeneeiöadás didaktikája. Közel rokon az els6 
szakkal, de külön tartandó az előrelátható nagy kereslet miatt; a 
könyvtári anyag is a sűrűbben gyarapodók közé tartozik. 

Harmadik: Zeneeszthétika, zenekritika. Ide való a zeoe 
filozófiája; (például Molnár G. könyve: >A magyar zene elmélete«, 
melyet csak a laikus osztályozna — a czim fogalmazása nyomán — 
az első szakba;) de ide tartozik az ügynevezett magyarázó szöveg 
is, föltéve, hogy a zeneművet nem csupán techniksga szempontjá- 
ból taglalja. 

Negyedik : Zenetörténet ; éietírás. Voltaképen három csoport 
van itt egybefoglalva: az általános, egyetemes zenetörténet; az 
egyes korszakok vagy műfajok monográfiája ; az egyes zenészek 
méltatása vagy életr^yza. Ideális volna az anyagnak korszakok 
szerint való csoportosítása : talán oly módon, hogy más-más színű 
katalógusczédula jelezze a) az ó-korral, b) a zenei középkorral 
(Krisztus után a XIV. század közepéig) foglalkozó műveket; 
c) a renaissance ideje (circa 1850—1600), d) a hangszámjegyzés 
(generalbassus) kora (1600—1750 körűi); e) síz ú^ kort tárgyazó 
könyvek csoportja lenne. Ha fölemlítem, hogy e legutóbbi - 
mindenesetre nagyobb tömegű - munkákat Németországban ismét 
alosztályokra különítik (klasszikus, romantikus, prograramzene, 
Wagner-zene stb.): csak azt bizonyítom az aggodalmaskodókkal 
szemben, hogy az én tizes osztályozásom korántsem a tárgyába 
mélyedt szakembernél gyakori elfogultságból ered. Hiszen még az 
»egyházi és világi zene« kettécsoportosítását sem hirdetem, holott 
egyik-másik zenebúvárunk ezt elengedhetetlennek tartja. 

Ötödik: Zeneiskolai ügyek. Értesítők, évkönyvek stb. Azért 
külön csoport, mert teljesen elüt a többi zenei irodalomtól. Ide 
osztályozandónak tartom a zeneiskolai hangversenyek műsorait 
is, annál is inkább, mert igen sokszor nem szorítkoznak a mű- 
sorra, hanem az iskola ismertetését is tartalmazzák; praktikus 
szempontokat szolgálnak. 

Hatodik: Gyűjtemények; zenei lexikonok, folyóiratok, szak- 
lapok. Tehát ez a csoport is iiárom szaknak egybevonása. Gyűj- 
temény alatt itt nem az egyféle művek sorozatát értem; például 
»A zenevilág nagyjai« czím alatt megkezdett, szomorú emlékű 



- Rereszty Istvántól 82^ 

vállalat ép úgy, mint Fétis betűrendes »liiographie universellet-je, 
csakis az életrajzi, azaz a történelmi (IV.) szakba tartozhatik. 
Hanem a Vl-ba való minden többoldalú, változatos tartalmú 
gyi^teményes vállalat. Az ilyen, vegyes tartalmú gyűjtemény 
mindenesetre egy^ütt tartandó. Szomorú kulturális viszonyainkat 
több irányban is erősen jellemzi, hogy irodalmi gyűjteményes 
vállalataink úgyszólván nem is ismerik a zenei irodalmat; a 
kezdeményezést egy vidéki vállalatra bízták, a győri »Egyetemes 
Könyvtár «-ra, itt is csak egyetlen zenei érdekű fűzet jelent meg: 
majdnem két évtizeddel később jött a »Magyar Könyvtár«, majd- 
nem 600 füzete közt még mindig csak egyetlen zenei tartalmú- 
val; a legfiatalabb ily sokoldalú gyűjtemény, a »Tudományos 
zsebkönyvtár«, úgy látszik, rövid idő alatt mindenoldalúlag ki- 
építi a zenetudományt — dióhéjban. Mindez azonban valószínűleg 
még évtizedek múlva sem növekszik akkorára, hogy különválasz- 
tandó lenne a zenei tárgyú időszaki irodalomtól. Ha például & 
Nemzeti Múzeumban az illető könyvek az egész gyűjtemény 
keretében a nagy könyvtárban maradnak: ottani helyűket leg- 
alább a zenei szaknak e VI. csoportjegyzékében egy-egy utalólap 
hadd mutassa. De arra gondolok, hogy meg fog még indulni 
magyarban is pl. »Zenei segédkönyvek« czimű zenei vállalat, 
mely elméleti, történeti stb. szakba vágó fűzetekből áll; ezek 
eg\ütt tartandók lesznek e VI. csoportban. Ily gyűjtemények 
különben a külföldi zenei irodalom »standard work«-jai közt is 
vannak. 

Hetedik: Szépirodalom és vegyes. Nem fölösleges csoport. 
Hova sorozzuk például Eötvös Károlynak, az egyáltalában nem 
» szakzenész €-nek, a magyar zene múltját tárgyaló stilusremekeit, 
amelyeknek egyetlen hazai könyvtárból sem volna szabad hiányoz- 
niok? vagy hová osztályozzuk Puks Ferencz énektanárnak a 
80-as évek végén a Népszínház zenei viszonyairól írt füzetét? 
a »Gróf Teleki Blanka-Kör« kiadványait megkezdő »Művészi 
benyomások Rembrandtéi Beethovenig«, Dinnesnil könyve, szintén 
inkább szépirodalmi, mint eszthétikai mű. — A felelt is lehet 
épen vitatkozni, hogy a Hoffmann Ferencz íQúsági iratainak 
hosszú sorozata közt megjelent »Beethoven Lajosc ez. könyvecske 
vájjon a gyiyteményes vállalatok közé, vagy a szépirodalmi osz- 
tályba, vagy az életirataikhoz tartozik-e? — Egyébiránt, a mi 



330 A zene irodalma a könyvtárban 

még nincs: az már a közel jövőben is lehető; s ha a magyarban 
nincs is, de német nyelven hármat is ismerek a költemény- 
^anthológiák közül olyant, melynek minden darabja a zenéről szól. 
De ott van Seigligetiiöl >A czigány«, a Biharit ozferep^tetö' nép- 
színmű; és megvan magyarban Orillparzer (>A szegény muzsikust 
M. Könyvesház); Ossip Schubin (»Asbeïnc); Korclenko (>A vak 
zenésze), Mörike (»Mozart utazása Prágába«, Olcsó Könyvtár) stb. 
elbeszélése ; ezeknek legalább a nagy könyvtár szépirodalmi osztálya- 
beli helyét hadd jelezze az érdeklődők számára utalólap a zenei 
szakjegyzéknek e VII. alcsoportjában. — Ugyancsak ide osztályozan- 
dók a tisztán zenei almanachok, naptárak stb., a mennyiben nem a 
Tegyestartalmú »gyűjtemények« (VI.) csoportjába tartoznak. 

Nydezadilc : Szövegek. És pedig úgy könyvek, mint akár a 
legkisebb nyomtatványok: a ponyvairodalom egyes (úgynevezett 
»repülő«) lapjai; a Cziglányi-íéle fordított szövegek két kötete 
-csakúgy, mint a népszinműbeli dalok vagy az operett-áriák szö- 
vegei. Természetesen »Az Operaház könyvtára« ez. vállalat is, 
tnert gyűjteményes vállalat létére sem különnemű irodalmi műve- 
ket, hanem merőben dalműszö vegeket tartalmaz. — Ha nem 
tisztán zenei könyvtár berendezéséről van szó, hanem egy nagyobb, 
sokágú könyvtárnak zenei osztályáéról : akkor a régibb opera- 
^zóvegek esetleg ki sem vehetők »A Nemzeti Szinház Könyvtára« 
•<»imû, elsősorban drámákat felölelő vállalatból, de szükséges, 
hogy itteni helyük megjelölését tartalmazó otalólapjuk legyen a 
zenei szak Vili. sz. csoportjegyzékében. — Ugyanide sorolandók 
a kóla nélküli egyházi énekeskönyvek, illetőleg a nagykönyvtár- 
beli helyük utalólapjai. 

KiUnczedik: Müsofok; színlapok. Egyesületi nyomtatványok. 
Ismétlem : a zene- és egyéb iskolai zeneelőadások műsora nem 
ide tartozik, mert velük szemben nem a művészi szempont az 
uralkodó, hanem inkább a zenepedagógiai. A jelen szak úgyszól- 
ván statisztikai adattár — a képzelhető legnélkülözhetetlenebb. 

Tizedik : Bibliográfia. Vájjon hányan tucíjuk, hogy azt az 
igazán óriási munkát, a mibe a magyar zeneirodalom jegyzékének 
megszerkesztése kerül, már évekkel ezelőtt nagyrészben elvégezte 
valaki? Az alig harminez évet élt Katonai Magyar Gábor 
— 1840-töl 1901-ig terjedőleg — megírta a hazai hangjegykiad- 
ványok bibliográfiáját: a »Zenevilág« ez. hetilap 1902 végén 



Kereszty Istv&ntól 331 

el is kezdte közölni, de szánalmasan szegény kultúrvilágunkban 
csak alig néhány lapig juthatott Felső támogatás egyáltalán 
nem volt kieszközölhető; az önfeláldozóan szorgalmas bibliográfus 
váratlan halálával pedig, egyelőre legalább, nyoma veszett a 
nagy munkának, 10—15 évi buzgó fáradozás megfizethetetlen 
értékű eredményének. Ezt a nagy magyar zenei bibliográfiát fel 
kellene kutatni és megszerezni az ország első zenei könyvtára 
számára ! Ki tutaja : hány olyan zeneműről számol be, a mely 
többé fel nem hajszolható; talán anyagának többsége olyan 
elsülyedt világrészt tesz ki, a melynek legalább látható nyoma 
— a hiteles forrásokból merített bibliográfia, — hirdesse emlékét. 
Hadd tagjuk legalább : mink volt ? mit vesztettünk ? mit ipar- 
kodjunk visszanyerni ? — E tizedik szakba, nézetem szerint, nemcsak 
kiadói- és antiquarías-jegyzékek valók. Hanem dolgozni kellene 
számára nagyon sokat: még pedig azzal a leverő tudattal, hogy 
igen kevés lesz a láttatja. így, tuc^juk, hogy id. Szinnyei József 
Repertóriuma, a mint ő azt kiadás v^ett a M. Tud. Akadémiához 
benyújtotta, nyolcz kötetre való volt — és csak három kötete 
jelent meg, igen kevés zenei (történeti, életrajzi) érdekű czikkel; 
a többi kötet kéziratban, hozzáférhető az Akadémia levéltárában, 
de zenei érdekű ozikkre legföljebb az »esztétika« rovatban utal: 
mégis, jobb és több híján e csekély bibliográfiai adatokat is meg 
kell szerezni legnagyobb könyvtárunk számára, a melynek mint- 
egy tartalomjegyzékéül szolgál a iSr/wny^-repertorium. S még e 
gondolható legjobb esetben is, hogy t. i. egyáltalán találunk benne 
zenei érdekű utalásokat — össze kell hasonlítani Szinnyei forrá- 
sainak jegyzékét a teljes hírlap- és folyóiratjegyzékkel, s az ö 
általa még fel nem használt hírlapanyagot valakinek fel kellene 
dolgoznia — mert nincs ma három ember sem, a ki csak felét 
is ismerné a magyar sajtóban megjelent zenei tárgyú czikkeknek ! 
A repertórikus módon feldolgozandó anyagot elsősorban a zenei 
szaklapok szolgáltassák : hiszen legnagyobb részüknek, sajnos, 
nincs tartalomjegyzéke. 

Arról beszélni sem merek, hogy például dalszövegek biblio- 
gráfiája is hézagot pótolna. Milyen sokakat érdekel, hogy Petőfitől 
mit zenésítettek meg, kik és hogyan ? ^ S talán az ilyen biblií)- 

> Teljes anyagg^'üjtemény és bibliográfia híján a Fereficzi-íéle Petőfi - 
életrajz adatairól sem tudjuk, hogy kimerítők voltak-e a mű megjelentékor (1896). 



Hd2 A zene irodalma a könyvtárban 

gráfia alapján például ráakadnánk egy eddig lappangó, igazán mélt6 
királyhimnuszra . . . 

E bibliográfiai csoportba való és elkészítendő végre mind- 
ama zenei érdekű tárgyak jegyzéke (utaló lapja), a melyek maguk 
nem foglakiak helyet a zenei könyvtárban. Ilyenek: 

a) hangszerek a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából, 
valamint néprajzi tárából (a magángyűjtők is igen előrelátóan 
cselekednének, ha gyűjteményüknek részletes leírókatalógusát e 
zenei könyvtárban őriztetnék az utókor számára); 

b) fonogramm- felvételek; ilyeneket azonban előbb még be 
kell szerezni. Hogy ez mennyire fontos és sürgős, azt aligha kell 
bizonyítgatnom; nem megbecsülhetetlen vívmány-e, hogy egy 
Blaháné énekét, Htibay vagy Vecsey hegedűlését, Dohnányi, Juhász 
Aladár, Mérő Jolán vagy Szendy zongorajátékát a maguk tel- 
jes művészi magaslatán átéreztethetjük a jövő századok nemze- 
dékeivel ? Mit nem adnánk érte, ha Beethoven vagy Liszt előadó 
művészi nagyságát ilyen módon közvetítve élvezhetnők ! . . . 

c) magyar és külföldi művészek festett, rajzolt vagy fara- 
gott képei, illusztrácziói ; tudniillik a zenei tárgyúak; 

d) jeles zenészek kéziratai (akár betű-, akár kótaírásúak); 

e) tankönyvek; 

f) mise- és egyéb egyházi énekes-könyvek. 

Azt hiszem: a zenei irodalmat ezzel kimerítettem s végig 
kijelöltem e határkövekkel: 

i. Elmélet, VIL Szépirodalom és vegyes, 

II. Az előadás didaktikája, VIII, Szövegek, 

III, Történet f kritika, IX, Műsorok; színlapok; egyem- 

IV, Törtévet; clctírás. leti nyomtatványok, 

V. Iskolai ügyek. X, Bibliográfia. 

VI, Gyűjtemények, lexikonok, folyó- 
iratok, szaklapok, 

♦ 

Azt hiszem: sikerült az olvasót meggyőznöm arról, hogy 
beosztásom a dolgok természetéből folyó, egészséges, logikus. Némi 
ellenpróbájául hadd ismertessem egypár németországi tekintélyes 
könyvtár rendszerét. 

A drezdai szász királyi könyvtár »Musica« szakmájának 
könyvosztálya a következő módon van osztályozva: 



Kereszty Istvántól 333 

1. Történet ; könyvészet ; folyóiratok (szaklapok) ; életr^zok. 
(Megvallom: a két középsőt sehogyan sem bírom összeillőnek, 
még kevésbbé pedig a többiek keretébe valónak ítélni.) 

2. Bevezető munkák; zene-eszthétika ; vegyesek; folyóira- 
tok. (Miért itt is folyóiratok? És miért foglalnak már itt helyet 
a sehova be nem osztható > vegyesek«, mikor még annyi beoszt- 
ható faj osztályozása van hátra?) 

3. Szótárak; lexikonok; akusztika. (Hogy illik ez össze?) 

4. Egyes elméleti müvek. (10 alosztály!) 

5. Történet és elmélet. Alosztályai: egyházi, szinházi és 
egyéb világi zene. (De hiszen történet már az első csoportban volt !) 

6. Énektudás: történet; elmélet; eszthétika; iskolák. 

7. Hangszerekről írott munkák (14 alosztály). 

8. Iskolák. (Micsoda következetesség: az ének szakmájába 
minden odavonatkozót, iskolákkal együtt, oda is venni, míg a 
hangszerek irodalmát elkülönítik iskoláiktól?) 

Akad ilyen, a kritikát kihívó felosztás, illetőleg összekeverés 
másutt is. 

A berlini porosz királyi könyvtár zenei szakmájának beosz- 
tása a következő: 

Ä) Lexikonok: jegyzékek, indexek. 

B) Időszaki munkák: a) németek: I. általános, II. különös 
tartalmúak; b) idegen nyelvűek, ép úgy I. és II. Almanachok, 
naptárak. 

C) Történet: I. Általános, II. különös. Alosztályok: ó-, közép- 
és újkor; országok; városok. Ide tartoznak a zeneiskolák évi jelen- 
tései. (Ez a vakarcs nagyon tarkává teszi a tisztes csoportot.) 

D) Életírás ; monográfiák : a) gyűjtemények, sorozatos kiad- 
ványok; ß) különálló művek. (Hát a C) szakban nem vették észre 
a sorozatos kiadványokat? És vájjon minden tárgyú monográfia 
ide való-e?) 

E) Énekről írott művek. Alosztályok: I. Általánosak: fizio- 
lógia ; iskolák ; férfikar ; iskolai és népének. II. Vallási ének : álta- 
lánosság, történelem; a gregorián ének ; evangélikus egyházi ének. 
III. Világi ének: opera, dal. (A felosztás nem logikus. Férfikar 
vagy népének egyaránt lehet világi is, egyházi is.) 

F) Hangszerekről : készítésük ; iskolák. 



382 A zene irodalma a könyvtárban 

gráfia alapján például ráakadnánk egy eddig lappangó, igazán méltó 
királyhimnuszra . . . 

E bibliográfiai csoportba való és elkészítendő végre mind- 
ama zenei érdekű tárgyak jegyzéke (utaló lapja), a melyek magok 
nem foglalnak helyet a zenei könyvtárban. Ilyenek: 

a) hangszerek a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából, 
valamint néprajzi tárából (a magángyűjtők is igen előrelátóan 
cselekednének, ha gyűjteményüknek részletes leírókatalógusát e 
zenei könyvtárban őriztetnék az utókor számára); 

b) fonogramm- felvételek; ilyeneket azonban előbb még be 
kell szerezni. Hogy ez mennyire fontos és sürgős, azt aligha kell 
bizonyítgatnom; nem megbecsülhetetlen vívmány-e, hogy egy 
Blaháné énekét, Huhay vagy Vecsey hegedülését, Dohnányi, Juhász 
Aladár, Mérő Jolán vagy Szendy zongorajátékát a maguk tel- 
jes művészi magaslatán átéreztethetjük a jövő századok nemze- 
dékeivel ? Mit nem adnánk érte, ha Beethoven vagy Liszt előadó 
művészi nagyságát ilyen módon közvetítve élvezhetnők ! . . . 

c) magyar és külföldi művészek festett, rajzolt vagy fara- 
gott képei, illusztrácziói ; tudniillik a zenei tárgyúak; 

d) jeles zenészek kéziratai (akár betű-, akár kótaírásúak); 

e) tankönyvek; 

f) mise- és egyéb egyházi énekes-könyvek. 

Azt hiszem: a zenei irodalmat ezzel kimerítettem s végig 
kijelöltem e határkövekkel: 

i. Elmeiét VIL Szépirodalom és vegyes, 

IL Az előadás didaktikája, VIIL Szövegek, 

IIL Történet j kritika, IX, Műsorok; színlapok; egyesü- 

IV. Törtévet; elctírás. leti nyomtatványok, 

V. Iskolai ügyek, X, Bibliográfia. 

VI. Gyűjtemények, lexikonok, folyó- 
iratok, szaklapok, 

♦ 

Azt hiszem: sikerült az olvasót meggyőznöm arról, hogy 
beosztásom a dolgok természetéből folyó, egészséges, logikus. Némi 
ellenpróbájául hadd ismertessem egypár németországi tekintélyes 
könyvtár rendszerét. 

A drezdai szász királyi könyvtár »Musica« szakmájának 
könyvosztálya a következő módon van osztályozva: 



Kereszty Istvántól 333 

1. Történet ; könyvészet ; folyóiratok (szaklapok) ; életr^zok. 
(Megvallom: a két középsőt sehogyan sem bírom összeillőnek, 
még kevésbbé pedig a többiek keretébe valónak ítélni.) 

2. Bevezető munkák; zene-eszthétika ; vegyesek; folyóira- 
tok. (Miért itt is folyóiratok? És miért foglalnak már itt helyet 
a sehova be nem osztható »vegyesek«, mikor még annyi beoszt- 
ható faj osztályozása van hátra?) 

3. Szótárak; lexikonok; akusztika. (Hogy ilHk ez össze?) 

4. Egyes elméleti művek. (10 alosztály!) 

5. Történet és elmélet. Alosztályai: egyházi, színházi és 
egyéb világi zene. (De hiszen történet már az első csoportban volt !) 

6. Énektudás: történet; elmélet; eszthétika; iskolák. 

7. Hangszerekről írott munkák (14 alosztály). 

8. Iskolák. (Micsoda következetesség: az ének szakmájába 
minden odavonatkozót, iskolákkal együtt, oda is venni, míg a 
hangszerek irodalmát elkülönítik iskoláiktól?) 

Akad ilyen, a kritikát kihívó felosztás, illetőleg összekeverés 
másutt is. 

A berlini porosz királyi könyvtár zenei szakmagának beosz- 
tása a következő: 

Ä) Lexikonok; jegyzékek, indexek. 

B) Időszaki munkák: a) németek: I. általános, II. különös 
tartalmúak; b) idegen nyelvűek, ép úgy I. és 11. Almanachok, 
naptárak. 

C) Történet: I. Általános, II. különös. Alosztályok: ó-, közép- 
és újkor; országok; városok. Ide tartoznak a zeneiskolák évi jelen- 
tései. (Ez a vakarcs nagyon tarkává teszi a tisztes csoportot.) 

D) Életírás ; monográfiák : a) gyűjtemények, sorozatos kiad- 
ványok; ß) különálló művek. (Hát a C) szakban nem vették észre 
a sorozatos kiadványokat? És vájjon minden tárgyú monográfia 
ide való-e?) 

E) Énekről írott művek. Alosztályok: I. Általánosak: fizio- 
lógia ; iskolák ; férfikar ; iskolai és népének. II. Vallási ének : álta- 
lánosság, történelem; a gregorián ének ; evangélikus egyházi ének. 
IIL Világi ének: opera, dal. (A felosztás nem logikus. Férfikar 
vagy népének egyaránt lehet világi is, egyházi is.) 

F) Hangszerekről: készítésük; iskolák. 



H84 A zene irodalma a könyvtárban 

0) Zeneelmélet: Általános zenetan; alaktan; hangszerelés- 
tan; hangjegyírás. (Mindenesetre ide tartoznék az akusztika, sőt 
az eszthétika is.) 

H) Akusztika. Vegyesek, összegyűjtött értekezések. Összes 
müvek. Eszthétika. (Az elsőnek és utolsónak bizonyára semmi 
helye sincs az »összes kiadások c rovatában.) 

1) Szövegek. 

Hasonló, nem követendő példákat a következő fejezetben is 
kénytelen leszek bemutatni. 

B) Á zeneirodalom (Masica practica). 

A hangjegyállomány elhelyezésének föelve ugyanaz, a mi a 
könyveké: háromféle nagyság szerint a beszerzés időrendjében, 
a növedéknapló folyó számával ellátva. 

Azonban a zeneművek alakja lényegesen különbözni szokott 
a könyvekétől; a kóták rendesen igen vékonyak; bekötésről, a 
füzeteknek élükre való állításáról szó sem lehet ; az egyedüli czél- 
szerű megőrzési mód: egymásra fektetni a kótákat, még pedig 
legföljebb arasznyi magasságban, körülborítani a por ellen védó 
vászontakaróval és jól átkötni ; i mindegyik ilyen hangjegy-köteg 
^gy-Ggy kihúzható poiczon vagy fiókban fekszik, a melynek fel- 
irata: a rajta nyugvó zeneművek növedéknaplóbeli két határ- 
száma. (Természetes, hogy a növedéknapló itt is megjelöli minden 
kóta nagyságái, formátumát, hogy tudjuk hol keresni.) 

A gyűjteményes, illetőleg »összes« kiadások az egész kóta- 
anyag vegében^ azaz hogy a zeneműtár helyiségének végében 
őrzendők; 2 egy ily kiadásnak egyetlen száma legyen, de mind- 
egyik darabja azonfelül alszámozást is kap. 

Rendkívül sok osztályra vagy szakra, vagy alcsoportra volna 
tagolható a zeneirodalom állománya. Nagy nehézséget okoz az, 

' Talán még jobb, ha fenékül és fedőlapul a kóláknál valamivel 
nagyolíb kemény karionlap szolgál, egyik oldalon vászonnal egymáshoz erő- 
sitve, a másik oldalon pedig, és alul, fülül egy-egy vászonleffentyű való » 
kóták kürülburkolására. így kötendő át a csomag szalaggal. 

« Számozásuk a nüvedéknaplóban a rendes, de egyenlőségi jellel mel- 
léje Írandó valamely igen magas szám (például a rendesnél lOO.OOO-rel több). 
a mely egyedül jut a kótapéldányra. 



Kereszty Istvántól a35> 

hogy a felosztás alapjául szolgáló eszmék körei minduntalan met- 
szik egymást. Egyik ilyen gondolat a művészeti fok vagy szín- 
vonal szempontja; e szerint van: népi, naiv zene, aztán mondva 
csinált, mert oktatásra szánt kólák, s a művészi magaslaton álló 
zene háromsága. Más ilyen alapul vett gondolat a hangzó közeg, 
az előadó eszköz szempontja; e szerint van: az emberi hang- 
szer zenéje, az ének, és van hangszerzene ; a kettő társul is. Har- 
madik uralkodó eszme, a mely szerint a zenei alkotások osztályoz- 
hatók: a műfaj gondolata; e szerint lehet: nóta, zsoltár, ábránd,, 
rapszódia, chaconne, intermezzo, passió, ballet és még néhány 
tuczat másféle zenemű. De lehet még néhány szempontot alkal- 
mazni: van tudniillik magyar és nem-magyar, van egyházi és^ 
világi zene; a régiség elve szerint felosztva, ha fölöslegesnek 
tartanák a zenei könyveknél megkülönböztetett öt korszakot : van 
régibb (a Hanslick szerinti »formák játékac) és modem (csak a 
kifejezés, jellemzés törvényét ismerő) zene; van nyugati (tempe- 
rált) és exótikus (kalandos rezgésszámú hangokból álló) zene 
— s talán még egyébfajta. 

