Skip to main content

Full text of "Magyarország bányászatának kritikai története"

See other formats 


MAGYAEORSZÁG 

bá:í^yá8zatá]^ak 

KRITIKAI  TÖRTÉNETE. 


h        5       •'"^/■"•i     'A 


M  AGYAR(3RS  ZÁG 


BÁNYÁSZATÁNAK 


KEITIKAI  TÖKTÉNETE. 


WENZEL  GUSZTÁV. 


'c^y'' — it 


11 

l 


könyvtárábof 


''  ■ 


BUDAPEST,  1880. 


A  M.  TUD.  AKADÉMIA  KÖNYVKIADÓ-HIVATALA 

Az  Akadémia  ('■íjiilctébűn. 


TN 

/<7 


W4- 


ELŐSZÓ. 


A  Magyar  Tudományos  Akadémia  történelmi  bi- 
zottságának megállapodásához  képest,  a  jelen  munká- 
nak k  e  1 1  (")  s  feladata  van  :  liogy  t.  i.  M  a  g  y  a  r  o  r- 
szág  bányászatának  történetét,  közvetle- 
nül a  meglévő  kútfői  adatok  alapján,  aránylag  rövid 
áttekintésben  nyújtsa;  s  hogy  ezzel  összefüggőleg 
egyszersmind  ezen  történetnek  nevezete- 
sebb kútfőit  egy  általános  gyüjteménynyé  fog- 
lalja egybe. 

A  mi  a  hazai  bányászat  történetének  érdekében 
irodalmunkban  eddig  történt,  az  nemcsak  magában 
véve  vajmi  kevés,  hanem  —  s  ez  mindig  a  föhiány 
volt  —  országos  álláspontra  sem  emelkedett  soha. 
Ehhez  képest  az  ország  egyes  vidékeinek,  p.  o.  az  u. 
n.  alsó-magyarországi  bányavidéknek,  Erdélynek  stb. 
bányatörténete,  szaktudósaink  szorgalmas  figyelmé- 
ben részesült  ugyan ;  de  e  mellett  az  ország  általá- 
nos bányatörténetének  készítésére,  az  első  kezdemé- 
nyezések sem  történtek  még.  Pedig  Magyarország 
bányászatának  —  egybe  véve  —  mind  gazdasági  és 
technikai,  mind  történehni  érdekei  oly  fontosak,  hogy 
ezek  tekintetéből  a  hazai  bányászat  múltjának  álta- 


IV 

láuos  szempontok  szerinti  tanulmányozása  nagyon 
is  okadatoltnak  mutatkozik. 

S  ez  alapterv  szerint  készült  a  jelen  munka. 

Különben  egy  ily  tág  alapra  fektetett  tudomá- 
nyos munkának,  lia  tárgyát  kimerítőleg  akarja  fejte- 
getni, a  dolog  természeténél  fogva  terjedelmesnek  is 
kellene  lenni.  Meg  lévén  mindazonáltal  itt  annak 
köre  szűkre  szabva,  ez  magyarázza  meg  azt,  hogy  a 
munka  tárgyában  sok  megszorítást  kellett  alkal- 
mazni. Kellőleg  kifejteni  csak  a  főirányokat  lehetett; 
a  részletekben  pedig  a  legszükségesebben  tűi  terjesz- 
kedni nem  igen  volt  lehetséges. 

Midőn  pedig  e  mellett  történetirodalmi  előzmé- 
nyeink azt  is  magokkal  hozzák,  hogy  kellőleg  kifej- 
tett elővizsgálatokra  csak  ritkán,  és  mintegy  csak 
kivételképen  lehetett  támaszkodni,  s  hogy  ennek 
folytán  minden  egyes  fejtegetésemet  közvetlenül  kút- 
fői adatokra  kellett  visszavezetni :  a  munkának  súly- 
pontja is  közvetlenül  a  meglévő  liányászati  és  törté- 
nelmi kútfői  apparátusba  lett  fektetve;  maga  a 
munka  pedig  formailag  a  kritikai  történelem 
fogalma  alá  esik. 

A  munka  eredeti  terve  szerint,  melyet  boldo- 
gult barátom  T  o  1  d  y  F  e  r  e  n  c  z,  már  vagy  nyolcz 
év  előtt  hozott  indítványba,  mindenek  előtt  a  hazai 
bányatörténet  minél  teljesebb  kútfői  gyűjteményének 
készítéséről  kellett  volna  gondoskodni,  S  ilyen  gyűj- 
teménynek két  kötetből  kellett  volna  állani,  azon 
rendeltetéssel,  hogy  »A  hazai  bányászat  tör- 
ténelmi emlékei  «-nek  vagyis  >.Codex  rei 
m  e  t  a  1 1  i  c  a  e  R  e  jx  n  i  lí  u  n  ö-  a  r  i  a  e «-nek  czime 
alatt,  az  okmánytárak  módjára,  és  a  szükséges  kriti- 


V 


kai  jegyzetekkel  ellátva,  a  magyarországi  bányászat 
teljes  törtéuetéiiek  a  kellő  tudományos  alapot  nyújtsa, 
s  igy  a  hazai  bányászatnak  fényes  múltját  világtör- 
téneti jelentőségéhez  képest  tüntesse  fel.  E  terv 
azonban  utóbb  megváltoztatva  levén,  a  gyűjtemény- 
nek is  más  irányban  kellett  készülni. 

A  jelenleg  itt  zsinórmértékül  szolgáló  terv  sze- 
rint a  munka  » Okmány i  Függelék « -ében  tüzetesen 
csak  oly  kútfőket  közlök,  melyek  magokban  véve 
nevezetesebbek,  és  melyek  (líunyadi  János  két  rövid, 
Kőrösbányára  vonatkozó  okmányának  kivételével) 
még  közzétéve  nincsenek.  Az  okmányi  függelék  te- 
hát teljes  szövegök  szerint  csak  még  kiadatlan  emlé- 
keket foglal  magában ;  a  minek  folytán  ennek  jelen 
alakjában  tudományos  és  irodalmi  becse  leginkább 
abban  áll,  hogy  —  mig  egyrészről  a  kútfői  adatok- 
nak nagy  számát  ismerteti  meg,  melyek  eddig  figyel- 
men kivül  maradtak;  —  másrészről  tájékoztatást 
nyújt  a  búvárok  számára,  mely  a  levéltárak  rejtekei- 
ben netalán  még  ismeretlenül  és  használatlanul  he- 
verő ide  tartozó  kútfői  adatok  keresésére,  gyűjtésére 
és  hasznosítására  nézve  adjon  útbaigazítást.  S  név- 
szerint  Felső-Magyarország,  valamint  hazánk  keleti 
és  déli  részei  bányászatának  tekintetében  nem  lehet 
eléggé  hangsúlyoznunk  azt,  hogy  mi  nagy  szolgála- 
tot tennének  búváraink  a  hazai  tudományosság  érde- 
kében, ha  uj  adatok  fölfedezése  és  közzététele  által 
bányatörténetünk  ezen ,  még  nagy  homályban  lévő 
részének  ismeretét  is  előmozdítanák.  Általán  véve 
például,  és  különös  elismeréssel  fölemlítem  a  Zichy 
okmánytár  IV.  kötetét,  mely  (37.  1.)  a  rudabányai 
bányászatra,  s  a  Hazai  Okmánytár  VII.  kötetét,  mely 


VI 

(156.  1.)  árpádkori  bányatörténetünkre  vonatkozó 
érdekes  okmányokat  közöl.  Bárha  e  példát  mások  is 
követnék.  A  jelen  sorok  írójának  is  csak  legújabban 
sikerűit  az  I.  Ferdinánd  és  a  Fuggerek  közt  a  besz- 
terczebányai  rézbányászat  és  rézvállalat  tárgyában 
1541.  kötött,  liazai  bányatörténetünkben  főfontosságú 
liaszonbérlési  szerződés  teljes  szövegét  megtalálni, 
melyet  az  okmányi  függelékhez  még  pótlékképen 
atoltam.  Énnek  tartalmához  képest  a  munka  92.  §  át 
bővebben  lehet  még  kifejteni.  8  ez  alkalommal  Dobel 
Frigyesnek  egy  legújabb  értekezését  is  kiemelhetjük, 
mely  a  Fuggereknek  a  magyarországi  bányászat  kö- 
rüli működését  ezen  család  levéltárának  adatai  sze- 
rint tüzetesen  fejtegeti  (a  »Zeitschrift  des  histori- 
schen  Vereins  für  Schwaben  und  Neuburg«  utolsó 
kötetében.). 

Budapesten,  1880.  augusztus  hó  2-án. 


Wenzel  Gusztáv. 


TARTALOM. 


BEVEZETÉS. 


Lap 


1.  §.  Altalános  tájékoztatásul.  —  2.  §.  Hazáuk  ierüle- 
téu  a  bányászat  legrégibb  kezdeményezései.^  3.§.  A  római 
kor  bányászatának  emléke.  —  4.  §.  A  bányászat  Magyaror- 
szág területén,  a  római  birodalom  elenyésztétöl  a  magyar 
lionalapításig.  —  5.  §.  A  magyarországi  bányászat  történe- 
tének általános  áttekintése 1  —  16 

ELSŐ  KORSZAK. 

A  honalapítás  tói  az  általános    bánya  szabadság 
megalapításáig.  (1 523.) 

A)  ÁLTALÁNOS  IRÁNYLATOK. 

6.  §.  A  honfoglalás  és  a  hazai  bányászat.  —  7.  §.  A 
magyar  honalapítás.  —  8.  §.  A  hazai  bányászat  általán  véve 
az  Árpád-királyok  korában.  —  9.  §.  Magyarország  bányá- 
szatára vonatkozó  első  tudósítások.  —  1 0.  §.  A  hazai  bá- 
nyaraívelésnek  hármas  eredeti  módja.  —  H.  §•  1.  Bányate- 
telepek  és  azoknak  bánj'ászata.  —  12-  §.  2.  Bányavárosok. 
—  13.  §.  3.  Egyes  földesurak  bányajogosítványai.  —  14.  §. 
Magyarország  bányászata  az  Anjou  királyok  uralkodásá- 
tól  1523-ig 16  —  31 

B)  A  BÁNYATÖRTÉNET  RÉSZLETEL 

15.  §.  Az  ország  területének  felosztása  a  bányászat 
tekintetében 31 

I.  Alsó-Magyarország.  —  16.  §  Tájékozta- 
tásul. —  17.  18.  §§.  1.  Selmeczbánya  és  környéke.  —  19.  §.  2. 
Bakabánya  és  8.  Bélabánya.  —  20.  és  21.  §§.  4.  Körmöcz- 
bánja.  —  22.  §.  5.  Újbánya.  —  23.  §.  6.  Beszterczebánya  és 
környéke  (Urvö]gy,Ohegy.) —  24.  §.  7.  Libetbánya.  —  25.  §. 

A  hét  alsó-magyarországi  bányaváros  szövetsége         .     .     .  32  —  65 

II.  A  Duna  bal  oldalán  lévő  egyéb  bá- 
nyahelységek és  bányavidékek.  —  26.  §. 
Általában.  —  27.  §.  Breznóbánya.  —  28.  §.  Hont-,  nógrád- 
és  zólyommegyei  bányászat.  —  29.  §.  Bocza  és  a  líptóme- 
gyei  bányászat.  —  30.  §.  Nyitramegyei  bányászat.  —  31.  §. 

A  Szeut-Gyögyi  grófok  bányajogosítványa    ..,.,.  65  —  72 

III.  Bányászat  az  ország  Dunántúli 
részeiben.  —  32,  §.  Általában        72  —  74 


VI 


Lap 


IV.  F  e  1  s  ö  -  M  a  g  y  a  r  o  r  s  z  á  g.  —  33.  §.  A  felső- 
magyarországi  bányavidék  területe.  —  34.  §.  Szepes-  és  Gö- 
mörmegyék  bányavidékei.  —  35.  1.  Gülniczbánya.  —  36. 
37.  §§.  2.  Szomolnokbánya,  Lassupatak.  —  38.  §.  3.  Euda- 
báuya  —  39.  §.  4.  Jászó.  —  40.  §.  5.  Telkibánya.  —  41.  §. 
6.  Eozsnyóbánj-a.  —  42.  §.  7.  Igló.  —  43.  §.  A  hét  felső- 
magyarországi  bán3'aváros  közönsége.  —  44.  §.  A  többi 
felső-magyarországi  báuyaurak  és  bányaliel3'ségek.  —  1.  Sze- 
pesmeg3'ében.  —  45.  §.  2.  Gümör-  és  Kis-Hontmegyébeu.  — 
46.§.Dobsina  —  47.  §.  3.  Sáros-,  Aba-Uj  és  Zemplénmegyék- 
nek bányászata.  —  48.  §.  4.  A  Mátra  hegysége      ....  75  —  108 

V.  Azország  éjszak-keleti  részeiben. 
—  49.  §.  Tájékoztatásul.  —  50.  §.  1.  Szatmármegyéhen.  — 
51.  §.  Nagy -Bánya.  —  52.  §.  Felső-Bánya.  —  53.  §.  Kapuik- 
bánya és  Szatmármegye  egyéb  bányahelységei.  —  54.  §.  2. 
Máramaros- és  3.  Beregmegyében 109  — 118 

VI.  B  i  h  a  r-  O  r  o  d-  é  s  Z  a  r  á  n  d  m  egyé  k  e  g  3'- 
k  o  r  i  b  á  n  3'  a  m  i  V  e  1  é  s  e.  —  55.  §.  1.  Biharmeg3'ébeu, 
Rézbánya.  —  56.  §.  2.  Orod-  és  Zarándmegy ékben.  —  57.  §. 
Körosbáuya 118  — 123 

VII.  Krassó-  ésSzörény  megyék  bányá- 
szata.   —    5í?.   §,   Krassómegyében.  — 59.  §   Szörényme- 

gyében 123  —  124 

VIII.  Erdély  bányászata.  —  60.  §.  1 .  Az  u. 
n.  erdélyi  aran3vidék  a  Maros  és  Aran3'os  folyók  közt.  — 
61.  §.  Abrudl)ánya.  —  62.  §.  Zalathna.  —  63.  a)  §.  Oífenbá- 
nya.  —    63.  b)  §.  2.  Toroczkó.    —    64.  §.  3.  Eadna  (Rodna). 

65.  §.  4.  Erdéhnek  eg3'éb  báuyahelyei 124 — 136 

IX.  M  a  g  3'  a  r  o  r  s  z  á  g  n  a  k  előbb  u.  n.  kap- 
csolt részei,  vagyis  Horvátország  és  S  z  1  a- 
vonia  bányászata.  —  66.  §.  Altalábau.  —  67.  §. 
Földbirtokosok,  kik  egyszersmind  bányajogosítváu3-ok  bir- 
tokában voltak      136 — 138 

X.  A  m  a  g  y  a  r  szentkorona  e  g  y  k  o  r  i  k  ü  1- 
or  szagai  b  á  n  3' á  s  z  a  t  a.    —   68.  §.   Szerbia.    —  69.  §. 

Bosznia.  —  70.  §.  Havasalföld  és  Moldva 138  —  143 

A  v  a  s-  é  s  s  ó  b  á  n  y  á  s  z  a  t.  —  71.  §.  A  vasbá- 
U3'ászat.  —  72.  §.  A  sóbányászat 143     151 

EKEDMÉN  YEK. 

73.  §.  A  inagyarországi  bányászat  technikai  fejlett- 
sége. —  74.  §.  A  magyarországi  báuyaterméu3-ek  a  XIV.  és 
XV.  századi  világkereskedelemben.  —  75.  §.  A  mng3'aror- 
szági  bányászat  emelkedése  a  XV.  században  —  76.  §.  1.  A 
királynék  mint  magyarországi  bányáknak  és  bányavidékek- 
nek birtokosai.  —  77.  §.  2.  A  Csáktorn3'ai  Eruust  család  bá- 
nyászati nevezetessége.  —  78.  §.  3.  Thurzó  János  és  csa- 
ládja. —  79.  §.  4.  A  Fuggerek  mint  mag3'arországi  bánya- 
vállakozók.  —  80.  §.  Bányászélet  ét  bányászati  szellem.  — 
81.  §.  Bányaszabadság.  —  82.  §.  A  hazai  bányajog.  —  83.  §. 
A  régi  selmeczi  bányajog.  —  84.  §.  A  régi  körmöczi  bánya- 
jog. —  85.  §.  A  fel.sü-ma2;yarországi  bányavárosok,  uévsze- 
szerint  Göluiczbiinya  régi  bányajoga.  —  86.  iJ.  Bányajng  az 
oi-szág  egyéb  bányavidékein 151  — 180 


MÁSODIK  KORSZAK. 


VII 

Lap 


Az    általános     b  á  u  y  a  s  z  n,  b  a  d  s  á  g     m  e  g  á  1 1  a  p  i  t  á  s  á  t  ó  1 
(1523)  Mária  Terézia  uralkodásáig. 

87.  §.  E  korszak  általános  áttekintése 180  — 181 

I.  M  á  r  i  a  ö  z  v  e  g  y  k  i  r  á  1  y  n  é  m  i  u  t  a  z  a  1  s  ó- 
magyarországi  bányavidék  birtokosa.  — 
88.  §.  Mária  királyné  —  89.  §.  Az  alsó-magyarországi  bá- 
nyák mívelése  Mária  királyné  korában.  —  90.  §.  Az  alsó- 
magyarországi  bányászat  igazgatása  Mária  királyné  korá- 
ban.  —    91.  §.  Egyezség   Mária    királyné  és  I.  Ferdinánd 

közt   1548.     ' ' 182  —  188 

II.  A  F  u  g  g  e  r  e  k  m  i  n  t  a  b  e  s  z  t  e  r  c  z  e  b  á- 
nyai  rézbányászat  haszonbérlői.  —  92.§.A 
beszterczebányai  rézvállalat  (Kui^ferliandel)  a  Fuggerek  ke- 
zelése alatt       188  —  193 

III.  I.  F  e  r  d  i  n  a  n  d  a  z  a  k  k  (j  r  i  M  a  g  y  a  r  o  r- 
szág  összes  bányászatának  birtokában.  — 
9  3.  §.  I.  Ferdinánd  és  az  154  8-iki  országgyűlés  —  94.  §.  Egy 
királyi  országos  bányarendtartás  megállapítását  előkészítő 
tárgj'alások.  —  95.  §.  A  miksai  bányarendtartás  (Maximili- 
anische  Bergordnuug)  1.  keletkezése.  —  96. §.  2.  Jellemzése. 
—  97.  §.  Az  alsó-magyarországi  bányavárosok  és  bányásza- 
tuk 1548.  után.  —  98.  §.  A  XVIII.  század  kedvezőbb  fordu- 
latának előzményei.  —  99.  >?.  Bocza  és  más  szomszéd  he- 
lyek bányászata.  —  100.  és  101.  §§.  A  felső-magyarországi 
bányászat  a  XVI.  században    —    102.   §.   Ezen  idő  speciális 

királyi  báuyaadományozásai.  —  103.  §.  Sóvár  sóbányászata.  193  —  224 

IV.  E  r  d  é  1  y  k  ü  1  ö  n  V  á  1  á  s  á  n  a  k  b  e  f  o  1  y  á  s  a 
Magyarország  keleti  részcinek  bányásza- 
tára.  —    104.  §.  Álláspontunk •     .     .  224— '225 

Erdély  bányászata.  —  105.  §.  1.  Bethlen  Gábor  feje- 
delem előtti  időben.  —  106.  §.  2.  Bethlen  Gábornak  a  fém- 
bányászatra  vonatkozó  intézkedései  —  107  §.  3.  Az  erdélyi 
bányászat  Bethlen    Gábor   uralkodása   után 225  —  229 

Magyarország  keleti  részeinek  bányászata.  —  108.  §. 
1.  Nagy-Bánya  és  környéke.  —  109.  §.  2.  Felsőbánya  és 
Kapnik-Bánya.  —  110.  §•  A  Máramaros-megyei   bányászat.         229  —  240 

113.  Bányászat  a  társországokban.     .  240  —  242 

114.  §.  Bányászat  Szerbiában  és  K  i  s- 
Havasal  f  öld  ön    1718-1739 242—243 

115.  §.  Bánya  jogi  iránylatok 243  —  245 


HÁllMABIK  KORSZÁK. 

Mária  Terézia    uralkodásától   (1741  —  1780.)  napjainkig. 

1 16.  Álláspontunk.  —  117.  §.  1.  A  király  bányászati 
főúri  jogának  (Jus  Regale  Minerale)  korszerűbb  rendezése. 
—  118.  §.  2.  Ennek  folytán  a  bánj'aigazgatás  állapota  Mária 
Terézia  és  II.  József  óta.  —  1 19.  §  Az  u.  n.  bánsági  bánya- 
igazgatás. —  120.  §.  3.  A  bányajog  Magyarországon,  a 
XVIII.  században.  —  121.  §.  4.  A  bányajog  újjáalakulását 


VIII 

Lap 

e.ökészitö  mozgalmak.  —  122.  §.  Hazánkban  a  bányaigaz- 
gatás és  bányajognak  újjá  alakulása  —  123.  §.  5.  Tökélete- 
sebb bányászati  és  kohászati  technika.  Selmeczi  bányaaka- 
démia. —  124.  §.  6.  Vasbányászat.  —  125.  §.  7.  Köszéu- 
bányászat.  —  126.  §.  8.  A  bányatechnikának  uj  vívmányai. 
II.    Józef-altárna. 245—266 

OKMANYI  FÜGGELÉK. 

I.  A  régi  selmeczbányai  bányászatra  vonatkozó  né- 

háuy   okmány 267  —  272 

II.  A   régi  körmöczbányai  bányászatra  vonatkozó 

néhány  okmány 272  —  291 

III.  Okmányi   adatok  a  Dunavidék   bányászatának 
történetéhez.     .     .     ; 291—324 

IV.  A   felső-magyarországi  bányászatra   vonatkozó 
okmányok. 324  —  372 

V.  Okmányok  a  Tiszamellek  bányászatának   törté- 
netéhez   373  —  400 

VI.  Nagy-Bánya,  Felsö-Bánya  és  Kapnikbáuya.  .     .         400  —  420 
VII.   Az    ország   éjszak-keleti    részeinek    bám'ászati 

történetéhez.          426  —  431 

VILI.    Az    ország    dél-keleti    részeinek    bányászati 

történetéhez 431 — 434 

IX.  Erdély  bányászatának  történetéhez 434  —  439 

X.    A   társországok    XVI.    századi    bányászatának 

emléke .  439 

Pótlék        440  —  446 


BEVEZETÉS. 

1.  §.  Altalános  tájékoztatásul . 
I.  Az  isteni  gondviselés  Magyarország  hegyeit  völgyeit  az 
ásványviláguak  csaknem  minden  kincsével  gazdagon  áldotta 
meg.  A  Kárpátok  azon  össztömörülő  hegycsoportjai  ugyanis, 
melyek  Dévénytől  kezdve  folytonos  lánczolatbanj  és  különféle 
név  alatt,  haza  nk  két  nagy  síkságát  mellékmedenczeivel  együtt 
tágivü  félkörképen  körülveszik,  s  számos  előhegyeikkel  a  Duna- 
és  Tisza  felé  leereszkednek,  míg  Moldova  és  Orsova  közt  a 
Dunán  át  a  Balkán  hegysorával  érintkezve,  a  Klissura  nagy- 
szerű folyamkapunál  végződnek,  —  ősidőktől  fogva  napjainkig 
szakadatlanul  az  európai  bányászatnak  egyik  legnevezetesebb 
mttterületét  képezik.  S  úgy  szintén  az  Alp-havasoknak  keleti 
része  is,  mely  hazánk  Duuán-túli  vidékének  több  pontján,  s 
névszerint  Haimburgnál  és  Esztergom-Vissegrádnál  a  Kárpá- 
tok előhegyei-ig  terjed,  s  másfelöl  szintén  a  Balkánnal  függ 
össze,  —  nem  csekély  számú  helyen  nyitottak,  és  nyitnak  még 
jelenleg  is  tért  a  bányamívelés  számára. 

A  jelen  munkának  feladata  az,  hogy  a  meglévő  hiteles 
tudósitások  és  adatok  alapján,  történelmi  vizsgálódások  utján, 
azon  eredményeket  foglalja  össze  és  tüntesse  fel,  melyekkel  a 
hazai  bányaipar  az  itt  jelzett  területen  Magyarország,  fennál- 
lása óta,  századok  hosszú  során  át  dicsekedhetik. 

II.  Itteni  fejtegetéseimnek  ehhez  képest  két  uralkodó 
szempontja  van,  melyeknek  egyike  általános  európai,  másika 
pedig  különösen  magyar-hazai.  Az  előbbi  Magyarország  há- 
ny aiparát  azon  conjuncturák  szerint  veszi  szemügyre,  melyek 
időről  időre  a  közte  és  az  általános  európai  bányaipar  közt 
fennállt    és    fennálló    összeköttetésnek   következményei.    Az 

MAGYARORSZ.    BÁXYÁSZ.   KRIT.    TÖRT.  1, 


2  WENZEL    C4ÜSZTAV. 

utóbbi  közvetlenül  azon  jelenségeket  és  eredményeket  vizsgálja, 
melyeknél  fogva  bányászatunk  a  haza  társadalmi  és  gazdasági 
életében  nevezetes.  E  szemjíontok  egyikét  sem  szabad  tekin- 
teten kivül  hagynunk ;  de  a  fősúlyt  mégis  az  utóbbiba  kell  fek- 
tetnünk. 

III.  Látjuk  azonkívül,  hogy  sajátságos  czélpontjainknál 
fosva,  itt  szoros  értelemben  történelmi  feladatunk  van.  A  bá- 
nyászati  technika  nem  magában  véve,  hanem  csak  annyiban 
veendő  szemügyre,  a  mennyiben  szintén  történelmi  tényt  képez. 
Történelminek  pedig  feladatunkat  azon  értelemben  nevezzük 
mert  a  hazai  bányászat  története  országunk  történetének 
része ;  mely  azonban  más,  e  tárgyban  nevezetesebb  országok 
bányászatának  történetével,  a  bányaérdekek  kölcsönös  solida- 
ritásánál  fogva  több  tekintetben  függ  össze. 

Minthogy  pedig  itt  Magyarország  bányászatának  tör- 
ténetét egészben  véve  fejtegetjük,  s  nem  az  ország  egyik  vagy 
másik ,  avagy  néhány  vidék  külön  bányászatának  történe- 
tét :  álláspontunkra  nézve  még  az  jegyzendő  meg,  hogy  ez  az 
ország  belső  egységének  felel  meg,  melynek  az  egyes  —  akár 
bányászati,  akár  nem  bányászati  —  vidékek  külön  álláspontjai 
alá  vannak  rendelve.  Ennek  folytán  a  hazai  bányászat  érdekei 
is  az  ország,  és  nem  egyes  bányavidékek  érdekeinek  tekinten- 
dők; úgy,  hogy  azon  összeköttetésnél  fogva,  mely  az  ország  egyes 
részeinek  társadalmi  és  gazdasági  érdekei  közt  fennáll,  oly  vidé- 
keknek (p.  0.  Csongrád,  Békés,  Bács-Bodrog  stb.  vármegyék) 
és  városoknak  (p.  o.  Szeged,  Temesvár  stb)  lakosai,  a  hol 
bányák  nincsenek,  a  mennyiben  Magyarország  lakosai,  azokban 
szintúgy  részesek,  mint  a  bányászatilag  nevezetes  vármegyék 
(p.  0.  Bars,  Hont,  Szepes,  Szathmár  stb.  vármegyék),  vagy  a 
tulaj  donképi  bányavárosok  avagy  bányahelységek  lakosai. 
Ez  álláspontnak  fontossága  főleg  akkor  mutatkozik,  midőn 
a  bányászat  külső  kérdéseiről,  p.  o.  az  erdészet,  a  vizi  jog  sza- 
bályozásánál, — -  vagy  a  bányami velők  társadalmi  és  jogi  állá- 
sáról van  szó;  amelyekre  nézve  a  bányászatnak  támogatása 
és  előmozdítása  a  haza  minden  lakosát  egyaránt  érdekli. 

IV.  Különben  fejtegetésünknek  jelentősége  az  által  is 
iudokoltatik,  hogy  hazánk  bányaipara  nem  csak  jelenleg  igen 
fontos  az  ország  gazdasági  életél)eii ;  hanem  hogy  a  magyar- 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.  3 

országi  bányászat,  a  múltra  nézve  is  okszerű  fejlettsége  nem 
kevesbbé,  mint  eredményei  nagyszerűségénél  fogva,  az  európai 
bányászat  történetében  mindig  előkelő  helyet  foglalt  el. 

S  ezzel  összhangzásban  j  országunk  bel  viszonyai  szemt 
pontjából  a  magyar  bányászok  a  honlakosok  közt  azelőt- 
privilegiált  osztályt  képeztek,  és  a  királynak  különös  pártfo- 
gása alatt  álltak.  De,  másrészről,  valamint  nevezetes  kedvez- 
ményekben részesültek,  és  a  haza  felvirágzásából  előnyöket  ők 
is  élveztek,  úgy  akkor,  midőn  a  haza  dolgai  rosszul  foly- 
tak, ők  szintén  semmi  nekikvaló  teljesítéstől,  semmi  áldozattó- 
magokat  meg  nem  vonták,  s  mindig  hasznos  szolgálatokat  tetl 
tek,  nemcsak  az  ásvány  világ  kincseinek  termelése  és  haszno- 
sítása által ,  hanem  más  utón  is;  p.  o.  a  törökök  elleni  háborúk 
alkalmával  a  magyar  seregeknél  műtesteket  képezvén,  s  név- 
szerint  gyakran  mint  aknászok,  sánczok  építésénél,  várak 
ostromlásánál  stb.  a  legfontosabb,  és  nem  ritkán  igen  veszélyes 
teendőket  végezvén. 

E  mellett  még  nagyobbnak  bizonyosodik  a  magyarországi 
bányászat  és  történetének  jelentősége,  ha  azt  általánosabb 
európai  szempontból  tekintjük. 

Mert  a  bányászok  élethivatásának  és  munkakörének 
súlypontja  az  ásványok  földalatti  világá])an  gyökerezvén 
anyagi  és  szellemi  lételök  is  a  föld  felszíne  feletti  társadalom- 
mal közvetlenül  csak  külső,  nem  ritkán  igen  laza  kötelékek 
által  függ  össze ;  a  minek  kettős  értelemben  vannak  neveze  tes 
következései.  Egyrészről  ugyanis  az  országok  történetének  min- 
dennapi eseményei  a  bányászokra  —  főkép  a  középkorban  — 
oly  mély  hatással  nem  birtak,  mint  a  lakosság  más  osztályaira. 
A  mi  pedig  saját  munkásságukat  illeti,  mely  mindenütt  ugyan- 
azon föltételek  alatt  fejtetik  ki,  oly  időben,  mely  a  bányatudo- 
mány elméleti  tökélyével  még  nem  dicsekedhetett,  különféle 
országok  bányászai  tapasztalataikat  és  észleleteiket  kölcsönösen 
egymással  közölni,  és  bizonyos  solidaris  általánosság  szerint 
hasznosítani  igyekeztek ;  s  ennek  különösen  azon  századokban 
volt  nevezetes  hordereje,  melyekben  a  testületi  szellemnek  még 
nagy  gyakorlati  hatása  vala.  Alább  látni  fogjuk,  hogy  e 
conjuncturák  közt  egykor  a  magyarországi  bányászat,  más 
európai  országok  bányászata  mellett,  igen  kitűnő  állással  birt. 

1* 


4  WENZEL    GUSZTÁV. 

V.  S  ezeknek  folytán  még  ki  kell  emelnünk,  liogy  álta- 
lános európai  szempontból  a  magyarországi  Ijányászat  törté- 
netének is  három  korszakát  kell  megkülönböztetni ;  t.  i  az  ó- 
kor,  a  középkor  és  az  újkor  bányászatát,  s  hogy  e  háromnak 
jelentősége  a  magyarországi  bányászat  történetében  is  letük- 
rözödik. 

1.  Az  ó-korban  okszerű  és  sajátságos  szükségletei  sze- 
rint rendezett  bányászatra  még  nem  találunkj  s  a  bányák  rab- 
szolgák és  elitélt  gonosztevők  (ad  metalla  damnati)  által  mí- 
veltettek.  A  bányák  birtokosai  ezek  felett  uri  hatalmat  gya- 
koroltak ;  a  bányászok  pedig  személyes  szabadsággal  nem  bír- 
ván, az  uri  hatalom  korlátlanságánál  fogva  feltétlenül  uraik 
önkényének  voltak  alávetve.  Előkelőbb  állása  legfeljebb  a 
bányák  felügyelőinek ,  és  azoknak  volt,  kik  a  bányászatnál  a 
finomabb  munkát  végezték  (artifices  metallorum).  Ehhez  ké- 
pest a  bányákban  is  a  közönséges  gazdasági  módszer  alkal- 
maztatott, és  mívelésök  a  földbirtoknál  szokásos  mívelési  mód- 
tól lényegesen  nem  különbözött.  Ilyen  volt  az  akkor  hazánk 
területén  folytatott  bányamivelés  is.  S  bármi  nagyszerűek  vol- 
tak is  p.  0.  a  rómaiak  korában  a  dáciai  bányászat  eredményei, 
azért  e  bányászat,  magában  véve,  e  tekintetben  különös  szem- 
pont alá  még  sem  esett.  Ez  oknál  fogva  az  ó-kor  bányásza- 
tának tüzetes  fejtegetésébe  itt  annál  kevesbbé  bocsátkozunk, 
mert  a  fonal,  mely  azt  a  későbbi  idők  bányászatával  összekö- 
tötte volna,  a  népvándorlás  mozgalmai  alatt  teljesen  meg- 
szakadt ;  s  a  magyar  honalapítás  a  IX.  század  végéveibe  esvén, 
a  régibb  állapotokat  különben  is  csak  előzményül  tekint- 
hetnők. 

2.  Az  okszerű  bányászat,  szabad  emberek  által,  mely 
zsinórmértékűi  már  a  bányák  raívelésének  sajátságos  szükség- 
leteit követi,  azon  időben  vette  kezdetét,  a  mikor  az  ó-világ  romba 
dőlt,  s  —  valamint  az  európai  társadalmi  és  államélet  álta- 
lán véve  —  úgy  az  ipar  különféle  ágai  is  egészen  uj  eszmék 
szerint  nyertek  szervezést.  S  ekkor  nyert  uj  alakulást  a  bánya- 
ipar is,  a  szabad  birtokrendezés  és  személyes  szabadság  elvei- 
nek alapúi  vétele  mellett ;  vezetett  pedig  oly  szerencsés  ered- 
ményekhez, hogy  lényeges  elvei  egész  Eiiropáljan  a  XVIII. 
századig  maradtak  érvényben,  s  hogy  a  jelzett  két  főelvet  a 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖBTENETE.  5 

XVI.  században,  a  csaknem  mindenütt  életbelépett  reformok 
is  biven  őrizték  meg.  így  volt  az  hazánkban  is.  Egyébiránt  a 
bányászat  és  az  ásványvilág  tanulmányozása  a  XVI.  században 
vezettetett  vissza  tudományos  elvekre  ;  s  Agricola  (Bauer) 
György  volt  az  első,  ki  a  bányászatról  rendszeres  munkákat 
irt  ^)  ;  melynek  viszonyait  ama  kor  felfogása  szerint,  azon  kivül 
az  óta  több  más  munka  is  kezdte  felvilágosítani. 

3.  Azon  hatalmas  fordulat,  mely  az  európai  emberiség 
szellemi  életében  a  XV.  század  második  fele  óta  beállt,  a  bá- 
nyászatra sem  maradhatott  befolyás  nélkül ;  noha  ide  lassab- 
ban hatott  által,  s  a  polgári  háborúk,  melyek  a  XVI.  század- 
tól kezdve  Francziaországban,  Angliában  és  Németországban, 
s  ugy  szintén  hazánkban  is,  a  belső  békét  zavarták,  a  bányá- 
szatra is  sok  hátrányt  és  kárt  hoztak.  A  bányászat  csak  a 
XVIII.  században  nyert  a  kor  haladásának  megfelelő  tudo- 
mányos és  technikai  átalakulást.  Ez  irányban  uj  aerát  a 
magyarországi  bányászat  történetében  Mária  Terézia  kora  nyi- 
tott meg. 

2.  §.  Hazánk  területén  a  bányászat  lef/régibh  kezdemé- 
7iyezései.  ^ 

Magyarország  földjén  a  bányamívelés  kezdetének  három- 
féle maradványai  jutottak  korunkra  : 

1.  Az  ős-régi  bányászkodás  közvetlen  maradvá- 
nyai; névszerint  az  egykori  fém-mosásnak  nyomai,  és  a  régi  bá- 
nyamívelésnek  maradványai,  elhagyott  gorczok  stb. ;  milyenek 
hazánk  valamennyi  bányavidékein  találtatnak.  A  beomlott  régi 
bánya  építmények  többnyire  későbbi  időből  valók,  s  igy  itt  nem 
igen  vehetők  tekintetbe.  Csak  példaképen  emlitem  fel  tehát  az 
egykori  bányamívelés  és  mellékfoglalkozásainak,  valamint  a  régi 
fémmosásoknak  maradványait,  melyekre  nálunk  az  egyesbánya- 


')  Pumunkája  »De  re  metallica  libri  XII.«  először  Bázelban  jelent 
meg  1556.  (líésöbbi  kiadások  1561.  1621.  1657.  stb.)  ;  s  mindjárt  akkor 
németre  is  fordíttatott  (Becb  Fülöp  által  Bázel  1557.,  Frankfurt  1580.; 
König  Lajos  által,  Bázel  1621.).  Azoukivül  vaunak  számos  kisebb  munkái : 
Bermannus,  sive  de  re  metallica  dialógus  (Bázel  1530.  —  De  ortu  et  cau- 
sis  subterraneorum  libri  V  ;  —  De  natura  eorum  quae  effluimt  ex  terra 
libri  IV  ;  —  De  natura  fossilium,  libri  X  ;  —  De  veteribus  et  novis  metal- 
lis,  libri  II.  stb. 


6  WENZEL    GUSZTÁV. 

vidékeken  még  találni  lehet,  vagy  melyeknek  egykor  ottlétéről 
biztos  tudomásunk  van  ;  p.  o.  az  alsó-magyarországi  bányavá- 
rosok területén  ^),  Gömör  vármegyében  ^),  Német-Próna 
környékén  (lásd  alább),  az  u.  n.  bánsági  bányavidéken  ^)  s 
ugy  szintén  Erdélynek  több  részében,  hol  bányák  mivel- 
tetnek.  ^) 

2.  Az  u.  n.  -történ et- el  ö  t ti  (pr  ae  histori- 
cus)  bányászat  maradványai,  névszeriut  az 
u.  n.  b  r  0  n  c  e-  és  v  a  s  k  o  r  b  ó  1. 

Az  emberi  nem  története  azou  korszakának  tanulmá- 
nyozása, mely  a  határozott  kútfői  tudósítások  idejét  meg- 
előzte, s  azért  »praehistoricus«-nak  szokott  neveztetni,  alig 
pár  évtized  óta  vétetett  fel  a  positiv  tudományok  körébe.  Mert 
habár  ezen  korszakból  is  számos  maradvány  jutott  az  utókorra- 


')  Thuruschwamb  János,  a  Fuggerek  bányagouclnoka  a  XVI.  szá- 
zadban, azt  beszéli  el,  hogy  :  »die  Altén  babeu  den  Silber-  und  Goldberg- 
werken  uacligebauet,  wie  man  von  Neusohl  aus  bis  auf  die  Bries  au  dem 
grossen  Waschwerck  siebet,  und  bis  in  die  Liptau.«  (Engelnél,  Ge- 
schicbte  der  ung.  Keicbs-  und  seiner  Nebenlánder.  I.  köt.  Hala  1797- 
190.  1.)  :  —  s  Kaclielmann  János  még  legújabb  időben  figj^elmeztet  arra, 
hogy  »die  kübnen  Bauten  der  Scliáchte  und  Stollen,  derén  zabllose  Spuren 
inan  theils  in  den  haufigen  Pingen  (eiugestüi-zten  Scháchten)  und  altén 
Zechen  (eingebrochenen  Stollen),  theils  noch  in  den  weitláufigeu  Gruben- 
strecken  und  grossartigenVerhauen  bewuudert  und  anstaunt,«  —  részben 
a  legrégibb  bányászok  munkásságának  maradandó  emlékei  (Geschichte 
der  ungarischen  Bergstádte  und  ihrer  Umgebung,  I.  füzet,  Selmecz  1853. 
39.  1.) 

-)  » Számtalan  salakhalom  a  vashegy  gerinczén  látható  nyoma  a 
primitív  (bánya)  technikának. «  Liszkay  Gusztáv  (Pech  Antal  bányászati 
és  kohászati  lapjaiban  II.  köt.  1869.  62  1.) 

3)  Griselini  Ferencz,  Versuch  eiuer  politischen,  und  natürlicheu 
Geschichte  des  Temesvárer  Banats,  Bécs  1780.  II.  rész  88.  93.  101  11. 

*)  Mellőzve  a  régi  ,  részben  még  római-előtti  bányászat  nagy- 
szerű maradványait,  melyek  Abrudbáuya  környékén  s  az  egész  erdélyi 
u,  n.  arauyvidékcu  találtatnak  ;  itt  különösen  a  Várfalva  melletti  arany- 
mosások (Orbán  Balázs  :  A  székelyföld  leirása.  V.  köt.  Pest,  1871.  176.  1. 
a  toroczkói  bányászat  (a.  o.  179.  1.)  s  a  rodnai  báuyamívelés  jnaradvá- 
nyaira  (Fridvaldszky  János,  Minero-Logia  Magni  Priucipatus  Transilva- 
niae,  Kolozsvár,  1767.  102. 1.)  vonatkozom.  Különben  v.  ö.  Kölcséri  Samu, 
Auraria  Eoniano-Dacica  (Nagy-Szeben  1717.,  2.  kiad.  Seivert  János  által, 
Pozsony  és  Kassa  1  780.),  —  és  Lukács  László :  Az  erdélyi  nemes-fém-báuyá- 
szat  jelene  és  jövője,  Budapest,  1879. 


MAGYARORSZÁG    líANVASZATANAK    KRITIKÁT    TÖRTÉNETE.       7 

hiányoztak  mégis  az  előtt  azon  föltételek ,  melyek  ezeknek  kellő 
méltatására,  értésére  és  combiuatiójára  szükségesek;  mígnem 
vagy  bárom  évtized  óta  az  ebben  zsinórmértékül  szolgáló  ve- 
zérnézetek is  általános  érvényre  lettek  emelve.  Nálnnk  a  Ma- 
gyar tud.  Akadémia  arcbaeologiai  bizottsága  e  czélból  Eónier 
Flóris  mürégészeti  munkáját  1866.  nyújtotta  kalauzul  a  haza 
tudományos   közönségnek    ^);  s  azóta  a  jelzett  tudománya 
magyar  irodalom  körében  is  meghonosult.  Tudva  van  azon- 
kívül ,  hogy  a  praehistoricus  és    őskor-régészeti  kutatásokat 
az  nemzetközi  vizsgálódások  a  jelentőség  mily  nagyszerű  fo- 
kára emelték,  s  hogy  névszerint  az  1876.  Budapesten  tartott 
nemzetközi    anthropologiai   és    ősrégészeti    congressus  óta  e 
vizsgálódásokkal  hazai  tudósaink  is  nagyobb  dimensiók  szerint 
foglalkoznak,    S  e  tanulmányok  által  a  régi  magyarországi 
bányamívelés  kezdetének   meghatározására   nézve,  bányásza- 
tunk története  is  fontos  támpontot  nyert. 

Ez  úton  t.  i.  tisztába  lévén  hozva,  hogy  az  emberiség 
legrégibb  történetében  három  korszakot  kell  megkülönböz- 
tetni, melyeket  kő-,  bronce-,  és  vaskorszaknak  szokás  nevezni  - 
egyszersmind  világossá  lett ,  hogy  a  bányászat  őstörténete  az 
utóbbi  két  korszakkal  áll  összefüggésben ;  s  hogy  —  mennyi- 
ben a  bronce-korszak  a  vaskorszaknál  régibb  —  oly  bronce- 
tárgyak  leleménye,  melyek  máshonnan  be  nem  hozattak,  hatá- 
rozottan azt  bizonyítja,  hogy  a  leletek  vidékén  már  a  bronce- 
korszakban  is  létezett  bányászat,  S  ez  által  bizonyságot  nye- 
rünk arra  nézve,  hogy  —  miután  constatált  tény,  miszerint  a 
rómaiak  uralma  hazánkban  a  vas-korszak  idejébe  esik  —  ek- 
kép  bányászatunk  első  kezdeményezését  a  bronce-korszakba. 
tehát  a  rómaiak  előtti  időbe  kell  helyeznünk. 

E  tétel  bizonyítására  itt  elég  legyen  Pulszky  Ferencznek 
»L'áge  du  cuivre  en  Hongrie»  czímü  értekezésére  hivatkoz- 
nom, mely  az  említett  anthropologicus  és  ősrégészeti  budapesti 
nemzetközi  congressus   aktái  közt  van  kinyomtatva^).  Mert  ez 


0  Mürégészeti  kalauz,  különös  tekintettel  Magyarországra.  Pest, 
1866.  I.  Őskori  mürégészet,  irta  tlr.  Rómer  Flóris, 

-)  Cougrcs  iuternational  ti'  authropologie  et  d'  arcliéologie  pré- 
liistoriques.  Compte  rendű  de  la  huitieme  sessiou  a  Budapest  1876.  (Bu- 
dapest 1877.  220  —  227  11.) 


8  WENZEL    GUSZTÁV. 

által  constatálva  lévén,  hogy  az  alsó-magyarországi  bányake- 
rtilet területén,  és  a  Mátra  vidékén,  nagyobb  számmal  oly  réz- 
vagy bronce-régiségek  találtattak,  melyek  ónnal  vegyítve  nin- 
csenek ^),  s  melyek  tiszta  rézből,  a  milyent  jelenleg  is  az 
ottani  begyek  érczei  nyújtanak,  állnak,  és  máshonnan  be  nem 
hozathattak ;  ezeknek  itt  kellett  készülniök  ;  úgy,  hogy  tehát 
e  vidékeken  a  bronce-korszak  idején  rézbányászatnak  kel- 
lett léteznie. 

Hasonló  bizonyságot  nyújtott  Erdélyre ,  vagyis  a  régi 
Dáciára  nézve  G  o  o  s  s  Károly  -). 

Anélkül  tehát,  hogy  itt  e  bizonyításoknak  részletei- 
vel foglalkoznánk,  a  felemlített  bronce-korszakbeli  lelemények 
alapján  a  magyarországi  és  erdélyi  bányászatnak  eredetét  ré- 
gibb időre  teszszük,  mintsem  e  vidékeken  a  római  uralom 
kezdődött.  Egyébiránt  remélhető ,  hogy  az  ősrégészeti  kutatá- 
sok további  fejlődésével,  a  fémeknek  egykori  nyerésére,  felké- 
szítésére és  kidolgozására  nézve  is  bővebb  felvilágosítást  fo- 
gunk nyerni. 

3.  Az  egykoriősrégi  bányászatról  szóló, 
korunkra  jutott  mondák.  Már  Herodot  elbeszélése 
az  agatyrsokról,  kik  ősidőben  a  mai  Erdély  földjét  birták,  s 


')  »I1  n'y  a  pas  de  doute  que  les  objets  de  cuivre  ne  se  trouvent 
qu'en  uombre  tres-restreint  dans  les  musées  de  rEurope«  stb.  (id.  m,  222. 
1.)  —  »I1  y  a  donc  dans  les  musées  de  l'Europe  tout.  au  plus  uue  ciuquau- 
taine  d'objets  en  cuivre,  pendant  que  dans  la  collection  préhistorique  du 
Musóe  National  hongrois  a  Budapest  nous  voyons  132  coins,  marteaux, 
liaches  ;  et  dans  l'exposition  des  collections  particulicres  de  1'  auuexe  du 
Musée  une  trentaine  du  plus«  stb.  (u.  o.  223.  1.)  —  »J'  ai  fait  analyser 
dix  outils  de  uotre  collection  par  MM.  Wartha  et  Lengyel,  et  1'  analyse 
la  plus  minutieuse  n'  a  pu  trouver  la  moindre  tragce  d'  étain  dans  nos 
coins,  liaches  et  marteaux.  Quelques-  uns  de  ces  objets  étaieut  de  cuivre 
puv  comme  on  le  trouve  encore  de  nos  jours  a  1'  état  natif  dans  la  mon- 
tagne  de  Mátra,  d'autres  avaieut  des  traces  d'  argent  et  d'  antimoine 
comme  le  cuivre  que  1'  on  fond  dans  les  usines  de  Tajova.  On  ne  peut 
donc  douter,  que  les  objets  que  nous  avons  exposés  ne  soieut  vraiment 
de  cuivre,  sans  ancune  alliage  d'  étaiu«  stb.  (u.  o.  225.  1.  —  V.  ö.  Arclieo- 
log.  Értesitö  VI.  köt.  1872.  318.  1.) 

-)  Chronik  der  archaeologischeu  Funde  Siebenbürgens  (Archív  des 
Vereins  í'ür  siebenbürgische  Landeskunde,  uj  folyam  XIII.  köt.  N.-Szeben 
1876.  203.  stb.)  ;  és  Skizzen  zur  vorrömischen  Culturgeschichte  der  mitt- 
lern  Douaugegenden   (u.  o.  XIII.  és  XIV.  köt.) 


magyarors/.ÁCt  bányászatának  kuitikai  története.       9 

ott  bányákat  míveltek  volna  ^),  mutatja  sziuét  ilynemű  mesés 
mondának,  s  bizonyítja  a  dáciai  bányászatnak  a  római  uralmat 
tetemesen  megelőzött  időben  keletkezését.  Tudva  van,  hogy 
e  bányászat  az  u.  n.  erdélyi  arany  vidéken  mily  imposans 
fejlődést  eredményezett.  De  bányászati  mondák  Erdélynek  más 
részeiben  is  találtatnak;  névszerint  Vajda-Huuyad  környékén 
^),  Háromszékben,^)  Radnán  ■*),  Zalatnán  ^),  Offenbányán*')  stb. 
is.  Magyarországban  a  bányászatra  vonatkozó  mondavilág  je- 
lentéktelenebb. Azonban  Ipolyi  Arnold  ^),  Kaclielmann  János 
^),  és  másoknak  kutatásai  azt  bizonyítják,  hogy  érdekes  bá- 
nyászati mondák  itt  sem  hiányoznak. 

3.  §.  A  római  kor  hányászatdnak  emléke. 

Háromféle  ilynemű  emlékeket  kell  megkülönböztetni, 
ahhoz  képest,  a  mint  1)  a  p  a  n  n  o  n  i  a  i,  2)  ad  a  c  i  a  i  és  3)  a 
dalmatiai  bányászatot  tárgyazzák. 

1)  Pannoniáról  ugyanis  ,  'mely  hazánknak  Diináu- 
tűli  részeit  foglalta  magában,  és  dél  felé  egészen  a  mai  Bosz- 
niáig terűit  el ,  csak  töredékes  és  határozatlan  tudósításaink 
vannak,  melyeknek  alapján  mindazáltal  alig  lehet  kételked- 
nünk, hogy  e  vidékeken  fém-,  és  névszerint  arany- és  vaster- 
melés folyt  ^).  Különben  —  a  mi  a  vastermelést  illeti  —  Pan- 


»)  Hist.  IV.    10. 

2)  MüUer  Frigyes,  Siebenbürgische  Sagen,Brassó  1857.  295.  1. 

3)  Orbán  Balázs  :  A  Székelyföld  leírása  III.  köt.  Pest  1869.  69  1. 

"*)  Neigebauer  J.  F.  Dacien  aus  deii  Überresten  (les  klassisclieu 
Alterthums,  Brassó  1851.  241.  1. 

=)  Müller  Frigyes  id.  in.   189.  1. 

«)  U.   0.  259.  1. 

')  A  régi  Selmecz,  Újbánya,  Telkibánya,  Nagy-Bánya  és  Mára. 
maros  -  Kónaszékre  vonatkozólag  ,  Magyar  Mythologia,  Pest  1854.  108. 
sk.  és  575.  11. 

8)  Geschichte  der  ungariscliea  Bergstádte  und  ilirer  Unigebiig,  I. 
füzet  Selmecz  1853.  II.  22.  35.  53.  55.  67.  stb.  11. 

^)  Azok,  kik  eddig  a  régi  Pannoniát  tüzetes  tudományos  vizsgáló- 
dások tárgyává  tették,  e  tekintetben  minden  belső  összefüggés  nélküli  kút- 
fői adatoki'a  hivatkoznak.  Katancsies  azt  mondja  :  »Metallum  Pannóniáé 
laudant  numi  et  marniora.«  (Commentarius  in  Caii  Plinii  Pannoniam,  Buda 
1829,  91.  1.),  s  állításának  bizonyítása  czéljából  Traján  császár  néhány 
rézérmére  fEckhel  József,  Doctrina  numorum  veterum  II.  rész  6.  köt.  Bécs 
1796.  446.   1.)   s   egy  sziszeki   márváuyfeliratra    (teljesen    közölve  ^-Istri 


10  WENZEL    GUSZTÁV. 

uonia  lakosai  gyakran  összefoglaltatuak  Noricum  lakosaival  ^), 
úgy  liogy  ennek  következtében  a  régi  noricumi  vas  nagy 
híre  2)  talán  Pannóniára  is  kiterjeszthető.  Ezeknek  nyomán 
mindazáltal,  midőn  szent  István  királynak  a  pécsváradi  apát- 
ság alapitását  tárgyazó  1015-ki  okmányában  ^)  egy  »mons 
ferreus«,  s  a  bakonybéli  apátság  javainak  1086-ki  összeirásá- 


accolarnni  geograpliia  vetus*,  Buda  1826.  401.1.  CCXIV.sz.  a.)  hivatkozik. 
Az  érmekre  nézve,  melyek  a  paunouiai  bánj'ászatra  vonatkoznak,  Eckliel 
azt  mondja  :  »Sunt  ömnes  aenei  numi ;  etsi  certum  sit,  fodiuas  in  liis  nu- 
niis  memoratas,  uobiliora  etiam  metalla  fudisse«  (id.m.  445.1.).  A  márvány- 
tábla feliratára  azt  kell  megjegyeznem  ,  hogy  azt  a  pannóniai  felírások- 
nak Mommseu  Tivadar  által  közzétett  gazdag  gyűjteményében  (Corpus 
Inscriptionnm  Latiuarum  ,  kiadta  a  berlini  tud.  akadémia  III.  köt.  4.  r. 
3220  —  4711.  és  6124  —  6489.  sz.  a. ;  továbbá  Ephemeris  Epigraph.  II.  köt- 
Eóma  1875.  575  —  943.  sz.  a.)  nem  találtam.  —  Egyébiránt  már  Aristo- 
teles  azt  beszéli  el,  hogy  Pannóniában  erős  záporeső  után  nagyobb  meny- 
nj'iségű  termésaran3't  (»/o(»(jÓí'  top  yinXóvuevov  !*7iuoov)«  lehetett  találni 
(IIíQL  í^a^iuouov  aiíovofUíTcoi',  vagyis  Mirabilia,  explic.  Joannes  Beckn}ann, 
Göttinga  1786.  XLV.  és  XLVI.  fej.  87.  és  88.  11.)  ;  —  s  Athenaeus  (Deip- 
nosophistarum  XI.  könyvében,  Bázel  1657  — 1664.  234.  1.)  a  pannonoknak 
aranynyal  és  ezüsttel  ékitett  ivószarvait  említi  fel. A  pannóniai  rézbányákra 
nézve  Katancsics  azt  mondja:  Hodie  cupri  proventus  in  monte  Okich,  op- 
pido  Szamol)or  in  Croatia,  cuíus  fabricam  ante  complures  annos  lustraví- 
nms«  (Comment.  in  C.  Plinii  Pannoniam  92.  1.).  —  De  kiválólag  érdekes 
a  »Passio  sanctorum  quatiior  coronatürum«  czímű  legendának  következő 
helj-e  :  »Tempore  quo  Diocletianus  Augustus  perrexit  Panuonias  ad  me- 
talla diversa  sua  in-aesentía  de  montibus  praesciudenda,  factum  est,  cum 
omnes  artífices  metallicos  congregaret«  stb.  (Wattenbach,  a  bécsi  tud.  aka- 
démia tört.  phílol.  Sitzungsberichte  X.  kötetében  ,  Bécs  1853.  118.  1.  ;  és 
Büdingernél,  Untersuchungen  zur  Eömischen  Kaísergeschichte  III.  köt. 
Lipcse  1870.  324.  1.)  mely  a  pannóniai  egykori  bányászatról  világosan  ta- 
núskodik, s  melynek  tekintetében  azon  hypothesisnek  —  mintha  szerémi 
márvánj'bányákra  értelmezendő  volna  —  tüzetes  helyreigazítását  más  al- 
kalomra tartom  fenn  magamnak.  —  A  rómaiak  pannóniai  bányászatával 
összhangzásban   állt,  hogy  Sisciában  különös  pénzverde  működött. 

')  így  Clemens  Alexandrinus  (Stromat.  lib.  I.),  és  utána  Eusebius 
(De  jDraeparat.  Evang.  lib.  X.)  a  Homer  Iliasa  XI.  könyvének  16.  versében 
említett  »j'«oo7r«  /()(A>{ó^«-ra  nézve  azt  mondja  »Neropes,  quae  gens  est 
Pannóniáé,  nuuc  quidem  Norici  appellati,  aes  elaborarunt,  et  primi  fer- 
rum  i)urgaverunt«  ;  —  a  mit  bővebben  Eeusch  Erhard  fejt  ki  »Origines 
metallifodinarum  iu  Gerniania,«  czimü  munkájában,  Helrastadt  1725. 

=)  Muchar  Albert:  Das  röinlscho  Norikum  I.  köt.  Gratzl825. 
304.  sk.  11. 

•')  Fejér  Cod.  Dipl.  Ilung.  1.  köt.  2'.»6.  1. 


MAC4YAR0RSZÍ.U}  RÁNYÁS/.ATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       11 

ban  ^)  egy  »mons  aiireus«  felemlíttetnek ;  inkább  vagyok  liaj- 
laudó  ezeket  a  római  pannóniai  bányászat  reminisceutiáira 
mint  oly  bányászatra  értelmezni ,  mely  a  XI.  században  ha- 
zánk Dunántúli  részeiben  fennállt  volna. 

2.  Sokkal  határozottabb  adataink  vannak  D  a  c  i  á  r  a 
nézve^  melynek  a  római  uralom  korában  nagyszerű  aranybá- 
nyászatát nemcsak  az  egész  classicai  irodalom  hirdeti  ^),  ha- 
nem még  meglévő  maradványai  is  részletesen  tűntetik  fel.  ^) 

3.  Végre  a  római  D  a  1  m  a  t  i  a  bányászatára  nézve 
Florus  azt  beszéli,  hogy  »Dalmatas  Augustus  Vibio  perdo- 
mandos,  ac  in  potestatem  redigeudos  mandavit ;  qui  efferum 


0  ArVeuzel  Gusztáv,  Árpádkori  Uj  Okmánytár  I.  köt.  o-i.  1. 

")  Az  ide  tartozó  adatokat,  nagy  gonddal,  Massinaun  János 
Ferdinánd  gyűjtötte  ós  állította  egybe  »Libellus  Aurarius-<  czimű 
munkájában  (Lipcse  1841.)  ;  a  dáciai  felírásokra  nézve  pedig  1.  Neige- 
bauer  J.  F.  munkáját  »Dacien  aus  deu  Überresten  des  klassisclien  Al" 
tertliums  (Brassó  1851.  171  — 193.  11.)  Különben  megjeg^'zendö,  hogy  Ei*- 
dély,  vagj'is  a  római  Dacia  régi  felírásait  Mátyás  király  ideje  óta  38  szak- 
barát tette  tauulmánj'aí  tárgyává  (Ortvay  Tivadar,  Dacia  feliratos  emlé- 
kei és  térképe  Mommsen  kiadásában,  Budapest,  1874.  b.  1.),  s  hogy  ezen 
tanulmányoknak  uj  korszaka  Mommsen  Tivadar  vizsgálódásaival  kezdő- 
dött, ki  e  tekintetben  Torma  Károly  segítségével  élt.  Dacia  felírásai  ezek- 
nek alapján  a  berlini  »Corpus  luscriptionum  Latinarum«  III.  köt.  2.  részé- 
ben vaunak  eg3'beállítva  a  786  —  1640.  sz.  a.,  és  Ephemeris  Epigraph. 
301.  1.    370  —  482.  sz.  a. 

3)  »A  római  uralom  korszakában  —  így  szól  Lukács  László  — 
Erdélyben  (Dacia)  folytatott  nagymérvű  aranybányászatról  positiv  ada- 
taink vannak.  Az  eddig  ismeretes  23  arx  stativa  közül  kettő  az  arany- 
bányavidéken  állott,  Auraria  Maior  (Abrudbánya)  és  Auraria  Miuor  (Za- 
lathna)  név  alatt.  Magok  a  bányatelepek  leginkább  a  két  katonai  telep 
közelében,  s  névszerint  a  mai  Verespatak,  Bucsum  és  Zalatlina  községek 
határában  feküdtek  ;  mit  nemcsak  a  síriratok,  emlékkövek,  fogadalmi  ol- 
tárok, és  főleg  a  viasztáblák  bízonyítnak,  mely  utóbbiak  Colonía  Carpum 
(talán  a  Kárpin  hegyen),  Alburuum  Maius,  és  Alburuum  Minus  nevű  te- 
lepeket említnek  ;  hanem  bízonyítnak  különösen  a  mai  nap  is' bámulatot 
keltő  u.  n.  római  hajtások,  vagyis  az  ütész  és  feszek  segélyével  vájt  bá- 
nyamenetek, továbbá  különböző  leletek,  mint  a  sasjelzettel  ellátóit  agyag 
bányalámpák  ,  teknők,  a  bányaműveléshez  megkívántató  különféle  mű- 
szerek és  készülékek  töredékei,  a  több  helyen  talált  szenesűlt  bányafa 
stb.,  melyeket  a  Verespatak,  Euda,  Zalathna,  Bucsum,  Nagy-Almás  ,  és 
Stanizsa  határán  levő  bányászatok  majdnem  naponkint  hoznak  felszínre,* 


12  WENZEL  GUSZTÁV. 

genus  fodere  terras  coegit,  aurumque  veuis  purgare«  ^).  Az 
e  vidékeken,  évszázadok  hosszú  során  végig  lezajlott  hábo- 
rús események  azonban  eléggé  megmagyarázzák,  hogy  az  így 
keletkezett  bányászatnak  maradványai  korunkra  nem  jutottak. 
S  e  tekintetben  a  dalmatiai  érmek  '^)  és  felírások  ^)  is  csak 
csekély  felvilágosítást  nyújtanak.  De  annál  érdekesebbek  a 
régi  római  írók  határozott  vonatkozásai  e  provinciának 
egykor  virágzó  bányászatára.  "*) 


(Az  erdélyi  uemesfém-bányászat  jelene  és  jövője,  Budapest  1879.8.  és  9. 
11.).  —  A  viasztáblák  jelentőségére  nézve,  melyek  az  egykori  dáciai  bá- 
nyászat legbecsesebb  mar  arad  ványai,  1.  Massmann  Libellus  Aurarius-át ; 
—  Jerney  János:  Észrevételek,  az  Erdélyben  találtatott  faköny vekre  (Tu- 
dománytár 1842.  295.  sk.  11.)  Wenzel  Gusztáv  értekezéseit  (Schmidt  Adolf 
Oesterr.  Blátter  f.  Literatur  u.  Kunst  1844.  april  17.  és  Jahrbücher  der 
Literatiir  CXI.  köt.  Bécs  1 845.  90.  sk.  11.) ;  de  kiválólag  Mommsen,  In- 
strumeuta  Dacica  in  tabulis  ceratis  conscripta  (a  berlini  Corpus  Inscrip- 
tionum  Latin.  III.  köt.  2.  r.  921.  sk.  11.),  hol  már  25  ilynemű  viasztábla 
közöltetik. 

0  Epit.  rer.  Eomau.  IV.  12. 

")  Eckliel,  Doctrina  uumorum  veterum  II.  rész  6.  köt.  445.  1.  ;  — 
a  ki  különben  megjegj'zi,  hogy  :  »Quam  fuerint  ea  in  regioné  (Dalmatia) 
divites  auri  fodinae,  cum  liistorici  veteres,  tum  poetae  abunde  meminere.« 

•■')  A  dalmácziai  feliratokat  legteljesebben  tartalmazza  a  berlini 
Corpus  Insci-iptionimi  Latinarum  III.  köt.  3.  része  1704  —  3219.  sz.  a.,  s  a 
pótlék  6338—6437.  sz.  a.,  továbbá  az  Ephemeris  Epigraph.  II.  köt.  336. 
sk.  11.  511—574.  sz.  a. 

^)  í&y  P-  o-  Statius  szerint 

»Eobora  Dalmatico  lucent  satiata  metallo*  I.  Sylva  2.) 

S  ezzel  összhangzólag  Plinius  a  dalmácziai  aranj-ról  azt  mondja : 
>Invenitur  aliquando  (aurum)  in  summa  telkire  protiuus  rara  felicitate  ; 
ut  uuper  in  Dalmatia  principatu  Neronis,  singulis  diebus  etiam  quingenas 
libras  fundens«  (XXXIII.  k.  21.  fej.)  Ehhez  képest  Statius  magasztal  : 

^Quicquid  ab  auriferis  eiecta  Ibéria  fossis, 

Dalmatico  quod  nionte  nitet  stb.  (III.  Sylva  3.) 
S  ugyanazon  Statius  Maximus  Júniust  a  dalmácziai  bányászat  főtisztjét 
e  szavakkal  üdvözli : 

»Quando  te  dulci  Latio  remittent 

Dalmatáé  montes,  ubi  Dí  te  viso 

Paliidus  füssor  redit,  erutoque 

Cuncolor   auro's   (IV.   Sylva  7.) 
Még  a  keleti  gúthok  birodalmának  korában    Theodoricus    király  Sili<iua- 
ticusiiak  azt  hagyá  meg  :  »Ferrarias  Dalmatiae  cuuiculo  te  veritatis  jube- 
mus  iuquirere,  ubi  rigorem  ferri  parturit  terrena   moUicies,  et  igne  deco- 


MAGYARORSZÁG  BÁKYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       13 

S  ezekhői  kitetszik ,  hogy  a  bányászat  történe- 
tében a  m a i  M a g y a r o r s z á g  területe,  már  a  ró- 
mai világuralom  korában  nevezetes  helyet 
foglalt  el. 

4.  ^.  A  hdnyászat  Magyarország  területén^  a  római  bi- 
rodalom elenyészfétöl  a  magyar  Jwnalajyttdsig, 

I.  Azon  számos  germán  (góthok ,  gepidákj  quadok,  mar- 
komannok,  longobárdok  stb.),  hun-scytha  (hunok,  avarok  stb.) 
és  szláv  népek  közt ,  melyek  a  római  birodalom  elenyésztétől 
fogva  a  magyar  honalapításig  mai  hazánk  területén  szerepel- 
tek, itt  csak  a  markomannok  és  a  quadok  vagyis  suavok  köze- 
lebb tekintetbe  veendők. 

II.  A  markomannok  a  Duna  bal  partján,  már  a 
keresztyén  időszámítás  I.  századában  laktak ;  s  névszerint 
Marbod  királyuk  óta  a  mai  ausztriai  és  nyugat-magyarországi 
földön  állapodtak  meg.  A  II.  században  említtetik  a  nagy 
markomann  háború  a  rómaiak  és  az  e  vidékeken  a  marko- 
mannok hegemóniája  alatt  élő  több  germán  nép  közt ;  s  itt  tar- 
tották magokat  a  nyugat-római  birodalom  végnapjai-ig,  a  mi- 
dőn a  hunok  felsöbbségének  hódoltak,  és  451.  Chalons-nál 
Ethele  alatt  harczoltak.  Éjszak  felé  ekkor  szomszédjaik  nyugati 
irányban  a  h  e  r  u  1  o  k ,  kelet  felé  a  q  u  a  d  o  k  voltak. 

A  q  u  a  d  0  k  a  markomann  háborúban,  mint  a  marko- 
mannok szövetségesei  vettek  részt.  Lakhelyeiket  a  Kárpátok- 
tól a  Dunáig  terjedő  erdő  választotta  el,  úgy,  hogy  a  mai  Ma- 
gyarország nyugat-éj  szaki  részeiben  a  Tátra  magaslatai-ig  lak- 
tak ^)  A  rómaiak  elleni  háborúkban  később  is,  rendszerint 
mint  a  markomannok  társai  említtetnek ;  s  kétségtelen,  hogy 
az  Y.  században  a  hunok  felsöbbségének  szintén  hódoltak. 


quitur,  nt  in  duriciem  transfiTatur.  Hinc  auxiliante  Deo  defensio   patriae 
venit«  stb.  (Cassiodorus  Variaruin  III.  k.  25.  lev.) 

')  Hogy  a  mai  Sárosmegyében  már  nem  laktak,  az  abból  kitetszik, 
liogy  a  rómaiak  a  vörösvágási  opálokat  még  nem  ismerték,  meh'ekkel  kü- 
lönben a  qnadokkal  való  kereskedés  utján  megismerkedtek  volna.- Plinius 
az  opálok  lelhelyeit  felemiitvén,  (Hist.  Nat.  XXXVII.  21  ;  22.)  a  quadok 
földjén  nyert  opálokról  nem  szól.  S  ehhez  képest  Lichard  Dániel  elbeszé- 
lése (Opálné  bane  pri  CserveuicI,  a  tót  Letopis  III.  és  IV.  1867-ki  köt. 
2  4  —  32  11.)  helyreigazítandó. 


14  WENZEL  GUSZTÁV. 

A  kűtfők])öl  tudjuk,  bogy  mind  a  markomannok,  mind 
a  quadok  báuyászkodó  népek  voltak  ^)  ;  s  ennélfogva  kétség- 
telen, hogy  hazánk  felföldjén  a  quadok  bányákat  míveltek ;  és 
bányaterményeikkel  kereskedtek  is.  Ügy  látszik,  hogy  az,  mit 
feuntebb  hazánk  felvidékeinek  praehistorikus  l)ányászatáról 
mondtunk  ('2.  i^.  2.),  a  quadokkal  összekapcsolható,  s  hogy 
ennek  folytán  a  quadok  bányászata  különös  történeti  érdek- 
kel birt. 

Az  itt  szóban  lévő  népek  lakhelyeire  nézve  a  hun  biro- 
dalom szétbomlása  után  nevezetes  változás  állt  be,  s  ez  egyszers- 
mind az  éjszak-  nyugaton  a  szláv  népek  közt  is  akkor  tá- 
madt nevezetes  mozgalommal  volt  összeköttetésben.  x\z  avar 
birodalom  keletkezése  korában  itt  sem  herulok  sem  marko- 
mannok nem  laktak  többé ;  s  miután  a  szomszéd  vidékeken  a 
495 — 512-ki  években  szláv  népek  merültek  fel,  van  tudomá- 
sunk arról,  hogy  a  herulok  ekkor  Dániába  akarván  kivándo- 
rolni, a  szlávok  lakhelyein  keresztül  költözködtek  oda  -) ;  a 
markomannok  pedig  550-körűl  a  baioárok  földjére  teleped- 
tek által.  ^) 

A  q  u  a  d  0  k  r  ó  1  csak  annyit  tudunk,  hogy  ezen  időben 
hatalmuk  szintén  nevezetesen  alászállt,  s  hogy  ők  elvégre 
Waclio,  az  akkor  Pannoniában  lakó  longobárdok  királyának 
felsőbbségét  ismerték  el.  Utolsó  határozott  felemlitésökre 
568.  találunk,  hogy  t.  i.  az  Italiába  vonuló  longobard  király 
Alboin  seregével  sok  quad  vagyis  suáv  is  kiköltözködött.  ■*) 
De  a  népnek  zöme  lakhelyein  maradt ;  s  ősrégészeti  tanulmá- 
nyok constatálják  azt,  hogy  ők  képesek  voltak  magokat 
az  akkor  mindenfelé  terjeszkedő  szlávok  ellen  feutartani.  Alig 
lehet  kétség,  hogy  azon  liptómegyei  u.  n.  pogány  erőditvények 
(fortifications  paiennes  dans  le  Comté  de  Liptó)  melyeknek 
maradványairól    a   budapesti  nemzetközi  anthropologiai    és 


')  Tacitus  Germauia  42.  43.,  Ptolemacus  II.  11.  Kovádoi. 

^)  Procopius  (le  bello  Gothico  II.  15. 

")  Joriiandes  (v.  Jovdaues)  de  rebus  Geticis  53  —  56.  fej.  v.  ö.  Manso^ 
Geschichte  des  Ostgothenveiclis  in  Italien,  Brcslau  1824.  311. 1.  —  Eugip- 
pius  korában  a  raai'komannok  régi  lakhelyein  már  thüringiaiak  laktak. 
Vita  Sancti  Severini  27.  31.  fej.  V.  ö.  Geogr.  Ravennas  IV.  25. 

*)  Paul  Diaconus  II.  26.  III.  3. 


MAGYAKORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTKXETK.   15 

Ősrégészeti  congressus  alkalmával  1876.  Majlátli  Béla  érte- 
kezett, ^)  a  qiiadok  országának  területén  feküdtek.  Miután 
pedig  Neiideck  Gyula  ez  erösítvéuyeket  nagyobb  dimen- 
siók  szerint,  t.  i.  a  felső  Vág  erősitvényeket  általán  véve,  mélyebb 
tanulmányozás  tárgyává  tette,  és  azoknak  germán  jellemét  cons- 
tatálta  2)  ;  s  a  Garam  völgyén  is  már  hasonló  jelenségeket  ész- 
leltek: e  vidékek  ősrégi  bányáira  nézve  alaposan  következ- 
tethetjük, hogy  azok  a  római  birodalom  elenyészte  után  is  mun- 
kában maradtak,  s  a  régi  quadok  utódjai  által  míveltettek. 

III.  Máskép  állt  a  dolog  a  római  Pannónia,  Dáczia  és  Dal- 
matia  bányáival.  Mert  kiválólag  e  vidékek  a  nagy  népván- 
dorlás pusztításainak  kitéve  lévén,  ennek  folytán  az  ottani 
bányák  mivelése  elhanyagoltatott,  sok  zavart  tapasztalt,  s 
végre  teljesen  megszűnt.  S  így  a  fonal,  mely  az  ottani  régibb 
bányászatot  a  későbbi  századok  iparával  összeköthette  volna, 
a  római  birodalom  elenyészte  után  ott  teljesen  megszakadt. 

5.  ,§.  A  magyarovsz,ági  hányászat  történetének  általá- 
nos áttel'intése. 

Miután  a  honalapítás  folytán  a  mai  Magyarország, 
keletkezett,  és  szent  István  intézményei  által  európai  állammá 
alakult,  területén  a  bányászat  is  uj  felvirágzásnak  indult.  Ez 
képezi  a  tulaj  donképi  magyarországi  bányászatnak  kezdetét 
melynek  története  jelen  fejtegetésemnek  tárgya.  A  mennyiben 
pedig  azóta  e  történetben  még  két  főfontosságú  fordulat 
állt  be,  melyek  e  bányászatra  mély  befolyást  gyakoroltak, 
t.  i.  a  Xy.  századnak  végén  és  a  XVI-iknak  kezdetén  a  — 
valamint  más  európai  államokban  —  úgy  nálunk  is  igen  ha- 
tályos bányászati  reformok ,  s  a  XVIII.  században  a  bánya- 
iparnak uj  tudományos  és  technikai  irányok  szerinti  történt  átala- 
kulása (1.  §.  V.)  :  ezekhez  képest  a  magyarországi  bányászat 
történetének  három  korszak  á  t  kell  megkülönböztetnünk. 


')  Restes  de  fortificatidiis  pfiiennes  dans  le  Comté  de  Liptó  (Compte 
rendű  de  la  hutieme  session  ;i  Budapesté  1876.  Budapest  1877.  460.sk. 
11.)  —  V.  ö.  Liptómegyei  Ostelepek    (Archaeol.   közi.   IX.   köt.  37.  sk.  11.) 

')  Germanisclie  Befestigungen  des  oberen  Wagthales  (Mittheiluri' 
geu  der  anthropol.  Geselischaft  in  Wien  VIII.  köt.  273.  sk.  11. ;  és  IX.  köt. 
29.  sk.  11.) 


16  WENZEL    GUSZTÁV. 

Az  e  1  ső  korszak  a  bonalapitással  kezdődik,  s  szorosan  véve 
1523-ig  tart,  mely  évben  a  magyar  törvényhozás  az  általános  bá- 
nyaszabadság elvét  emelte  érvényre ;  a  más  o  dik  korszak  az  ezen 
évtől  Mária  Terézia  uralkodásáig  lefolyt  időt  foglalja  magában ; 
a  h  a  r  m  a  d  i  k  korszak  végre  a  hazai  bányászatnak  a  XVIII. 
század  második  fele  óta  történt  fejlődését  veszi  szemügyre. 


E  L  S  O  K  O  R  S  Z  A  K. 

A)  Általános  iránylatok. 

A   honalapitástól    az    általános  bányaszabad- 
s  á  g  megállapításáig  (1523.) 

6.  §.  A  honfoglalás  és  a  hazai  háni/dszat. 

I.  A  IX.  századvége  felé  — mint  fennebb  láttuk  —  azon 
vidékeken,  melyek  egykor  a  hun  birodalomnak  alkatrészei  va- 
lának,  s  melyeknek  uj  egybeolvadása  által  Magyarország  ke- 
letkezett, a  társadalmi  és  gazdasági  viszonyok  nagyon  külön- 
böztek egymástól.  Ez  az  egyes  vidékeken  a  lakosok  köz-  és 
magánéletének  fejlődése  tekintetében  bizonyos  particularis- 
muí^t  eredményezett,  mely  a  bányaviszonyok  körében  évszáza- 
dokig tartotta  meg  döntő  befolyását.  S  ennek  folytán  —  szem. 
ben  az  ország  többi  részeivel  —  különösen  a  (laram  völgyé- 
nek felső  része  és  Erdély  képeztek  mindjárt  kezdettől  fogva  ne- 
vezetes ellentétet. 

II.  Béla  király  névtelen  jegyzője  ugyanis,  a  honfoglalás 
eseményeit  elbeszélvén,  nemcsak  Bana  vagyis  Bánya  várát, 
mint  akkor  már  létezett  helységet  említi  fel  ^)  ;  mely  a  későbbi 
Selmecz  vagy  Selmeczbány  a  keletkezésének  lett  alapja;  hanem 
a  Garam  völgyének  meghódításánál  is  oly  sajátságos  momen- 
tumokról szól,  melyeket  itteni  álláspontunknál  fogva  tekin- 
teten kívül  nem  hagyhatunk.  így  az  ottani  lakosokat  határo- 
zottan a  szomszéd  »Bohemi«  és  »Poloni«-től  "),  s  a  »Sclavi«  és 
»Bohemi«-től  ^)  különbözteti  meg,  kik  tőlük  nyugat  és  éjszak- 


0 

37. 

fej. 

') 

34. 

fej. 

") 

36. 

fej. 

MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   IvIÍITlKAI  TURTÉNETE.       l7 

nyugat  felé  laktak.  így  a  Garamvölgy  lakosairól  azt  moudjat, 
hogy  a  honfoglaló  magyaroknak  ellent  nem  álltak,  s  hogy 
Bors  vezér  hozzájárulásukkal  építette  fel  Bors  vagyis  Bars 
várát.  ^)  így  midőn  említést  tesz  arról,  hogy  a  honfoglaló  ma- 
gyarok a  zólyomi  erdő  felé  indultak,  egyszersmind  arról  is 
szól,  hogy  a  Garam-völgy  lakosai  nekik  segítséget  nyújtottak.  ^) 
Sőt  mikor  Árpád  fővezér,  a  nyitrai  szlávok  feletti  győzelem 
után,  vitéz  harczosainak  e  vidéken  birtokot  adott ,  ez  csak 
a  Nyitra  és  Zsitva  folyók  mentében  történt,  s  a  Zsitva  vidékén 
is  csak  a  thuróczi  erdőig,  ^)  a  Garam  folyó  mentében  pedig 
nincs  említés  arról,  hogy  ilyen  birtok  adatott  volna.  Végre  a 
zólyomi  erdő  is  úgy  említtetik  fel,  hogy  az  a  lengyelek  lak- 
helyei-ig  terjed  *) ;  úgy  hogy  a  zólyomi  és  a  thuróczi  erdők 
megszállásáról  a  honfoglaló  magyarok  által  nincs  szó. 

Mind  e  körülményeket  itt  annál  inkább  szükséges 
szemügyre  vennünk,  mert  épen  e  vidék  az,  hol  régibb  idők- 
ben a  quadok  bányákat  míveltek,  s  hol  a  magyar  honalapítás 
után  legelőször  találunk  ismét  nevezetes  bányászatra. 

III.  Erdélyre  nézve  az  anonymusuak  elbeszélése 
annyiban  érdekes,  a  mennyiben  e  szerint  Tuhutum  alvezér  — 
mikor  azt  elfoglalni  készült,  —  oda  kémeket  küldött,  hogy 
neki  a  földnek  minőségéről  tudósítást  hozzanak.  Ezek  vissza- 
térvén, azt  jelentették,  hogy  a  föld  szépsége  és  a  természet 
sokféle  adományai  mellett,  névszerínt  az  által  nevezetes  és 
hasznos,  hogy  ott  a  homokból  aranyat  mosnak,  hogy  az  ottani 
arany  igen  jó  ;  és  hogy  sót  és  sóféléket  is  ásnak.  ^)  Mindamel- 
lett a  lakosokat  úgy  irták  le,  hogy  nevezetesebb  bányaipar- 
róluk  feltennünk  nem  igen  lehet. 

TV.  Hazánk  egyéb  bányavidékeire  nézve  ilyféle  jelensé- 
gekről és  körülményekről  az  anonymusnál  nincs  említés.  Gö- 
mor  vidéke  egyszerűen  meghódittatik.  *•)  A  magas  Tátra  kör- 
nyékét a  fenn  emiitett  Bors  alvezér  minden  mellékes  megjegy- 


1)  34.  fej. 

2)  U.   o. 

=<)  37.  fej. 

*)  34.  fej. 

6)  25.  fej. 

«')  33.  fej. 

MAGYARORSZ.    BÁNYÁSZAT.    KUITIK.    TÖRT. 


18  WENZEL  GUSZTÁV. 

zés  nélkül  foglalja  el.  és  szabályozza  itt  a  liatárt  a  lengyelek 
felé.  ^)  Bihar  vidékét  Árpád  fővezér  hegyeivel  együtt  az  ottani 
föuük  Maróth  birtokában  hagyá.  ^)  Zatmár  várát  és  vidékét 
Zabolcs  és  Tas  vezérek,  mellékes  észrevétel  nélkül  foglalják 
el.  ^)  Zaránd  vidékét  Árpád  fővezér  Velőknek  engedi  által 
birtokul.  ^)  Végre  a  Temes  folyón  túli  vidékekről  lévén  szó, 
csak  Kéve  és  Orsova  várakról  tétetik  emlités,  de  ezeken  kivül 
semmi  egyéb  helységről,  vagy  bármi  oknál  fogva  nevezetes 
helyiségről  ■'■)  Átalában  pedig  mindezen  elbeszélések  mit- 
sem  tartalmaznak,  a  miből  következtetni  lehetne,  hogy  ott 
akkor  bányákat  míveltek. 

7.  ,§'.  A  magyar  honala])itás. 
Alig  lehet  kétség  az  iránt,  hogy  a  magyarok  előtt,  mikor 
a  mai  hazát  elfoglalták,  a  bányamívelés  ismeretes  vala.  Ezt 
névszerint  a  régi  bányászatnak  azon  számos  maradványai  bi- 
zonyítják, melyek  szerteszét  egész  Közép-Ázsiában  találtat- 
nak, s  a  melyek  különösen  azon  vidékeken  is  fordulnak  elő, 
hol  egykor  a  magyarok  őshazája  volt.  Ezek  mai  napig  »csúd- 
bányák«  nevezete  alatt  ismeretesek,  s  credetökre  nézve  az 
ázsiai  népek  traditiója  által  általában  azon  népcsaláduak  tu- 
lajdonittatnak, melynek  egyik  ága  a  honfoglaló  magyarok  is 
voltak.  Béla  király  névtelen  jegyzője  az  őshaza  leírásában  ilye- 
nekre szintén  vonatkozik.  *')  Azonkívül  vannak  határozott  tu- 
dósitások,  melyek  szerint  a  magyarok  p.  o.  953.  egyik  hadjá- 
ratuk alkalmával,  mint  a  morvák  szövetségesei,  ezekkel 
együtt  egy  bányavidéket  foglaltak  el,  melynek  bányáit  tiz  éven 
át   hasznukra   aknázták  ki.  "')   Szintén  e  tudósítások    szerint 


1)  57.   fej. 

2)  51.  fej. 
«)  21.  f..j. 
<)  52.  fej. 
s)  44.   fej. 

")  »lbl  abniuLit  .niinrm  et  argentuni,  ct  inveiiiunlur  in  fiuniinilms 
terrae  illins  preiiosi  lapid(3s  et  gommae«  ;  s  »Auvum  ct  argcutnm  cl  geni- 
mas  habebant.  sicut  lapides  :  quia  iii  fluminibns  ciasdem  tevrac  iii\  (Miieban- 
tnr.«  Aiioiiyimis  E.  R.  Nótárius,  í)o  gestis  Hnngaroruiii  1.  fej. 

'')  »Arg;enii  Bülieiiüci  fáma  iuvitati  Moravi,  d  jaiicti  Moi-avis 
Huuni,  taiitis  agiiiiiiibii^;  in  Bidn'iniain  al)  anno  95.!.  ire  cn. ■perunt,  ut 
Boleslauíí  Priuceps,  nuperis  bellis   attritus,  non  pöszét  obíistere  ,  íuisque 


MAGVAKORSZÁG   RÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TORTKNETE         l9 

a  saját  földükön  lévő  Lányuk  mívelósére  idegen  országokból 
embereket  vettek.  ^)  Mindamellett  magáról  a  bányászatnak 
kezeléséről,  vagy  a  bányamívelés  módjáról,  a  vezérek  korából 
határozott  tudósítás  nem  jutott  korunkra. 

6'.  §*.  A  hazai  hámjdszat,  általán  véve  az  Arpádi  kirá- 
hjol:  korában. 

I.  A  magyar  királyok  hatalma,  mikép  az  szent  István 
intézményeinek  folytán  alakult,  és  ennek  utódjai  által  gyako- 
roltatott, a  bányászatra  nézve  alig  volt  valami  törvényes, 
akár  jogi,  akár  gazdasági  megszorítás  által  korlátolva.  Ehhez 
járult,  hogy  a  bányászat  rendezésénél  akkor  általán  véve  csak 
pénzügyi  és  magánjogi  érdekek  szolgáltak  zsinórmértékül. 
Mert  az  uralkodók  pénzügyi  szükségletei  a  tulaj  donképi  gazda- 
sági tekintetekkel  szemben  mindenkép  túlnyomósággal  birtak  ; 
a  gazdasági  állapotok  fejletlen  minőségénél  fogva  pedig  köz- 
gazdasági érdekekről  szó  még  nem  igen  lehetett ;  s  valahány- 
szor gazdasági  kérdések  merültek  fel,  ezek  mindig  magán  te- 
kintetek szerint  intéztettek  el ;  tehát  a  magángazdaság  köré- 
hez számíttattak,  és  magánjogi  felfogás  alá  estek.  Ez  más  or- 
szágokban is  igy  volt,  s  így  volt  nálunk  is.  Általában  tehát  a 
bányászatra  nézve  csak  oly  jogi  és  gazdasági  formák  megálla- 
pítása találtatott  szükségesnek,  melyek  annak  rendezését  az 
általános  érvényben  lévő  intézményekkel  összhaugzásba  hoz- 
zák. A  nyugat-európai  országokban  ez  a  feudális  formák  al- 


se  immitionilnis  claudevet.  Brevi  post  Zilierenses  avgeiiti  fudinas  liostes 
occupavere  ;  tleintle  ad  Cz'aslaviain  castello  quodam  extructo  (Borowsko)^ 
omnia  pev  eam  viam  metallorum  lóca  habuernnt  in  potestate.  Progressi 
tandem  ad  Pragam  longius,  caeso  Boliemorum  exercitu,  reyrwar,  quasi 
Urbein  Albam  dicas,  aediticarunt.  Rursus  Zwikostio  Boleslai  Duce  in  acie 
caeso,  exei-cituqne  dissipato,  Belwar  seu  Welwar  civitatem  ad  Sanam 
condidere.  Post  baec  incliuari  in  Bobemia  fortuna  coepit  stb.  Satis  est 
dicere,  maximo  facto  sanguine,  et  multis  praeliis,  vix  tandem  aliqnando 
post  decem  et  plures  anuos  eiectos  e  Bobemia  advenas  Ungaros,,  et  ipsa 
demum  Moravia  pulsos.«  Balbinus  Bobuszlav  ,  Epitome  bistorica  rera'm 
Bobemicarum  II.  Icönyv  5  fej.  Dnbravius  János  szerint  :  »Secure  inde 
metalla  circa  Lipniciam  et  Zdiaram  ,  atque  alia  vicina  Moraviae  lóca 
ab  opificibus  scrutabantur.«  História  Boemica,  Bázel  1575.  42.  1. 
1)  Balbinus  Bobuszlav  id.  ni.  Ili.  könyv  1.  fej. 

2* 


^0  WEKZEL    GUSZTÁV. 

kalmaztatása  által  történt.  *)  Ezeknek  életbeléptetése  azon- 
ban ott,  hol  a  közviszonyok  konfigiiratiója  a  feudalismus  fel- 
tételeinek meg  nem  felelt ;  p.  o.  Lengyelországban  -) ,  sőt 
Csehországban  is  ^),  mindenütt  sajátságos  nehézségekre  talált. 
S  igy  ezen  módon  a  bányászat  Magyarországban  sem  volt 
rendezhető. 

11.  Megjegyzendő,  hogy  a  bányászatra  azon  országszer- 
vezö  intézkedések  alkalmával,  melyek  a  honfoglaláskor  s  an- 
nak folytán  történtek,  figyelem  nem  volt  fordítva.  A  puszta- 
szeri népgyűlés  határozmányai  nagyobbára  a  hadi  és  a  büntető 
jog  alapelveit  állapították  meg.  Midőn  pedig  a  vérszerződés  2 . 
pontja  értelmében  a  nemzet  birtokviszonyai  rendeztettek,  s  az 
egyes  nemzetségek  szállásaikat  kinyerték,  ebben  a  hazai  bá- 
nyászat szintén  tekinteten  kivül  maradt.  Mert  mellőzve,  hogy 
a  honfoglaló  magyar  nemzetségek  csaknem  kizárólag  a  siksá- 
gon  telepedtek  le,  hol  bányászat  nincsen,  s  nem  is  lehetett 
soha ;  azon  birtoklási  és  haszonélvezési  jogosítványoknak,  me- 
lyek a  szállási  jogban  foglaltattak,  a  magyar  nép  akkori  gaz- 
dasági életéhez  képest  csak  a  föld  felszínén,  sőt  itt  sem  telje- 
sen, volt  gyakorlati  hatása.  Ez  t.  i.  a  föld  művelésén,  a  méne- 
sek, gulyák  és  birkanyájak  tartásán,  a  vadászaton,  és  a  házi 
ipar  közönséges  ágain  túl  alig  terjedvén ;  mindaz,  mi  ezek  szük- 
ségleteinek és  kívánalmainak  köréhez  nem  tartozott,  a  határo- 


')  Ez  részletesen  munkámban  »Handbucli  des  alig.  österr.  Bergreclits.« 
Bécs,  1855.  180.  sk.  11.  találtatik  kifejtve.  Az  eredmény  az  u.  u.  Jus 
Eegale  Minerale  keletkezése  volt,  mely  —  főleg  a  német  birodalomban,  de 
ennek  mintájára  más  nyugat-európai  államokban  is,  —  az  elütt  gyökerét 
képezte  a  tulajdonképi  bányaintézméuyeknek. 

^)  Lengyelorságban  egykor  szintén  nevezetes  bányák  voltak,  név- 
szerint  Olkuszban,  Checin-ben,  Jaworno-bau,  Slawkow-bau,Mied  zana  Go- 
rában, Kielce-beu  stb.  De  a  lengyel  jog  a  bányászat  önálló  alakulására 
tért  nem  nyitván,  az  ottani  bányamívelés  is  idő  folytán  hanyatlásnak 
indult,  s  végre  csaknem  egészen  elpusztult. 

")  Csehországban  e  nehézségek  1303.  elkeseredett  hábo- 
rúra szolgáltattak  alkalmat  I.  Albert  császár  és  II.  Venczel  cseh  király 
közt.  A  csehországi  bányászat  későbbi  felvirágzásának  alapja  a  király  és 
az  országos  rendek  közti  egyezkedések  voltak,  melyeknek  legnevezetesb- 
jei  I.  Ferdinánd  király  1534.,  s  Maxiiiiiliáa  kiriily  15ü7-ki  báuyaszer- 
zödései. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       21 

zatlanság  azon  formái  szerint  szabályoztatott ,  melyek  a  nép- 
élet akkori  viszonyainak  mintegy  természetszerű  következései 
voltak.  Csak  igy  magyarázhatjuk  meg  magunknak  azt,  hogy 
—  midőn  szent  István  korában  a  királyi  hatalom  teljesebb 
kifejtést  nyert,  s  ezzel  karöltve  a  nemzetségek  szállási  birto- 
ka egyéni  földtulajdonná  alakult  át,  —  nemcsak  az  ország 
területének  nagy  része  tartozott  még  a  királyok  szabad  intéz- 
kedése alá  (kik  azt  püspökségek  és  apátságok  alapítására,  s 
az  uj  közigazgatási  rend  támogatására  és  tökéletesebb  alakí- 
tására fordították),  hanem,  hogy  azonkívül  a  földnek  felszí- 
nén az  erdők  használása,  s  a  földalatti  termények,  a  mennyi- 
ben a  földbirtokosok  akkori  gazdaságai  szükségleteihez  nem 
tartoztak,  általán  véve  szintén  a  királyi  hatalomnak  maradtak 
alávetve.  Az  erdőkre  nézve  még  az  aranybulla  22.  czikke  ren- 
delkezett, s  adta  meg  a  földbirtokosoknak  a  teljes  tulajdont. 
De  a  földalatti  terményekre  nézve  ilynemű  elhatározások  nem 
állapíttattak  meg,  s  igy  a  tulaj douképi  bányászat  rendezésé- 
nek lettek  tárgyai. 

III.  Nálunk  azonkívül  a  királyok,  és  az  időnek  folytán 
jogilag  is  határozott  formákká  alakult  országos  rendek  közt  a 
XI.  és  XII.  századokban  fenforgott  csaknem  folytonos  egye- 
netlenségek is  tekintetbe  veendők.  Mert  habár  ezek  bányászati 
kérdésekre  közvetlenül  nem  vonatkoztak  is,  a  minthogy  az 
aranybullában    ilyenekről    nincs    szó ;    mindamellett   elvégre 
oda  vezettek,  hogy  királyaink  eredetileg  az  országban  lévő  bá- 
nyákat kizárólag  bírták  ugyan ;  utóbb  azonban  a  bányászat 
feletti  ezen  hatalmukat,  legalább  részben,  s  névszerínt  a  mennyi- 
ben   a   bányák  jövedelmet  hoztak,    különféle  okoknál  fogva 
egyes  hatalmasabb  birtokosokra  ruházták  át.  A  bányászok, 
kik  a  királyok  különös  pártfogása  alatt  álltak,  ez  által  — ■ 
legalálib  általánosságban  —  hátrányt  ugyan  nem  szenvedtek ; 
mert  a  bányászat  jogosítványainak  birtokába  jutott  földtulaj- 
donosok, a  királyok  példáját  követve,  a  bányamívelőket  szin- 
tén pártfogolták ;  azonban  a  bányászat  közviszonyai  általános, 
a  törvényhozás  által  megállapított  elvek  szerint  szabályozva 
nem  lévén,  uj  nehézségek  támadtak,  melyek  csak  az  Anjou  ki- 
rályok alatt  lettek  kiegyenlítve. 


22  WENZEL   GUs//rAv. 

0.  §.   ^ríKjijarOi'szíUj   hdiniászdtárd    voadhozó   chö  íii- 
dositások. 

Ezeket  nem  a  hazai  bányavidékekre  közvetleuül  vonat- 
kozó kútfői  adatokból,  lianem  oly  viszonyokból  veszszük,  me- 
lyek a  bányászattal  csak  külsőleg  voltak  összefüggésben,  és 
így  közvetve  annak  eredményére  nézve  némi  felvilágosítást 
nyújtanak.  Ertjük  a  kül-  és  belföldi  régi  vánűajstromokat, 
melyek  hazánk  XI.  és  XII.  századi  kereskedését  is  tár- 
'  gyazzák. 

A  Duuavölgy  ngyanis  nyugat  és  kelet  közt,  már  régi 
időktől  fogva  közvetítette  a  kereskedést,  és  pedig  nemcsak  az 
átmeneti,  hanem  a  be-  és  kiviteli  kereskedést  is.  A  népvándor- 
lás mozgalmainak  lecsillapodása  óta  e  kereskedés  vámkö- 
vetelések által  lett  terhelve  keleten  a  byzauczi  császárság,  nyu- 
gaton pedig  a  frank  és  később  a  német  birodalom  részéről. 

A  keleti  vámkövetelésekről  azt  tudjuk,  hogy  Simeon 
bolgár  király,  közvetlenül  a  magyar  honfoglalás  előtt  (888.  és 
889.)  a  bolgár  kereskedőkön  Konstantinápolyban  történt  vám- 
zsarolások miatt,  bölcs  Leo  byzauczi  császár  ellen  hadat  indí- 
tott, melyben  az  akkor  Etelközbeu  (Atclkuzii)  lakozó  magya- 
roknak is  része  volt.  ^)  A  vámszedési  tarifta  egyes  tételeit  ez 
alkalommal  ugyan  nem  ismerjük ;  azonban  kétségtelen,  hogy 
e  kereskedést  a  magyarok  a  honalapítás  után  szintén  foly- 
tatták, s  hogy  szent  István  magyar  király  korában  az  még  je- 
lentékeny lehetett.  Különben  nem  igen  tudnánk  okot,  melynél 
fogva  a  szent  király  a  magyar  utasok,  tehát  magyar  kereske- 
dők számára  is,  Konstantinápolyban  különös  ápoldát  alapított 
volna.  -) 

Nyugaton  a  frank  ok  és  az  avarok  közti  kereskedés  tár- 
gyában, a  frank  királyok  capitularéi  állapítottak  meg  bizonyos 
szabályokat.  ^)    A     frank    birodalonmak    elenyészte  után  e 


')  L.  Murait  Eduárd,  Essai  de  Chrünüi;rapliic  Byzautiuc  ,  Híj.  Pé- 
tervár 1855.  469.  470.  11. 

-)  Saiicti  Stepliaui  E  ogis  Iluugariae  Legenda  Maior  11.  fej.  (End' 
liclier  ,  Rerum  Hungaricarum  Momimeuta  Arpadiana ,  Sz.  Oiil  1849. 
147.  1.) ;  és  Hartvik  :  Vita  Sancti  S  tepliani  Regis  13.  fej.  (u.  o.  177  1.) 

■')Nagy  Káró  ly  805-ki  II.  capitularéja  7.  és  III.  capitularéja  9.  fe- 
jezete (Walter  Ferdi  uándiiiil,  Corpus  Juris  Genn.  antiqui  II.  köt.  Berlin 
18  24.  '204.  és  208. 11.  Tcrz  Monunienla  Gonuanine  Leges  I.  köt.  133.Hk.  11.) 


MAGYAIlOlif?/.i(i  BÁNVÁSZATÁNAK   KRlTIKAf   T.mTÉNETE,       23 

kereskedést  ii  iiuigy;vrükk;il,,  a  német  liirodalom  ]a)n'il)aa  is 
folytatták.  Névszeriiit  az  ausztriai  őrgrófság  és  későbbi  lier- 
czegség  alakulása  utáu,  enuek  fejedelmei  előbb  Haiuburgbau 
és  Steinuál,  s  Bécsnek  emelkedése  után  itt  is  rendes  vámsza- 
bályozást hoztak  be,  melynek  egyes  tételeiről  már  közelebbi 
tudomásunk  vau.  A  régi  baiuburgi  vámszabály  szerint  t.  i.  a 
Magyarországgal  űzött  kereskedés  czikkei  közt  a  réz  is  említ- 
tetik ^) ;  s  ugyanazokat,  valamint  ónt,  ólmot  és  vasat  is  talá- 
lunk az  1190.  és  1192.  Otokar  stájer  és  Lipót  ausztriai  ber- 
ezegek által  Steinra  nézve  megállapított  vámszabályban  is.  ^) 
E  szabályozás  szerint  a  só  is  vám  alá  esett.  ^)  Az  arany  és 
ezüst  a  közéletben  szintén  szerepelt;  mivel  azonban  ezek  a 
pénzverés  tárgyai  valának ,  a,  forgalomból  ki  voltak  zárva,  s  a 
fejedelem  reájok  nézve  a  beváltást  magának  tartotta  fenn.  *) 

Miutáu  e  bányatermények  beviteli  kereskedés  utján 
hazánkba  nem  jutottak  ;  kétségtelen,  hogy  azoknak  itt  kellett 
teremni,  s  hogy  Magyarországban  bányamivelés  kezdettől  fogva 
létezett.  Kérdés  csak  az,  hogy  e  bányák  az  ország  melyik 
részében  mi  vettettek?  —  S  erre  nézve  kiválólag  az  esztergami 
érsek  vámhelyéuek  szabályozása  nyújt  felvilágosítást,  melynek 
azon  kifejezése  »Auraria«  •^)  csak  az  alsó-  magyarországi, 
vagyis    a    garauivölgyi  bányavidékre  magyarázható.  S  ugyan- 


1)  >Das  .sint  die  reclit  au  der  wazzenuaut  her  vou  Vugern  stb. 
Von  Ceutoii  Chapliev  ein  purger  II.  plieuig,  eiu  gast  III.  .stb.  (Rógi  német 
fordítás  szerint  Raucliuál  ,  Remin  Austriacarmn  Soriptores,  I.  köt.  Bécs, 
1793.  209.  1.) 

-)  vOinues  geueraliter  adveuientes,  cuiascuii(|Lie  conditionis  fue- 
rint  homines  stb.  de  ceuteuario  stagui  (stanni  solveut)  XII.  denarios,  de 
ceuteuarJü  cupi'i  VI.  deuarios  ,  do  centeuario  plumbi  II  denarios  stb.  de 
massa  ferri  II   denarios«   (Rauch  id.   m.   II.  köt.   106.  1.) 

■>)  »Vou  Imudert  vngrisclies  salz  ein  purger  I  pliennig,  eiu  gast  II 
stb.  (liaiinl).  vámsz.).  —  sOmucs  indifterenter  de  magua  cuppa  salis  sol- 
vant  II  deuarios,  de  talento  salis  liX  denariosv<   (steiui  vámsz.) 

'')  V.  Lipót  lierczeg  az  arany  szabad  kereskedését  még  megcngedle 
(1192-iki  rendelet  Tomascliek  J.  A.  Geschicbtsquelleu  der  Stadt  Wien, 
I.  kötetébcu.  Bécs  1877.  2.  1.)  ,  később  azonban  mind  az  arany  mind  az 
ezüst  megváltása  fentartatott.  (II.  Aliiért  berezeg  1340-ki  szabadságle- 
vele Bécs  számára  58.  ez.  ;  u.  o.  I.  köt.  1 12.  1.  ;  v.  ö.  n.  o.  165.  1.  ós  Rauch 
id.  m.  III.  köt.  52.  és  101.  11.) 

•^)  Fejér  Cod.  Dipl,  VII.   köt.  5.  r.  1-13    1. 


24  WENZEL    GUSZTÁV. 

ezt  bizonyítják  a  Ganira  melletti  szent  benedeki  apátság  1075- 
ki  alapitó  levelében  felemiitett  »locus  qui  dicitiir  Huugarice 
Aranyas,  latiné  autem  aiireus«  ^)  valamiutaz  esztergami  káp- 
talannak egy  1228-ki  kiadványa,  liol  Bars  megyében  a  régi 
határpontok  közt  egy  »argenti  fodina«  van  följegyezve.  ^) 

10.  §.  Ahazai bdnyamivelésnek  hármas  eredeti  módja. 
I.  Láttuk  fennebb,'liogy  liazáuk  közviszonyainak  természet- 
szerű fejlése  folytán  a  bányamívelés  és  bányabirtok  eredeti 
jogi  alapja  a  királyi  hatalom  volt  (8.  §.  II.  és  III.).  Mert  a 
magán  földbirtok  magában  véve,  a  föld  felszinéuek  használásán 
és  míveléséu  kivül  egyéb  jogot  nem  igen  adott;  s  a  földalatti 
világ  becsesebb  tárgyaira  nézve  zsinórmértékül  közvetlenül  a 
király  intézkedései  szolgáltak. 

Ezekből  azt  tudjuk  meg,  hogy  ha  valamely  földesúr  ma- 
gánbirtokán becsesebb  ásványtestek  fordultak  elő,  ezt  a  ki- 
rály magának  elsajátíthatta,  hol  egyszerűen,  hol  illő  kárpótlás 
mellett.  ^)  Minthogy  pedig  a  királyoknak  birtokában  lévő  szá- 
mos régibb  bányatelepek  ezúton  nevezetesen  elszaporodtak ; 
az  azokon  gyakorolt  bányászatra  nézve  is  határozott  rendet 
kellett  megállapítani. 

11.  Hazánk  régibb  törvényeiben  a  bányászatot  tárgyazó 
intézkedésekre  nem  találunk ;  a  bányák  mívelése  tehát  akkor 
Magyarországban  inkább  a  szokás,  mint  a  törvény  alapján  lett 


')  Fejér  CocT.  Dipl.  I.  köt.  437,  1. 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  VII.  köt.  5.  r.  569.  1.  —  S  itt  szabadjon  egy- 
szersmind azon  kútfői  adatokra  hivatkozuom,  melyekkel  Botka  Tivadar 
azt  bizonyította,  hogy  Felsö-Bars  és  Nyitrának,  Turóczuak  és  Zólyomnak 
nagy  része  a  XI.  században  népesítve  volt.  t.  i.  IV.  Béla  1246.  adományle- 
velére (Győri  tört.  rég.  fűztek  III.  21.  1.  Arpádk.  Uj.  Okmáuj-tár  VII.  köt. 
207.  1.  egybefoglalva  ugyanazon  királynak  egy  másik  1245-ki  okmáu3'ával 
(Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IV.  köt.  1.  r.  393.  1.)  L.  Századok  1876.  670.  1. 

3)  P.  o. »quod  Matliias   filius   Andreáé    ad   doraiui  Ladislai 

(IV.)  Regis  accedens  praesentiam  ,  limiiiliter  ab  ipso  snpplicando  postu- 
lasset,  ut  in  concambium  terrae  suae  Chermele  vocatae,  inter  fluvios 
Cherméle  et  Jarek  in  Liptlio  existentis,  rxuam  ab  ipso  abstulisset,  quia  in 
ipsa  terra  aurifodina  fuisset  reperta  ,  quandam  terram  Nousyr  vocatam, 
in  TliAvruch  existentem,  de  sua  Eegia  Maiestate  sibi  conferre  dignaremur* 
—  —  (127  7.  Wcnzel  a.  Árpádkori  Uj  Okmánytár  XII.  köt.  III.  2. 
200.  és  201.  1.) 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITüKAl   TÖRTÉNETE        25 

rendezve.  Ebben  királyi  privilégiumok  és  rendeletek  kezdettől 
fogva  föfontossággal  birtak.  Azonban  kétséget  nem  szenved- 
vén, hogy  hazai  bányászatunk  felvirágzását  a  királyok  privi- 
légiumain kivül  leginkább  a  bányásznép  szorgalmának  köszöné  ; 
ennek  következtében  több  vidéken  egyes  bányatelepek  bá- 
nyaközségekké, sőt  időfolytán  bányavárosokká  alakultak, 
melyek  már  az  árpádi  királyoktól  bizonyos  privilégiumokban 
és  kedvezményekben  részesíttettek,  és  mint  ilyenek  lettek  bá- 
nyászatunk történetében  különösen  nevezetesek.  S  ehhez  járult 
még,  hogy  —  mint  fennebb  kifejtettem  —  királyaink  abánya- 
jogositványt  egyes  hatalmasabb  földbirtokosokra  is  át- 
ruházták. 

III.  Ehhez  képest  nálunk  a  bányamívelésnek,  már  az 
árpádi  királyok  korában  hármas  módja  volt :  1)  Bányate- 
lepek formájában,  melyeket  közvetlenül  a  király,  vagy  illető- 
leg későbbi  időben  a  bányajogosítványuyal  felruházott  földes- 
úr míveltetett  emberei  által.  —  2)  Bányavárosok  formá- 
jában, a  hol  a  bányák  rendezése  és  mívelése  e  városok  sza- 
badalmazott községeire,  azon  elvek  szerint  volt  bizva,  melyeket 
privilégiumaik  foglaltak  magokban.  —  3)  Bizonyos  bányászati 
jogositványok  alapján,  melyekkel  a  királyok  egyes  földbirto- 
kosokat, különös  engedélyezések  formájában  felruháztak. 

11.  §.  1)  banyatelepek  és  azoknak  hdnydszata. 

I.  A  dolog  természetében  fekszik,  hogy  eredetileg  a  bá- 
nyák mívelése  mindenütt  bányatelepek  formájában  kezdődött, 
melyekhez  mindazok  tartoztak,  kik  a  telepitvényen  a  bánya- 
mívelés  alkalmával  vagy  közvetlenül  (mint  heverek,  kohászok 
stb.)  vagy  közvetve  (a  bányászatot  és  a  bányászokat  külső 
munka  által  segítve  és  támogatva,  p.  o.  mint  németül  u.  n. 
»Berg\verks-verwandten,«  azaz  favágók,  szénégetők,  fuvarosok, 
mesteremberek,  kereskedők  stb.)  részt  vettek.  A  bányászat  t.  i. 
eredetileg  rendszerint  félreeső  helyeken,  hegyek  közt,  vagy 
sűrű  erdőben  kezdődvén,  a  mindennapi  élet  szükségletei,  sőt  a 
közös  biztosság  tekintetei  is  a  részeseket  arra  mintegy  kény- 
szeritették,  hogy  az  együttlét,  és  kölcsönös  segítség  és  támo- 
gatás czéljából  oly  lakhelyekké  alakuljanak,  melyeket  telepek- 
nek szokás  nevezni. 


26  WEN/.EL    GUSZTÁV. 

E  bányatelepekuek  sorsa  különí'éle  leliet,  ahlioz  Icépest, 
a  miut  a  bányák  áldása  nevezetesebb  vagy  csekélyebb,  s  a  mint 
létiJk  és  fenállásuk  külső  tényezők  által  tániogattatik  vagy 
sem.  Szerencsés  viszonyok  közt  csakbamar  bányaközségekké  és 
bányavárosokká  alakulnak,  a  mint  ezt  nálunk  főleg  a,  XIII.  és 
XIV.  századokban  a  legtöbb  régibb,  s  a  XVIII.  században  az 
u.  n.  bánsági  (azaz  Krassó  megyei)  bányavárosokban  látjuk. 
Analóg  jelenségeket  a  külföldi  bányászat  története  is  mutat; 
p,  0.  Csebországban  a  XVI.  században  sz.  Joakimvölgye 
(Joachimstlial),  mely  20  év  alatt  sürü  erdős  vidékből  lett  elő- 
kelő és  virágzó  bányavárossá  ^),  s  napjainkban  az  éjszakameri- 
kai u.  n.  Sziklabegyek  egyik  vidékén  Coloratoban  Leadville  vá- 
ros, liol  még  tavaly  (1878)  alig  uébány  ember  tartózkodott,  s 
melynek  lakossága  egy  év  alatt  80,(J00-nél  többre  emelkedett. 
Ellenben  az  is  megtörténlietik,  liogy  kedvezőtlen  körülmények 
közt  egy  bányaközség,  különben  áldásos  bányaiormatiók  mel- 
lett is,  nagyobb  jelentőségre  sóba  nem  képes  emelkedni,  p.  o." 
Rud-.Huuyad-Zaráud  megyében  ^)  •  vagy  bogy  szerencsétlen 
conjuncturák  közt  egy  az  előtt  tekintélyes  bányaváros  banyat- 
lásnak  indul,  p.  o.  Rézbánya  Bibarmegyében,  vagy  el  is  pusz- 
tul p.  0.  Lassupatak  (Stillbacb)  Szepességben,  mely  a  XIV. 
században  nevezetes  bányaváros  volt,  s  melynek  most  egykori 
belyét  is  alig  tudjuk  már. 

II.  A  bazai  bányászat  régibb  korában  számos  ilynemű 
bányatelepre,  az  ország  minden  bányavidékén  találunk.  S  ezek- 
nek is  az  idők  folyta  alatt  különböző  sorsa  volt ;  úgy,  bogy 
azok,  melyek  kedvező  körülményeknek  örvendtek,  uagyobbára 
már  bányavárosokká  vagy  bányaközségekké  lettek,  mint  ilye- 
nek pedig  az  állam-közigazgatósági  ujabb  reformoknak  foly- 
tán a  rendes  községi  szabályozás  körébe  vonattak ;  a  többiek 
pedig  —  a  mennyiben  meg  nem  szűntek  —  különféle  név 
alatt,  uagyobbára  a  bányavárosok  vagy  bányaközségek  tarto- 
zékai. A  régi  bányatelepitvények  módjára  alakult  községek- 
nek alapját  ujabb  időben  csak  a  só-aknászat  képezi ;    a  jelen- 

')  Matliosius,  Savepta  ocler  Bergpvedigtcn,  Niirabovg  1571.  XVII I. 
XCV.  V.  lev.  V.  ü.  Gr.  Stevnberg  Gáspár,  IJmrisse  eiuer  Gescbiclito  der 
liöliniisclien  Berg-werkc,  I.  köt.  1.  r.  317.  1. 

-)  Bányászati  ós  kohászati  lapok  IJI.  köt.  17  7.  sk.  11. 


MAGYAROKSZAG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI  TÖRTENETE,       I^  / 

kor  szelleméhez  képest  azonban  ezeknek  is  már  egészen  más  a 
természetök,  mint  egylcor  a  bányatelepeknek. 
12.  §.  2)  Bánijavárosok. 
I.  A  középkorban,  a  községi  szabadság  virágzásának 
korában,  nemcsak  oly  helységek,  melyek  az  anyagi  jólét  és 
társadalmi  önállóság  föltételeit  nagyobb  mérvben  birták,  ala- 
kultak városokká,  hanem  maga  az  országok  törvényei  és  az 
uralkodók  privilégiumai  által  szorosabban  meghatározott  és  bő- 
vebben kifejtett  városi  szabadság  is,  lofontosságu  intézmény nyé 
lett  Európa  közéletében.  S  igy  keletkeztek  a  bányavárosok  is, 
melyek  Európa  mindazon  országaiban,  hol  nevezetesebb  bányá- 
szat létezett,  nagy  tekintélyre  emelkedtek;  p.  o.  Cseh-  és  Morva- 
országban (Iglau,  Kutuiibánya,  sz.  Joakimvölgye  stb.);  Szászor- 
szágban (Freiberg  stb.);  Éjsz.Németországban  (G  oszlár);  s  Olasz- 
országban (Massa,  Agordo).  Ezek  csak  annyiban  említendők  fel, 
a  mennyiben  Magyarország  bányavárosainak  azokhoz  hasonló 
jelentősége  volt.  Fraucziaországban  és  Angliában,  hol  réz-,  ón-és 
vas-bányászat  ugyan,  azonban  nevezetes  arany-  és  ezüst-bányá- 
szat nem  létezett,  előkelő  bányavárosok  sem  voltak  ;  sőt  az  ottani 
bányamívelés  csak  a  XV.  században  oda  telepedett  és  pedig 
—  mint  látni  fogjuk  —  magyar,  német  és  cseh  bányászok  köz- 
reműködése mellett  nyert  némi  jelentékenységet.  (Anglia  bá- 
nyaipara csak  Erzsébet  királyné  alatt  kezdődött  nagyobb  di- 
nensiók szerint  fejlődni.)  Az  ibériai  félszigeten  volt  ugyan  a 
középkorban  virágzó  bányászat,  azonban  Amerika  felfedezése 
azt  annyira  háttérbe  szorította,  hogy  csaknem  semmivé  lett, 
úgy  hogy  I.(V.)  Károly  spanyol  király  az  anyaországi  bányászat 
további  folytatását  1535.  formaszerüleg  betiltotta,  s  hogy  egyik- 
másik régibb  bányaváros  (p.  o.  Spanyolországban  Almada, 
Portugalliában  Adica  stb.)  csak  különös  kedvező  körülmények- 
nél fogva  volt  képes  előbbi  jelentőségének  némi  szinét  meg- 
tartani. Ezek  mellett  azon  városok,  melyek  a  XVll.  század 
óta  a  vasbányászat  és  vasipar  alapján  emelkedtek  nagyra  (p. 
0.  Belgiumban  Lüttich,  Fraucziaországban  Etienne)  oly  lénye- 
gesen különböznek  az  európai  középkorban  keletkezett  bá- 
nyavárosoktól, hogy  azokat  itt  figyelembe  venni  nem  szükséges. 
-  II.  Magyarországban  ily  bányavárosok  szintén  nagy 
számmal  keletkeztek,  s  ezeknek  alakulásában  és  fejlődésében 


28  WENZEL    GUSZTÁV. 

kettős  momentumot  kell  megkülönböztetni.  Általános  jelle- 
mök  az,  liogy  bányavárosokká  csak  oly  bányatelepek  alakul- 
hattak, melyeknek  áldásosabb  és  nevezetesebb  bányászatuk 
volt ;  úgy,  bogy  az  áldás  csökkenése  esetében,  bányavárosi  te- 
kintélyök  is  alábbszállt,  sőt  —  ha  más  keresményök  nem  volt, 
melylyel  magokat  fentarthatták  —  meg  is  szűntek  bányavá- 
rosoknak lenni.  E  mellett  nagy  különbség  volt  még  az  egyes 
bányavárosok  közt  ahhoz  képest,  a  mint  vagy  közvetlenül  a 
király,  vagy  valamely  földesúr  hatalma  alatt  álltak.  Az  előb- 
biek a  királyi,  és  illetőleg  szabad  királyi,  az  utóbbiak  a  püspö- 
ki vagy  földesúri  bányavárosok  voltak.  Szabad  királyi  bá- 
nyavárosok az  u.  n.  alsó  magyarországi  bányavidéken  és  Szath- 
mármegyében  (Nagy-Bánya)  keletkeztek.  Királyi  szabadal- 
mazott bányavárosok  a  Szepességben  (Gölnicz,  Szomolnok, 
Igló  stb.)  Szatmármegyében  (Felső  Bánya),  Máramarosmegyé- 
ben  (az  öt  u.  n.  koronái  város)  és  ujabb  időben  Krassómegyé- 
ben  nyertek  nevezetességet.  Földesúri  bányavárosok  egykor 
nagy  számmal  voltak ;  s  ezek  vagy  egyházi  (Rozsnyó,  Jászó, 
Rézbánya  stb.)  vagy  világi  (Telkibánya,  Rudbánya,  Kőrös- 
bánya stb.)  földesurak  hatalmának  voltak  alávetve.  Végre 
megjegyzendő,  hogy  a  szlavóniai  és  erdélyi  bányavárosok,  s 
m  ég  inkább  azok ,  melyek  a  szent  korona  külső  országaiban 
feküdtek,  külön  szempont  alá  estek. 

13.  §.  3).  Egt/es  földesurak  bdnj/ajogosítványai. 
I.  Hazánkban  magában  a  földesúri  hatalomban  bányá- 
szati jogositványok  soha  nem  voltak  foglalva.  Az  ország  első 
századaira  nézve  ezt  a  nemzetségek  szállásainak  felosztásá- 
ból keletkezett  földbirtok  természete,  királyaink  nagyszámú 
egyházi  alapításai,  s  azon  okmányok  bizonyítják,  melyek  által 
királyaink  egyes  érdemes  hazánkfiait  bármi  formában  fekvő 
javakkal  megadományozták  ;  a  későbbi  időre  nézve  pedig  Wer- 
bőczy Hármaskönyve  ^),  s  az  adományleveleknek  törvény  és 
szokás  alapján  megállapított  formulái.  Bányászati  jogosítvá- 
nyokat tehát  csak  oly  földesurak  bírhattak,  kik  ez  iránt  a  ki- 
rályoktól különös  privilégiumokat  nyertek,  és  ekkor  is  csak  a 


')  Hk.  I.   24.  ez.,  mely   a  uemesi  birtok   tíirtozékait    elősorolja 
azonban  bán3'ákról  vagy  bányászati  jogosítványról  említést  nem  tesz. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.        29 

királyok  bányászati  főúri  jogának  (jus  Regale  minerale)  ép- 
ségben maradása  mellett. 

II.  Nincs  kétség  az  iránt,  hogy  a  királyok  ilynemű  pri- 
vilégiumai, eredetökre  nézve  a  középkori  feudális  hatalom  azon 
nemének  voltak  következései,  melyet  a  magyar  királyok  is 
gyakoroltak.  Az  első,  ki  ilyet  formaszerüleg  nyert,  a  német  lo- 
vagrend volt,  melynek  azt  II.  Endre  király  1211.  a  Barczaság- 
ra  nézve  adta.  S  midőn  azután  a  hazának  több,  névszeriut  ha- 
talmasabb (egyházi  és  világi)  főurai  és  birtokosai  ilynemű  jo- 
gosítványokban részesittettek,  ezt  a  királyi  hatalom  kifolyásá- 
nak kellett  tekinteni ,  mely  ez  irányban  semmi  általános,  tör- 
vény által  megállapitott  elvekhez  vagy  szabályokhoz  kötve 
nem  volt.  8  ily  földesurakról  áll  Ipolyinak  megjegyzése,  hogy 
a  mint  a  királyok  »bányatelepitvényeiket  városi  szabadságok- 
kal szervezték,  úgy,  magok  is  a  földesurak  saját  bányáikkal  a 
bányavárosi  községbe  (és  illetőleg  közösségbe)  léptek. «  ^) 

14.  §.  Magyarország  hángászaia  az  Anjou  kiráígok 
uralkodásától  1523-ig. 

I.  Mikor  Róbert  Károly,  az  első  Anjou-király,  1308.  a 
magyar  trónra  lépett,  az  országnak  már  kifejlett  bányászata 
volt.  Csakhogy  azon  hiányosság ,  mely  az  árpádkori  királyok 
korában,  hazánk  közállapotainak  rendezésén  általában  tapasz- 
talható volt,  s  melyen  még  egy  oly  magasszellemü  uralkodó 
sem  volt  képes  segíteni,  mint  IV.  Béla  volt,  a  bányá- 
szatnál is  mutatkozott.  Erőteljes  fejlődést  csaknem  minden- 
ben látunk ;  de  a  XIII.  század  végéig  a  közlétnek  még  nem 
volt  azon  organismusa,  mely  a  nemzeti  erő  működésének  szét- 
ágazó iránylatait  egybefoglalta,  s  egy  harmouicus  egészszé 
alakította  volna.  Ilyen  orgauismust,  mely  Európa  akkori  köz- 
szellemével Összhangzásban  volt,  Magyarországban  csak  az 
Anjou  dynastia  teremtett;  s  ez  üdvös  és  termékenyítő  hatását 
—  valamint  másban  —  úgy  a  hazai  bányászatban  is  mutatta. 

II.  E  tekintetben  leginkább  kettős,  lényeges  változásra 
találunk,  mely  nem  volt  ugyan  újítás,  se  nem  reform,  hanem 
azért  a  hazai  bányászat  fennálló  rendezését  mégis  oly  határo- 


>)  A  tesüterczebányai  egylulzi  műemlékek,  Budapest  1878.  11.1. 


30  WENZKL    GUSZTÁV. 

zott  formákká  alakította,  hogy  csak  ezek  mellett  nyerhetett 
teljes  gyakorlati  érvényt  az  alapelveiben  már  előbb  megállapí- 
tott magyar  bányajog.  Az  Anjou-királyok  a  bányavárosokat 
megtartották  jogaikban  és  szabadságaikban;  ezeket  mindazál- 
tal sajátságos  gondviselésük,  s  a  magyarországi  városi  rend  ál- 
talános tökéletesbitése  által  ^)  emelték  és  tették  gyakorlatilag 
hatályosabbá.  A  földbirtokkal  szemben  a  bányászatra  vonat- 
kozó, előbb  korlát  nélkül  gyakorolt  királyi  főúri  jogot  akkép 
korlátolták,  hogy  mindkettőnek  érdekeiről  egyaránt  kellőleg 
gondoskodva  volt.  E  módon  gyakorolta  bányászati  főúri 
jogát  Eobert  Károly,  ^) ;  I.  Lajos  alatt  pedig  ez  iránt,  lia- 
tározott  országos  törvény  formájában  általános  elv  monda- 
tott ki.  3) 

III.  S  a  bányászatnak  ezen  rendezése  a  XIV.  század- 
nak második,  és  a  XV-nek  első  felében  általán  véve  változást 
nem  tapasztalt.  Csak  a  mennyiben  azon  culturai  fordulat, 
mely  »renaissance«  nevezete  alatt  ismeretes,  Magyarország- 
ban is,  Zsigmond  uralkodása  idején  kezdődik;  ennek  ha- 
tása a  hazai  Ijányászat  körében  is  észlelhető.  A  bányavárosok 
tekintélye  ugyanis,  a  városoknak  nevezetes  1405-ki  budai  or- 
szágos gyűlése  következtében  emelkedvén ,  kebelökhen  a  bá- 
nyászat is  nagyobb  virágzásnak  indult.  Azon  javak  birtokosait 
pedig,  hol  bányák  nyittatnának,  Zsigmond  kettős  kedvezmény- 
ben részesítette ;  először  az  által,  hogy  őket  arról  biztosította, 
mikép  beleegyezésük  nélkül  jószágaik  tőlük  elvétetni  nem 
fognak  ^) ;  —  azután  pedig  az  által,  hogy  a  királyi  báuyavám 
vagyis  u.  n.  urbura  felerészéről  való  lemondása  mellett,  fentar- 
totta  a  királyi  kincstár  számára  az  arany  és  ezüst  beváltását, 
azonban  megengedte,  hogy  a  nyers  arany  és  ezüstnek  bizonyos 
részét  a  házi  életben  használandó  kanalak,  edények  stb.  készí- 
tése czéljából  magoknak  megtarthassák.  ^) 

■')  L.  1877.  mározius  19-ki  akadémiai  értekezésemet:  Magyarország 
városai  és  városjogairúl. 

•)  P.  o.  Ki27-ki  i)rivilegiuma  :  l^'ejérnél  Cod.  Dipl.  Hung.  VlII.küt. 
3.  r.   198.  1. 

•')   isr.l.   13.  tcz. 

*)   Zsigmond  lU.  (1405-ki)  végzemhiya   13.  tez.  1.  §. 

')     U.  o.   1-6.  §§. 


MAGYAEORSZÁa  IíÁXyAsZAtAnAK   KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       .'U 

IV.  Az  ez  időtől  fogva  1523-ig  beállt  változások  a 
IcözviszoLiyokbau  —  valamint  más  európai  országokbac,  úgy 
hazánkban  is  —  egészen  uj  korszakot  nyitottak  meg  az  anyagi 
érdekek  terén ;  s  ez  a  társadalomban  szintúgy,  mint  az  állam- 
nak gazdasági  viszonyaiban  egyaránt  mutatkozott.  Amott  a 
nyers  termelés  majdnem  valamennyi  ágaiban,  az  ipar  terén, 
s  a  bel-  és  külkereskedés  körében  örvendetes  emelkedés  jelen- 
ségeire találunk.  Az  államgazdaság  pedig  Zsigmond  óta  csak- 
nem teljes  általakuláson  ment  át.  S  így  ezeknek  folytán  a 
XV.  században  a  hazai  bányászat  is  tekintélyes  fejlettséget 
nyert,  kiválókig  Mátyás  király  korában ;  ennek  halála  után 
pedig  a  Thurzók  és  Fuggerek  bányavállalatainak  felvirágzá- 
sában valóban  nagyszerű  eredményeket  volt  képes  felmutatni. 

B)  A  bányatörténet  részletei. 

y.'>.  §'.  Az  omzáf/  t(n'iilet(hiek  f<doáztásay  ahány  i'iszat  telvln- 
toiilhen. 

Hazánk  egyes  bányavidékei,  első  korszakunk  alatt  a 
területükön  találtató  bányászatra  nézve,  különféle  jelenségeket 
mutatnak  fel ;  miért  is  azokat  külön  szükséges  szemügyre  ven- 
nünk. Ehhez  képest  a  következő  bányavidékek  lesznek  fej- 
tegetésünknek tárgyai. 

I.  A  Garam-völgy  közép  része  vagyis  az  u.  n.  alsó-ma- 
gyarországi bányavidék. 

II.  A  Duna  baloldalán  lévő  egyél)  bányavidékek. 

III.  A  Duna  jobboldalán  lévő  bányavidékek. 

IV.  Felső  Magyarország. 

V.  Az  ország  kelet-cvj  szaki  részeinek  bányászata. 
VI.  Bihar  és  Zaránd  bányamívelése. 
VII.  Krassó  és  Szörény  megyék  bányászata. 
VIII.  Erdély  bányavidékei. 
IX.  Az  u.  n.  társországok  bányászata. 
X.    A  magyar    szent   korona   tartományainak   hánya- 
tni velése. 

Megjegyzendő  egyébiránt :  1)  hogy  a  vas-,  só-  és  ásván}-- 
szén-bányaszatról  még  külön  kell  szólanimk ;  —  2)  hogy  azon 
fordulat,  mely  Mátyáíi!  király  óta  bányászatunk  történetében 


32  WENZEL    GUSZTÁV. 

beállt,  már  oly  dimeusiókat  ereményezett,  melyeket  nem  többé 
particularis ,  hanem  országos  szempontból  lehet  kellőleg 
méltatni. 

I.  Alsó  Magyarország. 

16.  §.   Tájékoztatásul. 

I.  Láttuk  fennebb,  hogy  e  vidék  bányaipara  igen  régi, 
s  országunk  fennállásának  első  évszázadaiban  is  már  tekinté- 
lyes volt.  Fejlődéséről  azonban  részletes  tudósítások  csak  a 
XIII.  században  kezdődnek. 

Ezekhez  képest  azt  találjuk,  hogy  itt  eredetileg  számos 
bányatelepítvény  létezett ;  melyek  a  király  birtokában  voltak. 
(11.  §.)  Az  itt  lakó  bányászok  szabad  személyek  lévén,  kik  a 
királyok  különös  pártfogása  alatt  álltak ,  más  honlakosokkal 
szemben  nevezetes  előjogokkal  bírtak.  Idő  folytán  a  tele- 
pek szabad  községekké  alakultak ,  melyek  az  alsó-magyaror- 
szági bányavárosok  keletkezésének  képezték  alapját.  A  kirá- 
lyok pedig  a  bányákat  és  a  bányahelységeket  financziális-tekin- 
tetek  szerint  kormányozták,  s  azoknak  védelmét ,  és  a  befolyó 
bányajövedelmek  beszedését  és  kezelését  kamarai  grófjaikra 
bizták,  kik  ugyanazon  vidéken  a  főhelyen  székeltek,  mely  elő- 
kelő vár  volt.  A  mennyiben  határozott  tudomásunk  vau ,  az 
alsó-magyarországi  kamarai  grófoknak  székhelye  a  körmöczi 
vár  volt ;  a  XY.  században  mindazáltal  —  midőn  a  bányavá- 
rosok a  királynék  birtokába  mentek  által  —  ezeknek  a  zólyomi 
várban  lakó  ispányja  alatt  álltak.  E  vidék  nevezetes  bányajö- 
vedelme úgy  hozta  magával,  hogy  a  királyok  annak  külső 
védelméről  és  belső  békességének  fentartásáról  is  gondos- 
kodtak; s  e  czélból  több  várat  építettek.  Ilyenek  voltak 
Revistye ,  Saskó ,  Lipcse ,  Dobronyiva  és  Yégles  várai, 
melyek  azonban  a  XV.  századnak  végén  magánosak  birto- 
kába jutottak. 

II.  Az  alsó-magyarországi  bányavidék,  a  bányák  és  bá- 
nyahelységek három  csoportjára  oszlik :  1)  A  Garam  balolda- 
lán lévő  vidék,  melynek  legtekintélyesebb  és  mintegy  főlielye 
Selmeczbánya  volt ;  2)  a  Garam  jobbuldaláu  lévő  vidéknek 
alsó  része,  hol  kiválókig  Körmöczbáuya  volt  nevezetes ;  és  3) 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KÉITIKAI  TÖRTÉNETE.        3  3 

a  Garam  jobboldalán  lévő  azon  vidék,  melynek  legelőkelőbb 
helye  Beszterczebáuya. 

17.  §.  1.  Selmeczhdnya  és  környéke. 

I.  A  selmeczbányai  hegycsoport  nagyobb  része  trachit- 
közetekből  áll;  de  Szkleno  és  Vihnye  közt  szienit,  gránit 
gnajsz,  és  más  réteges  kőzetek  merülnek  föl,  zöldkö-trachit  által 
környezve.  Az  érezek  a  zöldkőben,  szienitben  és  gnajszban 
fordulnak  elő  ;  úgy  hogy  az  ércztelepek  többféle  kitöltő  anyag- 
gal biruak ,  s  átalán  véve  kétrendbéliek ,  a  mint  t.  i.  vagy 
zöldkő-trachitban,  vagy  szienit-gnajszban  találtatnak.  E  mel- 
lett a  teléreknek  két  osztályát  kell  megkülönböztetni,  a  tu- 
lajdonképi selmeczieket,  és  a  hodricsbányaiakat  ^). 

Eddig  hét  főtelér]van  feltárva ;  t.i.  a  kórodai,  terezia-aknai, 
bibertárnai,  István-,  János-,  zöld-farkas  és  ökörfőtelérek ;  melyek- 
hez számnélküli  kisebb  erek  és  erecsek  számitandók,  különböző 
mennyiségű  és  értékű  ércztartalommal.  Ezeken  a  bányászat 
már  évszázadok  óta  folyt,  s  azon  időtől  fogva,  melyből  hi- 
teles tudósítások  korunkra  jutottak,  számos  bányatelep 
áll  fenn. 

II.  Selmeczbánya  történetében  az  1442.  év  szomorú  em- 
lékben van,  s  epochiilis  jelentőséggel  bír.  Ez  az  ország  két 
pártra  t.  i.  Erzsébet  királyné  és  I.  Ulászló  magyar  és  lengyel 
király  pártjaira  szakadásának  ideje  lévén;  minthogy  Selmecz- 
bánya híven  Erzsébet  királynéhez  ragaszkodott,  a  másik  párt 
emberei  által  megtámadtatott,  bevettetett,  és  roppant  pusztítá- 
sok és  kegyetlenségek  közt  felgyújtatott-).  Ekkor  a  város  irat- 

1)  » Geológiai  szempontból  —  úgy  mond  Szabó  József  —  Selmecz 
vidékének  már  százados  bányászati ,  s  ezzel  összefüggöleg  geológiai  ii-o- 
dalma  van ;  azonban  távol  vagyunk  attól,  hogy  annak  tanulmányát  befe- 
jezettnek mondhatnók.  Fölötte  bonj-olódottak  ott  a  viszonyok,  és  sokfé- 
lék a  képletek,  annyii-a,  hogy  azoknak  kölcsönös  viszonya  tisztába  hozva 
eddig  nincs. «  Budapesti  Szemle  XXXVII.  1879.  145.  1. 

2)  »Anno  1442.  venerunt  alumni  iniquitatis,  Simon  Episcopus 
Agi'iensis  de  genere  Eozgon,  et  Ladislaus  Csech  filius  Petri  Cheh  de  Lewa, 
et  properaverunt  Sebniciam  (cum)  quatuor  niillibns  Hungarorum  et  Po- 
lonorum,  succenderuntque  civitatem  predictam  totaliter,  interfectis  quam 
plurimis  ex  utraque  parte.  Et  sic  Sebnicienses  ecclesiam  eorum  cum  mul- 
tis  bonis,quae  hostes  receperunt  omnimode,  cumEcclesiae  rebus,  calicibus, 
crucibus,  et  reliquiis  Sanctorum  multis  et  claustri.    Haec  sünt  facta  anno 

MAGYARORSZÁG   BÁNYÁSZATÁNAK   KBIT.    TÖRT.  3 


34  WEN/,EL   GDSZTaV. 

tára  is,  csaknem  egészen  megsemmisülvén ,  az  ez  esemény 
előtti  időből  csak  hiányos  és  töredékes  tudósitásokat  birunk ; 
tökéletesebben  és  részletesebben  pedig  Selmecz  történetét  csak 
a  városnak  újból  történt  felépítése  óta  ismerjük. 

III.  A  mi  Selmeczbányának  a  tatárjárás  (1241.)  előtti 
történetét  illeti,  abból  alig  tudunk  egyebet,  mint  hogy  a  király- 
nak már  ez  időben  is  "nevezetes  jövedelmet  hozott  ^)  ;  s  hogy 
egyházi  élete  is  már  eléggé  kifejlett  és  virágzó  lehetett.  Kü- 
lönben plébánosának  (Gerardus  plebanus  de  Bana)  alig  lett 
volna  oly  tekintélye,  hogy  a  Eómába  küldött  fontosabb  követ- 
ségek tagjául  hivatott  volna  meg.  ^) 

Sokkal  bővebb  és  részletesebb  tudósításaink  vannak  a 
városnak  1242 — 1442-ki  eseményeiről  és  állapotairól ;  csak- 
hogy töredékes  minőségökuél  fogva  ezek  sem  nyújtanak  telje- 
sebb történeti  képet. 

Legnevezetesebb  az,  hogy  a  város  szabadságai  és  jogai 
határozottabb  alakot  nyertek.  A  város  privilégiumát  ugyanis 
IV.  Béla  újította  meg,  melynek  eredeti  példánya  elveszett,  sőt 
szövegére  nézve  is  már  ismeretlen ;  töredékesen  mindazáltal 
német  fordításban  mégis   fenmaradt.  ^)    E  privilégium  annál 


pvaedicto  feria  sexta  post  Pentecosten  ;  et  exusseruut  venerabile  saci-a- 
iiientum  Corporis  Christi  in  ecclesiis  iitrisque,  altariaque  fregeruut. « 
(Selineczbánya  legrégibb  városi  jegyzökönyvének  kezdete.) 

') »pro   redditibus  marcarum  trecentarum  ; smnmam 

praedictae  pecnniae  de  redditibus,  qui  uobis  in  Bana  (Selmeczbáuya)  su- 
lent  proveuire,  statuimus  persolvendam.«  II.  Endre  1217-ki  okmányában. 
Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  III.  köt.  1.  r.  2i'i5.  1. 

-)  Tlieiner,  Vetera  Monumenta  Hist.  Hungáriám  Sacram  illustran- 
tia  I.  köt.  174.  1.  ;  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IV.  köt.  1.  r.  178.  1.  —  Itt  azon 
erőltetett  hypotliesiseket  méltán  mellőzendőknek  tartom  ,  melyekkel 
egyes  irók,  Selmecz  régibb  történetét  felvilágosítliatóknak  hiitték.  A  kik 
ilyenekben  gyönyörködnek,  azok Severini  munkájában  »Commentatio  hist. 
de  veteribus  incolis  Hungáriáé  Cis.-Danubianae  cum  brevi  delineatione 
Scliemnicii«  (Sopron  1767.);  —  valamint  Kachelmann  Jánosnak,  Ge- 
scliichten  der  ungarisclien  Bergstádte-ben  (Selmecz  1853.  sk.)  e  tárgyban 
bő   anyagát  találhatnak. 

^)  »Wir  Béla  stb.  ;  so  welleu  wir  vunsernn  gestrewnn  l'erklewttnn 
vnserer  Stat  Schebnitz  ,  vnd  anderen  vnsernn  Perklewttnn  in  vnserni 
-Land  zu  Hungernn  ein  ewige  huet  machen  vnd  ein  beschirmung  ;  vnd 
gebén  In  vnd  verleihenn  Eecht  vnd  Freyheifct,  als  hernoch  geschribeuu 
8tet  stb.«  Wenzel  Gusztáv,  Árpádkori  Uj  Okmánytár  III.  köt.  206.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRTTÍKAI  ToRTÍlNETE.        35 

fontosabb,  mert  alapot  nyújtott,  melyen  a  selinecziek  városi 
és  bányajogukat  följegyezték.  S  igy  történt,  hogy  Körmöcz  és 
Újbánya  kivételével,  a  selmeczi  a  többi  alsó-magyarországi 
bányavárosnak  is  közös  joga  lett  ^)  ;  bogy  azt  I.  Lajos  király 
Breznóbányáuak  is  adta  -)  ;  s  bogy  a  felső-magyarországi  bá- 
nyavárosoknak is  mintául  szolgált  ^),  sőt  az  ország  keleti  ré- 
szeiben is  nagy  tekintélylyel  birt  "*). 

Ennek  felelt  meg  a  város  belső  fejlődése  és  külső  terje- 
delme is. 

Belső  fejlődéséről  kiválólag  egyházi  élete  tanúskodik.  ^)  S 
ha  —  több  más  körülményen  kivül  —  az  egész  alsó-magyaror- 
szági bányavidéknek  XIV.  századi  virágzását  veszszük  fontolóra, 
mely  az  által  bizouyodik,  hogy  I.  Lajos  király  ismételve  (1370 
—1381  és  1382)  itt  tartózkodott  '•),  s  mint  lengyel  király  1381. 
Zólyomban  (lengyel)  országgyűlést  is  tartott,  alig  lehet  kétsé- 
günk, hogy  akkoriban  —  valamint  Zólyom,  Körmöczbánya  és 
Beszterczebánya  —  úgy  Selmecz  is  az  ottani  bányászat  alap- 
ján tekintélyes  város  volt. 

Tanúskodik  erről  Selmecznek  akkori  terjedelmes  bányá- 
szata is,  melyhez  1352.  a  következő  nevezetesebb  bányatele- 
pek tartoztak :  Gerod  (Koppanitz),  Kartik  (Kerlingen),  Siglis- 
perk,  Diln  (a  mai  Bélabánya),  Sekken  (Zsakil)  és  Kulpach 
(Goldpach.  '^)  Hodrics  csak  később  keletkezett,  Kerlingen  el- 
pusztulása után,  de  1378.  már  szintén  állt.  Kachelmann  János, 
a  régi  selmeczi  u.  n.  birókönyvet  áttanulmányozván,  ebből  az 


í)  Ez  kitetszik  az  épen  idézett  szavakból ;  s  úgy  szintén  Beszter- 
czebánya és  Libetbánya  bányavárosok  privilégiumai  is  arra  vonatkoznak. 

-)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  IX.  köt.  5.  r.  390  1. 

3)  Róbert  Károly  királynak  1327-ki  privilégiumában  Gölniczbáuya 
számára,  mint  alább. 

*)  Hunyadi  Jánosnak  1454-ki  levele  Körmöcz,  Selm3cz  és  a  többi 
alsó-magyarországi  bányavárosokhoz,  mint  alább. 

^)  Henszlmanu  Imre  :  Jelentós  a  bányavárosokba  tett  régészeti  ki- 
rándulásról, az  Avcliaeologiai  Közlemények  V.  kötetében  146.  sk.  11. 

8)  Eáth  Károly,  a  magyar  királyok  hadjáratai  stb.  GyÖr,  1861. 
(»Szemnicsei«-t  Selraeczre  kell  értelmezni)  73.  81.  és  82.  11. 

■")  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  köt.  6.  r.  54.  1.,  Kachelmann  Ge- 
schichten  der  ungar.  Bergstiidte  I.  köt.  3.  1. 

3* 


36  WENZEL    GUSZTÁV, 

1364 — 1382-ki  ottani  polgároknak  hosszú  névjegyzékét  közli  ^), 
kik  t.  i.  a  városi  területen  laktak  és  az  ottani  bányákat  mivel- 
ték ;  —  s  ezen  kivül  Selmecznek  Mária  királyné  és  Zsigmond 
király  korában  való  állapotát  is  fel  világosítja  szorgalmas  kút- 
fői tanulmányok  alapján.  -)  Ez  időben  mint  adományozott  bá- 
nyák emiitettetnek  az  u.  n.  »Flaclie  Putten«  Hodricsban 
(1378.) ,  a  »Prandschacbt«  Selmeczen  (1378.),  a  vas-bánya- 
kötél (Eisernes  Seil  Dilnben  1378.),  a  »rota  artificialis« 
(Dilnben  1385.),  a  »Smalczgrube  (Selmeczen  1405.)  stb.  -) 

18.  §.  Folytatás. 

IV.  Selmeczbányának  uj  felvirágzásáról  csak  azon  idő 
óta  szólhatunk,  mikor  a  hussita  mozgalmaknak  teljes  elintézé- 
se folytán  belső  rendezésében  akadályt  már  nem  tapasztalt,  és 
külső  viszonyaiban  se  háboríttatott  meg  többé.  S  ez  névszerint 
Mátyás  király  uralkodása  alatt  állt  be.  Mindamellett  ezen 
idő  előtt  is,  főleg  azon  két  fontos  körülmény  kezdett  a  város 
sorsára  nagy  befolyással  lenni ,  melyeknél  fogva  egyrészről 
az  alsó-magyarországi  bányavárosok  1424.  óta  a  királynék 
folytonos  birtokában  voltak,  s  másrészről  a  város  privilégiumai 
megujittattak. 

A  királynék  e  birtokának  jelentőségét  alább  fogom 
fejtegetni  tüzetesen.  Itt  csak  azt  jegyzem  meg,  hogy  Borbála 
és  Erzsébet  királynék  uralma  sok  szerencsétlenséget  és  veszélyt 
hozott  a  bányavárosokra,  melynek  egyik  következése  az  is 
volt,  hogy  Bélabánya  Selmecztől  elvált ;  s  hogy  jobblét  a  ki- 
rálynék befolyásának  folytán  csak  akkor  állott  be  ismét,  mi- 
dőn 1470.  Beatrix  jutott  a  bányavárosok  birtokába.  Ez  a  ki- 
tűnő miveltségű  királyné  —  noha  Selmecz  iránt  jó  hajlammal 
nem  viseltetett,  —  azért  az  ottani  bányamívelés  emeléséről 
mégis  hatályosan  gondoskodott ;  utóbb  pedig  Anna  és  Mária 
királynék  erélyes  intézkedései  még  sikeresebb  eredményeket 
közvetítettek. 

Ezek  mellett  a  bányavárosok  privilégiumai  a  királyok 


*)  Kachelmann,  Das  A.ltev  und  die  Schicksale  des  nngarischen.  zu- 
náclist  schemnitzer  Bergbaues,  Pozsony  1870,  79.  1. 
")  Kachelmann  id.  m.  85.  1. 
»)  Kachelmann  Geschichten  III.  köt.  19.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNyÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       37 

által  megerősíttettek  és  megbővíttettek.  Névszerint  Selmecz- 
bánya  privilégiumai,  melyek  az  14^2-ki  katastrófa  alkalmával 
elégtek,  már  1447.  ujittatván  meg  az  országos  rendek  által  ^)  ; 
ez  időtől  különösen  ezek  képezték  azon  védpajzsot,  mely  alatt 
a  város  magát  külső  ellenségei  ellen  tarthatta.  ^) 


1)  »]Sro3  Praelati,  Baroues,  Nobileí?  et  Proceres  Regui  Hungai-iae 
UDÍversi  stb.,  quod  uostram  venieutes  iu  praeseutiam  pvovidi  et  circum- 
specti  viri  Ladislaus  Nemesch  et  Joliaunes  Eebel  Jurati  Cives  Civitatis 
Schebniciensis,  in  ipsormii  ceterorumque  omuiuni  et  singulorum  civiiim, 
hospitum  et  iuliabitatorum  eiusdem  Civitatis  persouis  nobis  significare 
cuvaruut  eo  modo  ,  quomodo  istis  guerrarum  temporibus,  ciim  civitas 
eorum  per  aemulos  fnisset  combusta.  ibidem  universae  litterae  et  privile- 
gia  eorum,  libertates  ipsorum  in  se  coutineutes,  ignis  voragine  cousump- 
tae  extitissent,  mmcque  plerique  foreut,  qui  ipsos  cives,  liospites  et  inha- 
bitatores  dictae  Civitatis  contra  formám  praemissae  libertatis  eorum  im- 
pedirent,  molestarentque  et  damuiticarent ;  cum  tameu  ipsa  Civitas  Scheb- 
niciensis ad  instar  ceterarum  vicinarum  Civitatum  Moutanarum  liberta- 
tibus  praemissis,  per  Divos  Reges  Hungáriáé  foret  praedotata.  i^^upplica- 
runt  itaque  stb.  Unde,  quia  ad  scitum  uostrum  praedicta  Civitas  per  ignis 
voraginem  exstitit  novissime  inciuerata ,  ubi  ex  verissimis  coniecturis 
potest  praesumpmi  de  combustione  litteraium  et  privilegiorum  Civitatis 
antefatae.  Proinde  nos  matúra  inter  nos  praehabita  delibei-atione  annui- 
mus,  ut  praelibati  cives,  hospites  et  incolae  dictae  Civitatis  Schebnicien- 
sis ad  instar  aliarum  vicinaram  Civitatum  Montanarum  illis  libertatibus, 
consuetudinlbus  et  privilegiis  utautur,  fruantur,  et  potiautur,  quibus  tem- 
pore  quondam  Sereuiüsimi  Principis  domini  Sigismundi  Imperatoris  atque 
Regis,  aliorumque  Regum  ipsius  praedecessorum  dicti  cives  et  hospites 
usi  sünt  et  gavisi ;  salvis  tarnen  juribus  aliorum  stb.  Dátum  Budae  feria 
sexta  proxima  ante  dominicam  Ramispahnarum ,  anno  Domiui  1447.« 
Az  esztergami  káptalannak  1453.  »feria  sexta  proxima  ante  festum  Beati 
Barnabae  Apostoli «  kelt  átiratából. 

2)  A  XV.  század  közepe  óta  Selmecz  rendszerint  a  többi  bányavá- 
rosokkal együtt  közös  okmányban  nyerte  privilégiumait.  Azonban  külön 
prívilegiumai  és  védlevelei  is  voltak,  p.  o.  Ulászló  királytól  1496.  kelt 
sBudae  feria  quarta  proxima  ante  festum  Nativitatis  Beati  Johannis 
Baptistáé, «  —  A  selmeczi  bányák  mívelésére  közvetlenül  vonatkozik  Má- 
tyás királynak  következő,  az  italmérést  szabályozó  rendelete  :  »Mathias 
stb.  f.  n.  circumf-p.  Judici,  Juratis  ceterisque  civibus  in  Civitate  nostra 
Sempniciensi  commorantibus  stb.  Accepimus  admodum  displicenter  plu- 
rimos  főre  ex  vobis,  qui  iu  nuUo  alio  ,  praeterquam  in  educillatione  vi- 
norum  victum  suum  quaerere  consuevissent,  dumque  labores  montanarum 
istic  exerceri  debereut,  cultores  earundem  et  laboratores  saepesaepius  la- 
boribus   postpositiá   iu    taberuas   confluerent ,    propter   quod  proveutus 


38  WENZEL    GUSZTÁV. 

S  ez  idütül  fogva  Selineczbáüya  cuielkedéséuek  föje- 
lenségei :  a  városnak  iij  kiépítése,  és  egyes  Ijáuyavállalkozóknak 
vagyonosságra  és  társadalmi  jelentőségre  jutása. 

Az  uj  kiépítésről  Henszlmann  Imre  vizsgálódásainak 
eredményei  tanúskodnak.  ^) 

Összhangzólag  ezekkel,  a  korunkra  jutott  okmányok  és 
jegyzőkönyvi  tudósítások  is  Selmeczbányának  nemcsak  akkori 
bányaiparáról,  banem  bányapolgárainak  vagyonosságáról  is 
igen  kedvező  adatokat  nyújtanak.  Különösen  jellemző  az,  hogy 
a  XV.  század  végén  és  a  XVI.  században  Selmecz  területén, 
a  bányamívelés  csaknem  kizárólag  magánvállalkozók  kezében 
volt  2) ;  s  hogy  —  habár  abban  a  többi  bányaváros  lakosai 
szintén  vettek  részt,  —  azért  kiválólag  mégis  csak  magában 
Selmeczben  vagyonosodtak  meg  egyes  polgárok  és  bányapol- 


nostri,  qui  ex  illis  fodiui«  nobis  provenire  deberent ,  plurimum  diiiiiuue- 
rentur,  et  montanistae  qui  fodinas  colere  faciunt,  maxima  exinde  dampna 
susciperent  stb.  (Ennek  folytán  rendelet)  :  Ut  nullus  omnino  homiuum  iu 
civitate  nostra  praefata  residencium  viua  educillare,  et  tabernas  publicas 
amodo  deinceps  tenere  praesumat ;  nisi  idem  raontauas  quoque  cum  mo- 
leadiuis  et  gasis  colat.  Ne  autem  propter  facultatis  penuriam  aliqui 
vestrum  se  a  cultura  moutanaram  retrahere  valeat,  potestatem  damus, 
ut  quotquot  volu érint,  adlevauda  colén daque 
moutaua  societatem  facere,  etsubuno  questumon- 
tana  coleve  possint.  AUoquia  biis,  qui  moutana  colere  recusa- 
verint,  educillationem  vinorum  et  lucra  taberuarum  Eegio  edicto  prolii- 
bemus  ;  dantes  plenariam  facultatem  Comitibus  nostris  illarum  monta- 
naruni  pro  tempore  constitutis,  quibus  et  praeseutibus  strictissime  coni- 
mittimus  et  mandamus,  quatenus  omnium  talium,  qui  absque  cultura 
montauarum  sola  educillatione  vinoram  questum  iuter  vos  facereut, 
omnia  bona  et  facultates  pro  Maiestaíe  Nostra  occupare  debeant  et  tene- 
antur  stb.  Dátum  in  Eakospurga  feria  quarta  proxima  ante  domiuicam 
Laetare,  anuo  Domini  (48).  (Az  eredeti  után). 

')  Jelentés  a  bányavárosokba  tett  régészeti   kirándulásról,  id.  h. 
149.  sk.  11.  V.ö.  Bél  Notit.  Huug.  IV.  köt.  621.  sk.  11. 

=)  Pécs  Antal  különös  miniszteri  megbízás  folj-tán  1872.  az  itteni 
bányászat  állapotát  megvizsgálván,  s  ez  alkalommal  a  régibb  időkre  visz- 
szatekintvén,  jelentésében  azt  constatálja,  hogy  »a  XVI.  század  elején 
magánvállalkozók  mi  vélték  az  egész  selmeczi  bányászatot, «  s  hogy  név- 
szeriut  Bélabányán  13,  Selmeczen  141,  Szélaknán  52,  Hodricson  136, 
és  Vihnyén  84,  tehát  összesen  426  bányavállalat  létezett  akkor  itt.  E 
jelentés  nyomtatva  volt  Budapesten,  1873.—  V.ö.  Bél  id.  m.  IV.  köt. 
645.  sk.   stb. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATAXA  IC  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       39 

gári  családok  a  báuyászat  alapján,  olyannyira,  liogy  emiékök  a 
magyarországi  ipar  törtenetében  mindig  tekintélyes  helyet  fog 
elfoglalni. 

Nem  lehet  feladatom  a  coml)inatióiban  kissé  zavaros,  de 
bnvárlataiban  szorgalmas  és  példás  lelkiismeretességet  tanúsító 
Kachelmann  János  közleményei  ^)  után  e  főérdekii  tárgyat 
itt  újból  részletesen  fejtegetnem  ;  de  azok,  a  miket  ő  a  Röselek 
BiberekjSchp.yderek,  Körndlek,  Hohelek,  Zigelpacherek  és  szá- 
mos más  selmeczibányapolgár  iparáról,  vállalatairól,  s  azok  ered- 
ményeiről és  vagyonosságáról  egyenes  kutatások  és  nagy  rész- 
ben a  hely  szinén  tett  észleletek  alapján  beszél,  olyanok,  hogy 
azokról  az  utókor  elismeréssel  emlékezhetik  vissza.  Ezek  mel- 
lett Beatrix  királyné  levele  bír  érdekkel,  melylyel  Schaider 
Péter  körmöczi  kaniaragrófja  1486— 1491 -ki  számadásait 
hagyja  helyben.  ^)  E  számadásokból  a  bánya-városok,  s 
ezek  közt  Selmecznek  akkori  virágzó  állapota  a  legvilágosab- 
ban kitűnik.  S  ez  Anna  és  Mária  királynék  korában  még  in- 
kább emelkedett. 

19.  §.  Bakahánya  és  Bélaháni/a. 

I.  Valamint  a  bakabányai  telérek  a  selmeczi  teléreknek 
csak  folytatása  s  ugyanazon  ércznemeket  tartalmaznak  ;  úgy 
Bélabánya  is  közvetlenül  a  selmeczbányai  hegycsoportnak  csak 
része.  Geognosticus  tekintetben  tehát  a  kettőről  külön  szól- 
nunk nem  szükséges ;  noha  történetök  külön  szempont  alá 
esik,  mely  Bakabányát  (Bukhanz)  sajátságos  színben  tün- 
teti fel.  Bélabányára  (Dilin)  nézve  azonban  a  selmeczi  bányá- 
szatból indult  ki. 

II.  A  Graram  melletti  szent  Benedeki  apátságnak  1075- 
ki  alapitóleveiében,  az  apátsági  birtok  határpontjai  sorában, 
többek  közt  a  »villa  Baka«  is  említtetik ;  s  e  helyiségen 
később  bányamivelés  kezdődvén,  Bakabánya  bányaváros 


')  Goscliichte  der  ungarisclieu  Bergstadte  III.  köt.  Selmecz  1867_ 
7.  sk.  11.  ;  —  és  Das  Altér  u.  die  Schicksale  des  uug.,  zunáchst  Schemnitze  r 
Bergbaues,  Pozsony  1870.  117.  sk.  11.  —  V.  ö.  Bál  Not.  HuUg.  IV.  köt. 
611.  sk.  11. 

2)  Hatvaui  (Horváth)  Mih.  Magyar  történelmi  Okmánytár  a 
brüsseli  levéltárból  és  a  burgundi   könyvtárból,  II.  köt.  Pest,  1858.  48.  ], 


40  WENZEL    GUSZTÁV. 

az  itteni  bányatelepből  alakúit.  Az  időpontot,  melyben  Baka- 
bánya városi  rangra  emeltetett,  szorosan  meghatározni  nem 
vagynnk  képesek ,  mert  azon  okmányok,  melyekben  a  város- 
nak jogai  szabályoztattak,  —  mint  látszik,  a  XV.  században 
—  semmisültek  meg  tűz  által.  II.  Ulászló  király  azoknak  csak 
egyes  pontjait  újította  meg.  ^)  Annyi  azonban  kétségtelen, 
hogy  már  1321.  királyi  bányatelepitvény  volt,  melyhez  a  kö- 
röskörül egy  mérföldnyi  távolságra  terjedő  környék  tartozott ; 
s  hogy  Róbert  Károly  király  azt  ez  évben  Gyula  és  Endre, 
Hazlaw  fiainak  adományozta  ^).  E  körülmény  mindazáltal  a 
helység  bányaszabadságait  nem  szorította  meg.  Mert  egy 
1331-ki  körmöczbányai  okmányban  egy  »molendinum  Ju- 
dicis  de  Pukano«  említtetik;  s  1337.  Miklós  és  Péter,  Lász- 
lónak fiai,  a  Garam  melletti  Szent  Benedek  apátságtól,  egy 
zúzda  felépítésére  a  szükséges  tért  a  Biszvavniczei  folyó  men- 
tében bizonyos  feltételek  mellett  nyervén,  határozottan  »cives 
de  Bakabán yá-«nak  neveztetnek.  2)  A  bakabányai  városi  elöl- 
járóság 1345.  egy  a  városi  község  és  a  Szent  Benedek  apátság 
közt  kötött  egyezségről  okmányt  adott  ki,  mely  egy  újonnan 
nyitott  bánya  mivelésére  vonatkozik.  ^)  Érdekes,  hogy  a  ba- 
kabányaiak ez  alkalommal  a  hozzájok  szomszéd  Selmecz- 
bánya  város  jogára  támaszkodnak.  S  e  jelenségek  után  azt 
kell  feltennünk,  hogy  Bakabánya  a  maga  városi  jogosítványait, 
melyeket  II.  Ulászló  és  I.  Ferdinánd  királyok  erősítettek  meg, 
még  Róbert  Károly  királytól  nyerte  ■^).  Csak  így  történhetett, 
hogy  Bakabánya  az  alsó-magyarországi  bányavárosok  szövet- 
ségében, már  Zsigmond  király  korában,  mint  annak  egyik  ön- 
álló tagja    foglalt   helyt,  ^)    ezekkel  együtt   engedtetett   át 


J)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VII.  köt.  5.  r.  425.  I. 

=)  1321.  IV.  uonas  Julii.  »Carolus  stb.  quüd  Comes  Jula  et  Andreas 
filii  Hazlaw  fideles  nostri  quaudam  argentifodiuam  nosiram 
Backabánya  vocatamiu  Comitatu  Houtensi  existen- 
tem,  cum  spatio  iinius  milliaris,  et  fórum  ibidem  juxta  Regui  cousuetu- 
diuem  approbatam«  stb.  (kérik  és  nyerik  adományul.)  —  1 51 2-ki  hite- 
les átirat  után.  —  V.  ö.  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII.  köt,  7.  r.  259.  1. 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII.  köt.  4.  r.  273.  1. 

«)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  köt.  1.  r.  345.  1. 

s)  1547.  Augsburg  november  16-ka  alatt,  a  királyi>  könyvben. 

«)  1428,  Történelmi  Tár  XII.  köt.  272.  stb.  II. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.        41 

Borbála  és  a  későbbi  királynéknak,  és  lett  részes  a  szövetséges 
városok  jogaiban  és  privilégiumaiban. 

III.  B  é  1  ab  á  n  y  a  —  mint  fennebb  láttuk  —  1352.  még 
Selmecz  város  bányaterületének  volt  része  ;  I.  Lajos  király- 
nak erre  vonatkozó  okmányához  ragaszkodott  Selmecz  város 
községe  később  is  azon  kísérletek  alkalmával,  melyekkel  a 
bélabányai  bányatelepet  Saskő  várának  birtokosai  és  vár- 
nagyai Selmecztől  elvonni  és  Saskő  várához  csatolni  igye- 
keztek, így  Zsigmond  1387-ki  adományának,  mellyel  Béla- 
vagyis  Fejérbányát  mint  »quandam  possessionem  Ilegalem« 
Frank  mester  és  Simon,  Konya  Szécsenyi  bán  fiainak  adomá- 
nyozta ^),  eredménye  nem  lett.  S  igy  történt  ez  akkor  is,  mikor 
Koller  Péter  saskői  várnagy,  Selmecz  bányatelepeit,  s  ezek 
közt  Bélabányát  (Diln)  is  a  Saskői  várhoz  csatolni  megkisér- 
lette-) ;  a  minek  folytán  Selmecz  város  községe  ez  ellen  1447.  az 
országos  kormánytanács  ^),  és  az  esztergami  káptalan  előtt  I. 
Lajos  király  1352-ki  okmányára  hivatkozva,  óvást  tett.  •^) 


')  Az  okmány  eredetié  az  országos  levéltár    kincstári   osztályában. 

=)  Bél  Mátyás  Notitia  Hungáriáé  IV.  köt.  582.  1. 

^)  1447.  Dátum  feria  quarta  proxima  ante  Dominicam  Keminiscere. 
Nos  Praelati,  Baroues ,  Nobiles  et  Proceres  Regni  Hungáriáé  m.  c.  p.  p.  : 
Quod  nobilis  Ladislaus  de  Zazfalw  Juratus  Nótárius  Civitatis  Sobenycz- 
banya  vocatae,  nomine  et  in  persona  circumspectorumJ  udicis,  ceterorum- 
que  Juratorum  Civium,  ac  totius  Communitatis  Civitatis  eiusdem  stb.  (elő- 
adván) :  Quomodo  possessiones  Sar  ,  villás  Gerod  ,  Karlyk  ,  Sygluspergji, 
D  y  1  n,  Sekken  et  Kulpali,  omniuo  in  Comitatu  Zoliensi  liabitas  ,  dudum 
per  divos  Reges  dicti  Regni  Hungáriáé  praefatae  Civitati  Sebenyczbanya 
collatas  ,  quae  tempore  condam  Serenissimi  Priucipis  \lomini  Lodovici 
Hungáriáé  etc.  Regis  per  olim  Magistrum  Wezzeus,  tuuc  Castellauum 
Castri  Regalis  Saskv/  ad  idem  castrum  occupatae,  per  ipsumque  condam 
domiuum  Lodovicum  Regem  universae  eidem  Civitati  remissae,  et  ab 
inhabitatoribus  ipsius  Civitatis  per  plura  tempóra  pacifice  possessae  fuis- 
sent ;  nobilis  Petrus  Koler  ,  alias  Safar  dictus  ,  Castellanus  dicti  Castri 
Saskw.  tempore  condam  Serenissimi  Principis  domini  Sigismundi  Impei'a- 
toris  et  Regis  rursum  ab  ipsa  Civitate  ad  idem  castrum  potentialiter  et 
absque  omni  lege  occupasset,  et  occupatis  i;teretur  de  praesenti  stb.  (til- 
takozás és  óvás.  Az  esztergami  káptalannak  1453-ki  átiratából.) 

*)  1447.  Dátum  feria  sexta  in  octavis  scilicet  Epiplianiarum  Do- 
mini. Nos  Capitulum  Ecclesiae  Strigoniensis  m.  c,  quod  circumspecti  viri 
Petrus  Sartor  Juratus,  et  Ladislaus  Nemes  dictus  Nótárius  Civitatis  Scheb- 


42  AVENZIÍL    GUSZTÁV. 

Mindamellett  Bálabánya,  a  Imssita  mozgalmak  alatt 
elvált  Selmeczbányától,  s  V.  László  király  »Cliristophorus 
Ostermanu  Juratus  Civis  et  Ladislaus  Neraescb  alias  de  Zaz- 
falu  Nótárius  Civitatis  Dylen  alias  Feyerbaiiia«  kérésére 
erősíti  meg  1453.  Bélabányának  városi  jogosítványait.  ^)  Ezt 
követte  Mátyás  királynak  »Budae  in  festő  Annunciationis 
BeataeMariaeVirginis*  1466.  kiadott  rendelete  Vitéz  János  esz- 
tergami  érsekbez,  melylyel  » Jobanues  Pocbempelcz  civis  civita- 
tis nostrae  Fejérbánya«  előadására  az  ottani  plébániát  a  sel- 
meczbánya  plébániától  függetlennek  nyilatkoztatja  ^).  Ez  időtől 
fogva  az  előbb  bat  alsó-magyarországi  bányaváros  közösségébe 
lépvén,  ezek  ekkép  egy  bét  bányavárosból  álló  szövetséggé 
alakultak.  Azon  körülmény  pedig,  bogy,  később  is  még  időről 


űiciensis  ipí3orum  ,  ac  Judicis  et  Juratovum  Civium  nec  nou  totius  Com- 
muuitatis  loci  eiiisdem  nomiuibus  et  in  personis  stb.  (előadván)  :  Quod 
quamquam  condam  Serenissimus  Princeps  dominus  Lodovicus  D.  gi*. 
Bex  Hungáriáé,  qiiasdam  terras  ad  dictam  Civitatem  Schebniciensem  ab 
antiquo  pertineutes  :  Gei-od,  Karl^'k,  Syglusperg,  D  i  1  u,  Sekken  et  Kulpal 
vocatas,  per  condam  Magistruni  Wezzeus,  olym  Castellanum  de  Saskew 
occupatas,cum  omuibus  pertinentiis  et  utilitatibus  earuudem,  praedictis  ci- 
vibus  etCivitati  restituisset  justitia  eissnffragante;tamen  expostCastellani 
dicti  Casti'i  Saaskew  pro  tempore  constituti,  et  praesertim  Egregius  Petrus 
Koler,  alias  Saffar  dictus,  nnnc  in  dicto  castro  residens,  cmn  suis  a  certis 
temporibus  retrolapsis  occupassent  et  occupasset,  fecissetque  occupare, 
detineretque  usque  in  praesens,  et  de  praesenti  easdem  terras,  et  alias  iu 
territorio  dictae  Civitatis  Scliebnicieusis  existcntes  occupatas,  fructusque, 
redditus  et  proventus,  et  quaslibet  utilitates  ipsarum  percepisset,  et  pev- 
cipei-et  de  praesenti,  uuUo  sibi  jure  incumbeute  stb.  (Tiltakozás  és  óvás.) 
(Az  esztergálni  káptalannak  1453-ki  átiratából). 

*)  Kachclmauu  :  Gescliiclite  dor  ungarisclieu  Bergstádte  III. 
köt.   62.  1. 

-)  »Matliias  stb.  Heverendő  iu  Christo  patri  diunino  Johauui  Ar- 
cliiepiscopo  Ecclesiae  Strigonieusis  stb.  Nostruni  veuiens  in  couspectum 
f.  n.  circumspectus  Johauues  Pocbempelcz  civis  Civitatis  uostrae  Eeyer- 
banya  in  persouis  imiversorum  civium  et  commuuitatis  eiusdem  Civitatis 
nostrae  nobis  exposuit  eo  niodo  :  Quod  videlicet  occlesia  iu  eadem  civitate 
nostra  Feyerbanya  exstructa  ab  antiquo  ad  parocliialem  Ecclesiam  iu 
civitate  nostra  Sevuicia  (Selmecz)  fuudatam  tauquam  filialis  ecclesia  per- 
tiuuerit,  populique  iu  eadem  comuiorautes,  dum  in  numero  pauci  fuissent, 
pro  Divinorum  Officiorum  et  Sacr.amentorum  administi'atione,  semel  dun- 
taxat  in  ebdomada  iu  médium  eorum  ab  ipsa  civitate  Sevnicia  aliquem  ex 
papellanis  habere  coiisuevej'iut :   tamen  quia  nunc  eadem  Civitas  Feyer- 


MAGYAROKSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       43 

időre,  Béhibányát  Selnieczczel  szorosabb  összefüggés) )eu  talál- 
juk,^) csak  geograpliiai  fekvésének  következése  volt,  és  városi 
önállóságát  nem  szüntette  meg. 
20.  §.  Körmöczhánj/a. 
I.  Körmöczbánya,  a  hét  begy  közt  fekvő  alsó-magyar- 
országi föbányaváros,  a  Garam  folyó  jobb  oldalán,  mind  geo- 


bánya  pluris  multiplicata  esset,  iu  tantmn  quod  ipsishuiusmodi  capellauun, 
qui,  ut  praefertur,  alias  semel  tantum  iu  ebdomada  iu  medivira  ipsorum 
veuire  consuevissst,  miuime  suíficeret ;  sed  ipsi  tum  propter  frequeutio- 
vem  admiuistratioueiii  saci'amentorum  et  Diviuorum  Oíficioruui,  quae  in 
luedio  ipsorum  fieri  deberet,  tum  propter  distautiam  praedictae  Civitatis 
Sevnicia  plebauorum  aliquis  ex  praefata  Civitate  Sevnicia  ita  celeriter, 
ut  necessitas  exegisset  vei  exigeret,  in  ipsum  oppidum  nostrum  Feyer- 
bánya  pro  audienda  confessione  et  aliorum  Sacramentorum  administra- 
tione  saepius  venire  non  potuisset ,  nec  posset ,  ex  eoque  plures  ex  ipsis 
sine  confessione  et  aliorum  Sacramentorum  susceptioue  ab  hac  vita  de- 
ccssisseut,  et  saepius  decederent  ;  ideo  ex  uecessitate  proprio  indigerent 
plebano  ;  quibus  declaratis  supplicavit  idem  nobis,  ut  ipsis  de  nostra 
auctoritate  Regia  pro  se  plébános  proprios  eligere  et  tenere  posse  conce- 
dere  dignaremur.  Nos  itaque  accepta  huiusmodi  supplicatione,  quautura 
jura  Ecclesiarum  ad  nos  pertinent,  auctoritate  nostra  Begia  praemissum 
negotium  ex  eo,  quod  ipsa  Ecclesia  de  Feyerban3'a  vesti-ae  subiacere  di- 
citur  jurisdictioni,  fidelitati  vestrae  duximus  committendum  maudantes 
eidem  firmiter,  quatenus  praefatis  civibus  dictae  Civitatis  Teyerbanya,  in 
quantum  de  iure  fieri  poterit  ;  non  obstaute  ipsorum  cousuetudiue,  in  mé- 
dium ipsorum  porsonas  ídoneas,  quas  volucriut,  iu  proprios  plébános,  dum 
egueriut,  libere  eligere,  et  cosdem  plébános  instar  dictae  Civitatis  nostrae 
Sevnicia,  vei  aliarum  Civitatum  nostrarum  Montanarum  seu  fodiuas  co- 
leutinm,  tenere  et  couservare  permittite,  ipsosqvie  plébános  ,  quos  ipsi 
cives  pro  tempore  elegeriut,  in  huiusmodi  plébánia  ,  servatis  de  iure  ser- 
vandis,  auctoritate  vestra  ordiuaria  confirmare  debeatis.  Et  hoc  iuiungi- 
mus  per  futiu-os  Archiepiscopos  dictae  Ecclesiae  Strigouiensis  firmiter 
observari.  Praesentes  autem,  quibus  sigillum  nostrum  secretum  est  appen- 
sum  ,  post  earum  lecturam  semper  reddi  jubemus  pi-aeseutanti.  Dátum 
Budae  in  festő  Auuunciationis  Beatae  Mariae  Virgiuis  anno  Domini  1466. 
stb.  (Eredetije  Bélabáuya  város  levéltárában). 

")  P.  o.  1498.  a  bányavárosok  és  a  Docziak  közti  differentiák  alkal- 
mával » dátum  octavo  die  diei  festi  Beati  Gregorii  Papae.«  »Nos  Capitulum 
Ecclesiae  Strigoniensis  stb.  Quod  cam  iuxta  continentiam  aliaruúi  littei-a- 
rum  nostrarum  compositionalium  pariterque  obligatoriarum  superinde 
confectarum,  cives  et  communitates  Civitatum  S  e  m  p  u  i  c  z  _y  a, 
H  o  d  r  i  c  h  e  t  B  e  1  a  b  a  u  y  a  uobilibus  et  egregiis  Johanni  et  Blasio 
de  Nagh   Luche  in  festő  Beati  Gregorii  Papae  et  coufessoi'is  nuuc  praete* 


44  WENZEL    GUSZTÁV. 

logiai  viszonyai,  miud  régi  szervezésénél  fogva  sajátságos  ér- 
dekkel bír.  Első  tekintetben  a  köröskörül  szürke  trachittal 
bekerített  vagy  1800  öl  hosszú  és  több  mint  batszáz  öl  széles 
zöldkü-tracbit  kőzetében  nem  számos,  de  hatalmas  vastagságú 
telérek  találtatnak,  melyek  közül  különösen  az  egyik  30 — 90 
láb  vastag  főtelér  egész  hosszában  járja  át  a  kőzetet,  s  három 
föszakadékra  és  sok  mellékérre  oszlik.  E  telér  töltelékében 
aranytartalmu  kénegek,  némi  termésarany,  és  finoman  behin- 
tett ezüstérczek  fordulnak  elő.  Az  arany  azonkívül  helyenkint 
néhány  ölnyire  még  a  mellékkőzetben  is  be  van  hintve.  —  A  vá- 
ros szervezését  illetőleg  megjegyzendő,  hogy  a  körmöczi  kirá- 
lyi vár  egy  különös  »Comitatus  Camerae«-nek  volt  főhelye, 
hol  a  királyi  kamarai  gróf  székelt,  s  hogy  a  város  eredetére 
nézve  több ,  az  ottani  vár  körül  fekvő  bányatelep  egygyé  ala- 
kulása által  keletkezvén^),  később  is  sokáig  községi  szervezésé- 
ben ez  eredetének  megfelelő  több  sajátsággal  bírt. 

II.  E  vidéken  tehát  figyelmünket  mindenekelőtt  a 
kamarai  grófság  vonja  magára,  mely  a  »lucrumCamerae«-nek 
nevezett  királyi  jövedelmek  kezelése  végett  fennállt.  A  kör- 
möczi kamarához  tartozott  vármegyéket  Róbert  Károly  király- 
nak lo42-ki,  a  magyar  törvénytárban  is  található  okmánya 
1.  §-a  foglalja  magában.  A  kamarai  grófnak  hivatala  szorosan 
véve  magasabb  értelemben  fináncz-hivatal  volt;  azonban  a 
dolog  természetében  feküdt,  hogy  tiszti  köréhez  a  bányászat 
is  tartozott.  S  ez  oknál  fogva  Kricsko  Pál  »A  körmöczi  régi 
kamara  és  grófjai«  czimü  értekezésének,  mely  a  m.  t.  Akadé- 
mia 1879.  november  10-ki  osztályülésében  felolvastatott,  a 
magyarországi  bányászat  történetének  szempontjából  is  nagy- 
jelentőséget  tulajdonítunk. 

IIL  Körmöczbánya  először  1295.   mint  >>villa   Kerem- 
nice«  említtetik  fel.  ^)  Hogy  az  ottani  bányászat  mily  gazdag 


rito  600  florenoí;  auri  hic  covam  uobis  solveve  ot  deponere  habuissent  stb. 
(Az  crodeti  után). 

')  Egy  régi  monda  sz'n-iut  Saskö  ván'uuik  urai  a  kín-möczi  he- 
g5'ekben  vadászva,  a  »Volhenno«  nevű  erdőben  elejtett  fogoly  gyomi-ában 
aranj'  szemerkét  találtak,  mely  körülmény  állítólag  okot  szolgáltatott  arra, 
hogy  a  mai  Köriuöcznek  helyén  a  fo-bányatelep  keletkezett. 

")  Demeter  zólyomi  főispán  1295-ki  okmányában.  Fejér  Cod.  Dipl. 
Hung.  VI.  köt.  1.  r.  346.  I. 


MAGYARORSZÁG  BÁNyÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.      45 

lehetett,  az  onnan  tetszik  ki,  hogy  Eobert  Károly  király  e 
községet  1328. mint  Körmöczbányát  (Cremniiclibánya)  ugyazon 
jogosítványokkal  ruházta  fel,  melyekkel  Csehországban  Kutna- 
bánya  (Kuttenberg)  város  bírt,  ^)  mely  akkor  Európának 
egyik  legelőkelőbb  bányavárosa  volt,  s  a  cseh  alkotmány  sze- 
rint a  városok  közt  rangra  nézve  közvetlenül  Prága  után  kö- 
vetkezett, és  azzal  állott  testvéri  szövetségben.  -) 

Körmöcznek  azonkivűl  szintúgy  mint  Kuttenbergnek 
onnan  is  nagy  hire  lett,  hogy  egyszersmind  előkelő  pénzverdé- 
nek is  volt  helye,  s  hogy  kiválólag  az  itt  később  vert  arany- 
pénzek az  európai  pénzforgalomban  nevezetes  szerepet  vittek. 

IV.  A  XIV.  századi  körmöczi  bányászat  erednaényéről 
több  okmány  tesz  tanúságot,  melyek  az  ottani  városi  levéltár- 
ban őriztetnek.  Ezek  közt  különösen  érdekes  a  városi  ható- 
ságnak egy  1331-ki  kiadványa,  melyben  nemcsak  »Leopoldus 
M  a  g  i  s  t  e  r  M  a  c  h  i  n  a  r  u  m  domini  Regis  per  Ungariam, 
Comes  Camerarum  in  Kremnicia  anno  in  praesenti,  Comes- 
quede  eadem,  nec  nonde  Arva«  említtetik;  hanem  bizonyos  bá- 
nyavagyonnak  egy  adósság  kiegyenlítése  végett  történt  oly 
becsléséről  is  van  szó,  mely  nevezetes  bányaipart  tételez  fel.^) 
Ily  vagyont  a  körmöcziek  saját  városi  joguk  szerint  bírtak,  az 
ottani  városi  hatóság  közvetlen  kormányzása  alatt  *)  ;  s  felsőbb 


')  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  VIII.  köt.  3.  r.  295.  1. 

2)  Gróf  Sternberg   Gáspár,  Umrisse  einer  Geschiclite  der  böhmí- 
schen  Bergwerke.  I.  köt.  1.  r.  Prága  1836.  46.  sk.  névsz.  59.  11. 

3)  Guudran  János  bíró  és  az  esküdtek  előtt  Marsili  István  luiut  hí. 
telező,    Oál  Jedin  miut  adósának   bán3'avag_youát   zálogoltatja,   melynek 

becslésére  nézve  ez  mondatik :« unam  rotam  cum  sexta  parte  aqnae 

in  valle  Solei  pro  ti'iginta  marcis  pagamenti ;  item  duas  rotas  et  chazam 
in  superflui  aqua  circa  molendinum  Kadoldi  sitam  pro  quadraginta  marcis 
üegii  pagamenti  ;  item  molendimim  circa  mazaldrum  situm,  et  iufra  mo- 
lendinum Judicis  de  Pukano  ipsum  Jeclinum  contingentem  pro  quinqua- 
ginta  marcis  etiam  Eegii  pagamenti ;  item  unum  contum,  quod  vulgariter 
kolbe  dicitur,  in  eadem  aqua  inferius  sita,  et  ibidein  Nj'colaus  dictus 
Putuer  habét  unum  contum,  pro  quinque  marcis  pagamenti  aestimavimus 
stb.«  Világos,  liogy  itt  az  érezek  feldolgozására  szolgáló  műhelyekről 
van  szó. 

*)  P.  o,  »In  nomine  Domini  Ámen.  Ea  quae  agentur  in  tempore  stb. 


46  WENZEL    GUSZTÁV, 

fokban  is  az  nem  a  nemesi  birtok  módjára  az  ország  nagybi- 
ráiuak  (nádortól  vagy  országbírótól.)  hanem  a  király  megha- 
gyásából a  királyi  fötárnokmestertöl  függött.  ^)  Különben  nem 
érdek  nélküli  jelenség,  hogy,  a  mennyiben  idegen  országok  pol- 
gárai a  körmöczi  bányászatban  részt  vettek,  szokás  volt,  mi- 
kép  ezeknek  személy ök  szerinti  illetékes  elöljárósága  a  kör- 
möczi városi  hatóság  kiadványait  helybenhagyta  és  megerősí- 
tette, így  a  körmöczi  városi  levéltárban  Laun  csehországi 
városnak  egy  1373-ki  kiadványa  találtatik,  mely  helybenha- 
gyólag  arra  vonatkozik,  hogy  egy  ottani  polgár  Körmöczbá- 
nyán  bécsi  polgároktól  bányavagyon t  szerzett  -)  stb. 