És mind e schémák találkoznak mindegyik zeneműben! Pél- 
dául a > Rákóczi-induló c a most felsorolt hatféle osztályozás sze- 
rint : 1. művészi zene (ámbár népi motívumokból szőtt) ; 2. hang- 
szerzene, már akár zongorára, akár czigán y zenekarra írva; vagy 
pedig a régi Rákóczi-nótát utánzó szöveggel ellátott karénekmű ; 

3. induló, még pedig műfajának egyik legnevezetesebb darabja; 

4. a leghatározottabban nemzeti zenemű, magyar; 5. világi (van- 
nak, legalább a művészi zenében, egyházi indulók is); 0. nyugati 
zene (noha az exotikumnak, a keleti jellegnek bélyege megvan 
rajta). A mit még nem is említettem : a szerző betűrendje szerint 
való hetedik felosztás, tudniillik a Rákóczi-indulónál, kétfelé sze- 
replést is követel; a hagyomány szerint a hires Bihari János 
volta szerzője, de Scholl Miklós írta át zongorára s ennek nevé- 
vel terjedt el, valószínűleg méltán ; hiszen a Berlioz nevével meg- 
jelent formában ismét mássá lett az induló; ép úgy, mint a 
Szabadi- Frank'iéX^ »Török-magyar induló (Plevna-induló)«, a 
franczia Masseriet feldolgozásában mássá vált (hosszabbá és kü- 
lönbbé), s ezért a szerzők katalógusában külön az »Mc betű alatt 
is elő kell fordulnia, de az »Sz« betüben is. Az eldöntésre váró 
kérdés tehát az, hogy a növedéknaplóbeii időrenden kívül a hét- 



:^36 A zene irodalma a könyvtárban 

féle osztályozást, hétféle katalógusrendszert mind életbe kell-e lép- 
tetni? Hiszen az olvasóközönség, a kutatók legnagyobb része a 
hétféle szempont valamelyike szerint keres kielégítést; nemrégi- 
ben a Nemzeti Múzeumban meglevő csárdásokat kérte elő és 
tanulmányozta végig egy zeneakadémiai tanár ; mások az egyházi 
izenét vagy Volkmann műveit, s hasonló szűkebb kört keresnek. 

Megkísérlem egyeztetni az osztályozó szempontokat. Magyar 
olvasóknak írok, tehát nem szükséges külön kifejtenem, hogy az 
oly sajátságos és ezért világszerte fűszeres csemegéül kedvelt 
magyar zenének tanulmányozása és ez alapon mentől magasabb 
művészetté fejlesztése, azaz jövője, mennyire megköveteli nemzeti, 
azaz népi zenénk kulöntartását és ebbeli gyűjteményünknek lehető- 
leg teljessé kiegészítését. Ebből következik, hogy a legkomolyabban 
szükséges minálunk a zeneműveknek művészeti fokuk szerinti 
•és a nemzeti elv szerinti katalogizálása. 

A művészeti színvonal szerinti (népi, didaktikus, művészi) 
háromság magában foglalja a műfaj megnevezését is, a mi a 
zenemű-gyűjtemény legtöbb látogatójának egyik első igényét elé- 
gíti ki. Keresnek — kiválogatás végett — népi dalokat és tán- 
<;zokat, egyáltalán művészibb dalokat, hangverseny-áriákat, balla- 
<iákat (ujabban kuplékat), kantátokat, korálokat, motetteket 
miséket, rekviemeket, passziókat, oratóriumokat, operetteket, ope- 
rákat; művészibb tánczzenét; szalonzenét (ilyen a nocturne, 
berceuse stb.); fúgákat, szonátákat, hangversenydarabokat, ábrán- 
dokat, rapszódiákat, ouverture- őket, suite-eket, szimfóniái költemé- 
nyeket, szimfóniákat stb.: ezeknek a műfajoknak meg kell, hogy 
legyen külön-külön czédulakatalogusuk. A tömérdek műfagra úgy- 
szólván csakis a magasabb művészet termékei ágaznak el. A mű- 
vészeti fok szerinti betűrendes czédulakatalogus három részre 
szakítandó: a »Népi zene« felírású feloszlik »dal«, »tánczdal«, 
»tánczzene«, »ábránd« külön betűrendes szakkatalógusokra; az 
»Oktató zene« szakma feloszlik »iskola« és »gyakorlat (vagy: 
tanulmány)« szakkatalógusokra; a »Művészi zene« czímű pedig, 
az imént felsorolt, alább részletezendő jó két tuczat műfaj szak- 
katalógusaira. 

Megjegyzem, hogy a »Népi zene« osztálya német, olasz 
stb. népdalokat és tánczokat is tartalmaz. Viszont a »Magyar 
zene« osztályába ép úgy a külföldi, mint a hazai szerzőktől mind- 



Kereszty Istvántól 387 

!9zi fel kell venni, de egyszersmind csakis azt, a mi magyar stilú; 
tehát Beethoven és Schubert ama darabjait is, a melyekben 
magyar hangok ütik meg a fület ; míg például az ízig-vérig magyar 
László Árpádnak bármilyen sikerült »Valse de concertc-je ebbe 
*az osztályba nem való. 

Hát a ki az összes zeneszerzők bárminő stílusú müvei 
közt keres . tájékozást : hogyan akadjon a magyar szerzőkre ? 
Vájjon a zeneszerzők szerinti betűrendes katalógust két külön 
részre kell-e osztani: a magyar és az idegen zeneszerzők 
ABC-jére ? Valóban, ez volna a legczélszerübb. Mert, hogy egyet- 
len nagy teljes czédulakatalógusban az egyik fajtájú czédulát 
valami feltűnő jellel lássuk el, például másszinO czédulát hasz- 
náljunk, ezt inkább a zeneszerzők korszakának indikálására vélem 
fenntartandónak : túlság nélkül, berlini mintára, csak két nagy 
időszakot különböztetve meg; a második 1750 körül kezdődik, 
körülbelül a nagy Oluck felléptével. (Könnyű belátni, hogy csak 
a szakértő tudja, hogy például a nem-magyar nevű Kauders^ 
nek olasz kiadónál megjelent darabjai : magyar zeneszerző müvei, 
noha nem-magyar a stíljük. Épen így a szerzők működési kora 
is másféle tudást igényel, mint a minővel Magyarországon okleve- 
let szokás szerezni.) 

Az egyházi — s illetőleg bármely vallásbeli rituális — 
zeneműveket a műfajok szerinti czédulakomplexumban lehet 
kitüntetni, ugyancsak katalógus-czédulájuknak külön színe, vagy 
valamelyes megjelölése útján. 

Az előadás eszköze szempontjából való osztályozás feltétlenül 
szükséges. Még a gyakorlat emberei is: énekesek, karnagyok, 
hangversenyrendezők, számtalanszor kénytelenek szemlét tartani: 
mi van meg énekre, mi van meg egyik-másik hangszerre vagy 
hangszercsoportra (például vonósnégyesre), esetleg teljes zenekarra ? 
A művek gyakorlati kivihetősége függ ugyanis e különböző módok- 
tól. Tehát az énekműveknél fel keli tüntetni a katalógusczédulán, 
hogy vájjon csakis énekszólamra vannak-e írva, vagy pedig hang- 
szerkísérettel ? Ez utóbbi esetben az összes ott szereplő hang- 
szerek meg legyenek nevezve a czédulán; de mind a két eset- 
ben az ís adva legyen, hogy mely magas vagy mély ének- 
szólamokra (esetleg gyermek-, női, férd, vegyes karra) készült a 
mű. Azonban fontos, hogy külön czédulakatalógusuk legyen a 

Magyar KOnynsflml«. 1908. IV. Azét. 22 



838 A zene irodalma a könyvtárban 

»Művészi zene« osztályában az egyszólamú énekeknek; külön 
a két-, külön a háromszólamúaknak, külön a férfikaroknak, ismét 
külön czédulakatalógosuk a női és külön a vegyeskaroknak ; ép 
így külön-külön a hangszerkísérettel írott egy- és többszólamú 
müveknek ; hasonlóképen a csak egy hegedűre, csak két hegedűre 
stb. írott zenemüveknek, a mint alább teljes részletességében kell 
e nélkülözhetetlen beosztást táblázatban bemutatnom. 

Tisztábban látás végett összegezzük a katalogizálásról 
elmondottakat 

Kilence irányban lesz tehát áttekintésünk a hangja- 
állományról : 

1. a kóta beszerzési idejét, valamint 2. helyét a könyv- 
alakú növedéknaplő mutatja ; míg a többi irányban való fel- 
világosításra legajánlatosabb czédulakatalógusokból midössze három, 
teljesen egyező, példány kell ; egyikből 3. az összes szerzőket 
hamarosan meg lehet talábi; még pedig 4. külön a magyarokat, 
betűrend szerint kiválogatva a teljes anyagból és egy csoportba 
tömörítve; 5. a zenetörténeti áttekintést ugyané kettéválasztott 
czédulakatalógus nyújtja, például a czéduláknak két- vagy többféle 
színével. A második czédulakatalógus betűrendje, három kom- 
plexumba osztva, 6. a darabok művészeti fokát (népi, oktató, 
művészeti minőségét) és 7. mindegyik fokban műfegukat tűnteti 
fel. A harmadik betűrendben pedig meglelhetők a zeneművek 
8. előadó eszközük szerint (ének; ének és hangszer, kizárólag 
hangszer) csoportosítva, s e keretben 9. a sokakat méltán érdeklő 
egyházi jellegű művek lesznek feUsmerhetők az 5. alatt előadott 
módon. 

Szemléltetőbbé tehetem a következő táblázattal: a három 
teljes betűrendes katalóguspéldány közül az első : 2 nagy tömegre 
oszlik; a második: 3 tömegczím alatt 26 oszlopban sorakozik; 
a harmadik pedig : szintén három tömeg-czím alatt 29 szakra 
hull szét, — így : 

Első: 

Magyar zeneszerzők. . — Nem-magyar zeneszerzők. (Közbül 
mind a két tömegben, más színben a régi, azaz 1750 előtt virág- 
zott zeneszerzők.) 



Kereszty IstvAntól 339 

Második : 

Népi zene : Dal. Táncz. Ábránd. 

Oktató zene: Iskolák. Gyakorlatok. 

Művészi zene: Dal. Ária. Ënekballada. Kupié. Choral; hym- 
nus. Cantate. Motelt. Mise, Te Deum stb. Requiem. Passió; ora- 
tórium (egyházi, világi). Operett. Opera. Művészibb tánczzene; 
egész balletmû. Kamarazene. Romantikus- és szalonzene. Hang- 
versenydarab. Megnyitó. Szerenád. Suite. Szimfóniái költemény. 
Szimfónia. 

Az egyházi jellegűek, még a népi osztályban is, czédul^uk 
színével kitűnjenek. 

Harmadik : 

Ének: Egy szólam. Két szólam. Három szólam.Gyermekkar. 
Női kar. Férfi kar. Vegyes kar. 

Ének és hangszer: Egy énekszólam. Két ének szólam. Három 
énekszólam. Kar. 

Hangszer: Egy és két hegedű. Vonóshármas. Vonósnégyes. 
Vonósötös, hatos; kettős quartett. Hegedű, és: zongora (vagy hárfa, 
vagy harmónium). Zongora két kézre. Zongora kettőnél több 
kézre. Zongorás hármas. Zongorás négyes. Zongorás ötös. Hetes; 
nyolczas; kilenczes. Gordonka, esetleg kísérő hangszerrel. Nagy 
bőgő, esetleg kísérő hangszerrel. Fafúvók, esetleg kísérő hang- 
szerrel. Rézfúvók, esetleg kísérő hangszerrel. Hárfa. Orgona; har- 
mónium. Zenekar (akár kisebb, akár teljes). 



Nem akarok hosszadalmas lenni, azért nem idézem a »zenei 
irodalom« fejezetében hivatkozott könyvtárak kótarendjét, mely 
különben is jobban hasonlít az önállóan fölépítettem rendszerhez, 
mintsem a zenei könyvek elrendezése. Mégis, remélem, előnyömre 
szolgál, ha a nagy czímtömegből egyet-kettőt kiragadok össze- 
hasonlításul. 

A drezdai kir. könyvtár kótaállományának nagyban ez a rendje: 

A) Egyházi énekek. 

£) Világi énekek. Operák. 

22* 



840 A zene îrod&lma a könyvtárban 

C) Hangszerzene. (> Kétségbeejtő c mûfsurészletezéssel, mint 
egy látogatótársain megjegyezte.) 

D) összegyűjtött munkák: a) gyűjteményes kiadványok, 
b) iskolák. (Emezek teljességgel nem tartozhatnak az »összes 
mQvek« magas mQvészetével egy szakmába; de meg nem is 
összefoglaló munkák. Csak nem lehet egy angol nyelvtant Shakes- 
peare »összegyűjtött munkáival« ugyanegy könyvtári szakba 
sorozni ! ?) 

E) Elméleti müvek. (Azaz: zenei irodalom. Ezt az osztályt 
régen áttették a nagy könyvállományba, de a ezime még a zene- 
szerzemények katalógusában szerepel.) 

F) 1. Szövegek és színlapok; 2. szomorú- és vígjátékok 
drámák, költemények. (Már ez csak nem való kótagyűjteménybe?) 

Boroszló egyesült nagy könyvtára nem különíti el a kéz- 
iratú kótákat a nyomtatottaktól ! Egyébiránt berendezése gondos, 
»bene distinguit« — azonban ilyen quiproquo ékteleníü el a 
német alapossággal készült (s már három óriás osztályon az egész 
ABC'i felhasznált) szisztémát: 

Ahtheilung IV, 

Sch. Tankönyvek, iskolák, gyakorlódarabok énekre vag}' 
hangszerre. 

Sch. a. összes művek (pl. Bach Sebestyén minden munkái). 

Ilyen heterogén dolgoknak ugyanegy Abtheilungba egymás 
mellé sorolásával, s könyveknek a kóták közé száműzésével csak- 
ugyan nem volna szabad találkoznunk színvonalon álló könyv- 
tárban. 

E dolgozatomnak nem volna szabad merőben akadémikus 
értékűnek maradnia. Zenei érdekű könyvtárak és zenemű-gyüjle- 
mények szüksége már régóta megvan, ezt a közszükséget hova- 
tovább ki kell elégíteni; a tárak első kelléke pedig a rend, az 
áttekinlhetüség. Kifejtettem, hogy az osztályozás, túlságos részle- 
tezése nélkül is, életrevaló; a gyakorlati igényeket kielégítő és 
logikus beosztás lehető : ezután már csak az vár megállapításra, 
hogy sokkal ezélszerübb, mert könnyebb, már most életbe lép- 
tetni — és az ország ily gyűjteménye számára példaadóul kimon- 



Kereszty Istvántól 341 

dani — az itt kidolgozott rendszert, a mennyiben ma még leg- 
első könyvtáraink is, zenei szempontból, aránylag nem gazdagok, 
s így az anyagnak yj, helyes osztályozása sokkal kevesebb gon- 
dot, munkaerőt és időt venne igénybe, mint például egy vagy 
több évtized múlva, a mikor az osztályozni való anyag sokkal 
nagyobb lesz, s a mikor az addig megtartandott helytelen rendszer 
átkát, súlyát s az újjárendezés fáradságát sokkal erősebben fog- 
ják megsínyleni. Pericultim in mora. 



Ha t. czikkíró kollégánk egyébként tanulságos és érdekes dolgozatában 
megmarad a mellett, hogy a mindinkább jelentkező szükséglet kielégitésére 
mielőbb egy zenei könyvtár lenne felállítandó, mondjuk pl. az Orsz. m. kir. 
zeneakadémiával kapcsolatban, és ezt az általa kidolgozott és a fentebbiek* 
ben előadott rendszer alapján kellene berendezni, felállítani és kezelni, a 
legnagyobb készséggel írnánk alá magunk is minden sorát 

Ö azonban nem ezt akaija; hanem, hogy a Nemzeti Múzeum Széchényi- 
Országos-Könyvtárának zenei szaka egészíttessék ki ily nagy zenei könyv- 
tárrá, kQlön helyiségben, »jókora pénzösszeg« felhasználásával, hivatott szak- 
ember vezetése alatt, még pedig haladéktalanul, sürgősen, nehogy — úgy- 
mond — ezentúl is okunk legyen a könyvtárban a pirulásra, ha a hozzánk 
forduló zeneszerzőknek nem tudjuk előadni a szakmájukba vágó jelentős 
külföldi munkákat 

Ezzel pedig nem érthetünk egyet. 

Eltekmtve attól, hogy épen nem látjuk indokoltnak, miért lenne szük-^ 
séges a többi tudományos szak elhanyagolásával, esetleg ezek rovására a. 
zenei szakot ily nagy arányban kifejleszteni, annak sem látjuk semmi okát, 
miért kelljen pirulnia a könyvtárnak a miatt, hogy a külföldi zenei munkák 
nincsenek meg benne. A magunk részéről csak azt tartjuk, — nem szégyen- 
letesnek, hanem sajnálatra méltónak — hogy részben anyagi eszközeink elég- 
telensége, részben pedig más okok miatt nem vagyunk képesek azt a nagy 
számú magyar és magyar vonatkozású irodalmi terméket megszerezni, a 
melyek gyűjteményeinkből mindezideig hiányoznak. 

Mert — és erről felejtkezett meg úgy látszik teljesen a t czikkíró — a 
Széchényi-Országos-Könyvtárnak ez a rendeltetése; ez az alapítója által meg- 
szabott feladata: összegyűjteni és féltékeny gonddal megőrizni mindazt, a mi 
magyart, vagy magyar vonatkozásút az irodalom létrehozott. 

Ennek minél tökéletesebb megvalósítása a magyar nemzeti kultúra 
szempon^ából bizonyára hason líthatlanul fontosabb, mint a zeneszerzők 
a könyvtár feladatán kívül eső kívánságának teljesítése. 

És ha mi ennek a fontosabb, magasabbrend ü, magában véve is sok 
szellemi munkát és anyagi áldozatot igénylő feladatnak szenteljük minden 
erőnket, e miatt nemcsak pirulnunk nem kell, hanem bizonyára minden, 
magyar szívvel érző és magyar lélekkel gondolkozó kutató elismeréssel fogja, 
kísérni ebbeli törekvéseinket. Szerkesztő. \ 



TARCZA. 



JELENTÉS 

A MAGY. NEMZ. MÚZEUM ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI 

KÖNYVTÁKÁNAK ÁLLAPOTÁRÓL 

AZ 1908. ÉV HARMADIK NEGYEDÉBEN. 



I. 

A nyomtiúványi osztály anyaga a lefolyt évnegyedben ki> 
teles példányokban 2685 db, vétel útján 91 db, ajándék útján 
18 i db, összesen 2900 db nyomtatványnyal gyarapodott. Ezen- 
felül köteles példány czímén beérkezett: alapszabály 230 db, 
egyházi körlevél 71 db, falragasz 1008 db, gyászjelentés lő69 
db, hivatalos irat 258 db, műsor 509 db, perirat db, színlap 
2070 db, zárszámadás 598 db, vegyes 040 db, összesen 7572 
db apró nyomtatvány. 

Vételre fordíttatott 1158-3() korona, 128 márka és 80 lira. 

Ajándékaikkal a következők gyarapították a nyomtatványi 
osztály anyagát : Aldásy Antal, Bács-Bodrog vármegyei törté- 
nelmi társulat. Balatoni Szövetség Siófok, Barlai-Szabó Titusz 
Lőcse, Boros (íyula, M. kir. belügyminisztérium, Bosnyák-herczego- 
vinai országos kormány Sarajevo (8 db), Bruckner Győző Igló. 
BüilapesL székes-főváros (4 db), Dunamelléki ref. egyházkerület. 
Eperjesi Szécliényi-kür, Erdélyi Múzeum-Egylet Kolozsvár, Érseki 
joglyceum igazgatósága Eger (2 db), Fejérpataky László (8 db), 
Finaly Gábor (2 db). Fővárosi könyvtár. Fővárosi közmunkák 
tanácsa, Gulyás Tál (2 db), Herman Ottó, Horváth Géza, Jed- 
licska ['ál, Kereszty István, Korsós Ferencz Kalocsa, Kováts László, 
Magyar Iparművészeti Társulat, M. kir. központi statisztikai hiva- 
tal, M. kir. orsz. meteorológiai és földmérési intézet, M. kir. posta- 
s távírda vezérigazgatóság, Magyar Nemzeti Múzeum igazgató- 
sága, Magyar Tudoinányos Akadémia (2 db), Melich János (2 db), 
Országos Törvénytár szerkesztősége, Pap József, Püspöki iroda 



Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról 343 

Veszprém, Reclam Philipp . Leipzig (3 db), Smithsonian Insti- 
tution Washington (6 db), Statistische Central-Commission Wien, 
Sulyovszky István Krasznahorka, Thallóczy Lajos (2 db). Tolna 
vármegye Múzeuma Szekszárd, Török Sándor Beregszász, Tre- 
bitser Géza (2 db), Unitárius papi hivatal Székely-Udvarhely, 
M. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium (73 db). 

A könyvtár helyiségeiben a lefolyt évnegyedben 2432 egyén 
5057 kötet nyomtatványt használt; kölcsönzés útján pedig 650 
egyén 1292 kötetet. 

A lefolyt évnegyedben 683 munka osztályoztatott, a melyek- 
ről összesen 836 czédula készült. Kötés alá készíttetett 272 munka 
384 kötetben. 

A köteles példányok átvételére berendezett helyiségbe ezen 
idő alatt 630 csomag érkezett; ugyaninnen 1053 levél expediál- 
tatott, a miből 351 reklamálás volt! 

Az 1897: XLL t.-cz. intézkedései ellen vétő nyomdatulaj- 
donosokkal szemben megindított peres eljárásból kifolyólag kár- 
térítés és pénzbüntetés fejében 4 esetben 41*36 korona folyt be. 

11. 

A kézirattár H. lefolyt évnegyedben egyetlen darabbal gya- 
rapodott, Horace Harttól, az oxfordi egyetemi nyomda ellenőrétől 
megszereztük 17 shilling 6 penceért a cambridgei Trinity college- 
en levő Korvin-kódex czímlapjának fényképmásolatát. 

A személyzet munkásságát főleg a néliai Nagy Iván hagya- 
tékából származó darabok feldolgozása vette igénybe ezen évne- 
gyedben is. A nagyértékű gyűjteménynek egyik fele, melybe az 
irodalmi értékű levelezéseket soroztuk, feldolgoztatott, míg a 
genealógiai és egyéb feljegyzéseket tartalmazó iratok rendezése 
most folyik. 

Az évnegyed folyamán 23 kutató kereste fel a kézirattárt, 
használván 76 kéziratot és 52 irodalmi levelet: kikölcsönöztetett 
2 kézirat és 2 irodalmi levél. 

111. 

A hirlapkönyvtár a lefolyt évnegyedben köteles példányok 
útján 335 évfolyam 26.135 számával, ajándék útján 1 évfolyam 
51 számával, vásárlás útján 2 évfolyam 605 számával, összesen 
338 évfolyam 26.790 számával gyarapodott. 

Vásárlás : A bécsi »Novine Szerbszke« 1815: II. fele (20 ko- 
rona), az »Idők Tanuja«, >Katli. Néplap«, >Kalh. Hetilap«, »Kath. 
Iskolai Lap« (1849) eg>'es számai (5 kor. 50 fill.) és folytatólag 
amerikai magyar hírlapok. — Ajándék Trebitser Gézától, a pesti 
>Ephemerides Politico-Litterariae« 1791: II. félévi kötete. 



344 Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról 

Az évnegyed folyamán a könyvtárban 414 olvasó 700 hiiv 
lapnak 954 évfolyamát 1062 kötetben, házon kívül 15 olvasó 24 
hírlapnak 64 évfolyamát 79 kötetben, összesen 429 olvasó 742 
hírlapnak 1018 évfolyamát 1141 kötetben használta. 

Czéduláztatott 215 évfolyam, kőzte 12 i^ lap. Átnézetett 
337 évf. 20.173 száma. 

A nyomdai kimutatással érkezett köteles példányok a gya- 
rapodási naplóba Írattak s a nyilvántartási naplóba vezettették^ 
a számonként beérkezett hírlapok a betűrendbe osztályozva elhe- 
lyeztettek. A csomagküldeményben * hiányzott hirlapszámok azon- 
nal reklamáltattak és feljegyeztettek, de időnként a bekötés alá 
rendezéskor is történt reklamálás. 

IV. 

A levatár a lefolyt évnegyedben vétel útján 351 db, aján- 
dék útján 449 db, letét útján 151 db, összesen tehát 951 db 
irattal gyarapodott. 

Vételre fordíttatott 1210 korona, 1000 márka és 3-05 frank. 

A törzsanyag gyarapodásából a középkori iratok csoportjára 
esik 17 db, az i^abbkori iratokéra 331 db, az 1848/49-es iratok 
csoportjára 1 db, a gyászjelentések csoportjára 444, a nemesi 
iratokéra 6 db. 

Ajándékaikkal Bányász Líyos, dr. Döry Ferencz, dr. Iván\i 
Béla, Pálinkás Gyula és Szabó József gyarapították a levéltár 
anyagát. 

A családi levéltárak száma i^abb levéltárral nem gyarapo- 
dott. A már letéteményezett levéltárak közül az Agcsernyöi Szerda- 
helyi levéltár gyarapodott 151 darab irattal. 

A czímereslevelek csoportja a következő darabokkal gya- 
rapodott: 1. 1453. január 3. V. László czíraereslevele Eperjes 
város részére. Szöveg és czímerkép egyszerű másolata. 2. 1540. 
márczius 7. Buda. János király czimereslevele Gávai Lukács 
részére. 3. 1588. május 12. Rudolf császár czimereslevele Nagy 
.János részére. 4. 1GG5. szeptember 2. Bécs. I. Lipót czimeres- 
levele Kádár máskép Kállay György részére, a czímerkérö folya- 
modványnyal együtt (2 db). 5. 1763. október 10. Győr vármegye 
nemesi bizonyítványa Nagy István és rokonai részére. 

A nevezetesebb szerzemények közül kiemelendők azok az 
iratok, melyek Paul Gottschalck berlini antiquártól szereztettek 
meg, s melyek között kiválik í. Lipót császárnak Caprara Eneas- 
hoz intézett í3 darab sajátkezű levele, úgy tartalmuknál fogva, 
inint pedig számukra nézve, a mennyiben Lipót királynak saját- 
kezű levelei ily nagy számban az utolsó években nem igen kerül- 
tek eladásra, továbbá kiemelendők a Tanárky Gyula hagyatéká- 
ból származó levelek, melyek között főleg a Kossuth L^jos 



A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára az 1907. évben fM^ 

i^rikai körútjáról szóló, nagyrészt bizalmas természetű levelek 
idkivül érdekesek. Végül kiemelendő még János királynak 1540. 
1 czímereslevele, melylyel együtt a levéltár János királytól 
imár 3 czímeresíevelet bír. 

A lefolyt évnegyedben 18 kutató 2087 db iratot használt, 
kölcsönöztetett 4 téritvényen 172 db irat. 

A negyedévi gyarapodás, kivéve a Tanárky hagyatékból 
irmazó leveleket, feldolgoztatott Befejeztetett a Nagy Iván-féle 
iqtemény feldolgozása és e gyiytemény a végleges növedék- 
plóba be is vezettetett. A gyiytemény 1 db XIII. századi, 25 db 
V. századi, 32 db XV. századi, 10 db XVI. századi mohácsi 
sz előtti, 78 db XVI. századi mohácsi vész utáni, 361 db XVII., 
►7 db XVIII., 1064 db XIX. századi iratot, 66 db elenchust és 
itjegyzéket, 138 db genealógiát, 73 db gyászjelentést, 4 db 
jzot, 37 db nemesi iratot és 92 db töredéket, levált pecsétet stb., 
szesen tehát 2638 db iratot tartalmaz. Folytattatott az elmúlt 
ígyedévben a Sólyom-Fekete gyűjtemény rendezése. 



MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA 
AZ 1907. ÉVBEN. 

A könyvtári munkálatok, t. i. a könyvek köttetése, lajstromozása, 
§dula-katalogus készítése, ez évben is a rendes mederben folytak. A könyv- 
'nokság a könyvtár gyarapításában figyelemmel volt arra, hogy az 1906-ban 
idott folyóiratok és gyűjteményes munkák jegyzéke alapján a meglévő folyó- 
ltok és társulatok kiadványai kiegészíttessenek. Több értékes gyűjteményes 
Ivet sikerült teljessé tenni. £ hiányok kiegészítésére jövőre is különös gon- 
t fordítunk. Lehetővé teszi ezt a könyvtár dotácziójának emelése, annál is 
kább, mert a könyvkötői munkákért járó teher ez évben törlesztetett. 
könyvtár ez évben is jelentékenyen növekedett vásárlás, köteles példányok 
ajándékozás útján. Az ajándékok közül különösen kiemelendő a Rciner- 
•nyvgyűjtemény. A Reiuer-család ugyanis az elhunyt dr. Reiner Zsigmond 
iniszterelnökségi titkár könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiának 
.ajánlotta. A könyvtárnokság e gyűjteményből mintegy 1000 kötetet válasz- 
Lt ki, s azokat az elhunytnak könyvszekrényeiben külön helyezte el. 

A könyvtár rendezéséről a következő adatok tanúskodnak. A rendezett 
dományszakok száma 54; ezek 75.623 munkát foglalnak magukban, és pedig: 

Bibliographia 1307, Encyklopaedia 156, Philosophia 1711, Mythologia 123, 
leologia 4870, Pacdagogia 2471, Széptudomány 991, Anthropologia 572, Jog- 
domány 1384, Magyar Jogtudomány 1965, Politika 3049, Magyar Poli- 
ra 2982, Magyar országgyűlés 95, Történelem G487, Magyar Történelem 3514, 
etírás 3324, Földrajz 1122, Magyar Földrajz 609, Térképek 935, Utazás 1385, 
atisztika 814, Schematismus 288, Hadtudomány 1055, Régészet 1526, Érem- 
n 243, Mathematika 1261, Természettudomány 252, Természettan 1047, Végy- 



^346 A Magyar TadomÄnyos Akadémia Könyvtára az 1907. évben 

tan 476, Természetrajz léO, Állattan 745, Növénytan 489. Ásvány- és föld-» 
tan Ô89, Gazdaságtan 4779, Orvostudomány 2636, Nyelvtudomány 2635, 
*Glassica-philologia lO&ö, Görög irodalom 916, Latin irodalom 979, Új-latin 
irodalom 836, Magyar nyelvészet 649, Régi magyar irodalom 677, Magyar 
irodalom öOöO, Germán irodalmak 1996, Franczia irodalom 1070, Olasz-spanyol 
irodalom 291, Szláv irodalom 492, Keleti irodalmak 1947, Incunabulumok 4fó, 
Akadémiák és társulatok kiadványai 667, Magyar Akadémia kiadványai 389, 
üagyar folyóiratok 401, Külföldi folyóiratok 206, Bolyaiana 40. 

A szakkatalógus áll 113 kötetből és 47 czédulatokból. Az általános 
«czédula-katalógus 19ö tokban van elhelyezve. 

A könyvtár gyarapodása, a járulék-napló kimutatása szerint, a köTet- 
iLező: Vétel útján 502 mű 896 kötetben, 233 fQzetben. Köteles példány- 
ként 203 nyomda 8979 művet 1777 kötetben, 7704 füzetben, 349 zene- 
4nűvet 22 kötetben és 394 füzetben, és 87 térképet 106 lapon küldöU be. 
Magánosok és hatóságok ajándékaképen 199 művet 94 kötetben, 132 füzetben 
i^apott a könyvtár. 237 akadémiától és tudományos társulattól 866 mû 466 
kötetben, 779 füzetben érkezett a könyvtárba. Az Akadémia saját kiadva- 
nyálból 27 művel 48 kötetben, 20 füzetben gyarapodott. 

A könyvtár olvasóterme az elmúlt évben 224 napon volt nyitva és ez 
idő alatt 5883 olvasó 8000 munkát használt, mig házi használatra 145 köl- 
•csönző 854 művet vett ki. 

Az Akadémia Goethe-gyűjteménye is szaporodott vásárlás és ajándé- 
kozás útján. Az ajándékok dr. Elischer Gyula úrtól származnak. Ajándékáért 
•€ helyen is köszönetet mond a könyvtárnokság. Vásárlás útján 62 művel 
gyarapodott 65 kötetben és 14 füzetben. A gyűjteményt az elmúlt évben is 
látogatták. A látogatók száma mintegy .^K)0-ra ment. 

A kézirattárban a rendezés folytatódott. 7 szaknak katalógusa teljesen 
-elkészült. A M. Nyelvi, czímű szakban 348 kéziratról és 35 levélről 590; a 
Term, tud, czímű szakban .36 kéziratról 52; a Mennyiségt.j Mért,, Épít 
czímű szakban 24 kéziratról 63; az Éremt, czímű szakban 22 kéziratról 39; 
^ Napló czímű szakban 73 kéziratról 438; a Statistika czímű szakban 5 kéi- 
iratról 12; a Régészet czímű szakban 19 kéziratról 41 czédula készült Ebbez 
járult a Történet czímű szak, a melyben eddig 256 kéziratról 664 czédula 
készült. Az üjabbi időkben szerzett irodalmi levelek számára írod. letdeh 
czímen új szak állíttatott fel, melyben a levelek az írók szerint betűrendben 
az egyes írók levelei pedig időrendben vannak elhelyezve. Ebben a szakban 
jelenleg 1548 levél van, melyből 450 czédula nyújt felviláigositást. Itt nyert 
elhelyezést a többiek közt Budenz és Hunfalvy levelezése is. Kégl Sándor úr, 
a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja szíves volt a keleti kéziratok 
rendezését folytatni és 250 török kéziratot lajstromozott. A kézirattár láto- 
gatóinak száma körülbelül HO-ra megy. 



Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Könyvtára 1907. évben 



347 



AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRA 
1907. ÉVBEN. 

Dr. Erdélyi Pálnak az Erdélyi Nemzeti Múzeum Könyvtára 
07 évi állapotáról az Erdélyi Múzeuni-Egyesület elé terjesztett 
intéséből a következő részleteket közösük: 

Az 1897: XLI. tcz. végrehajtása alkalmával az Erdélyi Nemzeti Múzeum 
lyvtárának átengedett ügyészségi köteles nyomtatványok beszállStásának 
zefoglaló eredményét az alábbi táblázatban mutatom be, megjegyezvén, 
lY a hírlapok és folyóiratok gyűjteménye anyagát még most sem foglalhat- 
I Össze, mert az e munkára szükséges tér még ma sem áll rendelkezésemre. 



Honnan 


Nyomtatvány, 

folyóirat, 

hirlap 


Vegyes 
nyomtatvány 


Színlap 

Egy. 
leveles 


O.S. 


mű 1 kötet 


mű I kötet 


darab 


i bpesti ügyészségtől 

i kolozsvári és m.- 
isárhelyi ügyészségtől 


14232 
4110 


17458 
5029 


' 131 

i ; 

468 1135 

1 


1088 


.61 


21431 
7587 


összesen 


18,351 


22,497 


468 126B 

1 


1088 


61 


29,018 



E könyvtári anyag egészét külön könyveljük és önállóan tartjuk nyil- 
1. Ez a kimutatás ma így áll : az 1898 - 1906 évek alatt bejött anyagból 
rapodtunk összesen 18,351 műnek 22497 kötetével, 1266 vegyes nyomtat- 
lynyal, 29,018 gyászjelentéssel, 1088 színlappal, 61 egyleveles nyomtatvány- 
lÍ, vagyis együtt 53,930 darabbal. 

Ez az anyag olyan tekintélyes és reánk nézve annyira fontos, hogy 
lek segélyével szinte kidomborodik könyvtárunknak nemzeti jellege és 
üdósúl annak nemzeti fontossága. Ezt az anyagot az állam támogatásának 
zönhetjük s már annak idején kiemeltem, hogy ez intézkedés szinte egy- 
nlőségű könyvtárunknak második megalapításával. 

Az 1902-ben végrehajtott revízió és az egyes gyűjtemények kiválasztása 
fölállítása között nem csekély fontosságú a hirlapg>^jtcniény megalkotása, 
i az ország második h irlapkönyv tárának fölállítása. Erdélyi könyvtár lévén, 
Qészetes, hogy elsősorban az erdélyi hírlapirodalom megszerzésén, meg- 
^sén és földolgozásán munkálkodtunk. Az 1848 előtti és alatti hírlapjaink 
aga egyik nagyon gazdag része e gyűjteménynek, mely újabb korra meg- 
»tősen teljes. Az ügyészségi anyag az 1903— 6 évekből még ládázva van, mert 
cs helyünk kibontására. A máig földolgozott anyag 235 folyóirat, 1892 kötet- 
es 311 hirlap 770 kötetben, míg az egész anyag 404 folyóiratnak 



348 Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Könyvtára 1907. évben 

5720 kötetét és 743 hirlapnak 4795 kötetét foglalja magában. Ha a végleges 
fölállítás megtörténik s az eddig mintegy 9ö ládában elhelyezett anyag és az 
egyetemi könyvtárnak megfelelő anyaga a mostanival egyesfttetni fog. olyan 
elsőrendű gyűjtemény fog rendelkezésünkre állani, a mi egymagában is nagy- 
fontosságú eredménye lenne az Erdélyi Múzeumnak. 

Ez azonban már csak a közel jövőben fog megtörténni, mikor új 
otthonunkba beköltözhetünk, mikor félszázados küzdelmeink eredményét a 
valóságban látni fogjuk. 

Az esztendő rövid krónikájában meg kell említeni, hogy az egyetemi 
földrajzi intézetnek a választmány jóváhagyásával kiadtunk bizonyos anyagot, 
mely természeténél fogva inkább odatartozik és könyvtári kezelésre nem 
alkalmas, ilyenek a köteles nyomtatványokkal beérkezett képes-levelezőlapok 
lenyomatai, az egyes gyakorlati czélt szolgáló útikalauzok, panorámák és 
olyan füzetek, melyeknek sem tudományos, sem nyomdai jelentőségük nincs, 
de azért bizonyos mértékben fölhasználhatók az intézet gyűjteményében. 
Különben is az egyetemmel való kapcsolat révén ez az anyag csak helyet 
változtatott és oda került, hova természeténél fogva tartozik. 

A múzeumi anyag kettős és fölös könyveinek katalogizálásával i» 
elkészültünk és a választmány engedélye alapján megkezdettük a katalógus 
kiadását. 

A marosvásárhelyi és kolozsvári kir. üg^^észségek területén 1906. IL és 
1907. I. felében gyűjtött nyomtatványokat, a budapesti kir. ügyészségtől az 
1906. évi termést beszállítottuk. Rettegi Sándor letétét, a Rettegi család levél- 
tárát, csak ez év januáriusában vettük át. A mostani helyiségünkön kivQl 
új bérhelyiséget fogadtunk ki, e miatt most már négy helyen vagyunk szétszórva. 

Meg kell említeni, hogy Kelemen Lajos úr, ki a múzeumi könyvtár 
szolgálatában igen kiváló munkatársunk volt, tanári széket nyervén, intéze- 
tünkből kivált. Elvesztésén csak azért tudunk megnyugodni, mert hiszszOk, 
hogy erdekeinket ezután is szívén fogja hordani. 

A könyvtár személyzetében az a változás történt, hogy szolgánkat az 
egyetemi könyvtárnál elhalálozás folytán megürült szolgai állomásra nevezte 
ki egyetemünk Rector Magniûcusa és most ideiglenesen egy napidíjas szolgát 
fogadtunk. 

Kézirattárunk gyarapodását mennyiségben fényesnek, tartalomban 
becsesnek mondhatjuk. Teljes szaporulatunk 470 mű 625 kötetben. A kézirat- 
tárnak megalapítása óta egyetlen évben sem volt ily nagyarányú szaporodása. 
A szaporodás túlnyomó része letét, de jelentékeny darabok vannak vételeink 
között is. 

Ez utóbbiakból kiemelhetjük Pósaházi Jánosnak egy 1685-beli eddig 
ismeretlen magyar halotti könyörgését Kövér Krisztina felett, mely a Péli 
Nagy család több tagjának a XVIII. század első feléből való halotti bucsúzó- 
vorseivol (»gyütt került hozzánk. Érdekes szerzeményünk II. Rákóczi Ferenci 
egykori füvadásziiiostorének, a később 1738-ban méltatlanul fogságot szen- 
vedett buzíTÓ protestáns főúrnak a i-vakc Toldalagi Mihálynak 1734 elejétől 
1735 márczius l'.Ug sajátkezűleg vezetett naplója. Ez a kötet kétségkívül csak 



Ax Erdâyi Nemxeti Uuseam KteTrtiim 1907. éwhm S49 

^gyik danbjm teijedeimesebb följegyzéseinek. Megemlithe^Ok még Ballmann 
János daróczi latejinns leikész német orácdóit s prédikáczíóít : Berzeviczy 
Gergelynek, Lokáts Istrin m nemrég ismerteteU író által németből forditott 
'»Nachrichten Ober den jetzigen Zustand der erangelischen in Ungarn« 
(Leipzig 1822.) czimű egyháztörténeti munkáját V^l ide tartozik 7 db XIX. 
'századi szombatos imakOoyr. Ezek kÖzűl négyet Thúry Zsigmond buzgalmának 
kő6z5nhetiink. Gálos Rezső űr adományából Lnkáts István Terseit emh'tjok meg. 
Mindezeket azonban számban és értékben messzire túlhaladják Gr5kős 
leleteink. A már 1909. éri gyarapodásunkul jelzett három nagy családi levél- 
tár és a marosrásárbelyi Szabó Ipartársulat letétének tömegéből az 1907. év 
folyamán kiválasztott kézirattári anyag csak nagy vonásokban vázolva is 
érezteti becsét 

A Tarcsafalvi Pálffi-levéltárból megemUtheg'Qk az ITBß-beli Pálfíi. 
dalosköny^-et s egy XYIII. századi daloskönyv töredékét, több lásebb jelentő- 
ségű verssel. 

Xagyercsei gr. Toldalagi László letétéből legértékesebb darabok: Szilágy- 
somlyói Halmágyi István naplójának 1742 két hónapjáról szóló töredéke. Benkő 
József, Xomenclatura Botanica czimQ ismeretlen kis műve; Sárosmagyarbcrkeszi 
Katona Zsigmond naplója 1791-iki külföldi újáról, egy Czegei Wass Jánosról 
szóló 1680 évi halotti oráczió és gr. Toldalagi Lászlónak a XVIU. század 
második felében összeáUított izmos genealógiai tabellás kötete^ melynek páiját 
a marosvásárhelyi Teleki-levéltárban őrzik. Említést érdemel továbbá számos 
humoros és gúnyos vers. 

Letéteink koronája azonban gr. Teleki László (gyömről) levéltárából 
kerQlt ki 301 kötetben. Ha ebből a gazdasági természetűeket és levéltári 
lajstromokat le is számiunk, mintegy 100 kötet kisebb-nagyobb értékes mű 
marad. Korra a legrégebbi közűlök: Csaholyi Boldizsár jobbágyainak 1558 évi 
lajstroma, mely egyszersmind egyedüli XVI. századi darab. A XVII. századból 
nagyértékű Teleki Mihály uzdiszentpéterí uradalmának 1679-iki összeinísa az 
«tlélyi magyar udvarháznak és környékének művelődési szokincsévet külön- 
leges értékű?k a tudós Teleki Pálnak akadémiai tartózkodása idejéről való 
(1695 — 98) számadásai, apró följegyzései és akadémiai kurzusai. Az iró 
Telekiek közül még idősebb Teleki Ádám tábornok alakja bontakozik ki. 
Munkáinak és emlékeinek egész sorozata került elő. llyer.ek: rövid önélet- 
Tsgza. magyar naplója bécsi útjáról és élményeiről 178S-ból és i74^ből; s 
több levelének másolata (1739—40.), latin Daplójegyzi'tei 1749-ről. H kis 
kötetben, verses önéletrajza; azután költség- és útinaplója 1746— 47-ről, továbbá 
úti- és hadinaplója az osztrák örökösödési háborúk idejéből. Ezt az érdokes 
gyűjteményt szerencsésen egészítik ki tiához, házassága alkalruAból írott 
verseinek, továbbá oráczióinak kéziratai, azután Vitae humanae descriptio 
cximü műve és több kötet leveleskönyve. 

Innen került fölszfnre ifj. Teleki Ádámnak, a Cid fordítójának, fogalmaztV. 
könyve, továbbá tanulókori jegyzetei és köszöntő versei és ifjúkori diáriuniai. 
A tudós Teleki Lászlónak, az erdélyi nyclvmívelési mozgalmak egyik érdemes 
munkásának, itt van 4 kötet tanulókori dolgozata, könyvtárának jegyzéke, 



3Ö0 Az Erdélyi Nemzeti Múzeum KOnyvt&ra 1907. évben 

több beszéde és fordítása, az árvák házáról szóló kis dolgozata s gyermdd 
neveléséről Locke nyomán irt munkája. 

Ezeken kivQl becses darabok: Kolozsvár városának 1695-ben pénzben 
felvetett adójának rogistruma; Galanthai gr. Fekete János és gr. Teleki Lásiló 
egymáshoz írott versei, Cserey Mihálynak sajátkezű, ismeretlen kézirata: 
válasza Szentábrahámi Lombard Mihálynak a nagyajtai templom agyében. 
Ilyenek még: Pataki Sámuel dmak »a pestinről való csekély opiniója«. 
>A keresztyén« czímű vaskos verses mű s Szigethi Mihály Erkölcsi versei, 
4 db XYIII. századi kis daloskönyv, számos halotti* beszéd, bucsúzóvers, 
prédikáczió, oráczió, több színmű s néhány giinyvers. 

Végre nagyobb és értékes gyarapodásaink közé sorolha^uk a maros- 
vásárhelyi Szabó Ipartársulat letétét, melyet a társulat, buzgó vezetőinek Izsó 
Ferencz elnöknek és Pataki György alelnöknek kezdeményezésére, szintes 
1906 végén helyezett el nálunk. E ténynyel követendő példát adtak arra, 
hogy a régi erdélyi ipartörténet emlékeit hogyan kell megóvni az elkallódástől, 
s hol kell czélszerűen elhelyezni a megőrzés és a tudományos feldolgozás 
számára. A letét anyagából a kézirattárba sorozott 22 kötet tartalmazza a 
marosvásárhelyi régi szabó-czéh számadáskönyveit 1603-tól 1878-ig, azután 
1647-től 1797-ig terjedő zálog- és kölcsönkönyvét, 1780.tól 1889.ig teijed6 
jegyzőkönyveit, az 1633— 1809-ig való táblajárás és czéhmestertételek könyfét, 
két czéhszabályzatot és a szabók bástyájának 1637—1736 közötti leltárát 

A levéltári munka a már megállapított rendszer és munka keretében 
haladt tovább folytatva az apróbb kötegekben heverő oklevélcsomók és vegyes 
adományok feldolgozását tÖrzsgyüjUményünk számára. Ezzel párhuzamosan 
haladt a családi levéltárak anyagának fokozatos rendezése. Befejeztük gróf 
Kemény József gyűjteménye felállítását s a gróf irodalmi levelezését, mely 
majdnem halála napjáig (185Ö szept. 12.) teijed. Gr. Kemény limbusának 
fölbontása s nagy gyűjteményébe való beosztása annál szükségesebb volt, 
mert jelentékenyen kiegészítette az eredetit s mert amabban még mindif 
számos, köztörténeti és életrajzi fontosságú iromány lappangott Ilyenül föl- 
említjük az erdélyi három protestáns egyház esperességei és iskolái részéről 
Mária Teréziának tett 1741-iki homagiális leveleket, melyek Erdély összes 
protestáns papjainak es tanítóinak aláírását, másfélezer aláírást és ugyan- 
annyi pecsétet, tehát művelődéstörténeti és heraldikai szempontból egyaránt 
jelentékeny adatot őriztek meg. Gróf Kemény József hátrahagyott iratait, 
fogalmazványait, másolatait és apró-cseprő feljegyzéseit önálló kötetekbe 
foglalva, immár meglévő (s még maga Kemény által felállított) gyűjteményei 
végéhez csatolva, most rendezzük. Mivel azonban a rendezetlen anyagnak 
nagy tömegével állunk szemben, hónapokig fog tartani, míg hozzáfoghatunk 
a 'jk)0 kötetnél nagyobb gyűjtemény katalógusa elkészítéséhez. 

Az írott gyászjelentésekből — sajátos természetűknél fogva — kQlön 
gyűjteményt alkottunk, melynek legrégibb darabja 1631-ből való. Az anyag 
időrendben van felállítva, de minden darabról külön utaló-czédula készült: 
az elhunyt, a temetésre hivó s a czímzett nevéről, valamint az elhalálozás 
helyéről és napjáról. 



Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Könyvtára 1907. évben 3öt 

A szabadon heverő pecsétek és al&frások rendezése elvégződött; a róluk 
készült utaló-lapok ama betűrendes kolön gyűjteményünkbe kerültek, mely 
Tûnyogi József és gr. Kemény József pecséttani gyűjteményeit is magában fogtálja». 

Tborotzkay Sándor a nemzetség közös levéltárát, mely a maga negyed- 
félszáz darabjában az Árpád-kor végétői 18é8-íg a család és a köz története- 
számára egyaránt becses anyagot tartalmaz, ez évben családi levéltáraink, 
sorában a 26. helyre iktattuk. > 

> Ezzel együtt az Erdélyi Nemzeti Múzeumban elhelyezett családi levél- 
tárak száma immár 26-ra emelkedett; úgymint: 

Neigyotlb családi levéltárák. 

AUarJai báró Apor-család levéltára. Br. Apor Gáborné letété; 1903. (Apor 
Péter és utódai levelezése s az Apor Péter szereplésére vonatkozó iratok.)* 

Loaanczi gróf Bánffy-caalád levéltára. Gróf Bánffy György m. kir. főajtón- 
állo mester ajándéka; 1903. 

CMáfdhai gróf Eszterházy-család cseazneki ágának levéltára. Gróf Eszterházy 
János letété: 1883. 

Gróf GytUay és Kuun-család levéltára. Osdolai dr. gr. Kuun Géza ajándéka;. 

Branyicskai báró Jósika-család magyarfenesi levéltára. Br. Jósika Gyula és^ 

testvérei ajándéka; 1902. 
Magyargyerömonostori báró Kemény Pál családi levéltára, Br. Kemény Pál 

letété; 1903. 
Szárhegyi gróf Lázár-család medgyesfalvi levéltára, özv. gr. Lázár Mórné,. 

Barcsay Polixéna letété; 1903. (Nagyrészben a killyéni Székely-család 

leveleivel.) 
Tartsafalvi Pálffi-család levéltára, Pálffi György letété; 1906. 
^sbudaki Rettegi-család levéltára. Rettegi Sándor letété; 1907. 
Ciíkszentdomokosi Sándor-család levéltára, Tartsafalvi Pálffi Mihály és Szén- 

kovits Gyula ajándéka; 1904. 
Pákai Sárosy-család levéltára, Szenkovits Antal, Pálffi Mihály és Nagy Margit 

ajándéka (1904) és ifj. Bias István pótlása; 1906. 
Széki gróf Teleki László (gyömrői) levéltára; 1906. 
Nagyercsei gróf Toldalagi-család koronkai levéltára. Gr. Toldalagi László- 

letété; 1906. 
A toroczkószentgyörgyi Thorotzkay-család levéltára. Thorotzkay Sándor letété;. 

1907. 
Hadadi báró Wesselényi-család levéltára. Báró Wesselényi Miklós letété; 1896. 

JOsebb családi levéltárak. 