Körmöcznek  ez  alapon  történt  felvirágzása  és  anyagi 
megvagyonosodása  királyainkban  hatalmas  pártfogókra  talált, 


est,  quod  uos  Joliannes  Micliel  Comes  00  tempore  in  Cremuicia  Judcx 
et  Jurati  iu  eadem  damus  pro  memória  stb.  quod  Vlricus  dictus  Eyz- 
fogel  liumiiiter  supplicavit,  ut  quasdem  ipsi  laaereditates,  nostri  iu  rae- 
dio  situatas,  dignaremur  testimouio  litterarum  nostrae  Coiumuuitatis 
coufirraare.  Nos  verő  stb.,  praedicto  Vlrico  Ej'zfogel  et  suis  haeredibuí;, 
haeredumque  suorum  successoribus  assiguamus  et  appropriamus  supe- 
rius  moleudinum  cum  area  vei  fundo  curiae  ad  hoc  pertineute,  cum 
omnibus  iuribus  ,  íjtilitatibus  ,  metis  ,  et  circiimferentiis  ,  quod  fűit 
coudam  Nicolai  dicti  Smyd  Comitis  de  Kuuigsperg  in  curia  Kadoldy  s  e- 
c  u  u  d  u  m  J  u  r  a  n  o  s  t  r  a  e  C  i  v  i  t  a  t  i  s  possidendum,  tenendum,  ven- 
doudum,  obligandmn,  vei  quomodocuuque  aliter  ad  usus  proprios  conver- 
teudum,  prout  sibi  et  suis  successoribus  utilius  ct  conveuientius  videbitur 
expedire  stb.  Dátum  sünt  autem  haec  anno  Domini  millesimo  CCC.  sexto 
feria  sexta  post  dominicam  Suscepimus  qua  cantatur  (A  turóczi  konvent 
1372-ki  átiratából). 

1)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X,  köt.  1.  r.  102.  1. 

*)  »In  nomine  Domini  stb.  Nos  Paulus  Judex  de  Lavua,  Nicolaus 
filius  Henrici,  Conradus  ,  Stepliauus,  Nicolaus  Sartor,  Petrus  filius  Tlio- 
inae,  et  Henricus  Jurati  de  eadem,  percepimus,  quod  Halmanus  concivis 
noster  emit  contra  Stephanum  et  Petrum  dictos  Phoífinger  cives  Wiennae 
rite  et  rationabiliter  ,  omni  contradictione  relegata  unum  molendinum 
quatuor  rotarum,  quoddam  molendinum  Nicolai  Smit,  quae  sua  est  iu  curia 
olym  Coniitis  Kadoldi ;  et  persolvit  reiutegraliter  ,  et  hoc  cum  scitu  Oo- 
mitis,  Judiciá  ct  Jm-atorum  de  Cremuicia,  qui  ctiam  literas  ipsorum  ap- 
penso  sigillo  dederunt.  stb.  Dátum  in  Lavna  feria  quarta  proxhna  post 
fcstum  Omnium  Sanctorum,  anno  ab  lucarnatinue  Domini  M"  CCC" 
LXXIIlo  (Az  eredeti  után). 


MAGYAItORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       47 

s  Róbert  Karoljon  kivül  ^)  Lajos  -)  és  Zsigmond  királyoktól  ^), 
privilégiumokat  nyert  ^)  ;  s  miután  a  bányavárosok  1424.  Bor- 

-)  1400.  »Datum  iu  Creniuicia  iu  vigília  festi  Naíivitatis  Beati  Jo- 
hauuis  Baptistáé. «  —  Nos  Georgius  filius  Jacobi  de  Kusal  Magister  Taver- 
uicorum  Eegalium  Comitatumque  de  Zabolcli  teneus  pro  houore  m.  c. 
qiTod  prudeus  vir  Petrus  dictus  Trisel  Judex  Civitatis  Cremuicieusis  stb. 
(azt  kéi-véu,  átirja  a  város  számára  Róbert  Károl^^uak  1328-ki  privilé- 
giumát.) Az  eredeti  után. 

-)  1390.  »Datum  Budae  iu  festő  Beatorum  Pliilippi  et  Jacobi  Apo- 
stolürum«  —  »Sigismundus  stb.  fideli  suo  Castellano  de  Zaskew  per  Ma- 
guificvim  virum  Lewstachium  Curiae  suae  Magistrnm  constituto  vei  in  fu- 
turum constituendo  s.  et  gr.  Befért  nobis  fidelis  noster  Henricus  Comes  Vr- 
burarum  uostrarum  de  Krempuicia  pro  parte  universormn  civium  et  po- 
l^ulorum  nostrorum  de  eadem,  cxuomodo  vos  cives  et  populos  nostros  ab 
ingressu  silvarum  ad  dictos  cives  pertinentium  et  usu  earundem,  quarum 
tamen  certa  pars  pro  utilitate  et  usu  ipsorum  per  quondam  d  o  m  i  n  u  m 
L  o  d  o  V  i  c  u  m  R  e  g  e  m  H  u  n  g  a  r  i  a  c  ipsis  civibus  et  populis  deputata 
foret  et  donata,  proliiberetis  et  impediretis  iucessanter  stb.  Quare  volens 
Gosdem  cives  et  populos  nostros  de  Krempuichia  jDraefata  in  silva  ipsis 
per  diuniuum  Lodovicum  Regem  data  et  deputata  siue  impedimento  uti, 
frui  et  potiri  stb.   (ez  iránti  parancs).  —  Az  eredeti  után. 

3)  1483.  »Datum  Budae  iu  festő  Ascensionis  Domiui.«  —  »Nos 
Mathias  stb.  Quia  Civitatem  uostram  Cremnicieusem,  eiusdcmque  uuiver- 
sos  cives,  populos,  incolas  et  inliabitatores,  cunctasque  suas  pertiuentias, 
et  similiter  populos  eas  incolentes  ex  certis  litteris  Serenissimi  Principis 
coudam  domini  Sigismundi  Imperátor  is  et  Regis  stb.  ab 
omni  solutione  tributaria  stb.  exemptos  et  penitus  liberatos  esse  comperi- 
mus  stb.  :  ob  hoc  eandem  Civitatem  nostram  Cremnicieusem,  eiusque  et 
suarum  cunctarum  pertineutiarum  et  villarum  ad  eam  spectautium  univer- 
sos  cives,  populos,  incolas,  mercatores,  et  quoslibet  alios  negotiatores  et  in- 
habitatores  ex  nunc  ab  huiusmodi  tributaria  solutione  stb.  duximus  exi- 
mendos  et  supportandosc<stb.  (II.  Ulászlónak  1496.  »datum  Budae  VIII.  ca- 
leudas  Junii«,  Maximilián  1572.  » dátum  Posouii  20.  Octobris«  megerősí- 
tése után,  újból  megerősítve  I.  Lipót  által  »Viennae  18.  Tebruarii  1665). 
A  királyi  könyvben. 

*)  »Nos  Sigismundus  stb.  quod  f.  n.  Couradus  Sthek  Nótárius  et 
civis  nostrae  Civitatis  Cremniciensis,  nec  non  Johannes  Leykeb  scultetus 
seu  Judex  de  Henelleliota  ,  venientes  in  conspectum  Nostrae  Sublimitatis, 
iu  ipsorum,  ac  universorum  montauistarum.  civium  et  iucolarum  eiusdem 
Civitatis  nostrae  Cremniciensis  nobis  utplurimum  exposuerunt,  quod  licet 
antíqua  lege  et  consuetudine  Montanorum  nostrorum  requirente  quilibet 
montanistae,ceterique  culusvis  status  liomines,victualia,aliasque  res  quas- 
cunque  pro  usu,  culturaque  et  couservatione  huiusmodi  Montanorum  no- 
strorum necessarias  ad  ipsa  Montana  nostra  deferentes  ab  omni  tributoria 
solutione  de  personis  et  ipsis  victualibus  ac  rebus  facieuda  exempti  sint  pe- 


48  WENZEL    GUSZTÁV. 

bála  királynénak  birtokába  jutottak,  ez  is  a  körmöczieket  fen- 
tartotta  azoknak  gyakorlásában.  ^) 

21.  §.  Folytatás. 
V.  A  hussita  mozgalmak  Körmöczbánya  történetére  is 
epochalis  jelentőséggel  bírtak  és  pedig  kedvezőbb  értelemben, 
mint  azt  Selmeczbányánál]  láttuk.  Mert  mig  Selmecz  ez  idő- 
ben elpusztult,  Körmöcz,  mely  geograpbiai  fekvésénél  fogva 
az  ellenséges  megtámadásoknak  nem  volt  oly  közvetlenül  ki- 
téve, és  kettős  minőségének  folytán,  mint  vagyonos  bányaváros 
és  mint  a  pénzverdének  helye,  Giskra  János,  a  hussiták  főve- 
zérének egy  legfontosabb  támasza  lévén,  annak  különös  védel- 
mében és  pártfogásában  részesült. 

A  hosszadalmas  háború  eseményeinek  elbeszélése  mindaz- 
által itt  feladatomhoz  nem  tartozván,  elég  legyen  röviden  felem- 
lítenem, hogy  kezdetben  Borbála  királyné,  mint  az  alsó -magyar- 
országi bányavárosok  úrnője,  a  hussitákuak  határozott  ellenfele 
volt,  s  a  városokat  harczra  szólította  fel  ellenök,^)  hogy  azonban 
a  később  Erzsébet  királyné  és  Ulászló  közt  kitört  háborúban, 
ezek  az  előbbinek  részén  állván,  a  Giskra  által  elfoglalt  vidék- 

üitus  et  emancipati :  stb.  tamen  stb.  (ebben  háborgattatnak)  contra  liuius- 
modi  libertates  et  laudabiles  consuetudines  ipsorum  Montanorum  nostro- 
rum,  tempore  divorum  Eegixm  Hnngariae,  nostrorum  scilicet  praedeces- 
sorum,  et  praesertim  tempoi-e  condam  Excellentissimi  Principis  domiui 
Ludovici  Regis  Hungáriáé  stb.  (A  király,  névszerint  Körmöczbáuj-a  lako- 
sai számára,  megújítja  és  megerősíti  a  vámmentességet).  Dátum  Posonii 
in  festő  Beat.  Scholasticae  virginis  et  martiris  a  D.  1435.  )I.  Lipót  király 
megerősítő  okmányából  a  kii-ályi  könyvben). 

')  »Nos  Ladislaus  de  Cliytnek  Gubernátor  Crueiferatus  Ecclesiae 
Sanctae  Trinitatis  de  superioi'ibus  Calidis  Aquis  Budensibus,  ac  Magni- 
ficus  Martinus  Czeke  Comes  Borsodiensís,  Egregiusque  Ladislaus  de 
Nazpal  Capitaneus  Trenchiniensis  ;  nec  non  Egregius  Petrus  Thewke  de 
Agárd  Magister  Tavernicorum  Regiualium,  Vegiesque  Castri  Castellanus 
stb.  universis,  quod  cum  ex  c  o  m  m  i  s  s  i  o  n  e  Eeginalis  Sereuitatis  nos 
simul  et  uniformiter  in  oppido  Autiquo  Zoliensi  in  festő  Beatae  Catheri- 
nae  virginis  conveneramns,  cives  et  liospites  Civitatis  Cremniciensis  ad 
nostram  venientes  praesentiani  factum  aliquod  querulositatis  contra  Egre- 
gium  Dionisium  Farkas  Castri  Zoliensis  Antiqui  praedicti  Castellauum 
proponebant  stb.  (kibékítik  őket).  U.  o. 

")  1428.  »Datum  in  Antiquo  Zolio  fcria  tertia  post  domiuicam 
Laetare.«  Az  eredeti  után. 


Magyarország  bányászatának  kritikai  torténetk.     49 

nek  kiválólag  fontos  stratégiai  pontjai  lettek.  E  vidék  dél- 
keleti hattárvonaláuál  folyt  a  háború,  melyben  a  bányavárosok 
is  részt  vettek  ^),  s  az  időről  időre  kötött  fegyverszünetekbe 
is  befoglaltattak.  Ilyen  fegyverszllnetek  köttettek  1441, 1442, 
1443  és  14,52.  Végre  László  király,  nagybátyja  III.  Frigyes 
gyámságából  kiszabadulván,  miután  az  ország  kormányát  át- 
vette volna .  a  háborús  viszonyok  is  annyira  elrendeztettek, 
hogy  Körmöcz  város  már  nem  volt  többé  kénytelen  nyilt  el- 
lenségekkelvalóságos harczmezőn  szembeszállni. 

VI.  A  fegyveres  mozgalmak  eredménye  Körmöczre  nézve 
veszteségekkel  járt  ugyan,  annyiban  mindazáltal  mégis  ked- 
vező volt,  hogy  a  város  tekintélye  az  országos  rendek  előtt 
emelkedett.  így  történt,  hogy  az  1445-ki  országgyűlésre 
Körmöczbánya    is    meghívatott  ^) ;    hogy  a  városnak  ennek 

folytán  az  ország  közügyeire  hatályos  befolyása  maradt,  s 
hogy  1456.  V.  László  királytól  a  vörös  viasz  pecsétében  való 
használásának  jogosítványát  nyerte.  ^)  A  dolog  természetében 
lévén ,  hogy  ezek  után  Körmöcznek  az  alsó-magyarországi 
bányavárosok  közt  az  elsőbbségi  rang  volt  biztosítva. 

S  ez  előkelő  rangnak  megfelelt  a  városnak  anyagi 
művészeti  és  szellemi  culturája  is,  ^)  melynek  maradványát  azon 
XIV.  és  XV.  századi  26  kézirati  codex  képezi,  melyeknek  bir- 
tokában még  az  ottani  katholika  plébánia  van.  ^) 

VII.  A  körmöczi  s  általán  véve  az  alsó-magyarországi 


*)  Kürniöczbáuya  vároa  levéltárábau  az  erro  vouatkozó  Vendeletek 
és  levelek  egész  sorozata  őriztetik. 

-)  »Datum  iu  villa  Suubok  prope  Budám  liabita  feria  sexta  pro- 
xima  ante  festum  Beati  Thomae  Apostoli  1445. «  —  »Diouisiu,s  Cardiualis 
Arcliiepiscopus  Strigoniensis  stb.  ;  nos  una  cum  uunciis  certorum  aliorum 
fratrum  uostrorum  px'o  observatione  Diaete  in  Álba  Regali  generaliter 
celebrandae  octavum  diem  festi  Purificationis  Mariae  proxime  venturi 
terminum  duximns  indicendum  stb. 

^)  1456.  »Datuin  Budae  in  festő  Beatorum  Tiburtii  et  Valériául 
martirum. «  Az  eredeti  okmány  Körmöcz  város  levéltárában, 

*)  Lásd  Henszelmann  jelentését  a  bányavárosokba  1865.  tett  régé 
szeti  kirándulásáról,  Ai'chaeol.  Közlem.  VII.  köt.  5.  sk.  11. 

°)  Leirva  találtatnak  az  1876.  évben  kiadott,  sScliematismus  Histo" 
ricus  Dioecesis  Neosoliensis«-bau  3J0  sk.  11.  ;  s  részletesebben  Ipolyi  Ar- 
noldnál :  Egy  középkori  magyar  plébános  könyvtára.  (Magyar  könyv- 
szemle I.  köt.  Budapest,  1876.  229—241.  11.) 

MAüVAROR.HZÁG   BÁNYÁSZATÁNAK   KRri'.   TÖRT.  4 


50  WENZEL    GUSZTÁV. 

bányászat  azoukori  jövedelmeire  nézve  becses  adatot  nyújt  az 
ottani  kamarának  már  fenn  jelzett  számadása,  mely  az  1486-ki 
augusztus  l-jétől  1491  ki  december  utolsó  napjáig  lefolyt  idő- 
ben tett  bevételeiről  és  kiadásairól  szól ;  Beatrix  királynénak 
az  esztergami  várban  1492.  szeptember  10-kén  kelt  okmányá- 
val együtt,  melylyel  körmöczi  kamaragrófját  Scheider  Pétert 
e  számadás  iránt  megnyugtatja,  és  minden  további  felelős- 
ség alól  feloldozza.  ^)  Megjegyzendő,  bogy  Körmöczön  a 
bányák  jövedelme  után  nagyobb  bányavám  járt,  mint  a  töbl)i 
bányavárosokban. 

A  körmöczi  bányák  azon  fekvésök  szerinti  felosztása, 
melynél  fogva  két  csoportot  képeznek,  az  u.  n.  »Vordere 
Zecbe-t«  és  »Hintere  Zecbe-t,«  már  ez  időben  veszi  kezde- 
tét, és  később  az  ottani  bányamivelés  rendezésének  lett  alapja. 
E  szempontból  azon  kivül  érdekes  egy  altárna,  melyet 
Körmöczbánya  tanácsa  1385.  Izenrinkel  Heinczmannak  és 
Tolbay  Hunczmann-nak,  adományozott,  a  miről  az  okmányt  a 
függelékben  fogom  közölni. 

Egyébiránt  Körmöczbáuyán  már  1445.  a  bányászatnál 
gépet  kezdtek  basználni,  melynek  kedvező  batása  azt  eredmé- 
nyezte, bogy  nem  sokkal  később  négy  vizemelő  gépet  alkal- 
mazbattak.  S  minthogy  egy  évtized  múlva  a  bányászat  ered- 
ménye ismét  rosszabbra  fordult,  olyannyira,  bogy  1469.  csak 
29  zúzda  és  4  kohó,  s  1499.  csak  16  zúzda  és  5  kohó  működött ; 
1511.  ismét  egy  uj  altárnát  építettek.-) 

A  bányák  e  csekély  gyümölcsözésének  folytán,  a  hus- 
sita  mozgalmak  után  V.  László  király  a  bányavámnak  egy  ré- 
szét elengedte.  ^) 

YIII.  Felemlítenem  kell  még,  bogy  Körmöczbánya  saját- 
ságos viszonyainál  fogva,  melyek  szerint  a  király,  és  később 
a  királyné,  s  ezeknek  főtisztjei,  nemcsak  a  pénzverdére,  hanem 
a  városi  ügyekre  is  nagy  befolyást  gyakoroltak,  egyes  neveze- 


2)  Hatvíini  (Horváth)  Mihály,  Magyar  tíh'ténelmi  Okmánylfir  i\ 
bvüsseli  országos  levéltárból  és  a  hnrgundi  könyvtáritól.  II.  kíH.  Pest, 
1858.  48.  sk.  11. 

-)  Krizsko  Pál  városi  levéltárnok  úr  szíves  közlenién3'0. 

=*)  Krizsko  Pál  :  A  körniík'zi  régi  kamara  és  grófjai,  Budapest 
1880.   p.   o7. 


MAGYARORSZÁG  BÁNrÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       51 

tes  bányapolgárokra  igeu  (p.  o.  a  Juuk  családot  emelem  ki, 
mely  később  Beszterczebányáii  is  nevezetes  lett  i),  de  nem  oly 
tősgyökeres  polgári  családokra  találunk,  milyenek  Selmeczen 
és  Beszterczebányán  voltak.  Az  üzérkedés  nem  szorítkozott  a 
városi  területre ;  hanem  más  bányavárosokra  is  kiterjeszkedett ; 
smég  a  bányaadót  Uj- és  Bakabányán,  sőt  Selmeczen  is  bérbe- 
vették. Ez  sok  idegent  vont  Körmöczre,  különösen  a  német 
birodalomból  is.  Bél  —  midőn  a  körmöczi  lakosokat  akarja 
fölemliteni  —  csak  az  ujabb  családokat  nevezi  meg  s  a  régie- 
ket érintlenül  hagyja  ^). 

IX.  Mindezekhez  képest  azt  találjuk,  hogy  Körmöczbá- 
nyának  pénzverdéje,  s  az  ezzel  összeköttetésben  volt  viszonyok, 
a  XV.  században  a  történeti  fejtegetésnek  igen  érdekes  tár- 
gyat nyújtanak;  az  itteni  tulajdonképi  bányaipar  pedig  koránt- 
sem oly  fontos  volt,  mint  Selmeczen  és  más  előkelőbb  bánya- 
vidékeken. S  úgy  szintén  az  Ernustokkal «),  Thurzókkal  és 
FuggerekkeH)  Kürmöczbányán  is  találkozunk;  de  ezek  itt 
müködésöknek  nem  találták  oly  hatalmas  támaszait,  mint  azok 
voltak,  melyeknek  alapján  beszterczebányai  világtörténeti  je- 
lentőségű bányavállalatukat  kifejtették.  De  erről  alább. 
22.  §.  Uj-Bcímja. 

I.  Uj-Bányán  (Mons  Regius,  Königsberg)  a  bányák, 
a  Garam  szintje  felett  csak  50—60  ölnyire  lévén  mívelhetők, 
az  ottani  kőzetről  sem  birunk  oly  alapos  ismerettel,  mint  a  többi 
báuyahelységnél.  Annyit  azonban  tudunk,  hogy  az  ércztelérek 
szürke  trachitban  vannak,  s  hogy  ezekben  különféle  vegyitékü 
érezek  találtatnak.  Különben  az  itteni  bányászat,  szóbeli  hagyo- 
mányok szerint  igen  régi  volna;  erről  azonban  hiteles  történeti 
tudósításokat  csak  a  XIV.  századtól  fogva  birunk.  S  azt  tartják, 
hogy  a  régi  rudnói  bányászattal  volt  egykor  összefüggésben, 
mely  zöld-trachitban  folyt,  de  most  már  egészen  elhagyatott. 


1)  »Icli  Péter  Jimgk  mitpurger  off  der  Krcmpnitz«  stb.  1452-ki  és 
U56-]d  eredeti  okmányok  a  Neczpáli  Jaszth  család  levéltárában. 

-)  I3cl  Notitia  Huugariao  IV.  köt.  205.  1. 

=*)  Krizsko  id.  m.  39,  I. 

*)  Lásd  értekezésemet  »Az  alsó-magyarországi  bányavárosuk  küz- 
delmei a  Nagy-Lucsei  ü(k'zyakkal  .  47.  ]. 

4* 


Ő-2  WEXZEL    GTsZTaV. 

II.  Zeuker  W..  ki  az  újbányái  bányászat  múltját  tüzete- 
seu  tanulmányozta  ^1.  azt  tartja,  hogy  a  .vEeisseuscliucli«  gorcz 
mellett,  ott.  hol  a  rudnói  hidtól  Uj-Bánya  felé  vezet  az  út.  a 
Garam  rétjén,  a  Garam  hegy  talpán,  volt  akna.  melyen  vizet 
emeltek.  Az  itt  nyert  érezek  azonban  aranyban  gazdagok  lé- 
vén, a  bányák  nűvelése  mindinkább  dél  felé  haladt,  míg   a 
Garam  vize  rátódult  a  mű  terére,  s  igy  ez  irányban  tovább 
nem  hálálhattak.  Ennek  folytán  a  bányászat  a  Garamhegy  ma- 
gasabb pontjai  felé  vonult,  a  hol  sok,  uagyrészben  jelenben  is 
nyilt  aknahorpadás  van.  » Gyanítható  —  úgy  mond  —  hogy  a 
bányászat  élénk  volt  s  nagy  hasznot  hozott ;«  a  mi  Uj-Báuyá- 
nak  Körmöczbányához  való  közelebbi  viszonyát  eredményezte,  a 
városházat  pedig  régi  idő  óta  »Kammerhof  «-naknevezik. Látsza- 
nak azonkívül  a  Zsarnóczáról  jövő  vizvezetés  nyomai  is,  melyek 
már  évszázadok  előtt  régieknek  neveztettek  :  s  vize  a  »E,eissen- 
schuch«    aknán  lévő  rudasmü  (Stangenkuust)  által  hajtatott. 
Zenker  mindezeki-e  nézve  csak  saját   észleleteire  és  a 
hagyományra  hivatkozott ;    s  csakugyan   I'jbányának   városi 
privilégiumát  nem  ismerjük,    és    régibb  történeti   viszonyait 
okmányok  útján  fel  nem  világosithatjuk.  Csak  1434:-ki  vásár- 
tartási pi-ivilegiuma  jutott  korunkra.  -) 

Mindamellett  érdekes,  hogy  —  a  mennyiben  a  fenneb- 
biek  szerint  a  >;Eeissenschuch«  nevű  bánya  itt  a  bányászat  fő- 
életere  volt, —  a  »Reissenschuch«  nevű  altárnának  adományle- 
vele 1383-ból  még  megvan,  melynek  szövegét  a  jelen  munka  füg- 
gelékében közlöm.  A  város  egykori  vagyoni  jelentőségéről  pe- 
dig tanúskodik  azon  1365-ki  körmöczbányai  birtoklevél,  mely- 
ben »iíicolau5  fiUus  Xicolai  dicti  Smid  Comes  et  Urburarius 
in  Kunygsperg'<  említtetik.  Henszlmann  Imrének  is  az  ottani 
két  templomra  vonatkozó  vizsgálódásai  felemlitendők.  ^) 

23.  §.  Beszterczehdnya  és  k'órmjéke  fUrvölgy,  Ohegy.) 

I.  Zólyommegyében  a  havasok  gránitját,  gnájsz,  csillam- 

pala  s  homokkővel  váltakozó   agyagpala  környezi  és  fedi.  E 

')  Újbánya,  Bányászati  lapok  IX.  köt.  106.  sk.  11. 

-)  >Nos  Sigismundus  stb.  pro  parte  f.  n.  Judicis  ac  universovura  ci- 
vium,  liospitum  et  totius  conimunitatis  Civitatis  nostrae  Kwlneg'sborg. 
vocataec  .stb.  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  7.  r.  568.  1. 

=)  Archaeologiai  Közlemények^VII.  köt.  9.  1.  V.  ü.  Yy'y'ir  Cud.  Dipl 
Huug.  X.  köt.  2.  r.  106  1.  és  3.  r.  117.  I. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.    53 

kőzeteken  vörös  és  részben  homokos  rétegek  települnek,  eze- 
ket pedig  triaszféle  mészkövek  fedik.  Eendkivüli  ércztelepek 
leginkább  az  agyagpalában  és  guájszban  vannak  s  ezek  főleg 
fakóérczet.  vas-  és  rézkéneget  foglalnak  magokban.  Az  ú  r- 
völgyi  bányászat  oly  telepeken  űzetik,  melyek  részint  csil- 
lampalában,  részint  az  ezen  fekvő  keselykőben  fordulnak  elő 
s  gazdag  rézérczeket  tartalmaznak.  A  régi  mívelés  az  ottani 
erecseken  történt  s  minden  rendszer  nélkül .  úgy ,  hogy 
a  kesely  kő  törékeny  minőségénél  fogva  most  már  járat- 
lan ;  a  mostani  mívelés  pedig  nagyobbára  csak  a  régi  fejtések- 
ben lévő  törecsek  kikntatásával  foglalkozik  s  szintén  minden 
rendszer  nélkül,  egyedül  a  terület  legéjszakibb  részén,  a  Hal- 
liár  akna  körül,  a  csillámpalában  lévő  teléren  folytattatik.  Az 
0-h egység  körül  a  kőzet  igen  változékony,  s  az  ottani  érczte- 
lepek egészben  véve  igen  szegények ;  a  mi  egyébiránt  Zólyom- 
megye más  helyiségeiről  még  inkább  áll,  hol  az  ércztelepek 
nagyrészt  már  elhagyattak.  Pojniknál  a  csillampalában  lévő 
mészkőtelérekből  hajdan  ólom-  és  rézérczeket  vájtak. 

II.  A  bányászat  e  vidéken  igen  régi ,  anélkül,  hogy 
kezdetének  idejét  történeti  utón  meghatározni  lehetne.  Biztos 
történeti  adatok  csak  a  tatárjárás  utáni  évekből  vannak  meg. 
Mindamellett  kétségtelen,  hogy  valamint  Selmecz,  úgy  Besz- 
terczebáuya  környékén  is  eredetileg  számos  bányatelep  vollt, 
melyeknek  fekvésére  most  is  még  reá  lehet  ismerni.  Ilye- 
nek voltak  Kinézel-  vagy  Gönczölfalva  (Kiuczelova),  Heuczel- 
falva  (Heinczmanova),  Ullmaunfalva  (ülmanka).  Jakabfalva, 
(Jaknbova),  Kudolffalva  (Budlova),  Szászfalva  (Szaszova)  stb. 
S  ezeknek  birtokosai  alakíták  azután  a  Besztercze  folyónak  a 
Garammal  való  egyesülésénél  emelkedő  magaslaton,  nem 
messze  a  lipcsei  vártól,  ott ,  hol  az  ezüstbányászata  után  ké- 
sőbb hiressé  lett  Schubstain  és  Krothemfall  s  a  rézérczekben 
gazdag  Sandberg  fekszenek,  a  »nova  villa  Bisztriciensis-«t, 
mely  azután  bányavárossá  lett ,  s  Beszterczebáuya  vagy  Xovi 
Soliumuak  (Xeusohl)  neveztetett. 

III.  Beszterczebáuya   városi   privilégiumát    1255.    IV. 
Béla  királytól  nyerte  ^),  s  ezt.V.  István  1271.  erősítette  meg.  -) 


^)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  IV.  köt.  2.  r.  296.  I. 
=)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  Y.  köt.  1.  r.  164.  1. 


54  WENZEL     GUSZTÁV. 

S  e  privilégiumok,  IV.  Bélának  egy  másik  126.3-ki,  V.  Ist- 
vántól 1272.  m egerősitett  privilégiumával  együtt,  Róbert  Ká- 
roly által  1340.,  I.  Lajos  által  1363,  és  1369.,  és  a  későbbi 
királyok  által  Is  megerösittetvén,  képezi  azon  jogosítványoknak 
alapját,  melyekkel  a  város  bányászata  és  egyéb  ügyei  tekin- 
tetében birt. 

S  itt  meg  kell  jegyeznem,  hogy  Beszterczebányán,  mely 
közvetlenül  a  Garam  folyó  mentében  fekszik,  s  ez  által  más  vidé- 
kekkel könnyebb  összeköttetésben  áll,  a  városi  élet  és  a  ke- 
reskedelem nagyobb  dimensiók  szerint  fejlődött,  mint  a  többi 
bányavárosokban  ;  hogy  ennek  folytán  polgárainak  vagyonos- 
sági és  vállalkozási  szelleme  nevezetesen  emelkedett ;  s  hogy 
daczára  azon  előnyöknek,  melyeket  Körmöczbánya  a  kamarai 
grófsághoz  és  a  pénzverdéhez  való  közelebbi  viszonya,  és 
Selmeczbáuya  ezüstbányászatának  nagyobb  áldása  által  nyúj- 
tott, ezeknek  polgárai  is  szívesen  Beszterczebányán  fordultak 
meg,  s  az  itteni  lakosokkal  szoros  összefüggésben  éltek ;  vala- 
mint a  beszterczebányaiak  is  Körmöczczel  és  Selmeczczel  vál- 
lalataiknál fogva  sokféle  összeköttetésben  álltak. 

ly.  S  ezeknek  felel  meg  Beszterczebáuyának  több  te- 
kintetben különösen  érdekes  culturai  története  is,  mely  nem- 
csak a  város  épitészeti  elrendezésében,  hanem  főleg  egyházi 
műemlékeiben  és  műkincseiben  külsőleg  is  mutatkozik.^)  Az 
előbbit  Henszlmann  Imre  architektúrái  jelentőségéhez  képest 
méltányolta.  A  beszterczebányai  egyházij  műemlékeket  és 
azoknak  műértékét  pedig  azon  jeles  munka  ismerteti  meg, 
melylyel  a  város  püspöke,  Ipolyi  Arnold  nem  csak  műtörté- 
neti  irodalmunkat  gazdagította,  hanem  az  egykori  polgárok 
vallásos  buzgóságát  és  műveltségét  is,  m.-lylyel  a  bányászat 
utján  szerzett  vagyonukat  anyavárosuk  szépítésére  és  diszitésére 
fordították,  kellő  világosságba  helyezte.  ^) 

Beszterczebánya  régi  családairól  legbiztosabb  tudomást 
nyerhetünk  azon  jegyzőkönyvi  kivonatokból,  melyeket  a  város 
a  bányaíiscussal  e  század  közepe  táján  lefolyt  perében  fel- 


^)  Archaeologiai  Közlemények  VII.  köt.  10.  1. 
^)  A  beszterczel)áiiyMÍ  műemlékek   törtéuetc  és  liclyreállítúsa,  Bu- 
dapest 187  8. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       55 

mutatott.  ^)  Ilyenek  voltak  a  Kari,  Hosenitz,  Golduer,  Ditel 
Roseaberg,  Rulant,  Eudlin,  Ivinczel,  Kirclmerj  Leymberger, 
Henel,  Ulmann,  Kaoblaucb,  Pupaii,  Gerstner,  Silbermacher, 
Scbauftler,  Beyer  stb.  s  a  XY.  század  végéü  a  Kollmann, 
Glocknitzer  és  Königsberger  családok.  Fölemlittetik  »Jobaii- 
nes  de  Cremnicia«,  a  »Scbaffer  de  Moute  E,egio«,  »Gristel 
von  der  Libetheii«  stb.  is.  Azonban  különös  érdekkel  bír  a 
í>Scbwamgretel«  vagy  —  mint  Tliurnscbwamm  irja  — 
»Schweingrettel«  család.  Ipolyi  belyesen  jegyzi  meg,  -)  hogy 
Tburnschwamm  Schweingrettel  Miklós  tragikus  sorsát,  mint- 
egy félszázaddal  később,  a  már  is  részben  úgylátszik  mesésen 
hangzó  hagyomány  után  beszéli  el.  ^)  Yalószinti,  hogy  maga  a 
»Schweingrettel«  név  is  a  »Schwammgrettel«  névnek  gúnyos 
elferdítése ,  hogy  a  család  Körmöczbányából  ide  szakad ,  s 
valamint  a  Glocknitzer  és  Königsberger  beszterczebányai  csa- 
ládok ■*),  úgy  a  Schwammgrettel  család  is  az  egykor  hires  Jung 
körmöczbányai  családnak  mellékága,  melynek  több  tagja 
Beszterczebányáu  is  a  Jung  névvel  élt  •^).  A  Schwamgrettel 
István  névvel  először  1441.  a  bányavárosok  birái  közt  azon 
fegyverszünetben  találkozunk,  melyet  Szécsen  László  és  a 
nógrádi  nemesek  Erzsébet  királyné  pártfeleivel  kötöttek.  ^) 
Schweingrettel  Miklós  —  Thurnschwamm  elbeszélése  szerint 
—  beszterczebányai  gazdag  polgár  volt,  ki  a  régi  Kari  család 
fekvő  vagyonának  nagy  részét  birta,  ki  merész  vállalatai  által 
tönkre  jutván,  innét  kivándorolt,  s  előbbi  állását  eltitkolván, 
mint  közönséges  hovér  külföldi  bányákon  dolgozott.    Időköz- 


('  V.  ö.  Ipolyi,  Beszterczebáuya  várowa  műveltségtörtéueti  vázlata, 
a  Századokban  1874.  603.  sk.  11.;  —  és  kulim  kiadva  ,  Budapest,  1874. 
39.  sk.  11. 

2)  U.  o.  83.  1. 

^)  Engel  Jáuos  Kerefztély,  Gcschiclite  des  ung'ari;;c'lK'ii  Rcichs  uud 
seiuer  Nebenlauder  I.  köt.  Hala,  1797.  192.  1. 

■•)  BcGzterczebáuya  müvei tségirirtéuete  ,  a  Hzázadokbau  605.  1.,  a 
külön  kiadásban  41.1. 

■')  sjacobus  Jnngk  cívis  Civitatis  Nőve  Zoliensis«  (1455.)  »Jacobus 
Junck,  PfaiTGi-  des  Spitals  im  NeAvzoll«  (1457.) ;  »Niklas  Jung  gesworcn 
Piirger  der  StatNeAVZol«  (1457.)  ;  »Ich  Htefiau  Jung  aus  dem  NcAvn  Soll« 
(1458)  ;  »Steplianas  Jungk  de  Novo  Zolio*  (1465.)  stb. 

•')  E  fegyverszünet  okmánya  még  kiadatlan. 


56  WENZEL    GUSZTÁV. 

ben  fia,  ki  szintén  mint  bányamunkás  Beszterczebányán  keres- 
te élelmét,  atyja  bányáira  jogát  fentartotta,  s  miután  a  rézbá- 
nyák dúsan  jövedelmezni  kezdtek,  ismét  vagyonhoz  jutván, 
atyját  felkereste,  s  feltalálva  visszajövetelre  és  bányái  visszafog- 
lalására birta.  Midőn  azonban  jogát  elhagyott  bányáira  érvé- 
nyesíteni igyekezett,  Beszterczebánya  hatóságával  egyenetlen- 
ségei támadtak;  s  midőn  Mátyás  királyhoz  folyamodott,  jogai 
semmiseknek  találtatván,  bányái  a  királyra  szálltak. 

V.  Érdekes,  hogy  ez  elbeszélést  a  meglévő  okmányok 
alapján  a  Jung  családra  visszavezetni  és  részletesebben  kifej- 
teni lehet.  Ilyen  okmányok  a  következők : 

1.  1443.  A  beszterczebányai  tanács  bizonyságlevele,  hogy 
Jung  István  mostohafiával  Gilggel  (Egyeddel)  egyezségre  lé- 
pett, melynélfogva  neki  bizonyos  javait,  s  ncvszerint  az  ottani 
ezüstbányáinak  részét  és  városi  házát  örök  időre  átengedte.  *) 


1)  Wir  Haus  Per  der  Zoit  Rieliter,  Nicklas  Tliaiiib,  Weuzle  Cisuiudel, 
Lasla  Neinescli,   Heiucz  Achtzeuiclit,   Gilg   Stepliau   Cisuiudel,    Stephau 
Schneidev,  Péter  Fleischer,   Jacob  Per,  Haus  Peugkler,   Stej^n  Spitzuer 
vnd  Nickcl  Sej'dem  gesworeu  Purger  der  Stat  NeAV  Zol  stb.,  dass  au  vnser 
kegeuwártigkeit  kumeu  ist  der  erber  Mann  Stepliau  Juugk  auf  eyueu  vud 
der  ersaiu  Mauu  Gilg  vusser  Eydpruder  vnd  Styífsun  des  egeuouteu  Ste- 
phau Juugk  aiif  deui  auder  tlieil  ,   alsó   dass  sicli   der  egedachte  Stepliau 
Juugk  mit  deni  obgeuauteu   Gilg  geeyut  hat  vnd  fur  vus  ym  geheu  vud 
zugeeyguet  iu  allén  seinen  Perkgwergeu  auf  deni  Silber  geph'k   gelegeu 
cyu  freye  Schicht  durch  alleGrubeu-,  Stolleu  vud  Hespelleu,  aller  Schuldeu 
Anspruch  ledig  quitt  vud  frey  gegen  Jederuiauue  ;  vud  darczu  das  Hause, 
das  da  gelegen  ist  zu  nechste  deui  Haus  Haus  Rabén  gnter  gedechtuiss 
mit  aller  sein  zugehoruuge  erblichen  zu  besitzeu,  zu  gebrauchen  und  zu 
geuisseu  auf  ewige  Zeit  der  oftgeuaute  Gilge  mit  sampt  seineu  Geerbeu  der 
obgerürteu  Gueter,  PergkAverk  vnd  Hause  solleu  geprauchen  on  allé  öriin- 
ge,  Hiudoruiss  vnd  geferu  uach  luhalduuge  vnd  beschreibuuge  vnser  Stat- 
puch.  Mer  hat  sich  der  obgedachte  Stepliau  Jungk  mit  eigeu  "vvilleu,  gutes 
gemuets  vubetwuugen  kegen  deuubgemelteuGilgeu  vud  seiue  Geerbeu  ver- 
pundeu  yu  derley  Aveise  vud  mose,  ob  der  Stephan  Juugk  uach  dem  Willeu 
(les  allmáchtigeu  Gotes  von  diser  Welde  mit  seinen  geerbeu,  dy  er  mit  des 
(iilgeu  Muter  gepert  hat,  ee  abscheidn  Avürde  mit  dem  Tode  von  diser  Wel- 
de, sü  sollnn  allé   guter  des   oft   vermelteu  Stejihau   Juugk    erbeu   vnd 
fallu  auf  deu  offgemelteu    Gilgeu  vud   seiue  geerbeu ;    vnd   desgleicheu 
swidrum  ob  Gilge  ee  abschiede  mit  dem  Tode  vud  seiue  Geerbeu,  so  solle 
rlie  obgenante  gutter  widor  erbeu   auff  dem  offgedachteu  Stephan  Juugk 
vud  seiue  geerbeu,  vnd  auf  nymauden  audcrs  slb.  Gebén  ist  ym  dem  Neueu- 


MAGYAROKi^ZÁG    BxVNYxisZxVTÁNAK     KRITIKAI    TÖRTÉNETE.       57 

2.  1455.  Jung  István  400  aranyforintot  Szent  Miklósi 
Pongrácz  nővérétől  özvegy  Jaudai  Anastaziától  kölcsönözvén, 
neki  beszterczebáuyai  birtokának  egy  részét  elzálogositja.    ^) 

3.  1456  Jung  István  birtokának  azon  részét,  mely  Kör- 
möczön  lakó  Wilbelmovitz  Sztaukónál  300  aranyforintért  volt 
elzálogosítva,  Beszterczebánya  községe  váltotta  ki ;  miután 
pedig  Jung  Miklós  és  Bergi  Egyed  ez  összeget  letették, 
ezekre  ruházza  át.  -) 

4.  1457.  A  beszterczebányai  tanácsnak  bizonysága,  bogy 
a  zálogösszeg  lefizetése  után  a  birtok  ezeknek  át  is  adatott  ^) 


Sol  an  send  Stephan  tag  des  ersten  Mertlierer  Auuo  Domiui  M  CCCC« 
XLIIP.    (Hiteles   másolat  utáu.) 

')  »Ego  Stei^hanus  Jungk  cívis  Civitatis  Nőve  Zoliensis  stb.  quod 
geuerosa  domiua  Anastasia  de  Sancto  Nicolao,  soror  Maguifici  domiui 
Paugracii  de  eadem,  relicta  coudam  Egregii  viri  Janda  dicti,  miclii  meis- 
qiie  herodibus  400  floreuos  auri  sub  specie  et  vatioue  mutui  accomodavit 
et  expedivit  cum  effectu  stb.  (melyeknek  fejébcu  zálogul  leköti)  villám 
Sclavoiiicalem,  villám  ad  Sauctum  Jacohum,  villám  Ullmaui  et  Kaczka, 
noc  nou  allodium  meum  iuxta  civitatem  Zoliensem  iaceus,  ac  etiam  do- 
inum  meam,  quam  in  ipsa  civitate  liabeo  et  pro  pvaeseuti  iuliabito  et  pos- 
sideo,  siugulis  meis  cmn  montanis,  et  omnibus  ac  singulis  provcutibus, 
nsibusque  et  utilitatibns,  ac  quibusvis  pevtiueutibus  ad  supvascripta  stb. 
Datnm  in  Nova  Zolio  feria  secuuda  proxima  post  festiim  Sancti  Vrbaui 
anno  Domini  1455. «  (Hiteles  másolat  után.) 

")  »Icli  Steplian  Jungk  stb.  das  icli  mit  meiueu  Érben  recliteu 
Kcliuld  Kcliuldigk  p3m  den  namhafteu  hervn  Kichter  ,  GesAvoren  Piirgcr 
vnd  (Icr  ersameu  Gemaiu  dev  8tad  NbavzoI  Gulden  in  gold  dreyliundevth 
stb.  mit  welclien  ich  mich  vnd  meinen  prief  von  Stauko  Wilhelmovitz 
von  der  Ki-embnitz  liab  gefreyet.  Vmb  welchc  oborwente  dreyliundert 
gulden  dem  vorgemelten  hervn  Ricliter  stb.  habé  versetzt  meiue  zwey 
dorífer  Oberdorff  vnd  Podlavitz  stb.  Gcbeu  am  Montag  negst  uach  Invo- 
cavit  etc.  nach  Christi  gepurd  145  6. «  (Hiteles  másolat  után.) 

■')  Wir  Joseph  der  Zeit  Eichter  vnd  gesworeu  Purgev  stb.  auch  dy 
ganze  gemain  der  Stat  New  Zol  stb.  das  vor  zeiteu  der  namhafte  lierr 
íáteffau  Jungk  vnser  mitpurger  dem  Aveisen  herrn  Stanko  Wilhelmovitz 
von  der  Krembnitz  seyne  zwei  dorífer,  als  Oberdorff  vnd  Mairhoff  geuanth. 
in  vuserm  hotarth  ligende  hatte  versetzt  vmb^drey  huudert  Gulden  in  golde 
stb.  umb  vnsers  Statrechten  gefridsamkeit  willeu  ;  mit  Avillen  vnd  wolpe- 
dachten  muets  vupetAVungen  den  egenanten  herrn  Steffan  Jungk,  seyne  eli- 
che  frawn  ,  auch  mit  willfen  aller  seyuer  Érben,  dy  vorgemelten  zwey 
dorffer  vmb  dy  obgeschribue  dreyhundert  gulden  Avir  von  dem  genanteu 
Stauko  Wilhelmovitz  habén  gelost  vnd  geíreyt  stb.  Nuu  stb.  allevmenig- 
lich  thueud  kund,  das  dy  erberu  vnd  weisen  Gilg  von  Pergk  vnd  jungk- 


58  WENZEL    GUKZTÁV. 

5.  1457.  Jiing  Jakab  Bsszterczebányán  kórházi  plébá- 
nos és  Juug  István  fia,  atyai  öröksége  iránt  anyjával  Gilgeni 
Veronikával,  és  testvérével  Miklóssal  akkép  egyezkedik,  hogy 
nekik  200  aranyforintért  örökségét  engedi  által.  ^) 

6.  1458.  Jung  István  fiaira,  Bergen  Egyedre  és  Miklósra 
összes  vagyonának  használását  és  kezelését  ruházza  át  -) 

7.  1460.  Miután  Jung  István  bizonyos  adósságok  fejében 
beszterczebányai  fekvőségeit  Szent  Miklósi  Pongrácznál  elzá- 
logositotta,  fia  Miklós  testvérének  —  ki  »Gilich  (Egyed)  vom 
Berg-«nek  neveztetik  —  pénzbéli  segítségével  az  elzálogosított 
javakat  kiváltván,  a  kiváltott  birtok  fele  részét  ennek  örök 
tulajdonúi  engedi  át.  ^) 


her  Niclas  (Jung  István  fiai)  vns  ganz  von  írem  eygen  gélt  par  in  gold  dy 
dreihundertli  Gulden  sitzende  vnsers  RatlistuUes  liaben  nyder  gelegt  vnd 
pezalt  dy  oftgemelten  zwei  dörffer  zu  genysen  vnd  zugepranchen  stb. 
Gebén  im  Newu  Zol  am  mitwoch  negst  uach  Phiugslen  nacli  Christi  ge- 
purt^l457.«  (Hiteles  másolat  után.) 

1)  »Icli  Jacobus  Jungk  Pfarrer  des  Spitals  in  New  Zol  pekenne  stb. 
das  ich  in  kegenwarthigkeit  des  achpai-n  vnd  der  namliafften  herrn  Ul- 
richen  vnser  lieben  Trawen  Kirclie  in  dem  New  Zull  Pfarers,  Joseph  Ricli- 
ters,  Hans  Fhul,  Vájt  Friscli,  Péter  vnd  Jorig  Jungken,  von  Avegen  meines 
Erbtlieils,  das  niir  von  wegen  meines  Erbtheils.  das  mir  von  wegen  mei- 
nes Vaters  redliclien  zu  gepurtt  hat,  mit  der  tliugentsamen  Frawen  Ve- 
ronika, vnd  Gilgeu  vnd  Niklasen  meiueu  prudern,  durch  ausspruch  der 
obgemelten  herrn  vnd  niittler  mich  in  solich  aiuigung  verwilligt  habt 
vnd  gégében  stb.  Gebén  im  Newen  Zoli  am  Freitag  vor  Circumeisiouis 
1457.«  (Hiteles  másolat  után.) 

2)  »Ich  Steffan  Juug  aus  dem  Newu  Sol  stb.  das  ich  macii  vnd 
übergieb  meinem  sun  Gilgen  von  dem  Perg,  vnd  meiuem  suu  Nicolao  zu 
handeln  vnd  zu  regiern  allé  meine  guetter,  dy  da  siut  in  dem  Newn  Soll, 
wie  die  sind.  gelegen  in  Perg  vnd  in  Tall,  zu  getrewer  hant  pys  auff  zue- 
chunft,  zu  tliueú  vnd  zu  lassen ;  vnd  wie  sie  sich  mit  einander  geaint 
habén,  das  ist  meiu  wort  vnd  guetter  wiU.  stb.  Gebén  zu  Salundeu  am 
Sand  Steífau  tag  dos  heiligen  martirs  nach  Cliristi  gepurt  1458. «  (Hiteles 
másolat  után.) 

Ugyanazon  kelet  alatt  van  Jung  Istvánnak  egy  igen  érzékeny  le- 
vele Egyed  mostoha  fiához,  melyben  a  két  év  előtt  készített  végrendeletet 
visszavonván,  tanácsot  neki  ad  a  Saudberg  nevű  hegyben  lévő  báuj'ák 
mivelésére  nézve.  Mert  —  mond  kiilönösen  —  »Ich  pitt  dich.  gedenk  fiir 
dich  vnd  für  mich,  das  dier  uit  gescheli  als  mir,  der  mit  ledigcr  liant 
davou  ist  gangén. «  (Hiteles  másolat  \itán.) 

3)  »Ich  Niclas  Jungk  stb.  das  als  der  namha  füge  lierr  Steft'an 
.Juugi\,  meiu  lieber  Vatei',   dem  grosmáchtigeu  herru    Paucratz   von  Sand 


MAGYARORSZÁCt  BÁNVisZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.      59 

8.  1465.  A  tiiróczi  konvent  és  1468.  a  uyitrai  káptalan 
bizouyságlevelei,  hogy  Agnes^  Bergeni  Egyednek  özvegye,  most 
Willielmovicz  Staukouak  neje,  saját  és  első  férje  ntáni  gyer- 
mekei, s  Endre  Jung  Miklósnak  fia  nevében,  azon  eladás  ellen 
óvást  tett,  mely  szerint  Jung  István  beszterczei  birtokát  Er- 
nust  János  budai  polgárra  és  Mülstein  Vidre  6400  aranyfo- 
rintért átruházta,  ^) 

Ez  okiratokból  kitetszik,  hogy  a  fenuebbi  elbeszélésben 


Niclas  allé  seiue  gueter,  Pergwerk  ,  Huetten  ,  Haus  vud  Hoffe,  Majerhoff, 
Ackei'laDcl  vnd  Dörffer,  allé  auder  seiue  guetter  im  Perigk  vnd  ThoU  in 
dem  Hattarten  der  Stat  Newzoll  13'gende  versetzt  liatte,  alsó  ich  Niklas 
Juugk  in  meiues  Vaters  atawesenheit  stb-  gépéten  hab  den  erbern  mon  Gili- 
gen  von  Perigk  meineu  lieben  prueder,  das  er  dy  obgemelten  guetter  mir 
wolde  helffen  lasen,  vnd  ueben  mir  sicli  darinnen  müchen  ;  alsó  der  gute 
Giligk  das  willigliclien  vnd  gerne  gethau  hat.  Nun  ich  egemelter  Niklas 
dem  itzgenanten  Giligk  von  Perigk  vbergyb  dy  helft  der  obgeschriben 
Perckwerck ,  Huetten  stb.  dye  zu  den  Guettern  gehoren,  die  vor  zeiten 
der  namhafte  mon  Carolus  seliger  gepraucbt  vnd  geholden  hat,  und  an- 
dere  allé  guetter  ,  dy  mich  von  meinem  vater  lierrn  Steffan  Jungk  auge- 
hören  in  Perigk  vnd  in  Tholl,  dem  oftgenanten  Giligk  mit  allén  seinen 
Érben  vnd  rechten  nachkomliugen,  dyselbige  helft  der  mergerurteu  guet- 
ter, erblicheu  soll  geprauchen,  pesj'tzen  vnd  genyseu  nach  allém  seinen 
willen  ;  allej-n  ausgenomen  das  haws,  das  an  einem  nődben  dem  haus  Ul- 
mann  Gotzels,  vnd  an  dem  anderu  thail  neben  dem  haAvs  Hans  Schneiders 
gelegen  ist,  ich  genonter  Niklas  Jungk  pesuuderlicheu  sol  geprauchen 
vnd  genj'sen  nach  allém  meiften  Willon  stb.  Gebén  in  Newzoll  am  negsten 
suntag  vor  dem  newen  Jai'e  nnch  Cristi  gepurth  1460.  Jare.«  (Hiteles 
másolat  után.) 

')  »Nos  Conventus  Keatae  Mariae  Virginis  de  Thurocz  m.  c.  quod 
virtuosa  ac  provida  domina  Ágnes  vocata,  relicta  condam  Egidii  de  Perg, 
nunc  verő  consors  Stankonis  "Wilhclmowilz  civis  Civitatis  Crempniciensis, 
sua  ac  Petri  filii,  et  puellae  Zophia  vocatae  filiae  dicti  Egidii,  nec  non 
Andreáé  filii  Nicolai,  filij  Stephani  Juugk  de  Novo  Zolio  in  personis  stb. 
nobis  curavit  siguificare  hoc  modo  :  Quomodo  praefatiis  'Stephanus  Jungk 
universa  bona  ipsorum,  videlicet  niontana,  possessiones,  domos  ac  allodia 
in  dicta  civitate  Novo  Zolio  existentia  habita,  quae  condam  cuiusdam 
civis  eiusdem  Civitatis  Kari  vocati  praefuerant,  sed  super  ipsos  exponen- 
tes  jure  emptionis  devoluta  extitisseut ;  quibusdam  Johanni  Ernst  vocato 
civi  Civitatis  Biulensis,  et  Vito  Mülstein  dicto  pro  6200  florenis  auri  puri, 
omni  eorimdem  exponentium  sine  voluntate  et  cousensu  vendidisset,  et 
ab  eis  minus  juste  et  indebite  alienasset  in  praeiudicium  et  dampnum  dic- 
tortim  exponentium  valde  niagnum.  Vndo  stb.  (Óvást  tesznek.)  Dátum  in 
festő  Beati  Thoniao  Apostoli  anno  Doniiui  1465.   (Hiteles   másolat   után.) 


60  WENZEL    GUSZTÁV. 

említett  Scliweiiigrattel  Miklósnak  tulaj doiiképi  neve  Jung 
István  volt;  hogy  családja  vagyonveszteségei  még  a  hussita 
zavarokból  származtak  ;  hogy  lia  Jung  Miklósnak  neveztetett ; 
s  hogy  vagyonát  nem  Mátyás  király  foglalta  el,  hanem  ö  maga 
6400  aranyért  Ernust  Jánosnak  és  Mülsteiu  Vidnak  adta  el. 

Ezeket  pedig  kellőleg  felvilágosítani  azért  látszott  szük- 
ségesnek, mert  ez  volt  a^on  vagyon,  mely  később  a  Thurzók  és 
Fuggerek  beszterczebányai  birtoka  lett,  s  mely  beszterczebá- 
nyai  bányavállalataiknak  volt  alapja.  A  Jung  család  felemlí- 
tett birtokviszonyai  még  egészen  Beszterczebánya  történeté- 
hez tartoznak ;  a  Thurzók  és  Fuggerek  bányavállalatai  pedig 
már  oly  nagy  dimensiókat  vettek  fel,  hogy  azokat  csak  az 
országos  ipartörténet  szempontja  alatt  lehet  kellőleg  méltatni  ; 
miért  is  ezekről  alább  külön  fogok  szólni. 

A  Schwammgráttel.  illetőleg  Jung"család  tekintetében 
még  megjegyzendő,  hogy  Schwammgráttel  Miklós  még  1465. 
mint  tekintélyes  selmeczi  polgár  (Ringbürger)  ^)  és  városbíró 
említtetik  ^)  Még  érdekesebb  pedig,  hogy  egy  másik  Jung,  t.  i . 
Albert,  1535.  mint  előkelő  bányapolgár  Nagy-Bányán  élt  ^) 

VI.  Ur  völgy  re  nézve  constatálva  van,  hogy  a  mostani 
bányamívelés  ott  csak  a  régi  fejtésekben  lévő  törecsek  kikutatá- 
sával  foglalkozik,  minden  rendszer  nélkül,  fel-  s  alávouuló  lyu- 
kakban ^)  ;  anélkül  azonban,  hogyannak  múltjáról  határozott 
adataink  volnának.  Valamint  tehát  az  itteni  bányákra  nézve 
az  iudítványoztatott,  hogy  a  régi  míveletek  megvizsgáltassanak, 


í)  Kacliobnauu  Jáuos,  Gescbiclite  cler  uugarisclieu  Bergstadte  III. 
köt.  93.  1. 

2)  U.  o.  99.  1. 

3)  Nos  Lucas  Zappouas  Jiulex,  Albertus  Juugli,  Alexaudev  Litte- 
ratus,  Martiuus  Ewtwcs,  Stephauus  Auricnsor,  Joaunes  Nagy,  Bartlios 
Savtor,  Joauues  Ewtves,  Steplianus  Tóth,  Joauuos  Kis-Kovacli ,  Marti- 
mis  Sutor  ,  Aiulreas  Somlj^ai  et  Urbánus  ISTagj^  Jurati  Cives  Civitatis  Ei- 
viili  Domiuanmi  stb.  quod  nobilis  vir  Albertus  Jungb  fráter  et  concivis 
uoster,  una  cum  domina  Catliarina  coniuge  sua  coram  nobis  personaliter 
coustitiiti  stb.  (örökvallás.)  Da'.uni  in  civitate  nostra  Eivuli  Domiuaruni 
26.  die  mensis  Julii  anno  Chrisíi  1535. «  (Pray  kézirataiból,  a  budapesti 
t(ul.   egyetem  könyvtárában   XIV.  köt.  115.1. 

0  Pécs  Antal  1873-ki  jelentése  a  magyaror.szági  állnmbáuyák  és 
koliók  állapotáról  35.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTJÍNETE.      61 

mely  átvizsgálásnak  alapján  talán  a  történeti  kutatás  is  a  bá- 
nyamívelésnek  némi  támpontokat  fog  nyújtani;  úgy  jelenleg 
az  Urvölgyi  bányamivelés  történetéről  alig  mondhatunk  vala- 
mit. S  csaknem  ugyanazt  kell  tartanunk  Oh  egy  (Altgebirg) 
történetéről  is.  A  mi  keveset  tudunk,  azt  a  »Schematismus 
Historicus  Dioecesis  ISTeosoliensis*  (1876.)  állitotta  egybe  (157. 
és  159.11.)  Annyi  mindazáltal  bizonyos,  hogy  az  urvölgyi  bá- 
nyászat a  XVI.  században  már  híres  volt.  ^) 

24.  §.  Lihetbánya. 

I.  Libetbányánál  a  csillampalában  igen  sok  hasadék  vau 
melyeknek  találtatási  helyein  malachit,  fakóércz  és  más  érezek 
fordulnak  elő.  S  ugyanazt  lehet  mondani  környékéről  is,  hol 
egyfelől  Sz.  András  és  Jeszenye  irányában,  a  Homokhegyen 
ólom-  és  rézerek,  s  barna  vaskő  is  ugyancsak  a  csillampalában 
találtatik ;  másfelől  Breznóbánya  irányában. 

E,égi  időben  ezen  a  vidéken  a  bányászat,  mely  jelenleg 
csak  jelentéktelen,  sokkal  nevezetesebb  volt.  Erről  nemcsak  a 
szóbeli  hagyomány  tanúskodik,  hanem  nagyobb  mérvben  ma- 
gok a  hegységek,  melyeken  a  régi  bányamivelés  nyomaira 
utón  útfélén  lehet  találni.  így  érdekes,  hogy  vagy  félszázad 
előtt  a  Sutikovszki  hegyben  az  ős-régi  sz.  Lászlótárnára  ta- 
láltak, melynek  kivágásánál  puskapor  még  nem  használtatott. 

II.  Lihetbánya  városi  jogosítványát  nagy  Lajos  királytól 
nyerte  1379.  ^)  ;  mely  1380.  megerősíttetvén,  ^),  1382.  privile- 
giális  formában    lett  kiadva*)    Polgárai    1405.  Zsigmondtól 


1)  Hatvaui  Mihál}-,  Magj'ar  türtéuulmi  Okmánytár  a  brüsseli  lovél- 
iávból  stb.  II.  köt.  181.1. 

=)Fejér  Coil.  Dipl.  Huug.  IX.  köt.  312.  1. 

==)  1380.  »Datum  iu  Diósgyűr  iu  octavis  Pasche.«  —  Nos  Lodovicus 
stb.  (luod  Blazius  filius  Petri  de  Turiaz  familiáris  Michaeli.s  Stenger  de 
Bienzen,  in  persoua  iiuivcrsoram  civiiim  et  hospitum  nostrorum  do  Ln- 
bctha*  stb.  kérésére.  Az  1382-ki  privilégiumból. 

*)  1382.  III.  idus  Februarii.  »Ludüvicus  stb.  quod  Nicolaus  íllius 
Niculai  civis  et  Nótárius  Civitatis  nostrae  de  Lybetha  sua  ac  Judicis,  Jura- 
tornm  et  uuiversorum  civium  et  hospitum  nostrorum  de  eadem  iu  persu- 
nis  stb.  (a  városi  szabadságukat  tattalmazó  1379-ki  és  1380-ki  okmányok 
privilegiális  megerősítését  kérik  és  nyerik.)  —  Hiteles  másolat  után. 


62  WENZEL    GUSZTÁV. 

vámmentességet  is  nyertek^);    mely  1434.  újból   megerősít- 
tetett. 2) 

III.  Libetbáuya  bányászatának  régi  jelentőségéről  némi 
tanúskodást  nyújt  a  városnak  tanácsháza,  mely  tulaj  donkép 
egykor  négy  toronynyal  ellátott  vár  volt,  s  melyet  a  hagyo- 
mány szerint  Mátyás  király  épitett.  Ily  épület  csak  jelentéke- 
nyebb városban  keletkezhetett.  Érdekes  azonkivül  plébániai 
templomának  csúcsíves  kapuja.  Azt  tartják,  hogy  a  város  ezen 
főtemplomát  Mária  királyné,  I.  Lajos  leánya  építtette  szent 
Mária  Magdolna  tiszteletére.  Az  egyház  mellett  lévő  szent 
Anna  kápolnájáról  pedig  tudjuk  azt,  hogy  1500.  körül  felépült, 
hogy  akkor  a  bíbornoki  collegiumtól  bucsuengedélyt  nyert, 
s  hogy  egy  ottani  polgár  és  neje  által  volt  alapítva.  ^) 

Mindent  egybefoglalva,  kétségtelen,  hogy  az  itteni  bányá- 
szat már  a  XIV.  században  tekintélyes  volt;  hogy  néhány 
régi  bányapolgári  család  (névszerint  a  Zahlweiu  család)  némi 
hírben  is  állt ;  s  hogy  a  város  kezdettől  fogva  az  alsó-magyar- 
országi bányavárosok  szövetségének  önálló  tagja  volt ,  s  mint 
ilyen  a  királynék  birtokához  tartozott.  A  városi  levéltár- 
nak pusztulásai  és  nagy  veszteségei  után  pedig  képesek  nem 
vagyunk  Libethbánya  történetéről  részletesebben  szólani. 

2ő.    §.    A  hét  alsó-mag yarorszdgi    hdnyamros    szö- 
vetsége. 

I.  Az  alsó-magyarországi  bányavárosok  azon  szövetsége, 
mely  által  azok  a  XV.  század  óta  egygyé  alakíttatván,  azon  kor 
eseményeiben  mint  egy  magában  elzárt  egész  szerepelni  kezdtek. 


0  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  4.  r.  399.  1. 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  Himg.  X.  köt.  7.  r,  668.  1. 

^)  »01iverins  Sabinensis,  Jeronimus  Praenestinus  Episcupi  stb.  Cu- 
pieutes,  iit  capella  Sauctae  Annae,  sita  in  Parochiali  Ecclesia  Beá- 
táé Mariae  Magdalenac  in  oppido  Lebetis  (Libethbánya)  Strigonien- 
sis  Dioecesis,  ad  quam,  sicut  accepimus,  dilocti  nobis,  honorabillí;  vir 
Gregoriixí?  Sartor,  c^t  eius  uxor  siugnlareni  gerunt  devotionem,  cuu- 
gruis  hüuoribus  frequentetur  stb.«  (bucsú-engedély).  Dátum  Eomae  in 
domibus  nostris  sub  anno  Domini  millesimo  qiiingentcsimo  die  25.  mcn- 
sis  Jauuarii,  Pontificatus  Sanctissimi  in  Christo  patris  et  domini  nostri, 
domini  Alexaudri  Divina  pvosidcntia  Papae  sexti  anno  octavo.«  (Az  ere- 
deti után.) 


MAGYARORSZÁG  B  VKYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       63 

s  később  egyesitett  erővel  közös  érdekeikről  gondoskodtak,  a  ha- 
zai bányászat  történetének  érdekesebb  eseményei  közé  tartozik. 
Különben  megjegyzendő,  hogy  téves  felfogás,  mintha 
6  városok  közt  formaszerü  szövetség  köttetett  volna  ^) ;  s 
hogy  ez  oknál  fogva  egy  ilyen  ^állitólagos  szövetkezésről  ke- 
letkezett formaszerü  szövetséglevelet  hiába  keresnénk.  ^) 
Sajátságos  körülmények  hozták  az  itteni  bányavárosokat  kö- 
zelebbi érintkezésbe  egymással  s  közös  érdekeik  és  közös 
szükségleteik  eredményezték  köztük  a  külső  közösséget  is. 
E  körülmények  voltak  a  következők  : 

1)  Geographiai  fekvésök  a  Garam  folyó  völgyében,  egy 
külsőleg  akkép  elzárt  vidéken,  hogy  az  által  oly  terűlet  lett 
körvoualozva,  mely  együtt-létöket  mintegy  a  dolog  természe- 
ténél fogva  társadalmi  közösségökké  alakította. 

2)  Történeti  előzményeik,  melyeknél  fogva  mindezen 
városok,  több  itteni  bányatelep  egyesüléséből,  egyformán  kelet- 
keztek. 

3)  A  bányászat  gazdasági  szükségletei,  melyek  alkalmat 
szolgáltattak  arra,  hogy  nemcsak  az  egyes  városok  lakosai 
közös  erővel  mívelték  helybeli  bányáikat,  hanem  hogy  —  fő- 
kép előkelőbb  —  bányapolgáraik  más  városok  bányamívelésé- 
ben  is  részt  vettek. 

4)  Külső  események,  különösen  a  XV.  század  háborús 
mozgalmai,  s  a  szomszédbirtokosok  megtámadásai,  melyek  — 
minthogy  a  városok  lakosait  közösen  sújtották,  —  egyszers- 
mind kényszerítették  őket  arra,  hogy  közösen  védelmezzék 
magokat,  s  fennállásuk  és  létökért  közösen  küzdjenek. 

5)  Királyaink  privilégiumai,  melyeket  a  XV.  századtól 
fogva  közösen  nyertek,  s  melyek  egymással  való  közelebbi 
szövetkezésöknek  jogi  gyökerét  foglalták  magokban. 

6)  Miután  mindnyájan  ugyanakkor  a  királynék  közvet- 
len hatalma  alá  kerültek,  kik  közigazgatásukat  zólyomi  ispá- 
nyaikra  bizták ;  az  alsó-magyarországi  bányavárosok  e  tekiu- 


')  Kelemen  Imi-e,  lustitutioues  Juris  Hangarici  Privati,  2.  kiadás 
II.  köt.  Buda  1818.  274.  1. 

-)  Weuzel  Gusztáv  :  Az  alsó-magyarországi  bányavárosok  küzdel- 
mei a  Nagy-Lucsei  Dóczyakkal,  akadémiai  értekezés.  1876.  95.  1. 


fi4  WENZEL    GUSZTÁV. 

tétben  is  egy  közösségnek  kezdték  érezni  magokat,  s  ennek 
megfelelő  bánásmódot  tapasztaltak  másoktól  is. 

7)  Végre  magok  a  törvények  is  az  alsó-magyarországi 
bányavárosokat  egy  városi  közösségnek  vették  ^)  ;  a  minek  ket- 
tős értelemben  volt  nevezetes  következése  ;  mert  nemcsak  kö- 
zösen gyakorolták  privilégiumaikat,  hanem  régi  szokás  alapján 
az  egyes  városok  kebelében  támadt  polgári  perekre  nézve 
magok  közt  felebbezési  bíróságot  is  képeztek. 

II.  A  h  a  t  alsó-magyarországi  bányavárost  egy  közön- 
séggé alakítva,  először  1405.  találjuk  azon  okmányban,  melylyel 
Zsigmondkirályazottani  bányavidéken  a  bányászatot  szabadnak 
nyilvánítja.  ^)  Ez  okmány  által  a  hat  város  t.  i.  Körmöcz, 
Selmecz,  Újbánya,  Bakabánya,  Beszterczebánya,  és  Libetbá- 
nya  közt  bizonyos  bányajogi  viszonosság  állapíttatván  meg,  ez 
később  egyéb  városi  ügyekre  is  ki  terjesztetett ;  s  az  ennek 
folytán  alakult  közösség  1863-ig  állt  fenn.  Mikor  pedig  Zsig- 
mond, neje  Borbála  királyné  számára,  azon  javakat  és  jövedel- 
meket szabályozta,  melyek  királynéi  méltóságának  fentartására 
szolgálának,  többek  közt  az  erről  1428.  kiadott  okmány  nem 
csak  a  hat  bányavárost  közösen,  hanem  azon  vidék  egyéb  neve- 
zetesebb várait  és  helységeit  is  foglalta  egybe ;  t.  i.  Zólyom, 
Dobronyiva,  Végles,  Lipcse,  és  Saskő  várait  tartozékaikkal 
együtt,  s  Zólyom,  Breznóbánya  és  Korpona  városokat.  ^)  Egy 
1424-ki  okmányban  a  bányavárosok  mellett  az  »oppida  seu 
villae  Feyerbanya,  Hodrych  et  Goltpah«  külön  is  említtetnek  ■*). 
ehhez  képest  bírták  Erzsébet,  Beatrix,  Anna  és  Mária  király- 
nék is  a  bányavidéket.  Azonban  az  1440.  után  kitört  belháború 
után  Bélabáuya  Selmecztől  elválván,  önálló  bányavárossá  ala- 
kult, s  a  bányavárosok  szövetségének  h  e  t  e  d  i  k  tagjává  lett. 

III.  Tulaj  donképi  privilégiumaikat  a  bányavárosok  ki- 
rályainktól külön  nyerték.  Privilegiális  jogaik  gyakorlását 
azonban  számos  királyi  okmány  közösen  védi,  melyek  közül  a 
nevezetesebbek  a  következők : 


')   1514  :    3.  t.  ez.  5.  §.  V.  ö.  1715.  43.  t.  ez.  5.  §.  és  1723  :  65.  t.  ez. 
^)  Catlmlügus  uuinoruiu,  Huugariae  ac  Trausilvauiae  lustítuti  N;i- 
tioiiülis  Széeheiiyiaui,  Pest  .1807.  III.  rész  307.  1. 
■'■)  Történelmi  Tár  XII.  köt.  271.  1. 
*)  U.  o.   274.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       65 

1470.  »Datuni  Buclae  in  festő  Inventionis  Sanctae  Cru- 
cis,«  »Nos  Mathias  stb.  iit  omnes  Civitates  montanae  :  Crem- 
nicium,  Scliembnicium,  Bistricium,  Wybauya,  Bakabauya,  Li- 
betha  et  Feyerbauya,  ac  pertinentiae  earimdem  a  sokitioue  tri- 
buti  Regalis,  ac  contributiouis  sive  taxariim  quanimlibet  iu 
inedium  reguicolarum  nostrorum  per  eas  pro  tempore  solvere 
(lebeudarum  in  perpetuum  liberae  sint  et  immunes.« 

1471.  »Datum  Budae  feria  quarta  proximaante  Domini- 
cam  Laetare.«  —  »Nos  Matbias  stb  (ugyanazon  bét  bányaváros 
polgárai  és  bányászai  számára)  ab  omni  solutioue  tributorum 
tam  de  personis  quam  de  rebus  et  bonis  eorum  quibusvis  fa- 
céré debenda,  vigore  privilegiorum  divorum  Regum  Hungáriáé, 
nostrorum  videlicet  praedecessorum,  liberi  sint  et  exempti.« 

1496.  »Datum  Budae  V.  kalendas  Junii«  —  »Wladis- 
laus  stb  (Mátyás  király  fennebbi  147U-ki  szabadalma  megerő- 
sítése privilegialis  formában). 

1500.  »I)atum  Budae  in  festő  Exaltationis  Sanctae 
Crucis.«  —  II.  Ulászló  király,  körülményes  vizsgálat  alapján 
erősíti  meg  a  bét  alsómagyarországi  bányaváros  jogait. 

1502.  »Datum  Budae  feria  tertia  proxima  ante  festum 
Beati  Urbani  Papae.«  —  »Wladislaus  stb.  Judici  et  Juratis, 
ceterisque  civibus  et  Communitatibus  Civitatum  Montanarum 
nostrarum  Cremniciensis,  Scliebniciensis,  Bistriciensis,  Wyba- 
nya.  Bakabanya,  Feyerbanya  et  Libetba  ad  Cameram  nostram 
Cremniciensem  pertinentium«  stb. 

1519.  .  .  .  Dátum  Budae  in  festő  Beatorum  Innocentium 
Martirum. «  —  »Ludovicus  stb.  Egregio  Magistro  Stepbano 
de  Werbewcz  Personalis  Praesentiao  nostrae  Locumtenenti 
stb.  (ki  a  bányavárosok  polgárait  és  bányászait  vámbelyeiu 
törvénytelen  vámkövetelésekkel  sújtja,  hogy  ettől  tartózkod- 
jék) stb.  stb.  stb. 

II.  A  Duna  bal  oldalán  lévő  egyéb  bányahelységek  és  bánya- 

vidékek. 

20.  §.  Általáhan. 

Ide  nemcsak  Breznóbánya  várost,  hanem  a  nem-királyi, 
azaz  oly  bányahelységeket  is  kell  számítani,  melyek  különös 
királyi  privilégiumok  alapján  magánosok  birtokában  voltak,  s 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZAT.    KRITIKAI    TÖRTÉNETE,  5 


66  WENZEL    GUSZTÁV. 

bol  a  királyi  főúri  jog  csak  közvetítő  jelentőséggel  bírt.  Szem- 
ügyre leginkább  négy  ily  bányavidéket  kell  vennünk. 

1.  Breznóbányát  s  a  hont-  és  zólyommegyeij  az  ottani 
királyi  bányavárosokhoz  nem  tartozó  bányákat. 

2.  A  liptómegyei  bányászatot,  s  különösen  a  bóczai 
bányákat. 

3.  A  nyitramegyei  régi  bányászatot. 

4.  Pozsonymegyében  a  szent-györgyi  grófok  birtokában 
egykor  fennállt  bányaművelést. 

Azonban  megjegyzendő,  hogy  a  breznóbányai,  valamint 
általában  a  zólyom-  és  liptómegyei  bányászat,  az  alsó-ma- 
gyarországi bányavárosok  bányamiveléséhez  igen  közeli  viszony- 
ban állt ;  —  s  hogy  Bóczán  kétféle  bányák  míveltettek, 
melyek  egyrészt  a  Szentiványi  családnak  voltak  birtokában, 
s  másrészt  a  királyi  bányahatóságoktól  közvetlenül  függtek. 

27.  §.  1.  Breznóhánya. 

I.  Breznóhánya  (Briesen),  hol  szintén  bányák  mível- 
tettek, városi  szabadságát  I.  Lajos  királytól  nyerte  1380.,  más 
városok  módjára  ^) ;  ugy,  hogy  városi  főjogositványai  (pl.  a 
biró  és  plébános  szabad  választása  stb.)  közvetlenül  kiváltság- 
levelében foglaltattak,  másokra  nézve  pedig  Selmeczbánya 
szabadságával  ruháztatott  fel.  ^)  E  kiváltságlevelét  Lajos 
király  1381.  privilegiális  formában  erősítette  meg  ^)  ;  Zsigmond 
pedig  megbővitette,  midőn  a  polgárokat  1404.  adószabadal- 
makban részesítette,  ^)  és  1405.  a  város  területét  kiterjesz- 
tette •^).    Albert    király  e   jogokat    és    szabadságokat  1439. 


1)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  köt  5.  r.  390.  1. 

2)  » Iji  aliis  omuibus  iisdem  gratiis  et  libevtatiim   pvaeroga- 

tlvls  perpetuis  potiautur  temporibus,  quibus  Civitas  nostra  83'buicbia(Sel- 
mecz)  diuoscitur  a  tempore  suae  fundatiouis  gvatulari*  stb.  U.  o. 

3)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  köt.  5.  r.  461.  1. 

*)  »Datum  in  Bryzabáuya  octavo   die  festi  Epipliauiarnm  Domini 
anno  einsdem  1404.«  Gyűjteménj^embeu. 

^)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  4.  r.  376.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK.  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       67 

újból  megerősítette  ^) ;  Mátyás  pedig  1488.  a  városnak  vásár- 
tartási jogot  is  adott  ^). 

S  ekkép  lett  Breznóbáuya  1428.  átengedve  Borbála 
királynénak  ^).  A  szomszéd  lipcsei  vártól  tehát  mindig  füg- 
getlen volt ;  de  midőn  Erzsébet  királyné  1441.  ezt  Gergely 
corbáviai  grófnak  10,000  aranyforintban  inscribálta,  ez 
inscriptióban  ^)  Breznóbánya  is  foglaltatott  ^) ;  s  ezt  V. 
László  király  is  helyben  hagyta  ^).  Ugy  szintén  Mátyás  király 
Lipcsét  1464.  Orbáczi  Horvát  Damián  és  Péternek  12,000 
forintban  inscribálta,  a  vár  tartozékai  közt  Breznóbánya  is 
találtatik  ').  Mindamellett  magától  értetik,  hogy  ez  inscrip- 


1)  Dátum  Posouü  iu  festő  Beatovum  Philippi  et  Jacobi  Apostolo- 
nim,  auno  Domiui  1439.«  Maximiliáu  királ}-  1568-ki  megerősítő  pvivi 
leginmából. 

^)  »Datum  in  arcé  nostra  Wieuueusi  feria  sexta  proxima  post 
festum  Beati  Valeutiui  martiris,  anuo  Domiui  1488. «  Maximilián  király 
15fi8-ki  megerősítő  privilégiumából, 

3)  Történelmi  Tár  XII.  köt.  272.  1. 

*)  Az  itt  szóban  lévő  iuscriptiókat  tárgyazó  eredeti  okmányokat 
csak  legújabban  sikerült  látnom  ;  ezekhez  képest  tehát  az  »Alsó-magyar- 
(H'szági  bányavárosoknak  a  Dóczyakkal  való  küzdelmeit«  tárgyazó  érte- 
kezésemet, melynek  ide  tartozó  adatait  1876.  csak  levéltári  lajstromkön}'- 
vekből  vehettem,  helyre  kell  igazítani. 

^)  »Nús  Elyzabeth  stb.  Castrum,  Lipch  simul  cuni  opidibus  (így) 
Lypche  ac  Bresno  vocatis  stb.  Comiti  Gregorio  (Comiti  Corbaviae  et  (!a- 
pitaneo  Castri  nostri  Lypch)  in  proemium  et  praesidium  eius  redemptio- 
nis  de  manibus  Pangrrtcii  (de  Saucto  Nicolao),  et  vinculorum  suorum  re- 
demptionem  pro  10,000  florenis  auri  j)ignori  duximus  obliganduni  stb. 
Dátum  Posonii  in  die  festi  Beati  Silvestri  Papae,  anno  Domiui  1441. «  Az 
eredeti  után. 

")  »Nos  Ladislaus  stb.  Castnim  nostrnm  Lypche,  simul  cuni  opidi.s 
similiter  Lipche  et  Bresno  stb.  Dátum  Wratislaviae  in  festő  Beatae  Pris- 
cae  virginis  et  martiris,  anno  Domiui  1455. «  Az  eredeti  után. 

')  »Nos  Mathias  stb.  Castriuu  nostrnm  Regale  Lypche  vocatum,  ac 
Civitatem  similiter  Lypche  vocatam,  cum  x)os.sessionibus  Ponyk  et  Banya 
vocatis  stb.  Damiano  Horváth,  ac  Petro  similiter  Horváth  fratri  suo  caruali 
stb.  inscribimus  et  impiguoramus  stb.  Dátum  Bachiae  feria  tertia  proxima 
post  festum  Beatae  Katherinae  virginis  et  martiris,  anno  Domiui  1464. « 
A  budai  káptalannak  1465-ki  iktatási  bizonyságlevele  »Banya«  helyett 
»Breznobányá«-t  mond.  Az  eredeti  után. 

5* 


68  WENZEL    GUSZTÁV. 

tiók    Breznóbánya   városi   és  bányaszabadságának   épségben 
maradása  mellett  történtek. 

Kétségtelen  tehát,  hogy  midőn  Beatrix  királyné  ismét 
Breznóbánya  birtokába  jutott,  ennek  független  városi  állása 
olyan  volt,  mint  Borbála  királyné  korában.  Mindamellett  a 
királyné  a  lipcsei  és  saskői  várakat  iuscriptio  utján  Dóczy 
Orbán  egri  püspöknek  és  testvéreinek  átadván,  noha  sem  az 
inscriptonális  levélben,  sem  II.  Ulászló  király  helybenhagyó 
okmányában  a  várak  tartozékairól  nincs  szó,  azért  a  Dóczyak- 
nak  mégis  sikerűit  a  dolgot  oda  vinni,  hogy  a  budai  káptalan 
iktatási  bizonyítványában  Breznól)ányát  újból  a  lipcsei  vár 
tartozékai  közt  felemlítse.  ^)  Azon  sajnos  eseményekről,  me- 
lyek ennek  folytán  beálltak,  más  alkalommal  szóltam  ^).  Itt 
elég  legyen  az  akkor  felhozott  adatok  alapján  azon  tényt  con- 
statálnom,  hogy  Breznóbánya  környékén  a  XV.  és  XVI.  szá- 
zadokban nevezetes  bányászat  volt. 

28.  §.  Hont-,  nócjrád-  és  zólyommegyei  hányászat. 

I.  Hont  megyében,  a  bányavárosokon  kívül  legnevezete- 
sebb bányamivelés  volt  az  esztergami  érsek  javain,  névszerint 
Börzsönön  (Pilsen). 

Az  esztergami  érseknek  a  magyarországi  bányászatra 
nézve  fontos  jogosítványai  voltak,  melyeknek  eredetét  részben 
az  ország  legrégibb  idejére  lehet  visszavezetni.  Ide  tartozott 
különösen  az,  hogy  az  ország  valamennyi  bányáinak  bánya- 
vámja  utáni  tized  az  esztergami  egyháznak  járt  ^)  ;  s  hogy  az 
esztergami  érsek  bárhol  is  javain  bányákat  szabadon  nyitha- 
tott és  miveltethetett,  s  azoknak  jövedelmeit  húzhatta.  *)  Ez 
utóbbi  jogosítványának  alapján  birt  az  esztergami  érsek 
Börzsönön  eléggé  hires  bányákat,  ^)  melyek  György  érsek  és 
Borbála  királyné  közt,  ki  —  mint  látszik  —  1428-ki  l)irtok- 
levelénél   fogva    e    bányákat    elfoglalta,  elkeseredett    perre 

')  Wenzel  Gusztáv  :  Az  alsó-magy.ivovsziígi  biíii^yavilrosok  lái7,ilt!- 
inei  a  Nagy-Lncsei  Dóczyakkal,  64.  1. 

")  Ez  események  épen  cnilítelt  évtekezéseninek  távgyál  képezik. 

3)  Fejév  Cod.  Dipl.  IV.  köt.  3.  v.  133.  1.  VN.  köt.  5.  r.  311.1.— 
V.  küt.  3.  r.  158.  1.  IX.  köt.  3.  v.  465.  1.  X.  köt.  6.  r.  100.  1.  stb. 

*)  Fejér  Cud.  Dipl.  Hung.  IV.  k.  2.  v.  384.  1.  ;  VIII,  köt.  3.  r.  572.  1. 

^)  Fejér  Cud.  Dipl.  X.  küt.  5.  r.  736. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       69 

szolgáltattak  alkalmat.  Albert  király  e  pert  az  érsek  ré- 
szére döntötte  el.  ^)  Ma  Börzsönyön  bányák  már  nem  míveltet- 
nek,  s  csak  a  régi  bányászat  nyomaira  lehet  találni. 

Különben  nem  érdeknélküli  az  sem,  hogy  Imre  király 
egyik,  Turdos  helységet  tárgyazó  adományában,  az  esztergami 
egyházra  az  ott  nyitható  márványbányákat,  mint  külön  ado- 
mányozandó jogot  ruházta.  ^) 

II.  Van  azonkivül  tudomásunk  arról  is,  hogy  Nógrád- 
megyében Zwynebánya  nevű  bányahelység  létezett  az  ajnács- 
kői  vár  tartozékai  közt,  melyet  Albert  király  Palóczy  György 
esztergami  érseknek  adományozott.  ^)  Később  Zwynebányát  a 
Szécseni  csahid  bírta.  ^) 

III.  Ugy  szintén  Zólyom  megyében  is  (a  bányavárosokon 
kivül)  a  somosköi  vár  tartozékai  közt  a  XIV.  században  Izbi- 
tebánya  nevű  bányahelység  említtetik.^) 

20.  §.  2.  Bócza  és  a  Uptómegyeí  bányászat. 

I.  Bóczánál  gránitban  kvarczos telérek  fordulnak  elő 
s  ezekben  piskolczfénylét,  termés  aranyt,  arany-  és  ezüstből 
álló  vegyérczet,  ólomfénylét,  vaskéneget,  rézkéneget  stb.  talál- 
nak. De  vannak  itt  azonkívül  jegőczös  palákban  vaspátos 
telérek,  fakó  érczczel  és  rézkéneggel  is.  A  helyiség  tehát  bá- 
nyászatra különösen  alkalmas. 

II.  A  bóczai  bányászat  kezdetére  V.  István  királynak  egy 
1271-ki,  és  Kun  László  királynak  egy  szintén  XIII.  szá- 
zadi okmánya  vonatkozik ;  amaz  Király-Bóczán,  ez  Szent- 
Iványi  Bóczán.  V.  István  t.  i.  a  Liptómegyében  a  bóczai  völ- 


1)  Fejér  Cucl.  Dipl.  Huuy.  X.  köt.  5.  r.  736.  1.  —  XI.  köt,  239.  1. 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  III.  köt.  1.  r.  255.  1. 

3)  »Nos  Albertus«  stb.  (adomány  Palóczy  György  esztergami  érsek 
számára)  »qiioddam  castrum  uostriim  Ayuachkew  stb.  simul  cum  posses- 
siouibus  et  villis,  videlicet  Ayuaclikew  stb.  uec  uou  Kerekgede^  Cliama- 
falva,  Z  w  y  u  e  b  á  u  y  a  stb.«  (Hiteles  másolat  iitáu.) 

■■)  »Katliarimx  cousors  Magnifici  Pauli  de  Lyudwa  filia  coudam 
Maguifici  Stiborii  de  Boloudocz  ex  geuerosa  domina  filia  coudam  Magui- 
fici  Frauk  Waywodae  de  Zecheu  progenita«-uak  anyja  utáni  birtokjogaira 
vonatkozó  1460-ki  protestatiója,  a  váczi  káptalan  előtt.  Az  egyes  javak 
közt  említtetik  »opidum  Kimaszombatli  stb.  in  Hontensi  ,  nec  íion  Z  w  y- 
n  e  b  á  u  y  a  in  Nevvgradieusi  Comitatibus  <  stb.  (Az  eredeti  után.) 

")  Róbert  Károly  kiráh-nak  1341.  »iu  Wissegrád  in  domiuica  Lacr 


70  WENZEL    GUSZTÁV. 

gyi  szász  lakosoknak  szabadságait  újból  megállapitváu,  nekik 
bányamívelési  jogosítványt  is  adott  ^)  ;  IV.  László  király  pedig 
Bogomer  cora est  félj ogositotta  arra,  hogy  az  ő  birtokának  ha- 
tárai közt,  a  Bócza  folyó  mentében,  engedélye  nélkül  senki 
aranyat  ne  moshasson,  se  bányamunkát  ne  űzhessen.  ^) 

Az  ekkép  keletkezett  bóczai  bányászatról,  első  korsza- 
kunk alatt  többször  történik  emlités.  A  király-bóczaiak  ugyan- 
is Róbert  Károly  királytól  nyerik  1324.  régi,  IV  Béla  és 
V.  István  királyoktól  engedélyezett  szabadságaiknak  megerö- 
sitését^),  és  1337.  egy  erdőnek  adományozását^)  ;  s  úgy  szin- 
tén I.  Lajos  ^),  Zsigmond  ^)  és  Mátyás ')  királyok  is  régibb 


tare«  alatt,  Tamás  erdélyi  vajdának  azou  kéréíjére,  liogy  a  ».super  culla- 
tioue  Castri  Sumuskew  uuucupati,  et  siiaviiin  purtiueutiaruni,  quae  quou- 
dam  fuerant  Levistacliii  et  Jakow  filiorum  Petri  de  geuere  Kaab  uotorio- 
rum  infidelimn  uostrorum  stb.  per  nos  sibi  donati  ac  donatarum«  kiadott 
adomáuylevél  alapján  határjárás  tartassék  ,  az  esztergami  káptalanhoz 
ez  iránt  intézett  parancsára  ;  a  káptalan  1341.  »iu  octavis  Sanctae  Trini- 
tatis«azon  a  jelentést  teszi,  hogy  a  királyi  és  a  káptalanbéli  emberek  »sab- 
hato  proximo  post  octavas  Beati  Marci  Evangélistáé  ad  faciem  posses- 
sionis  Izbiteb  áuya  pertineutis  ad  castrmn  Sumuskew  accessissent«  stb. ; 
s  ezt  kiindulási  pontúi  vévén,  a  határokat  bejárták.  (Az  eredeti  után.) 

0  »Stephanus  stb.  piacúit  nobis  iuter  cetera  libertatém  fidelium 
hospitum  nostrorum  Saxonum  de  Lyptou  in  et  circa  vallem  Boch  degeu- 
tium  gratiosius  confirmare,  concedentes  eisdem  stb.  Postremo  ipsis  peten- 
tibus  hanc  concessimus  gratiam,  quaerendi  mineras  et  metalla  in  mouta- 
uis,  iuveuta  tollere,  et  suis  usibus  applicare  stb.  1271.  VIII.  kaleudas  De- 
cembris.«  Majláth  Béla  szives  közleménye. 

-)  » —  concessimus  eidem,   ut  nullus  in  terra  sua  metis  cer- 

tis  distincta,  et  specialiter  in  aqua  et  fluvio  Boclia  vocata  aurum  quaerere 
vei  lavare,  vei  aliud  aliquod  opus  exercere  audeat  vei  pi'aesumat,  nisi  ex  li- 
centia  et  voluntate  Comitis  Bogomerii  antedicti.«  Árpádkori  Uj  Okmány- 
tár. IX.  köt.  653.  1. 

=>)  1324.  III.  nonas  Novembris.  Ez  és  a  következő  adatok  Majláth 
Béla  közleménye. 

*)  1337.  Dátum  in  Wyssegrad  feria  quarta  proxima  post  í'estum 
Beati  Mathiae  Apostoli. 

*)  1353.  »Datum  in  Wyssegrad  die  domiuico  proximo  aute  í'estum 
Beati  Johannis  Baptistáé*  1361.  »Datum  secuudo  nouas  mensis  Martii«, 
és  i;i62.  »I)atum  Budae  feria  secunda  proxima  post  dominicam  Laetare.« 

«)  1397.  »Datum  in  Késmárk  in  í'esto  divisiouis  Apostolorum,«  — 
és  1406.  septimo  die  mensis  Februarii« 

')  1470.  >Datum  Budae  feria  secunda  proxima  post  festum  Beatae 
Mariae  Virginis*  és  1473*  Dátum  Cassoviae  in  festő  Beati  Sylvestri  Papae.* 


MAGYAR0K8ZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       71 

privilégiumaikat  megerősitették,  részint  ujakkal  bővítették.  A 
Szentiványi  nemesek  bányajogosítványa  az  1391.  Bebek  Im- 
re országbírónak  elnöklete  alatt  készült  Regestum  Lipto- 
viense-be  fölvétetett.  ')  Mátyás  királynak  1486.  Budán 
»feria  secunda  proxima  post  dominicam  Laetare«  kiadott  pa- 
rancsára azután,  ugyanazon  évben  »feria  secunda  proxima  ante 
festum  Beatorum  Tiburtii  et  Yaleriani  martirum «  Király- 
Bócza  és  Szentiványi-Bócza  közt  ünnepélyes  határjárás  tarta- 
tott. Azonban  úgy  látszik,  bogy  a  bóczai  bányászat  csak  a 
XVI.  században  emelkedett  nagyobb  jelentőségre. 

Bóczán  kívül  Liptóban,  a  vármegye  keleti  részében,  a 
Kriván  begyen  is  találtatnak  még  gránitban  régi  bányamíve- 
lés  maradványai.  S  úgy  szintén  Liptó-Ujvár  (Hradek)  környé- 
kén, s  a  likavai  várhoz  tartozó  revutzai  völgyben  is  volt  bá- 
nyászat, melyről  a  második  korszakban  lesz  alkalmunk  bőveb- 
ben szólni. 

30.  §.  2.  Nyitramegyei  bányászat. 

Kétségtelen,  hogy  bányák  ez  időben  Nyitramegyében  is 
míveltettek.  Ezt  bizonyítják:  1.  Róbert  Károly  királynak 
1337-ki  okmánya,  melylyel  a  Divék  völgyében  lévő  aranymo- 
sást és  bányamívelést  több  odavaló  birtokosnak  adományoz- 
za -) ;  —  s  2)  az  egykori  bányamívelésnek  Német-Próna  kör- 
nyékén lévő  maradványai,  nem  messze  Körmöcz  bányavidéké- 
től, melynek  eredete  azonban  —  mint  látszik  —  még  régibb 
időre  vezetendő  vissza.^) 

31.  §.  3.  A  Szent  Györgyi  grófok  háuynjogositvdnya. 

Az  egykori  Szent  Györgyi  grófok  báuyajogosítváuyáról 
több  okmány  tanúskodik  (1339 — 1369),  s  ezeket  a  függelék- 
ben fogjuk  közölni.  Szerintök:  Kóbert  Károly  király  Szent  (xyör- 
gyi  Sebes  és  Péternek,  Ábrahám  fiainak   engedélyezte,  hogy 

')  Magyar  Törtérelini  tár  IV.  köt.  25.  1.  ;  Fejér  Cod.  Dipl.  Himg.  V. 
köt.  3.  r.  510.  1. 

2)  Az  okniáuyt  a  filggelékbeu  közöljük.  —  A  vidék  fekvésére  uézve 
V,  ö.  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  X.  köt.  1.  r.  765.  1. 

3)  Német-Prónától  Chvoinitza  felé,  hol  Eeiseuhoru  uevü  hegyen, 
hol  Czach  patak  partján,  régi  bányászatnak  maradványai  több  helyen 
találtatnak,  melyeknek  nevei  p.  o.  »Fundstollen,«  »Altes  Haus«  (egy  régi 
beomlott  akna)  stb.  szintén  az  egykor  ott  mivelt  bányákra  látszanak  vo- 
natkozni. 


72  WENZEL    GUSZTÁV. 

jószágaikon  bárhol  s  különösen  uz  u.  n.  Sumliegyen  (Sumberg) 
arany-,  ezüst-  és  más  fémbányákat  nyithassanak  és  mívelhesse- 
nek,  a  mint  erre  előbb  Móritz  mester  volt  jogosítva.  A  Surahegy 
fekvéséről  kétségtelen,  hogy  ez  a  Bazin  melletti  hegyeknek  volt 
egyike,  Pozsony  vármegyében.  vS  itt  bányamivelésre  ujabb  idő- 
ben is  találunk  még,  melynek  számára  Bazinban  1848-ig  kü- 
lönös bányabirósági  helyettesség  (Berggerichts  Substitutiou) 
is  állott  fenn. 

Különben  I.  Ferdinánd  is  gróf  Szent  Györgyi  Fereucz 
fiainak.  Farkas  és  Istvánnak  1537.  összes  birtokukra  nézve 
bányamívelési  jogosítványt  adott.  ^) 

III.  Bányászat  az  ország  Dunántúli  részeiben. 

32.  ^.  Általában. 

I.  Már  fennebb  figyelmeztettem  arra  (3.  §.  1.),  hogy  a 
bakonybéli  és  pécsváradi  apátságok  alapitó-leveleiben  emlí- 
tett »mons  aureus«  és  »mons  ferreus«  nevű  helyiségek  oda 
mutatnak,  hogy  azon  vidékeken  egykor  bányákat  míveltek, 
hogy  azonban  — -  minden  jelenség  után  Ítélve  —  ez  elne- 
vezések inkább  a  hajdani  római  culturáuak  reminiscentiái 
látszanak  lenni,  mintsem  az  egykori  magyarországi  bányászat- 
nak bizonnságai.  Általánvéve  azt  kell  beismernünk,  hogy  a 
hazai  bányatörténetnek  eme  része ,  még  nagy  homályban  van. 
Mindamellett  van  határozott  tudomásunk  arról,  hogy  a  Garai 
család  és  a  pécsi  püspök.  Dunántúli  jószágaikra  nézve  bánya- 
jogosítváuyuyal  bírtak ;  a  miből  talán  nem  alap  nélkül  ismét 
azt  lehet  következtetni,  hogy  itt  a  XIV.  és  XV.  században 
bányászatnak  kellett  fennállni. 

II.  A  Garai  család  bányajogosítványait  először  Garai 
Miklós  1404.  nyerte  azon  alkalommal,  midőn  Zsigmond  király- 
tól Rohoncz  várát,  tartozékaival  együtt,  Vasmegyében  ado- 
mányul nyerte.  Ez  adomány  befejezésében  neki,  egyszermind 
ott  felkutatható  és  megnyitható  só-  és  fémbányászatra  jog 
adatik.  ^).    S  e  jogosítványa  1413.  Zsigmondnak  egy  másik. 


')  A  »Liber  Ilegius«  után,  Hcliinidt  Fereucz  Autal :  Cliruudlugiscli- 
systeniMtische  SammluDg  cler  Bergge«etze  des  Köuigsreiclia  Uugaru  stl).  I. 
köt.  Bécs,  1834.  118.  1. 

-)  Nos  Sigisnuuulus,  sll).(juud  uos  Regalis  pevicie  perspicua  cuutum- 


MAGYARORS/.ÁG  líÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       73 

Tolna    és  más  várniegyékben  fekvő  javakat  tárgyazó  adoiiiá- 
uyozása  alkalmával,  ezekre  is  kiterjesztetett.  ^)  A  mit  pedig 


platioue  stb.  recensitis  stb.  íidelibus  multimodis  obsequijs,  (luibus  litluks 
nostri  dilecti,  Magnificus  vir  Nicolaus  de  Gara  Regni  nostri  Hungáriáé 
Palatiuus,  et  vir  Egregius  Johaunes  germnuus  suiis,  uati  scilicet  coudani 
Nicolai  Palatiui  de  dicta.  Gara  stb.  studuerimt  complacere  stb.  Castrum  Eo- 
houch  (in  Conütatu  Castri  Ferrei)  cuni  cunctis  pussessionibus  ad  idein  spec- 
tantibus  stb.  dedimus,  donauimus  et  contulimus  ;  stb.  Insuper  et  ex  vberiori 
dono  gracie  nostre  uostrorumque  successorum  Regum  Huugarie  uomini- 
bus  stabilimuSjVt  si  qitocuuque  processu  temporum  in  lacie  i)ossessionum  et 
jiertinenciarum  predicti  Castri  Rohoucli  mineras  aut  urburas  salium,  anri, 
argeuti,  cupri,  ferri  seu  aliorum  metalloriim  cuiuscuncque  geueris  iuueniri 
et  reperiri  contingeret,  et  posseut,  easdem  mineras  et  urburas  prefatus 
Nicolaus'PalatiuuS;,  et  Joliauues  fráter  eiusdem,  ipsorumque  heredes  semper 
et  in  perpetuum  absque  aliquali  molestia  seu  inipedimento  tcnere  valean^ 
et  possidere  stb.  Dátum  Zolij  in  festő  Beaté  Lucie  virginis  anno  Domiui 
1404.«  (Eredetije  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában). 

')  »Nos  Sigisnmndus  Dei  grácia  Eomauorum  Rex  Semper  Augus- 
tus,  ac  Hungarie  etc.  Rex  etc.  memorie  commendautes  tenoré  prcüeucium 
significamus  quibus  expedit  vniuersis,  quod  nos  consideratis  íidelitatibus  et 
fideliuni  seruiciorum  gratuitis  meritis  et  üiuceris  complacencij  s,  grati  et  fidelis 
nostri  dilecti  viri  Maguifici  Nicolai  de  Gara  Regui  nostri  Palatiui  stb.  vui- 
uersas  et  quaslibet  possessiones  et  jura  possessionaria  Bartholonici  filij 
DescAV  de  Partliasouch  sine  heredum  solacio  ab  liac  luce  decessi,  videlicet 
Parthasoucli  predictam,  ac  Lukach,  Petrincz,  Bathuj'aak,  Balacza,  Passza- 
da  ,  Copriuiua,  Cothhozentligyurg  ,  Kewarar  in  Posega,  ac  Beér  et  Par- 
Ihasdorogh  in  Tolneusi,  ac  alias  vbilibet  et  in  quibuscunque  Regui  nostri 
Comitatibus  existeutes  et  habitas,  quouis  nominis  vocabulo  vocitatas  et 
nuncupata,  per  defectum  seminis  eiusdem  ad  manus  nostras  Regias  rite  et 
legittime  deuolutas  et  redacta,  cum  omuibus  ipsarum  vtilitatibus  et  perti- 
nentijs,  attinencijs  et  emolumentis,  videlicet  terris  arabilibus  cultis  et  iu- 
cultis,  pascuis,  siluis,  nemoribus,  rubetis,  aquis  aquarumque  decursibus, 
montibus,  vineis,  vallibus,  et  geueraliter  cunctis  ipsarum  vtilitatum  iu- 
tegi'itatibus,  per  ipsum  Bartbolomeum  tentis  et  possessis,  seu  a  se  aut  suos 
priores  possessores  (így)  quomodocuuque  alienatis,  ad  quas  quidem  ius 
liabuissent,  et  per  dictum  dominiim  Palatinum  aut  suos  successores  infi'a- 
declaraudos  tamquam  veres  lieredes  ipsius  Bartholomei  per  juris  formám 
reoptinendis  ,  simul  cum  earum  litibus,  item  v  r  b  u  r  i  s  q  u  o  r  i;  m  1  i- 
b  e  t  m  e  t  a  1 1  o  r  u  m  ,  nec  non  locis  fortaliciorum,  si  que  in  faciebus  ea- 
ruudem  reperiri  aut  per  ipsum  domiuum  Palatinum  et  suos  posteros, 
secundum  eormii  voluntatis  libitum  íieut  et  construi  continguht,  noue 
uostre  donationis  titulo  stb.  memorato  Nicolao  Palatiuo,  per  eundem  Pa- 
latinum iuxta  sue  voluntatis  libitum,  tam  in  vita  quam  iu  morte,  quibus- 
cunque et  quomodocuuque  maluerit  disponendas,   legaudas,   donaudas  et 


74  WENZEL    C4ÜSZTÁV. 

Zsigmond  király  csak  egyes  jószágokra  nézve  aclomáuyozott,  azt 
Mátyás  király,  Garai  László  nádor  számára  1458-  akkép  álla- 
pította meg,  hogy  azontúl  a  Garai  család  valamennyi  javaik- 
ban teljes  bányajogosítvánnyal  bírjanak.  ^) 

III.  A  pécsi  püspökségnek  bányajogositványai 
Mátyás  királynak  egy  adományából  származik,  nielylyel  Já- 
nos püspökre  és  utódjaira,  valamennyi  a  püspökséghez  tartozó 
jószágokra  nézve,  azokat  teljesen  átruházta-) 


omuiuo  asscribeudas  et  perpetuaudas  ;  vbi  vevő  iu  siiis  vita  vcl  ext.remia 
Iminsinodi  dispositiouem  ,  legaciouein  et  perpetuacionem  de  eis  uou  fece- 
rit,  extunc  eo  defuncto  iu  Maguiíicain  doniiuam  Auuain  cousorteni  ipsiusj 
ac  filios  eiusdem  masculiuos  ex  eadem  domina  uatos  vei  iu  futurum  nasci- 
turos  ;  ipsis  autem  Diviua  voleute  clemeucia  dictis  prolibus  uiasculiuis, 
quod  absit,  ab  hoc  seculo  decedentibus,  in  heredes  et  successores  sexus 
feiuiuei  eiusdem  Palatiui  ex  auuotata  domiua  Auua  progeuitos  et  procre- 
andos,  eorumque  i^osteritates  jure  perpetuo  deriuaudas,  deuoluendas  et  re- 
dicudaudas  (így)  dedinuxs,  duuauiums  et  coutulimus  stb.  Dátum  iu  des- 
<  ensu  uostro  campestri  prope  Castelhuuuallis,  die  dominico  proximo  ante 
festum  Beati  Matliei  Apostoli,  auuo  domiui  1413.  (Az  adományi  privilé- 
gium eredetijéből.) 

')  sMatliias  stb.  debitum  liabeutes  respectum  ad  iutegerrimam  fidem 
stb.  Maguifici  Ladislai  de  Gara  Eegni  nostri  Hungáriáé  Palatini  stb.  eidem 
id  duximus  auuueudum  et  coucedendum  stb.  ut  ipse  suique  haeredes  et 
posteritates  uuiversae  ubicuuque  iu  moutibus,  tenutis,  territoriiscastrorum, 
civitatum,  oppidorum  ,  possessionum  et  villarum  suarum  ubilibet  intra 
ambitum  dicti  Regui  uostri  Huugariae  et  partibus  sibi  subiectis  liabita- 
rum,  miueras  auri  et  argeuti,  cupri,  ferri,  plumbi,  stamui  et  aliorum  quo- 
rumcunque  metallorum  reperire  et  iuveuire  poteriut,  eas  aperire,  fodere,  co- 
lere, laborare,  aperirique  ,  födi ,  coli  et  laborari  facere  ,  universosque 
fructus ,  proventus  ,  et  qviaslibet  utilitates  ex  liuiusmodi  mineris  auri, 
argeuti,  cupri,  ferri,  plumbi,  stamni  et  aliorum  metallorum  praedictorum 
provenieutium  perpetuis  successivis  temporibus  universis  percipere  va- 
leant  atqiie  possint  stb.  1455.  (Kovachich  Márton  György.  Formuláé  So- 
lennes  styli,  Pest,  1799.  523.  és  545.  11.) 

-)  »Mathias  stb.  atteudeutos  vivtutes  stb.  Eevereudi  stb.  Joliauuis 
Episcopi  Quiuque  Ecclesieusis  stb.  eidem  dominó  Johanui ,  et  dictae 
Ecclesiae  suae,  ac  suis  successoribus  Episcopis  universis  id  duximus  an- 
nuendum  stb.  ut  ubicuuque  in  terris  et  in  moutibus  ,  aut  quibuscuuque 
locis  dictae  Ecclesiae  Quinquae  Ecclesieusis  minerae  auri  et  argeuti,  ac 
aliorum  quorumcuuqe  et  qualiumcuuque  metallorum,  quocunque  tempóra 
reperiri  et  iuveniri  poteriut,  eas  ipse  domiuus  Johannes  Episcopus  et  dicti 
sui  successores  aperiri ,   coli  et  laborari  facere  ,  proventus  quoque  eorun- 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       75 

IV.  Felső-Magyarország.  ^) 

83.  §.  A  felsö-magyarorszdgi  bdm/avidék  ferilletc. 

Ide  tartoznak  1.  Azon  vidék,  mely  kezdve  Iglónál  és^ 
Krompaclmál,  onnan  a  Hernádnak  jobb  oldalán  Gömör  és 
Sárosnak  tart.  —  2.  Aba-Uj,  Zemplén  és  Borsod-megyéknek 
ércztermo  vidéke  és  3.  A  Mátra  hegysége. 

34.  §.  1.  Szepes-  és  Gömönnegyék  hdni/avidékei. 
I.  A  hegység  uralkodó  kőzete  a  palaközet,  mely  réz-  és  ezüst 
ércztelepekben  igen  gazdag.  A  bányamívelésnek  tárgya  pedig 
legrégibb  időktől  kezdve  réz,  ezüst  s  barna  és  pátos  vaskövek 
voltak  s  ezeken  kivűl  a  Gölnicz  és  Felső-Sajó  közt  nagy 
mennyiségben  alany  (nicoliim)  és  kékeny  (cobaltum)  is  talál- 
tatik. A  Szepességben  a  telérek  képlete  uralkodik,  melyeknek 
—  nagy  számuk  mellett  is  —  rendes  csapása  van,  többnyire 
nyugat  felé,  igen  tekintélyes  vastagsággal  vonul ;  dőlésük  pedig 
többnyire  igen  meredek  (itt-ott  60 — 80  és  több  fok).  Gömör- 
megyében  a  telepképlet  az  uralkodó,  mely  azonban  nyugat 
felé,  Dobsina  környékén  szintén  telérképletté  alakúi. 

II.  A  bányászat  ezen  vidékeken  igen  régi ;  a  tatárjárás 
előtti  időből  azonban  arról  —  egyes  helyi  maradványokon  és 
néhány  okmányi  vonatkozáson  ^)  kivül  —  tudósítások  korunk- 
ra nem  jutottak. 

3ő.  §.  I.  Gölniczbdnga. 

I.  Azon  helység,  melyhez  itt  a  bányászat  legrégibb  em- 
lékei kötvék,  Gölniczbánya,  a  Gölnitz  folyó  partján.  Pri- 
vilégiumai a  XIII.  század  közepéig  terjednek  vissza  s  ezekből 
aztlátjuk,  hogy  Gölnicz  a  IV.  Béla  és  V.  István  királyoktól  nyert 
szabadalmak  alapján  ^)  már  akkor  is  tekintélyes  bányaváros 


dem  universos,  et  urburas  pro  eoruudeni  et  dictaci  ipsoruiii  Ecclesiae  uti- 
litate  percipere,  ac  eisdem  miueris  praecise  sub  eisdem  libertatibus  ,  quas 
in  talibus  Ecclesia  Varadiensis  liabet,  perj)etuis  semper  successivis  tenapo- 
ribus  uti  et  frui  valeaut«  stb.  (Kovachich  Márton  Gyöi-gy,  Formuláé  so- 
lennes  styli  524.  és  544.  11.) 

')  Faller  Gusztáv,  Bescliveibuug-  einiger  wiclitigerer  Metallberg- 
baue  in  Zips,  Gömör  u.  Aba-Uj,  Selmecz  1868. 

=)  P.  o.  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  IV.  köt.  1.  r.  304.  1.  és  2.  r.  299.  1. ; 
VI.  köt.  1  r.  58.  1. 

=>)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  V.  köt.  2.  r.  345.  1.  ;  —  V.  köt.  3.  r. 
125.  490.  11. 


76  WENZEL    CiÜSZTÁV. 

volt.  A  ly.  (kún)  László  s  a  íirmiai  püspök  és  pápai  követ  Fü- 
löp közti  egyenetlenségek  alkalmával,  az  itteni  ezüst  bányák- 
ból évenkint  100  marka  ezüst  fizetése  köttetik  le.  ^)  Városi 
állására  és  forgalmi  jentöségére  mutat  akkori  vámjának 
szabályozása  is.  ^)  A  városnak  Hekkel  nevű  egyik  polgára  1284. 
Kun  Lászlótól,  egy  szomszéd  erdőséget  tárgyazó  adományt 
nyert.  ^)  Nevezetes  azonkívül,  hogy  1290.  Vagendrüzel  (Me- 
rény)  is  a  gölniczi  jog  szerint  alapíttatott  földesurai  által.  ■^) 

II.  Az  Anjou  királyok  korában  Gölnicz  még  nevezete- 
sebi) kifejtést  tapasztalt;  különösen  az  által,  hogy  Róbert 
Károly  azt  1327.  Selmeczbánya  jogaiban  és  szabadságaiban 
részesítette  ^)  ;  a  minek  annál  nagyobb  fontossága  volt,  mint- 
hogy Szomolnokbánya  várossal  közelebbi  érintkezésbejutván''), 
s  területe  a  várostól  köröskörül  két  mértföldnyi  távolságra 
szabály oztatván,  '^)  most  Gölnicz  joga  azon  egész  vidék 
anyajogává  lett.  ^)  S  ehhez  képest  azután  Szomolnokbányán 
és  Vagendrüzelen  ■')  (a  mai  Merényen)  kívül  Svedlér,  Remete^^), 
Zsakarócz    (Soekelsdorf) ,    Vajkócz    (Wolkons),    Prakoncs 


')   Wagner   Káruly,  Au;ilecta   Scepusii  I.  köt.  194.  1.  —  ~> de 

argenti  í'uűiua  uostra  Quiyluylichbana  vocata,«  Tejér  Cod.  Dipl.  Huug.  V. 

;>.  r.  28.  1.  —  » de  argenti  fodiua  nostra  Gruyluychbana  vocata  circa 

Scepes. «  Tlieiuer  Ágoston  :  Vetera  Monumeuta  Historica  Hungáriám  Sa- 
cram  spectautia,  I.  köt.  Eóma,  1859.  347.  1. 

3)  Wenzel  Gusztáv.  Árpádkori  Uj  Okmánytár.  IX.  köt.  (II.  4.)  204.  1. 

3)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  V.  köt.  3.  r.  246  1. 

■")  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII.  köt.  5.  r.  97.1. 

'•)  »CaTülus  stb.  quod  nos  attendeutes  devotiouis  et  fidei  puritatem 
fideliuni  hosi)itum  uostrorum  de  Gemelnecli  (Gölnicz)  stb.  hauc  eis  gra- 
tiara  duximus  faciendam  ,  quod  his  omuibus  et  singulis  libcrtatibus  et 
libertatum  praerog.itivis,  quibus  fideles  liospites  nostri  de  Selmuclibanya 
suffulti  potiuutur  atque  gaudent,  aniodo  in  futurum  jpacifice  et  per  omuia 
gratuleutur  et  perpetuo  perfruauUir  liospites  de  Gemelnecli  supradicti  stb. 
Dátum  anno  Domini  1327.  XII.  kalendas  Junii.«  Az  eredeti  után. 

«)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  VIII.  köt.  4.  r.  299.  és  308.  11.  IX.  köt.  1. 
r.  239.  1. 

')  1338,  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII  köt.  4.  r.  299. 

*)  Krones  Ferencz,  Deutsche  Gescliiclits-  und  Reclitsquellcu  iu 
Ober-üngaru  ,  a  bécsi  cs.  Akadémia  Arcliixuniáuak  XXXIV.  kötele 
(1865.)  214.  1. 

")  1315.  Fejér  Cod.  Diiil.  Hiiu--.  VILI.  köt.  5.  97.  l. 

'")  1338.  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII.  köt.  4.  r.  301.  1. 


ífagyarország  bányászatának  kritikai  története.     77 

(Prackendorf),  Helczmanócz  (Henczmansclorf,  Hencliman)  ^) 
s  úgy  szintén  Krompach,  Stósz,  Honten,  Jekelfalu  (Jeckels- 
dorf),  Margitfalva  (Sanct  Margareílien),  Folkmár  és  Koisso 
(Koissdorf)  ^)  szintén  jogközösségben  voltak  Gölniczbányával. 

Az  e  szerint  fő  fontosságú  gölniczi  jogot,  ujabb  időben 
dr.Krones  Ferencz,  az  ötvenes  években  kassai,  jelenleg  gráczi 
tanár,  tette  buzgó  tanulmányok  tárgyává ,  a  nélkül  azoul)au, 
hogy  eme  jog  eredeti  példányát ,  vagy  annak  szövegét  felfe- 
deznie sikerült  volna.  Kalauzául  egy  XVII.  századi  formuláris 
könyv  ^),  és  az  ottani  város-tanácsnak  egy  1486-ki  rövid  sta- 
tutarius  könyve  szolgált.  *) 

Lajos  király  korában  Gölnicznek  nevezetes  differentiája 
volt  a  Jekelfalusiakkal,  kik  IV.  László  királynak  egy  1282-ki 
adományának  alapján  1352.,  tehát  oly  időben,  midőn  a  Sze- 
pességet  a  király  testvére  István  berezeg  birta,  két  helységet 
Gölnicztől  elvonni  kísérlettek  meg,  s  e  tárgyban  Kebly-i 
Miklós,  István  berezeg  udvari  birájától  kedvező  Ítéletet  nyer- 
tek. S  úgy  látszik ,  hogy  ez  időben  Gölniczbánya  szomszédai 
részéről  területében  hasonló  módon  más  rövidítéseket  is  tapasz- 
talt. Ezekre  vonatkozott  névszerint  Stengel  Ármin,  a  város 
birájáuak  és  Peífold  János  egyik  esküdtjének  panasza,  melyet 
(lölniczbánya  nevében  a  király  elé  terjesztettek,  s  melynek 
következtében  ez  Bebek  Györgyöt,  a  királyné  tárnokmesterét 
küldte  ki  a  hely  színére,  hogy  határjárást  tartson,  s  állitsa 
vissza  a  régi  birtokállapotot.  Lajos  király  a  birtokállapot  e 
visszaállítását  1368.  különös  privilégiummal  sanctionálta '•)  ; 


>)  Krones  id.  m.  214.  1.  V.  ö.  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung-.  IX.  köt.  4.  r. 
114.  sk.  564.  11. 

•-)  Krones  Id.  m.   213—229.11. 

^)  »Aus  dieser  Zeit  (értetik)  n,  XVII.  század)  stninmt  die  Abffis- 
snug  eiues  Pormelbuches,  das  .avigeusclieinlich  einem  Stadt-  oder  Rechts- 
schreiber  seine  Entsleliimg  verdankt,  uud  —  wie  die  Znsatze  verschiede- 
uer  Zeiten  und  Hande  lehren,  —  in  bleibendem  Gebranche  spaterer  Anits- 
genossen  blieb.  Der  Inhalt  ist  nianuigfaltig,  mebrsprachig,  und  entspriclit 
ganz  \ind  gar  den  ürtlichen  und  zeitlichen  Verliáltnissen,  so  dass  man  die- 
seu  Quartband  ein  Kaleidoscop  des  inneren  Lebens  der  Stadt  Gölnitz,  nud 
zwar  in  .seineni  Verfalle  nennen  kann.«  Id.  ni.  217  l.A  217.  — 234.11.  követ- 
kezik a  köuyv tartalmának  kivonata. 

")  Id.  ni,  215.  1. 

^)   Fejér  Cod.  Dipl.  IX.  köt.  4.  r.  114.  sk.  11. 


78  WENZEL    GUSZTÁV. 

azután  pedig  1374.  Gölniczbányát  s  a  területén  lévő  és  hozzá  csa- 
tolt hét  helységet  szabadságaikban  és  jogaikban  megerősítette.  ^) 

Annyi  kétségtelen,  hogy  Gölniczbányának  szabadságait 
és  jogát  Zsigmond,  Mátyás  és  II.  Ulászló  királyok,  a  XV. 
század  végéig  fentartották.  -) 

Zsigmond  király  ugyanis  Gölnicz  régi  jogát  1435.  külö- 
nös okmányban  újította  meg,  mely  »Tyrnaviae  in  festő  Nativi- 
tatis  Beati  Johannis  Baptistae«  kelt,  s  melyet  —  mivel  a 
város  jogának  egyes  pontjait  részletesen  reproducálja  —  a 
függelékben,  teljes  szövege  szerint  fogok  bemutatni. 

Ezenkívül  még  Zsigmond  ugyancsak  1435.  Lajos  király- 
nak 1368-ki  és  1374-ki  azon  szabadalmait  is  megerősítette, 
ünnepélyes  privilégium  formájában,  melyek  által  Gölniczbánya 
l)irtokintegritása  és  szabadságai  újból  megállapittattak.  ^) 

Minthogy  pedig  Sepsi  mezőváros  az  iránt  panaszkodott, 
hogy  Pán  és  Feketeerdő  nevű  erdőségeiben  a  gölniczbányaiak 
által  háboríttatnék,  és  megkárosittatnék ;  Zsigmond  1437. 
augusztus  10-kén  (in  festő  San ctí  Laurentii  martiris)  »Rinaldo 
Italico  Comiti  Cupri  et  Castellano  castri  nostri  de  Gelnycz, 
nec  non  Judici  et  Juratis,  ceterisque  civibus  Civitatis  nostrae 
símilíter  Gelnycz  vocatae«  azt  hagyta  meg,  hogy  azzal  hagy- 
janak fel.  *) 

III.  Az  Albert  király  halála  után  kitört  l)első  nyugta- 
lanságok a  szepességi  bányavidékre  is  kihatottak,  s  a  pelsöczí, 
krasznahorkaí  és  tornai  várak  birtokosai  sokat  ártottak  az 
itteni  bányászatnak.  Gölniczbánya,  mely  ezen  váraktól  távo- 
lal)b  feküdt,  nem  szenvedett  ugyan  annyit,  mint  az  oda  köze- 


')  Fejér  Cod.  Dipl.  IX.  köt.  4.  r.  564.  1. 

-)  »Dift  Elüthezeit  der  Griiuduei"  Orte  schliest  mit  (.I<>m  XV.  Jahr- 
]iun<lni'te.«  Krones  id.  m.  215,  1. 

3)  »Joliaunes  filius  Petri  carnificis  Judex  Civitatis  iio.strae  Geluicz- 
Ijaiiya  vocatae*  kérésére  III.  kaleudas  Junii  alatt.  Hiteles  másolat  után, 

'')  » quatenus  pi-aeuarratos   cives  et  pojiulos   de   Scepsy 

huiusmodi  silvi.'í  luwtris  Paan  et  Feketliewerdew  vocatis,  secundum  anti- 
quas  eornm  libertates  et  privilegia  per  divos  Keges  Hungáriáé  eis 
datas  et  coucessa,  pacifice  et  sine  omni  impedimeiito  uti  et  frni 
permittatis  et  permitti  facere  debeatis«  ;  —  még  ezt  hozzáadván : 
»Et  hoo  illem  iniungimus  fntnris  Castellanis  seii  Vicecastellaiiis 
nostris,    civihusqne    et   liospitibus    de    dicta  Gelnicz.'<    Az  eredeti    iitáu. 


MAaYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRTTIKAI  TÖRTÉNETE.   79 

le])b  fekvő  bányalielységek  ;  azonban  a  bányamivelés  köré- 
ben támadt  zavarok  Gölniczre  sem  maradhattak  kártékony 
befolyás  nélkül ;  s  az  ottani  tanácsnak  1486-ki  intézkedései, 
melyeket  fent  jeleztem,  a  bányászat  hanyatlásáról  már  kezde- 
nek tanúskodni. 

Mátyás  király  uralkodása  alatt  Szepességben  a  Zápolyai 
család  emelkedése  volt  a  bányaszabadság  hanyatlásának  kez- 
dete. Mindamellett  nem  ismervén  azon  okmányokat,  melyek 
Zápolyai  Imre  ottani  állását  szabályozták,  nem  vagyunk  képe- 
sek meghatározni,  ha  vájjon  Gölnicz  került-e  az  ő  hatalma 
vagy  csak  véduralma  alá.  Annyi  bizonyos,  hogy  Zápolyai  Já- 
nos 1527.  a  gölniczi  várnak  volt  birtokosa. 

Nevezetes  a  szepességi  bányászat  történetében  még  az 
1497.  Gölniczen,  a  Lőcsén  lakó  Tliurzó  Márton  és  Donel 
János  szomolnoki  kamarai  gróf  közt  kötött  azon  szerződés, 
melynél  fogva  a  szomolnoki  bányagépekhez  (Kunst)  szükséges 
vasat  Donel  János  Thurzó  Mártontól  vegye ;  ki  a  cementa- 
tiora  is  neki  vasat  szállítson,  a  nyers  vasnak  3  mázsáját,  a 
finomabb  [vasnak,  l^/^  mázsáját  egy  forintért  számítva.  Az 
ezen  szerződésnél  jelen  volt  tanuk  közét.  Bartholomaei,  Zápo- 
lyai István  nádornak  szepesi  kamarai  grófja  említtetik.  ^) 

A  XVI.  századi  gölniczi  bányamivelés  terjedelméről 
azon  tudósítás  jutott  korunkra,  hogy  az  ottani  Bemuitzigi, 
Badersberg,  Herresberg,  és  Szepesi  Görgy  (Zipser  Perle) 
nevű  bányákban  3 — 400  hever  bányászkodott ;  s  hogy  a 
»Zeche«  nevű  bányában  Gölnicz  szomszédságában  egy  mun- 
kaszak (Schicht)  100  hever  dolgozott,  nevezetes  volt  az  u.  n. 
»Freitagsberg«  bányászata  is,  hol  egy  mély  tárna  létezett  és 
egy  munkaszakra  50  hever  volt  alkalmazva.  ^) 

36.  §.  2.  Szomolnokbdnya.  Lassupatak. 
I.  Szomolnokbányáról  (Schmölnitz)  Szepesme- 
gyében  a  XIY.  század  előtti  időből  határozott  történeti  tudó- 
sítás nem  jutott  korunkra.  Midőn  mindazáltal   1332.  okmá- 
nyilag  először  említtetik,  Róbert  Károly  királytól   »Civitas 

')  CoUiuászy  Floriau,  Chronologisch-liistovische  Beschreibuiig  des 
Obeniugarischen  Bergbaues  (kézirfit). 
^)  U.  o. 


80  WENZEL    GUSZTÁV. 

nostra  Zumulnulibáuyá-«nak  neveztetik,  mely  »more  aliarum 
Civitatum  nostrarum  eadem  libertate  fruitur.«  ^)  Ezen  szavak 
tehát  kétségtelenné  teszik,  hogy  akkor  ott  már  huzamosabb 
idő  óta  bányamivelés  állott  fenn.  S  ehhez  képest  Szomolnok- 
bánya  akkor  szabad  bányaváros  volt,  melyhez  a  király  a  kö- 
rülfekvő vidéket  is  két  mértföldnyi  távolságig  csatolta. 

Bányaszabadságai  az  által  nyertek  biztosabb  alapot, 
hogy  nemcsak  Gölniczbányával  egybefoglaltatván,  Róbert 
Károly  1338  ^),  és  I.  Lajos  király  1358.-^)  a  két  város  privi- 
légiumait együtt  erösitették  meg,  hanem  hogy  Szomolnok  te- 
rületén más  bányahelységek  is  keletkeztek.  ■*) 

Szepes  megye  bányavidéke  bányászatának  fejlődése  foly- 
tán, az  ottani  birtokviszonyoknak  szorosabb  meghatározása 
szükségesnek  találtatván,  ez  mindenek  előtt  az  újonnan  felvi- 
rágzott Szolnokra  nézve  1332.  vétetett  foganatba.  Ez  alka- 
lommal mindazáltal  azon  különösségre  találunk,  hogy  habár  a 
város  határait  aszepesi  káptalan  a  király  rendeletére  már  1333. 
szabályozta,  s  ezen  szabályozást  a  király  is  helybenhagyta  ; 
azért  utóbb  a  király  mégis,  midőn  a  szomolnokiak  1338.  ezen 
birtokrendezésnek  uj  privilegialis  megerősitését  kérték,  '^) 
ismét  —  névszerint  a  város  határain  belül  fekvő  Svedlér  és 
Hemetére  nézve  ^)  —  és  pedig  most  Gölniczbányát  is  ezeu 
rendezésbe  belevonva  ^)  — ■  uj  határszabályozást  rendelt  el.  A 
káptalan  tehútennek értelmében  SzomolnokotGölniczczel  hozta 
kapcsolatba ;  s  ezen  ujabb  szabályozást,  mely  már  mind  a  két  vá- 
rost illette,  Szomolnok  számára  privilégium  formájában  a  király 
szentesitette  ^).  Mivel  pedig  S  v  e  d  1  e  r  és  Remete  mások  bir- 


0  Fejér  Cotl.  Dipl.  Huno-.  VIII.  köt.  3.  r.  644.  1.  és  5.  v.  241.  1. 

"')  Fejér  Cod.  Dipl.  Hnug.  VIII.  köt.  4.  r.  300.  és  308.  11.  T..  r.  241.  1. 

■')  Fejér  Cod.  Dipl.  Hnng.  IX.  köt.  1.  r.  239.  1. 

*)  Ff^jév  Cod.  Dipl.  Hung-.  VIII.  köt.  3.  v.  044.  682.  1.  és  5.  r.  241. 
é.s    260.   II. 

f')  Fej  V  Cud.  Dipl.  Huug.  VIII.  köt.  4.  v.  299.  1. 

") qnosdam  possessioues  intra  metns  civitatis  nDstvae   Snnil- 

nnkbanya  vocatae  existentes,  videlicet  Schweidler  vocatos^  ft  uuain  Ee- 
mete   nnncupatam«  stb.  U.  o. 

')  U.  o.  301.   1. 

8)  U.  o.  302.  1. 


MAGYARGRSZÁO  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       81 

tokában  voltak  *),  a  király  ezeknek  kártérítését  vállalta  ma- 
gára. ^)  Midőn  ezután  Lajos  király  Jekel  fiai  Mátyás  és  Domo- 
kos azon  panaszára,  hogy  a  gölniczi  és  szomolnoki  polgárok 
birtokukon  hatalmaskodást  követtek  el,  1344.  vizsgálatot  ren- 
dolt el^),  s  ennek  folytán  a  polgárok,  jogaiknak  erősebb  bizto- 
sítása czéljából  azoknak  uj  megerősítését  kérték,  Lajos  1353 
atyjának  nemcsak  1338-ki,  hanem  1322-kí  intézkedéseit  is 
megerősítette.  ^) 

III.  Szomolnok  területén  uj  bányák  nyittattak  oly  he- 
lyen is,  hol  már  régen  rendezett  lakhelyek  feküdtek.  Ilyen 
volt  azon  bánya,  mely  Róbert  Károly  király  idején  La ssu- 
p  a  t  a  k  ^)  környékén  keletkezett. 

Lassú  patak  (Stíllbach)  ugyanis  közel  Vageudrü- 
zelhez,  de  még  Szomolnok  területén  feküdt.  '')  Az  1344.  évben 
még  »nova  moutana«-nak  neveztetik.  ^) ;  azonban  régi  különös 
községi  szervezése  volt;  s  1346.  már  mint  város  említtetik.^) 
Az  esztergálni  érsek  mint  Rozsnyóbánya  birtokosa,  és  a  Be- 
bekek  mint  a  kraszuahorkaí  vár  urai,  Lassupatakot  magok- 
nak akarták  víndicáluí ;  de  ebben  czélt  nem  értek  ^)  s  Lajos 


1)  » possessioues  tves  Scliweidler  vocatas,  qnae  erant  Nicolai 

et  Georgii  filiorum  Couradi,  et  fiUi  Thomae,  filii  Trenck,  et  Laiirentii  filii 
Nicolai ;  item  possessionem  Remete  vocatam,  qnae  evat  siniilitev  prae- 
dictorum  Nicolai  et  Georgii  filiorum  Couradi  ,  et  Laureutii  filii  Nico]ai« 
stb.  A  káptalan  jeleutése. 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  VIII.  köt.  4.  r.  308.  1. 

3)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  IX.  köt.  1.  r.  239.  1. 

")  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  IX.  köt.  2.  r.  226.  és  233.  11. 

'')  Lassupatak  okmáuyilag  már  V.  vagyis  Kun-László  királ3'  korá- 
ban emlittetik  ;  1.  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  V.  köt.  3.  r.  509.  1. 

«)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  köt.  1.  r.  2G1. 1.  —  Fejér  hibásan  ír 
»Ailbacli.« 

')  U.  o.  258.  1. 

*)  Lajos  király  a  szomoluokiak  kérésére,  »quod  nonnulli  ex  vicí- 
nis  et  commetaneis  eorum  terras  ipsorum  intra  metas  eoruudem  existen- 
tes  occupassent  et  occupatas  uterentur«  —  1346.  »Budae  iu  vigília  Beati 
Matliaei  apostoli«  alatt  a  város  területének  hatái-járását  elrendelvén  ;  a 
szepesi  káptalan  jeleutése  szerint,  midőn  »a  monte  Oclizynberg  usque  ad 
Wagrendresser«  a  határt  akarták  szabályozni,  a  » Judex,  Jurati  et  cives  de 
S  t  i  1  b  a  c  h«  mondtak  ellent.  Az  eredeti  után. 

9)   1344.  Fejérnél  Cod.  Dipl.  Huug.  IX.  köt.  1,  r.  257.  ;  —  1358.  u. 

MAGYAROHSZ.    BÁNYÁSZAT.    KRITIK.    TÖRT,  6 


82  WENZEL    GUSZTÁV. 

király  Lassupatakot  nem  kevesbbé  mint  Vagendrüzelt  1358.  a 
Kun  László  királytól  nyert  szabadságokban  erősitette  meg.  *) 
Lassupatak  Zsigmond  uralkodása  alatt  tekintélyes  bányavá- 
rossá fejlődött.  2)  Szereplése  ugyan  nem  volt  oly  befolyásos, 
mint  Gölnicz-  és  Szonioluokbányáé ;  ezek  mellett  mindazáltal 
szintén  helyt  foglalt.  Csak  a  XVI.  század  mozgalmai  alatt 
lett  szabadsága  a  válságos  viszonyok  áldozata. 

Szomolnokbányának  tehát  szintúgy  mint  Gölniczbányá- 
nak  voltak  társ-bányahelységei ,    melyek  vele  ugyanazon  jog- 
gal (a  gölniczivel)  éltek,  s  ugyanazon  jogi  közösségben  álltak. 
37 .  §.  Folytatás. 
IV.  Szomolnokbáuya  községi  szervezésére  nézve  megjegyzen- 

o.  IX.  köt.  2.  r.  678.  1.  —  Fejér  »Stillbacli«  helyett,  hibásan  ír  »Ailbach« 
és  »Millhoch.« 

1)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  köt.  2.  r.  678.  1. 

2)  így  midőn  1432.  Piesk  János  a  király  föbán.yamestere  (Oberster 
Steiger)  Jászoban  egy,  a  szomolnoki  »Ovtl«  és  »Bettler«  nevű  bányatár- 
snlatok  közti  fontos  perben  ítélvén  ,  részben  a  már  1421.  Kari  Miklós 
beszterczebányai  föbányamestertöl  hozott  ítéletet  hagyta  helyben,  biró- 
t-ársai  Gölnítz,  Szomolnok,  Telki,  Eud,  Stilbach  és  Jászó  bányaváro- 
sok bányamesterei  voltak.  (Collínászy  Flórián,  Chr.  hist.  Beschr.  d.  ober- 
ung.  Bergbanes.)  —  így  a  következő  1437-ki  okmányban  Lassnpatak  a 
felső-magyarországi  bányavárosok  közt  külön  említtetik  fel :  »Nos  Sigis- 
mundus  stb.  quod  quía  fidelis  noster  Eberhardus  Cliber  cívis  de  Bam- 
berga,  Nostrae  Maiestatis  familiáris,  ad  specialem  Nostrae  Sereuitatis 
requísitionem  et  complacentiam  duo  millía  et  sexingentos  florenos  auri, 
tempore  snmme  incnmbenti  nomíne  veri  mntui  et  sub  spe  restitutionis 
Maiestati  Nostrae  dedit,  consessít  et  realiter  assignavit  stb.  c  a  s  t  r  n  m 
nostrumGelnicz  appellatum  in  Comitatu  de  Torna  habítum,  simul 
cum  villis  et  possessionibus  ad  idem  castrum  spectantibus,  et  pertinere 
debentibis ;  item  Montanas  et  Canieras  nostras  auriet 
a  r  g  e  n  t  i,  a  c  c  u  p  r  i  e  t  a  1  i  a  r  u  m  m  í  n  e  r  a  r  u  m  in  S  m  o  1  n  i  z, 
Gylnicz,  Rwda,  Telky,Ida,  Jazow,  Stilbach,  Czj^r- 
k  e  n  d  o  r  f  f  et  M  n  z  a  j^  existentes,  et  ad  C  a  m  e  r  a  m  n  o  s  t  r  a  m 
Cassoviensempertinentes,  una  cum  ipsarum  fructibus  et  pro- 
ventibus,  ixtilitatibusque  et  pertínentiis  earundem  quibuslíbet,  a  festő  Beá- 
táé Katherinae  virglnis  et  martiris  pi-oxime  venturo  incípiendo  usque  ad 
duorum  integrorum,  immediate  post  sese  cousequenter  affuturorum  an- 
norum  perfecta  spatia  et  plenarium  exitum,  praefato  Eberhardo  duximus 
impignorandas  et  obligandas,  ymo  impignoramus  et  obligamns,  signanter 
specialíter  infi'ascriptis  conditionibus  intersertis  et  declaratis  stb.  Dátum 
Pragae  in  festő  Beatorum  Simonis  et  Judae  Apostolorum,  anno  doniini 
1437.  (Az  eredeti  után.) 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI   TÖRTÉNETE.       83 

dőnektartom,  hogy  volt  neki  különös  kamaraÍ£»TÓfjai)  és  városi  ta- 
nácsa, melynek  hatósága  a  közel  helységekre  is  kiterjedt. 2)  Saját 
privilégiumokkal  is  birts  ezekben  a  királyok  által  támogattatott^); 


')  1341.  Eóbert  Károly  király  okmányában  »Mariniis  Comes  Ca- 
merae  nostrae  Smoluicliiensis,«  (1.  alább  Thelkibáuyánál) ;  —  1351.  Lajos 
király  parancsot  küld  »Comitibus  Camerae  nostrae  de  Symulnnch  ac 
«orum  officialibus«  Fejér  Cod.  Dipl.  Himg.  IX.  köt.  2.  r.  67.  1. 

2)  »Nos  Greorgius  Schreiber  Judex  Civitatis  Snioluicz,  nec  non  Ju- 
rati  Cives  Vrbanus  Priscer,  Caspar  Czekel ,  Cresaln,  Moyses  Jekelworni, 
Petir  Williscli ,  Merten  Stompropel,  Barto  Jacob  ,  Jurg  Plisser  eiusdem 
Civitatis  stb.  quod  discretus  vir  Jobannes  Kistner  de  Schczyuigk  stb. 
coram  nobis  suprascriptis  tunc  sedeutibus  in  Judicio  recognovit  se  vendi- 
disse  religiosis  ac  devotis  patribus  Mouasterii  dicti  Steyu  iacentis  in  Terra 
Scepus,  partém  villae  dictae  Stoss,  que  situata  est  prope  Smolniczj'am, 
omni  iure,  proiit  hactenus  ipse  eam  possedit  stb.  pro  23  florenis  auri  Vn- 
garicalis  stb.  In  cuius  i-ei  evidens  testimonium  sigillum  maius  nostrae 
Civitatis  Smolnicensis  praesentibus  est  appensum.  Dátum  ipso  die  Con- 
nersiouis  Sancti  Pauli  Apostoli  sub  anno  Domiui  1449.«  (Hiteles  máso- 
lat után. 

=')  1)  »Sigismundus  stb.  Comitibus  lucri  Camerae  nostrae  s.  et  gr.  In 
personis  fidelium  nostrorum  providorum  Judicis,  et  Juratorum  ac  univer- 
sorum  civivun  et  hospitum  populorumque  et  incolarum  nostrae  Civi- 
tatis S  m  o  1  n  i  c  e  n  s  i  s,  e  t  V  i  1  1  a  r  u  m  a  d  e  a  n  d  e  m  p  e  r  t  i  u  e  n- 
t  i  u  m  Maiestati  Nostrae  exponitur  per  Petrum  filium  Henrici  Magistri 
Tavernicoi-um  Eegiae  Maiestatis  gravi  cum  quaevela,  quod  licet  ipsi  anti- 
quis  libertatibus  eorundem  requirentibus  a  solutione  lucri  Camei-ae 
nostrae  exempti  et  supportati  haberentur  :  tamen  vos  non  obstante  talis- 
modi  eorum  exemptione  ipsos  ad  sokitionem  dicti  lucri  Camerae  nostrae 
astringere  nitemini  et  velletis,  irao  eosdem  praetextu  ipsius  Camerae 
nostrae  in  bonis  et  rebus  eorum  dampnificaretis  incessanter  in  libertatis 
eorum  derogamen  multum  ingens.  Verum  cum  nos  ipsos  Judicem,  Ju- 
ratos,  cives,  hospites,  populosque  et  incolas  dictae  nostrae  Civitatis  Smol- 
nicensis, et  villarum  praedictarum  ad  eandem  Civitatem  spectantium  in 
eorum  antiquis  libertatibus  illibate  velimus  conservare  et  facere  conser- 
vari  :  igitur  fidelitati  vestrae  stb.  (eltiltó  parancs.)  Et  hoc  idem  iniungi- 
mus  futuris  Comitibiis  et  dicatoribus  praetacti  lucri  Camerae  nostrae 
praetactae  observare.  Dátum  Budae  feria  sexta  proxima  post  festum  Beati 
Vrbani  Papae  anno  Domiui  1424.;<  (Hiteles  másolat  után). 

2)  »Commissio  propria  domini  Regis.« 

»8igismuudus  stb.  fidelibus  uostris  Magnificis  Laurencio  de 
Hedrehwar  Palatino,  Jobanni  de  Rozgon  Thauarniconun  ,  et  Jóhanni  de 
Peren  Dapiferorum  nostrorum  Magistris,  item  Castellauo  Castri  nostri 
Torna  vocati,  s.  et  gr.  Cum  nos  fideles  nostros  vniuersos  ciues,  hospites  et 
incolas  Ciuitatis  nostre  Smolnycz  vocate,   montanistas  scili- 

6* 


84  WENZEL    GUSZTÁV. 

de  viszont  rendkivüli  közterhek  YÍselésére  is  más  városok  mód- 
jára köteleztetett.  ^) 

V.  Szomolnokbánya  geographiai  fekvése  azonkivül  úgy 
hozta  magával,  hogy  a  városnak  minden  oldalról  szomszédai- 
val csaknem  folytonos  differeutiái  voltak ,  melyek  nem  ritkán 
ellenségeskedésekké  fajultak. 

A  jászói  prépost  az. iránt  panaszkodván,  hogy  már  a  bá- 
nyavárosok s  különösen  Szomolnok  keletkezése  a  prépostság 
birtokának  és  területének  megrövidítésével  járt  ^) ;  s  hogy  a 
király  a  törvényes  kártérítést  neki  mindaddig  még  meg  nem 
adta;  kéréséhez  képest  Lajos  királytól  1358.  összes  jószágaira 


cet  uostvos  de  eadem,  simul  cum  vuiuersis  juribus  ad  eaudem'  Cinitatem 
uosti-am  pertiueutibus,  nec  non  rebus  et  bouis  ipsorum  quibusuis,  jiistis 
tanien  et  legittimis,  in  uostram  Regiam  receperimus  pi-otecciouem  et  tn- 
telam  specialem,  viceque  Nostre  Maiestatis  persone  vestre  commiseri- 
mus  tuicioni ;  fidelitati  igitur  vestre  firmissime  precipiendo  mandamus, 
quatenus  amodo  impostevum  prenomiuatos  cives,  hospites  et  incolas 
ipsius  Ciuitatis  Smolnycz  in  prescriptis  juribus  ad  eaudem  Ciuitatem 
spectantibus,  nec  non  rebus  et  bonis  ipsorum  quibusuis  justis,  ut  premit- 
titur,  et  legittimis  coutra  quoslibet  illegitimos  impetitores  ,  et  signanter 
íiduersus  fideles  uostros  Magnificum  Petrum  filium  condam  Palatini  de 
Pelseucz,  ac  Egregios  Emericum  filium  Waywode,  Nicolaum,  Stepbauum 
et  Ladislaum  de  dicta  Pelseucz,  nec  non  venerabilem  et  religiosum  Pre- 
positnm  Ecclesie  de  Jazow,  qui  ipsis  diuersas  iniurias  variaque  dampna 
et  uücumentorum  grauamina  inferre  et  irrogare  asseritur,  protegere, 
tueri  et  defensare  debeatis  Nostrae  Maiestatis  in  persona  et  auctoritate 
harum  serié  vobis  specialiter  iu  bac  parte  attributa,  et  justicia  mediante, 
Secus  non  facturi  in  premissis  ;  presentibus  perlectis  exhibenti  restitu- 
tis.  Dátum  Prage  fei'ia  quarta  proxima  post  octavas  Pasce  Domini  anno 
eiusdem  1437. «  (Az  eredeti  után.) 

>)  »Uladislaus  D.  gr.  Rex  Polouiae,  Electus  Regni  Hungáriáé  stb. 
Judici,  Juratis,  ceterisque  uuiversis  civibus  ,  liospitibus  et  Coramunitati 
Civitatis  Montauae  Zmolnokbánya  vocatae  stb.  Quamvis  stb.  ut  pro  tan- 
gente  nos  necessitate  Regni  cogente  400  florenos  auri  puri  ad  Vestram 
Universitatem  pro  auxilio  et  defensione  castrorum  nostroruni  inferiorum, 
et  signanter  Naudoralbeusis,  iu  quo  salus  Regni  nostri  Hungáriáé  existere 
videtur  ,  pro  taxa  imponendos,  fidelitatem  ipsius  vestrae  Universitatis 
diligenter  et  seriose  requirimus  stb.  Dátum  Budae  feria  soxta  proxima 
post  festum  Beatorum  Viti  et  Modesti  martirum,  amio  Ddiiiíhí  1440. -?  Az 
eredeti  után, 

2)  Fni«r  C..d.  Dipl.  Hmig.  IX.  küt.  2.  r.  672.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       85 

nézve  általános  bányászati  jogosítványt,  az  említett  czím  alatt 
nyert.  Ez  mindazáltal  a  kölcsönös  súrlódásokat  meg  nem 
szüntette ;  s  már  1359.  ismét  a  prépost  a  királynál  azon  pa- 
naszt tette,  hogy  a  szomolnokbányai,  gölniczbányai,  idabányai 
és  szepsi  polgárok  a  prépostság  birtokát  annyira  háborítják, 
hogy  a  határjeleket  csaknem  a  monostor  épületének  közvet- 
len szomszédságában  letették.  ^)  Később  az  egyenetlenségek  az 
erdőségek  használására  is  kiterjesztettek,  melyek  végre  1362. 
István  tárnokmester  előtt,  kölcsönös  egyezkedés  ntján  akkép 
intéztettek  el ,  hogy  a  bányavárosiak  a  prépostság  bizonyos 
erdőségeit  használhassák  ugyan,  de  ennek  fejében  a  prépostság 
tulajdonát  elismerni,  és  évenkinti  bért  fizetni  tartozzanak.  ^) 
Uj  differentiákat  1399.  Zsigmond  királyi  közbenjárásával  in- 
tézte el.  ^) 

Az  esztergami  érseknek  mint  Rozsnyó  bányászati  urának 
volt  ugyan  Szomolnokkal,  Lassnpatak  keletkezése  alkalmávab 
némi  egyenetlensége,  de  ez  könnyen  egyenlittetett  ki.  ^) 

Ugyanazon  alkalommal  a  Bebekek  is  fel  léptek  Szo- 
moluok  ellen ;  s  később  ezeknek  ellenségeskedései  leghátrá- 
nyosabb befolyással  lettek  az  ottani  bányamívelésre.  Az  intéz- 
kedéseknek egész  sorozatát  ismerjük,  melyekkel  királyaink  a 
szepesi  bányavárosokat,  s  névszerint  Szomolnokot  a  Bebe- 
kek hatalmaskodásai  ellen  védelmezték. 

1437.  Zsigmond  Hedervári  Lőrincz  nádort,  Rozgonyí 
János  királyi  tárnokmestert,  Perényi  János  királyi  főtálnokot 
és  Torna  várának  várnagyát  bízta  meg  a  szomoluoki  polgárok- 
nak Pelsöczi  Bebek  Péter,  Miklós,  Imre,  István  és  László  elleni 
védelmével  —  »cuni  eosdem  in  nostram  Regiam  recepimus 
et  tutelam  specialem.«  ^) 

1442.  Erzsébet  királyné  a  szomolnokiakuak  védlevelet 


')  »  —  —  quasdani  luetas  ex  eisdeni  nietis  euruiii  prope  villám 
Eeclesiae  pi'aedictae  ad  ictum  uuius  sagittae  erexisse.«  Fejér  IX.  köt, 
3.  r.  97.  1. 

2;  Fejér  Cud.  Dipl.  Huug.  IX.  köt.  7.  r.  209.  1. 

3)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  X.  köt.  2.  r.  652.  1. 

*)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  köt.  1.  r.  257.  1. 

»)  CoUiuászy  Chr.  hist.  Beschreib.  d,  ob.  uug.  Bergbaues. 


86  WENZEL    GUSZTÁV. 

ád  Pclsöczi  Bebek  Imre  ellen,  egyszerstniud   kassai  és  lőcsei 
kapitányainak  meghagyván,  hogy  őket  oltalom  alá  vegyék.  *) 

1455.  V.  László  király  a  szomolnokiaknak  Bebek  Imre 
és  István  özvegyei  elleni  védelmezése  czéljából,  hasonló  intéz- 
kedéseket tesz.  2) 

S  úgy  szintén  Mátyás  király  is  1458.  a  Bebekekuek 
krasznahoi'kai  várnagya  Konde  László,  s  1459.  Bebek  István 
özvegye,  valamint  a  krasznahorkai  és  zadvai  várnagyok  ellen, 
kik  a  szomolnokiakat  és  svedlérieket  háborgatták,  erdei  házi- 
kóikat felgyújtották,  miieszénhelyeiket  pusztították,  lovaikat 
elrabolták  stb.  erélyes  rendeleteket  adott  ki.  ^) 

Nem  ugyan  oly  elkeseredettek  mint  a  Bebekekkel  való 
küzdelmek,  de  mégis  eléggé  kártékonyok  voltak  a  bányavá- 
rosiak, névszeriut  a  szomolnokiak  és  gölnicziek  ellenségeske- 
dései a  Jekelfalusiakkal  is.  *) 

Végre  Torna  vára  részéről  is  sok  ellenségeskedést  ta- 
pasztaltak a  szomolnokiak.  Ennek  folytán  Albert  király  1439. 
Tornai  Saffár  István  s  fiai  Szilveszter  és  Vid  ellenében  rende- 
letet adott  ki,  hogy  nekik  eleget  tegyenek  ^) ;  —  s  1453.  László 
király  ismét  Szilvester  ellen  védelmezi  őket  ^) 

VI.  A  mi  Szomolnok  bányamivelését  illeti,  megjegyzendő, 
hogy  az  e  város  körűi  nagy  kiterjedésben  elterülő  csillám 
és  agyagpalában,  egy  nyugatról  kelet  felé  vonuló  mintegy  200 
ölnyi  vastag  szürke  palaréteg  fekszik,  melyben  részint  nagy- 
szerű kovandtömzsek,  részint  pedig  egyes  érczes  rétegek  már 
ősidő  óta  bányamívelés  tárgyai.  ^)  A  régi  bányászat  eredmé- 
nyeiről ugyan  részletes  adatok  hiányoznak.  Annak  egykor 
gazdag  jövedelmezéséről  azonban  érdekes  példát  nyújt 
Drugeth  Vilerm  nádornak  1330-ki  végrendelete,  mely  szerint 


0  Collinászy  Chr.  liist.  Besclireib.  d.  ub.  uug,  Bergbaues. 
••')  U.  o. 
3)  U.   o. 

*)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug,  p.  o.  IX.  köt.  4.  r.  683.  1.,  IX.  köt.  5.  r. 
80.  és  210.  11.,  X.  köt.  1.  r.  723.  1.  stb. 

')  Az  okmányt  lásd  a  függelékben. 

«)  CoUiuászi  id.  m, 

')  Pécs  Antal  1873-ki  jelentése  a  magyar  állambáuyákrúl  45.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.      87 

Özvegyének  a  szomolnoki  bányák  jövedelméből  tekintélyes 
összeget  hagyományozott.  ^) 

Zsigmond  korában  az  itteni  bányászat  nevezetes  emel- 
kedést tapasztalt;  mert  1410.  itt  1231  mázsa,  1439.  pedig 
4613  mázsa  rezet  termeltek.  ^) 

Különösen  nevezetes  volt  az  ezüst-  és  részben  aranybá- 
nyászat a  Remetétől  az  u.  n.  Okörhegyig  terjedő  vidéken,  s  a 
lassupataki  völgyben.  Azonban  Dernö  felett,  és  Stoosz  vidékén 
is  nagy  mennyiségű  ezüstöt  termeltek.  Szomolnok  és  Lassupa- 
tak  önálló  kohókat  is  birtak.  ^) 

38.  §.  Rudabánya.  '') 
R  u  d  a  b  á  n  y  á  n.  Borsodmegyében,  a  bányászat  kezdetét 
a  XIV.  századba  lehet  tenni ;  s  bányászata  1378.  már  oly  je- 
lentékeny volt,  hogy  akkor  a  helység  mint  önálló  város  szere- 
pelt, melynek  tanácsa  okmányilag  említtetik.  ^) 

MindamellettRudabányárólés  régi  bányászatáról  részletes 
tudósítások  nem  jutottak  korunkra.  Jelenleg  pedig  az  már  csak 
falu  mintegy  200  lakossal ;  s  csupán  még  használatban  lévő  régi 
pecsétje,  és  a  közelében  találtató  elhagyott  bányaomladékok  és 
kohóromok  tesznek  tanúságot,  hogy  itt  egykor  bányaváros  is  volt* 
E  városnak  polgára  Czigenfüszel  Erazmus  1439. 
nyert  Albert  királytól  u.  n.  »Cumjusti«  szabadalmat.^)  Okmá- 
nyilag később  is  többször  említtetik.^)  Azonban  egykori  virágzá- 

>)  »  —  —  —  Cousorti  lueae  quiugeutas  iiiarcas  fiúi  argenti  de 
moiite  Szoniolnokbánya  dare  committo*  stb.  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII. 
köt.  3.  r.  508.  1. 

")  Collinászy  id.  iii. 

=>)  U.  o. 

")  Maderspacli  Livius,  Bescliveibuug  der  Telekes-Rudobányaer  Ei- 
seusteiu-Lagerstátten(Oesterr.  Zeitsclir.f.Berg-u.Hütteuweseu  1576.  72.1.) 

s)  A  Gróf  Zichy  család  Okmánytára  IV.  köt.  37.  1. 

«)  »Albertus  stb.  universis  et  siugulis  Praelatis  ,  Barouibus  stb. 
Cum  justi  stb.  maudamus,  quod  dum  et  quaudo  et  quotiescuuque  fidelis 
uoster  providus  Erasmus  Czigeufüssel  dictus  civis  o  p  p  i  d  i  u  o  s  t  r  i 
B,  11  d  a  vocati  ,  aiit  liomines  seu  familiares  sui  proprii  stb.  ad  vestras  ter- 
ras  stb.  perveneriut ;  extunc  euudum  Erasmum  Czigenfüssel  arrestare  seu 
prohiberi  facere  uusquam  et  neqnaquam  praesumatis  stb.  Dátum  Budae 
feria  sexta  proxima  post  festum  Nativitatis  Beati  Johauuis  Baptistáé 
anuo  Domiui  1439. «  Az  eredeti  utáu. 

')  P.  o.  Emericus  de  Zápolya  stb.  universis  et  siugulis  Praelatis, 


88  WENZEL    GUSZTÁV. 

sának  legvilágosabb  bizonysága  az,  hogy  a  felső-magyarországi 
bányavárosok  közt,  rangra  nézve  a  harmadik  helyet  bírta. 

39.  §.  4.  Jászó. 

I.  Jászót  itt  kettős  szempontból  lehet  tekintetbe  venni  • 
a  mennyiben  a  premontrék  régi,  ottani  híres  prépostsága  a 
magyarországi  bányászat  történetében  is  mindig  előkelő  helyt 
fog  birui ;  s  a  mennyiben  Jászó  községe  egykor  Felső-Magyar- 
országnak egyik  tekintélyes  bányavárosa  volt. 

II.  Alig  hogy  a  nagy  pusztítás  után  a  tatárok  hazánkból 
visszavonultak,  még  1243.  Albert  prépost  Jászó  lakosainak, 
kik  »populi  Praepositurae«-nek  neveztetnek,  ujl)ól  ad  bánya- 
mívelési  jogot  s  e  mellett  a  helység  állását  is  a  bányaszabad- 
ság értelmében  szabályozza.  ^)  Kevés  évvel  utóbb  t.  i.  1255. 
pedig  IV.  Béla  király,  az  öcscse  Kálmán  berezeg  által  a  pré- 
postságnak adott  privilégiumot  újított  formában  erősíti  meg.-) 
Kétségtelen  tehát,  hogy  a  j aszói  prépostság  az  Árpád-kirá- 
lyok korában  birt  bányászati  privilégiummal,  melynek  alapján 
itt  már  a  tatárjárás  előtt  is  állott  fenn  bányamívelés.  Ez  idő- 
ből mindazáltal  egyenes  tudósítások  e  tárgyban  nem  jutottak 
korunkra. 

III.  Általán  véve  azt  lehet  mondani,  hogy  a  j  aszói  pré- 
postok a  bányaszabadságnak  lelkes  pártfogói  voltak.  S  e 
körülménynek  lehetett  nagy  részben  köszönni,  hogy  e  vidék 
bányaipara  a  XIV.  és  XV.  századokban  uagy  hírre  és  jelen- 
tőségre emelkedett.  A  prépostság  bányászati  jogosítványai 
1290.  III.  Endre  király  által  bővíttettek  ^)  ;  s  miután  viszonyai 
az  akkor  keletkezett  szomolnoki  bányákhoz  rendezvék  —  mint 


Barouibus  stb.  Noveritis  quod  quia  Thoinas  Maguus  familiáris  Stepliaui 
Poliaruok  Castellaui  uostri  de  Tallya,  stb.  eiusdemque  saliuin  uostroruiu 
partium  superiorum  de  Zikzo,  Lwcz,  R  u  d  a  b  a  u  y  a,  Riniazecli,  Zeut 
Péter,  Puthuok  et  Rima  Zombath  Vicecamerarius  stb.  Datmii  in  Castro 
uostro  Regecz,  feria  secuuda  proxima  post  fcstuin  Beati  Authonii  coiifes- 
soris,  auuo  Domiui  1467. «  Eredetije  a  b.  Vécsey  család  sárkOz-ujlaki  le- 
véltárában. 

')  Fejér  Cod.  Dipl.  Himg.  IV.  köt.  1.  r.  306. 

=)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IV.  2.  r.  299.  1. 

3)  Fejér  Cod.  Dipl.  Himg.  VI.  köt.  1.   r.  59.  1. 


MAGYAROKSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK    KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       89 

láttuk  —  az  1358.  ^)  és  1359-ki  események^)  után  1362.  ujou- 
uan  szabályoztattak  ^).  Az  ekkép  történt  megállapitásról  I. 
Lajos  1364.  nagy  privilégiumot  adott  a  prépostságnak  ■*), 
mely  —  midőn  a  prépostoknak  bányászati  jogositványait  biz- 
tositotta  —  egyszersmind  az  itteni  bányamivelésnek  később  is 
jogi  alapja  maradt. 

IV.  Ajászói  bányamivelés  szempontjából  talán  nem 
érdeknélküli  körülmény,  hogy  a  prépostságnak  bányászati  jo- 
gosítványaira vonatkozó  régibb  privilégiumot  Zsigmond  is 
1436.  »IX.  kalendas  mensis  Februarii«  újból  erősítette  meg 
ünnepélyes  privilégiumával.  Ügy  látszik  azonban,  hogy  ez  az 
1436-ki  privilégium,  kettős  külön  irányú  példányban  volt  expe- 
diálva,  mindkettő  Szaniszló  prépost  kérésére,  s  mindkettő  a 
kelet  ugyanazon  napján. 

Zsigmond  eme  privilégiumának  egyik  példányát  tette 
közzé  Fejér  György,^)  s  ebben  csupán  IV.  Béla  király  1255. 
kiváltságlevele  foglaltatik. '  Ez  Fejérrel  —  mint  mondja  — 
»ex  archivo  Conventus  Jaszow«  volt  közölve. 

A  másik  példánynak  két  hitelesített  másolata  őriztetik 
az  országos  levéltár  kincstári  osztályában  (NRA.  fasc.  1109. 
N.  15.  és  fasc.  1235.  N.  71.),  s  ez  I.  Lajos  királynak  1358-ki 
szabadalomlevelét  tartalmazza,  ugyanazon  királynak  1364-ikí 
megerősítő  privilégiumával  együtt. 

A  dolog  fontosságánál  fogva  azt  jegyzem  meg,  hogy  az 
utóbbi  azon  példány,  melyet  Tesch  Károly  akkor  j aszói  prépost 
1734.  bányászati  joga  bebizonyítása  czéljából  a  szepesi  kamara 
előtt  felmutatott.  ^) 


')  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  küt.  2.  r.  672.  1. 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  IX.  köt.  3.  r.  95.  1. 

3)  pejér  Cod.  Dipl.  Huug.  IX.  küt.  3.  r.  342.  1. 

*)  I.  Lajos  királynak  eme  »13.  die  meusis  Augusti  1364. «  kelt,  s 
»Magister  Michael  Nótárius  et  in'ocurator  religiosi  Couveutus  Mouasterii 
Beati  Johannis  Baptistáé  de  Jazow  vice  et  nomine  eiusdeni«  kérése  sze- 
rint kiadatott.  Tudtommal  eddig  nincs  közzétéve. 

6)  Fejér  X.  köt.  7.  r.  754.  1. 

«)  Az  ez  utóbbi  példányban  foglalt  megerősítés  I.  Lajos  király 
privilégiumára  következőleg  vonatkozik  :  »Sigisnmndus  stb.  (mint  Fejér- 
nél X.  köt,  7.  r.  754.  1.  eme  lap  alulról  olvasva  az  5.  sorig)  praesentavit 
nobis  quasdam  litteras  olim  Sereuissimi  Principis  domini  Ludovici  Regis 


90  WEÍíZEL    GUSZTÁV. 

V.  Sajnálkozással  kell  bevallauuuk,  hogy  Jászóiiak  egy- 
kori bányászatáról  és  annak  eredményeiről,  minden  közelebbi 
hiteles  tudósítások  hiányoznak.  Hogy  Jászó  a  XV  században 
a  prépostságnak  földesúri  hatalma  alatt  állott,  azt  Mária  ki- 
rálynénak 1394-ki  okmánya  bizonyítja,  melylyel  János  akkori 
prépostnak  »ad  possessionem  ipsius  Ecclesiae  Jaszow«,  vásár- 
tartási jogot  adott,  úgy  hogy  »in  ipsa  possessioue  Jaszow  nun- 
cupata«  szabad  vásárok  tartathassanak.  *)  Másrészről  azonban 
azon  körülményből,  hogy  Jászó  községe  a  felső-magyarországi 
bányavárosok  közt  a  XV.  században  rangra  nézve  a  negyedik 
helyet  birta,  méltán  azt  következtethetjük,  hogy  akkor  virágzó 
bányászata  volt.  Jelenleg  az  itteni  hegyeken  szép  vörös-fehér, 
fekete-fehér,  és  kék-fehér  márvány  töretik  ugyan,  de  a  fémbá- 
nyászat már  nem  áll  fenn. 

40.  §.  ő.  Telkibámja. 
Telkibányának,   Abauj megyében,  első folemlitését 
1341-ik  évben  találtam,  a  mikor  is  határait  a  szepesi  káptalan 
Kóbert  Károly  királynak  rendeletére  szabályozza.  ^)  A  király- 
tól »montana  nostra  Telukbányensis«-nek  neveztetik,  s  azon- 


Himgariae  felicis  recurdatiouis  patris  et  soceri  Dostri  carissiiui  privilegia- 
les,  peudeuti  et  authentico  uovo  suo  sigillo  dupplici  cousignatas,  tenores 
aliarum  litteraruni  eiusdem  doiuini  Ludovici  Regis  super  douatioue  et 
pevennali  collatioue  ac  perpetuatioue  omuis  geueris  metallorum,  videlicet 
auvi,  ai-geuti,  cupri,  pluiiibi  et  ferri,  si  quod  iutra  uovas  metas  per  lioiui- 
nes  condam  Sereuissinii  Principis  doiiiiui  Karoli  Jaudaudae  memóriáé  Re- 
gis Huugariae,  patris  utpote  dicti  eiusdem  Ludovici  Regis,  et  Capituli 
Ecclesiae  Scepusiensis  inveniri  quocuuque  temporis  in  processu  posset, 
per  ipsum  condam  domiuum  Ludovicum  Regem  dictae  Ecclesiae  de 
.Jazow,  et  per  cousequeus  Praeposito  et  Conventui  eiusdem  facta,  con- 
íectas  et  eniauatas,  siipplicaus  idem  domiuus  Stanislaus  Praepositus 
suo  et  dicti  Conventus  uomiuibus,  ut  easdem  littex'as  annotati  con- 
dam Ludovici  Regis  ratas  stb.  (mint  Fejérnél).  Hasonló  eltérés  van  a  meg- 
erősítésben :  »Nos  igitur  stb.  (mint  Fejérnél  a  756.  lap  5.  soráig)  speramus 
confoveri,  simul  cvmi  douatioue  et  pereuuali  collatioue  omuis  geueris  me- 
tallorum praetactorum,  videlicet  auri,  argenti,  cupri,  plumbi  et  ferri,  nec 
non  omuibus  aliis  superius  iu  praetactarum  litteraruni  eiusdem  domini 
Ludovici  Regis  tenoré  limpidius  couteutis  et  specificatis,  mera  auctoritate 
et  potestatis  pleuitudiue,  ex  certaque  scieutia  Nostrae  Maiestatia,  pro 
pisdem  Ecclesia  de  Jazow  stb.  (mint  Fejéruél.) 

1)  Fejér  Ood.  Dipl.  Hung.  X.  kot.  2.  r.  195.  1. 

=)  Az  okmányt  lásd  a  függelékben. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI   TÖRTÉNETE.       91 

kivül  mind  a  káptalan  jeleutésébeii,  mind  a  királynak  a  határ- 
szabályozást megerösitö  okmányában  mint  »Oivitas«  jelezte- 
tik^',  hol  különös  »Rector  et  urbnrarius  noster  de  monte 
Telukbánya«  vezeti  a  báuyamívelést.  Kétségtelen  tehát,  hogy 
Telkibánya  akkor  már  királyi  bányaváros  volt. 

Ez  okmányokat  Lajos  király  1344  »Magister  Marinus 
Comes  Camerao  nostrae  Smolnichyensis  et  urbnrarius  noster 
ac  Rector  Civitatis  nostrae  Teluky«  a  városi  község  nevében 
előterjesztett  kérésére  újból  megerősítette  ^)  ;  s  ezen  megerő- 
sítést a  szepesi  káptalan  sdominus  Gregorius  Nótárius  Civita- 
tis de  Teluky«  kérésére  1346.  irta  át.  2) 

Telkibánya  e  rendezésében  némi  változás  először 
akkor  állt  be,  midőn  Zsigmond  1390.  Péter  erdélyi  püspöknek 
öt  királyi  eke  alá  való  földet  adományozott,  mely  bizonyos 
részben  Telkibánya  területéből  is  volt  kihasítandó.  ^)  A  város 
szabadsága  mindazáltal  ez  alkalommal  épségében  megma- 
radt, 8  midőn  Abaujmegyében  1393.  Ilsvai  Leustach  nádor 
gyűlést  tartott,  a  hol  Borsvai  László  íiai  és  Telkibánya  községe 
közt  bizonyos  per  tárgyaltatott,  a  község  mint  peres  fél  » Ju- 
dex  et  Jurati  Cives  Civitatis  de  Telkybányá«-nak  nevez- 
tetik. *) 


')  »Nos  Lodovicus  stb.  qnod  Magister  Marinus  Cuiiies  Canierae 
nostrae  Smoluicliieusis  et  vrbuvavius  noster  ac  Rector  Civitatis  nostre 
Teluky  vocate  vice  et  nominibus  universorum  fidelium  civium  et  hospi- 
tiun  de  eadem  Teluky  stb.  (ezt  kérvén)  sDatum  in  Wissegrad  in  festő 
conversionis  Beati  Pauli  Apostoli,  anno  Domini  1344.«  (Ilsvai  Leuschach 
nádor  1393-ki  átiratából. 

2)  »Datum  in  festő  Beatae  Mariae  Magdaleuae,  anno  Domini 
1346.«  (u.  o.) 

3)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  küt.  1.  r.  598.  1. 

*)  »Nos  Leustachius  de  Ilswa  Regni  Hungáriáé  Palatínus  et  Conies 
Albensis  stb.  quod  cum  in  causa  iuter  Stephauum  et  Petrum  filios  La- 
dislai  de  Borswa  in  causam  attractoí  ab  una,  et  inter  Judicem  et  Juratog 
Cives  Civitatis  de  Telkybánya  veluti  actores  parte  ab  altéra  in  praesenti 
Congregatione  nostra  Generáli  Universitatis  Nobilium  Aba  Wyvariensis 
et  de  Sarus  Comitatuum  feria  secunda,  videlicet  in  festő  Beati  Egidii  Ab- 
batis  prope  Civitatem  Cassa  celebrata  habita,  iidem  Judex  et  Jurati  Cives 
quasdam  litteras  Capituli  Ecclesiae  Scepusieusis  privilegiales  exliibuissent 
stb.  Dátum  decimo  die  Congregationis  praedictae  in  loco  memorato,  anno 
Domini  1393.«  (Az  eredeti  után.) 


92  WKNZEL    GUSZTÁV. 

Hunyadi  János  ^)  kormányzó  144:7-ki  adományának 
folytán  azonban  Telkibánya  már  a  Rozgonyi  család  birtokába 
jutott;  s  ez  adomány  statutio  által  is  foganatosíttatván,  a 
város  bányajogosítványa  —  mint  látszik  —  ezáltal  megszorí- 
tást ugyan  nem  tapasztalt,  azonban  a  helység  maga  a  Rozgo- 
nyi, Olnodi  Czudar  és  Perényi  családok  peres  differentiái  által 
háboríttatott  ^) ;  míg  végre  Mátyás  király  1470.    a   Rozgonyi 


')  »Nos  Johauues  de  Hwuyad,  uoniiue  et  iu  persoua  ludj-ti  La- 
dislai  Electi ,  uati  quoudam  doiniui  Alberti  Eegis  Himgariae  eiusdem 
Regui  Guberuator  etc.  Magnifici  Laureutius  ,  Johauues  ,  Reuoldus  et 
Oswaldus  de  Rozgou  stb.  (érdemei  tekiutetéböl)  oppidum  Eegale  Telki- 
báuya  vocatum  iu  Comitatu  Abaujwariensi  habitum  stb.  (a  tartozékok 
közt  báuyák  fel  ueui  enüittetuek)  memoratis  Laureutio  stb.  dedimus,  do- 
uaviuuis  stb.  Dátum  iu  Veteri  Buda  iu  festő  Beati  Gregorii  Papae,  auuo 
Domiui  1447. «  (A  Eajcsáuyiféle  gyűjteményből.) 

2)  P.  o,  »Amicis  stb.  Couveutui  Ecclesiae  de  Lelez,  Comes  Ladislaus 
de  Palócz  Judex  Curiae  Eegiae  stb.  Dieitur  uobis  iu  persoua  Maguifico- 
rum  Jüliauuis,  Laureutii,  Eeuoldi  et  Osvaldi  filiorum  coudam  Joliauuis 
de  Eozgou,  quomodo  ipsi  iu  domiuium  cuiusdain  oppidi  Eegalis  Thelke- 
báuya  vocati  iu  Comitatu  Aba  "Wywarieusi  existeutis,  et  imiversarmu  uti- 
litatum  ad  idem  spectautium,  ipsos  titulo  piguoris  coucernentis  legitimé 
velleut  iutroire  stb.  (iktatási  paraues).  Dátum  Budae  iu  festő  Beati  Gre- 
gorii Papae,  auuo  Domiui  1447. «  —  A  statutio  1447.  »iu  festő  Anuunctio- 
uis  Beatae  Mariae  Virgiuis«  »úullo  peuitus  coutradictore  iuibi  apparente* 
megtörtéut.  (Az  eredeti  utáu.)  —  » Comes  Ladislaus  de  Palócz  Judex 
Curiae  Serenissimi  Priucipis  domiui  M  a  t  li  i  a  e«  stb.  ugyanazon  kon- 
veuthez  :  »Dicitur  uobis  iu  persouis  Maguificorum  Simouis  et  Jacobi  Czu- 
dar de  Oluod,  quomodo  ipsi  iu  domiuium  cuiusdam  oppidi  Thelkebáuya 
vocati  in  Comitatu  Aba  Wy  wariensi  existeutis,  ac  u  r  b  u  r  a  e  e  t  p  r  o- 
V  e  n  t  u  u  m  m  o  u  t  a  u  o  r  u  m  e  i  u  s  d  e  m  ,  quam  al  iorum  fructuum 
pertinentiarum  et  utilitatum  quarumlibet  ad  idem  oppidum  Thelkebáuya 
spectautium  et  provenire  debeutium,  ipsos  iufra  tempiis  redemptiouis  eo- 
rum  oppidi,  urburae  et  proveutuum  moutauorum  per  Eegiam  JVIaiesta- 
tem  stb.  a  manibus  ipsorum  fieudae  certo  juris  titulo  couceruentium  legi- 
timé velleut  introire  stb.  (iktatási  parancs  ;  a  keletj  olvashatlau.  Az  ere- 
deti utáu).  —  »Amicis  stb.  Couveutui  Ecclesiae  de  Jazow,  Michael  Orzagh 
de  Gwth  Eegui  Huugariae  Palatiiuis  stb.  Dieitur  nobis  iu  persoua  Magni- 
fici domiui  Jacobi  Czwdar  de  Oluod,  quomodo  Maguificus  Stephanus  a 
Peren  stb.  circa  festum  Beatae  Margarethae  virgiuis  ,  in  auuo  cuius  uon- 
dum  praeteriisset  secuuda  revolutio,  missis  et  destiuatis  universis  populis 
et  jobagionibus  stb.  ad  veras  metas  oppidi  Thelkybánya  vocati  iu  Comi- 
tatu Aba  Wywarieusi  adiaceutis  stb.  ibique  quaudam  donuiiu  cileudris 
tectam,  ubi  alias  argeutum  et  cuprum  jobagioües  dicti  expoueutis  iu  dicto 


MAGYARORSZÁG   BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.      93 

családnak  birtokára ,  és  névszerint  Telkibányára  vonatkozólag 
a  királyi  jogot  is  adományozta  s  erre  nézve  ellenmondás  nél- 
kül a  statutio  is  keresztül  vitetett  ^). 

S  ez  volt  Telkibányának  állapota,  midőn  a  XV.  század 
végén  a  felső-magyarországi  bányavárosok  közt  szerepelt.  Régi 
bányászatának  eredményéről  nem  sikerült  határozott  adatokat 
találnom. 

41.  §.  6.  Rozsnyóhdnya. 
I.  E.  ó  z  s  n  y  ó  b  á  n  y  á  t  (Rosna via,  Rosenau)  eredetére  nézve 
régi  bányatelepitvénynek  tartják,  mely  a  bányászat  emelke- 
déssével  bányavárossá  lett  ^)  ;  mely  azonban  valódi  jelentőségét 
csak  1291.  nyerte,  midőn  III.  Endre  királytól  Lodomér  esz- 
tergám! érseknek  adományoztatott  ^),  s  így  az  esztergami  egy- 
ház birtokába  jutott.  Az  esztergami  egyháznak  tulajdonát 
Róbert  Károly  1323  privilegiális  formában  újította  és  erő- 
sítette meg.  *) 


oppido  commorantes,  in  territorio  scilicet  dicti  oppidi  Thelkj  bánya  ac- 
quirebant  et  laborabant, eandem  donium  vulgo  geegli  vocatam  iguis  vora- 
gine  combnssissent  et  aunicliilassent,  uonnullas  verő  res  pvotuuc  domo  in 
eadem  inventas  deportari  fecissent  poteutia  niediaute  stb.  (idézési  parancs 
»ad  octavas  festi  Ephipliauiarum  Domini«)  »Datuni  in  civitate  Posoniensi 
sabbato  proximo  post  festum  Beati  Michaelis  Archangeli,  anno  Domini 
1468.«  (Az  idézés  megtöi'tént.  —  Az  eredeti  iitán.) 

')  »Nos  Mathias  stb.  quod  nos  stb.  Magnificoruni  Jobannis  de 
Rozgon  Magistri  Tbavernicoruni  nostroruin,  ac  Keuoldi  de  eadem  Rozgon, 
nec  non  Johannis  et  Stephaui  filiornm  einsdem  Joliaunis  stb.  totum  et 
omne  jus  nostrum  Regium,  si  quod  in  oppidis  Forró,  Késmárk  et  T  h  e  1  k  i 
Banya  omnino  in  Comitatu  Aba  Wywariensi  existentibus  babitis  stb. 
dedimus,  donavimus  et  contulimus  stb.  Dátum  Posonii  feria  sexta  proxima 
ante  festum  Beati  Gregorii  Papae,  anno  Domini  1470. «  (Az  eredeti  után.) 

2)  Bartbolomaeides  László,  Notitia  Comitatus  Gömöriensis,  Lőcse 
1806.  670.  1.  ;  —  Kramarcsik  Károly  ,  Hunfalvy  Jánosnál ,  Gömür  és  Kis 
Hont  vármegyének  leirása.  Pest   1867.  61.  1. 

=*)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VL  köt.  1.  r.  98.  99.  100.  11. 

*)  »Carolus  stb.  quod  Revereudus  in  Christo  páter  domiuus  Bo- 
leslaus  Archiepiscopus  Strigouiensis  stb.  (azt  kérvén)  quod  possessionem 
suam  Arcbiepiscopalem  Rosnobánya  vocatam  in  Comitatu  Gömöriensi 
existentem,  quam  sni  praedecessores  Arcbiepiscopi  ex  collatioue  et  dona- 
tione  praedecessoris  nostri  Andreáé  Regis,  nec  non  et  nostra  confirmatione 
et  donatlone  mediante  siib  sigillo  nostro  antiquo  pacifice  usquae  modo 
possederunt,  nos  pi-aedictam  collationem  novo  et  autbeutico  sigillo  nostro 


94  WENZEL    GUSZTÁV. 

Az  esztergami  érsekek,  valamint  egyéb  jószágaikon,  úg}' 
Rozsnyón  is  a  bányászat  gondos  pártfogói  voltak ;  de  egyszers- 
mind a  bányaszabadságot  is  erélyesen  tartották  fenn.  Ennek 
folytán  Rozsnyónak  városi  szabadsága  is  szépen  felvirágzott ; 
s  1382.  Demeter  bibornok  és  érseknek  kiváltságlevele  által  ^) 
határozott  támaszt  nyert.  E  kiváltságlevelet  a  későbbi  ér- 
sekek fentartották  és  bővítették,  névszerint  Kauisai  János  ^) ; 

confirmare,  et  novae  douationis  titulo  propter  maiorem  rei  evidentiam  et 
cninslibet  contradictiouis  repulsiouem  ooudouare  et  tradere  dignaremur, 
ue  praeiudicium  aliquale  síiccessivis  temporibus  sibi  et  Ecclesiae  Strigo- 
uiensi  ac  snis  successoribus  Archiepiscopis  ex  hoc  generetnv.  Nos  igitin" 
stb.  novae  douationis  titulo  praedictam  possessiouem  Rosuobauyam,  cum 
omnibus  suís  utilitatibus  et  pertiueutiis,  ac  argeuti  fodiuis  eorum,  et  auri 
fodinis  juventis  et  iuveniendis  iutra  suas  metas  ,  limitationes  et  termiuos 
prout  iu  litteris  priuilegialibus  praefati  Audveae  Regis  circumquaque  et 
per  omnes  partes  eiusdem  possessionis  uomiuatim  contiueutur  stb.  éidem 
veueraudo  iu  Christo  patri  Boleslao  Archiepiscopo,  et  suis  successoribus 
Archiepiscopis  praedictam  possessiouem  eiusdem  tam  per  praedictum  Au- 
dream  Regem  praedecessorem  nostrum,  quam  per  nos  factam  irrevocabi- 
liter  confirmamus  ,  ratificamus  et  approbamus  stb.  Dátum  anno  Domini 
lí$'2  3.«  (Hiteles  másolat  után.) 

')  E  kiváltságlevélben  ama  jogok  foglaltattak,  melyek  akkor  a 
városi  szabadság  szükséges  attribútumai  voltak  :  u.  m.  a  bíró  szabad  vá- 
lasztása, az  egyházi  kegyúri  jog,  a  szabad  vásártartás  stb.  (A  szepesi  káp- 
talan átiratának  hiteles  másolatából.) 

^)  sSigismuudus  stb.  Magnifico  Stepliano  de  Kanysa,  alias  Janito- 
rnm  nostrorum  Regalium  Magistro,  Conservatori  Archiepiscopatus  Stri- 
goniensis  s.  et  gr.  Gemebuudam  querelam  pro  parte  fidelium  nostrorum 
providorum  Judicis  ac  Juratorum  Civium  ,  monticolarum  et  totius  Com- 
munitatis  oppidi  praescripti  Archiepiscopatus  Rosnobanya  appellati  nobis 
porrectam  accepimus,  quomodo  ipsi  per  nonnullos  in  eorum  antiquis  li- 
bertatibus,  et  praesertim  quibus  iidem  tempore  quondam  Reverendissimi 
in  Christo  patris  dominiJohannis  Archiepiscopi  Stri- 
g  o  n  i  e  n  s  i  s,  fratris  videlicet  tui,  feliciter  freti  fuissent  et  gavisi,  qui- 
busdam  novitatibus  et  cousuetudinibus  introductis,  plurimum  impedireu- 
tur,  aggravarentur  et  perturbarentur  ;  proptereaque  ipsi  iu  nimiam  inci- 
dissent  paupertatls  inopiam  in  ipsorum  iurium  periclitationem,  imo  verő 
Almae  Matris  Strigoniensis  juris  destitutionem  valde  gravem  stb.  Et  quia 
nos  praefatos  cives  et  populos  de  Rosuobánya  ín  suis  antiquis  libertatibus, 
gratiis  et  praerogativis,  et  siguauter  quibus  ipsi,  ut  fertur,  tempoi-e  prae- 
fati condam  domini'  Johannis  Archiepiscopi  Strigoniensis  gavisi  fuissent, 
illibate  decrevimus  conservare  stb.  (védlevél)  Dátum  in  civitate  Pataven si 
ad  Danuhiűm  in  festő  Sancti  Thomae  Apostoli  anno  Domini  1418<^  (Hite- 
les másolat  ni. ■in.) 


MAGYARORSZÁfí  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI    TÖRTÉNETE.       95 

és  Zsigmond  király  ennek  kérésére  a  rózsnyóbányaiakat  orszá- 
gos vámszabadságban  is  részesítette.  ^) 

II.  Rozsnyóbán3^a  bányászatára  nézve  fontos  volt  a  Csú- 
csom és  Nadabula  helységekkel  való  viszonya,  melyek  a  város 
közvetlen  szomszédságában  fekvén,  némileg  tartozékának  te- 
kintlietők.  Leginkább  a  bormérésnek  e  helységekben  gya- 
korlása, s  lakosaiknak  a  bányamívelésben  részvéte  volt  a  köl- 
csönös súrlódásoknak  tárgya.  Kanisai  János  érsek  ezen  tárgy- 
ban is  intézkedett,  rendeletét  azonban  csak  halála  után  Bran- 
chai  Barnabás,  János  Aragóniái  bibornok  kamarása,  és  az 
üresedésben  lévő  érsekség  jövedelem-kezelője  1414.  adta  ki ;  s 
ez  Rozsuyóbányának  mintegy  különös  báuyaszabályát  (u.  n. 
Bergordnung)  képezte.  ^)  Palóczi  György  ^),  Széchy  Dénes  '') 
és  Zalkán  László  ^)  érsekek  ez  intézkedést  fentartották  és 
megerősítették. 

III.  Mindezek  tanúskodnak  arról,  hogy  Rozsnyóbánya 
szabadalmazott  bányaváros  volt,  melynek  tanácsa  a  város  belső 
közigazgatási  és  törvénykezési  ügyeit  (s  ezek  közt  a  bánya- 
ügyek voltak  a  legfontosabbak)  függetlenül  kezelte.  Erre  nézve 
közelebbi  felvilágosítást  nyújt  II.  Ulászlónak  1496-ki  rendelete 
melylyel  a  városnak  törvénykezési  függetlenségét  Gömör  megye 
hatósága  ellen  fentartotta  és  védelmezte  ^)  •,  de  kiválólag  a  ta- 


1)  Fejér  Codex  Dipl.  Hung.  X.  köt.  5.  v.  765.  1. 

*)  Fontosságánál  fogva  szövegét  a  függelékben  fogom  közölni. 

3)  »Datnm  Strigonii  in  profesto  Beati  Ladislai  Eegis,  anno  Domini 
1436. « 

*)  xDatum  Strigonii  feria  tertia,  secundo  videlicet  die  festi  Beati 
Bai-tholomaei  Apostoli,  anno  domini  1444. « 

^)  »Datnm  Bndae  die  domiuico  pro.ximo  post  festnm  Beatae  Mariae 
Virginis  anno  Domini  1524.« 

•=)  »Vladislaus  stb.  Comiti,  Vice  Comiti  et  Judicibus  Nobilium  Com. 
Gumuriensis  s.  et  gr.  Conqueruntur  fideles  nostri  circuraspecti  Judex  Jnra- 
ti,  et  ceteri  cives  ac  montanistae  oppidiEosnobánya,  quod  quanivisipsi  an- 
tiqua  libertatis  eorum  praerogativa  requirente,  habuerunt  semperquoscun- 
qne  criminosos  ,  undecunque  tales  extiterint,  in  ipso  oppido  et  eornm 
medio  depreheusos,  judicandi,  ac  juxta  saa  demerita  pactandi  et  condem- 
nandi ;  et  dnm  placuisset,  sub  pacto  vei  sine  poena  dimittendi  plenam  et 
integram  facultatem,  huiusmodique  libertate  usqne  haec  tempóra  semper 
libere  usi  fuerint  et  gavisi  :  nnnc  tamen  vos  ipsos  in  eisdem  eormn  anti. 
quis  libertatibns  impedii-e  incepissetis,et  turbai'etis,  vehementer.  Quia  verő 


96  WENZEL    GUSZTÁV. 

nácsnak  korunkra  jutott,  ez  időből  való  különféle  határozmányai 
érdekesek.  ^)  E  határozmányokat  1520-tól  fogva  1748-ig  tar- 
talmazza a  városnak  meglevő  régibb  jegyzőkönyve,  melyet  ujabb 
időben  Fabritius  Károly  szorgalmas  tanulmányozás  tárgyává 
tett.  2)  Szerinte  a  tárgyalások  leginkább  a  bányákat  illették ; 
bizonyságul ,  hogy  ez  volt  a  lakosok  főfoglalkozása.  A  tanács 
ügyelt  a  bányamivelésre,  s  megegyezése  maradandó  jogotnélkül 
senki   sem   szerezhetett  ■  arra   a  város  területén.    A   bányá- 


nos  oppidum  praedictum,  non  secus  quam  ceteras  civitates  et  lóca  Mouta- 
nai-uin  uostrarum  in  omnibus  antiquis  libertatibus  et  juribus  suis  inteudi- 
mus  et  volumus  conservare  stb.  (parancs)  quateuus  a  modo  deinceps  praefa- 
tum  oppidum  Rosnobáuya,eiusdemque  cives,  incolas  et  montauistas,neque 
in  his  praescriptis,  neque  in  aliis  libertatibus  suis  antiquis  contra  formám 
judiciorum  et  privilegiorum  suorum  aliqua  ratione  praesuniatis  impedire 
aut  quoquo  modo  turbare  stb.  Dátum  Budae  in  vigilia  festi  Beati  Johan- 
nis  Baptistáé,  anno  Domiui  1496.«  (Hiteles  másolat  után.) 

')  P.  o.  1521.  »In  dem  Jar  vnsser  erlossuug  1521.  In  dem  GericUt 
des  ersamen  waiseu  herrn  Georg-  Hermans ;  Thomas  Seeth ,  Vrbauus 
Hübler,  Micliael  Vlricb,  Demeter  Hei'man,  Bartock  Wathus,  Gaspar 
Betlisch,  Merten  Schuster,  Péter  Schustei-,  Simon  Judz,  Georg  Schneyder. 
Emerich  Fonta,  Jauus  Gecl,  seiner  gescbworner  ;  ist  vor  vns  Eichter  vnd 
geschworne  purger  juu  volkomen  Rattmaclit  sitzende  komén  der  ersam 
weyse  itzt  geuannte  Georg  Hermán,  mit  seinen  gewercken,  nemlich  Mi- 
cliael Vlrich,  Thomas  Seeth,  Benedicto  Monharth  ;  begerende,  das  wir 
mit  erbllcher  gerechtigkayth  wollen  beseheu  yreu  stollenn  gelegen  vber 
der  Stat  stb.  ;  vnd  habén  ym  voi'lihen  den  zu  bauen  nach  altér  g  e- 
rechtigkaj't  ej'ns  erbstolleus.«  stb. 

1524.  »Im  Jare  Christi  1524.  Pey  dem  gericht  des  ersamen  waisen 
herrn  Czakann  Ambrus  dyselbe  czeit  Richter  zu  Rossnaw,  Georg  Her- 
manu,  Michel  Wlrich,  Seed  Thomasch,  Casper  Petz,  Martin  Schuster, 
Püntha  Emi'ich,  Jákob  Lebsgewrn,  Cristof  Penitzel,  Simon  Judz,  Péter 
Schuster,  Jorg  Schnayder ;  Ist  vor  wus  komén  der  ersame  her  Paul 
Schnytzer  aus  der  Lewtsch«  stb.  (adóssági  ügy.) 

1525.  »Im  Jare  Christi  1524.  In  deme  gericht  des  n.amhamff'tigen 
herrn  Geog  Hermans  ;  Sedt  Tomasch,  Michel  Vlrich,  Pabian  Sigmund, 
Caspar  Pyetz,  Martin  Schuster,  Caspar  Schmiedt,  Jacob  Lebsgeru,  Cris- 
toph  Priucliel,  Borad  Greger,  seyner  Geschwornen  ;  ist  vor  vns  Eichter 
vnd  Purger  in  voUkomnes  Rats  maciit  siczenden  komén  vnd  erschienen 
der  namhaíftig  weyse  her  Michael  Kuckckprech  dy  czeyt  Richter  zcu 
Caschaw,  eyns  stollen  halbenn  gelegen  ym  grundé  stb.  ;  habén  j'm  vor- 
lyen  den  czu  bawen  noch  altér  gerechtickayt  eyns  ErbstoUens  stb.<^  stb. 

")  Vázlatok  a  rozsnyai  régi  városi  könyvből.  (Száz.adok  1877.  397. 
sk.  528.  sk.  11.) 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITíKAI   TÖRTÉNETE.       97 

szat  pedig  oly  élénknek  mutatkozik,  hogy  —  tekintetbe  véve 
mikép  a  XV.  században  is  ilyen  volt  —  kétségtelennek  bizo-, 
nyodik,  hogy  Eozsnyóbánya  a  felső-magyarországi  bányaváro- 
soknak egyik  előkelő bbike  volt,  noha  őt  rangra  nézve  köztök 
csak  a  hatodik  hely  illette. 

42.  §.  7.  Ljló. 

I.  I  g  1  ó  (Neiidorf.)  régi  időtől  fogva  az  u.  n.  24  szepesi 
város  közönségének  volt  egyik  tagja  ;  s  névszeriut  azon  tizenhá- 
romhoz tartozott,  melyeket  Zsigmond  1412.  a  lengyel  koroná- 
nak elzálogosított.  Ehhez  képest  neki  része  volt  V.  István  ki- 
rály azon  privilégiumában,  melyet  1271.  a  szepesi  szászoknak 
adott.  ^)  S  minthogy  e  privilégiumban  a  báuyamívelési  jog  is 
benfoglaltatik  2);  világos,  hogy  az  iglói  lakosok  e  jogot  bír- 
ták ;  hogy  pedig  azt  gyakorolták  is,  az  abból  kitetszik,  hogy 
idő  folytán  Igló  szabad  bányavárossá  lett. 

Ehhez  képest  Igló  állását  kettős  szempontból  kell  mél- 
tatnunk. Mert  kezdettől  fogva  éjszaki  Magyarországnak  elő- 
kelő ipar-  és  kereskedelmi  városa  volt ;  s  azonkívül  mint  bá- 
nyaváros is  mindig  tekintélyes  helyt  foglalt  el. 

II.  Itteni  feladatom  szerint  kiemelem,  hogy  jelenleg  is 
Igló  környékén  nevezetes  bányamívelés  áll  fenn,  s  hogy  a  város 
maga  a  felső-magyarországi  báuyapolgárság  igazgatóságának 
székhelye.  Azonban  noha  régi,  virágzó  bányaváros ;  csodálatos 
mégis,  hogy  története  ez  irányban  teljesen  el  van  hanyagolva, 
sőt,  hogy  bányászati  viszonyai  sincsenek  az  irodalomban  kel- 
lőleg képviselve. 

Annyi  kétségtelen,  hogy  privilégiumai  a  hussita  mozgal- 
mak alatt  megsemmisültek ;  a  minek  következtében  Zsigmond 
1435.  régi  jogait  megújitotta,  s  különös  privilégiumba  foglalta  ^) 
Ezek  közt  bányamívelési  joga   is   újból    megállapíttatik '^)  ;  s 


»)  Wagner  K.  Analecfca  Scepusii  I.  köt.  189.  1.,  Fejér  Cod.  Dipl. 
Hung.  V.  köt.  1.  r.  132.  1.  stb. 

2)  »  —  —  ipsis  hanc  coucessimus  gratiani,  qiiaerendi  mineras  ;  et 
metalla  in  montanis  inventa  colere,  et  suis  iisibiis  applicare,  salvu  jure 
nostro  dedimus  potestatein«  stb. 

==)  Fejér  Cod.  Hung.  X.  köt.  7.  r.  667.  1. 

*)  U.  o. 

MAGYARORSZÁG   BÁNYÁSZ,    KRIT.    TÖRT.  7 


98  WENZEL    GUSZTÁV. 

e  privilégiumot  V.  László  í),  Mátyás  2),  II.  Ulászló  3)  és  II. 
Lajos  *),  I.  Ferdinánd  ^),  Maximilián  ^),  II.  Ferdinánd  ^)  stb. 
királyok  is  megerősítették. 

A  hét  felső  -  magyarországi  bányaváros  közönségének 
is  volt  tagja  ;  hol  azonban  rangra  nézve  az  utolsó  helyet  birta. 

43.    §.    A    hét    felsö-macjyarországi    hánijaváros  kö- 
zönsége. 

I.  Az  alsó-magyarországi  hét  bányaváros  szövetségének 
hasonlatosságára  állt  fenn  a  XV.  században,  az  itt  fejtegetett 
hét  felső-magyarországi  bányaváros  közönsége  is,  kiválólag 
kettős  értelemben :  mint  a  közös  bányajog  rendezésére  hivatott 
orgánum,  s  mint  bányaügyekben  a  közös  felebbezési  biróság. 

Első  tekintetben  különösen  nevezetes,  hogy  a  városok  kép- 
viselőik által  1487.  végén  (»an  sannd  Sthephanstag  prothomar- 
tiris  zu  weynachten«)  Kassán  gyűlést  tartottak,  s  itt  statútum 
formában  vidékök  bányajogát  állapították  meg. 

Úgy  szintén  a  bányászat  köréhez  tartozó  törvénykezési  ügye- 
ikre nézve  is  egy  közösséget  képeztek  ;  úgy,  hogy  minden  egyes 
város  Ítéletét  még  a  többi  hat  város  Gölniczbányán  összeülő 
képviselőinek  (bányamesterei)  Ítélete  alá  bocsátani  lehetett.  ^) 

II.  A  felső-magyarországi  bányavárosok  közti  rangvi- 
szony pedig  régi  szokás  alapján  1487.  ekkép  volt  ujonan  meg- 
állapítva, hogy  az  első  helyet  Gölniczbánya,  a  másodikat  Szo- 
molnokbánya,  a  harmadikat  Ruda-bánya,  a  negyediket  Jászó,  az 

')  1456.  »Datum  Budae  feria  quinta  proxima  aute  festum  Beati 
Georgii  martiris.«  —  »Vinceiitius  Fusor  Camxianarum  et  Ladislaus  Ma- 
gnus  Jurati  cives«  kérésére. 

2)  i475.  V.  kalendas  Junii  privilegiális  formában  »Nicolaiis  Sranko 
civis  Novae  Civitatis  nostrae  IgloW':  l^  érésére. 

^)   1499.  Budán  január  14-én. 

*)   1519.  Budán  január  2 9-éu. 

^)  1550.  Bécs,  márczius  hó  8-án  »Acatius,  Joanues  Nayhower 
et  Georgius  Schwarcz  Jurati  Cives  de  Iglow«   kérésére. 

^)   1567.  Bécs,  augusztus  16-án. 

')   1632.  Bécs,  márczius  29  én. 

8)  » (minden   fellebbezett  bányaügyet)   auf   die  Göhiitz  zu 

verabschieden,  und  dem  allhiesigen  Bergrechte  ad  perpetuam  memóriám 
biliigen  Gehorsam  zu  leisten.«  Gölnitz  városnak  Maximilián  királyhoz 
intézett  1574.  febr.  24-ki  beadványa. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.       99 

Ötödiket  Telkibánya,  a  hatodikat  Rozsnyóbánya  s  a  hetediket 
Igló  városok  bírják.  ^) 

44.  §.  A  többi  felslj-magyarorszdgi  bdnyaurak  és  há- 
nyaheh/ségek.  1.  Szepes-megyében. 

I.  Szepes  megyében  a  négy  szabad  bányavároson  és  az 
azoknak  tartozékait  képező  bányahelységeken  kivűl,  önálló 
bányamívelésre  csak  csekély  dimensiók  szerint  találunk.  Ügy 
szintén  azon  földesurak  is,  kik  bányákat  mívelni  jogosítva 
lettek  volna,  ez  irányban  jelentékeny  állást  nem  foglaltak  el. 
A  Jekelfalusy  és  a  Ma  riássy  családok  ugyanis  a  bánya- 
városokkal szemben  csupán  alárendelt  szerepet  vittek.  ^)  Azon- 
ban a  Zápolyai  és  a  Thurzó  családok  emelkedése  a  XV.  század 
végén,  itt  is  uj  fordulatot  idézett  elő ;  mely  mindazáltal  csak 
II.  korszakunkban  kezdett  nevezetes  eredménynyel  járni. 

II.  Szepességbeu  tehát  mint  bányászcsalád  csak  a  Gör- 
gey  ek  lettek  jelentékenyek.  Ezek  t.  i.  a  szepesi  szászok  sorá- 
ból előkelőbb  nemesi  család  állására  emelkedvén,  birtokukon 
az  ezen  szászoknak  V.  István  királytól  adott  1271-ki  privilé- 
gium alapján  gyakoroltak  bányajógosítványokat,  úgy  hogy  a 
Görgey  család  vagyonának  tekintélyes  része  báuyabirtokból 
állt.  Róbert  Károly  azon  kivül  Görgey  Istvánnak  1312.  az 
iglói  báuyaadó  vagyis  urburának  negyedik  részét  adományoz- 
ta. ^)  S  igy  egy  1347-ki  osztálylevél  e  báuyajogositváuy 
jelentőségét  világosan  bizonyítja^) 


1)  Wenzel  Gusztáv :  A  bányajog  rendszere  ,  2.  kiad.  I.  Pest 
1872.   35.   1. 

")  A  Jekelfalusy  családnak  Gölnicz  városhoz  való  e  viszonyára 
vonatkozik  Kebly-i  Miklós,  István  herczeg  udvari  birájának  egy  1352-ik 
Ítélete. 

3)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII.  köt.  5.  r.  79.   89.  11. 

*)  »Nos  Capitulum  Beati  Martini  de  Scepvis  stb.  universis  stb. 
quod  constituti  coram  nobis  persoualiter  uobiles  viri  Comes  Andreas  filius 
Stephaui  de  Gargow  cum  íiliis  suis  Jobauue  et  Nicolao  pro  se,  et  An- 
drea filio  eiusdeni  Comitis  Andreáé  parte  ab  una  ;  ac  Comes  Arnoldus  et 
Elias  filii  Arnoldi  de  eadem  similiter  pro  se,  filio  eiusdem  Eliaé,  ac  Jo- 
hanne  filio  eiusdem  Arnoldi  in  aetate  tenera  constitutis  ab  altéra  ;  talem 
divisionem  possessionariam  perpetuo  in  suas  posteritates  universas  dura- 
turam  se  ipsos  fecisse  suut  confessi  :  Quod  possessio  Nagy  Repas  cum 
molendiuo  secundum  cursum   metarum  suaium  ;  item  quaedam  moutana 

"7* 


100  WENZEL   GUSZTÁV. 

4Ö.  §.  2.  Gömör-  és  Kis  Hontmegyéhen. 

I.  Máskép  álltak  a  dolgok  Gömör-  és  Kis-Hontmegyé- 
beu,  hol  akalocsaiérseka  Rima  völgyében,  s  a  B  e  b  e  k 
ésaCsetneki  családok  a  XIV.  és  a  XV.  században  mint 
báuyabirtokosok  nevezetes  helyet  foglaltak  el. 

II.  A  k  a  1 0  c  s  a  i  é.r  s  e  k  n  e  k  akkori  időben  a  Rima 
völgyében  is  volt  terjedelmes  birtoka.  Itt,  nem  messze  a  mai 
Rimabáuyától ,  István  érsek  idejében  (1266 — 1272.)  a  Szinecz- 
hegyen  gazdag  arany  bánya  nyittatott ;  s  az  itt  keletkezett  bá- 
nyatelep lakosainak,  kiket  »hospites  uostri  de  aurifodio  de 
Ilymua«-nak  nevez,  az  emiitett  érsek  1268.  az  akkor  szokásos 
városi  jogosítványokat  adta');  1270.  pedig  szabadságukat 
még  adó-elengedéssel  bővítette  meg.  2)  István  utódja  János 
érsek  elődének  eme  kiváltságleveleit  1278.  ünnepélyes  formá- 
ban erősítette  meg.  ^)  Ez  a  mai  Rimabáuyának  eredete, 
melyről  Barthölomaeides  azt  mondja  :  »Locus  iste  ex  anti- 
quissimis  Parvo-Hontanis  est,  atque  origines  haud  dubie  me- 
tallariis  debet.  Stabat  autem  villa  haec  olim  non  eo,  quo  hó- 
dié loco,  nimirum  situm  habuit  inferiorem  in  ipso  concursu  val- 
lium,  et  tum  juribus  oppidi  gavisa  fuisse  dicitur.«  *)  Azonban 
később  —  mint  látszik  —  az  itteni  bányák  áldása  csökkent 
ismét;  s  Rimabányát  az  ajnácskői  vár  tartozékai  közt  ^),  s 
utóbb  is  mint  a  Gruthi  Ország  család  közöséges  possessióját 
elzálogosítva    találjuk.    ^)     Ma    eme    vidéken     aranybányá- 


vulgai'iter  ui'bvira  vocata  in  Iglohaza  liabita  cessisseut  et  cessernut  Co- 
miti  Andreáé  et  filiis  suis  stb.  Dátum  in  die  Conversionis  Sancti  Pauli 
Apostoli  anno  Domini  ]347.«  (Hiteles  másolat  után) 

')  Wenzel  Gusztáv,  Árpádkori  Uj  okmánytár  II.   köt.  3.  r.  212.  1. 

2)  U.  o.  in.  köt.   2.  r   34.  1. 

«)  U.  o.  III.  köt.  2.  r.  236.  1. 

••)  Comitatus  Gümöriensis  Notitia.  Lőcse,  1806.  489.  stb.  11. 

^)  sAlbertus  stb.  (Palóczi  György  esztergami  érsek  számára)  quod- 
dam  castrum  nostrum  Aynachkew  uuncupatum  in  Comitatu  Gömöriensi 
situatum,  simul  cum  possessionibus'et  villis,  videlicet  Aynachkew  sub 
ipso  Castro,  nec  non  Kerekgede  stb.  Pokorogb,  B  y  m  a  b  á  n  y  a  stb. 
(adomány).  Dátum  Budae  in  festő  Beatorum  Viti  et  Modesti  martirum 
anno  domini  1439. «  (Hiteles  másolat  után.) 

*)  »Nos  Comes  Stephanus  de  Báthor  Judex  Curiae  Serenissimi 
Principis  Domini  Matbiae  stb.   quod   Magniticus   Ladislaus  filius  condam 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     lU] 

szat    már   uem    áll    fenn;    hanem    vasbányászata   jelenleg   is 
nevezetes. 

III.  ABebekésCsetneki  családoknak  közös  ere- 
dete volt ;  mert  mindkettő  Mátétól  származott,  kinek  fiai  Fü- 
löp   és   Detrik   1 243.   IV.    Béla  királytól  Berzéthe,  Pelsöcz, 
Csetuek  és  egyéb  helységeket,  Gömör  megyében  adományul 
nyerték.  ^)  Detreknek  unokái  azután  atyjok  halála  után  annak 
birtokában  osztozkodván,  Domokosnak  Pelsöcz  és   Lászlónak 
Cselnek  jutván,  amaz  a  Pelsőczi  Bebek,  ez  pedig  a  Csetneki 
(Bebek)  családnak  lett  alapítója.  A  Pelsőczi  Bebek  család 
neve  -)  a  felső-magyarországi  bányászat  történetében  gyakran 
említtetik  ;  s  vannak  jelenségek,  melyek  oda  mutatnak,  hogy  a 
család  egykor  bányajogosítványokat  bírt  :  azonban  a  meglévő 
történelmi    apparátus    alapján    nem  vagyunk  képesek  ezeket 
részletesebben  kifejteni.  A  Csetneki  család  ellenben  Ma- 
gyarország főúri  családok  közt  mint  bányák  birtokosa  és  a 
bányászat  pártfogója  nevezetes.  Mátyás  királytól  1474.  bányá- 
szati kiváltságlevelet  nyert  ^)  ;  azonban  még  fontosabb,  hogy 
Dobsina  város  e  család  támogatása  és   védelme  alatt    előkelő 
bányaváros  jelentőségére    emelkedett.  Különben  a  Bebekek 
és  Csetnekiek  családjai  közt  felette  feszült  viszonyt  azon  per 
tünteti  fel,  mely  1476.  Mátyás  királynak  személynöki  széke 
előtt  Csetneki  János,  és  Bebek  György  közt,  azon  hatalmas- 
kodásoknak  következtében  folyt,  melyeket  az  utóbbi  a  Csetne- 
kiek bányabirtokán  elkövetett  volt.  S  ugyanazon  időben  tá- 
madtak a  Csetnekieknek  bajai  Zápolyai  Imrével  is,  ki  a  Sze- 
pesi grófságot  nyervén,  azonnal  Csetneki  László  bányabirto- 
kát kezdte  háborgatni.  *) 


Magnifici  domini  Michaelis  alias  Regni  Hungáriáé  Palatiui  stb.  quoraodo 
ipse  ultra  illám  summám  florenorum,  pro  qua  alias  totales  portiones  suas 
possessionarias  iu  possessionibus  Echeg  in  Newgradiensi,  et  R  y  m  a  b  á- 
n  y  a  vocatis  in  Honthensi  Comitatibus  existen.  stb.  Dátum  Budae  feria 
quinta  proxima  ante  festum  Ad  Vincula  Beati  Petri  Apostoli  anno  Do- 
mini 1488.«  (Az  eredeti  után.) 

>)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IV,  köt,  1.  r.  287.  1. 

2)  Bartholomaeides  László,  Memorabilia  Provinciáé  Csetuek,  Besz- 
terczebáuya  1799.  68.  sk.  11. 

■')  A  függelékben  közöltetni  fog. 

*)  Mathias  stb.  fideli  uostro  Eiuericd  de  Zápolya  Coniiti  öcepusiens 


102  WENZEL    GUSZTÁV. 

Részletesebb  adatokat  fogok  Dobsiua  város  bányászatá- 
nak megbeszélésénél  összeállítani. 

IV.  Független  a  Bebekek  és  Csetnekiek  eme  bányá- 
szati vállalataitól  voltak  azon  bányamívelési  kisérletek,  melye- 
ket a  Csetneki  család  alapitója  Miklós,  Rudua  nevű  birtokán, 
Rozsnyóbánya  tőszomszédságában,  egy  aranybánya  megnyitása 
czéljából  tett  ^),  de  melyeknek  —  mint  látszik  —  nem  volt 
nevezetes  eredménye. 

46.  §.  Dohsina.  2) 

I.  Dobsina  (Dopscbau)  vidéke  Topsucha  neve  alatt 
IV.  Béla  király  fennemlített  1243-ki  adománylevelében  azon 
helységek  közt  soroltatik  elő,  melyek  Domokos  bán  fia.  Bors  co- 
mes  magvaszakadtával  a  koronára  háromlottak,  s  mikkel  Máté 
fiai  Fülöp  és  Detrek  együtt  adományoztattak  meg.  Hogy  e 
vidék  bányáiból  a  királyok  azelőtt  is  bizonyos  jövedelmeket 
húztak,  a  jelzett  okmányból  ki  tetszik ;  a  minek  folytán  vilá- 
gos, hogy  Dobsina    bányamívelésének  eredete  a  tatárjárás- 

s.  et  gr.  Exponit  iiobis  fidelis  uoster  uobilis  Ladislaus  de  Chethuek  que- 
rulose,  quomodo  vos  ipsum  in  vuiversis  iuribus  et  bonis  suis  diuersimode 
turbaretis  tui'bareque  non  cessaretis  eciam  de  presenti ;  signanter  in  eo, 
quod  in  quodam  maleo  suo  wlgo  bamor  nuncupato  in  fluuio  Gelnecz  in 
territorio  possessionis  suae  Dobzyna  vocate  decurrente,  tam  jobagioues 
suos,  quam  aliorum  quorunilibet  laborare  non  permitteretis  etc.  Ideo  fide- 
litati  vestre  firmiter  mandamus,  quatenus  etc.  prefatum  exponentem  in 
dictis  snis  bonis  impedire  non  debeatis,  sed  si  quid  accionis  vei  questionis 
contra  prefatum  exponentem  haberetis,  vei  vos  habere  speraretis  id  pro 
sequamini  juris  ordine  in  Curia  nostra  Kegia  juxta  Eegni  nostri  consue- 
tudinem  etc.  Dátum  Bude  feria  secunda  j)roxima  post  dominicam  B,emi- 
niscere,  anno  Domini  millesimo  quadriugentesimo  septuagesimo  primo, 
Regnorum  stb.  (Az  eredeti  után.) 

')  »Amicis  suis  Eeverendis  Capitulo  Ecclesiae  Agiúensis  Johannes 
Drugeth  Eegni  Hungáriáé  Palatínus  stb.  Dicit  nobis  Nicolaus  filius  Bene- 
dicti  filii  Detrici,  quod  in  possessioue  Eudna  vocata  in  Comitatu  de  Gu- 
mur  existenti,  super  qua  cum  quibusdam  aliis  possessionibus  inter  ipsum 
et  Nicolaum  filium  Batiz  lis  et  causa  ventilatur,  aurifodina  in- 
venta  et  aperta  extitisset,  quam  contra  ipsius  voluntatem  uti 
niteretur.  Super  quo  stb.  (eltiltási  parancs.)  Dátum  in  Vissegi-ad  in  festő 
Inventionis  Sanctae  Crucis  anno  Domini  1331.«  '(A  káptalannak  jelenté- 
séből kitetszik,  hogy  az  eltiltás  »feria  quarta  proxima  post  octavas 
Penthecostes«  történt.)  Az  eredeti  után. 

2)  Posevitz  Tivadar,  A  dobsinai  zöldkő  (Földi.  Közi.  VIII.  köt. 
J878.  231.  1.) 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.    103 

előtti  időbe  esik  ^).  Osztály  utján  Dobsiua  a  család  Cset- 
neki  ágának  jutott,  és  ekkor  Csetnek  várának  lett  tarto- 
zéka ;s  alig  vau  kétség,  hogy —  midőn  Csetnek  községe  1328. 
Róbert  Károlytól  Korpoua  város  jogát  nyerte  2)  —  Dobsina 
is  ebben  részes  lett.  ^) 

II.  Dobsina  város  eredetét  onnan  szokták  számítani,  *) 
hogy  az  e  vidékkel  megadomáuyozott  Máténak  utódjai  1326. 
az  egri  káptalan  előtt  ünnepélyesen  kijelentették,  hogy 
ők  bizonyos  sűrű  erdőt  Szepes  földje  szomszédságában,  a 
Dobsina  patak  mellett,  hol  már  Miklós,  Lászlónak  fia,  telket 
irtott,  ugyanazon  Miklósnak  minden  haszonvételével  együtt 
akkép  engedték  át,  hogy  a  korponai  jog  értelmében  ott  népe- 
ket telepítsen  le ,  s  egyúttal  a  bányák  érczei  után  létező  jöve- 
delemnek harmadrészét  magoknak  megtartsa.  ^)  Azonban  a 
szepesi  káptalannak  1334-ki  bizonyságlevele  szerint,  az  emii- 
tett Miklós,  anélkül,  hogy  elyállalt  kötelességének  eleget  tett 
volna,  szökve  eltávozott.  ^)  S  igy  kétséges,  ha  vájjon  Dobsina 
akkor  fölépült-e  vagy  sem. 


•)  Bartholomaeides,  Comitatus  Gömöriensis  Notitia  546.  1. 

2)  Bartholomaeides,  Meinorabilia  Provinnciae  Csetnek  195.  sk.  II. 

3)  U,  o.   188.  1. 

*)  Bartholomaeides,  Memorabilia  Proviciae  Csetnek  22.  1.  —  Miku- 
lik  József,  Dobschau,  eiue  mouographisclie  Skizze,  Kassa  1878.  5.  1. 

^)  » quod  quandam  sylvam  ipsorum    densam   prope    metas 

Terrae  Scepusiensis  existentem,  in  qua  solummodo  adhuc  Nicolaus  filius 
Ladislai  de  eadem  Terra  Scepusiensi  pro  sola  sessione  sua  exstirpationem 
fecisset,  cum  snis  utilitatilius  omuibus  dedissent  et  contulissent  eidem 
Nicolao  filio  Ladislai  in  libei'tate  Teutouicorum  de  Corpona  in  ipsa  sylva 
populos  congregandos  ,  et  in  eadem  sylva  congregatos,  et  in  dicta  libers 
taté  ibidem  residere  volentes  conservare  stb.  Item  eidem  Nicolao  et  ipsiu- 
haeredibus  de  Bana  omniura  metallorum  inibi  existentium  tertiam  pars 
tem  libere  percipere  et  possidere  commisissent  stb.  (u.  o.  188.  1.) 

")  »Nos  Capitulum  Ecclesiae  Beati  Martini  de  Scepus  stb.  quod  no- 
bilis vir  Magister  Lauduslaus  íiliiis  Benedicti  de  Chetnek  in  modum  pro- 
testationis  significare  curavit ;  Quod  cum  Nicolao  filio  Lazlo  scultetiam 
cuiusdam  particulae  terrae  Dobsina  vocatae  in  suis  sil- 
vis  ad  Ohetnek  pertineutibus,  et  populos  mansuros  ad  eandera  cónvocare 
commisisset,  ut  idem  Nicolaus  de  dicta  possessioue  recessisset  fugitive,  et 
secundum  quod  disponere  de  dicta  possessione  assumpserat  ,  facere  no- 
luisset.  Dátum  feria  sexta  proxima  post  festum  Beati  Bartholomaei 
Apostoli  anno  Domini  1334.«  (Az  eredeti  után.) 


104  WENZEL    GUSZTÁV. 

Mindamellett  1408.  febr.  2.,  a  jászói  konvent  bizonyság- 
levele szerint,  a  Pelsöczi  Bebek  és  a  Csetueki  családok  emberei 
ünnepélyes  vallás  formájában  kijelentették,  hogy  a  Dobsina  és 
G-elnicz  nevű  vizek  közti  hegyen  lévő  bányákból  való  jövedel- 
mekre nézve  egyezkedtek.  ^)  Ekkor  —  mint  látszik  —  Dobsi- 
na már  fennállt ;  azonban  csak  mint  község. 


1)  »Omuibus  stb.  Couventus  Monasterii  Beati  Johanuis  Baptistáé 
de  Jazow  stb.  quod  vii*  Maguificus  Johauues  filins  Ladislai  Bwbek  de 
Pelsewcz  alias  Agazonum  Begalium  Magister,  ac  Ladislaus  stb.  (következ- 
nek a  többi  Bebek  családbéliek  nevei)  ab  una,  parte  verő  ab  altéra  Nicolaus 
et  Johannes  stb.  de  Chetnek  stb.  (következnek  a  többi  Csetneki  család- 
béliek nevei).  Confessum  extitit  stb.  quod  quamvis  super  facto  quarun- 
duni  vrburarum  feiTÍ  fodinarum  in  monte  inter  fluvios  Dobsynapataka.  et 
Gelneczwyze  existente  habitarum,  nec  non  quarundam  gazarum  seu  do- 
morum,  quae  vulgariter  hámor  dicerentur,  in  eodem  fluvio  Gelnecz  situa- 
rum  et  esistentium,  quaedam  motio  discordiae  per  praefatos  nobiles  de 
dicta  Chetnek  adversus  praefatos  de  Pelsewcz  mota  fuisset  et  excitata  ; 
tamen  stb.  facto  in  pi'aemisso  taliter  concordasseut  et  concordarunt  coram 
nobis  eo  modo  :  Quod  quia  iidem  nobiles  de  dicta  Chetnek  recognoscentes, 
non  se  circa  ipsas  urburas  gazasque  seu  domus  hámor  aliquod  jus  ha- 
buisse  et  habere  ;  sed  quod  easdem  semper  et  ab  antiquo  praescripti  Do- 
mini  de  Pelsewch  et  eorum  praedecessores,  veluti  eorum  merum  jus  usque 
ad  haec  tempóra  possedissent ,  fructusque  earundem  possedissent,  in  do- 
minio  earundem  existendo  ;  ideoque  ipsi  omni  juri  et  proprietati  ipso- 
rum,  si  quod  vei  quam  fortassis  in  eisdem  urburis  et  gazis  habuissent 
vei  se  habere  sperassent,  cedendo  easdem  totaliter  et  integre  ,  quae  vi- 
delicet  urburae  nunc  essent,  et  in  futuro  in  dicto  solummodo  monte 
Ezemberk  vocato  inter  dictos  fluvios  existente,  fiei'i  et  oriri  possent,  simul 
cum  silvis  iu  eodem  monte  habitis  ,  eisdemque  Dominis  de  dicta  Pelsewcz 
perpetuo  possidendas  stb.  Volentes  etiam  partes  praemissae,  ut  ibi  in  aliis 
eorum  possessionibus  urbura  seu  metallum  cuiuscunque  speciel  existant, 
successu  temporum  oriretur,  talem  urburam  solum  illa  pars,  erga  cuius 
manus  ipsa  possessio  seu  pars  particulae  possessionis  haberetur,  in  cuius 
facie  ea  urbura  reperiretur,  existeret,  utendi  et  possidondi  haberet  facul- 
tatem.  Insuper  autem  universas  eorum  possessiones  et  portiones  posses- 
sionarias,  castra,  districtus  et  tenuta,  quocuuque  nominis  vocabulo  voci- 
tatae  et  appellatae,  in  quibuslibet  Comitatibus  adiacentes  et  situata,  in 
quarum  scilicet  dominiis  protunc  utraequae  partes  existerent  stb.  perpe- 
tuo possiderent  stb.  Nihilominus  in  urburis  cuiuscunque  generis,  quae 
nunc  in  possessionibus  coudam  Michaelis  filii  Akws,  quae  videlicet  jpos- 
sessiones  in  utrasque  partes  condescendissent,  quaelibet  pars  tantum  po- 
tiretur,  quauta  scilicet  portio  ex  ipsis  possessionibus  utrique  parti  cedc- 
ret,  pro  se  recipére   et  liabere  deberet  stb.    Dátum  die  doniinica   proxima 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.    1U5 

Mert  ugyan  1408.  a  szepesi  káptalan  előtt  Csetneki  Zsig- 
mond egyszersmind  testvérei  nevében,  a  Bebekeket  a  Dobsina 
helységben  (possessio)  lévő  bányák  foglalásától  eltiltotta,  i), 

Ennek  folytán  tehát  a  két  család  közt  azon  egyenetlen- 
ségek kezdődtek,  melyek  egy  évszázadig  Dobsina  és  a  dobsinai 
bányászatnak  fennállását  zavarták.  2)  A  helység  azonban  mind- 


ante  festum  Beati  Mathiae  Apostoli  anno  Domini  1408.<!:  (Hiteles  má- 
solat után.) 

1)  »Nos  Capitulum  Ecclesiae  Beati  Martini  de  Scepus  stb.  quod 
nobilis  vir  Magister  Sigismuudus  de  Chithnik  stb.  nobiles  viros  Johan- 
nem  stb.  dictos  Bebek  de  Pelzecli  ab  occupatione  stb.  montanarum  eorun- 
dem  intrametas  possessionis  Dopsina  vocatae  in  Comi- 
tatu  Gemerionsi  existentium,  item  silvarum,  terrarum  stb.  prohibuisset 
et  contradixisáet  stb.  Dátum  feria  secimda  proxima  post  festnm  Nativitatis 
Baptistáé  anno  Domini  1408. «  (Az  eredeti  iitán).« 

")  Messze  vezetne  ,  ha  ez  egyenetlenségeket  részletesen  akarnám 
elbeszélni.  Csak  némi  tájékoztatásul  szabadjon  a  következő  kútfői  adato- 
kat összeállítanom  :  1.  1414.  » dátum  octavo  die  festi  Pascbae  Domini.« 
A  jászói  konvent  bizony  ságlevele  ,  hogy  Csetneki  János  és  testvérei 
óvást  tettek,  hogy  a  Bebekek  »possessionem  ipsorum  Dobsina  vocatam, 
per  quaudam  fassionem  fraudulenter  et  nequitiose  factam  pro  se  ipsis 
ratificare  fecissent.«  (Az  eredeti  után.)  —  2.  1430.  »datum  in  festő  Beati 
Stephani  Regis.«  A  jászói  konvent  bizonyságlevele,  hogy  Csetneki  László 
(»Gubernator  Cruciferatus  Ecclesiae  SauctaeTrinitatis  deCalidis  Aquis«),  s 
György  és  Endre  óvást  tettek  azon  szei'zö  déselleu,  melyet  atyáik  a  dobsinai 
báuyajövedelem  stb.  (iránt)  Pessöczi  Bebek  László  királyi  tárnokmesterrel 
és  rokonaival  kötöttek.  (Az  eredeti  után.)  —  3.  Az  Ilona,  Csetneki  Endre 
özvegye  és  fiai,  s  Pelsöczi  Bebek  György  és  Vámosi  Pál  közti  diíferentiák- 
ban  1466.  »Datum  Budae  feria  tertia  proxima  post  festum  Beatorum  Viti 
et  Modesti  martirum «  ,  Guti  Országh  Mihály  vizsgálati  parancsa  Gömör 
megye  hatóságához,  minthogy  »unvim  fossorium  cupri  eorundem  exponen- 
tium,  uua  cum  Gywrgstellerhamora  in  fluvio  Gelnicz  existente,  sub  inclu- 
sione  metarum  possessiones  Dobsina  adiacens  pro  se  occui)assent.«  (Az 
eredeti  után.)  —  4. 1480.»datum  feria  sexta  i^roxima  post  festum  ad  vincula 
Beati  Petri  Apostoli*  Mátyás  királynak  hasonló  parancsa  az  egri  kápta- 
lanhoz, ugyanazon  Csetnekieknek  Bebek  György  és  Zápolyai  Imre  ellen 
az  említett  helyiségeken  elkövetett  hatalmaskodások  tárgyában  emelt  pa- 
naszára. (Az  eredeti  után.)  —  5.  1475.  »datum  Budae  feria  quinta  pro- 
xima post  festum  Beati  Ambrosii  doctoris«  Mátyás  király  hasonló  paran- 
csa Gömörvármegye  hatóságához ,  Chetneki  Lászlónak  Bebek  György 
elleni  panaszára,  miszerint  ez  »quoddam  malleatorium  ferri  in  fluvio  Gel- 
nicz intra  metas  possessionis  Dobsina  ,  quod  alias  condam  Georgius 
Stheller  cívis  de  Igló  ex   annuentia  eiusdem  exponentis  tenuisset,   simul 


106  WENZEL    GUSZTÁV. 

amellett  is  bányaváros  állására  emelkedett,  s  1417.  Zsigmond 
királytól  a  Csetnekiek  részére  mint  »oppidum  »Dopsina«  vá- 
sártartási jogot  nyert  ^) 

47.  §.  3.  Sáros-,  Aha-Uj-,  és  Zemplén-vármegyéknek 
bányászata. 

I.  Sárosmegyében  két  család  bírt  bányá-jogositvá- 
uyokat,  t.  i.  a  Berzeviczy  és  a  Sóós  családok. 

ABerzeviczy  család  traditi óiban  a  bányaszhivatás  kez- 
dettől fogva  előtéren  áll ;  s  Kakas  mester,  a  családnak  egyik 
különösen  tekintélyes  őse,  »Judex  Montaniis  de  Smelnychbá- 
nya«  (azaz  Szomolnok)  volt.  ^)  Róbert  Károly  király  pedig  az 
általa  alapított  bányarendszer  szerint  1327.  Kakas  János  és 
Rikolf  mestereknek  bányajogosítványokat  adott.  ^) 

A  S  ó  ó  s  család  bányajogositváuya  I.  Lajos  királytól 
származik,  ki  azt  1379.  János,  György  és  László  testvéreknek, 


cum  fodinis ,  silvis,  aquis,  aliisque  utilitatibus  ad  idem  malleatorium  spec- 
tantibus«  újból  elfoglalta.  —  6.  Az  1476  —  1479.  Mátyás  király  személy- 
nöki  széke  előtt  Chetneki  János,  s  Bebek  György  és  Zápolyai  Imre  közt 
lefolyt  formaszerű  per,  melyben  az  utóbbi  azzal  vádoltatott,  liogy  Dobsi- 
nán  »fodinas  cui)ri  ipsius  actoris,  quas  circumspecti  Andre  Smal  de  Igló, 
et  Nykel  Czemerman  in  eadem  Dobsina  commorantes,  ex  annuentia  dicti 
actoris  colerent  et  laborarent,  pro  se  occupari  fecisset«  stb.,  kik  viszont 
azt  állították,  hogy  az  említett  bányák  az  »Ezemberg«  nevű  hegyben 
míveltetuek,  s  hogy  »praescriptus  mons  Ezemberk  appellatus  inter  fluvios 
Dobsinapathaka  et  Gewlueczwyze  vocatos  eo  juris  ordine,  quo  alia  bona 
dominorum  de  Pelsewcz  eidem  (Georgio  Bcbek)  pertineret,  et  ipsum  do- 
minum  Emericum  Comitem  concerneret«  stb.  (E  pernek  számos  aktái 
eredetiben  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában  őriztetnek ;  a  vég- 
itéletet azonban  ott  nem  találtam.)  stb.  stb. 

0  Bartolomaeides  ,  Memorabilia  Provinciáé  Csetuek  208.  sk.  11. 
—  Mikulik  József,  Dobschau  V.  1. 

2)  A  szepesi  káptalannak  egy  1334-ki  átirata  szerint.  Báró  Med- 
uyánszky  Alajos  itt  hibásan  »Schemuitz  bánya- «t  ír.  Hormayr  és  Med- 
uyáuszky,  Tascheubuch  für  die  vaterláudiiche  Geschichte  1820.  136.  1. 

")  Fejér  Cüd.  Dipl.  Hung.  VIII.  köt.  3.  r.  198.  1.  Ez  okmány  azért 
is  nevezetes,  mert  először  kimondja  a  bányarendezésnek  azon  alapelvét, 
melyet  nálunk  az  Anjou  dynastia  léptetett  életbe,  s  melyet  I.  Lajos  király 
1351-ki  törvényének  13.  czikke  sanctionált.  (Kovacsics  Józs.  Miklós,  Noti- 
liae  praeliminares  ad  Syllogen  Decretorum  Comitialium,  Pest,  1820. 
281.  3k.  11. 


MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK    KRITIKAI    TÖRTÉNETE.    107 

Sóós  Péter  fiainak  adományozta.  ^)  A  Sóós  család  mindazáltal 
kiválólag  sóbányászata  által  lett  nevezetes,  melyről  alább  kü- 
lönösen fogok  szólni. 

Sáros  megye  bányászata  szempontjából  az  ott  fekvő 
Yörösvágás  (Cserveuitza)  is  nevezetes,  melynek  bányái 
már  a  XIV.  században  míveltettek  ^),  s  az  egész  világon  híres 
szép  és  különféle  szint  játszó  opálokat  termelik.  Vörösvágást 
a  XV.  században  a  Lipótlii  Keczer  család  birta ,  névsz érint 
Keczer  Antaltól  azt  Gábriel  György  kassai  polgár  1497.  tar- 
totta zálogban.  ^)  Közel  ide  fekszik  Aranybánya  helység,  hol 
jelenleg  is  arany-  és  ezüstbányákat  mívelnek. 

II.  Aba-Uj  megyében  a  R  o  z  g  o  n  y  i  család  bírt  bá- 
nyajogosítványokat,  melyeket  Rozgonyi  Miklósnak  fiai  László 
és  Simon,  sRozgonyiLőrincznek  fiai  János  és  Sebestyén  1407. 
nyertek  Zsigmond  királytól.  ^) 

Jászóról  és  tartozékairól  (Felső-  és  Alsó  -  Metzenzéf ) 
már  fennebb  szóltunk. 

III.  Zemplén  megyében  említendő  S  z  é  p  b  á  n  y  a 
vagyis  B  á  n  y  á  c  s  k  a  (Kazinczy  Ferencz  Széphalma),  mely 
a  XIV.  század  végén  Széphegy  név  alatt,  a  Knoll  előkelő 
kassai  polgárcsaládnak  volt  birtoka.  Knoll  Péter  erdélyi 
püspök  és  testvére  Miklós.  Zsigmond  király  adományából 
1390.  ahhoz  bizonyos  földterületet  csatoltak.  ^)  Később  (1430) 
Szépbánya  a  Knollok  és  az  Ónodi  Zudar  család  közt  peres 
differentiáknak  lett  tárgya  ^) ;  azonban  —  úgy  látszik  —  hogy 
a  Knoll  család  birtokában  maradt.  Mert  Knoll  János  és 
sógora,  Kolmann  János  azt  1450.  Palóczi  László   országbiró- 


I)  Fejér  Cod.  Dipl,  Huug.  IX.  köt.  5.  r.  322.  1. 

=)  Bredetzky  Samu,  Beitrage  zur  Topographie  des  Köuigreich 
Ungaru,  II.  köt.  Bécs,  1803.  164.  1. 

^)  II.  Ulászlónak  ez  iránt  a  jászói  konventhez  1497.  »Budae  in  festő 
Exaltationis  Sanctae  Crucis«  alatt  intézett  iktatási  pai'ancsa. 

*)  1407.  »Datum  Budae  feria  quinta  proxima  ante  festum  Pe'nthe- 
costes.«  L.  a  függeléket. 

=)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  1.  r.  597.  1. 

")  Hedervári  Lörincznek  1437.  Budán  »in  festő  Beatae  Katharinae 
virgiuis*  kelt  itéletlevele  szerint  a  felek  barátságosan  egyezkedtek. 


108  WENZEL    GUSZTÁV. 

nak  900  aranyforintért  adta  el.  ^)    Régi  bányászatáról  szóló 
tudósítások  nem  jutottak  korunkra. 

Volt  azonkívül  Zemplénmegyében  egy  B  á  n  y  a  p  a- 
t  a  k  a,  máskép  Ujvágás  nevű  helység  h],  hol  az  elnevezés 
szerint  szintén  egykor  bányákat  míveltek.  Zsigmond  ezt 
1397.  László  mester  és  Simon,  Rozgonyi  Miklós  fiainak 
adományozta.  ^)  De  e  '  bányászatról  sincs  közelebbi  tudo- 
másunk. 

48.  §.  4.  A  Mátra  hegysége. 

A  Mátra  hegységben,  Párád  és  Gyöngyös  környékén, 
három  bányaterület  van,  melyekben  ezüst,  arany  és  rézérczek 
találtatnak^);  s  ugyanott  míveltetnek  bányák  jelenleg.'*) 
Ezen  vidék  bányászatának  történeti  előzményeiről  mindazáltal 
—  az  arra  vonatkozó  történelmi  tanulmányok  fejletlen  állapo- 
tánál fogva  —  közelebbi  ismereteink  nincsenek. 


')  A  leleszi  konvent  eltítt  1450.  »die  domiuico  proximo  ante  festum 
Pentecostes«  az  mondatik,  hogy  Knoll  János  és  Kolman  János  »posses- 
sionem  et  villám  ipsorum  liereditariam  Zepbanya,  alio  uomine  Bauyaczka 
vocatam,  in  Comitatn  Zemi^liniensi  pi'ope  oppidumVyhel  immediate  adia- 
centem  stb.pro  noningentis  florenis  auri  puri  Hungaricalis  dederunt  et  ven- 
diderunt*  stb.  (Az  eredeti  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.)  —  A 
leleszi  konvent  levéltárában  találtam  az  iktatásra  vonatkozó  tudósítást ; 
t.  i.  Garai  László  nádornak  a  konventhez  intézett  iktatási  parancsát : 
»Dicitur  nobis  in  persona  Maguificorum  Ladislai  de  Palócz  Judicis  Curiae 
Regiae,  et  Johannis  de  eadem  Palócz,  quomodo  ipsi  in  doniinivim  posses- 
sionis  Zepbanya,  alio  nomine  Banyacska  vocatae  in  Comitatn  Zempliniensi 
prope  oppidum  eorum  Vjhel  adiacentem,  ipsos  omni  juris  titulo  concer- 
nentis  legittime  vellent  introire  stb.  Dátum  Budae  in  festő  Beati  Johan- 
nis Baptistáé  anno  Domini  1450«  ;  —  és  az  iktatás  ellenmondás  nélküli 
végrehajtásáról  szóló  minuta. 

*)  »Nos  Sigismundus  stb.  possessio  Bányapataka  alio  nomine 
Wyvágás  vocata  in  Comitatu  Zemliniensi  adiacens,  nunc  ei"ga  manus 
nostras  Regias  habita  (az  előtt)  Tad  Castrum  Chychwa  appellatimi  perti- 
nens  stb.  Dátum  Strigonii  in  festő  Assumptiouis  Virginis  Gloriosae  anno 
Domini  1397. «  (Az  eredeti  után.) 

3)  Hunfalvy  János,  A  magyar  birodalom  természeti  viszonyainak 
leirása,  I.  köt.  Pest  1863.  330.  sk.  11. 

•')  Uxa  József  adatai  nyomán  Montedegoi  Albert  Ferencz,  Heves- 
és  Külső-Szolnok  t.  e.  vármegyéknek  leirása,  Eger  1868.  425.  sk.  11. 


MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  T()RTÉNETE.    109 

V.  Az  ország  éjszak-keleti  részeiben. 

49.  §.  Tájékoztnfásúl. 

Ide névszerint  S z a th m á r,  M á r  a m  a r  o  s  és  B  e r  e g h 
megyék  bányászata  számítandó. 

50.  §.  1.  Szathmdr-megyében. 

I.  Első  helyen  Nagy -Bánya  és  Felső-Bánya 
említendők  fel.  Az  itteni  ércztelepek  többnyire  valóságos  te- 
lérek,  melyek  a  zöld-trachitot  járják  át,  és  néha  a  szürke  tra- 
chitba  és  a  homokkőbe  is  benyúlnak. 

N  a  g  y-B  anyánál  különösen  a  3 — 6  lábnyi  kereszt- 
hegyi telér  fontos,  mely  e  hegy  tetejétől  kezdve  egész  tal- 
páig, s  hihetőleg  még  nagyobb  mélységbe  is  terjeszkedik. 
Innen  délfelé  a  4 — 6  lábnyi  vastagságú  Evangélista  nevű  telér 
vonul  el ;  a  város  közelében  pedig  Yeresviznél,  és  a  Poghagy- 
ma-völgyben,  s  Feketebányánál  még  több  nevezetes  telér  is 
fordul  elő. 

Felső  bányának  bányászati  áldása  az  u.  n.  Nagy- 
vagy  Királybányában  (Gross-Grube)  van.  Ezt  az  egész  hegyet 
ugyanis  keletről  nyugatnak  egy  fötelér  járja  át,  meredekül 
éjszakra  dőlve.  Vastagsága  néhány  hüvelyk  és  10  öl  közt  vál- 
tozik, felfelé  pedig  sok  hasadékra  ágazik. 

A  két  városon  kívül  és  azoknak  környékén  kiválólag 
Kapnikbánya  említendő,  hol  a  zöldkő-trachitot  egy  sok, 
nemes  fémben  gazdag  ércztelér  járja  át,  dél-nyugatról  éjszak- 
keletre csapva ;  melyek  mindössze  egy  széles  telérövet  képez- 
nek, melyben  az  egyes  felérek  0 — 80  sőt  100  ölnyi  távolságra 
vannak  egymástól. 

II.  Az  erdélyi  bányahelyektöl  egészen  különálló,  s  Má- 
ramarosnak  tőszomszédságában  lévő  eme  vidék  bányászatának 
kezdetéről  tudomásunk  egyátalában  nincsen.  A  mennyiben 
mindazáltal  az  1209.  körüli  u.  u.  »Ilegestum  de  Várad«-ban 
említett  »terra  Bogdán «  alatt  hihetőleg  Mármarosnak  Szat- 
már  megyével  határos  részét  kell  érteni  ^)  ;  azt  lehet  gyaníta- 
nunk,  hogy    e    vidéken,  s  az  annak    közeli  szomszédságába 


*)  Wenzel  Gusztáv  :  Kritikai  fejtegetések  Márarnai'os  történetéhez, 
Pest,  1857.  12.  1. 


110  WENZEL    GUSZTÁV. 

ma  eső  Nagy-Bánya  és  Felső-Bánya  helyén  akkor  bányák 
még  nem  míveltettek ;  —  annyival  inkább,  mert  Roger  mester^ 
ki  a  tatárjárás  eseményeiről  való  elbeszélésében  elég  részletes 
tudósitásokat  e  vidékre  vonatkozólag  nyújt ;  az  itt  netalán 
létezhetett  bányamivelésről  vagy  bányahelységről  egy  árva 
szót  sem  mond. 

51.  §.  Nagy-Bánya. 

I.  N  a  g  y-B  anya  (Rivulus  Dominarum)  első  hiteles 
felemlitését  —  és  pedig  ez  alkalommal  Felső-Bányával  együtt 
—  Róbert  Károly  királynak  egy  1329-ki  okmányában  talál- 
juk ,  mely  ly  el  e  király  »Corrardus  Judex  Civitatum  Rivuli 
Dominarum  et  de  Medio  Monté  (Felső  Bánya)  «-nak  egy  a  két 
város  közt  fekvő  laktalan  erdőséget  azon  czélból  adományoz, 
hogy  azt  népesítse.  ^)  Nagy-  és  Felső-Bánya  tehát  akkor  már 
mint  városok  szerepeltek,  melyek  környékökkel  együtt,  a 
király  kezén  voltak ;  kinek  intézkedése  —  mint  látszik  — 
oda  czélzott,  hogy  az  ott  nyilván  akkor  még  csak  megindult 
bányászatot  előmozdítsa. 

De  ez  intézkedésnél  sokkal  fontosabb  volt  I.  Lajos 
királynak  Nagy-Bánya  számára  kiadott  1347-ki  privilégiuma, 
mely  annak  régibb  szabadalmait  megújítván,  a  község  városi 
szabadságának  és  bányászati  rendezésének  tulajdonképi  gyö- 
kerét foglalja  magában.  2) 

II.  Lajos  király  1347.  a  nagybányai  lakosokat  »fidelium 
nostrorumuniversitas«-nak  nevezi;  s  azt  mondja,  hogy  »Johan- 


1)  Az  okmáuy  1479.  egy  a  város,  s  Drágffy  Miklós  és  Bertalan,  mint 
Kővár  várának  urai  közt,  Báthory  István  országbíró  előtt  az  ottani  erdők 
iránt  folyt  perben  mutattatott  fel,  s  az  országbíró  Ítélete  az  itt  szóban  lévő 
okmány  tartalmát  következőleg-  reprodukálja  :  s»Karoli  Eegis  littera  anno 
Domiui  1329.IV.  KalendasJuuii  edita  denotabat,  quodOomes  Corrardus  Ju- 
dex Civitatum  Eivuli  Dominarum  et  de  Medio  Monté  eiusdem  domini  Karoli 
Regis  accedens  praesentiam,quandam  magnam  silvam  inhabitabilem  inter 
dictas  civitates  intra  metas  earundem  habitam  sibi  dari  et  conferri  petivis- 
set,  quam  quidem  silvam,  et  éxcisis  arboribus  eius,  locum  ipsius,  in  quem 
sibi  et  suis  posteris  valeret  populos  congregare,  et  villám  seu  plures  vil- 
lás ;  absque  tamen  dampno  et  defectu  usus  dictarum  Civitatum  in  eadem 
facieudi,  eidem  Comiti  Corrardo  et  suis  heredibus  dedisset  et  contulisset 
possidendam«  (Kaprinay  kéziratai  közt  XVI.  köt.  4.  B.  49.  1.) 

=)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  köt.  1.  r.  497. 


MAGYARORSZÁfí  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI   TÖRTÉNETE.    111 

nes  Plebauus  Capellauus  noster  speciális,  Martinus  Judex, 
Magister  Petrus  Nótárius,  et  Ulriciis  Jiirati  de  dicta  Civitate 
nostra  Riviilo  Dominarum,  suo  ac  universorum  civium  et  lio- 
spitum  uostroriim  íidelium  de  eisdem  Rivulo  Domiuarum  et 
Zazurbánya<;  régi  szabadságuk  megújítását  kérték.^)  Később 
1376.  a  király  e  szabadságaikat  »ad  instar  aliarum  Civi- 
tatum  et  Montanarum  iiostrarum«  a  bányamivelésre  nézve 
részletesebben  fejtette  ki  ^).  Kétségtelen  tehát,  hogy  Nagy- 
bánya akkor  királyi  szabad  bányaváros  volt ;  s  ilyen  maradt 
is  a  XY.  század  kezdetéig ;  bányaszabadságait  pedig  Zsigmond 
király  1393,3)  és  Mátyás  király  1464^)  megújították  és  meg- 
erősítették. 

Nagy-Bánya  városi  szabadságainak  később  némi  meg- 
szorítását tapasztalta,  mikor  Zsigmond  azt  1411.  Brankovics 
György  szerb  dezpotának  engedte  át  ^),  ki  után  később  a 
Hunyadi  ház  birtokába  jutott.  ^)  Mind  Brankovics  György, 
mind  Hunyadi  János  pártfogolták  Nagy-Bánya  szabadságait ; 
mely  így  Mátyás  korában  is  mint  előkelő  szabad  bányaváros  sze- 
repelt ;  s  —  noha  annak  halála  után  a  lengyelek  által  háborít- 
tatott —  ilyen  maradt  II.  Ulászló  alatt  is,  és  e  minőségben 
az  1514  :  3  tcz.  6.  §-ába  iktattatott. 

III.  Nagy-Bánya  ezen  idei  bányászati  jelentőségéről  ak- 
kori népségének  szaporodása ,  egykori  építményeinek  j éles- 
sége, és  a  régi  bányamív éléséről  korunkra  jutott  tudósítások 
egyaránt  tanúskodnak. 

Népségének   szaporodását  világosan  bizonyítja  amaz,  a 


1)  U.  o.  Keresőket  kiválólag  azzal  indokolták  ;  »quoil  j)rivile- 
gium  eorum  autiquum,  libertates  ipsorum  exprimens  ,  iguis  exustiouis 
voragine  inopiuabiliter  cousumtum  extitisset.« 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  IX.  köt.  5.  r.  97. 

3)  1393.  VI.  Kalendas  Februarii,  Fejérnél  Cod.  Dipl.  Huug.  X.  köt. 
2.  r.  124.  1. 

*)  1 464  VII.  idus  Április  ,  Kaprinay  kéziratai  közt  XVI.  köt.  B. 
4.  9  —  17.  11. 

5)  Szirmay  Antal  :  Szathmár  vármegye  I.  köt.  Buda,  1809.  150  sk. 
11.  —  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  5.  r.  141.  1. 

«=)  Spiess  Fülöp  Ernő ,  Archivisclie  Nebeuarbeiten  I.  köt.  Hala 
1783.  Okmányi  függelék  XXIII.,  173.  1.  —  Fejér:  Genus,  incunabula  et 
virtus  Joauuis  Corviui  de  Hunyad,  Buda  1844.  149.  1. 


112  '  WENZEL    GUSZTÁV. 

városi  hatóság  és  Péter  itteni  plébános  közt  1387.  kötött  s 
Tamás  egri  püspök  által  1422-ki  megerősitett  egyezség, 
nielyuélfogva  a  nagybányai  plébános  lekötelezte  magát,  hogy 
még  egy  különös  egyházi  szónokot,  és  11  segédet  vagyis  káp- 
lánt fog  tartani.  ^)  Ez  már  a  bánya  népségnek  oly  nagy  sza- 
mát tételezi  föl,  hogy  a  lelki  pásztorkodásról  való  rendkívüli 
gondoskodását  tette  szükségessé. 

A  város  régi  műépületei  ugyan  nem  állnak  már  többé, 
azon  templom  egy  torónyának  kivételével,  melylyel  Hunyadi 
János  a  várost  ékítette.  De  a  ki  Nagy-Bánya  alaprajzát  veszi 
szemügyre,  s  névszerint  a  szép  és  nagy  fötért,  melyből  a  négy 
íoutcza  nyilik;  a  tág  és  nagyszerű  kamarai  házat  vagyis  várat; 
régi  csatornáinak  a  Szaszár  vizével  való  combinatióját,  az  e 
folyón  lévő  régi  erős  hidat,  és  számos  más  építészeti  jelensége- 
ket tekinti :  e  város  egykori  szépségéről  könnyen  meggyő- 
ződhetik. 

Nevezetes  volt  az  itteni  szent  Miklós  czímjére  alapított 
kórház  is,  melynek  Omechin  János  nagybányai  polgár  1408. 
Tótfalu  helységet  hagyományozta  ^),  a  mit  Zsigmond  király 
1430.  megerősített.  ^) 

Nagy-Bánya  régi  bányászata  az  u.  n.  Kereszthegyen 
folyt,  a  város  közvetlen  szomszédságában.  Nincs  ugyan  részle- 
tesebb tudomásunk  a  bányák  akkori  gyümölcsözéséröl ,  de  a 
város  egykori  gazdagságának  félreismeretlen  jelei  a  báuyami- 


1)  »  —  —  tiuum  praedicíitorem  et  iiudecim  capellauos.«  Fejér  Cod. 
Dipl.  Huug.  X.  köt.  8.  r.  233.  1.  —  A  püspöki  megerősítés  ii.  o.  X.  köt. 
6.  köt.  490.  1. 

2)  »Nos  Simou  Aurifaber  Judex,  Ladislaus  Steygar,  Jacobus  Jerul, 
Jurcher,  Huppel,  Nicolaus  peues  Ecclesiam,  Christophorus  Druchker,  Nico- 
laus  Vinlopp,  Johaunes  Kisztel ,  Couradus  Aurifaber,  Heuricus  Melczer, 
Nicolans  Magker,  Petrus  Hulwat,  et  Vlricus  Nótárius,  Jurati  Cives  Civita- 
tis  EivulJ  Dominai-um  stb.,  quod  vir  circumspectus  et  famosus  Johanues 
Omechin  uoster  etiam  coujuratus  stb.  quaudam  villám  suam  iuter  dictam 
civitatemRivuliDominarum  ac  Médium  Montem  sitam  babitam  Thothfalu, 
alias  Gerod  vocatam,  legavit  ad  hospitale  Beati  Nicolai  confessoris  iu 
eadem  Kivuli  Domiuarum  existeus  perpetue  censitandam  stb.  Data  in 
Eivulo  Dominarum  in  vigilia  festi  Beatorum  Petri  et  Pauli  Apostolorum 
anno  domini  1408.«  Fejér  Codex  Dipl.  Huug.  X.  köt.  7.  r.  220.  1. 

3)  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug.  X.  köt.  7.  r.  219.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖUTKNKTE.  113 

velés  igen  kedvező  eredményeit  bizonyítják.  Ujabb  időben 
Kosztka  János  a  Kereszthegyet  tette  különös  vizsgálódása  tár- 
gyává ^),  s  azt  találta,  hogy  az  itteni  bányák  már  a  XVI.  szá- 
zad előtt  nevezetes  technikai  fölszereléssel  míveltettek.  Egy 
rudas  műről  (Stangenkunst)  ugyanis  van  említés,  mely  akkor  itt 
létezett  s  az  altárna  alatt  80  ölnyire  hat  ötöles  vizkerék  által 
hajtatott.  A  szükséges  vizet  egy  8000  ölnyi  hosszú  vizvezetés 
a  Román  völgyből  és  három  tóból  vezették  ide.  E  neveze- 
tes vizimű  csak  a  XVI.  század  végén  pusztult  el,  s  az- 
óta itt  a  bányamívelés  csak  oly  régi  maradványokra  szorítko- 
zott, melyeket  őseink  az  altárna  színe  feletti  magasabb  szin- 
tekben meghagytak. 

Az  itteni  bányászat  nagy  jelentőségéről  tanúskodik  az 
is,  hogy  itt  előkelő  pénzverde  állt,  melyet  a  szebeni  és  offen- 
bányai  pénzverdéi  kamarák,  s  a  bányák  királyi  jövedelmével 
együtt.  Mátyás  király  1468.  a  polgárságnak  13,000  arany- 
forintért adott  bérbe.  ^) 

IV.  Ezeknek  folytán  Nagy  Bánya,  Magyarország  XV. 
századi  bányászatának  történetében  előkelő  szerepet  játtszott. 
S  így  azon  időben  is,  mikor  Brankovics  György  a  várost  birta, 
szabadsága  és  jogi  állása  más  községek  rendezésénél  mintául 
szolgált;  p.  o.  midőn  1442.  Móricz  János  móriczhidai  bán- 
nak unokája,  Kis-Tótfalu  nevű  jószágát  rendezte,  azt  Nagy 
Bánya  jogával  adományozta  meg  ^). 


*)  Bánj'ászati  és  kohászati  lapok  II.  köt.  9.1. 

')  »Nos  Mathias  stb.  quod  cuni  cusioneni  nioiietavum  nostraruiii 
Camerai'um  Eivuli  Dominaruni,  Offeubánya  et  Cibiniensis  cum  cimeuto, 
simul  cum  cunctis  earuudem  Camerarum  nostrarum  utilitatibus  et  pex'ti. 
nentiis  quibuslibet,  prudeutibus  et  circumspectis  Judici,  Juratisque  Civi- 
bus,  et  tóti  Communitati  Civitatis  nostrae  Rivuli  Dominarum  per  uniim 
iutegrum  annum  a  festő  Beati  Michaelis  Archangeli  proxime  venturo 
computaudum  pro  13,000  floreuis  auri  dedimus  et  areudavimus  stb.  Dá- 
tum in  Olomuz,  feria  tertia  proxima  post  festum  Decollationis  Beati  Jo- 
hannis  Baptista,  eanno  Domini  1468.«  (Hiteles  másolat  utáu.) 

3)  »Nos  Mauritius  olim  filius  Simonis  filii  Johanuis  filii  Báni  de 
Moriczhida  stb.  quod  providi  et  circunispecti  viri  Joliannes  Tolvay,  nec 
non  Steplianus  Maguus  de  Kys  Totfalw  Judices,  Juratique  de  eadem  stb. 
Kupplicarunt ,  ut  euudem  (locum)  cum  novae  libertati  rcmedio  providere 
dignaremur   stb.   ex   uosti'a   gratia   speciali  talem  contulimus  libertatém, 

MAGVARORSZÁa    BÁNYÁSZATÁNAK    KUITIK.    TÖRT.  8 


114  WENZEL  GUSZTÁV. 

Hunyadi  János  Nagy  Bányának  különösen  buzgó  párt- 
fogója volt,  melyet  nemcsak  szép  épületekkel  s  névszerint 
egykor  liíres  plébániai  főtemplomával  díszitett ;  hanem  bánya- 
jogának javítása  által  is  emelni  igyekezett.  Erről  azon  érde- 
kes levele  tanúskodik,  melyet  1454.  Körmöcz,  Selmecz-  és  a 
többi  alsó-magyarországi  bányavárosokhoz  intézett  s  a  melyet 
a  jelen  munka  függelékében  közölni  fogok. 

Mátyás  király  korában  Nagybánya  bányászata,  virágzá- 
sának igen  magas  fokozatán  állt  ^).  Ez  időben  a  nagybányai 
kamarai  grófság  is  tekintélyes  tisztség  volt ;  s  Zápolyai  Imre, 
a  későbbi  nádor,  eredetileg  Nagy-Bányán  kamara  gróf  volt  ; 
míg  harczias  hajlama  őt  arra  nem  bírta,  hogy  katonai  pályára 
átlépjen.  -) 

Ugyanazon  hivatalt  viselte  1508.  a  híres  Thurzó  János 
is,  ^)  kinek  emlékére  egy  itteni  nagyobb  bányaépitmény  Thurzó 
bányának  neveztetett.  *) 

Különben  említés  nélkül  nem  hagyhatom  azon  egyenet- 
lenségeket sem,  melyek  1521.  a  nagybányai  bányakamara  és 
egyes  polgá,rok  közt  támadtak,  és  melyeknek  elintézését  II. 
Lajos  király  Csulei  Móré  Györgyre  bízta,  ki  a  differeutiákat 
ki  is  egyenlítette.  ^) 

S  úgy  szintén,  amaz  a  nagybányai  bányászat  történeté- 
ben föfontosságu  hosszas  perlekedés  is  felemlítendő,  mely  a 
város  és  a  Drágíiak,  mint  a  szomszéd  Kővár  birtokosai  közt 


iuxta  cousuetudiuem  Civitatis  Rivuli  Dominarum 
stb.  Dátum  in  Meggies  feria  tertia  in  festő  Saucti  Georgii  martiris  auno 
Domiui  1442. «  (Hiteles  másolat  utáu.) 

1)  Bornemisza  Pál,  veszprémi  püspök  és  Wernher  G-3'örg3',  I.  Fer- 
dinánd biztosainak  jelentése  Erdély  állapotairól  1552-ben,  Engel  János 
Keresztélynél,  Geschichte  des  Uugrisclien  Eeichs  und  seiuer  Nebeuláu- 
der,  III.  köt.  Hala  1801.  16.  sk.  11. 

-)  Wagner  Károly,  Analecta  ycepusii.  IV.  köt.  Pozsony  és  Kassa 
1778.  14.  1.  Thiirnscliwamb  János  szerint,  kire  Wagner  hivatkozik  :  xDer 
Emrich.  Diagk  ist  bey  den  Mathiassen  in  der  Ungrisclien  Neustadt,  Szak- 
mar Bánya  (Nagy-Bánya)  genaunt  Cammergraff  geweseu,  wie  die  Tafel 
in  der  Kirchen  allda  anzeigt«  stb.  Engel  ,  Gescliichte  des  Ungrischen 
Eeichs  und  seiuer  Nebenlánder  I.  köt.  193.  1. 

3)  Szirmay  Antal,  Száthmár  Vármegye  I.  rész  223.  1. 

*)  TJ.  o.  225.1.  az  1571-ki  évnél. 

■')  Lásd  a  függeléket. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE,  115 

az  ottani  erdők  iránt  folyt.  Ezen  perlekedés  már  1384.  kezdő- 
dött, s  számos  törvénykezési  tárgyalások  után  csak  az  15 03- ki 
rákosi  országgyűlés  által,  a  város  javára  döntetett  el  végkép. 
Minthogy  pedig  a  Drágfiak  ekkor  is  még  a  végrehajtás  al- 
kalmával a  visszaűzés  (repulsio)  jogorvoslatával  jogtalanul 
akartak  élni,  1505.  ennek  büntetésében  is  elmarasztalva 
lettek.  1) 

Ő2.  Felsü-Bánya. 
I.  F  e  1  s  ő  B  á  n  y  a  (Medius  Mons)  privilegiált  királyi 
bányaváros,  Nagy-Bányától  vagy  egy  mértföldnyi  távolságban, 
régibb  privilégiumait —  mint  láttuk  —  ezzel  közösen  nyerte^) 
s  különben  is  vele  ugyanazon  sorsban  részesült.  Minden  je- 
lenségek után  Ítélve,  csak  Braukovics  György  uralma  korában 
vált  külön  Nagy-Bányától ;  noha  később  is.  e  korszakunk 
alatt  a  két  város  többnyire  együtt  említtetik  fel. 

A  város  megvagy onosodásának,  s  egyszersmind  míveltsége 
emelésének  bizonyságát  találjuk  Hunyadi  János  ismeretes  1452- 
ki  okmányaiban,  melylyel  akkor  már  —  mint  látszik  —  neve- 
zetes templomának  jeles  orgonáját,  az  ottani  aranybányák  ki- 
rályi bányavám  szerinti  jövedelmekért  kicserélte  ^)  Ez  orgona 


')  E  hosszadalmas  perlekedésre  vuuatkozó  kimerítő  tudósítások 
az  országos  levéltár  kincstári  osztályában  találtatuak. 

=)  »Zazm-banya«  neve  alatt  Felsőbányát  szokták  érteni ;  azonban 
az  l376-ki  privilégiumban  »Herislinus  Judex  de  Eivulo  Domiuarum« 
mellett  már  határozottan  »Hekkmannus  Judex  et  Petrus  Nótárius  Mon- 
tanae  nostrae  de  Medio  Monte«  említtetik  ;  (Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX. 
köt.  5.  r.  97.  1.)  s  úgy  szintén  Zsigmond  királynak  lB93-ki  privilégiumá- 
ban »Herthel  de  Eivulo  Dominarum  et  Andreas  Zunkker  de  Medio  Monte« 
(u.  o.  X.  köt.  3.  r.  130.  1.)  vau  felemlítve. 

3)  »Nos  Johannes  de  Hunyad  stb.  quod  ex  iiuo  nos  de  ecclesia  íu- 
civitate  de  Medio  Monté  in  lionorem  Gloriosissimae  Virginis  Mariae  fun- 
data  et  coustructa  quoddam  orgánum  excipi  'facientes  ab  eadem  ecclesia 
abalienavimus  :  ob  hoc  nos  in  recompensam  eiusdem  organi  ad  fabricam 
et  auginentatiouem  praefatae  Ecclesiae  universos  proventus  virburarum 
ratione  auri  fodinarum  ex  parte  Communis  praefatae  Civitatis  Medii 
Montis  ad  Cameram  Rivuli  Dominarum  singulis'  annis  solvendos,  ante- 
dictae  Ecclesiae  Beatac  Mariae  Virginis  perpetuo  duximiis  dandos  stb. 
Dátum  Budao  í;abbato  proximo  autó  festum  Beati  G-alli  confessoris  anno 
Domini  1452. «  (Kaprinay  kéziratai  közt  XVI.  köt.  4.  B.  140.  1.) 

8* 


116  WENZKL    GUSZTÁV. 

a  zólyomi  templomba  vitetvén,  ennek  egyik  fődísze  lett; 
azonban  később  ott  tűz  támadván,  ennek  alkalmával  elégett 
Mátyás  alatt,  ki  atyjának  ez  okmányát  megerősítette,  s  a  vá- 
rost magát  e  privilegialis  állásában  megtartotta.^) 

II.  Nevezetes  előnyt  nyert  Felső-Bánya  az  által,  hogy 
II.  Lajos  király  az  akkori  adórendszer  értelmében,  a  várost 
a  királyi  bér  (census),  dijak,  és  egyéb  segédpénzek  fizetése  alól 
felmentette  ^).  S  az  ennek  folytán  beállt  jelentőségét  tünteti  fel 
I.  Ferdinánd  Erdély  birtokl)a  vétele  végett  kiküldött  biztosai- 
nak, Bornemisza  Pál  püspök  és  AVernlier  György  1552-ki  je- 
lentése, mely  különösen  az  itteni  lakosoknak  a  bányajogban 
való  ismereteit  és  jártasságát  méltatja.  ^) 

55.  ,^.  Kapnikhánya  és  Szathmármc(jye  cgi/éh  hánya- 
helységei. 

I.  K  a  p  n  i  k  b  á  n  y  á  t  nemcsak  geograpbiai  fekvése, 
hanem  bányászatának  történeti  előzményei  is  csatolják  Nagy- 
és  Felsőbányához  ;  a  mint  is  ujabb  időben  Szatmár  vármegyé- 
hez kapcsoltatott.  ■*)  Ehhez  képest  csakugyan  az  említett  váro- 
sokkal Braukovics  György  és  Hunyadi  János  birtokában  volt. 
S  ez  időből  származik  az  első  biztos  történelmi  tudósítás  is, 
mely  róla  megvan ;  t.  i.  Hunyadi  Jánosnak  egy  1455-ki  okmá- 
nya, melylyel  mindazoknak,  kik    a   kapniki  bányák  mívelése 


1)  fMicliacl  Rudell  Judex  ac  Joliauuotí  Zaz  et  Autonius  Jurati  ci- 
ves  oppidi  Felsőbánya«  kérésére.  1465.  VIII.  kaleudas  Septembris. 

-)  »Noí;  Ludovicus  stb.  quod  nos,  cum  intelliganms  ex  snpplica- 
tione  fidelium  uu.strorum  univevsorum  civium  oppidi  uo.stri  Felsőbánya, 
territórium  eiusdem  oppidi  esse  stei'ile,  et  ipsos  oppidanos  ex  sola  nion- 
tium  cultura  et  fodiendis  miueris  sese  sustentare,  et  exinde  sibi  victuni 
quaerere  ;  ut  ipsi  nostra  gratia  sublevati  pro  nostra  et  publica  et  sua  ipso- 
rum  voluntate  colendis  niontibus  commodius  iusistere  possint,  dictos  cives 
nostros  ab  omni  solutione  censuum  et  taxarum  ,  subsidiorumque  et  juva- 
minis  nomine  nobis  ab  eisdem  provenire  debendorum  a  die  datarum  prae- 
sentium  nostra  ex  clemcntissima  gratia  duximus  prorsus  eximendos  et 
supportandos  stb.  Dátum  Budae  feria  quarta  proxima  ante  festum  Penthe- 
costes,  annoDomini  1 523. «Megerösítve  Báthory  István  által  1585., Báthory 
Zsigmond  által  58  8.,  Báthory  Gábor  által  1612.  stb.  (A  Liber  Regiusból.) 

=>)  Engelnél  id.  m.  III.  köt.  18.  1. 

*)   1876:   33.  tcz.  ].  §-ának  2.  pontja. 


:\IAGYAK0RSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI  T  JRTÉNETE       117 

czéljából  oda  telepednének,  íi  közönséges  búnyaszabadságot 
engedélyezi.  ^) 

Különben  a  régibb  kapnikbáuyai  báuyaniívelés  közelebbi 
viszonyairól  is  alig  tudunk  valamit.  Ottlétem  alatt  (1867.)  a 
katholikus  plébános,  Lörinczy  úr  közleménye  után  azt  hallot- 
tam, liogy  egy  régi  bányában,  mely  az  1514-ki  évszámmal  volt 
jelezve,  egy  bányász  hulláját  találták,  s  hogy  az  ottani  bányász- 
nép közt  egyes  régi  hagyományok  traditionalis  úton  a  régi  bá- 
nyászatról tudósítanak.  Minthogy  azonl)an  e  plébánia  csak 
1736-tól  fogva  áll  fenn,  az  előtt  pedig  az  ottani  lelkipásztorko- 
dás a  felsö-bányai  jezsuiták  kezében  volt,  s  locális  Írásbéli 
feljegyzések  nem  léteznek;  a  kapnikbányai  gazdag  és  érdekes 
bányamívelés  múltjáról  is  alig  tudunk  valamit. 

II.  Van  azon  kívül  Szatmármegyében  töblj  más  bánya- 
helység  is ,  p.  o.  a  misztót-falusi  bérezek  közt  Misztbánya, 
Illóba,  Sárgabánya,  Feketebánya,  Láposbánya  (egykor  Nagy- 
bánya tartozéka) ;  Kitz  vagy  Kisbánya  (egykor  Felsőbánya 
tartozéka) ;  valamint  a  borspataki,  vörösvizi,  foghagymási,  sz. 
Jánospataki  és  fernezélyi  völgyekben  lévő  bányatelepek  stb.)  de 
az  ezeknek  terén  fennállt  bányamívelésnek  önálló  története  nincs. 
54.  §.  2.  Máramaros-,  és  3.  Beref/hmegi/ében. 

A  m  á  r  a  m  a  r  0  s  i  havasokban,^)  Borsabánya  környékén, 
homokkövön  és  csillámpalán  áttóduló  zöldkő-kőzetben  néhány 


-)  »Nos  Johanues  de  Huuyad  stb.  quod  uok  cousiderautes  multimo- 
das  fidelitateí;  et  fidelium  serviciorum  merita  pi-udentum  et  circumsi^ecto- 
rum  virorum  universorum  civium  et  liospitum  in  Civitate  nostra  Felső- 
bánya comniorantium  stb.  Coterum  cousiderautefj  nos  utilitatem  ac  coni- 
modum  profectumqne  uostrum  id  annuimus  et  coucedimus,  iit  quicunque 
fodinas  seu  foveas  íbvearum  ac  ni  o  n  t  a  n  a  r  u  m  in  Kapnék  more 
aliorum  montanorum  laborare  seu  aperire  voluerint  et  coeperint,  talibus  a 
die  inceptionis  liuiusmodi  laborum  ipsoruni  octo  annorum  libertates  dedi- 
mus  et  concessinius,  prout  consuetudü  aliorum  montanistarum  requirit ; 
tandem  dum  ad  profectum  venerint  et  aliqui  proventus  evenerint,  de  ipsiy 
fodinis  more  solito  et  consueto  proventus  no.^tri  de  eisdem  extradari  debe- 
ant  stb.  Dátum  die  dominico  proximo  post  festum  Beati  Thoniae  Apo- 
stoli anno  Domini  1455. «  —  Megerősítve  Mátyás  királynak  1465.  VIII. 
kalendas  septembris  kiadott  privilégiuma  által.  Kapriuay  kézirataiból  a 
budapesti  egyetem  könyvtárában  IV.  B.  64.  1. 

2)  Preisig  Ed.,  Geschichte  des  Máramaroser  Bergb:\ues  (Oest. 
Zeitschr.  f.  Berg-  u.  HüttenÓesen  1877.  311.  sk.  II. 


118  WENZEL    GUSZTÁV. 

tel  ér  van,  melyek  ujabb  időben  l)ányamunka  alá  vétettek,  me- 
lyeknek azonban  a  bányatörténet  álláspontjából  különös  fon- 
tosságot tulaj donitani  nem  lehet. 

Fontosabbak  a  Gutin  nevű  hegységben  lévő  arany-  és 
ezüsttelepek ;  habár  ezeknek  ércztelérei  inkább  Szathmármegye 
területén  vonták  magokra  a  bányászok  figyelmét.  A  mennyi- 
ben a  Gutin  máramarosi  részén  fémekre  nézveabányamívelés 
fennállt,    ez  is  mindig  Kapnikbányával  szorosan  függött  össze. 

Máramarost  egyébiránt  inkább  sóbányászata  teszi  neve- 
zetessé, melyről  alább  lesz  szó. 

II.  B  e  r  e  g  h  megyében  a  beregszászi  hegységben,  a 
Nagy-  és  Feketehegyen  voltak  egykor  aranybányák ;  ezeket 
azonban  már  régen  abbanhagyták.  Az  ottani  egykori  bányami- 
velést  tárgyazó  részletes  történeti  tudósítások  korunkra  nem 
jutottak.  A  Munkács  környékén  találtató  salakhalmok  azon- 
ban azt  bizonyítják,  hogy  első  korszakunk  alatt  ott  nevezetes 
vasbányászat  volt.  ^) 

VI,  Bihar-,  Orod-  és  Zaránd-megyék  egykori  bányamívelése. 

55.  §.  1.  Bihar  megyéhen  -) 

I.  Magyarország  bányatörténetében  Biharmegye  hegy- 
ségei is  felemlitendők,  mint  a  hol  szintén  különféle  ércztelepek 
fordulnak  elő.  Ezek  közt  az  ezüsttartalmu  rézérczek  és  az 
ólomérczek  telepei  a  legnevezetesebbek.  Mindamellett,  habár 
régi  bányamívelés  maradványaira  találunk,  azért  a  bányászat 
e  vidéken  nagy  fejlettségre  mégsem  emelkedett  soha. 

II.  Arról,  hogy  a  váradi  püspökök  Y.  István  királytól 
bányászati  jogosítványokat  nyertek,    határozott  tudomásunk 


>)  Biedermanu  Arm.  Igu.  Das  Eisenshüttengewer'be  in  UDgarn, 
Pest  1857.  7.  1. 

2)  P  e  t  e  r  s  K.  T.  Geologische  und  mineralogische  Studieu  aus 
dem  süd-östlichen  Ungarn,  insbesondern  aus  der  Umgegend  von  Eézbánya 
(a  bécsi  cs.  akadémia  math.  és  természettiid.  osztályának  Deuksoliriften-jei 
XLIII.  köt.  1861.  385.  sk.  11.  és  XLIV.  köt.  81.  sk.  11.)  —  S  c  li  m  i  d 
Adolf,  das  Bihargcbirge  Bécs  1863.  —  —  P  o  s  e  p  n  y  F.  Bemerkun- 
gen  über  Bézbánya  (Verliandlvingen  der  k.  k.  geolog.  Keichsanstalt  1868. 
418.  sk.  11.)  ;  —  és  Geolog.  moutau.  Studit!  der  Erzlagerstátten  von  Réz- 
bánya (a  magyarhoni  földtani  társulat  közlönye  IV.íköt.  1874,  melléklet.) 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI  TÖRTÉNETE.    119 

van  ^) ;  magáról  e  bányászatról  mindazáltal  ily  tudósitások 
sem,  sem  a  XIV.  századból  nem  jutottak  korunkra.  Mind- 
amellett az  ottani  kőzet  tanúságot  tesz  arról,  bogy  akkoriban 
e  vidéken  bányákat  miveltek  ^)  ;  azonban  már  a  XV.  szá- 
zad végén  ez  a  bányászat  elpusztult. 

Ez  időben  történt ,  bogy  II.  Domokos  váradi  püspök 
azt  tapasztalván,  bogy  püspökségének  jövedelmei  a  bányák 
elpusztulása  által  nagy  kárt  szenvednek,  a  bányaismeretei 
után  országszerte  nagy  birben  álló  körmöczi  kamaragrófboz 
(Camerarium  Crempiciensem)  Tburzó  Jánosboz  azon  kéréssel 
fordult,  bogy  a  váradi  püspökség  javai  közt  lévő  bányákat  és 
bányabelységeket  vizsgálja  meg,  s  legjobb  tudomásáboz  képest 
a  bányamívelést  ott  újonnan  rendezze  ^).  Ennek  tanácsára 
azután  a  püspök,  névszerint  Rézbányán  a  bányászat  újjáala- 
kítását czélba  vévén,  bányainak  gondviselését  és  baszonélve- 
zését  Tburzó  Jánosnak  s  örököseinek  és  utódjainak  engedte 
át,  s  a  báuyamívelők  részére  bányaszabadságot  birdetett ; 
a  váradi  egyháznak  a  bányajövedelemnek  részét,  t.  i.  a  rézbá- 
nyászat után  a  16-ik,az  ezüst  és  ólombányászat  után  pedig  a 
10-ik  részt  fentartván.  *)  Ez  intézkedésekről  Vingartbi  Ge- 
réb Péter  1501.  »Budae  feria  quinta  proxima  ante  festum 
Beatae  Sopbiae  viduae«  ünnepélyes  okmányt  adott  ki.  ^) 

A  váradi  püspökség  bányászatának  e  szabályozása 
szerint  Rézbánya  lett  a  bányászatnak  főhelye  ^),  mely  jelen- 
tőségét a  XIX  századig  tartotta  meg. 


')  Keresztúri  J.  A.  Compeudiaria  descriptio  fundationis  ac 
vicissitudinum  Episcopatus  et  Capituli  M.  Varadiensis,  Nagy  Várad  1806. 
I.  rész.  49.  1. 

2)  »Was  die  Überreste  der  Gesteinísarbeit  betriíft,  so  findet  mau 
sowolil  das  Peuersatzen,  als  auch  die  Schlágel-  und  Eisenarbeit  vertreten. 
Die  erzielten  Eáume  sind,  im  Gregensatze  zu  den  echt  römischen  Arbei- 
ten,  in  der  Eegel  sehr  euge,  und  die  Spuren  des  Eisens  ,  die  Porm  der  s. 
g.  Pruuen,  deuteu  auf  das  Mittelalter.«   Posepui  G-eol.  mont.  Studie  20.  1. 

»)  Vingartbi  Geréb  Péter  nádor  1501 -ki  okmánya,  Keresztúrinál 
id.  m.  I.  rész  261—264.  11.  Miller  után.  (Schedius  Zeitschrift- von  und 
für  Ungarn  IV.  köt.  1803.  362.  sk.  11.) 

*)  U.  o.   263.  1. 

6)  U.  o.  261—264. 

")  Bél  Mátyá:!  szavai  szerint  »Adpareut  ibi  rudera   civitatif.   nieta- 


120  WKNZEL    GUSZTÁV. 

Ö6.  §.  Orod-  és  Zaránd  megyékben. 

I.  Az  orod-  és  z  a  r  á  n  d  m  e  g  y  e  i  bányászat,  azon  bá- 
nyajogosítványok  alakiján  lett  nevezetes ,  melyeket  a  M  a- 
rótbi  és  a  Hunyadi  családok  különös  királyi  privile- 
giumokáltal    nyertek. 

Marótbi  János  ugyanis  » Pálélése «  nevű  birtokára  nézve 
(possessio  Paalelese  in  Comitatu  Orodiensi)  még  1393.  Zsig- 
mond királytól  nyert  bányajogositványokat,  melyeket  ennek 
folytán  családja  gyakorolt  ^) 

Zaránd  megyében  több  belyen  találunk  tekinté- 
lyes bányamivel ésre ;  Világosvár  tartozékainak  területén  s 
Pankota  és  Ruda  környékén. 

Világosvárnak  tartozékai  közül  különösen  K  ö  r  ö  s  b  á- 
n  y  á  t  és  Kisbányát  kell  kiemelnem.  A  várnak  s  ehhez  képest 
emiitett  tartozékainak  is  Brankovics  György  szerb  dezpota 
lett  ura,  Zsigmond  és  Albert  királyaink  adományának  folytán^), 


icae  olim  pulclire  fiedificatae,  iani  collapuae.  Circa  liauc  yuut  montetí 
crebvis  cuuiculis  Hubruti,  ex  quibus  uunc  1726.  praecipuoa  renovare,  íb- 
diuasqiie  rewtaurare  coepei'unt«  (Csáky  Imre  püspök  »auspicmm«-a  alatt.) 

továbbá  ;  »vicus  simplex,  olim  moutana  seu  mctallica  civitas,  cuius 

cives  urbenarias  lapideas  domos  olim  habuisse,  vestigia  ruderaque  passim 
ostendunt.«  (Bihar  vármegyét  tárgyazó  kézirata  a  primatiáliF.  könyv- 
tárban.) 

')  Az  erre  vonatkozó  okmányt  láad  a  függelékben. 

-)  Nos  Albertus  stb.  ad  fidelem  nostrum  siucere  dilectum  Illu.strem 
Principem  Georgium'Dezpotum  Basciae  et  Albániáé  Domiuum  intuitum 
nostrae  benevolentiae  dirigentes  ístb.  Castrmn  nostrum  Világosvár  voca- 
tum  stb.  ;  item  c  i  v  i  t  a  t  e  m  s  e  n  o  p  p  i  d  u  m  K  i  r  i  s  b  a  n  y  a  (K  ö- 
r  ö  s  b  á  u  y  a)  ,  ac  villás  Bachya  stb. ;  Districtum  scilicet  praefatae 
Civitatis  Keresbanya  stb.  ;  —  item  Kisbánya,  Hormendefal- 
V  a  stb.  Districtum  videlicet  praefatae  possessionis  Kisbauya ;  quae 
onmino  ad  castrum  praedictum  pertincre  et  spectare  perhibentur  stb., 
praefato  dominó  Georgio  Dezpotae  ,  suisque  liaercdibus  et  j)osteritatibus 
universis  de  manibus  nostris  Begiis  dedimus ,  donavimus  et  contulimus 
stb.  Dátum  Zegediui  in  festő  ad  Viucula  Beati  Petri  Apostoli  anno  Do- 
mini  1444.«  (Hiteles  másolat  után;  az  okmány  Fejér  okmánytárában  is 
olvasható  (XI.  köt.  293.  1.) ;  de  az  adományozott  jószágok  közlése  nélkül.) 

^)  »Capitulum  Ecclesiae  Orodiensis  stb.  quod  Illustres  Principes, 
dominus  Georgius  Regni  Basciae  Despotus  et  Dominus  Albániáé,  ac  do- 
miua  Elena  consors,  ncc  non  Lazarus  filius  eiusdem  stb.  sünt  confessi  in 
liunc  modum  :  Quomodo  stb.  Castrum  eorum  Wylagoswar  vocatum,  cum 
oppidis  Syri  et  Galsa,  Mezth,   Keresbanya  alio    nomine   Cybebanya 


MA(4YAllOUSZÁ(4   IJÁNYÁS/.ArÁNAK    KlllTIlvAl    TüKTKNETE.    121 

ki  azonban  azt  1451.  Hunyadi  Jánosnak  engedte  át.  ^)  így 
jutott  ez  a  bányászatilag  is  föfontosságu  vidék  a  Hunyadi  ház 
birtokába,  s  különösen  azon  gondoskodásban  részesült,  is  mely 
Hunyadi  János  jószágain  a  bányák  mivelését  magas  fokra 
emelte.  Mátyás  király  azonban  Világosvárat  tartozékaival 
együtt  1464.  Báthory  Endrének  s  testvérrokonainak  István, 
László,  Pál  és  Miklósnak  adományozta ;  a  minek  folytán  az 
itteni  bányák    is    a   Báthoriak  uralma  alá  kerültek. 

Pankotáról  csak  annyit  tudunk,  hogy  annak  kör- 
nyékén aranybányászat  és  aranymosás  létezett;  a  mire  I. 
Lajos  királynak  egy  1365-ki  okmánya  vonatkozik  ^)  E  bá- 
nyászat és  illetőleg  aranymosásnak  közelebbi  körül  menyeiről 
és  későbbi  sorsáról  azonban  nincs  már  tudomásunk. 

Yégűl  Iluda  vagy  Rudafalura  nézve  az  ujabb 
bányászati  vizsgálódások  azt  constatálták,  hogy  itt  hat  1 — 12 
hüvelyknyi  vastag  főtelér  van,  s  hogy  a  bányák  már  a  rómaiak 
korában  míveltettek.  Az  itteni  dús  aranybányászatnak,  mely 
jelenleg  is  még  8 — 10  szomszéd  községnek  ad  keresetet  és 
élelmet,  történeti  előzményeiről  már  részletes  tudomásunk 
nincs. 

Ő7.  §.  Köröíihdni/a. 

I.  Zarándmegye  XIV.  és  XV.  századi  bányászatának 
legnevezetesebb  eseménye  K  ö  r  ö  s  b  á  n  y  á  n  a  k  szabad  bá- 
nyavárossá alakulása.  Bármi  csekély  tudomásunk  van  is  ezen 
nagyérdekü  esemény  részleteiről,  azért  a  kor  jelenségeinek 
egybefoglalásából  mégis  alaposan  azt  következtethetjük,  hogy 

Kisbáuya  alio  nomiue  Medwepathaka  stb.  uec  uou  urburis  in  Nagy- 
bánya et  Kisbánya  praedictis,  ac  alias  ubivis  habitis,  ac  praedictuni 
Castrum  pertineutibus,  in  Comitatibus  de  Zarand  ac  Orodiensi  existenti- 
bus  atb.  Jülianni  de  Hwnyad  Waywodae  Transsylvano,  ac  per  euni  La- 
dislao  et  Matliiae  filiis  eiusdem  ,  eorumque  haeredibus  et  posterit  .tibus 
uuiver.sis  dedisseut,  donassent,  perpetuasaeut  et  assignasseut  stb.  Dátum 
feria  sexta  proxima  post  festum  Visitationis  Beatae  Mariae  Vii'giuis 
anno  Domini  1444. «  (Fejérnél  Genus  Incunabula  et  Virtus  Joannis  Cor- 
vini  de  Hunyad,  Buda  1844.  71.  1.)  —  Különben  v.  ö.  Fábián  Gábor, 
Arad  vármegye  leirása,  Buda  1835.  71.  sk.  11. 

')  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IX.  köt.  3.  r.  352.  1.  hibás  évszámmal  > 
—  V.  ö.  Fábián  id.  m    113.  1. 

-)  Bányászati  és  Kohászati  lapok  III.  évf.  177.  sk.  11. 


122  WENZEL    GUSZTÁV. 

a  városnak  emelkedése  nagyobbrészt  Hunyadi  Jánosnak  volt 
érdeme  ;  ki  valamint  a  nagy-  és  felsőbányai,  úgy  a  Yilágosvár 
környékén  fennállt  aranybányászatot  hathatósan  támogatta  és 
mozdította  elő.  i)  Mindenesetre  figyelemre  méltó  Mátyás 
király  1464-ki  adomáuylevelének  azon  passusa,  mely  szerint 
»oppidiim  Keresbánya  vocatum  cum  omnibus  fodinis,  auri  vi- 
delicet  et  argenti,  nec  non  stanni  et  alterius  cuiusuis  metalli ; 
item  etiam  cum  aquis  et  fluminibus,  ex  quibus  aurum  et  argen- 
tum,  autalia  metalla  perquirisolitum  est.«2)  Úgy  látszik,  hogy 
Körösbányát  mint  földesurak,  a  Báthoryak  is  különös  gondos- 
kodásban és  ápolásban  részesítették. 

II.  Habár  a  meglévő  kútfői  apparátus  hiányos  voltánál 
fogva  nem  vagyunk  képesek  Kőrösbánya  azon  korú  bá- 
nyatörténetét részletesen  méltatni,  a  midőn  mint  tekintélyes 
bányaváros  szerepelt :  néhány  adat  birtokában  mégis  vagyunk, 
melyek  akkori  állására  némi  világosságot  vetnek.  Ilyen  Albert 
királynak  1438-ki  parancsa  Losonczi  Dezső  erdélyi  vajdához, 
melylyel  Erdély  aranyvidékén  bányavárosaival  Kőrösbányát 
is  régi  bányaszabadságaiban  fentartja.  ^)  Ilyen  a  három  bánya- 
város u.  m.  Offenbáuya,  Kőrösbánya  és  Kisbánya  biráinak 
bizonyos  abrudbányai  bányaperben  1525.  hozott  itéletlevele 
mely  Kőrösbányának  az  emiitett  bányavárosokkal  bányaügyek- 
ben való  jogközösségét  bizonyítja,  *)    S  ide    tartozik  végre 


0  P-  o.  »Nos  Johauues  de  Hwnyad  Regni  Huugaviae  Gubernátor 
vobis  uobilibus  viris  Moga  Vaj'da,  item  officiali  castri  de  Maroth  in  op- 
pido  Keresbánya  constituto  et  suis  pertinentiis  resideutibus,  liarum  serié 
firniiter  committimus,  quatenus  a  modo  et  deinceps  Magistrum  Symonem 
cusoi-em  floreuorum  auri  in  Civitate  Cibiniensi  commorantem,  in  labora- 
tione  et  cnltura  lavaturae  auri  in  dicto  Keresbánya  habitae,  quae  sua  főre 
perhibetur,  pro  nobis  utputa  laborantem,  in  nuUo  inipedire,  molestare, 
y.en  quovis  modo  perturbare  et  dampuificare  praesumpnetis  stb.  Dátum  iu 
villa  Ápold  die  dominico  proxinio  ante  festum  Ad  Vincula  Beati  Petri 
Apostoli  a.  D.  1446.«  Eder  kózii-ataiból  a  Nemz.   Múzeum   könj'vtárábau. 

2)  Fábián  Gábor  id.  m.  I.  köt.  74.  1. 

8)  Szentkirályi  Zsigmond  :  Az  erdélyi  bányászat  ismertetése,  Ko- 
lozsvárott 1841.  97.  1. 

*)  »Nos  Nicolaus  Bertel  Judex  ,  Laurentius  stb.  Jurati  Cives  Op- 
pidi  Offenbáuya  ;  Lazarus  Magyar  Judex,  S  t  e  p  h  a  n  u  s  S  a  r  t  o  r  ,  J  o- 
auuesGeorgiuset  Stephanus  Ki  r  ál  3^,  cives  Jurati 
O  p  p  i  d  i  K  Í5  r  ö  s  b  á  u  y  a  stb.  (Köleséri  Samu,   Auraria  Eomanu-Dacica 


MAGYARORSZÁG   BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     123 

Goldamár  Endre  körösbáuyai  báuyapolgárnak  egy  1523-ki 
kötelezvénye  is  bizonyos  pénzösszegről,  melyet  Révay  Ferencz- 
töl  Báthory  István  nádor  titkárától  kölcsönzött.^) 

VII.  Krassó-  és  Szörény-vármegyék  bányászata. 

58.  §.  Kransó-vármecjyéhen. 

A  krassói  és  szöréuyi  hegységek  alapközetét  jegeczes 
palák,  agyagpala,  csillámpala,  gnáisz,  és  helyenkint  gránit  al- 
kotják s  a  Duna  jobb  partján  a  szerb  fejedelemségben  lévő 
Majdanpeki  hegyeknek  mintegy  csak  folytatását  képezik.  Túl- 
nyomólag  réz-  és  vasérczeket  szolgáltatnak,  melyekben  mind- 
azáltal itt-ott  ezüst  és  arany  is  foglaltatik.  ^) 

Látni  fogjuk,  hogy  —  habár  itt  a  régi  bányászatnak  több 
helyen  találtató  maradványai  azt  bizonyítják,  hogy  a  török 
uralom  előtt  is  állott  fenn  bányamívelés  —  azért  a  bányászat- 
nak emelkedése  tulaj  donképen  mégis  csak  a  XYIII.  század- 
nak kezdetétől  számitható.  S  ezért,  ha  másrészről  tekintetbe 
veszszük  azt  is,  hogy  az  ezen  vidék  régi  történetéről  tanúskodó 
Írásbeli  emlékek  csaknem  teljesen  elvesztek ;  nem  fogjuk  cso- 
dálni azt  sem ,  hogy  az  itteni  egykori  bányászatról  sincs 
körülményes  tudomásunk.  Csak  mutatványul  közöljük  azon 
tudósítást,  hogy  Zsigmond  király  1395.  a  Csákyakkal  tett 
birtok  cseréje  alkalmával,  ezektől  Krassómegyében  Kövesd 
nevű  várat  vette  át,  melynek  tartozékai  közt  vasbányák  is 
említtetnek  ^) 

2.  kiad.  Pozsony  et  Kaasa  1780.  49.  1.  ;  —  Fridvaldszky  Jáuos  Minerolo- 
gia  M.  P.  Trausilvaniae,  Kolozsvár  1767.  46.  1.) 

')  »Ego  Andreas  Goldamár  V  r  b  u  r  a  r  i  u  s  K  e  r  e  s  c  li  -  b  a- 
n  y  e  u  s  i  s ,  praesenti  cirographo  meo  fateor  et  recoguosco,  me  percepisse 
mutuo  ab  Egregio  dominó  Francisco  de  Rewa  Secretario  M.  et  Sp.  de 
Bathor  Palatini  stb.  florenos  IIí.  LVIII.  (258)  stb.  Dátum  Budae  ipso  die 
Annunciationis  Virginis  Mariae  anno  Domini  1523. «  (Eredetije  a  báró  Ré- 
vay  család  levéltárában.) 

2)  Böck  János,  Szöréuymegye  déli  részéről  geológiai  jegyzetek 
(Földt.  Közi.  IX.  1.)  —  Cotta  Bernát ,  Erzlagerstatten  im  Bánat  und  in 
Serbien,  Bécs  1865. 

3)  »Nüs  Sigismundus  stb.  quod  quia  fidelis  noster  Egregius  Ma- 
gister  Nicolaus  íilius  Stephani  de  Cliak  Comes  noster  Tbemesiensis,  et 
idem  Stephanus  páter,  ac  Georgius  fráter  eiusdem  uterinus  ,  quasdam 
duas  possessiones  eorum  Cliak  praedictam  et  Chuze  nuncupatas  simul  cum 


124  WICNZKL    (4USZTÁV. 

59.  §.  tízörény-vármcfiijdhcn. 

Pesty  Frigyesnek  Szörény  vármegyéről  irt  jeles,  és  több 
tekintetben  igen  fontos  és  tanulságos  munkája  azt  bizonyitja, 
hogy  a  török  korszak  előtti  bányászat  dolgában  Szörénymegyé- 
ről  sem  mondhatunk  többet,  mint  Krass(jmegyéről.  Tehát  itt 
is  elég  legyen  mutatványul  Karansebes  város  előljáróságáuak- 
egy  1522-ki  okmányát  kiemelnem,  mely  az  e  város  környékén 
akkor  fennállott  aranymosásra  vonatkozik.^) 

VIII.  Erdély  bányászata. 

60.  §.  Az  u.  n.  erdélyi  arany  vidék  (eldorádó)  a  Maros 
és  Aranyos  folyók  közt.  -) 

I.  Az  erdélyi  aranyvidék  érczhegysége  a  kőzeteknek 
nagy  változatosságánál  fogva  tűnik  fel.  Abrudbánya  (Veres- 
patak) környékén  a  kőzet  zöldkő  és  trachit,  melyben  vagy  300 
igen  vékony  ércztelér  és  hasadék  foglaltatik,  s  mely  Zalathna 
felé  trachitféle  töredék-kőzetté  alakúi,  úgy,  hogy  e  mellett  a 
kárpáti  homokkő  is  jelentékeny.  Offenbánya  vidékén  tellur 
aranyérczeket  tartalmazó  jegeczes  palák,  s  egyszersmind  mész- 
kőzetben ezüst  és  ólomérczek  is  találtatnak.  Toroczkó  kör- 
nyékét a  juraféle  mészkő  és  augitporfir  alkotják.  Az  Abrud- 
bányától  nyugatnak  eső  Vulcan  nagyrészben  krétaféle  mészkő  ; 
de  a  jegeczes  palák  azon  része,  mely  az_ Aranyos  jobb  oldalára 
csap   által,  trachitképlet,   az  Érczhegység    dél-nyugati    része 


eorum  castro  yimiliter  Cliak  appellato  iu  Coinitatu  Theme-üensi  prae- 
dicto  exiűtentes  et  habitas  ;  nec  uon  a  1  i  u  cl  c  a  s  t  r  u  m  i  j)  s  o  r  u  m 
K  e  V  e  s  d  v  o  c  a  t  u  m  in  C  o  m  i  t  a  t  u  de  C  r  a  »  s  o  w  h  a  b  i  t  u  m, 
simul  c  u  m  V  i  1 1  i  H  e  t  m  o  n  t  a  u  a  í'  e  r  r  i  ad  i  p  s  u  m  C  a  s  t  r  u  ni 
s  p  e  c  t  a  D  t  i  b  u  s  ad  nostrae  Celsitudinis  cordialem  requisitionem, 
Nostrae  tradidisse,  assignasse  et  obtulisse  perhibentur  Sei'enitati :  pro  eo 
nos  in  lun-um  recompeusatiouem  et  eoncambialeiu  permutationem  quod- 
dam  caytruni  nostruni  Eegalc  Adrián  appellatum,  in  Comitatű  Bihoriensi 
existens  stb.  eidem  Magif.tro  Nicolao  stb.  dedimus,  donavimus  et  concam- 
bialiter  contulimus  stb.  Dátum  Brassoviae  iu  fcsto  Beati  Valentini  mar- 
tiris  anno  Domini  1395.«  (Az  egykori  Commissio  Neoacquistica  törvény, 
kezesi  irományaiból.) 

')  A  függelékben  fog  közöltetni. 

2)  Cotta  Bernát,  Die  Erzlagersatteu  Ungarns  u.  Siebenbürgeus- 
Feiberg  1862.  16.  sk.  sl66.  .sk.  11.  —  üngarische  uud  siebeubürgische 
Bergorte,  Lipcse  1862,  37.  sk.  U. 


MAGYARORSZÁG  BÁNVÁSZATÁNAK  KRITIKAI    TÖRTÉNETE.     125 

pedig  a  Fehér-Kőrös  völgyének  lapályain,  harmadkori  képle- 
tekből áll.  Atalán  véve  sokféle  réteges  kitódulási  és  jegeczes 
kőzetekre  találunk,  melyeknek  ércztelepeit  hármas  főcsoport 
szerint  lehet  megkülönböztetni ;  t.  i.  Abrudbánya  és  Zalathna, 
továbbá  Offenbánya,  és  végre  Nagy-Ag  vidékeit.  Az  ércztelé- 
rek  mindhárom  hegyen  a  kitódulási  kőzetekkel  állnak  viszony- 
ban, de  a  réteges  és  jegeczes  kőzetekbe  is  átcsapnak. 

E  vidék  a  rómaiak  fdáciai  aranybányászatának  fő- 
helye és  mintegy  középpontja  volt,  melyuek  egykori  nagysze- 
rűségét a  Kiruyik  hegyben  szabad  ég  alatt  lévő  óriási  bánya- 
üregek, az  u.  n.  Csetatye  mára  (nagy  vár)  és  Csetatye  mika 
(kis  vár)  hirdetik  még  napjainkban  is.  A  római  bányászat  ma- 
radványai egyébiránt  Nagyágon  is  találtatnak  (mely  különö- 
sen felette  ritka  idomú  arany-tellurérczei  után  nevezetes),  vala- 
mint néhány  más  helyen  is. 

II.  Kétségtelen,  hogy  Erdély  arauyvidéke  az  Árpád- 
királyok korában  királyi  birtok  volt.  Mindamellett  ez  idő- 
ből az  itteni  bányamívelésről  részletes  tudósítások  nem  ju- 
tottak reánk. 

Nevezetes  változás  akkor  állt  be.  midőn  V.  István  király 
itt  több  helységet  az  erdélyfehérvári  káptalannak  adományo- 
zott ;  s  annak  folytán  Abrudbánya  és  Zalathna  ennek  jutott 
birtokába.  Offenbánya  mindazáltal  szabad  bányahely  maradt. 

III.  Ez  előzményeknek  fontos  következései  voltak.  S 
míg  egyrészről  a  káptalan,  birtokjogához  ragaszkodva,  meg 
nem  engedte,  hogy  az  erdélyi  bányavárosok  oly  községi  sza. 
badsággal  alakulhassanak,  milyenekkel  az  alsó-magyarorszá- 
giak birtak ;  másrészről  királyaink  a  bányamívelést  ezen  szűk 
korlátok  közt  is  emelni  és  privilégiumokkal  kitüntetni  igye- 
keztek. 

61.  i^.  Abrud/jcini/a. 
I.  Abrudbánya    (máskép    Abrugbánya ,  Altenburg, 
Gross-Schlaczen)   ^)  a  római  Auraria  Maior   vagy  Auraria 
Daciae  maradványaiból  fejlődött.  Okmányilag  először   » Terra 

')  A  név  eredetére  nézve  1.  Massmanu  J.  F.,  Libollus  Aurariusi 
Lipc;;c  (1840.    112.  sk.  11. 


126  WENZEL    GUSZTÁV. 

Abriith«  neve  alatt  Máté  erdélyi  vajdának  egy  1 27 1-ki  bizony - 
ságlevelében  említtetik,  ^)  mely  szerint  azt  előbb  Gyula  bán, 
s  ez  után  »Zubuslaus  Siculus'<  birta;  később  pedig  V.  István 
király  az  erdélyi  káptalannak  adományozta.  S  noha  a  karakói 
és  igeni  vendégek  a  káptalannak  e  birtoklási  jogát  utóbb 
törvénykezési  úton  megtámadták :  azért  abban  Demeter  királyi 
tárnokmesternek,  mint  kiküldött  biróuak  Ítélete  által  mégis 
fentartatott.  ^)  A  káptalannak  Abrudbánya  feletti  jogát  1491. 
II.  Ulászló  király  is  helyben  hagyta.  ^) 

II.  Mindamellett  Abrudbánya,  mint  bányahelység  bizo- 
nyos községi  önállósággal  bírt;  sőt  e  szabadabb  állásához 
képest  Zsigmond  király  által  külső  birtokkal  is  lett  meg- 
adományozva. ^)  S  így  a  XV.  században  közte  s  Zalathna, 
Offenbánya  és  Kőrösbánya  közt  solidaritási  viszony  keletke- 
zett, mely  időnek  folytán  a  négy  helység  területén  fennállott 
közös  bányaszabadság  és  jog  alakulásához  vezetett.  Ilyenre 
vonatkozott  Albert  királynak  Losonczi  Dezső  vajdához  inté- 
zett 1438-ki  rendelete,  hogy  e  bányaszabadságot  érvényben 
tartsa.  •^)  Úgy   látszik,    hogy    a  káptalan  e  bányaszabadságot 


')  Szeredai  Antal,  Notdtia  Veteris  et  Növi  Capituli  Ecclesiae  Al- 
beusis  Transilvaniae,  Gyulafehérvár  1791.  6.  1.  ;  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung. 
V.  köt.  1.  r.  170.  1. 

2)  Szeredai  id.  m.  27.  1.  ;  —  Nemzeti  Társalkodó  1830.  206.  1.  ;  — 
Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII.  köt.  2.  r.  278.  1. 

=>)  Az  abrudbányaiaknak,  kik  »tanquam  uo.stri  proprii  montanistae 
essetÍR«,  a  káptalan  ellen  panaszkodtak  ,  a  király  azt  hagyja  meg,  hogy 
ennek,  az  az  »eisdem  dominis  omuem  potestatem  dominii  super  vos,  tan- 

quam  dominis   vestris   naturalibus,  prout  antea  habuerunt, damus 

praesentium  per  vigorem.«  Eder  Károly  kézirataiból. 

*)  »Sigismundus  stb.[Conventui  Ecclesiae  de  Clusmonstra  s.  et  gr, 
Cum  nos  tum  pro  fidelibus  serviciis  fidelium  nostrorum  providorum  vi- 
vorum  Judicis  et  Juratoruni,  ac  universorum  civium  et  hospitum  nostro- 
rum Montanorum  nostrae  Civitati;^  Alteuburg  vocatae,  tum  etiam  pro  uti- 
litate  et  commodo  ipsius  nostrae  Civitatis  quasdam  possessiones  Chyba  et 
Ryszka  vocatas,  iuxta  montanas  eiusdem  nostrae  Civitatis  situatas,  in  per- 
petuum duxerimus  confereudas  stb.  (iktatási  parancs.)  Dátum  in  descensu 
nostro  exercituali  in  campo  Garanmezew  vocato,  secus  confinia  partium 
nostrarum  Traussilvauarum,  feria  tertia  proxima  post  festum  Visitatio- 
nis  Beatae  Mariae  Virginis,  anno  Domini  1427. «  Frivaldszky  János,  Mi- 
nerologia  Magni  Prlncipatus  Transilvaniae,  Kolozsvár  1767.  47.  1. 

6)  »Albertus  stb.  Magnifico  Deseo   de  Losoncz  Partium   nostrarum 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI     TÖRTÉNETE.    127 

szintén  elismerte ;  s  hogy  ennek  folytán  hosszas  difterentiák 
után,  Abrudbánya  községe  neki  mint  földesuraságának  1490. 
hűséget  fogadott ').  Érdekes  jelenség  az  is,  hogy  az  gyula-fe- 
hérvári káptalan  meghagyásából  1525.  a  négy  bányaváros 
törvényszéke  Abrudbányán  tartatott.  ^) 

Ti'aussylvauai'um  Vayvodae  s.  et  gv.  Cum  uos  universa  nostra  Montana 
dictai'um  partium  uosfcrarum  Traussylvanavum  ,  simul  cum  moutanistiois 
in  eisdem  coustitutis,  in  nostram  Regiam  receperimus  protectiouem  et 
tutelam  specialem  stb.  ;  mandamus,  quateuu.s  pvaedicta  nostra  Montaua 
ac  uuivei'sos  montanistaíí  nostros,  siguanter  verő  in  Montauis  nostris 
Offenbaniae,  Altemberk,  Zlatenan  et  Körözs  vocatis 
constitutos,  et  existeutes,  in  universis  eorum  antiquis  libertatibus  et  prae- 
rogativis,  iustis  utpote  et  legitimis,  coutra  quoslibet  illegitimos  impeti- 
tores  protegere,  tueri  et  indemniter  manutenere  debeatis.  Dátum  etc.  in 
festő  Beati  Laurentii  martiris  anno  Domiuí  143  8.«  Szentkirályi  Zsig- 
mond, Az  erdélyi  bányászat  ismertetése,  Kolozvárott  1841.  97.  1. 

^)  »Nüs  Bartholomaeus  Zeuch  Judex,  [uec  non  Georgius  Czepel, 
Petrus  Vajda,  Ambrosius  Literátus,  Petrus  Szabó,  Gallus  similiter  Szabó, 
et  Joannes  Aranyáz  Jurati  Cives  oj^pidi  capitularis  Abrudbánya  vocati ; 
item  Paulus  Kalmár,  Leonardus  stb.  (még  23  név)  in  eodem  oppido 
Abrudbánya  commorantes  in  ipsorum  ac  totius  Communitatis  Oppidi  elus- 
dem  personis  constituti,  ac  totum  ipsuiu  Oppidum  repraesentantes  stb. 
Ipsa  Coinmunitas  ad  Sacrosancta  Dei  evangelia  juravit  eidem  Capitulo  et 
successoribus  eius  perpetuam  fidelitatem  et  obedientiam  stb.  Dátum 
Albae  feria —  1490. «  Szeredai  id.  ni.  106. 

-)  »Nos  Nicolaus  Kertel  stb.  quod  cum  diebus  proximis  ante  fe- 
stum  Bartliolomaei  anno  Virginei  partvis  1525.  nos  more  solito  quatuor 
oppidorum  metallicorum  pro  discutieudis  quibusdam  uegotiis  in  O  p- 
p  i  d  u  in  Abrudbánya  ex  Egregii  Capituli  Albensis  commissione 
convocati  fuissemus,  ubi  in  donio  Johannis  Francisci  Erasmus  Greb  Ma- 
gister  Montanorum  iina  cum  suis  Dominis  Montanorum  et  Moleudinorum 
adversus  auri  lotores  ratione  aquaruni  in  rubeo  flumine  existentium,  va- 
rias  coram  nobis  proposueruut  (luerelas  ;  auditis  igitur  ambarum  partium 
querelis,  proposiíionibus  atque  resi^onsiouibuS;  causam  inter  eosdem  nie- 
diante  jure,  vera  justitia  liac  nostra  seutentia  discussimus,  ut  Domini 
Montanorum  seu  Moleudinorum  aquis  seu  rivulis  omnibus  in  rubeo  flu- 
mine ad  eorundem  molendina  mineralia  pertinentibus,  absque  inipedi- 
meuto  et  obstaculo  auri  lotoruin  ac  aliorum  uti  debeant  perpetuo,  quem- 
admodum  antiquitus  praedecessores  eorum  libere  usi  sünt.  Si  verő  quis- 
cunque  re^Dertus  fuerit,  qui  ibidem  in  rubeo  flumine  ad  suos  auriloturae 
labores  praemissi.s  aquis  seu  rivulis  citra  volimtatem  seu  sine  cousensu  et 
scitu  montanistaruni  uteretur,  puniri  debeat  florenis  quadraginta,  quorum 
média  pars  érit  Judicis  coeterorumque  Civium  Juratorum  Oppidi  Abrud- 
bánya, altéra  verő  actoris.  Etiam  poena   eadeni   raulctetur   is,   qui   aqiias 


128  WENZEL    GUSZTÁV. 

62.  §.  Zalathna. 
I.  Abrudbányához  basonló  sorsa  volt  Zalathuának 
(máskép  Kisbánya,  Goldmarkt,  Klein-  Scblatten)  is.  Mert 
szintén  egy  római  bányabelység  t.  i.  Auraria  Minor  marad, 
ványai  voltak  alakulásának  kiindulási  pontja ;  a  XIII.  század- 
ban pedig  szintén  a  gyula-fehérvári  káptalannak  volt  birto- 
kában. A  káptalan  mindazonáltal  e  birtokában  több  oldalról 
háboríttatott,  a  mi  ismételt  perlekedéshez  vezetett.  Ilyen  pere 
volt  a  káptalannak  Miklós  mester  Corrard  fiával,  mely  szeren- 
csés sikeiTel  fejeztetvén  be  azzal  járt,  hogy  számára  Zalathna 
birtoka  1318.  »in  Temesvár  tertio  die  festivitatis  Epiphaniarum 
Domini«  s  utóbb  privilegiális  formában  1318.  »Xiy.  kalendas 
Martii,«  és  1326.  »IV.  idus  Martii«  Róbert  Károly  király 
által  megerősíttetett.  ^)  Hosszabbak  voltak  differentiái  azután 
a  szomszéd  szász  birtokosokkal  -)  ;  kik  a  káptalan  irányában 
az  által  is  előnyben  voltak,  hogy  Zalathuának  tekintélyes  szász 
lakossága  volt,  melynél  fogva  »Szász-Zalathná«-nak  is  nevezte- 
tett^). A  káptalannak  joga  mindamellett  itt  is  fentartatott,  söt 
Zsigijiond  király,  a  szász  nemzet  elöljáróihoz^)  1417.  intézett 
különös  rendelettel  a  szász  birákat  a  zalathnaíak  ügyeiben  való 
bíráskodástól  eltiltotta,  s  evvel  összefüggöleg  a  káptalan  a  tör- 
vénykezési viszonyokat  1425  Zalathnán,  mint  földesúri  ható- 
sága alatt  álló  helységen  rendezte.  ^)  Különben  már  a  XIV. 
század  végéből  vau  tudósítás  arról,  hogy  a  zalathnabányaiak 
a  társadalmi  és  jogéletben  lakhely ökön  kivül  az  ország  más 
vidékein  is  önállólag  szerepeltek  ") ;  a  miből  méltán  azt  lehet 
következtetni,  hogy  az  ottani  lakosok  —  nyilván  a  bányászat 
alapján  —  foglaltak  el  tekintélyesebb  állást. 


ülas  ex  verő  meatu  in  aliud  tcvritonnin  abducere  fecei4t  stb.«  Köleséri 
Samu,  Auraria  Eoniauo  Dacica  2.  kiad.  49.  1.  ;  —  Frivaidszky  János  Mi- 
nerologia  M.  Priucip.  Trausilvaniae  46.  1. 

»)  Szeredai  id.  m.  24.  és  27.  11.  ;  —  Fejér  Cod.  Dipl.  Hiing.  VIII. 
köt.  3.  r.  96.  1. 

2)  Szeredai  id.  m.  36.  ,51.  52.  75.  stb.  —  Fejér  Cod.  Dipl.  Huug. 
VIII.  köt.  4.  r.  162.  1.  ;  IX.  köt.  3.  r.  244.  309.  11. 

=•)  Szeredai  id.  m.  75.  1. 

*)  U.    o. 

")  Szeredai   id.  ni.   78.  1. 

")  Fejér  Cod.  I)i].l.  Huiig.  IX.  köt.  3.  r.  364.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK    KKITíKAI   TÖRTÉNETE.     1  29 

II.  E  tekintetben  megjegyzendő,  hogy  I.  Lajos  király 
1357.  a  zalatlinai  bányászokat  az  ország  bányaszabadságaiban 
részesítette  ^) ;  mit  ugyanő  1365.,  és  utána  Zsigmond  király  is 
1391.  különös  privilégium  alakjában  megerősített  ^).  Zsigmond 
azonkívül  1428.  a  zalathnai  bányagrófoklioz  (Comitibus  urbu- 
rarum  nostrarum  in  Montanis  nostris  Zalathnabánya  vocatis«) 
parancsot  intézett,  hogy  az  ottani  bányamivelöket  a  nekik  az 
előbbi  királyoktól  adományozott  bányaszabadságokban  akkép 
tartsák  fenn,  mint  azok  Körmöczbányán  és  Beszterczebányán 
vannak  megállapítva  ^).  A  bányajog  szolgáltatásának  függet- 
lenségét egyébiránt  a  gyula-fehérvári  káptalan  is  1417.  hatá- 
rozottan elismerte."^)  A  négy  bányaváros  már  idézett  1525-ki 
bánya-itéletlevelének  hozatalában,  a  zalathnabányai  birák  is 
vettek  részt.  ^). 

63.   Offenhánya. 
Offenbánya  (Aranyasbánya,    Onimberg ,    Schwend 
V.  Offenburg),  most  falu,  egykor  szabad  bányaváros.   Városi 
privilégiumát  1325.  Róbert  Károly  királytól  nyerte,  melyet 


^)  Ludoviciis  stb.  ut  populi  in  eadeni  (Moutaua  uostra  d(í  Zalatlma) 
libertatibus  gratulentur  oportiiuis,  eisdeni  ex  Regiae  Maiestatis  liberali- 
tatiíi  largiflua  benignitate  duximus  anuueudum,  ut  ipsi  eorumque  posteri 
omui  ea  libertate  fruautur  ,  qua  cetera  Moutaua  in  Reguo  uostro  existen- 
tia  gaudeut  et  f]-uiintur«  stb.  (Fridvaldszky  id.  m.  70.  1.  ;  —  .Szeutkirál3'i 
Zsigmond,  Az  erd   bányászat  ismertetése  93.  1.) 

2)  Siebenbürgiscbe  Quartalsclirifí  I.  Szeben  1790..  257.  1.  Frid- 
valdszky  id.  li.  és  Szentkirályi  id.  h. 

3)  »Sigismundus  stb.  pro  parte  universorum  et  siugulurum  civiiim, 
hospitum  et  montanistarum  in  locis  montanis  nostris  commorantium  stb. 
nniversas  libei'tates,  jura  et  libertatum  praerogativas  per  divos  Reges 
Hungáriáé,  nostros  scilicet  pi'aedecessores,  et  consequenter  per  Nostram 
Maiestateni  eis  gratiose  concessas,  laudabilesque  ipsorum  consuetudiues 
et  observantias  illibate  et  irrefi-agabiliter  observare  permittant  stb.  (s)pro- 
veutus  ipsorum  in  auro  et  flore  auiú  eis  iuxta  tabulam  et  cousuetudinem 
earundem  et  aliarum  Montanarum  nostrarum,  et  s  i  g  n  a  n  t  e  r  C  r  e  m  p- 
n  i  c  i  e  n  s  i  u  m  e  t  B  i  s  t  r  i  c  i  e  n  s  i  u  m  reddere  et  extradare  debeatis 
stb.  Dátum  in  Kewe,  secundo  die  festi  Visitatiouis  Virginis  Grloriosae, 
anno  Doinini  1428. «  Szentkirályi  id.  m.  94.  1. 

■i)   » exceptis  causis  ,   quae   factum    Urburariorum   eiusdem 

loci  concernere  videntur«  stb.  Szeredai  id.  m.  78.  1. 

B)  » Ladislaus  Bokor  Judex,  Jacobus  Magyar  Juratus  oppidi 

Kisbáuya« Köleséri  és  Fridvaldszky  id.  m.  és  h. 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁIS  AK    KRIT.    TÖRT,  9 


130  WENZEL  GUSZTÁV. 

Zsigmond    király    1437.    erősített    meg,  ünnepélyes    privilé- 
giummal. 

Oiíenbánya  régi  bányászatának  maradványai  azt  bizo- 
nyítják, hogy  a  XYI.  századig  virágzó  város  volt,  bogy  a  négy 
aranyvidéki  bányaváros  közt  az  első  belyet  bírta,  s  hogy  ehhez 
képest  e  városok  már  többször  említett  közös  bányatörvény- 
székén az  elnökséget  vitte.  (57.  §.  II.  és  61.  §.  II.)  Később 
azonban  a  beállt  szerencsétlen  események  csapásai  alatt  egé- 
szen elpusztult ;  olyannyira,  hogy  —  mivel  még  történeti  em- 
lékei is  megsemmisültek  —  egykori  létéről  is  nagyobbára  csak 
a  vidék  népének  mondái  adnak  hírt.^)  A  bányavárosok  már 
többször  említett  1525-ki  ítéletlevelén  kívül,  csak  Mátyás  ki- 
rálynak egy  1487-ki  törvénykezési  okmánya  maradt  fenn,  az 
akkor  Offenbáuya  város  és  a  hozzá  szomszéd  lupcsai  kenézség 
birtokosai  közt  folyt  per  tárgyában,  mely  az  abban  kivonati- 
lag  közölt,  több  mint  30  okirat  közt,  Offenbánya  város  privilé- 
giumainak tartalmát  is  közli.  Ez  okmányokat  a  múlt  század- 
ban Fridvaldszky  János, 2)  s  a  jelen  század  negyvenes  éveiben 
gróf  Kemény  Jáuos^)  tanulmányozták  át  szorgalmasan,  Of- 
fenbánya történetére  vonatkozólag. 

11.  Ezekből  azt  látjuk,  hogy  Offenbánya  1325.  Róbert 
Károly  királytól  bányavárosi  privilégiumot,  s  lakosai  mindazon 
jogokat,  melyekkel  akkor  hazánkban  az  aranybányák  mivelői 
bírtak,  akkép  nyerték,  hogy  aranybányáj ok  jövedelmének  egy 
részét  bányabér  módjára  a  királyi  kamarába  szolgáltassák. 
S  ehhez  járult  még  a  törvénykezési  önállóság  és  a  város  körűi 
mindenfelé  fekvő  földterületnek  másfél  mérföldnyi  távolságig 
való    birtoka.'*) '  E   jogosítványokat  azután  Zsigmond    1437. 


')  Ilyeneket  Fridvaldszky  idézett  iiiuukájáuak  56.  lapjáu  részlete- 
sen olvashatunk. 

2)  Id.  m.  57.  1. 

*)  Kurz  Antal,  Magazin  tüi-  Geschichte,  Literatur  stb.  Siebenbür- 
geus,  II.  köt.  Brassó,  1846.  335.  sk.  11. 

*)  »Ipse  domiuus  Karolus  Bex  ad  petitiouem  Urburariorum  seu 
Magistrorum  dictae  aurifodinae  eisdem  hospitibus  dictae  Civitatis  (Offen- 
bánya) concessisset,  ut  perpetuo  eisdem  libertatibus,  quibus  aliarvim  auri- 
fodinaruni  suarum  Magistri  seu  operarii  utuntur,  ipsi  et  eorum  posteri 
perfruerentur,  siniiliter  censum,  scilicet  octavam  partém  quaestus  dictae 
aurifodinae   Kegiae  Maiestati  persolvere   tenerentur   stb.  (s)   terram   ad 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁS/ATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.      131 

»VIII.  kalendas  mensis  Aprilis«  kiadott  privilégiuma  által 
megújította  és  megerősítette. i)  Az  1525-ki  bányaitélet  után 
Offeubáuyát  mint  tekintélyes  erdélyi  bányavárost  már  csak 
1552.2)  és  1553.3)  találjuk  felemlítve. 

A  múlt  században  Oííenbánya  egykori  bányamívelésének 
valóiban  nagyszerű  maradványai  egyébiránt  még  megvoltak ;  s 
névszerint  36  kohónak  romjai,  a  salakok  és  kidolgozott  ércz- 
lialmok  nagy  száma,  s  a  vizzel  elárasztott  bányák  mindenfelé 
látszó  omladékai.*) 

63.  §.  2.  Toroczkő.^) 

I.  To.ro  czkó  (régenten  Turuczko)  a  mai  egyesűit 
Thorda- Aranyos  megyében,  tehát  már  az  aranyvidék  területén 
kívül,  Erdély  bányatörtéuetében  vasbányái  és  aranymosásai 
után  nevezetes,  s  mint  bányahelység  még  a  tatárjárás  előtt  — 
mint  látszik  —  jelentékeny  volt ;  hitelesebb  története  azonban 
csak  a  XIII.  század  végén  kezdődik,  mid'^n  III.  Endre  király 
1291.  a  vasbányák  mívelése  végett  Ausztriából,  vagy  talán  he- 
lyesebben StyriábóP)  idetelepedett  bányászok  és  bányamunká- 
sok számára  a  bányahelység — mely  »libera  villa  Turuczko  «-nak 
neveztetett —  régibb  jogait  és  szabadságait  megújította.'^)  Az  e 
tárgyban  kiadott  privilégiumában  a  király  azt  mondja,  hogy  az 
ottani  vasmüveseket  (»metallurgi  et  ferri  fabri«8),  azok  utódait, 
valamint  az  ezután  oda  települendőket  korábban  nyert,  s  őket 
jogszerüleg  illető  szabadalmaikban  nemcsak  meghagyja,  hanem 
bővíti  is;  s  hogy  továbbra  is  birtokukban  hagyja  a  sziklate- 

quantitatem  unius  et  dimidiae  rastae  undique  in  circuitii  ad  dictam  auri- 
fudinam  commisisset  pertinere«  stb.  Kurznál  id.  in.  336.  1. 

1)  Pridvaldszky  id.  m.  58.  1. 

2)  Bornemisza  Pál  veszprémi  püspök  és  Wernher  Gyöi-gy  kama- 
rai tanácsos,  I.  Ferdinánd  biztosainak  jelentésében,  Engel  János  Keresz- 
telj, Geschichte  des  uugr.  Reichs  u.  s.  Nebenlánder  III.  köt.  7.  1. 

3)  Haller  Péter  erdélyi  kincstárnok  utasításában  u.  o.  61.  1. 
*)  Fridvalszky  János  id.  m.  56.  1. 

")  Orbán  Balázs  :  A  Székelyföld  leirása.  V.  kötet,  Pest,  1871. 
199.  sk.  II. 

fi)  Ennek  megfelel  Toroczkó  129I-ki  privilégiumában  e  bányatelep 
előbbi  helyének  felemlített  neve  »Eisenwui-zel«  ;  mert  a  nagy  styriai 
vas-érczbegy  az  ottani  nép  nyelvén  maiglan   »Eisenwm-ze«-nek  neveztetik. 

')  Fejér,  Cod.  Dipl.  Hung.  VI.  köt.  1.  r.  119.  1. 

8)   U.  o. 


132  WENZEL  GUSZTÁV. 

tőn  levő  vártól  nyugati  irányban,  egy  mérföldre  terjedő  területet 
(ad  distantiam  unius  rastae),  összes  erdeivel,  szántóföldeivel, 
kaszálóival,  vizeivel  stb.  S  ezekhez  képest  Toroczkó  a  XIV.^) 
és  XV.  századokban  okmány ilag  »Civitas«-nak  neveztetett. 

II.  A  város  bányamívelését  illetőleg  csak  röviden  azt 
említem  fel,  hogy  —  mivel  tárgya  nem  a  nemes  fémek  nye- 
rése, hanem  vastermelés  volt  —  a  többi  erdélyi  bányavárosok- 
kal nem  állt  összeköttetésben ;  hogy  azonban  vasbányászata 
daczára  azon  folytonos  egyenetlenségeknek,  melyekben  a  Tho- 
roczkay  családdal  volt,  nagy  hírrel  bírt.^) 
64.  §.  3.  Rachia. 

I.  R  a  d  n  a  környékén,  Besztercze  közvetlen  szomszéd- 
ságában, az  ércztelepek  részint  a  jegeczes  palákban  fordulnak 
elő,  részint  a  trachitféle  közetekhez  kötvék.  Az  itteni  bányá- 
szat a  XIII.  században  igen  tekintélyes  volt;  későbbi  időben 
mindazáltal  folyton  folyva  csökkent,  míg  végre  csaknem  egé- 
szen megszűnt.  Különben  a  régi  bányák  nyomai  mindjárt 
O-Radnánál  kezdődnek,  s  egyfelől  az  Iszor  völgyén,  másfelől 
a  Benyes  hegy  csúcsáig  vonulnak  el. 

II.  Hadnának  a  XIII.  században  jelentőségéről  és  bá- 
nyászati virágzásáról  Rogerius  mester,  a  tatárjárás  egykorú 
történetírója  tesz  tanúságot,  midőn  figyelmünket  oda  irá- 
nyozza, hogy  a  tatárok  oda,  mint  »ad  divitem  Rudanam,  inter 
magnós  moutes  positam,  Theutonicorum  villám,  Regis  argen- 
tifodinam,  in  qua  morabatur  innumera  populi  multitudo«  intéz- 
ték támadásukat.^)  Van  azonkívül  egy  szintén  XIII.  századi 
okmány,  mely  a  város  akkori  hatóságáról,  és  ennek  hivatalos 
működéséről    értesít.^)   E  vidéken    egyébiránt  a  magyar   ki- 

')  Orbáu  Balázs  id.  m.  201,  1.  ;  —  Szabó  Károly  Székely  Oklevél- 
tár, I.  köt.  Kolozsvár  1872.  202.  1. 

2)  Fridvaldszky  id.  m.  98.  sk.  11. 

3)  Carmen  lamentabile  super  destructione  Eegui  Hungáriáé  20.  fej. 
■•)  »Nos  Judex  et  Jurati  de  Eodna  stb.   qiiod  Comes  Eotho  vendi- 

dit  has  possessioues  Comiti  Henrico  stb.  Nomina  verő  ipsarum  possessio- 
num  sünt :  Turris  lapidae  stb.  item  medias  partes  argenti  fodinarum  uu- 
dique  locorum,  quas  ad  Comitem  Rothonem  novimus  pertinere  stb.  co- 
ram  nobis  et  viris  religiosis  Fratribus  Minoribus,  et  dominó  Crucito  stb. 
Datiim  in  Eodna  in  vigília  Thomae  Apostoli  anno  ab  Incarnatione  Domi- 
ui  1268. «  Fejér  Cod.  üipl.  Hung.  IV.  köt.  3-.  r.  480.  1.,  VII.  köt.  4.  r.  77.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.      133 

rálynéknak,  névszeriut  Mária  IV.  Béla  király  nejének  is  ne- 
vezetes jogosítványai  voltak,  melyeket  az  atyjával  folyt  egye- 
netlenségek alkalmával  István  akkor  ifjabb  király  foglalt  el, 
a  mi  a  királyné  érdekében  1264.  IV.  Orbán  pápa  közben- 
járását vonta  maga  után.^) 

A  radnai  bányászatnak  XIV.  századi  nagyfontosságát 
azon  szerződés  is  bizonyítja,  mely  mellett  Apor  László  erdélyi 
vajda  Róbert  Károlyt  királynak  ismervén  el,  neki  1310.  a  ki- 
rályi jövedelmeket,  s  ezek  közt  névszerint  »argenti  fodinam 
de  Rodua«  adta  át.^)  Azonban  a  XV.  század  második  felében 
a  radnai  bányák  ellenséges  megtámadások  által  nagy  pusztí- 
tásokat szenvedtek,  s  ennek  következtében  a  radnai  völgy  ki- 
rályi adomány  után  már  Besztercze  város  birtokába  jutott, 3) 
a  mi  az  ottani  bányászatnak  akkor  nevezetes  hanyatlását  bi- 
zonyítja. Ennek  újból  való  emelését  Mátyás  király  leghelye- 
sebben akkép  tartotta  eszközölhetőnek,  ha  magát  Eadnát  is 
tartozékaival  és  bányáival  együtt  Besztercze  községéhez  csa- 
tolná. A  királynak  ez  iránti  okmánya  1475.  »Budae  sabbato 
proximo  post  octavas  Sacratissimi  Corporis  Christi*  kelt;*)  s 
a  törvényes  iktatás  után  privilégium  formájában  lett  kiadva,^) 
azután  pedig  ugyan  Mátyás  királynak  1488.  »XVI.  Kalendas 
Maji«<'),  és  II.  Ulászlónak  1492.  »Budae  in  festő  Decollatio- 
nis  Beati  Johannis  Baptistáé  «^)  és  1494.  kettős  pecsét  alatti 
privilégium  formájában^)  erősíttetett  meg.  Kétségtelen,  hogy 
ez  intézkedések  némileg  czélhoz  is  vezettek,  mert  a  bányák 
mívelése  uj  siker  reményével  biztatott ;  úgy  hogy  II.  Lajos  ki- 


>)  Theiner  Vet.  Monumeuta  hist.  Hungáriám  Sacrám  illustrantia 
I.  köt.  276.  1.  ;  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IV.  köt.  3.  r.  216.  1. 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII   köt.  I.  r.  389.  1. 

3)  L.  Mátyás  király  1472-ki  okmányát,  Marienburg  Lukács  Jó- 
zsefnél, Geographie  des  Grosfürstenthums  Siebenbürgen,  II.  köt.  Szeben, 
1813.  367.  1. 

*)  Marienburg  id.  m.  II.  köt.  367.  sk.  11. 

6)  U.  o.  368.  1. 

6)  Eder  Károly  kéziratai  közt  IV.  köt.  a  nemz.  muz.  könyvtárában. 

')  » ad  requisitionem   Martini   Kreitzmer  Jurati  Civis  Bisz- 

triciensis.  U.  o. 

«)  Eaivel  Péter  beszterczei  biró  s  több  ottani  esküdt  polgár  kéré- 
sére, kik  közül  az  okmányban  cíiak  Szász  Jáuus  neve  olvasható.  U,  o, 


134  WENZEL  GUSZTÁV. 

rály  Radnának  ismét  bizonyos  önállóságot  adhatott.^),  s  liogy 
I.  Ferdinánd  azt  (t.  i.  Montanas  nostras  Roduabánya  appella- 
tas  in  partibus  Regui  nostri  Transylvaneusis  existente8«)  mint 
magában  álló  birtokot  inscribálta  tanácsosának  és  szebeni 
grófjának  Pempflinger  Márknak,   150,000  arany  forintban.^) 

A  radnai  bányák  végsorsát  I.  Ferdinándnak  1552.  Er- 
délybe küldött  biztosai  beszélik  el,  hogy  t.  i.  a  mohácsi  vész 
utáni  nyugtalanságok  alatt,  Péter  moldvai  vajda  által  elpusz- 
títtattak és  elfoglaltattak;  (1529.)  anélkül,  hogy  azóta  helyre 
állításukra  gond  fordíttatott  volna.  ^) 

II.  Rákóczy  Ferencz  terve  a  múlt  század  kezdetén, 
mely  szerint  a  radnai  bányászatot  selmeczi  bányászok  segít- 
ségével ismét  helyreállítani  kísérletet  tett,*)  czélhoz  nem  ve- 
zetett. 

65.  §.  Erdélipiek  cgijéb  bdni/aheli/et. 

1.  Első  helyen  a  Barczaság  említendő,  melyet  II.  Endre 
király  1211.  a  német  lovagrendnek  adományozván,  többek  közt 


')  Az  1520.  »i]i  festő  Beati  Ladislai  Regis«  kiadott  okmányt, 
melylyel  Radnán  az  italmérési  és  vásári  jog  szabályoztatik,  Eder  kivona- 
tilag  ekkép  reproducálja  :  »qualiter  in  oppido  Eodnabánya  jus  educilli 
vini  et  cerevisiae.  autea  Volfgango  Forster  et  Joanni  Lulai  Civibus  Bis- 
triciensibus  iu  fato  oppido  Rodnabáuya  fodinas  cultivautibus  coUatiim, 
ad  quoruudam  supplicationem  revucasset,  idemque  oppidauis  Rodnaba- 
nyensibus  universis,  una  cum  aliarum  revum  venalium  proventu  eo  fine 
coutulisset,  ut  iidem  oppidani  veteres  fodinas  restaurare,  novas  aperire 
et  administrare  teneantur  ;  coucesso  etiara  foro  hebdomadali  die  dominico 
celebrando.«  U.  o. 

®)  1533.  »Datum  Oeniponte  iu  festő  Circumcisiouis  Domini.«  A 
magyarországi  királyi  könyv  után.  Schuiidt  Ferencz  Antal,  Clirou.  sys- 
tem.  Sammlung  der  Berggesetze  Ungarns  stb.  I.  köt.  108.  1. 

')  »Sunt  fodinae  argenti  omnium  testimonio  excellentes  apud  pos- 
sessionem  Rodna,  tribus  milliaribus  a  Civitate  Bistriciensi  distautem,  quae 
cum  aliis  quatuor  villis  commetaneis  eaudem  Civitatem  jure  proprietatis 
concernit  ;  sed  occupavit  haec  lóca  Wajvoda  Moldáviáé  Petrus,  Wajvo- 
dae  moderni  Stephani  páter  eo  tempore,  quo  Transylvaniam  praedabun- 
dus  invasit,  atque  ex  eo  usque  tempore  fodinae  istae  quasi  neglectae  ia- 
cent,  quae  cum  iu  potestate  Bistriczieusium  essent,  magnani  argenti 
copiam  metallicis  praebuerunt«  stb.  Engel  Gescli.  d.  ung.  Reiclis  u.  s. 
Nebenlánder,  III.  köt.  7.  1. 

■•)  Kachelmann  Jáuos  :  Das  Altér  und  die  Scbicksale  des  ungri- 
sclien,  zunáclist  Schemnitzer  Bergbaues,  Pozsony' 1870.  184.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIIÍAI  TÖRTÉNETE.    135 

azt  engedélyezi :  »qiiod  si  aiinmi  vei  argentum  ibi  in  terra  Burza 
inventuni  fuerit,  una  pars  ad  Fisciim  pertiuebit,  reliqua  ad  cos 
devolvetur.  ^)  Egyébiránt  nincs  tudomásunk  •m-vó\,  hogy  e  vi- 
déken valaha  arany-  vagy  ezüstbányákat  míveltek  volna. 

2.  1248.  László  erdélyi  vajda  az  alvinczi  és  borbereghi 
német  alattvalóinak  (fidelibus  suis  Teutonicis  in  Wynch  et 
Burgbergh)  szabadságát  szabályozván,  kiköti  magának:  »qua- 
tenus  quilibet  annuatim  tria  pondéra  argenti  decimae  com- 
bustionis,  et  cum  magna  statera  solvere  teneantur.«2)  I.  Fer- 
dinánd biztosainak  már  jelzett  jelentése  szerint,  az  említett 
két  helyen  1552.  csak  íiók  sókamarák  voltak.^) 

3.  Nagy-Ágon  amost  fennálló  aranybányászat  1749-nél 
ugyan  nem  régibb  ;  azonban  annak  környékén  vannak  oly  je- 
lenségek, melyek  azt  mutatják,  hogy  ott  nemcsak  a  rómaiak 
korában,  hanem  később  is  bányák  míveltettek.^) 

4.  1393.  Dénes  mester  Losonczi  István  bán  fiának  hát- 
rahagyott javaiban  annak  rokonai  osztozkodván,  az  ezek  közt 
találtatott  aranybányák  és  urburák  közösségben  hagyattak.^) 

5.  Izabella  királynénak  egy  1542-ki  itéletleveléből  az 
látszik,  hogy  a  Hunyadi  vár  tisztei  ott  az  előbbi  időben 
aranybeváltókat  neveztek  ki.*^)  Ebből  ismét  azt  lehet  következ- 
tetni, hogy  e  vidéken  régibb  időben  nemcsak  vas-,  hanem 
aranytermelés  is  létezett. 

6.  Végre  figyelmen  kívül  nem  hagyhatjuk  I.  Ferdinánd 


í)  SchuUer  J-  Károly  :  Archív  f.  d.  Keuntniss  v.  Siebenbürgeus 
Vorzeit  und  Gegenwart,  I.  köt.  Szeben,  1841.  214.  1.  —  Fejér  Cod.  Dipl. 
Huug.  III.  köt.  1,  r.  106.  1. 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VII.  köt.  1.  r.  295.  1. 

3)  Engel  id.  m.  25.  1. 

*)  Fridvaldszky  id.  m.  85.  1. 

5)   » Item   iuxta   fluvium    Zomos   villa  Mouosturzegli  stb. 

demptis  aurifodinis  et  urbura  in  Lapus  proveuiente,  eorum  pro  commuui 
usu  salva  remanente  stb.  ;  item  portio  in  Lossonch  cum  villis  Gergur- 
falva  stb.  Zennabanya  stb.  demptis  similiter  aurifodinis  et  urbura  inilii 
provenientibus,  eorum  pro  communi  usu  salva  permanente  stb.  Dátum 
Gylee  (Gyulae)  feria  secünda  proxima  ante  festum  Beati  Galli  confessoris 
anno  Doniini  1393.«  Az  eredeti  után.  —  V.  ö.  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung 
VIII.  köt.  1.  r.  556.  1. 

«)  Fridvaldszky  id.  m.  9ó.  1, 


136  WENZEL  (iUSZTÁV. 

biztosai  1552-ki  jelentésének  e  szavait  sem:  »Communis  est 
omnium  Transylvanorum  opinio  et  sermo,  quod  praeter  ea 
lóca,  quae  iam  a  proventii  ami  et  argenti  nóta  sünt,  multa  alia 
sint  lóca  metallifera  adlmc  intacta,  praesertim  in  Terra  Sicu- 
loriim,  qui  nemiuem  ad  ea  iuvestiganda  admittunt,  et  magis 
agrestes  siint,  qiiam  iit  his  opibus  frui  possint.«  E  szavak 
hitelességét  bizonyítja  az  újabb  időben  Balabányán  keletkezett 
bányamivelés  a  Csikben,  Szent-Domokos  közelében,  a  Bálán 
hegység  oldalán,  mely  Erdélynek  legnevezetesebb  réztelepe.^) 


vagyis  Hor 


IX.  Magyarországnak  előbb  u.  n.  kapcsolt  részei, 
vátország  és  Szlavónia  bányászata. 

66.  §.  Általában. 

Horvátországban  és  Szlavóniában  a  jog- 
és  társadalmi  élet  alakulása  a  bányászatra  nézve  kedvezőnek 
nem  mondható.  Az  ásványvilágnak  földalatti  adományai  nem 
hiányoztak  ugyan.  De  mellőzve,  hogy  ezek  itt  nem  oly  érté- 
kesek, mint  akár  Magyarországban,  akár  Erdélyben :  sajátsá- 
gos körülmény,  hogy  csak  a  hatalmasabb  földbirtokosok  voltak 
bányajogosítványok  birtokában,  s  hogy  egyetlenegy  bánya- 
helység sem  létezett,  mely  szabad  bányaváros  állására  emel- 
kedett volna.  Az  itt  űzött  bányászat  tehát  nélkülözte  azon 
szabadságokat,  melyekkel  az  Magyarországban  másutt  bírt,  s 
csak  miután  az  1523 :  39.  t.  ez.  az  általános  bányaszabadság 
elvét  mondta  ki,  fejlődött  ki  a  kapcsolt  részekben  is  a  bánya- 
mivelés, tágabb  dimensiók  szerint.  Ez  mindazáltal  második 
korszakunk  körébe  esvén ;  első  korszakunkban  csak  azon  föld- 
birtokosokról szólhatunk,  kik  különös  bányajogosítványokat 
bírtak. 

67.  §.  Földbirtokosok,  kik  egyszersmind  bdnyajogosit- 
ványok  bÍ7-tokában  voltak. 

1)  Első  helyen  a  keresztesbarátok  székesfehérvári  háza 
említendő  fel,  mely  Petriz  nevű  birtokára  nézve  Pozsega  me- 
gyében, tehát  a  mai  Szlavóniában,  bányajogosítványt  már  a 


0  Orbán  Balázs  :  A  Székelyföld  leírása,  II.  köt.,  Pest,  1869.  92.  sk. 
11. ;  —  Cotta  Bernát :  Ungarisclie  und  Siebenbürgisclie  Bergorte,  Lipcse, 
1862.  25.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     137 

XIII.  századnak  első  felében  (1238.)  IV.  Béla  királytól  kü- 
lönös privilégium  által  nyert ;  oly  föltétel  alatt,  ha  ott  arany- 
vagy ezüstbánya  fog  nyittatni,  a  földnek  bizonyos  része  a  király 
öcscsének,  Kálmán  szlavóniai  berezegnek  lesz  átengedendő.') 

2)  Fontosabb  ennél  Zsigmond  királynak  1392-ki  privi- 
légiuma, melylyel  Frangepán  János,  szlavóniai  és  dalmát-hor- 
vát bánnak  s  örököseinek  valamennyi  jószágaira  nézve  általá- 
nos bányamívelési  jogot  ad. 2) 

3)  Hasonló  privilégiuma  volt  a  Zrinyi  családnak  is, 
melynek  szövegét  azonban  nem  ismerjük ;  s  csak  azt  tudjuk, 
hogy  az  e  családot  illető  Gwozdanzky  nevű  vár  tartozékai  közt, 
s  —  mint  látszik  —  más  jószágaiban  is  bányák  míveltettek, 
melyeknek  jövedelmeit  a  birtokos  család  húzta.^) 

4)  Mint  különös  nevezetességre,  itt  a  Garai  családnak 
1408-ki  nagy  privilégiumára  is  kell  vonatkoznom,  melylyel 
Zsigmond  király  Garai  Miklós  nádornak,  testvérének  János- 
nak és  utódjaiknak  valamennyi,  12  megyében  fekvő,  javaikra 
nézve,  bányajogosítványokat  a  legtágabb  értelemben  adomá- 
nyozott.^) S  ezen  adomány  itt  különösen  azért  veendő  tekin- 
tetbe, mert  a  jelzett  javak  részben  a  kapcsolt  országok  terüle- 
tén feküdtek. 

5)  Ugyanaz  áll  azon  kiváltságlevélről  is,  melylyel  II. 
Lajos  király  1525.  »Budae  feria  sexta  proxima  ante  festum 
Penthecostes«  Gersei  Petheő  Tamásnak,  szlavóniai  javaira 
nézve  bányajogosítványokat  adott. ^) 

6)  Végre  Zamobor  várát  is  ki  kell  emelnem,  mely  1274- 
től  kezdve^)  említtetik,  mint  nevezetes  helység  a  kapcsolt 
részek  történetében.  Szoros  kapcsolatban  e  várral  állt  Za- 
mobor város  is,  mely  privilégiumát  még  a  tatárjárás  előtt, 
Kálmán  király  és  szlavóniai  herczegtöl  nyervén,  ebben  IV. 

1)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IV.  köt.  1.  r.  109.  1. 

'-)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  1.  r.  676.  sk.  11. 

3)  T.  Ferdinándnak  eg3'  1528-ki  rendelete,  és  a  zágrábi  káptalan- 
nak egy  1534-ki  fassionális  expeditiója  szerint,  melyekről  alább  tüzetesen 
fogok  szólni. 

")  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  4.  r.  660.  sk.  11. 

s)  Az  okmányt  a  függelékben  közöljük. 

«)  Fejér  Cod.  Dipl.  VII.  köt.  5.  r.  589.  1.  —  V.  ö.  Gyurikovics 
György,  Tud.  Gyűjtemény  1841.  XI.  köt.  50.  sk.  11. 


138  WENZEL  GUSZTÁV. 

Béla  király  áltiil  1242.  erősíttetett  meg.^)  A  híres  zamubori 
rézbányák  azonban  nem  a  városhoz  tartoztak,  hanem  a  várnak 
voltak  tartozéka  f)  melynek  nrai  tehát  (a  Cillyk,  Tárnokok. 
Fraugepánok,  Szomszédvári  Henuinghek.  Thűriak  és  Uug- 
nadok)  báuyajogosítványokat  szintén  kétségtelenül  bírtak. 
E  bányák  nagyobb  jelentősége  azonban  csak  a  XVI.  század- 
ban kezdődik. 

X.  A  magyar  szent  korona  egykori  külországai  bányászata. 

68.  §.  Szerbia. 
I.  Szerbia  és  Boszniának  a  török  uralom  előtti 
nagy  bányászati  jelentőségéről  korunkra  jutott  traditionális 
tudósítások.^)  az  újabb  történelmi  vizsgálódások  által  határo- 
zott megerősítést  nyertek.*)  Névszerint  Szerbiát  illetőleg,  az 
ottani  arany-  és  ezüstbányászat  már  a  XIY.  század  kezdetén 
igen  tekintélyes  volt;^)  s  időnek  folytán  még  nagyobb  jelentő- 
ségre emelkedett.^)  A  bányamívelők  részint  szászok'^)  voltak. 


>)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IV.  köt.  1.  r.  264. 1.  —  Kukulje^-ics  Iván, 
Jura  Eegni  Dalmatiae,  Croatiae  et  Slavoniae   I.  köt.   Zágráb   1862.  62.  1. 

2)  »Pertineut  ad  arcem  hauc,  praeter  caetera,  fodinae  celebres 
cupreae.«  Kercselich  Boldizsár  :  De  Eegnis  Dalmatiae,  Croatiae,  Sclavo- 
uiae  Notitiae  Praeliminares,  Zágráb  é.  n.  457.  1. 

3)  »In  Boszner  vnd  Sirífenlandt,  zur  Bulgarej'  gehörig,  sein  köst- 
licbe  Silber-  vnd  andere  Bergwerck,  derwegen  etlicbe  schreiben,  der 
Türck  hab  dieser  vrsach  halber  so  hefftig  darnacb  gestritten. «  Albiuu.s 
Péter,  Meissnische  Berg-Chronica,  Drezda.  1590.  83.  1. 

*)  »Eine  Hauptquelle  des  mittelalterlichen  Eeichthums  der  bos- 
niscben  und  serbischen  Lánder  wav  der  Bergbau.«  Az  ujabb  kútfői  tanul- 
mányok alapján  Jirecsek  Konst.  Józs.,  Die  Handelsstrassen  und  Berg- 
werke  v.  Serbien  u.  Bosnien,  wáhrend  des  Mittelalters,  Prága,  1879.  41.  1. 

^)  Brocard  egj^  franczia  barátnak  1332.  Valois-i  Fülöphez  írt  tu- 
dósítása szerint,  a  rasciai  (szerb)  király  országában  öt  ezüst-,  és  ugyan- 
annyi aranybánya  volt.  Bisztics  János,  a  szerb  tudom,  társulat  Glaszni- 
kában,  VI.  köt.  1854.  211.  1. 

«)  Nevezetes  itt  Kritobúlosz  tudósítása,  hogy  a  triballok  földje 
(Szerbia)  minden  más  tartományt  az  által  fölülmúl,  hogy  az  aranj-at  és 
ezüstöt  patakmódra  ontja,  és  a  föld,  akárhol  ássák  is,  igen  sok  és  igen 
szép  arany-  és  ezüstérczet  ád,  még  pedig  jobbat  mint  India.  (II.  Méhemet 
élete,  a  magyar  akadémia  kiadása  szerint  II.  könyv  31.  §.  ;  görögül  151. 
1.,  Szabó  Károlytól  magyarra  fordítva  Budapest  1875.  125.  1.) 

')  Szászokat  már  a  XIII.  század  első  felében  említenek  Szerbiában 


MA(4YAKOKSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE,     139 

résziüt  raguzaiak ;  s  kiválólag  az  utóbbiak  iniut  vállalkozók 
voltak  nevezetesek,  s  a  szerbiai  bányatermékekkel  fontos  ke- 
reskedést űztek ;  a  mire  nézve  a  szerb  fejedelmek  és  dezpo- 
ták  privilégiumaival  bírtak.^) 

II.  Szerbia  nevezetes  bányái  a  következők  voltak  :  R  u  d- 
ni  k,  melyet  Brankovics  György  az  orodi  káptalan  előtt  1453. 
örökvallás  formájában  Hunyadi  Jánosra  ruházott  át ;  ki  az 
1454.  történt  iktatás  után  azt  1456.  V.  László  királytól  ado- 
mányul is  nyerte  f)  —  K  o  p  a  i  n  i  k,  melynek  bányászata  9 
geograpbiai  mérföldre  terjedt,'^)  s  melynek  egykori  nagy  jelen- 
tőségéről az  ezüst  és  vasbányászatnak  e  vidéken  még.  ta- 
láltató maradványai  tanúskodnak  ;  K  u  cs  e  v  o,  nem  messze 
Pozsarevácztól  a  Zselyeznik  nevű  patak  mentében,  melynek 
egykor  híres  ólombányái  már  1433.  romokban  feküdtek  ;*)  de 
kiváltképen  N  o  v  o  B  r  d  o,  (Novus  Mous,  Novaberda,  Neu- 
berg),  melyet  eredetileg  szászok  alapítottak,^)  s  hol  a  bányász- 
nép azután  is  túlnyomólag  szász  maradt.  Itt  különösen  a 
bányászat  idő  folytán  oly  virágzásra  emelkedett,  hogy  a  vá- 
ros az  egész  szerbiai  kereskedelem  központjává,  s  ennek  követ- 
keztében az  egész  Balkánvidék  legelőkelőbb  városává  lett. 
Lakosságának  vagyonosabb  és  vállalkozóbb  része  raguzaiak- 
ból  állt,  kik  itt  egy  formaszerű  gyarmatot  képeztek,  melynek 
tagjai  köztRaguza  első  családjainak  neveire  lehetett  találni.^) 


Raics  és  Engel  (Geschichte  vuu  Serbien  223.  1.) ;  s  azon  századnak  vége 
felé  ottlétök  okmáuyilag  is  constatálva  van.  (Miklosich  Mouumenta  Ser- 
bica,  Bécs,  1858.  51.  1.  Árpádk.  Új  Okmánytár  III.  köt.  286.  1.)  Később 
gyakran  történik  rólok  említés. 

')  Miklosich  Monum.  Serb.  45.,  50.,  51.  stb.  különö.seu  pedig  268., 
354.  és  435.  11. 

2)  Az  örökvallásról  szóló  bizonyságlevél  gr.  Teleki  József,  Hu- 
nyadiak kora  Magyarországon  X.  köt.  413. 1.,  az  iktatás  bizonysága  u.  o.  ; 
V.  László  adomáuylevele  u.  o.  519.  1.  —  L.  Jirecsek  id.  m.  52.  1. 

^)  Jirecsek  id.  m.  53.  1. 

*)  Jirecsek  id.  m.  57.  I. 

^)  »Novomontana  civitas,  Germanoruni  colonia  ;  principio  naju- 
que  Saxoues,  in  Mysiae  partibus,  metalla  et  argeuli  matériám  rcperere« 
Petancius  Ftdix  :  De  itineribus  aggrediendi  Turcas,  Schwandtuer  Scripto- 
res  Rerum  Hungaricarmn.  Bécs,  1746.  I.  köt.  869.  1. 

6)  Jirecsek  19  ilyen  előkelő  raguzai  családot  említ  fel,  kiknek 
egyes  tagjai  állandólag  Novo-Brdóban  laktak.  S  a  két  város  közt  fennállt 


140  WENZEL  (4USZTÁV. 

A  XV.  század  első  felében  Brankovics  György  fennállásának 
fő  támasza  még  Novo  Brdo  bányáinak  jövedelme  volt;^)  míg 
végre  1455.  június  l-jén  II.  Mahomed  török  szultán  hatal- 
mába keríílt ;  azonban  török  uralom  alatt  már  csak  igen  rövid 
időig  volt  képes  magát  tartani,  s  a  beállt  katastrofa  után  any- 
nyira  elpusztult,  hogy  régi  jelentőségének  még  nyomára  is  alig 
lehet  találni. 

69.  §.  Bosznia. 

I.  Azon  vidékek,  melyekből  Bosznia  alakúit,  a  Peutin- 
geri  táblán  Argentaria-nak  neveztetnek ;  világos  bizonyságául 
annak,  hogy  itt  a  római  birodalom  végkorában  még  bányák 
és  névszerint  ezüstbányák  míveltettek.  S  ennek  felelt  meg  az 
ország  későbbi  állapota  is ;  mert  alig  van  része  a  különben  is 
túlnyomólag  hegyes  Boszniának,  hol  a  török  uralom  előtti 
bányászat  maradványaira  nem  akadnánk;^)  mikép  ezt  az  or- 
szágnak seregeink  által  legújabb  időben  történt  occupatiója 
is  bizonyította. 

Boszniában  az  első  bányamívelők  szintén  szászok  voltak,^) 
s  a  raguzaiak  mint  vállalkozók  és  kereskedők  szintoly  fontos 
befolyást  gyakoroltak,  mint  Szerbiában.^)  Különben  itt  a  bá- 


eme  szoros  összeköttetésből  lehet  megmagyarázni  azon  tényt  is,  hogy 
Novo-Brdo  történetét  csaknem  kizárólag  a  raguzai  levéltárak  adataiból 
lehet  tanulmányozni.  L.  Jirecsek  id.  m.  45.  és  55.  sk.  11. 

'j  Brocquiére  Bertrand,  jó  Fülöp  burgundiai  herczeg  fölovásza, 
erre  vonatkozólag  1433.  ekkép  tudósít :  »CeIui  ci  (le  despote  de  Rascie 
ou  de  Servie,  azaz  Brankovics  György)  posscde  sur  la  riviére  (Morava), 
et  aux  confins  communs  de  Bulgarie,  d'Esclavonie,  d'Albanie  et  de  Bos- 
nie,  une  ville  uonimée  Nyeuberge,  cj^ui  a  une  mine  partant  or  et  argent 
tout  a  la  fois.  Chaque  année  elle  lui  donne  plus  de  deux  cent  mille  du- 
cats,  m'ont  dit  gens  qui  sönt  bien  iustruits.  Sans  cela  il  ne  seroit  pas 
long-temps  a  étre  chassé  de  son  pays.«  Voyage  d'  Outremer  et  retour  de 
Jerusalem  (Mómoires  de  l'Iustitut  National,  Sciences  moi-ales  et  poli- 
tiques.  V.  köt.  Paris,  XII.  594.  1.) 

2)  »Ausim  dicere,  in  Regno  Bosnae  dari  mineralia  omuigeua,  et 
vix  crediderim  dari  metallum,  quo  soli  Bosnensis  viscera  carent.«  Occhi- 
evja  Fülöp  :  Epitome  vetustatum  Bosnensis  Provinciáé,  Ancouae  1776. 
109.  lap. 

3)  Jirecsek  id.  m.  44.  1. 

<)  Raguza  történetírói  (Luccari,  Annali  di  Ragusa  Velencze  1605. 
16.  1.  ;   Appendini,  Notizie  istorico-critiche  suli'  autichit.'i  stb.  de'  Ragusei 


MAGTARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     141 

nyászatot  a  boszniai  bánok  és  királyok,  uévszerint  Tvartko 
bán  (1376.  királynak  koronázva),  Dabisia  István,  és  Zsigmond 
magyar  király  is  hathatósan  pártfogolták,  úgy,  hogy  ennek 
folytán  jelentékenyen  felvirágzott.  Mint  bányatermékek  az 
aranyon,  és  kiválólag  az  ezüstön  kívül,  még  a  boszniai  ólom, 
réz  és  vas  is  híresek  voltak.  Különösen  a  vasat  ma  is  oly  jeles- 
nek tartják,  mint  a  stajerit,  gömörit  és  hunyadit. 

II.  Bosznia  régi  fontosabb  bányahelyei  a  következők 
voltak :  S  z  r  e  b  e  r  n  i  c  z  a,^)  egykor  Bosznia  legelőkelőbb  bá- 
nyahelye, mely  —  mint  látszik  —  a  régi  római  Argentaria 
helyén  épült,  s  különösen  ezüstbányái  után  volt  híres;  — 
0 1 0  V  0,  vagy  helyesebben  az  annak  közelében  egykor  neve- 
zetes, de  a  török  uralom  alatt  egészen  elpusztiüt  bányaváros 
Dubovsticza,  hol  névszerint  jó  ólmot  termeltek;  — ^Zvor- 
n  i  k,  melynek  egykor  híres  arany-,  ezüst-  és  ólombányamívelése 
volt,  —  Kressevo,  melynek  környékén  arany,  ezüst  és 
higany  ásatott ;  —  F  o  j  n  i  c  z  a,  híres  vastermeléssel,  melynek 
szomszédságában,  a  Zec  hegynek  oldalán  azon  időben,  mikor 
puskapor  a  bányászatnál  még  nem  használtatott,  ezüst-  és 
rézbányákat  míveltek  ;  —  Ostruzsnicza  (locus  de  Choy- 
nicza),  ezüstbányászattal,  a  XY.  században  a  boszniai  ércz- 
és  fémkereskedésnek  középpontja ;  —  B  u  s  o  v  a  c  s  a,  Sera- 
jevo  és  Travnik  közt,  egykor  nevezetes  bányahelység,  hol  azon- 
ban most  már  csak  vasat  termelnek;  —  Stari-Majdan 
vidéke,  hol  gazdag  arany-,  ezüst-  és  vas-érczeket  találnak,  s 
melynek  régi  bányászati  jelentőségét  neve  hirdeti ;  hol  azon- 
ban jelenleg  szintén  csak  vasat  termelnek  ;  — •  K  o  n  j  i  c  z  a,  a 
Herczegovinában,  a  Narenta  bal  partján,  melynek  közelében 
a  Zlatár  nevű  helységen  a  török  uralom  előtt  mívelt,  de  már 
régen  felhagyott  bányák  omladékai  találtatnak. 


I.  köt.  Eaguza  1802.  227.  1.)  azt  beszélik,  hogy  már  Kuliu  Mu  (1180 — 
1204.)  az  Olovo  és  a  Jagudiua  liegy  közti  báuj'ákat  két  raguzaiuak  adta 
liaszoubérbe,  kik  ott  egy  várat  elhitettek,  melyet  Eaguza  szláv  ueve  (Du- 
brovnik) után  Dubrovniknak  neveztek.  Ez  lett  alapja  a  raguzai  cóloniá- 
nak  Boszniában,  mely  a  későbbi  időben  az  ottani  bányászatnál  föfontos- 
ságú  szerepet  vitt. 

')  Jii-ecsek  id.  m.  50.  1. 


142  WENZEL  GUSZTÁV. 

70.  §.  Havasalföld  és  Moldva. 

I.  Azon  tudósítások  és  vizsgálódások  alapján,  melyeket  a 
múlt  században  Sulzer  Ferencz  József,  Havasalföld  és  Moldva 
hegységeiről  állított  össze,^)  határozottan  azt  mondhatjuk, 
hogy  nemcsak  az  ásványvilág  kincsei  nagy  mennyiségben  azon 
hegyek  felszíne  alatt  léteznek  ;  hanem  azt  is,  hogy  azon  vidé- 
keken egykor  nevezetes  bányamívelést  űztek. ^)  E  bányászat 
tárgyai  voltak  kiválólag  arany,  réz,  vas  és  só.  Azonban  mióta 
a  török  hatalom  ide  terjedt,  ellankadt  a  bányaipar,  s  a  beállt 
kedvezőtlen  körülmények  közt  utóvégre  a  rendezett  bányászat 
csaknem  egészen  megszűnt.  Csak  néhány  határozatlan  ada- 
taink vannak,  melyekből  következtetnünk  lehet,  hogy  a  vajdák 
és  hospodárok  korában  is  egyes  helyeken  úgy  a  hogy  bányákat 
míveltek. 

II.  A  jelzett  adatok  a  következőkben  foglalhatók  egybe: 
1)  A  nemes  fémek  bányászatának  főhelye  volt  hihetőleg  Baja 
(Moldova-Bánya)  város,  az  előbbi  Moldvában,  melynek  kör- 
nyékén a  pericskai  és  gymesi  erdélyi  szorosok  felé  az  egykori 
gazdag  bányászatnak  emlékét  a  néphagyomány  számos  elbe- 
szélése tartja  fenn.^)  Azonban  a  vajdaságok  más  vidékein  is 
nyertek  különösen  aranyat.**)  2)  Ehhez  járul  az  aranymosások 
rendkívüli  nagy  száma,  a  mai  Rumániának  csaknem  valameny- 
nyi  hegyi  folyóiban  (Motru,  Lotra,  Olt,  Ardsis,  Dimbovitza 
stb.)  •^)  Ez  aranymosások  igen  régiek,  s  p.  0.  Ulászló  király- 
nak egy  1516-ki  érdekes  védlevele  a  havasalföldi  aranymosók 
számára  most  is  Brassó  város  levéltárában  őriztetik.  3)  ügy 
szintén  a  sóbány ászát  Rumániában  nemcsak  fontos  és  gazdag, 


')  Sulzer  T.  P.  Geschichte  cles  trausalpiuischeu  Dacieus,  3  kötet, 
Bécs,  1781.  sk. 

*)   » dass  vou  den   vieleu  Bergwerckeu,  die  in  dieseu  Ijeydeu 

Proviuzen  (Havasalföld  és  Moldva)  vormals  bearbeitet  wurdeu,  uuu  -vveiter 
uichts  als  die  blosseu  Nameii  übrig  siud.«  Sulzer  id.  m.  1.  köt.  134.  1. 

=*)  Sulzer  id.  m.  I.  köt.  140.  sk.  11.  Baja  városra  nézve  v.  ö.  Jerney 
János  keleti  utazását,  Pest,  1851.  I.  köt.  1.55.  1. 

*)  »Bey  deu  Walacheu  sein  uocli  lieutigen  Tages,  wie  bey  den 
Hungern,  grosse  und  mechtige  Goltbergwerck.'<  Albinus  Péter,  Meiss- 
nisclie  Berg-Chronika,  Dresda  1590.  84.  1. 

'•)  Sulzer  id.  ni.  I.  köt.  151.  sk.  11.  —  Albinus  id.  m.  84.  l. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  T/ÍRTÉNETE      143 

hanem  igeD  régi  is.^)  —  4)  Az  egykor  nevezetes  vasbányászat 
emlékét  találjuk  Baja  de  íier  (Vasbánya)  nevű  bányahelység 
nevében.  Kis  Havasalföldön,  a  Poloracsi  kolostor  szomszéd- 
ságában.^) —  5)  Az  egykori  fontos  rézbányászatról  pedig  ta- 
núskodik ugyan  Kis  Havasalföldön  Baja  de  aram  (Rézbánya) 
nevű  helység,^)  melyről  még  alább  fogok  szólni. 


A  vas-  és  sóbányászat. 

71.  §.  A  vashánijászat. 

I.  A  vasbányászat  ez  időben  nem  tartatott  oly  fontos- 
nak, mint  az,  melynek  tárgya  a  nemes  fémek.  Nem  csoda  tehát, 
hogy  kútfőinkben  róla  csak  kevés  és  nem  igen  részletes  tudó- 
sításokra találunk.  Egyes  okmányaink  azonban  e  tekintetben 
is  bírnak  érdekkel. 

II.  1)  Borostyánkő  környékén  Vas  vármegyében, 
határozott  tudósítások  szerint  vasat  már  a  XIV.  században 
nyertek  és  dolgoztak  fel.'*)  A  helység  Styria  határától  nem 
messze  fekvén,  gyanítható  hogy  a  vastermelés  itt  is  akkép  tör- 
tént, mint  ezen,  vastermelése  után  a  legrégibb  időktől  fogva 
nagy  hírben  álló  országban. 


')  Sulzer  id.  m.  I.  köt.  146.  sk.  11. 

-)   Sulztíi-  itl.  m.  153.  1. 

■^)  Ugyanott. 

*)  A  borofjtyánköi  uradalom  akkor  a  Kanisay  család  birtokában 
lévén,  Zsigmond  király  1392.  »Budae  in  festő  Beati  Mathiac  Apostoli. « 
—  »Eeverenditísimi  in  Chrisito  patris  Johauuis  Archiepiscopi  Strigonien- 
sis,  ac  viroruni  Magúificorum  Nicolai  Magistri  Tawernicorum  et  Stephaui 
Comitis  Siculorum  uostrorum,  filiormn  scilicet  condam  Magistri  Johannis 
filii  Laurentii  de  Kanysa«  azon  kérésére  »quod  ipsi  in  dominium  cujus- 
dam  castri  Porostyan  nuucupati,  et  villarum  ac  cunctaruiu  pertinentiarum 
eidem  ab  olim  rite  jugiter  counexarum  in  Comitatu  Castri  Perrel  existen- 
tis  et  habitarum,  ipsos  pleno  jure  concernentis  et  contingentium  legitimé 
vellent  introire  ;«  —  részökre  a  győri  káptalanhoz  iktatási  parancsot  in- 
tézett. Erre  a  győri  káptalan  a  királynak  azt  jelentette,  liogy  az  iktatás 
1392.  »feria  quarta  proxima  aute  festuni  Annnnciationis  Yirginis  Mariae« 
ellenmondás  nélkül  megtörtént ;  a  vár  tartozékai  közt  pedig  »d  u  a  r  u  in 
d  o  m  o  r  u  m  ,  u  b  i  f  e  r  r  u  m  p  e  r  f  o  1 1  e  s  d  e  m  o  1 1  i  r  i  c  o  n  s  n  e- 
V  i  t  v  u  1  g  o  v  o  s  v  e  r  e  u  h  a  z  (vasveröház)  appellatarum«-ról  is  tett  em- 
lítést ;  jeléül  annak,  hogy  ott  vas  termeltetett.  (Az  eredeti  után.) 


144  WENZEL  GUSZTÁV. 

2)  Ügy  szintén  van  tudomásunk  arról  is,  hogy  a  tiszai 
részekben  vasbányák  Dom oszlónál  nyittattak  meg,  me- 
lyekre nézve  különös  intézkedések  történtek.^) 

3)  Krassó  vármegyében,  névszerint  ;t,  K  ö  v  e  s  d  i  várhoz 
tartozott  területen,  míveltettek  vasbányák,  melyeket  a  várral 
együtt  az  akkori  földesúr  Csáky  Miklós,  1395.  csere  útján 
Zsigmond  királynak  engedett  íú.^) 

4)  Láttuk  fennebb,  hogy  vasbányászatra  szóló  kiváltsá- 
gai a  Csetneki  és  Pelsőczi  Bebek  családoknak  (45.  §.)  s  úgy 
szintén  a  Garai  családnak  (67.  §.  4.)  is  voltak. 

5)  Tanulságosabb  még  az  Erdélyben,  a  V  a  j  d  a-H  u- 
n  y  a  d  i  vár  tartozékain,  s  kiválólag  T  o  r  o  c  z  k  ó  n  (63,  §.) 
fennállt  vasbányászat,  mely  utóbbi  határozottan  a  styriai  vas- 
bányászat mintájára  volt  engedélyezve. 


')  1296.  »Datum  Budae  feria  sexta  aute  featuiii  Nativitatis  Saucti 
Johauuis  Baptistáé «  »Nos  Audreas  sfb.  quod  cuin  super  possessioue  Ma- 
gistri  Petri  íilii  Comitia  Compolch  fidelií!  nostri  D  o  m  o  z  1  a  w  nímcn- 
pata  f  e  r  r  i  f  o  d  i  u  a  iuveuta  esse  dicatur  ;  volunius,  iit  quicunque  hos- 
pites  ad  eandem  ferri  fodinam  causa  hospitaudi  commüraturi,"aut  alii 
quilibet  ad  exercitioneiii  operis  ferri  fodinae  venire  seu  cougregari  volue- 
rint,  ex  nostra  liceutia  Eegali  veuiaut  libere  et  secure,  absque  villo  timore 
Rub  nostra  protectioue  Priucipali  congregeutur,  cougregati  cummureutur, 
(!t  exerceaut  opera  ipsius  ferri  fodiiiae  efficaciter  et  cura  diligeuti ;  ea 
tanieu  libertate,  qua  ceteri  hospites  seu  operarii  in  possessionibus  huius- 
modi  uobilium  Regni  uostri  cousueveruut  gratulari  stb.  (WeDzel  Gusztáv, 
ÁrpádlvoriUj  Okmánytár,  X.  köt.  210.  1.  —  V.  ö.  u.  o.  VIII.  Ivöt.  20.  1.  és 
IX.  köt.  56.  1.) 

")  1395.  »Datum  Brassoviae  iu  festő  Beati  Valeutiui  martiris.« 
»Nos  Sigismuudus  stb.  quod  quia  fidelis  uoster  Egregius  Magister  Nico- 
laus  filius  Stepbaiii  de  Chak  Comes  iioster  Themesieusis,  et  idein  Steplia- 
nus  páter,  ac  Georgius  fráter  eiusdem  uterinus,  quasdaan  duas  possessiones 
eorum  Chak  praedictam  et  Chuze  appellatas,  simul  cura  castro  similiter 
Chak  appellato  in  Oomitatu  Themesiensi  existeutes  ;  nec  non  aliud  c  a- 
s  t  r  u  m  i  p  s  o  r  u  m  K  e  v  e  s  d  v  o  ca  t  um  i  u  C  o  m  i  t  a  t  u  de  C  r  a  s- 
s  o  u  h  a  b  i  t  u  m  ,  s  i  m  u  1  c  u  m  v  i  11  i  s  e  t  m  o  n  t  a  n  a  f  (^  r  r  i  a  d 
ipsum  Castrum  spectantibus  stb.  Nostrae  tradidisae  perhi- 
bentur  Serenitati  stb.  (ezeknek  fejében)  quoddam  Castrum  uostrum  lU- 
gale  Adrián  appellatum  iu  Comitatu  Bihorieusi  dedimus,  (Idiiavimus  ;;tb. 
—  Az  iktatás  1396.  »feria  quarta  proxima  ante  festum  Beatae  Margare- 
thae  Virgiuis  —  -  neniiue  contradictore  apparente«  megtörténvén,  Zsig- 
mond király  1397.  »i)ridie  kaleudas  mensis  Augusti«  adta  ki  az  adomány- 
ról a  privilégiumot.  (A  neo-acquistica  coramissio  irományaiból.) 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI   TÖRTÉNETE.      145 

III.  Kitetszik  ezekből,  hogy  a  vasbáiiyák  mívelése,  és  a 
vasérczek  kidolgozása  (Ziigiitebringung)  sajátságos  szabályok- 
hoz volt  kötve ;  melyek  a  nemes  fémek,  a  réz,  az  ólom  stb.  bá- 
nyászatának szabályozásától  több  tekintetben  eltértek  ;  a  nél- 
kül azonban,  hogy  a  vasbányászat  közönséges  iparág  vagy  föl- 
desúri jövedelem  lett  volna.^) 
72.  §.   A  sóhányászat. 

I.  A  sóbányák  Magyarországban  1492-ig  a  bányászat 
egyéb  ágaihoz  képest  míveltettek.  Bányászati  főúri  jogát  (Jus 
Regale  Minerale)  azokra  nézve  a  király  úgy  gyakorolta,  mint 
más  bányákra  nézve :  vagy  saját  emberei  által  mívelvén  azo- 
kat, vagy  a  bányászati  jogosítványt  egyes  földbirtokosokra, 
illetőleg  egyes  községekre  ruházván  át.  Még  az  1486  :  49.  tvcz. 
szerint  ez  így  volt ;  míg  az  1492 :  30.  tcz.  folytán  azon  neveze- 
tes változás  állt  be,  hogy  a  sóhányászat  kizárólag  a  királyi 
kincstár  számára  tartatván  fenn, 2)  többé  magánvállalat  tárgya 
nem  lehetett. 