A nyárádszentimrei Balogh-^^salká levelei, 1903. 

Az albisi Barthos-csaXká levelesládája; 1903. 

A malomfalvi .BefiecíeAr-család leveles tarisznyája. Benedek Elek ajándéka; 1903. 

A nagykedei Fekete-caAlká levelei. Pálffi Mihály ajándéka; 1906. 

A sárosmagyarberkeszi £a^ona-család levéltárának maradványai. Báró GyőríTy 
Gézáné adománya; 1905. 

A kérői és pókafalvi Kathonay-csolká levelesládája. Kathonay Domokos aján- 
déka; 1904. 

Báró Kemény Györgynél szül. br. Kemény Anna levelesládája. Kolozsmegye 
letété; 1903. 

A mezőbándi Kovács-c^aXiá levelesládája. Szász Ferencz letété; 1905. 

Az egri Kovács-csaXéiá' levelei; 1905. 

A benczédi Pop-család levelei. Pap Domokos letété; 1903. 

Tartsafalvi Pálffi Sándor és Zsigmond levelei ; 1903. 



:352 Az Erdélyi Nemzeti Múzeum KöhyTtám 1907. érhem 

Ezt a sorozatot azatán bezáija a kolozsvári róm. katbolikos >gyház- 
fcözségnek követésre méltó nemes példájából nekünk jatott nagybecsű i^- 
dék. Dr. Hirsebier József plébános úr kezdeményezésére a kolozsmonostori 
konvent levéltárának ama kiegészítő részét, jnely a Szent Mihály egyháznak 
könyvtárával együtt a székes egyház toronyszobájában óriztetik, az egyhiz- 
«község a mi könyvtárunkban helyezte el örök letétként* Nem tudom m^ sem 
mérni azt a távolságot, melyet félszáz esztendős multunk után ez a tény a 
Jövő számára nyit. Mert hiszen csak azt kell elgondolni, hogy mivé alakul 
át könyvtárunk, ha mindazt, a mit az egyházak gondossága nyolczszáz eszten- 
dőn keresztül a műveltség szabadalma jogán megmentett és megőrzött, nálank 
fogjuk látni. S miiyenné válik még, ha a példát mások, hatóságok és testüle- 
tek is követiki Csak egy analógiát említek: családi levéltárainkat. A múlt 
•emlékeit őrizni, gondozni, feutartanl, tehát megbecsülni, ma is kötetessé, 
sőt az utódnak még nagyobb kötelessége, mmt volt az dődnek azok megszer- 
zése. Ámde ma már más a megőrzés mó^já és gondja, mint volt annak előtta 
S ehhez még egy más fontos kötelesség is kapcsolódik: az emlékeket m^ 
tkell menteni az utókornak, meg kell közelíteni a jelennek, föl kell tárni az 
Ízlésnek, a tudománynak, tehát élővé kell azokat tenni az élet számára s 
így velők és áltálok hatni kell a műveltségre. Az így fölfogott kettős köteles- 
•séget ma az állam és a társadalom megbízásából a múzeumok végzik — tehát 
a múzeumokra kell az emlékek megőrzése és föltárása gondjait is bízni. Milyeo 
-egyszerű s mégis milyen nehezen megértethető tanulsága ez a modem életnek. 
Milyen kellemes és hasznos átruházása a gondnak, a felelősségnek s milyen 
jutalmazó annak tudata, hogy ezzel is szolgálhattuk nemzetünk műveltségét 
és tudományunkat! Mégis milyen nehezen nyílnak meg e gondolat számira 
az előitéletek és milyen fogonatos ily esetekben a példa. Valóban az új könyv- 
tári épületet semmi méltóbban nem üdvözölheti, mint a ráirányuló figyelem, 
a neki ajándékozott bizalom és annak ily módon való megbecsülése s annak 
nyilvánossá tétele. Az új épülettel nyiló új korszakot igen nemesen, igen 
"Okosan és igen tiszteletreméltó módon nyitotta meg dr. Hirsch 1er József és 
•egyházközsége. Ez a példa elismerés a múltra, zálog a jövendőre. 



Az Erdélyi Nemzeti. Múzeum Könyvtára 1907. évben 



303 



Erdélyi Nemzeti Húseuxa könyvtárának gyarapodása 
forrásuk szerint az 1907.ik évben. 



A) A nyomtatványi osztályban: 










Nyomtat- 
vány 

1 Ê -^1 




PC 




ed 




■S- 

1 




II 


H 




1|3 


s 1 -M 


Ö 

s 




darab 


[ 
Vétel utján 1 948 1780 
Ajándékul .. ' mb 701 1 
Cserében 20 31 
Köteles péld. 10894 WBm 


i' 1 

^.^1 


1819 

11 1 


8119 
8! 97, 


^ 14 

4 51 

6 il' 


"6109 
92164 


H 3 
&; 5 


- 24 3fi2 

- ' 3; 71 

:^:19 18 6712 


_:_ 


-- 


Ï7'^8fi' '-. 


1,1232714820 

•' 1 l 


1 1 


19 2Ű 

' 1 


äl379t 


9l46 22öB5iJ 

l 


h 


1 


.;;ji»45 


Tiiid 



B) A kézirattári osztályban : 



•a 



-S 

illS 






>. 



B '^ 



al 



Il - o 
I M 



Yétcl útíánn — — 

Ajándékul || — — 

LetétQl j| 1 1 

Cserében „ n — — 




k1 



:0 



! 5 






I > 
_ , >^ 

"S 






iiéi 






"ti 1 t3 "" 13 -^ 

3 E i^"= ==' 



I » 



ê ,Si, E ;.^ 



841 
11 



H 8' 1 



1 1 



li 



i8| ia,äi7|He^itg8i3^ 



1 1 H 81 11 11 

)i ! ' i 



C) A levéltári osztályban : 



Oklevél 



I 



Vétel útján ,. .. 

Ajándékul 

Letétül 

Köteles péld> .. 



1 í 1 






s . « I " 



-5 






ë'IS 



Ü I ."=, 

< ■ H 



- S a 



10! 
1 



78 



46 2b 2' 2 

11' 24 4|| — ' 

12 4^1 l|j -' 



-I! 



5' 1 



-' 48' 

lai 2" 



1 1, 51 

2 — : — 



50 



Il 111 82i ft9' 4tíy 
Magyar Könyvszemle. ItH)^. IV. fUz»-t. 



13li 50 



53 1„ 51 



23 



864 



Az Erdélyi Nemzeti Múzevm KOnyrtára 1907. «rben 













D) űsszeffofllt» kinuUtás. 










Yétei 


Ajándék 


[.elét 


C B « r e 


Köteles 
példánf 


j 

összesen 


mű db 


1 mű ; db 


műi db 


mű\ db 


mű 


áh 


mű db 


SL 

1 

t054 


2421 


1 

1 
! 
1 

575 1093 






umlLOdxaij- 

tArt .-tudom. 

«ukoitt.-iél 


21 

1 


1S4 
40 


tOlIGi 


nm 


l«m 23053 


22 


171 


1 


U 


88 


13 


13 


a92 


^23 




1 


Î 






1 
470f 525 


1 




272 




56 




438 










fiO 


— 816 



A Tudomány-Egyetem és Erdélyi Nemzeti Múzeum könyv- 
tárának használata 1907-ik évben. 



i 


Házi használatra 


Ax olvasóteremben 


Hónap 


kivett müvek 


használt müvek 


Hány Hány 
mű 1 darab 


Hány 
mfl 


Hány 
darab 


1 
Január -. j 


680 


745 


2760 1 3392 


Február ... 


902 


12^0 


, 3528 4173 


Márczius 


810 


967 


1 3692 4682 


Április ^. ... 


820 


1002 


, 2394 1 2682 


Május .„ -. ... • 


545 , 722 


1 1501 1689 


Június «. 


396 ; 470 


' 788 i 962 


Szeptember 


562 704 


1749 ; 2095 


Október 


1304 1436 


2976 


3890 


November 


987 i 1108 

1 


3589 


4010 


Deczomber » ' 


782 875 1 


2320 


2541 


Összesen 


7788 


9269 

1 


25297 


30116 



Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Könyvtára 1907. évben 



35Ô 



A kolozsvári Ferencs József Tudomány-Sgyetem és az Erdólyi 
Nemzeti Múzeum KönyvtAra gyarapodása az 1907-ik évben. 





Egyí 


»te m 


Múzeum 


mű kötet 


füzet 


db 


mű 


kötet 


fűzet 


db 


Nyomtatvány ^ ... „. 


1001 1569 


_ 




12327)14320 






ősnyomtatvány ... ^. .. _ 


— 1 — 


— 


— 


1 


1 


— 


— 


Régi Magyar Könyvátr«. 


— ; — 


— 


— 


19 


20 


— 


— 


Folyóirat 


16,' 740 





_- 


21 


379 


— 





Hírlap 


8 


— 


— 


9 


146 


— 


— 


Egyetemi nyomtatvány.. 


221 - 


2B4 


— 


— 


— 


— 


— 


Disszertáczió .„ „, ... ^ ... 


1429 — 


1430 

















Értesítő ^ 






599 








— 


.^ 


Vegyes nyomtatvány ^ ... 


13 — 


— 


12 


225 


— 


— 


659 


Térkép... 


— — 


— 


6 


8 


— 


— 


8 


Kézirat ». ^ « 


..— — . 


— 


— 


470 


525 


— 


— 


Szinlap .. 


— 1 


— 


— 


— 


— 


— 


339 


Proklamáczió ... 


__ 


— 

















Egy leveles ... .« ... «. 


— ; — 


— 


— 


— 


_ 


— 


45 


Gyászjelentés 


_ 1 — 


— 


— 


— 


— 


— 


7135 


Oklevél .. .„ ^ ... 




— 


— 


_ 




-_ 


645 


Facsimile 




— 


— 


— 


— 


— 


171 




2479 


2317 


1694 


617,13080 


15H91 




9002 










1 


2479 


2317 


1694 


617 


155Ô9 


17^08 


1694 


9619 



Az Erdélyi Nemzeti Múzeum könyvtára 1907. évi jövedelmei- 
ről és azok felhasználáksáról. 

^; Be vétele k: 

1. Rendes javadalom ... ... ... ... «. ^ „. 3120 kor. — filL 

2. 1907. évi kölcsön ^ «, 3000 » — » 

3. Rendkívüli bevételek ^ 32 » 20 > 

4. Állami segély 6500 * — » 

"" 12652 "köfT'iÖfiir. 
B) Kiadások: 

1. Gyűjtemények gyarapításáért«. «. «. 4531 kor. 49 fill. 

2. Könyvkötő munkákért 3976 » 14 > 

3. SzáUításért és úti számlákért 491 » 06 » 

4. Rendkívüli munkákért ... ». .. -. ... 445 » 74 > 

5. Az 1904. évi kölcsön törlesztéseéri és kamataiért 202 > — > 

6. Az 1907. » » » » » 908 » — » 

7. Vegyes kiadásokért 193 > 40 » 

8. Túlköltés 1906-ról ^ 480_ > 32 > 

Ï1228 kör. Í5 fill. 

Készpénz 1424 » 05 > 

12652 kor. 20 filL 
23* 



SZAKIRODALOM. 



Petrik Géza: Magyar könyvészet 1886—1900. Az ISSti- 
1900. években megjelenít magyar könyvek, térképek és atlaszok 
összeállítása. Itidományos szak- és tárgymiUatóval Székely Dávid 
közreműködésével szerkesztette — . /. kötet. A könyvek betűsorom 
jegyzéke. Térképek és atlaszok, A szerzők névmutatója. Buda- 
pest, 1908. Magyar Könyvkereskedők Egyesülete. (Athenaeum ny.) 
8-r. 4, 1107 1. Ára 35 korona. 

A Magyar Könyvkereskedők Egyesülele az irodalom mun- 
kásaira, megőrzőire s kereskedőire nézve egyaránt fontos munkát 
végez a Bibliographia hungarica kiadásával, mely Petrik Géza 
s részben (az 1876—1885. évekre) Kiszlingstein Sándor szerkesz- 
tésében felöleli hazánk egész irodalmát a szatmári békét követő 
esztendőtől a múlt század végéig. Habár a munka első sorban 
praktikus czélokat szolgál s ebben a minőségében nem tölti be 
mindazokat a követelményeket, melyek a tudományos bibliográGa 
mai állásánál fölmerülnek, mint mondhatni egyetlen egyetemes 
könyvészeti repertóriumunk hovatovább nélkülözhetetlen segéd- 
eszközévé lett mindazoknak, a kik irodalmunk múltjával bármily 
kapcsolatban állanak. 

A most teljessé vált kötet, mely az 1886—1900. években 
luizánkbaii megjelent magyar nyelvű sajtótermékek betűsoros jeg)- 
zékéL tartalmazza, s a szerzők, fordítók, szerkesztők betűsoro? 
névmulatójával van kiegészítve, méltón sorakozik az előbbi köle- 
lek mellé. 

Hiányok, apróbb botlások és tévedések a nagy munkának 
ebbnii a részébon is előfoniúlnak, a mi a szerkesztő rendelkezé- 
sére áii(í előmunkálatok fogyatékossága mellett csak lerraészeles. 
Jellemzésükre álljon itt néhány példa, melyek megállapításánál a 
Magyar Nojiizeti Múzeum betűsoros czédula-kalalógusa volt a 
forrásunk: Bdboss László, Szerelem- és fájdalomköltők. Budapest. 
IKUf). czíinü mnvp nem Ili 1, hanem VI, 7, 144 1. — Bacskay 



Siakirodaloni 357 

Miklós Tivadar, Kereskedelmi vegyészet 8. kiadás. Budapest, IIKK). 
hiányzik. — Laczay László, helyesen Lácay. — Lakatos Káwly, 
A hasznos méhtenyésztés alapvonalai. Komárom, 1898. ezimO mŰ 
hiányzik. — Láng-Feres, Magyar olvasókönyv. I. rész. 2. kiadás. 
Budapest, 1900. hiányzik. — Vachott Sándorné legújabb iQusági 
iratai. Budapest, 1886. czimQ kiadvány hiányzik. — Vadnay 
Károly, Éva leánya stb., helyesen Vadnai Károly, Éva leányai. - 
Vadnai Károly, Elmúlt esték, emlékezések. Budapest 1884k czimQ 
kötet hiányzik, —VágáésVághő helyes belürenclje Tdghő és Vágó. — 
Vajda János költeményei 2 kötet helyett helyesen ifjabb mun- 
kái. — Vajthó Zoltán, A lyra aesthetikája. Budapest, 1899. hiány- 
zik. — Vált Dezső, Előítéletek ... a szülészet körében Szabad- 
kán. Az Orv. Hetilap tud. közleményei. Budapest, 1899. hiányzik. — 
Váll Ernő, A külső hangvezetö veleszületett elzáróda.sának feltá- 
rása. Budapest, 1899. hiányzik. — Wagner József, helyesen 
Vágner Józ^f, a mire a munkában még csak utalás sem tör- 
ténik. — Ugyancsak nem történik utalás a Magyar Tudományos 
Akadémia könyvkiadó vállalatára, az abba tartozó egyes kötetek- 
nél, holott azok mindegyike magán viseli a vállalat ezimét, soro- 
zatát és kötetszámát s így ép oly elbánásban részesítendő, mint 
a Nemzeti könyvtár, Olcsó könyvtár, vagy bármely más ilyen- 
nemű gyíflteményes vállalat. 

Az egyes szerzőknek szentelt czikkelyek elrendezése krono- 
lógiai, kivéve az egyazon munka qjabb kiadásaira vonatkozó ada- 
tokat, melyek helykímélés végett a jegyzékben szereplő legrégibb 
kiadást követik, megbontva ekként az általános időrendet. Mint 
minden, a helykímélésre irányuló törekvést, ha ez az áttekinthető- 
séget nem befolyásolja, ezt az eljárást is csak helyeseUietjük, 
annyival is inkább, mert a különböző kiadások egymással amúgy 
is szorosan összefüggenek. Ugyancsak helykímélés szempontjából 
jól tette volna szerző, ha a megjelenés lielyét, a mennyiben az 
Budapest, elmellőzi, úgy a mint ezt az angolok Londonnal, a 
francziák Parissal teszik; ez jelentékeny munkamegtakarítást is 
jelentene, miután kiadványainknak közel kétharmaila a fővá- 
rosra esik. 

Végül még egy megjegyzést a kötet ^kiadói eLöszavá«-ra, 
mely e munkát, mint az 1860 óta megjelent magyar könyvek 
jegyzékének III. kötetét mutatja be, melynek második része az 
1866(?)— 1900-ig megjelent irodalom rendszeres bibliográli^ju lesz. 
Ezzel szemben a czímlap a munkát önálló kiadvány eUö köteté- 
nek tünteti föl, melynek tehát csak II. kötete s nem része lehet. 
Ily bibüográfiai képtelenséggel ha valahol, ügy könyvészeti mun- 
kánál nem volna szabad találkoznunk. 

Dr. Onhjas PáL 



858 Szakirodalom 



H. Albert: Medizinisches Literahir- w. SchriftsteÜer-Vade- 
mecum 1907-^2903. Hamburg, 1908. Franke & Scheibe. S-r. 
X, 2, 648 1. Ára vászonkötésben 12 márka. 

Albert ezen nagy gonddal összeállított vezetője öt részre 
oszlik. Az első rész a felvett orvosi írók rövid életrajzát s müveik 
jegyzékét tartalmazza, a második az egész föld kerekségén fel- 
található orvosi egyetemek, közmtézetek s tudományos társulatok 
lajstroma, a harmadik az orvosi lapok betűrendes mutatója, a 
negyedik az orvosi könyvkereskedések jegyzéke városok szerinti 
elrendezésben, végül az ötödik rész az általános névmutató. 

A munkában, egyetemes jellegéhez híven hazánk is kép- 
viselve van, de nagyon hiányosan s ötletszerűen. így, míg például 
Orosz Emil, Havas Adolf, Hutyra Ferencz, Kuthy Dezső, Lieber- 
mann Leó, Nékám Lajos, Tauszh Ferencz, löröh L^os föl vannak 
véve a lajstromba, a szintoly tekintélyes nevek egész sora, mint 
például Bókay, Györy Tibor, Herzl M., Hüttl H., Korányi F., 
Jendrassik, Klug N., Babarcei-Schwarzer Ottó, Torday Ferencz, 
hogy csak azokat említsük, a kiknek neve a kötet átlapozásánál 
úgy találomra ötlött az eszünkbe, teljesen hiányzik belőle. 

Bibliográfiai szempontból azt sem helyeselhetjük, hogy orvos- 
íróink magyar nyelvű dolgozatait csupán német czímen a^ja, s így 
azokat a magyarság szempontjából mintegy elsikkasztja. Az is 
furcsa, hogy a magyar íróknak szentelt czikkekben folyton hasz- 
nálja az OH. rövidítést, de a rövidítések lajstromában hiába 
keressük feloldását, s így a magyarul nem tudó, a magyar orvos- 
irodalmi viszonyokat nem ismerő külföldi aligha fog rájönni, 
hogy e betűk alatt az Orvosi Hetilap értendő. Az intézetek 
lajstromában Budapest alatt csupán a tudomány-egyetem orvosi 
fakultása s annak intézetei vannak felsorolva: az állatorvosi 
főiskoláról, s a hatalmas orvosegyesületről, melynek igen szép 
szakkönyvtára van, nem tud a szerző. 

Az orvosi szaklapok sorából hiányzanak a következők: 
(gyógyászat, (iyógyszerészi Értesítő, Oyógyszerészi Hetilap, (iyógy- 
szerészi Közlöny, Gyógyszerészek Lapja, Gyógyszerészsegédek Lapja, 
Jóegészség, Magyar Fogtechnikusok Közlönye, Magyar Orvosi Revue, 
Orvosi Hetiszemle, Orvosi Közlöny, Orvosok Lapja, Orvosi Közlöny, 
Magyar Orvosi Archívum. 

Reméljük, hogy a vademecum ujabb kiadásából ezek a 
hiányok ki fognak küszöböltetni s a magyar orvosi irodalom is 
lehetőleg teljesen lesz képviselve a külföldi szakemberek előtt 

Kívánatos volna az írók lajstromát szakmájuk szerint is 
€so[)()rtosilani, mert ez által az orvosi irodalom valamely szakja 
iránt érdeklődők is megkapnák a gyors tájékoztatást, a mi a 
jelen elrendezésnél teljes lehetetlenség. S, 



Szakirodalom 359 

Catalogus hïbliothecae mtisaei nat, hungarici. III, Libri in 
Aldina officina impressi. A m. n. múzeum könyvtárának czim- 
jegyzéke, lU. Aldinák. Leírta dr. Oalyás Pál. 8-r. 4, 107 1. és 
egy színes melléklet Ára 2 kor. 

A m. n. múzeum könyvtárának czimjegyzékei kőzött a 
napokban megjelent dr. Oulyás Pálnak A m. n. múzeum Széchényi- 
könyvtárában lévő Aldinák leíró jegyzéke czímen a Magyar Könyv- 
szemle 1907. és 1908. évfolyamaiban leközölt dolgozata. A külön- 
kiadás e dolgozattól lényegileg nem különbözik, csupán a czím- 
leirásokba minden gondos javítás daczára becsúszott néhány 
sajtóhiba nyert az új revíziónál kiigazítást. Űj a színes melléklet, 
mely Cicero Rhetorik^ának kötését a(^a vissza vörös-barna 
tónusos nyomásban. A munka méltatására, tekintettel arra, hogy 
az könyvtárunk hivatalos kiadványa, nem vállalkozunk, csupán 
jelezzük megjelenését 

Weinberger, Wilhelm : Beiträge zur Handschriftenkunde. 
I. (Die BiUiotheca Corvina), [Sitzungsberichte der Kais. Akademie 
der Wissenschaften in Wien. Philosophisch' Historische Klasse. 
159. Band. 6. Abhandlung.] Wien, 1908. Alfred Holder 8-r. 89 1. 

Folyóiratunk mult füzetében volt alkalmam tájékozást nyiy- 
tani három tőbbé-kevésbbé jelentős újabb külföldi tanulmányról, 
mely Mátyás király egykori könyvtárával foglalkozik, s most ismét 
egy idevágó dolgozatról adhatok számot, mely az eddigi irodalom 
lehetőleg pontos s részben kritikai felhasználásával állítja össze 
az európai könyvtárakban ismert kétségtelen Korvin-kéziratokat s 
úgyszintén azokat is, melyeket a hagyomány, vagy a szakemberek 
indokolt véleménye a valószínű Korvin-kéziratok sorába iktatott. 
Ily jegyzéket Csontosinsk folyóiratunk VI. (1881. évi) folyamában 
található összeállítása óta senki sem készített, már pedig a Corvina 
kutatása azóta sem szünetelt s nem egy oly eredményt vetett 
felszínre, mely e több mint negyedszázados lajstromot nem egy 
pontjában szükségkép módosítja. Csontost maga is 1895-ben a 
Pallas nagy lexikonában adott kimutatásában több tekintetben 
megváltoztatta első jegyzékének eredményeit, de minthogy — a 
közlés helyének természete szerint — állításait a megfelelő kritikai 
apparátus nélkül, csak mint nyers tényeket állította oda, e kimu- 
tatás, mely különben is csupán az egyes könyvtárakban lévő 
kötetek darabszámának megjelölésére szorítkozik, a további tájé- 
kozódás alapjául nem szolgálhat 

Dr. Weinberger Vilmos, ez új jegyzék elkészítője minden 
adatához megadja a kritikai apparátust s ekként müvecskéje 
egyszersmind a Corvina irodalmának is egyik legteljesebb össze- 
foglalása. Az irodalom idézésénél arra is kiterjed, hogy az illető 
kódexről hol található hasonmás. 



360 Szakirodalom 

Egyik ilyén adatába hiba csúszott be. Â British Museum 
Korvin-kódexéről, melyet folyóiwjtunk 1896-iki kötetében Kropf 
Lajos ismertetett részletesen, nem színes^ hanem csak egyszínű 
hasonmás van a czikkhez mellékelve. Itt utalunk Weinberger egy 
megjegyzésére, mely munkatársunk dolgozatát kiegészíti. A szóban- 
forgó kódex kapcsán leírt németalföldi ex-Iibris ugyanis Gisbert 
Caperé, nem pedig valamely holland főúré, a mint ezt Kropf sejti 

Weinberger eredményeit, melyek egyik-másik részletéhei 
kétségkívül szó fér, a kővetkezőkben foglaljuk össze: 

Kétségtelen Korvin-kódexnek szerzőnk csupán azon dara- 
bokát tekinti, melyeknek akár kötésén, akár miniatura-diszéa 
Mátyás király czímere előfordul; a többi kéziratokat, habár azok 
Korvin-származását a legmegbízhatóbb hagyomány, vagy a leg- 
tetszetősebb okoskodás erősíti is meg, csupán a valószínűek csoport- 
jába sorolja. E szigorú elv következménye, hogy a kétségtelen 
Korvin-kéziratok száma nála csupán 122-őt tesz ki, szembe» 
CsontosiuBk a Pallas lexikonban közölt kimutatásában felsorolt 
145 darabbal, jóllehet Weinberger több olyan kéziratról is tud, 
melyek Csontost előtt még ismeretlenek voltak. A különbség a 
két összeállítás között a következő helyekre terjed ki: 

Kétségtelen Korvin-héziratoJc : 

Budapest, M. N. Múzeum W. 13 Gs. 15 

Budapest, Emich-könyvtár ... W. — Cs. 1 

Cambridge, Trinity College ... .. W. 1 Cs, — 

Drezda, Königl. Bibi W. a Cs. 2 

Firenze, Laurenziama W. 4t Cs, 2 

Firenze, Kir. levéltár W. — Cs. 1 

Escurial, Kir. könyvtár ... « W. — Cs. 1 

Esztergom, Főszékesegyh. ktár ... ... VV. — Cs. 1 

Holkham Hall, Lord Leicester gyűjt. W. 1 Cs. - . 