Ehhez  képest  a  sóhányászat  királyi  monopóliumának 
története  tulaj  donkép  fejtegetésünk  második  korszakába  esvén, 
itt  csak  az  1492.  előtti  állapotokról  szólunk.  A  mennyiben 

*)  A  fenu  jelzett  szabályok  a  styriai,  kariuthiai  és  krajnai  vaster- 
melést  tárgyazó  intézkedések  által  nyerhetnek  felvilágosítást,  melyeket  tü- 
zetesen másutt  (Oesterr.  Zeitsctirift  für  Eeclits-  und  Staatswissenschaft, 
1846-ki  évf.  II.  köt.)  ismertettem  meg.  Például  szabadjon  Albert  ausztriai 
és  styriai  berezegnek  egy  1342.  »Pfinztag  vor  Sand  Stephan«  kiadott  in- 
tézkedésére hivatkoznom  ;  t.  i.  »das  für  vns  khomen  vnser  getreyer  der 
Ricbter  vnd  sein  Gesellscbaft  aus  vnserem  Eisenerczt,  vnd  babén  vns  für- 
gelegt  vnd  beweiset,  das  der  Abbt  vnd  das  Gottsbaws  von  Sand  Lambrecht 
zu  irm  Eysen  mer  f  e  w  r  (olvasztó  hely)  habén,  deu  sü  cze  reclit  habén 
süllen.  Darum  sein  vi^ir  en  ain  vnd  ze  rath  worden,  nach  derselben  be- 
weisung,  vnd  miit  des  vorgenanten  Abbtes  vud  des  Conveuts  von  Sand 
Lambrechts  guten  willen  ;  das  sy  nicht  mer  fewr  habén  sül- 
len zu  Írem  Eysen  dan  vier  auf  des  Gottsbaws  gut«  stb.  (Az 
eredeti  után.)  —  A  miből  kitetszik,  hogy  itt  a  szabályozás  súlypontja  az 
olvasztó  helyek  vagyis  u.  n.  tüzek  (Eeuer)  rendezésében  feküdt.  Hogy 
e  szabályozás  a  magyarországi  vastermelésnél  is  meg  tartatott ,  azt 
Dobsinára  vonatkozólag  Bartholomaeides  László  egy  1622-ki  okmány 
közlése  által  bizonyította.  (Comítatus  Gömöriensis  Notitia,  Lőcse,  1806. 
550.  sk.  11.) 

2)  »  —  —  demptís  fodinis  salium,  quae  soiius  Regiae  Maiestatís 
domiuio  et  usui  reservatae  essent«  stb. 

MAGYARORSZÁa    H.VNYÁSZATÁNAK    KUIT.    TÖRT.  ,  1  0 


146  WENZEL  GUSZTÁV. 

pedig  az  országnak  a  Száva  jobb  partján  fekvő  részeiben  a  só 
bányamunka  által  nem  nyeretett ;  a  tengeri  sónak  termelése 
ellenben  a  jelen  munka  feladatához  nem  tartozik :  itt  egyedül 
Magyarország  és  Erdély  ^sóbányászata  veendő  tekintetbe. 

II.  Magyarországban,  mellőzve  a  sónak  néhány 
régibb  jelentéktelen  adakozásait, i)  a  sóbányák  királyaink  által 
tíirtént  eladományozásának  és  a  sóbányászatra  vonatkozó  jogo- 
sítványozások  engedélyezésének  leginkább  két  esete  nevezetes : 

1)  IV.  László  királynak  1285-ki  intézkedése,  melylyel 
»quasdam  villás  Regales  Sóvár,  Sópatak,  Delnam,  Zarbouth 
et  Chedezveth«  és  pedig  » Sóvár  cum  fodina  seu.puteo 
salis,«  György  mester,  Simon  fiának,  a  híres  Miczbán  unoká- 
jának adományozta. 2)  György  mester  a  Sóvári  Soos  családnak 
őse,  mely  azóta  a  XY.  század  végéig  a  sóvári  só-aknák  és  só- 
források  folytonos  birtokában  maradt.^) 

2)  A  Garai-család  1408-ki  nagy  privilégiumában  Zsig- 


1)  így  II.  Béla  király  1138.  az  erdélyi  só-báuyákból  a  demesi  pré-. 
postságnak  évenként  bizonyos  sóuiennyiséget  adott  (Fejér  Cod.  Dipl. 
Hung.  II.  köt.  104.  1.  ;   —  több  hasonló  esetet  1.  Fejér  idézett  munkájában 

I.  köt.  300.  1.,  III.  köt.  1.  r.  119.,  123.,  377.  11.  ;  2.  r.  321.,  353.,  357., 
360.  11.  ;   VII.  köt.  5.  r.  212.  1.  ;  Árpádk.  Új  Okmánytár  I.  köt.  37.,  141.  11. 

II.  köt.  141.  1.)  ;  —  s  így  IV.  Béla  1248.  az  egri  egyháznak  már  valóságos 
sóbányát  (Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  IV.  köt.  2.  r.  19.  1.),  és  István  akkor  ifj. 
király  1261.  a  sóvári  »praedinm«-nak  egy  részét  Echy  come.snek  adomá- 
nyozta (Árpádk.  Új  Okmányt.  VIII.  (II.  3.)  köt.  11.  1.)  —  Úgy  látszik, 
hogy  ezen  intézkedések  a  IV.  Béla  és  fia  István  közti  egyenetlenségek 
által  érvényökbül  ki  voltak  vetkőztetve;  a  két  király  1262.,  1263.  és 
1266-ki  kiegyezkedése  alkalmával  István  azt  fogadta  :  »Promittimns,  uo.s 
raedietate  salium  terrestrium  et  aquaticorum  esse  contentos,  alia  medietate 
tam  terrestrium  quam  aquaticorum  salium  patri  uostro  carissimo  rema- 
nente.'<  (Fejér,  Cod.  Dipl.  Hung.  IV.  köt.  3.  r.  73.  1.) 

2)  Wenzel  Gusztáv,  Árpádkovi  Új  Okmánytár  XII.  (III.  3.)  kötet 
434.  és  438.  11.  —  V.  ö.  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  V.  k.  3.  r.  276. 1.  —  IV. 
László  király  1285-ki  privilégiumát  megerősítették  Kobert  Károly  1327. 
I.  Lajos  1367.,  Zsigmond  1399.,  Mátyás  1474. 

•■')  Sóvár  1291.  még  » villa  E,egalis«-nak  neveztetik  (Fejér  id.  m.  VI. 
köt.  1.  r.  125.1.);  de  később  folytíju  folyva  mint  a  Soos-család  birtoka 
említtetik,  névsz.  Fejérnél  id.  m.  VI.  köt.  2.  r.  150.  és  213.  11.  ;  VIII.  köt. 
1.  r.  555.  1.,  X.  köt.  1.  r,  178.  1.,  X.  köt.  4.  r.  583.  1..  X.  köt.  5.  r.  81.  1., 
X.  köt.  7.  r.  659.  1.  Különben  a  viszonyt  részletesen  világosítják  fel  a  Soós 
család  levéltárának  okmányai,   mely  legújabban  a  nemzeti  múzeum  kézi- 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     147 

mond  király  adományából,  a  bányászat  egyéb  ágaival  együtt, 
a  sóbányászatra  vonatkozó  jogosítványok  is  foglaltattak.*) 

Azonban  ezeknél  sokkal  fontosabb  lett  a  máramarosi 
sóbányászat. 

Máramarosban  ennek  kezdetét  a  XIII.  század  első 
évtizede-ig  lebet  visszavezetni,^)  s  a  megnyitott  sóbányáknál 
keletkezett  telepek  csakbamar  szabad  községekké  alakultak, 
melyek  királyainktól  városi  privilégiumot  nyertek.  Ez  névsze- 
rint  a  máramarosi  öt  u.  n.  koronái  város,  t.  i.  Huszt,  Visk, 
Hosszúmező,  Sziget  és  Tétső  eredete,  melyek  a  Huszti  vár 
tartozékát  képezték,  s  városi  privilégiumot  a  szomszéd  Nagy- 
Szőllős^)  mintájára  Róbert  Károly  királytól  1329.  közösen 
nyertek.'*)  Különben  uoba  a  sóbányászat  nem  volt  ezen  váro- 
sok létével  oly  szoros  összefüggésben,  mint  a  másutt  keletkezett 
bányavárosok  (Körmöcz,  Selmecz,  Nagy-Bánya  stb.)  szervezé- 
sével az  ottani  bányászat ;  azért  mégis  annak  jelentőségét  kel- 
lőleg nem  méltatbatjuk,  ha  egyszersmind  ama  városok  régi 
állását  és  szervezését  tekintetbe  nem  veszszük. 

III.  A  fenn  jelzett  jelenségek  után  Ítélve,  melyek  szerint 
magyarországi  egyházak,  alapításuk  alkalmával,  az  erdélyi  só- 
bányákból jövedelmet  és  birtokot  nyertek,^)  rendezett  sóbá- 
nyászat előbb  volt  Erdélyben,  mint  Magyarországban. 

Az  erdélyi  földbirtokosok  közül,  kik  különös  királyi  ado- 
mányozásból sóbányászati  jogosítványokat  nyertek,  különösen 


rattárába  letéteményeztetett.  —  V.  ö.  Bredetczky  Samu,  Sóvár  (Beitráge 
zur  Topograpliie  des  Königi-eiclis  Ungern,  Bécs,  1803.  sk.  I.  köt.  161.  sk. 
11.  és  II.  köt.  1.  sk.  11.)  ;  —  Jankovics  Miklós,  Sóvári  nevezetes  sókútnak 
első  feltűnése,  és  a  magyar  korona  joga  szerint  a  királyi  jövedelmekhez 
lett  kapcsolása.  (Tudományos  Gyűjtemény  1831.  XII.  köt.  64.  sk.  II.)  — 
Sóóvár,  a  bányászati  és  kohászati  lapok  I.  köt.  2.  sk.  11. 

>)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  4  r.  677.  1. 

^)  'Wenzel  Gusztáv,  Kritikai  fejtegetések  Máramaros  megye  tör- 
ténetéhez. (Magyar  Tud.  Akadémia  Értesítője  1857.  323.  1.)—  Pi-eisig  Ede 
(Gesch.  d.  Marm.  Bergb.  id.  h.  301.  sk.  11.)  erre  nézve  több  igen  érdekes 
adatot  közöl ;  de  következtetései  elmés  hypothesisnél  alig  egyéb. 

")  István  akkor  ifjabb  király  Nagy-Szőllös  számái-a  adott  privilé- 
giumát 1.  Wenzel  Gusztáv,  Árpádk.   Új  Okmányt   VIII.  (II.  3.)  kot.  31.1. 

*)   Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII.  köt.  3.  r.  353.  1. 

B)  1138.  (Fejér,  Cod.  íJipl.  Hung.  II.  k.  104.  1.)  —  1211.  (Fejér  Cod. 
Dipl.  VII.  köt.  5.  r.  212.  1.) ;  —  1248.  (Fejér  id.  m.  IV.  köt.  2.  r.  19.  1.)  stb. 

10* 


148  WENZEL  GUSZTÁV. 

ki  kell  emelnünk  az  erdélyi  k  á  p  t  a  1  a  n  t,  mely  a  XIII.  szá- 
zad második  felében  a  tordai  sóaknászatot  bírta,i)^  «  a  sze- 
b  e  n  i  p  r  é  p  0  s  1 0 1,  ki  Vizaknán  sóbányát  bírt.^)  Ugy  szintén 
van  tudomásunk  arról,  hogy  László  bán,  egykor  Y.  István 
királynak  bíve,  nyilván  ennek  adományozásából  Tordán  sóbá- 
nyának birtokában  volt,  melyet  végintézkedésileg  1278.  az 
ottani  községnek  hagyományozott.^) 

De  valamint  Magyarországban,  úgy  Erdélyben  is  a  só- 
bányák magánbirtokainál  sokkal  jelentékenyebbek  a  szabad 
bányabelyek  ;  t.  i.  D  é  e  s,  Kolos  és  Szék,  melyekhez  1291 
óta  Törd  a  is  járult.^)  Ezek  egyenlő  sóbányászati  szabadság- 
gal voltak  felruházva  ;  történeti  előzményeinél  fogva  azonban 
köztök  itt  csak  D  é  e  s  és  T  o  r  d  a  bírnak  nagyobb  érdekkel. 

D  é  e  s  vagy  Déesakna  szabadságának  alapitója  a  híres 
Erney  bán  volt,  kinek  eziránti  kiváltságát  IV.  Béla  király 
hagyta  helyben  és  bővítette  meg;  s  István  ifjabb  király  1261. 
mindkettőnek  szabadalmait  erősítette  meg.^)  A  déesiek  ezen 
kiváltságait  azután  IV.  László  1279.^),  IIL  Endre  1291.")  és 
Róbert  Károly  királyok  ISIO.^)  újból  erősítették  meg  és  tar- 
tották fenn. 


1)  Istváu  ifjabb  királyuak  1269-ki  adomáuya  (Weuzel  G.  Arpádk. 
Új  Okmányt.  III.  köt.  201.  1.  :  —  Teutscb  é.s  Firnhaber,  Urkundeubuch 
zur  Ge.schichte  Siebeubürgeus  I.  köt.  93.  sz.  91. 1.) ;  megerősítve  IV.  László 
által  1276.  (Urkuudeubucli  112.  .sz.)  és  1278.  (Szeredai,  Notitia  Capituli 
Eccl.  Albensis  Transilv.,  Károlyfehér vár  1791.  9.  I.)  —  III.  Eudre  1291-ki 
privilégiuma  Tordáuak  ezen  függését  megszüutette. 

")  Eobert  Károlynak  1330-ki  megerősítése  szerint,  (Fejér  Cod. 
Dipl.  Huug.  VIII.  köt.  3.  r.  411.  1.) 

3)  »Paulus  Bauus  stb.  Insuper  salisfodiuam  uostram  de  Turda  de- 
dimus  ad  commuuitatem  ipsorum ;  ita  tameu,  quod  decimam  salium  de 
ipsa  salisfodina  provenientium,  perpetuo  et  irrevocabiliter  Ecclesiae  Beá- 
táé Virginis  de  Sólymos  dare  debeant  et  teneantur«  stb.  1278.  (Kiadatlan.) 

*)  A  három  előbbi  említtetik  fel  1291.  (Fejér  Cod.  Dipl.  Hung. 
VI.  köt.  1.  r.  106.  1.),  1310.  (U.  o.  VIII.  köt.  1.  r.  390.  stb.)  ;  —  Tordával 
megtoldva  1326.  (Fejér  id.  m.  VIII.  köt.  3.  r.  92.  1.) 

6)  Teutsch  és  Firnhaber,  Urkundenbuch  72.  és  73.  11.  ;  —  Wenzel 
Gusztáv,  Árpádk.  Új  Okmányt.  III.  köt.  5.  1. 

«)  Wenzel  id.  m.  IV.  köt.  180.  1. 

■>)  Id.  m.  V.  köt.  22.  1. 

«)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  VIII   köt.  7.  r.  95.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     149 

Torda  —  mint  feutebb  láttuk  —  a  XIII.  század  má- 
sodik felében  a  gyula-feliérvári  káptalannak  földesúri  hatalma 
alatt  állott.  Azonban  a  későbbi  események  azt  bizonyítják,  hogy 
ez  által  a  helység  régibb  állása  jogi  megszorítást  nem  tapasz- 
talt; a  mi  kimutattatván,  III.  Endre  király  1291.  a  tordai 
vendégek  régi  jogát  állította  vissza,  s  őket  ugyanazon  szabad- 
sággal ruházta  fel,  melylyel  Dées-,  Szék-  és  Kolosakna  vendé- 
gei bírtak.^)  Ennek  következtében  Torda  az  akkori  erdélyi 
sóbányászat  említett  főhelyeivel  egyenlő  állásra  emeltetett  ; 
magában  véve  pedig  nemcsak  nevezetes  várossá,  ^)  hanem 
többször  az  erdélyi  nemesek  közgyűlésének  helyévé  is  lett.^) 

Ezen  helységek  lakosai  a  sóaknákat  mívelték,  sót  ter- 
meltek,*) s  azt  a  király  rendeletére  az  országban  lévő  főrak- 
helyekre  szállították.^)  Ennek  fejében  több  előjogokkal  voltak 
kitűntetve.^) 

ly.  A  só  ügye  nemcsak  hazánk  íináncztörténetében  régi 
időtől  fogva  (1492.  előtt  is)  nagy  jelentőséggel  bírt,  hanem 
az  ország  lakosainak  nélkül özhetlen  szükségletei  közé  tartoz- 
ván, a  nemzet  gazdasági  rendszerében  is  mindig  előkelő  szere- 
pet vitt.  A  mennyiben  pedig  a  király  legfelsőbb  főúri  jogainak 
volt  egyik  tárgya,  különös  közigazgatási  intézkedésekre  szol- 


.  0  »Andreas  stb.  quoű  hospitibus  nostris  de  Thorda  Akna.  qui 
omnia  instrumenta  ipsorum  super  statu  libertatis  eorum  confecta  in  ca- 
stro  Mikud  Báni  tempore  Tartarorum  dixerunt  igne  esse  consumpta,  et 
etiam  concremata,  illám  et  eandem  concessimus  libertatém,  qua  hospites 
nostri  de  Deesakna,  Zek  et  Kolos  gratulantur«  stb.  (Fejér  Cod.  Dipl. 
Hung.  VI.  köt.  1.  r.  105.  1.) 

2)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  3.  r.  296.  1. 

8)  1360.  Fejér  Cod.  Dip].  Hung.  IX.  köt.  3.  r.  200.  1.,  -  1391.  U. 
o.  XI.  köt.  478.  1.  stb. 

^)   »Matbias  stb. ad  servitia  nostra,   quae  uobis  in  incisioue 

salium  contiuue  facere  liabent«  stb.  1478.   Fridvaldszky  János,  Minerolo- 
gia  Transilvaniae  167.  1. 

5)  »Sigismundus  stb.  In  personis  civium  et  hospitum  Civitatis 
uostrae  Dees  vocatae  Nostrae  expuuitur  Maiestati  gravi  cum'querela, 
quod  licet  ipsi  semper  et  ab  autiquo  pro  laborandis  navibus  conduccioni 
salium  nostrorum  necessariis  silvas  magnas  ad  castrum  Chycliow  perti- 
nentes  uteudi  liberam  habuerint  facultatem«  stb.  1423.  (Kiadatlan.) 

«)  P.  o.  Fridvaldszky  id.  m.  és  h. 


150  WENZEL  GUSZTÁV. 

gáltatott  alkalmat,  melyeknek  kezelése  a  sókamarákra  és  azok- 
nak grófjaira  volt  bízva. 

Az  azon  időben,  mikor  hazánk  államorganismusa  már 
határozott  formákká  alakult,  nálunk  működő  sókamarák  át- 
tekintését azon  okmány  nyújtja,  melylyel  Zsigmond  király 
1393.  Verebi  Pétert  az  erdélyi  sókamara  főgróíjának  nevezte 
ki.  ^)  Ehhez  képest  az  ország  három  részre  volt  osztva ;  t.  i.  a 
Tisza  vidékére  a  Zagyva  folyóig,  a  hol  a  máramarosi  só  hasz- 
náltatott; a  Száva  jobb  oldalán  fekvő  részekre,  melyek  a  ten- 
geri sót  használták ;  s  végre  az  országnak  az  említett  két  rész- 
hez nem  számított  területére,  mely  az  erdélyi  só  használására 
volt  utasítva.  A  sókamaráknak  is,  melyek  az  ország  egyes  vi- 
dékein a  só  kiosztását  és  forgalmát  közvetíteni  voltak  hivatva, 
két  osztálya  volt ;  úgy  hogy  ezeknek  egyikéhez  azon  kamarák 
tartoztak,  melyek  régiblí  állapotukban  meghagyattak,  akképen 
mint  névszerint  I.  Lajos  király  korában  fennálltak ;  másikához 
pedig  azok  számíttattak,  melyekre  nézve  l)izonyos  reformok 
léptek  életbe.  Az  első  osztály  körébe  valók  voltak :  az  erdélyi^) 
(a  fent  jelzett  erdélyi  négy  só-főhelyre  nézve),  a  vízaknai,  a 
lippai,  a  szegedi,^)  a  máramarosi,  a  zolokai  (?  vannak,  kik  ezen 
gyakran  nevezett  só-kamarai  helységet*)  »Zilah«-nak  magya- 
rázzák), a  szathmári,-^)  a  kassai,  a  várkonyi,  a  budai  és  pesti 
és  székesfehérvári  só-kamarák.  Az  utóbbi  osztályhoz  soroztat- 
tak:  a  treucsíni,  a  nagy-szombati,  a  pozsonyi,^)  a  győri,  a  sop- 
roni,'') a  vasvármegyei,  a  zalamegyei,  a  zágrábi,  a  körösi  és  a 
kewei  sókamarák.  —  Ezen  kamarák  működése  mindazáltal  a 
körülményekhez  képest  ki  is  terjesztetett;  p.  o.   »Camerarius 


')  Az  okmányt  a  függelékben  közöljük. 

^)  Az  erdélyi  sókamarákra  nézve  azon  tudósítások  is  érdekesek, 
melyeket  I.  Ferdinánd  biztosainak  1552-ki  jelentése  tartalmaz  (Engel, 
Geschichte  d.  ung.  Eeichs  u.  s.  Nebenl.  III.  köt.  20.,  32.  34.  56.  11. 

•'')  P.  o.  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  III.  köt.  1.  r.  377.  1.  —  Gr.  Teleki 
József,  Hunyadiak  kora  Magyarországon  X.  köt.  87.  1. 

*)  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  III.  köt  1.  r.  237.,  377.  11.  ;  2.  r.  353. 1. ; 
IV.  köt.  1.  r.  106.  1.,  VI.  köt.  2.  r.  89.  1. 

')  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  5.  r.  112.  1. 

«)  Fejér  Cod.  Dipl.  III.  köt.  2.  r.  173.  1. 

■>)  Fejér  Cod.  Dipl.  III.  köt.  \  r.  457.  és  2.  r.  191.  I. 


MAGYAROKSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KIUTIKAI  TÖRTÉNKTE.     151 

salium  uostiüi'uin  de  Zatlinuir  ct  Debruczcu/)  vagy  íiók-ka- 
iiiai'ák  által  támogattatott ;  p.  o.  az  erdélyi  sókamaráuak  volt 
kétfiókkamarája,^)  a  szatmárinak  volt  fiókkamarája  Sáros-  és 
Szepes-megyékben.2) 

* 
Eredmények. 

78.  §.  A  7naf/>/arorszár/i.   hányászat  tcchnilcai  fcjleffsér/e. 

I.  Agricola  (Baiier)  György  (szül.  1490.  megh.  1555.)  a 
híres  »De  re  metallica«  czímű  munkának  (első  kiadása  Bázel 
1556.)  szerzőjéről  azt  szokták  mondani,  hogy  ő  az  ásvány-  és 
hányatudomány  alapítója;*)  s  ebből  ismét  az  következik,  hogy 
az  ő  kora  előtt  igazi  hányatudomány  még  nem  létezett,  s  hogy 
a  XVI.  század  előtti  időben  oly  báuyamívelést,  mely  tudomá- 
nyosan vezetve  lett  volna,  bárhol  is  híjába  keresnénk. 

Midőn  tehát  ehhez  képest  első  korszakunk  alatt  a  bá- 
nyamívelés,  szemben  mai  állapotainkkal,  általán  véve  tökéletes 
még  nem  lehetett ;  annyival  foutosabbak  azon  nagyszerű  ered- 
mények, melyekről  —  névszerint  hazánkban  —  a  régibb  bá- 
nyászat maradványai  tesznek  tanúságot,  s  melyek,  az  anyagi 
és  szellemi  segédszerek  azon  időben  csekély  támogatása  mel- 
lett, csak  az  akkori  bányászok  fáradhatlan  erőmegfeszítése  és 
ernyedetlen  szorgalma  által  voltak  előállíthatók. 

A  régi  bányászok  ezen  munkásságának  méltatásában 
kettős  szempont  szolgálhat  irányadásul ;  mert  vagy  positiv 
adatok  alapján  azon  technikai  foglalkozásokat  tehetjük  be- 
hatóbb vizsgálódás  tárgyává,  melyek  a  XVI.  század  előtt  ezen 
munkásság  köréhez  tartoztak,  vagy  csupán  eredmények  jelzé- 
sében állapodunk  meg,  melyekhez  t.  i.  a  magyarországi  bányá- 
szok technicai  munkássága  vezetett. 

II.  Azon  kérdés,  vagyunk-e  képesek  positiv  adatok  alap- 

')  1411.  Fejér  Cod.  Dipl.  X.  köt.  5.  r.  112.  1. 

2)  »Cauierae  filiales  Alvincz  et  Burberegh  ;«  Eugel  icl.  m.  III.  köt. 
25.,  59.  11. 

=•)  sViutícanierarius  et  officiales  de  SarUs  et  Terrae  uustrae  öcepu- 
,sleusis.«  Fejér  Cod.  Dipl.  Hung.  X.  köt.  5.  r.  112.  1. 

^)  Lehmauu  Ernő  élőbeszéde  Agricola  ásváuytaui  munkáiuak 
általa  készített  uémet  fordításához,  Freyberg  1806.  V.  1. 


152  WENZEL  GUSZTÁV. 

ján  a  XVI.  század  előtti  techuikai  bányamunkának  körét, 
hacsak  némi  liatározottsággal  is,  részletesen  jelezni  ?  —  a  jelen 
munka  körén  kívül  esik.  Mindamellett  röviden  megjegyzendő- 
nek tartom,  hogy  oly  adatok,  melyek  az  akkori  bányaismere- 
tekről felvilágosítást  tartalmaznának,  korunkra  nem  jutottak, 
hogy  tehát  ezen  érdekes  kérdés  vizsgálódásában  biztos  kalau- 
zul csak  a  bányamunkát  szabályozó  régi  törvények  és  bánya- 
vidéki statútumok  szolgálhatnak,  melyeket  egyik-másik  pont- 
ban okmányokkal  volníi  lehetséges  liővebben  megfejteni. 

A  magyarországi  bányatörténet  három  ilynemű  bányasta- 
tutumot  nyújt,  t.  i.  a  XIII.  századi  selmeczit,  a  XY.  századi  kör- 
möczit,  és  ugyanazon  időből  a  felsömagyarországit  (gölniczit). 
Yégig  tekintve  mindazáltal  ezeken,  csakhamar  azt  találjuk, 
hogy  intézkedéseik  a  bányamunkára  vonatkozólag  koránt  sin- 
csenek oly  részletesen  kifejtve,  hogy  azokból  akár  csak  némileg 
kielégítő  tájékozottságot  nyerhetnénk.  Nem  marad  tehát  egyéb 
hátra,  mint  más,  akkor  nevezetes  európai  bányavidékeket  is 
szemügyre  venni,  s  azok  bányatörvényei  közül  keresni  olya- 
nokat, melyek  az  ama  korban  gyakorolt  bányászat  módjának 
és  körének  a  magyarországiaknál  netalán  teljesebb  és  részle- 
tesebb képét  mutatják. 

Ilyen  régi  bányatörvényt  eddig  kettőt  ismerünk,  t.  i.  a 
XIII.  századi  kutnabányait,  és  a  XIV.  századi  massait. 

A  kutnabányai  csehországi  bányatörvény,  azaz 
»Constitutiones  Juris  Metallici  Wenceslai  II.  Regis  Boemiae,« 
vagyis  u.  n.  » Jus  Regale  Montanorum«  1300.  hirdettetett  ki.^) 


')  Wenzel  Gusztáv,  Haudbuch  des  alig.  österi*.  Bergrechts,  Bécs, 
1855.  56.  sk.  11.,  —  s  Zeitschrift  für  österr.  Bechtsgelehrsainkeit  u.  polit. 
Gesetzkunde,  1844.  évf.  II.  köt.  127.  sk.  11.  —  Kiadva  Llchtenfelsi  Peith- 
nernél,  Vevsuch  über  die  natürl.  u.  polit.  Gescliichte  der  böbmischen  und 
málirischen  Bergwerke,  Bécs,  1780.  229.  sk.  11.;  és  Schmidt  Ferencz 
Antalnál,  Cliron.  System.  Sammlung  der  Berggesetze  Böhmens  stb.  I. 
köt.  7.  sk.  11.  —  Németre  fordította  IV.  Károly  császár  meghagyásából 
Geylenhausen  János  (Ueber  die  chursáchs.  Bergwerksverfassung,  Lii^cse 
1787.  51.  1.) ;  német  fordításban  pedig  »Eiu  uew  sehr  uiUzlicb  köuiglich 
Bergbuch*  stb,  czímje  alatt  közzétette  Deucerus  János,  külön  Lipcsében 
1616.  és  a  »Corpus  Juris  et  Systema  reruni  metallicarum«-ban  Ti-ankfurt 
1698.  —  Azonkívül  volt  fordítva  csehre  többször,  és  spanyolra  a  XVI. 
században  Forster  Bálint  által. 


MAGYAROKSZÁU  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     153 

Szurzőjíj  t'gy  római  jogtudós  »Getiiis  v.  Gotius  ITrbivetímus« 
(Orvietoi),  kit  II.  Veuczel  király  kérésére  Ursiuiis  Máté  bibor- 
iiok  Prágába  küldött,  bogy  a  királynak  a  cseb  országos  tör- 
vények javításában  tanácsára  és  segítségére  legyen,  s  kire  — 
miután  ezen  terv  a  csebországi  rendeknél  ellenzésre  talált  — 
a  kutnal)áuyai  bányatörvény  latin  nyelven  készítése  bízatott. 
Ezen  törvény  fő  jelentősége  abban  áll,  hogy  nem  csupán  a  bá- 
nyamívelésnél  szokásos  jogot  reproducálja  casuistikus  modor- 
ban, hanem  az  akkori  jogtudomány  magasabb  álláspontjára 
emelkedve,  az  egész  bányászat  létviszonyait,  és  a  bányászéi  tit 
minden  irányát  foglalja  egybe,  s  azokat  Justinián  császár 
Institutiói  mintájára  és  rendszere  szerint  négy  könyvben  való- 
ságos törvény  módjára  szabályozza.  S  minthogy  az  első  könyv- 
ben a  bányászatnál  működő  személyekről  (tisztekről,  vállalko- 
zókról és  munkásokról),^)  a  II.  könyvben  a  bányabirtok  ren- 
dezéséről,^)  a  III.  könyvben  a  bányaadományozásokról,^)  és  a 
IV.  könyvben  a  bányató rvénykezésről^)  intézkedik,  s  mindenütt 
igen  részletes  szabályokat  tartalmaz,  évszázadokig  Európában  a 
legtökéletesebb  és  legfontosabb  bányatörvénynek  volt  tekintve, 
s  a  XIII.  század  bányaismereteit  és  bányászkodását  is  híven 
tükrözi  vissza.  Nálunk  Róbert  Károly  királynak 


')  »De  personis  in  argeuti  fodiuis  oportiinis.«  Ezek  az  »urburarii 
(kik  a  király  bányajövedelmót  vagyis  \i.  ii.  urbuváját  kezelik),  Jurati 
(bányaeskiidtek),  Judex  Montanus  (bányabiró),  Magistri  Montium  (bánya- 
mesterek), scriptores  urburae  (királyi  bányairnokok),  scansores  (Steiger, 
bányaí'elügyelök),  mensores  (Markscheider,  bányamérnökök),  carpentarii, 
cnstodes,  coloni  (qui  colunt  montes,  priucipales  vagyis  vállalliozók  ;  se- 
cundarii  et  tertii  vagyis  heverek),  procuratores,  fabri,  metalli  divisores, 
bulgarmn  refectores,  horarum  pronunciatores,  metalli  separatores,  juve- 
ues,  metalli  emptores.«  Mindezeknek  teendői  a  törvényben  részletesen 
szabályoztatuak,  a  mi  a  bányáknak  akkori  mivelési  módjáról  elég  világos 
ismeretet  nyiijt.  Kétségtelen,  liogy  a  magyarországi  bányáknál  a  bánya- 
technikának  ugyanazon  rendezése  állott  fen. 

")  »De  jure  argentifodinarum«  öt  fejezet.  Legérdekesebbek  azok, 
melyekben  »de  montium  mensuratione«  vagyis  a  bányák  felméréséről  és 
czövekeléséröl,  s  az,  mely  a  »stolló«-król  vagyis  tárnákról,  és  azoknak  kü- 
lönféle nemeiről  (».stollones  quaerentes,  stollones  haereditarii«)  foglaltatik 
szabályozás. 

*)  »De  concessionibus,«  kilencz  fejezet. 

*)  »De  ordine  judiciario,«  húsz  fejezet. 


154  WENZEL  GUSZTÁV. 

1 328-k  i  privilégiuma  1'  o  1  y  t  á  ii  K  ö  r  iii  o  c  z  b  á  ii  y  ú  ii 
állott  közvctl(3ii  tekintélyben. 

M  a  s  s  a,  olaszhoni  bányaváros  bányatörvénye,  azaz  az 
»Ordinamenta  super  arte  fossarum  B,ameriae  et  Argeuteriae 
Civitatis  Massae,«  pedig  mint  »Constitutum  Communin  et 
Populi  Civitatis  Massae«  latin  nyelven  1310.  állapíttatott  meg. 
Kiadója,  Bonaini  Ferencz,^)  azt  tartja,  hogy  közte  és  az  épen 
jelzett  kutnabányai  bányatörvény  közt  belső  összefüggés  áll 
feuu.^)  Azonban  terjedelme  és  intézkedéseinek  részletessége 
mellett  is  rendszeres  formába  nincs  hozva,  s  több  régibb  sza- 
bályt is  (kezdve  1293-tól)  tartalmaz.  Összesen  86  fejezetből 
áll,  melyeknek  határozmányai  —  minthogy  közvetlenül  a  bá- 
nyákra és  azoknak  mivelésére  vonatkoznak,  s  a  bányászat 
körül  működő  személyeket  csak  mellékesen  említik  —  a  kutna- 
bányai törvényt  sok  lényeges  tekintetben  kiegészítik. 

Kitetszik  ezekből,  hogy  ezen  két  törvény  azon,  a  bánya- 
mívelés  technikáját  tárgy azó  határozatok  tanulmányozását, 
melyek  hazánk  régibb  bányatörvényeiben  és  bányastatutumai- 
ban  foglaltatnak,  nevezetesen  támogatja  és  segíti  elő  ;  hogy 
tehát  Magyarország  egykori  bányászatának  szempontjából  is 
mindkettő  igen  fontos. 

III.  Az  eredményeket  tekintve,  melyek  az  egykori  ma- 
gyarországi bányászok  technikai  munkásságának  tökéletessé- 
gét bizonyítják,  nemcsak  hazánk  régi  bányászatának  marad- 
ványaira hivatkozhatunk,  hanem  azon  nagy  hírre  is  fektethe- 
tünk súlyt,  melyben  a  magyarországi  bányászok  egész  Euró- 
pában álltak.  S  ezt  névszerint  a  XV.  századra  nézve  Anglia^) 


1)  Az  »Archivio  Storico  Italiano«-ban  ;  Appendice  VIII.  köt.  Flo- 
reucz  18nO.  629  —  709.  11. 

2)  U.  o.  634.  1. 

s)  VI.  Henrik  angol  király  az  ottani  bányászat  számára  1452. 
kiváltságlevelet  adván  ki,  löbbek  közt  ezeket  mondja  :  »Sciatis,  quod  nos 
Michaelem  Grosselyu,  Georgium  Hartryke  et  Matthaeum  Laivestou  in 
Keguum  nostrum  Angliáé  cum  triginta  personis  vei  infra,  de  Bohemiae, 
Hungáriáé,  Austriae  et  Miciae  partibus,  scientiam  operandi  in  mi- 
neris  habentibus  meliorem  in  obsequio  nobis  in  mineris  nostris  in  Eegno 
nostro  Angliáé  impendendo  veniendo,  in  Eegno  nostro  praedicto  expec- 
taudo,  et  obsequium  nobis  in  minei'is  nostris  j)raedictis  impendendo,  et 
exinde   versus  partes   praedictas  transeundo,  in  i)rotectiouem,  tuitionem 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     155 

Fríincziaorszúg^)    és    Oroszországa)    báuyászutáuak  története 
egyaránt  világosan  tünteti  fel. 

74.  §.  A  maijyarorszáiji  ÍMÍn)j((fcnnén(jek  a  XIV.  és  XV. 
századi  vüfírfJxcreskedelemhen. 

I.  Itteni  álláspontunkhoz  képest  Magyarországnak  a 
XVI.  század  előtti  kereskedésére  nézve  elégségesnek  látszik,  ha 
a  magyarországi  pénznek  jelentőségét  emeljük  ki,  melylyel  az 
akkori  világforgalomban  bírt;  s  ha  azon  hazai  bányaterményeket 
veszszük  közelebb  szemügyre,  melyek  akkoriban  a  kereskedés- 
ben nevezetesebb  szerepet  játszottak.  Mert  a  magyar  pénz  ma- 
gyar aranyból  és  ezüstből,  tehát  a  mi  hegyeink  áldásából  készült; 
azon  bányatermények  pedig,  melyek  kereskedésünk  tárgyai 
voltak,  egyszersmind   akkori  bányaiparunkról  is  tanúskodnak. 

II.  A  jelzett  korszakban  szokásos  magyarországi  pénz- 
ről és  annak  veréséről  itt  tüzetesen  szólnunk  annál  kevesbbé 


et  defensionem  ac  salvani  guardiam  uostras  suscepimus  speciales.«  Ry- 
mer  T.,  Foedera,  conventiones  stb.  inter  Eeges  Augliae  et  alios  quoHvis 
Imperatores,  Reges  stb.  XI.  köt.  Loudou  1710.  317.  1. 

')  Francziaországnak  legrégibb  bányatörvénye  VI.  Károly  király 
1413.  május  30-ki  oi*dounance-ja,  melyben  többek  közt  a  király  az  orszá- 
gában lakó  és  tartózkodó  bányamunkásokat  különös  pártfogása  alá  veszi, 
azon  hozzáadással,  hogy  sok  idegen  is  van  köztük  (»mesmcment  que  uue 
grant  partié  d'iceulx  sönt  de  nacions  et  pays  étrauges.«)  Arról,  hogy 
ezen  idegenek  közt  magyarországiak  is  voltak,  alig  lehet  kétségünk,  ha 
tekintetbe  vesszük,  hogy  a  franczia  királyok  országuk  bányászatának 
rendezésében  más  országokat,  s  ezek  közt  névszerint  Magyarországot  kö- 
vették mintául.  Ezt  XI.  Lajos  király,  1471.  septemberi  édit-jében  hatá- 
rozottan kimondja  ;  t.  i.  hogy  gondoskodik  Francziaország  báuj^ászatáról, 
»ainsy  qu'  on  faiét  eu  plusieurs  autres  royaumes  et  contrées  de  la  chre- 
stienté,  comme  au  pays  d'  Allemagne,  es  royaumes  de  H  o  n  g  r  i  e  ,  Bo- 
hémé, Poulogne,  Angleterre  et  ailleurs«  stb. 

2)  Vaziljevics  III.  Iván  orosz  (moszkaui)  fejedelem  1488.  Mátyás 
magyar  kii-ályt  Kuritz  Tivadar  (Feodor)  követe  által  többek  közt  ai-ra 
kérte  meg,  hog\'  küldjön  neki  oly  mesterembereket,  kik  a  bányászathoz 
(maszterov,  kotoroi  rudu  znaet)  s  az  arany-  és  ezüstbányászathoz  (zolo- 
tuju  i  szerebrenuju),  értenek,  és  kik  az  érczeket  a  földtől  elválasztani  tud- 
ják (kotoroi  bij  rudu  umjel  i  rozdjeliti  sz  zemlejn)  ;  mert  országában 
vannak  ugyan  arany-  és  ezüst  érezek,  de  nincsenek  olyanok,  kik  azoknak 
a  földből  való  kiválasztásához  értenek  (Pamjatniki  diplomaticseszkchi 
szpomenij  drevnei  Roszszij  vz  derzsavami  inosztrauuijmi.  I.  köt.  Szent- 
Pétervár,  18.51.  165.  1.) 


156  WENZEL  (iUS/.TÁV. 

szükséges,  niintliogy  a  magyar  erem-  ós  péiiztíin  kö/öuségüiik- 
uek  egyik  kedvelt  tudománya,  melynek  tekintélyes  önálló  iro- 
dalma létezik.  De  igenis  szükségesnek  látszik,  a  magyar  pénz- 
nek az  egykori  kereskedelem  körében  használásáról  és  szerep- 
léséről pár  szót  mondanunk. 

E  tekintetben  kiválókig  az  aranypénz  veendő  figye- 
lembe ;  mert  az  ezüstpénz  akkor  csak  alárendelt,  nagyobbára 
csupán  az  országok  belforgalmára  számított  használatban  volt. 
Saját  arany  pénze  Magyarországnak  Róbert  Károly  ideje  óta 
volt,  s  tudva  van,  hogy  a  magyar  aranyforintok  mi  fontos  he- 
lyet foglaltak  el  Európa  XY.  századi  pénzforgalmának  rend- 
szerében. 

Azonban  a  világkereskedésben  használt  pénzforgalomra 
nézve  a  velenczei  kormánytanácsnak  egy  1367.  november  22-ki 
rendelete  is  nevezetes,  melyből  az  tetszik  ki,  hogy  a  nagy  for- 
galom közvetítéséül  nem  annyira  a  vert  pénz,  mint  inkább  az 
ezüst  mint  ilyen  használtatott,  melynek  értéke  Velenczében 
súly  szerint  határoztatván  meg,  folyó  pénzben  ehhez  képest 
számíttatott  át.^) 

Akkorban  egyébiránt  a  váltóüzletnek  egy  neme  is  volt 
már  szokásban,  mely  szerint  az,  ki  külországba  nagyobb  pénz- 
összeget küldött,  ily  összeget  olasz  p.  o.  velenczei  kereskedők- 
nél tett  le,  kik  azután  ugyanazon  összeget  a  jelzett  helyen  ki- 
fizették. Erre  nézve  a  Magyarországból  Avignonba  küldött 
pénzek  tekintetében  határozott  tudomásunk  van  -f)  azonban 
alig  lehet  kétségünk  az  iránt,  hogy  a  pénzküldés  ezen  módját 
a  kereskedelemnél  is  ne  alkalmazták  volna. 

III.  Azon  magyarországi  bányaterményeket  illetőleg, 
melyek  a  kereskedésnek  tárgyai  voltak,  fennebb  már  említet- 
tem, hogy  a  XI.  században  különféle  fémek  Magyarország 
külkereskedésének  is  nevezetes  kiviteli  czikkei  voltak.  Ebben 
mindazáltal  lényeges  megszorítás  állott  be  akkor,  midőn  a 
pénzverés  czéljából  a  nemes  fémekkel  való  szabad  kereskedés 
nyers  formában  eltiltatván,  azokra  nézve  a  királyi  beváltás 
lett  behozva.^) 


*j  Weuzel  Gusztáv,  Magyar  Diplomacziai  Emlékek  az  Aujuu  kur- 
bül.  II.  köt.  Budapest,  1875.  655. 
2)  Id.  m.  II.  köt.  527.  1. 
^)  L.  Zsigmond   király   1425-ki  rendeletét  a  »Catalugus  numurum 


MAGYARORSZÁG   BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     157 

A  XIV.  és  XV.  században  a  bányatermények  közül  a 
só  és  a  réz  voltak  a  legjelentékenyebb  kereskedelmi  czikkek. 

A  s  ó  mindazáltal  túlnyomólag  csak  a  belkereskedésnél 
szerepelt  ;  noha  van  tudomásunk  arról  is,  hogy  a  tengeri  só 
Magyarország  és  a  velenczei  társaság  közt  többször  élénk  dif- 
ferentiákra  szolgáltatott  alkalmat.  Az  u.  n.  só-kamarák  (Ca- 
merae  Salis)  kérdése  mindazáltal  épen  úgy  kívül  áll  a  jelen 
munka  feladatán,  mint  a  tengeri  só,  mely  a  bányászat  körébe 
egyáltalán  nem  tartozik. 

Sokkal  nevezetesebb  a  rézkereskedés,  melynek  út- 
ján a  hazánkban  nyert  réz  a  nyugati  országokba  (Bécs 
és  Brünn  felé)  és  K  r  a  k  k  ó  b  a,  de  kiválólag  Olaszhonba 
vitetett  ki.  S  ezen  irányokban,  ha  rendezett  kereskedelmi  utak 
nem  voltak,  ilyenek  készítéséről  kellett  gondoskodni.  Ilyen  új 
utat,  mely  Thurócz  vármegyét  Zólyommal  kötötte  össze, 
Thurzó  János  1496.  készíttetett,  a  végett,  hogy  azon  a  Besz- 
terczebányán  nyert  réz  könnyebben  szállíttathassék  Krakkóba. 
Azonban  a  körmöczbányaiak  tartva  attól,  hogy  ezen  útnak  hasz- 
nálása Thuróczot  majdan  elvonja  Körmöcztöl,  s  az  ottani  ke- 
reskedést Beszterczebánya  felé  vezetendné ;  az  alig  nyitott 
utat  levágott  fákkal  és  szikladarabokkal  zárták  el ; ')  a  miből 
nevezetes  differentiák  keletkeztek,  úgy  hogy  Körmöcz  az  út 
megmaradásába  csak  oly  feltétel  alatt  adta  beleegyezését,  hogy 
annak  fejében  a  Thurzók  50  aranyforintot  kötelezték  magokat 
évenkint  a  városnak  fizetni. 

Az  ólom  a  szabad  kereskedésből  ki  volt  tiltva.^) 

IV.  Más  jelentősége  volt  a  magyarországi  rézkereske- 
désnek Olaszhon  előkelőbb  városaival.  Mert  Olaszhonban  a 
nyers  réznek  feldolgozása  az  ipar  egyik  különösen  fontos  ágát 
képezvén,  olasz  kereskedők  nagy  számmal  látogatták  hazánk 


Hungáriáé  et  Trautsilvaniae  lustituti  Natiou.  Sztícheuyiani,«  (Pest  1807.) 
III.  részének  függelékében  309.  1.  —  Különben  tudva  van,  liogy  a  nyers 
arany  és  ezüstnek  az  országból  való  kivitele  is  kemény  büntetés  alatt 
tiltva  volt  Zsigmond  III.  végz.  (1405.) :  13.,  1609  :  48.,  1618  :  46.,  1625  : 
64.,  1649  :  47.,  1659  :  72.  és  1723  :  9.  (10.  §.)  tcz. 

1)  Krisko  Pál,  a  körmöczi  régi  kamara  és  grófjai,  Budapest, 
1880.  41.  1. 

-)  Az  említett  Catalogus  niimorum  függeléke  326.  1. 


1  58  WENZEL  GUSZTÁV. 

azon  bányavidékeit,  hol  rezet  nevezetesebb  mennyiségben  ter- 
meltek, s  a  nyers  rézérczet  itt  összevásárolván,  nagy  nyereség- 
gel vitték,  különösen  Velenczébe  és  Florenczbe. 

Massa  város  fent  jelzett  bányatörvénye  világos  tanúsá- 
gául szolgál  azon  gondnak,  mely  ott  a  réztermelésre  fordít- 
tatott.i)  S  minthogy  a  magyarországi  rézbányák  sokkal  gazda- 
gabbak voltak,  mint  a  Massa  mellettiek,  s  általán  véve  az 
olaszhoniak;  nem  csoda,  hogy  az  olasz  államok  kereskedőik  szá- 
mára a  magyar  királyok  pártfogását  megszerezni  és  szerződé- 
sileg biztosítani  minden  módon  igyekeztek.  Magyarországuak 
okkoriban  még  nem  volt  a  mai  értelemben  határozottan  kifejtett 
kereskedelmi  politikája ;  úgy  hogy  egyes  kereskedelmi  czik- 
kekre  nézve  beviteli  vagy  kiviteli  tilalmak  még  nem  léteztek. 
Idegen  kereskedők  tehát,  ha  hazánkból  mint  ilyenek  kitiltva 
nem  voltak,  a  nyers  rezet  is  szabadon  vihették  ki  az  országból. 

Valamennyi  olasz  állam  közt  legszorosabb  barátságban 
Magyarország  a  genuai  köztársasággal  volt;  s  így  igen  ter- 
mészetes, hogy  a  genuaiak  hazánkban  sok  kedvezményben 
is  részesültek,  és  hogy  kereskedésük  a  magyar  király  különös 
pártfogása  alatt  állt.  Ezen  oknál  fogva  adta  ki  I.  Lajos  király 
1349.  »'Wissegrád  in  festő  Beati  Johannis  Baptistae«  privilé- 
giumát, melylyel  a  genuaiak  kereskedését  Magyarországban 
szabályozta.  2)  —  Velencze  azl.  Lajos  királylyal  1358.  és 
1381.  kötött  két  nagy  békessége  alkalmával,  kereskedőinek 
csak  a  magyar  területen  való  szabad  járást  és  kelést  igyeke- 
zett biztosítani  ;3)  ennek  halála  után  pedig  kereskedelmi  sup- 


')  Ezen  törvény  54--56.  fejezetei  a  réz  bányászata  és  kikészítésére 
nézve  igen  'beható  intézkedéseket  (Cai^itula  artis  rameriae)  tartalmaznak. 

")  »Ludovicus  stb.  quofl  quilibet  Januensis,  vei  qui  pro  Januensi 
liabeatur,  et  qui  bouo  Januensium  gaudeat,  possit  et  valeat  de  cetero,  et 
sine  molestia  aliqua  reali  vei  personali  portare  et  jjoi-tari  facere  per 
aquam  Dannbii,  et  per  ten-am  venieudo  de  Orsuna  versus  Temesuar  ns(jne 
Bridarn  ;  ac  etiam  de  Regno  nostro  Dalmatiae,  tam  per  maré  nostrnm 
quam  per  viam  Jadrensem,  omnes  res,  merces  et  mercimonia  cuinscnn- 
qiie  generis,  spéciéi  vei  maneriei  existant,  similiter  in  Budám,  et  de  iani 
dicta  Buda  in  Jadram,  absque  solncione  alicuius  tributi  commercii,  pe- 
dagii  stb.  excepto  auro  et  argento  in  specio  stb.«  1349.  Históriáé  Patriao 
Monumenta  II.  köt.  Turin,  1857.  854.  sk.  11. 

■■')  Wcnzel  Gusztáv,   Magyai-   dipluni'icziai    emlékek  az  Anjou-kor- 


MARYATIOKSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     159 

rematiát  az  által  nyert,  hogy  az  adriai  tenger  felett  nemzet- 
közi uralmat  gyakorolt,  a  nélkül  hogy  későbbi  királyaink  által 
ebben  akadályoztatva  lett  volna.  —  A  florenczi  köztár- 
saságnak törekvése  oda  volt  irányozva,  hogy  kereskedői  szá- 
mára a  genuaiakhoz  hasonló  jogokat  nyerjen.^)  A  többi  olasz 
államokkal  ez  iránt  történt  megállapodásról  nincs  tudomásunk. 

Ezeknek  folytán  olasz  vállalkozók  nemcsak  a  magyar- 
országi rézérczekkel  űztek  kiviteli  kereskedést,  hanem  magát 
a  magyarországi  rézbányászatot  is  igyekeztek  hatalmukba  ke- 
ríteni. Például  szolgálhat  Portinari  János  az  ezen  nevű  isme- 
retes florenczi  család  tagja,-)  ki  más  florenczi  vállalkozók  tár- 
saságában magyarországi  rézbányákat  bírt.  S  érdekes  azon 
szerződés  is,  mely  a  rézérczek  Velenczébe  való  vitele  iránt 
közte  és  a  velenczei  köztársaság  közt  köttetett.^)  A  hazánkból 
kivitt  rézérczeket  azután  az  iparosok  Olaszhonban  feldolgoz- 
ták, s  ezen  alakban  bocsátották  további  kereskedésbe.  E  te- 
kintetben különösen  a  velenczei,  nagyobb  dimensiók  szerint 
felszerelt  rézgyárak  voltak  nevezetesek  és  híresek. 

y.  E  mellett  nem  szabad  tekinteten  kívül  hagynunk 
Boszniát,  melynek  szintén  gazdag  rézbányái  voltak  (69.  §.) 
s  azon  korban  a  magyar  királyok  hatalma  alatt  állott.  A  meny- 
nyiben pedig  ott  az  arany,  ezüst  és  ólom  kereskedése  is  szabad 
volt ;  úgy  Bosznia,  valamint  Szerbia  is  mind  a  négy  fémre 
nézve  igen  tekintélyes  kiviteli  kereskedéssel  bírt,  melyet  tűl- 
nyomólag  a  raguzaiak  közvetítettek.*) 

7ő.  §.  A  magi/arországi  bántjászat  emelkedése  a  XV. 
században. 

I.  Ama  időben  a  bányám  ívelés  felvirágzásának  és  irány- 
latainak    elhatározó    tényezői    fináncztekintetek    lévén,    azok 


ból,  II.  kot.  Budapest,  1875.  504.  1.  ;  —  és  :  A  turini  békekötés  1381. 
(Történelmi  Tár,  IX.  köt.  20.  1.) 

')  Weuzel  Gusztáv,  M.  dipl.  emlékek  III.  köt.  Budapest,  1870. 
lai.stb.  11. 

0  Alighieri  Dante  »Divina  Comoediá«-ja  ezen  névnek  nagy  hírt 
szei'zett. 

»)  Weuzel  Gusztáv  id.  m.  III.  köt.  572.  1. 

*)  Jirecsek  Konst.  Józs.,  Die  Haudelsstrassen  und  Eeigwerke  von 
Sevbien  und  Bosnien  Avalirend  des  Mittelalter;;,  Prága,  1879.  47.  sk.  11. 


160  WENZEL  GUSZTÁV. 

mellett  a  nemzetgazdasági  tekintetek  csak  alárendelt  jelentő- 
séggel bírtak ;  habár  —  főleg  Mátyás  király  uralkodása  óta 
—  szintén  hatályosaknak  kezdenek  mutatkozni.  S  ehhez  képest 
kell  méltatnunk  azon  .tudósításokat  is,  melyek  a  magyaror- 
szági bányászatról  korunkra  a  XV.  századból  jutottak. 

Ranzanus  Péter  ugyanis  Magyarország  ásványai- 
ról ezeket  mondja:  »Multae  illic  auri,  argenti,  aeris,  ferri,  sa- 
lis,  minii  fodinae ;  in  aliquot  fluminibus  auri  puri  ramenta 
inveniuntur ;  et,  quod  est  mirabile,  in  vinetis  in  aurifero  loco 
satis  aureae  virgunculae,  et  ad  digiti,  et  ad  semipedis  longitu- 
dinem  quandoque  leguntur,  cuius  generis  complures  nos  vidisse 
fatemur.«i) 

Részletesebben  szól  ugyanazon  tárgyról  OláhMiklós: 
»Auri,  argenti,  ferri,  cupri,  stanni,  vitriolis,  marmoris  et  rubri 
et  albi  maxima  ibi  copia.  Alabastrum  quoque  est  Hungaris 
patrium.  Qui  aliquantum  etiam  plumbi  habent,  non  tamen  ad 
necessitatem  Regni  ex  omni  parte  sufficiens,  quod  hac  de  re 
ex  Polonia  advehitur.  Montes  minerarum,  metallorum  et  ferri 
per  Hungáriám  plurimi,  qui  non  coluntur.  At  fodinae  aura- 
riae  et  argentariae,  quarum  nunc  est  usus,  primum  sünt  prope 
Civitates  quas  Montanas  vocant,  nerape  Cremniciam,  Schem- 
niciam,  Bistriciam,  et  lóca  eis  vicina ;  tum  in  Ryhnou,  Rosna- 
via  et  Schmelnicia ;  postremo  in  Transylvania.  Aurum  est 
triplex,  unum  reperitur  inter  lapides  solidum  in  massae  for- 
mám, natura  satis  defecatum  et  purum.  Quod  alii  quidem  di- 
versa  in  magnitudine ;  ego  verő  ad  quantitatem  habui  ovi  gal- 
linacei,  ponderis  supra  centum  ducatorum.  Nuper  scripsit  ad 
me  Nicolaus  Gherendinus  Episcopus  Transylvanus,  frustum 
talis  auri  in  pondere  trecentorum  et  quinquaginta  ducatorum 
se  habuisse ;  scripsit  item,  colonum  queudam  circa  Abrugh- 
Banya  nuper  reperisse  aurum  huius  generis  in  magnitudine 
panis  rusticani,  ponderis  supra  mille  sexingentorum  ducato- 
rum. Reperitur  idem  etiam  magnitudine  nucis  et  lapillorum. 
Alterum  extrahitur  artificio  ex  mineris,  aurum,  argentum  et 
cuprum  simul  complectentibus.  Quod  verő  est  tertium,  ex  ílu- 

')  Epitome  rerum  Vugaricarum  a  II.  iudex  (Descriptio  Huugariae) 
végén ;  Scliwaudtneruál,  Scriptores  rerum  Huugaricarum  I.  köt.  Bécs, 
1746.  336.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     161 

violorum  alveis  arenosis  expurgatur,  qiiod  arenosiim  sive  lava- 
tile  ex  ipsa  re  vocant.  Piimum  et  ultimum  genus  gignit  Trau- 
sylvania,  médium  aliae  Hungáriáé  partes.  Qui  viderunt,  certo 
dicunt,  in  Scepusio,  in  quo  etiam  vitriolum  destillat,  esse  flu- 
violum,  qui  ferrum  iuiectum  in  speciem  et  matériám  cupri 
transmutat.  Nec  hoc  taceo,  esse  in  Hungária  terram  viscosam, 
in  modum  cerae,  ex  qua  luniinaria,  facesque  et  lucernáé  fiant, 
insuaviter  tamen  olentes.  Moutes  sünt  salis  fossilis  plurimi, 
inter  quos  qui  nunc  coluntur  in  Transylvania  sünt  quinque 
prope  oppida :  Vizakna,  Thorda,  Dees,  Szék,  Kolos ;  in  Maro- 
marusio  verő  unus  et  altér  prope  Róna  oppidum.«^) 

E  tudósítások  technikai  felvilágosítást  az  Agricola 
György  munkáiban  foglalt  számos  adat  által  nyernek.-)  Az 
erdélyi  bányászatra  nézve  Veraucsics  Antal  közleményei  is 
érdekesek.^) 

II.  Nem  lehet  itt  feladatom,  e  tudósítások  kritikai 
vizsgálódásába  bocsátkozni ;  melyek  eddigi  fejtegetéseim  és 
elbeszéléseim  által  különben  is  nevezetes  világosságot,  s  több 
tekintetben  kellő  kiegészítést  és  helyreigazítást  nyernek.  Itt 
azoknak  jelentőségét  csak  négy  szempontból  akarom  még  rész- 
letesen kifejteni :  1)  A  mennyiben  a  bányák  a  XV.  században 
a  királynék  jövedelmeit  képezték,  és  1514.  a  koronái  javak 
közé  soroztattak  ;  2)  a  mennyiben  a  Csáktornyai  Ernust  csa- 
lád, és  3)  a  Bethlenfalvai  Thurzó  család  a  bányamívelés  alap- 
ján lettek  nevezetesek  s  4)  a  mennyiben  az  augsburgi  Eugge- 
rek  a  magyarországi  bányászat  körében  felette  fontos  szerepet 
játszottak. 

76.  §.  1)  A  királynék  mint  a  maf/yarorszdf/i  hányáknalc 
és  hányavidékcknek  hirfokosai. 

A  magyarországi  bányászatra  nézve  fontos  esemény  volt, 
mikor  1424.  Zsigmond  király,  több  más  jószággal  együtt,  az 
alsó-magyarországi  bányavidéket  is  az  ottani  bányavárosokkal 
együtt,  Borbála  királynénak,  királynéi  javak  czíme  alatt  en- 


')  Hungária,  liber  I.  cap.  19.,  Bécs  1763.  87.  1. 

-)  Különösen  a  »De  re  metallica  libri  XII.«  a  »Bermannus,«  és  a 
»De  veteribus  et  novis  metallis  libri  II. ■^  czímű  munkáiban. 

")  De  situ  Transsylvaniáé,  Moldáviáé  et  Trausalpinae,  Munkái 
kiad.  Szalay  László  I.  köt.  141.  1. 

MAGYARORSZÁG    liÁNYÁSZATÁNAK    KRIT.    TÖRT.  11 


1()2  AVENZEL  GUSZTÁV. 

gedte  át,  illetőleg  iuscribíilta.  ^)  E  fontos  praecedens,  mely 
később  Erzsébet,^)  Beatrix  és  Auna  királynék  (Albert,  Má- 
tyás és  II.  Ulászló  királyok  nejei)  számára  ismételtetett,  azt 
hozta  magával,  bogy  az  alsó-magyarországi  bányavárosok,  kör- 
nyékökkel  együtt,  egy  magában  elzárt  vidéket  kezdtek  képezni, 
a  királynék  zólyomi  ispánja  alatt  álltak,  és  a  királyok  által 
közös  privilégiumokkal  láttattak  el ;  s  hogy  továbbá  a  király- 
nék az  ország  más  bányavidékeire  és  névszerint  a  máramarosi 
só-bányászatra  is  befolyást  gyakoroltak. 

Az  alsó-magyarországi  bányászatot  egyébiránt  a  király- 
nék részesítették  különös  pártfogásban  és  gondoskodásban,  s  a 
bányaipar  emelésére  nézve  e  körülmény  is  igen  hatályos  esz- 
köznek bizonyodott. 

Arról  pedig,  hogy  az  alsó-magyarországi  bányavidé- 
ken kívül,  névszerint  a  máramarosi  só-bányászatra  nézve  a  ki- 
rálynék mily  hatalmat  gyakoroltak,  azon  tény  tanúskodik,  hogy 
Beatrix  és  Anna  királynék  a  huszti  várra,  s  azzal  együtt  a 
máramarosi  koronái  városok  és  sókamarákra  nézve  intézkedé- 
seket tettek.^) 

Mária  királynénak  hatalmas  befolyásáról  az  alsómagyar- 
országi bányászatra,  tüzetesen  a  második  korszakban  fogunk 
szólni. 


1)  Weuzel  Gusztáv,  Okmáujá  íidalék  Borbála  és  Erzsébet  magyar 
királynék  birtokáról,  Történelmi  Tár,  XII.  köt.  268.  1. 

2)  Gr.  Teleki  József,  Hunyadiak  kora  Magyarországon  X.  köt.  43. 1. 
=)  P.  o.  1)  »Beat.rix  stb.  pro  parte  venerabilis  presbyteri  Francisci 

Plebani  et  Vicarii  Ecclesiae  Sanctae  Elyzabeth  viduae  de  opjjido  nostro 
Hwztli,  fűit  Maiestati  Nostrae  humiliter  supplicatum,  ut  cousiderautes, 
(^uod  per  Serenissimum  dominum  Eegem  consortem  uostrura.  et  dominum 
Johannem  eius  genitorem  felicis  recordationis  fuerint  geuerose  concessi 
duo  mille  sales  j)raefatae  Ecclesiae  Sanctae  El3-zabeth,  de  salibus  Ca- 
mei'ae  nostrae  Maroniarusiensis  pro  celebrandis  certis  missis  stb.  (meg- 
erősíti)  Dátum   in  castro  nostro  Budensi  die  VIIII.  meusis  Junii«    1486. 

—  Az  eredeti  után. 

2)  »Nos  Anna  stb.  quod  venientes  Maiestatis  Nostrae  in  praesen- 
tiam  fideles  nostri  circumspecti  Tliomas  Emerici  Judex  oppidi  nostri 
Huszt,  nec  non  Laurentius  Szász  Judex  oppidi  nostri  Sziget,  in  suis  om- 
niumque  Judicum  et  Juratorum  Civium  Communitatumqiie  quinque  op- 
pidorum  nostrorum  Marmarosiensium  stb.  (több  joguknak  megerősítését 
kérik  és  nyerik.)  Dátum  Budae    14.  die  mensis  Maii,  anno  Domini  1504. « 

—  A  királyi  könyvből. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     163 

n.  §.  2)  A  Csáktornyái  Ernnst  család  bányászati  ne- 
vezetesséf/e. 

I.  Láttuk  fennebb,  hogy  » nobilis  Stephanus  Jungk  de 
Nova  Zolio/<  máskép  Schweingrátl  vagy  Scliwamgratel  Ist- 
ván.i)  1466.  a/  esztergami  káptalan  előtt  beszterczebányai 
bányáit  és  egyéb  birtokát  Laki  Thuz  János  királyi  udvarmes- 
ter és  Ernst  János  budai  polgárnak  6200  aranyforintért  örök- 
vallás formájában  eladta. 2)  Azonban  Thuz  János  ez  örök- 
vallásról visszalépvén,  a  megvett  realitásoknak  egyedüli  birto- 
kosa Ernst  vagy  Ernust  János  maradt.  Ernust  János  azután 
Mátyás  királynak  6000  aranyforintot  fizetett,  melyeknek  fejé- 
ben ez  neki  1469.  a  bányabirtoka  után  fizetendő  bányaadót, 
vagyis  »urbura«-ját  örök  időre  elengedte. s)  S  minthogy  magát 

')  Az  esztergami  káptalauuak  fassiuualis  bizonyságlevelében  »Ste- 
l)lianus  Juiigk«-iíak  neveztetik  ;  azonban  Mátyás  királynak  1470.  a  budai 
káptalanhoz  intézett  iktatási  íjarancsában  »qni(lam  Stephanus  Swemen- 
gratl«  neve  alatt  említtetik. 

-)  »Omnibus  stb.  Capitulum  Ecclesiae  Strigoniensis  stb.  quod  no- 
bili;;,  Stephanus  Jungk  de  Nova  Zolio,  ouus  ac  quaelibet  gravamina  hono- 
rabilis  Jacobi  presbiteri,  et  Andreáé  quondam  Nicolai  fratrum,  nec  non 
díjminae  Veronicae  uxoris,  omuiumque  proximorum  et  consanguineorum 
suorum  in  infrascriptis  super  se  assumendo  stb.  omnia  et  singula  bona 
sua  immobilia,  videlicet  domuni  suam  coudam  Karoli  sic  nuncupatam  in 
dicta  Zolio,  item  possessiones  Podlawicz,  Reczka,  villám  Uhnanni,  et 
Mayerhoíf,  atqvie  portiones  possessionarias,  videlicet  integras  medietates 
vJllarum  Sancti  Jacobi  et  villae  Heynczmanni,  in  Comitatu  Zolieusi  exis- 
tentes  habitas,  cum  címctis  earum  xitilitatibus  et  pertinentiis  stb.  ;  item 
b.alneum  et  Jus  Patronatus  Hospitalis  Sanctae  Elyzabeth  in  dicta  Zolio 
liabiti  et  fundati  ;  ac  Montana  wlgariter  Newstolleu  et  Eribstollen  nuncu- 
pata,  gazasque  et  silvas,  ad  praedictam  domum  Karoli  vocatam  spectantia 
et  pertinentes,  ipsum  pleno  iure  concernentia,  Maguiíico  Jolianni  Thuz 
de  Lak  Magistro  Curiae  Regiae  Maiestatis  quoad  integram  medietatem, 
item  Egregio  Johanni  Ernst  de  Buda,  qnoad  aliam  similiter  integram 
medietatem  pro  6,200  florenis  auri  puri  stb.  iure  perpetuo  et  irrevocabili- 
ter  stb.  vendidisset  stb.  nullum  ius  stb.  D:itum  secundo  die  festi  Beati 
Gregorii  Papae  anno  Domini  1466. «  Mátyás  királynak  1470-ki  megerősítő 
privilégiumából. 

•')  »Nos  Mathias  stb.  quod  nos  ad  conservationem  castvorum  uos- 
trorum  finitimorum  a  fideli  nostro  Egregio  Johanne  Ernst  cive  Budensi, 
Aulae  nostrae  Milite,  compatre  nostro  6,000  florenos  auri  accomodavimus, 
pro  quibus  quidem  6,000  florenis  auri  illos  proventus  seu  urburas,  qui  de 
fodinis  suis  argenti  et  cupri  in   promontorio  oppidi  nostri  Novizolii  exis- 

11* 


1  C)4  WENZKL  GUSZTÁV. 

azonkívül  is  még  érdemesíté,  nemcsak  beszterczebányai  és  zó- 
lyommegyei birtokára  nyerte  ki  a  kircályi  jóváhagyást,^)  hanem 
más  kitüntetésekben  és  kedvezményekben  is  részesült.  így  ke- 
letkezett azntán  később  a  főúri  rangra  emelt  Csáktornyai  Er- 
nust  János,  és  az  általa  alapított  család^)  bányabirtoka. 

II.  A  Csáktornyai  Ernust  családnak  bányabirtoka,  a 
magyarországi  bányászat  történetében  két  oknál  fogva  neveze- 
tes. Magában  véve  azért,  mert  a  vele  összekapcsolt  külső  bir- 
tokkal együtt,  hatalmas  oly  complexust  képezett,  mely  a 
bán3^amívelés  érdekében  lett  rendezve.  S  még  inkább  következ- 
ményei által.  Mert  később  a  Tliurzók  és  Fuggerek  nagy- 
szerű beszterczebányai  bányavállalatának  lett  alapja,  melynek 
már  európai  jelentősége  is  volt,  s  mely  a  magyarországi  bá- 
nyászat emelésére  igen  kedvezőleg  hatott. 

III.  Mátyás  király  az  Ernust  család  e  birtokát  csere 
útján,  fia  Corvinus  János  számára  szerezte  meg  f)  ki  azonban 
a  király  halála  után  abban  magát  fenn  nem  tarthatta.  Mert 


tentibus  ex  antiqun  consuetiidine  ad  Cameríim  uostram  Regiam  siugulis 
annis  i:)rovenire  deberent,  eidem  Jobanui  Ernst,  suisque  beredibus  uni- 
versis  in  perpetuum  duximus  remittendos  et  relaxandos  stb.  Dátum  Budae 
in  festoNativitatisBeatae  Mariae  Virginis  anno  Domini  1469. «  —  A  budai 
káptalannak  1470.  »feria  secunda  proxima  ante  festum  Beati  Benedicti 
Abbatis«  történt  iktatása,  és  Mátyás  királynak  1470.  »V.  Kalendas  De- 
cembris^  kelt  privilégiuma  által  megerősítve.  —  Az  eredeti  után. 

')  1470.  » Budae  feria  quinta  proxima  ante  dominicam  Judica* 
alatt.  A  király  1470.  »Budae  secundo  die  festi  Visitationis  Beatae  Mariae 
Virginis«  kelt  iktatási  parancsának  folytán  a  budai  káptalannak  az  emlí- 
tett napon  történt  iktatása,  s  1470.  V.  kalendas  Decembris  kelt  királyi 
privilégium  által  lett  megerősítve.  —  Az  eredeti  után. 

=)  L.  Wagner  Károly,  CoUectanea  genealogico-historica  ill.  Hun- 
gáriáé familiarum,  quae  iam  intercideruut,  Decas  II.,  Pozsony  stb.  1802. 
20.  sk.  11.  —  Nagy  Iván,  Magyarország  családai  IV.  köt.  Pest  1859. 
73.  sk.  11. 

")  Thurnscbwamb  János  tudósítása  Engeluél,  Gescbicbte  des  uugr. 
Reichs  u,  s.  Nebenl.  I.  köt.  Hala  1797.  194.  1.  —  Mátyás  Ernust  János- 
nak 1470.  »datum  Budae  feria  quinta  ante  dominicam  Judica«  adomá- 
nyozta a  lipcsei  várat,  tartozékaival  együtt  ;  s  ugyan  1470.  »datum  in 
civitate  nostra  Trinchiniensi  secundo  die  festi  Pasce  Domini, «  a  Szklabi- 
nai  várat,  a  turóczmegyei  föispánsággal.  —  (Hiteles  másolatok  után.)  — 
Corvinus  Jánosnak  beszterczebányai  tiszttartója  Sturczer  György  volt. 
(Kaclielmann  Gesch.  d.  uug.  Bergstádte,  III.  köt.  123.  1.) 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     165 

azon  protestatiók,  melyek  Jimg  Egyednek  özvegye  és  utóbl) 
AVilhelmovics  Sztankó  neje  Agues  részéről,  a  Jung  család  jo- 
gainak fentartása  végett  tétettek,  czélhoz  ugyan  nem  vezet- 
tek.^) De  Ernust  János  fiának,  Zsigmond  joéesi  püspök  és 
királyi  kincstartónak  a  beszterczebányai  birtokot  ismét  vissza- 
szerezni sikerűit;  s  ebben  utóbb  öcscsét  Jánost  is  találjuk. 
Mindamellett  B észter czebányán  ez  időben  Thurzó  János  is 
már  hatalmas  birtokos  és  bányavállalkozó  volt,  ki  végre  az 
Ernustféle  birtok  nagyobb  részét  is  haszonbérbe  vette. 
78.  §.  3)  Thurzó  János  és  családja. 

1)  Idősebb  Thurzó  János,  a  szepesmegyei  régi  nemes 
Bethlenfalvi  Thurzó  család  egyik  ivadéka,  Magyarország  há- 
ny atörténetében  epochális  jelentőséggel  bír.  Mert  előkelő  és 
szakismereteinél  fogva  nemcsak  tekintélyes  bányász  volt,  kinek 
nevét  szepesmegyei,  krakkói,  beszterczebányai,  körmöczi,  nagy- 
bányai és  rézbányai  bánya-  és  iparvállalatai  hangoztatják 
vissza,  hanem  Magyarországban  a  rézválasztásnak,  mint  új 
iparágnak  alapítója  is  volt.  Azon  traditionális  elbeszélésnek 
kritikai  vizsgálódása,  hogy  ő  Yelenczében  közönséges  munkás- 
nak álruhájában  tanulta  meg  a  rézválasztás  azon  finomabb 
módját,  melyet  a  köztársaság  a  legnagyobb  titokban  tartott 
műhelyeiben,  s  hogy  onnan  a  legnehezebb  bajok  közt  csak 
életveszélylyel  volt  képes  menekülni,  a  mint  ez  hazai  költemé- 
nyeinkben megénekeltetik,^)  s  a  színpadra  is  hozatott,  —  itt 
nem  feladatom.  Annyi  azonban  tény,  hogy  János  már  II. 
Ulászló  király  uralkodásának  kezdő  éveiben,  Beszterczebányán 
előkelő  bányabirtokos  volt,  s  hogy  a  királytól  saját  és  fia 
György  nevében  1496.  itteni  rézválasztása  számára  azon  neve- 

0  Eme,  részint  a  uyitrai  káptalau,  részint  a  turóczi  konvent  előtt 
1465.,  1466.,  1468.  és  1470.  történt  protestatiókról  már  fennebb  szóltunk. 
De  Jung  Egyed  örökösei  1503.  1505.  és  1508.  joguknak  érvényesítése  vé- 
gett lépéseket  tevén,  czélt  nem  értek  ;  s  így  végre  Agnesznek  unokája 
Anna  Paumgart  Endréné,  1516.  »feria  sexta  proxima  ante  festum  Beati 
Barthulomaei  Apostoli«  a  turóczi  konvent  előtt  a  beszterczebányai  reali- 
tásokra vonatkozó  virtuális  jogait,  Beszterczebánya  város  községének  240 
aranyforintért  adta  el.  —  (Hiteles  másolat  után.) 

2)  P.  o.  »A  Venetis  Thurzó  didicit  confusa  metalla 

»Seceruendi  artem,  qua  Eegno  coramoda  multa 
»Attulit  Hungáriáé  <?  stb. 


166  WENZEL  GUSZTÁV. 

zetes  privilégiumot  nyerte,  mely  a  Leszterczebányai  rézipar 
nagyra  emelkedésének  alapja  lett.  *)  Vállalatainak  jelentőségét 
még  az  is  emelte,  hogy  üzleteiben  Fugger  Jakab  társa  volt. 

II.  Thurzó  János,  Beszterczebányán  kinn  állott  pénzbeli 
követelései  fejében,  1493.  mindenekelőtt  a  neki  előbb  már 
zálogul  lekötött  Kolmann  Jánosféle  bányákat  az  u.  n.  Sand- 
bergen  szerezte  meg  örök  tulajdonúi,  Glocknitzer  Benedek  és 
Königsperger  Mihály  ottani  előkelő  polgároktól  f)  a  mire  az- 
után 1494.  e  bányavállalatnak  többi  társai,  s  névszeriut 
Tilmann  Miklós  és  neje  Soíia  is  reá  álltak.^)  Szintén  1494. 
pedig  Láng  Jánostól  a  Töpper-tárna  (Töpperstollen)  nevű 
bányát  is  megvette,*)  s  ezt  követték  1495.  a  Schubstein  és 
Krottenpfol  begyeken  az  egykor  Jungféle  ezüstbányák,  melye- 
ket akkori  birtokosuk  Szatbmáry  G  yörgy  prépost  és  királyi  tit- 
kár, a  sandbergi  Kolmannféle  rézbányában  való  bányarészeivel 
együtt  ruházott  át  reá  f)  s  kétségkívül  más  bányaszerzések  is. 


')  Közölve  Schmidt  Terencz  Antal  által,  Chronologiscli-systema- 
tische  Sammlung  dev  Berggesetze  der  Königr.  Ungarn  stb.  I.  köt.  Bécs 
1834.  65.  1. 

2)  Az  okmányt  1.  Schmidtnél  id.  m.  I.  köt.  56.  1. 

^)  »Nacli  der  gepurd  vunseres  herreu  Jesu  Clivisti  im  1494.  Jar  am 
abend  vnser  lieben  Fraueu  der  Besuchung  im  sitzendeu  Eat  der  nanib- 
haflften  herrn  Cristoff  Schmyds,  der  da  sas  an  aynes  Erbern  Bicliters  stat, 
der  Statt  Neuen  Sol  mit  seinen  gescliworen  Bürgern  .stb.  kam  für  vns 
Niclas  Tilman  vnnser  mitwoner,  vnd  Sopbia  sein  eeliche  hawsfraw  stb. 
wie  sie  ír  Pergwerch  im  iSandperg,  etwau  Hanns  Colman  geweseu,  so  viel 
sie  aubelanguud  was,  erberlich,  frey  vnnd  ledig  zu  ewigen  zeiten  verlas- 
sen  vnd  übergeben  habén  vor  sich  vnd  ire  Érben  vnd  Nachkomliugen  iu 
der  scliult,  die  sie  dem  namhafften  Herrn  Hans  Turso  scliuldig  waren« 
stb.  —  Hiteles  másolat  után. 

*)  »Anno  Domini  1494.  Bemerkt  yn  oben  geschriben  Jar  in  Ge- 
ricbt  herrn  Benedicten  Glocknitzers  vnd  seyner  gesworn  Bürger  khomen 
ist  vor  vnsern  sitzenden  Eat  der  erber  Hans  Lanng  dy  zeit  vnser  mitwo- 
ner, offeutlich  einbekannt  hat,  wy  er  seyne  zwo  Schicht  der  Pergwerkh 
zw  dem  Töpper  Stolu  genant,  frey  vnd  ledig  hat  verkhaufft  mit  welden 
vnd  Hwttwerkheu  dem  namhaflften  herrn  Haunsen  Turso  Bürger  in 
Cracka«  stb.  Kollár  Ádám  Perencz  hátrahagyott  kézirataiból  IV.  k.  125. 1. 

^)  A  Csanádi  káptalan  fassionalis  levelét  lásd  Schmidtnél  id.  m.  I. 
köt.  59.  1.  —  Ugyanarról  adott  ki  fassionalis  levelet  a  budai  káptalan 
1496.  »feria  secunda  proxima  ante  festum  Laurentii  martiris.«  Kollár  kéz- 
irati  gyűjteményében  IV.  köt.  126.  1. 


MAG'fARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE,     1(37 

De  fontosabb  volt  az  említetteknél  azon  körülmény,  hogy 
Ernust  Zsigmond  pécsi  püspök,  a  családja  jogosítványainál 
fogva,  Corvinus  Jánostól  revindicált  városi  és  bányabirtokát 
1494.  Tburzó  Jánosnak  22  évre  haszonbérbe  adta.^)  E 
haszonbért  a  püspöknek  (megh.  1507.)  öcscse  és  örököse  Er- 
nust János  bán  3000  forintnyi  évenkinti  bér  mellett  1515. 
Thiírzó  János  fiaival  s  az  ezekkel  társaságban  lévő  Fugger 
Jakabbal  és  ennek  unokaöcscseivel  további  5  évre  megújí- 
totta, s  ezt  1522.  további  18  évre  terjesztette  ki. 

III.  Megjegyzendő  még :  1)  Hogy  Thurzó  Jánosnak  azon 
előzékenysége  folytán,  melylyel  1501.  Beatrix  özvegy  királyné 
követeléseinek  kielégítésére  200,000  forintot  előlegezett,  nem 
csak  tekintélye  és  befolyása  emelkedett  nagyra  II.  Ulászló 
király  udvaránál,  hanem  a  körmöczi  kamara  grófjává  is  lett, 
és  követelése  fejében  Zólyom  várát,  és  a  hét  bányavárost  is 
zálogul  kapta.  —  2)  Hogy  midőn  1502.  a  király  Kendali  An- 
nát vette  nőül,  s  udvartartásának  fedezése  czéljából  ennek 
ugyanezek  jövedelmeit  adta  át;  a  királyné  Thurzó  Jánost 
nevezte  ki  kamarásának,  s  őt  körmöczi  kamaragrófi  állásá- 
ban is  megerősítvén,  a  bányaügyek  rendezésében  kiválólag 
az  ő  tanácsával  élt.  —  3)  Hogy  azonban  legfontosabb  a  Fug- 
gerekkel  való  szövetkezése  volt;  s  hogy  —  miután  1508.  meg- 
halt —  s  fiai  György  és  Elek  a  bányavállalattól  visszavonulni 
kezdtek ;-)  az  említett  szövetkezés  következtében  a  besztercze- 
bányai  bányákat  és  iparvállalatot  (Kupferhandlung)  a  Fug- 
gerek  vették  át,  kezdetben  mint  a  Thurzók  társai,  1525-től  fog- 
va pedig  önállólag. 


*)  Ennek  folytán:  »Anuo  Uomiui  1494.  iu  profesto  BeatiDeme- 
trii  in  i^raeseutia  famosoruni  domiui  Benedicti  G-locknitzer  Judicis  pro- 
tunc  Civitatis  Bistriciensis,  nec  non  Juratorum  stb.  statutus  est  in  domum 
Illustris  domini  Ducis  Johannis  Corvini  de  Hwnyad  etc.  Egi'egius  Johan- 
nes  Thnrzo  de  Bethleufalva  civis  Cracoviensis  stb.  (a  leltár  mellett  tör- 
tént átadásról  szóló  okmány  hiteles  másolatából.) 

")  Fiai  közül  János  boroszlói  és  Szaniszló  olmüczi  püspök  volt ;  a 
többi  három  pedig  kezdetben  részese  volt  ugyan  atyjok  bányavállalatai- 
nak, utóbb  azonban  György  Augsburgba  telepedett  át,  Elek  II.  Lajos 
királynak  kincstárnuka  s  I.  Ferdinándnak  országbirája  és  helytartója  lett, 
s  ifj.  János  Szepesvárba  vonulván  vissza,  ott  szintén  más  ügyekkel  volt 
elfoglalva. 


168  WENZEL  GUSZTÁV. 

79.  §.  A  Fuggerek  mint  viagyarurszdgi  bányavállalkozók. 

I)  A  Fuggerek  egy  előkelő  aiigsburgi  polgárcsalád  vol- 
takj  kik  mint  takácsok,^)  iparfoglalkozásuk  és  üzletök  által 
gazdagodtak  meg,  s  emelkedtek  későbl)  nemességre,  sőt  biro- 
dalmi grófok  rangjára  is.  Reánk  nézve  Fugger  Jakab,  s  unoka- 
öcscsei  Raimund,  Antal  és  Jeromos  birnak  érdekkel.  Jakab- 
nak kereskedelmi  összeköttetései  messze  a  német  birodalom 
határain  túl,  az  akkor  felfedezett  Amerikáig  hatottak  ki,  s  ezek 
alapján  vagyona  annyira  megnövekedett,  hogy  I.  Maximilián 
császárnak  170,000  arany  forintnyi  kölcsönt  adhatott.  Válla- 
latai többi  közt  a  rézbányászat  terményeire  is  kiterjedtek  ;  s 
a  mennyiben  akkor  a  réziparnál  nevezetes  fordulat  állott  be, 
ennek  saját  érdekében  való  hasznosítása  volt  igyekezeteinek 
egyik  különös  czélja.  így  történt,  hogy  Tirolisban  is  szerzett 
rézbányákat,  s  ugyanazon  czélból  lépett  összeköttetésbe  Thurzó 
Jánossal  is,  ki  —  mint  láttuk  — •  különösen  a  rézbányászat  és 
réziparnál  fogva  volt  híres  Magyarországban. 

Hogy  a  Thurzó  János  és  Fugger  Jakab  közti  üzleti 
összeköttetés  már  akkor  igen  szoros  lehetett,  mikor  az  előbbi, 
II.  Ulászlótól  a  réz  okszerűbb  kikészítését  és  feldolgozását 
pártfogó  privilégiumot  nyerte,  az  onnan  tetszik  ki,  hogy  Thurzó 
Jánosnak  fia  György  1497.  Fugger  Annával,  Jakabnak  nővé- 
rével lépett  házasságra.-)  Később  (1513)  Fugger  Raimuud 
Jánosnak  leányát  Katalint  vévén  nőűl,^)  ez  a  kettős  házasság 
a  családok  összefüggését  még  inkább  szilárdította.  S  csakugyan 
a  Thurzó  János  által  nyert  beszterczebányai  réz  Fugger  Ja- 
kab társaságában  Lengyelországba,  Sléziába,  Thüringiába, 
Tirolba  és  Friaulba  vitetett  is  ki ;  s  itt  a  Krakkóban,  Borosz- 
lón, Erfurtban  és  az  Etsch  folyó  mellékén  lévő  kohóikban  dol- 
goztatott fel.  I.  Maximilián  császár  azért  —  hogy  schwatzi 
bányáit  Tirolban  a  magyarországi  réz  concurrentiájától  meg- 

1)  A  család  alapítója  Fugger  János  volt,  Grabenban  egy  Augs- 
burghoz  közeli  faluban  takács,  ki  a  XIV.  században  Augsburgba  telepe- 
dett át.  A  hazánk  történetében  ismeretes  Jakab,  az  említett  Jánosnak 
másodunokája  volt. 

")  Thurzó  György  ós  neje  Fugger  Anna  házasságát  a  kettöuek,  a 
liíres  azonkorú  festesz  Holbein  által  készített  arczképei  örökítették  meg  ; 
melyeket  a  Vasárnapi  Újság  1879.  márcz.  9-ki  10.  száma  tett  közzé. 

3)  Wagner  Károly,  Analecta  Scepusii  IV.  kötet  90.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK    KRITIKAI  TÜRTÉNKTE.    169 

szabadítsa  —  ennek  bevitelét  eltiltotta ;  Thurzó  János  pedig 
ennek  folytán  Beszterczebányát  tette  réziparának  központjává. 
II.  Láttuk  fenntebb,  kogy  a  mikor  Thurzó  János  az  Ernust- 
féle  városi  és  bányabirtokot  149Ir.  huszonkét  évre  haszonbérbe 
vette,  akkor  Fuggernek  ebben  még  nem  volt  része.  Azonban  az 
1515-kiés  1522-ki  szerződésekben  a  Fuggereknek  is  volt  már  ré- 
sze. A  viszonyok  mindazonáltal  úgy  hozták  magukkal,  hogy  a 
Thurzó-Fuggerféle  megállapodások  már  1525-ben  értek  véget. 

Az  országnak  megzavart  állapotai,  a  török  veszélynek 
folytonos  növekedése,  a  belső  pártoskodásnak  a  legaggasztóbb 
fokig  való  kifejtése,  a  kereskedésnek  csaknem  általános  pan- 
gása, a  pénz  és  pénzverés  ügyének  módnélküli  rendetlensége, 
és  több  más  ok  ugyanis  oly  feszültséget  idéztek  elő  Beszter- 
czebánya  társadalmi  viszonyaiban  is,  hogy  ez  az  ottani  bányavál- 
lalatokra is  a  leghátrányosabb  befolyást  gyakorolta.  A  városnak 
folytonos  súrlódásai  a  nagy  bányavállalatok  birtokosaival  és  ha- 
szonbérlőivel már  Mátyás  király  korában  kezdődtek.^)  Most 
azonban  a  Thurzókat,  és  különösen  aFuggereket  még  azzal  is  vá- 
dolták, hogy  a  közönségét  nyerészkedési  czélokból  saját  érdekök- 
ben  kizsákmányolják.  Ez,  vahimint  a  bányásznépnek  azon  pana 
sza,  hogy  bére  az  uj,  könnyebb  verésű  pénzben  fizettetik,  elvégre 
a  kedélyeket  annyira  felháboritotta,  hogy  1525.  a  munkások 
közt  formaszerü  lázadás  tört  ki,  s  a  különben  is  fenforgó  egyéb 
okokkal  együtt  (p.  o.  a  bányaterményekkel  való  tilos  ke- 
kereskedés)  Lajos  királyt  arra  indították,  hogy  —  miután  a 
Fuggerek  az  1525  :  4.  t.  ez.  által  az  országból  már  száműzve 
voltak  —  a  beszterczebányai  rézbányászatot,  s  az  ahhoz  tar- 
tozó műhelyeket  a  királyi  kincstár  javára  lefoglalta. 

IV.  A  besztercze-bányai  bányásznép  1 52 5-ki  lázadásának 
ily  fontos  következményei  lévén,  meg  kell  jegyeznünk,  hogy  a 
bányásznép  1525.  május  20-kán  kiegyezkedett  ugyan  a  Thur- 
zók  tisztjeivel  ^)  ;  hogy  azonban  maga  Thurzó  Elek  már  azon 


')  Ipolyi  Arnold,  Beszterczebánya  városa  műveltségtörtéueti  váz- 
lata, Budapest,  1874.  108.  1.  (1874-ki  Századok  693.  sk.  11.) 

2)  »Nos  Judex  et  Jurati  Consules  Civitatis  Növi  Solii  -stb.  quod 
ipsa  die  datarum  illarum  litterarum  in  praesentia  uostrum  omnium,  at- 
que  nobilium  et  strenuorum  douiiuorum  Mathiae  Hayny  protuuc  Castellani 
Castri  Vetero  Zoliensis,  ac  Joliaunis  Dobroviczky  et  Georgii  Mitsiusky,  in- 


170  WENZKL    GUííZTÁV. 

év  július  28-káu  a  bajai  orvoslása  végett  hozzá  fordult  báuy ász- 
nép elöljáróit  (Magistros  Montanorum,  rectores.  ac  alios  labo- 
ratores  circa  fodinam  cupream  iu  Neosolio  constitutos  et  exis- 
tentes)  arról  értesítette,  bogy  miután  a  bányákat  és  bányamű- 
veket a  király  foglaltatta  el  —  ezentúl  minden  eldöntés  is  az 
ö  akaratától  fog  függni ;  maga  pedig  szép  szavakban  búcsút 
vesz  tőlük.  ^)  Alább  látni  fogjuk,  hogy  még  ugyanazon  évben 
a  király  és  a  Fuggerek  közt,  uj  haszonbérlési  szerződés  jött 
létre.  A  bányásznép  körében  kitört  villongás  is  tovább  tartott 
el ;  úgy,  hogy  az  akkor  Hatvanon  megválasztott  uj  nádor, 
Werbőczy  István  is  kénytelen  volt  fellépni  s  Beszterczebányán 
1526.  ápril  13-kán  megjelenvén,  a  bányavárosok  alsó  népségére 
igen  kemény  ítéletet  mondott  ki.  ^) 


ter  onmes  et  siugulos  montanarum  sectores,  ac  alios  quosciiuque  liiitta- 
rum  seii  liquefactoriorum  laboratores,  vectoresque  et  carbouistas  circa 
moutana  negotia  apud  nos  existeutes,  quocunque  nomiue  iidem  appelleu- 
tur,  ex  una,  atque  providos  et  circumspectos  dominos  Johannem  Plasz, 
Matliiam  Grardtzer  et  Thomam  Horlinger,  loco  et  nomine  dominorum 
ipsorum  Thurzouum  parte  ex  altéra  lionestús  et  legitinius  contractus 
sive  amicabilis  compositio  facta  est  in  eum,  qui  sequitur  modum  :  Impri- 
mis  stb.  (az  egyezség  áll  6  pontból)  Actum  et  Dátum  feria  tertia  proxima 
post  dominicam  Cantate,  anno  Domini  1525.«  (Hiteles  másolat  után.) 

')  »Circumspecti  stb.  Cum  sciamus,  iam  vobis  notum  esse,  Maiesta- 
teni  Regiam,  dominum  nostrum  gratiosissimum  ,  nescimus  quas  ob  cau- 
sas  esse  ad  hoc  iuductum  ,  ut  montana,  quae  vos  colitis,  et  ubi  seniper 
laborare  soletis,  in  sortem  suam  occupare  fecerit ;  propter  quod  necesse 
est,  ut  ad  succurrendum  vobis  aliquod  tempus  breve  expectemus.  Scire 
autem  potestis  vos  quoque  optime,  quod  montana  ipsa  iure  optimo  per  aren- 
dam  ad  nos  et  dominos  Fucaros  aliquot  adbuc  annis  pertinere  debet.  Vo- 
luntatem  Eegiae  Maiestatis,  necesse  est ,  ut  aequo  animo  tolleremus  ;  du- 
bitamus  tamen,  eam  esse  in  nos  beniguitatem  Maiestatis  Eegiae,  domini 
nostri  gratiosissimi,  ut  nos  adliuc  oculis  magis  propitiis  intueatur.  Vos 
verő,  qui  boni  et  fideles  laboi-atores  nostri  in  montanis  istis  fuistis,  cum 
summa  semper  fi  de  et  integritate  labores  et  servicia  vestra  exhibuistis, 
quod  nos  omnino  sumus  iam  pridem  experti ;  speranius  nunc  quoque  in 
ea  integritate  et  fide,  qua  prius  fuistis,  in  posterum  etiam  in  nos  sem- 
per permansuros.  Hoc  autem  persuasum  vobis  esse  debet,  quod  et  nos 
vicissim  solito  favore  et  amore  sumiis  vos  semper  prosecuturi  stb.  Ex 
Buda  feria  quarta  in  vigília  Beatorum  Peti-i  et  Pauli  apostolorum  auuo 
Domini  1525.«  (Hiteles  másolat  után.) 

")  Ezen  Ítéletet  lásd  Katona  Istvánnál,  História  Oritica  Eegum  Hun- 
gáriáé XIX.  köt.  579.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.    171 

80.  §.    llánydszélet  és  hdnyászati  szellem. 

I.  Elzárva  a  föld  felszíne  fölötti  viszonyoktól;  azon  he- 
nyomások  folytonos  hatása  alatt,  melyeket  a  földalatti  világ 
gyakorol ;  s  a  természettel  való  azon  szakadatlan  és  min- 
den erömegfeszitést  igénylő  küzdelem  mellett,  mely  nélkül 
az  ásvány  világ  a  maga  kincseit  nem  adja  senkinek  :  a  bá- 
nyászok élete  sajátságos  fejlődést  tapasztalt,  mely  az  egyesek 
egyéniségében  szintúgy,  mint  az  összes  bányásznép  társadalmi 
létének  alakulásában  és  részletes  fejlettségében  sajátságos 
eredményeket  tüntet  fel.  Ehhez  járult,  hogy  a  bányászok  a 
világ  nagy  eseményeitől  is  többnyire  érintetlenül  maradtak ; 
s  elszigetelve  —  a  mint  voltak  —  leggyakrabban  zordon  he- 
gyek és  kietlen  völgyek  közé  szorítva,  rendszerint  egészen  ma- 
gukra hagyattak ;  úgy,  hogy  a  nemzetek  zöme  rólok  tudomást 
csak  akkor  vett,  midőn  technikai  irányban  segitségöket  kivan ta, 
vagy  munkásságuknak  terményeit  a  gazdaság  és  forgalomban 
szerepelni  látta. 

II,  S  ezek  azon  előzmények,  melyeknek  alapján  a  lejárt 
századokban,  mikor  t.  i.  az  emberi  közlét  minden  anyagi  és 
szellemi  nyilatkozatát  átható  társadalmi  organismust  még  nem 
ismertek,  azon  külön  álló  u.  n.  bányászati  szellem  (Bergmanns- 
geist)  fejlett  ki,  mely  a  fennt  jelzett  korlátok  közt  a  bányász- 
életnek sajátságos  jellemvonását  képezte,  s  melyről  csak  min- 
den alkotó  tényezőinek  figyelembe  vétele  mellett  mondhatunk 
alapos  és  méltányos  Ítéletet.  A  világtörténeti  események,  me- 
lyek az  államok  és  nemzetek  sorsára  döntő  befolyást  gyako- 
roltak, a  bányászok  életére  hatással  nem  igen  voltak ;  s  a 
bányásznép  a  feudalismus,  és  később  a  társadalmi  rend  ujjá- 
alkotásának  nagyobbára  csak  külső  formáihoz  alkalmazkodott. 
Másrészről  azonban"  önmagából  lévén  kénytelen  magát  szer- 
vezni, oly  intézményeket  hozott  létre,  melyek  szükségleteinek 
és  uralkodó  iránylatainak  feleltek  meg,  és  általános  szem- 
pontból is  több  tekintetben  érdekesek;  a  mint  ezt  a  bányajog 
számos  speciális  határozmányai  mindenütt  mutatják.  A  bá- 
nyászati szellem  pedig  magában  véve,  a  bányászok  nemesebb 
hivatásának  bizonyos  öntudata  által  támogatva,  szűk  korlátai 
közt  is  sok  hasznos  és  üdvös  eredményhez  vezetett ;  magában 


172  WENZKL    GUSZTÁV. 

álló  cüusistoutiát  uyeruimiudazouáltal  még  sem  képes,  liunem 
II  közliatalom  segítségére  és  pártfogására  szorul. 
81.  §.  Bámiaszabadság. 
I.  A  magyarországi  bányászat  türtéuetének  egyik  legszebb 
vonása,  hogy  világos  tanuságot  tesz  arról,  miszerint  hazánkban, 
a  közhatalom,  a  bányászatra  nézve  —  akár  a  bányaipart  mint 
ilyet,  akár  a  bányabirtokot  és  a  bányaügyek  kezelését  veszszük 
—  a  bányaszabadság  elvének  kezdettől  fogva  mindig  hódolt. 

Királyaink  nemcsak  ott,  hol  bányáikat  saját  embereik 
által  míveltették,  pártfogolták  és  tartották  fenn  ezeknek  sze- 
mélyes szabadságát  ;  hanem  más  bányákat  és  bányászokat  is 
védelmeztek  szabadságukban.  S  igy  keletkezett  a  hazai  bányá- 
szat számára  azon  számos  királyi  privilégium,  melyek  közt  a 
szabad  királyi  bányavárosok  privilégiumai  a  legnevezetesebbek. 

Minthogy  pedig  az  egyes  földbirtokosok  is  különös  ki- 
rályi adományozásból  nyerték  bányajogositványaikat ;  egy- 
szersmind azt  is  meg  kell  jegyeznünk,  hogy  a  királyok  a  föl- 
desúri hatóság  alatt  állott  bányahelységeknek  bányaszabad- 
ságát is  mindig  biztosították.  S  erre  nézve  láttuk,  hogy  az  esz- 
tergami  és  a  kalocsai  érsekek,  a  váradi  püspök,  a  jászói  pré- 
post, az  erdély-fehérvári  káptalan;  s  úgy  szintén  Brankovics 
György  szerb  despota,  valamint  a  Hunyadi,  Rozgonyi,  Pa- 
lóczy,  Csetneky,  és  kétségkívül  más  családok  is  a  bányasza- 
badság iránt  kellő  elismeréssel  viseltettek ;  hogy  ellenben'akkor, 
midőn  a  Nagy  Lucsei  Dóczyak  az  alsó-magyarországi  bánya- 
vidéken, a  Bebekek  Gömörben ,  a  Zápolyaiak  Szepességben, 
vagy  a  Drágffyak  mint  a  Kővári  vár  urai,  Nagy-  és  Felső  Bá- 
nya környékén  mint  a  bányaszabadság  ellenségei  léptek  fel ; 
ilynemű  bánásmód  törvényszerű  eseménynek  soha  el  nem  ismer- 
tetett, hanem  vagy  a  jogi  rend  vastag  félreértéséből  kiindult 
usurpatiónak  ,  vagy  jogsértő  hatalmaskodásnak  tekintetett, 
mely  mindkettő  törvényeink  betűjével  nemkevesbbé  mint  szel- 
lemével, határozott  ellentétben  állt. 

II.  Nem  csekély  hátránynak  tapasztaltatott  mindamel- 
lett azon  körülmény,  hogy  valamint  a  bányaiparnak  szabályo- 
zása általán  véve  csak  locális  intézményekkel  állott  összefüg- 
gésben, úgy  a  bányaszabadságnak  gyakorlati  foganatosítása  is 
csak  az  egyes  bányahelységek  és  bányavidékek  particuláris 


MAGYARORSZÁa  BÁNYÁSZATÁNAK  KllITIKAI  TÖRTÉNETE.    173 

privilégiumai  és  statútumai  által  volt  biztosítva.  Miután  tehát  a 
magyarországi  bányászat  a  XV.  században  oly  dimensiók  sze- 
rint fejlődött  ki,  hogy  okszerű  rendezése  a  particularismus 
korlátai  közt  eszközölhető  többé  már  nem  volt,  s  a  bányasza- 
badság elvét  országos  törvényeink  is  mindinkább  határozottan 
hangoztatni  kezdték;  elvégre  az  eldöntő  szót  az  1523.  39. 
t.  ez.  mondta  ki,  azt  határozván,  hogy  :  »Maiestas  Regia  com- 
mittat  fodinas  auri  et  argenti  ac  cupri,  et  aliorum  metallo- 
rum  libere  omnibus  colere ;  et  de  exteruis  quoque  Regnis,  ad 
culturam  eorum,  laborantes  et  montanistas  advocare,  et  pub- 
lico  edicto  proclamare  faciat ;  tandemque  et  illos,  et  moder- 
nes in  eorum  libertatibus  antiquis  conservare,  et  ab  omnibus 
impetitoribus  defensare  dignetur.« 

E  határozmány  által  a  bányaszabadság  elve,  melyet 
addig  királyaink  különös  privilégiumok  formájában,  csak  egyes 
bányavárosok  és  bányavidékek  számára  mondtak  ki,  most  a 
hazai  törvényhozás  feltétlen  sanctióját  az  egész  országra 
nézve,  a  legtágabb  értelemben  nyerte.  Ez  által  pedig  Magyar- 
ország területén  a  bányászat  oly  jogi  alapra  lett  fektetve, 
mely  nemcsak  a  XVI.  és  XVII.  századok  szükségleteit  elégí- 
tette ki,  hanem  lényegileg  korunk  törvényhozási  kívánalmainak 
is  megfelel. 

<S2.  A  hazat  hányajog. 

Hazai  bányajogunk  alakulása  és  fejlődése  a  bányasza- 
badság érvényével,  elismerésével  és  az  épen  jelzett  országos  tör- 
vény által  történt  biztosításával  állott  szoros  összhangzásban. 
Régibb  törvényeinkben  bányászatra  vonatkozó  intézkedéseket 
nem  találunk;  amagyar  bányajog  tehát  inkábba  szokás  alap- 
ján alakult.  A  bányák  azonban  összhangzólag  X — XIII. 
századi  jogéletünk  általános  szellemével,  nem  a  földbirtoknak 
képezték  tartozékát,  hanem  közvetlenül  a  király  főúri  jogának 
voltak  alárendelve ;  noha  e  közvetlen  alárendeltségnek  jogi 
természete  kezdetben  még  igen  határozatlan  lehetett.  A  ma- 
gyarországi bányajog  határozottabb  rendezése  csak  IV.  Béla, 
sőt  szorosan  véve,  tulaj doukép  csak  az  Anjou  királyok  korával 
kezdődik,  tehá  teredetileg  túlny omólag  királyi  privilégiumokban 
és  a  nevezetesebb  bányahelységek  statútumaiban  nyervén  külső 
nyilatkoztatását,  formailag  nem  egységes  országos  bányajog 


174  WENZEL    GUSZTÁV. 

volt,  hanem  számos,  particuláris  városi  vagy  vidéki  bányajo- 
gokból állott.  Ilyenek  voltak  a  selmeczi,  körmöczi,  gölniczi, 
felső-magyarországi,  felsőbányái,  abrudbányai  stb.  bányajogok. 
Egy  országos  bányajog  alakulásának  föltétele  a  bányaszabad- 
ságnak országos  törvény  által  való  megállapitása  volt,  a  mi 
azonban  csak  1523.  történt,  tehát  első  korszakunkra  még  ki 
nem  hathatott.  Bizonyos  belső  összefüggés  mindamellett  az 
akkori  particuláris  jogok  közt  is  állt  fenn,  mert  mindnyájan 
ugyanazon  praemissákból  indultak  ki,  s  ugyanazon  külső  befo- 
lyások mellett  a.lakultak.  S  a  bányajog  okszerű  fejlődése  aka- 
dályokra csak  ott  talált,  a  hol  a  bányaszabadság  nem  volt  ké- 
pes érvényre  emelkedni.  Különben  az  is  kedvező  jelenség 
volt,  hogy  a  bányászat  alap  viszonyainak  szabályozásában,  a  sel- 
meczi bányajog  tünteti  fel  leghatározottabban  azon  elveket, 
melyek  egyebütt  is  zsinórmértékül  fogadtattak  el ;  úgy,  hogy  a 
régibb  selmeczi  bányajognak  átvizsgálása,  azon  elvekkel  ismer- 
tet meg,  melyek  a  hazánkban  fennállott  bányajogokra  nézve 
általán  véve  irányadásúl  szolgáltak. 

83.  §.  A  régi  selmeczi  hánynjog. 

A  régibb  selmeczi  bányajog  —  melynek  följegyzése  IV. 
Béla  király  korába  (17.  §.  III.)  esik  —  nálunk  tüzetes  tanul- 
mányok tárgya  még  nem  volt.  Annál  érdekesebb  tehát,  hogy 
a  bányajog  és  bányatudományoknak  egyik  előkelő  külföldi 
notabilitása,  Karsten  Károly  Bernát,  annak  intézkedéseit  a 
tudományok  berlini  akadémiája  előtt  részletesen  már  több 
mint  30  évvel  ez  előtt  fejtegette  i),  s  hogy  legújabban  egy 
másik  német  tudós ,  dr.  Arndt  Adolf  tudományos  czéljaira 
Karsten  fejtegetésének    eredményét    tovább    hasznosította.  ^) 

Eme  selmeczi  bányajog  szerint,  a  földalatti  bányabirtok 
a  földnek  felszínén  létező  birtokviszonyoktól  független  és 
sajátságos  szabályok  által  rendeztetik.^)  Ebben  két  főelv  szol- 


i).Über  den  Ursprung  des  Berg-Eegals  in  Deiitschlaud,  vorgelesen 
in  den  Sitzungeu  der  K.  Akademie  am  28.  Márz  uud  18.  April  1844.  Ber- 
lin 1844.  12.  sk.  11. 

2)  Arudt  Adolf ,  Zur  Geschichte  und  Theorie  des  Bergregals  und 
dev  Bergbaufreiheit,  Hala  1879.  63.  sk.  11. 

^)  Erre  a  selmeczi  bányajog  16.  fejezete  vonatkozik.  L.  Arpádkoi'i 
Uj  Okmánytár  III.  köt.  220.  sk.  11. 


MAGYARORSZÁG  BÁTJYAsZATÁNAK  KRITIKAI   T()RTÉNETK.    175 

gi'il  zsinórmértékül;  t.  i.  a  bányaszabadscág,  és  a  király  bányá- 
szati jogának  adományozása. 

A  bányaszabadság  elvénél  fogva  mindenki,  ki  érczeret  ta- 
lált, vagy  oly  bányának  mívelését  vállalja  el,  mely  a  szabály- 
szerű munka  elhanyagolása  miatt  szabadnak  (uratlaunak) 
nyilváníttatott ,  avagy  előbbi  birtokosa  által  felhagyatott,  — 
erre  nézve  bányabirtokot  szerezhet.  Több  vállalkozó  közt 
elsőbbséget,  illetőleg  kizáró  jogot  csak  az  idő  elsőbbsége  (az 
u.  n.  Altér  im  Felde)  ad.  i) 

A  király  bányászati  jogát  a  bányamester  ^)  adományozza, 
a  bányaváros  pecsétje  alatt  ^).  Az  adományozás  tárgya  bizo- 
nyos földalatti  tér,  melynek  szabályszeríí  mértéke  van,  és  mely 
ehhez  képest  felméretvén,  határjelek  által  vonaloztatik  körül, 
(czövekeltetikj  el.)  Az  adományozott  bányák  közt  legfontosabb 
az  u.  n.  lelvájna  (Fuudgrube)  ,  mely  közvetlenül  a  leijog  alap- 
ján adományoztatik.  A  báuyaadományozás  által  a  vállalkozó  a 
neki  adományozott  térre,  vagyis  az  n.  n.  bányamértékre  tulaj- 
dont nyert^).  Az  annak  meghatározására  alkalmaztatott  mérték 
a  selmeczi  régi  bányajog  szerint  u.  n.  hosszmérték.  (Massen 
nach  dem  gestreckten  Felde)  ^). 

Vannak  azonkívül  intézkedések  a  bányamunka  módjá- 
ról ^),  a  bányák  folytonos  munkában  tartásáról,  az  e  tekintet- 
ben elkövetett  hanyagság  vagy  mulasztások  következéseiről  ■*), 
a  bányamunka  szünetelésének  okairól  ^),  a  bányáknak  egymás- 
hoz! viszonyáról  ^),  az  altárnák  jogáról  ^^)  stb. 

III.  Figyelemre  méltó :  1)  Hogy  a  selmeczi  bányajog 
tartalma  nemcsak  eme  bányaváros  localis  viszonyait  és  érdekeit 
teszi  intézkedéseinek  alapjául ;  hanem   általánosabb  felfogást 


')  3.  4.  9.  és  13.  fejezetek. 

2)  Erre  vonatkozik  az  első  fejezet. 

^)  2.  fejezet. 

*)   2.  és   7.  fej. 

■>)   1.  3.   10.   12.   15.   18.  fej.,  és  a  függelék. 

«)   3.   8.    15.  fej. 

')  4.   10.   11.  fej. 

8)  14.  fej. 

9)  8.   10.   15,   18.   19.  fej.  és  a  függelék. 
>»)  5.  fej. 


176  WENZEL    GUSZTÁV. 

tanúsít.  Mert  a  bányavárosokról  általán  véve  szól ,  ')  s  olyan 
])ányákat  is  vesz  szemügyre ,  melyek  egyházi  avagy  világi  föl- 
desurak jószágain  míveltetnek  ^).  —  2.  Nagy  érdekű  jelenség 
azon  hasonlatosság,  mely  a  selmeczi  és  a  morvaországi  iglaui 
városi  és  bányajogok  közt  fennáll;  olyannyira,  hogy  az  iglaui 
jog  latin  nyelven,  a  selmeczinek  német  szövegét  csaknem  szó 
szerint  reproducálja.  A  kettő  közti  viszonyról  más  alkalommal 
már  tüzetesen  szóltam  ^).  —  3.  Hogy  a  selmeczi  bányajog 
egyes  határozmányai  a  gyakorlati  élet  útján  a  XIV.  és  XV. 
századokban  nevezetes  kifejtést  nyertek ;  a  mint  ezt  több,  az 
ottani  helybeli  bányászatot  tárgyazó  bányajogi  elintézések,  va- 
lamint a  jog  későbbi  megerősítései  is  tanúsítják*). 

84.  §.  A  régi  körmöczi  hdnynjof/. 

I.  Körmöcz  város  Róbert  Károly  királytól  1328.  Kut- 
tenberg  Csehország  akkor  legelőkelőbb  bányavárosának  sza- 
))adságait  nyerte  (20.  §.  III.).  Ezen  bányavárosnak  már  a 
XIII.  században  különös  bányatörvénye  volt ,  melynek  általá- 
nos európai  jelentőségéről  már  fennebb  szóltunk  (73.  §.  II.); 
s  így  nem  csoda,  hogy  a  XIV.  és  XV.  századokban  gyakorlat- 
ban volt  bányajoga,  alapvonásaiban  szintúgy  mint  részleteire 
nézve,  a  selmeczi  bányajogtól  több  tekintetben  eltért,  s  inkább 
a  kuttenbergi  bányajognak  volt  utánzása. 

Kitetszik  ebből,  hogy  a  régi  körmöczi  bányajog  szintén 
igen  nevezetes,  azonban  más  tekintetben,  mint  a  selmeczi.  Mert 
míg  ez  a  régi  bányamívelési  jog  alkotó  tényezőinek  hatását,  és 
ezen  hatás  eredményeit  tűnteti  fel :  a  körmöczi  bányajogban  a  bá- 
nyászat azon  teljesebb  kifejtése,  és  a  bányászok  azon  magasabb 
öntudata  nyer  gyakorlati  jogi  kifejezést,  mely  hazánk  XIV.  és 
XV.  századi  bányászati  jelentőségének  alapja  volt.  Mindamel- 
lett csak  a  XV.  század  végén  lett  följegyezve  ;  s  a  mit  a  körmöczi 
bányajognak  egy  régibb  XIV.  századi  Írásbéli  redactiójáról 
mondanak,  mely  későbbi  tűzvésznek  lett  állítólag  áldozatává  ;  az 
ottani  városi  levéltárban  találtató  adatok  által  nem  igazoltatik. 


1)  Selmeczi  városi  jog  bevezetése,  és  bányajog  1.  stb.  fej. 
=)  A  városi  jog  bevezetése,  és  a   bányajog  16.  fej. 
=)  Magyarország  városai  és  v;irosjogai  a  múltban  és  jelenben,  Bu- 
dapest 1877.  56.  sk.  11. 

^)  Lásd  a  függeléket. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.  177 

II.  Mátyás  király  halála  után  t.  i.,  a  mikor  az  ország 
közrendé  különféle  megtámadásoknak  volt  kitéve ,  s  a  fennálló 
jog  érvényének  biztosításához  egyik  hatályos  mód  az  látszott 
lenni,  ha  határozottabb  forma  szerint  megállapíttatik,  —  a 
körmöczi  bányajognak  Írásba  foglalása  is  korszeríínek  találta- 
tott. Ez  Schayder  Péter  körmöczi  kamaragróf,  és  Czon  Miklós 
Körmöczbányán  királyi  bányamester  által,  a  városi  község  be- 
leegyezése mellett  1492.  november  26-án  (szent  Katalin  napja 
utáni  hétfőn)  történvén  meg ;  így  keletkezett  Körmöczbányá- 
nak  első  »Perckwerchsgerechtigkeith-ja,  német  nyelven,  mely 
26  czikkböl  áll,  s  az  ottani  városi  jegyzőkönybe  első  helyre 
kebleztetett  be.  Azonban  mikor  az  alsó-magyarországi  bánya- 
vidék később  Mária  királyné  birtokában  volt,  ennek  kamara- 
grófja,  Beheim  Bernát,  1537.  e  körmöczi  bányajoghoz,  se- 
gédtiszteinek, valamint  a  városi  tanács  és  a  báuyapolgároknak 
hozzájárultával  még  18  czikket  ragasztott. 

III.  A  körmöczi  bányajogra  nézve  megjegyezendő,  hogy 
a  megállapítása  utáni  idő  sem  egészére,  sem  egyes  határozmá- 
nyaira  nézve  felvilágosítást  nem  igen  nyújt;  mert  a  nem  sokkal 
később  beállt  bányajog-reformok  alkalmával  körmöczi  felvilágo- 
sításokká alakíttatván  át,  eredeti  formája  szerint  megszűnt  ér- 
vénynyel bírni.  Ellenben  igen  tanulságosak  reá  vonatkozólag  az 
adatok  és  okmányok,  melyek  közvetlenül  a  XIV.  és  XV.  századi 
körmöczi  bányászatnál  alkalmazott  jogról  korunkra  jutottak. 

85.  §.  3.  A  felsö-magyaroi'szágl  Ixinyavdrosok,  név- 
szer int  Gölniczhánya  o'égi  hdnyajoga. 

I,  Erről  csak  töredékes  tudomásunk  van ;   s  a  müncheni 
kir.  könyvtár  azon  kézirati  codexe,  mely  a  legkörülményesebb 
adatokat  tartalmazza,  sem  hiteles  kiadvány,  vagy  ilyennek  hi- 
teles másolata,  hanem  egyedííl  valamely  magánszemély  1500 
készült  Írásbeli  feljegyzéseinek  foglalatja.^) 

II.  A  régi  gölniczi  bányajognak  e  kéziratban  foglalt 
szövege,  keletkezésének  idejéről  mit  sem  tartalmaz.  Hihetőleg 
a  XV.  század  első  felében  lett  megállapítva ;  s  két  részből  áll, 
a  tulajdonképi  bányajogból,  mely  16  czikkben  foglaltatik,  és  a 

')  Ez  a  kézirati  papircodex  az  aiigsbuvgi  városi  könj'vtárból  kerület 
Münclieube  ;  s  igen  valószínű  ,  liogy  még  a  XVI.  században,  a  Thurzó  és 
Pugger  családok  összeköttetésének  következtében  Magyarországból  Augs- 
burgba  lett  hozva. 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK    KRIT.    TÖRT.  12 


1 78  Wenzel  Gusztáv. 

l)ányamesteruek  hivatalbeli  utasitásábaii.  Miudeu  jelenség 
oda  mutat,  hogy  ezen  gölniczi  l)ányajoguak  feljegyzése  a  sel- 
meczi  régi  bányajog  utánzása  akart  lenni. 

A  gölniczi  bányajog  későbbi  fejlődésére  és  alkalmaztatá- 
sára nézve  azonkívül  még  a  következő  három  adat  is  érdekes  • 
t.  i.  1)  A  hét  felső-magyarországi  bányaváros  1481.  deczem- 
ber  2 5-kén  tartott  gyűlésének  határozmányai ;  —  2)  A  bá- 
nyavárosoknak Liclitemfeldi  Tengler  Mátyás,  a  király  főbánya- 
mestere  (kuniglicher  mayestat  Oberister  Sthaiger  im  Land 
czw  Vngern)  és  körmöczi  alkamaragróf  mint  királyi  biztos 
elnöklete  alatt,  1498.  Rozsnyón  tartott  gyűlésén  a  keletkezett 
egyenetlenségek  elintézése  végett  megállapított  határozatai  — 
és  3)  Két  ugyanakkor  hozott  érdekes  bányajogi  Ítélet,  melyek- 
nek egyike  egy  altárnáuak  rendezésére,  a  másik  pedig  egy  bá- 
nyaadományozási ügyre  vonatkozik. 

86.  §.  4.  Bányajog  az  ország  egyéb  hánjjavidékein. 

I.  Lényeges  különbséget  kell  tennünk  a  fém-  és  a  só- 
bányászat  közt ;  mert  a  kettőnek  nemcsak  természetes  fekhe- 
lyeikben vaunak  egymástól  nevezetes  eltérő  jelenségei,  hanem 
jogi  tekintetben  is  különféle  szempont  alá  esnek. 

II.  A  fémbányászat  jogi  rendezésére  nézve  azokon  kí- 
vül, a  miket  a  selmeczi,  körmöczi  és  gölniczi  bányajogról 
mondtam,  még  nevezetes  volt:  1)  Hogy  Nagy-Bányán  és  Felső- 
Bányán  egy  bányarendtartás  volt,  mely  egy  ottani:  1535-ki 
ügy  darabban  e  czím  alatt  említtetik :  »königlicher  Mayestat 
zu  Hungern  etc.  Bergordnung  in  Neustadt  vnd  Mittelberg.« 
Azonban  minden  ügyekezetem  mellett  sem  sikerűit  eme  bá- 
nyareudtartás  szövegét  feltalálnom ,  vagy  tartalmáról  közelebbi 
tudomást  szereznem.  Az  arra  történt  hivatalos  hivatkozásból 
csak  azt  tudjuk  meg,  hogy  német  nyelven  volt  szerkesztve,  s 
hogy  56  czikkből  állott;  —  2)  Hogy  Erdélyre  nézve  az  ottani 
bányászat  ujjárendezésében  nagy  érdemű  kormányszéki  titkár 
Köleséri  Samunak,  hogy  egy  Gyulafehérvárott  1724.  július 
30-kán  kelt  jelentéséből  azt  tudjuk  meg,  Abrudbányán  és 
Zalathnabányán  egykor  egy  német  nyelven  megállapított  bá- 
nyarendtartás volt  érvényben  e  czím  alatt :  »Bergordnuug  und 
Freyheiten  über  die  Berg-  und  Goldwaschwerke  zu  Abrudbánya 
und  Gross-Schlacken,  und  den  dazu  incorporirten  Flecken, 
Dörfer  und  umliegenden  Gebürg.« 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.  179 

Minthogy  pedig  a  XVI.  századnak  közepe  óta  mind  a 
szathmcármegyei ,  mind  az  erdélyi  bányák  igazgatásában  a 
magyar  volt  a  hivatalos  nyelv ,  kétségtelen,  hogy  az  itt  jelzett 
két  német  bányarendtartás  régibb,  hogy  tehát  mindkettő  még 
az  első  korszakba  tartozik. 

IIL  A  sóbányászat  tekintetében  felemlítendő :  1)  Hogy 
a  Sóvári  sóbányászatot  már  Róbert  Károly  szabályozta 
különös  rendeletek  által,  s  hogy  ezeknek  szabályozását  1474. 
Mátyás  király  is  megerősítette  ;^)  —  2)  Hogy  a  m  á  r  a  m  a  r  o  s  i 
sóaknák  kezdettől  fogva  a  királynak  birtoka  voltak,  s  ezért 
ott  egészen  más  irányban  kifejtett  só-rendtartás  lett  al- 
kalmaztatva, mint  Sóvároti  Máramarosbau  nem  a  sónye- 
rés  biztosításáról  volt    szó ,    hanem   a    sóaknákban  dolgozó 


')  Mátyás  királynak  e  nagyérdekű ,  eddig  kiadatlan  okmánya  a 
következő  :  »Nos  Mathias  stb.  universis,  quod  Nostrae  Maiestatis  veniens 
in  presonciam  fidelis  uoster  Egregius  Simuu  de  Sovar,  nobis  in  sua  ac 
Slepliani,  uec  non  Nicolai  et  Jobannis  fratrum  snorum  de  eadera  Sovar 
nominibus  et  personis,  exbibuit  et  preseutauit  quasdam  litteras  priuile- 
giales  Serenissimi  Principis  condam  doniini  Karoli  Eegis  Huugarie  felicis 
reiniuiscencie,  in  se  continencias  litterarum  olim  domini  Ladislai  simili- 
ter  Regis  Hungáriáé  predecessoruni  nostrorum  carissimorum  super  certis 
donacionibns  certarum  possessionum,  videlicet  8owar  predicte  ,  nec  non 
Sopatak  et  Delue  vocataruui,  omnino  in  Cumitatu  de  Sáros  existencium, 
nec  non  fodine  seu  putei  salis  in  eadem  possessione  Sowar  existentis  con- 
fectarum,  petens  nos  idem  Simon  cum  instancia,  ut  ipsum  et  predictos 
alios  fratres  snos  in  omnibus  illis  libertatibus  et  prerogatiuis  in  ipsis  lit- 
teris  priuilegialibus  prefati  condam  Karoli  Eegis  clarius  denotatis,  gra- 
ciose  tenere  et  couseruare  dignaremur.  Nosque  tum  ad  humilem  supplica- 
cionis  instautiam  nouuuUorum  fidelium  nostrorum  per  eos  Nostre  prop- 
terea  porrecte  Maiestati,  tumque  ut  idem  f-^imon  et  alii  prenominati  de 
Sowar  ad  fidem  fidelitatemque  uobis  et  Sacre  Corone  obseruandam  eo 
feruencius,  quo  se  a  Nostra  Maiestate  remuneratos  conspexerint,  inciten- 
tur  ;  iam  dictum  Simouem  et  alios  predictos  de  Sowar,  sicuti  maiorem 
sic  et  minorem,  in  omnibus  illis  libertatibus,  pi'erogatiuis,  gracijs  et  in- 
dul tis,  quibus  temporibus  prtdecessorum  nostrorum  Regum  Hungai-ie, 
tum  in  coquendis  salibvis,  tum  et  in  alijs  (juibusuis  ,  in  contineucijs  pre- 
scriptarum  litterarum  priuilegialium  prefati  condam  domini  Karoli  Éegis 
expressarum  vsi  fuissent  et  ganisi  ,  et  nostris  temporibus  tenebimus  et 
conseruabimus ,  ymo  tenere  et  conseruare  volumus  presencium  per  vigo- 
rem.  Quo  circa  vobis  fidelibus  nostris  vniuersis  et  singulis  Camerarijs 
vei  Vice-Camerarijs  in  Cameris  nostris  Cassouiensi  et  Eperyessiensi,  nec 
non  et  vbiuis  in  aliis  Cameris    existentibus  et  coustituendis  stb.  (parancs, 

12* 


180  WENZEL    GUSZTÁV. 

hányásznépröl,  aunak  jogairól  és  szabadságairól,  s  a  köztük 
feütartaudó  rendről.  Ilyen  II.  Ulászló  királynak  1498-ki  só- 
rendtartása,  melyet  a  függelékben  közlünk  ;  —  3)  tlogy  végre 
az  erdélyi  só-bányászat  és  só-aknák  mívelése  körében  egész 
első  korszakunk  alatt  általánosabb  és  részleteire  nézve  bőveb- 
ben kifejtett  rendtartás  nem  tudott  érvényre  emelkedni ;  — 
liogy  azonban  egyes  viszonyokra  nézve  ott  is  álltak  fenn  bizo- 
nyos szokások,  melyekről  azon  kor  okmányai  említést  tesznek. 


MÁSODIK  K  O  E  S  Z  A  K. 

Az   általános   bányaszabadság    megállapításától   (1523.) 
Mária  Terézia  uralkodásáig-. 

87.  §.  Ezen  korszak  általános  áttekintése. 

I.  Az  általános  bányaszabadságnak  országos  törvény 
által  történt  megállapítása  a  magyarországi  bányászatra  nézve 
epochális  esemény  volt.  Mert  csak  ez  által  lett  megadva  a  tör- 
vényes alap,  melyen  a  bazai  bányászat  eddigi,  bányavidékek 
szerinti  szakadottságának  megszüntetésével ,  egygyé  alakítta- 
tott, s  ennek  következtében  reá  nézve  az  előbbi  particuláris 
rendezésnek  helyébe  általános  országos  rendezés  lépett. 

E  kedvező  fordulat  mindazáltal  gyakorlati  valósulást 
azonnal  nem  nyerhetett ;  mert  a  kor  eseményei  hatalmas  aka- 
dályokat képeztek,  melyek  a  teljes  eredményt  e  tekintetben  a 
XVII.  század  végéig  meghiúsították. 

Ilyen  események  voltak  névszeriut :  1 .  Az  ország  foly- 
tonos belső  zavargásai,  melyek  lehetetlenné  tették,  hogy  a  bá- 
nyák oly  vidékeken,  hol  a  belháború  foly,  kellő  sikerrel  mível- 
tessenek.  —  2.  Azon  körülmény,  hogy  az  ország  déli  részei 
állandóan  és  teljesen  török  uralom  alá  jutottak,  s  ennek  foly- 
tán itt  az  előbbi  bányászat  egészen  megszűnt,  sőt  a  bányák 
elpusztulván,  annak  egykori  létezése  is  feledékenységbe  ment. 
—  3.  Erdélynek  elválása  az  anyaországtól,  a  mi  kettős  mó- 

hogy  ehhez  tai'tsák  magokat)  et  presertim  (annotatos  Siniouem,  nec  non 
Stephanuni,  Nicolaum  et  Johannem  de  Sowar)  in  cofiueudis  salibus  im- 
pcdire.  turbire,  raolestare,  aut  quovis  modo  dampnifícare  nunquam  et  ne- 
(luaciuam  presnmatis,  et  nec  sitis  ausi  modo  aliquali  stb.  Dátum  Barth- 
phe  in  festő  Beaté  Prisce  Virginis  anno  Domini  1474. «  (Az  eredeti  után.) 


MAíiYAROKSZÁG   15ÁN YÁSZATÁNAK   KKITIKAÍ   TÜRTKNKTE.     181 

dou  hatott  liáti'álólag  a  hazai  bányászatra ;  a  mennyiben  t.  i. 
nemcsak  az  ország  keleti  részei  lettek  ismét  és  ismét  a 
magyarországi  kormány  hatásköréből  elvonva ,  hanem  magá- 
ban Erdélyben  is  önálló  államhatalom  keletkezett ,  mely  a 
bányászatra  nézve  sajátságos  kezelési  és  eljárási  modort  kö- 
vetett. —  4.  Magyarországban  a  királyi  hatalomnak  lazulása, 
mely  előbbi  időkben  a  bányászat  felvirágzásának  főtámasza 
volt ;  —  most  azonban  csaknem  szakadatlanul  erős  nehézsé- 
gekkel lévén  kénytelen  küzdeni,  csak  a  XVII.  század  végén 
nyerte  ismét  vissza  azon  szilárdságot ,  melynél  fogva  az  ország 
összes  bányászatára  nagyobb  befolyást  és  eredménydúsabb 
hatást  gyakorolhatott. 

II.  E  mellett  nem  szabad  tekinteten  kívül  hagynunk, 
hogy  királyaink  azon  vidékeken ,  melyek  hatalmukban  voltak, 
a  bányászat  vezetését  kezdetben  az  alsó-ausztriai  kamarának 
rendelték  alá ,  s  hogy  ez  saját  szabályozása  szerint  járván  el, 
és  a  magyarországi  törvények  által  magát  kötve  nem  tartván, 
e  miatt  uj  súrlódásokra  szolgáltatott  alkalom ,  melyek  a  bá- 
nyászatra szintén  kedvezőtlenül  hatottak.  Mert  a  hatalmasabb 
földbirtokosok,  kiknek  jószágain  bányák  miveltettek,  az  ország 
törvényeihez  ragaszkodva ,  a  bányakormány  intézkedéseinek 
engedelmeskedni  gyakran  vonakodtak  ;  sőt  régibb  idők  előzmé- 
nyeit követve,  a  királyoktól  privilégiumok  formájában  folyvást 
bányajogosítványokat  igyekeztek  kinyerni,  melyek  azután  az 
általános  bányaszabadsággal  természetesen  csak  nehezen  vol- 
tak összeegyeztethetők.  Magok  a  bányavárosok  pedig  panaszo- 
kat emelni  meg  nem  szűntek ,  s  ezek  ismét  nem  ritkán  csak 
speciális  és  locális  compromissumok  útján  voltak  elintézhetők. 
III.  Ehhez  képest  tehát  Magyarország  bányatörténete,  má- 
sodik korszakunk  alatt  is  számos  oly  jelenséget  mutat  fel,  me- 
lyek külön  fejtegetést  tesznek  szükségessé ;  úgy,  hogy  a  bányá- 
szat fejlődésében  két  különböző  tényezőt  kell  megkülönböz- 
tetnünk ;  t.  i.  a  rendezés  egységes  iráuylatait,  melyek  már  fel- 
tétlenül az  általános  bányaszabadság  elve  szerint  hatnak,  s 
másrészről  a  számos  különösségeket,  melyek  amazoktól  nem 
ritkán  eltérnek,  s  olyannyira,  hogy  —  főleg  a  részletekben  — 
itt-ott  a  bányaszabadsággal  még  ellentétben  állni  mutatkoztak. 


182  WENZEL    GUSZTÁV. 

I.  Mária  özvegy-királyné,  mint  az  alsó-magyarországi  bányavi- 
dék birtokosa. 

88.  §.  Mária  királyné. 

I.  Mária  királyné  részére  1515-ki  és  1522-ki  házassági 
szerződéseinél  fogva,  azon  évenkinti  25,000  magyar  forint  fejé- 
ben, mely  neki  házassági  ajándékul  és  elleuhozomáuyul  s  ille- 
tőleg hitbérűi  leköttetett,  bizonyos  magyar-  és  csehországi  ja- 
vak inscribáltattak,  akkép,  hogy  azokat  mint  ezen  országok  ki- 
rálynéja bírhassa,  és  az  említett  összeg  erejéig  haszonélvez- 
hesse ^).  E  jószágok  közt  foglaltattak  a  zólyomi  vár  tartozé- 
kaival együtt ,  és  a  hét  alsó-magyarországi  bányaváros,  s  to- 
vábbá a  huszti  vár,  valamint  a  máramarosi  koronái  városok 
és  só-kamarák  is  -),  melyek  a  királynénak  1521.  át  is  adat- 
tak ^).  Mária  királyné  pedig  a  neki  inscribált  és  átadott  vá- 
rak, városok  és  javak  felett  oly  teljes  hatalmat  gyakorolt,  mint 
egykor  Borbála,  Erzsébet,  Beatrix  és  Anna  királynék  (76.  §.) 
S  a  kor  eseményei  magyarázzák  meg  azon  sajátságos  jelensé- 
get is,  hogy  —  miután  11.  Lajos  király  halála  után ,  I.  Fer- 
dinánd a  nővére  számára  történt  lekötelezéseket  megerősítette 
és  magáévá  tette*)  —  habár  Ferdinánd  és  Zápolyai  János 
közt  a  királyi  méltóságért  háború  folyt,  azért  Mária  a  bánya- 
városok birtokát  mindkét  királylyal  szemben  mégis  megtar- 
totta   később  is,  sőt  —   Németalföld  kormányzójának   ne- 

')  Kollár  Ádám  Perencz  ,  Oasparis  Ursini  Velii  de  bello  Pauno- 
nico  libri  X.,  Bécs  1762.  a  függelékben  296.  sk.  és  318.  11. 

2)  Kollár  id.  m.  317.  1.  —  Schmidt  Fer.  Ant.  Sammlung  der  Bergge- 
setze  Ungarns  stb.  1.  köt.  85.  1.  —  Hatvani  Mihály,  Magyar  tört.  Okmány- 
tár a  brüsseli  orsz.  levéltárból  stb.  I.  köt.  22.  1. 

3)  Azon  tény,  hogy  Mária  királyné  már  1521.  az  alsó-magyaror- 
szági bányavárosok  birtokában  volt, kitetszik  aBudán,deczember  l-jénkia- 
dott nyugtatváuyából,  melynél  fogva  beismeri  »qnod  fidelis  noster  Magni- 
ficus  Alexius  Turso  de  Bethlenfalwa  Cubiculariorum  Kegalium  Magisten 
dedit  et  solvit  nobis  florenos  Hungaricales  quinque  millia  in  pecunia  nu 
merata  ad  rationem  concordiae  inter  nos  et  ipsum  super  arrendatione 
Camerae  nostrae  Cremniciensis  factae  ,  secundum  quod  praedicta  summa 
quinque  millium  florenorum  a  prima  die  Septembris  usque  ad  datam 
(praesentium)  provenire  solet«  stb.  (Az  eredeti  után.) 

■•)  Hatvani,  id.  m.  I.  köt.  22.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.      183 

veztetvén  ki  —  még  Brüsszelből  is  csaknem  souveraiu  ba- 
taloiiimal  kormányozta  azokat. 

II.  Azon  25  év ,  melyek  alatt  Mária  királyné  az  alsó- 
magyarországi bányavárosokat  birtokolta,  az  ottani  bányászat 
történetére  nézve  kettős ,  t.  i.  báuyamivelési  és  közigazgatási 
tekintetben  egyaránt  fontos  volt. 

89.  §.  Az  alsó-magyarországi  bányák  mívelése  Mária 
királyné  koráhan. 

I.  A  királynénak  kezdettől  fogva  egyik  főgonclja  az  volt, 
bogy  az  itteni  bányák  mívelését  pártfogolja,  támogassa  és  a 
lebető  tökélyre  emelje.  E  czélból  mindenekelőtt  a  Mátyás 
király  halála  óta  megzavart  közbékéuek  helyreállítása  volt 
szükséges.  Más  alkalommal  e  tárgyról  tüzetesen  szólva, 
részletesen  kiemeltem  azon  megtámadásokat,  melyeknek  az 
alsó-magyarországi  bányavárosok  fennállása  és  szabadsága, 
ez  időben,  névszeriut  a  Dóczyak  részéről  volt  kitéve  ^).  Mária 
királyné,  valamint  másban,  úgy  ebben  is  határozott  pártfogója 
volt  a  bányavárosoknak ;  s  ebben  a  Thurzók  és  Fuggerek  ál- 
tal is  segíttetvén,  a  városok  leginkább  e  pártfogásnak  kö- 
szönhették^ liogy  a  legveszélyesebb  évek  alatt  megóva  marad- 
tak azon  sülyedéstől,  melylyel  akkoriban  a  sors  p.  o.  a  felső- 
magyarországi bányavárosokat  sújtotta. 

Ezzel  összefüggésben  állott  a  királynénak  erélye,  mely- 
lyel arról  gondoskodott ,  hogy  a  bányavárosok  privilégiumai 
minden  irányban  foganatosíttathassanak.  Jelzett  értekezésem- 
ben ugyanis  felemlítettem  azon  számos  és  sokféle  privilégiu- 
mot is,  melyeket  a  városok  II .  Ulászló  és  II.  Lajos  királyok- 
tól nyertek ;  de  kénytelen  voltam  egyszersmind  constatálni 
azt  is,  hogy  azoknak  nagy  hasznát  nem  igen  vehették,  mivel  a 
gyakorlati  érvényesítésben  a  szomszéd  birtokosok  által  folyton 
folyva  háborgatva  lettek.  Mária  királyné  a  városokat  ebben  is 
támogatta,  úgy,  hogy  ezek  1521-től  kezdve  privilegiális  és 
egyéb  törvényszerű  jogaikat  sikerrel  gyakorolhatták  és  tartot- 
ták fenn  külső  és  belső  megtámadások  ellen. 

A  dolog  természetében  feküdt ,   hogy  ily  körülmények 


*)  Az   alsó-magyavországi   bányavárosok  küzdelmei  a  Nagy-Lucei 
Dóczyakkal  1494— 1548,  Budapest,   1876. 


184  WENZEL    GUSZTÁV. 

közt  azoü  sok  csapás  után,  mely  a  Mátyás  király  óta  beállott 
válságos  idő  alatt  a  városokat  és  a  vidék  bányáinak  mívelését 
érte,  ismét  kedvezőbb  fordulat  mutatkozott.  Azonban  tagad- 
hatlan,  hogy  a  magánbányászat  régibb  virágzó  állapota  egé- 
szen visszaállítható  már  csak  azért  sem  volt,  mert  a  mohácsi 
vésznap  után  a  török  veszedelem  és  az  ország  belső  zavarai 
ide  is  kihatottak.  S  azért  nem  is  lehet  csodálni,  hogy  számos 
bányapolgári  család  tönkrement,  s  hogy  általános  lett  a 
hajlam ,  most  a  közhatalom  segítségétől  és  beavatkozásától 
várni  azt,  mit  addig  a  magánosok  tettek  a  bányamívelés  érde- 
kében. Habár  tehát  ehhez  képest  a  kisebb  bányavállalkozók 
jelentősége  háttérbe  lépett ;  —  azért  volt  a  Fuggereken  kívül 
mégis  ez  időben  is  még  több  hatalmas  bányapolgár  is,  kik 
vállalataik  után  lettek  nevezetesek,  A  királyné  pedig  nemcsak 
ezeket  segítette,  hanem  a  maga  részéről  is  nagyobb  dimensiók 
szerint  szerzett  bányabirtokot ,  melyet  az  akkor  már  haladot- 
tabb bányatechnika  alkalmaztatásával  kedvező  eredménynyel 
míveltetett.  így  Selmeczen  azon  altárna,  melyet  Biber  György 
kohója  közelében  1497.  Pisch  Siegfrid  és  Lütz  János  kezdtek 
építeni  1),  s  mely  később  Bibertárna  (Biberstollen)  nevezete 
alatt  a  XVIII.  századig,  az  összes  selmeczi  kincstári  bányamí- 
velésnek  fő  míve  maradt-), — a  királyné  számára  szerzett  bányák 
összpontosító  vállalata  volt.  A  királyné  egyébiránt  azt  ismételve 
különös  jutalomra  méltónak  találta.  ^)  Hogy  1540-től  fogva 
mi  eredményei  voltak  e  bányamívelésnek,  arról  csak  igen  ke- 
vés, töredékes  és  határozatlan  adataink  vannak.  Annyit  mind- 
azáltal tudunk,  hogy  a  királynénak  jövedelmei  a  selmeczi  bá- 
nyászat után  inkább  csökkentek,  hogysem  emelkedtek  ^), 
s  ugyanazt  lehet  sejteni  más  bányákról  is.  A  királyné  is  iaka- 


*)  Kachelmanu  Jáuos ,  Geschiclite  der  uugr.  Bergstadte  III. 
köt.  125.  1. 

2)  Az  1608-ki  uagy  bizottsági  bányajárásról  szóló  jegyzőkönyv- 
ben már  Felsö-Bibertái'na  vagyis  »Ober-Biberstolleu«  nevezete  alatt 
említtetik. 

^)  Ennek  nevezetes  példáját  Sclimidtnél  találjuk  id.  m.  1.  köt.  92. 
93.  110.  11.  —  Böliaimb  I.  Ferdinándnak  is  kegyelmében  állt  (Hatvani  id. 
m.  I.  köt.  376.  378.  11.)  —  Éi-demeit  a  kohászat  körül  Miksa  király  is  mél- 
tatta, Schmidtnél  id.  m.  II.  köt.  37.  1. 

*)  Ez  a  királynénak  már  jelzett  1540-ki  utasításából  is  kitetszik. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI  TÖRTKNETE.      185 

rékoskoclni  kezdett,  különösen  ott,  hol  nagyobb  költségekre  lett 
volna  szükség.  S  ezekhez  még  az  is  járnlt ,  hogy  az  alsó-ma- 
gyarországi bányászatra  Ferdinánd,  nővérének  nevezetes  köve- 
telései daczára,  szintén  mindinkább  nagyobb  befolyást  gyako- 
rolt, —  igen  sokban  a  királyné  érdekében,  de  olyanban  is,  a 
miben  ez  előbb  függetlenül  intézkedett.  Mindezek  arra  mutat- 
nak, hogy  Mária  ügynökeinek  eljárása  elvégre ,  a  megválto- 
zott viszonyok  közt,  az  alsó-magyarországi  bányászat  érdekei- 
nek többé  már  meg  nem  felelt. 

90.  §.  Az  alsó-mag íjarorszdgi  hányászat  igazgatása  Má- 
ria királyné  korában. 

I.  Mária  királyné  előkelő  administrativ  notabilitas  lé- 
vén, azon  közigazgatási  ügyességet,  mely  kormányzási  emlékét 
utóbb 'Németalföldön  nagyra  emelte  ^),  már  Magyarországban, 
és  névszerint  az  alsó-magyarországi  bányavárosoknak  neki  át- 
engedett birtokában  kezdte  kifejteni ;  s  ezen  ügyben  szintén  Be- 
haimb  Bernát  volt  tiszti  segéde.  A  támogatás,  melyet  az  alsó- 
magyarországi bányamivelés  ez  időben  tapasztalt,  nagyrész- 
ben a  királyné  intézkedéseinek  volt  következése.  Ezen  uj  igaz- 
gatási rendezés  részleteinek  kifejtése  a  jelen  munka  feladatá- 
hoz nem  tartozik.  Csak  két  reformját  szükséges  közelebb  szem- 
ügyre vennünk,  melyeknek  maradandó  jelentősége  volt. 

Ezeknek  egyike  a  körmöczi  és  selmeczi  kamaráknak  szer- 
vezése volt.Körmöczbányán  nevezetes  bányákat  is  bírt 2)  ;  és  haj- 
landó lett  volna  a  beszterczebányai  rézvállalatot  is  megszerezni, 
ezt  azonban  a Fuggerek  neki  át  nem  engedték^).  Az  ez  időben 
híresebb  bányapolgárok  főkép  Selmeczen  tartózkodtak,  s  ezek 
közül  különösen  a  Rothahnok  (Rubigallus ,  Pál  és  Tivadar), 
Oder  Simon,  Schlaher  Quirin,  Unger  Gergely  stb.  említen- 
dők. Az  egykor  nagyhírű  selmeczi  bányapolgári  Rösel  család 
ez  időben  halt  ki.  (1551). 

')  Juste  Tivadar,  Vie  de  Marié  de  Hougrie.  Brüssel  stb.  1861. 

3)  Ez  a  Körmöczbányáu  később  tartott  báuyaj árasokat  tárgyazó 
jelentések  szerint,  az  alsó  altárna  (tiefster  Hanpt-Erbstollen)  körül,  mely 
1519.  kezdetett  meg,  s  oly  módon  alakult,  liogy  ott  az  u.  n.  »Gold-Kunst- 
liandlung«  keletkezett,  s  hogy  ahhoz  több  más  bányaépítmény  és  felké- 
szítési műhely  csatoltatott. 

3)  A  királyné  azonban  az  ürvölgyi  bányákat  bírta,  1.  Hatvani  id. 
m.  11.  köt.  181.  1. 


186  WENZEL    GUSZTÁV. 

II.  Mária  királyné  az  alsó-magyarországi  bányászat  ve- 
zetését, az  előbb  Hallban  volt  pénzverdéi  főnökre  Böbaimb  Ber- 
nátra bízta  ^) ;  kit  —  miután  a  Thurzók  és  Fuggerek  a  kör- 
möczi  kamarát  neki  átengedték,  Thurzó  Elek  pedig  a  kamara- 
grófi hivatalról  lemondott  —  1524.  körmöczi  kamaragróf- 
nak  is  kinevezett.  Böheimb  e  hivatalt  1538-ig  viselte  ^),  s  a 
királyné  bizalmának  meg  is  felelt ;  midőn  a  bányavárosoknak 
nem  ritka  ellenzésével,  a  fellázadt  bányásznép  törvényellenes 
és  önhatalmú  törökvéseivel,  s  a  szomszéd  birtokosok  folytonos 
ellenségeskedésével  szemben,  a  bányák  mivelését  elvégre  lehe- 
tőleg mégis  kellő  rendbe  hozta. 

Hogy  neki  ebben  mily  roppant  nehézségekkel  kellett  küz- 
deni, arról  a  királyné  1540.  június  l-jén  kelt  utasitása  tesz  bi- 
zonyságot, mely  mellett,  Böheimb  hivataloskodásának  bevé- 
geztével,  biztosait  az  alsó-magyarországi  bányavidékre  egy  uj 
reformatio  megállapítása  Végett  küldte  ^).  Ez  utasítás  rész- 
leteiből azt  látjuk,  hogy  a  bányák  mívelésesok  és  csak  nehezen 
legyőzhető  természetes  akadályokra  talált ,  hogy  a  bányapol- 
gárok elszegényedve,  költséges  vállalatokra  kép  telének  voltak, 
és  uj  mívelésektől  különben  is  tartózkodtak ;  hogy  a  bányásznép 
nagy  részben  elkedvetlenedve  és  demoralisálva,  nem  fejtette  ki  a 
kellő  munkaerőt,  hogy  végre  a  bányaügy  egészben  véve  a  királyi 
kincstár  követelései  által  túl  volt  terhelve,  és  külső  háborítások 
ellen  is  alig  volt  képes  magát  tartani.  Böheimb  e  megszorult 
viszonyok  közt  oly  körültekintést  és  buzgóságot  tanúsított, 
hogy  a  király  elismerését  is  kiérdemelte.  A  míg  ugyanis  előbb 
az  országban  lévő  bányakamarák  a  királyi  kincstárnoknak  vol- 
tak alávetve,  ki  valamennyi  bányáról  a  maga  személyében  in- 
tézkedett, s  e  tekintetben  a  király  rendeleteit  hajtotta  végre: 


•)  Thurnschvamb  Eugeluél,  Gescli.  d.  ung.  Reiclis  u.  s.  Nebeul.  I. 
köt.  201.  1. 

2)  Mária  királyuéuak  1538.  Briisselbeu  febr.  16.  Nagy-Lucsei  Dóczy 
Miklóshoz  iiitézett  leveléből  az  tetszik  ki,  liogy  ügj'eit  akkor  már  »Egre- 
gius  Joanues  Dobraviczk}' Vice  Camerarius  ilosler  Cremuicieusisx  vezette- 
(Az  eredeti  után).  —  Báuyabiztosai  számára  1540.  kiadott  uta.sitásában  a 
királyné  Bebaimet  »vnseru  vorigeu  Cammergrafen«-nak  nevezi.  (Schmidt 
Berggesetze  Ungarns  I.  köt.  124.  1.) 

'■')  Schmidt,  Berggesetze  Ungarns  I.  köt.  121.  sk.  11. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI  TÖRTÉNETE.    187 

—  Mária  királyné  e  két  bányakamarájáuak  több  í'üggct- 
lenséget  adott,  úgy,  hogy  ezek  közvetlenül  alatta  álltak,  s 
az  ő  parancsai  szerint  működtek.  Mindkettőnek  szervezése  a 
dicasteriális  rendszernek  később  Magyarország  pénzügyeire 
nézve  történt  általános  alkalmaztatását  készítette  elő ;  s  a  bá- 
nyák jövedelmeit,  valamint  a  folyó  ügyek  elintézését  Böhaimb 
Bernát  mint  kamaragróf,  s  Dobraviczky  János  és  Böhaini 
Berthold  mint  alkam aragrófok  kezelték  segédtiszteikkel,  és  il- 
letőleg vezették  számadás  kötelessége  mellett.  Ez  ügykezelés 
részleteire  nézve  határozottabb  fevilágosítást,  a  királynénak 
már  jelzett  1540-ki  utasítása  nyújt.  ^). 

A  királyné  másik  reformja  a  bányajogra  vonatkozott. 
A  mennyiben  t.  i.  az  akkor  fennálló  1492-ki  körmöczi  bánya- 
rendtartásnak több  hiánya  tapasztaltatott,  s  abban  kiválólag 
a  bányamester  hivataloskodása  nem  volt  kielégítőleg  szabá- 
lyozva; Böhaim  Bernát,  alkamaragrófjaival  és  bányahivatal- 
nokaival, s  úgy  szintén  Körmöcz  város  birájával ,  ta- 
nácsával, községével  és  bányapolgáraival  együtt  1537.  a  bánya- 
mester tiszti  teendőiről,  és  néhány  más  bányajogi  kérdésről,  18 
pontot  állapított  meg,  melyek  a  bányarendtartást  kiegészítet- 
ték és  ahhoz  todatképen  ragasztattak.  Eme  bányajogi  szabá- 
lyozást a  függelékben  fogom  közölni. 

91.  §.  E(/_i/ezs(íg  Mária  kiráhjnd  és  I.  Ferdinánd  közt  1648. 

I.  Az  I.  Ferdinánd  király  és  nővére  Mária  közti ,  ere- 
detileg barátságos  és  szívélyes  viszony  idő  folytával  több 
oknál  fogva  meg  lett  zavarva.  Ez  okokról  határozott  és  ki- 
merítő tudósítással  ugyan  nem  bírunk.  A  kor  eseményei  mind- 
azáltal már  magokban  véve  is  kedvezőtlenül  hatottak  a  köl- 
csönös egyetértésre ;  s  ehhez  mindkét  részről  még  bizonyos 
elkeseredettség  és  formaszerű  panaszok  is  járultak.  Ferdinánd 
ugyanis,  mint  az  ország  királya ,  azon  csaknem  független  ha- 
talmat, melyet  Mária  az  alsó-magyarországi  bányavidék  felett 
gyakorolt,  szívesen  nem  láthatta ;  míg  másrészről  ez  ismét  ar- 
ról panaszkodott,  hogy  a  huszti  vár  és  a  máramarosi  sóbányák 
tőle  elvonattak,  s  hogy  a  neki  szerződésileg  kikötött  jövedel- 
mek, testvére  által  azon   pontossággal  át  nem  szolgáltattak, 

')  Mindamellett  v.  ö.  Hatvaui  (Horváth  Mihály)  Okmányt  árát  1 
köt.  376.  1. 


188  WENZiKL    (iUSZTAV. 

mely  méltóságának  és  kiváuatainak  megfelelt  volua.  Az  iuneu 
származott  feszültség  végre  V.  Károly  császárt  arra  bírta 
hogymint  közbenjáró  lépjen  fel,  s  testvérei  közt  a  békés 
egyetértést  ismét  helyreállítsa. 

A  császár  fáradozásainak  eredménye  az  volt,  hogy  Fer- 
dinánd és  Mária  1548.  minden  differentiáikra  nézve  egyezségre 
léptek ,  a  miről  Augsburgban  márczius  hó  7-kén  ünnepélyes 
okmány  készült.  Minthogy  pedig  ez  egyezség  által  Ferdinánd 
utódjai  is  kötve  lettek ,  Maximilián  föherczeg,  Ferdinándnak 
fia ,  annak  megtartására  márczius  hó  8-kán  magát  külön  kö- 
telezte ^). 

II.  E  szerződésben  az  egyezség  az  alsó-magyarországi 
bányavárosokra  nézve  akkép  lett  megállapítva,  hogy  I.  Ferdi- 
nánd azokat  Mária  királynétól  haszonbérbe  vegye  és  ennek 
fejében  Máriának  életfogytiglan  évenkinti  bért  fizetni  tar- 
tozzék, mely  nem  külön  számíttatott ,  hanem  Mária  király- 
nénak valamennyi  javai  és  jövedelmei  után  összesen  34,000 
magyar  forintban  lett  meghatározva  ^)  ;  a  mihez  képest  tehát 
ez  összeg  talán  helyesebben  életjövedékuek  lett  volna  ne- 
vezendő. 

Az'ugyanazon  ügyben  még  1549.  szeptember  1 7-kén  Fer- 
dinánd és  Mária  közt  létesült  pótszerzödés ,  valamint  az  át- 
adási okmányok  is  nagy  érdekkel  bírnak,  melyeknek  részletes 
fejtegetésébe  azonban  itt  nem  bocsátkozom.  Mária  királyné 
Ivedig  ez  időtől  fogva  visszavonulva  élt,  1556.  szeretett  báty- 
ját, V.  Károlyt,  lemondása  után  Spanyolországba  követte, 
s  elvégre  itt  1558.  október  18-án,  ennek  kimúlta  után  négy 
héttel,  szintén  meghalt. 

11.  A  Fuggerek  mint  a  beszterczebányai    rézbányászat  ha- 
szonbérlői. 

92.  §.  A  beszterczebányai  rézvdllalat  (Kupferhandel)  a 
Fuggerek  kezelése  alatt. 

A  Fuggerek  a  beszterczebányai  rézvállalatot  azon  szer- 
ződés alapján  birták  haszonbérben,  melyet  Thurzó  Elek,  mint 


")  Hatvani  id.  m.  II.  köt.  153.  sk.  11. 
2)  U.  o.  154.  1. 


MAttYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KR[T[KAI  TÖRTÉNETE.     189 

II.  Lajos  király  meghatalmazottja,  Fugger  Antallal  1525.  kö- 
tött .  s  melynél  fogva  az  Ernustféle  beszterczebányai  bánya- 
vállalat minden  akkori  tartozékaival,  15  esztendőre,  évi  25,000 
forintnyi  bér  mellett  adatott  haszonbérbe ;  a  Fuggerek  pedig 
egyszersmind  arra  is  kötelezték  magokat ,  hogy  a  királynak 
50,000  forintnyi  kölcsönt  is  adnak,  mely  a  haszonbéri  idő  alatt 
fizetendő  bérből  törlesztessék.  ^) 

Ehhez  képest  az  említett  szerződés  kettős  szempontból 
jöhetne  figyelembe,  t.  i.  mint  azon  financzoperáczióknak 
egyike,  melyek  II.  Lajos  uralkodását  jelzik,  s  másrészről  mint 
a  hazai  bányászatra  vonatkozó  fontos  esemény.  Itt  azonban 
csak  az  utóbbi  tekintet  szolgál  zsinórmértékül,  melyre  nézve 
megjegyzendő : 

1)  Hogy  e  szerződés  szorosan  véve  nincs  öszefüggésben  az 
Ernust  Zsigmond  által  1494.  Thurzó  Jánossal  (78.  §.)  valamint 
az  Ernust  János  által  1515.  és  1522.  a  Thurzókkal  és  Fugge- 
rekkel  kötött  szerződésekkel  (79.  §.) ;  hanem  magában  álló 
haszonbéri  szerződést  képez.  Miután  ti.  IL Lajos  király  1525. 
az  akkor  beállott  okoknál  fogva,  a  beszterczebányai  Ernustféle 
rézbányákat,  tartozékaival  együtt  lefoglalta ;  ennek  követ- 
keztében azokat  mint  kincstári  bányabirtokot  adta  haszon- 
bérbe a  Fuggereknek. 

2)  Hogy  az  Ernust  családnak  joga  e  szerződés  megkö- 
tése alkalmával  tekinteten  kivűl  hagyatott  ugyan ;  mert  az,  az 
1522-ki  szerződésnél  fogva,  1540-ig  különben  sem  lett  volna 
érvényesíthető ,  s  a  Fuggerek  haszonbére  is  csak  ez  évig  ter- 
jedt; hogy  azonban  IL  Lajos  király  1526.  márczius  12-kén 
ünnepélyes  okmánynyal  az  Ernust  családot  jogai  épségben 
maradása  iránt  2)  meg  is  biztosította.  A  miből  kitetszik,  hogy 


')  E  szerződés  szövegét  lásd  Horváth  Mihálynál,  Magyar  Törté- 
nelmi Okmánytár  a  brüsszeli  levéltárból  és  a  burgundi  könyvtárból  I.  köt. 
27.  1.  —  Kelet,  hely  és  idö  nélkül  köttetett,  a  pápa,  a  császár,  a  lengyel 
király,  és  Ferdinánd  föherczeg  követeinek  közbejöttével.  V.  Károly  ezen, 
és  több  Mária  királyné  jogaira  vonatkozó  okmányt  1544.  »in  oppido 
nostro  Bruxellensi  ultima  die  mensis  Novembris «  irta  át ;  s  ez  átirat- 
ból tetszik  ki,  hogy  a  szerződés  1525.  köttetett. 

2)  >Nos  Ludovicus  stb.  quod  nos  cum  fideli  nostro  Magnifico  Jo- 
hanne  Ernust  de  Chaktoruya   etc.  super  domo,   fodinis  et  montanis   snis 


100  WENZEL    GUSZTÁV. 

:i  Fuggerek  luis/oubéréuek  tárgya  a  korouáuak  oly  joga  és 
jövedelme  volt,  melynek  jogi  miuoségét  meghatározni  kissé 
nehéz. 

3)  Hogy  azonban  az  Ernust  család  1540.  Ernust  Gás- 
párban kihalván  ,  annak  összes  vagyona  a  koronára  szállt,  ^) 
s  így  a  beszterczebányai  birtok  is  a  királyi  kincstár  tnlajdo- 
nává  lett ;  míg  másrészről  időközben  Fugger  Raimund  és  Je- 
i'omos  is  meghalván .  csak  Fngger  Antal  volt  még  a  beszter- 
czebányai vállalat  birtokában. 

■4)  Végre,  hogy  Ferdinánd  1541.  Bécsuj  váró tt,  február 
1 5-én  a  haszonbéri  szerződést  ezen  Fugger  Antallal  és  unoka- 
testvéreivel további  15  évre  meghosszabíttotta. 

II.  A  beszterczebányai  h  iszonbéri  szerződés  kiindulási  és 
czélpontjainál  fogva  túlnyomólag  financzoperáczio  volt  ugyan, 
azért  azonban  közgazdasági  hatása  is  igen  nagy  volt  a  ma- 
gyarországi bányászat  körében.  Mert  a  Fuggerek  mint  ügyes 
és  egyszersmind  dúsgazdag  vállalkozók ,  hogy  a  beszterczebá- 
nyai üzletet  minél  virágzóbbá  tegyék,  annak  vezetését  az  ak- 
koii  időkhöz  képest,  előkelő  szakférfiakra  bizták,  s  nem  kimél- 
tek  költséget,  hogy  területe  kellőleg  kikerekítessék,  —  mi  vég- 


NoustoUen  et  Erbstolleu,  t;iui  scilicet  argeuteis,  quam  cupreis,  ac  aliis 
metall is  et  niineris  extra  ot  iutra  civit:item  Bistricieusem  aliter  Novuiu 
Zolium  vooitatam  existentibus  habitis,  uec  non  totalibus  possessiouibus 
sxiis  Newstolleu  et  Erbstolleu  ;  ac  Elesdorf,  Eeczka,  Ulmansdorf  nomina- 
tis  ;  item  dii-octis  et  equalibus  medietatibus  possessionum  totaliuiii  Zeuth 
Jakab  et  Heuczmanczdorf  superior  et  inferior  nuucupatis,  omuiuo  iu  Co- 
mitatu  Zolieusi  existeutlbus  ;  ac  cuucti.s  libertatibus,  iustrumentis,  et 
pertiueutiis  earuudem  domus  ,  fodiuarum,  possessiouum.  uec  nou  of- 
ficinis,  aliisque  universis  apparamentis  ;  iteui  allodio  iu  tiue  praeuomi- 
natae  Civitatis  nostrae  Neosolieusis  in  eodem  Coniitatu  Zolieusi  existenti 
adiacentibus  ;  in  quaruui  quideni  oniniuuv  quieto  et  pacilico  doniinio  idem 
Joaunes  Ernusth  t'uisse  perhibetur,  quas  et  quod  ideui  superiuribus  annis 
Eukaris  et  Thuvzonibus  areudaverat,  et  quas  nos  anno  superiore  prop- 
ter  cevtas  causas  ad  maniis  nostras  per  officiales  nostros  colendas  ab  ipsis 
Fukaris  et  Thurzonibus  receperamus  stb.  ne  idem  Joannes  Ernusth  et 
heredes  sui  aliquod  praeiudicium  vei  damnuni  in  juribus,  quae  in  iliis 
fodiuis  Labent  stb.  :  ad  certam  coucordiaui  medio  domiuoruni  Praelato- 
runi  et  Barouum,  ac  Cousiliariorum  uostroruni  devouimus  niodo  iutVa- 
scripto  stb.  stb.  Datuni  Budae  iu  festő  Beati  Gregorii  Papae  anno  Doniiui 
l.">26.«  (Hiteles  másolat  után.) 

-)  Pozsonyi    1542.  :  4.>.   tcz. 


maCtYarorszáo  bányászatának  kritikai  története.  191 

b("»l  nemcsak  tartozékait  terjesztették  ki  folytoii-íblyva  fp.  o. 
Mosnitzra  és  a  revutczai  völgyre,  Liptómegyében),  hanem 
hasznosítását  is  emelték ,  addig  hallatlan  fokra.  Hogy  ez  al- 
kalommal Beszterczebánya  város  hatóságával,  valamint  a  vidék 
nemességével,  és  csaknem  valamennyi  szomszédaikkal  számos 
egyenetlenségeik  voltak,  —  sőt  magával  Mária  királynéval 
mint  a  bányavárosok  birtokosával  is  csak  nehezen  tartották  fenn 
a  jó  egyetértést ;  azon  —  főkép  az  akkori  zavaros  viszonyok 
közt  —  csodálkoznunk  nem  lehet.  A  Fuggerféle  vállalatnak  — 
mely  valóságos  mintaszerű  bányaüzlet  volt  —  sokirányú  ked- 
vező befolyását  egyébiránt  az  egész  környék  is  tapasztalta; 
mert  nemcsak  élénkebb  pénzforgalomra  adott  alkalmat,  ha- 
nem a  szomszédoknak  sok  anyagi  és  szellemi  segítséget  és 
támaszt  is  nyiijtott.  S  ehhez  járult  még  a  családnak  európai 
tekintélye  is ;  úgy,  hogy  a  vele  szembeszálló  ellenfelek  csak 
ritkán  érhettek  czélt.  —  Érdekes,  hogy  maga  János  király  is 
barátságos  szint  mutatott  a  Fuggerek  irányában,  sőt  pártfo- 
gásában is  részesítette  őket.^)  Szóval,  nyerészkedési  szellemök 


')  Ez  kitetszik  János  királynak  parancsából,  melyet  Budán  1530. 
január  17-én  az  e  vidékeken  hadi  parancsnokaihoz  Kozka  Péter  és  Kozka 
Miklóshos  intézett.  »Sciatis  —  mond  a  király  —  nos  fodinas  nostras 
Bystricienses,  simul  cum  officina  in  bonis  nostris  Kebucza  habita,  nobili- 
bus  Eaymuudo,  Antouio  et  Hieronimo  Fuccaris  de  Augusta  iuxta  concor- 
diam  superinde  per  Maiestatem  nostram  cum  eis  factam  pro  annua  arenda 
per  eosdem  Fuccaros  hominesque  ipsorum  libere  et  absque  omni  impedi- 
mento  tencndas  et  colendas  dedisse  et  obligasse  ;  in  facto  etiam  solutio- 
nis  tricesimarum,  tributorum  et  theloniorum  nostrorum  nobis  de  educ- 
tione  cupri  ac  iutroductione  plumbi  ac  aiiarum  rerum  provenire  debentium 
cum  ipsis  Fuccaris  conveuisse,  usum  etiam  silvarum  et  pratorum  nostro- 
rum, sed  et  aquarum,  per  eosdem  de  voluntate  nostra  ab  antiquo  posses- 
sorum,  dictis  Fuccaris  concessisse.  Eisdem  insuper  Fuccaris,  officialibus- 
que  ac  hominibus,  servitoribus  et  familiaribus  eorundem,  ut  ipsi  cupruin 
et  plumbum,  et  alia  universa  bona  ad  necessitatem  dictarum  fodiuarum 
pertinentia  educere  et  introducere  possint  et  valeant,  liberum  et  securuni 
iter  patefecisse  et  concessisse*  stb.  (Ennek  folytán  a  parancs)  :  »Quatenus 
praedictos  Fuccaros  officialesque,  et  servitores  ac  homines  eorundem  cum 
cupro,  plumbo,  sarcinis,  vestimentis,  nec  non  rebus  quibuslibet,  tam  ad 
vestiturara  servitorum  ipsorum,  quam  etiam  ad  usum  eorundem  ,  necessi- 
tat«sque  dictarum  fodiuarum  pertinentibus  ,  ubique  in  ■  bonis  nostris 
haereditariis  semper  pacifice,  quiete  et  absque  omni  impedimento,  solu- 
tioneque,  tricesimarum  tributcjrum  et  teloniorum  ire   et  redire,  officina- 


192  WENZEL    GUSZTÁV. 

javukra  nagy  hasznot  hozott ;  de  mások  javára  is  szolgált,  s  így 
általán  véve  kétségtelen,  hogy  a  Fuggerek  vállalata  a  hazai 
bányászatra  üdvös  hatással  volt. 

III.  A  Fuggerekkel  1.541.  kötött  haszonbérnek  csak  rö- 
vid tartama  volt ;  s  Fugger  Antal  és  Reymund  összes  beszter- 
czebányai  birtokukat  bizonyos  feltételek  mellett  már  1.546. 
ápril  16-kán,  egy  uj  egyezmény  alapján  azon  év  augusztus 
2-kán  adták  át  Ferdinánd  király  biztosainak.^)  Ez  időtől  fogva 
a  Fuggerek  —  miután  1535.  magyar  honfiaknak  ünnepélyesen 
befogadtattak,2)  —  már  csak  mint  Pozsonymegyei  birtokosok, 
mint  Vöröskő  ^)  és  Detrekő  *)  várainak  urai,  nevezetesek  még 
hazánk  XVI.  századi  történetében.  Tekintélyökről  az  tanúsko- 
dik, hogy  1551.  oly  privilégiumot  nyertek,  mely  szerint  esküdni 
személyesen  nem  tartoztak,  hanem  az  esküt  tisztjeik  által  té- 
tethették le.  ^)  Történetök  eme  része  azonban  a  jelen  munka 


que  nostra  praedictíi,  ac  quaslibet  sylvas ,  aquas  ,  prata  et  feuilia  in 
pertinentiis  ncstrorum  castrorum  Sklabj'na  et  Lykava  existentes  et,  lia- 
bila  ,  eisdem  Fuccaris  ,  officialibusque  et  liominibus  ac  famiiiaribiis 
eoruudem  absque  omni  impedimento  iibique  regere,  uti  et  frui  permittíi- 
tis«  stb.  (Hiteles  másolat  után.) 

')  Schmidt  Ferencz  Antal,  Sanimlung  der  Berggesetze  Uugarns 
stb  I.  köt.  166.  sk.  11.  ;  —  és  számos  eme  egyezményre  és  annak  fognna- 
tosítá.sára  vonatkozó   irományok,  a  bécsi  cs.  k.  iidv.  kamara  levéltárában. 

-)  Ferdinánd  királynak  Bécsben  1535.  »iu  festő  decollationis  Beati 
Joannis  Baptistáé*  ezen  honíiusitásról  kiadott  privilégiuma  szól  Fugger 
Raymuud,  Antal  és  Jeromosnak,  s  törvényes  utódaiknak.  (A  kir.  könyvben.) 

*)  Vöröskő  várát  és  uradalmát  a  Fuggerek  azon  ünnepélyes  örök- 
vallás alapján  birták,  melyet  Fugger  Raymund.  Antal  és  Jeromos  Thurzó 
Elekkel  a  pozsonyi  káptalan  előtt  kötöttek,  s  melyet  I.  Ferdinánd  1536. 
Bécsben  január  l-jén  (in  festő  Circumcisionis  Domini)  királyi  jóváha- 
gyása által  megerősített.  (A  királyi  könyben.) 

*)  Detrelikő  várát  és  tirádáimat  a  Fuggerek  zálogul  birták  27  ezer 
1 87 '/a  i'ajiiíii  forintnyi  adósság  fejében,  melyeket  Fugger  Antal  és  János 
Jakab  a  Salmis  Eckius  grófnak  kölcsönöztek.  I.  Ferdinánd  ezen  zálog- 
szerződést Passauban  1552.  július  10-kén  hagyta  helyben.  (A  királyi 
könyvben.) 

^)  I.  Ferdinándnak  ez  iránti  1551.  Augsburgban  február  12-kén 
adott  privilégiuma  közvetlenül  szól  Fugger  Antalnak,  mint  a  ki  »tanquam 
senior  et  principális  ceterorum  fídelium  nostrorum  Fuggerorum,  nepo- 
tnm  suorum,  habeat  una  cum  ipsis  nepotibus  suis  in  Regno  nostro  Hun- 
gáriáé arcem  Wereskew  vocatam  in  Comitatu  Posoniensi  habitam,  cum 
suis  i)(M-tinontiis«  stb.  (A  kii"ályi  könyvben.) 


Magyarország  bányászatának  kritikai  története.    193 

köréhez  nem  tartozváu,  röviden  csak  azt  jegyzem  meg,  hogy 
Fugger  Máriának  Pálffy  Miklóssal  a  győri  hőssel  kötött  házas- 
sága által  Vöröskő  birtoka  a  Pálífy  családra  ment  át,  s  hogy 
azóta  a  Függerek  története  Magyarországban  a  Pálffy  család 
történetével  olvadt  össze. 

III.  I.  Ferdinánd,  az  akkori  Magyarország  összes  bányászatá- 
nak birtokában. 

93.  §.  I.  Ferdinánd  és  az  1548-ki  orszdf/gyülés. 

I.  Miután  I.  Ferdinándnak  Mária  királynétól  az  alsó- 
magyarországi bányavidéket,  és  a  Fuggerektől  a  besztercze- 
bányai  bányákat  és  rézvállalatot  visszaszerezni  sikerűit,  az 
akkori  Magyarországban,  a  mennyiben  t.  i.  török  foglalásnak 
áldozatul  még  nem  esett,  az  összes  bányászatnak  birtokában 
volt.  Ide  tartoztak  névszerint  a  dunai  részeken  kívül,  Felső- 
Magyarország,  az  ország  éjszak-keleti  részei, i)  és  Erdély  is.^) 

II.  I.  Ferdinánd,  a  ki  egyszersmind  Csehországot  és  az 
u.  u.  alsó-ausztriai  országokat  (t.  i.  Alsó-  és  Felső  Austriát, 
Styriát,  Karinthiát  és  Karnioliát)  is  bírta,  s  ez  országokban 
a  bányászat  ügyét  ujonan  már  kedvező  sikerrel  rendezte;^) 
gondját  most  a  magyarországi  bányászat  uj  rendezésére  is  ki- 
terjesztette. Eredeti  terve  az  volt,  hogy  az  országnak  egygyé- 
alakított  bányászatát  itt,  az  országgyűlés  hozzájárúltával,  mint 
országos  ügyet  szabályozza  ;  s  a  fém-,  és  sóbányák  és  bányászat 
kérdését  is  ez  értelemben  bocsátotta  az  1548-ki  országgyűlés 
intézkedése  alá.^) 

Az  országos  rendek  a  király  propositióit  tanácskozás 
alá  vévén,  elvben  pártolták  is ;  részletes  tartalmukra  nézve 
mindazáltal  oly  megjegyzéseket  tettek,  s  oly  ellenindítványok- 


')  Zápolyai  János  királynak  1540.  bekövetkezett  halála  után  ezek 
Ferdinándra  szálltak;  kinek  biztosai,  1552-ki  jelentésökbeu  e  vidék- 
ről is  körülményesen  szólnak.  L.  Eugel,  Geschichte  des  uugr.  Reichs  u. 
s.  Nebenláuder,  III.  köt.  16.  sk.  11. 

2)  U.  o.  6.  sk.  11. 

^)  Wenzel  Gusztáv,  Haudbuch  des  alig.  österr.  Bergreclits,  Bécs, 
1855.  81.  sk.  11. 

*)  A  királynak  e  tárgyban  tett  propositióit  lásd  Frakuói  Vilmos- 
nál, Magyar  Országgyűlési  Emlékek  III.  köt.  196.  sk.  11. 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK    KRIT.   TÖRT.  13 


194  WENZEL  GUSZTÁV. 

kai  léptek  fel,^)  hogy  Ferdinánd,  ki  a  magyarországi  bányászat 
reformját  igen  sürgősnek  találta,  s  az  ügyet  hosszadalmas  ta- 
nácskozások tárgyává  tenni  nem  kivánta,  annak  más  liton 
történendő  elintézésére  határozta  el  magát. ^) 

Hogy  a  hazai  bányászat  országos  törvény  által  való  ren- 
dezésének ekkori  elmaradása  a  bányák  mívelésére,  és  még  in- 
kább a  bányatörvéuyhozásra  nézve  oly  következéseket  vont 
maga  után,  melyeket  Magyarország  közjogának,  s  pénzügyi-  és 
gazdasági  érdekeinek  szempontjából  kedvezőknek  mondani 
semmikép  nem  lehet,  —  az  a  dolog  természetében  feküdt. 

94.  §.  Egy  királyi  országos  hányarendtartás  megállapí- 
tását előkészítő  tárgyalások. 

I.  Az  1548-ki  országgyűlésnek  szétoszlatása  után,  s  mi- 
után a  bányavárosok  kivánatait  is  meghallgatta  volna,  I.  Fer- 
dinánd 1549.  tanácsosainak  azon  szándékát  adta  tudtul :  »Dec- 
retum  est  Maiestatis  Regiae  ad  promovendum  commune  bonum, 
ad  augendos  Camerae  suae  proventus,  ad  res  et  fortunas  sub- 
ditorum  suorum  amplificandas,  et  his  contraria  averteuda, 
potestate     et    auctoritate    suauti;«s  minthogy 

1)  Az  országos  rendek  eziránti   felterjesztését  lásd  n.  o.  2ü7.  sk.  11. 

2)  A  király  erre  nézve  következőleg  nyilatkozott :  »Etsi  Status  et 
Ordines  eo  tempore  (t.  i.  az  1548-ki  országgyűlésen)  congregati  significa- 
verant,  sibi  plurimum  probari  eam  diligentiam,  qua  Regia  Maiestas  pro- 
ventus suos  reformare  studeret,  nec  displicere  sibi  modum,  quem  Eadem 
ad  tollendos  et  corrigendos  adliibendum  esse  duceret :  tameu  cuni  videret 
Maiestas  Eegia  et  illius  temporis  rationem,  et  negotiorum,  quae  in  eo 
Conventu  gerebantur,  raagnitudinem  et  multitudinem  non  ferre,  ut  lon- 
gior  ea  de  re,  quamquam  per  se  maximé  utili  et  necessaria,  tractatio  ha- 
beretur,  Maiestas  Sua  eam  tum  omisit,  et  ita  seposuit,  ut  primo  quoque 
tempore  sibi  resiimendam  esse  arbitraretur.  Cum  igitur  satis  iutelligeret 
Maiestas  Regia,  quautum  cum  sua,  tum  reipublicae  referret,  rei  metallicae 
curatiouem  et  culturam.  apud  eas  imprimis  Civitates,  quae  Montanae  vo- 
cantur,  bene  constitutam  et  ordinatam  haberi,  nec  illorum  abusuum  et 
defectuum  emendationem  sine  ingenti  detrimento  diutius  differri  pos- 
se  ;  post  multas  consultationes  et  tractationes  in  Consilio  Suae  Maies- 
tatis ea  de  re  diversis  in  locis  Labitas,  visum  est  Suae  Maiestati  in  rem 
praesentem  eundum  esse,  ibique  et  locis  et  rebus  omnibus  bene  per- 
spectis  consilium  capiendum,  modumque  et  ordinem  institueudum  esse, 
(juo  dicti  abusias  tolli,  et  miueraruni  cultura  maiori  cum  fructu  exer- 
ceri  posset.«  1550-ki  királyi  leirat,  magyarországi  helytartójáboz  és  ta- 
iiácsosailioz. 


magyaeország  bányászatának  kritikai  története.   195 

»C0Dstituendi  ordinis  et  Judicii  Montani  potestas  non  Civi- 
tatibus  aut  alii  cuipiam,  sed  Principi  tantiim  competat ;«  ő  tehát 
»cum  cousilio  Consiliariorum  Consilii  Hungarici  citra  longio- 
rem  dilationem  curare  et  committeie«  akarná,  >;iit  qnae  diu- 
turna  meditatione,  summaque  cura,  diligeutia  ac  provisione 
de  modo  gerendarum  et  adrainistraD  darum  rerum  montana- 
rum,  deque  jurisdictione  montana  ad  beneplacitum  Suae  Ma- 
lestatis  constituta  et  ordináta  sünt,  nequicquam  obstante  con- 
tradictione  Oivitatum,  debitum  eífectum  consequantur  ac  pub- 
hce  edantur,  ut  cuivis  projurium  suorum  cautela  et  defensione 
nóta  esse  possint.«^) 

Ennek  folytán  Ferdinánd  az  alsó-ausztriai  kamarához, 
melyre  t.  i.  a  magyarországi  bányászat  vezetését  bízta  volt, 
Prágából  1549.  szeptember  6-kán,  a  Csehországban  általa  1548. 
január  l-jén  kihirdetett  szent-joakimvölgyi  bányarendtartást 
(.Toachimsthaler  Bergordnung)  azon  meghagyással  küldte  át, 
hogy  annak  és  más  akkor  nevezetesebb  bányatörvények  alap- 
ján, az  alsó-magyarországi  bányavárosok  számára  egy  bánya- 
rendtartás javaslatát  dolgozza  ki.2)  Azon  év  október  2  7-kén 
pedig  ugyanahhoz  egy  másik  rendeletet  bocsátott  ki  azon  meg- 
hagyással, hogy  a  bányavárosok  kivánatai  és  panaszai,  valamint 
a  bányászat  szükségletei  iránt  fölterjesztést  tegyen,  melynek 
alapján  azután  a  legközelebbi  országgyűlésen  orvoslást  eszkö- 
zölni lehessen.^) 

Az  alsó-ausztriai  kamara  e  kettős  megbízásnak  eleget 
tett  ugyan  ;  azonban  a  bányarendtartásnak  általa  készített  ja- 
vaslata életbeléptetésénél  akadályokra  talált;  fölterjesztését 
illetőleg*)  pedig  nincs  tudomásunk,  hogy  az  országgyűlésen 
tárgyaltatott  volna. 

II.  Az  ez  után  következett  évekből  1555-ig  szintén  nincs 
tudomásunk,  hogy  a  hazai  bányászat  érdekében  nevezetesebb 

')  Másolat,  kézirati  gyűjteményemben, 
")  Schmidt,  Bergg-esetze  Uugams  stb.  I.  köt.  196.  1. 
3)  Fraknói   Vilmos,   Magyar   Országgyűlési    Emlékek,    III.    kötet 
26.3.  sk.  11. 

*)  A  fölterjesztett  javaslatra  vonatkozik  Selmeczváros  1550-ki 
jegyzökönyve,  melyből  kitetszik,  hogy  e  javaslat,  megtartás  végett,  a 
bányavárosokhoz  átküldetett ;  azonban  foganatosítás  nélkül  maradt. 

13* 


196  WENZRL  GUSZTÁV. 

intézkedések  tétettek  volna.  A  bányavárosok  ugyan  ismételve 
tettek  ez  iránt  lépéseket  az  országgyűlésnél,^)  de  ez  egyéb  fő- 
fontosságú  ügyekkel  lévén  elfoglalva,  1552.  csak  azon  kérést 
intézte  ö  felségéhez,  liogy  iij  bányák  nyitásánál  (ad  erectio- 
nem  novarum  fodinarum)  a  fennálló  országos  törvények  és  pri- 
vilégiumok értelmében  intézkedj ék.^)  Másrészről  I.  Ferdinánd 
a  bányavárosok  ügyében  ugyan  1552.  eljárt  vizsgálati  bizott- 
ság jelentésére  Augsburgból  1555,  ápril  5-kén  azon  ha- 
tározatot küldte  le,  hogy  a  bányarendtartás  átdolgozott  javas- 
lata a  legközelebbi  országgyűlés  elé  lészen  terjesztendő.^)  E 
mellett  I.  Ferdinánd  meg  nem  szűnt  1550-ki  bányarend- 
tartásának gyakorlati  foganatba  vételét  sürgetni  s  p.  o.  még 
1561.  egy  különös  eset  alkalmával,  a  selmeczi  bányapolgárokat 
intette  arra,  hogy  annak  szabályaihoz  tartsák  magokat.'*) 

III.  Ez  időtől  fogva  azonban  nem  lévén  többé  szó  ar- 
ról, hogy  a  bányarendtartás  az  országgyűlés  hozzájárulásá- 
val állapíttassék  meg,  I.  Ferdinánd  1550-ki  szabályozását  új- 
ból átvizsgáltatta,  s  mint  második  bányarendtartását  1562.  a 
hét  alsó-magyarországi  városoknak  hirdette  ki.^) 

95.  §.  A  miksai  hányarendtartás  ( Maximilianische  Berg- 
ordnung,  Maximilián  a)  1)  Keletkezése. 

I.  Eddigi  fejtegetésünk  két  tényt  constatált ;  t.  i.  hogy 
Ferdinánd  a  bányatörvényhozást  valamint  többi  országaiban, 
úgy  Magyarországban  is  rendezni  komolyan  kivánta ;  s  hogy 
—  miután  az  1548-ki  országgyűlés  ez  iránt  álláspontját  ma- 
gáévá tenni  vonakodott  —  királyi  hatalmánál  fogva  a  bányá- 
szat körüli  intézkedésekben  nem  a  magyarországi  jogélet  előz- 
ményeit követte,  hanem  azon  eredményeket  vette  mintául,  me- 
lyeket a  többi  országaiban  már  fennálló  bányarendtartások 
nyújtottak.   Ehhez  képest  járt  el  már  1549.,  és  ez  iránytól 


')  P.  o.  Beszterczebáuya  1550.  január  9.  ;  —  a  hétbányaváros  ösz- 
szesen  1552.  február  20-kán  ;  —  Körmöczbánya  1552.,  a  bányavárosok 
országgyűlési  követei  1554.  február  23-án  stb.  (Fraknói  id.  m.  III.  köt. 
274.,  347  ,  352.,  495.  11.) 