London, Magángyűjtemény „. ... W. — Cs. 1 

Modena, Estek ktára VV. 15 Cs. 18 

Padova, Egyetemi ktár VV. — Cs. 1 

Paris, Nemzeti ktár W. 3 Cs. i 

Pozsony, Ferenczes ktár W. — Cs. 1 

Sarajevo, Bosnyák múzeum W. — Cs. 1 

V^enezia, Marciana W. 3 Cs. ^ 

Verona, Káptalani ktár W. — Cs. 1 

Volterra, Musoo Guarnacci W. — Cs. 1 

Wernigerode, Stolberg-klár VV. — Cs 1 • 

Wien, Udvari ktár W. 27 Cs. 30 

Három osztrák magánkönyvtár (?) ... W. — Cs. 3 

' Cs. Zeisberg-ktárt említ, mely azonban W. szerint a Stolberg-könyr- 
tárba olvadt be. 



Szakîrodaiom 861 

Megjegyezzük, hogy a Csontasi jegyzékében a BudapesU 
Emich-könyvtár és Sarajevo, nemzeti múzeum alatt fölvett dara* 
bok, az időközben beállott változásoknak megfelelően Weinberge»^ 
nél Nemzeti Múzeamank alatt vannak fölvéve. Ugyanitt szerepek 
Ábel Jenő egy ezikkének alapos félreértése következtében Domitius 
Calderinusnak Juvenálishoz irt kommentárja, mely tényleg a 
firenzei királyi levéltárban van leléteményben. E tévedés folyo- 
mánya viszont, hogy Weinberger Firenze alatt a levéltárban őrzött 
kódexet illetőleg csupán GamtosinsLk a Fallas lexikonban található 
adatára szorítkozik. E kódexet leszámítva, Weinbergefuél a 
Széchényi-könyvtár Korvin- kódex állománya tizenkettő, tehát egy- 
gyel több a könyvtár vezetősége által megállapított hivatalos lét- 
számnál. Ennek oka, hogy Weinberger a múzeum Sallustiusát is- 
eredeti Korvin-kódexnek veszi, miután czímlapján Mátyás király 
czímere tényleg föllelhető. »Ámde a czímer festésének újabb jel- 
lege s az eg>'kori tulajdonosok nevei kétségtelenné teszik, hogy a 
kézirat a hamisított Korvin-kódexek csoportjába tartozik.« ^ 

Az a Signalâtes féhreértés, melyre föntebb utaltunk, abban leli 
magyarázatát, hogy szerző egyáltalán nem ért magyarul s a C-orviná- 
nak kétségkívül jelentős magyar nyelvű irodalmát csak néhány 
bécsi ismerőse közvetítésével használhatta fel. A nyelvismeret e 
fogyatékosságának tudható be a magyar nevek és könyvczímek 
elferdítése is, minők például Thomas Btikacs, Bakács helyett,. 
G^ontosi, Csontosi helyett, ami annyival inkább feltűnik, mivel e 
név lapról-lapra előfordul, vagy az ilyen könyvczímek mint: Diz- 
lapok a Romai könyvtárakban őrzött négy Clorvin-kodexbol. vagy 
A győri püspöki papné velozentezet könyvtárának czimjegyzike 
stb. Alighanem ugyanez okra vezethető vissza Weinberger tar- 
tózkodó álláspontja a Casanale-könyvtár Korvin-kodexéveí szem- 
ben, melyet néhai Schönherr Gyulának épen folyóiratunk « hasáb- 
jain kifejtett meggyőző érvelése a kétségtelen Korvin-kéziratok 
sorába emelt, E tartózkodás inkább helyén lett volna Amiani 
okoskodásával szemben, melylyel az a lissaboni levéltárban orzötti 
hétkötetes bibüának a Corvinába tartozását igyekszik igazolni; 
Weinberger a Laurenziana néhai könyvtárosának okoskodása 
gyöngéire maga is rámutat, de az eredményt — a mint ezt a 
czikkely elé helyezett szám típusa mutatja — mégis magáévá teszi. 

A kétségtelennek tartott Korvin-kódexek mellett Weinbenfer 
még 54 oly kéziratot is felsorol, melyek több-kevesebb jí)ggal 
mint Mátyás király könyvtárának darabjai szerepelnek vagy szere- 
peltek a szakirodalomban és hagyományban. A végleges döntés e 
kéziratok nagy részét illetőleg azonban csak ügy volna megejt- 

' A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Orsz. Könyvtárának történőik 
és irodalomtörténeti kiállítása. Budapest, 1902. 18 1. 

• Magyar Könyvszemle. Új folyam. XII. 435—^9. 1. 



:H62 Szakirodalom 

hető, ha hozzáértő szakember az anyagot a helyszínén gondosan 
áttanulmányozná« Ezt megtenni különben a kétségteleneknek jel- 
zett Korvin-kódexekkel sem volna fölösleges, melyekről egy vég- 
leges, a miniatűrök kritikai leírását tartalmazó s . a kodeiek 
sorsára gondosan kiterjeszkedő bibliográfiai jegyzék még mindig 
hiányzik. Aki azonban ez ép oly sok tudást, mint szorgalmat s 
áldozatkészséget igénylő munkára vállalkozik, annak Weinberger 
lajstroma nélkülözhetetlen kalauza lesz kutatásai során. A füzet 
jelentőségét épen ez a körülmény adja meg. Dr. Otdyás PáL 

Bejto Sándor : Apapiros tartósságának megállapítása. Máso- 
dik kiadás. Budapest, 1907. Pesti könyvnyomda r.-L 8-r. 79, 2 1., 
24 melléklet. 

Az írott fö^egyzések s nyomtatványok fennmaradásának fő 
feltétele, — a sokféle egyéb kedvező mellékkörülmények mellett, 
minők pl. az elraktározásra szolgáló helyiségek szárazsága, teljes 
tűz- és vagyonbiztonsága, az emlékek gondos kezelése stb. — 
kétségkívül a használt anyag, napjainkban tehát szinte kizárólag 
^ papiros tartóssága, ellenálló képessége. Az a sokféle érdekszál, 
mely az irott följegyzések egy részéhez fűződik, indokolta teszi 
azt a gondos, minden részletre kiterjedő vizsgálatot, melynek az 
egyes államokban a gyártott papirost alávetik s melynek ered- 
ménye szerint a papirnemeket osztályozzák. Hazánkban jelenleg 
a papir tartósságának ama módszer szerinti megvizsgálására, 
melyet Rejtő Sándor műegyetemi tanár ir le ezúttal ismertetésre 
kerülő könyvében, mintegy tíz jól felszerelt laboratórium áll ren- 
delkezésre, s mi is teljes mértékben osztjuk szerző óhaját, hogy 
z, vizsgálat kényszere honi papirgyárainkban is általánosittassék. 

A papirosvizsgálatnak Rejtő szerint a következő részletekre 
kell kiterjednie: 

a) A súly és vastagság megállapítására, A méréshez szük- 
séges eszközök egy oly mérleg, a melyen 0*05 gr. még pontosan 
leolvasható, miután a súly megállapításához egy 0*1 m* nagyságú 
papírlap szolgál; továbbá egy olyan mikrométer, melylyel még 
0*02 mm. olvasható le. Ennél vékonyabb, ú. n. selyempapiros 
vastagságának lemérésére a lipcsei Schopper czég által gyártott 
Túgós tapintó szolgál. 

b) A chemiai tartósság megállapítására* Itt első sorban a 
papírgyártáshoz újabban mind sűrűbben használt fasejtekben elő- 
forduló, s gyors oxidálódása folytán rendkívül káros hatású lignin 
kimutatására kell törekednünk. Ily czélra Rejtő az alkoholos 
phloroglucin-oldatot, a kénsavas amilin-oldatot s a diamethyl- 
paphenylen-dianiin oldatot ajánlja ; ezek elseje vörösre, másodika élénk 
sárgára, harmadika pedig narancsszínűre festi a lignint. Gondtalan 
:gyártás következtében a papiros anyagában szabad savat, szabad 



Szakirodalom 363 



chlort, vagy szabad ként is találhatunk, melyek mindegyike károsan 
befolyásosa a gyártmány tartósságát. Áz első reagense F. Böttiger 
tanár találmánya, a kongó-vörös papiros, a másodiké a jódkáliumos 
keményítővel telitett itatóspapiros, a harmadiké az ezüst-füst. 

e) A papiros anyagánah meghatározására, A papiros tartós- 
ságának két fő tényezője a használt sejtek rostjainak hosszúsága s 
kuszáltsága lévén, ennek megállapítására a mikroszkóp szolgál. 
À mikroszkóp alá készítendő preparátum előállítása röviden a 
következőképen történik. A papírban lévő gyantákat s állati eny veket 
előbb kioldva belőle, az így előkészített papirost szétfoszlatják s 
a kifoszlatotl sejteket vízbe, vagy gUczerinbe ágyazzák. A prepa- 
rátumban lévő sejtek eredetét oly reagenssel pl. jódos jódkáli 
oldattal mutatják ki, mely a különböző eredetű sejteket külön- 
bozőképen színezi. 

d) A papiros vízszívó képessége s enyvezési módjának meg- 
határozására. A papiros vízszívó képességének fokát, legczélszerűb- 
beh Herzherg módszerével állapíthatjuk meg, mely abban áll, hogy 
vízben oldható festékkel a papirra vont, arányosan vastagodó 
vonalak beszívódási fokát állapítjuk meg a papiros kereszt- 
metszetén mikroszkóp segélyével. Az enyvezés módját, vagyis 
gyanta, illetve állati enyv alkalmazását a vizsgálandó papirosból 
30/0-os szódaoldattal készített kivonat alapján mutathatjuk ki, a 
kivonatnak sósavval, s tömény tanninoldattal való kezelése útján. 

e) A mechanihai jóság megállapU'ísdra. A mechanikai jóság 
a papiros rugalmasságától és szívósságától függvén, azt állapítják 
meg, hogy e tulajdonságok mily mértékben érvényesülnek a szakí- 
tásig terjedő húzó, illetve ismételt hajtogató erő igénybevétele alkal- 
mával. Ennek megállapítására két módszer van, az egyik a szaka- 
dási hossz és százalékos nyúlás megállapításán, a másik pedig a 
munka elvén alapul, a melyet papirosok vizsgálatánál szerző 
alkalmazott először. 

Rejtő a papiros jósági fokát ez elvek alapján tíz osztályba 
sorozza, melyek közül a 111 — Vll. osztályok két-két alosztályra, 
(a és b) szakadnak. 

A papirfajok használhatóságát külön táblázatban teszi 
szemléletessé, melynek adatai megegyeznek a Németországban 
megállapított s a papiros használhatóságára vonatkozó föltételekkel. 
Megjegyezzük, hogy e táblázat szerint tartós nyomtatványokhoz a 
IV. osztályba, több évre szóló iskoIaköny\'ekhez az V b) osztályba 
tartozó ligninmentes, a napokra vagy hónapokra terjedő hasz- 
nálatra szánt nyomtatványokhoz pedig a Vll. osztályba sorolt lignin- 
tartalmú papirost kellene használni. 

A tanulságos könyvet az 1— VI. osztály fokozataiba tartozó 
papirosminták zárják be, melyek részben külföldi gyártmányok, 
részben pedig a következő hazai gyárak termékei : Kolba Mihály 



H6é Szakirodalom 

fiai Diósgyőr, Első magyar papíripar r.-t., Félerfalvai papírgyár» 
Smith és.Meynier fiumei papírgyár r.-t., Hermaneczi papírgyár 
r.-t. s Hamburger V. Poprád. 

A minták jósága teljesen igazolja szerző amaz óhajtását, hogy 
az összes állami és közigazgatási hivatalok, úgyszintén az iskolai 
könyvek kiadói kizárólag hazai papirost használjanak. O—l 

British Maseum: Reproductions from iUuminated mantír 
scripts. Series III. London, 1908. [Printed at the University- 
Press, Oxford.] Kis 4-r. 16 1. 50 tábla. Ára 7 sh. 

A Magyar Könyvszemle mult évfolyamában ^ . ismertetett 
vállalat ezen harmadik s egyelőre utolsó kötete a British Museum 
azon miniált kézirataiból közöl szemelvényeket, melyek az állandó 
kiállításban nem szerepelnek s így szinte ismeretlenek a nagy- 
közönség előtt. 

Az előző kötetektől eltérőleg, az itt közölt ötven tábla 
nincs festőiskolák szerint csoportosítva, hanem egyetlen idöreodi 
sorozatot alkot a VIII. század elejétől a XVI. század első éveiig. 
Az angol-ír, angol, bizánczi, franczia, olasz, német és flamand 
iskolákat egyaránt becses darabok képviselik e gyiyteménybeHj 
melyek részletesebb jellemzését George F. Warner, a kézirattár 
őrének tömör jegyzeteiben tálába az olvasó. 

A sorozat legrégibb darabjait (az első két tábla) egy latin- 
nyelvű evangelístaríum szolgáltatta, mely 700 körül készült 
Lindisfrane-ben s az anglo-ir festőiskola egyik tipikus terméke. 
Különösen jellemző az evangéliumok mindegyikét megelőző díszes 
czímlap bonyolult fonatos szalag-díszével. 

A bizánczi eredetű termékek közül megemlítjük a Melissenda 
jeruzsálemi királyné psaltériumából a VI. táblán közölt míniaturál, 
mely Krisztus Urunk mennybemenetelét ábrázolja. E psaltérium 
hírét azonban tudvalevőleg remek elefántcsont faragványos bekö- 
tése adja, mely a hasonló technikájú könyvtáblák között szinte az 
első helyen áll. 

A franczia miniaturák közül a XXXV. táblát emeljük ki, 
mely Jean Fouqiiet által Etienne Chevalier franczia kincstárnok 
részére 1465—70 közt készített Livre dheures-jének töredéke s 
a nagy franczia miniaturistának talán egyetlen, a brit szigeteken 
őrzött alkotása. 

Az olaszok közül Savoyai Bona, Galeazzo Maria Sforza 
özvegyének imakönyvet említjük meg, melynek 1490 körül készült 
í8 milanói képecskéje közül a XLII— XLIV. táblán találunk 
mututványokat. 



:iü6-8r)S. 1. 



Szakirodalom 365 

A flamand képek közt leginkább figyelmet érdeméi az 
LI. táblán látható naptártöredék, mely Berry berezeg Trés riches 
heures-jével s a Breviárium Grimanival közös iskolára vall. 

Davenport^ Cyril: The hook^ its histoi-y and development 
[Tlie T^ Westminster^ series], London, 1907. Archibald Constable & 
Co. Ltd. (Bradbury, Agnew and Co. Ld. printers), 8-r. VI, 2, 253 L 
7 tábla. Ára vászonborítékban 6/— 

Davenport könyve, mely elsősorban a nagy közönséget 
kívánja tájékoztatni a könyv alkatrészeinek fejlődéséről, nem tar- 
tozik a jól megszerkesztett kézikönyvek sorába; egyes fejezetei 
csak lazán sorakoznak egymás mellé s még az egyes fejezetek 
keretein belül is sok a hiatus, az ide-oda kapkodás, ami kétség- 
kívül hátrányára van a munkának. Hogy mégis foglalkozunk vele, 
annak oka az a körülmény, hogy szerző épen rendszertelensége 
folytán, sok eddig rejtett adatot is napfényre hoz, vagy olyan 
lánczszemekre is rámutat, melyek jól beilleszthetők a könyv fej- 
lődésmenetébe. Az egész munka kilencz fejezetre oszlik, melyek- 
ből négy és fél a könyv bekötéséről szól, a mi már egymagában 
is elég bizonyság az anyagelosztásnál mutatkozó aránytalanságra. 

Az első fejezet early records czimen a következő dolgokra 
terjeszkedik ki. Kezdődik a sziklákba, barlangokba vágott emlék- 
fszerű jegyekkel, rovásokkal s a peruiak csomózott kötéljeleivel, a 
quipukkal, melyek arra szolgáltatnak alkalmat szerzőnknek, hogy 
a keresztény katholikus egyházi méltóságok heraldikai jelvényei, 
a bojtos kalapok magyarázatára csapjon át. Innen a keleti, pálma- 
levelekből készült könyvekre ugrik vissza, melyeknek néha igen 
díszes fedőlapjai vannak. Majd a beszélő czímerekre és jelvényekre 
tereli a szót, hogy onnan a hyerogli'phák s végül a mai írás- 
jegyek keletkezésére térhessen át. A viaszszal bevont római írás- 
táblák s diptichonok rövid ismertetése zárja be a fejezetet. 

A II. fejezet rolls^ books and bookbindings czimen a tekercs- 
es kodexforma jellemzését s a középkori könyvkötés technikai 
fejlődését adja. Rámulat — s ez a kötet értékes megjegyzései 
közé tartozik — a tekercs- és kodexforma természetes összekötő 
kapcsára, a khinai-japán orihonra, mely nem egyéb, mint haránt 
hasábosán megírt tekercs, kodexformában összehajtogatva. A könyv- 
kötés technikájáról szóló részlet legbecsesebb passusa az orom- 
szegő fejlődésére vonatkozó szakasz. 

A III. fejezet paper czimen a papirosra vonatkozó tudni- 
valókat foglalja össze aránylag elég rendszeresen. 

Annál kevésbé rendszeres a printing czímü V. fejezet, mely 
a nyomtatás fejlődésének van szentelve. Szerzőnk az assyr tégla- 
lapokon kezdi, melyekbe ékirásos szöveg van belenyomva. Azután 



366 Szakirodalom 

néhány sort a khinaiaknak szentel, a kik fából és porczellánból 
készült mozgó betűkkel, majd porczellánból készült egész lapok- 
kal állították elő könyveiket s ekként nemcsak a tulíydonképem 
könyvnyomtatás, hanem egyik modern alfaja, a stereotypia elő- 
futárjainak tekinthetők. Khináról itt Európára tér át s kissé túlozva 
a könyvnyomtatás fogalmát a faïence de St. Porchaire néven 
ismert keramikai termékekkel foglalkozik, mint amelyek díszítő 
elemeit részben könyvkötő-bélyegzők rányomásával állították elő. 
Ezen épen nem idevaló kitérés után szerző visszatér Khinához, 
a hol már a VI. sz. óta használták a fatábla-nyomást s ebben 
látja az európai fatábla-nyomatok (blockbücher) közvetlen mintáit. 
A mozgóbetüs európai könyvnyomtatás fejlődésének bármily váz- 
latos áttekintését hiába keressük, szerzőnk antithesisekkel üti el 
a dolgot. Egyfelől vázo^a a Gutenberg-féle sajtó betűmetsző és 
szedő technikáját s azzal kapcsolatban a legmodernebb betűöntő 
és szedőgépeket, másfelől a kezdetleges kézisajtóról emlékezik 
meg, szembeállítva azt a Stanhope és Nicholson-féiQ gépóriásokkal. 
Stanhope neve áttereli a szót a tömöntésre, a honnan viszont a 
betűk rajzának s fajainak ismertetésére tér át 

Némileg rendszeresebb az iUustratians ez. V. fejezet, mely 
a könyvillusztrálás különböző nemeit ismerteti futólagos történeti 
áttekintés kapcsán. 

Annál zavarosabb a következő fejezet, mely miscellanea 
czímen a könyvmetszés díszítéséről, a hímzésből, vászonból s 
nemes fémből készült kötéstáblákról, a lelánczolt könyvekről s 
végül az Angliában a XVlll. században dívott horyibook-okvól szól, 
mely utóbbiak egyoldalt nyomatott, fakeretbe foglalt s szaruval 
födött szöveglapok. 

A VIL fejezet Leathers czímen a különböző bőrfajokat jel- 
lemzi s nem egy új, vagy használható megjegyzést tartalmaz, 
így pl. a manapság ismét nagy előszeretettel fölkarolt borjúbőrböl 
készült pergamenről (vellum) megjegyzi, hogy a napfény igen 
kiszárítja s törékenynyé teszi, miért is czélszerű a hártyába kötött 
könyveket hátakkal befelé fordítva állítani a polczokra; a mint 
ez az oxfordi Bodleiana-ban látható. Érdekes az az adata, mely 
szerint a napjainkban Chivers Cedrik által ismét felkapott trans- 
lucent-kötés tulajdonképpeni megteremtője James Edwarde volt 
Halifaxból, a ki 1785-ben szabadalmaztatta a pergament átlászóvá 
tévő eljárását. Jó megfigyelésről tesz tanúbizonyságot az a meg- 
jegyzése, a mit a bagariabör tartósságáról mond. Ismeretes, hogy 
a bagaria- vagy orosz bort sokat használt kézikönyvek kötésére 
alkalmazzák némely közkönyvtárban, még pedig igen jó ered- 
ménynyel : Davenpoii szerint azonban ez az eredmény nem 
annyira a használt anyagtól, mint a használat mértékétől függ. 
Az orosz bùrbe kötött kevésbé használt művek kötése ugyan is 



Szakirodalom .%7 

sokkal kevesebb ellenálló képességgel bir ; ennek oka ~- szerinte — 
abban rejlik, bpgy a bőr zsírtartalma, a használatlan kötetekből 
csakhamar kivész, míg a folyton használt müveknél az olvasók 
kezéről nyer kellő utánpótlást. 

A két utolsó fejezet közül a nyolczadik a vaknyomású bőr- 
kötéssel, a kilenczedik pedig az aranyozott bőrkötéssel foglalkozik^ 
különös tekintettel az angol emlékekre. Az aranyozást Davenport 
is a keleti — arab és perzsa — kötésekből vezeti le, de a Corvina 
kötéseiről, melyek általában a keleti és nyugati aranyozott bőr- 
kötések közli összekötő kapocsnak tekintetnek, nem tesz említést. 
Figyelemreméltó szerző azon törekvése, hogy a XVII. és XVIIL 
századi angol bőrkötés két, Le Oascon díszítő motívumaiból kiin- 
duló eredeti hajtását, a cottage roof és az áll over stílust Samuel 
Mearne, II. Károly udvari könyvkötőjének nevéhez fűzze. Ô figyel- 
meztet egyúttal arra is, hogy a Roger Payne-nek tulajdonított s 
manapság is rendkívül keresett kötések egy részét Richard TTier, 
skót mester készítette, a ki Payne-nel dolgozott s szolgai módon 
követte ennek stilusát. Az angol aranyozott bőrkötésen kívül 
szerző csupán a XVI. századi olasz s a XVI — XIX. századi fran- 
czia mesterek főműveivel foglalkozik. Németországot, melynek a 
vaknyomású bőrkötés tárgyalásánál elég teret juttat, ezúttal meg 
sem emUti. F. 11. 

Morőcz Jenő : Huszonöt esztendő. A könyvnyomdászok Szak- 
köre negyedszázados fennállásának emlékére, Budapest, 1907. 
A Könyvnyomdászok Szakköre kiadása. (Pallas r.-L nyomása.) 
4-r. 40 I. 

Morócz Jenő a könyvnyomdászok szakkörének titkára csi- 
nosan kiállított barnanyomású füzeikében számol be a Szakkör 
negyedszázados működéséről. A közölt följegyzésekből megtudjuk, 
hogy a Szakkör a Pesti könyvnyomda fiatalabb munkásnemzedéke 
kezdésére 1881-ben magyarosító czélzattal megalakult Magyar 
Nyomdászok Köréből fejlődött ki 1882. szeptember 10-én. 

A kör első alapszabályai szerint főleg a magyar nyelv ter- 
jesztésére alakult s e czélt hármas eszközzel kívánta elérni, ú. m. 
felolvasások, szavalati s műkedvelői előadások, szak- és társadalmi 
kérdések vitatása útján. Czíme fennállása első nyolcz évében ezen 
első sorban társadalmi czélnak megfelelően Könp-nyomdászok 
Társasköre volt, bár már ez időszakban is szívén viselte a szak- 
képzés érdekeit. Ez érdekeket szolgálta egyrészt azzal, hogy 188(5 
óta átvette a Magyar Nyomdászok Évkönyve szerkesztését és 
kiadását, másrészt több gyakorlati feladat sikeres niegoldására 
pályatételeket tűzött ki. 

Az egyesület jelenlegi czímét 1890-ben vette fel s czélját 
új alapszabályaiban a következő négy pontban körvonalozta : 



:a68 Szakirodaiom 

-ü) a szfŰLerők tömörítése; h) a szakismeret s mQízIés terjesztése 
és fejlesztése a könyvnyomdászat s rokonágai terén; e) a hazai 
nyomdászat érdekeinek elősegítése; d) a tagok társas életének fej- 
lesztése. Mint ebből kitetszik, az egyesületek tevékenységének 
súlypontja az általános társadalmi feladatokról a szakismeretek 
«lívelésére terelődött át. 

S a társulat az utóbbi 17 év alatt csakugyan derekasan 
hozzálátott feladata megvalósításához. Számos szakszerű felolvasás 
mellett 1904 óta több rendszeres szaktanfolyamot is tartott, 
melyek során nemcsak elméleti oktatásban, hanem az e czélra 
»berendezett kísérleti nyomdában gyakorlati tanításban is részesül- 
nek a hallgatók. Ezenkívül több vidéki városban is rendeztek 
felolvasásokat s nyomdászat! kiállításokat, melyek kétségkívül nag)' 
hatással voltak vidéki nyomdásziparunk fejlődésére. 

A kör sokáig nem bírt állandó otthonnal, a Magyarországi 
Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyzöegyesületének a Sándor- 
téren fölépült bérháza végre ezen az állapoton is segített s a kör 
fennállásának második negyedszázadát a Gutenberg-otthon díszes 
félemeleti helyiségében kezdhette meg. — sp-- 

Grève. 11. E. Dos Problem der Bücher- und Lesehallen 
Au8 dem Holländischen übersetzt von Anna i. Jnng^mann. Mit 
einer Einführung von Const. Nörrenberg. Leipzig, 1908. Maas u. 
Yan Suchtelen, H-r. XVI, 426 1. Ára 6 Márka. 

Dr. H, E. Oreve hágai könyvtárosnak eredetileg holland 
nyelven 1906-ban megjelent, a modern közművelődési könyvtárak 
problémáját minden oldalról megvilágító művének: Openbare 
Leesmusea en Volksbibliotheken-nek németre fordításával Anna 
J. Jungmann igaz szolgálatot tesz mindazoknak — s azt hiszem 
nem vagyunk kevesen, — a kiknek ez a könyv eddig nyelve 
miatt nem volt hozzáférhető. 