2)   1552  :  36.  tcz. 

*)  Schiiiidt,  Berggesetze  Ungarns,  I.  köt.  232.  1. 

*)  U.  o.  I.  köt.  341.  1. 

^)  Selmecz  város  jegyzökönyve. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNIíTE.     197 

Őt  többé  sem  az  országban  ez  iránt  mutatkozó  idegenkedés, 
sem  a  bányavárosok  e  tárgyban  tett  kérelmei  nem  voltak  képesek 
elvonni ;  míg  végre  a  már  elkészült  bányarendtartást  újból 
átdolgoztatván,  az  alsó-magyarországi  bányavárosok  számái'a 
1562.  hirdettette  ki. 

II.  A  királynak  e  döntő  lépése  mindazáltal  a  nehéz- 
ségeken nem  tágított ;  mert  a  bányavárosok,  támogatva  ügy- 
barátaik által,  most  már  nyiltan  kezdtek  panaszt  emelni  az 
iránt,  hogy  privilégiumaik  és  bányászati  szabadalmaik  az  uj 
bányarendtartás  határozatai  által  megsértetnek,  sőt  lényeges 
pontjaikban  meg  is  semmisíttetnek.  Jóllehet  I.  Ferdinánd  ezen 
nehézséggel  szemben  bányarendtartását  vissza  nem  vonta ;  s 
halála  után  (1564.)  utódja  Miksa  király  annak  kihirdetését 
Bécsben  1565.  február  10-ke  alatt  ismételte,  ^)  azért  elvégre 
mégis  czélszerübbnek  látszott  kamarai  bizottságot  (a  magyar 
királyi  udvari  kanczelláriának  határozott  kizárásával^)  ren- 
delni, mely  a  fenforgó  nehézségek  mellőzése  végett  az  alsó- 
magyarországi bányavárosok  küldötteivel  tanácskozzék.^) 

III.  A  tanácskozások  1565.  július  végén  kezdődtek,  és 
több  éven  át  tartottak.  Körmöcz  és  Beszterczebánya  városok 
a  bányarendtartás  elfogadását  a  magyar  országgyűlés  bele- 
egyezésétől kívánták  függővé  tenni,  ellenben  az  udvari  bizto- 
sok azt  feltétlenül  már  1568.  ápril  29-én  akarták  életbelép- 
tetni. Ez  azonban  a  városok  folytonos  panaszai  miatt  meg  nem 
történt;  míg  elvégre  a  királynak  1570.  deczember  21-ki  nyi- 
latkozata folytán,  a  bizottmányi  tanácskozások  akkép  fejeztet- 
tek be,  hogy  a  bányarendtartás,  és  a  bányavárosok  privilégiu- 
mai, bányastatutumai  s  érvényben  lévő  szokásai  akkép  össze- 
egyeztettek, hogy  az  utóbbiaknak  főpontjai  egybeállíttat- 
ván, a  bányarendtartáshoz  két  u.  n.  felvilágosító  szabályzat 
(Erláuterungen)  formájában  függesztettek.  Ez  értelemben  a 
miksai  bányarendtartás  véglegesen  megállapíttatván,  1573. 
február  16.  a  két  felvilágosító  szabályzattal  együtt  lett  ki- 
hirdetve,  melyeknek    egyike    Körmöcz-  és  ITj bánya,   másika 


1)  Schmidt,  id.  jn.  I.  köt.  424.  1. 

2)  Schmidt,  id.  m,  I.  köt.  459.  1. 

3)  Schmidt,  id.  m.  I.  köt.  425.  1. 


198  WENZEL  GUSZTÁV. 

pedig  Selmecz-,  Besztercze-,  Baka-,  Béla-  és  Libetbányáuak 
szólt.  1) 

96.  §.  2)  Jellemzése. 

I.  A  miksai  bányarendtartás  azon  számos  bányatör- 
vény rendszeréhez  tartozik,  melyekkel  Imnyarendtartások  ne- 
vezete alatt  a  XYI.  században  az  európai,  s  különösen  a  német 
fejedelmek  az  országaikban  lévő  bányákon  a  kezelési,  birtok- 
lási és  mívelési  viszonyokat  szabályozták.  Közvetlen  belső  ösz- 
szefüggésben  névszerint  kettővel  volt;  az  1550.  bamberg-ka- 
rintiaival,2)  és  az  l553-ki  ausztriai  ferdinándival.^)  Ennek 
folytán  természetes,  hogy  közte,  s  Magyarország  bányajogi 
előzményei  közt  semmi  organicus  összefüggés  fenn  nem  állott, 
sőt  a  mennyiben  az  alsó-magyarországi  bányászat  igazgatása 
is  I.  Ferdinánd  intézkedéseinek  folytán,  az  alsó-ausztriai  kama- 
rára volt  bízva,  a  miksai  bányarendtartás,  és  az  1548.  előtti 
magyarországi  bányajog  közt  határozott  ellentétre  találunk. 

II.  A  miksai  bányarendtartás  tehát  hazai  bányászatunk 
tekintetében  nemcsak  nevezetes  jogi  reformokat,  hanem  igen 
jelentékeny  újításokat  is  tartalmazott,  melyek  leginkább  a 
következőkben  mutatkoznak:  1)  Daczára  annak,  hogy  a  király 
által  országos  szempontból  volt  kihirdetve,  nem  a  királyi  ren- 
deleteknél akkor  szokásos  latin,  hanem  német  nyelven  adatott 
ki.  2)  A  bányászati  főúri  jog  benne  nem  a  magyarországi  tör- 
vények, hanem  az  ausztriai  főherczegek  privilégiumai  szerint 
van  formulázva.  3)  Ennek  folytán  határozataiban  a  magyar 
szabad  bányavárosok  privilégiumai  és  akkori  jogi  állása,  sőt 
általában  a  magyar  jognak  a  bányászatra  nézve  mindaddig 
irányadásul  szolgált  szempontjai  figyelembe  nem  vétettek.  4) 
Technikai  alapnézeteire  nézve  a  magyarországi  bányavárosok 
statutárius  jogainál  tökéletesebb  volt  ugyan,  s  a  XVI.  századi 


')  Mindezekre  nézve  lásd  Wenzel  Gusztáv,  Handbuch  des  allge- 
meinen  österreicliischen  Bergrechts,  Bécs,  1855.  161.  sk.  11.  ;  és  :  A  ma- 
gyar bányajog  rendszere  2.  kiad.  I.  füzet,  Pest,  1872.  42.  sk.  11. 

3)  Kiadta  Redwitzi  Weigand  bambergi  püspök,  karinthiai  (Blei- 
berg,  Sz.  Leonhart,   Wolfsberg  stb.)   bányái  számára  1550.  június  26-án. 

3)  Kiadta  I.  Ferdinánd  király,  az  alsó-ausztriai  országokban  l'ekvö 
bányái  számára  1553.  május  l-jén. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     199 

bányatechnika  kivánalmainak  és  színvonalának  inkább  meg- 
felelt; de  egyszersmind  sok  nálunk  szokatlant  is  tartalmazott. 

III.  S  e  körülményekből  lehet  megmagyarázni,  hogy 
nemcsak  behozatala  ellen  emeltek  az  alsó-magyarországi  bá- 
nyavárosok mindjárt  kezdetben  panaszokat ;  hanem  hogy  élet- 
beléptetése is  a  hazában  mindenütt  csak  nevezetes  megszorí- 
tásokkal és  módosításokkal  történhetett. 

97.  §.  Az  alsó-magyarorszdgi  hányavárosok  és  hányá- 
szatuk  1548.  után. 

I.  Midőn  a  törökök  1552.  június  9-éu  Drégelt,  és  szeptem- 
ber 4-én  Füleket  és  Salgót  elfoglalták,  a  bányavárosok  nyugal- 
mukból fel  lettek  riasztva ;  mert  ez  időtől  fogva  az  oly  közeli 
veszély  ellenében  nemcsak  az  országos  hadi  erő  előállításához 
kellett  járulniok,  hanem  saját  védelmökről  is  kellett  gondos- 
kodni. Azonkívül  1563.  és  a  következő  évek  alatt  még  a  pestis 
annyira  dühöngött  e  vidéken,  hogy  p.  o.  1572.  magában 
Selmeczen  1100-nál  több,  Hodvitson  600,  a  környéken  pedig 
300  ember  halt  el  abban. 

Másnemű  csapások  sújtották  e  vidéket  a  XVII.  század- 
ban is,  midőn  azt  Bocskay  István  1605.  és  1606.  elfoglalta;^) 
Bethlen  Gábor  1621.  itt  pontosította  össze  erejét  II.  Ferdi- 
nánd király  ellen  :2)   1644.  pedig  I.  Rákóczy  György  is  meg 
szállta  seregével.^) 

Yesselényi  Ferencz  nádor  1657.  a  bányavárosokban  is- 
mételve tartózkodván,  a  vidéket  a  törökök  ellen  megerősítette 
ugyan,  1678.  mindazáltal  a  Tököly  mozgalom  ide  is  elhatott; 
II.  Rákóczy  Ferencz  pedig  a  bányavárosokat  és  azoknak  kör- 
nyékét 1703.  szept.  havától  kezdve  1708.  szept.  21-kéig  bírta ;  s 
így  normális  állapotok  csak  e  ponttól  kezdve  álltak  be  ismét. 

II.  A  dolog  természetében  feküdt,  hogy  ily  kedvezőtlen 
körülmények  közt  a  bányavárosok  magánbányászata  mind- 
inkább   fogyott    erejében,  s  előbbi    virágzása    napról   napra 


0  Bél,  Notitia  Hungaviae,  II.  köt.  419.  IV.  köt.  591.  1.  —  Kazy, 
História  Eegui  Hungáriáé,  I.  köt.  Nagy-Szombat  1737.  47.  I.  —  Szalay 
László,  Magyarország  története  IV".  köt.  Lipcse,  1754.  440.  1.  —  Horváth 
Mihály,  Magyarország  történelme  III.  köt.  Pest,  1861.  396.  sk.  11. 

2)  Bél  id.  m.  IL  419.,  IV.  köt.  591.  1.  stb. 

3)  Bél  id.  m.  IV.  köt.  591.  és  592.  11.  stb. 


200  WENZEL  GUSZTÁV. 

mindinkább  hervadásnak  indult.  I.  Ferdinánd  mindent  elköve- 
tett, hogy  a  bányapolgárok  érdekeit  és  bányamívelését  lehető- 
leg jó  karban  tartsa.  A  szegényebb  bányapolgárok  azonban  bá- 
nyászatukat már  az  ö  korában  is  vagy  szűkebb  korlátok  közé 
voltak  kénytelenek  szorítani,  vagy  nem  ritkán  egészen  abban 
hagyni ;  míg  a  vagyonosabb  bányászok  részint  elszegényedtek  s 
adósságokba  merültek,  részint  a  kevesbbé  jövedelmező  és  költ- 
ségesebb vállalatokkal  felhagyni.  S  ez  állapoton  sem  a  bánya- 
adó elengedése,  sem  királyi  pénzelőlegezés  vagy  kölcsön  nem 
segített,  8  elvégre  számos  bányapolgár  még  egész  bányabirtokát 
is  a  királynak  engedte  át,  mások  pedig,  mint  p.  o.  az  előkelő 
Rubillagus  vagyis  Rothan  család  elköltözködtek.  Ennek  foly- 
tán a  király  bányabirtoka  mindinkább  jelentékenyebbé  lett,  s 
tisztei  és  munkásainak  száma  szaporodott ;  másrészről  a  bá- 
nyapolgárok csak  ritkán  nyitottak  uj  bányákat,  s  még  ritkáb- 
ban folytatták  a  bányám  ívelést,  kellő  erővel. 

III.  Mindamellett  az  alsó-magyarországi  bányamívelés  a 
XV.  századnak  vége  óta  lassankint  ismét  emelkedni  kezdett ; 
csakhogy  ez  uj  emelkedés  már  nem  többé  a  magániparnak  ered- 
ménye volt,  hanem  a  királyok  támogatásának,  kik  finánczte- 
kinteteknél  fogva  meg  nem  engedhették,  hogy  a  bányászat  itt 
teljesen  elhanyagoltassék. 

Ez  uj  irány  Mária  királyné  és  a  Fuggerek  egykori  bá- 
nyabirtokából indult  ki.  Mert  valamint  a  Fuggerek  bánya- 
vállalatai közvetlen  királyi  bányabirtok  haszonbérlésén  ala- 
pultak, mely  külső  annexiók  által  terjesztetett  ki:  úgy  Mária 
királyné  az  alsó-magyarországi  bányászat  emelkedését  legin- 
kább az  által  érte  el,  hogy  a  bányák  mívelését  minden  módon 
magához  vonta  és  saját  embereire  bízta.  Ferdinánd  tulaj  don- 
képen csak  azt  folytatta,  a  mit  ezek  kezdeményeztek ;  s  így 
történt,  hogy  pár  évtized  múlva  a  nevezetesebb  bányavállala- 
tok nagyrészben  vagy  királyi  birtok  voltak,  vagy  legalább  ki- 
rályi kezelés  alatt  álltak.  A  király  és  utódjai  gondoskodását 
az  esztergami  érsekek  is  igyekeztek  elősegíteni,  kik  —  az  u.  n. 
pisetumból  jövedelmet  húzván  —  az  arany-  és  ezüstbányászat 
emelkedése  kérdésében  a  magok  részéről  is  érdekelve  voltak. 
S  ehhez  járult  még  egyes  idegen  bányavállalkozók  föllépése  is, 
kik  a  bányavárosokban  és  környékükön  bányabirtokot  szerez- 


MAGYARORSZÁG   BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI    TtMlTKNKTK.     2ltl 

tek,  és  azt  nagyobb  munkaerővel  és  szerencsével  núvelték;  de 
ez  által  egyszersmind  az  ottani  bányapolgárokat  is  utánzásra 
buzdították. 

S  így  történt,  hogy  az  alsó-magyarországi  })ányászat  a 
XVII.  században  —  a  külső  körülményeknek  időnkinti  ked- 
vezőtlen befolyása  daczára  —  ismét  oly  jelentékenyuyé  lett, 
hogy  eredményei  régi  európai  Ijíréuek  ismét  megfeleltek. 

IV.  Nem  lehetvén  itt  feladatom,  e  városok  és  vidékek 
bányászatának  uj  felvirágzását  részletesebben  feltűntetni,  egye- 
dül azon  tényezők  néhányának  kiemelésére,  s  azon  jelenségek 
néhányának  fölemlítésére  szorítkozom,  a  melyek  e  felvirág- 
zást előidézték,  és  a  melyekben  az  kiválólag  nyilatkozott.  S 
e  szempontból : 

1)  Tény  az,  hogy  a  miksai  bányarendtartás  —  minden 
gyöngesége  mellett  is  —  valamint  az  ahhoz  ragasztott  két 
bányavárosi  felvilágosítás,  a  bányászat  akkori  állapotának  és 
szükségleteinek  megfelelő  törvényes  alapot  nyújtott,  mely  a 
bányászat  körében  rendet  teremtett,  s  a  bányamívelőket  ön- 
kény, visszaélések  és  hatalmaskodások  ellen  biztosította. 

2)  A  királyi  hatalom,  a  Mária  királynéval  és  a  Fugge- 
rekkel  kötött  egyezkedések  után  összpontosítva  lévén,  a  bá- 
nyászatot a  szomszéd  birtokosok  önhatalmú  megtámadásai 
ellen  is  kellőleg  védelmezte. 

3)  A  törökök  elleni  végvárak  és  egyéb  védelmi  felszere- 
lések rendszerének  kifejtése  után,  e  vidék  a  török  veszély- 
nek sem  lévén  már  oly  annyira  kitéve,  mint  a  XVI.  századnak 
közepe  táján ;  ha  történtek  is  időnkint  ez  oldalról  háborítá- 
sok,  azok  többnyire  jelentéktelenek  voltak.  Erősebb  és  valóban 
nagymérvű  pusztító  csapást  csupán  Újbánya  város  szenvedett, 
midőn  1664.  május  végén  a  törökök,  a  zsarnóczi  ütközet  után 
visszavonulván,  a  várost  megtámadták,  bevették  és  felgyújtot- 
ták, a  lakosokat  pedig  részint  felkonczolták,  részint  fogságba 
hurczolták.  Uj -Bánya  akkor  egészen  elpusztult,  az  addig  ott 
túlnyomóságban  volt  német  lakossága  kiveszvén,  azóta  a  vá- 
rost tót  polgárság  lakja. 

4)  A  bányaigazgatás,  melynek  rendezésére  Mária  király- 
né tette  az  első  sikeres  lépéseket,  mindinkább  határozottabb 
formákba  hozatott,  s  Miksa  király  alatt  a  körmöczi  és  selmeczi 


202  WENZKL  GUSZTÁV. 

kamarák,  és  a  beszterczebányai  bányafönökség  számára  1569. 
kiadott  királyi  rendelet  által,  melylyel  számos  hivatalos  utasí- 
tás állt  összefüggésben,  maradandó  szervezést  nyert.  ^) 

5)  Azon  nagy  hír,  melyben  az  alsó-magyarországi  bánya- 
TÍdék,  az  előbbi  időben  okszerű  bányamívelése  után  egész  Eu- 
rópa előtt  állott,  a  XVI.  és  XVII.  századokban  is  megmaradt. 
A  bányamunkások  traditionális  ügyessége,  az  ekkor  nagyobb 
dimensiók  szerint  megállapított  mívelési  tervek  alapján  alkal- 
maztatva, uagyobbszerű  eredményekhez  vezetett ;  a  bányatisz- 
tek pedig  a  bányagépek  által  támogatott  munka  czélszerűbb 
vezetése,  és  a  kohászat  tökélyesbítése  következtében  hatályo- 
sabb olvasztás  és  fémelválasztás  által,  a  bányászat  techniká- 
ját mindinkább  jelentékenyebbé  tették. 

6)  Erre  nézve  különösen  tanulságosak  azon  bizottságok 
jelentései,  melyeket  a  királyok  időről  időre  a  bányák  és  bánya- 
műhelyek megvizsgálása  végett  kiküldtek.  Ezek  a  hely  szinén 
megjelenvén,  s  az  egyes  bányákban  tett  észleletekről  részletes 
jelentéseket  tevén,  egyszersmind  intézkedéseik  és  indítványaik 
által  uj  meg  uj  javításokat  igyekeztek  életbeléptetni.  Ilyen 
bizottságok  eljárásáról  bővebben  szólanom  nem  látszik  ugyan 
helyén  lenni ;  a  nevezetesebbek  rövid  felemlítése  azonban  nem 
csekély  felvilágosítást  nyújt.  Névszerint 

a)  K  ö  r  m  ö  c  z  b  á  n  y  á  n  egy  1564-ki  bizottsági  bánya- 
járás bizonysága  szerint  tekintélyes  kincstári  bányabirtok  volt, 
mint  az  Mária  királyné  korában  rendeztetett,  és  hol  név- 
szerint a  királyi  akna  (Kunigsschacht),  a  régi  és  az  uj  hajtó- 
gép-akna (Kunstscliacht),  valamint  az  alsó  altárna,  s  az  u.  n. 
aranytelep  (Goldkunst)  valának  nevezetesek.  —  Egy  1583. 
május  24.  25.  26.  és  27.  kamaragrófi  bányajárás  alkalmával 
az  arany  telep  kiterjesztése,  az  alsó-altárna  továbbhajtása,  és 
egy  uj  fő-szállítási  tárna  által  bővítése  találtatott  szükséges- 
nek, a  minek  folytán  egy  1591.  deczember  1-én  tartott  bizott- 
sági bányajárás  jelentése  szerint,  a  bányaműven  több  uj  akna 
(Erzherzog  Ernst-Schacht,  Kaiser  Maximilián  és  Kaiser  Ru- 
dolf Kunst-Schacht  stb.)  valamint  más  bánya-  és  külépítmé- 
nyek  által  nevezetesen  kiterjesztve  s  a  külső  és  belső  bánya- 


0  Schmidt,  Sammlung  der  ,Berggosetze  Uugarus  stb.  II.  k.  163.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KIUTIKAI  TÖRTÉNETE.     203 

csoport  (vordere  und  liiutere  Zeche)  rendszere  szerint  rendezve 
lett.  S  e  folytonos  kiterjesztés  és  czélszerű  rendezés  követ- 
keztében a  kincstári  bányászat  a  XVII.  században  oly  dimen- 
siókat  nyert,  liogy  mellette  a  magánbányavállalatok  csak  cse- 
kélyebb jelentőséggel  bírtak. 

Mindamellett  egy  1580-ki^)  és  egy  ISSl-ki^)  bányajárá- 
sok jelentései  szerint,  Körmöczün  még  igen  számos  bányatelep, 
zúzó  és  egyéb  bányászati  műhely  magánosok  birtokában  is 
találtatott.  S  azt,  bogy  a  XVII.  században  a  körmöczi  magán- 
bányászat szintén  jelentékeny  volt,  nemcsak  helybeli  tudósítá- 
sokból, hanem  oly  idegen  szakférfiak  közleményeiből  is  tudjuk, 
kik  bányászati  czélból  akkor  az  alsó-magyarországi  bányavidé- 
ket beutazták.^) 

b)  Selmeczbányán,  a  Mária  királyné  által  nagyobb- 
szerü  terv  szerint  egygyéalakított  kincstári  bányabirtok,  új 
szerzemények  folytán,  a  még  megmaradt  magánbáuyászattal 
szemben,  a  XVI.  században  már  túlnyomó  jelentőségre  emel- 
kedett. Az  oda  számítandó  bányák  közt  legnevezetesebb  a  Pi- 
bertárna  és  a  közép  rókalyukban  (Mittleres  Fuchsloch)  lévő 
bányavállalat*)  volt,  s  miután  a  Bibertárna  még  a  XVI.  szá- 
zadban Felső-Bibertárnává  (Ober  Biberstollen)  alakíttatott 
át,  s  az  1608-ki  udvari  bizottság  bányajárásáról  fölterjesztett 
jelentésben  ennek  kitűnő  fontossága  különösen  constatálta- 
tott.^)  A  kincstári  bányahivatal  mindamellett  csak  1587.  állít- 
tatott fel,^)  s  ez  a  Szélakuán  összpontosított,  és  más  bányate- 
lepekkel való  egyesítése  által  kiterjesztett  Felső-Bibertáruának 
vezetését  csak  1642.  vette  át.') 

')  Schmidt,  Sammluug  cl.  Berggesetze  Ungarus,  II.  köt.  163.  ak.  1. 

-)  Az  említett  körmöczi  codex  szerint. 

■')  P.  o.  BroAvn  Ednárd.  A  brief  account  of  somé  travels  in  Hun- 
gária, Servia  stb.  London  1673.  93.  és  103.  11.  ;  —  Jacobi  Tollii  Epistolae 
Itinerariae  (kiad.  Hennin  Henrik  Keresztély)  Amsterdam  1700.  165.  sk. 
171.  11.  stb. 

*)  P.  o.  1.  a  Schmidtféle  bányatörvény-gyüjtem.  I.  köt.  412.  sk.  11. 

^)  Az  mondatik  róla,  hogy  »ein  ansebnlicli,  fülirnámlicher  Berg- 
bau,  ja  biliig  für  eine  Fürstin  und  Mutter  aller  anderen  Bergwercken 
und  Gebauden,  die  sich  nicht  alléin  in  Schemnitz,  sondern  aucli  bei  denen 
sechs  anderen  Bergstátten  befinden,  genennt  und  gelialten  Avird.« 

«)  Pech  Antal  fennidézett  1873-ki  jelentése. 

■)  U.  o. 


204  WENZEL  GUSZTÁV. 

A  magánbányászat  az  íi.  n.  Glanzberg-eu  és  Selmecz  köz- 
vetlen kerületében^)  még  a  bányaadónak  hosszabb  időn  át  tör- 
tént elengedése  után  is,  alig  volt  képes  magát  igen  szerény 
formában  fentartani.^)  Csak  a  hodricsi  magáubányászat  bírt 
némi  önálló  jelentőséggel.^) 

c)  Beszterczebányán  a  későbbi  bányamívelésre 
is  a  Fuggerek  előbbi  bányavállalatai  és  rézipara  voltak  mara- 
dandó hatással ;  mert  ezeknek  rendezése  vétetett  később  is 
alapúi  folyton  folyva  e  vidék  rézbányászatának  szabályozá- 
sánál.^) A  beszterczebányai  rézbányászattal  mindazonáltal  az 
urvölgyi  is  kapcsolatba  hozatott ;  s  noha  a  révutzai  és  mosni- 
tzi  rézolvasztás  más  combiuatiók  körébe  esett,  azért  a  rézter- 
ményekkel való  kereskedésre  nézve  Rózsahegyen  és  Zsolnán 
mégis  csak  oly  összpontosító  raktárak  és  fokhelyek  lettek  ren- 
dezve, melyek  a  régebbeknek  mintegy  csak  kiterjesztése  vol- 
tak.^) A  beszterczebányai  ez  idei  bányászatra  nézve  a  leg- 
biztosabb tájékozást  Rudolf  királynak  1583-ki  utasításából 
nyerjük.  6) 

d)  A  többi  négy  bányaváros  közül  Libetbánya  bá- 
nyaipara a  beszterczebányaival,')  Bélabánya  bányászata 
pedig  a  selmecziveP)  volt  szoros  összeköttetésben.  S  csak  B  a- 
kabánya  és  Újbánya'')  bányamívelése  volt  sajátságos 
álláspontok  szerint  rendezve.  E  két  bányaváros  bányászata 
különös  udvari  bizottságok  által  ismételve  vizsgáltatván  meg, 
ezek  bányajárásuk  eredményéül  csak  azt  jelenthették,  hogy  a 
régi  bányászat  maradványai,  valamint  más,  a  hely  színén  tett 
észleletek  egyaránt  a  vidéknek  arany-  és  ezüstérczekben  való 


»)  Sclimicltféle  gyíijtemény  I.  köt.  317.,  389.  11.  stb. 

s)  U.  o.  II.  köt.  176.  sk.  11,  III.  köt.  5.  sk.  75.  sk.  11.  stb. 

*)  Az  1583-ki  bányajárásról  történt  jelentés  szerint  a  körmöczi 
codexben. 

*)  P.  o.  a  Schmidtféle  gyűjtemény,  I.  k.  166.  sk.  11.  ;  III.  k.  53.  sk.  11. 

6)   U.  o.  III.  köt.  54.  1. 

«)  U.  o.  III.  köt.  46.  sk.  11.  —  V.  ö.  Igl  Vilmos  és  biztos  társai 
1583-ki  jelentését  a  körmöczi  codexben. 

')  U.  o.  I.  köt.  452.  sk.  11.  III.  köt.  54.  1. 

8)  U.  o.  III.  köt.  197.  1. 

9)  Az  újbányái  bányászat  történetére  nézve  1.  Zenker  V.  értekezé- 
sét a  Bányászati  és  Kohászati  lapok  IX.  kötetében  106.  sk,  11. 


MAfiYAKORS/ÁC  HÁNYÁS/ATÁNAK  KRITIKAI  TÍÍRTÉNETE.     205 

nagy  gazdagságát  bizonyítják,  hogy  azoubau  a  régi  bányák 
vizzel  lévén  elárasztva,  a  bányászatnak  újból  felvétele  nagy 
nehézségekkel  járna. ^) 

7)  Az  alsó-magyarországi  bányászatra  nézve  még  az  is 
érdekes  körülmény,  hogy  ahhoz  a  külső  Európa  is  nagy  rész- 
véttel viseltetett ;  a  mi  nemcsak  abból  tetszik  ki,  hogy  a  XVII. 
században  az  ottani  bányák  míveléséhez  külföldi  vállalkozók 
szerettek  járulni ;  hanem  abból  is,  hogy  a  bányavárosokl)au 
számos  idegen  a  végből  tartózkodott,  hogy  a  bányatudományo- 
kat és  a  bányamivelés  módját  megtanulják.-)  E  részvétnek 
bizonysága  több  irodalmi  niüben  is  mutatkozik.^) 

98.  §.  A  XVIII.  szazad  Jcedvezöbh  fordulatának  előz- 
ményei. 

1.  Azon  kedvezőbb  fordulat,  mely  a  XVIII.  században  a 
hazai  bányászatra  nézve  beállt,  s  azóta  —  habár  kezdetben 
nehéz  akadályokkal  küzdve  —  mindinkább  szerencsésebb 
következményeket  vont  maga  után,  az  alsó-magyarországi 
bányamivelésböl  indult  ki.  E  fordulat  néhány  jeles  férfiú 
emlékével  áll  összefüggésben,  kiknek  nevei  Magyarország  bá- 
nyászatának történetében  halhatatlanok.  Tisztünk  tehát  azt 
kívánja,  hogy  mi  is  hálás  pietással  emlékezzünk  meg  rólok,  s 


')  A  bakabányai  és  újbányái  bányászat  egy  kamarai  bizottság 
által  1628.  lett  megvizsgálva.  Különben  azon  két  városra  nézve  lásd  a 
Sclimidtféle  gyűjteményt  III.  köt.  1.  sk.  11.,  s  Újbányára  nézve  u.  o. 
III.  liöt.  79.  1. 

")  L.  Tollius  id.  m.  179.  1.  »A  selmeczi  akadémiának  alapítása 
elütt  —  mond  Faller  Gusztáv  —  azon  ifjak,  kik  a  bányászatnak  szentel- 
ték magokat,  néhány  kitűnőbb  báuj'ászati  és  kohászati  tiszttől  nyertek 
kézművesi  módra  oktatást,  és  azon  mystikus  fény,  melylyel  e  tisztvi- 
selők sok  évi  tapasztalásaikat  körűivették,  nem  kevéssé  nehezítette  a  nö- 
vendékek kiképzését.  Minden  bányakerületnek  volt  bizonyos  számú  tiszt- 
jelöltje, kik  később  gyakornokoknak  neveztettek.  Ezek  egyes  jelesebb 
műszaki  tisztviselők  oldala  mellé  voltak  rendelve,  kiknek  vezetése  alatt 
gyakorlati  kiképezte tésöket  több  irányban  nyerték.*  A  selmeczi  m.  k. 
bányász-  és  erdészakadémia  évszázados  fennállásának  emlékkönyve.  Sel- 
mecz  1871.  3.  1. 

^)  Ilyen  volt  névszerint  az  angol  Brown  Eduárd,  ki  id.  m.  a  88. 
11.,  —  s  a  hollandi  Tollius  Jakab,  ki  id.  m.  az  V.  szakban,  uévsz.  155.  sk. 
11.  az  alsó-magyarországi  bányavárosokról  és  azoknak  bányamiveléséröl 
érdekes  adatokat  közöl. 


206  WENZEL  GUSZTÁV. 

hogy  egyszersmind  azon  küzdelmekről  is  szóljunk,  melyek 
által  példás  kitartással  és  erőmegfeszítéssel  a  nagy  munka 
akadályait  elvégre  szerencsésen  legyőzték.  Ok  úttörők  yoltak, 
s  ők  készítették  elő  azon  állapotot  is,  mely  lehetségessé  tette, 
hogy  dicső  emlékű  királynénk  Mária  Teréziának  gondoskodása 
gyümölcseit  megteremthette,  s  a  hazai  bányászatra  áldást 
hozhatott. 

II.  A  mathematikai  és  természettudományoknak  a  XVII. 
század  végén  egész  Európában  ])eállott  nagyra  emelkedése,  a 
magyarországi  bányászatra  is  kedvezőleg  hatott  ki.  E  szel- 
lem már  I.  Lipót  uralkodását  jelzi,  s  első  teendőjét  abban  is- 
merte fel,  hogy  a  viz  által  elfojtott  bányákat  a  bányavizek 
kivezetése  által  attól  felszabadítsa.  Erre  fordította  igyekezetét 
az  akkori  főkamaragróf :  báró  Tavonat  Lajos  Albert,  ki  Hell 
Máté  Kornél  főgépmester  tanácsával  élt,  és  munkássága  által 
támogattatott.  A  Hell  által  alkalmaztatott  gépek  csakhamar 
jó  reményeket  kezdtek  ébreszteni ;  midőn  a  II.  Hákóczy  Fe- 
reucz  vezetése  alatt  kitört  fegyveres  mozgalmak  ide  is  elhat- 
ván, az  alig  megindult  munkát  ismét  félbeszakították. 

III.  II.  Rákóczy  Ferencz  —  mint  fenn  láttuk  —  öt  évig 
bírta  az  alsó-magyarországi  bányavidéket.  A  viszonyok  úgy 
hozták  magokkal,  hogy  ez  öt  év  a  fejedelem  legjobb  akarata, 
és  tábornokának,  gróf  Bercsényi  Miklósnak  legnagyobb  gon- 
dossága mellett  is,  csak  szomorú  reminiscentiákat  hagyott 
hátra  az  itteni  helybeli  történetben.  Selmecz  akkor  az  európai 
diplomaczia  köreiben  nevezetes  lett  ugyan,  mert  az  1704.  meg- 
hiúsult béketárgyalások  itt  tartattak ;  s  azonkívül  Rákóczi 
Hellenbach  János  Gotfridban  oly  kamaragrófot  adott  az  itteni 
bányászatnak,  ki  előkelő  szaknotabilitásuak  volt  elismerve. 
Rákóczy  Ferencz  kormánya  mindazonáltal  az  alsó-magyaror- 
szági bányászatnál  nem  volt  képes  a  kellő  mértéket  megtartani, 
s  intézkedéseiben  oly  irányt  követett,  mely  alapfelfogására 
nem  kevesbbé  mint  czélpontjaira  nézve  elhibázva  volt.  Mert  te- 
kinteten kívül  hagyva  azon  nehézségeket,  melyekkel  a  bányák 
mívelése  minden  viszony  közt,  a  dolog  természeténél  fogva 
jár ;  Rákóczy  kormányának  vezetői  az  itteni  bányákat  kime- 
ríthetlen  kincsháznak  vélték  lenni,  melynek  segítségével  a  leg- 
fellengzöbb  finánczpolitikát  lehetne  gyakorolni ;  a  bányaváro- 


MAGYARORSZÁG  RÁNYÁSZATANAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     207 

sokkal  és  l)iuiyapolgárokkal  szeml)eii  pedig  folytonos  pénzkö- 
vetelésekkel léptek  fel,  a  bányászokat  túlságos  számban  szólí- 
tották fegyver  alá  és  használták  katonai  műcsapatokúl.  S 
midőn  azonkívül  a  nyert  aranyat  és  ezüstöt  is  uagyhamar 
máshová  kezdték  szállítani,  és  midőn  több  másféle  önkényt  is 
elkövettek ;  elvégre  a  kedélyeket  annyira  felzavarták,  hogy 
1707.,  mikor  az  aranyat  és  ezüstöt  a  famosns  poltura  nevű 
péuzzel  beváltani,  s  a  bányamunkások  bérét  ugyanazon  pénz- 
zel próbálták  fizetni,  ez  a  bányásznépnek  formaszerű  lázadásá- 
hoz vezetett,  melyet  csak  fegyveres  erővel  és  vérontással  lehe- 
tett elfojtani.^)  S  e  sajnos  állapot,  melynek  nyomasztó  ha- 
tása alatt  a  bányászat  érdekei  természetesen  nem  prosperál- 
hattak, 1708-ig  tartott. 

IV.  A  békeség  helyreállítása  után  a  liányászatnak  res- 
tauratiója  csak  lassan  következett  be.  Mert  nemcsak  veszedel- 
mes mirigyhalál  dühöngött  1710-ben,  s  ez  után  éhség  és  köz- 
nyoinor  állt  be,  a  mik  a  kedélyek  általános  elcsüggedését, 
és  a  forgalomnak  majdnem  teljes  megszűnését  vonták  ma- 
gok után :  hanem  magok  a  bányászaton  ejtett  sebek  is  csak 
nagy  nehezen  gyógyultak  be.  A  szélaknai  bányagépek  elrontva 
és  hasznavehetetleneknek  találtattak,  a  bányák  pedig  vízzel 
voltak  elárasztva.  Báró  Hellenbach,  ki  a  bányamívelést  még 
úgy  a  hogy  vezette  volt,  már  1708.  távozott  Selmecztöl  és  Len- 
gyelországban keresett  menhelyet ;  a  többi  bányatiszt  közt  pe- 
dig már  csak  kevés  volt,  ki  a  bányamunkások  elkedvetlenedése 
mellett,  hivatásának  eleget  tenni  képes  lett  volna.  A  bányák 
helyreállítására  utalványozott  30,000  forinttal  e  czélt  elérni 
nem  volt  lehetséges ;  a  kincstár  akkori  megszorult  viszonyai 
közt  pedig  több  oldalról  még  ez  is  sokaltatott ;  sőt  volt  szó 
arról  is,  hogy  a  bányák  mívelésével  egészen  fel  kellene  hagyni. 
S  hogy  a  nevezetesebb  bányavállalatok ;  és  ezek  közt  névszerint 
a  szélaknai  is  ily  körülmények  közt  végleg  el  nem  pusztult,  — 
az  egyedül  csak  Hell,  a  főgépmester  erélyes  közbelépésének 
tulajdonítható,  ki  nagy  gonddal  készített  terveinek  f eltérj esz- 


')  E  szomorú  eseményt  luaga  Bercsényi,  szive  bujában  -követ- 
kezőképen jelezte  :  »A  bányákon  nem  az  erezet,  hanem  az  embereket 
vágják* »et  sic  benedictío  auri  in  sanguiuem  trausivit.«  Tlialy  Kál- 
mán szíves  közleménye. 


208  Wenzel  Gusztáv. 

tése  mellett  személyesen  fordult  a  királyhoz  azon  kérelemmel, 
hogy  a  bányászat  ügyét  ne  ejtse  el ;  s  ki  több  más  bányatisz- 
tek által  támogatva,  addig  buzgólkodott,  a  míg  elvégre  a  vi- 
szonyok kedvezőbb  fordulatát  ismét  helyreállítania  sikerűit. 

V.  Felemlítendő  még,  hogy  III.  Károly  király  korában 
a  bányavizek  emelése  végett  az  alsó-magyarországi  bányá- 
szatnál egy  u.  n.  tűzgép  (machina  pyraulika)  alkalmaztatá- 
sára történtek  kísérletek.  Ily  gépek  t.  i.,  melyek  hőgerjesztés 
által  hajtattak,  akkorban  Angliában  a  cornwalesi  ónbányák- 
ban,  kedvező  sikerrel  használtattak.  Bécsben  is  egy  Potter 
Izsák  nevű  angol  szerzett  e  gépeknek  bizonyos  hírt,  midőn 
egyet  Trautson  berezeg  díszkertjében  alkalmazott,  és  azzal  sze- 
rencsés, sőt  csaknem  váratlan  eredménynyel  dolgozott.  S  ez 
j  uttatá  az  akkori  bécsi  szakférfiakat  azon  gondolatra,  hogy  ily 
gépeknek  bányákban  a  vizi  akadályok  legyőzésére  nálunk  is 
jó  hasznát  lehetne  venni.  Az  e  czélból  alakult,  és  fejedelmi 
szabadalommal  ellátott  társulat  1723.  Újbányán  kezdte  meg 
működését,  s  a  tűzgép  segítségével,  névszerint  a  bányavízzel 
elárasztott  Althandel  nevű  aknát  iparkodott  jó  karba  helyezni. 
S  kezdetben  a  gép  csakugyan  meg  is  felelt  a  vállalkozók  vá- 
rakozásának ;  mert  igen  nagy  mennyiségű  vizet  emelt  ki  a 
bányából.^)  Később  azonban,  midőn  a  gépnek  különféle  tata- 
rozásra volt  szüksége,  s  ezért  hosszabb  ideig  szünetelt,  a  víz  az 
aknában  újból,  s  még  nagyobb  mennyiségben  gyűlt  össze,  úgy, 
hogy  a  végsiker  igen  kétségessé  lett.  S  ez,  valamint  azon  körül- 
mény, hogy  a  gép  felette  complicált  és  működésélien  nehézkes 
volt,  de  roppant  mennyiségű  fát  is  emésztett  fel,  öt  év  múlva 
és  igen  nevezetes  veszteségek  után  elvégre  a  társulat  felbom- 
lását vonta  maga  után.  2)  Az  újbányái  bányászat  ennek  követ- 


')  »Tautam  aquae  vim  singulis  liaustibus  educebat,  quantam  — 
qiii  non  vidernnt  —  vix  mente  conceperiut.«  Bél  Notitia  Hung.  IV.  köt. 
224.  lap. 

-)  Bél  Mátyás  e  gép  működéséről  bővebben  szól,  s  szintén  tag- 
ja volt  a  társulatnak,  melynek  felbomlása  folytán  —  mint  látszik  — 
szintén  megkái-osodott.  Szavai  szerint :  »Insigne  metallicae  huius  socie- 
tatis,  in  qua,  ne  quid  diffitear,  et  ego  uomen  eram  professus,  machina 
haec  fűit,  qua  et  in  signandis  litteris  utebatur,  cum  iuscriptione  »Tantae 
molis  erat.«   Utinam  ne  fuisset.«  Id.  m.  IV.  köt.  225.  1.  a  jegyzetben. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  T()RTÉNETE.     209 

keztébtíu  nagy  kárt  vallott ;  habár  ugyanazon  gép  azon  javí- 
tásokkal, melyeket  Erlachi  báró  Fischer  József  Manó,  a  híres 
építész  fia,  alkalmaztatott  rajta,  utóbb  a  Szélaknában  fel- 
állíttatván, szííkebb  korlátok  közt  czéljának  teljesen  megfelelt, 

99.  §.  Bócza  ('s  más  szomszéd  heltjek  bdni/dszata. 

I.  A  bóczai  bányászat  a  XV.  század  végén  és  a  XVI-nak 
kezdetén  csak  csekély  jelentőséggel  bírt;  úgy  hogy  János  ki- 
rály 1527.  bányaadóját  is  elengedte.^)  Azonban  1550.  kedvező 
fordulat  állt  be,  s  uj  aranybányák  nyittattak  meg,  melyek  oly 
nevezetes  jövedelmet  hoztak,  hogy  az  ottani  bányamívelés  rö- 
vid idő  alatt  tekintélyes  felvirágzásnak  indult. 2) 

II.  Ennek  folytán  a  bóczai  bányászat  története  különö- 
sen a  XVI.  század  második  felében  bír  kiváló  érdekkel,  a 
mikor  —  míg  egyrészről  a  bányák  termésének  híre  nemcsak  a 
legközelebbi  szomszédságból,  hanem  távol  vidékekből,  s  név- 
szerint  Boroszlóból,  Krakkóból  stb.  is  édesgetett  oda  bánya- 
vállalkozókat s  a  helybeli  bányamunkásoknak  és  lakosságnak 
is  nevezetes  jövedelmeket  biztosított ;  másrészről  a  Szent-Ivá- 
nyi  nemesek  mint  földbirtokosok,  azon  privilégium  alapján, 
melylyel  a  javaikon  Bóczavölgyben  nyitandó  bányákra  nézve 
bírtak,  (29.  §.)  az  idegen  bányászokat  az  1523  :  39.  tcz.  ellené- 
ben birtokukból  kizárni  igyekeztek.  Ez  alkalommal  I.  Ferdi- 
nánd és  Miksa  királyok  a  bányaszabadság  érdekében  a  legfel- 
sőbb bányászati  királyi  főúri  jog  alapján  ismételve  intézkedtek  • 
az  eredmény  azonban  csak  az  volt,  hogy  a  Szent-Iványiak  bá- 


1)  Joaunes  D.  gr.  Eex  Hungáriáé,  Dalmatiae  Croatiae  etc.  fideli 
nostro  Egregio  Sebastiano  Sawer  Camerario  nostro  de  Nenzolio  s.  et  gr. 
Quoniani  nos  miserti  inopiae  et  panpertatis,  in  qnam  fideles  nostri  mou- 
tanistae  de  Bocha  propter  iniuviam  tempoi'um  et  varias  exactiones  deve- 
nisse  dicuntur,  solutionem  urburarum  de  montibiis  et  fodinís  ipsorum 
Camerae  nostrae  provenire  debentium  eisdem  relaxare  duximus  et  rela- 
xanius  per  praesentes  stb.  Datiim  Budae  feria  quinta  proxima  jjost  domi- 
nlcam  Judica  a.  D.  1527.«  Majláth  Béla  szíves  közleménye. 

")  »Anno  MDL.  inventa  est  primum  minera  auri  in  Bocza  per  bos, 
Leonhardnm  Kesler  Novozoliensem,  Jacobum  Thaller,  Michaelem  Kra- 
they  ;  nbi  ad  liimc  annum  qui  iam  sexagesimus  agitur  (1560.) 'officináé 
praeclarae  sünt  aedificatae,  eaeque  non  paucae.<-<  Sigismundi  Thorda 
Ephemerides.  (Kovachich  M.  Gy.  Scriptores  i-erum  Himgaricarum  mino- 
ves  I.  köt.  Buda,  1798.  128.  1.) 

MAGYARORSZÁG   BÁNYÁSZATÁNAK    KRIT.    TÖRT.  14 


210  WENZKL  (GUSZTÁV. 

nyaprivilegiumuk  birtokában  megmaradtak,  s  hogy  ennek 
gyakorlásában  a  bányaszabaclsághoz  és  az  ezt  biztosító  és  sza- 
bályozó rendeletekhez  alkalmazkodtak. 

III.  Hasonló  conjunturákra  találunk  a  liptó-ujvári, 
(Hradeki)  likavai  és  lipcsei  várak  környékén  is,  hol  ez 
időben  a  bányászat  szintén  nevezetessé  lett ;  a  nélkül  azonban, 
hogy  ezeknek  birtokosai  bányaprivilegiummal  bírtak  volna. 
Az  előbbi  két  vár  akkor  Balassa  Jánosnak  volt  elzálogosítva, 
Lipcse  pedig  a  Dóczyaknak  volt  birtokában.  Itt  a  királyok  in- 
tézkedései következtében  a  bányaszabadság  feltétlenül  lett 
érvényre  emelve.  S  úgyszintén  Breznóbányán,^)  és  a  wiglesi 
vár  környékén,^)  a  felmerült  nehézségek  rövid  úton  lettek 
mellőzve. 

IV.  A  liptó-megyei  bányászatra  vonatkozó  nevezetesebb 
tárgyalások  a  következők  voltak : 

1)  1555.  Augsburg  ápril  5-iki  I.  Ferdinánd  rendelete 
az  alsó-ausztriai  kamarához,  melyet  az  alsó-magyarországi  bá- 
nyák megvizsgálása  végett  1552.  kiküldött  udvari  bizottság 
jelentésére  adatott  ki,  hogy  a  Liptómegyében  mívelt  bányákra 
nézve  a  földesurak  beavatkozása  mellőztessék.  3) 

2)  1559.  Bécs,  ápril  22-én.  Az  alsó-ausztriai  kamarának 
véleménye  Miksa  cseh  királyhoz  a  liptó-ujvári  (Hradeki)  vár 
elzálogosítása  tárgyában.*) 


0  Schmidt ,  Sammlung  der  ungarischen  Berggesetze,  I.  kötet 
332.  350.  11. 

2)  U.  o.  I.  köt.  311.  1. 

=>)  U.  o.  I.  köt.  232.  I. 

••)   » dass  vus  fürkliumen,  wie   hocligedachte  Kays.  Majestát 

(I.  Ferdinánd)  in  der  Pfandtuersclireibung  auf  zehn  Jahr,  so  Seine  Maies- 
tát  dem  Herrn  Joliann  Balaschj  vmb  Neuheisl  (Liptó-Újvár)  aufrichten 
lassen,  vud  bey  der  hungerisclien  Kammer  gefertigt  worden  sein  solle, 
die  Perckhwerch  auf  desselben  Schloss  zuegehörigeu  grnudteu  auss- 
truecklichen  vorbehalteu  habé  ;  (minthogy  azonban  Ballassa  János  erre 
reá  állni  nem  akar,  vélemény),  dass  Ewre  Königl.  Majestát  ermelten 
Herrn  Balaschj  solche  sein  Waigerung  vnd  entziehung  Seiner  Kays.  Ma- 
jestát vorbehaltenn  Regalien  vnd  Hochhaitten  ernstlichen  verhebt  vnd 
aufgelegt  lietten,  dass  er  hinfür  Seiner  Kays.  Majestát  Perckhrichter  bei 
allén  Perckhwei'chen  so  auf  seinen  Pfandt  Innhabenden  gründten  ligen, 
in  den  Perckhgerichtlichen  sachen  khain  Irrung  uoch  verhinderung,  sun- 


MAOYARORSZAG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     211 

3)  1559.  Bécs  aug.  9-én.  Ugyanannak  véleménye  ugyan- 
ahhoz, a  Liptó-Ujvár  környékén  lévő  bányák  tárgy ában.^) 

4)  1559.  Bécs  október  15-én:  Hohenwartt  Farkas  kama- 
rai administrator  indítványa  az  elzálogosított  wiglesi  és  liptó- 
ujvári  várak  visszaváltására  nézve.  2) 

5)  1560.  Lip tó-Szent-Miklós  május  15-én.  Ugyanannak, 
mint  kiküldött  kamarai  biztosnak  jelentése,  a  bóczai  bányászat 
tárgyában.^) 


der  allé  fürderuug  vnd  handhabnng  tliatte.«  Az  országos  levéltár  kincs- 
tári osztályában. 

')   » Was  danu   erwennten  Percklirichters  vnd  der  Gewerk- 

schafft  in  derWoycza  annders  anzaigenvndbescliwerung,  dassHerrBalashj 
ír  der  Gewerksccafft  ír  emphaugen,  verlichen  vnd  ain  zeyt  gepaut  Perckli- 
wei-cli  mit  gwalt  eingeczogeu,  belauget ;  khuuneu  wir  nicht  befindeu,  dass 
er  Herr  Balashj,  obgleich  dasselb  Perckhwerch  auf  seiuen  Phaudt  eiuha- 
biinden  Grundén  zum  Neuheysl  gehörig  gelegeu,  solclies  alsó,  vnd  erst  da 
er  gesehen,  dass  die  Gewerkhen  einen  guetten  verhoífenlichen  Goldgang 
gefunden,  mit  gwalt  einzuziehen  vnd  einzusitzen  befuegt  gewest«  btb. 
(vélemény,  liogy  a  magyar  tanácsosok  tana  sa  kikérettessék.)  U.  o. 

^)   » dass  Mitl   vnd  Weg  zu  finden,  dass  die  Phaudtschaft'teu 

\V  iglosch  vnd  Neuheusl  mit  guettern  auch  fueglich  vnd  mit  gelegenhayt 
abgelöst  werden  muegen«  stb.  (azonképen)  auf  dass  die  erczaigenden 
Gold-  vnd  Silber-Perckhwerch  zu  befürderung  vnd  merung  Euer  Kays. 
Majestát  etc.  Camerguets  erhabt,  auch  ruetlicb  vnd  vnangefochten  gepaut 
mugen  werden. «  U.  o. 

=*)  »Soviel  nun  erstlich  der  Edelleut  Schwadiauzkhi  (Szent  Iványi) 
die  Besicbtigung  ihrer  Gründt,  Waldt  vnd  Hattars,  darauf  vili  Gold-  vnd 
Silbei--Perckliwerch  aufgeschlagen,  gepaut  vnd  vor  augen  betrifft,  habén 
wir  im  Augenschein  dermassen  Gotsgab  befunden,  vnd  teglich  erfuuden 
vnd  erpaut  werden  möchten,  dass  vngezweiffelt  ír  Kays.  Majestát  vnd 
deuselben  Érben  ain  jarliche  nambhafifte  Camernuczung  davon  habén 
wiirden,  und  vngeczweifeltes  wurden  in  dem  vnd  annderen  gepürg  der 
Licawa  mit  der  Zeit  vnd  in  Kurz  ein  anndere  Schemnicz  entsteen,  vnd 
vil  meer  nuczlicher  Perckhwerch,  als  auf  der  Schemnicz  erpaut  werden. 
Aber  da  ist  einn  solcher  vnbefuegte  vnd  verhinderliche  gewalt  von  den 
bemelten  Edelleuten  mit  den  Arbaittern,  ersst  (Erz)  füuderern  vnd  ge- 
werkhen vorhanden,  das  niemants  fruchtparlichs  pauen,  aufschlagen, 
noch  eröflfnen  darf.  Vnd  wann  ain  ersstfünderer  oder  arbaiter  schön  was 
eröffnet  oder  fündt ;  so  nemen  sy  es  den  armen  arbaittern  mit  gewaldt 
on  Recht  der  Perckhwerchsordnung,  dadurch  vili  Perckhwerch  wide- 
rumb  dieser  Zeit  durch  die  arbaitter  verseczt  vnd  mit  grossem  verhinder- 
licheu  nachtail  Irer  Khays.  Majestát  Camerguets  vili  Perckhwerch  vnex-- 
offent  beleiben  ;  dieweil  dann  bemelte   Schwadianzkhi  Irer  Khays.  Maie- 

14* 


212  Wenzel  Gús//rÁv. 

6)  1560.  augusztus  11-én.  A  király  magyar  tanácsosainak 
véleménye,  hogy  a  Szent-Iványi  családtól  a  bóczai/)  s  Balassa 
Jánostól  a  liptó-ujvári  bányák^)  illő  csere  mellett  elvonassanak. 

7)  1560.  Nyitra  deczember  29-én.  Bornemisza  Pál  erdélyi 


stat  Beuelh  vncl  Commission,  su  im  52-ten  Jare  verschineu,  gehalten 
werden,  auch  derselben  Eatte  vnd  Perckhverstendigen  Commissarj  auf- 
gerichte  Perclikwerchsordnung  nicht  alléin  veiTuchtlich  vbergangeu,  vnd 
nieniglich  als  Commissarien,  Ambtleuten,  Perckhrichter,  Gewerkhen, 
vnd  Arbaittern  von  iren  grundten  zu  schlahen  eutroat,  vnd  bislierr  der 
Khays.  Majestat  etc.  Camerguet  der  Vrbar  nicht  allain  verliiudert,  son- 
dei-  die  sibenzehent  Marckh  Goldt  oder  Dukátén  von  der  Gewerkhschafft 
Woicza,  inhalt  eines  betranngten  Contract  mit  gewaldt  wider  Khays. 
Majestat  Beuelh  vnd  Perckhwerchsordnung,  vnd  ausgangen  Deci-et  stb. 
eingenommen,  vnd  atif  dise  stundt  der  Khays.  Maiestat  Perckhwerchs- 
ordnung, nach  den  Perckhrichter  annemen  welleu  ;  sondern  die  Khais. 
Majestat  mit  íren  vermainten  Privilegien  zu  besuechen  vorhabens  stb. 
vnd  die  gannz  Spanschafft  allé  befreundt  Inén  mit  gesandten  vnd  für- 
schrifFten  beystennd  zu  sein  vermainen  stb.  (vélemény,  hogy  csere  útján 
Bócza  elvétessék  a  Szent-Iványiaktól.)  U.  o. 

')  A  vélemény  az  1492  :  30.  tczkkel  indokoltatik,  a  következő  sza- 
vak megtoldásával :  »Nec  usum  populi  puplicum  allegare  possunt  (t.  i.  a 
Szent-Iványiak).  Ex  omni  enim  memória  nunquam  quisquam  Baronum 
aut  Nobilium  fodinas  minerarum  aperuit  coluitve  pro  se,  aut  in  usum 
suuni  proprium  ;  neque  ausus  quisquam  est  aperire  niineras  sine  speciali 
consensu  et  annuentia  Kegiae  Maiestatis  contra  jus  Coronae  et  Fisci, 
praeter  hos  Nobiles  de  Zent  lAvan,  qui  nuper  fodinas  patefecerunt,  non 
tantum  inscia  et  invita  Saci'a  Caesarea  Eegiaque  Maiestate,  verum  etiam 
prohibente.  Censemus  summisse,  Suam  Maiestatem  Imperatoream  ac  Re- 
giam  mineras  seu  fodinas  Bocza  occupaturam  ac  Fisco  suo  adplicaturam « 
stb.  U.  o. 

=)  »Cum  intelligamus  Magnificum  Joannem  Balassam  maguum 
impedimentum  adferre  culturae  moutium  et  fodinarum.  Nam  sicubi  ali- 
qua  fodina  fructuosa  est  patefacta,  illico  eam  inventoribus  eripit,  nulla 
satisfactione  reddita.  Praeterea  eius  Castellanus  Thomas  Litwaj,  homo 
barbarus  et  crudelis,  operariorum  aliis  clavam,  aliis  susi^endium  minatur, 
atque  ita  laborem  impedit  et  operas  turbat.  Cumque  huc  accedat,  quod 
in  Hiba  oppido  Majestatis  Caesareae  ad  eandem  arcem  pertinente,  inusi- 
tatas  homines  Balassae  faciant  telonii  exactiones  de  victualibus,  quae  e 
Scepusio  in  usum  fodinarum  advehuntur,  et  vexant  variis  iniuriis  trans- 
euntes  ciütorum  familias,  etiam  pedestres  :  necessarium  judicamus,  iit 
Caesarea  Maiestas  arcem  Vy  war  primo  quoque  tempore  a  dominó  Balassa 
redimat  et  sibi  ipsi  retineat,  eumque  ad  levandam  statim  pecuniam  suam 
jubeat  admoneri«  stb.  U.  o. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIKAI  TÖRTÉNKTE.     213 

püspök  (a  nyitrai  püspökség  gubernátora)  és  Mérey  Mihály 
jelentése  I.  Ferdinánd  királyhoz,  hogy  a  Szent-Iványiak  Nyit- 
rába  megidéztettek,  kik  közül  kettő  megjelenvén,  a  király  kí- 
vánatára felszólíttattak,  hogy  Bóczát  és  a  bóczai  bányákat  neki 
illő  csere  utján  engedjék  át. 

8)  1561.  »Datum  ex  arcé  Nittriensi  die  dominica  Invo- 
cavit.«  Ugyanazoknak  második  jelentése,  hogy  a  Szent  Iványi 
család  említett  két  tagja  előttök  Nyitrán  megjelenvén,  s  álta- 
lok  újból  felszólíttatván,^)  kitérő  választ  adott,  hogy  t.  i.  kéré- 
süket magok  a  felség  elé  fogják  terjeszteni. 2) 

9)  1561.  Szent-Iványi  Benedek,  Gáspár,  János,  György 
és  Kristóf  folyamodása  I.  Ferdinánd  királyhoz,  hogy  —  azon 
indítványnyal  szemben,  melyszerint  Bócza  és  annak  bányászata 
a  Szent-Iványi  családnak  csere  által  történendő  illő  kármen- 
tesítése mellett  a  király  részére  elfoglaltassék,  —  bánya- 
privilegiumjok  gyakorlásában  a  törvények  értelmében  feutar- 
t  ássanak.^) 

10)  1561.  Prága  október  13.  I.  Ferdinánd  a  liptómegyei 


1)   » Hoc  ab   ipsis   postulavimus,  ut  certam  et  finálém  nobis 

dareut  relationem,  an  ipsi  et  fratres  eorum,  a  qiiibus  missi  sünt,  mandato, 
voluntati  et  postulationi  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis  parere,  et  se 
obedientes  exhibere,  praedictasque  fodinas  minerarum  cum  possessione, 
iusta  compeusatioue  sive  in  paratis  pecuniis  sive  bonis  aequivalentibus 
VestTae  Sacratissimae  Maiestati  ad  publicam  Eegni  conservationem  et 
defeusionem  sponte  cedere  et  permittere  vellent  stb.  Quod  si  voluntati  et 
postulationi  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis  se  temere  opposuerint,  Ma- 
iestas  Vestra  utetur  iu  liac  parte  jure  et  auctoritate  sua  Eegia  ;  et  facile 
contiugere  potest,  ut  fortassis  id,  quod  nunc  Vestra  Maiestas  illis  clemen- 
ter  offert,  postea  etiam  ipsis  nobilibus  boc  idem  postulantibus  vix  et  dif- 
íiculter  a  Maiestate  Vestra  obtinere  possiut ;  cum  ipsi  nobiles  fodinas 
praenotatas  praeter  scitum  et  consensum  Maiestatis  Vestrae  aperueriut 
colueriutque,  ac  non  solum  indigenis,  sed  et  alienigeuis  coleudas  couces- 
serint,  Magistrum  Montium  i^er  Maiestatem  Vestram  illuc  deputatum  nou 
admiserint,  neque  urburas  Vestrae  Maiestati  et  Fisco  suo  provenieudas 
administraverint,  sed  temere  sese  gesserint.«  U.  o. 

^)  »  —  —  Intelleximus  ex  eorum  verbis,  certos  de  medio  eorum 
brevi  ad  Vestram  Sacratissimam  Maiestatem  mittere,  et  in  hoc  negotio 
apud  Maiestatem  Vestram  snpplicare  velle.«  stb.  U.  o. 

*)  »Dignetur  Maiestas  Vestra  Sacratissima  nos  peues  i)rivilegia 
superinde  edita,  libertates  decretaque  Regni  sui  Hungáriáé  gratiose  manu- 
tenere  et  couservare.*  U.  0. 


214  WENZEL  GUSZTÁV. 

báuyamívelöket,  kik  a  Szent-Iváiiyiak  és  egyéb  földbirtokosok 
önkénye  és  hatalmaskodása  ellen  panaszkodtak,  azzal  nyugtatja 
meg,  hogy  az  ügyet  a  legközelebbi  országgyűlés  (auf  negst  hal- 
tenden  Raggusch)  elé  fogja  terjeszteni.') 

11)  1563.  Bécs  november  30-án.  Ferdinánd  megerősíti  a 
bóczai  bányapolgárok  vámszabadalmait. ^) 

12)  1567.  Miksa  királynak  Károly  föherczeghez  intézett 
levele,  melylyel  neki  meghagyja,  hogy  —  miután  a  bóczai  bá- 
nyászat ügye  a  közel  múlt  országgyűlésen  el  nem  intéztethetett, 
azt  iijból  még  tárgyaltassa  s  az  eredményről  jelentést  tegyen.^) 

13)  1567.  Bécs  deczember  27-én.  Miksa  királynak  ren- 
delete Liptó  vármegyéhez,  hogy  Boroszlóból  való  Gopel  Dá- 
nielt, bóczai  bányapolgárt,  kit  a  Szentiványi  nemesek  ottani 
jogszerű  bányabirtokától  megfosztottak,  kellő  vizsgálat  után, 
ha  panasza  jogos,  birtokába  visszahelyezze.^) 

14)  1568.  »Datum  ad  Beatam  Virginem  loco  Sedis  Ju- 

')  Schmidt,  öammlung  der  Berggesetze  Ungarns,   stb.  I.  k.  353.  1. 

^)  Schmidt,  SammluDg  der  Berggesetze  Ungarns,   stb.  I.  k.  384.  1. 

») »Diweil  iu  nagstgehaltenem   Rakhosch  liieczue  kliain  ge- 

legenhait  vorlianden  gewesen,  vnnd  vnns  dan  an  furderlicher  erörterung 
solicher  handlr.ng  treflich  vili  gelegen  :  so  ist  demnach  an  Eur  Lieb 
vnser  weitter  genediges  gesynnen,  S3'e  welle  dise  schriíften  vnd  consul- 
tationes  alhie  zusamen  ordnen  ;  auch  will  Sie  stb.  die  sach  mit  vuserer 
Hungrischen  Camer  alles  vleiss  vnud  der  notturíft  nacli,  weliclier  gestalt 
soliche  handlung  an  jeczo  mit  fueg  an  die  Stende  zu  bringen,  auch  vmb 
die  erleuterung  vund  decision  anczuhalten  sein  möchte,  beratschlagen, 
darzue  auch  gedachten  Bischof  von  Neitra,  vnnd  Michaeln  Merey,  auch 
Franczeu  Turczo,  sambt  anderu  Hungeru,  so  Eur  Lieb  hierczvie  zue  ge- 
brauchen  fur  guet  anseheu  wierdet,  zieheu;  vnnd  wo  befuudeu,  das  es  der 
Zeyt  anczubringen  sein  mechte  ,  so  gebén  wir  Eurer  Lieb  hiemit  gene- 
digen  vnnd  bruederlichen  gwalt,  das  Sye  soliches  alsó  thuen,  vnd  darauf 
was  zu  abhandlung  diser  sachen  vounötteu,  von  vnserntwegeu  verordnen 
wellen.  Wouer  aber  Eur  Lieb  hierinn  einige  difficultát,  oder  das  sich 
soliches  derczeit  anczubringen  nit  thuen  lassen  wolte  befinden  wurdeu  : 
so  welle  Sye  vns  auf  disen  fahl,  was  weiter  derwegeu  furczunemen  sein 
mochte,  mit  írem  Kath  vnd  guetbedunckhen  alssdann  berichten.«  Máso- 
lat az  országos  levéltár  kincstári  osztályában. 

*)  »Maximiliauus  stb.  Magnifico,  Egregiis  ac  Nobilibus  Comiti  vei 
Vice  Comiti  et  Judicibus  Nobilium  Comitatus  Liptoviensis  stb.  Exposuit 
nobis  humillime  at  gravi  cum  querela  fidelis  noster  prudens  et  circuni- 
spectus  Dániel  Gopel  de  Wratislavia,  qualiter  circa  festum  Nativitatis 
Domini   proxime  praeteritum  nobiles    Benedictus,   Gasparus,   Georgius, 


macyauouszAg  bányAszatánah  kritikai  t(>uténktk.    215 

diciariae  istius  Comitatus  Liptovieusis  8-0  die  Februaiii«  — 
Liptó  megye  törvényszékének  jelentése  a  királyhoz,  hogy  a  13. 
alatti  ügyben  tanúvallatást  tartatott ;  azonban  ennek  alapján 
Gopel  Dánielt  bányabirtokába  vissza  nem  helyeztette.^) 

15)  1583.  Bécs  jannár  19.  Eudolf  királynak  rendelete 
az  alsó-magyarországi  bányavidék  megvizsgálása  tárgyában.^) 
A  Bóczában  működő  bányabíró  hivataloskodásának  megvizs- 
gálása is  elrendeltetik.^^) 

16)  1583,  szeptember  l-jén.  A  bóczai,  jerobai,  seribornai 
és  vodnai  bányákon  tartott  bizottsági  bányajárásról  készült 
jegyzökönyvek^)  stb.  stb.  stb. 

100.  §.  A  felsö-magyarorszdgí  bányászat^)  a  XVI.  szá- 
zadhan. 

1)  A  felső-magyarországi  bányavidék  hazánk  politikai 
és  társadalmi  hanyatlásának  XVI.  századi  általános  jelensé- 
geit kisebb  dimensiók  szerint  tünteti  fel.  Itt  is,  szintúgy  mint 

Joanues,  Christofoi-u.s  et  Petrus  Swatoyanskj'  de  tSentli  Ivany  qaasdaiii 
füdinas  argenteas  Saucti  Georgii  et  Pirolth  vocatas,  prouunc  autem  Ayni- 
kayt  appellatas,  in  territorio  dictae  possessiouis  Zenth  Iwany  in  isto  Co- 
mitatn  Liptoviensi  existeutes  habitas,  circa  festura  Omuium  Sanctorum 
in  anno  Domini  1564.  proxime  transacto  praeteritum  per  annotatum  Gas- 
pai'um  Swatoyansky  tunc  temporis  Magistrum  Montanum  juxta  ovdinem 
Montanarum,  cum  omnibus  signis,  metis  et  utilitatibus,  quibus  antecesso- 
res  Gopelii  füdinasillas  possedissent,  éx  annnentia  et  permissionepraeno- 
miuatorum  fratrum  suorum  nobilium  de  Zenth  Iwan  eidemDanieli  datas  et 
concessas  stb.  de  manibus  eiusdem  Danielis  minus  juste  et  indebite  violen- 
terque  occupassent.«  stb.  (Liptómegye  1568-ki  jelentésének  eredetijéből.) 
■)  »Saci-atissima  stb.  qualiter  nos  19.  die  praesentis  mensis  Janua- 
rii  ad  requisitionem  Egregiorum  dominorum  Pauli  Rubigalli  Cousiliarü, 
Matliiae  Newery  Capitanei,  et  Christophori  Liutacheri  Judicis  Sacratis- 
simae  C.  et  E.  Maiestatis  Vestrae  Montaniei  in  Liptovia  stb.  convenimus 
stb.  (et)  statim  die  sequenti  20.  Januarii  ad  praefatas  montanas  Bocza 
vocatas  accessimus  stb.  (hol  tanúvallatást  tartottak,  melynek  részletei- 
ről körülményes  jelentést  tesznek.)  E  tanúvallatásról  .szólló  jelenté.-^ 
eredetiéből. 

2)  Schmidt,  Sammlung  der  Bei-ggesetze  Ungarns,  III.  köt.  46.  1. 

3)  U.  o.  66.  1. 

*)  A  körmöczi  codexben. 

=)  Collinaszi  Flórián,  Chrouulugiscli-histurische   Beschreibung  des 
überuugarischen  Bergbaues.   (kézirat.)  —  Divald  József,   Adalékok  a  sze- 
pesi  bányászat  történetéhez,   a   XVII.    század    elején.    (Tört.  Tár.  1878 
667.  sk.  11.) 


216  wenzp:l  (GUSZTÁV. 

másutt,  egyes  előkelőbb  birtokosok  liatMlmaskodásaival  szem- 
ben a  kisebb  városok  és  szabadalmas  községek  szabadsága  nem 
volt  képes  magát  fentartani ;  később  a  sokféle  usurpatiók  ál- 
tal beállt  változások,  uj  viszonyok  közt,  privilégiumok  ala})ján 
a  jog  sziuét  nyerték;  míg  végre  a  régibb  kedvezőbb  állapotok 
feledékenységbe  menvén,  azok  lielyett  jobbágyi  szolgaság  lett 
a  lakosok  sorsa.  Láttuk  ugyanis  fennebb  (45.  és  46.  §§.),  hogy 
Szepességben  és  Gömörben  a  Zápolyiak  és  Pelsőczi  Bebe- 
kek  hatalmaskodásai  az  előbb  szabad  vidékek  és  kiváltságos 
helységek  szabadságának  elnyomásával,  a  lakosokat  már  Má- 
tyás király  halála  után  kezdték  sújtani.  A  mohácsi  vésznap 
után  ezek  és  más  hasonló  kényurak  hatalma  meg  lett  ugyan 
nagy  nehezen  törve,  s  helyökbe  jobb  indulatú  birtokosok,  név- 
szerint  a  Thurzók,  Palócziak  stb.  léptek ;  azonban  az  adomány- 
levelek és  egyéb  privilégiumok,  melyekkel  ezek  birtokukat  biz- 
tosítani iparkodtak,  a  megváltozott  viszonyok  közt  csak  az 
előbb  történt  jogtalan  usurpatiók  tényleges  következéseit  sanc- 
tionálták  jogilag.  S  így  midőn  a  most  beállt  mostoha  körül- 
mények közt  a  régibb  állapotot  visszaállítani  már  nem  volt 
lehetséges,  az  ország  e  felsőbb  vármegyéiben  mintegy  ma- 
gától szűnt  meg  az  az  előtt  szabad  helységek  kiváltságos  ál- 
lása, s  ezzel  együtt  a  bányászat  szabadsága  és  ennek  XV.  szá- 
zadi virágzása.  Az,  hogy  a  lengyel  koronának  elzálogosított 
13  szepesi  város  a  lengyel  kormány  alatt  úgy  a  hogy  régi  vá- 
rosi szabadságát  és  községi  önállóságát  megtartotta,  a  felső- 
magyarországi bányászatra  hatással  nem  volt.  A  Miksa  uralko- 
dása korában  felállított  u.  n.  szepesi  kamara  pedig  annak  némi 
támaszt  nyújtott  ugyan,  de  korántsem  azon  mérvben,  hogy  az 
időközben  elterjedt  általános  zavarok  közt,  a  beállt  kedvezőtlen 
politikai  és  társadalmi  fordulat  eredményeit  ellensúlyozta  volna. 
S  így  történt,  hogy  a  bányamívelők  szabad  öntudata  még  oly 
bányahelységek  körében  is  ellankadt,  és  lassan-lassan  kialudt, 
melyek  különben  a  jelzett  események  hatását  közvetlenül  nem 
tapasztalták. 

II.  E  szomorú  kép  részleteit  illetőleg  tény,  hogy  a  hét 
felső-magyarországi  bányaváros  szereplése  a  kor  szeren- 
csétlen eseményeinek  igen  jellemző  áldozatává  lett.  Kétségte- 
len ugyanis,  hogy  a  Zápolyaiak,  kik  Szepesvárát  bírták,  az  e  vá- 


MAGYAKORSZiUi  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  T()UTÉNKTK.     217 

rosok  közt  icimállott  bányajogi  szövetkezést  liatalniaskodúsaik 
által  már  II.  Lajos  király  korábau  szétbontották,  s  hogy  Rozs- 
nyó, Jászó  és  Igló  kivételével,  a  többit  hatalmuk  alá  kerítet- 
ték. Annyi  bizonyos,  hogy  I.  Ferdinánd  1526-ki  és  1527-ki 
ismeretes  adományaival^)  Zápolyai  Jánosnak  hűtlenségénél 
fogva,  annak  összes  javait,  s  ezét  közt  nemcsak  Szepesvárát, 
hanem  Gölnicz,  Szomolnok,  Rudabánya  és  Thel- 
k  i  b  á  n  y  a  bányavárosokat  is  tartozékaikkal  együtt  átengedte 
Thurzó  Eleknek.^)  S  azóta  ezek  a  Thurzó  család  szepesvári 
ágának  birtokában  maradtak.^)  Hogy  pedig  ez  időben  az 
ottani  bányászat  mily  nagy  pusztításokat  szenvedett,  azt  Gölnicz 
és  Szomolnok  városnak  1574.  Miximiliáu  királyhoz  intézett 
folyamodásából  látjuk.*) 

Miután  Thurzó  Mihály  elhunytával  (1636.  aug.  U-kén) 
a  Thurzó  család  kihalt,  Gölnicz  város  III.  Ferdinánd  király- 
tól 1637.  »Datum  in  Civitate  nostra  Vienna  Austriae  die  1. 
Maii«  ly.  László  király  1287-ki,  s  Róbert  Károly  1318-ki  és 
1327-ki  régi  privilégiumainak  megerősítését  nyerte.^)  Ez  azon- 


')  Wagner  Károly,  Analecta  Scej^usii  IV.  köt.  84.  1. 

^)  » utputa   Castrum   Scepusiense  Zepesvara  appellatum  iu 

Comitatu  Scepusiensi  liabitum,  una  cum  Civitatibus,  oi^pidis,  villis,  ac 
quibuslibet  utilitatibus  et  pertinentiis,  quovis  nominis  vocabulo  vocitatis, 
tam  in  ipso  Scepusiensi,  quam  aliis  quibuslibet  Eegni  nostri  Hungáriáé 
Comitatibus  existentibus  et  habitis  ;  item  castrum  seu  fortalicium  Ryhno 
nominatum  ;  castrum  denique  Gelnecz  appellatum,  pa- 
riter  cum  oppidis  similiter  Gelenczet  Zomolnok 
uominatis  in  eodem  Scepusiensi;  item  stb.  Eudabánya  in 
Borsodiénál;  nec  non  oppida  Gewncz  et  T  h  e  1  k  y  b  a  n  y  a  i  n 
Abaujvariensi  Comitatibu.s  adiacentia,  modo  simili 
cum  cunctis  eorundem  castrorum  E3I1110,  Gelnecz  stb.  ac  oppidorum  prae- 
notatorum  pertinentiis  et  quibusvis  utilitatibus«  stb.  A  Liber  Regins-ból. 

=)  Ez  kitetszik  Eadetius  István  Eudolf  király  helytartójának  1579. 
Pozsonyban  sferia  secunda  proxima  post  dominicam  Oculi«  kiadott  ité- 
letleveléböl. 

*)  Lásd  a  függeléket.  V.  ö.  Divald  :  Adalékok  a  szepesi  bányászat 
történetéhez.  (Tört.  Tár,  1878.  668.  sk.  11.) 

^)  »Nos  Ferdinandiis  tertius  stb.  quod  uominibus  et  in  personiss 
fidelium  nostrorum  Judicis,  Juratorum,  ceterorumque  inhabitatórum  ac 
totius  communitatis  Civitatis  nostrae  Montanae  Gelnecz  in  Comitatu 
Scepusiensi  existentis,  exhibitae  sünt  nobis  et  praesentatae  certae  quae- 
dam  litterae  stb.  (a  fennebbi   1287,   1318.    és  1327-ki  privilégiumokat- 


218  WENZEL    GUSZTÁV. 

bau  meg  uem  akadályoztatta ,  hogy  niidőii  ugyan  111.  Ferdi- 
uáiid  1638.  niárczius  25-én  Keresszeghi  Csáki  Istvánnak  és  ne- 
jének Forgácli  Évának  Szepesvárát  más  javakkal  együtt  85,000 
forintban  inscribálta ,  ennek  tartozékai  közt  Gölnicz  és  Szo- 
molnok,  s  ezektől  külön  több  más  bányahelység  is  említtetik, 
melyek  azokhoz  régeuten  tartoztak.  ^) 

E  mellett  R  u  d  a  b  á  n  y  á  n  a  k  sorsa  az  volt,  hogy  Be- 
bek  Ferencz  által  elfoglaltatván,  a  szendrői  várhoz  kapcsol- 
tatott, s  ennek  tartozékává  lett.  E  vár  urai  azután  az 
ottani  bányászatnak  oly  csekély  gondját  viselték,  hogy  az 
végre  egészen  elenyészett. 

Thelkibánya  Gönczczel  együtt  a  Thurzóknak  volt 
adományozva;  azonban  már    1548,    Serédy    Gáspár,    1556. 


irata  ;  azon  kéréssel,)  quatenus  nos  praetactas  litterasstb.  Caroli  et  Ladislai 
ilivoruni  olim  Regum  Hungáriáé  privilegiales,  omniaque  et  singula  iu 
eisdem  contenta,  ratas,  gratas  et  accepta  habentes,  litterisque  uostris  pri- 
vilegialibus  de  verbo  ad  verbum  inseri  et  inscribi  facientes,  apprubare, 
roborare  et  ratiflcare,  atque  praefatis  Judici,  Juratis,  ceterisque  iuliabita- 
toribus  ac  tóti  comniunitati  saepefatae  Civitatis  uostrae  Montanae  Gel- 
uecz,  ipsorumque  posteris  et  successoribus  uuiversis  inuovautes,  perpetuo 
valituras  gratiose  confirraare  dignaremur.  Quarum  quidem  stb.  (követke- 
zik a  régi  privilégiumok  szószerinti  szövege.)  Nos  itaque  stb.  praenotatas 
autedictorum  Caroli  et  Ladislai,  divorum  quondam  Eegum  Hungáriáé 
litteras  privilegiales  stb.  quoad  omnes  earundem  continentias,  clausulas  et 
articulos,  eatenus  quatenus  eaedem  rite  et  legitimé  existunt  emanatae,  vi- 
ribusque  earum  veritas  suffragatur,  ratas,  gratas  et  accepta  habentes,  ap- 
probamus,  roboramus  et  ratificamus  ,  ac  pro  supradictis  Judice,  Juratis, 
ceterisque  universis  civibus  et  inhabitatoribus,  sed  et  tota  communitate 
antelatae  Civitatis  nostrae  Montanae  Gelniciensis,  ipsorumque  posteris  et 
successoribus  universis  innovantes,  perpetuo  valituras  gratiose  confirma- 
vimus  ;  salvis  juribus  alienis«  stb.  a  Liber  Regiusból. 

')  Eme  okmányra  vonatkozik  Wagner  Károly  (Analecta  Scepusii 
III.  köt.  233.  1.),  melynek  szövege  —  a  mennyiben  ide  tartozik  —  azt 
tartalmazza,  hogy  »arcem  nostram  Szepes  in  Scepusiensi  Comi- 
tatu  existentem  et  habitam,  cum  universis  bonis  ad  eandem  arcem  Szepes 
pertinentibus,  et  in  quibuscunque  Comitatibus  intra  ambitum  Eegni  exi- 
stentibus,  videlicet  oppido  Geöncz  in  Abaujvariensi,  item  undecim  oppi- 
dis  Kaposztafalva  ,  Nagy-Zalok  ,  Czeötertekheli  ,  Millenbacb  ,  Isakffalva, 
Smisau,  lUiesffalva,  Odorin,  Danisocz,  Harikocz  et  Kuriman  ;  ac  aliis  op- 
pidis  quiuque.  Gelnicz,  Somolnok,  Eemete,  Swedler  et  Stoss  ;  praeterea 
totalibus  et  iutegris  possessionibus  Helczmanocz  stb.  dedimus,  contuliuius 
et  inscripsimus«  stb.  A  Liber  Eegiusból. 


MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK     KRITIKAI    TÖRTKNETK.    219 

pedig  ;i  királyi  kincstár  birtokál);iii  találjuk.  Később  ;iPercuyi, 
Dobó  és  Lóránthfy  családok  által  biratván,  végre  a  sárospataki 
várhoz  kapcsoltatott.  Városi  jogosítványából  kiesett  ugyau, 
bányászata  mindazáltal  —  noha  már  csekély  jelentőséggel  bír 
—  megmaradt.  ^) 

111.  Sokkal  csekélyebb  változásokra  találunk  Rozsnyó, 
Jászóéslgló  jogi  állásában;  habár  azon  megszorítások, 
melyek  1514.  óta  az  ország  valamennyi  földesúri  hatóság  alatt 
létezett  helységeire  nézve  behozva  voltak,  az  előbbi  kettőre 
mint  úrbéri  tractamentum  alatt  álló  községekre  is  kihatottak. 
A  csaknem  folytonos  úrbéri  súrlódások  mindazáltal  a  fjeién 
munka  feladatához  nem  tartozván,  csak  azt  említem  fel  rövi- 
den, hogy  Rozsnyón  a  bányászat  magát  úgy  a  hogy  fentar- 
totta,  -)  hogy  azonban  Jászon  létezéséből  csaknem  egészen 
ki  lett  forgatva.  ^)  S  ennek  folytán  történt,  hogy  a  j aszói  pré- 


')  I.  Ferdiuáud  Göuczöt  és  Tlielkibáuyát  1556.  Pei'ényi  Gábornak 
négy  évre  iuscribálváu,  határozottan  azt  köti  ki  »ut  idem  Gábriel  de  Pe- 
ren fideles  subditoís  nostros  de  pi-aefatis  oppidis,  quamdiu  apud  eiim  fue- 
rint,  in  eorum  veteribus  libertatibus  et  immunitatibus  conservare,  et  pro- 
ventibus  eorum  ordiuariis  contentus  esse  teneatur.«  A  Liber  Regiusból. 

")  Rozsnjóuak  ezen  korú  történetéről,  névszerint  az  ottani  bányá- 
szatra nézve  is,  igen  érdekes  adatokat  közöl  Fabricius  Károly  :  Vázlatok 
a  rozsnyói  régi  városi  könyvből,  Századok  1877.  397.  sk.  és  528.  sk.  11. 
—  és  Divald  id.  m.  671.  L 

2)  A  jászói  bányászat  azon  kor  zavarai  következtében  roppant 
pusztításokat  szenvedett,  s  végre  csaknem  egészen  tönkre  ment.  Csak  így 
magyarázható  meg,  hogy  Jászó  mezőváros  minden  tekintetben  úrbéri 
tractamentum  alá  került.  Világosan  kitetszik  ez  azon  egyezségből,  melyet 
a  község  1712.  május  22.  Trombholth  Miklós  préposttal  kötött;  s  mely 
—  miután  ez  iránt  nj  differentiák  támadtak  —  az  akkori  helytartótanács 
közbenjárása  inellett  1724.  ápril  10-én  megújítva  lett.  »Nos  N.  N.  Comes 
Regni  Hungáriáé  Palatínus  et  Locumtenens  Regius  —  mond  ezen  egyes- 
ség  —  et  Cousilíarii  Sacrae  Caesareae  Regiaeque  Maiestatis  Consilii  Regii 
Locumtenentialis  Hungarici  damus  pro  memória,  quod  postquam  incolae 
et  habitatores  oppidi  Jászó  Comitatui  Aba-Ujvariensi  adiacentis  semet 
per  admodum  Reverendum  dominum  Carolum  Tesch  eiusdem  Ecclesiae 
Jaszoviensis  actualem  Praepositum  in  nonnuUis  antiquis  juribus  et  privi- 
legiis  suis  per  divos  olim  Hungáriáé  Reges  benigne  elargitis,  confirmatis, 
et  longo  usu  roboratis,  laesos  esse  conquesti  fuissent  stb.  (az  egyezség  6 
pontban  lett  megállapítva  ;  de  azokban  bányajogosítványról  egy  árva  szó 
sem  találtatik.) 


220  WENZEL  GUSZTÁV. 

postság  urbáriumában  hivatalosau  az  úrbéri  jövedelmek  közt 
1611.  a  malmok  és  üveghuták  mellett  már  a  vasat  felkészitö 
műhelyek  is  fel  vannak  jegyezve.  ^)  Igló  városi  szabadságát 
épségében  megtartván,  mint  bányahelység  sem  vesztett  régi 
jelentőségéből. 

IV.  Ez  alkalommal  D  o  b  s  i  n  á  t  sem  szabad  tekinte- 
ten kivül  hagynunk,  mely  —  miután  Csetneky  Istvánnak  ki- 
multával  (1594)  e  család  kihalt  — nemcsak  a  török  veszélye), 
hanem  a  földesurak  folytonos  úrbéri  usurpatiói  által  is  roppant 
károsításokat  szenvedett.  Városi  szabadságát  míndamellet 
mégis  fentartotta.  A  Rákóczy-mozgalmak  után  Lány  Pálnak 
sikerült  ugyan  a  földesuraság  részéről  a  hatalmat  annyira  ki- 
terjeszteni, hogy  a  helység  elöljáróságát  1731.  szeptember  24-én 
uriszéke  elé  állította,  s  lakosait  páratlan  önkénynyel  üldözte.-"^) 
Minthogy  azonban  a  község  a  királynál  és  udvari  kamarájánál 
pártfogásra  és  védelemre  talált*).  Lány  János,  az  emiitett 
Pálnak  fia,  és  a  város  közt  1733.  augusztus  18-kán  a  szepesi 
kamara  előtt  azon  egyezség  jött  létre,  melynek  alapjánDobsina 
egy  1772-ki  királyi  rendelet  által  régi  jogosítványaiba  és  bá- 
nyászata törvényes  szabadságába  ismét  visszahelyeztetett.^) 

101.  §.  Folytatás. 

V.  A  gróf  Csáky  család,  mely  Szomolnokbányát  egy  1638-ki 
inscriptio,  illetőleg  adomány,  alapján  birta,  ezt  bányáival  együtt 
1653.  évenkint  fizetendő  500(1  forint  és  beszolgáltandó  három 


')  »1611.  Actum  iu  Eperies  die  20.  Juuii.  U  r  b  a  .1  i  u  m  ex  o  1- 
ficiua  ratiuuaria  Domus  Thesaurariae  Cassovieu, 
sis  stb.  Item  extant  mailei  ferrei  quatuor  ;  quorum  duo  aiictore  doiuino 
Reverendo  suut  extructi,  videlicet  Joannis  Zegbmastei-  inferior  malleus 
vocatus,  dequo  15  ceuteuarii  fei'ri  auuuatim  peuduntur,  et  malleus  supra 
piateam  Haiicti  Martini  ultra  officinám  ferream  quondamEgidiiScliniettli- 
de  quo  solvere  teueutur  ceuteiiarios  ferri  4  ;  tertius  malleixs  keozej)seo 
hámor  vocatus  Joannis  Litterati,  de  quo  solvunt  ferri  ceuteuarios  15 
quartus  malleus  infra  villám  Joannis  Litterati,  de  quo  solvere  teneutuv 
centeuarios  ferri  8.«  (A  királjd  megerősítésből  a  Liber  Regivisban.) 

")  Bartholomaeides,  Memorabilia  Provinciáé  Csetnek  70.   1.   —  Mi- 
József,  Dobschau,  14.  sk-  11. 

3)  Mikulik  id.  m.  23.  sk.  11. 

*)  U.  o.   24.  1. 

B)  U.   0.   2j.  1. 


M AGYAKORSZÁG  UÁNVÁSZATÁNAK  KRITIKAI    'r(>RTÉNETE.     221 

mázsa  rézért  29  évre  Joauelli  Eiulréuek  adta  haszonbérbe^), 
líitöl  utóbb  —  miután  az  alsó-magyarországi  bányászat  föka- 
maragró íjának  lett  kinevezve  — ■  unokatestvére  Joanelli  Szil- 
veszter kezére  ment  át.  E  29  év  alatt  Csáky  Ferencznek 
hűtlensége  folytán  birtoka,  melyben  a  szomolnoki  bányák  fele- 
része is  foglaltatott,  1671.  a  koronára  háramlott;  s  igy  ez 
időtől  fogva  az  ottani  bányászatra  a  szepesi  kamara  is  kezdett 
befolyást  gyakorolni.  A  birtokviszonyok,  ily  más  tekintetben 
is  rendezetlen  állapotának  káros  következései  egyébiránt  csak 
a  haszonbéri  időnek  1682.  történt  lejárata  után  mutatkoztak, 
melyeknek  elintézése  végett  I.  Lipót  király  egy  különös  udvari 
Ijizottságot  küldött  ki.  S  ezen  u.  n.  Breuner-féle  udvari  bizott- 
ság végre  a  gróf  Csáky  családdal  oly  egyezséget  kötött,  mely- 
nél fogva,  a  király  1690.  ápril  8-kí  megerősítése  mellett,  Szo- 
molnok  és  összes  bányászata  királyi  birtokba  ment  át. 

Másrészről  a  magánbányászatnak  csaknem  teljes  desor- 
ganisatiója  is  oly  állapotokat  idézett  elő,  melyeknek  bajai  sür- 
gős orvoslást  kívántak.  Miután  azonban  a  közbejött  Üákóczy- 
mozgalmak  ezt  hátráltatták,  s  11.  Rákóczy  Ferencz  fejedelem 
a  szomolnoki  bányászatot  40,000  forintért  báró  Hellenbachnak 
adta  haszonbérbe,  a  mi  Rákóczy  bukása  után  mellőztetett ;  a 
helyreállított  békesség  a  bányászatnak  egészen  uj  szer- 
vezését tette  szükségessé,  melyről  harmadik  korszakunkban 
fogunk  szólani. 

102.  §.  Ezen  idlj  speciális  királyi  bánya-adományai  * 
I.  Allaméletünknek  XVI.  és  XYII.  századi  fejlődése 
úgy  hozta  magával,  hogy  akkor  a  törvényesen  megalakított 
általános  bányaszabadság  mindenütt  foganatosítható  nem  volt ; 
s  így  történt,  hogy  nemcsak  a  Szent-Iványi  család  maradt 
birtokában  régi  privilégiumai  alapján  bóczai  bányászatának, 
s  gyakorolt  arra  nézve  néhány  fontos  jogosítványt,  melyek  kü- 
lönben a  királyi  bányászati  főúri  jog  köréhez   tartoztak ;    s 


•)  Collinaszj'  Flórian,  Chronologisch-historische  Beschreibung  des 
über-ung'arischeu  Bergbaues.  (kézirat).  Eredetileg  a  haszonbért  gróf  Csáky 
István  kötötte,  melyet  ennek  halála  után  fia  gróf  Csáky  Ferencz  a  szepesi 
káptalan  előtt  1665.  »feria  qiiarta  proxima  post  festum  Nativitatis  Do- 
iuini«  megújított. 


222  WENZEL    GUSZTÁV. 

hogy  továbbá  Szepesvár  urainak  és  azon  vidék  több  más  birto- 
kosának is  módjában  állott,  a  felső-magyarországi  bányamíve- 
lésre  magoknak  befolyást  usurpálni ;  hanem  hogy  egyes  hatal- 
masabb dynastáknak  magok  királyaink  is  különféle  bányászati 
jogosítványokat  adományoztak,  privilégiumok  formájában. 

II.  Ezen  speciális  bányaadományozások  közül,  mint 
fontosabbak,  leginkább  a  következők  említendők  fel. 

1)  I.  Ferdinánd  király  1537.  »datum  Viennae  in  festő 
Blasii  Episcopi«  a  Szent  györgyi  grófok  számára  megújítja 
a  régi  bányaprivilegiumokat.  ^). 

2)  I.  Ferdinánd  király  1547.  »Leitomischelban  június 
26-án  Boskoviczi  és  Chernohorai  Kristófnak  Trencséni  ura- 
dalmára nézve  ád  bányaprivilegiumot  ^) 

3)  1647.  Pozsonyban  marczius  14-én  III.  Ferdinánd  az 
Ostroghi  herczeget  Budaméri  uradalmukra  nézve  bányajogo- 
sítványnyal  ruházta  fel.  ^) 

4)  I.  Lipót  király  1667.  Bécsben  szeptember  1-én  és 
1669.  Bécsben  ápril  14-én  a  Rákóczy  berezegi  családot  min- 
den javára  nézve  bányászati  jogosítvány  nyal  adományozta 
meg.  *) 

5)  I.  Lipót  1669.  Laxemburgban  ápril  26.  ehhez  ha- 
sonló privilégiumot  Krasznahorkai  Andrássy  Miklós  és  utód- 
jainak adott  ^)  stb.  stb. 

103.  §.  Sóvár  sóhányászata. 
I.  Érdekes  itt  még  a  Soós  család  sóvári  sóbányászatá- 
nak  átmenete  királyi  birtokba  a  XVI.  században,  s  a  vörös- 
vágási opálbáuyászat.^)  Az  utóbbira  nézve  azt  láttuk  (47.  §.  L), 
hogy  az  opálbányák  a  XV.  század  végén  a  Lipóczi  Keczer 
család  zálogbirtokában  voltak,  melyek  mindazáltal  az  1687-ki 


>)  Schmidt  Sammlung  der  Berggesetze  Uiigarus  I.  köt.  118.1. 

«)  U.  o.  I.  köt,  183.  1. 

3)  Az  okmány  szövegét  a  függelékben  fogjuk  közölni. 

♦)  Szintúgy. 

^)  Szintúgy. 

«)  Bredeczky  Samu  ,  Beiti'áge  znr  Topographie  des  Köuigveiclis 
üűgern  II.  köt.  Bécs  1803.  163.  sk.  11.  —  Benyó  F.  J.,  Világhírű  oi^álbá- 
iiyák  (Vasárnapi  Újság  1869.  591.  1.) 


MA'!YAllOUSZ\G  BÁNYÁSZATÁNAlv  KIUPIKAI  TÍmTÍONETR.      223 

í'első-m.-igyarországi  események  folytán  a,  fiscusra  szálltak. ') 
Minthogy  azonban  a  drágakövek  náhmk  a  király  főúri  joga 
alatt  álló  bányászat  tárgyának  nem  tekintetnek,  elégségesnek 
tartjuk,  ha  röviden  csak  azt  emiitjük  fel,  hogy  régi  gyakorlat 
szerint  haszonbérbe  szoktak  adatni. 

II.  A  sóvári  s  ó  b  á  n  y  á  s  z  a  t  —  mint  fennebb  (72.  §.) 
láttuk  —  az  1492  :  30  t.  ez.  után  magánbirtokban  nem  marad- 
hatván, e  törvény  érvényesitésére  már  I.  Ferdinánd  is  tett 
lépéseket;  Miksa  azonban  1567.  a  szepesi  kamarának  egyene- 
sen azt  hagyta  meg,  hogy  a  királyi  jövedelmek  s  ezek  közt 
névszerint  a  só-aknáknak  törvény  szerinti  kezelésére  kellő 
gondot  forditson.  ^)  S  valószinüleg  e  kamara  tanácsára  bizta 
meg  a  király  Czobor  Imre  nádorhelyettest  is  azzal,  hogy  Sóvár 
helységben  határjárást  tartson,  s  a  Soós  családot  szólitsa  fel 
arra,  hogy  Sóvárt  és  a  sóvári  sóbányákat  illő  csere  mellett  a 
királyi  kincstárnak  engedje  át.  ^)  Azonban  sem  ez,  sem  a  ki- 
rálynak a  Soós  családhoz  intézett  egyenes  felszólitása  nem 
vezetvén  czélhoz,  Miksa  a  családot  Chernelhazai  Chernél 
Tamás  nádori  itélömester  által  1575.  ápril  30-ka  alatt  Sóvár 
és  az  ottani  sóbányák  átadására  biróilag  intette  meg ;  s 
miután  ennek  sem  volt  sikere,  a  királyi  fiscus  által  a  Soósok 


')  Lichard  Dániel,  Opálové  baue  pri  Cerveulci,  (a  Letopis  Matice 
Slovenskej-ben,  III.  és  IV.  évf.  Beszterczebánya  1867.  I.  füzet  24-.  sk. 
névsz.  30.  1.) 

^)  Ezt  az  említett  kamara  1567.  ápril  l-jén  kelt  utasításának  16. 
pontja  határozottan  tartalmazza. 

2)  Erre  vonatkozólag  a  uádorhelyettes  a  királyhoz  intézett  jelenté- 
sében azt  mondja  :  sSuperioribus  temporibus  mandavit  mihi  Sacratissima 
Maiestas  Vestra  per  benignas  litteras  suas,  ut  quaudoquidem  in  posses- 
sione  familiae  Soosianae  Sóvár  vocata,  iu  Oomitatu  Sárosiensi  existente, 
sal  lapideum  et  sectile  deprehensum  sit,  secundum  decreta  Begni  eiusdem 
Hungáriáé  eandem  possessionem  pro  bonis  aequivalentibus  Fisco  Sacra- 
tissimae  Maiestatis  Vestrae  applicare,  in  terminoque  per  me  praefigendo 
dictam  possessionem  Sóvár,  cum  curiis  nobilitaribus,  sessionibusque  colo- 
nicalibus  in  eadem  habitis,  uuiversas  deinde  eiusdem  possessionis  perti- 
nentias  reambulare,  considerare  ,  et  pro  Fisco  Sacratissimae  Maiestatis 
Vestrae  Eegio  aestimare,  atque  ex  pertinentiis  arcis  Maiestatis  Vestrae 
Sacratissimae  Sáros  vocatae,  alia  equivalentia  bona  fructuositate,  quali- 
tate  et  quautitate  praedictae  familiae  Soosianae  excidere  ett  dare  debea- 
mus.«  Hiteles  másolat  után. 


224  WENZEL    GUSZTÁV. 

ellen  formaszer íí  pert  indíttatott,  mely  az  eperjesi  oktávákban 
1576.  »feria  quarta  post  festum  Epiphamarum«  vétetett  fel 
(levata  est  causa). 

E  per^)  1592-ig  húzódott  el,  s  a  tárgyalásokból  az 
tetszik  ki,  begy  a  Soós  család  minden  módon  kedvező  Ítéletet 
iparkodott  nyerni,  bogy  ez  alapon  a  sóvári  sóbányákat  meg- 
tarthassa. Az  1592.  pünkösdi  terminusban  hozott  oktávás 
Ítélet  azonban  azt  határozta:  Quod  possessio  Soowár  cum 
fodina  salis,  ac  suís  dístinctis  metis,  sí  qiias  haberet,  pro 
aequívaleutibus  bonis  Suae  Maiestati  assignari  debebit.  Sí 
verő  distínctas  metas  per  se  non  habét,  ex  terris  sílvisque  et 
territorio  ipsi  possessioni  Soowár  contiguis,  sibíque  vicinis  pos- 
sessioni  Soowár  tantum  addi  debebit,  quantum  sufficiens  vide- 
bítur.«  —  S  ez  ítélet  egy  későbbi  ítélet  által  még  azon 
határozottabb  értelmezést  nyerte :  Quod  família  Soos  nec 
evincere  Suam  Maiestatem,  nec  litteras  in  specie,  vei  pari 
earundem  Suae  Maiestati  dare  debeat.  Nam  sal  sectile  pro- 
prie  pertinet  ad  Fiscum,  ne  que  ideo  aliquís  acquírere  po- 
test«  stb. 

A  Soós  család  ez  ítéletnek  hozatala  után  is  tett  ugyan 
még  kísérleteket,  hogy  Sóvárt  és  annak  sóbányáit  megtarthas- 
sa ;  ezek  mindazonáltal  szintén  sikertelenek  voltak ;  s  így  a 
királyi  kincstár  végrehajtás  útján  elvégre  az  ottani  sóbányá- 
iiyászat  birtokába  is  jutott. 

Azóta  a  sóvári  só  nyerése  és  kereskedése  királyi  mono- 
pólium lévén,  mint  ilyen,  kincstári  adminisztratíó  alatt  áll. 

Erdély  különválásának  befolyása  Magyarország  keleti  részei- 
nek bányászatára. 

104.  §.  Álláspontunk. 
Itt  nemcsak  az  erdélyi  bányászatról,  hanem  azon  befo- 
lyásról is  kell  szólanunk,  melyet  az  erdélyi  uralom  Magyaror- 
szág azon  részeinek  bányászatára  gyakorolt,  melyek  rövidebb 


')  Jankovics  Miklósnak  czikke :  Sóvári  nevezetes  sókútnak  első 
feltűnése,  és  a  magyar  korona  jogja  szerint  a  királ3'i  jövedelmekhez  lett 
kapcsolása  (Tudományos  Gyűjtemény  1831.  XII.  köt.  64.  sk.  11.)  e 
.pert  tárgyazó  néhány  aktát  közöl ,  melyek  nagyobb  számmal  őriztetnek 
az  országos  levéltár  kincstári  osztál3'ában. 


MAGYARORSZÁrr  B.\N7ÁS/.ATÍN\K  KIUTrivAí  TÖllTKSrETK.    225 

liosszal)!)  időre  Erdélylyel  egyesítve  voltak  s  a  hova  névszeriut 
Szatmár,  IMáraniaros,  Bihar  és  Zaránd  megyék  tartoztak. 

Erdély  bányászata. 

105.  §.  í.  Bethlen  Gábor  fejedelem  előtti  időben. 

I.  Az  erdélyi  bányászat  1540.  után  mindaddig,  míg  eme- 
lésére Bethlen  Gábor  fejedelem  sikeres  intézkedéseket  ismét 
nem  tett,  csak  a  ziláltság  szomorú  képét  tünteti  fel.  Azok  kik  a 
kor  eseményeiben  a  főszerepet  vitték,  a  bányászat  szükségletei 
iránt  fogékonysággal  egyáltalán  nem  voltak  ;  s  magok  a  feje- 
delmek is,  vagya  régóta  alkalmazott  módszerekben  nyugodtak 
meg  s  úgy  vélekedtek,  hogy  egy  virágzó  bányászat  előállításá- 
hoz elég,  ha  a  bányahelységek  privilégiumait  úgy  a  hogy  feu- 
tartják,  vagy  a  bányászati  gazdálkodásnak  színleg  czélszerű- 
nek  mutatkozó,  de  valóságban  lehetőleg  rosszabb  módjához 
nyúltak,  s  a  bányákat  haszonbérbe  adták.  Eme,  részint  elég- 
telen, részint  elhibázott  intézkedési  modornak  káros  követke- 
zései, a  főfontosságú  erdélyi  bányászatra  nézve  el  nem  marad- 
hattak. I.  Ferdinánd  biztosainak :  Bornemissza  Pál  püspöknek 
és  "Wemher  Györgynek  1552-kí  jelentése  annak  még  félig- 
meddig  kedvező  állapotáról  értesít,  noha  a  szerint  a  kezdő 
pusztulásnak  jelei  is  már  minden  irányban  félreismerheti  ének.  ^) 
De  ha  ezzel  még  csak  azokat  vetjük  össze,  a  miket  az  158 5 -ki 
»ilegestrum  Regni  Transilvaniae«-ből,  ^)  vagy  Napragy  De- 
miter  püspöknek  1602-ki  »memoriale«-jából  ^)  kiolvashatui? 
az  általános  hanyatlás  tisztán  felismerhető. 

II.  Látjuk  ugyanis,  hogy  B,adnának  egykor  gazdag  bá- 
nyái már  egészen  elpusztultak  ;  s  hogy  —  habár  az  1593.  szept. 
1 — 10-ki  gyulafehérvári  gyűlésen  Abriidbánya,  Offenbánya  és 
Zalatnabánya  a  magyarországi  Nagy-Bányával,  Pelsö-Bányá- 
val  és  Kőrös-Bányával  együtt  mint  országos  bányák  említtet- 


*)  Engel  Geschichte  des  uugr.  Eeiclis  und   seiner  Nebeulauder  III. 
köt.  4.  sk.  11. 

2)  Beukű  József:  Diaetae  sive  vectins  Comitia  Transsilvanica,  Szeben 
és  Kolozsvár  1791.  66.  1. 

■■=)  Szilág3'i  Sándor  :  Erdéljn  országgyűlési   emlékek,  V.  köt.  Buda- 
pest, 1879.  169.  1. 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK    KRIT.    TŰRT.  15 


220  WENZEL    GUSZTÁV. 

nek^)  — ezeknek  jelentősége  is  aránylag  már  csekélyebb  volt, 
mint  a  XVI.  század  első  felében.  Offenbánya  akkor  már  alig 
tarthatta  magát.  (63.  §.)  Az  abrudbányai  bányák  és  aranymosá- 
sok számárai.  Ferdinánd  —  midőn  Erdélyt  aZ  Izabella  király- 
néval kötött  szerződésnél  fogva  birta  (1551 — 1556),  s  figyelmét 
az  ottani  bányászat  rendezésére  is  fordította,  különös  bánya- 
rendtartást bocsátott  ki,  2)  mely  azonban  érvényéből  csak- 
hamar ismét  ki  lett  vetkőztetve.  Zalatnát  dr.  Muraltus  birta 
haszonbérben.  ^) 

E  fejlemények  mellett  felemlítendőnek  látszik  azon, 
Gynlafehérvárott  1568.  deczember  7-én  kelt  bányaprivilegium 
is,  melylyel  Zápolyai  János  Zsigmond  mindoimemű  bányater- 
mékekre nézve,  Toroczkay  Mátyásnak  Toroczkó  környékén  !i, 
legtágabb  jogosítványokat  adta.  ^) 

A  nemes  fémbányászatnái  szerencsésebb  volt  a  só-  és  a. 
vasbányászat.  Napragy  azt  emeli  ki,  hogy  Thorda,  Vizakna, 
Kolos,  Csík  és  Dees,  s  a  sóbányák,  melyek  ezeknek  környé- 
kén míveltettek,  a  régibb  erdélyi  sóbányászat  nagy  hírének  a 
XVII.  században  is  megfeleltek  •'^)  s  ugyanő  emliti  kellő  elis- 
meréssel a  belényesi  és  a  székelyföldi  vas-  és  rézbányákat  is, 
melyek  a  fejedelem  birtokában  voltak,  azonban  bizonyos 
Wogen  nevű  haszonbérlő  által  míveltettek.  '*) 

106.    §.    2)     Bethlen     Gábornak    a  fémhányászatra 
vonatkozó  intézkedései. 

I.  A  fémbányászatnak  akkor  zilált  állapota  Erdély  leg- 
nagyobb nemzeti  fejedelmének,  Bethlen  Gábornak  arra  szol- 
gáltatott alkalmat,  hogy  az  azt  sújtó  bajoknak  orvoslásáról 
czélszerü   intézkedések    által    gondoskodjék.     Egészben    véve 


')  U.  o.  III.  köt.  422.  1. 

-)  A  következő  czim  alatt :  »Bergordnuiig  und  Frej'heyten  übor 
die  líerg-  und  Goldwaschwerke  zu  Abrndbány.i  odcr  Gross-Schlakeu 
iiiid  den  dazu  incoi'porirten  Flecken,  Dörfcr  nnd  umlio;iende  Gebürge.« 
Köleséi-y  Samu  pfdélyi  kormányszéki  titkáv  1724.  júliiií!  "O-ki  jelentése, 
néhai  Sztíutkii'ályi  Zsigmond  szíves  közleménye  szerint. 

")  Szilágyi  S.  Erd.  országgy.  emlékek,  Y.  köt.  169.  1. 

*)  Lásd  a  függeléket. 

■■•)  Szilágyi  S.  Erd.  országgy.  enűékek  V.  köt.  170.  1. 

'0   U.    o. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRT  riKAÍ  TÖRTÉNETK.    227 

Erdélyre  nézve  azon  elveket  ujitotta  meg  határozottabb  for- 
mában s  emelte  érvényre,  melyek  egykor  Magyarország  bá- 
nyászatának nagy  hírét  megaalapították  volt.  A  részletekben 
mindazáltal  több  oly  intézkedést  tett,  melyek  kiválólag  az 
erdélyi  bányászat  tekintetében  igen  fontosak  voltak. 

II.  Bethlen  Gábor  ugyanis  mindjárt  uralkodása  kezde- 
tén (1615.)  bányarendeletet  bocsátott  ki,  melylyel  Keméndi 
Várady  Jánosnak,  Krakker  Györgynek,  Verebélyi  Mihálynak 
és  Lisibona  Gergelynek,  mint  vállalkozóknak,  az  általános  bá- 
nyaszabadság alapján  régi  bányák  helyreállítására  nem  kevesbbé, 
mint  ujak  megnyitására  a  legtágabb  jogosítványokat  adta, 
egyszersmind  azon  feltételeket  szabályozván,  melyek  mellett 
e  jogosítványok  gyakorlandók  lesznek.  A  bányabirtok  rész- 
letes rendezésére,  vagy  a  bányamunka  technikai  szervezésére 
nézve  e  bányarendtartás  nem  tartalmaz  ugyan  intézkedése- 
ket ;  ellenben  azon  kedvezményekről,  melyekben  a  bányamívelés 
részesíttetik,  s  azon  szabadságokról  és  jogosítványokról,  me- 
lyekkel a  bányászok  felruháztatnak,  ismét  körülményes  hatá- 
rozmányokat  foglal  magában.  Legfontosabb  pedig  az,  hogy  ki- 
zárólagos jogosítvány  nem  adatik  senkinek,  s  hogy  az  általá- 
nos bányaszabadság  a  szabályzat  minden  egyes  határozatában 
fentartottnak  jelenkezik.  ^) 

III.  E  fejedelmi  rendelet  folytán  a  bányatörvényho- 
zás ügye  az  1618.  ápril  12-ki  gyulafehérvári  országgyűlésen 
került  szőnyegre,  s  ez  alkalommal  a  bányaszabadság  az  arany- 
és  ezüstbányászatra  nézve  törvény  által  újból  kimondatott, 
s  a  pénzverésre  nézve  is  történt  néhány  intézkedés.  ^)  A  bá- 
nyászat egyéb  ágaira  vonatkozólag  Bethlen  Gábor  alatt  uj 


')  Lásd  a  függeléket. 

-)  A  7.  czikkben  :  »Ut  autem  aui'um  et  argentum  magis  in  hoc 
Reguo  abuuűet,  domusque  separatoria  et  cusoria  defectnm  liaud  patiatuv, 
decrevimus  e  gratiuso  Illustritatis  Vestrae  placito  :  1)  Ut  tam  iu  hoc 
Regno  coustituti,  qiiam  de  exteris  Reguis  venturi  metalhirgi,  ciiiuscunque 
demum  gentis  existíiut,  in  hoc  Eegnuni  lihere  intrare,  et  nhique  locorum 
fodinas  aperire  possint ;  hac  tamen  conditione,  ut  cmn  dominó  terresti'i 
conveuiant,  competentemque  ipsis  i*atam  pracstent.  Do  quo  Jwannes  Li- 
sibon  ipsémet  etiam  testimouiales  det ,  quod  ad  IlUistritatis  VeStrae,  In. 
clitique  Regui  hnins  litteras  extranei  melalhirgi  libere  iuírare  pos- 
sint«  stb. 

15* 


228  WENZEL    GUSZTÁV. 

törvény  ugyan  nem  keletkezett ;  uralkodásának  egyéb  körül- 
ményeiből azonban  azt  lehet  következtetni,  hogy  a  régibb  sza- 
bályok alapján  akkor  fennállott  bányarendezés  nagyobb  szigor- 
ral kezeltetett  ismét,  mint  az  előbbi  fejedelmek  alatt. 

107.  §.  3)  Az  erdélyi  bányászat  Bethlen  Gábor  ural- 
kodása után. 

I.  Az  1629.  utáni  törvények  azt  mutatják,  hogy  Bethlen 
Gábor  utódjai  alatt  intézkedések  tétettek,  melyek  az  ő  törvé- 
nyét ismét  módosították,  sőt  egyben  másban  meg  is  változtat- 
ták és  megszorították,  a  nélkül  azonban,  hogy  ez  valami  javí- 
tást eredményezett  volna.  így  az  approbationális  törvény,  mely 
az  1618-ki  országgyűlési  határozatot  reproducálta,  ezt  már 
a  rézre  és  kénkőre  is  kiterjesztette ,  mindazáltal  azon  hozzá- 
adással, hogy  azok  »kik  nem  magok  határán,  hanem  más  pos- 
sessorokén  nyitnak  és  colálnak  bányákat,  azokkal  alkudjanak 
és  végezzenek,«  s  a  bányaadót  »a  hely  urának  kell  fizetniök,«  és 
a  ficsusnak  semmivel  nem  tartoznak  ^)  —  mi  által  tehát  a  bá- 
nyaszabadság ismét  szűkebb  korlátok  közé  helyeztetett.  A 
kéneső  (higany)  bányákra  nézve  az  1 6 33-ki  törvény  azt  mondta 
ki,  hogy  »fiscale  bonumok,  és  akármely  helyeken  az  ország- 
ban található  kéneső  a  fiscusnak  kiváltképen  való  pro ventusa«  • 
hogy  azonban  » minden  rendek  absque  tamen  praejudicio  do- 
minorum  terrestrium  tam  fiscalium,  quam  privatorum,  keres- 
hessenek és  készíthessenek  kénesőt «  -)  A  Csíkszék  területén 
űzött  vastermelésre  vonatkozólag,  az  1653-ki  országgyűlés  oly 
intézkedést  tett,  mely  az  1492  :  30.  és  1523:  39.  tczikkekkel 
már  nem  is  volt  többé  elvi  összhangzásban  ^).  Végre  az  1659- 
ki  törvény  még  azt  is  határozta,  hogy  » bányáknak  magok  ha- 
tárokon colálása  simpliciter  szabados  egyen. «  ^) 

Ezek  után  tehát  ne  csodáljuk,  ha  I.  Lipótnak  169 3._,  mi- 
kor az  erdélyi  bányászatot  átvette,  a  legerélyeseblj  intézkedé- 
sekre volt  szüksége,  hogy  azt  az  enyészettől  megmentse,  s  hogy 


>)  Approb.  Constit.  II.  E.  9.  Cz.  1.  ez. 
2)Appr.  Coust.  II.  E.  9.  Cz.  2.  cz. 
^)  Comp.  Coust.  III.  E.  8.  Cz.  1.  é;.  ?■. 
*)   Cump.  Coust.  III.  E.  9.  Cz. 


ma(íyauoks/,Ag  bányászatának:  kiüti  kai  története.     229 

;i  hc'úllott  cli;ioticus  reiidetlcnsóget,  —  a  feuíbrgó  viiszonyok- 
lioz  képest  —  jobb  rendre  változtassa. 

1.1.  B  szempontból  kell  tekintenünk,  névszerint  azon 
iutczkedésokot,  melyeket  I.  Lipót  az  erdélyi  bányászat  újjáala- 
kítása czé]jábóll693.i)  1694.2)  (^^  1700.3)  tett.  Ezeknek  ered- 
ményéről III.  Károly  király  korában  Haan  udv.  kamarai  taná- 
csosnak missiója  Erdélybe  tanúskodik,  ki  Kropf  János  Ferencz 
erdélyi  bányaf cl  ügyelő  segítségével  az  ottani  bányaügyet  rész- 
letésebben azon  módon  szervezte,  miként  azt  az  udvari  kama- 
rának 1722.  ápril  22-ki  rendelete^)  által  már  határozottabb 
formák  szerint  rendezve  látjuk.  Az  erdélyi  bányászat  tárgyá- 
ban azonkívül  Köleséri  Samu  kormányszéki  titkárnak  is  nem 
csekély  érdemei  vannak ;  ki  többi  közt  jeles  munkája  által 
(Auraria  Romano- Dacica)  annak  történetét  is  felvilágosította. 

Magyarország  keleti  részeinek  bányászata. 

108.  §.  1)  Nagij-Bánya  és  környéke. 

I.  Nagy-Bányának  és  bányászatának  a  XVI.  században 
igen  változékony  sorsa  volt;  kivált  János  király  halála  (1540) 
után. 

Az  1550 — 53.  évekből  való  tudósítások  szerint  az  ottani 
bányászat  állapota  aránylag  még  kedvező  volt.  Egy  674  ölnyi 
hosszú  altárna  hasznos  szolgálatokat  tett ;  s  ezenkívül  számos 
akna  és  tárna  volt  munkában.  Volt  azonkívül  14  a  Fernezélyi 
folyó  által  hajtott  zúzda,  az  olvasztás  pedig  5  kohóban  történt. 
E  bányamívelés  1555.  királyi  rendeletből  Feigel  János  és 
Péter  által  részletesen  megvizsgáltatván  ^),  uj  terv  szerint  a 
legjobb  sikerrel  lett  folytatva. 


^)  Sclimidt,  Sammlung  der  UDg-.  Berggesetze  V.  köt.  -427.  1. 

-)  Id.  m.  V.  köt.  461.  1. 

-)  Id.  m.  V.  köt,  623.  1.  ;  v.  ö.  662.  804.  11. 

♦)  Idm.  VI.  köt.  161.  1. 

=)  »Declavatio  pevlustrationis  omuium  negotiovum  metallicorum 
et  fodinarum  omuium  tam  circa  Eivulum  Domiuarum,  quam  iufra  et 
supra  eandem  civitatem,  iitpote  in  Ilowa  et  utraque  Miszt,  in  Felsűbáuya 
seu  Medio  Moute  et  Capuik  etc.  perlustrata,  inspecta,  rationequ^  ."^eu  modo 
harum  excoleudi  et  elaboraudi  beue  coguito  et  cousiderato,  secuudum 
teuorem  instructiouis  uobis  Joauui  et  Petro  Peigell  in  hac  commissioue 
Begiae  Maiestatis  datae  conscripta  et  in  liauc  formám  diligenter  redacta.« 


230  WENZEL    GUSZTÁV. 

Kedvezőtlen  fordulat  csak  156ü-l)eu  állott  be,  mikor  I. 
Ferdinánd  Nagy-  és  Felső-Bányát  Balassa  Menyhértnek  inscri- 
bálta  ^) ;  mert  kétségtelen,  hogy  a  két  város  szabadsága  ez 
által  nevezetes  megszorítást  szenvedett.  S  ehhez  még  az  is 
járult,  hogy  a  vidék  az  ez  után  Báthory  István  és  Schwendi 
Lázár  császári  tábornok  közt  folyt  háború  alatt  roppant  pusz- 
tításoknak volt  kitéve.  A  háború  1570-ig  tartott,  a  mikor  a 
békeség  Miksa  király  és  Zápolyai  János  Zsigmond  közt  úgy 
a  hogy  helyreálhttatván,  ez  alkalommal  a  szatmármegyei 
bányavidék  Miksa  birtokában  maradt. 

A  bányatörténet  szempontjából  különös  érdekkel  birnak 
azon  intézkedések,  melyekkel  Miksa  király  a  nagybányai  bá- 
nyászat bajain  ez  időben  segíteni  igyekezett. 

Az  1571.  tartott  bányajárás  alkalmával  az  találtatott, 
hogy  az  altárua  csak  447  ölnyi  hosszúságban  felelt  meg  a  rendes 
állapotnak,  224  ölig  pedig  viz  alatt  állt ;  s  hogy  továbbá  a 
bányaművek  nagyobbára  szintén  vizzel  voltak  elárasztva,  a 
mi  a  bányamívelésnek  egész  terjedelme  szerinti  uj  felvételét 
gátolta,  úgy,  hogy  a  munka  nagyobbára  a  találtató  salakok 
meg  olvasztására  szorítkozott.  ^)  Az  akkori  művezető  Findeisen 
azonkívül  az  iránt  is  panaszkodott,  hogy  a  közbiztosság  az 
oláhok  rablásai  által  háborgatva  volt,  s  azt  indítványozta, 
hogy  egyelőre  csak  a  Thurzó  nevű  bánya  vétessék  ismét  mun- 
kába, a  további  munkának  mi  módon  történendő  alkalmazta- 
tása pedig  ennek  sikerétől  tétessék  függővé  ^)  A  bányamívelés 
uj  tervéről  Miksa  királynak  Bécsből  1571.  augusztus  31.  alatt 
a  szepesi  kamarához  e  tárgyban  intézett  rendelete  uyujt  kellő 
felvilágosítást.  ^)  Határozott  adatok  hiányában  azonban  csak 
annyit  mondhatunk,  hogy  igen  valószínű,  miszerint  a  nagybá- 
nyai bányászat  e  terv  szerint  vétetett  munkába,  s  hogy  a 
siker  sem  maradt  el;  mert  1575.  Székely  Mihály  királyi  taná- 


^)  Szirmay,  Szatlimár  vármegye  I.  r.  224. 

-)  Breuer  Mátyás  :  Kurzgefasste  histoi'ische  Nacliricliteu  über  tieu 
gegeuwártigen  (1810.)  Zustandt  des  Nagy  Bányaer  Bergbaues,  uud  desseu 
Scliicksals  iu  der  Vorzeit.  (Kézirat.) 

=*)  Szirmay,  Szathmár  vármegye  I.  Ivöt.  225.  1. 

*)  Schmidt,  Sammlimg  der  ungar,  Berggesetze  II.  küt.  210.  1. 


MArxYAROUSZ.VO   H  \NYASZATANAK  KUITIKAl  TÖRTÉNETE.      231 

csos  ;izt»ii  jcleutést  totto,  liogy  ;i  uagy-  ós  fclsöbjuiyai  báiiyúk 
arany-  és  ezüst  erekben  igen  gazdagok ;  ki  azonban  egyúttal 
a  bányatisztek  gondolatlansága  és  az  érczolvasztók  tudatlan- 
sága iránt  is  panaszkodott,  s  azt  kérte,  hogy  a  bányák  és  ko- 
hókhoz Körmöczbányáról  serényebb  és  táigyavatottabb 
egyének  küldettessenek  oda.  ^) 

II.  A  nem  sokkal  ezután  kitört  háborús  viszonyok  az 
itteni  bányavidékre  ismét  uj  bajt  hoztak.  S  ehhez  járult  még 
az  is,  hogy  Báthory  István  lengyel  király  és  erdélyi  fejedelem 
Szathmár  várát  és  városát  mint  régi  családi  birtokát  magának 
követelte  kiadatni.  Czélt  ebben  ugyan  nem  ért,  Rudolf  király 
azonban  Prágában  1583.  szeptember  17-ke  alatt  mintegy  csere- 
képen Nagy-  és  Felső-bányát  engedte  át  neki  ^).  így  jutott 
azután  Nagy-  és  Felső  Bánya  a  Báthory  család  birtokába,  ^)  a 
mi  azonban  a  bányászatra  nézve  kedvező  egyáltalában  nem  volt. 
Mert  a  Báthoryak  a  bányákat  haszonbérbe  adták,  ez  pedig 
azoknak  okszerűtlen  míveléséhez  vezetett.  Báthory  Zsigmond 
ugyanis,  kit  Rudolf  király  1595.  erősített  meg  Nagy-  és  Felső- 
Bánya  birtokában  "*),  a  nagy-  és  felsőbányai,  valamint  a  k;i,pnik- 
bányai  és  laposi  arany-  és  ezüst-  bányákat,  báró  Herberstein 
Feliciánnak  már  1588.  adta  haszonbérbe  három  esztendőre, 
évenkint  fizetendő  33,160  tallérért  5) ;  s  ez  idő  lejárta  után 
a  szerződést  1591.  az  időközben  meghalt  báró  Herberstein  fiai- 
val és  testvéreivel  megújította.  ^)  A  Báthoryak  korából  azon- 
kívül említendő  még  Báthory  Gábor  fejedelemnek  Szebenbeu 
1612.  május  27-kén  kelt  okmánya,  melylyel  a  nagybányai  pol- 
gárok és  a  nagy-  és  felsőbányai  bányauagy ,  Lisibona  deliért 


0  Szirniay,  Szathmár  vármegye  I.  r.  226.  1. 

-)  Vvay  Györg}',  História  Kegum  Hungáriáé  III.  köt.  Buda 
1801.  196. 

^)  L.  Bátlior}-  Istváu  1585-iki  privilégiumát  Felsö-Bánya  számára 
Sflimidtuél,  Sammluug  der  Berggesetze  Ungarus  III.  Icöt.  1 52.  1. 

•*)  »Civitas  Nagy-Bánya  possidebitur  a  Priucipe  Trausilvaniae  ita, 
ut  illa  Sereuissimó  quondam  Regi  Poloniae  Stepliauo  Bathori  per  Suam 
Malestatem  coUata  fuit.«  Articuli  Tractatuum  Trausilvauicorum  1595. 
alatt  a  Corpus  Juris  Huugarici-bau. 

5)  Szirmai',  Szathmár  vármegye  I.  r.  226.  1. 

°)  Frivaldszky,  Miiierologia  Trausilvaniae  203.  1. 


232  WENZEL    GUSZTÁV. 

közt  a  báuyamívelés   érdekéből   létrejött   szerződést  hagyta 
helyben.  ^) 

Kétségtelen,  hogy  —  habár  Nagy-  és  Felsőbánya  1593. 
hivatalosan  az  erdélyi  bányavárosok  közé  volt  sorozva  (105.  §. 
II.),  s  habár  e  két  város  folytonfolyva  az  erdélyi  fejedelmek  bir- 
tokához tartozott  —  azért  ama  kor  felfogása  szerint  még  sem 
erdélyi,  hanem  magyarországi  bányavárosoknak  tekintettek. 
Mellőzve  ugyanis,  hogy  Nagybánya  privilégiumait  1580.  Prá- 
gában márczius  18-kán  Rudolf  király  erősítette  meg  ;  azon  kö- 
rülmény, hogy  a  város  Bocskay  István  erdélyi  fejedelemtől 
Kassán,  1605.  szeptember  8-án  hasonló  megerősítést  nyert,  an- 
nál kevesbbé  szolgálhat  az  ellentétes  nézetnek  indokolásául, 
mert  Bocskay  akkor  a  magyar  korona  után  vágyódott ,  s  mert 
Mátyás  főherczeg  mint  Rudolf  király  biztosa,  Bécsből  1607. 
május  2-án  a  polgárokat  arra  intette,  hogy  a  király  hűségében 
állhatatosok  legyenek;  1608.  július  29-én  pedig  a  magyaror- 
szági pozsonyi  országgyűlésre  hivta  meg;  s  Bécsben  1618. 
márczius  8-án  mint  király,  a  város  privilégiumait  szintén  meg- 
erösítette.2) 

Ezeknél  fogva  nem  csekély  érdekkel  bír,  hogy  Bethlen  Gá- 
bor erdélyi  fej  edelem,  mikor  párthívei  által  királynak  választatott, 
Nagy-Szombatból  1620  deczember  4-én  Nagy  Bánya  várost 
az  1621.  január  1-én  ugyanott  tartandó  magyarországi  ország- 
gyűlésre hívta  meg  ^) ;  s  hogy  —  miután  II.  Ferdinánd  király- 
lyal  kibékült  —  ettől  a  Báthory  család  kihaltával  beállt 
magszakadás  czimje  alatt  1624.  Nagy  Bánya  várost  királyi 
adományul  nyerte  ^)  S  hasonló  szempontból  kell  tekintetbe 
vennünk  I.  Rákóczy  György  fejedelemnek  Nagy- Bánya  város- 
hoz  Eperjesről    1644.  július    7-én  intézett   meghívóját  is  a 


')  Scliwartuer  Márton,  lutroductio  in  rem  diplomaticam,  Buda 
1802.  391.  1. 

'  ")  Az  itt  említett  okmánj-ok  szövege,  Kapriuay  Istvánnak  a  m.  k. 
budapesti  egyetem  könyvtárában  őrzött  kéziratai,  közt  olvashatók  a  4.  B. 
XVI.  kötetben. 

3)  Kapriuay  kéziratai  4".  B.  XVI.  köt.  102.  1. 

*)  »Nos  Ferdinandus  II.  stb.  quod  cum  inde  ab  initio  exorti  tumul" 
tus  intestiui  nihil  nobis  maiori  curae  fuerit,  quam  ut  sublatis  disseusio- 
nibus  iu  ipso  Eegno  nostx-o  Hungáriáé  alma  pax  postümiuio  quasi  iterum 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  K1{IT1KAI  TÖRTÉNETE.    233 

Kassán  augusztus  1-éu  tartandó  magyar  országgyűlésre  ^) ; 
valamint  III.  Ferdinándnak  Bécsben,  1645.  augusztus  8-kán 
kiadott  azon  okmányát,  melylycl  Rákóczynak,  a  liuczi  béke- 
kötés alkalmával  hozzá  intézett  postulatumaira  2)  Nagy-Bá- 
nyát és  Felsőbányát  átengedte^),  melyek  birtokában  1648. 
statuáltatott  ^) 

A  nagybányai  bányászatra  nézve  különösen  azt  kell 
hangsúlyoznunk,  hogy  az  ott  alkalmazásba  vett  haszonbéri 
rendszer  meghozta  a  maga  gyümölcsét  is.  A  báró  Heberstei- 
uok,  a  Wogenok,  a  doctor  Muraltok,  és  a  Lisibonok  gazdálko- 
dása ugyanis  már  a  Báthoryak  korában  is  oly  kártékony  ha- 
tással volt  a  bányákra,  hogy  Bethlen  Gábor  a  bajon  máskép 


restitueretiu'  stb.  posteaqnam  per  certos  Commissarios  utrinque  ad  id 
űestiuatos  de  diversis  praeteusionibus  lUastrissimi  Gabrielis  Sacri  Ko- 
maui  Imperii  et  Transilvauiae  Priucipis  stb.  uuuc  demum  conveutum  et 
coucordatum  iam  sit,  uos  ad  contestaudum  siucerum  aífectum,  Caesai'eam- 
que  et  Kegiam  liberalitatem  declarandam,  Civitatem  Nagy -Bánya  iu  Co- 
mitatu  Zathmariensi  existentem  habitam,  simul  cum  Felsu-Bánya,  et 
omuibus  ad  eam  spectantibus  pertinentiis,  eo  pacto  et  modo,  quo  eadeni 
Civitas,  et  reliqua  bona  ad  eam  pertiueutia  per  divos  quoudam  Hungá- 
riáé Reges,  uostros  utpote  praedecessores  felicissimae  reminiscentiae^  fa- 
miliae  Batliorianae  olim  data  et  collata  fuerat,  simul  cum  totó  jure  uostro 
Eegio  stb.  eidem  Principi  et  successoribus  legatariisque  eiusdem  uuiver- 
sis  dedimus,  douavimus  et  contuliráus  stb.  Dátum  Viennae  Austriae  anno 
Domiui  1624.«  stb.  (A  Liber  Eegiusból.) 

ij  Kaprinay  kéziratai  4.  B.  XVI.  köt.  103. 

2)  Rákóczy  többi  közt  azt  is  követelte  ,  hogy  »totalis  arx  Etsed  iu 
Comitatu  Szatmarieusi  extructa  cum  bonis  ad  eaudem  s^jectautibus,  per- 
tinentiisque  Nagy-  et  Felsö-Báuya,  per  defectum  domiuorum  Comitum 
Stephaui  et  Petri  Bethlen,  ad  manus  nostras,  vei  haeredum  et  posterita- 
tum  nostrarum   utriusque  sexus  uuiversarum  assiguentur.« 

3)  Katona,  História  eritica  Regum  Hungáriáé,  Bude  ,  1794.331. 
sk,  11.  Az  adománj'ozási  okmáuy  szerint,  mely  Bécsben  1647.  május  7-kén 
kelt,  a  király  »totalem  et  iutegram  Civitatem  Nagy  Bánya  in  Comitatu 
Zathmariensi  existentem  habitam,  simul  cum  Felső-Bánya,  et  omuibus 
ad  eam  spectantibus  pertinentiis,  simul  cum  totó  et  omni  jure  uostro  Ee- 
gio in  eisdem  bonis  habito,  eidem  Principi  Georgio  Rákóczy,  haeredi- 
busque  et  posteritatibus  eiusdem  utriusque  sexus  universis,  cum  libera 
dispositione  praefati  Priucipis  iuter  haeredes  eiusdem  fienda,  dedimus, 
douavimus  et  contulimus  stb.  Et  quidem  ita  ac  sequentibus  sub  couditio- 
nibus«  stb.  (A  Liber  Eegiusból.) 

*)  Szirmay,  Szathmár  vármegye  I.  r.  229.  1, 


234  WENZEL  GUSZTÁV. 

már  nem  tudott  segíteni,  mint,  hogy  1620.  a  bányászatot  a 
haszonbérlő  iijn  báró  Herbersteiu  Feliciáutól  elvonta,  és 
annak  gondviselését  a  városra  bízta.  ^)  Daczára  mindazáltal 
e  kedvezőtlen  előzménynek,  azért  a  bányák  már  1648.  ismét 
bizonyos  Gatti  nevű  orvosnál  voltak  haszonbérben.  ^) 

III.  Nagybánya  végre  az  1664-ki  vasvári  békekötésnél 
fogva  tért  vissza  ismét  a  magyar  korona  közvetlen  és  mara- 
dandó birtokába  ;  s  ezen  még  az  1672.  és  1673-ki  hadjárat, 
valamint  a  Tököly  és  Rákóczy-féle  mozgalmaknak  zavargásai 
sem  változtattak  többé. 

A  nagybányai  bányászatnak,  hosszadalmas  pusztulások 
után  újból  történt  sikeres  emelkedését  pedig  1675-től  számít- 
ják^); habár  a  hány amívelés  tartós,  kedvezőbb  kora  csak  a 
szathmári  békesség  (1711)  utáni  idővel  kezdődik. 

109.  §.  Felsö-Bdnya  és  Kapnik- Bánya. 
I.  Felső-Bányának  és  bányászatának  története  csaknem 
azonos  a  nagybányaival  ;  úgy  hogy,  itt  még  csak  azon  néhány 
sajátságot  szükséges  felemlitenünk,  melyek  különvonásait  ké- 
pezik. Általán  véve  azt  találjuk,  hogy  a  szathmármegyei  bá- 
nyavidéknek csaknem  folytonos  ingadozása  Magyarország-  és 
Erdély  közt  a  XVI.  és  XVII.  században  Felső-Bányánál  lé- 
nyegileg ugyanazon  eredményekhez  vezetett,  mikép  ezt  fennebb 
Nagy-Bányánál  fejtegettem.  Ehhez  képest  Felső-Bánya  privi- 
légiumait is  nemcsak  a  magyar  királyok,  hanem  az  erdélyi  fe- 
jedelmek is  megerősítették.  Felsőbánya  sajátságait  illetőleg 
pedig  leginkább  a  következők  veendők  szemügyre. 


')  1620.  Kasisán  május  9-kén.  »Nos  Gábriel  Bethlen  stb.  quod  uos 
ex  fidedigna  uouuuUorum  fidelium  uostrorum  relatione  iutelligentes,  fo- 
diiiae  Nagy -Verem,  domuique  mouetariae  iu  territorio  et  civitate  Riviili 
Domiuarum  habitis,  ob  iucuriam  JMagnifici  Feliciani  Liberi  Barouis  ab 
Herbersteiu  immeusas  ruiuas  damnaque  longo  tempore  resarcienda  obti- 
gisse  stb.  Kaprinay  kéziratai  4.  B.  XVI.  köt.  95.  1. 

-)  Szirmay,  Szathmár  vármegye  I.  r.  248.  1. 

3)  »Hocanno  (1675.)  aperuit  Deus  Nagy-Bauyae  amú  argentique  vé- 
nás, sane  quam  divites,  multis  antea  aunis  subductas,  desertas,  destitutas  ; 
quae  iam  iude  iu  jiraesentem  anuum  assidue  laetissimeque  manant,  atque 
uberem  Priucipi  daut  proveutum.«  Kazy  Ferencz,  História  Eegui  Huu- 
gariae  III.  köt.  Nagy-Szombat,  1749.  178.  1. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.    235 

1.  Hogy  1523.  »íeria  quarta  post  l'estuin  PcutGCostis« 
11.  Lajos  király  Felső-Bánya  lakosait  azért,  mivel  határuk 
sovány,  s  liogy  a  bányák  mivelésére  mint  keresetök  egyedüli 
forrására  alkalmasabbak  legyenek,  minden  adózás,  taksafize- 
tés és  fejedelmi  kamarai  haszon  terhe  alól  mentesítette.  S  e 
privilégiumot  még  I.  Lipót  király  1689.  január  20-kán,  és 
utána  a  későbbi  magyar  királyok  is  megerősítették. 

2.  Hogy  1579.  a  szepesi  kamara  Felsőbánya  lakosainak 
megengedte,  hogy  Szent  János  pataka  mellett  falut  alapíthas- 
sanak és  népesíthessenek,  mely  azután  Kis  Bányának  nevez- 
tetett. Ennek  birtokában  a  város  Báthory  Gábor  fejedelem 
által  1612.  november  26-án  Nagy  Szebenben  kelt  privilégiuma 
által  lett  megerősítve,  a  mit  azután  I.  Lipót  ugyan  azon  1689- 
ki  privilégiuma,  s  utána  a  későbbi  királyok  is  újból  megerő- 
sítettek. 

3.  Hogy  a  város  vámszabadságának  helybenhagyó  sza- 
bályozását Báthory  István  lengyel  királynak  és  erdélyi  feje- 
delemnek 1585  Nepolowon  szeptember  ]  0.  kiadott  privilégiuma 
foglalja  magában,  melyet  Rudolf  király  (1624.  február  24.) 
s  L  Lipót  (1689),  valamint  a  későbbi  királyok  is  megerősí- 
tettek. 

4.  Hogy  nevezetes  azon  szerződés  is,  melyet  a  város 
1689.  (Actum  in  Miszt  Tóthfalu  die  25.  Octobris)  gróf  Breu- 
ner  Sigfrid  Kristóf,  Mednyánszky  Pál,  Fischer  Mihály  és 
Szent-Iványi  Lászlóval  mint  királyi  biztosokkal  kötött,  s  I 
Lipót  király  Bécsben  1690.  június  21.  hagyott  helyben  ünne- 
pélyesen, Mária  Terézia  pedig  1741.  augusztus  12-én  és  I.  Fe- 
rencz  király  1795.  erősítettek  meg.  E  szerződéssel  a  város 
az  u.  n.  nagy-  vagyis  királyi  bánya  nevű  hegységben  Tudor 
Leves,  Tomoz  és  Vanth  nevű  bányáit  azon  kikötés  mellett 
engedte  át  a  flscusnak,  hogy  jövendőben  mindennemű  adótól 
mentve  legyen,  és  több  más  kedvezményben  részesíttessék.  ^) 

5.  Végre  országos  szempontból  legfontosabb,  hogy  Felső- 
Bánya  lakosai  régi  idő  óta,  mint  a  bányajognak  kiváló  ismerői 


')  Többször  volt  nyomtatva,  p.  o.  líj.  Palugyay  Imre  :  Szabad  ki- 
rályi városok  leírása,  I.  rész.  Pest,  1853.  Slé.  1. 


236  WENZEL    GUSZTÁV. 

álltíik  üíigy  hirben  ^),  a  mit  itt  kiindulási  pontúi  véve,  a  város- 
nak 1570 — 1589-ki  bányastatiitumait  annál  inkább  a  függelék- 
ben közlöm,  mert  a  régi  magyar  nyelvemlékek  gyűjteményéhez 
is  becses  adalékot  szolgáltatnak. 

II.  Azon  nagy  jelentőségnél  fogva,  melyre  a  kapnikbá- 
nyai  bányászat  második  korszakunk  alatt  emelkedett,  azonjelen- 
tésre  is  kell  még  vonatkoznom,  melyet  e  bányák  állapotáról 
Feigl  Péter  (108.  §.  I.)  1555.  tett.  2) 

110.  §.  A  Mdramaros-meg/jei  hány(fszai. 

I.  A  nagyérdekű  és  föfontosságú  Máramaros  vármegyé- 
nek egész  története  még  sűrű  homályban  lévén,  az  ottani  bányá- 
szat mindkét  ágának,  t.  i.  a  só-  és  fémbányászatnak  múltjáról 
se  sokat  tudunk.  Míg  azonban  akkor,  midőn  e  sorok  irója  több 

1)  »Sunt  omnes  (t.  i.  Felsőbánya  lakosai)  rnetallici  et  eoclem  cum 
civibus  Eivuli  Dominarum  jure  utuutur  ;  quiu  huius  oppidi  origó  vetus- 
tior  liabetur  quam  Civitatis  (t.  i.  Nagy-Báuya,)  et  ipsi  oppiclani  etiam 
montani  juris  peritiores  aliis  esse  creduutur;  quam  tamen  peritiam'ex  nullo 
scripto,  sed  solum  ex  usu  et  consuetudiue  liabent.«  I.  Ferdinánd  bizto- 
sainak 1552-líi  j  ej  entése  (Engelnél  ,  Geschiclite  des  ungarisclieu  Eeichs 
vud  seiner  Nebenlauder.  II.  köt.  18.  1.).  —  Mindamellett  van  tudomá- 
sunk arról,  liogy  1535.  a  szathmármegyei  bányavidék  számára  egy  56 
czikkböl  álló  bányarendtartás  lett  megállapítva  e  czím  alatt  »Künig- 
licber  Majestát  zu  Hwngern  etc.  Bergordnung  in  Neustad  vnd  Mittelberg« 
Wenzel  Gusztáv  :  A  magyar  bányajog  rendszere  I.  Pest,  1872.  36.  1. 

2)  »In  montana  Kapuik  habentur  veteres  et  pláne  exsectae  fodinae, 
quarum  venae  contiuent  aurum,  argentum  et  plumlnim  ;  sed  sünt  pror- 
sus  aquosae.  De  eius  aquae  profunditate  neme  uobis  quicquam  certi  indi- 
care  potuit ;  nec  uUus  fűit  aditus  ad  ingredieudum.  Foris  tamen  obser- 
vavimus,  et  ex  signis  multis,  et  ex  minera  eius  binc  inde  sparsa  ibidem 
intelleximus  fuisse  divites  fodinas.  Sünt  quidem,  qui  bas  libenter  cole- 
rent ;  sed  impediuntur  a  Magnifico  dominó  Georgio  Bátbori,  qui  vitricus 
est  Magniíici  domini  Dragpbi,  qui  contendit  ad  suum  territórium  perti- 
uere.  Cives  verő  Medii  Montis  affirmant  ad  se  pertinere,  quod  litteris 
quoque  et  privilegiis  veterum  Begum  se  probare  posse  affirmant.  Hic  ergo 
Kegia  Maiestas  Magnifico  dominó  Bátbori  mandare  debet,  ut  adliibitis 
certis,  et  ad  hanc  rem  peritis  bomiuibus  ,  qui  fines  seu  terminos  eius  ter- 
ritorii  perlustrarent,  atque  etiam  discernant  lioc  totum  negotium,  una 
cum  aliis  a  Sacra  Eegia  Maiestate  et  Mediomontanis  eo  destinatis,  qui 
certos  constituant  fines  et  terminos  secundum  tenorem  privilegiorum  ve- 
terum eoruudem,  \\t  tandem  illis  liberum  sit  excitare  auri  argentique  fo- 
dinas. Valacliis  quoque  mandetur,  ut  cultores  earuni  fodinarum  tutos  et 
liberos  permittant ,  nec  quemquam  impediant.«  Az  országos  levéltár 
kincstári  osztályában. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI    T(\RTÍ:NETE.    237 

mint  egy  negyed  századdal  ez  előtt,  e  szép  nem  kevesbbé 
mint  több  tekintetben  igen  nevezetes  vidék  lejárt  idejét  a  tör- 
ténelmi kritika  szövctuekével  felvilágosítani  az  első  próbát 
tette,  az  ottani  bányamívelés  fordulatainak  és  eseményeinek 
tanulmányozásában  alig  legyőzhető  akadályokra  talált.^)  Az- 
óta egy  állásánál  és  rendes  lakhelyénél  fogva  hivatottabb  jeles 
tudósunk,  Szilágyi  István  ugyanazon  tárgyról  alapos,  tüzetes 
és  minden  irányban  lehetőleg  beható  buvárlatokat  tett ;  úgy 
hogy  az  ő  tanulmányai  kétségkivül  több  világosságot  fognak 
hozni  a  máramarosi  bányászat  történetére  is.  A  munka  meg- 
jelenését, mely  történeti  irodalmunknak  egyik  érezhető  hiá- 
nyát fogja  pótolni,  várva  várjuk. 

Ily  körülmények  közt  a  máramarosi  bányászat  XVI.  és 
XVII.  századi  történetéhez  csak  néhány  töredékes  adatokat  a 
következőkben  foglalok  egybe. : 

II.  Huszt  vára  az  egykor  híres  máramarosi  sókam'arák- 
kal  együtt  II.  Lajos  által  1522.  hitbérül  inscribáltatott  nejé- 
nek Mária  királynénak;  ki  azonban  1527.  az  országból  távoz- 
ván, Husztotl.  Ferdinánd  1541.  Majlád  Istvánnak  inscribálta^), 
úgy  hogy  ennek  felerészében  1546.  neje  Nádasdy  Anna  is 
részes íttetett.  ^)  Huszt  vára  mindazáltal  az  erdélyiektől  már 
1556.  foglaltatván  el,  miután  1570.  a  Miksa  király  és  János 
Zsigmond  közt  létrejött  egyezménynél  fogva  Máramaros  vár- 
megye ez  utóbbinak  engedtetett  át,  s  ez  időtől  kezdve  állan- 
dóan Erdélynél  maradt ,  a  XVII.  századnak  végén  ezzel 
együtt  jutott  I.  Lipót  király  hatalmába  s  csak  1718.  után, 
a  magyarországi  rendek  ismételt  kérésére  lett  ismét  az  anyaor- 
szágnak visszaadva,  és  ahhoz  véglegesen  1733.  kapcsolva. 

E  körülményeket  különösen  azért  kell  szemügyre  ven- 
nünk ,  mert  a  máramarosi  bányászatnak  XVI.  és  XVII. 
századi  elhanyagolása  csak  igy  nyer  magyarázatot,  A  huszti 
vár  ugyanis  az  erdélyi  uralom  korában  fontos  védhelynek  te- 


')  Kritikai  fejtegetések  Máramaros  megye  türtéuetéhez  (a  magyar 
Akadémia  1857-lvi  Értesítőjében  313.  sk.  11.)  —  V.  ö.  Preissig  Ede,  Ge- 
Rcliiclite  des  Máramaroser  Bergbaues  (Oest.  Zeitsclir.  f.  Berg-  n.  Hütten- 
Aveseii  1877.  322.  1.) 

")  Sclimidt,  Sammlnng  der  mig.  Berggesetze.  I.  kl)t.  H.'í.  i, 

■-)  Id.  m.  I.  köt.  164.  1. 


238  WENZEL    GUSZTÁV. 

kintetettj  melynek  kapitánya  az  ország  előkelő  tisztje  volt.  8 
fontosságát  azonkívül  az  is  emelte,  liogy  a  fiscalis  jószágoknak 
egyike  volt.  ^)  Mig  azonban  1626-ki  törvény  által  »nuszt  vára 
minden  pertinentiájával  és  minden  jövedelmével,  s  a  só-akná- 
val együtt  50,000  aranyban  inscribál tátott «  gróf  Bethlen 
Istvánnak  és  maradékainak  ^)  ;  és  az  aknák  bizonyos  kedvez- 
ményekben is  részesíttettek  ^)  ;  másrészről  a  máramarosi  sóak- 
nák  az  ország  fő  sóbányái  közt  nem  említtetnek  *),  noha  a  tör- 
vényhozás az  ezeken  kívül  mívelt  só-aknáknak  nagy  fontosságot 
nem  tulajdonított.  ^)  Ehhez  képest  a  máramarosi  sóbányászat 
uj  felvirágzását  csak  azon  időtől  kezdve  lehet  számítani,  a  mi- 
kor ismét  Magyarország  kormánya  alá  került.  Csak  így  tör- 
ténhetett, hogy  Máramarosban  számos  sóakna  romba  dőlt, 
melyeknek  maradványaira  a  vármegyének  több  helyén  lehet 
találni.  ^) 

A  máramarosi  fémbányászatot  az  erdélyi  kormány  még 
csekélyebb  pártfogásban  részesítette. 

111.  §.  Rézhány  a. 

Azon  kevés  tudósítások  is,  melyek  Rézbányáról  ko- 
runkra jutottak,  arról  tesznek  tanúságot,  hogy  Belényes  és 
Rézbánya  környékén  a  XVI.  és  XVII.  századokban  —  ha 
nem  is  nemes  fémekre  —  de  rézre  és  vasra  nevezetes  bányá- 
szat folyt ,  a  mint  hogy  Rézbányának  neve  is  innen  látszik 
származni.  Bihar  vármegye  egyébiránt  akkor  Erdélyhez  volt 
csatolva;  s  az  ottani  bányászatról  már  az  1585-ki  »Regestrum 


1)  Appr.  Const.  11.  E.  8.  Cz.  1.  ez. 

2)  Appr.  Const.  III.  E.  74.  Cz. 

3)  Comp.  Const.  III.  E.  10.  Cz.  és  névsz.  5.  cz. 

*)  Napragy  Demeter  Status  Transilvauiae-ja  (1602.)  Szilágyi  Sán- 
dornál ,  Erdélyi  országgyűlési  emlékek  V.  köt.  170.  1.  —  Comp.  Const. 
V.  E.  43.  ed. 

'••)  Approb.  Coustit.  III.  E.  15.  Cz.  1.  cz. 

•■')  »Vetustissiraarum  fodinarum  deserta  lóca  in  Marmatia,  et  qui- 
dem  in  Dragomirfalva,  Gyulafalva,  nunc  Sugatag  pagus  Ehonaszék,  Alsó 
Ehona,  Szlatina,  Felső  Nyeresnicze,  Nyagova,  Talaborfalva,  Sófalva,  Ba- 
ranya etc. ;  et  in  Ugocsiensi  Comitatu  Tsengova  reperiuntur.«  Simon- 
chitz  Incze,  Nociium  Marmaticarum  Vigiliae  (kézirat  a  Nemz.  Múzeum 
könyvtárában)  II.  köt.  230. 1. 


MAGYARORSZ  VG  rAnYASZATÁNAK  KRITIKAI  T('WtÉNETE.    239 

Regni  Traiissilvauiae  ^)  ;  valamint  1602.  Napragy  Demeter  is 
tesz  említést  ^) ;  s  úgy  szintén  az  approbatiouális  törvény  is 
repi'oducál  az  1622.  1625.  1633.  és  1637.  évekből  országgyűlési 
végzeméuyeket,  melyek  e  bányászatra  vonatkoznak  •''). 

A  rézbányai  ezüstbányászat  a  XVIII.  században  lett 
ismét  híres,  és  különösen  az  1755 — 1791.  évek  alatt  emelkedett 
nagy  jelentőségre.  Azonban  csakhamar  a  főbánya  indult  is- 
mét hanyatlásnak.  Egy  másik  ottani  bányából  is,  mely  gaz- 
dag érczei  által  1815 — 1843.  nyújtott  kedvező  reményt,  a 
munkások  szintén  viz  szorította  ki ;  úgy,  hogy  uj  kedvező  jelen- 
ségek nem  mutatkozván  többé,  végre  1858.  az  lett  elhatá- 
rozva, hogy  az  egész  rézbányái  bányászat  hagyattassékabba"*). 
112.  §.  Zaránd  'meqye  bányászata. 
Hogy  Zaránd  vármegyének  a  XV.  században  nevezetes  bányá- 
szata volt,  azt  fennebb  láttuk  (56.  és  57.§§.).  A  XVI.  század  tör- 
ténete azonban  ezen  bányászatnak  pusztulásáról  tesz  tanúságot. 

A  régi  Zarándmegyében  t.  i.,  s  névszerint  azon  részé- 
ben is,  mely  se  Békés  se  Arad  megyéhez  csatolva  nem 
volt,  a  bányahelységeknek  egész  sorozata  feküdt,  melyek 
bányászatuk  után  egykor  mindegyig  nevezetesek  voltak. 
Elég  legyen  Kőrösbányát  ,  Bojczát,  Gainélt,  Rudat,  Kri- 
csurt,  Pojanát,  Porkurét,  Stanizát,  Herczigánt  és  Trstyánt 
neveznem.  Minthogy  azonban  egész  Zarándmegyét  János  ki- 
rály bírta,  a  viszonyok  úgy  hozták  magokkal,  hogy  a  vidék 
déli  fekvésénél  fogva,  azon  háborús  eseményeknek  lett  színhe- 
lyévé ,  melyek  a  törökök  erdélyi  ügyekbe  való  beavatko- 
zásának voltak  következése.  Ezek  pedig  1551.  után  oly  ka- 
tasztrófához vezettek,  mely  alatt  a  törökök  Kőrösbányát  és 
környékét  elfoglalták  és  44  évig  birták,  s  az  itteni  bányászatot 
teljes  elpusztulásnak  engedték  át.  '"•)  A  XVII.  százndban  Za- 
rándmegye  az  erdélyi  fejedelmek  birtokában  volt  ugyan  ismét, 

')  Beukö  József :  Diaetac  sive  Comitia  Traussilvauica,  Szeben  és 
Kolozsvár  1791.  66.  1. 

-)  Szilágyi  Sáudor  id.  m.  V.  köt.  170.  1. 

3)  Appr.  Constit.  II.  E.  9.  Cz.  3.  ez. 

*)  Posepny  F.,  Geologiscli-moutauistiaclie  Sludie  der  Erzlagerstát- 
teu  von  Rézbánya,  Budapest,  1874.  19.  1. 

")  Kozma  Pál,  Zaváud-vArmegye  leírása,  Kolozsvárit,  1848. 
87.  sk.  11. 


240  WENZKL    GUSZTÁV. 

azonban  ezeknek  kormánya  sem  volt  képes  a  bcányászatnak  ba- 
jain segíteni. 

Csak  miután  az  1699-ki  karloviczi  békekötés  következ- 
tében Zaránd  vármegye  Erdélylyel  együtt  I.  Lipót  király 
alá  jutott,  kedvezőbb  remény  állott  be.  Azonban  ez  is  csak 
csekély  eredményekhez  vezethetett.  Mert  a  megye  régi  vállal- 
kozó és  iparos  lakossága  kipusztulván,  vagy  máshova  vándorol- 
ván ki,  a  vidék  mostani  népsége  nem  birt  már  azon  fogékony- 
sággal és  szívós  tetterővel,  mely  a  bányászat  felvirágzásának 
szükségkép  feltétele  ^).  Mindamellett  Mária  Terézia  alatt  az 
ujonan  ébredő  bányaiparnak  némi  sikere  mutatkozott  már  ^), 
s  századunkban  az  itteni  bányászat  visszaállítása  czéljából 
ismét  tétettek  kísérletek  ;  ezek  azonban  nem  felelnek  meg  azon 
reménynek ,  melyre  kedvezőbb  viszonyok  közt  a  vidék  termé- 
szetes ásvány  gazdagsága  jogosítani  látszik.  ^) 
113.  §.  Bányászat  a  fársországokhan. 

A  társországok  bányászatára  nézve  csak  két  adatot  va- 
gyunk képesek  felhozni,  melyek  azonban  e  bányászat  zilált 
állapotának  mintegy  jellemző  vonásai  is  : 

1.  Ezeknek  elseje  értesít  arról,  hogy  az  1523  :  39.  tcz. 
által  kimondott  általános  bányaszabadság  itt  is  kihirdetve  lévén, 
néhány  zágrábi  polgár  találkozott,  kik  ennek  alapján  a  Zrínyi 
család  jószágain  bányákat  mi  vélni  kívántak.  Ezek  a  birtokos  gróf 
Zrínyi  Miklóstól  nyertek  is  biztosító-levelet ;  azonban  midőn  a 
bányákat  már  megnyitották  és  sikerrel  mívelték  volna  ,  ettől 
a  földes  uraság  által  ismét  eltiltattak  úgy,  hogy  azután  a  bá- 
nyákat ez  a  maga  számára  foglalta  el.  I.  Ferdinánd  királynak 
ennek  folytán  1528.  gróf  Zrínyihez  intézett  parancsa  azt  ren- 
deli, hogy  a  jelzett  polgároknak  ezért  elégtétel    nyujtassék.*) 

2.  A  másik  adat  a  zágrábi  káptalannak  egy  1534-ki  zá- 


1)  L.  Sclimidt.  Sammlung   der  Berggeset.ze  Ungai'ns.  VI.  kot.  396. 
421.  11. 

-)  Frivaldszky,   Miuerologia  Trausilvauiae  75.  sk.  11. 

3)  Lásd   evröl  a  bányászati  és  kohászati  lapoknak  III.  évfolj^amát 
(1870.)  177.  sk.  11. 

■•)  »Ferdinaudus  stb.  Magnifico  Nicolao  Comiti  Zi'yu  s.  et  gr.  Exposi- 
tam  est  nobis  pro  parte  fideliuni  nostrorum  prndentum  ct  circumspecturum 
Judicis  et  Jnratorum  ceterorumque  civiura  Civitatis  nostrae  Montis  Grae- 
censis  gravi  cum  querela,   qualiter  tu  alias  eosdem    exponentes  median- 


MAGYARORSZÁO  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETK.    241 

loglevele,  melyből  az  tetszik  ki,  hogy  özvegy  Zrinyi  Ilona 
grófné,  és  fiai  János  és  Miklós,  Gwozdanszki  váruknak  terüle- 
tén bányákat  míveltek,  s  ezeket  akkor  az  azokhoz  tartozó 
kohókkal  együtt  elzálogosították.  ^) 

Ezen  két  okmány ,  más  adatokkal  combinálva,  világosan 
azt  bizonyítja,  hogy  a  XYI.  és  a  XVII.  századokban  a  társor- 


tibus  litteris  tuis,  ut  libere  et  pacifice,  cum  onere  alias  cousueto,  fodinas 
quarumcunque  miuei-arum  apevirent  et  colerent,  assecurasses  et  affidas- 
ses  ;  cuius  assecuratiouis  praetextu  iiDSOs  exponentes  fodiuas  liuiusmodi, 
maguis  eorum  laboribus  et  sumptibus  coluisse  ;  et  cum  iam  laborum  et 
expoQsarum  huiusmodi  commoduni  percipere  debuissent,  eosdem  a  cul- 
tiii-a  praefatarum  fodiuarnm  prohibuisses,  et  easdem  pro  te  usurpasses, 
aliaque  dampua  et  iucommoda  plurima  eisdem  intulisses  stb.  Dátum  Wien- 
nae  feria  secunda  post  festum  Beati  Nicolai  Episcoj)i  et  confessovis  a.  D. 
1528. «   Eredetije  Zágráb  város  levéltárában. 

')  »Nos  Capitulum  Ecclesiae  Zagrabiensis  stb.  quod  Spectabilis  et 
Generosa  domina  Elena  Comitissa,  ac  Magnifici  domini  Johannes  et  Ni- 
colaus  filii  eiusdem,  Comites  Perpetui  de  Zrinyo,  ac  Guberuatores  Prio- 
ratus  Auranae  etc.  ab  uua  ;  uec  nou  Nobilis  Sebastianus  Flassar  familiáris 
Streuui  ac  Egregii  domini  Akacii  Strhot  de  Kynwregli,  aulici  et  Cousilia- 
i'ii  Regiae  Maiestatis  Domini  nostri  Clementissimi  vice  et  nomine  eiusdem 
Domini  sui  ;  et  item  Egi-egius  dominus  Leonardus  Grwbar  de  Zamobor  ab 
alia  partibus  coram  nobis  personaliter  coustituti,  spoutanea  et  libera  ipso- 
rum  voluntate  ministerio  vivae  vocis  dixerunt  et  sünt  confessi  in  hunc  mó- 
dúm :  Imprimis  dicta  domina  Elena  stb.  (7600  ftot  kölcsön  vett,  melyeknek 
fejében  Pedel  nevű  várát  Zágráb  megyében  elzálogosítja.)  Item  omnes  et 
universas  fodinas  et  fusorias  eorundem  dominae  Comitissae,  ac  Jobannis 
et  Nicolai  Comitum  sub  castro  et  in  pertinentiis  castri  ipsorum  Gwoz- 
danzky  appellati  in  dicto  Comitatu  Zagrabiensi  existenti  babitas,  una  cum 
cuuctis  et  totalibus  proveutibus  et  utilitatibus  earuudem,  antelatis  dominis 
Akacio  Strbot  Aulico,  et  Leonardo  Grwbar,  haeredibusque  et  íjosteritati- 
bus  ipsorum  universis  pro  praescripta  summa  7600  florenorum,  sic  ut 
praefertur  ab  eisdem  levata,  perceptis  et  habitis,  titulo  piguoris  duxissent 
obligandum  et  impignorandum,  imo  obiiga verunt  et  impignoraverunt  stb. 
sub  tali  conditione  :  Quod  dicti  domini  stb.  ;  quod  sine  scitu,  voluntate  et 
beneplacito  ipsorum,  domini  Akacii  Strhot  et  Leonardi  Grwbar  in  prae- 
scriptis  castro,  ac  fodinis  et  fusoriis  nihil  prorsus  operabuntur  ;  quodque 
in  eisdem  fodinis  et  fusoriis  semper  et  contiuuo  homo  unus  eorundem 
dominae  Elenae  Comitissae  et  dominorum  Johannis  et  Nicolai  Comitum 
praesens  intersit,  coram  quo  argentum  et  plumbum  resolvetur,  mensura- 
bitur  et  dividetur  per  eosdem  dominos  Acacium  Sthroth  et  Leouardum 
Grwbar,  aut  per  homines  et  offlciales  eorundem  ad  id  depatatos  aut  depu- 
tandos  stb.  Dátum  in  dominica  Cantate  anno  Domini  1534.  (Kollár  Ádám 
Ferencz  hátrahagyott  kézirati  gyűjteményéből.) 

MAGYAnORSZÁO    BÁNYÁSZAT.    KIUTIKAI    TÖRTKNETE.  16 


242  WENZEIi  GUSZTÁV. 

szagokban  is  létezett  bányamivelés,  hogy  azonban  —  mint  lát- 
szik —  ez  nagyobb  jelentőséggel  nem  bírt. 

Az  1671-ki  események  után,  mikor  a  Zrinyi  család  jó- 
szágai már  a  fiscus  birtokában  voltak,  ezen  bányászatot  kirá- 
lyi hivatalnokok  kezelték.*)  A  horvát  királyi  bányamesternek 
székhelye  Guozdánszki  volt  f)  hol  különben  ezen  időben  arany-, 
ezüst-  és  ólombányászatot  folytattak.  Azonkívül  Horvátország- 
ban Szomoboron  réz,^)  és  Bestianon  vasbányászat,*)  több  más 
helyen  pedig  aranymosás^)  is  létezett.  A  radoboji  híres  kén- 
kőbányászat csak  később  emelkedett  nagyobb  jelentőségre. 

114.  §.  Bányászat  Szerbiában  és  Kis- Havasalföldön 
1718-1739. 

I.  Az  1718-ki  passaroviczi  (pozsarovaczi)  békekötés  kö- 
vetkeztében Magyarország  dél-keleti  részein  (az  ez  óta  u.  n. 
temesi  bánságon)  kívül,  Szerbiának  egy  része,  és  Havasalföld- 
nek az  Olt  folyóig  terjedő  vidékei  (u.  n.  Kis-Havasalföld, 
Kleine-AValachei)  ismét  a  magyar  szent  korona  birtokába  ju- 
tottak. Ezen  terület  mindazáltal  akkor  nem  lett  az  országhoz 
csatolva,  hanem  külön  kormányoztatott ;  s  névszerint  a  bánsági 
és  szerbiai  bányászat  a  temesvári,  a  havasalföldi  bányászat 
pedig  a  nagy-szebeni  katona-kincstári  kormány  által.  Az  előb- 
biről a  harmadik  korszakban  a  bánsági  bányaigazgatás  törté- 
neténél fogok  szólni  ;  s  így  itt  csak  a  kis-havasalföldi  bá- 
nyászatról szükséges  néhány  szót  mondanom. 

II.  Legnevezetesebb  az  aranymosás  volt,  melynek  ter- 
mékei a  vidék  öt  kerületében  beváltatván,  ezen  beváltás  ügyét 
az  akkor  már  szervezett  nagyszebeni  bányaigazgatás  vezette'^). 
E  mellett  »Baia  di  aramé «-banjégi  rézbányák  is  voltak,  melyek 
nem  a  fejedelem,   hanem  az  ottani  bányahelység  és  a  közeli 


1)  Schmidt,  Sammlung  der  uiigar.  Berggesetze.  V.  kot.  801.  1. 

2)  Id.  ni.  VI.  köt.  363.  1. 

s)  Id.  m.  VI.  köt.  174.  és  184.  11. 

*)  Id.  m.  VI.  köt.  174.  1. 

r^)  Id.  m.  VI.  köt.  175.  és  494.  11. 

«)  Az  erre  vonatkozó  1729.  april  15-ki  utasítást  lásd  Sclimidtnél, 
Sammlung  der  img.  Berggesetze,  VI.  köt.  389.  1.  Réf.zlete;:  intézkedéseket 
az  udvari  kamara  már  1726.  július  12.  adott  ki    U.  o.  VI.  köt.  347.  1. 


MAGYARORSZÁO  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     243 

faluk  lakosai  által  míveltettek.^)  A  helységnek  a  vajdáktól 
(hospodaroktól)  különös  szabadalmai  voltak,  melyek  az  új  bá- 
nyaigazgatás által  is  fentartattak.2)  Csak  a  réz  beváltására 
nézve  történtek  új  intézkedések.^)  Azonkívül  kétségtelen,  hogy 
SÓ-,  és  netalán  vasbányák  is  míveltettek,  melyekről  mindazon- 
által közelebbi  tudósításaink  nincsenek. 

Különben  az  1739-ki  belgrádi  békekötés  következtében 
Kis-Havasalföld  ismét  elveszvén,  ezen  bányák  további  mívelé- 
sének  kérdése  a  jelen  munka  köréhez  többé  nem  tartozik. 


115.  §.  Bányajogi  irányiatok. 

I.  Láttuk,  hogy  második  korszakunk  alatt  a  miksai  bá- 
nyarendtartásnak 1573.  történt  megállapítása,  Magyarország- 
ban az  előbb  számos  particuláris  szabályok  szerint  rendezett 
bányajogot  egygyé  alakította. 

A  miksai  bányarendtartás  és  annak  kihirdetésére  vonat- 
kozólag egyébiránt  még  a  következendők  jegyzendők  meg: 

1)  Eredetileg  csak  a  hét  alsó-magyarországi  bányaváros 
és  az  azokhoz  tartozó  bányák  számára  hirdettetett  ki ;  azon- 
ban itt  is  csak  azon  nevezetes  megszorításokkal  lépett  életbe, 
melyek  a  két  felvilágosító  szabályzatban,  mint  ezen  városok 
particuláris  jogában  foglaltattak. 

2)  Az  ország  dunai  részeiben  annak  gyakorlatbavétele  fő- 
kép két  körülmény  által  mozdíttatott  elő,  t.  i.  mert  itt  a  kirá- 
lyok tekintélye  mindig  túlnyomó  maradt,  s  mert  az  ottani  bá- 


1)  »"W"eillen  das  zu  Baia  di  aramé  befiudeute  Bergwerkh  von  Al- 
ters  hero  zimlicli  ausgehauen,  vorliin  aber,  wie  auQh  anjetzo,  nicht  von 
dem  Landtsfürsten,  sondern  denen  Inwohneru  des  Markts  Baia  di  aramé, 
aiich  umbliegendeu  Dorffleuthen  cultivirt  worden,  die  ilire  ártz  auf 
aigene  unkosten  aufgeschmoltzeu  und  abgetriben,  das  reine  Bergwerkla 
aber  eiu  jedweder  GszöU  oder  Gwerckschafft  des  Vajvodae  Cammer  eiu- 
liefei-n  müsse,  wovon  ilinen  der  Zelient  abgezogen  worden  ;  hat  es  bei 
diesen  allén  eben  aucb  sein  Vei-bleiben«  stb.  1719-ki  utasítások  id.  m. 
VI.  köt.  120.  és  134.  11. 

-)  xNachdem  der  orth  Baia  di  aramé  von  denen  Vajvoden  wegen 
den  Bergwerkh  jeder  Zeit  eine  particular  freyheit  gehabt ;  boy  welcher 
er,  vielleicht  auch  führohin  couservirt  werdeu  dürfte";  stb.  1719-ki  uta- 
sítás, id.  m.  VI.  köt.  125.  1. 

")  Lásd  a  két  utasítást  id.  m.  VI.  k;>t.  120.  és  1P.4.  11. 

16* 


244  WENZEL  GUSZTÁV. 

nyák  mívelésének  előzményei  bizonyos  jogi  határozatlanságot 
tanúsítottak,  melynél  fogva  önálló  traditionális  jogot  nélkü- 
löztek, és  mindig  az  alsó-magyarországi  bányavárosok  joga 
felé  gravitáltak. 

3)  A  felső-magyarországi  bányavidékek  a  XVI.  század 
közepén  ott  felállított  szepesi  kamarának  rendeltettek  alá. 
Miksa  király  pedig  már  1567.  april  l-jén  kelt  utasításában 
ennek  azt  bagyta  meg,  bogy  az  ottani  bányák  körében  az  atyja 
által  megállapított  szabályokhoz  tartsa  magát.  Maga  a  mik- 
sai  bányarendtartás  ezen  vidékeken  1580.  körűi  lépett  életbe. 

4)  Az  ország  keleti  részeiben  a  XVI.  századnak  közepe 
táján  Erdély  mint  Magyarországtól  különálló  ország  alakult, 
melynek  független  törvényhozása  volt,  s  a  hova  többnyire 
Szatmár,  Máramaros,  Bihar  és  Zaránd  vidékei  is  csatolva 
voltak.  Ide  tehát  a  Maximiliána  csak  a  XVII.  század  végén 
kezdett  kihatni. 

5)  A  kapcsolt  részek  bányászata  ezen  egész  korszak 
alatt  a  földesurak  csaknem  kizárólagos  uralma  alatt  állván, 
itt  a  miksai  bányarendtartás  annyival  is  inkább  nem  tudott 
gyakorlati  alkalmaztatást  nyerni,  mivel  okszerüleg  rendezett 
bányamívelés  és  bányajog  különben  is  hiányzott. 

6)  Még  kevesbbé  hathatott  által  a  Maximiliána  az  ország 
déli  részeire,  hol  a  bányászat  a  török  uralom  alatt  tönkre  ju- 
tott ;  —  a  mint  hogy,  úgy  a  kapcsolt  részekben,  valamint  az 
u.  n.  (déli  magyarországi)  Bánságban  is  csak  a  XVIII.  szá- 
zadban lett  kihirdetve. 

7)  Végre  még  felemlítendőnek  tartom,  hogy  I.  Lipót 
király  azon  czélból,  hogy  összes  országainak  bányamív élésében 
egységes  technikát  és  összhangzatos  eljárást  alapítson,  egy 
általános  legfőbb  igazgató  állását  szervezte,  melyre  1681.  gróf 
de  Locarno  Antal  Kamiit  nevezte  ki.^)  Úgy  látszik  mindazál- 
tal, hogy  ezen  főhivatalnak  nem  volt  maradandó  jelentősége. 


1)  Leopoldus  stb.  imiversis  stb.  Quouiam  nos  fideli  uostro  Magni- 
flco  Equiti  Antonio  Camillo  Comiti  de  Locarno  super  omnibus  cuiuscun- 
qvie  metalli  fodinis,  noviter  inxta  avtem  scientiamque  et  experientiam 
eiusdem  erigendis,  paritei-  in  quibnscnnque  aliis  absconditis  thesaiiris  a 
uatura  vei  arte  detegendis  Suprenii  Directoris  officiiim  per  iiuiversa 
Begna  et  provincias   nostras,   eorumque  Status    et   Ordiues,  imu  verő  in 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     245 

II.  Ezekhez  képest,  liabár  az  1523:  39.  tvcz,,  midőn  a 
magyarországi  bányajog  foelvének  az  általános  báuyaszahad- 
ságot  mondta  ki,  egyszersmind  alapot  nyújtott  egy  egységes 
magyar  bányajog  megállapítására  is ;  azért  az  ország  XVI.  és 
XVII.  századi  események  mégis  úgy  hozták  magokkal,  hogy 
ezen  elv  akkor  az  ország  egyes  részeiben  csak  lassan  lassan, 
és  számos  akadály  mellőzése  után  emelkedett  minden  részé- 
ben érvényre.  Azonban  a  miksai  bányarendtartás  különben 
sem  volt  arra  való,  hogy  a  magyar  országos  bányajognak  egy 
rendszeres  egészszé  alakulását  közvetlenül  eredményezhette 
volna.  Oda,  hogy  mindenütt  ugyanazon  szabályokat  követték 
zsinórmértékül,  s  hogy  ezen  szabályok  mellett  több  helyen 
egyes  nevezetes  sajátságok  csak  kivételképen  állottak  fenn,  — 
a  bányabíróságok  ahhoz  idomított  eljárása,  s  így  a  gyakorlati 
élet  vezetett. 

S  ez  volt  körülbelől  álláspontja  az  1723-ki  törvényho- 
zásnak, midőn  a  bányajog  egységét  oly  formában  sanctionálta, 
hogy  a  bányabiróságok  eljárásának  egy  formaságát  érvényes- 
nek elismervén,  azt  országos  tekintély  által  megerősítette, 
így  kell  értelmeznünk  az  1723:  108.  tcz.  azon  határozatát, 
hogy :  » Judicia  Montanistica,  secundum  privatas  eorum  leges, 
ultra  seculum  stabilitás,  in  suo  esse  manebunt.« 


H  A  II  M  A  D  I  K   K  O  E  Ö  Z  A  K. 
Mária  Terézia  uralkodásától  (1741—1780)  napjainkig. 

116.  §.  Álláspontunk. 

Azon  140  év,  mely  a  nagy  IVÍária  Terézia  uralkodásának 
kezdetétől  napjainkig  lefolyt,  a  hazai  bányászat  ujabb  fejlődé- 
sét foglalja  magában.  Ezen  fejlődés  eredményei  egészben  véve 


hoc  quoque  Begno  nostro  Hungáriáé  clementer  contulerimus  ;  velimus- 
que,  ut  eidem  ad  einsmodi  officium  rite  supportandum,  et  opus  intentum 
felicius  aggrediendum,  prosequendum  atque  promovendum  ubique  pro  tali 
pei"  quoscunque  fideles  nostros  acceiitetur,  liabeatur  et  aguoscatur,  eidem- 
que  protectio,  tuitio  singularis  et  assistentia  exhibeatur  stb.  (Ennek  felelő 
rendelet.)  Dátum  in  Libera  atque  Kegia  Civitate  nostra  Soproniensi  die 
14.  mensis  Octobris  anno  Domini  1681.«  (A  Liber  Eegius-ból.) 


246  WENZEL  GUSZTÁV. 

Ugyan  inkáblj  a  statistika  mint  a  történőt  köréliez  tartoznak. 
A  mennyiben  mindazáltal  egyes  irányokban  a  múltnak  álla- 
potaihoz képest  nevezetes  haladást  tanúsítanak,  s  egy  techni- 
kailag nem  keveshbé,  mint  köz-  és  magángazdaságilag  kifejtett 
egészet  képeznek,  mely  hazánk  bányászatának  régi  hirét  a 
XIX.  században  is  méltó  módon  fentartja:  azon  események- 
ről, intézkedésekről  és  jelenségekről  is  kell  még  röviden  szól- 
nom, melyek  ez  alkalommal  nevezeteseknek  mutatkoztak. 
Ilyenek  leginkább  a  következők  : 

117.  §.  1.  A  király  bányászati  föári  jognak  (jiis  Regale 
minerale)  korszerühh  rendezése. 

A  bányászati  főúri  jog,  mely  jogunk  szerint  királyainkat 
az  ország  legrégibb  ideje  óta  illeti,^)  s  mely  —  mint  munkánk 
több  helyén  láttuk  —  az  előbbi  századokban  többféle  módon 
gyakoroltatott,  politikai  és  társadalmi  életünknek  a  szathmári 
békekötés  óta  újjáalakulása  alkalmával,  a  kor  megváltozott 
viszonyaihoz  képest  szintén  nevezetes  ujjárendezést  tapasztalt. 
Az  ezen  jogban  foglalt  lényeges  jogosítványoknak  épségben 
maradása  annál  szükségesebb  volt,  mert  az  általános  bánya- 
szabadság 1523.  annak  alapján  lett  megállapítva,  és  a  XVI.  és 
XVII.  századokban  egy  országos  bányajog  alakulását  az  közve- 
títette ;  s  ezen  értelemben  használták  azt  egészben  véve  alapúi  és 
követték  irányadóul  Mária  Terézia  és  II.  József  is  bányászati 
reformjaiknak  életbeléptetése  alkalmával.")  A  gyakorlásában 
érvényt  nyert  egyes  jelenségek  mindazáltal  az  1791-ki  törvény- 
hozást már  arra  indították,  hogy  a  bányászati  főúri  jog  és  a 
bányafelségnek  (Berghoheit)  a  dolog  természetében  fekvő  kü- 


>)  Lásd  muulíámat :  A  magyar  báujajog  rendszere  (2.  kiad.  I.  füz. 
33,  1.)  —  Ezen  jognak  igen  sajátságos  alkalmaztatását  találjuk  Schmidt, 
Berggesetze  Ungarns  stb.  VI.  kötetében  299.  1. 

2)  Ennek  alapján  adta  ki  Mária  Terézia  az  1741  :  40.  tcz.  folytán 
az  alsó-magyarországi  báuj-aváros okhoz  1747.  június  9-ki  ismeretes  ren- 
deleteit, (constitutiones  et  rescripta),  melyek  1766.  a  nagy-bányai  bánya- 
kerületben  is  kihirdetve  lettek,  s  az  1788-ki  szervező  határozmánj'bau  is 
megerősíttettek.  (Schmidt,  Berggesetze  Ungarns,  XII.  köt.  93.  sk.  418. 
sk.  445.  sk.  11.)  —  S  ugyanazt  látjuk  II.  József  1781.  október  25-ki  híres 
»Constitutioues  circa  exercitium  Eegalis  metalli  fodiuarum«-ában  és  1788. 
október  6-ki  rescriptum-ában.  (Schniidtnél,  id.  m,  XV.  köt.  237.  sk.  II.  és 
XVIII.  köt.  7.  sk.  11.) 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI    TÖRTÉNETE.     247 

lönbségót  liatározüttun  luiiigsúlyozta.^)  Azóta  pedig  az  új  köz- 
gazdasági elvek,  melyek  főkép  a  XIX.  század  első  felében 
emelkedtek  Európa-szerte  föltétlen  uralomra,  hazánkban  sem 
maradhattak  befolyás  nélkül.  Ennek  következése  az  volt,  hogy 
Magyarország  közlétének  az  1848-ki  törvények  által  történt 
átalakítása  a  bányászatnak  azelőtt  fennállott  rendezésére  is 
kihatott ;  s  hogy  a  bányászati  főúri  jognak  hatálya  a  király  és 
a  korona  pénzügyi  jogosítványaira  és  érdekeire  nézve  teljes 
épségben  hagyatott  ugyan ;  sőt  magánjogi  tekintetben  is  az 
tartja  fenn  tovább  is  a  bányajognak  speciális  jogrendszerré 
alakulását ;  hogy  azonban  a  bányajog  azon  előbbi  elszigetelt- 
ségének, melynél  fogva  a  bányaügy  és  annak  szabályozása 
egy  külsőleg  független  és  magában  mindenképen  elzárt  egészet 
képezett,  meg  kellett  szűnni.  Már  az  1844-ki  magyar  bánya- 
törvény-javaslat is  igen  helyesen  nem  többé  a  bányaregálét 
akarta  szabályozni,  hanem  csak  azt,  a  mi  a  királyi  bányaado- 
mányozás és  bányaengedély  tárgyát  képezi. 

118.  §.  2)  Ennek  folytán  a  hányaigazgaiáH  dlla'pota  Má- 
ria Terézia  és  II.  József  hóra  óta. 

I.  A  magyarországi  bányaigazgatásra  nézve  különösen 
az  1741 :  14.  tcz.  volt  fontos,  mely  a  magyar  királyi  kamará- 
nak a  Bécsben  székelő  udvari  kamarától  való  függetlenségét 
mondta  ki,  s  azt  az  összes  só-  és  bányaügy  főigazgatási  kor- 
mányszékének nyilatkoztatta.  Mária  Terézia  azután  1748.  au- 
gustus  16-ki  legf.  elhatározásával  a  magyar  kamarát  udvari 
kamara  rangjára  emelte.  A  dolog  természetében  feküdt,  hogy 
ennek  folytán  az  egyes  bányavidékek  és  bányahelységek  ügy- 
kezelésének is  át  kellett  alakulnia. 

A  bányaügyek  ezen  országos  összpontosítása  mindaz- 
által akkor  nem  csekély  nehézségekre  abban  talált,  hogy  a 
felségnek  bányászati  főúri  joga  hűbéri  eredetű  és  természetű 
lévén,  a  feudális  föuralomnak  gyakorlása  a  legfőbb  bányaúr 
(Oberster  Bergherr)  személyes  behatását  tételezte  fel,  s  hogy 
ennek  következtében  a  bányászat  finánczügyei  a  budai  kama- 
rának lettek  ugyan  alávetve ;  a  bányászat  feudális  ügyeinek 
legfelsőbb  elintézése  mindazonáltal  azontúl  is  a  Bécsben  szé- 

^)  1791  :  22.  tcz. 


248  WKNZIOL  GUSZTÁV. 

kelő  királyi  íclségnól  maradt,  ki  ezen  ügyek  líezelésében  egy 
különös  udvari  hivatal  (u.  n.  Berg-  luid  Müuzwcseus  Direc- 
tions-Hof-Collegium)  által  támogattatott.  A  bányászat  köz- 
gazdasági érdekei  és  szükségletei  sajátságos  természetökhöz 
képest  azon  kor  felfogása  szerint  tekintetbe  nem  vétettek. 

S  hasonló  volt  ehhez  az  erdélyi  bányászat  igazgatásá- 
nak rendezése  is,  mely  az  ország  kincstárára  (thesaurariatus) 
volt  bízva,  úgy  azonban,  hogy  ez  a  bécsi  udvari  kamarának 
tovább  is  alávetve  maradt. 

II.  Ezen  közigazgatási  organismust  II.  József  az  által 
változtatta  meg,  hogy  Bécsben  az  udvari  kamara  teendőit  is 
az  egyesitett  magyar-erdélyi  kir.  udvari  kanczelláriára  bízta,  s 
hogy  a  Pozsonyból  Budára  áthelyezett  magyar  királyi  udvari 
kamarát  a  királyi  helytartótanácscsal  egyesítette.  Különben 
tudva  van,  hogy  II.  Józsefnek  ezen  rendezése  halála  után  érvé- 
nyéből ismét  kivetkőztetett ;  s  hogy  1791.  óta  a  magyar  tör- 
vényhozás közvetlenül  Maria  Terézia  reformjait  tartotta  fenn, 
és  illetőleg  fejtette  ki. 

III.  A  dolog  természetében  feküdt,  hogy  a  felső  köz- 
igazgatás ezen  reformjai  az  alsó  igazgatási  közegeknek  messze 
kiható  átalakulásával  járt.  A  magyar  bányászatra  vonatkozó 
törvények  és  rendeleteknek,  Schmidt  Ferencz  Antal  által  közzé- 
tett gyűjteményében  Mária  Terézia  kora  nyolcz,  (VII — XIV.) 
II.  József  kora  pedig  negyedfél  (XV— XVIII.)  kötetet  foglal 
el.  Anélkül,  hogy  ezeknek  részleteibe  bocsátkoznánk,  röviden 
csak  azt  jegyzem  meg,  hogy  a  bányaigazgatás  alsó,  vagyis 
locális  és  vidéki  orgánumai  hivatalos  hatalmukból  nagyobbára 
kivetkőztettek,  s  hogy  e  hatalom  királyi  tisztekre  lett  ru- 
házva. Az  eredményt  kiválólag  Mária  Teréziának  az  1741 : 
40.  tcz.  alapján  a  hét  alsó-magyarországi  sz.  k.  bányavárosok- 
hoz 1747.  június  9-kén  kibocsátott  »Constitutiones  et  Re- 
scripta,«  és  a  nagybányai  bányakerületet  szervező  1766-  és 
1788-ki  rendeletei;!)  továbbá  II.  Józsefnek  1781.  okt.  25-ki 
»Constitutio  circa  exercitium  Regalis  metallifodinarum«2)  és 


1)  Schmidt,   Sammlung-   der  ung.  Berggesetze,   XII.   köt.   93.  sk. 
418.  sk.  és  445.  sk.  11. 

2)  Id.  m.  XV.  köt.  237.  sk.  11. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     249 

1788.  október  6-ki  rcscriptiima,  mely  m  királyi  báuyabiróságo- 
kat  szervezte,^)  fejezik  ki. 

Ezen  általános  jelenségek  mellett  a  bánsági  vármegyék 
és  Erdély  báuyaigazgatásának  sajátságai  külön  szempont 
alá  esnek. 

119.  §.  Az  u.  n.  hansági  hdnyaigazgatás. 

L  Az  országnak  dél-keleti  részei  és  Szerbia,  az  1718-ki 
passaroviczi  békekötés  következtében  ismét  a  magyar  szent 
korona  birtokába  jutottak,  » bánsági  katonai  határőrvidék «-ké 
lettek  alakítva,  s  mint  ilyen,  a  bánsági  katonai  főparancs- 
nokság (Banater  General-Commando)  kormányzata  alatt  áll- 
tak. Ezen  rendezés  maradt  meg  a  belgrádi  békekötés  (1739.) 
után  is,  melynél  fogva  a  szerbiai  részek  elvesztek.  S  habár  az 
1741 :  18.  tcz.  azt  határozta,  hogy  a  »Districtus  Temesiensis« 
—  a  mennyiben  katonai  határőrvidékké  szervezése  nem  szük- 
ségeltetett —  ».Turisdictioni  Comitatuum  in  omnibus  de  pleno 
subjiciatur ;«  három,  t.  i.  Torontál,  Temes  és  Krassó  várme- 
gyévé való  alakítása  mégis  csak  1779.  történt  meg.  Az  akkor 
megmaradt  u.  n.  bánsági  katonai  határőrvidék  pedig  csak  az 
1873  :  27.  tcz.  folytán  kebeleztetett  Krassó,  Temes,  Torontál, 
és  Bács-Bodrog  vármegyékbe,  s  részben  Szörény  vármegyévé 
alakíttatott. 

II.  Kedvező  körülmények,  és  különösen  az  első  katonai 
parancsnok,  gróf  Merci  tábornok  pártfogása  azt  eredményez- 
ték, hogy  ezen  területen  rövid  idő  alatt  bányák  nyittattak  és 
bányahelységek  keletkeztek;  névszerint  Oravicza  (1718.),  Maj- 
danpek  (Szerbiában  1720.),  Bogsáu  (1720.),  Dognácska  1722.), 
Csernosticza  (Szerbiában  1726.),  Moldova  (1728.)  és  Lunkány 
(1734.).  Ezen  bányamívelés  1732-ig  kizárólag  a  kincstár 
vállalata  volt,  és  a  bányák  csak  1733.  adattak  át  bizonyos 
megszorítások  és  föltételek  mellett  magán-bányapolgároknak. 
Az  ekkép  keletkezett  sajátságos  bányamivelési  rendezés  pe- 
dig különös  rendeletek,  vagyis  u.  n,  rendszerek  (Systeme)  ál- 
tal lett  szabályozva. 

Ezeknek  elseje  az  u.  n.  Neífzernféle  rendszer  volt  (1736.), 
mely  a  bányapolgárok  vállalatainak  tulaj  donképi  jogi  hasisát 


')  Id.  m.  XVIII.  köt.  7.  1. 


250  WENZEL  GUSZTÁV. 

képezte;^)  az(ml)au  még  Mária  Terézia  alatt  háromszor  ta- 
pasztalt nevezetes  módosítást  és  változást,  1748.^),  1754.''^)  és 
1760.*)  A  később  még  kiadott  több  rendszer  közül  a  neveze- 
tesebbek az  1802.5),  1811. «)  és  1830.'^)  évekből  valók. 


')  Bécsben  1736.  július  25-kéu  kiadva,  nevét  Neffzern  B.  J.  udv. 
kamarai  litkáv  és  kormányzati  tanácsostól  vetto,  akkoriban  pedig  »Bana- 
tisebes  Berg.systema«-nak  czímeztetett.  Áll  63  pontból,  s  a  Dognacskán, 
Oraviczán,  Moldován,  Majdanpeken  ós  Csernosticzán  űzött  magánbányá- 
szatot  akarja  szervezni.  Többi  közt  azt  rendeli,  bogy  évenkiut  april  lióban 
nagy  báuyagyülés  tartassék  Temesvárott  vagy  Oraviczán,  melyben  az 
említett  öt  bányahelység  főtisztviselői  és  küldöttjei,  az  oda  rendelt  kato- 
natisztek, és  a  bányapolgárok  (»"Waldbürger  und  Gewerken«)  vegyenek 
részt  és  tanácskozzanak  a  bányászat  érdekeiről  és  szükségleteiről  (6. 
pont.);  —  továbbá  meghatározza  a  bányamérnök  (Markscheider,  7  — 10. 
p.),  a  bányafönök  (Einfahrer  vagy  scansor,  11.  p.),  és  a  bányamester 
(12.  p.)  teendőit;  és  szabályozza  a  bányapolgárok  állását  (13.  p.)  A  14. 
sk.  pontok  a  tulajdonképi  bányajog  iránt  intézkednek,  melyre  nézve  a 
miksai  bányarendtartást  határozzák  zsinórmértékül  veendőnek.  Van  még 
szó  az  egyes  bányák  művezeteiről  (24.  p.),  a  bányatisztekről  (25.  p.) ;  az 
érczkémlelésről  (»Probiren,«  27  —  29.  p.)  ;  a  kohászatról  (30  — 34.  p.),  az 
erdészetről  (35.  p.),  a  bányahatóságok  működéséről  (44  — 63.  p.)  stb.  — 
Ezen  fontos  Neífzernféle  rendszer  még  kiadatlan. 

2)  Az  u.  n.  Hehengartféle  rendszer  által  (Hehengart  majdaupeki 
bányamester,  és  később  alkamarai  gróf  volt).  Áll  35  pontból,  ós  szorosan 
véve  csak  azon  változások  iránt  intézkedik,  melyek  Szerbia  elvesztésének 
folytán  szükségesek  voltak..  Kiadatlan. 

s)  Az  u,-  n.  Kempfféle  rendszer  által  (Kempf  Antal  udvari  taná- 
csos volt,  ki  mint  királyi  biztos  a  bánsági  bányászat  néhány  ügyének 
elintézése  végett  küldetett  ki.)  Áll  25  pontból,  s  kelt  Temesvárott  1754. 
april  24-én.  Kiadatlan. 

<)  Az  u.  n.  Perlas-Stampferféle  rendszer  által  (két  udvari  biztos 
után  így  nevezve).  A  bánj'aügyek  kezelésénél  gyakorolt  inconveuientiák 
iránt  határoz.  Kiadva  Schmidtnél,  Sammlung  der  Berggesetze  Ungarns 
XI.  köt.  25.  1. 

^)  Az  u.  u.  Eeicheusteiuféle  rendszer  által,  kelt  Oraviczán  1802. 
május  28-án.  Kiadatlan. 

«)  Ezen  rendszer  1811.  november  l-jén  kelt,  s  a  Eeichensteinfóle 
rendszert  néhány  pontban  módosítja.  Mindkettő  az  érczolvasztásra  vo- 
natkozik. Kiadatlan. 

')  Ezen  1830.  martius  4-én  legfelsőbb  helyen  is  helybenhagyott 
rendszer,  a  bányapolgároknak  egymás  közt  és  a  kincstárhoz  való  viszo- 
nyait szabályozza,  s  a  bányaügyek  kezelésének  módjára  nézve  helyesebb 
rendet  állapít  meg. 


MAGYAROBSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     251 

III.  Ezen  szabályozás  alapján  Krassómcgyc  bányásza- 
tának igazgatása  1848-ig  egészen  sajátságos  módon  volt  szer- 
vezve ;  s  míg  egyrészről  a  kincstár  és  a  magán-bányapolgárok 
közti  viszony  felette  complicált  és  egyoldalú  irányban  kifejtett 
combinatiót  tűntet  fel;  másrészről  1830.  a  bányapolgároknak 
egy  testületté  alakulását,  és  ennek  megfelelő  statútumok  alko- 
tását, nem  az  ősrégi  bányászati  és  bányaipar-szabadság,  banem 
bizonyos  bureaucraticus  rendezés  alapján  hozta  magával.  S 
ehhez  járult  még  1848.  előtt  a  birtokviszonyok  határozatlan 
szabályozása  is,  és  azon  különszerű  körülmény,  hogy  számos 
teendők,  melyek  másutt  a  közigazgatás,  az  iparhatóságok,  és  a 
földesuradalom  köréhez  tartoztak,  itt  a  bányaigazgatóság  által 
végeztettek.  Nem  csoda  tehát,  hogy  az  itteni  bányaigazgatás 
terén  számos  inconvenientia  támadt,^)  melyeknek  utóhatása 
még  most  is  több  tekintetben  érezhető. 

Különben  a  bánsági  báuyakerületben  1848.  kétféle  bá- 
uyabirtok  létezett,  t.  i.  a  kincstári  és  a  magán  bányabirtok ;  s 
ezek  közül  az  előbbivel  a  rézbányai  bányászat  volt  összekötve, 
az  utóbbihoz  pedig  az  akkori  román-bánsági  határőr-ezred  te- 
rületén fekvő  híres  ruszkahegyi  és  ferdinándhegyi  bányaválla- 
latok is  számíttattak. 

IV.  Fölemlítendő  még,  hogy  a  bánsági  bányaviszonyok 
nem  csekély  változást  tapasztaltak  azon  szerződés  által,  mely- 
lyel  a  kincstár  1855.  január  l-jén  (megerősítve  0  Felsége  által 
január  8-kán)  az  ottani  kincstári  jószágokat  és  bányákat  ideig- 
lenesen a  cs.  k.  államvasuti  társaságnak  engedte  át.^) 


*)  Ezen  inconvenientiák  számos  panaszra  is  szolgáltattak  alkal- 
mat ;  miként  ezeket  p.  o.  a  »Postulata  urburariorum  Districtus  Banatici 
occasioue  Deputatiouis  Eeguicolaris  1828«-ban; —  Fülepp  Sándor  és 
Marquardt  Frigyes  :  »Greschiclite  des  gewerkscliaftliclien  Metallbergbaues 
im  Banate«-jében  (Bécs,  1848.)  ;  —  a  temesvári  kereskedelmi  és  iparka- 
marának 1853— 1856-ki  jelentésében  (Temesvár  1858.  37—91.  11.)  stb. 
lehet  olvasni.  V.  ö.  Konstantiny  Jánost :  Denkschrift  über  die  Banater 
Bergwerke,  Temesvár,  1857. 

^)  Az  eziránt  kötött  egyezményt  lásd  a  m.  k.  közmunka-  és  közle 
kedési  miuisteriumtól  kiadott  Vasúti  Okmánytár  I.  füzetében.  (Buda, 
1871.  38—105.  11.) 


252  WENZEL  GD8ZTÁV. 

120.  §.  Erdéli/í  hányaigaz(iat<h  és  hdnj/atöi-vénykczés. 

L  Az  erdélyi  báuyászat  ós  bányatörvénykezós  rendezése 
1747.  az  országgyűlés  által  állapíttatván  meg,  azóta  1848-ig 
lényeges  változást  nem  tapasztalt.  Élihez  képest  az  erdélyi  bá- 
nyaigazgatás a  magyarországitól  függetlenül  volt  szervezve, 
ezzel  szemben  mindazáltal  nem  csekély  hiányokat  mutat,  s 
csak  az  1848:  3.  és  1867:  8.  tvcz.  alapján  szervezett  magyar 
kir.  ministeriiim  alakítása  óta  vonatott  ennek  körébe ;  úgy, 
hogy  most  van  remény,  hogy  kedvező  körülmények  közt  az  er- 
délyi bányászat  is  még  szép  virágzásnak  fog  indulni. 

II.  Mi  az  njabb  erdélyi  bányászatnak  eddigi  eredményeit 
illeti,  nemcsak  a  régi  bányahelységeknek  (Zalathna,  Abriid- 
bánya,  sőt  némileg  Oííenbánya  is)  iij  jelentőségre  emelkedését, 
hanem  új  bányavállalatok  felvirágzását  is  említhetjük,  p.  o. 
Nagy  Ágon,  Balanbányán,  Csik  Szent  Domokos  közelében, 
Vaj  da-Huny adón,  a  Silvölgyben  stb.  Mint  különösséget  még 
azt  emelhetjük  ki,  hogy  a  múlt  század  kezdete  óta  a  zaránd- 
megyei  bányászat  is  az  erdélyi  bányaigazgatás  alatt  áll ;  ezt 
azonban  csak  némi  jelentőségre  is  emelnie  még  nem  sikerűit. 
Erdélyben  egyébiránt  a  sóbányászat  is  bír  még  régi  jelentősé- 
gének megfelelő  fontossággal. 

121.  §.  3.  A  hányajog  Magyarországon  a  XVIIL  szá- 
zadban. 

I.  Miután  az  1723 :  108.  tcz.  Magyarországban  a  miksai 
bányarendtartást  azért  és  olyanképen  tartotta  fenn  érvény- 
ben, mivel  és  a  mennyiben  az  akkor  működő  bányabíróságok 
magokat  ahhoz  tartották :  az  egész  országban  egyforma  bá- 
nyajog volt  ugyan,  melyet  az  1747-ki  erdélyi  törvények  bizo- 
nyos kiszabott  határok  közt  ott  is  alkalmaztatni  rendelték  el. 
Mindamellett  voltak  még  érvényben  nevezetes  particuláris  bá- 
nyaszabályok is,  melyeket  itt  tekintetbe  vennünk  szükséges. 

II.  Ilyen  particuláris  bányászati  jogszabályozások  legin- 
kább a  következők  voltak : 

1)  Az  alsó-magyarországi  bányavidéken  a  körmöczi  és 
selmeczi  bányajogi  felvilágosítások  (Bergwerkserláuterungen), 
melyek  már  1573.  a  miksai  bányarendtartásnak  alkotása  al- 
kalmával voltak  megállapítva ;  és  pedig  a  körmöcziek  Körmöcz 
és  Uj -Bánya,  s  a  selmecziek  Selmecz,  Beszterczebánya,  Baka- 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     253 

bánya,  Bélabánya  és  Libetbáuya,  és  az  ezekbez  tartozó  bányá- 
szat számára. 

2)  Felső-Magyarországban  a  XVIIL  századnak  első  felé- 
ben oly  nagy  szakadottság  forgott  fenn  a  gyakorlati  bányajogra 
nézve,  bogy  14  particuláris,  vagy — mint  szokás  volt  mondani 
—  localis,  és  illetőleg  territoriális  bányajog  volt  alkalmazás- 
ban ;  t.  i.  Szomolnokbányán,  Grölniczbányán,^)  Iglón,^)  Svedlér- 
ben,3)  Vagendrüsselben  (Merényben),  Remetén,^)  Rozsnyón,'"') 


')  »Berg--Protocoll  von  anno  1689.  Gölnicz.  Jus  summum,  iujuria 
summa.  Anno  1689.  deu  16.  Februarii  hab  ich  Adam  Leparth  SS.  Eonia- 
nae  Ecclesiae  Presbiter  diesses  Berg-Eecht-Buecb  der  uralten  Bergstadt 
Göllnitz  zum  Gedecbtnus  gestiftet,  darein  allé  merkhwürdigen  Eechts- 
sachen  aingetragen  werden.<!r  (Kézirat.) 

=)  »Verneuertes  Bergbucli  oder  Protocoll  der  königl.  freyen  Berg- 
stadt Igló,  welches  im  Bergmeisterampt  des  Woledlen  stb.  Herrn  Johann 
Marci  von  Leibitz  zur  Zeit  áltesten  Jurati  Assessoris  des  Inneren  Raths 
nnd  Schul  Rectoris,  tbeils  aus  dem  altén  Bergbuch  von  anno  1594.  her- 
rührend  transferirt,  tlieils  auch  von  anno  1697.  continuirt  worden.  So 
geschehen  Igló  im  Monat  December  1698.«  ;  —  és  folytatva  :  »Ludvig 
Bermeister  und  senior  Juratus  Assessor«c  által  1723.  (Kézirat.) 

3)  »Bergprothocoll  der  königl.  privilegirten  Bergstadt  Scliwadler, 
worinnen  all  und  jede  auf  dasigem  Territorio  gelegenen  Bergwerkhe  wie 
selbige  mit  ibren  inbabenden  Gerecbtigkeiten,  Scbürffen  und  Feldern 
empfangen,  und  der  Waldburgerscbaft  verliehen  Avordeu  sind ;  aucb 
Kauff  und  Verkauff,  Vergleicb  und  Vertrag  ordentlicb  verzeichnet  zu  fin- 
den.  Denen  Nacbkommlichen  zur  Nachricht  und  erforderlicben  gutten 
Ordnung  auffgericht  im  Jabre  1741.  den  3.  November.  Per  me  Joannem 
Ignatium  Krolig  praefatae  Civitatis  Montanae  Juratum  Notarium.^ 
(Kézii'at.) 

*)  »Ordentlich  Verzeichniss  der  Bergwerke  der  Bergstadt  Einsied- 
len  vem  Bergmeister  Micbael  Fleiscber  anno  1678.«  Benfoglaltatik  20 
czikk  »de  laboratoribus,«  melyek  megerősíttettek  Eperjesen  1713.  február 
29-én  »Ladislaus  Comes  Szent-Iványi«  és  »I.  P.  Brankovits,  Ihrer  Röm. 
kais.  u.  königl.  Majestát  Nieder-  u.  Ober-Ungarische  Kammer-Rátbe« 
által.  (Kézirat.) 

5)  Régi  városi  könyvét  Fabricius  Károly  ismerteti  meg  az  1877-ki 
Századokban  397.  sk.  és  528.  sk.  11.  Ebhez  járul  a  »Wisz-Buch  auff  dis 
1587.  Jars,«  és  folytatásai  *Wiesz  Buch  von  des  Ersamen  und  Wolweis- 
sen  Emricb  Kaspar  Riechter  Ambt  des  95.  Jars.^  —  »Anno  1612.  Wiess 
Buch  beim  Gericht  dess  Ersamen  und  Wollweyssen  Hernn  Hans  Stenzl. 
Den  ersten  September  in  Gott  verschíeden.<v  stb.  (Kéziratok.) 


254  WENZEL  GUSZTÁV. 

Dobsinán,^)  Krompachlían,^)  Stóószban,  Felsö-Meczenzéfen. 
Alsó-Meczenzéfen,  Jászon  és  Zsakaróczou.^)  Ezek  közül 
Zsakarócz  csak  egyszerű  falu  lévén,  itt  még  különös  falusi 
bányajog  is  létezett.  Mindezen  particuláris  bányajogok  az  il- 
lető u.  n.  territoriális  bányamesterek  állásában  bírták  súly- 
pontjokatj  s  ki  nem  zárták  különben  azt  sem,  hogy  azért  az 
alsó-magyarországi  bányakerületben  divatozott  bányajog  szin- 
tén zsinórmértékül  nem  szolgált  volna.*)  Kedvezőbb  fordulat 
csak  1751.  állott  be,  a  mikor  is  az  akkori  udvari  bányászati 
főigazgatóságnak  (Bergwerks-Directions-Hof  Collegium)  jun. 
30-ki  rendelete  folyán  a  felső-magyarországi  bányapolgárok 
közgyűlést  tartván,  és  különös  egyesületté  (Oberungarischer 
Waldburgerverein)  alakulván,  ennek  szervezése  czéljából  ak- 
kor német  nyelven  azon  nevezetes  statútumokat  alkották,  me- 
lyek azóta  ismételve  megerősíttettek,  és  csekély  módosítások- 
kal a  felső-magyarországi  báuyapolgárság  alapszabályait,  s  így 
azon  bányavidék  particuláris  jogát  napjainkig  is  képezik. 

3)  Az  ország  keleti  részeiben,  különösen  Felsőbányán  a 
királyi  biztosok  és  a  város  közt  a  királyi  bányára  nézve  1689. 


')  Berg-  und  Wissbuch  der  königl.  Bergstadt  Topschau,  darinnen 
die  Bergwerck,  welche  in  dem  alteu  Bergbuch  verzeichnet  gewesen,  aufs 
neue  empfangeu,  Avie  auch  allén  baulustigen  Waldburgern  ilire  Funde 
und  Empfahung  verliehen  vud  verschriebeu  soUe  werden.  lm  Jalire  vn- 
seves  Herrn  vnő.  Heillauds  Jesu  Christi  1696.«  (Kézirat.) 

2)  »Berg  und  Schmied  Protocol,  aus  dem  altén  von  Wort  zu  Wort 
ausgezogen,  etwas  verbessert,  und  in  eine  Orduuug  riclitig  gebraclit,  ne- 
benst  dem  gewöhulicbeu  process  der  Berggerecbtigkeit,  Sclimiedorduung, 
und  dero  Artikeln,  auf  Aulialten  lierru  Bergmeister  bey  einem  elirsali- 
men  Eicbter  vnd  Eath,  Bewilligung  desselben,  wie  aucli  gutdünken  der 
Herrn  Electen  Beysietzer  vnd  gautzen  Meisterschaft  des  löbl.  Handwerks 
der  Schmiede  in  der  königl.  Bergstadt  Krompach  anno  1675.  lm  Berg- 
meisteramte  des  Ehrsamen  vnd  Woblweisen  Herrn  Georg  Pfann- 
schmiedts.«  (Kézirat.) 

*)  Lásd  Maderspach  Livius  értekezését :  Der  Bergbau  von  Z.<!ako- 
rotz.  (Oesterr.  Zeitsclir.  f.  Bergbau  u.  Hüttenwesen,  1876.) 

*)  P.  o.  Igló-nak  Verueuertes  Bergbucli-jábau  határozottan  lel  van 
jegyezve  a  miksai  bányarendtartásnak  kivonata  ezen  ozím  alatt :  »Kurtzer 
Extract  aus  der  Bergoi'dnnng  der  sieben  Hungrisclu-u  Bergstadte  Kreni- 
nitz,  Scheninitz,«  stb. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNKTE      255 

kötött,  és  I.  Lipóttól  1690.  megerősített  egyezmény  alapján 
particuláris  jog  keletkezett. 

4)  Ügy  szintén  az  u.  n.  bánsági  bányavidéken  az  ottani 
bányászatra  nézve  fennálló  jog  sok  particularitást  tartalma- 
zott, mely  azonban  nagy  részben  csak  átmeneti  jelleget  mu- 
tatott. 

5)  Erdélynek  is  az  1747-ki  novelláris  törvényczikkek 
értelmében  különös  particuláris  bányajoga  alakult.  Ennek  kö- 
réhez több  egyes  bányavidék  különös  szabályai  is  tartoztak,  me- 
lyeknek legnevezetesebbjei  az  abrudbányai  és  a  thoroczkói 
statútumok  voltak.  Az  abrudbányaiakat,  melyek  a  régi 
bányaszokások  alapján  a  múlt  századnak  közepén  jegyeztettek 
fel,  Mária  Terézia  1776.  hagyta  helyben.^)  Ezek  azonban  1858. 
nevezetes  változást  tapasztaltak,  s  1867.  ismét  újból  szerkesz- 
tettek. Thoroczkó  vidékének  régi  bányajoga  (63.  §.)  azon 
bányaprivilegiumnak  folytán  nevezetes  módosítást  tapasztalt, 
melyet  Zápolyai  János  Zsigmond  a  vidék  akkori  birtokosának 
Thorotczkay  Mátyás  és  örököseinek  1568.  Gyulafehérvárott 
december  7-kén  adott.  A  Thoroczkay  családbéliek  1780.  febr. 
27-én  az  ottani  bányászatra  nézve  különös  bányarendtartást 
(»A  bányáknak  állapottyáról  és  ezek  mívelésének  mivoltáról «) 
állapítottak  meg ;  ez  mindazáltal  ujabb  időben  sok  perleke- 
désnek volt  tárgya;  s  miután  az  1824.  és  1837.  az  erdélyi 
thesaurariatus  közbenjárásával  megkísérlett  új  rendezések 
czélhoz  nem  vezettek, 2)  elvégre  1870.  azon  19  §§-ból  álló  bá- 
nyászati alapszabály  lett  megállapítva,  melyet  az  azon  évi  au- 
gustus  3-ki  15,813.  sz.  a.  ministeriális  rendelet  erősített  meg. 

6)  Végre  fölemlítendő  még,  hogy  a  magánbirtokon  lévő 
bányamívelés  is  egyes  földesurak  befolyása  által  itt-ott  oly 
sajátságos  alakulást  tapasztalt,  hogy  a  fennálló  jog  szempont- 
jából ezt  particulárismusnak  nevezni  lehetett.  A  jelzett  befo- 
lyás azonban  nem  ritkán  visszaélés  lévén,  sőt  a  bányászoknak 
törvény  által  biztosított  személyes  szabadságával  (az  u.  n.  Für- 
sten-freiung)  szemben  valóságos  jurisdictiouális  usurpatiókból 


•)  Nyomtatva  Sófalvi  Eleknél,  Institiitioues  Juris  Metallici  I.  köt. 
Kolozsvár,  1834.  304.  1. 

-)  Az  1837.  július  4-ki  5358/o97.  sz.  a.  rendelet  a  bányabirtoknak 
javaslatba  hozott  rendezési  módot  határozottan  mellőzte. 


256  WENZEL  GUSZTÁV. 

állván,  melyek  az  1 523  :  39.  tczikkel  semmikép  összeegyeztethe- 
tők nem  voltak  :  ez  volt  egyik  fő  ok,  mely  egy  korszerűbb  orszá- 
gos bányatörvény  mielőbbi  életbeléptetését  kívánatossá  tette. 
122.  §.  4.  A  hányajog  újjáalakulását  előkészítő  moz- 
galmak. 

I.  Ezek  kétfélék  voltak,  abboz  képest,  a  mint  vagy  csu- 
pán a  bazai  bányászatból  indultak  ki  és  a  fennálló  országos 
jogélet  tényezőiben  támaszkodtak,  vagy  általánosabb  európai 
jellemmel  birtak. 

II.  Magyarországban  az  1791 :  22.  tcz.  folytán  az  ugyan- 
azon évi  63,  tcz.  által  kinevezett  országos  választmányok 
(Deputationes  Regnicolares)  közül  az  egyik  önálló  rendszeres 
magyar  bányatörvény  javaslatának  kidolgozásával  lett  meg- 
bízva. A  választmány  rögtön  az  országgyűlés  után  tanácskozá- 
sait Selmeczbányán  tartá,  és  53  czikkből  álló  munkálatot  ké- 
szített; melyek  közül  azonban  csak  a  13-ik  czikk  »De  campo- 
rum  fodinalium  capacitate  eorumque  dimensione«  —  az  1792. 
június  20-ki  királyi  rendelet  által  nyert  érvényt  az  alsó-ma- 
gyarországi és  a  nagy-bányai  bányakerületekben.  Hasonló 
czélra  az  erdélyi  1791 :  64.  uovellaris  törvény  czikk  is  egy  or- 
szágos választmányra  bízta  a  bányaügyek  rendezését ;  de  en- 
nek munkálata  sem  általános  bányászati,  sem  bányajogi  szem- 
pontból figyelembevételt  nem  érdemel. 

E  két  törvényjavaslat  azonban  országgyűlési  revisio 
alá  nem  jutván,  az  1827  :  9.  tcz.  egy  új  választmányt  »iu  re 
montanistica«  nevezett  ki,  mely  »Codex  Juris  Metallici  Hun- 
garici«  czím  alatt  egy  189  czikkből  álló  bányatörvényjavas- 
latot készített.  S  úgy  szintén  Erdélyben  is  a  bánya-reformok 
és  bányatörvények  javításában  még  1810.,  1826.  és  1832.  is 
működtek  országos  választmányok.  De  ezek  is  sem  Magyaror- 
szágban, sem  Erdélyben  czéllioz  nem  vezettek. 

Mindezeknek  eredménye  —  midőn  a  reformok  kora  gya- 
korlati irányban  1839.  megindult  —  azon  szomorú  tapasztalás 
vala,  hogy  közéletünkből  nem  voltunk  képesek  oly  alkotó  té- 
nyezőket előállítani,  és  annyi  szellemi  erőt  kifej  teni,  hogy  azok 
bányászatunk  bajain  segíthettek,  s  annak  rendezését  egy  ok- 
szerű nem  kevesbbé,  mint  korszerű  bányatörvény  formájába 
hozhattak  volna.  Vigaszunk  csak  az  lehetett,  hogy  másutt  is 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  T(»RTKNETE.     257 

bányászat  dolgál)aii  ugyanazon  ponton  álltak,  s  hogy  sikeres 
hányareformokra  csak  ott  tehettek  szert,  hol  éhben  azon  elve- 
ket követték  zsinórmértékül,  melyeket  az  ujabb  civilisatio 
és  az  okszerű  gazdasági  törvényhozás  postulatumainak  lehet 
tekinteni. 

III.  Ezen  uj  okszerű  bányatörvényhozás  kiindulási  pont- 
ját a  franczia  Assemblée  Nationál-nak  1791-ki  tanácskozásai 
foglalják  magukban,  melyek  az  ottani  bányászatot,  kedvezőt- 
len előzmények  és  elhibázott  kezelés  által  okozott  csaknem 
teljes  tönkre  jutásától  megmentették.  Ezen  tanácskozások  al- 
kalmával felmerült  különféle  indítványokról  szólanom  nem 
szükséges.  Azonban  a  híres  Mirabeau  nagyszerű  beszédére 
kell  vonatkoznom,  melylyel  ő  Lamerville  Heurtant  javaslata 
ellen,  hogy  az  összes  bányászat  a  földbirtok  érdekeinek  alá- 
reudeltessék,  az  1791.  martius  21-kén  ülésben,  a  bányászat 
önállóságát,  és  a  földnek  felszínén  rendezett  birtoklási  és  gaz- 
dasági viszonyoktól  való  függetlenségét  ékesszóllásának  egész 
hatalmával  védte.  Ezen  beszédnek,  mely  mindjárt  akkor  a  ci- 
vilisált  Európa  minden  bányavidékein  élénk  visszhangra  talált, 
közvetlen  eredménye  az  volt,  hogy  a  franczia  törvényhozás  a 
bányászati  királyi  főúri  jogot,  mint  a  feudalismus  egyik  marad- 
ványát, megszüntette  ugyan,  hogy  azonban  helyette  a  »droit 
de  la  nation  s'  exereant  sur  les  mines,«  fogalmát  állapítván 
meg,  ebben  egy  elvet  mondott  ki,  mely  a  bányaszabadságnak 
sokkal  biztosabb  alapot  nyújtott.^)  S  az  így  ujonan  rendezett 


')  Az  itt  jelzett  tanácskozások  űyomtatva  vannak  a  »Procés  ver- 
bal  de  TAssemblée  National  XLIX.  és  L.  köteteiben  (Paris  1791.)  ;  hol 
Mirabeaii  beszéde  az  597.  sz.  a.  találtatik.  Német  forditásban  ezen  beszé- 
det Köhler  A.  W.  »Bergmánnisches  Journal«-ja  közölte  (VI.  évfolyam 
2.  köt.  Freyberg  és  Annaberg  1794.  sk.  11.)  Szabadjon  ezen  beszédből  a 
következő  helyet  itt  felhoznom  :  »Je  dit  que  la  société  n'a  fait  une  pro- 
priété  du  sol,  qu'  a  la  charge  de  la  cultui-e  ;  et  sous  ce  rapport  le  sol  ne 
s'  entend  que  de  la  surface.  Je  dis  que,  dans  la  formation  de  la  société, 
ou  n'  a  pu  regarder  comme  propriété  que  les  objets  dönt  la  société  pou- 
vait  alors  garantir  la  conservation.  Or,  comment  aurait-on  empéché  qu' 
a  1200  pieds  au  dessous  d'  un  propriétaire  ou  u'  exploitát  la  mine  que  le 
pvopriétaire  du  sol  aurait  prétendu  lui  appartenir  ?  Je  dis  que  si  1'  intérét 
commun  et  la  justice  sönt  les  deux  fondements  de  la  propriété,  1'  intérót 
commun  et  1'  équité  n'  exigent  pas  que  les  mines  soient  des  accessoires 
de  la  surface.   Je    dis   que   l'intérieur  de  la  térre  u'  est  pas  snsceptible  d' 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK    KRIT.    TÖRT.  17 


258  WENZEL  GUSZTÁV. 

bányaszabályozás,  a  nemzetgazdaság  szempontjából  minden 
irányban  sokoldalú  és  alapos  tudományos  vizsgálódások  utján 
áttanulmányoztatván,  miután  a  gyakorlati  alkalmaztatás  is 
helyességét  és  czélszerűségét  bizonyította  volna,  korunk  leg- 
előkelőbb törvényhozásai  által  alapelveiben  fogadtatott  el,  és 
részleteiben  utánoztatott. 

Magában  Francziaországban  ugyanis  az  1791.  július 
28-ki  bányatörvény  az  épen  jelzett  elvnek  alapján  lett  meg- 
állapítva, a  mint  ez  a  kiküldött  bizottság  javaslatában  foglal- 
tatott, azon  módosításokkal,  melyeket  Mirabeau  indítványo- 
zott volt.  Ezen  törvénynek  revisiója  azonban  a  Code  Napó- 
leon kihirdetése  után  szükséges  lévén,  így  a  hires  1810.  april 
21-ki  »Code  des  Mines«  keletkezett,  mely  néhány  1866.  meg- 
határozott változással,  jelenleg  is  még  érvényben  van.  Ezen 
franczia  bányatörvény  pedig  utánozva  volt  Olaszhouban  (1808. 
óta),  Belgiumban,  Spanyolországban  (1859.),  Portugalliában 
(1852.),  az  előbbi  krakkói  köztársaságban  (1844.)  stb.  A  fran- 
czia bányajog  alapelvei  azonkívül  nevezetes  befolyást  gyako- 
roltak Poroszország  (1865.),  Bajorország,  (1869.),  s  több  más 


im  partage  ;  que  les  mines,  par  leuv  iiatnre  irréguliéve,  le  sönt  encove 
moins  ;  que  quant  a  la  surface,  1'  intérét  de  la  société  est  qwe  les  pvopvié- 
tés  soient  divisées  ;  que  dans  1'  intérieur  de  la  térre,  il  faudrait  au  con- 
traire  les  reuűir,  et  qu'  aiusi  la  législation  qui  admetti-ait  deux  sortes  de 
propriétés  comme  accessoires  1'  une  de  1'  autre,  et  dönt  1'  une  serait 
inutile  par  cela  seul  qu'  elle  aurait  1'  autre  pour  base  et  pour  inesure,  se- 
rait absurde.  Je  dis  que  1'  idée  d'  étre  maitre  d'  un  torrent  ou  d'  uue 
riviere  qui  repond  sous  la  térre  a  la  surface  de  nos  champs,  me  parait 
aussi  singuliere  que  celle  d'  emptclier  le  passage  d"  un  ballon  dans  1'  air, 
qui  repoud  aussi,  íi  coup  sur,  au  sol  A'  une  propriété  particuliere.  Je  dis 
que  la  prétention  de  regarder  les  mines  comme  un  accessoir  de  la  surface 
et  comme  une  véritable  propriété  est  certainement  trés  nouvelle  ;  car  je 
voudrais  bien  savoir  si  quelque  acbeteur  s'  est  jamais  avisé  de  damander 
une  diminutiou  de  prix  ou  de  fairé  casser  une  vente  parce  qu'  il  aura  dé- 
couvert  qu'  une  mine  aura  été  fouillée  sous  le  sol  qu'  il  a  aclieté  ;  il  pour- 
rait  cependant  souteuir  qu'  il  avait  droit  a  tout,  et  qu'  eu  aclietant  le  sol 
il  voulait  péuétrer  au  fond  de  la  térre.  Eufin  je  dis  qu'  il  u'  est  presque 
.•lucune  mine  qui  reponde  pbysiquemeut  au  sol  de  tel  propriétaire.  La 
direction  oblique  d'  une  mine  de  1'  est  íi  Fonest,  la  fait  toudier  dans  un 
trcs  court  éspace  ;i  cent  propriétés  dift'érentes.*  stb. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.     259 

német  állani,   v;il;nniut  Svcczia  (1855.),  Norvégia  (1842.)  és 
több  svajczi  kanton  bányajogának  újjáalakítására. 

122.  §.  Hazánkban  a  hányaigazgatás  és  bányajognak 
újjáalakulása. 

I.  Hazánkban  a  bányajog  uj  rendezését  1844-től  kell 
számítani,  mert  az  akkori  országgyűlésen  egy  uj  bánya-törvén}'- 
j avaslat  kidolgozása  végett  választmány  volt  kiküldve,  mely 
munkálatát  be  is  nyújtotta.  Ezen  javaslat  már  az  uj  elvek 
némi  befolyása  alatt  készült,  s  az  országgyűlés  által  is  több 
módosítással  volt  elfogadva ;  azonban  O  Felsége  szentesítését 
nem  nyerte. 

Bányajogunk  újjáalakítása  az  1854.  május  23-ki  ausz- 
triai bányatörvény  alapján  történt,  mely  már  egészen  a  XIX. 
század  uj  szellemében  volt  megállapítva,  s  Magyarországban 
is  kiliirdettetvén,  1861.  némi  hozzáadásokkal  az  országbírói 
értekezlet  által  is  tartatott  fenn. 

Végre  1870.  a  magyar  királyi  földmívelés-,  ipar-  és  ke- 
reskedelmi ministerium  kebelében  alakított  bizottság  egy  ma- 
gyar bányatörvény-javaslatot  dolgozott  ki,  mely  azonban  or- 
szággyűlési tárgyalás  alá  még  nem  került. 

II.  Ezekbez  képest  hazánkban  most  már  a  bányaigazga- 
tás és  bány.ajognak  teljes  átalakulása  állt  be. 

A  bányászatnak,  mely  1848.  előtt  egy  egészet  képezett, 
most  már  két  ágát  kell  megkülönböztetni,  az  állam-  és  a  ma- 
gánbányászatot. Az  állambányászat  igazgatása  a  pénzügyi  ha- 
tóságokra van  bízva,  melyek  egyszersmind  a  bányaregaléból 
folyó  jogokat  és  ügyeket  is  kezelik,  s  ennek  1791.  óta  történt 
szorosabb  meghatározása  szerint  feladatuknak  megfelelő  mó- 
don szervezve  lévén,  a  pénzügyi  minister  alatt  állanak.  Ellen- 
ben a  magánbáuyászat  (oda  számítva  az  állam  magánvállala- 
tait is)  mint  bányaipar,  az  iparszabadság  elvei  szerint  vau  ren- 
dezve, s  e  tekintetben  a  bányahatóságok  (bányakapitányságok) 
vezetésére  van  bízva,  s  a  földmívelés-,  ipar-  és  kereskedelmi 
minister  legfelsőbb-foku  hivataloskodási  köréhez  tartozik. 

S  ennek  felel  meg  bányajogunk  ujabb  alakulása  is.  Mert 
míg  1848.  előtt  a  bányászok  nálunk  privilegiált  rendet  képez- 
tek, és  mint  ilyenek,  minden  személyes  jogaikkal  és  ügyeikkel 
együtt  privilegiált  bíráskodás  alatt  álltak  (s  ez  volt  még  állás- 

17* 


260  WENZEL  GUSZTÁV. 

pontja  az  1844-ki  bányatörvény-javaslatnak  is)  ;  —  az  1848-ki 
törvényhozás  a  törvény  előtti  egyenlőség  elvét  a  haza  minden 
lakosára  nézve  egyaránt  mondta  ki,  s  így  a  bányászrend  privi- 
legiált  állása  is  megszűnt.  A  bányabiróságok  pedig,  melyek 
előbb  a  tnlaj donképi  bányatörvénykezési  ügyeken  kívül  u.  n. 
feudális  vagyis  báuyahübéri  és  pénzügyi  ügyeket  is  kezeltek, 
ujabb  szervezésök  szerint  már  csak  tisztán  törvénykezési  ha- 
tóságok, honnan  felebbezésnek  egyedül  a  felsőbb  királyi  l)iró- 
ságokhoz  van  helye. 

122.  §,  5.  Tökéletesehh  bányászati  és  kohászati,  tech- 
nika. Selmeczi  hányaakadémia. 

I.  A  mathematikai  és  természettudományoknak  már 
több  mint  évszázados  óriási  haladása  a  múlt  század  első  felé- 
ben a  bányák  mívelésének  módjában  is  gyökeres  változtatást 
eredményezett.  A  mi  előbb  kézi  mesterség  gyanánt  alkalmaz- 
tatott, azóta  egy  rendszeres  elvek  szerint  rendezett,  s  valósá- 
gos tudomány  alapján  szervezett  szakhivatássá  lett.  Ezen 
bányatudomány  egy  magában  álló  és  sok  ágra  oszló  össztu- 
dománynyá  alakult,  mely,  mint  ilyen,  irodalmi  feldolgozásban 
didacticus  fejtegetésnek  tárgya  lett ;  azok  pedig,  kik  annak 
tanai  által  szellemileg  képesítve,  a  gyakorlati  bányászat  és 
kohászat  terén  működnek,  az  ásványvilág  kincseinek  már  nem 
többé  egyszerű  aknászai  és  feldolgozói,  hanem  a  társadalomnak 
oly  factorai  is,  kik  módot  nyújtanak,  hogy  terményeinek  se- 
gítségével az  emberiség  nemesebb  czéljai  és  magasabb  érdekei 
előmozdíthatok  legyenek. 

S  ezen  szempontból  kell  méltatnunk  a  selmeczi  bánya- 
akadémia jelentőségét,  melynek  társadalmi  nem  kevésbé  mint 
tudományos  és  technikai  tekintetben  igen  fontos  rendelte- 
tése van. 

II.  Egy  tudományos  bányaiskola  hiánya  nálunk  a  múlt 
századnak  első  felében  már  élénken  éreztetett,  s  III.  Károly 
király  ezen  tárgyban  több  intézkedést  tett.  ^)  Ezeknek  ered- 
ménye volt,  hogy  1735.  ilyen  bányaiskolának  Selmeczen  felál- 


')  P.  o.   Schmiilt   Ferencz  Antal,   Sammlung  der  Berggeset.ze   Un- 
fi-avns  VI.  köt.  230. 


MAGYARORSZÁG   BÁNYÁSZATÁNAK    KRITIKAI   TÖRTÉNETE.    261 

litására  részletes  terv  dolgoztíitott  ki  ^)  s  hogy  1737.  au mik 
szervezésére  nézve  a  szükséges  intézkedések  megtörténtek.  ^) 
Voltak  azonkivűl  Szomolnokon  és  a  bánságban  is  bányaisko- 
lák, ügy  látszik  mindazáltal,  hogy  ezen  tanintézek  czéljnknak 
meg  nem  feleltek,  a  mi  Mária  Teréziát  arra  indította,  hogy 
nralkodása  óta  egy  tökéletesebb  bányakadémia  alapítására 
gondját  fordította. 

így  keletkezett  a  selmeczi  bányaakadémia,  melynek  ere- 
detét 1770-töl  fogva  szokták  számítani. 

A  bányaakadémia  történetirója,  Faller  Gusztáv  tanár, 
az  annak  működésére  vonatkozó  adatokat  nagy  szorgalommal 
gyííjtötte,  és  az  akadémia  fenállásának  évszázados  évfordulója 
alkalmával  egy  emlék-könyvben  oly  módon  állította  egybe, 
hogy  mind  tanrendszerének  szervezését  és  időszerinti  reform- 
jait, mind  jelesebb  tanárait,  mindvégre  tanítványainak  neveit, 
és  különösen  azon  nevezetesebb  szakférfiak  életrajzait  abban 
találjuk,  kik  ott  képeztetvén,  az  ausztriai-magyar  monarchia 
bányászatára  nézve  érdemesítették  magukat  ^).  A  jelzett  ada- 
tok szerint  mindazon  tudományok  foglaltattak  ott  egybe,  me- 
lyek egy  jeles  szakbányász  kiképzésére  szükségeseknek  tar- 
tattak. Az  akadémia  története  pedig  három  korszakra  oszlik, 
melyeket  Faller  a  működő  előkelőbb  tanárok  nevei  szerint 
közelebb  jelez;  oly  formán,  hogy  az  I.  korszak  (1770 — 1820.) 
Jaquin ,  Scopoli ,  Delius ,  Lichtenfelsi  Peithner ,  Haidinger 
Rupprecht  és  Patzier  tanárok;  s  a  II.  korszak  (1821 — 1847.) 
Schitko,  Hanstedt ,  Láng,  Wilkens  és  Feistmantel  tanárok 
működése  által  nyerik  jellemöket;  a  III.  korszak  pedig  az 
1848.  ótai  időt  foglalja  magában.  S  valamint  a  munka  egy- 
részről Selmecz  környékének  földtani  leírását  (290—315  11.) 
és  bányászatát  (317  —  389.  11.)  ismerteti  meg,  s  ezen  alkalom- 
mal oly  tényezőket  emel  ki,  melyek  az  ottani  bányamívelési 
technikát  nevezetessé  tették  (az  altárnákat  315  1,,  a  tavakat 
316.  1.,  a  vizemelő  gépeket  317.  1.  stb) :  úgy  másrészről  az  aka- 
démia több  egykori  növendékének  életrajzát  közli  (p.  o.  Dre- 


2)  U.  o.  472.  1. 
=>)  U.  o.  512.  és  520.  11. 

')  A  selmeczi  magyar  királyi  bányász-    és   erdész-akadémia  évszá- 
zados feunállásának  Emlékkönyve  1770  — 1870.  Selmecz.  1871. 


262  WENZEL    GUSZTÁV. 

venják  Ferencz  235.  1.,  Pribila  Endre  239.  1.  Svaiczer  Gábor 
250.  1.,  Russegger  József  269.  1.,  Crriinzensteiu  Gusztáv  277. 1.) 
kik  hazai  bányászatunk  ujabb  történetében  nagy  nevet  szerez- 
tek maguknak. 

126.  §.  6.  Vashdnydszaf. 

I.  A  vastermelés  kettős  szempontból  tekintetbe  vehető, 
mint  a  bányászatnak  tárgya,  és  mint  a  főfontosságú  vasipar- 
nak alapja.  E  kettős  felfogás  igen  szorosan  függ  össze  egy- 
mással, s  ehhez  képest  mintegy  a  múlt  század  közepéig,  a  vas- 
termelés is  egy  egésznek  tekintetett,  melynek  több  ága  volt 
ugyan,  úgy  mindazáltal,  hogy  ezek  külön  nem  lettek  rendezve. 
Ujabb  időben  mindazáltal  a  kettő  közti  megkülönböztetés  a 
közgazdasági  viszonyok  körében  fontos  szerepet  játszik. 

A  dolog  természetében  fekszik,  hogy  hazánk  bányásza- 
tának története  a  vastermelést  csak  bányászati  minőségéhez 
képest  veszi  szemügyre ;  e  mellett  mindazáltal  azon  iránylatok 
is  birnak  fontossággal,  melyek  a  vasipar  fejlődésének  kiindu- 
lási pontul  szolgálnak. 

II.  Magyarországban  —  mint  már  láttuk  —  a  vasbá- 
nyászkodásnak  kedvező  feltételei  nagyobb  mérvben  kinálkoz- 
nak,  mint  számos  más  európai  államban.  Mindamellett  felvi- 
rágzásának tényezői  nálunk  a  múlt  században  nem  voltak  még 
képesek  oly  eredményeket  felmutatni,  melyek  a  körülmények- 
nek megfeleltek  volna.  Mert  akkor  még  igen  primitív  nézetek 
voltak  nálunk  elterjedve,  ^)  s  a  vasbányák  mi velése  akkor  nem 
annyira  nagyobbszerű  dimensiók  szerint  okszerűleg  szervezett 
bányászmunkára,  mint  esetlegességek  befolyása  alatt  kiképe- 
zett közönséges  munkaerőre  volt  bízva.  Azóta  e  téren  sokkal 
szerencsésebb  conjuncturák  álltak  be,  s  névszerint  a  vasiparnak 
az  utolsó  évtizedek  alatti  nagy  emelkedése  a  vasbányászatra  is 
kedvezőleg  hatott  vissza,  úgy  hogy  a  vastermelés  eredményei 
mennyiségileg  szintúgy  mint  minőségileg  egy  fejlettebb    ipar 


')  így  niég  az  1844-ki  országgyűlés  május  7-ki  ülésében  Török 
Gábor,  Arad  vármegye  egyik  követe  azt  emiitette  fel,  hogy  »eddig  a  vaskő 
Aradmegyében  egyedül  földesúri  jognak  tekintetett,  s  annak  használata 
minden  felsőbb  befolyástól  menten  gyakoroltatott.*  —  Ilyen  gyakorlat 
az  1351  :  13.  és  1523  :  39.  tör  vény  czikkekkel,  melyek  a  magyar  bányajog 
alaptörvényei,  határozott  ellentétben  lett  volna. 


MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  TÖRTÉNETE.    263 

követeliiiéuyeinek  nálunk  is  nu'ir  kezdenek  megtelelni.  E  tekin- 
tetben régibb  (p.  0.  Schwartner)  és  ujabb  (p.  o.  Kőnek)  sta- 
tistikusaink  a  vastermelésre  vonatkozó  közleményeinek  ösz- 
szehasonlitása  igen  tanulságos. 

III.  A  hazai  vasipar  ujabb  állapotáról  25  évvel  ezelőtt 
dr.  Biedermann  Arniin  Ignácz,  akkor  a  pesti  tudományos  egye- 
temen a  nemzetgazdászat  magántanára,  jelenleg  ugyanannak 
a  gráczi  tudományos  egyetemen  tanára,  igen  szorgalmas  és 
beható  tanulmányokat  tett,  ^)  melyek  a  történet  szempontjából 
is  érdekesek.  Ezen  tanulmányokat,  s  a  hazánk  vasiparának 
terén  azóta  észlelhető  mozzanatokat  és  változásokat  részlete- 
sen megbeszélni  nem  tartozhatik  a  jelen  munka  feladatához.  ^) 
S  azért  csak  röviden  jegyzem  meg,  hogy  Biedermann  vizsgáló- 
dásai szerint  akkor  hazánkban  80-nál  több  önálló  vaskohó  és 
vasiparvállalat  volt,  melyek  közül  ő  vagy  hatvannak  működé- 
sét tüzetesen  megvizsgálta.  Vasiparunknak  az  így  nyert  ada- 
tok egybeállítása  által  mutakozó  képe  annál  örvendetesebb 
hatással  bír,  mert  egyszersmind  a  hazai  bányászat  sikeres  fej- 
lődésének jeleit  tünteti  fel  minden  vonásaiban. 
124.  §.  7.  Köszénhány ászát.  ^) 

I.  Az  ujabb  földtani  vizsgálódások  bizonyságot  tesznek 
arról,  hogy  hazánk  kőszénben  is  bővelkedik,  sőt  hogy  egyes 
vidékeken  legjobb  minőségű  kőszenek  találtatnak.  A  termé- 
szet ezen  adományát  mindazáltal  a  múlt  századok  nem  mél- 
tatták még  jelentőségéhez  képest.  Mert  az  erdők  akkor  tüzelő 
anyagot  még  bőségben  nyújtottak ;  iparunk  fejlettsége  pedig 
még  olyan  volt,  hogy  abban  a  kőszén  nevezetes  szerepet  nem 
játszott. 

Ujabb  időben  erre  nézve  nevezetes  változás  állott,  be. 
Az  erdőségek  azon  szükségleteket  fedezni  már  alig  képesek, 


')  Das   Eiseuhütteu-Gewerbe   iu    Ungaru    uud    elessen     frühereu 
Annexen,  Pest  1857. 

2)  V.  ö.  Kerpely  Antal,  das  Eiseuliütteuwesen  in  Uugaru  1872.  — 
Hegedűs  K.  Az  osztrák  és  magyar  vasipar  (Anyagi  Érdekeink  1876.).  Ma- 
derspach  Livius,  Nord  Gömörs  Eiseuiudustrie  (Zeitsclir.  des  berg-  und  hüt- 
tenin.  Vereius  in  Karutheu  1875.),  és  Magyarország  vasfekhelyei  1880 _ 
stb.  stb. 

3)  Hantken  Miksa,  A  magyar  korona  országainak  széntelepei  és 
szénbányászata  Budapest  1878. 


264  WKNZEL    GUSZTÁV. 

melyeket  a  tüzelés  és  építészet  megkíván,  s  más  tekíutetbeu 
p.  0.  a  vasutak  felépítése  és  kezelése  igényel.  S  ezekhez  járul 
még  az  ujabb  ipar  követelménye  is,  melynek  felvirágzása  nagy- 
részt a  kőszénnek  nagyobb  mennyiségben  való  használásától 
van  feltételezve. 

Természetes  tehát,  hogy  a  XVIII.  század  közepe  előtt 
kőszénbányászatról  nálunk  szó  sem  lehetett;  utóbb  első  jelen- 
ségei ugyanazon  időben  több  helyen  mutatkoztak ;  nagyobb  di- 
mensiók  szerinti  köszénbányászat  pedig  csak  1840.  óta  űzetik- 

II.  Nevezetes  kőszéntelepek  csak  Pa  múlt  századnak  kö- 
zepe óta  fedeztettek  fel :  1760.  Sopron  mellett;  1766.  Vasason, 
Baranya-megyében,  1787.  Barsmegyében  és  a  váczi  püspök 
jószágain,  1788.  Kolozsvár  környékén,  1806.  Bodrogkeresztúr? 
1807.  Pécs,  1812  Pétervárad  mellett  stb.  A  köszéntermelés- 
nek  azóta  folyton  folyva  történt  emelkedése  közgazdaságunk 
szempontjából  örvendetes  nem  kevésbé,  mint  igen  fontos  ese- 
mény, melynek  részletes  constatálása  azonban  itt  nem  lehet 
feladatom.  Ezen  termelésnek  jelen  állapotát  a  statistikai  mun- 
kák tüntetik  fel-;  s  e  tekintetben  hivatkozom  Kőnek  Sándor 
munkájára  »Magyar  birodalom  statistikai  kézikönyve«  (Buda- 
pest, 1875.  312.  sk.  11.) 

125.  §.  8.  A  bányatechnikdnak  uj  vívmányai.  II.  József 
oltania. 

I.  Mai  bányászatunk  technikája  általán  véve  oly  fejlő- 
dési ponton  áll ,  mely  a  magyarországi  bányászat  régi  dicsősé- 
gének a  kor  megváltozott  viszonyai  közt  megfelel.  Mindenütt, 
hol  bányákat  mivelnek ,  ez  okszerű  terv  szerint  történik,  s  a 
bányamunkának  alkalmaztatása  nem  kevesbbé,  mint  a  bánya- 
mívelés  gazdasági  rendezése  —  a  szükséges  takarékosság  mel- 
lett is  —  korunk  magasabb  kívánalmaival  áll  összhangzásban. 
S  ugyanazt  lehet  mondani  a  felkészítési  és  kidolgozási  műhe- 
lyekről, és  azoknak  kezeléséről  is.  Ha  egyes  kivételek  találtat- 
nak, ez  a  szükségparancsolta  takarékosságnak  szokott  követ- 
kezése lenni ;  s  oly  bányahelység,  hol  a  bányamívelés  még  pri- 
mitív módon  űzetik ,  igen  kevés  van.  S  míg  egyrészről  itt  is 
napról-napra  javulást  és  a  bányászatnak  technikai  emelését 
coüstatálhatjuk;  másrészről  hazafiúi  büszkeséggel  hivatkozha- 
tunk tűlnyomólag  nagy  számú  oly  bányavállatokra,  melyeknek 


MAOYAllOUSZ.U;  BÁNYÁSZATÁNAK  KRITIKAI  T()RTKNETK.    265 

tediiiikai  tökélye  bárhol  is  párját  keresi.  Szóval ,  senki  nem 
tagadhatja  meg  bányászainktól  azon  elismerést,  hogy  alapos 
szakképesítettséggel  bírnak,  s  ezt  ernyedetlen  szorgalommal 
és  íelreismerhetlen  buzgósággal  igyekszenek  hasznosítani  a 
hazai  bányászat  érdekében. 

II.  Minderről  tanúskodnak  nemcsak  ujabb  bányaválla- 
lataink közvetlen  eredményei,  hanem  régibb  bányahelyeinknek 

—  ott  hol  áldás  van,  és  a  külső  körülmények  nem  kedvezőt- 
lenek—  uj  időben  nevezetes  technikai  tökélyesbűlése  és  emel- 
kedése. Az  előbbiek  közül  például  Aranyidkát  (1767.  óta)  ^), 
Csik  szent  Domokos  meletti  Balánbányát ,  és  számos  kisebb 
vállalatok  bányamívelését ;  továbbá  az  ausztriai  vasúti  társu- 
lat bánsági  vas-  és  kőszénbányait,  a  dunai  gőzhajózási  társulat 
pécsi  kőszénbányáit,  a  zsilvölgyi  kőszénbányászatot  -),  a  vajda- 
hunyadi és  1854.  óta  govasdai  vasbányászatot  stb.  stb.  eme- 
lem ki.  Az  utóbbiak  közül  pedig  a  felső-magyarországi  bánya- 
polgárság bányavállalatait,  az  erdélyi  nagy-ági  bányamívelést, 
de  kiválólag  a  selmeczi  bányászatot  kell  hangsúlyoznom,  mely 

—  mióta  a  selmeczi  bányaakadémia  működik  —  valóságos 
mintabányászattá  alakult. 

III.  S  ezeknek  folytán,  mint  a  magyarországi  bányatech- 
nikának egyik  különösen  fontos  vívmányát,  a  II.  József  altár- 
nának  1879.  október  21-én  Selmeczbányán  történt  megnyitását 
említem  még  fel,  mely  nemcsak  a  magyarországi,  hanem  — 
minden  jelenségek  után  itélve  —  az  európai  bányászat  álta- 
lános történetében  epochalis  jelentőséggel  bír.  ^)  Ezen  altárna 
Selmecz  és  környéke  bányászatának  előmozdítása  czéljából 
1780.  akkép  volt  tervezve,  hogy  az  addig  ott  működött  10  ál- 
tárnánál  még  nagyobb  mélységben  készíttessék  ;  s  minthogy 
Selmecz  környékén  mélyebb  völgy,  mint  a  Garamé  nincs,  Voz- 
nitza  falu  határában,  Barsmegyében,  a  helységtől  kissé  éj- 
szakra, itt  1782.  kezdetett  meg  a  munka,  ott,  hol  az  altárnának 


')  Pécs  Antal:  Bányászati  és  kohászati  lapok  I.  köt.  120.  sk. 
143.  sk.  150.  sk.  11. 

=)  U.  o.  III.  köt.  51.  1. 

3)  Szabó  József,  A.  második  József  altárua  megnyitása  Selmeczep, 
(Buda-Kesti  Szemle  37.  füzet  1879.  Január-Február,   136.  sk,  11.) 


266  WENZEL    GUSZTÁV. 

alsó  torkolatja  vau.  Sok  építkezési  -viszoutagság  utáu,  végre 
1879.,  vagyis  11  esztendővel  előbb  késztilt  el  teljeseu,  mintsem 
ennek  az  alapterv  utolsó  megállapítása  szerint  volt  kiszámítva. 
Ezen  kedvező  eredmény  a  géppel  való  fúrás  alkalmaztatásá- 
nak volt  eredménye. 

Az  altárnának  egész  hosszúsága  16,538.5  méter,  tehát 
két  mérföldnél  több,  úgy,  hogy  valamennyi  létező  tárnaszerü 
bányaépítmény  közt  a  leghosszabb ;  elkészülésének  egész  költ- 
sége 4,599,000  forint  volt ;  Selmecz  és  környéke  bányászata 
előtt  pedig  uj  kedvező  jövőt  nyit  meg. 


OKMÁNYI  FÜGGELÉK; 


1.  A  régi  seliueczbáuyai  bányászatra  vonatkozó  néhány 

okmány. 

l.Selmecz  város  régi  bányajoga. 
(A  régi  selmeczi  bányajog  töredékeinek  első  kiadója  volt  Waguevu 
Tamás,  Qorpus  Juris  Metallici,  Lipcse  1791.  165.  sk.  II.  ;  —  egész  szövegét 
a  városi  joggal  együtt  a  jelen  munka  szerzője  a  Jahrhücher  der  Lileratur 
CIV.  kötetében,  Bécs  1843.  az  Auzeigeblatt  1.  sk.  11.  ;  s  ujabban  az  Árpád- 
kori  Uj  Okmánytár  III.  kötetében,  Pest,  1862.  206.  sk.  11.  tette  közzé  ;  — 
úgy  szintén  Kachelmann  János  Geschichte  der  ungarischen  Berg.stadte 
und  ihrer  Umgehung  II.  füz.  Selmecz,  1855.  177.  sk.  11.) 

2.  A  régi  selmeczi  bányajogot  tárgyazó  néhány  XIV. 

századi  Ítélet. 
a)  Ego  Heuczmanus  Comes  E3-seurinkel,  nec  non  Nicolaus  Judex,  vna 
cuui  Juratis  in  Sliebnitz  recognoscimus  siugulis  et  vniuersis,  quod  Petrus 
de  Eaba  vna  cum  concultoribus  suis,  videlicet  Czudalienil  et  ceteri  parte 
ab  vna,  parte  verő  ab  altéra  Groczlinus  Waltwurtb  et  Cuurt^dus  Puupan 
vna  cum  concultoribus  ipsorum  ad  nostram  venientes  i^resenciam  pro 
vno  vrtail  quoruudam  moutanorum  ;  et  sic  hoc  factum  est  ex  bona  vo- 
luutate  et  arbitrio  parcium'vtrarumque,  quod  amicabiliter  coucordati  sünt 
in  hac  forma,  quod  Comes  Petrus  a  Eaba  et  concultores  sui  debeut  recipére 
vnum  septunale  de  illis  montanis,  et  super  hoc  quod  quid  transit  super 
aquam  ad  teuendum,  ipse  Gotzlinus  Waltwurtli  et  Cunradus  Punpan  vna 
cum  concultoribus  ipsorum  debent  subuenire  cum  vna  tercia  parte  tam 
diu,  sicut  ex  vtraque  parte  pro  ipsis  piacebit,  et  possunt  adimplere,  et 
alia  tercia  pars  eciam  debet  subuenire  ad  septunale  (1386.) 

(Selmecz  város  XIV.  századi  u.  n.  birói  könyvéből,  az  ottani  levéltárban.) 

li)  Nos  Hannczmauus  dictus  Ysrinkel  Comes  et  Vrburarius  Scheb- 
nitziensis,  Hanczman  dictus  Salczer  Judex,  ceterique  Jurati  de  eadem ; 
item  Jacobus  dictus  Rolle  olim  Scansor  Eegius,   ac  alii   plurimi  viri  fide 


268  OKMÁXYI FÜGGELÉK. 

digui  Ciuitatuni  ex  uuiniue  Tirmauuii.s  Coines  et  Judjx   de  Bnkabania  — 

(U.  o.) 
f)  Nos  Beruhardus  Scansor  Moutauorura  Eegui  Vugarie,  Hauzniauus 
dictus  Ysriuchel  Comes  Schebnicensis,  Hanzmanus  dictus  Salczer  Judex, 
ceterique  Jurati  de  eadem  ;  item  Jacobus  dictus  Rolle  olim  Scausor  Regis 
Tinnanus  dictus  Slicher  Comes  et  Judex  de  Bakabania,  siguificamus  vni- 
versis,  quod  discretus  vir  Petrus  de  Jauy  cum  Czuda  Henel  suo  concül- 
tore  parte  ex  vna,  parte  verő  ex  altéra  Goczlinus  Waltwiirtli  et  Cuura- 
dus  de  Punpau  vua  cum  concultoribus  ipsorum  uostram  venientes  ad 
preseuciam  pro  sentencia  ;  ex  parte  quorundain  montanoi'um  ad  talem 
de  bona  voluntate  parcivim  ambarum  suut  concordati,  quod  Petrus  de 
Jauy  cum  concultoribus  debent  recipére  septuuale  de  moutauis  predicto- 
rum  ;  insuper  quod  transit  super  aquam,  debeut  subueuire  cum  média 
parte.  Et  hoc  debent  facere,  quamdiu  piacebit  ambabus  partibus,et  quam- 
diu  possuut  tollerare.  Et  hoc  factum  est  anno  Domiui  MCCCLXXX  sep- 
timo  in  die  Beatorum  Geruasii  et  Protasii. 

(U.  o.) 

d)  Nos  Beruhardus  Scausor  domiui  Eegis  et  Moutauoruui  Regui 
Vugarie  ex  maudato  Regali  vna  cum  Ciuitatibus  ad  hoc  couuenieutibus, 
videlicet  Kremnicenses,  Baccabanienses,  item  de  Monté  Regis,  Bistriceu- 
ses,  Lubetiuenses  ,  hee  omnes  Civitates  cum  maudato  Regali  conueui- 
mus  iu  Schebnitzbania,  et  ibidem  sedimus  vnum  judicium  secundum 
mandátum  Regalium  inter  Petrum  de  Rába  et  concultores  suos  parte  ab 
uua,  parte  verő  ab  eltera  inter  Petrum  Sartorem  eciam  concultores  suos, 
et  fecimus  vnum  jus  inter  eos  sicut  audietis  :  Item  sicut  aqua  pronunc 
stat  in  eodem  montano,  illa  aqua  debet  designari,  et  hoc  debet  nuncupari 
eyu  flache  marchscheyde,  et  hec  flache   marchseide   semper  debet  proce- 

dere ,    et    quod   quid   est  sub   eadem   flache    marchscheide,  hoc 

í'uit  submersum  montanum,  et  hoc  contulimus  Petro  de  Rab  et  conculto- 
ribus suis  ad  suum  stollonem  hereditarium  ;  item  super  hoc  dedimus 
Petro  Sartori  et  concultoribus  suis.  Item  quod  quid  est  super  hoc  Aachen 
marchscheide,  de  illó  debent  porrigere  Petro  de  Rába  vnum  septuuale 
sine  recusa  omnimoda.  Hec  concordia  facta  est  in  Schebnicia,  presenti- 
bus  houestis  viris  de  Civitatibus  predictis,  auuo  Domiui  MCCCLXXX- 
octauo  feria  tercia  post  dominicam  Quasi  modo  geniti.  Et  ideo  causa  pacis 
vuiouis  inuenimus  ct  posuimus  vnum  vinculum  super  partes  vtrasque,  ut 
quicunque  inueutus  fuerit  fractor  illius  composicionis,  ille  debet  esse  con- 
uictus  dominó  Regi  in  centum  marcis  fini  argenti. 

(U.  o.) 

3.  II.  U  1  á  s  z  1  ó  k  i  r  á  1  y  m  e  g  e  r  ü  s  i  t  i    8  e  1  m  e  c  z    város    régi 

városi  ésbányajogát.  1513. 

Wir  Vladislaus  von  Gottes  Gnaden  zu  Huugern,  Boheimb,  Dalma- 

lien,  Croatien,   Rajnen,   Servieu    Gallicien,   Lodomerien,    Cumanien  vnd 

Jíulgarien  Kunig,  Markgraixe  zu  Ma'hreu,  Herczog  zu  Luczenburg  vnd  iu 


WRNZEL    (lÜSZTÁV.  269 

Silcsieij,  M:irkgr:iue  zu  Luiisilz  i'tc.  bckcmu-n  viid  lliiien  khundt  aller- 
iiieniglichen,  das  für  uns  von  wogcii  viid  iu  uameii  der  ersambeu  vuusc- 
vev  lieben  getrewen  Richtev,  R.itmnneii  vnd  gaiic/en  Geineiu  vusei- 
Statt  Schebnitz,  Balthasar  Steckh  Síatsclireibev  daselbst  evscbieueii,  und 
uns  ein  buch  mit  ireu  Statrecbten  und  Peidchrechten  darinen  artiknls- 
wciso  g-psobribcn  vnd  verzeicbnet  fürgetragen,  wie  sic  dcn  vun  nnscrcii 
Vdit'ordcven  Kunigen  zn  Huugern  erworben,  herbracht,  begabt  vnd  bc- 
gnadot  soiu,  anch  des  förderlich  etwau  von  Kunig  Btda  löblicher  gedecht- 
nuR  bestatt,  confirniiret  vnd  bisslievo  iu  beruliiglicben  gebrauch  gebabt 
vnd  besesson,  hinfürder  dess  sicherer  gebraucheu  raöchten ;  vass  davauf 
als  íren  Erblierrn  vnd  kunig  vnterthenigsweis  deniüthiglichen  augeruffen 
gebeten,  Inén  dieselbe  ire  Statgerechtigkaitt  und  Perkhveclit,  wie  altér 
herkonien,  und  sie  gehalten,  auf  ein  newes  gnádiglich  zu  bestátittigen,  zu 
bekrefftigen,  und  zu  konfiriniren.  Wie  das  solclies  alles  hernach  volget, 
geschrieben  stet  vnd  lautet  : 

In  dera  namen  der  heiligen  dreifaltigkeit.  Ámen.  AUliienacb  vol- 
gent  gemcine  Stat  vnd  Pergkreclit  der  erbern  vnd  löbliclieu  Stat  Scheb- 
nitz stb.  (Következik  Selmeczbánya  város  régi  városi  és  bányajoga, 
melyre  fentebb  1.  alatt  vonatkoztunk.) 

Nun  habén  wiv  angesehen  fleissig  und  demütig  hitte,  auch  be- 
tracht  willig  die  dienst,  so  ír  vorfordern  vnsern  vorforderen  löblicher 
gedechtuuss,  vnd  der  löblichen  Kron  zu  Hungern,  vngespart  leibs  vnd 
guets,  von  anfang  getan,  sy  yeczund  tuen  vnd  förder  tun  sollen.  Darum- 
ben  Avir  vorbehabten  Rat  vnser  Ráte  der  Kron  zu  Hungern,  rechter 
Avissen  habén  wir  gemelter  Stat  Schebnitz  solich  ir  Statrecht  vnd  Pergk- 
recht  in  aller  mass,  form,  wie  artikulweiss  begriffen  vnd  vorgeschriben 
ist,  auch  vnsere  vorfordern  sy  hegnadet,  geuediglich  bestettigt,  bekráftigt 
vnd  confirmiret,  bestáttigen,  kráftigen  vnd  confirmiren  Ineu  vnd  íren 
nachkomben  soliches  alles  hiemit  iu  kraft  dies  briefs  aus  kunigiicher 
Maciit  zu  Hungern,  setzen  vnd  wollen  darauf,  das  sy  sich  derselbigen 
artiktil  Irer  Stat  oder  Pergkreclit,  gerechtigkeiten,  wie  oheu  vermeidet, 
von  alters  her  gehracht.  Und  in  ybung  gder  gebrauch  gehabt,  liinfürder 
zu  ewigen  kunfftigen  zeiteu  alles  Inhalts  nacli  haltén,  gebi-auchen,  vben, 
volfüren  sollen  vnd  mugen  von  vnss,  vnsren  Érben  nachkomheuden 
Kunigen  zu  Hungern,  vnd  sonst  yedermeniglichen  vnuerhindert.  Auch 
wollen  wir  Inén,  wo  .sy  oder  Ire  nachkomben  yetzt  oder  hinfürder  der  be- 
funden,  etwas  gemeiuen  Nutz  der  Stat  daselbst  zu  guet,  A'ud  der  löblichen 
Kron  zu  Hungern  zu  aufuemben  betrachteu  oder  fürnembenAverden,  es  sey 
in  Pergkrechten,  oder  andern  thuen,  uichts  ausgenomen,  Avie  sy  táglich 
notthi'irftiglich  empfinden.  Inén  alles  mit  diesein  vnseren  kuniglichen 
Brief  mitgeben,  bestett  vnd  confirmirt  habén, '^  alles  treAvlich  vnd  vngeuer- 
licli  ;  doch  vnss,  vnseren  Érben  vnd  nochkhombeudeu  kunigen,  vnd  der 
löblichen  Kron  zu  Hungern  auf  íren  Rechten  vnuergriffen  vnd  Aáischád- 
lich.  Zu  vrkhundt  mit  vnserem  kuniglichen  anhangenden  Maiestátsigel 
besigelt.  Gebén  zu  Offen  Suntags  Judica  in  der  Pasten  nach  Christi  geburt 
tausend  füufhuudert  vnd  dreyzehenten,  uuserer  Eeiclie  des  Hungerischen 


270  OKMÁNYI  rCrCGELÉK. 

iiTi  drey  vnd  zwanziolsti'n,  uud  (Ips  liöhoimbischen  im  zwi^y  nnd    virzi»i- 
sten  Javé. 

(Eredetié    börhártyán,    a  királynak   függő   pecsétje   alatt,   Selmeczbánya 
város  levéltárában.) 

4.    III.     Ferdinánd    k  i  r  á  1  y  u  a  k  II.   Ulászló    1 5 1 3-  ki   okmá- 
nyát megerősítő  privilégiuma  1655. 

Nos  Ferdinandus  Tertius  stb.  memóriáé  commendamns  tenori? 
praesentinm  significantes  qnibus  expedit  universis  :  Qnod  fideles  uostri 
prudentes  ac  circumspecti  Matthaens  RiedtniüUer  Jndex,  Julins  a  Lauser, 
Joannes  Cristopborns  Hoífuer  Medicine  Doctor,  Joaunes  Geörgius  Yeisz 
Magister  Montiam,  Thobias  Pestalucz,  Petrus  Márkus,  Audreas  Ungedej-, 
Elias  Angermann  et  Pancratius  Fuchs,  suis  et  ceterorum  universorum  ci  - 
vium  et  incolarum,  adeoque  totius  Communitatis  populorum  Civitatis  nos- 
trae  Montanae  Scliemniciensis  nomiuibus  et  in  personis  exliibuerunt  Nobis 
et  praesentaverunt  medio  fidelium  nostrorum  autefati  Julii  aLanser  et  Eli- 
ae  Cholostomi,  praefatae  Civitatis  nostrae  Scbemniciensis  Senatoris  et  Vice 
Notarii,  certas  quasdam  litteras  Serenissimi  quondam  Principis  Vladislai, 
alias  Hungáriáé  etc.  Regis  praedecessoris  olim  videlicet  nostri  felicis  re- 
cordationis,  confirmationales  privilegiales  Germanico  idiomate  conscrip- 
tas  pargameuo  in  forma  libelli  confectas,  sigilloque  eiusdem  duplici,  quo 
tum  ut  Eex  Hungáriáé  utebatur,  impedenti  communitas,  coutinentes  in 
se  alias  litteras  divi  quondam  Belae  similiter  Regis  Hungáriáé  privile- 
giales super  confirmatione  antiquarum  libertatum  seu  praerogativarum, 
certarumque  litterarum  seu  articulorum  antiqui  Juris  Municipalis  et 
Montanistiei  eorundem  civitatensium  Schemniciensiiim,  per  olim  anteces- 
sores  et  maiores  eorundem  uuanimi  voto  et  consensu  serié  infra  ubei'ius 
declarauda  pro  commuui  eorundem  bono,  paceque  et  tranquillitate  et  tuta 
permansione,  potissimum  verő  justitiae  unicuique  tribuendae  et  adminis- 
trandae,  ac  malorum  praecavendorum,  maleficiorum  tollendorum  abserva- 
tione  ;  minerarum  item  limitatione,  et  earundem  elaboratione  couditorum 
deservientium,  sub  certis  módis,  cautelis  et  conditionibus  in  iisdem  litte- 
ris  privilegialibus  fusius  denotatarum  et  expressorum  tenoi-is  infrascripti . 
Supplicatum  itaque  exstitit  Maiestati  Nostrae  nominibus  et  in  personis 
praefatorum  Judicis,  Juratorum,  ceterorumque  universorum  civium  et 
inbabitatorum  autelatae  Civitatis  nostrae  Montanae  Scliemniciensis  liu- 
millime,  quatenus  praedeclaratas  litteras  pi-aetitulatorum  Vladislai  et 
Belae,  divorum  quondam  Regum  Hungáriáé  confirmationales  privilegiales, 
omniaque  et  singula  in  iisdem  contenta  ratas,  gratas  et  accepta  habere, 
litterisque  uostris  privilegialibus  de  verbo  ad  verbum  inscribi  et  inseri 
facientes,  approbare  roborare  et  ratificare,  ac  pro  praefatis  Judice,  Jura- 
tis,  ceterisque  universis  civibus  et  incolis  memoratae  Civitatis  nostrae 
Scbemniciensis  ipsorumque  posteris  et  successoi'ibus  universis  innovando 
perpetuo  valituras  gratiose  confirmare  dignaremur.  Quarum  qnidem  litte- 
rarum tenor  talis  opt  : 


WENZEL    GUSZTÁV.  271 

Wir  Vladislaus  stb.  (következik  II.  Ulászló  királynak    ITilS-ki    ok- 
mánya, mint  fennebb). 

Nos  itaqne  huiusmodi  humillima  supplicatioue  pro  parte  dieto- 
rum  Judicis,  Juratorum  ceterorumque  universorum  civium,  populornm  et 
totins  Communitatis  annotatae  Civitatis  Schemniciensis,Nostrae  modo  quo 
snpra  porrecta  Maiestati,  Eegia  benígnitate  exaudita  clementer  et  admissa, 
praescriptas  litteras  praefatorum  Vladislai  et  Belae  olim,  ut  praemissum 
est,  Hungáriáé  Regum,  praemisso  modo  confirmatiouales  privilegiales  non 
abrasas,  non  cancellatas,  nec  in  aliqua  sui  parte  suspectas,  sed  omni  pror- 
sas  vitio  ac  suspitione  carentes,  praesentibus  litteris  nostris  privilegialibns 
de  verbo  ad  verbum,  .sine  diminutione  et  augmento  aliquali  insertas  et 
inscriptas,  quoad  omnes  earundem  continentias,  clausulas  et  articulos, 
sicnti  videlicet  iidem  elves  in  huiusmodi  privilegiorum  ac  immunitatum 
suarum  autiquo  usu  fuerunt,  acceptanius,  approbamus,  roboramus  et  rati- 
ficamus,  ac  pro  eisdem  Judice,  Juratis,  ceterisque  civibus,  incolis,populis,ac 
tota  Communitate  toties  fa tae  Civitatis  nostrae  Schemniciensis,ipsorumque 
posteris  et  successoribus  universis  innovaudo  perpetuo  valituras,  gratiose 
coufirmamus,  salvo  jure  alieuo.  Harum  nostrarum  secreto  sigillo  nostro, 
quo  ut  Eex  Huugarie  utimur,  impendenti  vigore  et  testimonio  litterarum. 
Dátum  per  manus  fidelis  nostri  nobis  dilecti  Eeverendi  Georgii  Szelep- 
cbényi  Episcopi  Nitriensis,  locique  eiusdem  Supremi  et  Perpetui  Comitis, 
Consiliarii  nostri,  et  per  dictum  Regnum  uostrum  Hungáriáé  Cancellavii 
in  arcé  nostra  Posoniensi  die  22.  mensis  Junii  anno  Domini  1655.  Eegno- 
runi  nostrorum  Hungáriáé  et  reliquorum  29.  Bohemiae  verő  anno  28. 
Reverendissimis  ac  venerabilibus  in  Christo  patribus,  dominó  Georgio 
Lippay  de  Zombor  Metxopolitanae  Strigoniensis ,  ac  Joaune  Pusky  Colo- 
censis  et  Bachiensis  Ecclesiarum  canouice  unitarum  Archiepiscopis  ; 
praefato  Georgio  Szelepchényi  Nitriensis,  Benedicto  Kisdy  Agriensis, 
Petro  Petrechicz  Zagrabiensis,  Sigismundo  Zongor  Varadiensis,  Joanne 
Pálfalvaj',  ElectoTransjdvanensis,  Georgio  Széchényi  Wesprimiensis,  Paulo 
Hoffmann  Electo  Quinque  Ecclesiensis,  dicto  Joanne  Pusky  Administra- 
tore  Jauriensis,  Mathia  Tarnoczy  Vaciensis,  fratre  Petro  Gyurgyewicz 
ElectoSirmieusis ,  Thoma  Pállf}'  Electo  Chanadiensis,  fratre  Mariano 
Marnawicz  Electo  Bosnensis,  altero  fratre  Georgio  Bielawicz  Electo  Tiui- 
nieusis,  fratre  Joanne  Caramuel  Electo  Rosoniensis,  Petro  Mariani  Seg- 
uiensis  et  Modrusiensis,  Francisco  Tolnay  Electo  Samandriensis,  ac  Joanne 
Salix  Electo  Corbaviensis  Ecclesiarum  Episcopis,  Ecclesias  Dei  feliciter 
guberuartibus.  Item  Spectabilibus  et  Magnificis  Comite  Francisco  Wesse- 
lény  de  Hadad  Perpetuo  iu  Murány  saepefati  Regni  nostri  Hungáriáé 
Palatiuo  ;  Comite  Francisco  de  Nádasd  Judice  Curiae  nostrae  Regiae  ; 
Comite  Nicolao  a  Zrinio  anuotatorum  Reguorum  nostrorum  Dalmatiae, 
Croatiae  et  Sclavoniae  Bano  ;  Comite  Stephano  de  Chák  Tavernicoi-um, 
praedicto  Comite  Nicolao  a  Zrinio  Agazonum,  Comite  Georgio  Erdödy  de 
Monyorókerék  Cubiculariorum,  ComiteNicolao  Pálffyab  Erdőd  Janitorum, 
Comite  Adamo  de  Batthyán  Dapiferorum,  Comite  Adamo  Porgách  Perpe- 
tuo de  Ghymes  Pincernarum  nostrorum  in  Hungária  Magistris.   Oflicio 


272  OKMÁNYT  Fi'OGKLÉK. 

Magistri  Curiae  nostr.ae  Regiae  vacante  ;  ac  dicto  Comitc  Nicolne  Pállt'y 
de  praerepetita  Erdőd  Coiuite  Posouieusi,  ceterisque  quani  plnriiuis  Regiii 
iiostvi  IlangaiMae  Comitatus  tenentibus  et  Honores. 

(Eredetié   bürlu'u'tyáu,  a  királynak  függő  titkos  pecsétje  alatt,  Selineczbá- 

iiya  város  levéltárában  ;  —  azonkivül   ezen    privilégium  a  királyi  kön^'v- 

beu  is  találtatik.) 

II.  A  vég;i  líörmöczbíínyai  bányászatra  vonatkozó  iK^Iiány 

okmány. 

1 .  R  <i  b  e  r  t    Károly    k  i  r  á  1  y    p  r  i  v  i  1  e  g  i  u  m  a    K  ö  r  m  ü  c  z  b  á- 

n  y  a  város  szám  á  r  a.   1328. 

(Eredetié  Körmöczbánya  város  levéltárában.   Kiadva  Fejérnél,  Cod.  Dipl. 
Hung.  VIII.  köt.  3.  r.  296.  1.) 

2.  A  régibb    k  ö  r  m  ö  c  z  b  á  n  }'  a  i    a  1 1  á  r  n  á  t    t  á  r  g  y  a  z  ó  a  d  o- 

m  á  n  y  o  z  á  s  i  o  k  m  á  n  3'.  1385. 
Nos  Jocliliuns  dictnsCarnifex  tunc  temporisComes  etVrburariusCi- 
vitatisCbremuicieusis,Nicolaus  dictusGriugJudex,  Jin-ati  et  vuiversi  cines 
de  eadem,  memorie  commendautes  vuiuersis  qnibus  expedit  siguifícamns 
preseucinm  per  tenorem  :  Quod  nos  sano  consilio  et  matnre  deliberacionis 
tractatu  prehabito,  ob  predicte  Ciuitatis  commime  bouum,  et  iiicremen- 
tnm  Montauorum  eiusdem  ,  stollonem  hereditarium  stollonem  Civitatis 
nuncnpatnm,  alias  dudum  per  nonuullos  suos  cnlturos  omni  laboré  et  cul- 
tura  peuitus  per  quam  plura  tempóra  desertum  et  derelictum,  iuchoa- 
tnm  superius  in  ciuitate,  seque  dirigentem  ad  montaua  Regenspurger, 
Lapser  atque  Pachen  nominata,  vna  cum  quibusdam  alijs  moutanis  et 
fodinis,  quarmn  vna  ad  rotam,  secunda  fodina  stollonis  Dominarum,  ter- 
cia  ad  Neydekk,  quarta  ad  Goldner  nuncupantur,  cum  omnibus  earum 
pertinencijs  libere  et  absolute  dedimus,  contulimus  et  appropriauimus 
proiiidis  viris  Heinczmanno  dicto  Yseurincel  cini  de  Kuuigsperch,  et 
Hnuczmanno  dicto  Tolbay  nostro  conciui,  ac  eorum  concultoribus,  per 
eosque,  eorum  lieredibus  beredumque  eorum  successoribus  perpetuo  et 
hereditario  jure  irreuocabiliter  ac  paciíice  possidendum,  habendum,  labo 
randum,  vendendum  et  permntaudum,  cum  singulis  et  vniuersis  iuribus, 
vtilitatibus  et  libertatibus  pro  stoUone  hereditario  hic  et  vbique  racioua- 
biliter  et  juridice  spectantibus,  quarta  cum  parte  dicti  stollonis  pro  obno- 
tato  Comite  accepta  et  reseruata  ,  velut  ceteris  cultoribus  ad  coleudum 
Volentes  pro  uunc  et  in  eum  stollonem  euundem  omni  jure  et  ordine, 
quibus  vtituv  hereditarius  stollo,  vei  vti  debebit,  quorumlibet  contradic, 
cione  non  obstantibus,  perpetualiter  perfrui  et  gaudere  sibi  stolloni ;  vbi 
autem  (et)  quamprimum  per  suos  cultores  in  campum  liberum  deductus 
peruenerit,  metallum  ibidem  mineris  aut  meatibus  iuventum  ad  vtrumque 
latus  eis  laneos  duos  i^ro  vsu  fructuque  liberaliter  couferentes.  Si  verő 
coucultores  praemissi  cum  praedicto  stollone  ad  montaua  submersa  vei 
deserta  perueuerint,  aut  vbi  ipsi  cum  eiusdem  stollonis  actu  vei  acie  ip- 
sins  in  montana  submersa  vei  deserta  nondum  perducta,  sed  per  scissurns, 


WENZEL    GUSZTÁV.  273 

rim.is  ;iut  fracl.uras  qimscunquc  Lipidum,  síixoruia,  parietum,  vei  meatuum 
aquam,  quam  ipsi  cultores  stoUonis  probave  poteruut,  eduxei'iut  vei  emi- 
seriut,  vei  ventum  iutroduxoriut ;  illa  quidem  montana  simpliciter  et  sine 
onmi  contradiccione  predicti  stoUonis  cultorum  existant  propria,  jure  per- 
petuo  et  heveditario  ipsis  simpliciter  applicata.  lUis  soluiíimodo  moutanis 
exceptis,  quorum  cultura  debito  et  iuste  iugiterque  ritu  montanoi'um  exi- 
gente  tractata  fűit  et  tractatur,  et  quorum  cultores  se  ipsi  stolloni  ante 
suorum  montanorum  rite  laboratorum  exsiccacionem  vei  aeris  introduc- 
ciouem  cum  iure  stollonico  obtulerint  sei'uituros  ;  dum  tamen  ipse  stollo 
vtilitatein  premissam  visus  fuerit  comportasse.  Et  vt  ipsi  coucultores  ad 
laborem  premissi  stoUouis  siue  desidia  procurandum  forcius  animeutur 
gaudeantque  se  auctore  Dominó  ,  quod  in  sudore  et  suarum  expensarum 
effusione  non  modicis  eorum  laboribus  seminarunt,  propria  falcé  métere, 
ad  supprimendam  eciam  cuiuslibet ,  quod  absit,  future  calumpnie  perfi- 
diam  :  iuter  omnia  precipue  statuinius  stabilitate  perpetua  ac  jure  legit- 
timo  montanorum  dictante,  quod  nec  aliquis  Comitum,  Vrburariorum 
Scansorum,  Magistrorum  Moncium,  presencium  et  futurorum,  fines  wlga- 
riter  »o  r  t  e  r«  dictos,  quos  ipsi  concultores  cum  eorum  stollone  exsicca- 
verint  vei  adepti  fuerint,  nunquam  pouere  aut  póni  facere  vei  conferre 
debeant  aut  permittant,  plagas  eciam  »sleg«  wlgariter  vocatas,  in  ipso 
stollone  incipere,  instaurare,  aut  ad  alia,  vei  illa  montana  quecunque  di- 
rigere  concessionarios,  qui  »1  e  li  e  n  h  a  w  e  r«  dicuntur,  iuducere,  aut 
coucessiones  cuipiam  hominum  locare  in  premisso   stollone  vei  montanis 

pro  ipso  spectantibus,    (ad  vtili)tatem  dictorum  cultorum  et  ad 

minimé  teneantur  ;  sed  ipsi  cultores  premissi  stoUonis  de  plagis,  finibus 
concessionibus  ordinandis  ,  pouendis,  instaurandis —  — ,  prout  eo- 
rum vtilitati  et  montanis  conueniencius  expedire  viderint,  personis  quibus 
maluerint  liberam  et  plenam  habeant  exnunc  et  in  futurum  donandi  et 
couferendi  potestatem,  contradiccione  quorumlibet  non  obstante.  In  cuius 
rei  memóriám  firmitatemque  perpetuam  praedictis  concultoribus  presentes 
nostras  priuilegiales  litteras,  pendentis  nostri  sigilll  munimine  robora- 
tas  concessimus.  Presentibus  prouidis  viris  Petro  Vrbui'aVio,  Nicolao 
Tolay,  Andrea  Vinterperger,  Henrico  Chind,  Nicolao  de  Orrea,  Henslino 

,  Stephano  de  Olíf,  Heinzmanuo  Eeschocz  Johanne  Chnapp  Henslino 

Zwickel,  Nicolao  Wurger  et  Hummantio  Tudelhan,  tunc  temporis  Juratis 
Ciuibus  obnotatae  Ciuitatis.  Dátum  ibidem  Chrempuicie  anno  Domini 
millesimo  treceutesimo  octuagesimo  quiuto,  feria  secta  in  crastino  festi 
Sancti  Mathei  Apostoli  et  Evangeliste. 

(Eredetié  börliártyáu,  melyről  a  városnak  régibb  vÖrös  viaszba  nyomott 
pecsétje  zöld  selyemzsinóron  függ,  Körmöczbánya  város   levéltárában.) 

3.    Az    ujabb     körmöczbányai    altárnára    vonatkozó 

egyesség  Mária  királyné  biztosai  ésKörmöczbánya 

város  községe  közt.  1545. 

Zu  wissen,  und  kundt  sei  Meniglicli,   demnach  der  Durchlauchtig- 

sten   Grossmachtigten  Fürstin  und    Frauen,   Frauen  Maria  zu  Hungern 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK    KRITIK.   TÖRT.  18 


274  OKMÁNYI    FÜGGELÉK. 

vmd  Böheim  etc.  Königiu  ,  unser  Allei-gnádigsten  Prauen  ,  Eath  und 
Comissari,  die  edlen  und  festen  Herrn  Reinpreclit  Haller  von  Hallerstein, 
und  Herr  Georg  Krabath  von  Spanrendorf,  samt  Hei-rn  Balthasar  Himmel- 
reich  Ilirer  k.Majestaet  Unterkammergraf,  anstatt  und  von  wegen  Hochge- 
dachter  Ihrer  k.  Majestaet  avif  hoch  und  fleissig  Bit,  auch  iu'Ansehung  der 
Ti-eue,  Gehorsam,  und  Bestándigkeit,  so  die  ehrsamen  und  weisen  Herrn 
N.  Eichter,  Eath  und  ganze  Gemeinde  der  Stadt  Kremnitz,  vor  andern 
bei  Ihrer  k.  Majestaet  gethan,  auch  sich  des  hiefür  annoch  zu  thun  gehor- 
samlich  erhothen,  versprochen  und  zugesagt  habén,  den  untern  Erbstolln, 
so  Ihrer  k.  Majestaet  eine  lauge  zeit  nebeu  der  Goldkunst  mit  grossen 
nierklichen  Ihrer  k.  Majestaet  Schaden  erbauet ;  fortan  gegen,  iiud  für  die 
Wasserkunst  hinauf  getrieben  werden  soli  ,  damit  der  Stadt  Kremnitz 
Nutzen  und  Aufnehmeu  gefördert  werden  möchte,  denselben  Erbstolln  wei- 
ter  gegen  oder  für  die  Wasserkunst  hinauf  auf  Ihrer  k.  Majestaet  eigene  Kost 
und  Waguuss  zu  treiben,  und  zu  bauen  fürnehmen  wolleu  ;  der  Massen 
und  Gestalt,  dass  solcher  ErbstoUen  für  ein  rechteu  ErbstoUen  erkenuet, 
auch  allé  Freyheit,  wie  ein  anderer  ErbstoUen,  und  von  allén  Oertern  und 
Bergwerkern,  da  er  Wasser  falit,  das  Siebend,  und  andere  Gerechtigkei- 
ten,  habén  und  empfahen  soU ;  auch  k.  Majestaet  den  als  k.  Majestaet 
frey  eigen  ErbstoUen  brauchen  und  geniessen,  auch  den  so  weit,  und  wie 
láng  es  Ihrer  k.Majestaet,  oder  dei'selbeu  Eath  und  Comissari  wohlgefalleu 
sein  wird,  bauen  mögen  ;  wie  dann  das  ein  ehrbar  Eichter,  Eath,  und 
ganze  Gémein  der  Stadt  Kremnitz  zugesagt  und  vesprochen  habén  zu 
sagen,  und  versprechen,dass  auch  hienjit  für  sich  und  Ihre  Nachkommen , 
Avo  Gott  der  Allmachtige  Ihrer  k.Majestaet  das  Glück  gebe,  dass  Ihre  k. 
Majestaet  durch  diesen  StoUen  im  Porttreiben  ,  Ausbrechen,  oder  in  an- 
dern Weegeu  einige  Goldgánge,  Goldstein,  Silbererz,  oder  andere  Me- 
talle  erlanget,  oder  erbauet,  dass  solches  alléin  Ihrer  k.  Majestaet,  und 
sonst  Niemand  zu  Guten  und  Nutzen  komme;  dass  auch  Ihre  k.Majestaet 
mit  Ihr  der  von  der  Kremnitz  guten  Willen,  so  sie  hierzu  gebén  habén, 
so  Ihre  Majestaet  mit  diesen  Stolln  noch  erreicht,  Gut,  Fug,  Recht,  Macht 
und  Gewalt  habén  soU,  jetzoder  wenn  Ihrer  k.Majestaet  gelegen  sein  will, 
über  kurz  oder  láng,  in  achtzig  Schürf  sein,  in  liegeuden  oder  hangenden 
Gangén,  Gold  oder  Silbererz  fahrt  nach,wie  es  Ihrer  Majestaet  gutdünken 
Avird,  uuangesehen  aller  andern  Schürf,  Stollen,  Schacht,  Zechen,  oder 
anderes  ,  so  jetz  audt  ren  verliehen,  vergebeu  oder  empfangen  seyn,  oder 
nocli  künftiglich  verliehen  werden  möchten,  zu  setzen,  und  aufzuschlageu, 
auch  die  altén  Zechen  und  Schacht,  so  zwischen  der  Wasserkunst  und 
Stollen  herab  sein,  zu  brauchen,  und  geniessen ,  nach  allén  Ihrer  k.  Maje- 
staet Wohlgefalleu.  Und  soU  auch  keiner,  Niemanden  ausgenommen,  Macht 
habén,  einige  Schürf  aiifzuschlagen,  zu  empfaheu,  zu  verleilien.  noch  au 
diesem  Orten  irgendzu  arbeiten,  bis  und  so  láng  Ihre  k.  Majestaet  die  vor- 
gemelten  achtzig  Schürf  sie  über  kurcz  vollkommentlich  aufgeschlagen  hat , 
Dergleichen  soU  und  will  Eichter,  Eath,  und  Gemeinde  der  Stadt  Krem- 
nitz alles  das  Holz,  so  man  zu  Zimmern  und  Bauen  dieser  Stollen,  Schách- 
tern  und  Luftlöchern,  oder  so  Gott  Glück  gebe,  zu  den  Zechen  nothdürftig 


WEKZEL    GUSZTÁV,  275 

seiu  wird,  auf  Gemoiner  Stadt  Kosten  au  die  Stell,  da  es  von  nothen  ist, 
allweg  uuverzöglich  abschlagen,  führen,  und  bringen  lassen,  auch  den 
EvbstoUen,  so  bisher  von  Muudloch  getriebeu,  und  noch  binfür  augetrie- 
ben  wird,  auf  Ihi"  der  Stadt  selbst  eigene  Kosten  baulich  und  wesentlicb  on 
eigeueu  Abgaug  uuterbalten  ,  dainit  der  nicbt  eingebe  ,  nocb  einiger 
Maugel  darán  escbeiue.  Und  über  solcbes  babén  die  abgemelten  Richter, 
Ratb  und  Gémein  der  Stadt  Kreninitz  versprocben  und  zugesaget,  dass  sie 
jetzo  von  Stund  an,  wenn  Ibre  k.  Majestaet  diesen  ErbstoUen  wieder  an- 
sebt  zu  treiben,  dass  sie  zu  mebreren  fürderungenlbrer  k.  Majestaet  Kam- 
mer,  und  genieiner  Stadt  Nutzen,  als  bald  die  Schlag,  so  nus  den  alteu 
ErbstoUen  in  die  faalhene  zu  treiben  angefangeu,  auf  ibi'er  der  Stadt 
Kosten  wieder  anűxbreu,  und  on  nacblass  unter  die  faallbene  fortti-eibeu 
wollen.  Und  solcben  zu  mebrer  Gedachtniss  und  bessern  Sicberdbeit 
habén  die  oben  bemelten  Herrn  Ratb  und  Comissari,  auch  Eichter  und 
Kath  und  Gémein  gedacbter  Stadt  Kremnicz  erzablte  Handluugen  in 
diese  Schrift  verfasst,  und  mit  ibren  Siegelu  bekráftiget,  und  ist  jedeu 
Tbeil  eine  verfertigte  und  gesiegelte  Schrift  gebén  worden.  Actum  1 0. 
Oktobris  1545. 

(Az  okmányra  bárom  pecsét  vau  nyomva.  Hiteles  másolat  után.) 

4.  Kör  möczbányavárosnak  régibánya  joga  1492.  — 1512. 

Perckwerclisgerechtikeith. 
Die  vorred  In  das  geschiclit  der  perckwericli  Anno  92. 

"Wyr  mit  Namen  bernoch  gesbribeu  Petrus  Schayder  die  czeith  kam- 
mergroff  auff  der  Kremnitz  ,  vnd  Niklos  Czon  kuniglicber  Maiestadt  in 
Crembuicz  pergmaister  vnd  Stayger  :  daselbens  babén  mit  wolbedacbteu 
muetb  auch  czaitbiger  erlosung,  vnd  gemeynem  Rathe,  von  wegen  einess 
gemeinen  nucz  vnd  auífnemen  der  ganczen  gemeyn  arm  und  raich  angese- 
beu  die  göttlicb  gerecbtikeitb,  vnd  besunderwar  vnnsser  privilegi,  vnd 
alletess  erkennen,  domit  wyr  von  viel  löblicben  kunigen  von  Vngeren  ge- 
beuedeytter  gedechtnuss  auss  den  arcben  yrer  augeboruen  giittikeitb  vnd 
gnaden  geuadicklicbseiubegnadt  vud'mit  viel  freybeitteu  vnd  gerecbtikej'- 
tben  begabt  worden  vnnssereu  pergwerchen  czu  furdrungh,  vnd  vnsselbst 
czw  auffnemeu  oder  damit  dass  dy  vorgeslikeith  der  menshen  kunstiklich 
nicbt  entczugk  vnnsseren  nacbkomnien  den  gruudt  vussers  fuernemens:Noch 
dem  vnd  dermenscben  abscbaiden  von  dieser  ellenden  Weltb  mityr  nimpt 
das,  dass  do  vorerdost  betracht  vnd  beshehen  ist :  demnocb  so  habén  wyr 
vunss  czwsom  verpflicht  von  wegen  grosser  vnd  merglicb  vrsachen  die  vnns 
notturfftiklicb  darczu  gedrungen  ,  vnnd  die  göttlicb  gerecbtikeitb  erfer- 
dert  babén  etwass  binder  vns  czw  lassen ,  vnnsseren  nachkemenen, 
in  gescbrift  von  wegen  vnnsserer  Pergwerich  gewonbeitb  wie  dye  nvi 
hiufeur  czw  ewigen  czaithen  vnnd  wegen  gepaunth,  vnnd  solche  betrach- 
tungk  stadt,  fest,  vnnd  ungeprochen  soll  gebalten  werden,  vnnd  besonders 
von  der  vrsachen  halben,  dass  do  dardnrch  kunfftikliche  kriegk  vnd  czwi- 
trecht,   zo  auíf  den    pergwcrichen  mochten  erwacksen  vnnd  aufferstenn. 

18* 


270  OKMÁN?í  FÜGGELÉQ. 

desterbas  gestilth,  vnnd  zurugk  gelegt  wuvdeu  ;  auch  darumb  dass  solche 
ordnungk  künfftigiich  nit  verporgen  ymmandess  vorhalten  oder  vertilgt, 
suDder  au  dass  licht  gepracht,  vund  allhye  bey  den  die  yr  uotturfft  seiii 
werden  gebraucht  vund  gelesen  czw  eiuer  waruuug  vund  entlichen  vnde- 
riclitungk  kegewerter  vnnd  kuuftiger  leutte.  Czuvor  auss  got  dem  almecb- 
tigen,seiner  lobsameu  mutteré  kunigin  Jungfraun  Mai-iae,  vnnd  allem  him- 
liscben  Her  czu  lob  vnd  czu  Ei*en  ;  auch  der  obennbeiúrtten  vnnd  Achtpa- 
ren  Stadt  Krempuitz  czw  einem  wareu  auffuemen,  vus  selbs,  allén  vuns- 
sern  kindernu  vnd  nachkumeu  czw  Nutz  vnd  czugeylmngk  alles  gutten 
Vnnd  solche  betrachtungk  ist  bestéit  noch  Christi  gepurdt  vnssers  libegi 
Herren  vierczehenhunderth  vud  darnach  ynn  dem  czioayvnnd  neunczigisten 
Jaren  am  Montag  noch  sannd  Kathrein  tagk. 

(1.)  Vonn  der  fundgruebnn. 

Item  ess  nnöcht  kunffliglich  besheheu  ,  dass  eiuer  pawen  würde, 
ess  sey  auíf  genngen  oder  auf  Erczt,  alsó  dass  sein  Hoffnung  wer  genngk 
oder  Erzt  czw  vinden  ;  vnd  so  Er  Einen  schacht  hette  oder  mer  ;  vnnd  au- 
dere  sehen  dass  er  do  paweth,  vnnd  schlugnn  auch  schacht  neben  ym  aufif ; 
vnnd  so  wo  beyde  taill  alsó  arbeiten,  vnnd  sunken  die  schecht ;  vund  ob 
yederth  ein  taill  erraichet  Genng  oder  Erczt  in  seinem  schacht,  er  weu 
der  Ander  ;  vund  so  er  alsó  wurdt  begereu  gerechtigkeith  einer  fund- 
grueben :  Alsó  dann  so  soll  er  sich  fuegeu  czu  einem  kunig lichen  Btaiger 
oder  czu  einem  pergmaister  ,  der  dass  pergwerichs  gewalth  hath  ;  vnnd  so 
er  pegehrth  von  dem  pergmaister  einer  fundgruebnn  gerechtikeith,  vnnd 
so  der  kuniglich  Staiger  oder  pergmaiter  erkeuth  ,  dass  der  e  i  n 
Newess  pergwergk  gefunden  hat;  so  mag  er  yu  vndter- 
waissnn  eiuer  fundgrueben  gerechtigkaith,  vund  mag  ym  dieselb  alsó 
gebén  vnnd  verlaichen.  Alsó  oder  in  solcher  mass  :daserhabauff 
baide  saitteu  czway  lehen  dem  gang  noch,  ess  sey 
hinauff  oder  hinab,  wo  sich  der  Gang  hin  legt;vnnd 
alsó  hater  den  gang  noch  vier  lehen  vnd  von  dem 
schacht  auff  dass  haugend  ayn  lehen,  vnd  destglei- 
cheu  auff  dass  ligend  auch  e  in  leheu.  Vnud  ob  es  sach 
were,dasyederch  ein  Ander  hat  eiueu  schacht  gesunken  in  derselbeu  waill, 
vnud  die  fundgrueben  niöcht  yu  erraichen  mit  der  gerechtikeith  die  yr 
nw  czu  gebén  ist ,  ess  sey  auff  den  gang  oder  haugendeu  oder  auf  deu 
ligeudeu ;  so  treybt  er  yn  ob,  wo  er  yn  erlaugen  magk.  Vnd  ob  ew  czweu 
neben  aynauder  pautten  ,  a'  u  n  d  w  e  1  c  h  e  r  d  e  n  u  g  a  u  g  v  m  b  e  r- 
sten  findet,  derselb  der  hat  dy  gerechtikeith,  ess  seyhaldt 
der  Edelst  schacht  oder  nicht.  Vnud  ab  sach  Aver ,  das  nw 
Einer  wolth  pauen  auff  einem  Naweu,  vud  besorgeth  sich,  wau  er  wirdt 
anheben,  dass  ym  ein  Audei'er  neben  yin  wurdt  eiusiczen  ;  vnd  wer  doch 
vorr  ein  gepauth  ;  do  so  mag  er  begrussen  eiueu  küniglichen  Staiger  oder 
Pergmaister  der  seyn  gewalth  hat ;  alsó  dass  er  ym  geb  ein  genanth 
feldt.  Ob  im  \Tasser  liber  her  etwass  geb  yn  der  wail ,  dass  im  nyuianth 
möcht  dareyn  siczen ;  sonder  dass  er  ess  möcht  geprauchen  noch  ge- 
meinem  nucz  Aoid  noch  seinem  frumeu. 


WKNZEL    GUSZTÁV.  277 

Item.  Mau  soli  nierkeu,  wass  Newer  Pergwerich  gefunclen  weren, 
do  voreyn  ist  gepawet  -worden  dieselbigen  pergwerich,  die  sollen 
yr  recht  habén  gleich  alss  sy  von  alderss  her  geha- 
beth  habeu. 

(2.)  Yonn  cles  pergmeisters  vnncl  des  Staigers  arabt. 

Item.  Am  ersten  so  soll  eyu  yeder  pergmeister  ein  auffsehen  ha- 
bén, dass  mau  keine  Geppl  uocli  Chrora  bey  denen  Schechteu,  oder  Stol- 
len  abprech  ;  ess  Aver  den  sach,  das  man  einen  Newen  Geppl  oder  Chrom 
Aviderumb  dohiu  sezceu  oder  pawen  wolth. 

Item  dass  Ander,  das  kein  pergwerich  auffgehalden  würde,  man 
halt  dan  das  nocli  altér  gewohuheith  vnd  gerechtikeit,  So  aber  Einer  das 
im  vorniag  czw  pawen,  vnnd  wolt  dass  behalthen  ;  so  soll  er  in  vierczehen 
tagén  auff  dass  wenigst  ayn  trayben  thun,  es  sey  aus  schechten  oder  aus 
Stollen :  doch.  alsó,  dass  der  Perghmeister  besicht,  dass  das  vur  sich 
bestehe,  vnnd  domit  das  dy  Pergwerich  nit  donyder  gen.  Geschebt  ader 
anders  ;  so  soll  dass  pergwerick  der  pergmeister  gebén  vnd  vorleyeu 
wer  dass  pawenn  wolth. 

Item  drith.  Ein  j'eder  pergmeister,  wo  man  seyner  pegehrth,  do 
soll  er  helfen  vnnd  ratten  czu  dem  pergwerichen  ,  damit  das  schaden 
vnderstannden  werdt,  vnnd  helffen  ,  dass  gemeyner  nucz  erweckt  werde, 
Vnd  wass  ym  dapey  czu  schwer  ist,  so  soll  er  dy  herren  derselben  stadt 
czw  liulíf  nemen  ;  vnnd  ab  ess  not  thuen  wurde,  mit  sampt  dem  grafen. 
Auch  soll  ein  yeder  pergmeister  ein  auífsehen  habén  czu  den  anderen 
pergwerichen  ,  das  dy  noch  kuniglichen  vnd  gemeynen  nucz  erpawet 
werden,  nicht   alléin  nach  aygenem  nucz. 

Item  das  vierde.  In  welchen  pergstádten  gemayne  Stollen  sein, 
die  audere  Pergwerich  benuczen,  ader  darczu  dyeneu  ;  so  soll  Ein  yeder 
Pergmeister  darczu  sehen,  dass  der  gepaut  werde,  vnnd  pawhaftig  ge- 
halten  würde  von  den,  die  den  von  Alder  gerechtikkeyth  schuldig  seyn 
czu  pawen. 

(3.)  Wie  mon  schecht  paiien  unnd  entphahenn  soll. 

Item  von  Ersten  so  Einer  vormeynth  pergwerich  czu  pawen,  vnnd 
will  Ettlich  pergwerich  anfahen  ;  der  soll  dye  pitten  noch  altér  löblicher 
gewohnheyth  vnnd  perggerechtikeith  von  dem  Pergmeister  ,  oder  von 
den  kuniglichen   Stayger. 

(4.)  Wie  mon  pergwerich  aufgebn  sol. 

Item  so  Ein  pergmeister  oder  Staiger,  von  gemeines  Nucz  wegen 
Ein  pergwei'ich  hingibt,  so  soll  das  alsó  beshehen  ,  das  er  ym  das  geb 
mit  seiner  gerechtikeith  :  Alsó  das  es  hab  auffyder  seytten 
zuringsumb  siben  lafter,  das  ist  ein  ganczlehen 
dem  gang  noch ,  vnnd  yn  das  hangén  de  vierdhalb  laf- 
ter, desgleichen  auch  in  das  Hegen  de  vierdhalb 
1  a  f  f  t  e  r. 

(5.)  Wie  Einer  pergwerg  haldenn  soll. 

Item  so  Einer  e3'n  pergwerch.  noch  gewonheith  der  pergrecht  vom 
pergmeister  oder  Stayger  gepetten   vnd  auffgnomen  hat,  vnnd  vormaynth 


278  OKMÁNYI   FÜGGELÉK. 

es  czu  belegeu,  vnud  steeth  voi'  mit  eiu  liaschpl  oder  Gappl  daruber  :  so 
soU  er  dai'uber  seczen  eiu  gestell,  dass  ist  eiu  haschpell  mit  aller  czugeliö- 
rungk,  als  fwlpawra,  stuczen,  Eiuhornu,  auch  eiu  Peupawui  mit  einem 
fail ;  vnnd  so  er  den  haschpell  alsó  darüber  gesetzt  hatli,  allsdan  soll  ei* 
ougeunde  eiu  gespeu  legeu  auff  dass  weuigist. 

(6)  Wie  luou  pergwerich  pauenn  soll. 

Item  So  uw  der  selbige  schacht  oder  schuríf  mit  seiuer  czwgehöruugk 
iu  der  mass  gefertigt  ist,  deunoch  so  soll  er  daruoch  daryueu  i;)a\vu  uocli 
seiuen  aygen  vnnd  gemeineu  uucz,  uocli  seiuer  bestén  Erkanutuuss,  Wer 
aber  sach,  dass  er  uicht  stecz  daryneuu  haudlen  ader  i^aweu  woldt ;  so  soll 
man  deu  schacht  ader  schurff  auflf  dass  weuigist  in  vierczeu  tagén  eiu 
mail  pawhafit  haltén.  Ist  es  ein  schurff;  so  soll  mau  eiu  trog  voU  czwen 
ader  drey  herauss  schutten.  Is  es  aber  eiu  haspell  schacht,  so  soll  man  mit 
dem  Haschpll  czwen  ader  drey  seck  voll  heraussczieheu.  Ist  es  ader  eiu 
Gapplschacht  ,  dessgleicheu  soll  mau  mit  deu  Posseu  czwen  oder  drey 
Seck  voll  heraushertreybeu.  Vnnd  wer  auff  solche  manugk  seiue  Manugk- 
schecht  uit  pawhafft  helth,  kiimpt  ymancz,  der  daruber  bittet ;  so  niag 
mau  sy  allssdan  hiu  gebén  ;  helt  er  sy  aber  pawhawfft.  alss  oben  schriben 
stet  vnnd  begriffen,  so  mag  er  yrer  gepraucheu  mit  recht  alss  laug  er 
will  jaderer  magsiemit  seiuem  wileueinAndereu 
u  m  b  g  o  1  d  oder  v  m  b  s  u  n  s  t  hiu  gebén. 

(7.)  Gappell  schachts  gerechtikeitli. 

Item  Ein  Gaepl  schacht  soll  vmb  den  chorb  eiu  sayll  habén,  eiusteg- 
scheybeu  vnndGenuegpennk.  Hat  er  dy  dinger  uicht;  so  mag  der  pergmei- 
ster  oder  Stayger  damit  gemeiner  uucz  uit  uj'derginngk,  deuselbigen 
gappl  schacht  hingeben  dem  der  darunib  bitteth. 

(8.)  Von  schiirífs  vnnd  alder  sclieclit  gerechtikeith. 

Item  So  eine  schui'ff  ader  alderschecht  vom  pergmeister  vnnd  deu 
Stayger  gebén  werden  czav  belegeu;  Alssdau  soll  alwegk  solichs  bescheu^ 
das  den  schechteu  ader  schurffen,  dy  dobey  gelegu  siudt  czw  bayden  sayt- 
ten,  geAvicheuwurde  aussyremlehen;  vuudso  sich  kuuftiglich  czwissen  sol- 
cheu  scliechten  neben  eynander  gelegeu  begebe,  dass  sie  von  beyden  tai- 
len  solche  neben  eynander  gelegen  schecht  swuken.  vnud  darnach  mit 
schlegen  ader  czechen  czwhauíf ,  ader  czesom  loclierteu,  vnnd  sso  sy  von 
bayden  ta3-len  merckteu,  das  sykurczlich  czusamen  solteu  komén  vnud  eiu 
loch  macheu,  So  solden  sy  sich  alssdann  czwm  pergmeister  vnd  Staiger 
fuegen ,  vnd  solichs  von  wegen  bequemer  vntterweyssuugk  denselben 
czw  wissen  thueu,  vnd  solleu  ein  czaicheu  von  j'm  bitten  no  eh  g  e- 
w  o  n  h  e  i  t  h  der  p  e  r  g  r  e  c  h  t :  deshalben,  ab  etwe  eiu  tail  so  man 
locheret,  gewaldt  woldt  tliun,  dass  sich  der  Ander  taill  czu  recht  mit  deu 
czaicheu  möcht  retten.  Vnnd  so  eiu  solichs  czaychen  durch  ein  loch 
gereicht  wurde  ;  so  soll  alssdan  das  loch  baidn  taylen  so  bayden  saytten 
verpotteu  sayn  bey  trewe  vnd  erén  so  laug  hincz  dass  dess  selbigen  ge- 


WENZICL    GUSZTÁV.  2  79 

machteu  loclis  lialber  czwisseu  bayden  parteieu  eiu  Ettliche  berieht  be- 
stheu;  vnnd  bey  solcher  bevichtuugk,  die  czwissen  solchen  parteyen 
beschiclit,  so  sie  crafft  liabeu  soll,  sollen  allweg  seyu  permeister,  Staygen 
vud  zwen  der  lierrn  des  Rath  ;  vnd  wass  von  den  oberuerten  herru  perg- 
meyster,  Stayger,  auch  den  czwayn  geschwornen  bericlit  grundét  vnd 
besclilosset  wurdet,  sollen  dan  bayde  tayll  damit  verbunden  seiu  beym 
lialss   aucli  trewen  vnnd  Erén. 

(9.)   Von   locher   machenn,   imd   wie   man   dauonn    entwai- 

chenn  soll. 

Item  So  sulcbe  krigunde  partayenn  czwsomm  kummen,  vnd  ein 
loch  machten,  als  oben  begriffen  ist  dadurch  ein  czaichen  gégében  wurde, 
vnnd  die  parthaj'n  sich  nit  wolden  in  berieht  gebén  ;  alssdan  so  sollen 
bedé  tayll  czwruck  waichen  von  dem  gemachten  loche  drey  viertayll  eines 
laffters  ;  es  sey  halt  vntter  sich  ,  ader  yber  sich  alsó  wayth  ,  das  Eyner 
denn  Auderen  mit  eiuem  drey  viertayll  bawe  nicht  mag  geraiclien.  Vnnd 
do  mag  Ein  yede  partlie3'en  geprauchen  sein  arbej^th  sso  langk  hincz 
dass  sie  wider  czusom  kummen,  vnnd  alss  offt  sy  czusam  ein  loch  machten, 
dodurch  ein  czaichen  gégében  wurdt ;  soll  allweg  dass  loch  vorpoten 
sein  bey  trewen  vnnd  Erén. 

(10.)  AVie  mon  eynen  uon  einem  scliacht,  der  nit  vermanschafft 
ist,  abtreibnn  magk. 
Item  So  sich  begebe,  dass  Einer  denn  Anderen  vndertieffet,  es  wer 
haldt  mit  dem  Schacht,  schlegen  ader  czechen,  vndd  vormejmet  dem  feldt 
seines  nachparen  czw  schaden  ;  vnnd  sso  sie  nit  mitEinander  vermanshaíft 
sein  so  mag  er  ein  czech,  oder  mer  vornehmen  noch  gemeinen  vnnd  seinen 
nucz,  czw  sej'n  widerteylls  schacht.  Auch  darfuer  vnnd  als  wayth,  alss  er 
mag,  biss  alsó  láng,  dass  sein  widertayll  gegen  lm  kumpt,  vnd  yn  mit  der 
mass  abtreyb,  die  ym  noch  pergrecht  gégében  worden  ist  czw  seinem 
schacht. 

(11.)  Wie  mon  schachts  gerechtikeith  aussweissen"  vnnd  ge- 
prauchenn  soll. 

Item  Einem  yeden,dar  do  pegerth  seinem  schacht  sein  gerechtikeith 
aussczuweissen,  sollen  pergmeister,  Staiger,  vnd  czween  geschworne  des 
rads  denselben  seines  schachtes  lehen  mit  grossen  fleiss  ,  vnnd  mit  der 
mass  ausswayssen  ;  vnnd  wo  dye  schnwr  solcher  mass  hyn  waysseth,  da 
selbs  hin  sol  gelegeths  werden  Ein  lehen  Stempl;  vnnd  demsel- 
bigk  dem  dass  lehen  czogen  ist,  magk  ongeendeth  bey  dem  lehen  Stempl- 
gericht  vnder  sich  sinken  ;  ader  vber  sich  sthurczen,  alsó  tieíf,  vnnd  alsó 
hoch  er  will  ;  vnnd  er  soll  sein  veldt  befriden  am  bestén  alss  er  magk. 
Unnd  wo  ettAveder  im  sinkeu  oder  im  schurczen  gegen  lm  kumpt,  aber 
vor  do  gewesseu  were  ;  alssdan  sso  mag  er  denselben  mit  der  mass  ab- 
weyssen,  alsó  dass  er  ym  muess  waychen  auss  seinem  lehen,  oder  denuoch 
sind  bedé  tavll  mit  Evnander  nicht  vorricht. 


280  OKMÁNYI    FÜGGELÉK. 


(12.)  Wie  der,  elem  das  leliun  geweist  is,  mag  bei  dem  lehenn- 

stempell  onsiczenu ,    vnnd    seiueu   widertail  in  seinem    veid 

oder  tzecbenn  schleg  treibun. 

Item  :  Aucli  ist  czu  erkeueu,  dass  der,  dem  das  lehen  gecz  gen  vnud 
geweisset  worden  ist,  der  mag  bey  dem  lehenstempl  ansiczen,  vnd  er  mag 
dem  Anderen  tail  in  sein  veid  zechen  oder  schleg  traiben  alsó  láng,  liincz 
das  er  in  mit  reclit  axtssmisst,  und  sein  lehen  czaiget,  alss  von  dan  pe- 
griffen  ist. 

(13.)  Soeiner  betzwungen  wiírd  dengang  zcsiicbnn  mit  einem 
czwericbslagk. 

Itein  wo  sich  begehe,  dass  Einer  eiu  schaclit  hette  uebeu  dem  gang 
auff  dem  ligenden  oder  auff  dem  haugenden,  vnud  wurdt  beszwuugen  den 
gang  cze  suchen  mit  eine  zwergslag  ;  vnnd  wo  er  den  gangk  mit  dem  hal- 
ben lehen  nit  erreichen  mocht,  oder  so  er  auff  dem  gangk  kame  mit  dem 
obberui-ten  czwerichschlagjlst  ein  ander  schaclit  neben  ym  auíFden  gang, 
vnnd  macht  er  ein  loch  czu  yn  ;  so  mag  er  j'u  mit  recht  abtraiben  da- 
rumbe  ,  dass  er  den  gangk  mit  dem  halben  lehen  nit  er- 
r  a  i  c  h  e  n  m  a  g  k.  Vnnd  wie  tieíf  er  darnach  sunk,  dieweil  er  den  gang 
mit  dem  halben  lehen  nit  erreichen  mag;  SosoU  mau  eiueusolchen  schacht 
seine  gerechtikeit  mit  der  mass  nit  waissen.  So  er  aber  den  schaclit  alsó 
tieff  sunk,  dass  er  den  gang  mit  dem  halben  lehen  erraichen  möchte  ;  So 
hat  alssdann  ein  solcher  schaclit  gleich  alsó  viel  rechtniss,  a!s  der,  der 
auff  dem  gangg  stundt ;  vnnd  wan  er  es  begert,  so  soll  man  in  das  lehen 
aussweyssen  vnnd  czaj'chnen. 

(14.)  So  ein  scbacbt  ein  tiefs  leg  bette,  vnd  wolde  im  das  mit 
ein  ricbtscbacbt  zu  ricbten;vnd  von  einem  scbacbt  mit  czwayenn 

tieffestenn. 

Item  wo  sich  begebe,  dass  ein  schaclit  hat  ein  tieíTs  lege,  vnd  wolde 
im  das  mit  einem  richtschacht  zurichten  ;  vnnd  wo  alsó  ein  schaclit  mit 
czwayen  tieffesten  gefundet  wurdet,  vnnd  so  er  wolde  mit  einem  anderen 
schacht,  der  recht  gesunkeu  wer,  krieg  arbet  phlegen ;  ein  solcher  schaclit 
mit  den  czwayennen  tieffesten  hat  aucli  sein  gerechtikeit  verloren  ,  vnd 
mag  seines  leliens  nicht  geprauchen.  Vnnd  wie  woU  dass  ein  solcher 
schaclit  mit  czwayen  tieffesten  kliain  gerechtikeit  nicht  mag  habén  ;  den- 
noch  so  kumpt  er  tieffer  mit  einem  solchen  schaclit ,  wen  der  seines  Nacli- 
paern  ist :  er  mag  ober  liaAven  gegen  seinen  Nachpareu  alsó  láng,  hincz 
dass  er  gegen  im  kiunpt  mit  czechen  oder  mit  schlegen,  vnnd  traybt  yn 
ab.  Hat  er  aber  auff  der  anderen  saiten  keine  nachparen  ;  alssdann,  von 
seines  auch  gemeines  nucz  wegen  mag  er  dess  veldes  geprauchen,  noch 
den  bestén,  so  er  kann  oder  magk. 


WENZEL  GUs//rAv.  281 


(15.)  Von  zwaien  schechtenn,  do  zwischenn  zway  lehenn  sein 
am  tag,  wie  mon  die  pawenn  soU. 

Item  ess  ist  czu  merken  :  So  sicli  begebe,  dass  Etwan  czwen  scliecht 
uebeu  eiuander  weren,  czwisclieu  Avelclieu  scliechten  am  tag  czway  lelieu 
wereu  ;  vnud  Einer  auss  den  czwayen  zug  seiuen  schaclit  in  deu  kurczeu 
den  leg  gegen  dem  andern  schacht ,  aiiff  das  ,  dass  er  yn  moclit  leg  prin- 
gen  in  seines  naclipaaren  scliacht  dass  lelien  ,  vnnd  ym  domit  schaden 
czwcziehen.  Welclier  scliacht  alsó  leg  geczogen  gefunden  ■svurde  in  einess 
andern  schaclites  velde ;  alsó  dass  ma  das  sail  most  abhin  tragen  oder 
werffen,  vnnd  von  im  selbs  liinab  niclit  komén  möchte  ader  wolte  ;  da 
selb  soll  ein  gei-eclitikeitli  nit  habén. 

(16.)  So  einer  ein  scliacht  hat  auf  dem  gang,  und  ein  andrer 
wold  aiich  eynn  schacht  darauff  sincken. 

Item  So  es  sich  fuegeth,  das  Einer  ein  schacht  hette  auff  dem  Gang, 
vnnd  ein  Ander  sunck  dessgleichen  auff  dem  gangk  ,  er  sey  halt  han- 
gund oder  ligund,  ein  schacht  auff  yn  hinab;  vnd  sso  die  czwen  schecht,  in 
dem  tifesten  gesunkeu  wurdeu  in  eine  lehen  ;  vnnd  sso  beede  tail  be- 
gei'tten  iren  scliechten  czu  wayssen  ;  So  soll  mon  alweg  dem  eldesten 
cziehen  sein  lehen  ;  vnd  wo  die  mass  den  andern  schacht  bereicliet,  do 
seczt  er  in  auff.  Wer  aber  sach,  dass  der  elder  schacht  stundt  auff  dem 
hangenden,  vnnd  der  juuger  auff  dem  liegeuden,  vnd  kumm  mit  dem  juu- 
geren  sliacht  in  das  lehen  ;  vnnd  avo  er  ein  schlag  trieb  au  den  gangk, 
vnnd  er  erraichet  den  gangk  mit  dem  halben  lehen  ;  so  seczt  er  3'n  dess- 
gleichen auch  auff ,  in  gleicher  weiss,  als  ob  er  auff  dem  gang  were. 

(17.)  So  zwenn  schecht  werenn,  und  der  ein  wer  eltter,  unnd  leg 
gesuncken ;  und  der  ander  wer  auff  dem  hangunden. 

Item  wer  aber  sach,  dass  der  eltter  schacht  stvind  auff  dem  legén, 
vnnd  wer  leg  gesuncken ;  vnud  der  ander  wer  auff  dem  hangenden,  vnd  den 
sunck  mon  als  ein  richtschacht  hinab  in  des  eldesten  auch  legén  schachts 
lehen,  vnd  der  leg  schacht  wer  recht  gesunken  das  selben  sail  recht  viel  in 
das  tieffest ;  vndsonw  der  mit  ligunde  auch  der  elder  schacht  vorstundt,  das 
der  dess  der  hangund  Schacht  were,  deu  Schacht  leng  richteu  woldt  gegen 
den  gangk  ynn  seines  schachtes  lehen,  traibt  er  gegen  im  einem  schlagk, 
vnnd  erraichet  in  mit  dem  halben  lehen  der  leg  shacht  der  den  elder 
ist :  So  stet  der  Leg  Schacht  dem  hangunden  auff,  so  hat  der  hangund 
schacht  sein  geldt  verloren.  Ess  Aver  denn  dass  der  hangund  schacht  möcht 
andre  zugk  ader  geng  erraicheu,  die  der  Leg  shacht  vnd  der  elder  mit 
dem  halben  lehen  nit  möcht  eri-aichen  ;  so  mag  er  solcher  genng  gemessen 
vnd  gebrauchen,  als  láng  vnnd  dieweill  In  nymancz  irret.  Kumen  sy  aber 
widerumb  zu  hauff,  so  beschicht  aber  was  dem  Recht  vnd  oben  begriffen  ist. 


282  OKMÁNY!  FÜGGELÉK. 

(18.)  So  zwen  mit  enander  pauttenn,  vnd  ein  taill  wold  in  des 
anderenn  taill  féld  hawenn. 

Item  Ob  sich  begebe,  dass  czwenn  mit  enander  jjautteu  ,  es  wer 
weith  czwisten  aber  nit,  vnnd  so  ein  tayll  wold  dem  andern  hawen  in 
sein  veldt,  vnnd  vormanthe  ira  ein  schade  czwczucziehen  ;  so  soll  dassel- 
big  taill,  das  dem  anderen  woldt  schaden  czucziehen,  nemlicli  durch  krieg 
arbeitli,  dem  anderen  tail  czw  Avissen  thunn,  auff  das  das  ander  tail  wais 
aucli  fuerczuselieu,  vnnd  nit  scliaden  czwczogen  wurde  ;  vnnd  sso  er  ym 
es  nw  zewissen  hat  getlian,  dass  er  mit  ym  kriegen  wolle,  den  mag  er  ha- 
wen legén  im  mit  schlagen  oder  mit  czelien.  Vnnd  ob  es  sich  begebe  dar- 
noch,das  sy  ein  loch  czusomen  machten;  wer  es  sach,  das  sie  auíf  beyden 
tailen  voll  hatten  ;  so  sol  man  dess  pergmaisters  czaicheu  hindurch  gebén 
do ,  damit  das  das  loch  verpotten  sey  auflf  beyden  tailen,  keinen  tail  czw 
waitten  bey  treuen  vnnd  bey  Erén.  Auch  soll  bei  dem  loch  gehaltteu 
werden,  dass  kein  tail  dardurch  dass  Ander  scliAvech,  ess  sei  mit  scheltt 
Avarteu,  ader  mit  ander  aufrichtungk.  Auch  soll  kein  tail  auíf  das  ander 
gsetank  macheu  mit  Willen  ,  es  sey  mit  fewer  aulegeen  ,  ader  wass 
gestank  es  sey,  das  dem  andern  tail  schaden  priugen  möcht ;  sunder  sey 
igUches  tail  waith  di-ay  viertail  von  dem  loch  ,  vnnd  paw  wider  noch 
seinem  nucz. 

Item  wer  es  sach,  das  ein  tail  machet  ein  loch,  vnd  das  auff  dem 
Anderen  tayl  nimaudt  wer  bey  dem  loch  ;  vnd  dasselbig  tail,  dass  das  loch 
gemacht  hat,  rueffet  den  anderen  taill,  vnd  nyraancz  meldet  sich  bei  dem 
loch,  der  in  Antwort  geb;  vnd  in  ist  doch  wissen  baiden  taillen,  das  sye 
abgesagt  sein  mit  enander  ;  so  mag  dass  dósig  das  das  loch  gemacht  hath, 
dem  pergmaister  czw  wissen  thun.  So  mag  er  alsdan  mit  sein  rath  das 
loch  czu  waitten,  das  sie  nwe  gemacht  habén,  vnnd  mag  dem  andern 
farén  in  sein  czaith.  Ist  es  sach,  das  die  czech  ist  dem  gang  noch  ;  so  mag 
er  dieselbig  eynemen;  das  dem  anderen  tail  niks  beleilbt,  denn  sein  lehen; 
vnnd  magk  daselbs  vor  machen,  das  der  ander  tail  czu  lm  nit  magk, 
Wer  es  aber  sach,  das  die  czech  kem  aus  dem  hangunden  durch  twren 
stein  ;  so  mag  er  ym  ess  vorseczen,  dass  dem  schacht  nit  mer  bleibt  wen 
ein  halbes  lehen.  Dessgleichen  kem  die  czech  auss  dem  Hguuden  ;  so 
mag  er  im  auch  vorsezen,  dass  dem  schacht  uicht  mehr  heleibt  dann  ein 
halbs  leheu. 

Wer  es  aber  sach,  das  ein  tail  ein  loch  machet  ,  vnnd  wayttet  es 
czw  ;  vnnd  dass  auif  dem  andern  tail  nimands  wer,  vnnd  heth  es  doch  nit 
gethou  mit  dess  pergmaisters  oder  Steiger  Avissen,  vnnd  hat  dem  anderen 
tail  uicht  abgesagt,  oder  czu  wissen  getlian,  vnnd  het  dem  anderen  tail 
sein  veid  eingeuomeu,  ess  sey  vili  oder  wenig,  dass  das  ander  tail  nit  hette 
den  ei  n  lehen  dem  gang  noch  bis  czu  seiuejn  schacht.  Wer  aber  sach,  das  die 
czech  kem  aus  dem  hangunden  ,  oder  aus  dem  liegunden,  vnnd  hat  ym 
s\'e  auch  abgelasseu  vnnd  vorscczt  alse  das  er  nit  mer  hette  dan  ein 
lialbs  lehen  auff  das  hangnnd,  vnnd  dessgleichen  ein  halbs  lehen  auff  dass 


WENZEL    GUSZTÁV.  283 

liei;-uu(l,  \ud  hette  ('iuein  iiií.  abgesagt,  vuud  heti  es  aiicli  uit  getliou  mit  (les 
liergmaister  oder  staiger  wissen,  als  vor  begiüffeu  ist ;  s  o  i  s  t  e  r  s  c  li  u  1- 
d  i  g,  d  e  m  a  n  d  e  r  e  n  t  a  i  1,  dass  mit  recht  wider  czukei'eu  den  schadeu 
den  er  ym  gethon  hoth.  Hat  ei*  yra  die  czelieu  eingehawen  ,  vorseczt  ader 
vorfult;so  soll  erym  die  czech  maehen  alsó  gvit  oder  perser,  als  er  sie  endest 
gefunden  hat,  vnnd  sie  alsó  widergeben  pis  zu  dem  loch  ,  dardurch  er 
ym  den  schadeu  czwczogen  hat ,  vnnd  sso  er  ymss  uw  gar  widergeben 
hat.  Noch  ist  er  werth  vmb  die  gewalth  oder  frefell,  die  er  ym  gethon  hat 
eyner  stroffungk,  darnach  als  der  Eichter  vnnd  die  lierrn  des  Eats  er- 
keuen.  Aueh  ist  czw  mercken  :  So  die  strofungk  n\v  geschehen  ist  nocli 
der  Erkantniss  des  Eichters  vnd  der  Herreu  ;  so  soll  man  dass  loch,  do 
der  schaden  durch  geschehen,  wider  czwmachen;  vnnd  soll  verpotteu  wer- 
den  bei  trewe  vnud  erren  auffczwprechen ;  doch  mag  3'ttliches  tail  seineu 
uucz  gepi'auchen,  alsó  láng  biss  das  sie  wider  czesomen  komén. 

(19.)  Von  scheclit  einwerífnii;  einraissenn  oder  verfüUenu. 

Item  Ess  mocht  geschehen,  dass  ein  tail  dass  ander  vertiffet,  es  seymit 
schlegen,  ader  mit  czeheu,  alsó  das  eintaill  dass  ander  untei  fuer,  vnnd  ryess 
ym  sein  schacht  ein,  ader  wm'ff  ym  sein  czech  ein,  oder  lies  einen  Threetscher 
geen,  Avie  es  sich  gepüreth,  das  der  auder  tailnit  mocht  seines  schachts  oder 
czechen  geprauchen,uoch  seines  nucz;  dessgeleicheu  so  ein  taill  oben  wer 
vnnd  lies  perg  oder  treeth  lierab  genn,  vnnd  füllet  im  seine  czechen  auss, 
alsó  das  der  selbig  tail  auch  seines  nuczes  nit  mocht  geprauchen  ;  welchs 
tail  alsó  erfunden  wurdt ,  dassselbig  tail  ist  dem  andern  pflichtig  wider- 
legung  czethou,  vnd  soll  demnoch  niks  destermyener  gestraft  werden  von 
den  herreu  des  Rats.  Auch  ist  zu  mercken,  yrer  czweun  macheten  eiu  loch 
czuhauff,  vnnd  kein  taill  geb  dem  anderenn  ein  czaíchen  ,  vud  machteu 
der  löcher  mer  den  aynss,  auff  das  dass  ein  taill  dem  anderenn  dadurch  vor- 
meynthe  die  czech  abzulassen  ;  vnd  dass  ander  tail  wer  bey  den  loch,  ader 
yn  der  czech  ;  vnnd  Avenu  dem,  der  herdurch  wil  dass  czaichen  gereicht 
werdet,  ess  sey  halt  in  der  czech  ader  bey  dem  loch  ;  da  sol  ess  weuden, 
vnnd  gehorsam  sein  bey  treweu  vud  bey  Ereu.  So  sich  ader  begebe,  dass 
das  loch  czupaAveth  wurde,  vnnd  uimer  wer  dopey  ;  so  mag  er  umb  die 
czechen  vorseczenn  ;  vnnd  ab  er  halt  arbeitter  dar  yn  fuude,  vuud  rei- 
chen  ym  nit  dess  pergmaister  czaichen,  so  mag  er  dyselben  gefangeu 
nemen  sso  er  sy  obermag,  vuud  ín  dy  augeu  czwbiuden,  vnd  czw  seinem 
aygne  schacht  aussfuren.  Demnoch  so  er  liin  durch  kem,  vnnd  findt 
leuth  in  der  czech,  die  im  dan  ein  czaichen  gebén  wollten,  vuud  er 
wolt  es  nit  nemen  ;  vber  dass  vorseczt  er  ym  die  czech  ,  vud  fingé  sye 
auch;  vnud  wass  schaden  vuud  schmacheit  er  in  czuczug.deu  ist  er  yn  mit 
recht  scbuldig  obczugtragen,vnd  eiu  straff  darumb  czu  layden,  als  vorbe- 
griffen  ist,  Darnoch  bey  den  lochern  sollen  gepraucht  werden  rechte  drey 
viertayll  pawen  eines  laffters,  nit  dy  do  lenger  sey  den  ein  laffter.  Ess  soll 
auch  bey  den  löcheren  gepraucht  werden,  das  kein  thail  dem  andern  den 
windt  vorhalt.  Dessgleichen  sol  kein  tail  dass  wasser  tennen  auff  das 
ander;  sunder  man  sol  ym  sein  naturlicheu  flus  lassen,  vnnd  welchs  tail  als 


284  OKMÁNYl    FÜGGELÉK. 

erfuutltíu  wuri,  (Ih«  sul  dein  Audereu  tail  seiu   schaden  obtrageu,  vud  da- 
rümb  gestraft  werden. 

(20.)  Von  (len  flaclienn  garschaíft  stempell. 

Item  so  yrer  czweuu  init  eynander  kriegt  lietteu  eiu  czeitli,  vnnd 
beyd  partayen  gebén  sicli  in  eiu  bericlit,  alsó  das  iűud  in  soldt  legén 
eiuen  flachenu  Garscliaft  Stempli;  so  soll  derselbig  flacli  garschaft  Stempli 
gelegt  werdnn  mit  baider  partéién  willeu  von  deu  herrn  ,  die  darczw 
gesetzt  sein;  vnnd  mon  sol  denselbenu  Stempli  czaichnen  mit  einem  creutz, 
vnnd  von  demselbigen  stempl  ebensolig  schwer  gewicht  nocli  der  Wag, 
demnocli  mag  das  obertail  geprauclien  seineu  taill,  hincz  lierauff  an  dem 
tag,  vnnd  das  vutei"  tail  alsó  tieff  es  kon.  Vud  alsó  sol  die  marschafft  gehal- 
deu  wei'deu  bey  trew  vnnd  bey  Ereu, 

(21.)  Von  Krieg  arbeitt. 

Item  Bej'  der  krieg  arbeitt  sol  auch  gelialden  werden :  so  eiu  arbe- 
ter  von  eiuem  tail  wegkerth ;  ist  das  er  ist  ein  lieuer,  so  sol  er  in  vierczehen 
tagén  nit  keren  zu  deu  andern  tliaill.  Ist  er  aber  ein  Amptmon,  so  soll  er 
yn  dreye  oder  vier  woclien  uiclit  keren  czu  dem  anderen  tliaill.  Legt  mon 
3'n  aber  ab,  so  mag  er  deu  andern  tag  keren  czu  den  anderen  taill,  vnnd 
mag  arbeitten.  So  aber  Einer  keretli  von  Eeinem  taill  zu  dem  anderen, 
die  wydereyuander  sein  ,  aufí'  das,  das  er  des  auderu  taills  gelegeulieyt 
wolt  offenbareu  ;  derselb  soll  gestraft't  werden  nach  Erkantuis  der  herren. 

Item  von  der  fart  ist  zu  merken,  So  yndert  eyuer  liátte  neben 
einander  czwen  scbecbt  do  zwislien  mer  feldes  dan  ein  lehenn  were,  vnd 
so  er  yn  Einem  handelte,  vnd  gepraucbet  den  anderen  nwr  czy  einer  farth, 
vnd  hilt  dieselbik  fahrt  nit  bauliafft,  als  vor  begriffen  ist,  wie  wol  sein 
volk  taglieh  auss  vnnd  ein  fuer;  auch  so  ein  anderer  woldt  darj'nn  bawen 
nach  gemeyuem  nucz;  so  mag  lm  ein  pergmeister  hiu  gebén,  vnnd  dersel- 
bigk  die  yn  nw  belegt  hat,  muess  demnach  gunnen  dem  andern  die  fart, 
das  sein  volk  mag  auss  vnnd  ein  farén. 

(22.)  Von  elem  steendenn  garschaft  stempli. 

Item  So  nw  yrer  czwen  mit  yrer  czweyen  pergwerchen  in  czwi-- 
ti'acht  gewesen  sindt ,  vnnd  ist  demnoch  mer  féld  entzwissen  yedem 
schacht  ein  lehen  ;  vnnd  so  nw  payde  tail  ein  berichtungk  mit  einan- 
der getroffen  hetten,  alsó  das  sie  das  feldt  mit  eynomder  woltten  tailen 
in  der  mas,  das  es  kéme  czw  einer  steenden  G-arshafft  vntter  sich  vnd 
vbersich,  in  hangenden  vnd  ligenden  ;  vnnd  so  nw  dy  berichtungk  alsó 
czwissen  yn  geschehen  ist  ;  so  sollen  baide  tail  bitten  den  herren  Richter 
vnnd  den  Rath,  das  mon  yn  erlaub  pergniaister  vnd  Staiger,  das  sie  legén 
einen  Marschaft  Stempli.  Vnnd  so  nw  der  pergniaister  vnd  Staiger  ,  vnnd 
czwen  des  Rats  ;  so  sollen  alsdan  baide  taill  erczelen  die  sach  yr  berich- 
tuuk  ;  vnd  so  den  herren  die  sach  der  berichtungalso  wissend  ist,  darnoch 
soll  mo  in  das  veid  taylen.  Ist  das  sach,  das  mon  mag  die  schnur  czihen 
ebensolig  bis  an  dy  stadt,  do  der  Garschaft  Stempli  ligen  soll;  so  mag  mon 


WENZEL    GUSZTÁV.  285 

In  den  Marchafftstempll  iu  fuestaplieu  legén.  Begebe  es  sich  oder,  das  Cg 
nit  ebensolig  wer,  esz  sey  grund  ein,  oder  eiu  gestagk,  oder  mit  keren  so 
dy  sclileg  oder  dy  czeclieu  alsó  gingen  ;  so  soU  mon  esz  wyuukelu,  wegen 
vnd  saygereu,  anfif  das  dasz  beyden  taylenn  gerecht  geschehe.  Vnnd  so 
es  nw  alsó  geezogen  ist,  so  soll  mau  darczu  beruffen  baide  tayl,  vnnd  soll 
sie  fragen  ob  yn  darán  genüget ;  vnnd  so  sie  ess  vorzowarten,  so  soll  mon 
in  denn  Garschaft  stempli  legén  ;  vnnd  so  er  nw  gelegt  ist,  so  soll  mau 
dareiu  sclilagen  krewcz  gleicli  avo  dy  shnwr  hat  gewendt,  vnd  soll  da- 
pey  gemelth  werden  in  kegenwertikeit  der  lierrn.  Ob  yndert  ein  tayl 
liette  eynen  schacht,  den  dasselb  tail  nit  woldt  gebén  in  die  vorpinduuk 
vnnd  vormeyntlie  daruach  nit  dem  schacht  die  Marsliaíft  zerreisseu  ;  so 
sol  ess  derselbig  dem  andern  tayl  czu  wissen  thuen,  das  er  den  schacht 
wold  frey  habén,  vnnd  kéme  sie  daruach  mit  demselben  schacht  czw  hauff, 
so  beschehe  oder,  so  viel  als  recht  ist. 

Begebe  sich  ober,  das  beyde  tayl  mer  schecht  hetten  dan  eiu,  es 
sey  hinhiuder  oder  hiufuer,  auft'  dem  hangunden  ader  auff  dem  liegen- 
den  ;  nit  alayn  dy  schecht  diy  sy  iczt  habén  ,  suuder  auch  die,  die  sie 
kuufftiklich  auifshlageu  wurden  oder  belegeu  :  so  sie  keiner  derselbigeu 
schecht  aufueme  frey  ;  so  sind  sie  all  verbunden,  der  vorgeuanten  Gar- 
schaft  bey  treuen  vnd  Ereu.  Vnd  nit  aleiu  die  do  mit  eynander  vorpunden 
seyn  ;  suuder  ab  ymaucz  í'remder,  ess  sey  wer  er  woll,  woldt  eiu  schacht 
hinab  sinken,  vnnd  Avolt  indert  eiu  tail  schadenu  czwczicheu  von  welch 
saitten  ess  wer  ;  so  sind  baide  tail  shuldig,  iu  welcheu  tail  er  wold  hiueiu 
kummen  in  seiueu  veldt,  eiuer  dem  andareu  sein  veid  czu  befriden  vnd 
czu  bewareu  bey  treweu  vund  bey  Ereu. 

(23.)  Yon  der  pen  der  vbertretunge. 

Item  auch  habeun  wir  gemacht  vnnd  betracht,  dass  solche  vussers 
pergwei-gs  gerichtikeitt  von  allén  vnnd  iczlichen,  so  uuss  verpflicht  vnnd 
verbunden,  dessgleicheu  allhie  bey  der  stadt  wouhaft  sein,  das  sie  dess 
kegenwertige  saczung  trewlich,  stetli,  fest  vnd  vnczebrochen  halden 
uw  hiufuer  vund  czu  ewigen  czaittenu.  Vnd  ob  ymaucz  wer,  der  solche 
schaczunk  (vnd)  saczungk  hernochmols  mit  macht,  mit  gunst,  oder  mit 
vbermueth  czubrech,  oder  dowider  sein  wolde,  der  sol  vmb  denn  frefell  lei- 
den noch  iuhalt  der  Stadt  gerechtikeith ;  das  ist,  er  soll  Jar  vnd  tag  von  der 
stadt  sein  ;  oder  sunst  vmb  ein  yedeu  articll,  so  soll  er  siczen  vierczeheu 
tag  iu  der  stadt  gefenkuiss  ;  oder  er  soll  den  Ersameu  herreu  dess  Eads 
czweu  und  dreyssig  gvilden  béreit  niederlegen,demuoch  sol  das  Stadtrecht 
vuergang  habén.  Widerspricht  es  ader  Eiuer  des  Eads,  o  der  eiu  Eichter 
selbs,  so  hat  in  alsden  ein  ganczer  Ead  da  rumb  czepusseu  vnd  czestraffen 
noch  yrer  erkantuiss.  Vnnd  des  czu  vrkundt  vund  saczunk 
habeun  wyr  die  pergrecht  all  czAvsom  iu  ein  Swm 
a  d  e  r  t  r  a  c  t  a  t  g  e  p  r  o  c  h  t,  vnnd  i  s  t  g  e  s  c  h  e  h  e  n  a  m  Mon. 
tag  noch  Sand  Kathrein  tag  anno  Domini  m  illés  i- 
mo  quadringentesimo    uonagesimo   sec  und  o. 


286  OKMÁNYI  FÖGGELÉK. 

(24.)  Mer  etwas  von  Krieg  arbet. 

Itera  verpotten  yst,  bey  ayner  gi'ossen  stroff,  do  krieg  avbett  yst  yn 
fiynem  schacht  ader  stollen,  dass  kayn  taill  doss  ander  aussrauch,  oder 
gestenk  mach. 

(25.)  Vou  den  Pergarbetternn. 

Itein  ívm  ersten  :  Auff  dem  Perg  ayn  yder  pergschafter  oder  huttraan 
seyue  arbetter  ,  dy  er  vber  dy  Avoch  bedorff,  bestelleu  sol  am  Suuabenth 
oder  Suntag.  Vud  sag  ydem,  doss  er  yn  der  aclite,  oder  secliczelieute,  oder 
vyervndczwaynczigisteu  stund  anfareu  soll  3'u  die  Gruebeu;  vnnd  ayn  yder 
Huttman  mitt  seynen  arbettern,  der  Loser  wartt  auíf  den  örttere.  AVer 
sach,  doss  ayner  yn  dem  saumyg  wer,  vnd  sayner  arbett  uiclit  warttet, 
nacli  dem  vud  recbt  yst,  an  redliche  vrsach  ;  dem  sol  dieselbe  wocli  uytli 
gelont  werden,  vnd  derselb  sol  niclit  gefudert  werdeu  dyselb  wocli.  Vnd 
so  vil  tag  yn  derselbeu  woche  nach  der  saumung  seind,  sol  der  arbetter 
ym  stock  siczeu,vnd  sayu  Ion  ym  nicht  gereicht  werden  den  er  versaunibt 
hatt.  Hat  aber  ayner  ayn  arbetter  nycht  zu  fuedern  auff  ayn  woch,  so  soll 
sicli  der  arbetter  gestellen  ,  vnd  seyn  Ion  soll  ym  czefalu.  Vnd  wer  sach, 
doss  ayn  Huttman  oder  Pergkshaffer  ayn  auffnem  vber  dos  gesecz  au 
seyns  lierru  wissen,  der  soll  gepuest  werdeu  vmb  seiuen  wochenlon. 

(26.)  Von  den  Muellarbaittern. 

Item  bey  den  Muellen  soll  ayn  yder  Schaífer  seyue  ai'baitt  aussge- 
wynnen  am  sunabenth,  vnd  auch  wyder  ablegen  am  suuabenth  als  mylh 
nam  schlemmer,  Zuwartter,  Gossenfueller,  flötzer,  Zuschuetter,  Muellner  ; 
vud  ayn  yder  sayner  arbeitt  trewlicli  aussworteu  als  recht  yst.  Wer  sach, 
doss  vutter  yn  ayner  saumig  wer  an  sayner  arbeitt,  oder  myth  schaden  der 
ausworttet;  den  sol  der  schaffer  fuer  den  E-ichter  fueren,vnd  yn  den  tuei'un 
seczen  vnd  syczen  lásson,  als  láng  er  myt  saynes  Herrn  willen  frey  werd. 
Wer  sach,  dos  ayner  yn  der  Woch  vrlab  nem,  der  sol  nyiedert  gefudert  wer- 
deu dyselb  woch  ;  vud  ym  sol  auch  nicht  gelont  werden  ;  sunder  ayn  yder 
sol  dy  gaucz  woch  sayner  arbeitt  trewlicli  wortten,  vnnd  am  Suuabeuth 
vrlaub  nemen.  Dopey  auch,  ob  aber  ayn  Schaífer  von  aynem  heiTU  schai- 
den  wolt,  der  soll  mj'tten  yn  der  woch,  als  nemlich  am  Mitwoch  vrlaub 
nemen.  Vnd  dessglaichen  der  schlemmer,  Hamm ei'maister,  Staynhawr, 
vnd    Czeglderrer. 

Item  mer  sol  e3'u  yder  schafter  sayne  arbaitter  vutterwe3'seu,  dos  sy, 
am  suntag  mess  vnd  predig  hören.  Vnd  wo  nőtt  yst  am  Suntag  zu  fioczen, 
do  sol  ayn  yder  Schaffer  vnd  Schlemmer  dopej'  seyn,  vncz  doss  dass  mel 
auflfkumtt. 

Item  vou  der  lön  wegen  pey  den  Muellen,  soll  ayn  yder  schaffer 
dos  haltén  nach  altér  gewonhaitt,  vud  3'n  yn  nichten  an  ursacli  erhöhen. 

Item  von  dess  krankgelcz  wegen,  stett  zu  eynes  hen*u  wyllen,  dar- 
nach  vnd  ym  ayner  myth  vleyss  der  ai-baitt  ausswartt. 


WENZEL    GUSZTÁV.  287 

Item  von  der  huuten  wegeu,  ayn  ytler  hunt  soll  so  gross  seyn  dass 
14  pare  auíTfs  wenygest  darayu  geen.  Vud  so  man  ayn  mit  ayuer  kleineren 
hunt  erfuud,  der  sol  gepuest  werden  vmh  sayn  wochenlon  ayns  wegen. 

Item  von  dess  trueben  wasser  wegen,  sol  ayn  yder  waltpui-ger  sein 
Schaffer  verpietten,  domith  er  kayn  trueb  wasser  czeuch,  bei  verkist 
trew  vnd  Ere  Aussgenomen  woss  ym  gern  pleibt,  vnd  auff  den  ílöczher- 
deu,  vnd  vor  den  schlemmer,  doss  sol  er  an  wisseu  seynes  herrn  nyth 
auffheben. 

Item  am  leczten,  sol  kayn  herd  yndert  ayn  schaífer  auffnemen  der 
sych  von  saynem  herrn  shaydet ;  es  sey  den  doss  er  myth  guettem  willen 
von  sayne  herrn  schaid  sunst  soll  er  wieder  seyns  herren  Avillen  von  kay- 
ueni  hrren  gefudert  Averdeu.  1512. 

(Körmöczbáuya  város  régi  városi  jegyzökönyvéből.) 

5.  Körmöczbánya  város  bányajogának  toldaléka.  1537. 

Ordnting  vnnd  ynstructioneinesBergkmaistersder 
Kuniglichen  Pergkwergk  vnnd  Stat  Cremnitz  auff- 
g  e  r  i  c  h  t  d  u  r  c  h  d  i  e  E  d  1  e  n  v  n  n  d  E  r  e  n  u  e  s  t  e  n  E  r  s  a  m 
V  n  n  d  W  e  i  s  h  e  r  r  n  B  e  r  n  h  a  r  t  B  e  h  e  m  C  a  m  m  e  r  g  r  a  u  e  n  etc. 
H  a  n  s  e  n  D  u  b  r  a  av  i  t  z  k  y  B  e  r  c  h  t  o  1  d  t  B  e  h  e  m  V  n  t  h  e  r 
Cammergrauen,  Balthasa r  Himelraych,  Eineu  Er- 
s  a  m  e  n  R  i  c  h  t  e  r,  Hat,  W  a  1 1  p  ü  r  g  e  r,  B  e  r  g  v  e  r  s  t  e  n  d  i  g  e, 
vnnd    Erbere    gemain    bemelte  r    Stat    Cremnitz    im 

Jar  1537. 

Wie  hernádi  folgent  ist. 

DieAvail  nichts  vnnd  sonderlich  der  Löblich  gotz  gab  die  pei'gkAvergk 
an  sonderliche  guete  orduimg,  trewe,  auffmerkeu  vnd  eiusehen  mit  klai- 
nem  nutz  Avegen  gehandlet  werden ;  habén  wir  Cammergraven  A-nud 
Vnther  Cammergrauen  sambt  einem  Ersamen  Richter,  Rat  vnnd  gémein 
der  Stat  Kremnitz  vnther  auaderu  aviíígerichte  Pergverordnungeu  beiden 
Maiestáten  vnuserm  genedigisten  herrn,  vnnd  genedigisten  fraAvenn  auch 
einem  gantzeu  lauudt,gar  fur  nützlich  erkhaunt,  das  man,  Avie  dau  allweg 
der  prauch  geAveseu,  die  pergkhendel  mit  einem  trewen,  vleysigen,  vnnd 
pergkversteuudigeu  pergkmaister  versehe,  dem  selbigen  geAvalt  vnnd  ord- 
nung  gebe,sich  mitVleys  vnnd  treAveuiu  allén  fürfalleudeuHauudlunngeu 
darnach  hat  zu  richten.  Vnnd  avíbavoI  in  dem  fal  von  vunsern  foríbrdern 
nützliche  Orndnung  vnd  lustructiones  sein  auffgericht ;  doch  Aveil  sich 
taglich  seltzame  leufft  vnnd  leere,  auch  pergkAvergk  vuud  aller  sachen 
enderung  zutragen,  habén  wir  fürr  guet  vnnd  uotturfftig  augeseheu,  das 
wier  bemelte  alté  Instructioues  meretén,  besserten,  vnnd  der  kegerwerti- 
gen  zaiyt  als  vil  nützlich  vnnd  sittich  vorgelaichten,  damit  alls  die  pergk- 
wergk beden  Maiestáten  vnnd  einem  gantzen  Landt  durch  eiuen  vlaysigen 
vnd  gemaynen  nutz  sucheten  pergkmaister,  an  Avellichen  das  maist  vnnd 
hochst  gelegen,   erhalten,  vnnd   zu  nutz  erbauet  mechten  Averdeu ;  habén 


288  OKMÁKYI    FÜGGELÉK. 

demnacli  dis  hevnach  volgunde  Artikel  aintrachtig  vnnd  trewlicli  zusam- 
men  tragen. 

Erstlich.  Nachdem  die  Pergkhenndel  vil  nianigfaldigs, 
uachtliechs  vnd  taglieclis  auf  solil,  vnnd  einen  sollicheu  ambtmanu,  der 
von  allén  andern  sorgen  vnnd  geschaften  frey  vnverhindert  sey,  bedurften  ; 
Wellen  und  ordneu  wir,  das  ein  perckmaister  von  allén  eignen  tliun  und 
audereu  diensten,  alléin  das  er  mag  vnd  soU  im  mittel  eines  Ersamen 
Eats  sein,  frey  vnd  ledig  sey  ;  vnd  diesem  seinem  Ampt,  darinenn  er  gen- 
nug  zu  thunn,  alléin  mit  trawe  ausswart.  Darkegen  er  aucli  sein  zimliclie 
auflfentlialtuug  vnd  besoldung  liaben  soll. 

Zum  aundernn.  Wellen  wir  das  ein  pei'gkmaister  der  Khun.  Maíe- 
stat.  unsermgnedigisten  lierru,  Khun.Maiestát  vnnser  gnedigisten  fraweu, 
Ilirer  Maiestát  Kammer,  derselben  Kammer  amptlewten,  Einen  Ersamen 
Eichter  vnd  Eat,  vnnd  allén  Waltpurgern  der  Stat  Kremnitz,  sein  arm  odev 
reych,  schwer  vnnd  ein  eyd  thue,  das  er  allén  vnnd  jeglichen  anff  der 
Kremnitz  Pergkwergk  pauen,  in  allém  dem  das  sein  ampt  betriíft,  treu- 
licli  ratlien,  zuselien  vnnd  pilligkeit  vnd  gereclitigkeit  welle  wider- 
faren  lassen. 

Zum  dr  itten  geliert  dem  pergkmaister  czw,  dass  er  allé  tag 
anff  den  perg  hinaus  gehe,  vnd  erstlich  den  bintern  stolen  beseh,  darnach 
zw  den  scbecbten  vnnd  in  die  Miiele  gebe,  so  dem  handl  vnd  andere 
Waltpurger  zugeheren,  vnnd  daselbst  sicb  trewlicb  von  den  amptleuten 
erkündig,  wie  die  Müel  und  pergkarbeiter  geborsam  sein,  vnd  ob  sy  ibr 
arbeyt  vnnd  scbícbten  mit  vleys  vnnd  treulich  verricbten. 

Zum  vierten  soll  der  pergkmaister  allé  tag  in  den  vntbern 
stollen  einfaren,  vnnd  die  arbeyt  darinen  beseben,  vnd  ein  trewlicb  auíf- 
merkeu  babén,  wie  man  mit  allén  sacben  umbgebet. 

Zum  f  ü  n  f  t  e  n  soll  der  pergkmaister  allé  Wocben  einmal  in 
bedé  stollen  einfaren,  vnd  auífmerken,  wie  man  fért  vnd  arbeit,  damit 
kain  versaumnus  vnd  Irrung  erwacbe. 

Zum  s  e  c  b  s  t  e  n  soll  der  pergkmaister  alteg  in  dreyenn  monaten 
Hutlewt  vnnd  Waltburger,  aucb  ein  oder  zwen  gescbworue  zu  ime  néni- 
men, vnnd  die  zwen  soUen  darub  fareu,  vnd  allén  abgang  vnnd  kbunfti- 
geu  scliaden  darinen  beseben,  vnnd  dem  seben  aufs  erst  vorkbummeuu. 

Zum  siebeuten  soll  der  pergkmaister  ein  trewlicb  auffsehen 
babén,  ob  man  dem  handl  vnd  den  Waltburgern  das  holtz  in  einer  rech- 
ten  leng  vnnd  dike  furet,  damit  keinem  Waltpurger,  sey  arm  oder  raych, 
in  dem  nicbt  uurecbt  gescbecb. 

Zum  a  c  b  t  e  n  soll  der  pei-gkmaister  mit  fleys  erfragen  von  den 
Amptleuten,  ob  die  Waltburger  von  den  Perg  vnd  Pauarbeiteru  jbersetzt 
vnd  bescbwert  wurden. 

Zum  neuuten  soll  der  Pergkmaister  khainen  Müel,  weder 
Pergkarbeiter,  das  er  von  einem  Waltpurger  zu  dem  andern,  AVar  er  uit 
zu  recbter  Avail  vnd  zeyt,  wie  es  imstatpucb  verzaicbnet,  Vrlabgenommen, 
ginng,  vnd  da  arbete,  zugeben  nocb  gestatten. 


WENZEL    GOSZTÁV.  289 

Z  u  m  z  e  h  e  n  t  e  u.  Ist   dcr   PiTg-kmaister  schuldig,  wami  nv  von 

eiiiem  W;iltbnvger  angelaugt  •\viri,   dnss   cr   an    dess  Waltbiirgevs  pergk- 

wevgk  einfaliT,  vniid  dic  inaiigtd,  darunib  ihu  dcr  Walt.purger  begert  bat, 

vlej'sig   bi'scdi.    vnd    imc    pay    sciui'iu   getbaueu    oyd    Ircwlich  rat,    s'iid 

alleii  schaden  als  vil  ini  niöglicb  íurkhume. 

Z  u  111  aylften  snll  der  Pergkmaislev  cin  gav  yiit  anffinerkcu 
habcn  pcy  dcn  Müelon  viid  Pevgkwarkcn,  vmiützc  kös(,cii  vnnd  auflagen, 
aueb  weu  iiit  ti-ewlicb  gcbandelt  wiívde,  vnnd  sollicbs  dev  Kaminer  Ver- 
walter,  Ricbter,  Rat  vnnd  deneu  Walipurgevu  auzeigeu;  aucb  selbst 
verbalttcn  seyne  damit  dnrcb  guete  niittl  solicbe  Vukosten,  so  nit  von 
noteu  mecbten,  abgelegt  werdcn.  Vnd  ebr  soll  an  dem  ganz  nieinanz  an- 
seben  odev  verscbonen. 

Z  n  m  z  w  ü  1  íf  t  e  n  soll  dev  Pergkmaister  verneraenn  vnnd 
erfragen,  wer,  wie  vnd  Avie  vil  indreinauder  pauwen,  űamit  ev  desser 
pesser  einen  Jeden  zwpaven  vnd  vaten  mag. 

Zum  dreizehenten  soll  der  pergkniaister  allé  wocbe  nach 
altén  praucb,  nach  den  zwelfften  punkt,  in  des  Richtei's  haus  kbumen, 
vnd  daselbst  klag  und  baderej'  der  Pergkwergk  balbeu  vei'boren,  diesel- 
ben ricbten,  vnd  die  sonstlicben  straffen.  Weu  aber  íme  die  sacli  alléin 
zn  scliwer  war,  mag  er  zwen  geschworne  vnd  pergkvevstendige  zu  íme 
nénimen  ;  vnd  war  es  dieselbigen  sambt  íme  nit  mech'.en  rechten,  sol- 
er  fiir  cinen  Erbaren  Ratt  auff  eiueu  bestimpten  tag  verschikeuu. 

Zum  viertzelieudeu  soll  der  Pergkmaistsr  ebben  merken. 
was  man  in  beiden  stoUen  arbeit,  vuud  was  mau  wocbeutlicb  darauff  ver- 
lonet;  aucb  wie  man  boltz  dazw  furet,  den  man  mag  in  dem  boltz  furen 
fást  betrieglicb  baudleu. 

Z  u  m  f  ü  n  f  f  z  e  b  e  n  d  e  n  soll  der  Pergkniaister  ein  guet  Avissen, 
Register  vnd  Raitung  babén  auff  das  eiuuemen  vnnd  Ausgaben  des  bintern 
stollen.  Es  soUen  aucbzw  den  pucbeu  daselbige  Einnemens  drey  schlissel 
seiu,  vnd  der  Ricbter  einen,  derpergkmaister  den  auderu,  vnd  ein  geschwo- 
rener  Waltpurger  den  dritteu  babén.  Ebr  soll  nimmer  an  den  pergk- 
niaister kliain  gélt  aus  derselbeu  puecli  seiu  verlonet  oder  darein  gelegt 
werdeu. 

Zum  s  e  c  b  z  e  u  d  e  n  soll  der  pergkniaister,  was  betreffeut  ist 
der  pergkwergk  freilieit,  funtgruebeu,  der  ferlegenen  Pergwergke,  neuen 
goldscburf,  leistuug,  vnd  audere  saclien,  verleihung,  vnnd  in  besichtigung 
der  pergwergk  die  gewalt  babén  vnud  die  gerechtigbeit  prauchen  der 
ennd,  die  seiue  Vorvater  gebabt  vnnd  praucbt ;  doch  das  er  inalbeg  wider 
das  pergkrecbt  diser  stat  nit  liaudl,  sonder  sich  demselben  in  alweg 
vergleicb. 

Zum  s  i  e  b  e  u  z  e  h  e  n  d  e  u  soll  der  pergkniaister  gar  ein  treues 
vnnd  vleiszigs  aufsehen  habén  auff  die  bestén  Kleinot  dieser  íStat,  dass 
ist  auff  die  zwen  Wassergraben,  damit  sy  bewaret  werdeu. 

Z  u  m  a  c  h  t  z  e  h  e  u  d  e  n.  Weuu  der  pergkniaister  auff  deuPergk* 
wergkeii,    scbacliten,    stollen,  grabeu,  Müeleu,  vnud  in  allén  auder  ertem 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZ,    KRIT.    TÖRT.  19 


290  OKMÁNyi    FÜGGELÉK. 

ein  uaclilássigkeit,  Veylnyss  zuvoraus  der  Ai'beiter  vuud  Hauptleut,  auch 
zukunfftigen  schaden  vnnd  vngehorsam,  auffsatz,  vnuitze  expens,lieimlicli 
verstandt,  vnd  dergleiclien  spuret,  soll  er  solliclies  pey  seinem  ayd  uit 
versliweigeu,  suuder  das  der  Kammer  Aniptleuten  vnnd  eineu  Ersamen 
Ricliter  vnnd  Rat,  auch  den  Waltpurgern  auffs  íürderlichste  anzaigcn. 

Es  sollen  auch  heiT  Kammergraff  vnd  audere  Kammeramptleute, 
auch  ein  Ersanier  Richter,  Eat,  Waltpurger  vnnd  gemaiu,  eineu  Pevgk- 
niaister  in  deni  allén  handhabeu  vnnd  Ira  hilfflich  sein. 

(Körmöczbáuya  város  régi  városi  jeg^'zökönyvéböl.) 

6.  Az  ujbánnyai  »E.  e  i  s  s  e  n  s  c  h  u  c  h«  nevű  a  1 1  á  r  n  á  n  a  k 
adományozási  okmánya.  1383. 
Allé  dy  geschefte,  dy  do  geschent  vnter  den  leuten,  der  Averden 
vergessen  mit  der  czeit,  es  en  sey  denne,  diecz  sey  mit  prife  schrift 
vnt  der  stete  Yngesigel,  vnd  mit  geczewge  erber  levte  werden  beves- 
tent.  Dorumme  zo  ist  diecz,  daz  Ich  Jacob  Rollo  czu  den  czeiteu  vu- 
sers  herrn  des  kwniges  steiger,  mitsamt  Prottelm  richter  auf  dem  Koni- 
gesperge,  vnd  seyn  gesworen  purger  auf  dem  Konigesperg  mit  namen 
Henzel  SchafFer,  Ej^senrinkel ,  Heyurich  Kuolblauch  ,  Henzel  mit  dem 
Ertze,  Steffel  Nilrusch,  Sliczers  seyn  Prottels  eydem,  des  Proches  syn ; 
vnd  auch  mit  samt  ander  gesworen  purger  czu  den  czeitent  auf  dem  vor- 
genanten  Kvnigesperge  ;  Wir  bekennen  allén  den  diser  prif  kvnfftig  wirt 
czu  wissen,  daz  vor  vns  kémen  synd  Henczel  Schaffer  vnd  Eysenrinkel, 
mitsamt  andern  yren  gewerchen,  vnd  hahen  vns  gépéten  vm 
eynrecht,  dazdo  gehoretczu  eynem  rechten  erb- 
s  t  ol  1  e  n.  Nv  habén  wir  angesehen  eyn  gewonlich  recht,daz  do  angehöret 
czu  eynem  rechten  erbstollen  durch.dez  willen,  daz  sey  wollen  nucz  prin- 
gen  dem  edelen  kvnige,  vnd  der  coronen,  vnd  auch  dem  lande  ;  nu  hab 
wir  auch  angesehen  ir  swer  groz  arbe3't,  dy  sey  dorauf  habén  geleget 
durch  narunge  willen  aller  erber  levte  :  vnd  habén  yn  gégében  eyn  rech- 
tes  recht  nach  gewonlichen  rechten  aller  erbstollen,  alzo  alles  daz  sej' 
vbervaren  auf  iren  gengeu,  iz  sey  oben  edder  vnten ;  edder  sey  in 
hangedens  edder  ligens,  daz  zal  ir  seyn.  Auch  hab  wir  yn  mer  gégében, 
wo  sey  hyn  komén  mit  ii-em  stollen  orte,  is  sey  in  der  truuken  perchwerch, 
edder  der  stickette  perchwerch  in  demsetben  stollen,  der  etwenue 
derReissenschuchgenant  ist,  dy  schuUen  auch  ir  seyn.  Auch 
habén  wir  yn  gégében,  wo  sey  hyn  komén  in  pavhaft  perchwerch,  do  sey 
hynwj^nt  pringen,  do  zal  man  yn  gerechtwerden,"als  perchwerchrecht  ist. 
Alles  daz  wir  yn  gégében  habén  czu  eyme  rechten,  daz  selbe  ist  yn  auch 
vorgegeben,  bei  Michel  Schitnickers  czeiten  des  kwniges  steiger,  mitsamt 
andern  erber  levten.  Auch  hab  wir  yn  gégében  dyweile  sy  denselbe  n 
stollen  Reisseuscliuch  genaut  pauhaft  haltén,  alz  eyn  recht  ist,  daz 
kayn  vrbarer  nicht  lenger  den  yme  hat  czu  vei'leyen,  den  nvr  auf  dy  vv- 
bar.  Dez  dinges  czu  eyme  vi'kvnde  vnd  czu  einer  festen  beweruuge  eynes 
rechtes,  zo  habén  wir  d3'sen  brif  lazen  befesten  mit  vuser  stat  yngesygel 
angeheuget  ;  vnd  ab  j'mant  alté   prife  wurde  aufweröeu  dysem  prife  czu 


WENZEL    GUSZTÁV,  291 

schadeu,  dy  schullen  kegeu   dj'sem  prife  uiclit  kraft  liabeu.  Der  pvif  ist 
geschribeu  vud  gegeToeu  au  dera  mautage  dev  ueste  uach  der  dreyvalti- 
keit  vnsers  heru,  do  mau  czalte  vnd  schrej^b  uoch  Cristus  geport  tawsend 
dvey  huudert  vnd  drey  vnd  achczig  Jar.  Ameu. 
(Hiteles  másolat  utáu) 

III.  Okmányi  adatok  a  Dimavidék  bányászatának  törté- 
netéhez. 

1.    Egy    kép    Bocza    bányászatának    virágzása    korá- 
ból.  1568. 

Sacratissima  Caesarea  Kegiaque  Maiestas  !  Domine  domine  nobis 
clementissime  ! 

Fidelimn  servitiorum  nostrorum  in  gratiam  Sacratissimae  Caesa- 
i'eae  Kegiaeque  Maiestatis  Vestrae,  domini  nostri  clemeutissimi  pei'pe- 
tuam  eamque  bumillimam  subiectionem.  Sacratissima  Caesarea  Eegiaque 
Maiestas  Vestra  clementer  nosse  dignetur  :  qualiter  nos  19.  die  praesentis 
mensis  Januarij  ad  requisitionem  Egregiorum  dominorum  Pauli  Rubi- 
galli  Consiliarij,  Mathiae  Newery  Capitanei,  ac  Christophori  Lintacheri 
Judicis  Sacratissimae  Caesareae  et  Regiae  Maiestatis  Vestrae  Montanici 
in  Liptovia,  ad  Beatam  Virginem,  locuni  scilicet  Sedis  Judiciariae  huius 
Comitatus  LijDtoviensis  convenimus  et  comparuimus,  ubi  demum  per 
I)i"aenominatos  dominos  Commissarios  exliibitae  et  praesentatae  sünt 
uobis  qiiaedam  litterae  praeceptoriae  Eiusdem  Sacratissimae  Caesareae 
Begiae  Maiestatis  Vestrae.  liunc  tenorem  in  se  continentes  : 

Maximilianus  Secundus  Divina  favente  Clementia  Electus  Eoma. 
uorum  Imperátor  Semper  Augustus,  ac  Germaniae,  Hungáriáé,  Bohemiae 
etc.  Eex,  Arcliidux  Austriae,  Dux  Burgundiáé  ,  Comes  Tirolis  etc.  fideli- 
bus  nostris  Maguifico  ,  Egregijs  et  Nobilibus  Comiti  vei  Vicecomiti  et 
Judicibus  Nobilium  Comitatus  Liptoviensis  salutem  et  gratiam.  Exposuit 
Nobis  humillime  et  gravi  cum  querela  fidelis  noster  prudenc  et  circum- 
spectus  Dániel  Gropel  de  Wratislavia,  qualiter  circa  festum  Nativitatis 
Domini  proxime  praeteritum  nobiles  Benedictus,  Gasparus,  Georgius, 
Joannes,  Christoforus  et  Petrus  Swatoyansky  de  Senth-Iwanj  quasdam 
fodinas  argenteas  Sancti  Georgij  et  Pirolth  vocatus,  pro  uunc  autem 
Aynikayt  appellatas,  in  territorio  dictae  possessionis  Zenth  Iwany  in 
isto  Comitatu  Liptoviensi  existentls  habitas  circa  festum  Omnium  San- 
ctorum  in  anno  Domini  1564.  proxime  transacto  praeteritum  per  annota- 
tum  Casparum  Swatoyansky  tunc  temporis  Magistrum  Montanum  iuxta 
ordineni  montauarum,  omnibus  signis,  metis  et  vtilitatibus,  quibus  aute- 
cessores  Gopelij  fodinas  illas  possedissent,  ex  anuuentia  et  permissione 
praeuominatorum  fratrum  suorum  nobilium  de  Zeutb-Iwan  ei'dem  Da- 
nieli  datas  et  concessas,  ac  maximé  sumptibus  ac  laboribus  suis  repara- 
tas,  et  iam  in  iisum  et  utilitatem  commoditatemque  adactas,  de  manibus 
eiusdem  Danielis  minus  iuste  et  iudebite  violeuter   occupasseut,  euudem- 

19* 


292  OKMÁNYI    FÜGGELÉK. 

qiie  ex  avgeuti  foiliuis  suis  exclusisseut,  insuper  a  cultur.i  aliai'um  foilina- 
rum,  quae  sibi  cuni  aliis  nonnullis  cultoribus  iii  divei'sis  Boczae  locis,  iu 
territorio  jiraescriptae  possessiom's  Zeutli-Iwan  adiaceutibus  fuissent 
commiiues  nna  ciim  jUis  cultoribus,  per  prat'í'atus  iiobiles  esset  privatus 
et  spoliatus,  adeniptis  etiam  ei  et  pro  se  ipsis  usurpatis  omnibus  luineris 
iam  exactis,  et,  universis  conflatoriae  rebus  et  attinentiis,  ad  valorera 
6000  florenorum  auri  valentem  :  supplicaus  uobis  idem  Dauiel,  ut  digua- 
remur  sibi  in  tauta  rerum  suarum  iactura  et  tot  dainuis  per  praefatos 
uobiles  coutra  omnem  aequitatem,  uti  affinnat,  ipsi  illatis,  de  oportuno 
juris  remedio,  suique  in  integrum  restitutione  clementer  providere,  nec 
permittere,  ut  ipse  post  tantos  labores  iu  cnltura  praedictai'um  fodiuarum 
maximis  expensis  susccptüs  ,  earuudemque  fructu  et  utilitate  per  ipsos 
nobiles  indebite  privaretur,  ipseque  una  cum  couiuge  et  liberis  suis  ad 
extremam  paupertatem  redigeretur,  praesertim  cum  ad  coleudas  praefa- 
tas  fodinas  non  parvam  etiam  aeris  alieni  summám  contraxerit  et  expo- 
suerit.  Cuius  hiimili  supplicatione  benigno  animo  admissa  et  exaudita, 
volentes  uuicuique  quod  suum  est  reddi,  et  pro  auctoritate  et  dignitate 
nostra  Caesarea  et  Eegia  fideles,  subditos,  eos  pi-aesertim,  quoi-um  opera 
et  laboré  non  solum  publicum  bonum,  sed  proventus  qxioque  uostri  RegÜ 
augentur,  iustis  ipsorum  iuribus  contra  illegitimos  impetitores  benigue  e* 
clementer  tueri  et  defendere,  ac  iuxta  publicas  coustitutioues  regnicola- 
rum,  tam  Novisolienses,  quam  Posonienses,  et  alias,  super  occupationibus 
bonorum  inter  cetera  editas,  eiusmodi  bona  occupata  ab  illis,  qui  ea  in- 
debite violeuterque  occuparunt  et  habent,  auíFerri,  et  illis  quibus  adempta 
suut,  per  Comites  vei  Yice.  Comites,  et  Judices  Nobilium  illius  Comitatus, 
ubi  ea  boua  adiacere  dinoscuntur,  reddi  et  restitui  :  íidelitati  vestrae  ha- 
rum  serié  ftrmiter  praecii)iendo  committimus  et  mandamus  ;  quatenus 
acceptis  praesentibus,  habita  a  vicinis  et  commetaneis,  tam  extraneis 
quam  indigenis,  nobilibusque  et  iguobilibus  comprovincialibus  earuudem 
fodiuarum  legitima  inquisitione  et  probatione  ;  ac  si  per  vos  ita  comper- 
tum  fuerit,  extimc  praeseutibus  íidelibus  uostris  Egregiis  Paulo  Rubigallo 
Consiliario  nostro,  Matbia  Newery  Capitaueo  ,  et  Christoplioro  Linta- 
cliero  Jvidice  nostro  Montauo  in  Liptovia,  vei  maiori  eorum,^  parte,  ad  in- 
spiciendum,  et  exequutionem  vestram  per  nos  delegatis,  praescriptos  nobi- 
les Benedictum,  G-asparum,  Georgium,  Joannem,  Christopliorum  et  Petrum 
Swatoyanskyo  de  dominio,  cultura  et  usufructu  praescriptarum  fodiua- 
rum eiicere,  et  dictum  Danielem  Gopelium,  et  ceteros  cultores  et  labora- 
tores  aurifodinae  Sancti  Marci  in  Bocza,  alteriusque  fodinae  Kry  wan  anti- 
quos  concultores  spoliatos,  una  cum  rebus  et  attinentiis  fodiuarum  iu 
idem  dominium  et  continuationem  culturae  praescriptorumque  fructuum 
et  utilitatum  praescriptarum  fodiuarum,  sub  amissioue  officiorum  vestro- 
rum,  et  Nostrae  Maiestatis  gravis  iudiguatiouis  poena  ,  contradictio- 
ue,  inbibitioue  et  repulsioue  praefatorum  Benedicti,  Gaspari,  Georgij, 
Joaunis,  Cristophori  et  Petri  Swatoyansky,  et  aliorum  quorumvis  prae- 
via  ratioue  non  obstante,  reponere,  iutroducere  et  in  integrum  resti- 
tuere,  pro  vinlcutiis  aute  m  et  damuis  illatis  post  restitutionem  fodiuarum 


WKNZET,    GUSZTÁV.  293 

ad  iiistautiani  dicti  Daiiielis  Gopelij  et  aliorum  coUaboratorum  suoi'um 
ex  parte  preuomiuatorum  nobilium  Beuedicti  Gaspari,  Georgij,  Joannis, 
Christophori  et  Petri  Swatoyansky  judicium  et  justitiam  seruatis  de  iure 
seruaudis  facere  debeatis  et  teneamiui,  ueque  patiamiui  tales  violentosnos- 
trorumque  Regiorum  proveutuum  turbatores  possessiouem  hiiiusmodi  fodi- 
naruiu  iinpuue  couti iiuare,  Sec.us  non  factuvi ;  praesentibus  perlectis  exhiben- 
ti  restitutis.  Dátum  in  civitate  uostra  Vienna  vigesima  septima  die  mensis 
Decembris  anno  Doniini  millesinio  quingentesimo  sexagesimo  septimo. 

Juxta  quarum  quidem  litterarum  praeceptoriarum  tenorem  et 
comniissiouem  nos  statini  tandem  die  sequenti,  20.  nempe  die  praefati 
mensis  Januarii  ad  praefatas  moutanas  Bocza  vocatas  accessimus  ;  et  cum 
tandem  eo  pei-uenissemus,  extunc  pi'imo  et  ante  omnia  2  1 .  die  eiusdem 
mensis  Januarii,  praesentibus  etiamibidem  praenotatis  iam  dominis  Com- 
missariis,  ad  faelem  i^raescriptarura  montanarum  Zenihgerd  et  Pyrolth 
vocatarum  personaliter  accessimus.  Ubi  denium  praefatum  Danielem  Go- 
pel  coram  dictis  dominis  Commissariis  et  aliis  testibus  per  utrasque 
partes  eo  conuocatis  et  accersitis  super  eo  interrogavimus  :  Quisnam  pnxe- 
notatas  montanas  Zenthgerd  et  Pyrolth  ab  ipso  violenter  occupasset  vei 
teneret  etiam  modo.  Qui  tandem  ibidem  aperte  et  publice,  omnibus  prae- 
sentibus, dixit  :  Chi'istophorum  Kubiny  cum  suis  concultoribus  dictas 
moutanas  Zenthdgerd  et  Pyrolth  ab  eo  violenter  occupasse,  easque  etiam 
modo  teuere  et  possidere.  Super  qua  quidem  spontanea  et  aperta  dicti 
Danielis  Gopel  confessione  et  recognitione  mox  ibidem  Egregius  Petrus 
Zenth  lAvany  suo  ceterorumque  fratrum  suorum  in  praescripto  mandato 
denotatorum  nominibus  et  in  personis  nobis  solemniter  est  protestatus. 