Szerző müve anyagát 413 paragrafusban tárgyalja le, melyek 
három fejezetbe oszlanak. 

Az első fejezet azt a viszonyt tárgyalja, melyben a modern 
közművelődési könyvtár - azt hisszük ez a kifejezés födi leg- 
jobban a Lese- und Bücherhalle fogalmát — a könyvtárak egyéb, 
régibb fajaihoz áll. 

Oreve e fejezetben különösen kikel a régibb fsgtájú nép- 
könyvtárak ellen, melyek a nép fogaimát a legalsóbb s legmíve- 
letlenebb körökre szorítva, inkább közjótékonysági intézmények 
s a tudományos irodalmat egyáltalán nem, a szépirodalmat pedig 
kevés kivétellel igen selejtes összeállításban képviselik. A modem 
közművelődési közkönyvtár, mely Grève szerint egyedül bir lét- 
jogosultsággal, a nép minden rétegét, művelteket s művelődésre 
vagy nemes szórakozásra vágyókat egyaránt ki kell hogy elégítsen. 



Szakirodalom 369 

Hogy az ily könyvtáraknak egyúttal minden irányzatosságot is el 
kell kerülniök, az szinte magától értetődik. A könyvtárak egy 
harmadik faja a tudományos és szakkönyvtár, mely ismét csak 
a közönség egy töredékét szolgálja: azokat, akik valamely hatá- 
rozott irányban folytatnak tudományos kutatásokai s így első 
sorban azon könyvanyag összegyűjtésére terjeszkedik ki, mely e 
kutatások forrása, vagy a további tanulmányok eszköze. 

így körvonalozva a könyvtárnemek egymáshoz való viszo- 
nyát, részletesebben kiterjeszkedik a könyvtár legfontosabb részére, 
a mitől jellege első sorban függ: a könyvanyag megválasztásának 
általános elveire. A tudományos irodalmat három csoportba 
osztja: ú. m. a forrásművek, monográfiák s általános összefogla- 
lások csoportjába. Ezekből az első kettő a közművelődési könyv- 
táraknál alig jöhet számításba, csupán a harmadik csoport, mely- 
nek legjobb s legújabb termékeit kell felölelniük. A szépirodalom 
megválogatását illetőleg nem ad általános irányelveket, csak arra 
ulal, hogy e kérdésről a Library Journal egymaga 120 pro és 
kontra szóló czikkelyt közölt. Hogy a közművelődési könyvtár, a meny- 
nyiben olvasóterme van, a napilapokat nem nélkülözheti, ezt a 
gyakorlati élet eléggé bizonyítja, de ez esetben minden pártállás 
képviselve legyen. Minthogy a közművelődési könyvtár első sor- 
ban az önképzést kívánja előmozdítani, a zeneirodalom — még 
pedig úgy elméleti mint gyakorlati része (hangjegyek) — felka- 
rolása irs szükséges. A művelődés másik fontos eszköze a képző- 
művészeti alkotásokat reprodukáló kiadványok, melyek válogatott 
gyűjteménye szintén beillesztendő a közművelődési könyvtár 
anyagába. 

A mi a különböző könyvtártípusok együttműködését illeti, 
ennek szerzőnk szerint főleg abban kellene nyilvánulnia, hogy a 
könyvtárak egymást a könyvanyag tekintetében akár kölcsönzés, 
akár az olvasók útbaigazítása útján kisegítst^k. 

Ezek után Grève a nem ingyenes olvasótermek, az olvasó- 
körök és kölcsönkönyvtárak jellemzésére tér át. Itt is elsősor- 
ban arra a viszonyra vet világot, melyben a közművelődési könyv- 
tárnak a kölcsönkönyvtárral kell állania. Grcvi% Adams-sz^X egyet- 
értőleg, a kölcsönkönyvtárakat a szépirodalom selejtesebb, de a 
műveletlenebb ízlésűek által különösen kedvelt termékeivel szem- 
ben akarja igénybe venni. Ha ugyanis a közkönyvtár olvasója 
ilyen műveket óhajt, utasítsa őket a helybeli kölcsönkönyvtárba, 
ahol az illető kötetek — persze némi anyagi áldozat ellenéb(»n — 
rendelkezésére fognak állani. 

Miután a modern közművelődési könyvtárnak az a főfeladata, 
hogy a társadalmi nevelés középpontjává legyen, szerző sorra 
veszi azon intézményekhez való viszonyát, melyek közvetlenül 
részt kérnek a szoczialpedagógiai munkából. 

M-iírvar Könyvwrmlp. IHOS. IV. füzet. 24 



370 Szakirodalom 

A népnevelés egyik igen jelentős tényezőjének, az egyháznak 
a közművelődési könyvtárakhoz való viszonyát nem igen boly- 
gatja szerzőnk, csupán azt jegyzi meg, hogy az egyház rendesen 
rossz szemmel nézi a közművelődési könyvtárakat s pártpolitikai 
czéljainak megfelelő hasonló intézményekkel igyekszik ellensúlyozni 
hatásukat. 

Annál bővebben tárgyalja Oreve a könyvtárnak a népnevelés 
másik faktorához, az iskolához való viszonyát. E viszony egyik 
formája az iskolai könyvtár, mely kizárólag az ifjúság részére 
készül, jobbára sematikus jegyzékek alapján s inkább szórakozás 
a czélja, mintegy jutalmul. Második formája az iskolai népkönn- 
tár, mely nemcsak az iQúság, de a felnőttek oktatására is szolgál. 
Ilyenek a district library-k Észak-Amerikában s a bibliothèque 
scolaire et populaire-k Francziaországban. 

Az iskolai népkönyvtárakkal szemben Orevenek három főkifo- 
gása van: 1. az iskola rendesen elnyeli a könyvtárat és sokszor 
annak budgetjét is; 2. az iskolai könyvtár az érdeklődőknek csak 
kis részéhez férkőzik igazán hozzá; 3. a könyvtár vezetése szak- 
képzettség nélküli egyénekre van bízva. 

De ha nem is barátja az iskola és népkönyvtár egyesíté- 
sének, annál inkább óhajtja az iskola támogatását a könyvtárral 
szemben. A tanítóság főleg az olvasmányok megválasztására foly- 
hat be jülékoíiyan, különösen oly könyvtáraknál, melyek részben 
gyeTmekek számára is hozzáférhetők. 

Minthogy azonban a közművelődési könyvtárak elsősorban 
a fölnőttek továbbképzésére hivatvák, ebből önként folyik, hogy 
e könyvtárak a szabad tanítással is összefüggnek. Szerző barátja 
annak a kétségkívül életre való irányzatnak, mely a könyvtárdk- 
kal kapcsolatban rendez a felnőttek részére tanfolyamokat, miután 
a könyvtár egyúttal arra is alkalmat adhat, hogy a hallgatóság 
az idevágó kőnyvkészlet felhasználásával kiegészítse s jobban 
megrögzítse a hallottakat. Legjobb a könyvtárban az előadás tár- 
gyával azonos könyveket mindjárt kiállítani, vagy a rendelkezésre 
álló irodalomról nyomtatott jegyzékeket osztani ki a hallgatóság 
között. Szerző legügyesebb megoldásnak tartja az angol könyv- 
tárakban divatos félórás szabad előadásokat, — »half-hour talksc — 
melyek mindig csak egy bizonyos kérdést világítanak meg, az 
ott n^ndelkezésre álló irodalom alapján. 

A fejezet harmadik s utolsó része a közművelődési könyv- 
tárak ezéljat, befolyását s ellenségeit ismerteti. 

Czelul a különböző szerzők a legkülönbözőbb feladatokat 
tűzlek eleje, a miből Orere bő szemelvényekkel .szolgál. Az egyik 
(Ki'ístcr) az összes társadalmi bajok panaceáját látja benne. 
mások az antiszoezialis propaganda (J)echelhäuser^ ^P^U^ vagy a 
vallásos propaganda (Hnpjwrt, Buddingh) eszközéül tekintik, 



Szakirodalom 371 

míg ismét mások az osztályharcz szítására keresnek benne támasz- 
tékot. Szerző ez irányzatok egyikének sem kedvez: mert bármelyikük 
is egyoldalúságra vezet. Szerinte sokkal közelebb fekvő s természe- 
tesebb czé\ja van a közmívelődési könyvtárnak: t. i. az oktatás elő- 
mozdítása, istápolása s másfelől az olvasmány irányítása. 

Ily irányításra főleg a szépirodalom terén van szükség, 
mely a közművelődési könyvtárak egyik leginkább vitatott pontja. 
Szépirodalmi beszerzéseknél a következőkre kell ügyelnünk : 
1. Kerüljük a Marlitt-íéle léha és üres írókat, a rémregényeket, 
érzékcsiklandozó pikantériákat s más e fajta értéktelen üzleti 
termékeket. 2. Kerüljük a szépirodalmi újdonságokat mindaddig, 
míg az első roham el nem ül s tisztábban láthatjuk jó és rossz 
tulajdonságukat. 8. Kerüljük végre a jóhiszeműen írt népies kiadvá- 
nyokat, melyek túlon-túl fdantropikus, alamizsna jellegűek. De 
ne csak arra ügyeljünk, hogy a szépirodalmi anyag megválasztása 
legyen kielégítő, hanem arra is törekedjünk, hogy az olvasók a 
komolyabb műveket is megkedveljék. Erre a könyvtárosnak egyéni 
befolyásán, rábeszélőképességén kívül két eszköze lehet ú. m. 
a) a szépirodalmi olvasmányok megadóztatása és h) két olvasó- 
jegy kiadása, melyek egyike kizárólag tudományos könyvek köl- 
csönvételére szolgál. 

A fejezet végén Grève megemlékezik a közművelődési könyv- 
tár ellenzőiről is, a kik sokalják a költségeket, miután kézzel- 
fogható eredményekre ez az intézmény nem vezet, vagy azért 
kelnek ki ellene, mert az igazi műveltség helyett csak a félmű- 
veltség terjesztője. Szerzőnk ez ellenvetésekkel szemben igen 
helyesen arra hivatkozik, hogy a közművelődési könyvtár szocziál- 
pedagógiai eszközeink legfiatalabbika s így inkább a jövő, mint- 
sem a jelen ítélete alá tartozik. 

A második fejezet, melynek 171 paragrafusa ismét három 
szakaszba van beosztva, a közművelődési könyvtárak problémájának 
technikai oldalát fejtegeti. 

Az első szakasz az épület kérdésével foglalkozik. Azt a 
három alapkövetelményt, mely minden könyvtártani kézikönyvben 
előfordul: u. m. világosságot, tűzbiztonságot s terjeszkedő-képes- 
séget ő is fejtegetései élére állítja, bár be kell vallania, hogy a 
közművelődési könyvtárak legnagyobb része — legalább az euró- 
pai szárazföldön — bérházban vagy átalakított helyiségekben húzó- 
dik meg. A belső elrendezés fökövetidinénye, hogy a közönségnek 
szánt különböző czélú helyiségek egymástól teljesen el legyenek 
különítve. Ez az elkülönítés azonban olyan formában is történ- 
hetik, hogy^ azért a könyvtár személyzetének alkalma legyen egy- 
szerre az összes helyiségeket szemmel tartani. Követendő minta- 
képül a liverpooli könyvtárat említi, a hol az épület közepén 
levő könyvkikölcsönző helyiségből a személyzet egyidejűleg szem- 

24* 



H72 Szakirodalom 

mel tarthalja az ifjúsági, általános és női olvasótermeket, melye- 
ket félembermagasságú kerítés választ el a kölcsönző hivataltól. 
Külön ujsagolvasó-teremnek angol mintára való berendezését 
szintén ajánlja. A hely megválasztásánál a teljes központi fekvést, 
vagy legalább is azt kívánja meg, hogy a könyvtár a város 
egyik főútvonalán álljon. 

De bármily központi fekvésű is az épület, nagyobb városok- 
ban idővel elkerülhetetlen a fiókkönyvtárak létesítése. E fiókok 
elhelyezését oldották meg eddig a legkevésbé jól. Még Ameriká- 
ban is gyakori eset, hogy e fiókkönyvtárak gyarmatárúkereskedé- 
sekben vannak elhelyezve s a teljesen iskolázatlan személyzet 
gondjaira bízva. Ennél többet ér a fiókkönyvtáraknak az iskolá- 
val kapcsolatos elhelyezése, habár csak az esetben lesz e meg- 
oldás kielégítő, ha külön, a czélnak megfelelő helyiség készül az 
iskolaépülettel kapcsolatban s nem valamely más czélokra szánt 
termet kell lefoglalnunk, mely csupán a nap vagy a hét bizonyos 
szakában állhat rendelkezésünkre. 

A fiókkönyvtárnak szerző C>le nyomán két föfaját külön- 
bözteti meg, ú. m. a kikölcsönző állomások (Abgabestation) és a 
sajátképi fiókkönyvtárak (Zweigbibliothek) faját. Ezek együttvéve 
ötfélék lehetnek, és pedig: 1. puszta kikölcsönzőállomások, könyv- 
készlet nélkül, a hol este kiadják a reggel kért könyveket, melye- 
ket időközben u központból elhoztak : 2. oly kikölcsönzőállo- 
mások, melyek a központból kapott s időről-időre fölcserélt 
könyvállományból elégítik ki közönségüket : H. az első típushoz 
tartozó kikölcsönzőállomások, melyek azonban kézi könyv tárral s 
olvasószobával is el vannak látva: 4. fiókkönyvtárak, melyek 
csupán saját külön könyvállományukból kölcsönöznek ki könyvet: 
f). fiókkönyvtárak, melyek saját állományukon kívül a központi 
könyvtár anyagát is forgalomba hozzák. 

A fiókkönyvtár egyik sajátos alfaja továbbá a vándorkönvT- 
tár, mely nem egyéb, mint valamely központból falura, tanyára 
kiküldött könyvsorozat. Vándorkönyvtárak szervezésével foglalkoz- 
nak a Badische Frauenverein, a berlini (íesellschaft für Verbreitung 
von Volksbihlung Németországban, a Maatschappij tot nut van't 
Mgerneen Hollandiában, a Múzeumok és Könyvtárak Országos 
Tanácsa, a Dunántúli Közművelődési Egyesület hazánkban. Leg- 
nagyszerűbben azonban Észak-Amerikában fejlődött ki, a hol leg- 
előbb New-York állam léptette életbe az államsegéln az 
ISi^-iki university lawval. E törvény felhatalmazta a new-yorki 
egyetemi könyvtar gondnokságát, hogy a kettős példányokból 
vándorkönyvtárakat szervezzen s bocsásson akár egyesek, akár 
testületek r<Mulelkezésére 5 $ lefizetése mellett. 

Kziitan szerző röviden összegezi az olvasóterem mellett vagy 
ellen felhangzott véleményeket. Szerinte az olvasóterem ellenzői- 



Szakirodalom 373 

nek azon érvelése, hogy az olvasóterem a közönséget elhidegiti 
otthonától, nem állhat meg, miután a közmívelődési könyvtárak 
közönségének zöme, a munkásság oly lakásviszonyok közt él, 
hogy otthona amúgy sem gyakorolhat reá valami erős vonzerőt, 
de meg az olvasás végzésére sem alkalmas. 

Végül néhány szóval végez a belső berendezés legfontosabb 
elemeivel, a könyvállványokkal s felállításuk módjával s az olvasó- 
asztalokkal. Ez utóbbiaknál a kör- vagy ovális-alaknak határozott 
előnyt ad a szokásos szögletes formával szemben, de véleményét 
nem okolja meg. 

A fejezet második része a könyvtár legfontosabb elemének, 
magának a könyvanyagnak van szentelve s végig kiséri útját a 
könyvtárban a beszerzéstől a kiselejtezésig. Ennek a fejezetnek 
minden egyes pontjára nem terjeszkedhetünk ki: be kell érnünk 
egy-két probléma kifejtésének vagy gyakorlati útmutatásnak a 
reprodukálásával. így megemlítjük szerző tanulságos fejtegetéseit 
a kiadóknak a népkönyvtárak s a kölcsönkönyvtárakkal szemben 
elfoglalt különböző álláspontjáról, a könyvek kiválasztásának mód- 
járól, az Észak-Amerikában, először 1897-ben Clevelandban, szer- 
vezett könyvtár-ligákról, melyeknek egyetlen czéljuk a könyvekkel 
való helyes bánásmód népszerűsítése stb. Érdekes szerző állás- 
foglalása abban a vitában, mely a szótár-katalógus és szakrend- 
szerű katalógus hívei közt évek óta folyik s legalább az európai 
kontinensen még ma sincs eldöntve. Helyesen mutat rá arra a 
körülményre, hogy a szisztematikus katalógus tudományos köz- 
könyvtárainkban fejlődött ki s ennek közönségét van hivatva 
szolgálni. A közművelődési könyvtárak közönsége ellenben java- 
részt oly elemekből áll, melyek a tudomány egyik ágában sem 
bírnak akkora jártassággal, hí)gy valamely határozott tárgy pontos, 
sőt hozzávetőleges hovatartozását is meg tudnák állapítani. Az 
ilyeneknek azután a szótárkatalógus határozott szolgálatot te.sz. 
Ellenben oly könyvtáraknál, melyek tudományosan képzett kutatók 
kielégítésére is számítanak, egy jó szakrendszer alkalmazása is 
ajánlható, mert ez a rokon kérdések egész komplexumáról ad 
áttekintő felvilágosítást. 

Azt is meg kell még emlileniïnk, hogy szerző épen nem 
barátja az indikátornak, melyeit virága játékszer«-nek nevez s 
legföljebb erős forgalmú, de kis könyvké?zlet(el rendelkező könyv- 
táraknál helyesli használatát. Itt jegyezzük meg, hogy az indikátor 
szülőhazájában, Angliában is végső napjait éli. Mint Orcve is 
említi, a legtöbb angnl közművelődési könyvtárban, a hol ezelőtt 
esküdtek az indikátorra, jórészt sutba lökték Coff/rrve találmányát, 
vagy csak a szépirodaionmái veszik igénybe. Hészünkről hozzá- 
tehetjük, hogy még ez utóbbi esetben is az indikátort csupán 
annak jelzésére használják, hogy a keresett könyv benn van-e a 



374 Szakirodalom 

könyvtárban vagy sem; a kölcsönzés nyilvántartására azonban 
más, praktikusabb módszerek szolgálnak. 

Egy másik, ujabban sokat vitatott kérdés az open-slielf 
rendszer problémája. Oreve^ mint mindenütt, e kérdéssel szemben 
Is megőrzi elfogulatlanságát: a könyvraktáraknak korlátlan meg- 
nyitását a közönség részére nem helyesli s csakis kis könyv- 
táraknak s fiókoknak ajánlja általános alkalmazását, ahol a közön- 
ség viselkedése könnyebben szemmel tartható. Nagyobb gyűjte- 
mények jól teszik, ha a rendszer végleges elfogadása előtt 
kísérleteznek vele s csupán készletük pénzbelileg legkevésbé 
értékes részéhez, a szépirodalmihoz eresztik hozzá a közönséget. 

Az olvasójegyek kiváltásánál szükséges igazolás legjobb 
módszerének az angoloknál meghonosított jótállórendszert tartja, 
mely abban áll, hogy a könyvtár vezetősége csupán adófizető, 
állandó lakással biró polgárok hiteles ajánlólevelére szolgáltatja ki 
az olvasójegyet. 

A kölcsönzés nyilvántartásánál a téritvényrendszer helyett 
a könyv-lap (Buchkarte)-rendszert ajánlja, melynél minden egyes 
könyvnek megvan a maga külön rovatos kartonlapja, mellre a 
kikölcsönző olvasójegyének száma s a kölcsönvétel kelte kerül. 

A kiselejtezésre nézve nem mond újat, csak utal Brown 
bibliothekonomiájára, melyet annak idején mi is részletesen 
ismertettünk. 

A második fejezet harmadik részében azután szerző a kezelés 
szerveit ismerteti. Klőbb a könyvtár felügyelőbizottságáról, azután 
a könyvtári személyzetről szól. Igen érdekes azon követelmények 
felsorolása, melyekel Oreve a könyvtáros egyéniségével szemben 
támaszt. Bonfort nyomán ő is három dolgot kíván meg a könyv'- 
tárostól ; nevezetesen azt, hogy tudós, gentleman és üzletember 
legyen. Türelem, emberismeret, s jó emlékezőtehetség továbbá 
azok a tulajdonságok, melyek a könyvtári tisztviselőktől megkí- 
vánliatók, természetesen kellő szakképzettség mellett. A szak- 
képzettség megszerzése a kontinensen nem éppen könnyű dolog, 
miután a könyvtári szakoktatásról még a tudományos könyvtárak 
tisztviselői kara részére is a legtöbb államban nincs kellőkép 
gondoskoiiva : a közművelődési könyvtárakra nézve pedig még 
vigasztalanabbak az állapotok. Itt szabadon fölburjánzik a dilet- 
tantizmus, ami pedig az ügy egészséges fejlődésének nagy kárára 
szolgál. Ezután a könyvtárosi szakegyesületekről s a könjTtárosok 
díjazaísaról nyújt áttekintést s végül a nők könyvtárosi szolgála- 
tárol emlékezik meg. Alkalmaztatásukat főleg az ifjúsági osztály- 
ban s a kikölcsönzésnél ajánlja, bár nem tagadja meg tölűk a 
vezető állásokra való rátermettséget sem. 

A liaruiadik s aránylag legrövidebb (832 — írl3 §§) fejezet a 
közművelődési könyvtár pénzügyi oldalát világítja meg. A kérdés 



Szakirodalom 875 

természete szerint ez a fejezet két részre oszlik, ú. m. a kiadá- 
sokat s a bevételeket tárgyaló fejtegetésekre. 

A kiadásokról szóló rész tulajdonképen nem egyéb, mint 
egy csomó német, angol s amerikai közművelődési könyvtár záró- 
számadásának a közlése, melynek száraz számadatai mindennél 
ékesszólóbban magyarázzák a hasonló intézmények igen különböző 
fejlődését a felsorolt államokban. Pl. Charlottenburgban, ahol 
pedig a közművelődési könyvtár ügye igen fejlett fokon áll, 1904/5- 
ben a kiadások összege 47,767 márkára rúgott : ellenben pl. 
Manchester ugyanezen közigazgatási évben 23,997 £ 16 s. 1 1 d.-t 
s Boston 322,645*37 $-t áldozott e czélra! Vagyis Charlotten- 
burgban fejenkint 0*20, Manchesterben 0-75, és Bostonban 2*35 
Márka volt a költség. 

A bevételekről szólva, első sorban az olvasási díjról szól, 
ethikai s paedagógiai hasznát elismeri ugyan, de jobb szeretné, 
ha az adó alakjában vettetnék ki a község lakóira. A második 
jövedelmi forrás lehet egyesek adománya, továbbá a magánosok 
egyesülése útján biztosítható bevételek (tagdíjak). Végül a harma- 
dik jövedelmi forrás a közvagyonbevételek: községi vagy állami 
segély, 

A legtermészetesebb s legkielégítübb jövedelmi forrást azon- 
ban a külön könyvtári adó szolgáltatja, melynek Grève is lelkes 
szószólója. Az adózás ezen neme azonban csupán Angliában s 
Amerikában ismeretes, de itt sem kötelező, hanem a község- 
tanács belátásától tétetik függővé. Oreve ezzel szemben megkívánja, 
hogy a közmivelődési könyvtár fenntartása általánosan kötelezővé 
tétessék, épp úgy mint pl. a népoktatás, melynek ez tulajdonképpen 
szerves kiegészítő része. Szerző ez óhajtása azt hiszem viszhangra 
fog találni mindazok körében, a kik érzékkel bírnak a modern 
szocziális nevelés szükségletei iránt. 

íme a legújabb könyvtártani kézikönyv részletes gondolatme- 
nete. Szerző fejtegetéseinek részben új nézőpontja megokolja a kime- 
rítőbb anaUzist, a munkájában felhalmozott gazdag gyakorlati- és 
statisztikai anyag pedig kívánatossá teszi, hogy e könyvet mindazok 
áttanulmányozzák, a kik a közkönyvtár legújabb formája iránt 
melegebben érdeklődnek. 

Dr. Gxdyás Pál. 



376 Szakirodalom 



KÜLFÖLDI FOLYÓIKATOK SZEMLÉJE. 

Deutsche Literatxurzeitang. XXIX. évfolyam, 28. szám (1908 július 
11.) : G. Geisenhoff Bibliotheca Bugenhagiana (Otto Clemen). — L. Fratti, 
Catalogo dei manoscrilli di U. Aldrovani. — 29. szám (július 18.): E. Jaesákt, 
Bericht über das sechste Betriebsjahr 1907/908 der Stadtbücherei Elberfeld. - 
30. szám (Julius 25.): A. P. Ch. Griffin, Library of Congress: List of books 
relating lo trusts. 3. ed. (Robert Liefmann). — B4. sz'im (augusztus 22.): 
Ch. W. Berifhoeffer, Führer durch die Froiherrlich Carl von Rolhschild'sche 
öffentliche Bibliothek. — 35. szám (aupusztus 29.) : J. Hilgera, Die Bücher- 
verbote in Papstbriefen (Joseph Preisen.) — .56*. *':dm (szeptember 5.) : H. 0. 
Lange, Les plus anciens imprimeurs à Pérousc 1471 — 14*^2 (Gottfried Zedier:. 
— Fr. A. Mayer J Aus den Papieren eines Wiener Verlegers, 1858—1897. — 
S7. Hzdm (szeptember 12) : Yeröffentlkhungen der Gutenberg-Gesellschaft. 
V., VI., VII. (Konrad Haebler.) — HS. szám (szeptember 19.) : H. Le Sondier, 
Bibliographie française. 2. s. T. ï. 1900-1901. (Alfred Schulze.) 

La bibliofillá. X ér folyam. 4. füzet (1908 július): Hugues Va{faJiay. 
Les romans de chevalerie italiens d'inspiration espagnole. Essai de biblio- 
graphie. (Elso közlemény.) — A. Tenneroni, I manoscritti délia Libroria del 
comm. Leo S. Olschki. (Folytatólagos közlemény.) — G. Boffito, Saggio di 
bibliográfia Egidiana. (Folytatólagos közlemény.) — 5-6. füzet (augusztus- 
szeptember) : Hugues Vaqanay, Le» romans de chevalerie italiens d'inspiration 
espa^ïnole. Essai de bibliographie. (Beîejezo közlemény.) — Carlo F/oii. 
Bollelino ijihliografico Marciano. (Folytatólagos közlemény.) — Francesco Vatitlll. 
Una mostra bibliograíica nella biblinteca del Liceo Musicale di Bologna. - 
G. Boffito, Saggio di bibliográfia Egidiana. (Folytalólagos közlemény.i — 
A. Boinet, Courrier do France. — Henry H. Plomer, News from England. — 
Gardner C. Tcall, Notes from America. — Állandó rovat: Notizio. 

Le bibliographe moderne. XJ. évfolyam, 66. szám (1907 november- 
deczember): Max Privet, Purlrait d'une cotnti's.se de Brienne, — G. Lr preux. 
Les imprimeurs d'Etampes (1708— 17fiô). — Lucien Auvray, Une bulle de 
Grégoire IX. pour Richard de Fournival. — S. Bergh^ La nouvelle organisa- 
tion des archive^ de Suède. — Maurice Tournenx^ Salons et expositions 
d'art à Paris (1801 -1900); essai bibliographique. (F'olylatólagos közlemény.) — 
Ch róni (pie des Archives; Belgique. France. Italie. Pays-Bas. — 
Chronique des bibliothèques; Allemagne. Belgique. France. Italie. 
Pays-Has. Suisse. — C h r o n i (j u e bibliographique: Bibliographie 
annuelle d«»s bibliothèques et du livre. Histoire de rimprimerie. Bibliographie 
archóoloíiitiiirs. Bihlioíirapliie des chants populaires français. Bibliographie des 
n.-a.i:e> locaux, l'n incunable napolitain à retrouver. Exposition rétrospective 
du papier. Talde général du > Bulletin du Bibliophile«. Ouvrages suédois sur 
le Japon. - - (_', o m |) t e s-r e n d u s et livres nouveaux: État som- 
maire (!<•> papiers «le la période révolutionnaire conservés dans les archive-^ 
déparîenienîales. Série 1. T. I. i.H. S.) S. I. Denis, Archives du Cogner. 
Séîies H. K. iH. S.; A. Molinier et L. Polain, Les sources de Thistoire de 



Szakirodalom 377 

France des origines aux guerres d'Italie. III— V. (H. S.) J. L. Brandstetter, 
Bibliographie der schweizerischen Landeskunde. V. 3. (H. S.) N. E. Dionne, 
Inventaire chronologique des livres . . . publiés en langue française dans la 
province de Québec (1764—1905). U. a. Québec et Nouvelle-France; Biblio- 
graphie il 534 — 1906). U. a., Inventaire chronologique des livres . . . publiés 
en langue anglaise dans la province de Québec (1764—1906). (H. S.) I. M. 
Hulth, Bibliographia Linnaoana. (B. L.) G. I. Gray, A bibliography of the 
works of Sir Isaac Newton. 2. edition. (H. S.) I. Collijn, Katalog der Incuna- 
beln der Kgl. Universitäts-Bibliothek zu Uppsala. (H. S.) P. Delalain, Les 
libraires et imprimeurs de l'Académie française de 1634 à 1793. (H. S.) 

A. de Mahuet et E. des Robert, Essai de répertoire des ex-libris et fers de 
reliure des bibliophiles lorrains. (E. D.) L. Quantin, Ex-Iibris héraldiques 
anonymes. L (F. d'H.) 

Revne des bibliothèques. XVIIL évfolyam^ 4—0. szám (1908 április, 
június): Henri Omont, Manuscrits de la bibliothèqne de sir Thomas Philiipps 
récemment entrés à la Bibliothèque Nationale. — Amédée Boinetj ('.atalogue 
des miniatures des mai^uscrils de la Bibliothèque Sainte-Geneviève. — Michel, 
Camille et Lucile Desmoulins. Documents inédits. — Bibliographie: 
E. Clouzot, Catalogue de la bibliothèque de la ville de Paris. I. (A. H.) 
Marius Barroux, Essai de bibliographie critique des généralités de l'histoire 
de Paris. (A. B.) Mélanges et documents publiés à l'occasion du 2c centenaire 
de la mort de Mabillon (A. Bohiet). H. Omont, Anciens inventaires et cata- 
logues de la Bibliothèque Nationale. I. (A. B.) Ch. Drouhet, Les manuscrits 
de Maynard, conservés à la bibliothèque de Toulouse. (A. B.) C. Oursel, 
Notes sur le libraire et imprimeur dijonnais Pierre J. Grangier. (A— B.^i René 
Papel. Catalogue i-ommaire de nouveaux fonds historiques et généalogiques 
versés aux Archives du Gers. (E. C.) — Chronique des bibliothè- 
ques; Allemagne. Belgique. Bulgarie. France. Italie. — Állandó mel- 
léklet : Henri Deherain, Catalogue drs Manuscrits du fonds Cuvier. 

Rivista délie bibliobeche e degli archivi. XIX. vvfohjam, .3—1. szám 
(1908. márczius-április): Demelrio Marzi^ Cancellieri e cancelleiie durante il 
medioevo. — Curzio Mazzi^ Due provvisioni onutuarie florentine. — Guido 
Biagi, Ricordi polilici inediti dol barono Hellino Hicasoli. — 5 — 6. szám 
(május-június): Guido Biagi^ Contratto nuziale di Lnijri XII di Francia con 
Anna di Bretagna vcdova di Carlo VIII \\-i- Agoslo l-ii)8). — Klona ValorL 
La fortnna del Bembo fuori d'Ilalia. — Gi(;r;:io Rofisi. Appunli sulla compo- 
sizione e pubblicazione del >Cicerone« da leltoro inédite di G. C. Passeront — 
7 — S. szám íjúlius-aupusztus) : Guido Bingi. La coriforenza inlernazionale di 
bibliográfia e docuinenlazione. (Helazione a S. E. il Minislro délia P. I.) — 
Demetrio Picozzi, Per le nostre hihlioli^che. — (luido Biagi, Tasse suU' 
uso dci libri délie biblioteche? — Y. B. G. Le librorie por uso M niarinari. — 

B. \V. Sindall. La njanilatlura dclla polpa di legno jut la fabhricazione délia 
carta (traduzione di Luigi Biagi). — Cuizio Mazzi, Le gioie délia corle 
Medicea nel 15G6. ( Folytat« »lagos közlrniény.) — Allan d ő r ov a t o k : 
Libri nuovi. Nolizie. 



378 Szakirodalom 

The library joamal. XXXllL kötet, 7. szám (1908 július): Arthur 
E. Bostwick^ The librarian a censor. — William Warner Bishop^ The amount 
of help to be given to readers. — Annie Carroll Moore, Library membership 
as a civic force. — Open shelves and book losses. — Conference of germán 
librarians at Eisenach. — American association of law libraries. — BiWio- 
graphical society of America. — League of library commissions. — 8. szám 
{augusztus): David Felnüey, How far should courses in normal schools and 
teachers' colleges seek to acquaint readers with the ways of organizing and 
«sing school libraries. — Agnes Jewell^ The public librarian and the shool 
problem. — Anna C. Tyler, A live bookworm — a nature study. — Thomas 
L. Ma88on, The real heaven (Poem). — Scheme of classification for books 
-on foresti-y. — Billingham public library. — F. K. W. Drury, On making 
signs. — Thibetan literature for the Newberry library. — A state library 
system for California. — Reviews; Dieserud, The scope and content of 
the science of anthropology. Gutenberg Society. Veröffentlichungen der Guten- 
berg-Gesollschaft. Handbook of learned societies and institutions: America. 
Die Handschriften der öffentlichen Bibliothek der Universität Basel. Institut 
international de bibliographie. Bulletin. New Schaff-Herzog encyclopedia. 
Lamberton, A list of serials in the principal libraries in Philadelphia and 
its vicinity. Eine Untersuchung von 435 Papier-Proben. — 9. szám (szeptem- 
ber): What shall Hbraries do about bad books. — A view of librarianship 
from the libraiy school. — Worthington C. Ford, An old-fashioned librarian: 
the late A. R. Spofford. — F. Weitenkam/f, The need of a scientific 
bibliography of incunabula. — Theodore W. Koch, Meeting of the english 
library association. — R. H. Whitten, Classification of the library of Iho 
K New- York State) })ublic service commission for the first district. — Espe- 
ranto recognised by United States Government. — Best books of UHJ7. — 
Reviews : Ralph Dunstan, A cyclopaedic dictionary of music. (E. M. I'l 
A 1 1 a n d Ó rovatok : Editorials. — New- York library association. — National 
association of state libraries. ~ National educational association. -- Amm- 
-can library Institute. — American library association. — State library 
commissions. — State library associations. — Library schools and training 
classes. — Library economy and history. — Gilts and Bequests. — Libra- 
rians. — Cataloging and classification. — Bibliography. — Notes and queries. 
— Library calendar. 

Zeitschrift für Bücherfreunde. ATI. évfolyam 1908 VJOV., 4. füzet 
(1908 július): Willer von Zur Westen, Zur Kunstgeschichte des Notontitels 
und der Dekoration musikalischer l)ruckw*^rke. II. Die Vorherrschaft des 
Steindrucks. — Wilhelm Riedner, l*eter SchöíTers Anzeige des Decrelum 
Gratiiiui und der Dekretalen Gregors IX von 14-72. Fr. Bertram, Guslavus 
Solenn-' Schach- oder König-Spiel. 11. -- Oskar Loeirenstein, Die Berlim^r 
Buclihindeioi-Ausstcllung und was lehrt sie uns? — o. füzet {augu>zlus : 
Stephan Keknle von Stradonitz, Ein »bibliophiler« Adelsabenteurer der 
Neuzeit. — L. Gerhardt. Crabb Robinson und seine Beziehungen in Wfimar 
4ind Jena. — K. SUjper^ Line portugiesische Talmud-Ausgabe von 15<XK — 



Szakirodalom 379 

Max Hàmcitz, Unser Deutsches Anonymen-Lexikon. — ö. /i!í<rcí (szeptember) : 
Friedrich E. Hirsch, Zur Biographie Johann Peter Lysers. — Max Kemnie- 
rich. Porträtschmuck in deutschen Handschriften des frühen Mittelalters. — 
Hans Koegler, Basier Buchermarken bis zum Jahre 1550. I. — Á 1 1 a n d ó 
rovat : Chronik. 

Zentralblatt Ifir BibUothekswesexL XXV. ëo folyam, 7. füzet (1908 
július): R. G radmann f Über das Ordnungswort im alphabetischen Katalog. — 
Adolf Schmidt, Johann Reger in Ulm, der Drucker des Briefs des Bundes in 
Schwaben. — P. Schwenke, Das neue italienische Bibliotheksreglement. I. — 
H. Etcher, Achte Versammlung der Vereinigung schweizerischer Bibliothekare. 
— Die 9. Versammlung deutscher Bibliothekare in Eisenach. — 8—9. filzet 
(augusztus-szeptember): Neunte Versammlung deutscher Bibliothekare in 
Eisenach am 11. u. 12. Juni 1908: A. Keysser, Die Landcsliteratur und die 
öffentlichen Bibliotheken. — H. Campari, Über ein neues Mittel zum Schutz 
vielgelesener Bücher. — 0. Glauning^ Über mittelalterliche Handschriften- 
verzi'ichnisse. — K. SchüddenJcopf. Über die Neuordnung und Katalogisirung 
von Goethes Bibliothek. — H. Brunn, Über Fortschritte in der Zettelkatalogi- 
sirung. — C. Nörrenberg, Über Verlegereinbände. — G. Fritz, Über das 
Volksbibliothekswesen in Oberschlesien. — K. Geiger, Johanna Fallati als 
Tübinger Oberbibliothekar. — Mitgliederversammlung des V. D. B. — 
Literaturberichte und Anzeigen: Reginald Arthur Rye, Univer- 
sity of London. The libraries of London. (A. Horlzschansky.) Barcza Imre 
Szent Erzsébet irodalma. (M. Perl bach.) — Állandó rovatok: Kleine 
Mitteilungen. Umschau und neue Nachrichten. Neue Bücher und Aufsätze 
zum Bibliotheks- und Buchwesen. Antiquariatskalaloge. Personalnachrichlen. 




380 Szakirodalom 

A MAGYAR BIBLIOGRÁFIAI IRODALOM 
AZ 1908. ÉV HARMADIK NEGYEDÉBEN. 

Összeállította: Horváth Ignácz. 

Adalékok a Régi Magvar Könyvtárhoz. Negyedik és ötödik közlemény. 
(Erdélyi Múzeum. 190». III. kötet. 1. füzet. 41-47. I. és 3. füzet, 186— 191.1.) 

Barcza Imre. Magyarországi kivándorlások irodalma (Bibliographia 
emigracionis hungaricao.) Bpesl, 190ÍB. Pesti kny. részv. társ. 8-r. 12 1. (Külön- 
lenyomat a »Közgazdasági Szemle« 1908. évi július havi füzetéből.) 

Bibliographia. Társadalomgazdaságtani —.III. évfolyam. 19Ó8. Cothen, 
1908. Dünhaupt Pál kny. 8-r. Június 205-256. l. Július 257—300 1. Szep- 
tember 343-3íí0 1. (A »Közgazdasági Szemle« 1908. július, augusztus p> 
szeptember havi melléklete.) 

CzÍMJEoyzÉKE. A kegyes tanítórendiek vezetése a'att álló szegedi városi 
főgimnázium ifjúi^ági nagvobb könyvtárának—. Szeged, 1908. Endrényi Lajos 
kny. Kis 8-r. 39 1. 

CzíMJEQYZÉKE. A budapesti kávéssegédek szakegvesületének könyv- 
tári — . Budapest, 1908. Világosság kny. R. T. 8-r. 61 1. Ära 30 fillér. 

Clair Vilmos. A F. M. K. E. Nvilra városi közkönvv tárának jegvzéko. 
Második kiadás. Budapest, 1908. »Pátria« irod. vállalat kny. 8-r. 84 1. 

GÁcsÉR JÓZSEF. A soproni szent Benedek-rendi főgimnázium tanári 
könyviárának jegyzéke. Sopron, 1908. Röttig Gusztáv és fia. 8-r. 1—62 1. 
(A pannonhalmi sz. Benedek-rendi soproni főgimn. értesítője az 1907—8. 
isk. évről.) 

Gulyás Pál. Északnémet népkönyvtárak. Drezda, Berlin, Charlollen- 
bnríT, Hamburír* Budapest, 1908. Alhenaeum irod. és nyomdai r.-t. nvomá?a. 
8 r. 4, ai 1. Ara 1 kor. 

Gulyás Pál. A könyvgyűjtés főbb irányai. I— III. közlemény. (Uránia. 
1908. fi^hruár 59—68 1., márc/.ius 185-141 1., április 168—175 1.) 

Gyöuy Tibor. A magyar orvosi irodalom lí07. IV. évfolyam. Eger. 19(>S. 
Érseki lycoumi könvvnvomda. 8-r. 85 l. (Magvar orvosi archívum. 1908. új 
folyam. IX. köt. 4. 'füzét.) 

Gyulai Augustus. Bibliography of english authors works translated 
into hungarian language (1620 — 1908.) Budapest, 1908. Fritz Ármin knv. 
8-r. 48 1. 

Hellebrant Árpád. Repertórium. (Irodalomtörléneli Köziemén vek, XVlll. 
évf. 1., 2., 3. füzet. 127—128 1, 254—256 1., 382—384 1.) 

IIorkay Lajos. A dehreczeni polgári kör könyvtárának pótjegyzéke. 
Dcbreczon, 1908. HolTmann és Kronovilz kny. 8-r. 15 1. 

Jegyzék a Dobreczen S7. kir. városi els^ő népkönyvtárban leva köny- 
vekről. Debreczen. 1908. Városi knyomda. 8-r. 17 1. 

Jegyzéke, A pozsonyi ág. íiitv. ev. liceurn önképzőköri könyvtárá- 
nak — . Poz-ony, HH)y. Wigand F. K. könyvnyomdája. 8-r. 72 1. 

Jegyzéke, Az erdélyi nemzeti múzeum könyvtára feles számú köny- 
veinek — . Második füzet. Kolozsvár, 1908. Stief Jenő és Társa kny. Kis 
3-r. 70 1. 

Jegyzéke, A villányi casino könyvtárának — . Pécs. 1908. Taizs Józfrf 
kny. 8-r. 8 1. 

.Ikgyzéke. A solmeczbányai népkönyvtár — . A múzeumok és könyv- 
tárak orsz. tanácsának ajándéka. Solmec/.bánya, 1908. Joerges Ágost özvegyt' 
és lia ny Xany S-r. '.\\) 1. 

Jegyzéke. A debreczcni kere>kodclmi csarnok szépirodalmi könyvtárá- 
nak 111. sz. b<*l üsnrus — . 1908. január hó. Dehreczen, 1908. Hoffmann i^ 
Kionovitz knv. 8-r. 31) 1. 



Szakirodalom ^Bi 

Mangold Lajos. Hazai hírlapok repertóriuma. 1905. június. — 1906. 
június. (Századok. 1908. szeptember. 667—668. 1.) 

Melich JXííos. Újabb adalékok a hazai vend (szlovén) nyelvű irodalom 
bibliográfiájához. Bpest, 1908. Athenaeum kny. 8-r. 17 1. (Különlenyomat a 
Magyar Könyvszemle 1908. évi III. füzetéből.) Ára 50 fill. 

Rexa Dezső. A budapesti Nemzeti Szinház könyv- és levéltára. Bpest, 
1908. Stephaneum kny. 4-r. 7 1. (Különlenyomat a Múzeumi és Könyvtári 
Értesítő II. évfolyam 2—3. számából.) 

Smida IsTvis. A beszterczebányai kir. kath. főgimnázium tanári 
könyvtárának alapleltára az 1907—8. isk. év végén. (A beszterczebányai kir. 
kath. főgimnázium értesítője az 1907—1908. iskolai évről. Beszterczebánya. 
1908. »Hungária« könyvnyomda. 8-r. 1-49 1.) 

Uj Könyvek. (Századok. 1908. január 93—96 I. — február 187—189 l. 
— márczius 283—285 1. — május 472—478 1. — szeptember 668—672 1.) 




VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Dr. Fejérpataky László, a Széchényi Orsz&gos Könyvtár 
igazgatója a berlini történelmi kongresszuson. A történelmi 
tudományok IV. nemzetközi kongresszusán, mely folyó évi augusztus 6—12. 
napjain tartatolt meg Berlinben, könyvtárunk képviseletében dr. Fej/rpatahf 
László udvari tanácsos, igazgató jelent meg. a kit a kongresszuson nagy- 
számban összegyűlt szakemberek bizalma a díszelnökök sorába emelt. 
A kongresszus lefolyásáról Fejérpataky igazgató folyóiratunk jövő számában 
fog részletesen beszámolni. 

Kéosei Viktor f. A bibliográfia hazai művelőinek sorából ismét 
kidőlt egy serény munkás, Bécset Viktor, a benczés-rend pannonbaimi 
központi könyvtára egykori igazgatójának október 14-én bekövetkezett elhuny- 
tával. Alig 50 éves volt, midőn őt a halál elragadta. Vele irodalmunk- 
nak egy buzíTÓ m (velője szállt sírba, a ki mert a speczializálózódás korsza- 
kában egyetemességre, a polyhistor munkakörére vágyott, egyetlen szakba sem 
tudott kellőkép elmélyedni. Sokfelé ágazó működésének bibliográfiai részéből 
következő önálló köteteit említjük fel : A kassai püspökségi könyvtár kódexei- 
nek és inkunabuluniainak jegyzéke, Budapest, 1891. Mrcvis história archivi 
archi-abbatiae 0. S. B. de Monte Pannóniáé, Veszprém, 1896. írás é? könyv 
hnjdan és most, Győr, 1899. s végül legterjedelmesebb dolgozatát. Ősnyomtat- 
ványok és régi magyar könyvek a ])annonhalmai könyvtárban, Budapest' 
190i. Még csak azt említjük, hogy régebben folyóiratunk munkatársa is volt 
s az I89i -90. időközben több dolgozata jelent meg e helyt. 

A Széchenyi Országos Könyvtár tisztviselői tanulmány- 
úton. A M. N. Múzeum utazási alapjából a nmélt. vallás- és közoktatásügyi 
minisztérium jóváhagyásával az 1908. évben Kereszty István őr a velenczei, 
bolognai és firenzei zenekönyvtárakat, Kováts László segédőr a baseli, berni 
és zürichi könyv- és levéltárakat, dr. Gulyás Pál segédőr pedig a párisi, 
londoni és bruxellosi közkönyvtárakat s bibliográfiai intézményeket telte 
tanulmány tárgyává. Kz utóbbit a Múzeumok és Könyvtárak Országos 
Tanácsa is kiküldte a párisi és londoni népkönyvtári ügy tanulmányozására. 

A Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének 
1908. évi közgyűlése Szombathelyen folyt le október 11-én, nagy- 
számú közönség jelenlétében. A közgyűlést dr. Wlassics Gyula elnök nagy- 
szabású beszéddel nyitotta meg, mely a társadalmi evoluczió szempontjábc-l 
világítja meg a kultúrpolitikai problémák hosszú sorát. A mély gondolatokban 



Vegyes közlemények 383- 

bővelkedő beszédből álljon ilt annak folyóiratunkat közvetlen Ql érdeklő része, 
mely a hazai könyvtárügy reformjáról szól : 

»Sok írónak elmélkedéseit olvastam — úgymond — az úgynevezett 
szabad tanítás vagy iskolán kívül eső tanítás eszközeiről és azt tapasztaltam, 
hogy csaknem mindenki elismerte, hogy az iskolán kívül folyó tanítás, vagy 
inkább tanulás leghatalmasabb eszköze, sőt ennek gerincze a könyvtár. 
Ki ne ismerné közülünk Pelisaonnak azt az állítását, hogy könyvtár nélkül 
az iskolán kívül adott tanításnak nem lehet sem teljessége, sem állandósága. 
Carnegienek, a nagy amerikai meczenásnak következő jelszava pedig szálló- 
igévé vált : »Mi a legjobb, legnagyobb ajándék, a mit a köznek adhatunk ? 
Legelsőbben is a közkönyvtárak«. 

Nem kell bizonyítani, hogy a legsikerültebb szabad tanítás is úgy, 
mint minden tanítás is végeredményben csak tanulni, »olvasni tudnic 
taníthat. Ha mi az iskolán kívül eső tanítás szervezetét a maga egészében 
akarjuk megoldani : »Akkor a hazai könyvtárügyre kell első sorban a 
legnagyobb figyelmet fordítani és a legerélyosebb lépéseket megtennie. 

A Magyar Minervában olvasható az eddig létező könyvtárak elég szép^ 
száma. 

Hogy a mi kimutatott könyvtáraink minő jellegűek, az osztályozás 
ezen doktrinális kérdésébe nem bocsátkozom. Az angol-amerikai »Public- 
library« tipusa igazolja, hogy a tudós és közkönyvtárak összeolvadása kezd 
uralkodóvá lenni. Annyit azonban bátran mondhatok és ebben legjelesebb 
szakféríiaink véleményének adok kifejezést, hogy Magyarországon ma a 
legtöbb könyvtár jelentékeny reformra szorul. Vagy a nyilvánosság jellegét 
nélkülözik, vagy a könyvkészlet, vagy az olvasóhelyiségek berendezése nem 
elégíti ki a jogos igényeket. 

Feltűnő mindenesetre, hogy önálló állami könyvtár, mint ezt Fraknói 
Vilmos is hangsúlyozta, Magyarországban nem létezik. Sem a múzeumban 
levő Széchényi-könyvtár, sem az akadémiai könyvtár, sem az egyetemi vagy 
műegyetemi könyvtár nem olyan önálló állami könyvtár, a minők például 16 
olasz városban már léteznek. 

Fölmerült már többször egy nagy nemzeti könyvtár alapításának 
szükségessége, melyben a budapesti négy nagy könyvtár egyesíttessék. 

Annyi bizonyos, hogy az ily központosított nagy könyvtár, esetleg az 
ő fiókkönyvtáraival, könyvkiadóhelyeivel és íiókolvasótermekkel, sok előnyt 
egyesítene magában. 

Egyelőre — szerény nézetem szerint — nagy haladás lenne, ha a 
Nemzeti Múzeum építkezésével egyidejűleg a múzeum könyvtára eddigi 
szűk keretéből általános nagy könyvtárrá alakíttatnék. 

Nem győzöm eléggé ajánlani, bár tudom, hogy nehézségbe ütközik, 
a vidéki városokban létező különböző könyvtárak egyesítését egy nagy 
városi közkönyvtárba. Ennek lelkes liarczosa Fcnmzi Zoltán tisztelt tag- 
társunk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy erre az egyesítésre kényszer- 
eszközök nem igen alkalmazhatók, csak a czélszerüsóg értékének okos föl- 
ismerése lehet itt döntő. 

» 



384 Vegyes közlemények 

Habár igaz, hogy a tanács működésén kívUl jelentékeny számú 
földmíves- és iparos-könyvtárral rendelkezünk, mégis igen sok községben 
nincs semmiféle könyvtár. 

Most, midőn a közoktatásügyi kormány az iskolán kívül cső oktatás 
ügyét a maga egészében föl akarja karolni, midőn a legkisebb falut is be 
akarja vonni a felnőttek oktatásának szervezetébe, természetes, hogy nélkü- 
lözhetetlenné válik az, hogy az a falu, melyben iskolán kívül eső tanítást 
szerveznek, könyvtár nélkül ne maradjon. 

Az úgynevezett szabad vagy iskolán kívül cső tanítás eredményei 
könyvtál nélkül csaknem teljesen meghiúsulnak. 