Nihilomiuus  tameu  nos  eadem  21.  die  Januarij  et  alijs  tribus  die- 
bus  immediate  post  sese  sequentibus  iuxta  commissionem  et  tenorem 
prescripti  iam  mandati  Sacratissimae  Caesareae  Eegiaeque  Maiestatis 
Vestrae,  dojiiini  nostri  clemeutissimi,  ibidem  in  Bocza,  praesentibus  etiam 
nobisque  semper  assidentibus  praelibatis  dominis  Commissarijs.  a  viciuis, 
et  commetaueis  tani  extraueis  quam  iudigenis,  uobilibus  et  ignobilibus 
comprovincialibus  fodinarum  Sancti  Georgij  et  Pyrolth  vocatarum,  per 
utrasque  partes,  nempe  per  Danielem  Gopel,  et  praefatos  nobiles  de 
Zenth  Iwan  coram  nobis  productis  et  statutis  testibus  talem,  prout  se- 
quitur,  de  praemissis  sub  strictissimo  iuramento  fecimus  meram  et  iustam 
inquisitionem. 

Ubi  tameu  prius  dicti  nobiles  de  Zenth  Iwan  ante  memoratam 
iuquisicionem  coram  nobis  in  specie  quasdas  litteras  Venerabilis  Capituli 
Ecclesiae  Metropolitanae  Strigoniensis  (quarum  exemplum  hisce  nostris 
litteris  relatorijs  adiunximus)  produxerunt  dicentes,  quod  nec  modo  qui- 
dem possent  ipsi  aliam  relatiouem  coutra  praescriptam  iam  querimoniam 
Danielis  Gopelij  contra  eos  factam  dare  ;  nisi  eam,  quae  iam  semel  in 
praefato  Capitulo  Strigoniensi  per  eos  data  est ;  prout  videlicet  in  prae- 
fatis  litteris  dicti  Capituli  Strigoniensis  per  expresse  notata  continetur. 
Quam  etiam  et  nuuc  iterum  hic  dictam  et  repetitam  esse  volunt. 

Primus  itaque  tandem  testis  per  ipsum  Danielem  Gopel  coram  nobis 


294  OKMÁNYI    FÜGGELÉK. 

productus,  circniiispecttis  M  i  c  li  a  e  1  K  r  e  u  u  e  r  Jurát  uh  Soriba  Sacrae 
CaesareaeRegiaequeMaiestatisMontanlsticusiuLiptovia,  jurát  US  et  exami- 
natusfassus  est:  Quod  Christoforus  Kluyowsky  cum  Judex  Nobilium  de 
Zeuth  Iwau  Montauus  iu  Bocza  et  iu  parte  Nobilium  ordinarius,  et  ])ev  ip- 
sos  Nobiles  de  Zenth  lAvau  coustitutus  fuisset,  iu  auno  1567.  post  festum 
Circumcisionis  Doniini  duas  portiones  argeuti  vulgo  dwa  plyky  iu  fodi- 
uis  Saucti  Geurgij  conflatas  ad  se  accepit,  quarum  unam  cum  Nicolao 
Prautnero  iu  praedictis  fodiuis  Dauielis  Gopelij  protuuo  coucultore  iu 
absentia  dicti  Dauielis  ad  arcem  Vywar  pro  aliquibus  bobus  et  aliis  victu- 
alibus  per  provisorem  dictae  arcis  eodem  adraiuistratis  impiguuravit. 
Quod  ad  occupatiouem  pev  Nobiles  de  Zeut  Iwau  fact^am  attiuet,  hoc  scit, 
quod  cum  Christoforus  Kubiuj  ad  priuium  termiuum  Judicii  sibi  prae- 
fixum  venisset,  querelam  suam  coram  Judicibus  iu  fundo  Bocza  collocatis 
proposuit  sub  teuore  tali  :  Quomodo  ipse  Kubiuj  prius  a  Nobilibus  de 
Zenth  lAvan  praedictis  fodinis  Sancti  Georgii  et  Pj'roldy  vocatis  douatus 
fuisset,  super  qua  douatione  et  littei'as  ab  eisdeui  Nobilibus  se  habei'e 
praeteudebat.  Astautibus  ibidem  Nobilibus  de  Zeuth  lAvau  eosdem  Nobi- 
les Kubiuj  iuterrogavit,  utrum  in  praedicta  douatioue  eundem  Kubiuj 
servare  voluut  nec  ne  ?  Quod  si  nolleut,  dixit,  se  velle  cum  eis  jure  pro- 
cedere.  Qui  tandem  ibidem  astautes  dixeruut,  quod  et  uuuc  eum  servare 
et  teuere  voluut.  De  hoc  primo  termino  Judicii  a  Nobilibus  partibus 
Christoforo  Kubiuj  ab  uua,  partibus  verő  ab  altéra  ratioue  dictarum  fo- 
diuarum  praefixo,  ac  iu  territorio  Bocza  celebrato  hoc  praeteudit  se  scire  : 
Danielem  Gopel  ad  iam  uomiuatum  primum  termiuum  uou  comparuisse 
ob  causam  hanc,  quia,  iuquit,  fűit  reteutus  Novisolii  iu  Camera  Sacrae 
Caesareae  Maiestatis.  Et  ob  id  causa  deducta  ad  faciem  possessionis 
Zeuth  lAvau,  datus  est  ad  instautiam  Christofori  Kubinj  actoris  Judicii 
secuudus  terminus,  dies  videlicet  quiudecimus.  Ubi  Christoforus  Kubiuj, 
uti  iu  priori  termino,  similiter  sua  querela  usus  est,  et  tum  domiui  de 
Zenth  Iwau  tacuerunt.  Ad  quem  termiuum  secuudum  Dániel  vicissim  se 
absentavit.  Peracto  illó  secuudo  termino  Judicii,  et  post  latam  senteutiam 
dicit  se  intrasse  uua  cum  Laurentio  Ssmjt  socero  dicti  Dauielis  Gopely,  iu 
aedes  Gaspari  Zeuth  Iwanj^,  et  ibi  audivisse,  quomodo  Laureutius  Ssmyt 
dictum  Gasparum  Zeuth  Iwany  allocutus  fuisset  :  »Vos,  iuquit,  autea  fodi- 
nam  Pyrolth  vocatam  dederatis  Dauieli  Gopelio  filio  meo  ;  uuuc  autein 
qui  fit,  quod  alteri  datur  ?«  Ad  quae  respoudisset  ipse  Gasparus  Zenth 
Iwany  :  »Quid, iuquit,  agere  possumus?  dominus  enim  Christoforus  Kubini 
fratribus  meis  multuui  sei'vivit.x  De  eo,  utrum  Nobiles  pr.iedictas  fodinas 
violenter  occupassent,  et  pro  se  ipsis  usui'passent,  aut  Danielem  violenter 
de  praedictis  fodinis  eiecisseut,  uescit ;  sed  rationibus  istis  existimat, 
id  violenter  factum  fuisse,  et  voluntatem  dictorum  Nobilium  de  Zeuth 
Iwan  in  parte  hac  fuisse. 

Circumspectus  Wenczel  Pavus  per  Dauielem  Gopel  coram 
uobis  productus,  Juratus  Assessor  Sacrae  Caesareae  Maiestatis  Moutanis- 
ticus  in  Booza,  juratus  et  examinatus  fassus  est  tali  modo  :  Quomodo  ipse 
tempore  Judicii  ad  instautiam  Christofori  Kubiui  pro  secuudo  termino  in 


WENZEfi    GUSZTÁV.  295 

Zeutli  Iwau  Cflebraii  riitiouc  dictarum  focliuarum  yaucti  Georgii  et 
Pyrolth  vocatarum  a  Jadice  suo  Cristoforo  Lintachero  eodem  ad  fa- 
ciem  Zeuth  Iwan  cuin  iionuullis  sil)i  audiuuctis  ad  subaudienda  ibidem 
acta  missus  fuisset,  et  illic  audiuisset,  seutentiam  Cristoforuni  Kubinj 
dixisse,  quod  siiu  tomporé  caput  Danielis  Gopel  iuveniet.  De  eo  vtrum 
uobiles  de  Zeuth  Iwan  Danielem  Goi)el  de  fodinis  Sancti  Georgij 
et  Pyrolth  violenter  eieceruut,  aut  occuparunt,  vei  pro  se  vsurparunt, 
nihil  scit.  Verum  hoc  dicit  se  audiuisset  (így)  a  Gasparo  Zenth  Iwanj  ante 
celebrationem  Judicij  ibidem  iu  Zenth  Iwanj,  et  postquam  iutrassent  in 
aedes  eiusdem  Gaspari  Zeuth  Iwanj,  quod  tunc  Laureucius  Ssmyt  alo- 
cutus  esset  dictum  dominum  Gasparum,  a  quo  demum  audiuit,  quod  Da- 
nieli  Gopelio  dedisset  fodiuam  Pyrolth  vacuam  laboribus  ac  desertam. 

Circumspectus  Hanns  Klain  Juratus  Assessor  Sacrae  Caesa- 
reae  Maiestatis,  Judicis  iu  Bocza  per  Danielem  Gopel  coram  nobis  pro- 
ductus,  juratus  cxaminatus  fassus  est  tali  modo  :  Quomodo  uobiles  de 
Zenth  Iwan  tanquam  domiui  terrestres  ad  instantiam  Cristofori  Kubinj 
partibus  ab  vna,  ab  altéra  verő  Danieli  Gopelio  primum  terminum  Judi- 
cii  ratione  fodinarum  Sancti  Georgij  et  Pyrolth  vocatarum  ad  fundum 
Boczae  praefixei'unt,  cuius  terminj  erat  absens  ;  sed  quod  pro  secundo  ter- 
mino  partibus  praedictis  a  iam  nominatis  nobilibus  jn'o  reuisione  Juris 
inter  partes  ad  faciem  possessionis  Zeut  Iwan  praefixo  ibidem  interfuit 
vna  cum  Laurentio  Ssmith.  Vbi  tandem  per  actorem  Cristoforum  Kubinj 
ac  Judices  ibidem  consedentes  fuissent  interrogati,  vtrum  pro  parte  Da- 
nielis Gopelij  tanquam  procuratores  ad  dandas  responsiones  venerint, 
ac  an  esset  aliquis  altér  qui  respouderet,  Judices  praedicti  proclamarunt. 
Qui  tandem,  cum  venissent  Judices,  quibus  Jura  Montanistica  sünt  ignota 
ascultantes  tacuerunt,  et  respondere  noluerunt,  ibidemque  audivit  pro- 
nunciari  seutentiam,  et  fodinas  Sancti  Georgij  et  Pyrolth  adiudicari  Cri- 
stoforo  Kubinj  cum  eius  antiquis  cultoribus  ;  de  bonis  autem  Danielis  Go- 
pelij mobilibusadiudicatasesse  duas  partes  Sacrae  CaesareaeMaiestati,  ter- 
tiam  verő  domiuis  terrestribus.  De  eo  vtrum  uobiles  de  Zeuth  Iwan  dictas 
partes  violenter  occuparunt  et  pro  se  vsurparunt,  ac  dictmn  Danielem 
Gopel  de  praedictis  fodinis  violenter  eieceruut,  nihil  scit,  Verum  hoc 
quod  peracto  Judicio  Cristoforus  Kubinj  Judex  Nobilium  Montanicus  anti- 
quos  cultores  in  praenominatas  fodinas  Senth  Agerg  et  Pj'rolth  eis  adiudi- 
catas  introduxit ;  et  hoc  fassus  est,  cum  Laurentius  Ssmyt  coram  Judicio 
admonitus  fuisset  ad  dandas  rationes  et  responsiones,  tum  idem  Laurentius 
dixisset,  quod  ad  audiendum  venisset  et  non  ad  responsiones  ferendas. 

Tandem  iterum  nominibus  et  in  personis  praenominatorum  nobi- 
lium de  Zeuth  Iwan  productus  est  nobilis  AndreasHuoreus  ky  de 
Huora  comprouincialis,qui  similiter  juratus  examinatus  fassus  est :  Quomodo 
ipse  certo  tempore  a  dominis  de  Zenth  Iwan  ad  fundum  Bocza  cum  aliis 
nonnuUis  nobilibus  et  montanistis  pro  administratione  Juris'  partibus 
Cristoforo  Kubinj  et  Danieli  Gopel  praefixo  ad  Bocza  vocatus  fuisset  ; 
quo  tempore  ad  querelam  Cristofori  Kubiuj  ratioue  fodiuarum  Sancti 
Georgij  et  Pyrolth  vocatarum  coram  Judicio  propositam  Dániel  Gopel  est 


296  OKMÁNYI    FÜGGELÉK. 

pr.jclaiiiatus,  uemu  (etsi  vt  muris  edtj  responclit  ue<iutí  compMruit.  Tau- 
dcmque  ex  auperambudauti  secundus  tenniuus,  dies  videlicüt  quiudecimus 
partibus  est  pronunciatus,  vti  adliuc  et  de  hoc  secundo  tenuiuo  idem 
Gopel  certus  redderetur,  ac  eo  ceríius  cumpaveret  coram  Judicio  ad  fa- 
ciem  possessionis  Zenth  Iwan  deducto.  Pro  quo  secundo  termino  pro  ad- 
ministratione  Judicij  inter  partes  a  nobilibus  de  Zenth  Iwan  non  fuerat 
rogatus  ;  sed  tamen  interfuisset  et  astaret,  vbi  audiuit,  quod  ad  querelam 
Christofori  Kubinj  nomiue  sui  et  aliorum  antiqnorum  cultorum  coram 
Jadicio  propositam.  Eo  quia  Dániel  Gopel  non  comparuit,  sententiam  Ju- 
dices  ibidem  tulerunt,  ac  fodiuas  Sancti  Georgij  et  Pyrolth  vocatas  adiu- 
dicarunt  antiquis  cultoribus.  Vtrum  nobiles  de  Zenth  Iwan  dictas  fodi- 
uas violenter  ocnjparuut,  et  pro  se  ipsis  vsurparunt,  Danielemque  violenter 
eiecernnt  et  spoliarunt,  nescit.  Nobilis  GasparKysselde  Benedekfal- 
va comprouincialis  nominibus  et  in  persouis  nominatorum  nobilium  de 
Zenth  Iwan  coram  n  bis  productus  juratus  et  examinatus  fassus  est  tali 
luodo  :  Quod  de  violenta  occupatione  per  nobiles  de  Zentb  Iwan  nihil 
scit ;  verum  quod  nec  etiam  nuuc  in  predictis  fodinis  Senthgyrg  et  Py- 
rolth porcionem  aliquam  dicti  nobiles  habeut,  nec  ad  suum  vsum  conuer- 
terunt ;  sed  quod  domini  de  Zent  Iwan  ad  iustantiam  Cristofori  Kubinj 
et  aliorum  veteranorum  cultorum  fodiuarum  dictarum  tanquam  domini 
terrestres  Judicii  diem  in  Bocza  celebraudi  partibus  alteri  Danieli  Gopel 
indixissent,  et  tunc  nouuuUos  nobiles  ac  montanistas  pro  reuisione  inter 
partes  Juris  convocassent,  coram  quo  Judicio  Dániel  Gopel  non  comparuit. 
Tandem  domini  de  Zenth  Iwan  superabundauti  alium  videlicet  diem  de- 
cimum  quintum  ad  faciem  possessionis  Zenth  Iwan  partibus  praefixerunt, 
pro  quo  termino  in  Zenth  Iwan  idem  Gaspar  Kyssel  in  Judicio  assedisset, 
et  ibi  ad  querelam  Cristofori  Kubinj  nomine  sui  et  aliorum  cultorum 
líropositam  ratione  praedictai-umfodinarum  Senth  Gyrg  et  Pyrolth  vocata- 
rum,  eo  quod  Dániel  Gopel  non  comparuit.  nec  i^er  procuratorem  nec  per 
se,  sententia  est  lata,  et  fodina  nomiuata  adiudicata  Cristoforo  Kubinj 
et  reliquis  suis  concultoribus  antiquis.  Et  sic  priores  cultores  per  Cristo- 
forum  Klugowskj  Judicem  Nobilium  de  Zenth  Iwan  moutanum  penes  sen- 
tentiam sünt  introducti.  Nobilis  Tonias  Vitalysch  comprouincialis 
nominibus  étin  personis  nominatorum  nobilium  de  Zenth  Iwan  coram  no- 
bis  productus  juratus  et  examinatus  fassus  est :  Quod  de  violenta  occupa- 
tione dictarum  fodiuarum  Senthgyrg  et  Pyrolth  vocatarum,  ac  violenta 
eiectione  per  nobiles  de  Zenth  Iwan  Danielem  Gopelium  nichil  scit  ; 
nec  hoc,  vtrum  dicti  nobiles  pro  se  ipsis  occuparunt,  et  in  suum 
proprium  vsum  converterunt ;  sed  hoc,  quomodo  ipse  in  anno  Domini 
1567.  post  festum  Bachanaliorum  ad  faciem  possessionis  Zent  Iwan 
pro  revisione  Juris  inter  partes  ratione  praedictarum  fodinarum  ab 
vna  Cristoforum  Kubinj,  ab  altéra  Danielem  Gopel,  a  dominis  de  Zent 
Iwan  fuisset  rogatus,  et  ibi  Cristoforus  Kubinj  nomine  sui  et  ceterorum 
concultorum  antiqnorum  querelam  proposuit  eo,  quod  Dániel  Gopel  in 
causamatractus  non  comparuit,  tunc  sententia  est  lata,  et  praedictae  fodinae 
adiudicatae   sünt  Cristoforo   Kubinj  et  suis  antiquis   concultoribus.  Vige- 


WENZKí.  (;uí?ztAv.  297 

í;iini  lecuuda  Jaiiu.ui  j  uuhilis  0  ri  s  lol'ur  ii  s  l'dthuruy  de  Potorue  com- 
pruviiu'ialis  noniine  et  iu  persouis  dictorum  iam  uobilium  de  Zenth  Iwhu 
coraiu  uobis  pi-oductus  juratus  examinatus  fassus  est  :  Quomodo  Ohristofo- 
rus  Kubinj  et  ceteri  cultores  dictarum  fodinarum  Saucti  Georgij  etPirolth 
vocaiaruin  iustariiut  apud  domiuos  Zeuth  Iwau,  vti  eis  de  Daniele 
Gopel  ratiüne  fodiuaruni  illarum  Judicium  per  eosdein  uobiles  adininis- 
traretur.  Ad  quorum  iustantiam  domini  fundi  Boczae  terrestres  partibus 
pro  reuisioue  Juris  iuter  partes  diem  Judicij  in  territorio  Bocza  cele- 
brandi  iudixerunt,  ad  quem  terminum  Dániel  Gopel  sibi  a  duniinis  prae- 
fixum  non  comparuit,  nec  Laurentius  Ssmj't  páter  Danielis  Gopelij  ibidem 
l^raeseus  admouitus  respondere  voluit.  Tandem  domini  de  Zentli  Iwan 
superabundanti  quindecimum  diem  et  secundum  terminum  partibus  ad 
faciem  possessionis  Zenth  Iwan  praefixerunt,  cuius  termini  idem  testis 
fuisset  absens  ;  sed  interfuit  tum  Christoforus  Klugowsky  Judex  dictorum 
Nobilium  Moutanus  penes  seutentiam  penes  divum  Joanuem  latam,  et  cum 
seuteutioualibus  líteris  autiquos  cultores  in  praedictas  fodinasZenth-Gyrg 
et  Pyrolth  vocatas  introduxit;  et  hoc  certo  scit,  quod  nobiles  de  Zenth 
Iwan  non  occuparunt,  nec  pro  se,  nec  in  suum  vsum  conuerterunt.  Nobilis 
Andreas  Potorny  de  Pothorne  comprouincialis  nominibus  étin  perso- 
nis  praelibatorum  nobilium  coram  nobis  productus  juratus  examinatus 
fassus  est,  quod  ipse  aliud  uescit,  nisi  quod  Cristoforus  Klugowskj'  Judex 
dominorum  de  Zeuth  Iwau  Moutanus  praesentibus  suis  tribus  domiuis 
priores  antiquos  cultores,  penes  sententiam  apud  Sanctum  Joannem  la- 
tam, et  cum  litteris  sententionalibus  in  fodinas  Sancti  Georgii  et  Pyrolth 
introduxit  et  restituit  nemiue  contradiceute  ;  uam  eo  tempore  idem  testis 
interfuit.  Et  hoc  certo  sciat,  quod  nobiles  de  Zenth  Iwan  non  ocuparuutnec 
pro  se  nec  iu  suum  vsum  conuerterunt,  nec  tempore  introductionis  locutos 
esse  audivit,nec  illis  priores  portiones,  quas  iu  Pyrolth  habebant,  restitutae 
sint,  nec  adiudicatae.  Nobilis  Joauues  Lehoczky  de  Kyral  Lehota 
commetaneus  nominibus  et  iia  persouis  nobilium  de  Zenth  Iwan  coram 
nobis  productus  juratus  et  examinatus  fassus  est  :  Quod  audiuisset  quo- 
modo domini  de  Zenth  Iwau  ad  iustantiam  Cristofori  Kubinj  ratioue  fodi- 
narum Zenthgyrg  et  Pyrolth  vocatarum  pro  reuisione  juris  inter  partes 
Cristoforum  Kubiuj  et  Danielem  (Gopel)  diem  Judicij  in  Bocza  statue- 
rant,  et  quod  ibidem  cnusa  tinem  accipere  nou  poterat.  Sed  tandem  domi- 
ni terrestres  aliam  diem  Judicij  ad  faciem  possessionis  Zeuth  Iwan  parti- 
bus praefixerunt ;  et  quod  pro  nullo  termino  intererat  vt  Assessor  in  Judi- 
cio,  nec  pro  iutroductione  píiores  cultores  ín  dictas  fodinas,  sed  iu 
teri'itorio  Bocza  vocato  tum  temporis  fuisset.  Et  rogatus  fuei'at  pro 
administratione  et  revisione  Juris  ;  sed  tardavit  et  hominibus  ibidem  iu 
Judicio  sedeutibus  obviam  venit.  Sed  hoc  certo  scit.  quod  nobiles  de 
Zeuth  Iwan  non  occuparunt  violeuter,  nec  pro  se  vei  iu  suum  vsum 
converterunt,  et  quod  et  nuuc  in  dictis  fodinis  nihil  possident. 

Tandem  Dániel  Gopel  in  pi-aesentiam  nostri  venit,  et  per 
procuratorem  suum  Georgium  Schafar  nobis  retulit  :  Quomodo  ipse 
elapsis  temporibus  donatus  fuisset    fodina  Pyrolth  per  Gasparum  Swa- 


298  OKMÁNYT  rÜGGKLÉlí. 

toyausky  tuin  Magistruui  Moutanuiu  pvaedicturum  uobilium  in  Bocza, 
qua  paoificc  aliquot  anuis  usus  esset,  ac  eani  colui.sset  et  laborasset,  uemi- 
ne  coutradiceute,  quod  uti  de  douatioue  probari  vult,  ct  quasdam  litteras 
douatiouales!  Gaspari  Zenth  Iwany  coraiiii  iiobis  deposuit,  ac  coutractum 
duavuin  fodiuavuin  Sancti  Geovgij  et  Pyroltb  in  iiuuni,  qiias  statim  vicis- 
sim  accepit.  Ad  haec  Petrus  Zsutli  Iwaiij  nomiuibus  et  iu  personis  fra- 
trum  sviorum  respoudit  :  Quod  Sacra  Caesarea  Maiestas  in  suo  gratioso 
mandato  nobis  uibil  aliud  maudat,  uisi  ut  nos  iuquisitiouem  faceremus 
non  de  alio,  praetar  de  eo,  utrum  ipsi  nobiles  fodinas  Sancti  Georgij 
et  Pyrolth  vocatas  a  Dánielé  Gopelio  violenter  occuparuut,  ac  de  eisdem 
fodinis  violenter  eieceruut,  pro  seque  ipsis  usurparunt,  et  de  alio  nos  in- 
quiri  prohibet  ;  et  quod  si  aliquid  juris  Dániel  Gppel  in  praedictis  fodinis 
habét,  prosequatur  jure  moderuos  fodinaruni  dictarum  possessores. 

Circumspectus  Stefanus  Morhayzel  indigeua,  et  per  Danielem 
Gopel  coram  nobis  productus  juratus  examinatus  fassus  est :  Quod  Dániel 
Gopel,  cum  ipse  fuisset  Judex  Montauicus  in  praedicta  Bocza  nobilium, 
fodinam  Pyrolt  donatam  sibi  a  Gasparo  Zenth  Iwauj  coluisset,  et  cum 
laboratoribus  non  haberet  unde  solueret,  venissent  laboratores  ad  eum 
accusatum,  et  quod  ipse  tandem  volebat  eis  minere  (így)  soluere.  Et  deinde 
quod  Dániel  Gopel  et  Nicolíius  Prantner  fodinas  suas  Sentgyrg  et  Pyrolth 
ultro  in  unam  contulerunt ;  sed  non  coram  Judice  Montano  praedictorum 
Nobilium  de  Zenth  Iwan,  eo  videlicet  existente  Judice  ;  et  hoc  certo  scit, 
quod  domini  de  Zenth  Iwan  fodinas  illas  violenter  non  occuparunt,  nec 
ad  suum  usum  converterunt,  verum  quod  partibus,  Dániel i  et  Kubinio  a 
dominis  terrestribus,  ad  instantiam  videlicet  Kubiuij  ut  actoris,  ratione 
praescriptarum  fodiuariim  praefigebantur  juridici.  Quis  cultores  priores 
iutroduxisset,  nescit.  Circumspectus  N  i  c  o  1  a  u  s  P  r  a  u  t  h  u  e  r  indi- 
gena  per  Danielem  Gopel  coram  nobis  productus  juratus  et  examinatus 
fassus  est  tali  niodo  :  Quomodo  ipse  fodinam  Sancti  Georgij  iu  octavum 
usque  annum  absque  omni  commodo  coluisset  ex  suis  concultoribus  adiu- 
tore,  et  Dániel  Gopel  fodinam  Pyrolth  duobus  annis  similiter,  et  sic  cum 
uterque  erant  miseri,  ultro  et  spontanea  voluntate  praedictas  fodinas  co- 
i'am  Christoforo  Lyntassero  Judice  Caesareae  Maiestatis  in  Bocza  Mon- 
tano in  unam  converterunt.  Deinde  cum  Dániel  Gopel  uno  tempore  Cra- 
coviam  profectus  fuisset,  Cristoforus  Kubinj  et  reliqui  cultores  fodinaruni 
Senthgyrg  et  Pyrolth  vocatarum  antiqui  apud  dominos  de  Zenth  Iwan 
instarunt  et  petieruut,  uti  eis  judicium  et  justitia  de  praemissis  fodinis 
administraretur.  Partibus  Cristoforo  Kubinj' et  Danieli  Gopel  praefigeban- 
tur duo  termini  juridici,  in  fundo  Bocza  unus,  altér  in  facie  possessionis 
Zenth  Iwan.  Sententia  lata  per  Judices  iu  possessioue  Zenth  Iwan  propte- 
rea,  quod  non  comparuit  Dániel  iu  causam  attractus,  et  fodinae  adiudica- 
tae  antiquis  cultoribus.  Peues  seuteutiam  in  Zenth  Iwan  latam  Cristoforus 
Kubiny  et  alíi  cultores  j)riores  in  fodinas  Zenthgj'rg  et  Pyrolth  ipsis 
F.diudicatas  sese  intruserunt,  et  pro  se  occuparuut,  Nobilis  C  h  r  i  s  t  o- 
f  o  r  u  s  G  u  t  h  de  Növi  Zolio  per  Danielem  Gopel  coram  nobis  produc- 
tus juratus  et  examinatus  fassus   est  tali   modo  :    Quomodo   ipse  rogatus 


WEN/Kr,  (iUs//)'Áv.  299 

í'uisset  :l  Dauielc  Gupelio,  cum  ipse  JJ.miel  l'ui.ssut  retentus  iu  C;imei*a 
Sacrae  Caesareae  Maiestatis  Novizolii,  vti  cavisa  sui  facérét,  et  cum  socro 
Dauielis  eiusdeiu  Laurentio  Ssniyth  ad  Zent  Iwau  descenderet  ad  audieuda 
verba,  quae  tempore  celebratiouis  Judicii  iu  Zeulli  Iwan  administrati  a 
Christoíoro  Kubiuio  et  reliquis  cultoribus  anti(iui.s  ratione  fodinarum 
Zeutligyrg  et  Pyrolth  proferri  debereut.  Quod  et  causa  sui  fecisse,  et  cum 
venissent  eo  ad  Zeutb  Iwan,  viilisseut  quod  uobiles  pro  revisiouc  iuter 
partes  Judicii,  et  quatuor  per.sonao  moutauistae  fuiisseut  colocati.  Deiude 
quod  Laurentius  Ssmyth  iuterrogatus  fuisset,  utrum  tauquam  procurator 
Danielis  Gopelii  ad  respousiones  dandas  nec  ne.  Qui  tandem  respoudit ,  se 
non  ad  respousioues  dandas  venisse,  sed  auditum,  »et  potest,  iuquit,  tale 
audiri  aliquid,  quod  et  per  me  dabitur  respousum.«  Demum  peracta  per 
Cristoforum  Kubiuj  querela  tacuit,  et  uou  respoudit  senteutia  ibidem  lata, 
et  fodiuae  Zeutligyrg  et  Pyrolth  adiudicatae  Cristoforo  Kubiuj  et  aliis 
antiquis  cultoribus  ;  de  bonis-  autem  Dauielis  Gopel  mobilibus  adiudicatae 
suut  duae  partes  Sacrae  Caesareae  Maiestati,  tertia  domiuis  terrestribus. 
De  eo,  utrum  uobiles  de  Zentli  Iwan  fodinas  nominatas  violeuter  occu- 
passent,  aut  pro  se  ipsis  usurpassent,  nihil  scit.  Hoc  superaddit,  quod  finita 
pronuuciatione  sentetiae  Laurentius  Ssmyth  petiit  j^aria  seuteutiae  pro- 
nunciatae  ;  que  tandem  pária  extradari  per  Judices  suut  recusata.  Deiude 
peracto  Judicio  veuit  uua  cum  Laurentio  Ssmyth  in  aedes  Gaspari 
Zent  Iwauy,  ubi  Laurentius  Ssmyth  euudem  Gasparum  Zeutli  Iwany  al- 
locutus  fuisset  liis  verbis  :  >^Mi  fráter,  iuquit,  videte  quam  maxima  iuiu- 
ria  iufertur  filio  meo.«  Qui  taudem  Gaspar  Zenth  Iwau  ad  haec  respou- 
dit :  »Mí  fráter,  ego,  iuquit,  fratribus  meis  in  hac  parte  oppugnare  non 
possum  ;  quia  dominus  Cristoforus  Kubinj  fratribus  meis  multum  servivit, 
et  non  ita  pridem  privilegia  nostra  denuo  coufirmari  curavit.  Fateor  tamen, 
quod  ego  filio  vestro  Dauieli  Gopel  fodinaui  Pyrolth  uuacum  laboribus 
et  desolatam  dederiui.&  Domiuus  Benedictus  Zeuth  Iwauy  Judicibus  pro 
judicio  et  laboré  gratias  égit.  Nobilis  PetrusPongracz  de  Zeuth 
My  klós  eh  comprovincialis,  nominibus  et  in  personis  nobilium  de  Zeuth 
Iwau  coram  uobis  productus,  juratus  et  examinatus  fassus  est  tali  modo  : 
Quomodo  ipse  a  nounullis  antiquis  cultoribus  fodinarum  Seuthgdurd  et 
Pyrolth  vocatarum,  et  praecipue  a  Cristoforo  Kubiuj  rogatus  fuisset,  uti 
ad  dominos  de  Zenth  Iwan  accederet,  et  ab  eis  de  praedictis  fodinis  ad- 
ministrationem  Judicii  et  Justitiae  peteret ;  et  sic  demum  domini  ter- 
restres  de  Zenth  Iwau  ad  instantiam  iam  nomiuatorum  cultorum  diem 
Judicii  et  primum  termiuum  ad  territórium  Bocze  partibus  praefixeriint 
post  festum  Bachaualiorum  ;  ac  emu  uobiles  et  moutauistae  per  dominos 
Zenth  lAvan  eodem  congi'egati,  ibidemque  pro  revisioue  iuter  partes  Ju- 
dicii consedissent,  dominus  Cristoforus  Kubinj  in  persona  sui  et  aliorum 
cultorum  autiquorum  actionem  suam  proposuit.  Laurentius  Ssmyth  ibi 
astans  iuterrogatus  est,  an  ex  parte  Danielis  Gopel  veuisset,  et  admonitus 
uti  responsum  daret,  tacuit  et  respoudere  recu savit ;  aiens,  se  non  ob  eam 
causam  venisse,  set  ad  audieudum  negotium.  Sic  cum  sese  Dániel  Gopel 
absentaret,  sententia  ibidem  per  Judices  uou   est  lata  ;  sed  superambuu- 


300  okmAnyi  függelék. 

danti  altér  termiuus  juridicus  partibus  praefixus,  dies  videlicet  quindeci- 
mus,  ad  faciem  possessicfiiis  Zeutli  Iwan  ;  ubi  siiniliter  vocatus  et  procla- 
matus,  iit  nioris  est,  Dániel  Gopel  non  oomparuit,  nec  per  procuratoreni 
nec  personaliter.  Ex  eo  tandem  ad  querelam  Cristofovi  Kubinj  sententia 
lata,  fodiuaeque  Sancti  Georgii  et  Pyrolth  eidem  Kuliiuio  ae  suis  reliquis 
concultoribus  antiquis  adiudicatae.  De  introductione  in  fodinas  nihil  scit ; 
sed  quod  uobiles  de  Zenth  Iwan  dictas  fodinas  ulolenter  a  Daniele  non 
occuparunt,  nec  pro  se  usurparunt,  certo  sciat ;  q  u  o  d  q  u  e  C  r  i  s  t  o  f  u- 
rns  Kubinj  aprincipio  in  dictis  iam  fodinisduas 
p  a  r  t  e  s  s  e  d  e  c  i  m  a  s  e  m  p  t  a  s  a  S  s  e  r  c  z  i  n  v  e  n  t  o  r  e  d  i  c  t  a- 
r  u  m  f  o  d  i  n  a  r  u  m  h  a  b  e  b  a  t.  Nobilis  S  e  b  a  s  t  i  a  n  u  s  0  k  o  1  y  c  h- 
n  a  y  de  0  k  o  1  i  c  z  n  a  nominibus  et  in  personis  nobiliuni  de  Zenth 
Iwan  coram  nobis  productus,  juratus  et  exaraiuatus  fassus  est  :  Quod  ipse 
certo  tempore  per  dominos  de  Zenth  Iwan  et  ad  faciem  possessionis  Zenth 
Iwan  cum  nonnullis  Nobilibus  et  Montanistis  pro  revisione  iuter  partes 
Cristoforum  Kubini  et  Dánielem  Gopel  juris  ratione  fodiuarum  Saucti 
Georgii  et  P3a-ulth  litigiosarum  rogatus  esset.  Ipsis  tandem  consed?utibus, 
ibidem  Cristoforus  Kubinj  nomine  sui  et  ceterorum  suorum  concultorum 
antiquorum  querelam  et  actionem  suam  proposuit ;  qua  praemissa  et  ex- 
audita  ex  eo,  quia  in  causam  attractus  Dániel  Gopel  non  comparuit,  nec 
per  procuratorem  nec  personaliter  ,  sententia  lata  et  fodinae  Zent  Dgurg 
et  Pyrolt  adiudicatae  Cristoforo  Kubinj  ac  eius  concultoribus  antiquis. 
De  introductione  nihil  scit ;  nec  id,  utrum  fodinae  illae  per  dominos  de 
Zenth  Iwan  sint  violeuter  a  Daniele  Gopel  occupatae,  aut  pro  eisdem 
usurpatae.  Gratias  egerunt  causantes  pro  sententia,  et  non  domini  terres- 
tres.  Nobilis  Georgius  de  Benedekfal  av  a  comprovincialis,  no- 
minibus et  in  personis  nobilium  de  Zenth  Iwan  coram  nobis  productus 
juratus,  examinatus  fassus  est :  Quomodo  ipse  interfuisset,  cum  domini 
de  Zenth  Iwan  ad  instantiam  Cristofori  Kubinj  ad  territórium  Bocza  pro 
celebratione  partibus  Judicii  nonnuUos  homines  convocassent,  convocatis, 
et  censedeutibus  dominus  Crisioforus  Kubinj  actionem  suam  et  aliorum 
cultorum  ratione  fodiuarum  Sancti  Georgii  et  Pyrolth  vocatarum  propo- 
suit, et  sic  in  causam  attracto,  Daniele  videlicet  Gopelio,  non  conparcute, 
Judicium  pro  secuudo  termiuo  ibidem  praefixo  partibus  utrisque  decima 
(iuinta  die  deductum  ad  faciem  possessionis  Zenth  Iwan.  Ibibidem  (így) 
ictidem  convocatis  Nobilibus  et  Montanistis,  ac  eisdem  consedentibus  actio 
est  per  actorem  proposita,  eo  quod  et  illic  Dániel  Gopel  vocatus  et  procla- 
matus  non  comparuit,  sententia  lata,  et  praedictae  fodinae  adiudicatae  Cris- 
toforo Kubinj.  De  introductione,  per  quem  sint  antiqui  cultores  introducti^ 
nihil  scit;  nec  hoc,  utrum  Dániel  Gopel  sit  violenter  de  fodiuis  iam  dictis 
eiectus,  ac  utrum  domini  de  Zenth  Iwan  violenter  occuparunt  a  praedicto 
Daniele  Gopel  vei  pro  se  ipsis  occuparuut.  Addito  hoc,  quod  domini  de 
Zenth  Iván  domiuis  in  Judicio  consedentibus,  pro  eo  quod  ad  petitionem 
eorum  venerunt,  gratias  egerunt,  pro  sententia  verő  causantes.  Circumspec- 
tus  M  i  c  h  a  e  1  Ham  iudigena  per  Danielem  Gopel  coram  nobis  j)roduc- 
tus,  iuratus  et  examinatus  fassus  est :  Quod  Christoforus  Kubinj  fodinas  Sancti 


WENZEL  GUSZTÁV.  •  301 

Geoi'g-ii  et  Pyvoltli  vocatas  cuiii  siiis  cuiicultoribiis  statiin  a  |)rin('ii)io  cum 
sint  inventne,  coluissi't ;  quoinudo  deiude  Dániel  Gopd  l'ddiiuiin  Pyrolth 
et  Zenthgyrg  nactus  esset,  hoc  nescit.  Sed  hoc  nmuii,  quod  ipse  auuo 
1567.  Cvistoforo  Khigowsky  Judici  Nobilinm  de  Zenth  Iwan  Montauo  Ju- 
ratus Assessor  per  eosdem  Nohiles  adiniictus  fuisset,  et  sic  deiude  missus 
ab  eodem  Khigowsky  Jndice  ad  instantiam  Cristofori  Kubinj  ])ri()ris 
ciiltoris,  iiti  cum  sigillu  ipsius  Judicis  ex  coniuiisKÍunc  düniinoruni  piM  die 
partibus  praefixo  dictuin  Danielem  citaret.  Quein  repertum  in  domo  Cri- 
stofori Liukeseri  (így)  Judicis  Bacrae  Caesareae  Maiestatis  reteutum  citavit. 
et  demum  ipse  etiam  cum  aliis  montanistis  ad  exequendum  in  Bocza  jus 
fuisset  collocatus,  consedentibus  omnibus  eodem  convocatis,CristofürusKu- 
binj  suam  actionem  proposuit.  Tandem  Judices  dominos  de  Zenth  Iwan 
interrogaruut,  cuinani  fodinas  Sancti  Georgii  et  Pyrolth  dederiut.  Qui  tan- 
dem responderunt  eosCliristoforoKubinj  dedisse  ;  petita  perKubinium  sen- 
tentia  ea  non  est  per  Judices  pronunciata ;  sed  terminus  secundus  dies  vide- 
licet  quindecinius  datus,  et  sic  Judiclvim  deductum  et  appellatum  est  a 
Jure  Montanico  ad  Jus  Regni,  et  ad  facieni  possessionis  Zenth  Iwan.  Qui 
tandem  vicissim,  adiuucto  ei  altero  Jurato  Assessore  Joanne  Phaler,  ivit  et 
dictum  Danielem  de  domo  habitationis  suae  solitaeque  residentiae  domi 
repertum  ad  praedictum  termiuum ,  dieni  videlicet  decimamquintam 
sibi  praefixum  ad  faciem  possessionis  Zenth  Iwan  citavit.  Quodque  a  domi- 
nis  terrestribus  pro  decimaquinta  die  et  revisione  Juris  in  secundo  termiuo 
cum  Judice  eorum  Montano  et  quatuor  Assessoribus  Montanicis  ad  faciem 
possessionis  Zenth  Iwan  rogatus  vicissim  fuisset;  ubi  Christoforus  Ku- 
binj  similiter  nomine  sui  ac  suorum  concultorum  actionem  ratione  fodi- 
narum  dictarum  proposuit,  ex  eo  quia  Dániel  Gopel  non  comparuit,  sen- 
teutia  lata  et  fodinae  adiudicatae  secundum  Jus  Eegni  ac  Montanicum 
Kubinio  et  suis  coucultoribus  aniiquis  ;  utrum  nobiles  de  Zenth  Iwan  fo- 
dinas illas  violenter  a  Daniele  occupassent,  et  an  pro  se  ipsi  usurpassent, 
hoc  nescit.  Domini  de  Zenth  Iwan  Judicibus,  quod  causa  eorum  venire 
non  recusarunt,  gratias  egerunt.  Circumspectus  A  d  a  m  S  c  h  t  r  o  s  p  e  r- 
g  e  r  per  Danielem  Gopel  coram  nobis  productus  et  iudigeua,  jv;ratus  et 
examinatur  fassus  est :  Quomodo  ipse  una  cum  Joanne  Ssycz,  alteroque 
Joanne  Norimberger  ad  termiuum  partibus  Christoforo  Kubinj  et  Dániel i 
Gopel  a  domiuis  terrestribus  pro  revisione  inter  easdem  partes  Juris  prae- 
fixum, et  locum  in  Bocza  constitutum  fuisset  vocatus.  Consedentibvis  ita- 
que  Judicibus  statim  et  ante  omnia  Christoforus  Kubinj  dominos  de  Zenth 
Iwan  interrogavit  iterum  atque  iterum,  utrum  ei  praedictas  fodinas  de- 
derint.  Qui  tandem  interrogati  responderunt ,  se  ei  semel  iam  dedisse.  De- 
inde  actionem  suam  proposuit  ratione  fodinarum  Senthgyrg  et  Pyrolth 
contra  Danielem  praecipue,  pecuniae  argentique  ex  Regno  abdvicti.  Ibi 
tum  Judices  sententiam  noluerunt  pronunciare  ,  et  sic  deinde  negotium  et 
causa  haec  deducta  ad  secundum  termiuum,  diem  videlicet  decimamquin- 
tam, et  ad  faciem  possessionis  Zenth  Iwan,  et  ibi  sententia  est  lata,  fodi- 
naeque  adiudicatae  autiquis  cultoribus.  Hoc  utrum  nobiles  de  Zenth  Iwan 
fodinas  dictas  violenter  occupassent,  aut  Danielem  violenter  eiecissent,  et 


302  OKMÁNYT  FÜGGELÉK. 

pro  se  iisurpasseut,  uescit.  Circumspectus  Hanus  Ssycz  indigena, 
per  Danielem  Gopel  coram  nobis  productus  juratus  et  examiuatus  fassus 
est  per  omuia  ixt  praedictus,  hoc  uuum  addeus,  quod  vidisset  litteras 
donationales  a  dominis  terrestribus  Cristoforo  Kubiuj  datas  et  obsigilatas, 
ex  parte  fodinarum  Sancti  Georgii  et  Pyrolth,  quas  idem  Kubinj  in  mani- 
bns  ostendisset.  Nobilis  JoannesDetricus  de  Benedekfal- 
w  a  comprovincialis  nominibus  et  in  personis  nobilium  de  Zenth  Iwan 
coram  nobis  productus  juratus  et  examinatus  fassus  est :  Quomodo  ipse 
temporibus  istis  praeteritis  a  dominis  de  Zeuth  Iwan  pro  revisione  juris 
secundi  termini  ad  instantiam  Christofori  Kubiuj  et  suorum  concultorum 
Danieli  Gopelio  praefixi,  ad  Zenth  Iwan  rogatus  fuisset ;  ubi  tandem  con- 
sidentibus  iam  Judicibus,  ac  praemissam  et  post  propositam  per  Christo- 
forum  Kubinj  querelam  vocatus  semel  atque  iterum,  ut  moris  est,  ad  dau- 
das  responsiones  Dániel  Gopel ,  qiii  non  comparuit,  ibidem  astans  coram 
Judicio  Laurentius  Öchmj'th  socer  Danielis  est  admonitus,  si  est  procura- 
tor  Danielis  Gopelij,  uti  responsum  daret.  Qui  dixit,  se  non  ad  respondeu" 
dum,  sed  ad  audiendum  venisse.  Cui  tum  dictum  est  per  Kubinjum  :  »Si 
venisti  subaudire,  ausculta  igitur  et  tace.«  Eo  quod  D.  G.  non  comparuit^ 
sententia  lata  est,  et  fodinae  adiudicate  CLristoforo  Kubinj  et  suis  cou- 
cultoribus.  Post  latam  sententiam  causantes  egerunt  gratias  pro  senten- 
tia, domini  terrestres  Judicibus,  quod  causa  eorum  tantos  labores  in  per- 
quirenda  justitia  susceperunt.  Providus  Petrus  Sclioltys  de  Zenth 
Péter  nominibus  et  in  personis  nobilium  de  Zenth  Iwan  coram  nobis  pro- 
ductus juratus  est  et  examinatus  x^er  nos  ;  quem  tandem  titubantem,  hoc 
et  illud  proferentem  comperimus,  fassionem  cuius  acceptare  noluimus. 

Vigesima  tertia  die  praesentis  mensis  Januarii  Egregius  B  e  n  e- 
dictusZenthlwany  veniens  in  uostri  preascntiam  protestatus  est : 
Quod  permulti  testes  inexaminati,  et  fere  ultra  60  persouae  propter  fa- 
mem  discedunt,  quos  retinere  non  possunt, 

Georgius  Schafar  procurator  Danielis  Gopelij  retulit,  quod 
vult  istis  subsequentibus  testibus  pro  parte  Danielis  productis  secundum 
tenorem  mandati  probare,  se  violenta  erectione  et  violenta  ocupatione  fo- 
dinarum, de  depositione  sui  officialis  Pongracii  nomine  ;  et  duarum  por- 
tiouum  argenti  per  Cristoforum  Klugowsky  ablatione,  quarum  unam  idem 
Klugowsky  dedit  ad  arcem  Vywar,  secundam  ad  Vetus  Zolium  ;  ac  de 
introductione  priorum  et  antiquorum  cultorum  per  eunden  Klugowsky 
facta,  ac  pro  dominó  praedictarum  fodinarum  Christofori  Kubinj  publica- 
tioue.  Cuius  auctoritate  idem  Cristoforus  Klugowsky  ea  quae  praemissa 
sünt,  fecit.  Producunt  non  ut  reum,  sed  ut  testem.  Petrus  Zenthiwany 
ad  haec  replicavit :  Quod  Sua  Maiestas  nobis  non  mandet  de  alio  iuquiri, 
nisi  utrum  ijdem  nobiles  fodinas  Sancti  Georgij  et  Pyrolth  violenter  occu- 
parunt,  ac  Danielem  Gopel  violenter  de  praedictis  ciecerunt ;  et  quod  si 
autem  Christoforus  Klugowsky  Judex  oorum  extra  omne  jus  in  praetactis 
fodinis  violentiae  aliquit  intulisset,  »erat,  ut  et  uunc  est,  sub  Judice  ;  po- 
terat,  inquit,  Dániel  Gopel,  et  nunc  potest  eum  jure  prosequi  ;  nos,  inquit, 
fuimus,    ut  et  sunuis  cuilibet  (luerulanti  justitiam  admluistrare  parati. 


WENZEL    GUSZTÁV.  303 

Circumspectus  idem  Cvistoforus  Klugowsky  iudigona,  per 
Dánielem  Gopel  coram  uobis  productus,  juratus  et  exainiuatus  fassus  est 
tali  modo  :  Quomodo  doraini  de  Zeuth  Iwan  eum  in  Magistrum  Muntium 
in  partiltus  ipsorum  elegissentac  sonstituissent,  eique  iniunxisseut,uticum 
Magistro  MontiumSacraeCaesareae  Maiestatis  omnibus  módis  concordaret, 
et  una  intellectum  haberet,  et  unus  alterum  adiuvaret.  Qui  tandem  cum 
saepe  cum  praedicto  Magistro  Montano  Sacrae  Caesareae  Maiestatis  saepi- 
iisqixe  consedisset,  ultro  unus  alteri  hoc  fieri  sese  obtulerunt.  Et  sicdemum 
accidit ,  quod  Dániel  Gopel  anno  Domini  1566.  ante  Nativitatis  Domiui 
Cracoviam  ex  aedibus  suis,  quas  liabebat  sub  jurisdictione  Doniinorum 
de  Zenth  Iwan  sese  contulit.  Tandem  secunda  die  eius  discessus  coucul- 
tores  sui  fodinarum  Sancti  Georgii  et  Pyroltli  Sstenczel  Matyasch  auri- 
faber  a  Saucto  Nicolao,  Hanus  Wenczlowa  ex  Kazmark,  venerint  ad  eum 
pro  lucro,  qui  »Auspait«  nominatur  ;  iuterrogautes  eum  ,  an  eis  lucrum 
de  partibus  sedecimis  eorum  eis  cedentem,  uti  apud  Judicem,  reliquisset. 
Qui  tandem  eis  responsum  dedit  tale  :  Cum  fuissent  festa,  et  Jura  Mon- 
tauica  in  festis  tacerent,  ac  sciret  adliuc  unam  portionem  argeuti  restare 
et  superesse  ad  40  marcas  se  extendentem,  quae  adhuc  ei,  ut  ante  erat  so- 
litum,  et  moris  est,  non  fuisset  praesentata  ;  uti  expectarent  adventum 
ipsius  Dauielis  Gopelij.  Quae  portio  argenti  ubinam  et  nunc  liaereret,  ipse 
Dániel  bene  scit.  Accidit  postea,  quod  die  Nativitatis  Domini  anno  1566. 
ad  eundem  venit  Judex  Sacrae  Gaesai*eae  Maiestatis  Gristroforus  Lindacher 
circa  ocasum  solis,  cum  aliquod  clieutibus  et  tribus  equitibus,  rogans 
eum,  uti  hunc  qui  potestatem  habeat  in  partibus  Domiuorum  de  Zenth 
Iwan,  uti  Fridericum  Eoteuberger  aíinem  ipsius  Danielis  Gopel  retineret, 
qui  cum  praedicto  lucro  concultoribus  nominatis  ceterisque  cedente  Craco- 
viam abire  vellet,  ac  Danielem  Gopel  sequi  vellet.  Qui  tandem  in  talibus 
festis  et  habens  convivas  id  facere  recusavit.  Interim  tamen  perqüirere  de- 
dit et  rescivit,  quod  idem  Fridericus  in  parte  Domiuorum  non  sit,  sed  in 
parte  Caesareae  Maieistatis,  et  in  aedibus  ad  fodiuam  Sancti  Danielis  per- 
tinentibus  ;  ac  cum  non  esset  in  parte  Dominorum  de  Zenth  Iwan,  respon- 
dit  Cristoforo  Lindachero,  quod  illius  negotii  vellet  esse  liber.  Post  haec 
idem  Lindacher  eum  incesanter  rogavit,  uti  descenderet  cum  eo  ad  jjrae- 
dictum  locum  fodinaeSanctiDanielis,etsubstituiteiequum  suum  proprium 
cum  duobus  pixidibus.  Ad  petitionem  eius  assidens  equo  ivit  cum  Liuta- 
chero  ac  equitibus  tribusque  clientibus  eo  ad  praedictam  fodinam.  Venien- 
tes  eo  intraruut  in  aedes  Laurentij  Schmith^  alias  Eotenberger.  Ibi  tandem 
Cliristoforus  Lintacher  Judex  Caesareae  Maiestatis  interrogavit  Lauren- 
cium  Ssmyth  alias  Eotenberger,  ubi  sit  Fridericus  Eotenberger  filius  suus, 
praesente  ibidem  non  exigua  summa  hominum.  Ac  cum  eum  ibi  non  in- 
venerunt,  exeundo  eos  Laurentius  Schmyt  comitabatur,  ac  Cristoforum 
Lintacher  de  Friderico  filio  suo  alocutus.  Cui  idem  Lintacher  respondit  : 
»Tu  senex,  inquit,  haec  onmis  iustructio  tua  est.«  Tandem  asidentes  equis 
voluernnt  abire.  Tum  casu  quodam  obviam  venit  eis  idem  Fridericus  iter 
capessens,  ac  pro  itinere  instruens  vehicnlum.  Ad  quem  ibidem  accesit 
Lintacher  eques,  et  sibi  inJuuxit,  ne  interim  quousquam  discederet,  donec 


304  OKMÁNYI    FÜGOELÍIK, 

iiou  comparevet  coram  ipso  Judice,  et  in  aedes  snas.  Ubi  idem  Fridericus 
Rütenberger  verba  sui)erbia  effere  conlra  suuin  Judicem  non  est  veritus. 
Cristofoi'us  Liutaciier  ut  Judex  suus  iussit  euiu  comprelieudere  clientibus, 
et  secum  anfferre.  »Videus,  iuqiiit,  ego,  qnod  dictus  Fridericus  armis,  quae 
habebatapud  s<',  defendeve  acceptaret,rogavi  Cristoforurii  Liutaciier,  ue  sibi 
tautara  ignoniiniam  inferret;sed  potiiis  eium(így)fideiussione  obstrÍDgeret, 
ut  altéra  die  compareret  coram  eo  sud  Judice. ><  Qui  ad  suara  petitiouem 
fecit,  et  accepta  a  Friderico  fide,  quod  se  sequeuti  die  juri  sistere  vellet, 
eum  pacifice  reliquit.  Qui  taudem  Fridericus  nou  expectans  dieni,  ea 
uocte  discessit  et  fidem  fregit.  Inde  demum  venit  rumor  ad  aures  commu- 
nes,  et  coucultorum  Danielis  Gopelij,  quod  abduceret  argentuui  et  pecu- 
niaui,  propter  discessuui  liuuc  uocturnum,  Ac  tum  taudem  veueruut  ad 
euudeiu  Christoforum  Klugowsky  Judicem  coucultores  Dauielis  Gopel  : 
Urbauus  Ssteuczel,  Matyascli,  et  reliqui,  et  eum  rogaverunt,  uti  in  id  in- 
spiceret,  et  eos  nem  perniitteret  amplius  in  tale  daunium  incidere  et  iniu- 
riam.  Qui  taudem  ut  Judex  secuudum  Jura  Montauica  praeflxit  eisdem 
suprancuniuatis  diem  quiudecimum.  Et  tum  ibidem  ad  iustautiam  coucul- 
torum suprauomiuatorum  misit  Advocatum  Paugratium  Rotenberger 
filium  LaureutiiSmytli.Qui  eum  comparuisset,  interrogatus  est  per  eum  ut 
Judicem  praeseutibus  ibidem  iisdem  suprauonuuatis  concultoribus,  i;trum 
sit  illi  a  Dauiele  Gopel  in  praedictis  fodiuis  plenaria  íjotestas  data,  aut  si 
sit  servitor  Danielis  Gopel,  vei  officialis  in  fodinis  Zentli  Gyrg  et  Pyrolth. 
Ubi  ille  bene  praecogitatus  respondit,  quod  nou  sit  eius  servitor,  nec  of- 
ficialis :  sed  solummodo  ei  commisit  et  iietiit,  ut  tamdiu  sederet  in  domo 
sua  et  loco  residentiae  Danielis  Gopelij  in  parte  nobilium  habitae,  quous- 
que  ex  Cracovia  reverteretur  ;  et  non  esset  iustructus,  nec  ei  esset  com- 
missum,  ut  ex  parte  Danielis  Gopel  affiuis  sui  daret  responsum.  Audien- 
tes  concultoi-es  fodinae  Sancti  Georgij  et  Pyrolth  petieruut  secundum  Jus 
Moutauicum,  uti,  eum  diceret,  se  illic  nullám  liabere  vei  relictam  potesta- 
tem,  et  eum  illic  nullás  portioues  habeat,  ei  prohiberetur,  ue  amplius  ad 
fodiuas  praedictas  ascenderet ,  vei  domum  conflatoriam  inti'aret.  Ubi  ei 
prohibitum  est  secundum  Jus  Montanicum,  et  per  eum  protunc  Judicem 
Moutanicum,  non  expulso  vei  eiecto,  sed  ita  ut  praetactum  est.  Quod  at- 
tinet  ad  portioues  argenti  acceptas  duas,  eum  Dániel  Gopel  discessisset  ; 
eraut  peues  fodinas  illas  multi  laboratores  carentes  victualibus,  ob  quod, 
si  eis  victualia  non  fuissent  ordináta,  omnes  aufugere  oportuisset.  Ipse 
Judex  videns  hoc,  habeus  primum  respectum  lucri  Camerae  Caesareae 
Maiestatis,  et  deinde  dominorum  suorum,  l'uit  ad  arcem  Vywar,  et  illic 
disposuit  victualia,  promitteus  Officiali  eiusdem  arcis  Francisco  Hozutol- 
tliy,  quod  illi  solvetur  ex  prima  portioné  ai'genti,  quae  portio  dvu-antibus 
illis  victualibus  conflabitur.  Interim  accidit,  et  una  portio  argenti  39  mar- 
cas  coutineus  est  conflata,  et  iuxta  promissionem  concultorum  Francisco 
Hozutolthy,  per  evmdem  Judiceiu  et  Nicolaum  Prantuernm  coucultorem 
Dauielis  Gopelij  est  data.  Tandem  ipse  Franciscus  Hozutholtliy  iter  ca- 
pieus  Cremniciam  eum  <iuodam  auro,  sese  ultro  optulit,  quod  praedictum 
argentum  secum  In  Cameram  Eegiani  accipere  vellet ;  quod  et  factum  est, 


WENZKL    GUSZTÁV.  3U5 

et  eis  ex  Camora  supcr  [xTcoiitioue  íassiuneni  ailulit.  Qoud  attiui'l  ad  rp- 
ciiiKlam  povtioiuíin  argeiiti  ;  haec  portio  est  missa  a  concultovibus  dicta- 
vniii  fodinavuni,  vit  a  Nicolao  Prantuero  protmic  et  ofíiciali.  et  aliis  con- 
cultoribus,  per  Joauuem  Sstauder  coucultovem  in  praedictis  fodiuis  Danie- 
lis  Gopelii  ,  et  pei*  Matiam  Lytawa  Notarium  Prantuerii,  primo  Noiii- 
zóliinu  ad  factores  dt)ininornm  a  Mawlycli,  qiii  et  aute  pecnuiam  ad 
anruiii  vei  argentiim  dabant,  ac  postea  iu  Caiuerani  Regiam  praesenta- 
bant,  factores  praedicti  id  facere  recusarunt ;  deinde  per  ipsos  uuucios 
praedicta  portio  argenti  iu  ipso  itinere  portata  est  ad  Vetus  Zolium,  et 
ad  domiunm  Joaunem  Bálázza,  uti  eis  penes  litteras  ipsius  Ghigowsky  (így) 
Judicis  aliquam  summám  pecuniae  daret,  et  deiuceps  ad  Cameream  prae- 
seutaret,  qui  et  autea  semper  faciebat ;  tunc  verő  uoluit,  et  argeutum  re- 
tiuuit ;  demum  ad  mandátum  Sacrae  Caesareae  Maiestatis  penes  concul- 
tores  praedictos  dátum  in  Camerani  Regiani  praesentavit,  et  iude  culto- 
ribus  predictis  pecuuia  ad  mauus  veuit.  Quod  attinet  ad  iutroductionem 
priorum  cultorum  in  fodinas  Seutli  Gyrg  et  Pyroltli,  et  publicatiouem 
Cristoforum  Kubinj  et  reliquos  pro  cultoribus  et  domiuis  fodinarum  dicta- 
rum  :  Quamprimum  Dániel  Gopel  venit  de  Cracovia,  statim  noctu  et  die, 
clam  ex  parte  nobilium  de  Zeuth  Iwau  a  domo  sua  et  jurisdictione  Domi- 
norum  de  Zeuth  lAvan  sese  ad  partém  Caesareae  Maiestatis  avehebat,  et 
ad  aedes  fodinae  Sancti  Danielis  pertiuentes.  Audieutes  cultores  Sancti 
Georgii  et  Pyroltli,  protunc  sui  coucultores,  veueruut  ad  eundem  Christo- 
forum  Glugowsky  Judicem,  et  petieruut,  uti  Dánielem  Gopel  ad  certum 
diem,  secundum  Jus  Montauicum,  coram  se  vocari  curaret.  Qui  demum, 
uti  ad  decimumquiutum  diem  couipareret,  coram  eo  Judice  per  servito- 
rem  ipsius  Judicis  ordiuarium  est  vocatus  ;  ad  quem  terminum  sibi  ab  eo 
Judice  praefixum,  mauens  in  altéra  parte,  uou  comparuit.  Nihilominus 
tamen  Cristoforus  Limbacher  penes  Danielem  scripsit,  et  scripta  per  suos 
Assessores  trés  misit,  ac  nunciavit,  quod  Dániel  sit  retentus  in  Camera 
Regia,  hosque  misit  ad  subaudieudum  jus  protunc  exequutum.  Demum  et 
ultimo  domiui  terrestres  ad  instantiam  Christofori  Kubinj  et  reliquorum 
cultorum  dictarum  fodinarum  autiquorum  ad  diem  partibus.  praefixuur 
couvocaruut,  pro  revisione  iuter  partes,  Christoforum  Kubinj  et  Dánielem 
Gopel,  juris,  et  pi'o  administratione  partibus  justitiae  ad  territórium 
Bocza  aliquot  personas  nobiles  et  reliquos  montauistas.  Ubi  ipsi  cum 
iam  cousedissent,  querelam  Kubinj  et  suorum  coucultorum  exaudiverunt ; 
qua  exaudita,  Dauielem,  iit  moris  est,  ter  proclamarunt.  Ad  cuius  quere- 
laiu  uemo  est  qui  responderet  inventus,  nec  ex  illis,  qui  eo  ex  parte  Da- 
nielis veueraut  ,  solummodo  ad  audiendum  se  veuisse  interrogati  dice- 
baut.  Cum  intellexisset  Cliristoforus  Kubiuj,  quod  causa  sua  et  uegotium 
hoc  tunc  finem  accipere  uon  posset  ;  cavisam  et  negotium  ad  dominos  ter- 
restres  et  ad  faciem  possessionis  Zenth  Iwan  appellavit.  Quae  appellatio 
eidem  non  est  recusata.  Post  haec  domiui  terrestres  secundum  terminum, 
diem  videlicet  decimum  quintum  praefixerunt,  et  commiserunt,  uti  Dániel 
Gopel  per  duos  Juratos  Montauistas,  Joauuem  Ssaler  et  alterum  Micliao- 
lem  Ham,  ad  termiuum  impositum  et  locmu   possessionis   Zenth  Iwan  ad 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK    KRIT.    TÖRT,  20 


306  OKMÁNYl    KÜGGELÍK. 

dandas  vutiones  et  respousioues  citaretur.  Pro  hoc  altcro  termino,  dio  vi- 
delicet  decimoqiiiuto  domiiii  terreslves  eodem  ad  faciem  possessiouis 
Zenth  Iwan  pro  admiuistrauda  partibus  justitia  conveneruut,  couvoca- 
runt  nonDuUos  nobiles  et  montanistas.  Cristoforus  Kubiuj  nomine  sui  et 
aliorum  concultorum  suorain.  consideutibus  iam  Judicilms,  actioneni  et 
querelam  proposuit.  Daniele  Gopelio  ,  ut  iam  praetactum  est,  per  duos 
Juratos  citato  non  comparente,  Judices  ad  instantiam  actoris  secundvim 
Jnra  Moutanica  et  Decretum  Hungaricum,  prius  tameu  ter  (ut  moris  est) 
iu  causam  attracto  proclamato,  sententiam  pronuuciaruut,  fodiuasque 
Sancti  Georgij  et  Pyrolth  adiudicarunt  Cliristoforo  Kubinj  et  eius  con- 
cultoribus  antiquis ,  praesentibus  etiam  et  ibi  astantibus  Lanrentio 
Schniyth  et  aliis  aliquot  montanistis  eodem  ex  parte  Danielis  ad  subau- 
diendum  jus  missis.  Post  latam  senteutiam  nobiles  de  Zenth  Iwan  Judi- 
cibus  pro  fatigijs  tantis  ex  parte  hac  susceptis  gratias  egerunt.  Tandem 
domiuus  Christüforus  Kubinj,  non  multum  expectans,  misit  suum  homi- 
nem  cum  sententia  ibidem  in  Zenth  Iwan  26.  Pebruarii  anno  67.  lata  ad 
eundem  Cristoforum  Glugowsky  Judicem,  uti  per  eundem  ,  secundum, 
sententiam  et  penes  litteras  sententiouales  iutroduceretur.  Qui  tan- 
dem per  eundem  Judicem  in  fodinas  Sancti  Georgii  et  Pyrolth  sibi  et 
suis  concultoribus  adiudicatas  penes  sententiam  et  cum  sententionalibus 
est  iutroductus  nemine  pi'ohibente,  nec  contradicente.  De  violenta  occupa- 
tione  fodinarum  et  eiectione  dicit :  Quod  Nobiles  de  Zenth  Iwan  non  eie- 
cerunt,  violenterque  non  occuparunt,  nec  pro  se  ururparunt,  et  etiam 
nunc  iu  praedictis  fodinis  praeter  septemdecimam  partém  eis  tauquam 
dominis  terresti-ibus  cedentem,  nullum  usum,  nuUamque  partém  hahent. 
Circumspectus  "WolfgangusLeyrer  indigena  per  Danielem 
Gopel  coram  nohis  pi'oductus  juratus  et  examinatus  fassus  est  tali  modo  : 
.se  aliud  nescire,  nisi  quomodo  ipse  praeteritis  temporibus  a  dominis  de 
Zenth  Iwan  in  Assessorem  penes  Christoforum  Klugowsky  Judicem  Mou- 
tauicum  electus  fuisset ;  tandem  quomodo  consedentibus  ipso  Judice  et 
Assessoribus  certo  tempore  venerunt  in  praesentiam  eorum  Urbánus  de 
Rozenberg,  Schtenczel  Mat3'asch  aurifaber  a  Sancto  Nicolao  concultores 
Danielis  Qopelij  in  fodinis  Zenthgurd  et  Pyrolth,  ac  accusarunt,  quomo- 
do idem  Dániel  Gopel  illis  iu  lucro  vulgo  »Auspayth«  uomiuato  eis  de 
fodinis  dictis  provenire  ad  eorum  partes  sedecimas  debente,ac  reddenda  ra- 
tione  iniuriam  intulisset.  Ac  tandem,  cum  Dániel  Gopel  fuisset  Cracoviae, 
et  Pongratius  Rotenberger  substitutus  iu  loco  Danielis  fuisset,  ad  instau- 
tiam  supranominatorum  concultorum  vocatus  per  Judicem  iam  uomiua- 
tum  idem  Pongratius  comparuit,  interrogatusque  est  per  eundem  Judicem, 
an  pro  parte  Danielis  Gopel  responsum  dare  vellet  ?  Qui  tandem  respon- 
dit,  quod  ipsedepraemissis  non  est  iustructus,  necei  sitcommissum respon- 
sum dare  ;  sed  hoc  solummodo,  ut  interim  inspiceret  ad  fodinas  praedic- 
tas  et  ad  victualia,quousque  reverteretur  Dániel  Gopel.  Ex  eo  demum,quia 
de  pleno  potestatem  non  hahet,  prout  nec  respondendi,  nec  ratiouem 
daudi,  Nicolaus  Prantner,  Urbánus  Schtenczel,  concultores  Danielis  Go- 
pelij  posiulaverunt,  uti  per  eos    tanqnam    Judices   Dominorum  de  Zenth 


WENZEL  r.USZTÁV.  307 

Iw.ui  ordiiiíirios  ;ilius,   ([ui  ad  prae<lictas    t'odinas    \ict.ualia  adiiuiiistrarct, 
cunst.ituei'otur.  Et  sic  ia  Niculai  Prantiieri   concultuveiii   fudioae  suut  res- 
titutae  et  traditae  potestatem  per  omnia,  tainen  iit  concultoribus   do   per- 
ceptis  percipieiidirt  tcncrct,  ratinucni  ;  et  sic  demum  Jure  Montaiűco   Pan- 
gracium    deposuerunt  Judices,  De   ulterioribus  nihil   scit ;  quia  illico  in- 
ciderat,  in  niorbum.   De  violenta  occupatione   et   eiectione  nescit ;  nec  id, 
an  domini  de  Zentli  Iwau  aliquera   usum  liabeant   iu   praedictis   fodinis. 
Circnmspectus   J  o  a  u  n  e  s    N  o  i-  i  m  b  e  i"  g  e  i*  per  Dánielem  Gopel  co- 
rani  nobis  productus  et  indigena  juratus  et  examinatus  fassus  est  :  Utrum 
Dániel  Gopel  per  uobiles  de  Zentli  Iwan  de  fodinis  Zenth  Gyrg  et  Pyrolth 
violeuter  sit  eiectus,  aut  ipsi  nobiles  violenter  occupassent  ac  pro  se  usur- 
passeut,  nescit.  Verum  hoc,  quomodo  ipse  a  Christoforo  Klugowsky  Judi- 
ce  Dominorum  de  Zentli  Iwan  nioutauo  cum  ceteris  nonnulis  montanistis 
t'nisset  rogatus,  nt  astaret  covam  Judicio  pi'o  termino  partibus  Chi'istofoi'o 
Kubinj  et  Gopelio   praefixo  in  territorio  Bocza  celebrato  ;   deinde   est  in 
tantum  petitus,  quod  inter  alios  Judices  pi'o  audienda  Kubinij  actione  et 
querela  consedit.  Statim  Christoforus  Kubinj  Domiuos  de  Zenth  Iwaniuter- 
rogavit  ibidem  astantes,  an  fateantur,  utrum  illi  totum  illudspatium  terrae , 
in  quú  continetur  fodina  Pyrolth,  dederiut ;  iterum  atque  iteruminterroga- 
vitin  haec  verba.   Qui  respondei-unt,   se   et  dedisse  et   contulisse.  Tandem 
Christoforus  Kubiny  ad  fassiouem  eorum  protestatus  est,   ac  litteras   do- 
mtionales  super  eo  spatio  terrae  ab  eisdem  sibi  datas,sigillisque  coiTobora- 
tas  ostendit;  imo  et  actionem  suam  proposuit,  quod  Dániel  Gopel  in  fodinas 
Sancti  Georgii  et  Pyrolth  violenter  se   iutrusit,   ac   portionem  argenti   in 
praedictis  fodinis  conflatam  abstulit ;  peractaque  querela  petiit  pronuntiari 
sententiam.  Ex  quo  Dániel  nec  per  procuratorem  nec  per  se  comparuit,  sen- 
tentia  ibidem  per  Judices  non  potuit  ferri,  sed  datus  est  secimdus  terminus 
Judicii,  dies  videlicet  decimusquintus  ;  negotiumque  et  causa  haec  deducta 
ad  faciem  possessionis  Zenth  Iwan.  De  ulteribus  (így)  nihil  scit,  quia  erat 
absens.  Nobilis    Georgius  Detrich  de  Benedek  falwa   com- 
pi'ovincialis  nominibus  ac  in  personis  Nobilium  de  Zenth  Iwan  coram  no- 
bis productus  juratus  et  examinatus  fassus   est,   se   aliud  nescire,  praeter 
quod  fuiss^t  tempore   introductionis    et   restitutionis  fodinarum   Sancti 
Georgii  et  Pyrolth  dominó  Kubinio  et  reliquis  concultoribus  antiquis  per 
Cristoforum  Klugowsky  Judicem  Montanum   dictorum  nobilium  factae  a 
Dominis  de  Zenth  Iwan  eodem  ad  territórium  Bocza  pro  testimonio  roga- 
tus ;  qui  tandem   Kubinj  per  eundem  Judicem   cum   sententionalibus   lit- 
teris  est  introductus  nemine  contradicente.  De  eo,  utrum  Nobiles  de  Zenth 
Iwan   habeant  aliquem   usum   iu   praedictis   fodinis,    nihil   scit.   Nobilis 
Gaspav  Luby  comprovincialis  nominibus  et  in  personis  Nobilium  de 
Zenth  Iwan  coram  nobis  productus  juratus  et  examinatus  fassus   est  ae- 
que,  ut  praecedetis.  Hoc  addit,  quod  introductioni  aliqui  ex  nobilibus  iu- 
terfaerint ;  ac  hoc,  quod  ipsi   non   occuparunt,  nec  pro   se   usurparunt. 
Providus  P  a  u  1  u  s  S  c  h  o  1 1  y  s  de  Z  e  n  t  p  e  t  e  r   comprovincialis  per 
Nobiles  de  Zenth  Iwan  covam  nobis  productus  juratus  it  examinatus  fas" 
sus  est  :  Quoniodo  prafteritis,  teniporibus   Domini  de  Zenth  Iwan   ad    pe- 

20=^ 


308  OKMÁNYI    FÜGGELÉK. 

titioneni  domiui  Simonis  Poturue  ipsum  cum  nonnulis  socijs  fodinas 
(ixiaereudi  permisissent,  inveutaque  quaedani,  cui  nomeu  Pribilina  iudi- 
derunt  Domini  de  Zeuth  Iwan,  et  spatio  terrae  düminum  Simouem  Potuv- 
uei  cum  eis  aliquibus  coucultoribus  douaruut.  Ad  quam  fodiuam  domum 
hauc  couflatoriam,  qua  uuuc  ad  fodiuam  Saucti  Georgij  et  Pyroltli  utuu- 
tur,  aedificave  coeperaut.  Taudem  secfcores,  quos  uominare  nescit,  iuveue- 
ruut  alia  miuera  iu  valle  hac  ex  adverso,  quibus  fodiuis  demum  nomeu 
8aucti  Georgii  et  Pyrolth  iudixeruut ;  sectovesque  illi  uuo  tempore  vene- 
ruut  ad  Cristoforum  Kubiuj,  et  veudebaut  ei  íjartes  sedecimas,  et  sic  do- 
miuus  Cristoforus  Kubiuj,  etiamsi  priuio  recusasset,  tameu  emit  duas 
sedecimas  partes  iu  fodiua  Pyroltb,  et  duas  in  fodina  Saucti  Georgii.  Ita 
deinde  praedictam  domum  couflatoriam,  cum  propria  carereut,  istae  ti'es 
fodiuae  mutuo  et  mutuis  sumptibus  extruxerunt,  uti  ea  mutuo  utereutur  ; 
fateturque,  quod  Domini  de  Zenth  Iwau  iu  fodiuis  dictis  uuUum  prorsus 
usum  habeut,  nec  partes  sedecimas,  et  quod  uec  uuuc  eas  possideut.  Petiit 
quidem,  dicit,  Ghristoforus  Zenth  Iwauy,  taiueu  illi  dare  recusaruut. 
G  e  o  r  g  i  u  s  S  s  a  f  a  r  protestatvis  est,  quod  Petrus  Zenth  Iwauy  testes 
Danielis  Gopelij  externos  pro  voluutate  sua  iustriieret.  Petrus  Zeuth 
Iwauy  protestatus,  quod  in  hac  parte  illi  iuiuriam  facit.  Circumspectus 
M  a  t  i  a  s  L  y  t  a  1  e  r  scriba  apud  fodiuam  Waguar,  per  Danielem  Gopel 
coram  uobis  prodUctus,  jui'atus  et  examinatus  fassus  est,  quod  de  violenta 
occupatione  fodinarum  Saucti  Georgii  et  Pyrolth,  ac  eiectione  Danielis 
Gopel  de  praedictis  fodinis  per  Nobiles  de  Zeuth  Iwau  uihil  scit.  Verum 
hoc,  quod  semel,  cum  apud  Nicolaum  Prantuerum  fuuctus  fuisset  officio  No- 
tarii,  in  fodina  Saucti  Georgii  et  Pyrolth  portio  argenti  conflata  fuisset, 
cum  qua  missus  fuisset  a  Nicolao  Prantuero  cum  socio  Joanne  Schtan- 
der  concultore  Nicolai  Prantneri  in  fodinis  predictis,  Novizolium,  uti  ibi 
ad  praedictam  portionem  aliquam  summám  pecuuiae  apud  certos  cives 
Novizolii  quaereret,  et  si  illic  invenire  non  posset,  habebat  litteras  a  Cris- 
toforo  Klugowsky  protunc  Judice  Nobilium  Montano  petitorias  ad  Joan- 
nem Bálázza,  quas,  si  opus  fuerit,  in  specie  vult  praesentare,  ut  ibi  praedic- 
tam portionem  argenti  pignoris  titulo  in  florenis  250  usque  redemtionem 
relinqueret.  Qui  tandem  Bálázza  pecuniam  non  dedit,  et  portionem  ar- 
genti retinuit  ob  id,  quod  argeutum  iu  Camera  Regia  non  est  praeseata- 
tum,  sed  ad  eum  allatum  ;  ad  quae  obiceta  eidem  Balazzae  responderunt  : 
»nos,  iuquiuut,  eo  modo  sumus  missi,  si  pecuniam  habere  non  possemus 
a  dominó  Bálázza,  ut  argeutum  in  Cameram  Eegiam  praesentarenius. 
Idem  Bálázza  retinens  argentum  dixit,  se  velle  Caesareae  Maiestati  sigui- 
ficare,  et  quidquid  Sua  Maiestas  mandaverit,  ita  vult  procedere,  et  interea 
argentum  apud  se  tenere.  Qui  tandem  accepto  tali  responso  domum  se 
coutuleruut,  coucultoribusque  de  his  siguificaruut.  Deinde  quod  fuisset 
una  cum  priori  socio  ad  dominos  terrestres  rogatum  pro  intercessione  ad 
domiuum  Bálázza  missus  ;  qui  tandem  domini  terrestres  petieruut  Chris- 
toforum  Kubinj,  uti  litteras  suas  daret  penes  eos  ad  domiuum  Bálázza  in- 
tei'cessorias.  Cum  (^uibus  eo  vicissim  iverunt,  ac  ibi  ot  ipsimct  retenti 
duodecim  hcbdomadis  iu  arcé  Vetuszolieusi  fueruut  et  arestati.  De  intro- 


WENZEL    GUSZTÁV.  309 

ductioue  iu  l'odiuas  dictus  uihil  scit.  Circunispectus  II  a  u  u  s  S  c  li  t  a  u- 
d  e  r  iudigena  per  Dauielem  Gopel  curani  uobis  producius  juratus  et 
exainiuatus  ftissus  est  :  Quod  de  vi(denta  occupatiou(!  fudinaruni  Saucti 
Georgii  et  PyroUh  per  doniimis  Zeutli  Iwauy,et  violeiita  eiectione  Danielis 
Gopelii  ex  praedictis  fodiuis  iiesciret ;  sed  hoc  quod  Domini  de  Zenth 
Iwau  etiam  uunc  in  praedictis  fodinis  nullás  omniuo  portlones  vei  partes 
sedecimas  habent,  nisi  Christoforus  Kubinj  et  alii  coucultores  antiqui, 
qui  et  autea  duas  partes  habebat,  nunc  quot  liabeat  Kubiuj  partes  sede- 
cimas nescit.  De  ulterioribus  niliil  scit ;  nam  erat  abseus.  Verum  una 
fűit  cum  Matya  Lytawr  cuui  perferebatur  argentum  ad  Vetus  Zolium  ;  et 
de  praedicto  argento  fatetur  ut  praecedeus.  lutroductioni  priores  cultores 
per  Cristoforum  Kluguwsky  faetae  tantum  iuterfuit,  duni  iam  debebat 
finem  accipere;  et  hoc  ibidem  audivit  efferri  per  Christoforum  Kluguwsky 
ex  cédula,  quod  deberet  fodina  Pyrolth  uomiue  suo  priori  Pyrolt  vocari,  ac 
fodina  Sancti  Georgii  nomine  priori  Zeut  gyrg  ;  ac  ita  ex  una  fodina  Ayni- 
kayt  vocatae  faetae  sünt  duae.  Introductioni  aliqui  ex  dominis  terrestribus 
interfuerunt.  Circunispectus  Joannes  Schaler  indigena, Juratus  As- 
sessor  Domiuorum  de  Zenth  Iwan  Montanicus,  per  Danielem  Gopel  coram 
nobis  productus  juratus  et  examinatus  fassus  est  de  eo,  utrum  Nobiles  de 
Zenth  Iwan  fodinas  Sancti  Georgii  et  Pyrolth  vocatas  violenteroccuparunt' 
Dauielemque  violeuter  eiecerint,  acprosedictas  fodinas  usurparuut,  nescit. 
Verum  hoc,  quomodo  Christoforus  Klugowsky  protuuc  Judex  Nobiliuni 
Montanicus  pro  eo  misisset,  quoniam  fűit  eius  Juratus  Assessor  Monta- 
nicus, ac  ei  significavit,  quomodo  Christoforus  Kubinj  et  alii  antiqui  cul- 
tores fodinarum  praenominatarum  coram  eo  Judice  Danielem  Gopel 
accusassent,  ac  deiude  idein  Judex  praesentibus  suis  Assessoribus  pro 
affine  Danielis  Gopelii  Pangratio  Rotenberger,  protunc  Officiali  in  fodi- 
nis eiusdem  Danielis  misisset.  Qui  tandem  nbi  advenit,  et  per  euudeni 
Judicem  interrogatus,  utrum  iu  praedictis  fodinis  sit  officialis  ab  onmibus 
concultoribus  constitutus,  aut  solummodo  Danielis  Gopelij  ?  —  hic  res- 
pondens,  quod  ipse  solummodo  est  pro  parte  Danielis,  ac  ei  solum- 
modo sit  comiuissum  partes  sedecimas  ipsius  Danielis,  quas  haberet 
in  praedictis  fodiuis,  providere.  Demum  ei  Cliristoforus  Klugowsky 
significavit,  quomodo  Cristoforus  Kubinj  et  reliqui  cultores  antiqui 
dictarum  fodinarum  conquererentur  ad  Dauielem,  et  interrogavit 
eum,  utrum  pi-o  parte  Danielis  vellet  responsum  dare  et  juri  stare. 
Qui  id  facere  recusavit,  et  dixit,  illi  non  esse  commissum  ;  sed  se 
obtulit,  quod  vellet  Danieli  significare,  nam  iam  fűit  iu  Kezmark.  Tandem 
idem  Judex  praefixit,  uti  Danieli  signiflcaret,  ac  pro  quartodecimo  die 
coram  Judicio  ad  territórium  Bocza  compareret.  Idem  Pougratius  Roten- 
berger vicissim  venit,  et  Judici  rotulit,  quod  Dániel  Gopel  non  posset 
veuire,  et  petiit  ab  eodem  Judice  ad  Antonium  Sekel,  nam  sibi  tenebat  ab 
Antouio  Sekel,  et  non  habebat  tutum  trausitum.  Hoc  utrum  ei- Judex,  ut 
promiserat,  dedisset  litteras  uec  ne,  nescit.  Ac  tandem  venit  rumor  per 
Friderici  Rotenberger  cocám,  quo  Fridericus  Rotenberger  affiuis  Danielis 
Gopel  haberet  portiouem  argeuti  vehiculo  jier  eandem  cocám  impositam. 


310  DKMÁNYI    FÜÍÍGELÉK. 

ac  Hliqu;uii  suniniiuu  pccuuiae  pro  altéra  portiuiie  argcuti.  Deinde  resci- 
Rutes  concultores  Cristoforus  Kubinj,  Nicolaus  Prantner,  accusarunt  Da- 
uielis  Gopelii  coram  eodera  Judice  officialem  Pangratium  Eoteuberger 
eo,  quod  non  sit  in  fodinis  praetactis  comnmuis  officialis  ;  et  sit  rumor, 
quod  clam  argeutum  et  pecuniam  abvehereut  ;  et  petierunt,  uti  Prantne- 
rum  pro  officiali  communi  in  praetactis  fodinis  constitueret,  quousque  hoc 
negotiuna  finem  acciperet.  Et  sic  tandem  idem  Judex  Paugratio  deposiio 
Prautnerum  pro  communi  officiali  constituit.  Tempore  tandem,  die  Da- 
nieli  Gopelio  pi'aefico  appropinquante  ad  comparendum,  idem  Judex  ad 
iustautiam  Christofori  Kubiny  et  aliorum  pro  die  praefixo  ad  revidendum 
inter  partes  jus  in  territoric  Bocza  vocato  cum  aliis  nonnullis  montanis- 
tis  consedit.  Cristoforus  Kubinj  comparuit,  ac  nomiue  sui  et  aliorum 
concultorum  suorum  anti(iuorum  actionem  proposuit  :  Quomodo  Dániel 
Gopel  violenter,  et  non  secuudum  Jus  Montauicum  in  fodinas  Sancti 
Georgii  et  P3a-olth  se  intruserit  ;  deinde  quod  argentum  ipsorum  vendi- 
disset,  et  pecuniam  ex  Regno  asijortasset;  tertio  quod  retinuisset  portionéin 
unam  argenti,  quae  in  Cameram  Regiam  non  fuisset  praesentata,  quam 
quorsum  fecerit  bene  scit ;  quarto  quod  retineret  concultoribus  maguum 
numerum  granorum,  quae  in  foco,  dum  argeutum  aduritur,  iuveniuntur, 
ac  pi'aedicta  grana  in  Cameram  Regiam  similiter  non  praesentavit,  ac 
eadem  grana  quorsum  fecerit,  bene  scit.  Sic  tandem  Judices  ibidem  assi- 
dentes,  videntes  quod  Dániel  Gopel  in  causam  attractus  non  comparuit, 
ac  quod  haec  causa  sit  criminalis,  ad  revidendum  tale  jus  dominis  terres- 
tribus  commiserunt,  et  senteutiam  nullám  efferre  voluerunt.  Tandem  Do- 
miui  de  Zenth  Iwan  alterum  terminum  Judicii,  diem  videlicet  decimum 
quartumadfaciempossessionisZenth  Iwaupartibus  praefixerunt,  commise- 
runtíiue  Judici  Montano,  uti  duos  sibi  Coassessores  juratos  ad  Danielem 
mitteret,  et  ei  significari  curaret,  quomodo  ipsi  ad  diem  partibus  praeíi- 
xuni,  diem  videlicet  decimumquintum  apud  Sanctum  Joanuem  inter  ipsas 
partes  Judicium  administrare  velleut.  Ita  demum  idem  Judex  Montauicus 
eundem  testem  Assessorem  juratum,  ac  alium  Michaelem  Ham  Assesso- 
res  Montanicos  ad  Danielem  misit,  uti  eidem  de  termino  supra  nomi- 
nato  singuificarent.  Qui  tandem  domi  per  eosdem  non  est  inveutus,  sed 
tamen  irreperto  apud  Cristoforum  Lintaclier  Judicem  Caesareae  Maies- 
tatis  eidem  significaruut,  quomodo  doniini  terrestres  eidem  diem  deci- 
mumquintum ad  faciem  possessiouis  Zenth  Iwau  ad  iustantiam  Cristofori 
Kubinj,  uti  compareret,  praefingunt  (így)  pro  administratione  inter  ipsas 
partes,  mera  veraque  justitia,  et  interim  ut  quisque  sciret,  quomodo  in 
suis  negotiis  sciret  procedere.  Dániel  Gopel  respoudit,  quod  sit  Suae  Ma- 
iestatis  Caesareae  captivus,  et  nescit  an  veuire  poterit  uec  ne.  Adveniente 
illó  decimoquinto  die  secundi  termini  domini  terrestres  pro  administranda 
partibus  justitia  convocarunt  eodem  ad  Zent  Iwan  nonnullos  nobiles  et 
aliquot  moutanistas,  Considentibus  tam  Judicibus,  nobiles  interrogarunt 
montanistas  illis  coassidentes,  curnam  in  priori  termino  senteutiam  non 
protuleruut.  Qui  tandem  respouderunt,  quoniam  uegotium  hoc  et  causa 
haec  sit  criminalis,   Juri  Montauico  non   coucernere.    Post  hac   Judices 


WKN'/Kr.  (iiTs/rÁv.  311 

iussernut  Kul)iiiiiiin  fiii  i'i  uuirorjiieni  eae  (így),  qiuie  erat  iu  priori  ter- 
miuo  proposita,  ac(ioiioni  et  (luerelam  proponcro.  Hic  primo  interrogavit, 
iitruin  Dauitíl  Gopel  qucrolaiu  suam  exaudire,  vei  per  procuratorem,  vei 
per  se  voUet  V  —  et  petiit.,  ul,  accederet  et  axaudiret.  üauiel  Gopel  per  Ju- 
dices  est  ter,  ut  moris  est,  proclamatus,  praesente  ibidem  Laureutio 
Sclimit  alias  Eotenberger  socro  ipsius  Danielis,  qui  ilicobat,  admonitus 
per  Judices,  se  nou  ad  responsiones  dandas  veuisse,  nec  ei  commissum 
esset,  sed  ad  audiendum.  Deinde  Kubiuj  uumine  sui  et  aliovum  cultoruna 
autiqaorum  actionem  proposuit,  et  petiit,  cum  iam  secundario  nemo  pro 
parte  Dauielis  coiiiparuit,  sibi  pronunciari  sententiam.  Quae  de  jure  ad 
iustautiam  actoris  est  pronuuciata  ;  et  ex  eo,  quod  Dániel  iu  cavisam  attrac- 
tus  nou  coniparuit,  partesqiie  suas  sedecimas  nou  Jure  Montanico  teue- 
ret,  illisque  etiam  partibus  plus  aliis  concultoribus  fructmn  percipere 
miuus  iuste  vellet  et  niteretur,  adiudicatae  sünt  Christoforo  Kubinj  et 
aliis  cultoribus  antiquis.  Ibidemque  Judices  dominis  terrestribus  coinini- 
serunt,  uti  praedictis  prioribus  cultoribus  antiquis  per  eosdeni  fodinae 
Sancti  Georgij  et  Pyrolth  resti tuereutur  ;  secundo,  quoniam  Dauiel  Gopel 
portionéin  unam  argenti  »Eauclisylber«,  et  alia  grana  retineret,  quae  in 
Cameram  Kegiam  non  sünt  praesentata,  pronunciatum  est,  ubicunque  in 
Regno  hoc  reperiri  poterit,  uti  capite  plecteretur.  Cumque  advenisset  de- 
cimusquintus  dies,  iu  quo  commissum  erat  Dominis  de  Zentli  Iwan,  uti 
introducerent  antiquos  cullores,  veueruut  iidem  domiui  ad  territórium 
Bocza  una  cum  senteutia  in  Zenth  Iwan  lata,  advocato  Judice  Moutauo 
Christoforo  Klugowsky,  ac  suos  Assessores,  ac  alios  multos  in  Bocza  coha- 
bitatores,  et  eum  Christoforum  Kubinj,  Joachimum  Painberger  de  Kez- 
mark,  Nicolaum  Prantnerum,  Joannem  Wenczel  ex  Kezmark,  Stanislaum 
aurifabrum  .Joanueni,  Sclitauder,  ut  antiquos  cultoros  introduxeruut vigore 
seutentiae  iu  Zent  Iwau  latae.  Nobilis  Simon  K  y  s  s  e  1  de  B  e  n  e- 
d  e  k  f  a  1  w  a  comprovincialis  nominibus  et  iu  personis  Nobilium  de 
Zenth  Iwan  coram  nobis  productus,  jui'atus  examiuatus  fassus  est,  quod 
Domini  de  Zenth  Iwan  nullám  partém  in  fodinis  Sancti  Georgii  et  Pyrolth 
etiam  nuuc  habent,  nec  a  priucipio  cum  fuissent  vivente  (így)  habebant ; 
sed  quod  Christoforus  Kubinj  duas  portiones  semper  habebat.  Quod  at- 
tinet  ad  occupationem  hoc  scit  :  Quomodo  Christoforus  Kubinj  et  reli- 
qui  cultores  fodinarum  dictarum  autiqui  semper  iustabant  apud  dominos 
Zenth  Iwany,  et  petierunt  administrationem  juris  ratione  fodinarum 
Sancti  Georgii  et  Pyrolth  ;  tandem  Domini  de  Zenth  Iwan  anno  67.  ad 
iustautiam  Christofori  Kubinj  et  reliquorum  cultorum  diem  Judicii  par- 
tibus ab  una  Cristoforo  Kubinj,  ab  altéra  verő  Danieli  Gopelio  imposue- 
runt,  convocaruntque  pro  revisione  inter  partes  juris  ad  territoi'ium  Bo- 
cza vúcatum  nobiles  et  cetei-os  montanistas  ;  quibus  pro  Judicio  consi- 
dentibus  Kubinj  uoniine  sui  et  reliquorum  cultorum  proposuit :  Quomodo 
Dániel  Gopel  violenter  et  nou  secundum  Jus  Montanicum  in  praedictas 
fodinas  se  imraisit.  Deinde  personas  ibidem  coram  Judicio  astantes  a 
Christoforo  Lintachero  eoilem  ad  audiendum  missas  idein  Cristoforus  Ku- 
biuj iuterrogavit,  utrum  veueruut  tauquam  procuratores  Dauielis  Gopelii 


312  okmAnyi  függelék. 

nec  ne?  —  ac  si  velleut  pro  parte  illius  respoudere. Quire  sponderunt, se  ad 

aiulieudum  efc  uou  respoudeadum  veuisse.  Sic  tandem,  cuin  Dániel  Gopei 

se  absentavit,  petiit  idem  Kubiny  judicium,  ac  ut  peues  sententiani  secuu- 

dum  Jus  Muutauicuni  et  decretum  Regni  articulos   in    fodiuas  dictas  cum 

suis  coucultoribus  iiitroduceretui-.   Judices   videntes,   quod  sit  absens  ;  ac 

auimadvertentes;  (luod  non  fuisset  donii,  sed  in  aresto  Novizolii,  ut  dice- 

batur  vulgo  ;  nolueruut  statim   sententiani   pronunciare,   ne   per  illos  ali- 

fui  parti  repeute  iuiuria   inferatur ;    et  sic   deliberatioue   iutra    se    facta 

prouuuciaruut  alium  terminum,  diem  videlicet  deciniumquiutum.    Donii- 

nua  Kubinj  hac  proouuciatione  non  contentus  causam  appellavit  ad  domi- 

nos   terrestres,    et   ad   faciem    possessionis  Zentli   Iwan.    Ibi  statim  do- 

miui  terrestres  coi-am  ipsis  coinraiserunt  Judici  eorum  Montano,  ut  duos 

ex  Huis  Assessoribus  juratis  ad  Dánielem  Gopel  mitteret,  et  ei  de  termino 

secundo  Judicii,   ac  pro   decimoquinto   die   deputato,    ad  faciemque  Zent 

Iwau  deducto  significarent,  ac  citarent,  ne  deinde  per  incuriam   suam  ali- 

quod  daniuum  accipiat.  Ad  hunc   secundum   terminum   Domiui  de  Zeuth 

Iwau  vicissim  pro   revisioue   iuter   partes   Judicii    convocarunt  dominos 

Judices  Nobilium  cum  decreto  Eegni,  ac  montanistas  ;   Judicem  videlicet 

eorum   cum   Assessoribus   Moutaneusibus   et  decreto  montano  ad  faciem 

praescriptae  possessionis  Zenth  Iwau.   Ad  quem   terminum  Dániel  Gopel 

nec  personaliter  nec  per  (procuratorem)   comparuit.   Christoforus  Kubiuj 

facta  sua  querela  secundum  articulos  decreta  Ladislai  Regis,  et  Jus  Mou- 

tanicum,  petiit  pronuuciari  senteutiam,  ac  se  induci  in  praedictas  fodinas. 

luterim  Laurentius  Sclimit  alias  Eotenberger  socer  Danielis   Gopelii  ve- 

nit  metquintus  ;  quamprimum  venisset,  interrogatus  est  per  Christoforum 

Kubinj,  utrum  pro  Gopelio  vellet  fidem  dare  aut  respoudere.   Qui  tandem 

dixit :   »Potest,  inquit,  aliqaid  tale  esse  quod  dabo,  et  non  dabo.«  Deinde 

etiani  a  Judicibus  est  admonitus  idem  Laurentius   Schmitli,  ut  responde- 

ret.  Qui  cum  respoudere  uoluit,  Christoforus  Kubiui  petiit,  cum  nec  antea 

comparuit,   nec  uunc,   propter  contumaciam   seutentiam   etferri.   Habita 

intra  se  mutua  deliberatioue  secundum  Jus  Regui  et  Montanicum  mutuaui 

promulgarunt  seutentiam,  et  fodiuae  adiudicatae   Kuubinio   et  cultoribus 

autiquis  ;  i(tem  ut  in)tra  decimnmquiutum  diem  Christoforus  Klukowsky 

Judex     Montanicus    Nobilium    de   Zenth   Iwan   (cum)   seuteutia   ibidem 

lata  Christoforum  Kubiuj  et  alios  cultores  atiquos  in  easdem  fodinas  iutro- 

duceret.  lutroductioui  idem  testis  non  aderat.  Hoc  addit,  quod  Nobiles  de 

Zenth  Iwau  violeuter  non  occuparunt,  nec  eieceruut,  nec  in  usum  suum  cou- 

verterunt.  Nobilis  V al  en  ti  uu s   S  c  li  y  m  u  n  e  u  s  k  y  indigena,  protuuc 

Nótárius  Christofori  Klugowsky,'nominibus  et  in  persouis  Nobilium  de  Zenth 

Iwan  coram  uobis  productus  juratus  et  examiuatus  fassus  est,  se  aliud  nes- 

cire,  nisi  quod  Domini  de  Zenth  Iwan  fodinas  Sancti  Georgii  etPyrolthnou 

occuparunt,  nec  violenter  Danielem  eieceruut,  nec  in  usum  suum  conver- 

terunt,  sed  iiuod  antiqui  cultores  auctore  Judice  in  fodinas  easdem  sünt 

introducti.  De  reliquis  hoc  fatetur,  quod  Dániel  Gopel  pro   utro  termino 

sibi  a  domiuis  terrestribus  praefixo,  bis   tamen   citatus  uou   comparuit 

nec  persoualiter  nec  per  procuratorem  ;  Laurentium   Schmitli   alias  Ro- 


WENZEL    GUSZTÁV.  31o 

teiibergef  tVitetiir  jiim  ultiiiiu  tfriniiio  in  Z euth  Iwhu  ailfiiis.se,  seri  noluisse 
respoudere,  ac  quod  dicebat,  cuin  respoiidere  admoueretur,  se  ad  aiidieu- 
dum  venisse.  Praesentibus  ibidem  aliquot  personis  niontaDistis  eodem  a 
Chiústofero  Lintachero  Judice  Caesareae  Maiestatis  Moiitano  ad  audieada 
percipieudaque  illa  negotia,  peracto  Judicio  iutra  aliquot  dies  cum  sen- 
teutia  iu  Zentli  Iwau  lata,  Christoforus  KlugoAVsky  Kubinium  et  reliquos 
cultores  antiquos  publice  ,  neiiiiue  contradiceuti'  iutruiluxil.  (Jircum- 
spectus  Sebastiauus  FyHcher  offlcialis  iu  duino  cüullatoria  Sancti 
Georgii  et  Pyrolth  fodiuarum,  uomiuibus  et  iu  personis  Nobiliuiu  de 
Zentb  Iwan  corum  uobis  pi'oduclus  juratus  exaniiuatus  fassus  est  :  Quod 
ipse  de  illa  violenta  eiectione  et  occupatione  nihil  scit ;  sed  hoc,  quomodo 
ipse  certo  tempore  in  hoc  territorio  Bocza,  dum  adhuc  non  fuisset  moder- 
norum  cultorum  servitor,  nioram  egisset ;  tandem  quod  Domini  de  Zenth 
Iwan  ad  instautiani  Christofori  Kubinj  et  alioruiu  cultorum  autiqtiorum 
dictarum  fodiuarum,  et  ob  [)raedictas  fodiuas  partil)us  ab  uua  iani  prae- 
uomiuatis,  ab  altéra  Dauieli  Gopelio  diem  Judicij  imposueriut  in  territo- 
rio Bocza  celebrandi ;  et  taudeni  cum  Dániel  Gopel,  etsi  (ut  moris  est) 
aliquoties  est  vocatus  ad  responsiones  coram  suo  Judice  dandas,  non 
comparuit,  nec  persoualiter  uec  per  procuratorem  ;  tuuc  secundiim  Jus 
Montanicum  in  superabundanti  ibidem  per  Judices  alius  terminus,  dies 
videlicet  decimusquiutus  est  pronunciatus  partibus  utrisque,  et  causa 
deducta  pro  eodem  termino  ad  t'aciem  possessiouis  Zenth  Iwan  ;  de  reli- 
quis  in  secundo  termino  actis  est  inscius.  Verum  hoc  fatetur,  quod  Domi- 
ni de  Zenth  Iwan  et  nunc  nihil  utilitatis  de  praedictis  fodinis  percipiunt, 
nec  partes  sedecimas  habeut,  praeter  septemdecimam  eis  tanquam  domiuis 
terrestribus  inde  provenientem. 

Dániel  Gopel  per  procuratorem  suum  Georgium  Schatar  uobis  sig- 
uiticavit,  quod  testes  pro  parte,  si  quos  habebat,  iam  produxit  ;  iusuper 
tamen  et  Vicecomitem  cum  Judicibus  Nobilinm  pro  testibus  acc-jnt ;  eo 
quod  Vicecomes  et  Judices  non  auctoritate  sui  officii,  uti  Vicecomes  et 
Judex  ordinarius,  cum  Judicibus  Nobilium  Dánielem  judicavit,  sed  ad 
petitionéul  Doniinorum  de  Zenth  Iwan  pro  revisioue  juris  u-t  substitutus 
Judex  judicavit.  Secundo  fecit  exceptionem,  quod  Judices  Nobilium  Da- 
nielem Gopel  ut  montauistam  absque  maudato  Caesareae  Maiestatis  judi- 
care  non  potueniut ;  praecipue  cum  fűit  arestatus  in  Camera  Eegia  ;  uec 
tam  duram  senteutiam,  amissionem  videlicet  capitis  et  houoris  omnium- 
que  bouorum  pronunciare  potueruut,  nec  ex  fodina  »Ayu3dvaút  <  excludere 
potuerunt.  Tertio  quod  Judices  per  Dominos  de  Zenth  Iwan  ad  faciem 
possessiouis  Zenth  Iwan  pro  revisione  juris  cougregati  Dauieli  Gopelio 
sünt  suspecti  eo,  quia  in  eodem  Judicio  trés  fratres  inter  se  carnales  con- 
sederint,  et  ceteri  sibi  invicem  fere  sauguine  iuncti.  Quarto,  ciim  in 
actione  tanta  summa,  sex  mille  íiorenorum,  esset  nominata,  quod  domi- 
uis judícium  non  concernebat.  Ac  quod  attinet  ad  tertiam  partém  bouo- 
rum Dauielis  Gopel  Dominis  de  Zenth  Iwan  adiudicatain  ;  eo  quod  bona 
svia  non  sint  sub  jurisdictione  Nobilium  de  Zenth  Iwan  praedictis  Domi- 
uis adiudicare  non  potuerunt.   Quinto  quod  ipsum  Danielem  Gopel  tan- 


314  OKMÁNYI  FÜOGET.ÉK. 

quaui  cuÜDrL'in  montauarum  sccuuduin  clecn^tuiu  lluiiyariae  condemnare 
non  poliKirint.  Si^xlo  ([iiia  actovi  in  Sentli  Iwan  soitoiitia  melius  fiiit 
uota,  quam  Judex  prouuuciare  scivit.  Et  liisce  articulis  probat,  iiuod  <-i 
est  violentia  illata. 

Quod  autem  attiuet  allegationeni  Petri  Zeuth  Iwany  nomiue  sui 
et  iVatrum  suorum  pvopositam  :  Quod  Dániel  hoc  et  id  probave  deberet ; 
et  primo,  quod  fodiuas  Sancti  Georgii  et  Pyrolth  vocatas  iidem  Nobiles 
de  Zeuth  Iwan  violenter  occupavuut,  et  eum  violcuter  eiecerunt,  lioc  dicit 
se  satis  copiose  probasse.  Quod  autem  attinet,  quod  et  id  probai-e  debe- 
ret, quod  easdem  in  proprium  usum  couvertisseut ;  hanc  clausulara  inter- 
rogatoriam  dicit  non  iiertinere  ad  fodinas  Sancti  Georgii  et  Pj'rolth  alias 
»Aynika3'tli«  nuncupatas,  sed  ad  fodinas  in  maudato  subsequentes,  et 
videlicet  Sanctuni  Marcum,  ex  qua  fodina  et  nunc  fructum  accipiunt,  et 
ipsimet  colunt ;  cum  tameu  eadeni  fodina  jure  mediaute  creditoribus  fuis- 
set  adiudicata.  Petrus  Zenth  Iwany  nomiue  su!  et  in  persouis  fratrum 
suorum  replicavit,  ut  antea  superius  aliquoties  allegavit,  quod  Dauiel 
Gopel  penes  mandátum  Sacrae  Caesareae  Maiestatis  lnic  probare  debebat, 
quod  nos,  iuquit,  fodiuas  Sincti  Georgii  et  Pyrolth  violenter  occupavi- 
mus,  eumque  violenter  eiecimus  et  exclusimu.s,  pro  seque  usurpavimus, 
uti  per  nos,  inquit,  factum  violenter  non  est.  Sed  Dauiel  Gopel  auctore 
Jiidice  est  praedictis  fodiuis  privatus  et  jure  mediaute ;  quae  fodinae 
suut  adiudicatae  Christoforo  Kubinj  et  aliis  cultoribus  antiquis,  qui  cul- 
tores  etiam  nunc  teneut  et  praedictas  fodinas  coluut.  In  summa,  quod 
onmes  allegatioues  Danielis  Gopelij  non  suo  tomporé,  uec  in  loco  factae 
Runt  invigorosae.  Nam  tempore  lioc  nullius  causae  fit  discussio,  nec  est 
terminus  Jurisdictiouis,  solummodo  inquisitio,  an  se  ita  res  habeat,  ut  Dá- 
niel Gopel  accusavit,  uec  ne  ?  —  ad  mandátum  Caesareae  Maiestatis.  Qua 
quidem  inquisitione  praehabita,  et  per  nos  iuxta  gratiosum  mandátum 
eiusdem  Sacrae  Caesareae  Eegiaeque  Maiestatis  Vestrae  diligenter  rumi- 
uata,  hanc  dedimus  praefatis  dominis  Commissariis,  prout  sequitur,  sub 
sigillis  uostris  propriis,  subscriptioneque  manuum  nostrarum,  qui  ex  nobis 
scribere  norunt,  de  praemissis  in  scriptis  relatiouem  : 

Geuerosi  ac  Egregii  Sacrae  Caesareae  Regiaeque  Maiestatis,  domini 
uostri  clementissimi,  Commissarii ;  Domini  nobis  observandissimi  !  Nos 
mandátum  istud  Suae  Sacare  Caesareae  Eegiaeque  Maiestatis,  domini 
uostri  clementissimi,  in  causa  Danielis  Gopel  contra  Nobiles  de  Zenth- 
Iwau  uobis  exhibitum,  et  post  eiusdem  perlectum  per  eosdem  iterum  ad 
ae  acceptum  datis  paribus,  omni  subiectione  humiliter  intelleximus.  Ubi 
Sua  Sacra  Caesaroa  Regiaque  Maiestas  in  suo  gratioso  mandato  uobis 
maudare  dignata  est,  uti  nos,  habita  a  vicinis  et  conimetaueis  tam  extra- 
neis  quam  iudigenis  nobilibus  et  ignobilibus  comproviucialibus  fodiua- 
rum  Sancti  Georgii  et  Pyrolth  vocatarum  et  litigiosarum  inquisitionem 
faceremus  de  eo,  utrum  nobiles  Beuedictus,  Joannes,  Gasparus,  Christofo- 
rus,  Georgius  et  Petrus  de  Zeuth-Iwan  fodinas  praedictas  Sancti  Georgii 
et  Pyrolth,  nunc  »Ayuikayt«  vocatas  Danieli  Gopelio  violeuter  occupa- 
runt,  et  eum  ex  eis  violeuter  eiecerunt,  ac  eas  pro  se  usurparunt,  insuper 


WKN/vKL  (UISZTÁV.  315 

et  eis  spoliaruut,  qu;is  ipse  Diiuicl  Gupel  per  Gasp.u'um  Zentli  Iwauy 
tunc  Magistium  eorum  Montauuni  sibi  dalas  aliquol-  anuis  cokiit,  pacifice  5 
ac.  si  tandem  pev  nos  ita  compertuiu  fuerit,  ut  praedictos  Nobiles  de  fo- 
diuis  iam  uoniiuatis,  vescita  rei  verítate  factaque  incjuisitioue  et  re  ap- 
probata,  eiceremus,  et  Danieli  Gopelio  dictas  fodinas  restitueremus  ;  Nos 
ad  mandátum  Suae  Caesareae  Eegiaeque  Maiestatis  gratiosum  22.  die 
luensis  Jauuarii  in  auno  1568.  ad  faciem  territorii,  in  quo  Ibdinae  illae 
adiacent,  pro  exequeuda  tali  inquisitione  comparuimus,  et  statim  eo  die 
pro  oculata  informatione  ad  lóca  et  metas  dictarum  fodinarum  litigiosa- 
rum  ductore  Daniele  Gopel  ivimus.  Ibi  statim,  nt  Generosae  Egregiae 
Dominationes  Vestrae  sciuut,  Dániel  Gopel  per  nos  est  interrogatus^ 
cuiusuam  sint  fodinae  praedictae  ?  Ad  quae  iuterrogata  Dániel  Gopel 
respondit :  »Meae,  inquit,  fueruut ;  sed  nunc  Christoforus  Kubiuj  eis  uti- 
tur,  et  ipse  eas  a  me  occupavit.«  Procedentes  ad  ulteriora  ibidem  in  domo 
conflatoria  ad  dictas  fodinas  pertinente  consedimus,  ac  mandátum  Suae 
Caesareae  Regiaeque  Maiestatis  huraillima  cum  subiectione  legimus  pub- 
lice.  Ad  qiiod  mandátum  Nobiles  de  Zenth  Iwau  luimiliter  responde- 
runt,  quod  illis  in  praemissa  querela  sua  Dániel  Gopel  coram  Sua  Caesa- 
rea  Maiestate  proposita  iniuriara  facit  et  sinistre  accusavit.  Litteras 
quoque  veuerabilis  Capituli  Strigonien-sis  sigillatas  coram  nobis 
deposuerunt ,  in  quibus  ad  priora  Suae  Caesareae  Maiestatis  mau- 
data  per  hominem  Capituli  et  venerabilem  Magistrum  Georgium 
Konyafalvay  ad  ipsos  data  humilis  et  subiectissima  responsio  conti- 
uetur.  Ad  quod  Suae  Sacrae  Caesareae  Eegiaeque  Maiestatis  praesens 
mandátum,  et  sinistram  Danielis  Gopelij  querelam,  simili  forma  et  lit- 
teris  Capitularibus  pro  raeliori  informatione  tunc  coram  nobis  depositis 
responsum  daut ;  quarum  tenor  in  seriem  inquisitionis  iuscribetur.  Sic 
tandem  per  quadriduum  testes  coram  nobis  productos  praesentibus  Ge- 
nerosis  ac  Egregiis  Dominationibus  Vestris  strictissime  juratos  examina- 
vimus.  Quae  testimonia  Geuerosis  Egregiis  Dominationibus  Vestris  et 
nobis  ad  unguem  suut  perspecta  ;  et  nos  de  alia  non  sumus  attestabiles, 
et  fassioue  Danielis  Gopelii  propria  ex  ore  ipsius  audita  iuformati  ;  nisi 
quod  Dániel  Gopel  de  praedictis  fodiuis  Zenth-Gdurg  et  Pyrolth  per  anti- 
quos  cultores,  Christoforum  Kubiuj  et  reliquos,  earuudem  fodinarum  jure 
mediaute  auctore  Judice  et  per  senteutiam  est  exclusus,  et  praedictis 
fodinis  privatus,  et  non  a  dominis  de  Zentli  Iwan  violenter  eiectus,  sicuti 
Sua  Caesarea  Eegiaque  Maiestas  ex  specie  inquisitionis  nostrae  coram 
Generosis  Egregiis  Dominationibus  Vestris  factae  informari  poterit.  Et 
ex  eo  nos  Danielem  Goiielium  in  praedictas  fodinas  iutroducere  non  pos- 
sumus,  nec  ei  restituere  ;  praesertim  cum  in  probatione  suae  actionis 
deficit,  et  ex  testimonio  aperte  apparet,  quod  Nobiles  de  Zenth  Iwau 
fodinas  praedictas  violenter  non  occuparunt,  nec  pro  se,  et  nec  in  eorum 
usum  proprium  converterunt ;  ac  quod  praedictae  fodinae  (ut  praetactum 
est),  in  manibus  aliorum  liominum,  antiquorum  cultorum  suut,  (£ui  in 
serié  negotii  non  suut  nominati,  nec  in  mandato  Sacrae  Caesareae  Maies- 
tatis  inserti.  Cautum    itaque  uostro  judicio    videtur,    aliena   bona  alteri 


316  OKMÁNYI    FÜGGELÉK. 

extraordiunrie  tradere.  Cum  tandem  iterum,  videlicet  26.  die  praesentis 
mensis  Januarii,  iuxta  praenominatuin  iam  mandátum  Sacrae  Caesareae 
Regiaeque  Maiestatis  Vestrae,  domiui  uostri  clementissimi,  super  fodina 
Saucti  Marci  alteram  (xuoque  iuquisitiouem  faciendam  et  agredieudam  in 
procinctu  fuissemus  ;  extiinc  statim,  nescitur  qua  temeritate  et  audacia 
ductus,  prudens  et  circumspectus  Georgius  Ssafar,  procurator  utpote  Da- 
nielis  Gopel  ei  tuuc  ibidem  ad  latus  personaliter  astans,  non  curata  aucto- 
ritate  Vicecomitis  nostri,  quam,  cum  ex  gratiosa  praenotata  commissioue 
Sacraé  Caesareae  Regiaeque  Maiestatis  Vestrae,  quum  etiam  et  ex  decretis 
Eegni  eiusdem  Huugariae  tanquam  Judex  pedaueus  habuit  et  habét ;  non 
curata  etiam  ea  poena,  quae  contra  eos,  qui  Vicecomites  in  eorum  execu- 
tionibus  juridicis  quavis  iniuria,  vei  tantum  illicitis  et  iuiuriosis  verbia 
afficere  et  diffamare  auderent,  statuta  est ;  contra  praefatum  Vicecomitem, 
Judicem  nimirum  suum,  iuiuriose  acclamaudo  dixit  :  »Tu,  inquam,  do- 
mine Vicecomes,  es  uobis  suspectus  Judex. «  Ad  hoc  etiam  praeuotatus 
Dániel  Gopel  ore  proprio  dixit  :  »Ea,  iuquani,  quae  Georgius  Ssafar  loqui- 
tur,  siint  mea  verba.«  Ob  quam  quidem  ditfamatiíjuem  et  detractatiouem 
Vicecomitis  nostri  ,  siue  cuitis  praesentia  nulla  legitima  executio  fieri  po- 
test,  ad  reliquas  inquisitioues  iuxta  gratiosum  eiusdem  Sacrae  Caesareae 
Regiaeque  Maiestatis  Vestrae  ,  doiniui  uostri  clementissimi  commissionem 
pergere  uequivimus.  Qua  iu  re  Sacra  Caesarea  Regiaque  Maiestas  Vestra^ 
dominus  noster  clementissimus,  contra  tales  detractores  et  acclamatores, 
item  et  diffaniatores,  qui  videlicet  Judices Eiusdem  Sacrae  Caesai'eae  acRe- 
giae  Maiestatis  Vestrae  Ordinarios  in  eorum  executionibua  ad  mandata  eius- 
dem faciendis  iuiuriose  acclamant,  diffamant,  praemissaque  iniuria  eos  affi- 
ciunt,  prosuainuataaequitate  et  pietate  animadvertere  dignetur,  ut  et  aliis 
cedant  in  exemplum.  Unde  nos  super  praemissa  inquisitioue  et  deli- 
beratione  uostru  ad  praeuotatum  litteratorium  mandátum  facta,  nec 
non  et  per  nos  data,  praefatis  dominis  Commissarijs  superinde  praescripta 
iam  relatioue,  partibus  praeuotatis  litteras  nosfras  sigillis  uostris  manu- 
unique  nostrarum,  qui  ex  nobis  seri  bére  uorunt,  subscriptione  roboratas 
jurium  eoruudem  uberiorem  ad  cautelam  exti'adandas  et  concedeudas  esse 
duximus.  Dátum  ad  Beatam  Virginem  loco  Sedis  Judiciariae  istius  Co- 
mitatus  Liptoviensis  octava  die  Februarii  anno  Domini  millesimo  quiu- 
gentesimo  sexagesimo  octavo. 

Sacrae  Caesareae  Eegiae  Mayestatis  Vestrae 

fideles  et  subditi 
Petrus  Okoliczna}-  Vicecomes  mp. 

Beuedictus  Madaceusky 
iu  Judicem  Nobilium  Juratus  mp. 
Lecta  et  coiTecta  per  nie  Petrmn 
Kj'ssel  de  Beuedekfahva  Juratum 
Judicem  Nobilium  mp.. 
(Dorso  appressa  quiuque  sigilla.) 
(Az  eredeti  után.) 


WENZEL  GUSZTÁV.  317 

2.  I.  F  e  V  d  i  u  á  n  d  k  i  r  ;i  1  y  i  u  s  c  r  i  b  ;i  1  j  a  L  i  p  t  ó  -  U  j  v  á  v 
vagyis  H  r  a  il  e  k  v  á  r  á  t  B  a  1  a  s  s  a  J  á  u  o  s  u  a  k.  1 554. 
Nos  Ferdinandas  stb.  mnmoriae  commeudamus  teuore  praesentium 
significantes  quibus  expedit  univcvsis,  qiiod  cum  fidelis  noster  Maguiíicus 
Joauues  Balassa  de  Gyarmatli,  Cumes  et  Capitaueus  uoster  Zolieusis  ad 
certas  Regui  nostri  Hungáriáé  necessitates  1 2,000  floreuos  Khenenses 
nuituo  et  sub  spe  certissimae  rehabitiouis  dederit,  et  de  facto  uniiicvave- 
rit  :  ob  id  Nos  de  praedicta  summa  per  eiim  exoluta  voleiites  eum  secu- 
]  iim  et  certum  reddere,  totalem  arcem  uostram  V  y  w  a  r  alias  H  r  a  d  e  k 
vocatam  in  Comitatu  Lyptlioviensi  sitam,  simul  cum  cunctis  suis  utilitati- 
bus  et  pertinentiis  quibuslibet,  oppidis  scilicet  ac  possessiouibus,  villis, 
portiouibus  ,  praediis ,  juribusque  possessiouariis  ad  eandem  arcem 
pevtinentibus,  nec  nou  terris  arabilibus  cultis  et  incultis,  agris,  pratis, 
pascuis,  campis,  foeuetis,  silvis,  uemoribus,  montibus,  vallibus  et  pro- 
moiitoriis,  aquis,  fluviis,  pisciuis,  piscaturis  ,  aquarumque  decursibus, 
muleudinis,  et  eorum  locis,  geueraliter  verő  quarumlibet  utilitatum  et 
pertineutiarum  suarum  integritatibus,  quovis  uomiue  vocitatis ,  sub 
suis  veris  et  autiquis  metis  existentibus  ,  ad  dictam  arcem  nostram  Vy- 
war,  oppidaque  et  possessioues  ac  jura  possessionaria  eo  pertineutia  spec- 
tantibus  et  pertinere  debentibus  ;  e  x  c  e  p  t  i  s  t  a  m  e  n  e  t  pro  M  a  i  e- 
s  t  a  t  e  n  0  s  t  r  a  r  e  s  e  r  v  a  t  i  s  f  o  d  i  u  i  s  s  e  u  m  i  u  e  r  i  s  a  u  r  i,  a  r- 
genti,  vei  alterius  cuiusvis  generis  metallí,  tam  scili- 
cet quae  nunc  iu  pertineutiis  dictae  arcis  coluntur,  quam  etiam  quae  in 
posterum  invenirentur  et  coli  iucipieut ;  similiter  d  e  m  p  t  i  s  silvis, 
p  r  a  t  i  s  e  t  a  q  u  i  s  ,  quae  i  u  e  i  u  s  d  e  m  a  r  c  i  s  V  3'  w  a  r  p  e  r- 
tiueutiis  ac  metis  sitae  vsibus  fodiuarum  uostra- 
r  u  m  B  i  s  t  r  i  c  i  e  u  s  i  u  m  aut  nuuc  uecessariae  sünt,  aut  in  posterum 
necessariae  főre  videbuntur,  per  hoc  tameu  prata  arci  proxima  et  nects- 
saria  avelli  nolentes  ,  memorato  Joauni  Balassa  pro  praescripta  summa 
12,000  florenorum  Ehenensium,  per  eum,  ut  praemissum  est,  nobis  mutuo 
datoi'um,  nec  non  1500  florenis  Rhenensibus  de  gratia  nostra  Eegia  priori 
summae,  periude  ac  si  numerati  essent  adiunctis,  iuscripsimus  ,et  pignori 
obligavimus.  Et  quia  intelligimus,  praedictam  arcem  uou  adeo  uberes 
redditus  babere,  ut  commodius  dictiis  Joannes  Balassa  eam  intertenere 
possit,  clementer  id  eidem  anuuendum  duximus,  ut  ex  Camera  nostra  Cu- 
sionisCremnicii  habita  quotaunis  300  florenos  Rhenenses  in  subsidium  su- 
stentationis  et  couservationis  dictae  arcis  per  Comitem  Camerae  nostrae 
l^raedictae,  seu  PraefectumCusiouis,  ipsiJoanui  Balassa  uumerentur  et  per- 
solventur.  Assecurantes  euudem,  quod  dictam  arcem  Vywar  ex  mauibus 
suis  et  suorum  beredum  nuUo  modo  auferemus,  nec  auferri  patiemur  ; 
sed  eum,  suosque  heredes  iu  eiusdem  arcis  et  bonorum,  pertineutiarum- 
que  suarum  possessione  defendemus  et  manutenebismus  tamdium,  donec 
ipsi  suisque  beredibus  de  praescripta  summa  13,500  florenorum  Rlieuen- 
sium,  ac  300  florenorum  Rhenensium  siugulis  anuis  iu  subsidium  cou- 
servationis numerandorum,  fuerit  per  nos  lieredesve  nostros,  aut  quibus 
redemptiouem  eiusdem  arcis  pei'miserimus,  integre  satisfactum.  Teneatur 


318  OKMÁNYI   FÜO«ELÉK. 

tamen  vicissiiu  idem  Joanues  Balassa  et  sui  hcrcde;)  tribus  meusibus 
prius  per  nos  vei  nostros  successores  requisiti,  arcem  ipsam  cum  cunctis 
siiis  pertinentiis,  ac  i"ebus  in  iuventario  describeudis,  quae  scilicet  eidem 
assignabunttír  oninibus,  ubi  per  Nos,  Serenissimosque  liberos  et  succes- 
sores nostros  Reges  Hungariea,  aut  eos  quibus  id  per  nos  concedetur, 
praescripta  summa  integre  fuerit  deposita  et  persoluta,  ipsam  arcem 
Vywar  cum  omuibus  pertinentiis  et  rebus  in  ea  iuxta  inventarium,  quod 
tempore  resignatiouis  conscribi  debebit  existentibus,  reddere  et  restituere, 
manusque  suas  et  suorum  de  eisdem  excipere  ;  casu  verő  quo  arcem  ipsam 
per  hostilem  violentiam,  cui  nequaquam  resisti  posset,  occupari  atque 
eripi  (quod  Deus  avertat)  contingeret,  extunc  in  tali  casu  teneamur  Nos 
atque  heredes  nostri  dicto  Joanni  Balassa  suisque  haeredibus  dimidiam 
partém  praescriptae  suramae  Nobis  realiter  numerdtae,  hoc  est  sex  millia 
florenorum  Rlieuensium  iu  omnem  eveutum  persolvere  atque  refundere. 
Ad  quod  Nos,  liberosque  et  successores  nostros  Reges  Hungáriáé  in  uerbo 
nostro  Regio  obligavimus,  et  dictum  Joaunem  Balassa  eiusque  liaeredes 
assecuravimus,  imo  assecuramus,  inscí'ibimusque  et  obligamus.  In  quo- 
rum  omnium  fidem  et  testimonium  praesentes  lilteras  nostras  manu 
nostra  subscriptas  et  sigillo  nostro  munitas  eidem  Joanni  Balassa  dandas 
duximus  et  concedendas.  Dátum  'Vienuae  die  vigesima  mensis  Maii  anno 
Domiui  millesimo  quingentesimo  quinquagesimo  quarto. 
(Hiteles  másolat  után.) 

3.  Arany  mosási  jog  adományozása  Nyitra  várme- 
gyében. 1337. 
Nos  Carolus  Dei  gratia  Rex  Hungáriáé  significamus  tenoré  pre- 
sencium  quibus  expedit  vniuersis  memorie  commendantes,  quod  nos  spe- 
rantes,  quin  pocius  considerantes  de  industriosis  fldelitatibus  et  procu- 
raciouibus  Lucacliij  filij  Cosme,  Detrici  filij  Leustachij,  et  Nicolai  filij 
Iván  fratriim  suorum  patruelium,  ac  etiam  Magistri  Gregorij  filij  Jule  de 
Kystliopulcban  proximi  eorui:dem ,  quem  ijdem  sponte  et  liberaliter  ad 
factum  subscriptum,  de  annuencia  Nostre  Maiestatis  in  socium  assump- 
mentes  receperunt  ,  posse  lucrum  et  augmentum  reditus  nostri  proue- 
nire,  eoruudemque  fidelium  obsequiorum  meritis  recordatis,  v  n  i  u  e  r- 
sas  et  quaslibet  p  r  o  c  u  r  a  t  i  o  u  e  s  et  inuenciones  lauato 
r  i  a r  u m  a  u  r  i  in  t  e  r  r  i  t  o  r  i  j  s  s  e  u  i  n  t  r  a  t  e  r  m i n o s  e  t  1  i m i t e s 
p  o  s  s  e  s  s  i  o  u  u  m  e  o  r  u  n  d  e  m  L  u  c  a  c  li  i  j,  D  i  t  r  ici  et  Nicolai 
D  obr  o  eh  ny  a,  Bu  h  o  u  et  N  o  ui  d  z  e  n  vocatarum,  ac  aliarum 
quarumlibet  iu  valle  Dyuek  in  Comitatu  Nitriensi 
e  X  i  s  t  e  n  c  i  u  m  r  e  p  e  r  t  a  r  u  m  e  t  r  e  p  e  r  i  e  u  d  a  r  u  m  pro  ipsis 
in  filios  filiorum  ex  Regié  liberalitatis  clemencia,  Regui  eciam  nostri 
antiqua  consuetudine  requirente  iu  totó  ;  item  vniuersas  et  quaslibet 
auri  et  argenti  ,  ac  aliarum  quarumlibet  minerarum  ot  metallorum 
fodinas  in  territoriis,  montibus  ,  seu  in  qualibet  possessionum  eorundeni 
Lncachij,  Detrici  et  Nicolai  inuentas  et  initeniendas,  non  obstíiutibus  :ilijs 
litteris  nostris,  per  quas,  si  forte   quibuspiam  alijs   ad   acciuirendum   eas- 


WENZEL  GUSZTÁV.  319 

dem  facultates  cotulissemus,  ({uas  exuuuc  teuore  presenciuin  reuocautes 
cassamus,  exceptis  nostris  vi'buris  Regulibus,  iuxta  approbatam  Regni 
cousuetuűiuem  cedentibus  de  eisdem,  ipsi  Lucachio,  Detrico  et  Nicolao 
de  Bossau  ,  vna  cum  Magistro  Gregoriu  filio  Jiile  predicto  proxiino  eoruui 
donautes  commisimus,  et  auuiientes  coucessimis  pro  se  ipsis  acquii-eudi, 
et  acquireudü  perhempuiter  teneudi,  ex  pleuitudine  Regié  potestatis  fa- 
cultateiii  istü  modo  ;  quod  Lucacliius,  Detricus,  Nicolaus  et  Magister 
Grogovius  iuueutis  ipsis  fudinis,  et  examiuacioue  facta  de  eisdeai,  iufra 
rouühicioneiu  auui  eciam  prouentus  nostros  Regales  ipsi  soli  nohh 
facient  amiuistrare  ;  in  alijs  autem  auiiis  subseqiientibus  vtrum  ipsis  vei 
alijs  easdem  urburas  nostras  admiuistraudum  committemus  nec  ue,  habe- 
biinus  facultatem.  Et  quod  ipsi  ad  eadem  montaua  sub  nostra  proteccione 
et  tutela  speciali  populos  congregaudi  et  couuocaudi  (így)  possiut  aucto- 
ritate  nostra  mediante.  Et  si  eciam  ibi  Ciuitates  congregareutnv,  Rectí)- 
i'atus  eiusdem  sen  earundem  ipsi  communiter  tenebunt  iuxta  libertatém 
aliarum  Ciuitatum  Moutanaruni ;  promittentes,  ut  si  necesse  fnerit,  pre. 
sentes  in  formám  uostri  priuilegij  redigi  faciemus.  Dátum  in  Wissegrád 
iu  festő  Beati  Gregorij  Paj^e  anno  Domini  millesimo  CCC  XXX"  septimo. 

(A  nyitrai  káptalannak  1348.  »in  festő  Beati  Geoi'gij  martiris'<  Lucacliius 
filixis  Cosme  de  Bossan«   kérésére  kelt  átiratából,   a  budai  kir.   kamai'ai 

levéltárban.) 

4.  Az  egykori  Szent-Györgyi  grófok  bányászati  jo- 
gosítványát tárgyazó  okmányok. 

a)  RobertKárolyki  rá  lybánya  jogosítványtado- 
mányoz SzentGyörgyiésBazini  Sebesés  Pétertest- 
véreknek.  1339. 

Nos  Karolus  Dei  grácia  Rex  Huugarie  memorie  commendantes 
tenoré  presencium  signiíicamus  quibus  expedit  vniuersis,  quod  nos  cousi- 
deratis  fidelitatibus  et  fidelium  seruiciorum  meritis  nobilium  virorum  Ma- 
gistrorum  Sebus  et  Petri  filiorum  Abre  fidelium  nostrorum  per  eosdem 
nobis  fideliter  impensis,  ipsis  in  recompeusam  fidelium  seruiciorum  suo- 
rum  hanc  gráciám  specialem  eisdem  fauorabiliter  annuentes  duximus 
facieudam,  vtvbicunque  ín  eorum  possessionibus,  et 
specíaliter  iu  territorijsCastrorumseupossessío- 
n  u  m  e  o  r  u  n  d  e  m  B  o  z  y  n  e  t  Zent  g  y  u  r  g  h  n  o  m  i  n  a  t  a  r  u  m 
mínerasaurivel  argenti,  et  geueraliter  cuíusuis  al- 
t  e  r  í  u  s  m  e  t  a  1 1  i  li  a  b  e  r  e  et  s  p  e  r  a  n  t  s  e  i  n  u  e  u  i  r  e,  ex  li  u  i  u  s- 
m  o  d  í  g  r  a  c  i  o  s  a  n  o  s  t  r  a  concessíoue  deiuceps  iu  perpetuum  modo 
simili,  sicut  boc  idem  condam  Magistro  Mauricio  per  nos  concessuni  főre 
graciose  dinosscitur,  aperire  et  laboi-ari  facere,  dominio  térre  pro  se  ob- 
sei-uatű,  liberam  babeant  facultatem.  Exceptis  nostris  vrburis,  quas  vrbu- 
rarij  nostri  preter  Comitem  Lipoldum,  quibus  easdem  locaueriinu«,  annis 
singulis  amministrabuut,  more  et  modo  Regni  nostri  i-equirente.  Minutum 
autem  aurum,Rcílicet  lauatoríum,vbicunquc  in  eorum  possessionum  terri- 
torijs,audire  (?)  et  percipere  poterunt,similiter  ex  nostra  benigna  et  fauo- 


320  OKMÁNYI  fü(í(;klék. 

raljili  aunuencia,  <juoil  (pru)  se  ipsi.s  quereudi  lifibeaut  facitltatem.  Datuin 
Posonij  iu  crastino  festi  Natiuitatis  Beati  Johanuis  Baptlste  auno  Duiaiiii 
M"  CCC  XXXo  nono. 

b)  U  g  y  a  n  a  u  u  a  k  e  tárgyban  k  i  a  d  o  1 1  i  k  t  a  t  á  s  i  p  a- 
r  a  n  c  s  a  a  n  y  i  t  r  a  i  k  á  p  t  a  1  a  n  h  o  z.  1339. 

Karolus  Dei  grácia  Bex  Himgarie  fldelibus  suis  Capitulo  Ecclesie 
Fiti-iensis  saliitem  et  gráciám.  Noueritis,  quod  Magister  Sebus  filius  Ab- 
rae  pro  se  et  pro  Petro  fratre  suo  vterino  dicit  nobis,  quod  m  i  n  e  r  e 
a  u  r  i  e  t  a  1  i  o  r  u  m  111  6  t  a  1 1  o  r  u  m  q  u  o  r  ii  m  1  i  b  e  t,  q  u  e  i  n  iii  o  u- 
t  i  b  u  s  s  u  p  r  a  C  a  s  t  r  u  m  i  p  s  o  r  u  m  B  u  z  y  u  v  o  c  a  t  u  m  r  e  p  e  r- 
t  e  d  i  u  o  s  c  u  u  t  u  r,  intra  metas  et  termlnos  iiossessionis  eoruni  Buzyn 
vocate  inueute  extitissent.  Nostre  auteniMaiestati  ex  opposito  datur  iutel- 
ligi,  quod  dicte  minere  non  in  terris  et  possessionibus  predictoruni  filio- 
rum  Abi-ae,  sed  in  terris  nostris  Eegalibus  acquisite,  x^rocurate  et  site  ha- 
berentur.  Vnde  cum  nos  in  eo,  vtrum  ipse  minere  auri  et  aliorum  metal- 
lüi'um,  que  iam  inuente  diuoscuntur,  intra  terminos  et  limites  possessiouis 
prenotate  dictorum  Magistrorum  Sebus  et  Petri,  aut  iu  terris  nostris  Ee- 
galibus existant,  certo  cercius  velimus  infurmari  ;  volumus,  et  fidelitati 
vestre  firmiter  precipimus  per  presentes,  quatenus  duos  ex  vobis  viros 
ydoneos  et  fidedignos,  moribus  et  conscieucia  seniores  pro  testimonio 
transmittatis,  quibus  presentibus  venerabilis  in  Christo  páter  domiuvis 
fráter  Vitus  eadem  grácia  vester  Episcopus  et  Prelátus,  et  Magister  Nico- 
laus  Comes  Posoniensis,  fideles  uostri,  ac  liomines  ad  hoc  per  nos  depu- 
tati  ;  presentibus  Jacobo  de  Posonio,  et  Kuncliul  dicto  Konnus  de  Tyr- 
nauia  Judicibus,  ad  faciem  ipsius  montis  litigiosi  et  térre,  vbi  iam  predicte 
minere  sünt  inuente,  accedeudo,  conuocatisque  vniversis  uobilibus,  senlo- 
ribus  et  pocioribus  ac  castrensibus  Comitatus  Posoniensis  et  presentibus, 
specialiter  ville  Modur,  uoticiani  metarum  et  terminorum  dicte  térre  lia- 
bentibus,  dictam  possessionem  Buzyn,  iuxta  continenciam  litterarum  pri- 
vilegialium  quondam  Serenissimorum  dominorum  Andree  et  Bele  Regum 
Hungarie  beatarum  et felicum  recordacionum,  renouando  metas reambuleut 
per  veras  metas  et  antiquas  infrascriptas  ;  videantque,  utrum  dicti  montes 
et  térre  superius  recitate  intra  metas  ipsius  possessiouis  Buzyn,  uel  intra 
terminos  terraruin  uostrarum  Begalium  iucludantur  nec  ne,  et  post  liec 
seriem  tocius  facti  cum  cursibus  metarum  reambulatarum  nobis  fideliter 
rescribatis.  Cursus  autem  ipsarum  metarum,  prout  in  litteris  priuilegia- 
libus  praenominati  duniini  Andree Regis  superdicta  possessione  Buzyn  con- 
fectis  vidimus  contineri,  sic  liabentur  :  quod  prima  méta  est  caput  Zolose  ; 
inde  vádit  ad  fluuiuni  Hiliunik,  transsito  autem  Hyliunyk  tendit  superius 
ad  quandam  viam  diuidenteu  terram  ville  Mhyr  a  terra,  quam  dicto  Co- 
niiti  Tliome  concessimus,  et  per  eandem  viam  tendit  ad  fluuiuin  Bystricli, 
per  Bystrich  tendit  superius  usque  ad  locum,  vbi  dictus  Bystrich  scindi- 
tur  in  duas  partes,  et  per  sinistram  partém  tendit  superius  usque  ad 
caput ;  a  quo  loco  transiens  per  mediam  viam  Jablau  ,  veuit  ad  viam 
Mysle,  ct  tcndendo  parum  superius  per  eandem  viam  decliuat  ad  sini- 
stram dimissa^illa  via^  et  ibi  est  méta  liguea,  a  quo  descendendo  peruenit 


WENZEL    CxUSZTÁV.  321 

íid  caput  fluuij  Luchyut,  qui  separat  predictam  terram  a  tevra   viUu  Tur- 
dune  ;  et  per  dictum  Luchyut  descendeudo   veuitur  ad   quandam   viam, 
que  via  trausiens  per  pratum,  quod  dicitur  liguet,  ducit  ad  qnandam   fos- 
satam ;  et  trausita  illa  per  eaudem  viam  procedit  aliquantulum,  et  via 
derelicta  tendeudo  ad   sinistram  peruenit  ad  fluuium  Succa,  et  per  euu- 
dem  tluvium  tendit  inferius   ad  vuum  nemus   quod  dicitur  Lyponuk  ;  de 
Lypouuk   incipit  tenere  metam   cam  villa  Suslan,  et  vádit  usque  ad  ne- 
mus ;  quo  uemore  transito  per  médium  teiidit  superiuf?,   et   per  metas  de 
teri-a  procedeudo,  sinistra  parte  pertineute  ad  villám  de  Suslau,  c^uod  est 
ad  dextram  est  dictl  Tiiome  Comitis  usque  ad  priiuam  metam  ;   inter  dic- 
tas  tameu  metas  sünt  multe  alie  mete  de  terra  et  super  arbores,  quas  ne- 
cesse  non  erat  notare.  Item  in  litteris   domiui  Bele   Eegis  sic  habentur  : 
quod  príma  méta  incipit  a  parte  meridionali  vbi  est  caput  riuuli  Bolose 
vocati ;  inde  tendit  ad  fluuium   Hylynuk  vocatum  ;   ti-ansito  autem  Hyly- 
nuk,  procedit  ad  quandam  viam,  que  diuidit  terram  ville  Nyr  Castreusium 
Castri  Posouiensis  ;  de  qua  progreditur  an   fluuium   Bistricli,    et  ibi  sünt 
commetanei    a    parte  occidentali   filij   Comitis   Batlia   jobagionis   Castri 
Posoniensis  ;  per  ipsum  verő  Bistrich  vádit  superius   vsque  ad  locura,  vbi 
diuiditur  in  duas  partes  ;  per  sinistram  verő  partém  vádit  superius  usque 
ad  caput  dicti  riuuli  Bistrich,    et   ibi  teuet  metam  cum   villa  hospitum 
Castri  Posouiensis   nomiue  Jablan  ;  transiens  autem  viam   ville  Jablan 
veuit  ad  viam  Misle,  vbi  contiguatur  ville  nóminate  ;  inde  deciinat  versus 
septemtrionem   tendeudo   parum  superius,   per  quandam   viam  venit  ad 
metam  ligneam,  de   qua  desceudit  ad   caput  riuli   Luchnuk  nomiue,  et 
est  contiuualis  cum   villa  •  Turdunya   filiorum    Chukar  jobagionis  Castri 
Posouiensis  a  parte  őrien tali,  et  iuxta  terram  filioi-um   Chukar  vádit  ad 
villám  Modur,  vbi  sünt  homines,  qui  dicto  Castro  quiuque  pondéra  solue- 
re  teueutur  ;   et  iuter  ipsas  villás   sünt  multe  mete  veteres  et  autique  ; 
et  dicta  terra  Modur  eidem  térre  Buzyn  in  modico  contiguatur  ;  iude  uero 
peruenit  ad  metam  uille  Chanuk  jobagiouis   Castri  Posoniensis  ;   de  qua 
progrediens  versus  meridiem  vádit   per  metas  multas  et  antiquas  usque 
ad  villám  Zuzulan,  vbi  sünt  eciam  jobagiones  predicti  Castri ;  inde  i^rogre- 
dieus  vadít  ad  nemus,  vbi  est  méta  sub  arbore   ilícis  ;    trausito    autem 
nemoi-e  venit  ad  quandam  viam,  iuxta  quam   sünt  mete  autique  ;  et  sic 
per  metas  asceudendo  per  nemus  peruenit  ad  prímám  metam  ;  et  sic  mete 
eiusdem  térre  terminantur.  Cauentes  tameu,  ne  iu  dicta  reainbulacioue  et 
inqulsicíone  fraus    et  dolus   interueuire   possit  quoquomodo.   Dátum  in 
AVyssegrad  in  festő   Beaté  Margerete   virginís   et  martiris  anno  Domini 
M«  CCCo  XXX*  nono. 

(Eredetié  börhártyán,  a  zárpecsét  elveszett.) 
c)  I.  Lajos  királynak  a  za)  alatti  adományozást 
megerősítő  privilégiuma.   1368. 

Lodouicus  Deí  grácia  Hungaríe,Dalmacíe,  Croacie  Eame,  Seruie,  Gal- 
ileié, Lodomerie,Comaníae,BulgaríequeEex,Princeps  Salernítanus,  et  Ho- 
norís  Sanctí  Angelí  Dominus ,  omnibus  Cliristí  fidelíbus  pi'esentibus  et 
futuris  presencíum  noticiam  habíturis  salutem  ín  omuium  saluatore.  Cum 

MAGYARORSZÁG  BÁNYÁSZAT.  KRITIKAI   TÖRTÉNETE.  21 


322  OKMÁÍÍYI  FÜGGELÉK. 

a  nobis  petitur,  quod  iuanim  et  honestam  est,  decet  Maiestatem  Begiam 
farilpTTi  prebere  conseiisnm  ;  presertiin  in  hys,  que  videntur  suomm  sab- 
ditomm  coinin<>dis  Ttüiter  conuenire.  Proinde  ad  ■miuersomm  QOticiam 
liaram  serié  voltmms  peruenire.  quod  Magist-er  Johannes  filius  Sebns  de 
BozTH  aule  nostre  miles  fidelis  et  dilectus,  suo  nec  non  Nicolai  fratris 
5ui  Tterini  tíc€  et  nomine  líosrre  Maiestatis  adiens  conspectum,  eshi- 
bnit  nobis  qnasdam  litteras  patentes  ExceUentás  et  Magnifíci  Principis 
olym  domini  Karoli  {Begis  Hnngarie  patris  nostri  karissimi  pie  memo- 
rie,  tercio  et  vltinao  sno  sigillo  cönsignaias,  in  facto  minerarum  in  ter- 
ritorijs  possejsionnm  ipsomm  acquirendamm  emanatas  tenoris  ?abse- 
qnentis.  snpplicans  Xostro  Calmmi  B«gio  humiliter  et  denot«,  vt  easdem 
raras  habendo  et  acceptas  pro  eisdem  eonunque  heredibus  appensione 
noTii  nostri  sigilli  privilegialiter  confirmare  dignaremur.  Qnamni  tenor 
talis  est : 

S'os  Karolns  síb.  (mint  fentebb  a)  alatt.) 

Jíos  itaqne  iustis  et  honestis  desiderijs  prenotati  Magistri  Johannis 
baiigniter  exanditis  fenorabüiter  et  admissis,  pretactas  litteras  patent«s 
dicti  patris  no?tri.  omni  Tido  et  suspicione  carentes,  presentibns  de  verbo 
ad  verbum  insertas.  quoad  onmes  ipsarmn  continencias  et  clausulas  accep- 
tamtis  ,  approbamns  ,  ratificaians.  easdemqne  pro  eodem  Magistro  Jo- 
hanne  fiHo  Sebns,  et  2íicolao  mitre  sno.  eonimqne  heredibus  et  posteri- 
tatíbus  Tniuerás  mera  Begia  auctoritate  perpetuo  Ttditnras  confirmamus, 
presentis  priuilegij  nostri  patrocinio  mediante.  In  ctiius  rei  memóriám 
nrmitaxemque  perpetuam  presentes  concessimus  litteras  nostras  priuile- 
giales  pendentis  et  autentici  sigilli  nostri  dupplicis  munimine  roboratas. 
I>atain  per  manus  venerabilis  in  Christo  patris  domini  Xicolai  Arcbiepis- 
copi  Strigoniensis  loeique  eiusdem  Ciomes  Perpetuus  (igy:  aule  nostre 
Cancellarij  dilecti  et  fidelis  nostri  anno  Domini  M*  CCC*  LX»  quinto, 
pridie  nonas  niensis  Febroarij.  Eegni  autem  nostri  anno  rigesimo  quarto. 
Venerabilibus  in  Christo  patribus  et  dominis  eodena  S^ieolao  Strigoniensi, 
Thoma  ColcKiensi.  Wgulino  Spalatensi.  Xicola^:>  Jadrensi,  et  Elva'Bagu- 
áená  Archiepiscopis  ;  Demetrio  Waradiensi,  Dominico  Transsiluano,  Co- 
lomano  Jauriensi,  Ladlislao  Vesprimiensi.  Stephano  Zagrabiensi  ,  Ee- 
gnique  Sclavonie  Vicario  GeneralL  Willermo  Quinqueecclesiensi.  Mychaele 
Asriensi.  Jolianne  Tacjensi,  D<jminico  Cbanadiená,  Petro  Bosnensi,  De- 
meüio  Syrmiensi,  Sicolao  Traguriensi.  Demetrio  Konensi,  Stepbano  Fa- 
rensL  Valöitino  Macariensi,  Matheo  Sibinicensi,  Mychaele  Scardonensi 
et  Porcina  Senniensi  Ecclesiarmn  Episcopis  Ecclesias  Dei  feliciter  guber- 
nanübus  ;  Tininiensi  et  Corbauiensi  Sedibus  vacantibus.  3Jagnificis  Tiris 
Xicolao  Konth  Palattno,  Dionisio  Voyuoda  Transsiluano,  Comite  Ste- 
phano  Judice  Curie  nostre.  Johanne  Magistro  Tauamicorum,  líicolao  de 
Zeech  Dalmacie  et  Croacie,  ííicolao  de  Gara  de  Machou,  Petro  Pineema- 
rum.  Paulo  Dapiferoram .  -Johanne  Janitorum.  et  Emerico  Agazonum 
nostrorum  Magistris  ac  Magistro  Eenedicto  C!omite  Posoniensi,  alijsque 
qtiam  pluribus  Comitatus  Eegni  nostri  tenentibtis  et  honores. 
(Az  eredeti  után.) 


WENZEL    GUSZTÁV.  323 


d)  T  a  lu  á  s  e  !•  d  ó  1  3'  i  V  a  j  d  a  é  s  k  i  r  á  1  y  i  t,  á  r  n  o  k  m  e  s  t  e  r  i 
b  i  r  ó  u  a  k  a  Szent  Györgyiek  s  u  m  h  e  g  y  i  kohóját  t  á  r- 
g  y  a  z  ó  i  t  é  1  e  t  e.  1339. 

Nos  Thomas  "Wayuoda  Transsilvanus  et  Comes  de  Zouuk,  nec  non 
Procurator  et  Judex  Magisterii  Tauarnicatus  domini  Regis  memorie  com- 
mendantes  tenoré  presencium  significamus  quibus  expedit  vniuersis,  quod 
Magister  Sebus  de  Buzyn  feria  tercia  proxima  post  festum  Beaté  Cecilie 
Virginis  accedens  personaliter  ad  uostram  presenciam,  exliibuit  nobis 
litteras  Magistri  Thome  Vicarii  Magistri  Mycbaelis  Prepositi  Ecclesie 
Posoniensis  filij  uosti'i  karissimi  super  inquisitione  disturbationis  molen- 
dini  sui  existentis  in  possessione  sua  Sumberg  vocata  per  populos  aurifo- 
dine  Noui  Montis  de  Nyr,  et  sj)ecialiter  XJer  Konns  Judicem  de  eodenti. 
Quavum  litterarum  tenor  talis  est : 

Magniflcű  viro  Dominó  suo  gracioso  Thome  Woyuode  Transsiluauo 
et  Comiti  de  Zonnk  Thomas  sacerdos  Viceprepositns  Posoniensis  oracio- 
nes  in  Dominó,  famulatum  cum  fide.  Eecepimus  litteras  vestre  domina- 
cionis  in  hec  verba  : 

Thomas  Woyuoda  Traussiluauus  et  Comes  de  Zonuk  discreto  viro 
et  houesto  Thome  Vicepreposito  Posoniensi  dileccionem  omuiraodam. 
Dicit  nobis  Magister  Sebus,  quod  u  u  i  v  e  r  s  i  o  p  e  r  a  t  o  r  e  s  metál- 
lorum  aiiriNoueFodiue  moleudinum  suum  habitum  in  sua  pos- 
sessione S  u  m  b  e  r  g  vocata  nimium  perturbarent,  et  ad  se  vsurpare  et 
applicare  uelleut ;  quod  quidem  molendiuum  idein  Magister  Sebus  in 
orto  suorum  caulium  esse  dicit.  Super  quo  precipieutes  uobis  danius  in 
mandatis,  quatenus  mox  visis  presentibus  ad  superficiem  térre  Magistri 
Sebus  Sumberg  vocate  accedatis,  et  ipsum  molendinum  in  quali  loco,  vei 
iutra  metas  cuius  possessionis  est  carpentatum  reuidendo,  nobis  ad  ves- 
tram  fidelitatem  in  litteris  vestris  demaudetis.  Dátum  in  Sancto  Martiuo 
in  Insula  secundo  die  Beati  Luche  Ewangeliste  anno  Domini  M"  CCC 
XXX"  nono. 

Ego  igitur  cupiens  exsequi  praecepta  vestra,  ut  teueor,  accessi  su- 
per terram  ipsius  Magistri  Sebus.  predictara,  respiciens  diligenter  vidi  tali 
modo,  quod  molendinmn  et  ea  que  ad  ipsum  pertinent,  sünt  intra  metam 
Sumberg  possessionis  Magistri  Sebus  vtrimque  secus  meatum  rippe  et 
silve  mague  :  tamen  lóca  térre,  vbi  molendinum  habetur  carpentatum, 
fueruut,  et  ad  presens  sünt  in  culturis  et  laboribus  aratri ;  uam  ibique 
habetur  feuetum  et  ortus  olerum  seu  caulium,  et  in  loco  inferiory  ip- 
sius molendini  eciam  prius  fűit  molendinum,  vbi  locus  eius  ad  presens 
designatur.  Dátum  in  Chukarfolua  die  dominica  proxima  ante  octauas 
festi  Omuium  Sauctorum. 

Nos  igitur  visis  et  perlectis  litteris  eiusdem  Magistri  Thome  Vicarij 
sepedicti  domini  Prepositi,  considerantesque  scripta  eiusdem  in  eisdem  lit- 
teris nobis  directis  essedigna  et  vera;  dictum  molendinum  et  lóca  eiusdem, 
ac  ad  eadem   pertinencia,  prout  extitit  coguitum,   pertinere  ipsi  Magistro 

21* 


324  OKMÁNYI    FÜGGELÉK. 

Sebi's  iure  hereditario,  eo  modo  sine  preiudicio  iui'is  alieni  tradentes 
statuimus,  prout  est  nostrum  facere,  eidem  Magistro  Sebus  ;  precipientes 
dando  in  mandatis  Judici  Konus  Noue  Aurefodine,  ac  alijs  quibuslibet  de 
eadem,  ut  sine  conseusu  eiusdem  Magistri  Sebus  ipsum  molendinum  vti 
non  presumat.  Dadum  in  Wysegrad  anno  et  tennino  prenotatis. 
(Az  eredeti  után,  mely  papiron  van  kiadva,  hátra  odanyomott   pecséttel.) 

e)  Lajos  királynak  a  sumliegyi  bányászat  királyi 
bányavámát  tárgyazó  adományozása  Szent-Györ- 
gyiJános  számára.   1369. 

Nos  Lodouicus  Dei  grácia  Eex  Vngarie  memorie  commendamus 
per  presentes,  quod  nos  de  fidelitatis  constancia  Magistri  Johannis  filij 
Sebus  de  Bozen,  aule  nostre  militis  nobis  nóta  confisi,  v  r  b  u  r  a  s  in 
territorio  ville  Sumberg  vocate  habitas,  Nostram  vi- 
delicet  Celsitudiuem  tangentes,  saluo  dominio  ipsius  térre  et  ville,  quod 
ad  ipsum  Magistrum  Jobannem  vigore  litterarum  nostrarum  priuilegia 
lium  dinoscitur  pertinere,  a  die  emanacionis  presencium  infra  reuolucio- 
nem  ipsius  annualem,  eiusdem  bumanitati  ,  procuracioni  et  disposicioni 
duximus  committendas,  ita  vt  iuxta  suam  fidelitatem  idem  Magi  s  te  r 
Johannes  de  prouentibus  ipsius  vrbure  teneatur 
nobis  respondere;  ipse  eciam  possessionem  Sumberg  predictam 
populorum  multitudine  augmentare,  et  alijs  vtilitatibus  decorare,  prout 
magis  valet  et  potest,  studeat  et  laborét  cura  vigilanti.  Dátum  in  Gyos- 
gewr  in  vigilia  festi  Corporis  Christi  anno  eiusdem  M"  CCC»  LX*  nono. 

(Eredetié  börhártyán,  az  alól  oda  nyomva  volt,  de  már  szétmállott  pecsét 
alatt  »Kelacio  Georgij  de  Hedribuar  ;«) 

f)  Ferdinánd  királymegujitja  a  Szén  t-G  y  ö  r  g  y  i 
grófok  számára   a    régibánya  privilégium  okát.  1537. 

(Scbmidt  Ferencz  Antal,  Cbronologiscb-systematiscbe  Sammlung 
der  Berggesetze  Ungarns  stb.  I.  köt.  Bécs  1834.  118.  1). 

IV.   A  felső-magyarországi  bányászatra  vonatkozó  fou- 
tosalíli  okmány. 

A)  Gölniczbánya  régi  bányajoga. 

1.  Róbert  Károly  király  Gölniczbánya  várost 
Selmeczbányának  jogával    adományozza   meg.    1327. 

(K)  arolus  Dei  grácia  Hungarie,  Dalmacie,  Croacie,  Eame,  Seruiae, 
Gallicie,  Lodomerie,  Cumanie  et  Bulgarie  Rex,  Princeps  Saleruitanus  et 
Honoris  ac  Moutis  Sancti  Angeli  Dominus,  omnibus  Christi  íidelibus  pre- 
sentibus  et  futuris  presencium  noticiam  habituris  salutem  in  omnium 
saluatore.  Cum  in  multitudine  plebis  robur  Eegum  et  glória  attendatur 
et  accrescat ;  merito  Regalis  decreuit  Sublimitas,  vt  populus  sibi  seruiens 


WENZEL  GUSZTÁV.  325 

numero  et  viribus  augeatur  ;  et  quoniam  Eegnorum  omnium  potencia, 
pax  et  securitas  in  sola  incolarum  fidelitate  consistit ,  sic  benigne  subditi 
sünt  tractandi,  vt  eos  ad  grata  deuocionis  obsequia  presidentis  dulcedo 
allicere  non  desistat.  Hac  igitur  cousideracione  ducti  ad  vníi:ersorum 
tam  presencium  quam  futurorum  noticiara  harum  serié  volnrnus  perue- 
uire  :  quod  nos  attendeutes  deuocionis  et  fidei  puritatem  fidelium  hospi- 
tum  nostrorum  íe  G-emeluech,  quam  ei-ga  Nostram  Maiestatem  Sacrum- 
que  nostrum  Dyadema  constanter  noscuntur  habuisse ;  considerantes 
eciam  labores  continuos  et  honéra  expensarum,  que  ipsi  ad  bonorem 
nostri  Culmiuis  subijsse  probantur,  nec  non  satis  grata  et  accepta  serui- 
cia,  que  ipsos  iuxta  nostrum  beneplacitum  nobis  laudabiliter  exhibuisse 
cognouimus,  et  incessanter  exhibere  sentimus  in  presenti,  ac  exhibituros 
pro  firmo  credimus  in  futurum  :  volentes  et  ex  animo  cupientes  eosdem 
fauoris  nostri  et  gracie  plenitudine  prosequi  et  amplecti,  de  Regié  Celsi- 
tndinis  Nostre  immeusa  benignitate,  interueniente  consilio  Prelatorum  et 
Baronum  nostrorum,  lianc  eis  gráciám  duximus  faciendam,  q  u  o  d  h  i  j  s 
omnibus  et  singulis  libertatibus  seu  libertatum  prerogati- 
uis,  quibus  fideles  hospites  nostri  de  Selmuchba'uya 
s  u  f  f  u  1 1  i  p  o  c  i  u  n  1 11  r  a  t  q  u  e  g  a  n  d  e  n  t ,  amodo  in  futurum  pa- 
cifice  et  per  omnia  gratuleutur  et  perpetuo  perfruantur  bospites  de  Ge- 
melnecb  supradicti.  In  cuius  rei  memóriám  perpetuamque  firmitatem 
presentes  concessimus  litteras  nostras  priuilegiales  noui  et  autentici 
sigilli  nosti-i  duplicis  munimine  roboratas.  Dátum  per  manus  discreti  viri 
Magistri  Andree  Prepositi  Ecclesie  Agriensis  aule  nostre  Vice  Cancellarij 
dilecti  et  fldelis  nostri  anno  Domini  millesimo  CCCo  XX"  septimo  ,  duo- 
decimo  kalendas  Juuij  ;  Eegni  autem  nostri  anno  similiter  vigesimo  sep- 
timo. Venerabilibus  in  Christo  patribus  dominis  Bolezlao  Strigoniensi,  et 
fratre  Ladizlao  Colocensi  Archiepiscopis ;  Jobanne  Nytriensis,  Georgio  de 
Sancto  Irineo,  fratre  Petro  Boznensis,  Benedicto  Cbanadiensis,  Iwanka 
Waradiensis,  Ladizlao  Quinqueecclesiensis,  Nicolao  Jauriensis,  Chanadino 
Agriensis,  Herrico  Wesprimiensis,  Ladizlao  Zagrabiensis  et  Andrea  Trans- 
siluane  Ecclesiarum  Episcopis  Ecclesias  Dei  feliciter  gubfernantibus. 
Magniíicis  viris  Philippo  Palatino  Comite  de  Scepus  et  de  Wyuar  ac  Ju- 
dice  Cumanorum  ;  Demetrio  Magistro  Tauarnicorum  nostrorum  Comite 
Bacbiensi  et  Trincbiuiensi ;  Alexandro  Judice  Curie  nostre  ;  Thoma  Woy- 
uoda  Transiluano,  et  Comite  de  Zounuk  ;  Mykch  Bano  tocius  Sclauonie  ; 
Paulo  Bano  de  Machou,  Comite  Sii-miensi,  de  Wolko  et  de  Budrug  ;  Jo- 
banne filio  Bobanyk  Magistro  Tauarnicorum  domine  Regine  karissime 
consortis  nostre  ;  Deseu  Judice  Curie  eiusdem  domine  Regine  ;  Stepliauo 
Magistro  Agasonum  nostrorum  ;  Dionisio  Magistro  Dapiferoruni  nostro- 
rum ;  et  Nicolao  Comite  Posoniensi  ;  alijsque  quam  pluribus  Regni  nostri 
Comitatus  tenentibus  et  honores. 

(Eredetié  börbártyán,   mel3'röl  a  királynak   pecsétje   vörös-zöld   selyem- 
zsinóron függ  ;  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 


326  OKMÁNYI   FÜGGELÉK. 

2.    A  v  é  g  i      g  ö  1  uic  z  b  H  n  y  a  i    bányajognak     f  u  1  j  e  g  y  z  6  s  e. 
E  i  u  V  n  t  e  r  w  e  y  s  s  u  n  g  e  y  n  n  e  s  p  e  r  g  k  m  a  y  s  t  e  v  s. 

Iteni  hernacli  volget  eynne  gemaynne  vntterweigsung  wie  si  eh  yu 
den  pergkwergken  czu  verleyenn  solden  vud  auch  dem  pergkmaister  ge- 
pürth  yu  seynen  ampt  zw  tbuen  als  hei-nacli  folgetb  : 

(1)  Item  So  got  der  almechtig  yndert  eynnen  x^awman  ;  das  gelück 
geb  erez  zw  finden  vnd  den  fünth  peweist:  So  geit  man  ym  zw  einer  funtli- 
gruben  di-ey  schecht  die  pehalden  dem  gang  nocli  vj  lehen  ;  des  gleichen 
eynnen  yezlichen  dei*  vor  ym  ist  ader  binder  ym  was  entpífangen  ist  von 
dem  pergmaister  ;  vnd  ein  yczlicher  schacht  dem  gang  nocli  pebelt  mit 
reeht  auff  yczlich  seytenn  ein  lehen  auff  das  hangend  iiij  lehen  auff  das 
ligend  4  lehenn. 

(2)  Item  So  abev  leüth  ein  erb  entpífangen,  so  geit  man  ym  das 
mit  gewönlichem  rechten  der  pergrechten  mit  drey  schechten,  vnd  als- 
pald  er  verschriben  Avirt  Sind  jar  vnd  tag  den  erbstollen  vnd  den  erb- 
schachtt  pfflichtig  auffzuprengen  init  offen  durchschlegen,  so  das  durch 
eczlicti  pergwerck  hiudernviss  als  weters  halben  ader  festiget  halben  nicht 
geschehenn  möcht,  sulleuu  das  d}'  den  erbstollen  pawen  dem  richter  zw 
Avissen  thün,  vnd  mit  des  richters  vrlaub  rechteun  vrlaub  fristum  erwer- 
ben,  das  yn  den  sullicher  vrsach  halben  nieht  ist  zuuersagen  noch  ab- 
zuschlagenn. 

(3)  Item  anch  ist  das  yn  den  pergrechten  das  zwischen  den  erb- 
schechteu  vnd  der  erbstollen  uymand  j'n  kej'uuerley  weiss  mag  ein  si- 
czenn  noch  mit  stollen  noch  mit  schechten. 

(4)  Item  So  sy  qwemen  ausswendig  yrer  erbschecht  lehen  yu  auder 
lehen  dy  den  durch  rechtt  gepauth  werden,  so  muss  man  sie  durch  lossen, 
\"ud  wass  sie  mit  schlegel  vnd  mit  eyssen  auff  hangend  vud  liegeud  der 
reichen  mügén  vnd  vber  sich,  das  gehört  dez  erbstollen,  vud  der  sel- 
bigen  gewerckeu  durch  recht. 

(5)  Item  So  sy  qwemen  yn  freye  lehen  die  vor  der  truuckeu  vud 
ersticktt  werdeu  dz  (daz)  sy  trewgen  ader  lüfiften,  gehört  mit  recht  zw 
dem  erbstolleun ,  durch  den  erbstollen  den  yenner  treugen  vnd  lüfft  proch- 
ten.  Wo  der  erbstollen  wasser  lest  oder  luíft  precht  mit  ej'nnen  oífen 
durchschlag,  vnd  .yn  ander  gepeiw  vnd  lehen  qwemen,  ist  man  yu  schul- 
dig  das  sybeud  zu  gebeu.  So  daz  wasser  dan  vorstanden  ist  was  dar  vutter 
gehauen  wird,  ist  niau  schuldigk  dem  stollen  sein  gerechtigkeith  zu 
gebeun. 

(6)  Item  das  ist  durch  die  pergrecht  geschlossenn  und  ist  yu  alleu 
zeitten  auch  recht  gewesseun,  das  kain  morschad  stempel  geleget,  alleiu 
das  paide  parthein  die  wider  eiuander  seiu  vor  durch  recht  ader  durch 
mittel  vorayut  sein,  vud  yr  paider  will  ist,  szo  sol  den  der  pergkmaister 
den  morschacht  stempel  legén  vnd  ym  do  von  sein  recht  gebenn  noch 
aussweissuug  der  rechteun. 

(7)  Item  yn  vnseren  erberlichen  rechteu  hayssen  Űas  suchstol- 
leu,  Uo  noch  kein  gang  ist  do  man  ein   gangk  mit  sucht;  vud  so  mann 


WENZEL  GUSZTÁV.  327 

geng  vincU,  habén  dic  suclistolleii  kein  krnfft  an  sclieclilftu  und  an  lehen 
die  den  zii  cynneu  schaclitt  wevdeu  gégében,  als  vorinals  gescliri- 
benn  steeth. 

(8)  Item  CzwergstoUen  liath  cin  auder  reclit  wen  ein  st(j]len  dem 
gang  nocli,  wo  yn  das  selbig  reclit  notli  wiírd,  so  wcrdeu  das  selbig  reclil 
wol  vuterweist  auff  dev  Gilnicz. 

(9)  Item  ein  yczlicher  pergmaister  sol  sein  eigen  register  habén 
dareiu  er  sol  schveibenn  wein  wuz  ader  wen  vorleicht  ader  verlilien 
ist  ;  auff  das  ob  sich  etwas  zwitracht  erhüb,  das  er  das  mit  dem  i'Sgister 
peweissen  möcht  wie  er  das  vor  lihen  hatli,  do  von  ist  sein  gerechtigkeit 
das  nian  ym  soll  gebén  ein  lialbe  wein  oder  als  vil  gelth. 

(10)  Item  er  sol  nymand  keynn  lehen  vorsagen  das  yn  einen  freyen 
féld  ist ;  Sünder  eynnen  yczlichen  auff  recht  vorleyhenn  ;  wo  ader  einer 
schacht  ader  stolen  auffuympt,  vnd  das  nicht  pawhafftig  helt  als  i-echt 
noch  drey  14  tagén  so  ymand  qwem  mag  er  ym  den  das  gebeu. 

(11)  Item  Es  ist  auch  von  seynnen  ampt  wegen  zu  gewönlicher 
zeith  yn  die  scheclit  vnd  stollen  zu  farén  angefordert  zu  farn,  die  zu 
pesichten,  vnd  zu  peschaueu  daz  ein  yczlicher  sein  lehen  pawet  als  recht 
ist ;  vnnd  welicher  auders  daryn  pefünden  wirth,  sol  er  yn  ein  mol  zwey 
drey  vormennen  :  wo  sich  der  nicht  dar  an  wol  keren,  Soll  zwen  ge- 
schworne  man  mit  ym  nemenn  vnd  yn  vormanen  das  er  das  noch  ord- 
nung  der  recht  paw,  wo  yener  daz  vorachtet  mag  er  das  mit  recht  eyn- 
uez  auderen  vorleyhenn  vor  ein  perkhmaister.  Erfordert  aber  ein  ge- 
schworner,  so  vili  er  erförderth  yn  eyu  grubenn  ader  stollen  zw  farén 
yst  er  eynnen  yczlichen  schuldig  ein  niargk  pffennig  zu  gebeun. 

(12)  Item  er  sol  auch  keynnen  gapel  noch  haspel,  weder  ka  wen 
noch  krém  pey  hütteu  vnd  mülen  nicht  peschaidigeu  lasseuu  an  der 
herén  wissen  ader  willen  ;  szo  fer'  dann  wo  es  auff  ander  end  uottürff- 
tig  wer'. 

(13)  Item  So  sich  ein  zwytracht  zwischen  den  gewercken  pegeb 
So  sollen  zwen  geschworne  man  die  do  pergkvorstendig  sein  mit  yn  ne- 
menn, vnd  allé  sach  peschauen,  vnd  neben  der  gerechtigkeit  án  allén  ver- 
zugk  dar  eyn  sehenu  vnd  richten.  Er  sol  auch  kein  hawen  vorpitten,  Sun- 
der  auff  recht  sol  ein  yczlicher  arbetten  auff  das,  das  der  herschaíft  nücz 
nicht  gehindert  wert.  Wem  das  recht  zw  getailt  wirt,  der  pehelt  das  erczt 
ader  die  geng,  vnnd  gibt  dem  andern  die  samköst  Avas  auff  erez  ader  die 
geng  zw  gewynnen  ist  gangenn. 

(14)  Item  wo  die  arbetter  vber  ein  hernn  vmb  yreu  verdj'ntten  Ion 
klagen  wurden.  Sell  er  mit  zweien  geschwornen  ptívgern  paide  thaill  vor- 
hörnn ,  Vnd  die  sach  vorrichtenu  das  die  arbetter  nicht  pedürffen 
elagenn. 

(15)  Item  wo  die  arbetter  yren  aigen  willen  wolden  gepraucheu 
als  den  oíft  an  manichen  endenn  geschehen  ist ,  aiifif  stöss  ader  an- 
der diug  new  fünd  machenn  Avoldeu,  ader  nicht  zu  rechter  zeith  auss  ader 
ein  farén  woldeuu,  ader  sunst  ej'gen  willen  für  nemen  Avoldeu  wie  sich  das 
pegeít  daz  uicht  pillich  wer,  dardurch  der  herschaíft  vnd  gemeynner  uucz 


328  OKMÁNYI    FÜGGELÉK. 

nicht  geliindert  wurd,  ader  der  do  fi-euelt  an  gapeleu  ader  kawen  ader 
liüttenader  műlen  ;  Sy  sulién  allé  an  allé  genad  neben  der  gerechtigkeit 
gestrofft.  werdenn. 

(16)  Item  er  sol  auch  auffscliauen ,  daz  ein  yczlicher  gewei'ck  seiu 
erez  das  vor  aigen  ist,  an  erhafftige  noth  niclit  willig  stehen  lassen,  vnd 
vorteil  daryn  suchen  wold  darauss  der  herschaíFt  vnd  den,  den  er  eygen- 
schaffc  schuldig  pfüiclitig  wer  zw  gebén,  schaden  erstund;  sol  ein  yczlicher 
mit  recht  dar  zw  getewgeu  wer  den,  das  er  das  zw  gewönlicher  zeith  loss 
gewynnen, 

(17)  Item  wo  einer  dem  andern  zu  seyn  schecht  ader  stolen  für- 
dar  auss  eynnen  zw  nucz  dem  andern  zw  schaden  quem  mit  klaífen  ader 
mit  peschicht,  wo  ein  sollicher  pegriffen  wirt,  mag  er  den  mit  recht  für 
nemen  vnd  das  haupt  vorlissen,  vnd  welicher  yn  dar  geschickt  het,  den  ist 
der  stath  100  fl.  vorfallen. 

(18)  Item  was  dem  pergmaister  in  den  sachen  zu  schwerwer,  sol  er 
die  herén  des  retten  darzu  nemen,  vnnd  wo  die  pete  so  gros  wer,  sulién  sy 
die  anderenn  vmb  siczenden  pergsteth  dar  zu  forderenn,  vnd  allé  gewon- 
liche  gerechtigkeit  richtenn. 

(19)  Item  ein  yczlicher  der  pergkAvergk  pa-svt  vnd  darnach  arhetter 
halben  ader  ander  noth  halben  muss  lassen  ligenn,  vnd  er  spricht,  er  wil 
es  noch  nicht  lassen,  vnd  wil  es  noch  pauenn,  vnd  muss  pleiben  ligenn 
der  noth  halben ;  so  mag  er  das  in  fristum  auíf  haldenn  pauhafftig  eyn 
firtel  yar  ader  mer,  daz  das  keynner  mag  entphangenn. 

(A  müncheni  királyi  könyvtárnak  egy  1500-ban  irt  kézirati  codexéböl.) 

3)  A  régi  gölniczi  bányajogsze  rintabánya  me- 
ster másik  utasítása;  egyszersmind  az  ahhoz  tar: 
tozó  egyéb  bányavárosok  és  bányahelységek  hasz- 
nálatául. 

Hy    heruoch    volget    ein    gutte    vnterweyssuug    der 

pergkrechteu  und  der  pergkmaister,   Als  dan  recht 

ist  zu  den  vmbligeuder  stetten. 

Wir  richter  und  geschworne  der  stat  N.  habén  erfarn  vili  arges 
vnnd  vngemach  vnd  gewin  zwischen  den  pergkwerckeu  vnd  maingerley 
vorgesslichkeit  vnd  ander  verting  der  pergwergk  recht,  von  entpífaung, 
durschlegen  vnd  krig  hawen  ;  Alsó  das  offt  eynner  von  dez  andern  zu 
schaden  ist  komén,  vnd  ist  von  seiuer  narung  abgedrungen  ;  des  alles  zu 
vermeiden  habén  Avir  durch  gemaynnes  nucz  willen  vnd  vnsers  genedi- 
gen  herén  des  kvuiges,  auch  zu  nucz  vnd  vntterweissung  der  erbern 
stett  die  zu  disser  stat  gehören,  vnd  pfflichtigk  sein,  vnd  zufluchth  ha- 
benn,  vnd  das  den  armen  ein  soUichs  recht  würd  geholflfen  als  dez  reicheu 
gutt,  vnd  georduet  soliche  nach  geschribene  artickel,  vrteil  vnd  wilkür 
noch  altér  gewouhait  vnd  gerechtigkeith. 
(1)   Von  wem    ein    pergkmaister    erAvelt  soll  wer  den 

Item  wir  wellen  das  ein  pergmaister  ei-Avelt  sol  werden  von  den 
maisten    geschwornen    des    rotten    das  das   geschech   mit  willen   vnd 


WENZEL    GUSZTÁV.  329 

wissen  vnsers  kamergroffen,  vnd  dor  perg-maister  soU  yuwoiidig  flem  init- 
tel  des  geschwornen  rottis  nocli  crweltli  werdeun. 

(2)  V  o  n  w  e  m  d  e  r  p  e  r  g  k  ni  a  i  s  t  e  r    e  n  t  p  li  a  u  g  e  n    s  o  1 1. 
Itein  kein  pergmaister  mag  ym  selbs  vovleyenn  ader  gebén  scheclit 
ader  stollen,  noch   kein  pergwerck  ;  Sunder  er  sol  die  pitten  vnd  entpfía- 
lien  von  dem  richter  vnd  seynnen  geschwornen, 

(3)  Von  wem  ein  man  entpffangen  soll. 
Item  kein  man  mag  entpffangen  pergkwerk  von  dem  graflfen  so 
der  pergkmaister  eynheymisch  ist,  vnd  der  kainev  groff  mag  yn  nicht 
dopey  pehalden  durch  recht ;  Sunder  so  der  pergkmeister  nicht  eynhey- 
misch ist,  So  sol  der  entphaer  vor  des  richters  hauss  pesuchen  ;  vindt  er 
yn  nicht,  so  mag  der  entpífaher  wol  von  dem  groffen  entpfaen,  vnd  der 
selbig  entpífaher  sol  das  dem  pergkmeister  zw  wissen  thun  auff  das  nechst 
so   er  yn  habenn  kann  auf  dass,  das  nicht  yrnuss  darauss  erstünd. 

(4).  Wen  der  pergkmaister  pey  seynnen  lehen  pehal- 
den n  soll. 
Item  auch  mag  der  pergkmaister  ein  pergkAvergk  nicht  zwir  ge- 
bén ader  vorleyhen.  Szo  das  gescheh,  so  must  der  erst  entpfaer  recht  ha- 
bén darzu,  vnd  yn  darpey  pehalden ;  doch  auss  genomen,  yss  das  der  erst 
nicht  hiet  auff  geschlagenn  noch  recht  als  yn  der  pergkmaister  vntter 
weist  vnd  gehaissen  hatt,  Vnd  der  ander  entpfaer  das  peweissen  mag, 
so  pehalt  er  das  pergwerck.  Peweist  er  den  das  nicht,  so  ist  er  püsfeldig 
kegenu  dem  rechtenn. 

(5)  Wyvillschecht    eyu    pergkmaister  auffeyuuem 

newen  vor  gebén  soll. 

Item  auch  ist  es  beschlossen,  das  vnser  pergkmaister  auff  eynnem 
nicht  mer  den  iii  schecht  einer  kür  gebén  sol,  auff  das  daz  andere  gutte 
leuth  auch  műgenn  pawenn,  vnd  dester  er  eyn  gemeynner  nucz  mocht  ge- 
funden  werdenn.  Auch  aussgenomen  wo  leuth  lange  zeith  vil  verpauth 
babén  jm  stollen  ader  schechten  ein  gangk  suchende,  mag,  der  pergk- 
maister mitt  des  rottes  wissen  vnnd  willeu  merere  schecht  vnd  lehen  vor- 
hengen  vnnd  gebenn. 

Item  vntter  den  iij  schechten  soUen  zwen  wider  gepauth  werden, 
vnd  der  dritte  nicht,  wen  der  mag  yn  fristen  acht  gehalden  werden. 

(6)  W  e  r   d  o   a  n  d  e  r  s     schecht   a  u  f  s  c  h  1  e  c  h  t  w  e  n    d  a  s  y  m 

der  pergkmayster  pefelth. 
Auch  sol  der  pergkmeister  eynneu  yczlichen  entphaher  pestymen 
der  von  ym  schecht  eutphehett  seyn  lehen,  auff  das  hangdende  iiij  lehen 
Auff  das  lygend  iiij  lochter,  dem  gang  noch  auff  yder  seyten  eyn  lehen 
des  schachtis.  So  aber  der  entphaher  ym  selbst  vorkürczt  yn  der  pemel- 
ten  mass,  der  eynnen  schacht  auffschlüg  von  eynnen  vor  entpfangen  ader 
gebén  leheun  ader  schechten  ;  das  gehet  den  pergkmaister  nicht  an,  Sun- 
der der  entphaher  der  ym  selbst  vorkürczt  hatt  der  pleyb  ym  schaden. 


330  OKMÁNYI   FÜGGELÉK. 

(7)  Vou  dii  vcli  s  clil  agen  vn  d  de  r  ])  u  r  g  e  r  gerechtigkeith. 

Item  Szo  es  sacli  wer,  das  durclisclileg  gescheclien  von  zweien 
nachpawevn  ader  was  auders  eynnen  pawmau  an  leg  von  seyner  perg- 
wergck  wegen,  yss  wer  ym  tag  ader  yn  der  tyff,  vnd  der  pergkmaister 
würd  geruíTeu  das  zu  peselien,  der  pergkmaister  mag  das  nymand  vorsa- 
gen  yu  keyunerley  Aveys. 

Alsó  ee  er  yn  das  pergkwerk  steyget  der,  der  yn  pegert  hatt  ist 
scliuldig  dem  pergraaister  nyder  zu  legenn  ein  marck  denar,  das  ist  64 
schilling  denar. 

Itera  desgleichen  eynner  yczlichen  purger  der  mit  dem  pergk- 
maister doliyn  geruffen  wirt. 

Item  So  ist  der  pergkmaister  mit  sampt  den  selbigeu  purger  eyn- 
zupekennenn  vnd  zu  offenbaren,  was  sye  durcli  gesehen  ader  erkanth 
habén  vor  den  andern  geschworen  des  rechten. 

Szo  der  pergkmaister  geruffen  wirt  alleyn  eyn  pergkwerck  zw 
peschauenn,  vnd  er  eczlich  geschworne  j  ader  ij  mit  ym  nympt;  So  ist 
der,  der  dy  geschworne  nicht  begert  hath  uicht  schuldig  yr  recht  nyder 
zu  legenn. 

Item  Szo  ein  pergmaister  mit  anderen  gescliworneu  wirt  geruffen 
als  vorgemelt  ist ;  So  mag  er  keynneu  morschaid  stempel  gelegenn,  alléin 
die  zwittrachtigen  nachpawerenn  werdeu  eins  werden,  ayns  durcht  recht 
ader  sunst  eynu  mittel  gutter  leuth. 

(8)  Von  eynnen  morschayd  stempel  schlogen, 

Item  Aven  der  morschaid  stempel  geleget  wirt ;  So  mergk  eyn  yder 
das,  das  er  pey  dem  seynnen  pleib,  vnd  das  ym  auch  der  pergkmaister  mit 
den  geschAvornen  gepitten   soll ;   wer  über  das  thut  der  wirt   pussfeldig. 
(9)  V  0  n  V  o  r  r  i  c  h  t  u  n  g  av  e  g  e  n. 

Item  mag  zAvischen  solichen  geAverckenn  ader  pawleuten  nicht  ein 
morschaid  dnrch  ein  mittel  geschehen;  so  sol  der  pergmaister  noch  seyn- 
nen vnd  seynnen  geschwornen  erkenthnuss  ein  morschaid  machenu  ;  Aver 
darvber  liaAvt  dem  geschech  seiu  recht 

(10)  Was  m  a  n  dem  pergkmaister  schuldig  ist. 

Item  von  dem  morschaid  stempel  zu  legeu  siud  peyde  thail  dem 
pergkmaister  ein  gulden  zu  gebén. 

Item  der  morschaid  stempel  sol  durch  nymand  gelegt  Averdeu  al- 
léin durch  deu  pergkmaister,  ess  sey  den  sach  das  er  das  eynnen  geschAvor- 
nenn  peffílth 

( 11 )  W  i  e  d  e  r  pergmaister  v  o  r  g  e  b  e  n  soll, 
Item  das  hab  Avir  eygeutlich  geschlossen,  dass  eyn  3-czllclier  pergk- 
maister nicht  anders   pergwerck   soll   gebén  ader  A^orleyheu,  Aven  noch 
den  leheu,   daz  ist  eynneun  yeden  schecht   seyn  lehen   gebenu,  als  vorpe- 
melt  ist.  • 

Item  Avo  einer  schecht  vnd  stollen  ader  schecht  zav  hauffen  entphe- 
het,  so  mag  ym  uymant  eyn  siczenu. 

(A  müncheni  királyi  könyvtárnak  löOO-ki  kézirati  codexéböl) 


WENZEL    GUSZTÁV.  331 


4.    Z  s  i  g  in  ()  11  (1    király     megerősíti  G  ö  1  n  i  c  z  b  á  n  y  a 
város   jogait  és   szabadságait.   1 435. 