Nekünk, uraim, a könyvtárak szövetségének, első sorban alapszabály. 
szeríi kötelességünk a propaganda szerepét betölteni és ezért erélylycl kell 
közrehatni azon fölfogás életrekeltésében, melynek néhány tagtársunk is 
kifejezést adott, hogy minden község úgy gondolkozzék a könyvtár létesí- 
téséről, a mint gondolkozik a népiskola fölállításának szükségességéről. 
Az ily közfelfogás megteremtésének munkájában részlvenni a mi köteles- 
ségünk első sorban. 

Az országnak minden vidékét képviseljük. Az ország minden vidékén 
szálljunk síkra ez elv érvényesüléséért. Kitartó munkával a közvélemény 
végre is megtermékenyíti e gondolatot. Ha pedig a társadalom, a község, a 
megye nem lenne képes kötelességét teljesíteni : akkor nekünk nem szabad 
azon igazság hirdetése elől sem elzárkóznunk, hanem nyiltan ki kell mon- 
dani, hogy az iskolán kívül eső tanítás nagy országos szervezetében a 
könyviárak ügyét a törvényhozásnak biztosítania kell, mert a legtökéletesebb 
iskolán kívül eső tanítás is a legteljesebben kifejlett könyvtárszervezés nélkül 
koczkúzatos munkát jelentene. 

Na<íy igények ezek ! Pedig ne feledjük, hogy az iskolán kívül e>ő 
tanítási országos szervezetével párhuzamosan arról is kell minél előbb gon- 
doskodni, hogy félmilliót meghaladó iskolaköteles népiskola nélkül ne 
maradjon és a népiskolában a túltömöttség ne akadályozza a tanítás, de 
l'üleg a növelés lehetőségét. Azért állítom leplezetlenül előtérbe mindezeket 
a nagy föladatokat, hogy a magyar társadalom minden rétegét átjárja az a 
tudat, hogy elérkezett az idő, hogy közéletünket a kultúra kérdései vezessék 
és ne csak a közoktatásnak közigazgatási és politikai természetű törvény- 
javaslatai, de a nép műveltségi fokát valóban emelő tényezők iránt is 
tanúsítson a magyar ti'irsadalom igazi, mély érdeklődést.« 

A nagy tetszéssel fogadolt elnöki megnyitó után a közgyűlés a 
napirend tárgyalására tért át s az Országos Tanács és Főfelügyelőség évi 
jelentésoit, valamint a Tanács számadásait tudomásul véve, áttért Katona 
Lajosnak az inkunabulumok összeírása s Gcrecze Péternek a Műemlékvédő 
Egyesülőt megalakítása ügyében a tavalyi közgyűlés elé terjesztett indítvá- 
nyaira. Az utóbbinak érdemleges tárgyalása a Műemlékek Országos Bizottsága 
javaslatára halasztást szenvedett, az ősnyomtatványok összeírása tárgyában 
pedig a fófelügyolőség intézkedései tudomásul vétettek. Dr. Katona Lajos a 
Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének tavaly Pécsett tartott köz- 



Vegyes közlemények 385 

gyűlésén tudvalevőleg indítványt terjesztett elő a magyarországi inkunabulu- 
mok egyetemes jeg7zékének összeállítása s kiadása tárgyában. A közgyűlés 
kimondotta, hogy e jegyzék kiadását szükségesnek találja s a jegyzék 
kibocsátására a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségét, mint 
a hazai könyvtári ügynek erre legilletékesebb fórumát, kéri föIJ 

A főfelügyelőség 1907. deczember hó 20-án 1063. sz. alatt felterjesztést 
intézett ez ügyben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, hangsúlyozván, 
hogy e jegyzék kiadását a maga részéről is sürgősen szükségesnek találja, s 
«gyben megtoldandónak azzal, hogy nemcsak az inkunabulumok, hanem a 
középkori kódexek jegyzéke is összeállítandó, mert ez legalább is oly jelentő- 
ségű, mint az ősnyomtatványok katalógusa. A végrehajtást illetőleg a főfel- 
ügyelőség a következő véleményt nyilvánította : 

1. A munkálatnak nemcsak az állami és állami felügyelet alatt álló 
gyűjteményekre, hanem az összes hazai könyvtárakra (beleértve az egy- 
háziakat is) ki kell terjeszkednie. 

2. Az időhatár úgy az inkunabulumoknál, mint kódexeknél nem a 
XV. század vége, hanem specziális magyar viszonyainknál fogva a mohácsi 
▼ész éve : 1526. 

3. A nagy munkálat eredményessége érdekében szükségesnek tartja a 
főfelügyelőség, hogy évi tiszteletdíjjal egy könyvtári szakmegbizolt alkalniaz- 
tassék, a ki az 1908. évben az összeírást megkezdje. A szakmegbizott személyét 
a főfelügyelőség Varju Elemér m. nemzeti múzeumi I. oszt. segédőrben jelöli 
ki, mint olyat, a ki e feladatra kiváltkép alkalmas szakember. 

Az előadottak alapján a főfelügyelőség arra kérte a vallás- és köz- 
oktatásügyi minisztériumot, hogy Varju Elemért az 190á. évtől kczdődőleg 
az előadott czél megvalósítása érdekében szak megbízotti minőségben alkal- 
mazni 8 a további teendőkre nézve a főfelügyelőségnek felhatalmazást adni 
méltóztassék. Varju Elemér folyó évi márczius havában a Kassai Múzeum 
miniszteri biztosává neveztetvén ki s mint ilyen április havában Kassára 
költözvén, az inkunabulumok és kódexek összeírásának ügye emiatt halasz- 
tást szenvedett, a megállapodás azonban az, hogy Varju Elemér, mihelyest 
a Kassai Múzeum adminisztratív s egyéb hivatalos ügykezelésének legsür- 
gősebb teendőin túlesik, a szóban forgó mogbizást megkapja s hozzálát a 
jegyzékek elkészítéséhez. 

A tavalyi indítványokra vonatkozó jelentések tudomásul vétele után a 
szövetség néhány jelentéktelen pontban módosította szervezeti szabályzatát s 
«nnek alapján 1909-től kezdődő öt évi időtartam la megválasztotta a Szövetség 
tisztikarát s az Országos Tanácsba küldendő 20 tagot. Elnökké közfelkiál- 
tással ismét dr. Wlassics Gyulát, alelnökökké az ő javaslatára gróf Teleki 
Sándort és Thaly Kálmánt, titkárrá és előadóvá Mihalik Józsefet, jegyzővé 

* Meg kell jegyeznünk, hogy az inkunahuluni-katalógusnak kiada- 
tására dr. Gulyás Pál »^ Előmunkálatuk Hain Úsnyoinlatvány-jegyzékének 
új kiadásáhozc ez. dolgozatában, mely foly<')ii álunk Í9(J6. évfolyama 1—6. 
lapjain jelent meg, már felhívta az erre lejíhivatotlabb fiirum, a főfeliigyelőség 
Jigyelmét, de felszólalása annak idején hatás nélkül maradt. 

Magyar KöiiyvHzoiiile. l'.M)8. IV. fil/et. 2;) 



386 Vegyes közlemények 

pedig dr. Gulyás Pált választotta meg, a ki Mihalik gyöngélkedése folytán 
az idei közgyűlésen az előadói tisztet is betöltötte. Â húsz tanácstag köxQl 
17 eddig is választott tagja volt az Országos Tanácsnak, a kikhez mé^ 
Apathy István, Csánky Dezső é» Katona Lajos került újonnan hozzá. 

 közgyűlésen szokásos tudományos előadást ezúttal dr. Szendm 
János tartolta, Magyarország régi várairól. 

Végül a Szövetség elhatározta, hogy jövő évi közgyűlését Nagyefiyeden 
fogja megtartani. 

A nemzetközi bibliográfiai értekezlet lefolyásáról Guido 
Biagi, a firenzei könyvtár igazgatója részletesen számol be az olasz köz- 
oktatásügyi kormányhoz intézett s a Rivista delle biblioteche e degli arehivi 
ez évi 7—8. számaiban közzétett jelentésében. Talán nem lesz érdektelen e 
jelentés nyomán olvasóinkat is tájékoztatni a július hó 10. és 11. napjain 
Bruxeilesben megtartott bibliográfiai értekezlet eredményei felől, melyek alapul 
fognak szolgálni az 1910-ben tartandó nemzetközi könyv- és levéltámoki 
kongresszussal kapcsolatban megtartandó könyvészeti kongresszus tárgya- 
lásainak. 

Az értekezletet, melyen hazánkból csupán Mandello Gyula volt jelen, 
La Fontaine szenátor nyitotta meg július 10-^n féltizenegy ói-akor, De$camps 
báró kultuszminiszter s számos meghívott vendég jelenlétében. Ezután Paul 
Ötlet terjesztette elő La Fontaine-nel közösen megszerkesztett munkálatát a 
bibliográfiai kérdések jelen állásáról, melynek során fejtegette azon anyag 
jelentőségét, mely a British Museum-nak 1899-ben befejezett nyomtatott kataló- 
gusa, a párisi Bibliothèque Nationale által megindított s ma már 32. köteténél 
tartó katal(')gus, a washingtoni Library of congress 1901-ben megindított kataló- 
gusa, a porosz könyvtárak közös katalógusa s az inkunabulumoknak egész 
Németországra kiterjedő lajstroma révén a tervezett egyetemes bibliográfiai 
repertóriumba feldolgozható. Ezenkívül rámutat arra a jelentékeny adat- 
halmazra, melyet a londoni Royal Society International catalogue of Scientific 
Literature czímü kiadványában 32 nemzet közreműködése segélyével a malhe- 
niatikai, íizikai s természetrajzi tudományok évi terméséről tesz közzé. Végül 
felsorolja az utóbbi években tartott különböző tudományos kongresszusokon 
elhangzott óhajukat, melyek a könyvek csereviszonyainak megkönnyítését s a 
bibliogiátia és dokumentálás egyöntetű rendszeresítését hangoztatják. 

Ez újabb tények csoportosítása után szerzők annak kimutatására temek 
át, hogy a nemzetközi együttműködés az országok nagy részében lehetővé 
van téve a nemzeti konyvtáraK létesítésével, melyek az illető ország sajtó. 
termékeinek megőrzését tartják hivatásuknak s nagyrészt köteles sajtóternié- 
keklten részesülnek. 

Ezután szerzők a világ nyomtatvány-termelését igyekeznek megállapí- 
tani, lermészetesen nem ténybeli adatok, hanem valószerű következtetések 
alapján. Szerintük napjainkban mintegy 1 50.000 új könyv s 4 — 6 százezer folyóirat- 
czikk jelenik meg évente a íöld kerekségén. Az 1900 előtti összes termelés 
legkevc>(ílib 10 millió könyvre s 15 millió czikkre tehető. A könyvnyomtatás 
feltalálása ola a bibliogrútiai termelés geometriai arányokban növekedett. Ai 



Vegyes közlemények 387 

első század végéig cstok 4:2.(X;0 mű látott napvilágot ; de a második század 
alkonyán ez a szám 617.000-re szökött; a harmadik század végéig két millió 
kötet jelent meg, míg a XIX. század az előző három század együttes termé- 
sének négyszeresét produkálta. Szerzőink e föl levéseket az egyes országokról 
fennálló kimutatások adataiból következtetik ki. A franczia könyvtermelés pl. 
1838-ban 6303 művet tett ki, 1905-ben pedig 12.-416-01. A német nyelvű 
sajtótermékek száma 1870-ben 10.000 kötetre rúgott, az elmúlt évben pedig 
30.0L0-re. Ha pedig valamely külön tudományágat tekintünk, mint pl. az 
állattant, azt tapasztaljuk, hogy 17üO-tól napjainkig 400.000 mű jelent meg, 
a miből 100.000 az utolsó tíz évre esik. 

Mindettől elkülönítendő a napilap-termelés, mely az egész föld kerek- 
ségén 50.000-re tehető, a miből 21.íi00 Amerikára esik, napi 20 miUió 
példányszámmal. 

Ebből látható, mily hatalmas funkcziója a társadalmi szervezetnek a 
könyvnyomtatás. Az északamerikai Unióban a grafikai iparágak 185.000, 
Németországban 250.000 egyént foglalkoztatnak. A 26 ezer amerikai nyomdász- 
műhelybe fektetett tőke másfél milliárd, az évi termelésük értéke két és fél 
millió frankra rug. A franczia sajtótermékek kivitele évenkint 75 millió frankra, 
a németeké pedig 100 millió frankra rug. 

Ép oly csodálatosak a termeléshez szükséges gépek változatossága s 
tökéletessége. Gépekkel öntik a betűket, szedik, javítják, stereotipizálják a 
szöveget, nyomtatják, hajtogatják, fűzik az íveket, bámulatra méltó gyorsa- 
sággal. A Lanston-Monotype segélyével óránkint 12.000 betűt szedhetünk ki; 
a Marinoni rotácziós gép 50.000 ív nyomására képesít egy óra alatt, még pedig 
hét színben. Vannak amerikai könyvkötőgépek, melyek segélyével naponkint 
20.000 kötetet láthatunk el vászon- vagy papirfödéllel. Ily segítőeszközök 
mellett nem túlzás szerzők állítása, hogy tíz szedő s öt gépmester naponkint 
annyi munkát végez most, a mennyire a középkori klastromokban 300.000 író- 
diák sem lett volna képes ! 

A nagy nemzeti könyvtáraknak, melyek az egyre nagyobb arányokat 
öltő tevékenység gyümölcseinek elraktározására hivatvák, közbenjáró köze- 
gekre lesz előbb-utóbb szükségük, melyek a raktárt használni kívánókat 
kalauzolják, útbaigazítsák. 

Ez a közeg az okmányoló hivatal (office de documentation) volna, 
mely egy-egy tárgy egész irodalmát közvetítse az érdeklődőnek. 

E hivatal, mely univerzális jellegre törekednék, Bnixellesben már léte- 
sült, végczéljául az egyetemes könyvészeti jegyzék elkészítését tűzte ki, az 
Összes nemzetek Összeműködésével. Az összcműködcs kivitelére szerzők a 
különböző államok közt egy olyan nemzetközi szövetség alakítását ajánlják, 
a minők már is létesültek pl. a szerzői jug védelmére, vagy a vasúti szállí- 
tásra. S a szövet.ségbe ne csupán az államok kój)VÍseloi. hanem az egyes 
tudományos intézetek, egyesületek s szerzők is beléphessenek. 

Az eist) nap délutánján a vendé«;ok a bruxeliesi bibliográíiai intézet 
berendezését s anyagát tekintették me«r ngyancsak La Fontaine és Ofh't 
magyarázatai kíséretében. 



388 Vegyes közlemények 

A második nap délelőttjén az egyes nemzetek vagy intézetek kiküldöttei 
számoltak be a bibliográfia terén kifejtett munkásságukról: így Field a 
zürichi Concilium bibliographicum-ról, Sé'>ert a párisi Bureau bibliographique- 
ról; De Poller a fényképészeti dokumentálás nemzetközi intézetéről, Naetebut 
a porosz könyvtárak összesített jegyzékéről slb. A délutáni ülés a dokumen- 
tálásra alakítandó nemzetközi szövetség tervezetét tárgyalta, melyet a belga 
kormány a maga részéről elfogadott s a többi nemzetek elé fog tcrjeszteai. 

A tervezetre vonatkozó határozati javaslat szövege a következő: 

»Tekintve, hogy módunkban áll a bibliográfiát s dokumentálást nemzet- 
közi mód- és rendszerekkel rendezni; tokintve, hogy e czélból már nemzeti 
intézetek alakíthatók, vagy már létezők fejleszthetők s hogy e hivatalok közt 
állandó s nemzetközi összeköttetések létesíthetők ; tekintve továbbá, hog>- a 
kiadványok s okmányok csereviszonyát fejleszteni kell: 

az értekezlet fölhívja a belga kormány figyelmét a nemzetközi biblio- 
gráfiai intézet által kidolgozott tervezetre egy »Nemzetközi bibliográfiai s 
okmányoló szövetség« alakítása érdekében: s azon óhaját fejezi ki, hogy a 
belga kormány a kezdeményezést magára véve, terjeszsze e tervet a többi 
kormányok elé.« 

A határozati javaslat egyhangú elfogadása után az értekezlet meg- 
alakította a nemzetközi bibliográfiai és okmányoló kongresszus védnökségét, 
melynek elnökévé közfelkiáltással Andrew Camegie-i választotta meg. 2' 

Vrameoz Antal Króniká-ja. Vramecz Antal zágrábi kanonoktól 
két szlovén (= mai zágráb-varasdmegyoi kaj-horvát nyelv) nyelvű nyomtat- 
vány maradt ránk. Mindkettő Manlius János nyonitatí'>jáb(*)l került ki. Az egyik 
műnek »Poslilla« a czíme (lásd részletesen M. Könyvszemle 1906. 286. l.}. 
E mű Varasdon jelent meg 1586-ban s a horvát szakirodalomnak eddig "t 
példányról van tudomása (v. ö. Klair lejjebb említendő művét XLVl. lapon). 
Ez öt példány közül az egyiket a gyöngyösi forencziek könyvtára őrzi. Nekünk 
tudomásunk van egy hatodikról is. A pécsi p'lspöki könyvtárban a katalógus 
szerint szintén van egy »Postilla«, de oltléteni alkalmával nem tudták elő- 
adni. — Vramecz másik műve a »Krónika vezda znovich zpravliena . . . . 
Stampanc v Lublano po Juane Manlius, leto M. D. LXXVIII.« Ebből a mùbôl 
eddig csak két példány ismeretes, egy teljes Laibacliban és egy csonka 
Zágrábban. A laibachi példányból adta ki Vramecz c művét Klaic Vjekoslav 
a záLTábi akadémia »Moiiumenta< volum. XXXI. Scriplores V. kötetében. 
A kiadáshoz 52 lapon terjedelmes bevezetést írt TVamfc^-ről, sok becses üj 
adattal. E bevezetésben azonban sajnosán nélkülözzük annak kimutatását 
hogyan viszonylik Vramecz a korabeli inagyar kmnika-írúkhoz. eh. 

Modern könyvtári vasallványok. Szinte egyidejűleg két modern 
vasállvány-rendszerrol szóló prospektus érkezeit s/erkeszloségünkhöz, melyekre 
ezennel felliívjuk olvascunk figyelmét. Az egyik a strasshurgi Lipman-féle 
ren(l>/.ert mulatja be a legkülönfélébb alkalmazásban, a magánember szerény 
kunyve.spohvúlól az épít«^ndö berlini királyi könyvtár gigászi raktáráig. E rend- 
^zernek. mely Xémelor.szá;^ban szinte kíizkedveltségnek örvend, szerkezete a 
küvetke/(). A tulajdonképpeni állványt hurnyolt fogasrudakkal ellátott vav 



Vegyes közlemények 389 

oszlopok alkotják, melyek alsó ré*ízéhez egy szélesebb, egyúttal hágcsóul szol- 
gáló betét van szilárdan odaerősítve. A régimódi faállványok tömör hátlapját 
itt vertikális vasplé h lemezek helyettesítik, melyek sajátos szerkezetükkel egy- 
úttal arra is szolgálnak, hogy támpontot nyújtsanak a mozgó polczbetéteknek 
s fokozzák íizok könnyű elmozdítását. Szabadon álló állványoknál egy-egy 
oszlop négy fogazott vasrúddal van ellátva s ekként minden oszlop négy 
irányban felhasználható. Az oszlopok egyúttal a rakta remelelek súlyának 
hordozására is felhasználhatók, ami az épílkezési költségeknél tetemes meg- 
takarítással jár. A Lipman- rendszerű raktáraknál ugyanis ekként nemcsak a 
külfalak vastagsága csökkenthető, hanem az által, hogy az egyes könyv- 
emeleteket az eddigi vastag boltozatok helyett az állvány vaskereteibe illesztett 
födémszerkezetekkel pótolják, az épület magassága is redukálódik. A strassburgi 
könyvpolczgyár nemcsak szabadon álló egy- és kétoldalú vasállványokat, de 
üveges, ía- vagy vasszekrényeket, továbbá gördülő redőnyökkel lezárható tűz- 
mentes szekrényeket is készít Lipman rendszere felhasználásával. Ez utóbbiak 
kéziratok s becses nyomtatványok megőrzésére, az üveges szekrények pedig 
kiállítási czélokra alkalmasak. Ugyancsak a strassburgi gyár állítja elő a 
dr. Franke és dr. Moladorf által szerkeszteít czédulakatalógus-tartályokat s az 
elhelyezésükre szolgáló rekesztékeket is, valamint a térképek elhelyezésére 
szolgáló szabadalmazott szekrényeket. 

Kevésbé sokoldalú munkásságról szól a Schlick-gyár prospektusa, mely 
dr. Erdélyi Pálnak, a kolozsvári tudományegyetem könyvtárigazgatójának 
szabadalmazott könyvállvány- rend szerét ismerteti. K rendszer a Lipman-féle 
s a Wenker-féle rendszerek önálló s praktikus kombinácziójából áll, melynek 
részletes leírása a prospektus szerint a következő: 

A szétszedhető vasállvány két vagy több egymástól körülbelül l'O 
méternyi távolságban felállított fogazott oszlopból s az ezek között feljebb 
vagy lejebb helyezhető polczokból áll. 

Az említett oszlopok mindegyike 4 darab öss/oszegecselt fogazott szög- 
vasból készül és alul a padlóhoz, felül pedig a födém tarlóhoz van erősítve. 

A polczok 2 — 2 oldallemezböl és az ezeket összekíHő bádoglemezfenék- 
ből állanak. Az oldal lemezekre fent egy csap van ráerősítve, a mely csap 
beleillik az oszlopok fogazatába. Minden polcz két ilyen c>ap segélyével függ 
az oszlopokon s önsúlyánál fogva az oszlop sarokvasának rövidebb szárához 
támaszkodik. Ha egy polcznak fel- vagy lefelé val«'» atlii'lyezese szükséges, úgy 
azt alul kell megfogni és kissé kifelé iiúzni. miáltal az a foL'ak közül könnye- 
dén kiemelkedik s akkor a tetszés szerinti helyié heállíthatí). 

A kis csapok szívós sárgarézből készülnek, a vaiîoszlopok a rozsdá- 
sodás ellen rézzel vagy sárgarézzel galvanizállatnak, az oldallerin'Zí»k pedig 
háromszoros olajfestéssel láttatnak el. 

A fenék vékony bádoglemez, moly inindkót hosszolilalí'in lefelé van 
behengerelve, miáltal merölopes vastagsá;.M k<»riilbelül 1 czenliméter. A fenék- 
lemezek hordképessépe — csekély súlyuk daczára — ezáltal nai'vobli mint 8 cm 
vastag fadeszkáé. E fenékh'mezek mindkiH vraílkön az oldallemezek m<TŐ- 
Icgesen áthajtott részérc vannak rátolva és a behengerelt ré.^z«'k állal tartva. 



390 Vegyes közlemények 

A kvart- és folio-könyvek számára az oldallemezekre egymás mögé 
helyezett kettős fenéklemezek lesznek rátolva, úgy hogy a hordképesség a 
vastagság növelése nélkül kétszeres lesz. Szükség esetén a polczok fafenékkel 
is készíthetők. 

Minden oszlop négy-négy polcz tartására szolgál, minthogy ugyanazon 
oszlopra jobbról és balról, elülrol és hátulról is akaszthatók lie a polczok. 

Egyik előnye ezen könyvtári állvány-szerkezetnek az is, hog^' az 
oszlopok kis térfogatuknál fogva csak igen kis felületeket nyújtanak a por 
lerakódására, azonkívül a kettős oszlopok alkalmazása esetén az egymás 
mögötti polczok oly közel érnek egymáshoz, hogy ezáltal az igénybe vett tér 
a minimumra redukálódik. 

Másik előnye ezen szerkezetnek még, hogy a polczok a rajtuk lévő 
kötetekkel együtt igen könnyen kiemelhetők, ennélfogva a könyvek le(K)- 
rolása alkalmával egyáltalában szükségtelen a köteteket egyenkint levenni, 
hanem azok a poiczokkal együtt kiemelhetők és leporolhatok, mely körülmény 
nagyobb könyvtáraknál nagy munkamegtakarítást jelent. 

Minthogy a könyvtár-állvány egészen vasból készül, ennélfogva a leg- 
nagyobb mértékben tartós; hogy pedig a könyvek a súrlódás folytán ne kop- 
janak, a polczok felső lapja sima zománcczal vonatik be. 

Miután a polczok a könyvek leszedése nélkül egyetlen személy által 
könnyen 1*8 czentiméternyire feljebb vagy lejebb állíthatók, úgy nemcsak 
mindenkor a legkisebb térközfelesleg használható ki a legalkalmasabban. 
hanem ez idő- és munkamegtakarítással is jár. 

E vasállványzal különösen új könyvtárak raktárrendszerü építkezéseinél 
alkalmazható, a mennyiben a fogazott oszlopok egyszersmind a mennyezetei 
is hordhatják. A közbenső fedémek ily esetbon reczés drótü végből (ca 15 milli- 
méter vastag) készülhetnek és miután az ezeket hordó tartók csak minden 
oszlopnál alkalmaztatnak s szintén + alakú keresztmetszettel bírnak, ezek 
magassága a könyvpolczok elhelyezésénél helyet nem von el. 

A fonéklenioznek csupán 1 czentiméter vastagságánál fogva minden 
egyes polcznál a fapolczokkal szemben IV« — 2 czentiméter, tehát minden fél- 
emeletnél mintegy 10— l^ czentiméter magasságot takarítunk meg; 23 méter 
magíis félonieleieket felvéve, 3 czentiméter erős fapolczok esetében 7 pola 
helyezhető el s így a vaspolczok esetében 7x2=14 czentiméter a megtaka- 
rítás, vagyis a félemelotek magassága az utóbbi esetben 216 méter. A magas- 
sági iiK'gtakarílás tehát ()^/„. 

A magasságok bármely más rendszernél el nem ért ilyetén kihaszná- 
lása új k()nyvüirípílkozéseknél jelentékeny építési köl