Eelatio  Tliome  de  Melaiieia. 
Nos  Sigismuudus  Dei  grácia  Komaiiorum  Imperátor  Semper  Augu- 
stus  ac  Hungarie,  Bohemie,  Dalmacie  Croatie  etc.  Eex  memóriáé  coramen- 
damus  tenoré  preseucium  significantes  quibus  expedit  vuiuersis,  quod  Sub- 
limitas  Imperialis  atque  Eegalis,   que  digne  de  pluralitatis  vbertate  suo- 
rum  fidelium  subditorum  gratulatur ;  vt  in  pacis  et  quietis   tranquillitate 
exultet  civitas  pleua  populo,  vitaque  amena  perliemniter  perfruatur,  sem- 
per consueuit  prouidere,  vt  sui  fideles   subiecti  gandeaut   certa  lege,   di- 
stinctisque  libertatibus  ;  et  vltra  non  grauentur,  quam  in  Eegis  graciosa 
concessione  declaratur.  Proiude  ad  vniuersorum  tam  preseucium  quam  fu- 
turorum  uoticiam  serié  presencium  volumus  perueuire  :  quod  nos  humil- 
liniis   et  deuotis  supplicacionibus  íidelis  nostri  Johannis  fllij  Petii  Carni- 
ficis  Judicis  nostre  Ciuitatis   Gylnycz  vocate,   per   eum  in  sua  ac  vuiuer- 
sitatis  Ciuium,  hospitum  et  iucolarum  eiusdem  Ciuitatis  nostre   Gylu^xz 
nominibus  et  in  personis  Nostro  Culmini  propterea  porrectis,   Imperiali 
atque  Eegali  pietate  exauditis,   de  pleuitudine  nostre   potestatis  et  grá- 
cia speciali,   dicte   Ciuitati  nostre   Gylnycz,   eiusque   ciuibus,   incolis   et 
inliabitatoribus,  vt  ipsi  in  posterum  sicuti  numero  et  personarum  plurali- 
tate,   sic  eciam  fide  et  deuocione  augeantur,    has  libertates  et  graciarum 
prerogatiuas  duximus  annuendas,  concedendas  et  faciendas,  ymmo  annui- 
mus  ,  concedimus  et   facimus  modo  infrascripto  :   Primo   scilicet,   quod 
ipsi  duiu  et  quandocunque   plebanum  eorum  ab  lioc  seculo  decedere  cou- 
tigerit  ,   discretum   et  ydoneum   virum  in  ipsorum  plebanum  eligere,  et 
electum  Archiepiscopo  Strigoniensi,  suo  scilicet  Ordinario,  ad  confirman- 
dum  presentare  valeant  atque   possint.   Item   quod  ipsi  habeant  plenam 
facvütatem  eligendi  iu  ipsoi'um   medio   Judicem   et  Juratos  Consules,  qui 
vniuersas  causas  inter  ipsos  emergendas  more  aliarum  Ciuitatum  uostra- 
rum   liberarum  iudicent  et   ordine  juris   discuciant.   Huiusmodi  tamen 
elecc  ionem   Plebani,   Judicis   et  Juratorum   Consulum  semper  íieri  volu- 
mus ex  vnauimi  A'oluntate   tocius   Communitatis  antefate  Ciuitatis  nostre 
Gylnycz  ;  nec   aliquis  ex  incolis  eiusdem  Ciuitatis    virtute   adiuuaminis 
amicorum  suorum  presumat  se  eleccionibus  predictis  opponere,  aut  ipsas 
quouis  modo  impugnare  ;  sed  elecciones  per    maiorem  partém  Communi- 
tatis facte  semper  rate  et  valide  liabeantur.   Item   quod    nullus   omnino 
Judicum  et  Justiciariorum   Eegui  nostri  Hungarie  predi  cti,   preter  No- 
strani  Maiestatem  ac  Magistrum   Tauarnicorum  nostrorum   pro  tempore 
constitutum,  ipsos  aut  aliquem   eorum   pro   quibuscuuque   excessibus   et 
delictis  judicare  vei  suo  astare  judicio  compellere  presumat  quouis  modo. 
Item  quod  nullus  omnino  hominum   cuiuscunque   gi-adus,  status,  dignita- 
tis  et  coudicionis  existant,  preter  solam  Eegiam  Sublimitatem,  super  ipsos 
quamcunque  taxám  extraordinariam  imponere,   et  ab  ipsis  exigere  valeat 
siue  possit.  Item  quod  ipsi  ab  omni  ingressione  cuiuslibet  exercitus,  tam 


332  OKMÁNYI   FÜGGELÉK. 

generális  quam  speciális,  per  nos  aut  alios  quoscunque  contra  et  ad- 
uersus  quosuis  nostros  etEegni  nostri  Hungária  Ct>rone  emulos  instaurandi, 
exempti  sint  penitus  et  supportati.  Item  quod  ipsos  et  eorum  quemlibet  ab 
omni  tributorum  solucione  de  personis,rebuset  bonis  eorum,  tam  mercimo- 
nialibus  quam  alijs  quibuscuuque,  in  nostris  Regalibus  tributis  vbili- 
bet  in  Reguo  nostro  Hungarie,  in  terris  scilicet  et  super  aquis  existentibus, 
et  presertim  in  tributo  nostro  in  villa  Kolysdorff  exigi  solito  facienda,  vo- 
lumus  esse  penitus  et  per  omnia  exemptos  et  supportatos.  Item  vt  nullus 
omnino  hominum,  quacunque  auctoritate  fulgencium,  aliquem  maleum 
ferreum  wlgo  liamor  vocatum,  preter  solum  vnum,  quo  ipsi  pro  cultura 
montanarum  nostrarum  de  predicta  Gyluycz  ex  necessitate  ibidem  in 
ipsa  ciuitate  nostra  indigere  perhibentur,  in  metis  et  ten-itorio  ipsius  Ci- 
uitatis  nostre  Gylnycz  quouis  quesito  colore  tenere,  habere  et  possidere 
valeat  quoquo  uiodo.  Item  quod  nullus  ciuium,  motanistorum,  incolarum 
et  liabitatorum  pretacte  Ciuitatis  nostre  Gylnycz,  in  eadem,  ac  in  quibus- 
cuuque alijs  Eegni  nostri  ciuitatibus,  oppidis  et  villis,  tam  nostris  Rega- 
libus, quam  aliorum  quorumcunque,  pro  quibuscunque  eorum  debitis  in 
personis  detineri  debeat ;  quinimo  Judex  ex  Jurati  Ciues  eiusdem  Ciuita- 
tis nostre  Gylnycz  creditoribus,quibus  aliquis  dictorum  ciuium, incolarum, 
monttanistarum  et  babitatorum  ipsius  Ciuitatis  nostre  Gylnycz  debitorie 
obiigatus  fuerit,  super  buiusmodi  debitis  de  hereditatibus  et  aliis  rebus  et 
bonis  ipsius,  quibus  ingruerit,  satisfactionem  impendere  teneantur  jnve 
exposcente.  Item  quod  quilibet  montanistarum,  tam  in  metis  et  territorio 
predicte  Ciuitatis  nostre  Gylnycz,  quam  alias  vbicunque  residencium, 
montanaque  in  eadem  Gylnycz  colencium  et  laborancium,  singulis  juri- 
bus,  libertatibus  et  priuilegijs,  quibus  montaniste  in  ipsa  Ciuitate  nostra 
Gylnycz  residentes  ab  antiquo  vsi  sünt,  fruantur,  ac  cum  eysdem  ciuibus, 
montanistis,  incolis  et  babitatoribus  dicte  Ciuitatis  nostre  Gylnycz  onera 
et  expensas  per  eos  in  facto  metarum  et  montanarum  eiusdem  Ciuitatis 
nostre  faciendas,  equaliter  sufferre  et  contribuere  debeant  et  teneantur- 
In  cuius  rei  memóriám  firmitatemque  perpetuam  presentes  concessimus 
litteras  nostras  pendentis  autbentici  sigilli  nostri  noui  dupplicis  ,  quo  ut 
Rex  Hungarie  utimus  ,  munimiue  roboratas.  Dátum  Tyrnauie  in  vigilia 
festi  Natiuitatis  Beati  Johannis  Baptiste  anno  Domini  M'  CCCC" 
XXX"  quinto.  Reguorum  nostrorum  anno  Hungarie  etc.  quadragesimo 
nono,  Romanorum  vigesimo  quinto  ,    Bobemie   quinto   decimo  ,  Imperij 

verő  tercio. 

(Hiteles  másolat  után.) 

5.  Zsigmond  király  páran  csa  a  gölniczi  vár- 
nagj-,  és  Gölniczbánya  városhoz,  az  ottani  erdösó- 
gekhasználásáranézve.1437. 

Reláció  Emerici    de   Marczaly   Magistri    Curie. 
Sigismuudus  De  grácia   Romanorum  Imperátor  Semper  Augustus 
ac  Hungarie,  Bohe  mia,  Dalmacie,  Croacie  etc.  Rex,  fidelibus  nostris   cir- 
cumspecto  Rj'naldo  Italico  Comiti  Cupri  nostri  et  Castellauo  Castri  nostri 


WENZEL  GUSZTÁV.  333 

de  G  e  1  n  y  c  z,  nec  non  Judici  et  Juratis,  ceterisque  ciuibus  Ciuitatis 
nostre  similiter  Gelnycz  vocate  salutem  et  gráciám. Pro  parte  et  in  pei-sonis 
Vniuersitatis  Civium,  hospitum  ct  incolarum  opidi  Scepsy  vocati  Nostre 
expouitur  Maiestati  graul  sub  querela,  quod  vos  eosdem  in  quibusdam 
siluis  Paau  ot  Feketbewerdew  vocatis,  quibus  ipsi  iuxta  cententa  lit- 
terarum  priuilegialium,  per  diuos  Eeges  Hungarie,  nostros  scilicet  prede- 
cessores,  eisdem  graciose  datarum,  Nostre  Maiestatis  in  presenciam  in  spé- 
cié productarum,  hactenus  vsi  fiiissent,  diuersimode  iupediretis,  dampni- 
ficaretis  et  perturbaretis,  eisdem  siluis  nostris  ipsos  libere  vti  nou  per- 
mitteretis  ,  in  preiudicium  dictorum  opponencium  et  dampnum  valde 
magnum.  Vnde  nos  memoratos  exponentes  in  dictis  siluis  nostris  contra 
antiquas  eorum  libertates  per  vos  impediri  et  molestai-i  nolentes,  fidelitati 
vestre  íirmiter  precipimus  et  mandamus,  quatenus  ampliori  nostro  su- 
perinde  non  expectato  mandato  ,  prenarratos  ciues  et  populos  de 
Scepsi  buiusmodi  siluis  nostris  Paan  et  Eeketbewerdew  vocatis  secuu- 
dum  antiquas  eorum  libertates  et  priuilegia  per  diuos  Reges  Hungarie 
nostros  scilicet  predecessores  eis,  vt  premittitur,  datas  et  concessa,  pacifice 
et  sine  omni  impedimento  vti  et  frui  permittatis  et  permitti  facere 
debeatis.  Secus  non  facturi  in  premissis  gracie  nostre  sub  obtentu.  Ethoc 
idem  iuiungimus  futuris  Castellanis  seti  Vicecastellanis  nostris,  ciuibus- 
que  et  hospitibus  de  dicta  Gelnycz  firmiter  obseruari.  Presentibus  perlec- 
tis  exbibenti  restitutis.  Dátum  in  ciuitate  nostra  Sacz  vocata  par- 
cium  Bohemie  in  festő  Sancti  Laureucij  martiris  anno  Domini  mille- 
simo  quadringentesimo  tricesimo  septimo,  Regnorum  nostrorum  anno 
Hungarie  etc.  L»  primo,  Romanorum  XX"  septimo,  Bobemie  XVIII" 
Imperij    verő    quinto. 

(Bi-edetie  börliártyán,  a  vörös   viaszba  alól  nyomott   pecsétnek   töredé- 
kei megvannak   az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

B.  Szomolnokbánya  és  Lassupatak. 

1. Albert  király  p  ar  an  c  s  a  T  o  r  na  v  ár  á  n  a  k  t  i  sz  t  j  e  i  b  e  z, 
hogy     Szomolnokbánya    várost     ós     bányászatát    ne 

háborgassák.  1439. 
Albertus  Dei  grácia  Romanorum  Rex  Semper  Augustus,  ac  Hungarie, 
Bohemie,  Dalmacie,  Croacie  etc.  Rex  et  Dux  Austrie  etc.  fidelibus  nostris 
nobilibus  Stephano  dicto  Saffar  de  Thorna,  ac  Silvestro  et  Vito  filijs  suis 
salutem  et  gráciám.  Grauem  per  fidelem  nostrum  prouidvim  Johamiem 
dictum  Dovel,  Ciuem  Juratum  Civitatis  seu  Montanarum 
nostrarum  de  Smolnyczbanya,  suonecnon  fidelium 
nostrorum  Judicis,  J  u  r  a  t  o  r  u  m,  ceterorumque  ciuium 
ethosijitum  nostrorum  de  eadem  nominibus  Nostre 
Maiestati  propositam  querelam,  audiuimus  continentem  :  quómodo  vos 
nuper,  videlicet  circa  festum  Natiuitatis  Domini  proxime  trausactum 
quosdam  jobagioues  vestros  volahales,  in  territorio  seu  facie  silve  ciuiimi 
et  montanoruin  nostrorum  predictorum  Pekkeugrund  vocate,  prope  Ciuita- 


B34  OKMÁNYI   KÍkiOELÉK. 

tem  ipsorum  predictam  adiacentis  collocantes  et  descendere  facientes, 
plurima  furticinia,  latrocinia  et  grauamina,  nec  non  notabilia  et  iutolle- 
rabilia  dampna  ac  nocumenta  in  eadem  silua,  nec  non  pratis  ipsorum  et 
fenilibus  ibidem  circumiaceutibus  et  liabitis,  eisdem  ciuibus  et  hospitibus 
uostris  inferri  et  in-ogari  faceretis  iucessauter.  Eo  non  contenti  hys  diebus, 
vtputa  circa  festuna  Beati  Georgij  martiris  nouiter  elapsum,  transmissis 
et  destinatis  Petro  paruo,  Damiano  filio  Matbie,  Pethew,  Andrea  filio 
Stepbani,  et  Egidio  familiari,  Georgio  ac  Petro  Volacbis,  alijsque  quam- 
pluribus  similiter  familiaribus  et  jobagionibus  vestris  ad  predictam  siluam , 
nec  non  montana  ipsorum  ciuium  et  montanistarum  nostrorum  in  eadem 
silua  existencia  et  habita,  quamplures  laboratores  eorundem  ibidem  re- 
pertos  et  inventos  diris  verberum  et  valnerum  plagis  affici  faciendo, 
cunctis  rebus  et  bonis  ipsorum,  nec  non  insti-umentis,  vestibus,  pecunijs 
et  victualibus  aput  eosdem  babitis  et  repertis  spoliari  et  priuaiú,  insuper 
tredesim  equos  curriferos  eorundem  ciuium  et  hospitum  nostrorum,  cum 
omnibus  cui'i'uum  attinencijs  et  vecturenecessarijs  abinde  aufferi  et  abduci 
fecissetis  ;  per  quod  factum  ipsis  ciuibus  et  hospitibus  nostris  citra  (így) 
sexingentorum  centenariorum  cupri  dampna  iutulissetis.  Et  licet  uigore 
aliarum  litterarum  nostrarum  vobis  dederimus  in  mandatis,  vt  super  pre- 
missis  molestijs,  dampnis  et  iniuriis  ipsis  civibus,populis  et  hospitibus  no- 
stris per  vos  illatis  et  vestros  irrogari  factis,  recompensam  et  satisfaccio- 
nem  exhibere  deberetis  debitam  et  condiguam  :  tameu  vos  huiusmodi  no- 
stras  litteris  et  mandatis  vilipensis  ipsos  ciues,  populos  et  hospites  uostros 
in  rebus  et  personis  magis  et  magis  dampnificassetis,  etmolestari  facere  non 
cessaretis,  in  ipsorum  maximum  preiudicium,  ymmo  verius  Nostre  Maie- 
statis  manifestam  displicenciam,  diminucionemque  proventuum  nostro- 
rum regalium,  ac  non  modicam  desolacionem  ac  depopulacionem  monta- 
uarum  nostrarum  valde  magnam,que  sic  per  vos  et  vestros  facta  főre  cer- 
tis  litteris  iuquisicionalibus  possent  eciam  legittime  demonstrare  (így) 
Quare  prefatus  exponens  suo  ac  quorum  supra  nominibus  Nostre  sup- 
plicauit  Maiestati  humiliter  et  denote,  ipsis  circa  premissa  per  Nostre 
Maiestatis  clemenciam  de  condigno  remedio  graciosius  prouideri.  Vnde 
nos  nolentes  huiusmodi  oppressiones,  dampna  et  incommoda  prefatorum 
ciuium,  populorum  et  hospitum  nostrorum,  nec  non  occupaciouem  iurium 
nostrorum  Eegalium  sic  sub  dissimulacione  pertransire,  vestre  íidelitati  ite- 
ratis  vicibus  firmiter  precipientesiniungimus  etmandamus,  quatenusrecep- 
tis  íjresentibus  antedictis  ciuibus,  populis  et  hospitibus  nostris  super  vni- 
uersis  iniurijs,  molestijs,  oppressionihus  atque  dampnis  per  vos  et  vestros 
eisdem,  vt  predicitiir,  illatis  et  irrogatis,  cum  restitucione  omnium  ablato- 
rum,  iuxta  ipsorum  legittimas  demostraccíones  satisfactionem  coram  testi- 
monio  Couuentus  de  Jazovr,  quod  per  ipsum  Couuentum  ad  id  presencium 
serié  transmitti  jubemus,  exhibere  debeatis  debitam  et  condignam  ;  sic 
et  adeo,  quod  ipsi  non  cogantur  super  eo  Nostram  Maiestatem  peramplius 
(luerimouialiter  infestare  ;  nec  quidquam  molestie  seu  dampui  aut  nocu- 
menti  medio  tempore  eisdem  ciuibus,  populis  et  hospitibus  nostris  inferri 
seu  inferri  facere  non  presumatis,  quousque  huiusmodi  contrarietates  inter 


WENZEL  GUSZTÁV.  335 

vos  et  autefatos  ciues,  populos  et  hospites  uostros  qualitevcmique  exortas 
visis  vtravumque  parcium  iustis  et  veris  iuribus,et  habitis  legittimis  docu- 
mentiSjDeo  propicio  rectificare  et  complanare  potuerimus  juris  ordiue  me- 
diante.  Alioquin  de  ulteriori  juris  remedio  eisdem  ciuibus  populis  et  hospi- 
tibus  nostris  taliter  prouidere  curabimus,  quod  vos  iumerito  penitebit. 
Secus  igitur  non  űxcturi ;  seriem  eciaiu  omuiuin  premissorum,  et  quic(iuid 
exinde  feceritis  per  antedictum  Conuentum  Nostre  Maiestatis  Personali 
Presencie  rescribi  voliimus  et  mandamiis  ;  presentibus  perlectis  exhibenti 
restltutis.  Dátum  Bude  in  die  festi  Visitacionis  Beaté  Marié  Virginis 
anno  Domini  millesimo  quadringentesimo  tricesimo  nono. 

(A  jászói   konventnek  Albert  királyhoz  intézett  ugyanazon   évi  jelen- 

.  tésébul.) 

2.  Ezen  parancs  végrehajtása.  1439. 
Serenissimo  Principi  Dominó  ipsorum,  dominó  Alberto  Dei  grácia 
Eomanorum  Regi  Semper  Augusto,  ac  Hungarie,  Bohemie,  Dalmacie, 
Croacie  etc.  Eegi,  et  Duci  Austrie  etc.  Stanislaus  Prepositus  et  Con- 
uentus  Beati  Johannis  Baptiste  de  Jazow  oracioues  in  Dominó  debi- 
tas  et  deuotas  perpetua  cum  fidelitate.  Litteras  Vestre  Sereuitatis  pre- 
ceptorias  Egregijs  Stephano  Saffar  de  Thorua,  ac  Siluestro  et  Vito  filijs 
eiusdem  loquentes  ad  relacionem  Hercing  militis  emauatas  houore  et 
reuerencia  quibus    decuit   recepimus  in  hec  verba  : 

Albertus  Dei  stb.  (mint  az  előbbi  okmányban  B.  1.  sz.  a.) 
Nos  itaque  mandatis  Vestre  Sereuitatis  obedientes,  vt  tenemur,  vnum 
ex  nobis,  videlicet  fratrem  Andreám  presbiterum  ad  audiendum  et  viden- 
dum  premissa,que  ipsis  Stephano  Saffar,  ac  Siluestro  et  Vito  filijs  eiusdem 
litteris  in  prescriptis  demandabantur,  nostro  pro  testimonio  transmisimus 
fidedignum.  Qui  tandem  exinde  ad  nos  rediens  nobis  retulit  isto  modo  : 
quod  ipse  feria  secunda  proxima  post  festum  Beaté  Anne  matris  Marié 
Virginis  proxime  preteritum  ad  domum  habitacionis  ipsorum  Stephani 
Saffar  et  filiorum  suorum  preuomiuatorum  in  iam  fata  Thorua  existen- 
tem  et  habitam  accessisset,  vbi  eisdem  personaliter  repertis  prenotatas 
litteras  Vestre  Maiestatis  pveceptorias  exhibuisset  et  preseutasset ;  qui 
quidem  Stephanus  Saffar ,  ac  Siluester  et  Vitus  filij  eiusdem,  omni 
cum  reuerencia  et  obedieucia  receptis  ipsis  litteris  Vestre  Celsitu- 
dinis  preceptorijs,  ac  earum  continencijs  perlectis  et  sane  intellectis,  re- 
spondissent  eo  modo:  quod  ipsi  in  omnibus  prelibatis  factis  Vestre 
Maiestati  aduersus  eos  per  modum  querele  relatis  et  expositis  innocen- 
tes  essent  penitus  et  immuues,  ymmo  pocius  pretaxati  ciues,  populi  et 
liospites  Ciuitatis  vestre  Smolnyczbanya  nonnulla  dampna,  nocumenta  et 
grauamina  eis  ac  eorum  jobagiouibus  et  homiuibus  iutulissent  et  irrogas- 
sent,  ac  inferrent  et  irrogareut  eciam  de  j)resenti.  Que  omnia  et  slngula, 
dum  altér  eorum  erga  Vestram  Excellenciam  quamprimum  constitue- 
retur,  idem  eidem  Vestre  Excellencie  specialiter  et  articulatim  exponere 
vellet  et  declarare ;  quodque  pi*etactas  alias  litteras  Vestre  Sublimitatis 
preceptorias,  vt  prescribitur,    factis    pro   predictis,  ipsis  prius   directas, 


336  OKMÁNYI  FÜGGELÉK. 

nemo  vnquam  eis  exhibuisset  et  presentasset.  Dátum  secundo  die  exhibi- 
cionis  preuotate  anno  Domiui  suijradicto. 

(Eredetié  j)apirun,  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

3.    Lassupatak    mint    uj    bányatelfepítvény    Szomol- 
nokbánya  város  területén.   1345. 

Nos  Laurencius  Magister  Thaueruicorum  domini  Lodouici  Dei 
grácia  Illustris  Begis  Hungária  et  Comes  Nitriensi.s,  memorie  commen- 
dantes  significamus  quibus  expedit  vniuersis  preseuciuni  per  tenorem  : 
quod  Judex,  Jurati,  et  vuiuersi  hospites  de  Smulnuchbania  ab  vna,  ac  ve- 
nerabilis  in  Christo  páter  dominus  Chaníidinus  Dei  et  Apostolica  grácia 
Archiepiscopus  Strigoniensis  locique  eiusdem  Comes  Perpetuus ,  item 
Steplianus  et  Georgius  filij  Dominici  dicti  Bebek  parte  ab  altéra,  in  octa- 
uis  festi  Sancti  Mlchaelis  Arcliangeli,  iuxta  contineuciam  litterarum  Ex- 
cellentis  et  Magniíici  Priucipis  domini  Lodouici  Dei  grácia  Illuístris  Begis 
Hungarie  domini  nostri  anuleo  sigillo  suo  isto  modo  confectarum,  quod 
si  qua  parcium  predictarum  coram  sui  Begij  Culminis  conspectu  in  iam 
dictis  octauis  Beati  Michaelis  Arcbangeli  comparere  et  queque  ipsarum 
instrumenta  super  quadam  nouamontana  seu  aurifodina, 
in  w  Iga  riLassyu  patak,  inTeutonico  nomine  Stil- 
bali  vocata,  exhibere  non  curaret,  extunc  illa  parcium  ius  suum, 
quod  in  eadem  montana  babere  se  speraret,  amitteret  eo  facto  ;  debeant 
comparere  coram  Begia  Maiestate  :  tandem  ipsis  octauis  occurrentibus 
Comes  Nicolaus  Judex  et  Magister  Nicolaus  Nótárius  dicte  Ciuitatis 
Smulnucbbnna  sua  et  tocius  Communitatis  in  persona  cum  sufficlentibus 
litteris  procuratoriis  dicte  Ciuitatis  ab  vna,  itein  dominus  Cbanadinus 
Arcbiepiscopus  Ecclesie  Strigoniensis  prenotate  propria  sua  in  persona, 
et  Steplianus  similiter  tam  pro  se  personaliter,  quam  cum  procuratorijs 
litteris  sufficientibus  et  legitimis  pro  Georgio  fratre  suo  annotato,  coram 
nobis  constituti :  ijdem  Comes  Nicolaus  Judex  et  Nicolaus  Nótárius  de 
Smulnuchbana  exbibuerunt  nobis  priuilegium  Serenissimi  Pi-incipis 
domini  Karoli  quondam  Illustris  Begis  Hungarie  boné  memorie  octauo 
kalendas  Junij  in  anno  Domini  millesimo  CCC"  XXX"  octauo  confectum, 
confirmans  Utteras  eiusdem  domiui  Karoli  feria  tercia  proxima  post  do- 
minicam,  qua  cantatur  Beminiscere,  patenter  confectas,  super  reambula- 
cione  trium  possessionum  Suedler  et  quarte  possessionis  Eemete  voca- 
tarum,  ac  metarum  distinccione  earundem,  et  statucione  eisdem  bospiti- 
bus  de  Smulni;ch  facta  continentes  ;  ac  quasdam  litteras  patentes  ipsius 
domini  Lodouici  Begis,  que  confirmabant  priuilegium  eorundem  bospitum 
supradictum;  et  quasdam  litteras  bonorabilisCajjituli  Ecclesie  Sancti  Mar- 
tini de  Scepus  super  reambulatione  et  statucione  noue  montane  dictis  bospi- 
tibus  facta  patenter  confectas,  quarum  series  nos  informabat  eo  modo  : 
quod  dictus  dominus  Bex  Karolus  ex  iunata  pietate  Begali,  que  in  multitu- 
dine  populorum  decoratur,  predicte  Ciuitati  Smulnucbbania  more  aliarum 
Ciuitatum  eadem  libertate  fruencium,  pro    commoditatibus ,  vtili'.atibus 


WENZEL  GUSZTÁV.  337 

vniuersorum  hospitum  in  ipsaOiuitate  commoranciam  et  congregandoruni, 
terram  in  circuitu  ipsius  ciuitati.s  ad  duo  miliaria  se  extendentem,  a  qui- 
buslibet  qualícunque  tytulo  possidentibus  auferendo,  eisdem  hospitibus 
perpetuo  contulisset,  quam  Farkasius  filius  Tay  de  Vygmau  homo  Regius, 
sub  testimouio  doniiui  Thome,  hominis  videlicet  ipsius  Capituli  de  Sce- 
pus,  cui  ipsa  Regalis  Benignitas,  approbata  Regni  sui  consuetudine  requi- 
rente  super  hoc  scripserat,  conuocatis  vicinis  et  commetaneis  eiusdem 
vniuersis,  reambulasset,  i'eambulatamque  et  vndique  per  spácium  duorum 
miliarium  motis  a  viclnariis  possessionibus  distinctam  et  separatani,  cum 
omnibus  vtilitatibus  et  pertiuencijs  suis  vniuersis,  que  ipsam  terram  seu 
territórium  in  circuitu  dicte  ciuitatis  ad  duo  miliaria  se  extensam  con- 
tingerent,  perpetuo  possidendam,  contradiccione  cuiuspiam  non  obstante  ; 
ita  vt  illis  qui  aliquid  iuris  intra  huiusmodi  territórium  dicte  Ciuitatis 
se  habere  allegareut,  terminum  coram  Regia  Maiestate  coraparendi 
ijdem  Eegius  et  Capituli  homines  assignarent,  vt  ipsis  homiuibus  iura 
sua  euidenciori  racione  demonstrantibus,  recompensacione  coudigna 
prius  facta,  tei-ras  meliores  vei  pares  ipsorum  terris  per  modum  cou- 
cambij  in  alijs  partibus  Regni  sui  condonaret  et  conferret  possidere. 
Et  quia  ad  octauas  Beati  Georgij  martiris  tuuc  venturas  quibuslibet  ad 
allegaudum  sua  iura  in  predicto  territorio,  si  que  essent,  assignatas 
nemo  venisset :  ex  eo  ipsa  Regalis  Celsitudo  pre  allegatum  territórium  sine 
aliquo  intermedio  suo  Regio  juri  agnoscens  pertinere,  eisdem  husxDitibus 
suis  prenotatum  territórium  metis  in  dicto  p.iiuilegio  per  ordinem  con- 
teutis  separatum,  et  distinctum,  cum  predictis  quatuor  possessioni- 
bus Suedler  et  Remete  vocatis,  intra  metas  dicti  territorij  Smulnuch- 
bania  et  eciam  Gylnychbania  vocattarum  existentibus,  quas  domiuus 
Paulus  Plebanus  de  Zeules  homo  Regius  sub  testimonio  domini  Beké 
hominis  predicti  Capituli  de  Scepus  in  octauis  Natiuitatis  Beati  Johan- 
nis  Baptiste  in  anno  Domini  millesimo  CCC«  XXX"  octauo,  vicinorum  et 
commetaneorum  eorundem  legitima  conuocacione  facta,  secunda  vice 
reambularat,  et  predictis  ciuibus  de  Smulnuchbauia  et  de  Gylnychbania 
statuerat  perpetuo  possidendas,  confirmasset.  Adhuc  ijdem  Comes  Nico- 
laus  Judex  et  Nicolaus  Notai-ius  ad  conseruacionem  iuris  ipsfus  Ciuitatis 
Smulnuchbania  supradicti  firmiorem  exhibuerunt  nobis  litteras  dicti  Ca- 
pituli de  Scepus  patenter  confectas,  per  quarum  tenorem  nos  edocebamur 
eo  modo  :  quod  Jacobus  filius  Petri  iuuenis  aule  Serenissime  Principisse 
domine  Elizabeth  Dei  grácia  Regine  Hungarie  domine  nostre,  et  Thomas 
litteratus  homo  Magisti-i  Tauernicorum  Regalium  sub  testimonio  di;;creti 
viri  Magistri  Philippi  Canonici  Ecclesie  de  Scepus  et  hominis  ipsius  Capi- 
tulo  iuxta  continenciam  litterarum  Reginalium  snper  rearabulacioue  mon- 
tane  infra  scripte  in  octauis  festi  Natiuitatis  Beati  Johaunis  Baptiste  iu  an- 
no Domini  millesimo  CCCo  quadragesimo  quarto  proxime  preteritas  ad  fa- 
ciem  ipsius  noue  montane  Stilbach  vucate,  accedendo  ipsam  intra  cursus 
metarum  iu  prememoi-ato  priuilegio  ipsorum  hospitum  de  Smirtnuchba- 
nia  contentarum  reperientes,  cum  terris  montosis,  plauis,  ac  siluis  eidem 
monti  nouo  et  ipsi  Ciuitati  Smulnuch,    cum  quibuslibet   alijs  vtilitatibus 

MAGYABORSZÁO  BÁNYÁSZATÁNAK   KRIT.   TÖRT.  22 


338  OKMÁNY!  FÜfUlELÉK. 

suís  statuissent  possidendam,  tenendam  et  habeudam.  Item  adhuc  exhí- 
buertmt  litteras  eiusdem  domini  Lodouici  Kegis  patentes  feria  secunda 
proxinia  post  octauas  Beatoriim  Phylippi  et  Jacobi  Apostolorum  anno 
Domini  millesimo  CCC»  quadragesimo  tei'cio  sub  anulari  sigillo  suo  con- 
fectas,  huiusmodi  ipsius  domini  Ee^is  preceptum  explicautes  :  quod  vni- 
uersi  Barones,  Comites,  Castellani,  nobiles,  officiales,  et  quilibet  alij  Ju- 
sticiarij  Eegui  sui,  nec  non  Ciuitates,  ville  ac  earum  Eectoi'es,  Judices  et 
villici  pro  tenipore  constituti  litteras  ipsorxim  ciuium  et  hospitum  de 
Smulnucbbania  priuilegiales  super  libertatibus  eorum  confectas  qiiando- 
cunque  et  quocieuscunque  ijdem  hospites  idem  exhiberent,  acceptarent 
et  contra  ipsas  litteras  eos  agrauare,  molestare  et  perturbare  non  aude- 
rent.  Qiűbus  visis  et  perlectis  seriatim,  licet  iíjse  venerabilis  páter  dominus 
Archiepiscopus  Strigoniensis,  et  dictus  Stephanns  suo  et  ipsius  Georgij 
fratris  sui  nomine  procuratorio  sua  priuilegia  exhibuerint  coram  nobis, 
et  sibi  justiciam  iuxta  tenorem  eorundem  inpertiri  pecierint  :  tamen 
quia  tempore  prime  reambulacionis  et  statucionis  dicti  rerritorij  eiusdem 
Ciuitatis  Sniulnuch  vocate  ab  ipso  Excellentissimo  dominó  Eege  Karoló, 
cuius  semiJer  memória  sit  in  benediccione,  in  spacio  duorum  miliarium 
vndique  collati ;  demura  in  secunda  reambulatione  ipsarum  trium  poss- 
essionum  Suedleer  et  quarte  Eemete  vocatarum,  et  statucione  eisdem 
hospitibus  facta  ;  ac  tereié  reambulacioni  et  statucioni  mediantibus  lit- 
teris  Eeginal  ibus  nuper  adhuc  eisdem  liosintibus  de  Smulnuch  et  de 
nouo  monte  facte,  ipsi  venerabilis  páter  dominus  Archiepiscopus,  et 
Stephanns  filius  Domiuici  sua  et  ipsius  Georgij  fratris  sui  in  persona 
prohibicionem  et  contradictionem  tam  in  facie  ipsius  territorij,  quam 
postmodum  in  termino  quibuslibet  ius  se  habere  in  eodem  territorio 
sperantibuS;  legitimé  assignato,  nec  eciam  ante  et  post  dictam  statu- 
cionem  per  contradiccionis,  protestacionis  et  inquisicionis  formám,  qua- 
rum  vigore  cuiuslibet  ius  consueuit  illesum  permanere,  per  nos  numero 
ternario  et  pluries,  vt  moris  est,  requisiti,  se  fecisse,  procurasse,  et  suum 
ius  inibi,  quod  haberent,  isto  modo  defendisse,  non  valebant  nunc  in  antea 
demunstrare  assunipmebant :  Ideo  nos  cum  nobilibus  Eegni  nobiscum  pro 
Tribunali  sedeutibus  dicta  ipsorum  domini  Archiepiscopi,  Stephani  et  Ge- 
orgij priuilegia  contra  disposicionem,  ordinacionem  et  collacionem  priui- 
legiatam  ipsius  domini  Eegis  Karoli,  confirmacionemque  prememorati  do- 
jnini  Lodouici  Eegis  judicando  non  vidimus  admittenda  ;  sed  ipsum  priui- 
legium  dicti  domini  Eegis  Karoli  super  collacione  territorij  duorum  milia- 
rium hospitibus  suis  de  Smulnuch  hinc  et  inde  facta,  et  prenotatis  vicibus 
egitime  statuti,  demum  per  dominum  Eegem  Lodouicum,  dominum  no- 
stnnn,  confirmatum.  cum  omni  sui  parte  et  continencia  gratanter  accep- 
tando  nostra  judicaria  authoritate  mediante  approbamus  perpetuo  valitu- 
rum  :  dictum  territórium  sub  suis  metis  supradictis  eisdem  hospitibus  re- 
linquendo,  et  tam  ipsis  dominó  Archiepiscopo,et  Stephano,acGeorgio  sua 
preallegata  priuilegia  exhibentibus  iuxta  continenciam  priuilegij  supradicti 
et  permissionem  in  eisdem  contentam,quam  quibuslibet  alijs  qui  ius  suum, 
si  quod  in  eodem  territorio  haberent,  non  veniendo,  nec  suas  litteras  et 


WENZEL  GUSZTÁV,  339 

queque  munimenta  exhibendo,  iuxta  prenotatam  domini  Lodouici  Kegis 
couimissionem  amiserunt,  silencium  perpetuum  imponendo,  testimonio  pre- 
seűcium  niediante,  sine  tamen  preiudicio  juris  alieni.  In  cuius  rei  memó- 
riám perpetuanique  firmitatem  eisdem  liospitibus  de  Smulnuch  presentes 
concessimus  litteras  priuilegiales  pendentis  sigilli  nostri  munimine  robora- 
tas.  Dátum  in  Wyssegrad  sedecimo  die  octauarum  Beati  Michaelis  Ai*- 
changeli  predictarum  anno  Domini  millesimo  CCC"  quadragesimo  quinto. 
(Hiteles  másolat  után.) 

4.  Lassupatak  mint  bányaváros  1346. 
Excellentissimo   dominó  suo   Lodouico   Dei  grácia  Illustri    Eegi 
Hungarie  Capitulum  Ecclesie  Beati  Martini  de   Scepus  oraciones  in  Do- 
minó perpetua  cum  fidelitate.  Litteras  Vesti'e  Excellencíe  omni  cum  reue- 
rencia  recipimus  in  hec  verba: 

Lodouicus  Dei  grácia  Eex  Hungarie  fidelibus  suis  Capitulo 
Ecclesie  Scepusiensis  salutem  et  gráciám.  Dicitur  nobis  in  personis 
ciuium  et  hospitum  nostrorum  de  Smulnich,  quod  nounulli  ex  viciuis 
et  commetaneis  eorum  terras  ipsorum  intra  metas  eorundera  existen- 
tes  occupassent  et  occupatas  vterentur,  que  recaptinacione  et  ipsis  statu- 
cioue  plurimum  indigerent.  Quare  fidelitati  vestre  firmiter  precipiendo 
mandamus,quatenus  vestrummittatis  hominemj)ro  testimonio  fidediguum, 
quo  presente  Mycliael  filius  Martini  de  Kazmerfalua,  vei  Deech  filius  Han- 
nos,  aut  Martiuus  filius  Andree  de  Babaretlie  alijs  absentibus  homo  noster 
ad  facies  terrarum  dicte  Ciuitatis  Smulnich  accdeudo  viciuis  et  commeta- 
neis suis  vniuersis  legitimé  couuocatis  et  presentibus,  recapiat  et  reanibu- 
let  ipsas  terras  eorundem  iuxta  continenciam  litterarum  priuilegialium 
domini  Karoli  quondam  Eegis  Hungarie  x)atris  nostri  karissimi  felicis  me- 
morie  super  teiTis  eorum  emanatarum  recai^tinatasque  et  reambulatas  sta- 
tuat  ipsas  eisdem  Ciuibus  et  liospitibus  Smuluicieusibus  eo  jure,  quo  no- 
mine  nostro  ad  ipsos  dinoscuutur  pertinere  perpetuo  possideudas,  si  non 
fuerit  contradictum,  contradictores  verő  si  qui  fuerint,  citet  eosdem  contra 
ipsos  ad  nostram  Presenciam  ad  terminum  competentem  ;  et  posthec  se- 
riem statucionis  cum  cursibus  metarum  et  nominibus  contradictorum,  si 
fieri  contingit,  et  termino  assignato  nobis  fideliter  rescribatis.  Dátum 
Bude  in  vigília  Beati  Mathey  Apostoli  anno  Domini  M^  CCC"  LXo  sexto. 
Nos  itaque  mandatis  Serenitatis  Vestre  humiliter  satisfacere  cu- 
pientes,  vt  tenemur,  vna  cum  Mychaele  filio  Martini  bomine  vestro  pre 
dicto  nostrum  misimus  liominem  vnum  ydoneum  Stepbanum  Clericum 
Chori  nostii  prebendarium  ad  premissa  exequenda  ;  qui  demum  ad  nos 
reuersi  nobis  concorditer  retulerunt,  quod  feria  tercia  proxime  ante  diem 
dominicam,  qua  pro  officio  Letare  cantatur,  idem  bomo  vester  dicto  bo- 
mine  nosti'o  presente  ad  facies  terrarum  dicte  Ciuitatis  Smulnich  accessis- 
set,  et  vicinis  ac  commetaneis  suis  vniuersis  legitimé  conuocatis  ac  pre- 
sentibus, a  mente  Ochzynberg  vocato,  in  quo  vna.  est  méta  terrea,  et  ab 
eodem  vsque  ad  Wagendresser,  vbi  tangit  fluuium  Gelnich,  reambulasset 
et  recaptiuasset  terras  ciuium  eoi'undem  iuxta  continenciam  dictarum  lit- 

22* 


340  OKMÁNYI    FÜGCELÉK. 

terarum  privilégium  domini  Karoli  quoudam  Regis  Hungarie  pie  recorda- 
cionis  super  terris  eisdem  emanatarum,  recaptiuatasque  et  reambulatas 
cnm  statuere  voluisset  ipsas  terras  ciuibus  et  hospitibus  de  Smulnich  an- 
tedicta  eo  jure,  quo  nomine  vestro  ad  ipsos  diuoscuutiir  pertiuere  perpe- 
tuo  possidendas,  Jiidex,  Jurati  et  ciues  de  Stilbachibi  pei-- 
Bonaliter  exlstentes  huiusmodi  statucioni  velamine  contradiccionis  obuias- 
sent.  Quare  dictus.homo  vester  nostro  homine  presente  eosdem  Judicem 
Juratos  et  ciues  de  Stilbacb  antedicta  in  facie  terrarum  eavundem  contra 
memoratos  ciues  et  hospites  de  Smulnich  ad  vestram  Presenciam  citassent, 
eisdem  feriam  quarLam  proximam  post  dominicam  Eamispalmarum  iam 
pi'oxime  affuturam  pro  termino  comparendi  assignando.  Dátum  feria 
quarta  ante   dominicam  Letare   anno  Domini  suprascripto. 

(Eredetié  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

(5)  Lassú  patak  szepesmegyei  bányavárosnak  vég- 
sorsa. 1550—1567. 
a)  Ferdiuaudus  stb.  fideli  nostro  Magnico  Francisco  Bebek  de  Pel- 
sewcz  Comiti  Comitatus  Geömerieusis  s.  et  gr.  Expositum  est  Maiestati 
Nostrae  in  persona  íidelis  nostri  Johannis  Thurzo  de  Bethlenfalwa,  quo- 
modo  tu  colonos  oppidorum  ipsius  exponentis  Smolnicij  et  Svadler  voca- 
toi'um  ab  vsu  et  proprietate  silvaruna,  terrarumque  et  pratorum  suorum 
ab  antiquo  ad  eos  pertinentium,  violenter  et  per  omnem  juris  viam  arce- 
res et  proliiberes,  commisissesque  Castellauis  arcis  tuae  Kraznahurka,  ut 
quotiescunque  coloni  eoruudem  oppidorum  dicti  exponentis  in  iisdem  sil- 
vis,  terrispue  et  pratis  comprebendei'e  possent,  mutilationa  manuUm  et 
pedum  in  eos  animadverterent,  in  iniuriam  praefati  exponentis  et  pi-ae^c- 
torum  colonorum  suorum  detrimentum  magnum  ;  supplicaudo  nobis  bu- 
millime,  ut  ei  superinde  gratiose  providere  dignaremvir.  Cuius  nos  bumili 
supplicatione  accepta,  fidelitati  tuae  harum  serié  firmiter  committimus 
et  mandamus,  quatenus  acceptis  praesentibus  et  praemissis  sic  se  habenti- 
bus,  praefatos  colonos  dictorum  oppidorum  anuotati  exponentis  Smolni- 
cij et  Swadler  vocatorum  in  usu  praedictarum  silvarum  terrarumque  et 
pratorum  nuUo  modo  impedire  aut  türbare,  necque  propterea  ipsis  per 
tuos  vim  inferri  facere  debeas ;  sed  si  quid  juris  aut  actionis  cum  ipso 
expouente  aut  colonis  suis  iam  fatis  ratione  dictarum  silvarum,  terrarum- 
que et  pratorum  habere  te  praetenderes,  id  iuxta  legem  et  consuetudinem 
Eegni  nostri  Hungáriáé  vei  in  sede  nostra  Judiciaria,  vei  coram  Commis- 
sariis  nostris,  qui  ad  Scepusium  ratione  revidendarum  quarundam  meta- 
rum  differentiarumque  sünt  profecturi,  jure  mediaute  requiras,  aliud  nul- 
lo  modo  facturus,  praesentibus  perlectis  exhibenti  restitutis.  Dátum  Au- 
gustae  Vindelicorum  9.  die  mensis  Julii  anno  Domini  1550. 

Ferdiuandus  sk. 

Nicolaus  Olahus. 
Episcopus  Agriensis  sk. 
(Hiteles  másolat  után.) 


WENZEL  GUSZTÁV.  341 

b)  Sacratissiraa    Imperatoria   et   Regia   Maiestas,  Domine  Domine 
nobis  Clementissime. 

Post  fidelium  sei'vitiovura  nostrorum  in  gratiam  Sacratissiiuae  Caesa- 
reae  Maiostatis  Vestvne  liumillimam  et  perpetuam  subiectionem,  Cam  nos 
iuxta  gvatiosani  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis  commissioucm,  atyueno- 
vissimam  fldelium  i-eguicolarvun  suoi'um  publicam  constitutionem  Poíjo- 
niensem  huc  ad  oppidum  Lölez  convenissemus,  atque  feria  sexta  proxima 
postfestum  Nativitatis  Beatissimae  virginis  Mariae  proxime  pi-aeteritum 
pro  revidendis  negotiis  bonorum  occupatorum  consedissemus,pi^"aesentibus 
nobiscum  Egregiis  Pvaucisco  Polyankay  Vice  Comite  Comitatus  Scepu- 
siensis,.  Benedicto  Litterato  de  Zolnok,  et  Andrea  Cliorba  potioribus 
nobilibus  eiusdem  Comitatus  Scepusiensis  per  Universitatem  Nobilium 
eiusdem  Comitatus  electis ;  Magnificus  dominus  Stanislaus  Thurzó  de 
Bethlenfahva,  Comes  Comitatus  Scepusiensis,  coram  nobis  personaliter 
assistens  medio  Nobilis  Zorardi  Zendy  legitimi  procui'atoris  sui  et  fra- 
trum  suorum  proposuit  eo  modo  :  Q,  ii  a  1  i  t  e  r  s  u  i)  e  r  i  o  r  i  b  u  s  e  1  a  p- 
sis  anuisquondamPrauciscus  Bebek,  etGeorgius  si- 
m  i  1  i  t  e  r  B  e  b  e  k  i  n  f  i  d  e  1  e  s,  p  r  a  e  d  i  u  m  i  p  s  o  r  u  m  D  o  m  i  n  o- 
r  u  m  T  h  u  r  z  6  S  t  e  1  b  a  c  h  v  o  c  a  t  u  m  i  n  C  o  m  i  t  a  t  u  S  c  e  p  u- 
siensiexistens,  etabantiquo  ad  Castrum  eoruin  Sce- 
pusiense  pertinens,  cum  illiusveris  metisad  arcem 
Krazuahorka  occupare  voluissent;  sed  tameu  domini 
Thurzó  et  eorum  officiales  ac  servitores  semper  illis  resistere  studuissent  ; 
iamque  ipsi  Thurzones  et  eoruudem  Officiales  Vestrae  Sacratissimae 
Maiestati  violenter  resistere  minimé  velleut,  sed  hac  via  juris  controver- 
siam  lianc  praevenire  intendebaut.  Quibus  sic  liabitis  Nobilis  Lazarus  Ko- 
rothnoky  Jvidex  Nobilium  praedicti  Comitatus  Scepusiensis  exhibuit  et 
praesentavit  nobis  quasdam  litteras  attestatorias  in  negotio  praedicti  prae- 
dii  Stelbachiupraedicto  Comitatu  Scepusensi  existentis  habiti,acmetarum 
ad  id  pertiuentium,  sub  strictissímo  juramento  suo  et  sigillo  Comitatus  Sce- 
pusiensis. Penes  quasZorardus  Zendy  procurator  Magnifici  domini  Stanislai 
Thurzó  et  fratrum  suorum  quaternas  etiam  litterras  divorum  qtíondam  Ee- 
gum  Hungáriáé  privilegiales  pendentibus  sigillis  communitas  coram  nobis 
praesentavit.  Quibus  Egregio  etiam  Georgio  Litterato  de  Kezthel  substituto 
Directore  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis,  et  dominó  Stanislao  Thurzó 
cum  praefato  Zorardo  Zendy  procuratore  suo  praesentibus,  jjerlectis  et  intel- 
lectis,  posteaque  partibus  semotis,  diligenter  multumque  per  nos  rumina- 
tis  et  discussis,  visum  est  nobis,  p  r  a  e  f  a  t  u  m  d  o  m  i  n  u  m  Thurzó 
quaternis  litteris  divorum  quondam  Regum  Hungáriáé  privilegialibus, 
pendentibus  sigillis  communitis,  p  r  o  p  r  i  e  t  a  t  e  m  i  p  s  i  u  s  p  r  a  e  d  i  i 
S  t  e  1  b  a  c  h  e  t  m  e  t  a  r  u  m  e  i  u  s  a  d  Castrum  s  u  u  m  S  c  e  p  u- 
s  i  e  n  s  e  p  e  r  t  i  n  u  i  s  s  e  ;  i  u  r  e  a  1  i  a  u  t  e  m  u  s  u  e  t  d  o  m  i  n  i  o 
p  r  a  e  d  e  c  e  s  s  o  r  u  m  s  u  o  r  u  m  a  1  i  q  u  o  t  a  u  n  i  s  f  u  i  s  s  e,  a  c  v  i  o- 
1  e  n  t  e  r  per  q  u  o  n  d  a  m  F  r  a  n  c  i  s  c  u  m  B  e  b  e  k,  et  G  e  o  r  g  i  u  m 
s  imili  t  e  r  B  eb  e  k  fratrem  eiusdem,  ad  arcem  K  r  a  s  z  n  a  h  o  r- 
kaattractum  et  occupatumess,   satis  abunde  patet.  Prout 


342  OKMÁNYI   FÜGGELÉK. 

Sacmtissimae  Cciesaveae  Maiestati  Vestraeuua  cuiiihachuniillima  opiuione 
nostra  iu  specie  transinisimus  ;  et  quidquid  iam  Vestra  Sacratissima  Ma- 
iestas  ultevius  in  hoc  uegotio  facere  dignabitur,  fitat  in  eius  gratioso  avbi- 
trio.  Deus  Altissimus  Vostram  Sacratissimam  Maiestatem  ad  reipublicae 
Christianae  conservationem  in  multos  annos  felicissimum  couservare  dig- 
netur.  Dátum  in  oppido  Lölez  13.  mensis  Septembris  anno  Domini  1567. 
Eiusdem  Sacratissimae   Maiestatis  Vestrae 

fideles  et  humiles  servitores 

Franciscus  Reway  sk. 
Andreas  Prothonotarius  sk. 
Petrus  Faigel  sk. 
(Hiteles  másolat  után.) 

c)  Nos  Praefectus  et  Consiliavij  Camerae  Scepusiensis  Sacrae  Caesa- 
reae  et  Regiae  Maiestatis  notum  facimus  per  praesentes  significantes  qui- 
bus  expedit  uuiversis,  quod  cum  anuis  superioribus  quaedam  controversia 
et  dissensio  de  usu  quarundam  terrarum  faenilium  et  sylvarum  ad  prae- 
dia  Mayorhoíf  et  Stylbach  vocata  ad  arcem  Krazuahorka  Sacrae  Caesa- 
reae  et  Eegiae  Maiestatis  domini  nostri  clementissimi  pertinentimn  inter 
popnlos  oppidi  Zomolnok  Magnifici  domini  Stauislau  Thwrzo  de  Betlilen- 
falwa  ComitisComitatus  Scepusieusis  subditos,  et  Provisorem  dictae  arcis 
Suae  Maiestatis  exorta  fuisset ;  pro  eius  revisioue,  complanatioue  et  recti- 
ficatione  Sua  Maiestas  certos  quosdam  Consiliarios  ad  facies  dictarum 
terrarum  et  sylvarum  litigiosarum  expedire  dignata  faerat,  qui  inspectis 
inspiciendis  et  cognitis  cognoscendis  suam  opinionem  atque  sententiam 
Suae  Maiestati  rescripserunt  peculiaribus  litteris  ad  Suam  Maiestatem 
superinde  datis  atque  confectis.  Qua  Comraissariorum  seutentia  per  Suam 
Maiestatem  clemeuter  approbata,  significatum  etdemaudatum  fűit  Came- 
rae huic  peculiari  benigno  maudato  Suae  Maiestatis  21 -a  Április  anno 
1569,  emanato  :  Ut  siquidem  Sua  Maiestas  cum  dicto  dominó  Thurzone 
ita  convenisset,  ut  vei  ipse,  vei  praefati  eius  subditi  quotannis  pro  usu 
sylvarum  Suae  Maiestati  venditarum,  sive  in  pauno  wive  in  proventu  pe- 
cuniario  quadraginta  floreuos  praestare  debeant  ea  lege,  ut  vicissim  per 
proxime  a  data  praetacti  maudati  computandos  sequentes  trés  annos,  et 
iis  elapsis  usque  ad  beneplacitum  Suae  Maiestatis,  cum  scitu  officialium 
Krazuahorcensium,  inlocisopportunisetadnecessitatem 
r  e  i  m  i  n  e  r  a  r  i  a  e  i  d  o  n  e  i  s,  per  eosdem  demonstratis,  populi  de  Zo- 
molnok usumfructum  earum  sylvarum  et  terrarum  praevia  ratione  capere 
possent.  Qua  clementi  conventione  et  commissione  Suae  Maiestatis 
Egregio  Emerico  Borneniyzza  Capitaneo  praedictae  arcis  Krazuahorka 
significata,  et  ex  Camera  hac  commissione  facta,  quo  sese  praemissae  con- 
ventioni  et  commissioui  Suae  Maiestatis  accomodaret,  ac  populis  Zomol- 
nokiensibus  usum  sylvarum  et  foenilium  praemisso  modo  concessum  per- 
niitteret ;  inter  quem  et  memoratum  dominum  Thurzonem  cum  ratione 
praedicti  praedii  Stelbach  differentia  et  dissensio  quaedam  exorta  fuisset  : 
pro  eius  revisione  certi  quidam  domini  Commissarii  ad  faciem  loci  Stel- 
bach erant  expediti.  Qui  cum  Camerae  rescriiisissent,  inter  praememoratas 


WENZEL  GUSZTÁV.  343 

partes  ratione  praedii  Maiorhoff  nuUain  controversiam  existere,  et  ox 
relatione  pi-aefati  Emerici  Bornemyzza  liic  corara  Camera  praesente  ho- 
mine  praememorati  doiuini  Thwrzonis  Egregio  Christoplioro  Gyannau 
facta,  eoque  non  reclamante,  cognituni  fuisset,  (^uod  iiise  pupulis  Zomol- 
nokiensibus  liberum  iisum  sylvarum  et  foenilium  ad  sexcenta  plaustra 
foeni  se  extendentem  concessisset  ;  verum  domiuum  Thurzonem 
totius  praedii  Stylbach  usum  non  solum  pro  síibditis  suis  Zomolno- 
kiensibus,  sed  etiam  pro  suo,  boc  est  pro  ovium  et  equalicii  sui 
nsu  postulare  et  vendicare  velle  ;  cui  licet  semel  certum  numerum  foeni 
donasset,  deinde  etiam  gramen  ad  defalcandum  concessisset ;  verum 
ex  quo  animad verteret,  dominum  Thwrzonem  eiusmodi  suo  proprio  iisu 
Laereditatem  totius  praedii  Stylbacli  pro  se  tacite  usurpare  velle,  se  nolle 
in  posterum  quicquam  pro  usu  proprio  domini  Thurzonis  concedere,  sed 
rem  totam  Suae  Maiestati  significare  velle  ;  quaudoquidem  iam  certos 
homines  baberet,  qui  pi'aetactum  praedium  Stylbacb  consedore  vellent, 
unde  Suae  Maiestati  longe  maius  commodum  quadragiuta  florenis  esset 
futurum.  Quibus  intellectis  et  revolutis  praetactis  litteris  ac  sententia 
domiuorum  Commissariorum,  ac  mandato  Suae  Maiestatis,  praesentibus 
Egregiis  Demetrio  Ormani  et  Francisco  Ibrauy  examinato  et  perpenso  ; 
cum  ex  iisdem  cognovissemus,  usum  terrarum  et  sylvarum  praedictorum 
praediorum  non  pro  usu  proprio  domini  Tbwrzonis,  sed  d  u  u  t  a  x  a  t 
p  r  o  p  o  p  u  1  i  s  o  p  p  i  d  i  Z  o  m  o  1  n  o  k,  a  c  p  r  o  f  o  d  i  u  a  r  u  m  e  t 
r  e  i  m  i  u  e  r  a  r  i  a  e  c  o  m  m  o  d  i  o  r  i  s  u  s  t  e  n  t  a  t  i  o  n  e,  ex  demon- 
stratione  officialis  tunc  in  praefata  arcé  constituti  in  locis  oportunis  fienda 
admissum  fuisse :  Camera  liaec,  una  cum  praetactis  personis,  matúra  con- 
sultatione  superinde  habita,  iuxta  praetactorum  dominorum  Consiliario- 
rum  litterarum,  ac  mandati  Suae  Maiestatis  vigorem  decrevit,  et  Maies- 
tatis Suae  nomine  praememorato  Emerico  Bornemyzza  edixit ':  Ut  usum 
sylvarum  et  foenilium  praetactorum  praediorum  in  locis  oportvmis,  non 
pro  proprio  usu  domini  Tburzonis,  sed  praecise  p  r  o  u  s  u  p  o  p  u  1  o  r  u  m 
Zomolnokiensium,  debitis  temporibus  demoustraret  et  excideret, 
illisque  terrisac  sylvin  niodo  praemisso'  in  locis 
oportunisdemoustratis  eosdem  populos  pro  inter- 
t  e  n  t  i  o  n  e  s  u  a  r  u  m  f  o  d  i  n  a  r  u  m  u  s  q  u  e  beneplacitum  Suae 
Maiestatis  pacifice  uti  permitteret.  Super  qua  praeseuti  uostra  delibe- 
ratione  suprafatus  Cbristophorus  Gyarman  litteras  nostras  pro  memo- 
rato  dominó  Thwrzone  dari  sibi  postulavit.  Quas  nos  tam  eidem,  quam 
pi'aememorato  Emerico  Bornemyzza,  cuique  seorsim,  pro  maiori  rei  testi- 
monio  sigillis  et  mauuscriptione  uostra  robaratas  dedimus.  Dátum  Casso- 
viae  decinia  septimadie  meusis  Octubris  anno  Domiiiimillesimo  quingeu- 
tesimo  septuagesimo  tertio, 

(P.  H.)  (P.  H.)  (P.  H.) 

Frauciscus  de  Eewa  Joaunes  —   — 

manu  propria.  Paczoth  mp. 

(Eredetié  papiron  az  országos  levéltár  kincstári  osztál^-ábau.) 


344  OKMÁNYI  FÜGGELÉK. 


C)  Rudabánya. 

1 .     R  u  d  a  b  H  u  y  a    p  o  1  g  á  r  a  i  a  b  á  n  y  a  p  o  1  g  á  r  o  k    o  r  s  z  á  g  o  i 
szabadságainak  gyakorlásában.   1439. 

Albertus  stb.  fidolibus  nostris  vniuex'sis  et  singulis  Prelatis,  Baro- 
nibus  stb.  Cum  iusti  pro  iniustis  stb.  Igitur  fidelitati  vestre  firmiter  pre- 
cipiendo  mandamus,  quatenus  dum  et  quando  ac  quociescunque  fidelis 
noster  prouidus  Erasmus  Czigenfüsel  dictus,  ciuis  oppidi 
nostriEuda  vocati,  aut  hominesseu  familiares  sui  proprii,  liarum 
vtputa  ostensox'es  pro  victuum  suorum  necessaria  acquisicione  diuersa  cli- 
mata  perlustrantes  simul  cum  rebusetbonis  suis  mercimonialibus,seualiis 
quibuscunque  ad  vestrasj)artes,tenutas,  possessiones,  houores,  officiolatus, 
aut  vestri  iu  médium  peruenerint,  extunc  eundem  Erasmum  Czigenfüsel 
familiaresque  suos  prenotatos  ad  quorumvis,  instanciam  in  persouis  judi- 
care  stb.  nequaquam  presumatis  stb.  Dátum  Bude  feria  sexta  proxima 
pest  festum  Natiuitatis  Beati  Johannis  Baptiste  anno  Domini  1439. 
(Eredetié  börtliártyáu,  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

2.  Rudabánya  mint  a  Szendröi   vár  tartozéka.  1593. 

Nos  Michael  Rynotth  de  Lazloffalwa  Vice  Comes,  Judices  Nobi- 
lium,  Juratique  Assessores  Sedis  Judiciariae  Comitatus  Borsodiensis 
damus  pro  memória,  quod  nobis  feria  quarta  proxima  post  festum 
Conceptionis  Beatissimae  Mariae  Virginis  proxime  preteritum  iu  oppido 
Myskolcz,  die  videlicet  et  loco  Sedis  nostrae  Judiciariae  pro  Tribunali  se- 
dentibus,  Egregius  Mathias  Eulo  pro  Spectabili  et  Magnifico  dominó 
Alexio  Turzo  de  Bettleufalwa  Comite  Comitatus  Scepusiensis  cum 
litteris  Capituli  Ecclesie  Scepusiensis  procurator  actore,  coutra  Serenissi- 
mum  Princiiíem  et  Dominum,  dominum  Rudolplium  Secuudum  Dei  gra- 
tia  Electum  Komanorum  Imperatorem  Semper  Augustum,  ac  Germaniae, 
Hungáriáé,  Bohemiae  etc.  Kegem,  et  Fiscum  eiusdem  Suae  Maiestatis 
Sacratissimae  seu  Directorem  velut  in  causam  attractos,  de  medio  alio- 
rum  causautium  nostram  veuieus  in  praeseutinm,  in  facto  repetitionis 
totális  oppidi  Ruda  Banya  in  hoc  Comitatu  Borsodieusi  existentis  liabiti, 
vigoi-e  articulorum  publicarum  cosntitutionum  super  bonis  post  cladem 
Mohacsiensem  violenter  occupatis  Növi  Zoliensium  et  aliarum  superinde 
editarum  factae  repetitione,  iu  ea  parte  quatenus  id  annotatum  est,  quod 
dictum  oppidum  Ruda  Banj^a  ad  arcemZendereooccu- 
patum  sit,  et  quod  arx  Zeudereo  in  Comitatu  Geomeoi-iensi  sita 
adiaceat,  cum  solito  ouere  uuius  floreui  coram  nobis  deposuit.  Servato 
tandem  juris  processu,  uobisque  in  alia  etiam  Sede  nostra  Judiciaria,  feria 
nimirum  quarta  proxima  post  festum  Inventionis  Sauctae  Crucis  proxime 
praeteritum  ibidem  in  Myskolcz,  loco  videlicet  et  die  Sedis  nostrae  Judi- 
ciariae pro  Tribunali  sedentibus  ,  idem  Matliias  Fulo  de  Zeud  legitimus 
procurator  eiusdem  domini  Alexii  Thurzo  de  Bettleufalwa  cum  iisdem 
litteris  dicti  Capituli   Scepusiensis   contra  eosdem,   Suam  Maiestatem  Sa- 


WENZEL    GUSZTÁV.  345 

cratissimam,etFiscum  suum  Eegiura,velutiücausiiiu  attractos,  uuiversum 
processum  in  causa  violentae  occupationis  oppidi  Euda  Banya  in  hoc  Co- 
niitatu  nomine  et  in  persona  iam  fati  douiini  actoris  vigore  praecitatorum 
articulorum  snper  bonis  post  dictam  cladem  Mohacsiensem  occupatis 
editorum  mota  subsecutum,  cum  solito  onere  mauibus  judiciariis  et  par- 
tis  adversae  deposito,  totalitei-  similiter  deposuit,  povtiüne  oneris  Suae 
Maiestati  et  eiusdem  Fisco  debita  apud  easdem  manus  judiciarias  i'ema- 
uente,  coram  nobis  publice  et  manifeste  ;  havum  nostrarum  vigore  et 
testimouio  litterarum.  Datnni  in  dicto  oppido  Miskolcz  ex  Sede  nostra 
Judiciaria  feria  quarta  proxima  post  domiuicam  Cautate  anno  Domini 
niillesimo  qniugentesimo  nonagesimo  tertío. 

Coram  me  Micbaele  Eynoth     (L.  S.)     Lecta,  procleniata  et  extradata 

de  Lazlofalua  Wice  Comite  de  Sede 

Borsodiensi  mp.  per  me  Thomam  Wasarhely 

Et  coram  me  Valentiuo  Bacha  de  mp. 

Wacba  Jurato  Assessore  mp. 
Et  coram  me  Laurentio  litterato 

de  Myskolcz  Jurato  Assessore  mp. 
Et  Coram  me   Joanne   Gombos 

de  Myskolcz  Jurato  Assessore  mp. 

(Eredetié  papíron  az  oi'szágos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

D.    J  á  S  2  Ó. 

I.  Lajos  királynak  bánya  prilegiu  ma  ajászói  pré- 
post   számára.  1364. 

Lodouicus  stb.  Exuberans  et  iuflammata  deuocio  presidentis  eo 
zelum  salutis  imitatur  vtilius,  quo  ea  que  pro  religiosa  conuersacione 
sünt  salubriter  disposita  et  ordináta,  ab  omni  luquíetudinis  honere  illesa 
studet  preseruare.  Proiude  ad  vniuersorum  noticiam  harám  serié  volumus 
peruenire,  quod  Magister  Michael  Nótárius  et  procurator  religiosi  Con- 
iientus  Monasterij  Beati  Johannis  Baptiste  de  Jazow  vice  et  nömine  eius- 
dem Nostre  Celsitudinis  adiens  conspectum  eshibuit  Nobis  quasdam  lit- 
teras  nostras  patentes  annulari  sigillo  nostro  consignatas  tenoris  et  con- 
tinencie  iufrascripte,  Nostram  exiude  humiliter  flagitans  Maiestatem,  vt 
easdem  quoad  ipsarum  continencias,  et  clausulas  expressas  in  eisdem  ; 
acceptare,  ratificare  approbare,  ac  i^ro  eodem  Monasterio  et  eius  Conueutu 
nostro  diguaremur  priuilegio  confirmare.  Quarum  tenor  falis  est. 

Nos  Lodocuicus  sk.  (következik  Lajos  királynak  1358-ki  okmá- 
nya, mint  Fejérné]  Cod.  Dipl.  IX.  köt.  2.  672.  1.) 

Nos  igitur  justis  et  modestis  peticionibus  eiusdem  magistri  Mi- 
cliaelis  vice  et  nomine  dicti  Conuentus  de  Jazow  Nostre  per  euudem  hu- 
militer porrectis  Maiestati  Begio  inclinati  cum  fauore,  predictas'  litteras 
nostras  patentes  non  abrasas,  non  cancellatas,  nec  in  aliqua  sui  parte 
viciatas,  quoad  omnes  sui  continencias  et  clausulas  acceptamus,  approba- 
mus,  i-atiíicamus,  ac  pro  iam  dicto  Monasterio  et  suo  Conuentu  de  auctO' 


346  OKMÁNYI  FÜfíGELÉK. 

ritate  Regia  perpetuo  valere  confirmamus  presentis  privilegij  nostri  pa- 
trocionio  mediante.  In  cuius  rei  memóriám  firmitatemque  perpetuam 
presentes  concessimus  litteras  nostras  priuilegiales  pendeutis  et  authen- 
tici  noui  sigilli  nostri  duplicis  munimiue  roboratas.  Dátum  per  manus  ve- 
nerabilis  inChristo  patris  domini  domini  Nicolai  Archiepiscopi  Strigonien- 
sis  Lociqui  eiusdera  Comitis  Perpetui  aule  nostre  Cancellarij  dilecti  et  fide- 
lis  nostri  anno  Domini  millesimo  tercentesimo  sexagesimo  quarto,  trede- 
cima  die  mensis  Augusti,  Regni  autem  nostri  anno  vigesimo  tercio.  Ve- 
nerabilibus  in  Christo  patribus  et  dominia  eodem  Nicolao  Strigoniensi, 
Thoma  Colocensi,  Wgulino  Spalatensi,  Nicolao  Jadrensi  et  Helya  Ragu- 
siensi  Arcbiepiscopis,  Demetrio  "Waradiensi,  Willermo  Quinqueecclesi- 
ensi  Comite  Capelle  et  Secretario  Cancellario  nostro,  Dominico  Transyl- 
uano,  Colomano  Jaurieusi,  Stephano  Zagrabiensi  Vicarioque  Regni  Scla- 
uouie  Generáli,  Ladislao  Vesprimiensi,  Dominico  Cbanadiensi,  Micbaele 
Agriensi,  Johanne  Vaciensi,PetroBosnensi,  fratre  Stephano  Nitriensi,  Syr- 
miensi Sede  vacante,  Jobanne Tininiensi,  Demetrio Nonensi, Nicolao  Tragu- 
riensi,  Stephano  Farensi,  Valen tinó  Macariensi ,  Mattheo  Sibinicensi ,  Micha - 
ele  Scardonensi  et  Porcina  Seniensi  Ecclesiarum  Episcopis  Ecclesias  Dei 
feliciter  guberuautibus.  Magnificis  visis  Nicolao  Kouth  Palatino,  Dyonisio 
Wayuoda  Trausylvano,  Comite  Stephano  Bwbek  Judíice  Curie  nostre, 
Johanne  Magistro  Tauarnicorum  nostrorum,  Nicolao  de  Zeech  Dalmacie 
et  Croacie,  Nicolao  de  Machow  Banis,  Petro  Zudor  Pincernarum,  Paulo 
Dapiferorum,  Emerico  Agazonum  et  Johanne  Janitorum  nostrorum  Ma- 
gistris,  ac  Magistro  Benedicto  Comite  Posoniensi,  alijsque  quam  pluribus 
Coniitatus  Regni  nostri  tenentibus  et  hon(n-es. 

(Zsigmond  királynak    1436-ki  megerősítő   privilégiumából.  V.  ö.  fentebbi 
munkánk  89.  lapját). 

E.  Telkibánya. 

1.  Telkibánya  mint  királyi  bányatelepnek  szabá- 
lyozása. 1341. 
a)  Karolus  Dei  grácia  Rex  Hungarie  fidelibus  suis  discretis  viris 
Capitulo  Ecclesie  Scepusiensis  salutem  et  gráciám.  Noueritis,  quod  trans- 
misimus  Magistrum  Nicolaum  filium  Pethench  Magisti-um  Janitorum 
nostrorum,  et  discretum  virum  Paulum  plebauum  de  Zulus  dilectos  et 
fideles  nostros  homines  ad  hoc,  vt  coram  testimonio  vestro  Montane 
nostre  Telukbanya  vocate  metas  dare  et  erigere  debeant  perpetuo  duratu- 
ras.  Quapropter  vestre  fidelitati  firmiter  precipiendo  mandamus,  quate- 
nus  mittatis  vnum  ex  vobis  virum  ydoueuu  et  fidedignum  pro  testimo- 
nio, coram  quo  dicti  fldeles  homines  uostri  ipsas  metas  dicte  Moutane- 
dent  et  erigant,  prout  per  Nostram  Maiestatem  eis  est  commissum,  et 
posthec  cursum  ipsarum  metarum  cum  serié  tocius  facti  Nostre  Maiestati 
fideliter  rescribatis.  Dátum  in  Alto  Castro  feria  quinta  proxima  post 
festum  Beaté  Margarethe  Virginis  et  martiris  anno  Domini  Mo  CCC 
XLo  primo. 

(1393-ki  nádori  átiratból.) 


WENZEL    GUSZTÁV.  347 

b)  Excellentissimo  duinino  suo  Karoló  Dei  grácia  Illustri  Regi  Huu- 
garie  Capitulum  Ecclesie  Beati  Martini  de  Scepus  oracionum  in  dominó 
deuociouem  perpetua  cum  fidelitate.  Litteras  Excellencie  Vestre  debita 
cum  reuerencia  recepimus  in  liec  verba. 

Karolus  stb.  (miut  a)  alatt.) 

Nos  itaque  niaudatis  Excellencie  Vestre,  vt  tenemur,  obedientes, 
vua  cum  predictis  Magistro  Nicolao  Magistro  Janitorúm  vestrorum,  (et) 
dominó  Paulo  plebano  de  Zulus  hominibus  vestris  vnüm  ex  nobis  domi- 
uum  Beké  fratrem  et  concanonicum  nostrum  misimus  ad  premissa  vestra 
maudata  exequenda.  Qui  demum  ad  nos  reuersi  nobis  concorditer  retule- 
runt,  quod  feria  tercia  proxima  ante  octauas  festi  Beati  Jacobi  Apo- 
stoli ad  faciem  predicte  Montane  vestre  Telekbanya  accedendo,  metas 
infrascripti  cursus  eidem  dedissent  erigendo  perpetuo  duraturas  :  Prima 
méta  incipit  in  cacumine  nigri  montis  ;  et  inde  descendit  ad  fiuuium 
vnum  ad  partém  ouccidentalem  ,  qui  vocatur  Kysbykud  ;  et  deinde 
descendendo  ad  latus  montis  Ikurliygh ,  et  ibi  cadit  ad  —  —  — , 
et  mons  remanebit  Ciuitati  ;  ac  deinde  descendendo  in  Ewrhegh  in 
fine  térre  arabilis  sünt  due  mete  terree,  vna  est  Castri  Gunch,  et  alia 
predicte  Ciuitatis  ;  deinde  eundo  vádit  ad  vnam  metam  per  ipsos  de  nouo 
ei-ectam  ;  deindeque  descendendo  ad  vnam  vallem  suut  due  mete  terree 
et  vna  renouata  ;  ac  deinde  in   eadem   valle   descendendo  ad  fines  vinea- 

rum  ;  abinde  ad  unam  uiam ,  que  veuit  de  Gunch   et  vádit   ad   Ve- 

regh,  vbi  sünt  due  mete  terree  et  vna  renonata  ;  et  deinde  de  transit  flu- 
viium  Veregh  perneniendo  ad  vnam  viam,  et  transeundo  ipsam  viam  est 
vua  méta  terrea  ;  et  in  vna  parua  valle  ascendeudo  vádit  ad  viam  mag- 
nam,  que  venit  de  Gunch  et  vádit  ad  Vyuar  ;  abhinc  in  fine  Vinearum  ad 
bonum  spácium  eundo  ad  magnam  viam,  vbi  sünt  due  mete  tk-ree  et  vna 
renouata  ;  deinde  vádit  ad  septemtrionalem  partém,  vbi  est  Yíia  méta 
terrea  ;  et  ibi  cadit  ad]  antiquam  viam  supra  per  rubetum  ;  et  ibi  cadit 
ad  viam,  que  vádit  in  Teluky  ;  et  inde  ascendendo  ad  partém  septemtrio- 
nalem vádit  ad  vnum  fontem,  qui  vocatur  Mohusfew ;  et  iste  mete  sepa- 
rant  Wyuar  et  Panyk  a  Ciuitate  Teluky  predicta.  Ab  hys  metis  ascendit 
ad  magnum  montem,  qui  mons  vsque  ad  vineas  remanebit  Ciuitati, 
vinee  et  térre  arabiles  remauebuut  predicte  ville  Panyk  ;  et  deinde  simi- 
liter  ad  occidentem  vádit  ad  vnum  fluuium  ;  et  inde  in  vna  magna  via 
uadit  ad  vnam  arborem,  que  vocatur  chonkatulfa,  sub  qua  est  vna 
méta  terrea  ;  et  deinde  ad  partém  septemtrionalem  vádit  ad  duos  montes 
Ikurhegh,  et  vnus  mons  remanebit  ville  Panyk,  et  altér  Civitati  sepedic- 
te  ;  et  inde  vádit  ad  metas  currentes,  vbi  terra  vocatur  Pukuzlohaza  ;  dein- 
deque descendit  adCheuspataka,vbi  sünt  trés  mete  terree,  vna  ville  Panyk, 
alia  ville  Kekyd,  et  tercia  ipsius  Ciuitatis  ;   abhinc  vádit  ad  vnam  metam 

terream,  vbi  terra  vocatur oryumezenfarka ;  et  deinde  descendit  ad 

fluuium  Karulyuspataka,  et  in  eodem  vádit  ad  montem,  qui  vocatur  Zo- 
luk,  et  média  pars  montis  remanebit  ville  Keyked  et  ville  Nadasd,  et 
alia  Ciuitati ;   et  inde  ad  partém  orientalem  ascendit  ad   Zolukmahara  ; 


348  OKMÁNYI  FÜGGELÉK. 

deinde  vádit  ad  viam  que  vocatur  Vagututh  ;  abinde  ad  Sarvisrakus ; 

de  Sarusrakus  vádit  ad  vnam  paruam  vallem,  et  iade  ad  fluuium  Gul- 
uezpataka  ;  ct  iude  ad  montem  Nyrhegh  ;  ac  deinde  vádit  ad  metas 
villa  Eachka  ;  et  iude  in  fluuium  Bursua,  et  in  eodera  vadít  ad  magnura 
spácium,  vsque  idem  fluuium  cadít  in  fluuium  Banoua,  et  in  eodem 
Banyona  ad  magnum  spácium  currendo  ad  partém  meridionalem  ;  abinde 

exit  procedendo  ad  montem hegh    ad   occidentem  ;    et   deinde   in 

montibus  ad  magnum  spácium  eundo  vádit  ad  priurem  metam  id  est  ad 
cacumen  nigri  montis  ;  et  sic  mete  dicte  Ciuitati  vestre  date  terminantur. 
Quidquid  autem  vltra  premissa  Vestre  Maiestati  eidem  Ciuitati  augendo 
vei  miuuendo  facere  placuerit,  hoc  in  Vestra  consistit  Maiestate.   Dátum 

die  domiuico  proximo octauas   festi  Beati anno   Do- 

]nini  preuotato. 

(1393-ki  nádori  átiratból.) 

c)  Nos  Karolus  Dei  grácia  Rex  Hungária  memorie  commendantea 
tenoré  presencium  siguificamus  quibus  expedit  vniuersis,  quod  cum  Ma- 
gister  Marinus  Rector  et  Vrberarius  uoster  de  monte  Telkybanya  pro  se 
et  pro  vniuersis  ciuibus,  hospitibus  et  montanis  de  eadem  ad  Nostram 
Maiestatem  accessisset,  et  liomines  nostros  fideles  ac  speciales  ad  faciem 
dicte  nostre  ciuitatis  ad  dandas  et  erigendas  metas  ipsis  placidas  et  neces- 
sai-yas  transmitti  a  Nostra  Maiestate  postulassent ;  nosque  iuxta  Eegni 
nostri  bonam  et  approbatam  consuetudinariam  legem  procedere,  vt  Nostre 
iucumbit  Maiestati,  cupientes,  fidelibus  nostris  Capitulo  videlicet  Eccle- 
sie  Scepusiensis,  vt  ipsorum  mitterent  hominein  pro  testimonio  fidedig- 
uum  et  ydoneum,  coram  quo  Magister  Nicolaus  filius  Petliencli  Magister 
scilicet  Janitorum  nostrorum,  et  discretus  vir  dominus  Paulus  plebauus 
de  Zulus,  dilecti  et  fideles  nostri,  homiues  ad  hoc  specialiter  per  nos 
destinati  et  trausmissi  metas  et  termiuos  dicte  montane  et  ciuitati  de 
Telukybanya  perpetuo  duraturos  et  duraturas  erigerent,  ordinarent  et  as- 
signarent ;  et  posthec  cursus  ipsarum  inatarum  cum  serié  tocius  facti 
rescriberent  fideliter  Nostre  Maiestati,  dedissemus  litteris  nostris  median- 
tibus  in  mandatis  ;  tandem  ijdeni  fideles  nostri  Capituluni  Scepusiense 
nobis  rescripserunt  in  hec  verba  : 

Excelleutissimo  stb.  (mint  b)  alatt.) 

Nos  igitur  tam  ex  tenoré  supradicto  ipsarum  litterarum  dicti  Capituli 
Scepusiensis,  quam  ex  fida  relacione  prefatorum  Magistri  Nicolai  filij 
Petench  et  domini  Pauli  plebani  de  Zulus  fidelium  homiuum  nostrorum 
per  nos  transmissorum,  super  assignacione,  dacione  et  ereccione  meta- 
rum  predicte  nostre  Ciuitati  modo   predicto   facta   sufficien  —  —  ati,  ip- 

sas  metas  per  pref liomines  nostros  ad   id    destinatos,   presente 

testimonio  Capituli  prescripti  iuxta  ipsam  informaciouem  dictarum  litte- 
rai-um  teuoris  predicti,  et  fidam  confessionem  preuotatorum  nostrorum 
homiuum  eidem  Civitati  et  Montane  datas  et  assiguatas,  acceptamus,  ap- 
probamus,  et  presencium  litterarum  nostrarum  patenciuna  pereuni  patroci- 
nio  perpetuo  valere  confirmamus.  Et  quia  (dictas)  terras  intra  matas  et  ter- 
minos  prescriptos  habitatoribus  ac  commodo  dicte  nostre  Ciuitatis  prefa^ 


WENZEL  GUSZTÁV.  349 

tus  Magister  Marinus  insufficieutes  főre  allegabat,  liumiliter  postulando 
easdem  augmentari  :  ideo  nos  consideratis  fldulitatibus  et  fidelium  serui- 
ciorum  preclarismeritisprelibati  MagistriMariniacvuiuersorum  civium  et 
montanorum  dicte  Civitatis  etMontane  Telukbanya  fauoreRegioinductiex 

grácia  speciali dileccionis   sinum   ipsis  ex  debito  officio  suscepti 

regimiuis  ;  eo  quod  glória  Princípis  in  multitudine  populorum  existit, 
veluti  fidelibus  populis  nobis  subiectis  benignitcr  apperientes,  vt  ijdem 
semper  numero,  semper  et  fidelitate  augeantur,  et  dictus  locus  populorum 
multitudine  decoretur,  duas  rastas  de  silua  cuui  montibus,  vnam  videli- 
cet  ad  partém  meridionalem,  et  aliam  ad  partém  septemtrionalem  adia- 
ceutes  ;  item  quatuor  villás  Vereugh,Teluky,  Radka  et  Hollóháza  vocatas, 
sub  eisdem  veris  et  antiquis  metis  et  limitaciouibus,  quibus  ab  antiqv;o 
easdem  tenuerunt  et  possederunt,  ac  quodam  monte  in  territorio  ville  Pa- 
nyk  dicte,  exceptis  tamen  vineis  et  terris  arabilibus  in  eodem  habitis, 
quem  prius,  proat  tenor  litterarum  Capituli  Scepusiensis  predictarum 
contiuet  eidem  ville  Pauyk  i-eliquissent  homines  nostri  prenotati,  pro  vsu 
dicte  Montaue  applicantes,  contulimus  perpetuo  tenere  et  liabere  :  item 
preterea  quandam  viam  maguam  de  Werugh  versus  Pótok  transeuntem 
vsque  ad  fluuium  Bouyna,  pro  metis  et  terminis  dicte  Montane  et  Ciuitati 
perpetuo  stabileni  duximus  relinqueudam.  Quas  videlicet  villás,  viam  et 
silvas  ac  montem  iam  dicte  nostre  Civitati  per  nos  datas,  et  ad  eandem 
applicatas  prefati  nostri  homines,  videlicet  Magister  Nicolaus  et  Paulus 
Plebanus  vsui  eiusdem  Ciuitatis  plurimum  placidas  et  necessarias  főre, 
sed  eidem  absque  requisicione  Nostre  Maiestatis  se  non  presumpsisse 
dare  et  assignare,  et  pro  terminis  committere,  oretenus  nobis  affirmarunt 
Dátum  in  Vyssegrad  in  octacis  festi  Beati  Regis  Stephani  anno  Domini 
M«  CCCo  XLo  primo. 

(1393-ki  nádori  átiratból). 

2)  Telkibánya  mint  önálló  bányaváros.  1344. 

Nos  Lodouicus  Dei  grácia  Rex  Hungarie  memorie  commendantes 
tenoré  presencium  significamus  quibus  expedit  vniversis  :  quod  Magister 
Marinus  ComesCamere  nostre  Smoluichyensis,  et  Vrbe- 
rarius  noster  acRector  Civitatis  nostre  Teluky  vocate, 
dilectus  nobis  et  fidelis,  vice  et  nominibus  vniuersorum  fidelium  ciuium 
et  hospitum  nostrorum  de  eadem  Teluky  ad  Nostre  Celsitudinis  accedens 
presenciam,  exhibuit  nobis  quasdam  litteras  patentes  Serenissimi  Princi- 
13is  domini  Karoli  olim  Incliti  Regis  Hungarie  laudaude  recoi'daciouis 
patris  nostri,  ereccioues  et  circuiciones  metarum  dicte  Ciuitatis  Teluky 
contiuentes  teuoris  iufrascripti,  peteus  nostram  Excellenciam  vice  et 
nominibus  eorundem  fidelium  civium  et  hospitum  nostrorum  de  Teluky 
prece  subiectiua,  vt  easdem  litteras  redigendo  et  pariter  approbando  de 
benignitate  Regia  confirmari  facere  dignaremur.   Quarum  tenor  talis  est  ; 

Nos  Karolus  stb.  (mint  1.  c.  alatt.) 


350  OKMÁNYI  FÜGGELÉK. 

Nos  igitur  peticionibus  eiusdem  Magistri  Marini  in  personis  predic- 
torum  fidelium  ciuium  nostrorum  de  Teluky  Nostre  porrectis  Maiestati 
jure  exposcente  iuclinati,  dictas  litteras  paternas  acceptando,  et  presenti- 

bus  de  verbo  ad  verbum  inseri  faciendo quatenus  rite  et  legitimé 

eedem  emanate,  et  quemadmodum  reambulacio  et  ereccio  metaram  eius  - 
dem  Ciuitatis  Teluky  iuste  facta  főre  dinoscuntur,  in  perpetuum  valere 
confirmamus,  presencium  litterarum  nostrarum  patrocinio  mediante. 
Presentes  autem  in  formám  uostri  príuilegij  redigi  faciemus,  dum  nobis 
fueriut  roportate.  D(atum  in  Wis)  segrad  in  festő  Convers(ationis  Beati) 
Pauli  Apostoli  anno  Domini  M«  CCG«  XL"  quarto. 
(1393-ki  nádori  átiratból.) 

3.    Hunyadi  Jánosnak  Telkibánya  bányavárost    tár- 
gyazó  adománya  a  Rozgonyi  család  számára.  1447. 

Nos  Joliannes  de  Hunyad  nomine  et  in  persona  Inclyti  Ladislai 
electi  nati  quondam  domini  Alberti  Regis  Hungáriáé,  ejusdem  Begni 
Gubernátor  etc.  Memóriáé  commendamus  tenoré  praesentium  significantes 
quibus  expedit  universis.  Quod  nos  debitum,  ut  decet,  habentes  respec- 
tum  ad  sinceras  fidelitates,  et  fidelium  obsequiorum  merita,  quae  Magni- 
flci  Laurentius,  Jobanues,  Eenaldus  et  Oswaldus  de  Eosgou  Regno  Hun- 
gáriáé ac  Sacrae  Coronae  ejusdem  scilicet,  et  expost  condam  Excellentis- 
simis  Principibus  dominis  Sigismuudo  Romanorum  Imperátori,  ac  Alberto 
et  Ladislao  Regibus  Huugariae  in  nonnullis  ipsorum  arduis  negotiis,  eo- 
rum  directioni  creditis,  praesertim  verő  praefati  Johaunes  et  Rynaldus,  in 
praedierno  (így)  exercitu  coutra  serenissimum  Priucipem  dominum  Fride- 
ricum  Romanorum  Regem,  AustriaequeetStyriae  Ducem  ex  Universorum 
Dominorum  Pi-aelatorum,  Baronum  et  Regni  Nobilium  pariformi  et  con- 
cordi  voluntate  et  permissione  pro  recuperatione  Sacrae  Regni  Coronae 
et  reobtentione  Castrorum,  oppidorum,  et  Civitatum  in  conflniis  Regni 
situatorum  per  praefatum  dominum  Fridericum  Regem  ocsupatorum,  et 
metarum  Regni  rectificatione  ac  introductione,  praefati  Inclyti  Ladislai 
Regis,  plurimorum  familiai'ium  comitiva  stipati,  non  parcendo  personae 
et  rebus  ipsorum  moto  et  levato,  servitia  eidem  Regno  Huugariae  cum 
amissionibus  plurimorum  familiarium  eorum  valde  grata  exhibuerunt 
et  impenderunt ;  quorum  intuitu  volentes  ipsis  uostram  benevolentiam 
demonstrare  favarosam,  oppidum  Regale  Telkybánya  vocatum  in  Comi- 
tatu  Abauyvariensi  habitum,  simul  cum  cunctis  utilitatibus  et  pei'tinen- 
tii  quibuslibet,  terris  arabilibus,  cultis  et  incultis,  agris,  pratis,  pascuis, 
sylvis,  nemoribus  montibus,  vallibus,v  iueis,  vinearumque  promonthoriis, 
aquis,  fluvis,  piscinis.  piscaturis,  aquarumque  decursibus,  molendinis  et 
locis  molendinorum,  et  generaliter  quarumlibet  utilitatum  et  pertinen- 
tiarum  ejusdem  integritatibus ,  quovis  nominis  vocabulo  vocitatis,  sub 
suis  veris  metis  et  antiqiais,  memoratis  Laurentio,  Johanni,  Renaldo,  et 
Oswaldo  ipsorumque  haeredibus  universis,  anthoritate  Grubernatiouis 
nostrae,  in  quautum  ad  id  admittimur,  dedimus,  donavimus  et  coutulimus; 


WENZEL    GUSZTÁV.  351 

iino  domus,  douamus  et  conferimus  jure  perpetuo  et  iri-evocabiliter  pos- 
sideudvim,  teuendum  et  habeudum  salvo  jm-e  alieno.  Harum  uostrarum 
vigore  et  testimonio  litterarum  mediante.  Dátum  iu  Veteri  Buda  in  festő 
Beati  Gregorii  Papae  anno  Domini  millesimo  quadringentesimo  quadra- 
gesimo  septimo. 

(A  Kajcsányi-féle  kózirati  gyjteményböl.) 

F.   Rozsnyóbánya. 

1 .  B  r  a  n  c  h  a  Barnabás,   az  e  s  z  t  e  r  g  a  m  i  é  r  s  e  k  s  é  g  j  ö  v  e- 

d  elmei     kormányzójának     bánya  rendtartása    Eozs- 

n  3' ó  b  á  n  y  a  számára.   14114. 

Nos  Barnabás  Brancha  Camerarius  Reuerendissimi  et  lUustrissimi 
domini  Joliannis  Cardinalis  de  Aragónia,  et  Gubernátor  et  Administrator 
proventuum  Archiexjiscopatus  Ecclesie  Sti'igoniensis  oranibus  Christi 
fidelibus  preseutium  notitiam  habituris  memorie  commendamus  :  Quo- 
modü  audita  petitioné  ciuium  Ciuitatis  Bosnobanya  cootra  cives  et  inha- 
bitatores  colonos  possessionum  Nadabolya  et  Chuchom,  super  facultate 
vei  prohibitione  vendendi  vina  in  predictis  possessionibus  ;  audita  etiam 
responsione  ciuium  ville  Nadabolya  ;  auditis  etiam  propositis  per  ambas 
partes,  visis  et  iutellectis  instrumentis,  priuilegiis  et  litteris  utriusque 
partis,  mature  examinatis  examiuaudis,  de  cousilio  nonnuUorum  Domi- 
norum  de  Capitulo,  et  judicatione,  videlicet  domini  Georgii  Prepositi 
Sancti  Georgii  de  Viridi  Campo,  Domini  Georgii  Utriusque  Juris  Docto- 
ris  Rectoris  Capelle  Beaté  Virginis  Gloriose  in  laterilms  Ecclesie  Strigo- 
niensis  fuudate,  Magistri  Thome  Tharauta  Rectoris  Capelle  Corporis  Chri- 
sti in  lateribus  eiusdem  Ecclesie  fuudate,  domini  Ladislai  de  Dorogliaza 
Protonotarii  Regié  Maiestatis,  et  Magistri  Valentini  Canonici  eiusdem  Ec- 
clesie Strigouiensis,  senteutiamus  definimus  et  decernimus  sententioualiter 
in  scriptis,  dictos  ciues  de  Nadabolya  et  Chuchom  non  debere  posse  vendere 
vina  in  dictis  possessionibus ,  et  ipsos  ciues  de  Rosnobanya  iuste  petiisse 
prohiberi  aduersariis  ipsorum  venditionem  viui  ;  quia  fere  omnibus  illis 
temporibus,  quibus  in  gubernationem  huius  Alme  Ecclesie  statuti  sumus, 
non  semel  sed  pluries,  et  sepe  sepius  hinc  inde  super  eo,  quod  ipsi  de 
predictis  possessionibus  vina  propinare,  et  tabernas  tenere  non  possunt, 
coram  nobis,  ut  superius  declaratum  fűit,  controuersie  et  litigiose  questi- 
ones  matériám  adeo  hinc  inde  iuteutauerint,  iuxta  priuilegia  a  Reuereu- 
dissimis  Archiepiscopis  Strigoniensibus  indulta  eisdem  predictis  ciui- 
bus  de  Rosnobanya.  Quia  licet  boné  memorie  Reuerendissimus  dominus 
Johanues  concesserit  parti  aduerse,  scilicet  ciuibus  de  Nadabolj'a  vendi- 
tionem sex  vasorum  vini  :  tamen  constitit  nobis  ,  dictas  litteras  eisdem 
concessas  főre  subreptitias,  et  per  falsi  suggestionem  obteutas  ;  prppterea 
in  eisdem  litteris  idem  Reuerendissinuis  dominus  Johannes  habuit  respec- 
tum  ad  priuilegia  predictorum  ciuium  de  Rosnobanya ;  tamen  nunc  mul- 
tis  i'atioualibus  considei'ationibus  attentis,   imo   quia  ex  litteris  Reueren- 


352  OKMÁNYI FÜGGELÉK. 

dissimi  in  Christo  patris  domiui  Joliannis  Archiepiscopi  coram  nobis  pro 
pai'te  ciuium  de  Eosnobanya  productis  comperimus,  dictis  populis  főre 
sei'iose  prohibitum,  quod  vina  propinare,  et  tabernas  tenere  ac  ibidem 
exercere  permittere  nou  audeant  aliquomodo,  secundum  quod  eorum  con- 
suetudo  requirebat,  nec  illa  ullatenus  voluit  reuocari.  Cum  igitur  deceat 
concessiones  et  priuilegia  Reuerendissimorum  dominorum  Archiepiscopo- 
rum  in  suo  robore  conseruare  ;  declaramus,  dicta  priuilegia  suum  vigorem 
pristinum  retinere.  Vude  liis  et  aliis  rationibus  animum  nostrum  mouen- 
tibus  definiiuus  et  determiuamus,  iu  dictis  possessionibus  non  posse  vendi 
vina  aliqua,  sicut  in  liis  scriptis  sententionaliter  superius  definiuimus. 
Statuimus  etiam  et  ordinamus,  quod  ipsi  ciues  de  Nadabolya  et  Chuchom 
admittantur  ad  labores  fodiuarum,  nec  possint  sine  iusta  et  rationabili 
causa  probiberi,  quando  ex  iustis  laboribus  suis  in  dictis  fodinis  exer- 
cendis  victum  ipsi  valeant  vindicare  et  amictum.  Intellecta  etiam  que- 
stione  super  minei'is  inventis  vei  inveniendis  determiuamus,  quod  nuUus 
hominum  a  modo  in  antea  de  Nadabolya  et  Chuchom  audeat  portare  ipsa 
minei-a  ad  locum  aliquem  ;  nisi  prius  assignauerit  Magistro  Fodinarum 
ne  per  hoc  defraudentur  iura  Archiepiscopalia,  et  ut  etiam  lites  et  conten- 
tiones  dirimautur.  Quodsi  aliquis  i-epertus  fuerit  ipsa  miuera  prius  ad  do- 
mum  propriam  vei  ad  locum  alium  importáré  ;  extunc  prout  exnuuc,  et 
exnunc  prout  extunc  volumus  ipsum  vei  ipsos  privatum  esse  ipsis  mine- 
ris,  et  quod  ad  Cameram  deferantur  Archiepiscopalem.  Item  super  que- 
stione  inter  predictas  partes  agitata  de  tertia  parte  expensarum  soluen- 
darum  per  ipsos  ciues  de  Nadabolya  et  Chuchom,  consideratis  utriusque 
rationibus  et  ipsa  equitate  decernimus,  et  maudamus,  quod  quandocuu- 
que  et  quotiescunque  contigerit,  ipsos  ciues  de  predicta  Rosnobanya  fa- 
céré aliquas  expensas,  ad  quas  ipsi  de  Nadabolya  et  Chuchom  tenentur 
contribuere  ;  tertiam  partém  teneautur  ipsi  ciues  de  Eosnobanya  ipsis,  et 
eosdem  certificare  de  muneribus  subeundis,  et  die  quo  debeut  subire  labo- 
rem,  vei  iter  arripere  ad  opera  ipsis  iniuncta,  ut  ipsi  siut  liberi,  vei  con- 
fidere  de  ipsis  in  Rosnobanya,  vei  aliquos  de  medio  ipsorum  cum  ipsis 
mittere,  ut  et  ipsi,  qui  subeunt  onera  et  expensas,  iutelligant  et  cognos- 
cant,  quam  retributionem  expensarum  debeant  adhibere.  Quod  si  aliter 
per  ipsos  ciues  de  Rosnobanya  fuerit  agitatum  ;  decernimus  predictos 
ciues  et  hospites  de  Nadabolya  predicta  et  Chuchom  ad  nullám  expensarum 
retributionem  ullatenus  condemnandos.  Dignum  equidem  est,  ut  quis 
onera  sua  intelligat,  nec  aliquis  modo  aliquo  est  compellendus,  et  invitus 
dicto  alterius  compellatur  eredére,  ubi  de  re  pecuniaria  et  privato  com- 
modo  questio  ventillatur.  In  quorum  omnium  et  singulorum  fidem  et 
testimonium  premissorum,  firmitatemque  perpetuam  preeseutes  litteras 
privilegiales  sigillo  nostro  annulari  consignatas  eisdem  prefatis  ciuibus 
de  Rosnobanya  duximus  concedendas  et  eorum  posteritatibus  uniuersis. 
Dátum  in  castro  Strigoniensi  feria  quinta  ante  festum  Penthecostes  anno 
Domini  1414. 

(Hiteles  másolat  után.) 


okmAnyi  Fíiar.KLiíK  353 

'2.  Z  s  i  g  m  o  n  cl    ki  r  lí  \y  p  !i  i"  a  n  c  s  a,    m  o  1  y  1  y  e  1    K  o  z  s  n  y  6  Íj  ;í- 

11  y  a  város  n  a  k  régi  s  z  ii  b  a  d  s  á  o'  a  i    és    jogai  fenntart  á- 

s  á  t  1)  i  z  t  0  s  i  íj  a.    1418. 

Sioiisninndus  sll).  fideli  nostro  Stephano  de  Kanj'sa  alias  Janitonnn 
iiostronnn  Regalium  Magistro  ,  Consorvatorl  Arcliicijiscopatais  Strigo- 
nicnsis  s.  et  gr.  Gemebundam  querelam  i)ro  parte  fidelinm  nostrornm 
Ijrovidovum  Judicis  et  Jni'atorum  Civium,  mouticolarum  ot  tocins  Com- 
inunitalis  oppidi  prescripti  Archiepiscopatiis  Rosuobauj^a  appellati  nobis 
porrectam  accepiinus  coutiueutem,  quomodo  ipsi  per  nouunllos,  et  sig- 
nanter  Ventheamurer  de  Noremberga,  in  eorum  antíqnis  libertatibus, 
quibus  ijdem  tempore  quondara  Keverendissimi  iu  Christo  patris  domini 

Joliannis  Arclűepiscopi,  fratris  videlicet  — feliciter  freti  fuissent 

etgauisi,  quibusdam  uouitatibus  et  consuetudinibus  iutroductis  j)liirimnin 
impt'dirontur,  aggrauareutur  et  pertnrbarentur ;  pvoptereaque  ipsi  in 
niniiam  incidisseut  paupertatis  inopiam,  in  ipsorum  iuriuni  periclitacio- 
uem,  imo  verius  Alme  Matris  Strigoniensis  juris  destitucionem  valde 
grandem.  Supplicatum  itaqne  in  persouis  eorundem  Nostre  Sei'enitati  ex- 

titit,  propter  grandem  et  sxTbiectiuatn  — ipsis  contra  premis- 

sa  per  Nostram  Maiestatem  de  condigno  remedio  prouideri.  Et  quia  nos 
prefatos  ciues  et  populos  de  Rosnobanya  in  suis  antiquis  libertatibus,  gra- 
ciis  et  prerogatiuis,  et  signanter  quibus  ipsi,  vt  fertur,  tempore  prefati 
quondam  domini  Joliannis  Archiepiscopi  Strigoniensis  gauisi  fuissent, 
illibate  decreuimus  conseruare  ;  fidelitati  vestre  firmo  nostro  Eegio  man- 
damiis  sub  edicto,  omnino  aliter  agere  nolentes,  qnatenus  agnita  pre- 
missorum  noticia,  a  modo  et  in  posterum  prefatos  Judicem,  Juratos  Ciues 
et  totam  Communitatem  j)rescripti  oppidi  Rosnobanya  in  pristinis  eorun- 
dem libertatibus,  consuetudinibus,  gracijs,  indultibus  et  prerogatiuis,  et 
maximé  quibus  tempore  prefati  condam  domini  Johannis  Archiepiscopi 
fratris  vestri  freti  fuissent  et  gauisi,  contra  quoslibet  impetitores,  et  sig- 
nanter iani  fátum  Veutlieamerer  defeusandos,  eouseruandos  et  manute- 
iiendos,  vniuersasque  siluas  et  predia  intra  veras  metas  prescrípti  oppidi 
contentas,  ab  eodem  quodammodo  post  mortem  ipsius  condam  domini  Jo- 
hannis Archiepiscopi  minus  inste  et  sine  lege  sequestratas  at  alienata  re- 
ctificaudo  viceversa  reajipropriare  debeatis  in  persona  et  auctoritateNostre 
Regié  Maiestatis  presentibus  vobis  in  liac  parte  attributa  mediaute.  Aliud 
non  facturi  in  premissis,  presentes  perlectas  reddi  iubemus  presentanti. 
Dátum  in  Civitate  Patauiensi  ad  Danubium  iu  festő  Sancti  Tlionie  Apos- 
toli anno  Domini  1418.  Regnoi'um  nostrorum  Hangarie  etc.  32.  Romano- 
runi  verő  uouo. 

(Hiteles  másolat  után.) 


MAGYARORSZÁG    BAXYASZATAXAK    KRIT.    TORT, 


23 


354  WENZEL    GUSZTÁV. 

3.  Rozsnyóbánya  régi    bányajogát    tárg)^azó  két  ne- 
vezetes  XV.  századi  itélet. 

IN    NOMINEDEIAMEN. 
1498. 

An  (lem  fiinften  tag  Octobris  des  hocliwirdigeu  fürsten  des  Hern 
Thomas  Ertzpisclioff  zw  Gran  seinen  gnedigeu  herrn  zw  wolgeMlen  vnd 
zw  dinst  hab  icli  Matbias  Thengler  von  licbtenfeld  die  selbig  zeit  künig- 
licber  maiestat  obrister  steyger  vnd  vnter  graff  auff  der  Kremniz  ;  Auss 
geschefftt  küuiglicber  maiestat  vnd  des  grossmecbtigen  herrn  Groff 
Steffann,  die  erbern  stet  für  mich  gefordert  hab  her  kegen  E  o  s  s  n  a  av, 
Vnd  do  mit  sampt  yn  nuu  erkanth  vnd  fiir  vns  genomen  habén,  vnd  do 
manch  yrthum  zwischen  yn  vnd  den  Rossnaweren  erstanden  ist  Auff  eyn 
gut  und  gepracht  habeu,  Auch  allé  yrthum  vund  zwitracht  der  gewer- 
ckeu  do  selbst  zw  Eossnaw  der  pergkwergk  er.staudenn  ist,  Noch  aller 
clag  vnd  antwort,  Auch  aller  vorschreibung  vnd  vorwillung  vnud  gezeug- 
nuss  voi'hort  habén,  das  wir  den  ein  erbers  pergkrecht  darüber  erkant 
habenn  Avie  herernach  volgeth  klerlich  allé  artickel  verschriben  vnd  pe- 
griffen  sind,  auch  derpey  etzliche  gemaiue  artickel  der  pergwerck  habén, 
wie  man  die  vorleyhen  soll  vnd  eiu  vutterweiss  habenn.  Dorumb  daz 
aller  geschefft  der  raenschen  werden  vorgeen  mit  hynlauffen  der  zeith 
vnd  alles  das  sie  mit  erbern  lewttenn  vnd  priíf  vnd  sigel  Statpücher  pe- 
stetiget  werden  ;  Auch  dasselb  mit  den  erbern  steten  für  genomen  habén. 

I. 

So  ist  fiir  vns  khomen  der  erber  man  Merten  Thurso  mit 
seynnen  gewerckenn,  vnd  hahen  mit  vns  demüttiglichen  fleyss  ge- 
beteu  von  eins  stollen  wegen  geuaut  »zw  der  schmolen  farth,«  der  yu  durch 
e3'nnen  Erbern  radt  zw  Rossnaw  verlichen  vnd  geerbz  ist  mit  allén  yreu 
freyheitten  vnd  mossen  wie  ein  erbstoUen  von  recht  habén  sol,  den  wir 
mit  vnsern  briífeu  vnd  sigel  pestetiget  habén  yn  sullicher  pillichkeit,  vnnd 
yr  grosse  mű  darlegen  so  sy  lauge  zeith  gethan  habén  ;  Vnd  auch  auss 
grosser  erneruug  Yiiá  nucz  vnd  auch  ausskomende  möcht  ein  gemeyne- 
rer  genucz  dem  durch  er  recht  mag  werdenn. 

I  t  e  m  Auch  hab  wir  yn  denselben  genanten  stollen  Erblich  zw 
getailt  mit  sullicher  vnterscheid  wie  hernach  geschribenn  stett. 

Auch  darumb  das  sy  das  wasser  gelosseu  habén,  suUen  sie  das  si- 
bend  als  hoch  das  wasser  gestandeu  ist  vor  recht  das  selbig  gebeu. 

Item  ist  der  marschacht  Stempel  recht  gelegeth,  so  bleibt  er  do- 
pey  ;  ist  er  aber  nicht  recht,  so  soll  man  yn  von  newes  recht  legeuu  vnd 
die  mass  von  yi'em  schacht  zihenn. 

Item  das  sie  nicht  tiffer  zw  gepraucheu  habenn  yrr  schacht  den 
yr  hangeudes  auss  weist ,  was  dar  über  ist  das  soll  dem  stollen  zwkomen 
mit  recht. 

Item  allé  hangende  schecht,  vnd  auch  dem  gang  noch  die  auss- 
wendig  der  gewercken  lehen  sind,  sulién  gehöreu  zw  dem  erbstoUen  ;  zwi- 


OKMÁNY!    FÜGGELÍ.K.  355 

sclieu  stollen  vad  yreu  obrislen  schechteii  ist  voinaml  an  yreu  willcn  cyii 
gesessen,  dev  soll  abweycheuu. 

ltom  durcli  entpfn,ugeue  lelieu  habon  sie  recht  durch  zw  farén, 
w.as  sie  mit  schleg-i'l  viid  eysen  pegreyffeu  mögeu  yn  hangend  vad  yu  li- 
gend  viul  vbor  sich,  das  gehört  deu  stoUeu  auu. 

Item  alsó  lioch  als  das  wasser  gestanden  ist  Ee  die  vonu  dem  stol- 
len deu  durchscbiag  habén  gemacht,  ist  man  yn  schuldig  das  sibend  zu 
gebeuu  mit  aller  gerechtigkeit  durch  das  gaucz  gepirg  denn  geugou  noch. 

Item  eiu  yczlicher  schacht  sol  pehaldeu  aufF  das  liaugend  iiij 
lehenn,  auf3f  dem  ligeud  iiij  lochter,  dem  gang  noch  auff  yczliche  seittea 
ein  lelienu. 

Item  yn  yreu  leheu  mögen  sie  gepraucheu  yu  haugenden,  yn  ligeu- 
dendezgang  noch  \-nter  sich,vber  sich  noch  ihrem  pesten  vnd  nucz;  Vud  so 
sy  mit  yrem  erbstolleuu  komén  yu  frey  leheu  die  vormals  nicht  mit  dem 
stollen  gemorschaid- sind,  habén  sie  frey  zw  hawen  uocli  yrem  willenn 
piss  das  man  mit  offnen  durchschlag  auff  sie  komén  kan  ;  vber  das  syndt 
sy  dem  stollen  allé  weg  das  sibend  zw  gebén,  als  vormals  gémeit  ist. 

Item  als  die  gewerckenn  ven  dem  schacht  habeun  gedrungen  die 
gewerckeu  vou  dem  stollen,  das  sy  yn  halbe  wasser  kost  mustén  gebeu  ; 
Vnd  durch  recht  nit  merer  deu  eiu  vierteil  der  kost  schuldig  werdenn 
vnd  müglich  zu  gehören  wer  gewesen  mit  dem  durchschlag  piss  manu 
das  wasser  heth  gelossen ;  Szo  aber  die  gewercken  nun  von  dem  stollen 
dicz  wasser  habén  gelassenn,  vud  dardurch  grossenu  schaden  entpfaugeu  ; 
habén  wir  das  durch  rechtt  gefünden,  das  sy  deu  gewercken  von  dem 
stollen  sulién  widerkereu  eyun  viertel  der  selbigeu  kost  was  es  gesteu 
würd  piss  der  stollen  vud  das  gesteg  wider  gefertiget  wirth  das  geleichen 
(gestegeu)  das  die  stewer  stollen  pflflichtig  sein  zo  sy  nicht  erst  sein  ha- 
wen, das  sy  dem  stollen  das  sibend  gebenn. 

Item  So  die  gewerckenn  vou  schechten  habeu  yreu  altén  schacht 
pawhafftig  gehaldenn,  hab  wir  erkanth  durch  recht,  das  sy  dopey  pleibeu 
vnud  pehalden  werden  alsó  ferer  als  yr  leheu  aussweisseu. 

Item  hyrumb  wir  Mathias  Thengierer  (igy)  von  Lichtenfeld  küuig- 
licher  maiestat  obrister  steiger  mit  sampt den  er béren  steten  die 
do  gehören  zw  dem  er  béren  rechten  auff  die  Gilnicz 
disse  vorgemelten  artickel  zu  artickel  pestetigent  vnd  pestetigeuu  yu  aller 
krafft  vund  maynuung  Eynnes  rechten  erbstoUen  noch  göttlicher  gerech- 
tigkeit der  pergrecht,  Vud  die  vorgemelten  gewerckenn  »von  der  schmo- 
len  farth«  vuvorrucklich  dapey  zw  pehaldeu.  Vnd  ob  yemand  der  sacheu 
halbeuu  alté  priff  würd  auff  werffen,  die  selben  kein  krafft  noch  macht 
habeun,  noch  yu  schedlich  sein.  Dysz  zw  grosser  sicherheit  habén  die  stat 
Giluicz  disses  priffes  auss  geschrifft  yn  yr  stat  puch  habén  lossen  ein 
schreibenn,  Vnd  zu  eynuer  grossen  pekentniss  hab  wir  vnser  gewaltig  sigel 
auhaugen  lasseu  au  dissen  geschribeu  briffeu. 

II. 

Item  ein  ander  S  a  c  h.  Item  Man  ist  vor  vus  komén  der  er- 
ber  man  Haus  Laug  mitpurger  zw  Rossnaw,   vud  hat   sich  peclaget 

23* 


;j5()  wknzkl  Gusztáv. 

wyj'mReinvoTgpscliribungEtzHcher  moss  vonden  purgerenn von Eosznaw 
iiiclit  |)(>hal(l('n  werev,  Aiicli  dnvpey  eyn  vovsicliernng  vnd  cin  vorwil- 
lung,  die  zwisclien  ym  vnd  Haus  Hermán,  Jóst  Fux  vnd  Fraucz  Thonia- 
sclien  wilkür  gemacbt  ist  Auch  nicht  genüglicli  gehalden  habén  ;  Aucb  hat 
sich  Jóst  Fux  vnd  Fi'aucz  Thomas  wilkürlich  auíf  ein  ander  vorsicherung 
gezogen  die  noch  der  gemaclit  ist  worden;  darauff  siudt  paide  tail  mech- 
tiglich  plibenu  Noch  sullichei*  clag  vnd  antwovt  Avich  aller  vorsicherung 
vnd  vor  willung  die  wir  gi'üntlich  verstanden  vnd  vornomen  habenn,  Auch 
habén  wir  allé  sachen  eigentlich  pesichtiget  vnd  pesehenn.  Vnd  dar  auff 
erkant  habenn  noch  pergrecht  allé  artickel  als  herrnoch  folgende  ist. 

Item  die  erst  grub  genant  Czyngö  ist  ym  gebén  mit  allén  vmbli- 
genden  pirgen  vnd  ertruncken  schechteu  zw  seynenn  stolleu.  Darvmb 
hab  wir  erkanth,  daz  pillichDopey  pehaldenn  sol  werden,  vnd  über  seineu 
willen  nymand  ein  siczen  soll. 

Item  über  das  habén  die  herén  des  rőten  Jóst  Fuchss  A'nd  Francz 
Thomasch  gezogen  yre  lehen  zw  dem  pütten  atiss  dem  schacht  her  Haus 
Langen  treiber  schachtt  genant,  das  den  wider  recht  ist  So  er  meint  dasjTii 
zw  kmxz  geschehenn  ist,  so  sol  man  das  auff  ejmn  newes  ab  messen  von 
des  pütten  schacht. 

Item  herr  Haus  Láng  durch  vnnocz  samköst  Avillen,  das  die  ge- 
wercken  von  dem  pütten  nicht  habén  wellen  die  stolwaut  treiben  des 
tyfstenn  stollen,  hat  er  sein  tail  yn  den  pütten  auff  gesaget  vnd  auff  gelos- 
sen  das  tifste  an  schaden  seiner  strassen,  die  er  hat  helffen  sinckenn.Vber 
das  habén  sy  die  strassen  auss  gehawen  vud  stűrczen  yr  wasser  auff  Láng 
Hans  stoUenn,  vnd  habén  ym  sein  gei-echtigkeit  nicht  gebenn  als  sein 
vorschreibung  aussweist  die  ym  die  heru  Richter  vnd  purger  vorlihenn 
habenn.  Ist  erkant,  das  si  sich  mit  den  herén  Hans  Láng  voraynnen  vnnd 
vor  genügen  ;  So  das  nicht  geschech,  sso  soll  der  richter  vnd  purger  ein 
recht  darvber  thun. 

Item  do  sy  sind  komén  ann  die  morschaid  do  yr  lehen  wenden 
auff  dem  pütten  kegen  korel  schacht  genant,  hat  herr  Haus  Láng  mit  yn 
wellen  farén  oder  paweu  yu  freyr  lecheun  ;  das  hat  Jóst  fux  vnd  francz 
Thomasch  nicht  wellenn  thun.  Vber  das  ist  herr  Haus  láng  do  gewesen  vnd 
hat  Corel  schachtt  hyunop  gepawt,  vntter  welichem  schacht  sy  dieweil 
ym  sein  schacht  habenn  aus  gehawen  vud  hawen  noch  hewten  tagén. 
Vmb  dise  sach  hab  wir  erkanth,  das  sy  sich  mit  ym  suUen  richten  noch  er- 
kantnuss  gutter  leuth,  Das  ym  ein  genügen  dar  für  geschee. 

Item  hümler  stoUn  spricht  hans  Donel  an,  das  er  ym  gégében  sey 
zw  seinnen  schacht  den  er  wol  villeicht  darzw  entpffaugen  hat.  Sunder 
das  wir  erfaru  habén,  das  er  den  durch  recht  nye  hat  auff  geschlagen, 
Sunder  her  hans  laug  leth  sich  auff  seynnen  huttman,  das  er  den  von  dem 
pergmaister  hab  entpffangen  vnnd  den  selbigen  vngehindert  auff  richtig 
vnd  redlich  als  sich  gepürt  sindt,  mit  festen  geweldiget  hat. 

Item  So  wir  clag  vnnd  autwort  vnd  gezewgnuss  gehort  habén  Ist 
erkant  worden :  das  der  herr  hans  laug  denn  stollen  mit  allén  rechten  pe- 
helt   zw   seinen   schechteu,    Darvmb   das  haus  Donel   den   stolleu  uiclit 


OKMÁNY!    FÜGGELÉK  357 

entyeuczt  liat  vuil   nuff  geschlogen    hat  noch    aussweissuiig    der  pergk- 
recliteu. 

Item  aucli  pawt  hevr  Haus  Laug  eyuneu  stollen  mit  nonien  koffe- 
viml  liyuauff  yu  dy  ertrucken  pergwergli  zav  denn  kasss  schechteu  vud 
audereu  vmbligeuden  scliecliteu  vud  gruben,  das  er  claget,  das  sy  ym 
deu  stolleii  uiclit  welleu  erbeu  das  den  wol  müglicli  ist.  Darauff  ist  zu 
verselien  so  got  hülíf,  das  lievr  hans  laug  dieselbigen  gruben  treAVgen 
-vviird  nocli  yrem  gescliribenu  reclit,  das  sie  zwischen  einander  pesünder- 
licli  gruben  hetten,  habenn  an  anderen  enden  do  auch  alsó  vbev  yn  wol- 
den,  das  Avider  got  vud  rechtt  is  der  pergreclitenu.  Ist  den  herr  Iiaus  láng 
pegereu  wirt,  so  suUen  sy  ym  den  érben  mit  sampt  den  erstickten  vud 
ertruncken  scliechtenn  ;  Alsó  erb  wir  ym  ein  solichen  stolleu  mit  sampt 
den  erstickten  vnd  ertruncken  schecliten  die  zw  nüczenn  vud  geprau- 
cheun,  wie  den  pergwergk  reclit  ist,  vnd  ein  erbstoUen  von  alters  herer 
habenn  soll. 

Item  hyrumb  wir  Mathias  Thengler  von  lichteufeld  küuiglicher 
maiestat  öbrister  steiger  mit  sampt  den  erberen  steten  die  do  gehören  zu 
deui  erberlichen  rechten  auff  der  Gilnicz  disse  vortragene  artickel  zu  ar- 
tickel  pestetigen,  vnd  pestetigen  yn  aller  krafft  vnd  mayuuug  eynues 
rechten  erbstoUeu,  uoch  götlicher  gewonhait  der  pergrecht,  vud  die  vor- 
gemelten  stollen  vuvorrücklich  dapey  zu  lialdeu.  Vnd  ab  ymaud  der  sa- 
cheu  halbeu  alté  briff  wüvá  auflf  werffenu,  suUen  keiu  kraíft  uoch  macht 
habén  noch  ym  schedlich  sein.  Des  zw  einer  grossen  sicherheit  hat  die 
erber  stadt. Gilnicz  disses  prifFs  ein  aussgeschriíft  yu  yr  statpuch  lassen 
einschreibeu  ;  Vud  zu  einer  grosser  pekentuuss  hab  wir  vuser  geAvöulich 
sigel  auheugen  lasseun  an  disseu  geschriben  priffen. 

Item  die  sachen  von  hans  laug  stollen  hat  pesch  luet  der  pergk- 
maister  vonn  der  Kremnitz,  vud  Cristan  Peruer  purger  von  der  Gilnicz, 
Nickel  Küu  von  der  Schmölnicz,  vnd  thaus  Caspar  Schmid  aus  dem 
Newndorff. 

Item  von  den  stolleu  zu  der  schmoleu  farth  der  pergkmaister  Tho- 
man  köler  von  der  Kremnicz,  Der  pergkmaister  Váltéin  stiirm  vnd  haus 
Kraczer  purger  von  der  Gilnicz,  vnd  der  pei-gmaister  von  der  schmölnicz, 
Der  Eichter  von  der  Ruda,  vnd  Thayss  Caspar  Schmidt  purger  auss  dem 
Newndorff. 

Item  in  der  hümlerer  stollen  ist  gewesen  der  pergmaister  vnd 
leonhard  egrer  von  der  schmölnicz. 

(A  müncheni  királyi  könyvtárnak  egy  1500-ki  kézirati  codexéböl.) 

G.    I  g  I  ó. 

Igló   bányaváros  erdö-rendezése  1416. 

Nos  Capitulum  Ecclesie  Beati  Martini  de  Scepus  me'morie  com- 
meudautes  teuore  presencium  significamus  quibus  expedit  vniuersis,  quod 
prouidi  viri  Petrus  Judex  ,  Nicolaus  Halgas ,  et  altér  Nicolaus  Fladar 
dicti  Ciues  Jurati  de  Spaudoríf  pro  se  personaliter,  et  pro  tota  Communi- 


358  WENZEL    GUSZTÁV. 

taté  Ciuium  et  hospitnm  de  eadem  ab  vna  ;  item  Caspar   dictur  Hulbocli 
Judex,  Petrus  dictus  Gaas  et  Osualdus  Lyndener  dictus  Jurati  Noue  Ciui- 
tatis  alias  Iglo  appellate  modo  simili  pro  se  pevsoualites   et  Vuiuersitate 
Ciuium  suorum  de  eadem  parte  ab  altéra   coram  nobis  persoualiter  con- 
stituti ;   idem   fatus  Petrus   Judex,   Nicolaus   Halgas   et   altér   Nicolaus 
Fladar  ciues  prenominati  de  dicta  Spandoríf  in  suis  et  aliorum  conciuium 
suorum   de  eadem  personis   confessi  extiterunt  ministerio    vice  uocis : 
quod  licet  ipsi   possessiouem  Tornalia  vocatam  in  Comitatu  Scepusieusi 
existentem  mediantibus   aliis   litteris   nostris  priuilegialibus   superinde 
coufectis   sub  metis   et  limitibus  in  eisdem  contentis,  a  quondam  nobili 
viro  Magistro  Jacobo  Judice  Ourie  Begie  Serenitatis  de  Stepfalua  pro 
ducentis  florenis  auri  puri  et  justi  ponderis  emerint,  occupauerint  et  pro 
se  ipsis  statui  facere  procurau.erint :   tamen  quia  propter  melius  ipsorum 
commodum  et  utilitatem,  et  vt  ipsi  et  ipsorum  successores   pacis  pulcliri- 
tudine  valeant  amplexari  et  se  mutuo  confoueri,  volentes  futuris  litibus 
viam  precludere,  ex  induccione  et  reformatiua  composicione  ac  ordina- 
cione  proborum  virorum,  videlicet  Comitis   Terrestris   de  Leutsclia,  nec 
non  Judicum  vigintiquatuor  Ciuitatum  Térre  Scepusiensis,  reliabita  me- 
dietate  florenorum  praedictorum  ,  veram  et  directam  medietatem  silua- 
rum  et  pertinenciarum  eiusdem  Ciuitatis  Tornaija  vocate,  cum  omnibus 
vtilitatibus  earundem  siluarum  memoratis  Caspar  Judici,  Petro  Gaas  et 
Osualdo  Lyndner  predictis,  ac  tóti   Communitati  Ciuium  et  populorum 
de  prefata  Iglo  in  filios  flliorum,   lieredesque   ipsorum  et  successores  jure 
perpetuo  et  irreuocabiliter  possideudam,  tenendam  pariter   et  liabeudam 
dedissent,  donassent,  contulissent  es  assignassent,  ymmo  dederunt,  dona- 
runt,  contulerunt  et  assignarunt  coram  nobis ;  memorati  autem  Caspar 
Hvűboch  Judex,  Petrus  Gaas  et  Osualdus  Lyndener  in  aliqualem  premis- 
sorum  recompensam,  antelatam  possessionem  Tornalya  vocatam,  nec  non 
mouteni  Kotenbergli  vocatum,    cum   terris   arabilibus  cultis  et  incultis, 
rubetis,  siluis,  aquis  et  aquarum  decursibus,  intra  metas  ipsius  possessio- 
nis  Tornalya  infrascriptas  contentis  ;  videlicet  quod  primo   incij)iendo  a 
prima  méta,  vbi  aqua  Lesniclia  caderet  in  fluuium  Harnad,  et  ascendendo 
uominatum  fluuium  Lesniclia  uersus  eandem  villám  Tornalj'a,  vbi  fluuius 
Poganpataka  caderet  in  aquam  Lesniclia   circa   quandam  magnam  viani, 
vbi  due  mete  terree  haberentur  ;  et  abbinc  directe    procederet  per  ipsam 
viam  vsque  finem  ville  eiusdem  ;  abhinc  iterum  in  ipsa  via  procederet  per 
lapidem  in  eadem  aqua  Lesnicba  ascendendo  montem,et  descendendo  eun- 
dem  perueniret  ad  aquam  Béla  vocatam,  et  reflectendo  in  eadem  aqua  Béla 
iret  usque  dictum  fluuium  Harnad,  vbi  dicta  aqua  Lesniclia  intraret  Har- 
nad, ad  prímám  scilicet  metam  ;  cum  omnibus  utilitatibus  et  pertinencijs 
specialiter,  memoratis  Petro  Judici,  Nicolas  Halgas,  alteri  Ni colao  Fladar, 
nec  non'Vniuersitati  Ciuium  de  ipsa  Spandorfí"  modo  simili  in  filios  filio- 
rum,  lieredum  suorum  per  successores  jure  perpetuo  et  revocabiliter,  iuxta 
ordinaciouem  prescriptorum  Comitis  ac  Judicum  vigintiquatuor  Ciuitatum 
dicteTerreScepusiensis'possidendem,  tenendam  et  liabendam  cousenserunt , 
nil  juris,  proprietatis   et  dominij   sibi   et  ipsorum  lieredibus  et  lieredum 


OKMÁNYI    FÜGOELKK.  359 

síiccessoribus  in  prefata  possessione  Tornalya  et  suis  pertinencis  in  metis 
preexpressis  contentis  reseruando,  sed  totum  jus,  domiuium  et  peoprieta- 
tateiu  in  ipsos  Petrum  Judicem,  Nicolaum  Halgas  et  alteruni  Nicolaum 
Fladar  et  ipsosom  snccessores  trausí'ereudo,  excipieudo  se  peuitus  et  totó. 
lu  cuius  rei  memóriám  firmitatemque  perpetuam  presentes  nostras  con- 
i-essimus  litteras  priuilegiales  pendentis  et  aútentici  sigilli  nostri  muni- 
nu  cousig-uatas.  Dátum  feria  sexta  proxima  post  festum  Beati  Egidij 
Abbatis  auuo  Domini  millesimo  quadringentesimo  sextodecimo. 
(Eredetié  börliártyáu  a  káptalaunok  függő  pecsétje  alatt ;  az  országos 
levéltár  kincstári  osztályában.) 

II.  A  hét  felső-magyarországi  bányaváros  közönsége. 

1 .  A  f  e  1  s  ö-m  a  g  y  a  r  o  r  s  z  á  g  i  bányavidék  Zsigmond  ki- 
rály korába  u.^1437. 
Nos  Sigismuudus  Dei  grácia  Eomanorum  Imperátor  Semper  Au- 
gustns,  ac  Himgarie,  Bohemie,  Dalmacie,  Croacie  etc.  Rex  memorielíom- 
nieudamus  tenoré  loreseucium  siguificantes  quibus  expedit  vninersis  : 
Quod  qnia  fidelis  noster  Eberhardus  Cliber  ciuis  de  Bamberga  Nostre 
Maiestatis  familiáris  ad  specialem  Nostre  Serenitatis  requisiciouem  et 
complaceuciam  duo  milia  et  sexingentos  florenos  auri  tempore  sum- 
me  iucumbencie  nomine  veri  mutui,  et  siib  spe  restltucionis  Maiestati 
Nostre  dedit,  concessit  et  realiter  assiguauit  ;  ideo  Nos  tum  de  reliibicio- 
ue  Iniiusmodi  duorum  milium  sexingentorum  florenorum  auri  eundem 
certum  reddere  volentes  et  securum,  tum  eciam  de  fide  et  fidelitate,  ac 
solerti  et  circumspecta  procuracione  ipsius  Eberliardi  pleue  et  ex  integre 
confidentes,  C  a  s  t  r  u  m  n  o  s  t  r  u  ra  G  e  1  n  i  c  z  appellatum  in  Oomitatu 
de  Torna  liabitum,  simul  cum  villis  et  possessionibus  ad  idem  Castrum 
spectantibus  et  pertinere  debeutibu.s  ;  item  M  o  n  t  a  n  a  s  e  t  C  a  m  e  r  a  s 
u  o  s  t  r  a  s  a  u  r  i  e  t  a  r  g  e  n  t  i,  a  c  c  u  p  r  i,  e  t  a  1  i  a  r  u  ni  m  i  n  e  r  a- 
r  u  m  i  n  S  m  w  1  n  i  c  z,  G  j'  1  u  i  c  z,  E  w  d  a,  T  e  1  k  3',  I  d  a,  J  a  z  o  w, 
S  t  i  1  b  a  c  li,  C  z  y  r  k  e  n  d  o  r  ff  e  t  M  ti  z  a  y  e  x  i  s  t  e  n  t  e  s,  e  t  a  d 
C  a  m  e  r  a  m  n  o  s  t  r  a  m  C  a  s  s  0  u  i  e  n  s  e  m  p  e  r  t  i  n  e  u  t  e  s,  v  n  a- 
c  u  m  i  p  s  a  r  u  m  f  r  u  c  t  i  b  u  s  e  t  p  r  o  u  e  n  t  i  b  u  s  ,  v  t  i  1  i  t  a  t  i- 
b  u  s  q  u  e  e  t  p  e  r  t  i  u  e  u  c  i  j  »  e  a  r  u  n  d  e  m  q  u  i  b  u  s  1  i  b  e  t,  a  festő 
Beaté  Katberiue  Virginis  et  martiris  proxime  venturo  incipiendo  vsque 
ad  duorum  integrorum  immediate  post  sese  consequenter  affutarorum 
auuorum  perfecta  spacia  et  plenarium  exitum  prefato  Eberhardo  duxi- 
mus  impiguorandum  et  obligandas  ,  ymo  impiguoramus  et  obligamus, 
siguanter  specialiter  infrascrijitis  condicionibus  iutersertis  et  declaratis  '■ 
Quod  ipse  Eberhardus  ipsum  Castrum,  et  Cameras  nostras  atque  Monta- 
uas  prescriptas  vsque  prescriiDtorum  duorum  annorum  exitum  singalis 
annis  pro  mille  et  trec^utis  floreuis  auri  teneat  et  gubernet,  fructusque 
et  proueutus,  ne  vtilitates  eorundem  percipiat.  Et  quod  singulis  ipsis  duo- 
bus  auüis  de  prouentibus  predictarum  Montanarum  vltra  et  preter  pre- 
scviptos  mille  et  trecentos   florenos  auri  in  ipsis   Moutanis   prouenientes 


360  WENZEL  GUSZTÁV. 

pro  suo  salariü  aunuali  rtuceutos  floreuos  auri  liabere  valeat  et  pro  se 
recipére  ad  racionem  Nostre  Maiestatis  ;  quicquain  autem  residui  vltra 
ipsos  mille  et  quiugeutos  florenos  anri  in  dictis  Montanis  in  siugulis  pre- 
tactis  duobus  annis  fuerit,  et  preter  hos  mille  et  quingentos  florenos  auri 
annotatus  Eberliardus  perceperit  ;  extunc  ipse  huiusmodi  residuitateni 
talismodi  fructuum  fidelit'er  et  couscienciose  Nostre  Maiestati  teueatur 
dare,  presentare  et  ammiuistrare.  Casu  verő  quo  pretacte  Montane  et 
Camere  talem  aliunde  defectum  susciperent ;  qaod  annotatus  Eberliardus 
prescriptos  duo  milia  et  sexingentos  florenos  auri,  ac  predictos  quadrin- 
gentos  florenes  auri,  qui  racione  sui  salarii  in  ipsis  duobus  annis  niodo 
pretacto  ad  racionem  Nostre  Maiestatis  debent  computari ;  quorum  totá- 
lis summa  facit  florenos  tria  millia  auri,  de  fructibus  et  prouentibus  ipsa- 
rum  Montanarum  et  Camerarum  in  prescriptis  duobus  annis  excipere 
non  posset  et  levare,  huiusmodi  defectum,  data  et  facta  de  proventibus 
ex  ipsis  Montanis  per  ipsum>perceptis  sufficienti  racione  et  calculacio- 
ue  comprobare  poterit  ;  tunc  idem  Eberliardus  ipsas  Montanas  per  plu- 
res  anuos  tamdiu,  quousque  ipse  pretactos  duo  millia  et  sexingentos  flo- 
renos auri,  puta  pecuniam  suam  capitalem  exceperit  et  extraxerit,  tenere 
possit  et  gubernare  ;  et  eo  casu  memoratus  Eberhardus  vltra  huiusmodi 
capitalem  suam  pecuniam  non  plus,  nisi  singulis  annis  pretextu  sui  sala- 
rii centum  florenos  auri  liabere  debebit  et  pro  se  recipére,  similiter  ad 
racionem  Nostre  Maiestatis.  Assumimus  nihilominus  nostro  et  nostrorum 
successorum,  Eegum  utputa  Hungarie  nominibus  et  in  personis,  quod  nos 
seu  ipsi  nostri  successores  Eeges  predictas  Montanas  et  Castrum  a  niemo- 
rato  Eberhardo  et  suis  lieredibus  infra  et  vsque  plénum  exitum  ac  inte- 
gram  expleciouem  prescriptorum  duorum  annorum,  et  tamdiu  quousque 
ipse  preuarratos  duo  millia  et  sexingentos  floreuos  auri  de  prouentibus 
earundem  Montanarum  et  Camerarum  exceperit,  et  pleuarie  extraxerit, 
non  auíferemus,  nec  ipsum  remouebimus  de  eisdem  quouis  modo  ;  sed 
pocius  eum  in  ipsis  protegemus  et  consernabimum  et  defendemus,  ipsi- 
que  nostri  successores  in  eisdem  tenere,  conseruare  et  defensare  debebunt 
et  tenebuutur.  Annuimus  preterea,  vt  dum  et  quandocunque  prefatus 
Eberliardus  maluerit,  tamdiu  quousque  ipse  pretactam  suam  capitalem 
pecuniam,  in  parte  vei  in  totó  de  ipsis  Montanis  excipere  non  valuerit, 
prescriptas  Montanas  et  Castrum  cum  pertinencijs  prenominatis,  pro 
huiusmodi  sua  pecunia  non  excepta  et  extracta,  quibuscuuque  fidelibus 
regnicolis  nostris,  Regni  scilicet  Hungarie  duntaxat  incolis,  sub  preniissis 
condicionibus  et  articulis,  quibus  nos  ipsi  Eberhardo  easdem  impignoravi- 
mus,  arendare  valeat  atque  possit  pignori  obligare.  Ceterum  promittimus 
similiter  nostro  et  predictorum  nostrorum  successorum  Eegum  nominibus, 
vt  quicquam  ad  edificacionem  et  reformacionem  Castri  nostri  predicti  pre- 
libatus  Eberhardus  tempore  necessitatis  exigentis  exposuerit,  semper  ad 
racionem  Nostre  Maiestatis  et  eorundem  nostrorum  successorum  cedat  et 
computetur.  Insuper  eciam  ad  conservacionom  dicti  Castri  nostri  Gelnycz 
singulis  annis  in  Camara  salium  nostrorum  de  Debreczen  sales  ad  valo- 
rem  quiugentorum  florenorum  auri  se  extendntes,  prefato  Eberhardo  dare 


OKMÁNYI    FÜGGELÉK.  361 

deputauimus  et  assiguare.  Vbi  autem  Imiusmodi  sales  sibi  inibi  tlari  uou 
possent ;  extunc  ipse  Eberhardus  omnes  suas  expensas  opportunas,  quas 
iu  couservacioue  ipsius  Castri  habuerit,  et  raciünabiliter  fecerit,  de  pro- 
ueutibns  predictavum  Moutanarum  pro  se  excipiat  et  extraliat.  Havum 
nostrarum,  quibus  presens  sigillum  uostrum  secvetum  est  appeusum,  vi- 
gore  et  testimonio  litterarum  mediaute.  Dátum  Prage  iu  festő  Beato- 
vum  Simonis  et  Jude  Apostolorum  anuo  Domiui  millesimo  quadriu- 
geutesimo  tricesimo  septimo  ,  Beguorum  nostrorum  auno  Huugarie 
etc.  quiuquagessimo  primo  ,  Komanoram  vigesimo  octauo,  Boliemie 
decimé  octauo ,  Imperij  verő  quinto.  Volumus  eciam,  vt  uulle  littere  uo- 
stre  per  prius  vei  in  futurum  in  harum  contrarium  forsitau  date  vei  daude, 
quibus  omnibus  quoad  premissa  censuimus  derogare  et  presentes  anteferri, 
premisse  uostre  disposicioni  et  impiguoracioni  possent  et  valeant  preiudi- 
care,  seu  quoquo  modo  repuguare.  Dátum  ut  supra. 

(Eredetié  börliártyáu,  melyről  a  sárga-ibolyaszinü  selyemzsiuorou  függöttt 
pecsét  elveszett,  Körmöczbáuyaváros  levéltárában.) 

2.  A  f  e  1  s  ö  -  m  a  g  y  a  r  o  r  s  z  á  g  i  bét  bányaváros  b  á  n  y  a  s  t  a- 
t  u  t  u  m  a ,  megállapítva  Kassán  1487. 

1 1 1'  m  li  e  r  n  a  c  h  s  t  e  li  e  u  t  g  e  s  c  li  r  i  b  e  n  d  i  e  n,  r  t  i  c  k  e  1  d  y 
d  y  p  e  r  c  k  s  t  e  t  li  p  e  s  c  li  1  o  s  s  e  u  habén  zav  C  a  s  s  c  h  a  w  a  n 
s  a  n  n  d  S  t  e  p  li  a  n  s  tag  p  r  o  t  li  o  m  a  r  t  i  r  i  s  z  w  w  e  y  n  a  c  h  t  e  n 

Anno    1487. 

(1)  Was  der  thuusaU  d  e  z  d  a  s  v  r  t  h  e  i  1  g  e  s  p  r  o- 
c  li  e  u  AV  i  r  t  li. 

Item  ab  es  sacli  wer,  das  yudercz  einer  liiet  zu  liaudelenu 
vor  yudertz  einer  stat,  vnd  ym  eyn  vrteil  gesproclien  und  gefunden  wirt, 
vnd  yr  keynner  appelliren  würd  ;  So  sol  der  dem  daz  vrteil  zu  gesprocben 
wirt,  yn  reyssen  vnd  mühen,  vnd  die  zerung  gebén  pyss  die  sacb  eiu  endt 
hat  vor  der  stat  ader  stetenn,  do  dy  sach  hyngelegt  wyrt. 

(2)  Eyn  beschlissung  der  erbern  steeth. 

Item  auch  habén  die  steth  peschlossenn  noch  altér  gewonheith  : 
Szo  die  eltist  stat  peladen  liss  die  auderenn  perksteth,  vnd  nicht  gar  que- 
men  sunder  daz  mayst  thayl  der  percksteth  ;  sie  mügén  peschlissenn,  vnnd 
ordinirenn,  was  sie  der  kenuén,  das  sol  ganz  krafft  vnd  macht  habenn  als 
wei-den  sy  all  pey  eynander  gewesenu. 

(3)  W  e  n  einer  eiu  vrteil  s  t  r  a  f  f  e  t  w  a  s  e  r  p  u  s  s  f  e  1- 
d  1  g  k   y  s  t. 

Item  auch  weu  disser  löblicheu  statt  rótt  wurd  gerüffeun  die  an- 
dern  steht,  pesunderlich  zwu  ader  iij,  vnd  do  von  yn  appellirt  vud  gescho- 
beu  wyrth  eyn  vrtheil ;  Szo  ist  der  der  das  vrtheil  strafit  vorfallenu  eyn- 
uer  yczlichenn  stat  IX  marc  denar. 

(4)  Die  a  n  d  e  r  p  u  s  s. 

Item  So  vnser  stat  alléin  recht  syezt,  zo  ist  der  appelliret  alléin  IX 
Mark  schuldig  zu  verpheuden. 


362  WENZEL    GUSZTÁV. 

(5)Wie  disse  perckstetli  yren  stull  liabeu  sollen. 

Item  noch  altér  gewonhait  vncl  gereclitigkeith  hahen  dy  schmölui- 
czer  dye  erste  stymme  vnnd  stelle  nocli  uns  ;  Darnach  dy  von  dei-  Ruda 
dy  dritte  ;  dy  vou  Josza  die  fyrthe  ;  dy  vou  telken  die  fünffte  ;  die  von 
Rossnaw  die  sexte  ;  die  von  NewndorfF  dy  sibentd. 

(6)  Item  welichc  erbere  steth  allé  vns  vud  uusevn  recliteu  geswo- 
renu  liaben  Ewige  vnd  vnuorrückliche  gehorsamkeitli  zu  halden,  als  ea 
yn  vnserem  pucli  vorgescliribeuu  stetli. 

(7)  W  a  s  e  i  n  p  e  r  g  k  m  a  1  s  t  e  r  z  u  r  i  c  h  t  e  u  n  li  a  t  li. 
Item  allé  saclien  die   sicli  yu   zwytraclit   gebeun   zwischen  paw- 

lewtten  der  pergkwergk  hat  der  pergkmaister  vber  zw  riclitenn  ;  Süuder 
yuu  scliwereu  sachen  sol  er  sich  uiclit  alléin  vntter  winden,  wen  das  soll 
gescliehenn  vor  dem  rotli.  Hat  aber  der  pergkmaister,  vnd  richtet  sachen 
dy  wider  reclit  werden  ;  her'  pleybeth  schuldig  deryn,  vnd  nicht  vnser 
reclit,  vnd  soll  uichs  vrteilenn  an  des  rotten  Avisseu  alleyn  yn  deu  uach 
gescliribenn. 

(8)  Welicher  a  r  betér  vmb  sein  Ion  clageth. 
Item  ab  ein  arbetter  claget  vmb   sein  lidlorn,  das  hat  eyn  vuter- 

schaid.  Peclagz  er  yn  zu  grosem  feyertag,  als  Osterenn,  Uphingstl,  Weyn- 
nachten  ;  so  soll  er  ym  taiden  das  er  dem  arbetter  pald  genugk  soll  thün 
mit  pffanden  ader  mit  gélt.  Mag  er  j'm  nicht  genugk  thun  wen  mit 
pftanden,  so  mag  der  arbetter  des  pífaud  weitter  vorseczenn  vmb  sein 
gélt  pyss  an  deu  dritten  tag,  vnd  den  hereu  des  pffanden  darauff  wej'ssenn. 

(9)  Ad  Idem. 

Item  andern  schlechten  Ion  tag  sol  ys  aiich  an  den  dritten  tag  mit 
pffaudt  ader  mit  gélt  genugk  thuu.So  er  ympffandth  gibtt,so  sol  man  das 
pffandth  an  dem  dritten  tag  vor  deu  pergkmaister  preugen  vnnd  yn  recht 
darvber  thun  und  helffeu. 

(10)   W  a  s  eyn  pergkmaister  z  w  r  i  c  h  t  e  n  h  a  t  h. 

Auch  solt  yr  wissenn,  das  vnser  pergkmaister  uicht  auders  zu  rich- 
ten  hath  alléin  was  pergkwergk  an  treth  ;  Süuder  von  köleren,  hütliar- 
betteren,  vnd  was  sunst  vnser  stath  augeth,  hat  vnser  richter  mit  sej'unenn 
geswornen  zu  richten. 

(11)  Von  schulth  Avegeuu. 

Item  noch  vnser  stath  gerechtigkeyth  sol  der  pergkhmaister  keyn 
yn  gefeuckuuss  gebeu  vmb  schvildt ;  Sunder  was  man  viudet  au  farenden 
gutterenn  vud  vufareuden,  peweglich  vud  vupewegiich  ,  mag  sich  der 
schuldiger  lössen,  vud  uoch  recht  genugk  thun. 

Item  was  zw  peth  vuud  zu  Tisch  gehörth,  mag  man  dem  schuldi- 
per  nicht  nemen. 

(12)  Weu  man  Ein  erb  schaczeuu  soll. 

Item  wen  eiu  zu  gesprocheu  an  schlechten  diugen  tageu,  das  sol 
jar  vnd  tag  stehen  ee  es  geschaczet  Averde  ;  Sunder  lm  táiding  hat  es  recht 
pyss  au  deu  dritteu  tag  ;  vber  deu  dritten  tag  mag  ]nan  es  scheczenn. 


OKMÁNYI    FÜGGELÉK.  363 

(13)  Von  g  e  n  u  g  k  t  h  u  n  d  e  r  s  c  h  u  1  d  i  g  e  r. 

Item  Des  gleicben  an  der  pontadig  ader  pon  gericht  sol  am  dritten 
tag  mit  pfandt  adcr  mit  pffennig  eynnen  j'czlichen  zugesprochenu  wevden 
gemick  zw  thunn. 

(A  müuelicni  királyi  köuyvtár  egy  1500-ki  Ivézirati  codexéból.) 

3)  LichteufeldiTeugler  Mátyás  királj^i  báuyafőuök 
határozata   a   li  é  t  felső-magyarországi  bányaváros 

jogi   állására    nézve.  1494. 

Wyr  Matliias  Tengler  von  Lichteufeld  kuuickliclier  Mayestet 
Obcrister  Sthayger  lm  Laud  czw  Vugern  vnd  vnterkamergroff  anf  der 
Kremnitz  alleu  vnd  ayueu  yczliclieu  von  weu  dyse  kegeuwertige  pryff 
Averdeu  gelezen,  "Wuuschen  wyr  haj-el  yn  gotli  den  lieruu  vnd  Pekenueu 
offeulicli  in  dysen  pryífeu,  das  fur  vus  kwmen  sayn  dy  erbern  pergcli- 
stliet,  als  Gyluycz  mit  j'ren  auderen  czwgehörenden  Stlieten,  als 
Schmöluitzeu,  Ewden,  Telken,  Josseu,  Eos2nawen,Newdörffen/vnd  liaben 
pegort  vnd  flayssig  gépéten  das  wyr  yu  yre  Gereclitickliclieu  vml  alté  gwte 
gewouhaythen  yrer  pergckrechten  lialber,  domit  sy  von  altén  czaytteu 
von  den  hayligen  kwnigenu  pegeuoden  vnd  pegabeu  sayn,  das  man  sy 
vml)  Scliwlt  derer  vorlegwng  der  pergwerig  nicht  mit  der  hautli  gayt,  das 
yst  niolit  gefaugen  secz,  jieswndcr  was  er  an  farnder  gwttern,  peAveglich 
oder  vupeweglich,  den  schuldigeren  nich  lassen  Avyderfaren ,  nocli  Awss- 
Avayssuug  yrer  gereclitikayth ,  an  Schaden  saynen  layb  wass  pergckschult 
antryfft ;  Wyr  yn  dyselbig  gereclitikayth  wolden  kreíftigen ,  vnd  mit 
vusereu  pryft'  vnd  sygl  pesthetigen.  AVyr  auseheu  swlliche  pylliche  peth 
vnd  pegobwug  von  altén  kwuigen  yrer  gereclitikayth  an  kwnicklicher 
mayestat  kraft't  vnd  macht  vnserss  amptz  ;  gepytten  alleu  Richtern  vnd 
pergckmaystern,  purgeru,  das  yr  dy  penauten  pergsthet  yn  swlliclieu 
saclienn  Avyder  yre  gerechtikait  nicht  wolt  pekwmern  nocli  twrfthig  sayn, 
sy  auss  yreni  rechtnn  pergckschwlt  halben  czw  czylien  vmb  vngwnst  vnud 
vugenode  kunicklicher  Mayestat.[CzAvgrösserer  sicherhayth  hab.eu  wyr  In 
dysem  pryfife  vber  yre  gereclitikayth  mit  vnserm  sygl  lassen  pefestigen, 
vnd  zo  dyser  pryff  geleseu  werde,  zal  man  den  dem  czaygunden  wyder- 
kereu.  Gégében  czw  Eossnaw  an  dem  fünften  tag  des  mondes  Octobris 
am  Jaar  1494. 

(Eredetié  Eozsnyóbáuya  város  levéltárában) 

4)  Gölniczbánya    és    Szomolnok  bánya     városoknak 
folyamodása    Miksa   királyhoz,  m  e  1  y  1  y  e  1  j  o  g  a  i  k  v  é- 

d  el  métésfentartás  átkérik.  1574. 

Allerdm'chleuchtigister  Groszmechtigister,  Vuvberwiudtlichster, 
Kaysser,  allergenedigster  Herr. 

Unser  hocli  dringeuder  uott  vnnd  vber  die  masz  grosz  beschwer- 
lichenn  Vrsuchen  können  Wir  armen  luwouer  der  Zipserchenn  Pergk- 
stett  Eiier  Ehö.  Kay.  Maiestát  getrewe   Vntherthaneu,   als   Guluitz  vnud 


364  WENZEL    GUSZTÁV. 

Schnieluitz,  sambt  deraselben  zugethannen  dörffern,  uit  vudeiiasseu,  Euer 
Ehö.  Kay.  Maiestát  vnserm  allergenedigsten  Herrn,  vorzutragen,  iu  was 
AVolfart  vnsere  vorfahren  gestanuden,  welches  den  Kouigen  von  Vugernu 
vnd  der  ganczeu  Kron  zu  auffuemung  Irer  Camerguetter,  vnd  der  mau- 
soliafft  im  Landt  geraichet  vnd  ersprossen  ;  vnd  wie  iu  grosse  arniut  vnnd 
nőtt  wir  kumeu  ;  welches  Euer  Ehö.  Khay.  vnd  Kho,  Maiestát  iu  ivem 
camerguett  zu  grossen  Abbi'uch  vnd  geringerung  derselben  langet ;  vnd 
wie  der  alhierig  Vmb  Kre3'sz  inn  so  uil  grosserer  gefahr  stet  des  Erb- 
fiíiudt  des  Turckhen  halben  ;  weill  die  manschaflft  so  gar  in  abnemen  ko- 
mén, dessen  gewisse  vnnd  grundtliche  Vrsachen  bitten  Wir  Euer  Rho. 
Khay.  Maiestát  wolte  solche  gnediglichen  zuuernehmen  vmbeschwert  sein. 

Es  habén  von  viels  huudert  Jahren  bis  daher  die  altén  Konige  von 
Vugeru  die  altén  Berckhstett  Göluitz  vnd  Schmeluitz,  sambt  derselben 
Relier  mit  sonderliclieu  uotturfftigen  Priuilegien  versében  vnd  beguadet, 
welche  Priuilegien  die  Rhö.  Kay.  Maiestát  Ferdinandus  hochlöblicher 
gedechtnis  Euer  Kay.  Maiestát  geliebter  herr  vatter,  unser  allerguedig- 
sterherr  im  1560.  Jalír  auffs  neue  coufivmirt  vnd  bestetigt  habén.  Gibt 
auch  heutiges  tags  der  augenschein,  dass  die  hohen  Pottentaten  viellcr 
vrsachen  halbcr  die  alhiergen  alteu  Pergkhstett  vnd  derselben  Refier  mit 
notturíftigen  freyhaitten  versében  habén  ;  die  weill  sonsten  die  alhierigen 
erzt  in  gemain  fást  arm  vnnd  ohne  gebrauch  derselben  gegebnen  frejdiait- 
ten  in  den  vmgeleguen  örttern  ohne  schaden  nit  mögen  erjjaut  werden. 
Aber  von  der  zeit  ann  do  inan  der  Stadt  Gelnitz  vnd  derselben  Eefier  mit 
Priuilegien  zuhilf  komén,  habén  sich  allerley  ehrliche  vnd  voruehme  Leüt 
von  frembden  Örttern  hieher  bégében,  Bergckwerck  zu  pauen,  die  son- 
sten in  Crakaw,  Bressla,  Kasha,  vnnd  anderer  ort  gewonet,  durcli  welche 
bey  etlicheu  Bergkwerken  auf  der  Guluitz,  als  beim  Zigen,  Badersperg, 
hernssbergen,  Ziser  Perle  vnd  ander  in  3  auch  400  hauer  sindt  aufgehal- 
ten  vnd  gefurdert  worden.  "Was  fur  nutzen  dem  ganczem  Landt  dadurch 
ervolgt,  auch  deme  Einkomen  der  Eho.  Khay.  Maiestát,  ist  wol  zu  erach- 
ten.  So  habén  auch  dieselben  Waltburger  mit  irem  nutz  vnnd  frumen  ge- 
hanndelt,  den  durch  die  alhierigen  Bergkhwerkshandluug  sindt  erpaut 
vnd  erhalten  worden.  Die  vornembsten  heuser  in  Cascha,  Leutsch,  vnd 
ander  ort,  welche  gebaude  wir  armen  Inwoner  yeczt  vmb  vieler  vrsachen 
willen,  die  heruoch  erzehlet  werden,  vns  uit  durffen  oder  kenneu  vnder- 
stehen  zu  baüen. 

Es  habén  vnsere  Vorfahren  eiue  gebew  naliendt  bey  der  Stat  Gul- 
nitz  gelegen,  die  Zech  genandt,  zugerichtet,  darauff  wir  jeczt  arbeitten, 
welches  mit  geringen  vncosten  möcht  in  kurtzer  zeit  zugericht  werden, 
dass  auff  eine  schicht  iu  100  hauer  anseczen  keudten. 

Das  ander  gebeude  oder  Bergkhwerk,  so  vnsere  vorfahren  zuge- 
richt, vnd  mit  einem  StoUn  in  die  Zech  komén  sein,  zum  Freytegs-Perg 
genandt,  do  kandt  man  auch  yeder  zeit  auf  ein  schicht  in  50  hauer  anse- 
czen oder  befurdern.  Darneben  sind  auch  audere  höfliclie  erpaute  Berg- 
werk,  da  man  auch  eine  anczall  volckhs  köndt  furdern  ;  welches  Euer 
Eho.  Kay  vnnd   Königlichen  Maiestát   allén   vmbligenden  Stetten,  vnd 


OKMÁNYT    FÍir.OKLÍlK.  3fi5 

(lem  £>-aiiz(Mi  Tiiindt  zu  ;mt'in'lnnnno-  oorniclicn  iiiiiclil  ;  sn  woll  nls  wnnii 
(lenen  alliierii^en  ;iruu>n  Berostellen  von  cdich  liiniderl  -Jaren  vml  ellich 
weuigei"  Zeit  beseliohen. 

Das  aber  Ear  Uhu.  Kliay.  vnndKlio.  Maiestilt  die  grundtliclie  Vrsa- 
clien  wissen,  woruraben  vnsere  vorfalireu  vnnd  viel  erliche  Leüti  sicli 
vuderstanden  so  stadtlichen  Bcrgckwerkh  zu  paueu,  ist.  die  fiirueinbsteii, 
weillmau  von  den  Kouigen  von  Vugeru  uocli  uotturffl:.  Príuilegieu  gewest, 
auch  in  dem  liattei't,  welcheu  Euer  Rlio.  Kay.  vnd  Ktio.  Maiestal.  vorfarn 
.  die  Kouige  von  Vngeru  vna  vnd  der  Refier  zii  gebén,  Avelclier  sicli  an- 
hebt,  vnnd  gehet  von  Weg  Duhrin  biss  auf  das  haus  Ainsiedl,  von  dan- 
nen  anff  den  Ochssen  Pevg,  von  Ochssen  Perg  biss  auf  das  Wasser 
Scbmoluicz,  von  dannen  biss  vnderhalb  des  hamers  bey  Dohrer,  alsdau 
gen  Falckenseiffeu,  von  dannen  auf  den  Perg  Tcbinckho,  von  dannen  aff 
die  Mautt  gen  Kolssdorft ;  auf  deuselben  vns  gebén  liottevt  mit  ordent- 
lichen  Freythumben.  Ein  yeder  hat  frey  macht  gehabt  auff  genge  zue 
schurflen  vnd  zu  bauen  ;  daher  imer  einguttes  Bei-gkwerckh  nocli  dem 
andern  ist  erbaut  vnd   zugericht  worden. 

Zu  diesem  ist  auch  durch  die  Könige  von  Vngern  vnd  der  B.hö. 
Ka3\  Maiestat  Ferdinando  hocbloblicher  gedechtnis  vnsern  allergnedig- 
steu  hern  frey  gebén  vnd  zugelassen  worden  ahn  allen  ortten  allerley 
holcz  vnd  wasser  zu  befurderung  der  Bergwerkh  zu  gebrauchen  vnnd 
allen  vmbliegenden  dorffern  verbotteu,  das  sie  in  holcz  vnd  Wasser 
nichts  solleu  furnebmeD,das  dem  Bergwerkh  zu nochteill  geraihen  möcht. 

Auch  ist  uns  verraöge  vuser  gégében  Priuilegia  bewilligt  worden, 
das  auf  der  Gilnicz  ein  Eissenhamer  gemaiuer  Stadt  vnd  dem  Bergh- 
werkh  zvmi  bestén  sol  vnd  mögé  gebaut  werden.  Entkegen  soll  aber  in 
diesem  hattert  kain  ander  Eissenhamar  aufgei-icht  oder  paut  Averden, 
Weil  die  Eissenhamer  in  holcz  vnd  Walden  den  bergkhwerkh  zu  grossen 
schaden  gelangeu. 

Es  habén  auch  die  Eho.  Kay.  Maiestat  hochloblichen  gedecht- 
nis vnd  ihre  Vorfahren  denn  Bergkhwerckheuzu  hilf  die  Stadt  Gelnicz  pri- 
uilegirt,vnd  den  vmbliegenden  dorffern  beuohlen,  das  sie  allé  gaben  gottes, 
so  sie  auff  dem  Felde  erpauen  vnd  erzeugen,  nii'gents  ander s  wo  sulién  ver- 
kaiiffen  oder  verfuhren,  ohue  auff  die  Gelnicz.  Es  soll  in  den  vmbliegenden 
Dorffern  nirgents  kain  wochen  Margk  gehalten  werden,  auch  weder  "Wein, 
oder  bier  vmbs  gélt  aussgeben,  kein  brott  feill  backhen,  Fleich  schlach- 
ten,  vnd  dergleichen  nit  gestattet  werden,  alléin  auff  der  Gelnicz  soll 
frey  sein  zu  kauffen  vnd  zuuerkauífen.  Zu  befurderung  aber  aller  notturfft 
bey  denn  Berkhwerkhen  habeu  auch  die  Eho.  kay.  Maiestat  hocbloblicher 
gedechtnis  die  Bergstatt  Gelnicz  befreiet,  das  allé  Wahren,  so  durch  kauf- 
mannschafft  vnd  anderer  gelehenheit  durch  die  alhierigen  Inwolmer  gefurt 
oder  hieher  gebracht  werden,  auff  wasser  oder  Landt  soUen  frey  sein  al- 
ler Zoli,  mautten  vnd  dreissigisten. 

Daniit  aber  diese  vorgeschriebene  beguadungen  der  altén  Konige, 
welche  die  Eho.  Kay  Maiestat  vuser  allergenedigster  herr  hocbloblicher 
gedechtnis  coníirmirt  habén,  mogeu  ordentlich  regirt  vnd  erhalten  wer- 


366  WENZEL    GUSZTÁV. 

deu  ;  so  habén  vus  die  Rho.  Kay  Maiestiit  auch  mit  gebén,  das  wir  nacli 
altem  gebrauch  vnnd  ordnuug  als  Bergsacchen,  Malafichandl,  sclmltsa- 
chen,  vnnd  was  sich  mehr  in  vusern  liatterten  zutragen  möcbt,  judiciren 
vnnd  vrtheilleu  mögen.  Zu  weldien  Rechten  auch  die  andern  Pergstett, 
als  Scbmelnicz,  Rubania,  Jossa,  Rosseuau,  Dalkabania  vnd  Neudorflf,  souil 
die  Percksachen  belangen,  geschworen  habén,  vnserm  Berckrechten  sich 
gemess  zu  haltén,  Ire  Appellation  auf  die  Gilnicz  vorabschideu,  vnnd  dea 
alhierigen  Bergrechteu  ad  perpetuam  memóriám  ain  billichem  gehorsam 
geleisten. 

Es  vermögen  auch  vnsere  Priuilegien,  das  die  vmbligeudt  dovfFer, 
als  Krompach,  Horífen,  Socklsdorff,  Jecklsdorff,  Saudt  Margretten,  Volck- 
mair,  Kaischdorff,  Preckendorff,  Hanczmansdorff,  Aiusiedl  vnd  Schwedler 
durch  ire  Richter  unnd  Rathsgeschwornen  vber  16  denar  nitjadiciren 
oder  vrtheilen  sollen,  sondern  sollen  sich  mit  allén  sachen  die  vber 
16  denar  Hungrisch  antreffen,  zu  vnseru  Rechten  haltén,  vnd  derselben 
nacb  gemess  verhalten. 

Das  auch  die  Kirchen  auf  der  Guluicz  vnd  derselben  cristliche  ord- 
nung  vnd  gebreuche  durch  gelerte  vnd  cristliche  Personen  mögen erhalten 
werden,  dadurch  Gottes  Ebre  gemehret,  seiu  heiliges  Gotlichs  wort  o-e- 
predigt  werde;  so  habén  die  vmb  liegeudeu  Dörflfer  dem  Pfarherr  zu  Göl- 
nicz  zu  seiner  vnterhaltung  ein  ordentliche  beysteur  gethan,  wie  dau  biss 
dato  noch  von  etlichen  gescheheu  beschehen,  denen  der  Pfarrer  daselbs 
mit  Reichung  der  heiligeu  sacrameut,  vnd  vnderrichtung  Gottliches 
worts  gedienet. 

Die  weill  die  Altén  Konige,auch  die  Rhö.  Kay.  Maiestát  Ferdinan- 
dus  vnser  allergeuedigster  Herr  hochloblicher  gedechtnis  deu  Bergstet- 
ten  Gelnicz  vnd  Scbmelnicz,  so  reichlich  mit  Priuilegien  versében,  so  ha- 
bén auch  die  Inwoner  derselben  in  der  hochsten  nett  der  Könige  vnd 
des  Landts  allé  trewe  vnd  gute  willigkait  yederzeit  gethan  ;  als  zu  der 
Zeit  als  man  zelt  1527.  Jar,  do  fást  das  ganze  Landt  der  Rho.  Kay.  Maies- 
tát Ferdinando  vnserm  allergnedigsten  (herrn)  hochloblicher  gedechtnis 
ab,  vnd  dem  Januseh  AVayda  zu  gefallen  ;  auch  Zipser  hauss,  vnd  das 
Schloss  auf  der  Gelnicz,  auch  die  herschafft  Reichenaw  durch  des  Waida 
Obersten  besezt  gewest ;  gleichwoll  habén  die  Bergstedt  Gölnicz  vnd 
Schmolnicz ,  vnd  dieselben  luwohner  besteudig  bey  der  Rhö.  Kay. 
Maiestát  mit  treAven  gehalteu ,  derwegen  der  Trentschin  Micklosch 
mit  gewalt  die  Stad  Gelnicz  vberzogen ,  mit  welchen  inwonern  von 
der  Gelnicz  ein  liarte  Veltschlacht  gethan ,  habén  auch  des  Feiudes 
gewalt  erlegt  vnd  abgetriben,  den  Hauptman  von  Golnitzer  schloss  ge- 
fangen  enthaupt,  vnd  das  schloss  auf  der  Gulnicz  mit  hilfe  vnd  Rathe 
der  andern  Steite,  so  der  Kay.  Maiestiit  trew  gewest,  eiugenomen  vnd  zer- 
brochen.  Hernach  im  1556.  Jar,  als  Georg  Bebeck  von  der  Rhö.  Kay. 
Maiestiit  abgefallen,  vnd  den  vmliegeuden  Kreiss  bezwungen,  das  sie 
íme  zinszbar  vnd  vnterthau  sein  mussen.  Obgleich  solches  den  von  der 
Golnicz  auch  vilsmal  ist  zugemuttet  worden,  habén  sie  doch  auch  zu  der 
zeit  kainswegs   ihre  trew   von  der  Rhö.  Kay.  Maiestát  weuden  wollen. 


OKMÁNYI    FÜGGELÉK.  367 

Dei'wegen  dov  Bebockh  sio  mit  gewaltigor  maciit  vberczogen,  welchem  sie 
soiiill  moglichen  gewest,  wiederstant ;  docli  leczlicheu  hat  der  Bebockli 
die  von  dev  Gelnicz  vberwunden,  vili  ehrliclien  leüt  gefangen  vnd  weg- 
gefurt,  auch  die  Stadt  geplundert,  dadurch  die  Stadt  in  grossen  verderbeii 
komén,  vili  armen  Witwen  vnd  Wayssen  vei'blieben.     i 

Das  aber  die  alté  Bergstat  Gelnicz  Schmelnicz,  auch  die  anderu 
flecken  so  in  deme  hattert  gelegen,  in  so  gross  abnemen  komén,  vnd  fást 
alle  ding  in  das  eusserst  verderben  geratten,  an  hab  vnd  gut,  auch  an  der 
Manschafft,  dieselben  Vi'sachenwollenwirzumteillEuerEliö.Kay.Maiestát 
uuseremallergnedigsten  herrn  mit  kurzen  wortteu  furti-agen  ;bitten  vuter- 
theuig  EuerRliö.Ka}'.  Maiestát  wellen  dieselbigen  genediglichen  auliöreu. 

Erstlicheu  ist  vns  durch  die  Herrschafft  Reichenauw,  oder  dersel- 
beu  Inhaber,  ohn  alle  billiche  recht  entzogen  vnd  entwendet  das  geburg 
gegen  dem  doríf  Hoeífen  gelegen  ;  da  vnsere  vorfahren  vili  gutter  Bergli- 
werckh  erweckt  vnd  gebauet  habeu.  Ai;ch  noch  heutig  tag  wurden  durch 
vnsere  mitwoner  vnd  andre  leüt  daselbst  etliche  höfliche  gebeude  oder 
Bergkwerg  gebauet  werdeu  ;  so  aber  Imaudt  sich  vnderfangeu,  dem  Eech- 
ten  ordentlichen  Bergkrechten  noch  auf  der  Gulnicz  eiu  Bergkwerckh  ent- 
pfahen  oder  gemuettet :  so  werden  dieselben  Bergleut  durch  die  Her- 
schafft  Beichenaw  mit  gewalt  abgetribeun  ;  dardurch  in  derselben  Refier 
auf  heutigen  tag  vili  gutter  Bergkwerch  vngepaut  pleiben,  der  Rhü.  Kaj'. 
Maiestát,  der  Statt  Gelnicz  vnd  dem  ganczen  Land  zu  grossen  schaden. 

Vonu  Hanss  Aiusiedl  bis  auf  den  Ochsen  Perg  in  derselben  Refier 
vnderhalben  dem  Ochsenberg,  sonderlich  auf  der  Stillbach,  vnd  an  Altén 
Wasser  in  Schuellenseiffen  habén  unsere  vorfahren  vili  stadtlicher  Bei'g- 
werckh  gebauet,  Silber  vnd  Kupfer  Erzt,  auch  goldige  spiss  vnnd  geuge 
gehauen.  Daselbst  kende  noch  heutigen  teg  ein  stadtliche  Manschafft  mit 
nucz  vnderhalten  werden  ;  welches  aber  nun  ein  lange  Zeit  durch  das 
Schloss  Crassnahue  vnd  derselben  Inhaber  verhindert  werden,  den  bey 
Zeitten  des  Franz  vnd  Georg  Bebeckhe  vili  hauer  auf  den  Bergwerckhen, 
die  köler  im  Walde,  die  Arbeitter  in  den  Schmelzhuetten  ermordet,  ge- 
fangen vnd  gepeiniget  worden.  Ynd  bey  vnser  Zeitten,  seider  das  Schloss 
Crassnahue  in  Euer  Rhö.  Kay.  Maiestát  gewalt  kamen,  habén  Euer  Rhö. 
Kay.  Maiestát  Hauptleut  gleichsfall  die  Bergleut  derselben  ort  auf  der 
Stillbach  abgetriben  vnd  gefenglichen  eiuzogen,  wieuil  das  Euer  Rhö. 
Kaj'.  Maiestát  vnnd  dem  ganczem  landt  zu  schaden  geraicht,  auch  die 
Manschafft  gemiudert  wirde  ,  habén  Euer  Rhö.  Kay.  Maiestát  gnedigli- 
chen  zu  betrachten. 

Vom  Ochsenberg  gegen  dem  Wasser  Schmelnicz  vnd  gegen  dem 
Eissenhamer  bey  Durne,  do  man  zur  notturfft  der  Berghaudlung  auf  der 
Schmelnicz  an  etlichen  ortteu  heu  vnd  futterey  vor  die  Ross  machen 
soll :  da  habén  di  Bebecke  ein  woUochisch  dorff  gepaut,  welches  in  wal- 
den  vnd  wisen  gTossen  schaden  gethan  vnd  noch  teglichen  thúett.  Es 
habén  auch  die  von  Crassnahue  fást  die  allei'nahesten  Wissen  bey  der 
Schmolnicz  gelegen,  mit  gewalt  eiuzogen,  doruber  vili  frome  leutte  er- 
mordet vnd  erschlagen  worden. 


.3G8  WENÍÍKL  (iÜSZTÁV. 

Ancli  ist  übtívhalb  Diirue  gegou  der  tíchmeluicz  ein  gol)nr<í  der 
Nenffang  geuandt,  fiuf  vnserm  liattcrt  gelegen,  da  vnsere  Vorfalívcii  ;iurli 
st.itlicho  g-('1)ende  getvibeu,  vnd  reich  Silber  Evzt  gehanon  worden,  welír 
anoli  da  licflicli  guetter  micz  zu  scliaffeu,  vud  ist  inn  vnsoren  hottei-t  dem 
gepiirg-  gleicli  so  gewaltig  mit  Stollen  evbant,  als  der  Neufang.  Aber  die 
Bebpcklion  habén  oftmals  die  hanei*  vou  der  arbaitt  vertriebenn,  die  ga- 
])A  Yimd  sclieclit  eingehauen,  vnd  mit  gewaltiger  haudt  verhindert. 
Gleicbsfall  ist  aiich  diese  zeit  her  von  Euer  Rliö.  Kay.  Maiestat  Hanpt- 
leuten  vou  Crassualine  beschelieu  ;  obgleich  der  woUgeborue  herr  Stauiz- 
aiis  Turso,  vnser  Erb-  vud  gruudtherr  seiue  Wollgeborne  genadeu  sich 
mit  Eurer  Ehö.  Kay.  Maiestat  vuserm  allergnedigsteu  lieiTU  vergliclieu, 
biss  zum  ausstrag  der  Sachen.  das  vnser  gnediger  herr  von  S.  Gr.  und  vu- 
serm aigneu  liotlert  Euer  Rhö.  Kay.  Maiestat  vuserm  allergnedigsteu 
herru  Jahrlichen  40  fl.  gebén  soll,  das  Avir  vnud  allé  vntherthanen  vnsers 
guedigen  herrndie  streitigeu hottertgen  Crassnahue  ruhig  vud  friedliclien, 
ohne  allé  verhinderung  gebrauchen  und  genussen  solleu  ;  gleichwoll  sein 
vili  verhinderung  durch  die  Ambtleut  \Tin  vntherthannen  von  Crassnahue 
erfolgt,  das  man  vns  avif  demselben  veit  gebunden  vber  den  8ontag,  oder 
iu  vusern  abwessen  die  haspell  vber  deu  schachten  eingehauen,  auch  die 
schacht  verspeigelt,  vnd  dergleichen  scheden  gethan,  das  wir  als  jecziger 
Zeit  arme  leüt  vns  in  dise  vnruhige  Arbeitten  nit  bégében  durífen. 

Auch  ist  ein  dorfF  iu  vnserm  hottert  gelegen,  der  Stoss  geuandt, 
welchem  die  herrschafft  von  Thorna  in  walden,  wissen  vnd  andern  vill- 
feltigeu  schaden  vnd  Abbruch  auf  vnserm  hottert  thun,  dadurch  die  Eis- 
senhamerr  daselbst  bein  Rost  gelegen  zu  boden  gehen  vnd  in  abfal  ko- 
mén, das  sich  nun  niemandt  dieselben  zu  fiirdern  vnderstehen  will.  Auch 
von  wegen  der  zugefuegten  beschwar  von  der  herrschafft  Toi'ua  villei-ley 
Bergkwerckh  in  derselben  Eefier  vugebauet  Hegen  bleiben. 

In  der  Reffier  von  Durue  gegen  dem  Falckeuseiffen  ist  ein  geburg, 
der  Ainhoi'u  genaut,  auf  welchem  gar  statliche  vnd  furnehme  gebeude 
vnd  Bergkhwerch,  da  eine  zimlich  manschafft  auf  heutigen  tag  mit  allém 
willen  begertten  zvi  bauen,  vnder  denen  ist  ein  Bei'gwergkh,  do  auf  ein 
schicht  inn  25  hauer  mochten  aufahreu  ;  welche  gebeude,  ob  sie  woU  in 
vnsei'u  hottert  gelegen,  der  jezig  Bischof  von  Josse  mit  vnbilliger  gewalt 
verhindert,  vud  \t3s  den  hottert  begert  abzuzihen.  ObwoU  vnser  gnedi- 
ger herr  hei'r  Stauizlaus  Thurso  gegen  dem  Bischof  sich  ei'klárt,  er  soll 
dem  gemeinem  nucz  vnnd  die  Bergleutt  nit  verhiuderu,  sonderu  aufrecht 
lasseu  arbaittenn,  es  soll  auch  die  vrbar,  biss  zu  ausstrag  der  sachen,  auf- 
recht geschutt  verdén,  das  dan  allé  recht  mit  gaben  vnd  erfoderu  :  so 
hat  der  Bischof  noch  biss  auf  heuttigen  tag  "wider  recht  vnd  biliigkait  die 
arbaitt  vnd  gemainen  nuczen  verhiuden. 

Auch  sein  gegen  dem  Valckheuseiffen  von  vusern  Vorfaru  vili 
statliche  Bergwerg  gebauet  wordeu  ;  mittlerweill  auch  noch  beschehen 
möcht :  daselbsten  die  Stat  Cascha  ohne  alles  gerechtigkeit  vns  die  Zeit 
vber  im  "Walde  grossen  schaden  gethan. 


OKMÁNYI    FÜGGELÉK.  369 

Voiii  Falckcusfifft'u  gfgeu  ileu  TschincIvO  siiul  naliciidt  beim  Ca- 
scher  Hamev  auff  vuserni  huttert.  goltgeiig  gesuclit  worden,  es  seindt 
arbeitev  oder  schirffer  alsó  balt  vou  deni  Ambtniau  von  E.eiclieuaw  abge- 
tribeu  worden  vud  verjagt ,  gleichsfall  mochteu  noch  melír  Bergwerck 
anffgerk'htet  werden,  do  dor  von  Reicheuaw  uit  in  vnsern  hottert  eiu- 
grieffeu. 

Ancli  hat  der  yeczig  Ambtman  auf  Reiclieuaw  Dauioll  Gnudlfingcr 
au  yeczt  bemelter  stell  ein  glasshutten  gebauet,  welclie  doch  au  kaineni 
Ort  bey  Berckhwerkhen  gestattet  wirdt ;  weill  vili  liolz  dcn  líci-gkliwer- 
klion  zii  schaden  verprent  ■vvirdt. 

Es  liat  aucli  bemelter  Gundlfiuger  Ambtman  zu  Eeichenaw  dise 
Zeit  lierr  auff  vuserm  hottert  gegen  deu  Cascher  hamer  die  hohenWalde, 
so  man  zu  Koluug  mag  verbraucheu,  vber  die  massen  durch  seiue  Wal- 
achen  oue  not  vnd  billicdi  vrsachen  dermassen  vmbhauen  vud  verder- 
ben  lassen,  dergleichen  nit  palt  geschehen  werde. 

Es  hat  bemelter  Ambtmann  zu  Eeichenaw  diese  zwe}'  Jalír  her  aut 
vnserm  hottert  inn  vnsern  Waldeu  eine  grosse  anczall  liolcz  lassen  hanen 
vund  nach  Cascha  verkaufft. 

Es  habén  auch  die  Ambleut  vou  Reichenaw  mit  vnbillicher  ge- 
walt  die  "Waltburger  zu  Gelnicz  in  kollungen,  so  auf  vuseru  hottert  vnd 
gar  nahent  bey  der  G-ulnicz  gelegen,  das  man  einen  tag  4  far  der  koll  zur 
hutten  bringen  mögé,  verhindert  vnd  obgetriben,  vnd  in  der  Refier  mit 
gewolt  die  zigen  von  Reichenaw  auf  vnsern  hottert  treiben  vnd  hutten 
lassen,  damit  unsere  Walte  allenthalben  verderbt  werden. 

Vonn  Tsching  gegen  der  ^Mautt  zu  Kalssdorfif  ist  ein  geburg  der 
Hauerschilt  geuandt,  aldo  ein  guttes  Kupífer  Bergwerckh  ist,  vonwel- 
chem  die  Ambtleut  von  ReichnaAV  die  arbeitter  abgetriben  vnd  gefan- 
geu,  weg  gefurt,  dadurch  dasselb  gebeude  noch  biss  heutigeu  tag  ligen 
bleibt,  da  doch  noch  yeczt  Bergkleute  gerne  bauen  wm-den,  so  wie  von 
der  herrschaft  Reichnaw  vnsern  hottert  daselbst  vermoge  der  gegeheneu 
Priuilegia  vnuerhindert  gebrauchen  möchten. 

Souil  den  Eissenhamer  auf  der  Gulnicz  belanget,  welchen  dif 
altén  Konige  zu  bauen  bewilliget,  das  auch  in  vnsern  hattert  kein  Eis 
senhamer  mehr  solt  gestat  werden  zu  bauen  :  so  hat  aber  die  herrschaffe 
von  Reichnaw  sich  vnderstanden,  inn  vnsern  hattert  bey  der  Crompach. 
ei'paüt  vnd  aufgerichtet  drey  Eissenhemer,  zu  Volckhmer  zweu  eissen- 
hamer, durch  welche  hemer  die  Walt  dermassen  abgehaueu  vnd  verkol- 
let,  das  obgleich  Berckwerckh  zu  pauen  furgenomen  wurden,  so  wurden 
dieselben  holz  vnd  kholl  halben  schwerlichen  erbaut  werden. 

Auch  habén  die  Edlleut  von  Jecklsdoríf,  so  mit  irenn  dorffern  inn 
vnsern  hattert  ligen,  ein  Eisenhamer  aufgerichtet,  damit  man  gleichsfal, 
wie  bey  andern,  grossen  schaden  thiit.  Habén  auch  zu  denselben  hamer 
in  vnserm  Wasser  ein  Wahr  schwelle  gemacht ,  mit  welchem  vns  die 
altén  gewenlichen  weg  verhindert  werden,  das  man  oftmals  im  Jahr 
durch  aufschweUung  des  Wassers  auf  die  Gelnicz  von  denselben  ortteu 
nit  komén  khan. 

MAGYAROKSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK    KRITIK,   TÜUT,  24 


3  70  WEKZEL    CiOSZTÁV. 

Der  EisRcnhamcv  auf  der  Gulnicz,  wclcliiMi  mit  bewil- igunt;  (Ut 
Eö.  Khay.  Maiestat  (len  Pevgwerken  zum  bestén  ist  aufgeviclit,  dov  muss 
jecziger  Zeit  gai*  feyevn,  vnd  wirt  nit  dorinnen  gearbaitt ;  da  die  herr- 
scbafft  von  Eeichnaw  die  Bergwerg,  doi-innen  man  Eissenerzt  hauet  odei- 
ge-winen  kban,  dev  Qneckberg  genant,  vnd  zu  vnserm  hamer  gebraucht 
werdeu,  dasselb  geburg  habén  die  Ambtleut  von  Reichnaw  mit  vnbillicbcr 
gewalt  vndcr  sich  geczogen,  das  die  Besteller  oder  bnmernieister  auff  dev 
Golnicz  Ivr  aigne  erbantte  Eissenbergwerckii  mit  friden  nit  geniessen 
niögen.  Insonderlieit  hatt  sich  Daniell  Gundlfinger  jecziger  Ambtman  auft' 
Eeichnaw  vuderstauden  vor  zwey  Jaliren  Avieder  allé  Landt-  vnd  Bevg- 
recht  dem  hamer  Maister  von  der  Gulnicz,  das  gewoneu  Eissenerzt  von 
seinem  aigen  Bergkwerke  mit  gewalt  oline  vorwissen  aller  gericht,  one 
auczaigung  aincziger  beschwar  .  liinweggefurt ;  das  erzt  so  er  nit  hat 
Aveither  konnen  furen,  hat  ins  Bergkwerkh  gesturczt,  den  haspel  vlicr 
deu  Rchacht  eingehauen,  vnd  in  schecht  geworffeu,  vnd  sonsten  allcs  pol- 
lirt  vnd  verderbt,  was  er  in  Eill  ans  bessen  vorseczlichen  willeu  thun 
konnen.  Ist  anch  in  aiguer  Person  aklo  gewest,  vnd  seine  aigne  liende  zn 
nerderl^en  angelegt. 

Auch  ist  auf  dem  bemelten  Queckberg  ein  Quecksilbererzt  gefon- 
deu,  vnd  ein  Zeit  láng  von  deu  luAvohneru  zur  Gelnicz  gebaut  worden, 
aldo  wir  auch  noch  heutiges  tages  vnsern  nucz  -vvisseu  zu  schaffen.  Aber 
die  herrschaíft  von  Eeichnaw  hat  die  unsern  Inwoner  von  dieser  arbeitt 
abgetrieben,  vnd  mit  vnhillicher  gewalt  vnder  sich  geczogen. 

Demnach  auch  vnsere  Priuilegien  in  sich  habén,  das  man  nier- 
gendt  in  unserm  hattert  sol  ainczigen  freien  Margt  haltén  ohne  al- 
léin in  der  Stat  Gelnicz  vnd  Schmolnicz,  dodurch  wir  vnsern  Aufenthalt 
gehabt,  vnd  die  Pergwerckh  desto  mehr  konnen  erpauen  :  hat  sich  die 
Herrschaíft  Eeichnaw  vnderstanden  ,  habén  in  der  Krumpach  ein  freyen 
Avochenmarkht,  anch  Jormarckt  aufgericht.  Es  habén  sich  auch  die  umh 
liegenden  Dörffer  vuterstanden  ,  wieder  nnsere  Ereyheitten  "Wein  zu 
schenckhen,  Pier  zu  machen,  hrott  zu  backen  ,  Fleisch  zu  schlochten  ; 
nicht  allain,  das  sie  hieher  nicht  zu  margt  bringen,  wie  sie  schuldig  zu 
thun  wehren,  sondern  haltén  andere  von  weitten  Dörífern  bey  sich  auf, 
das  sie  vus  nichts  zufuren ;  kaufen  und  verkauffen  auf  den  Dorffern 
noch  Írem  gefalleu,  dadurch  die  Waldburger  souderlichen  in  grosseu 
schadeu  komén,  das  sie  mit  Insslet  vuud  Eissen  hoch  beschwert,  vnnd 
im  Kauff  hoch  vherseczt  werden,  weill  sie  allé  dingt  zu  Notturff  der  Berg- 
werckh  von  andern  orten  herzubringen  vnd  hoUen  mussen.  Demnach 
wir  auch  Priuilegia,  das  die  Innwoner  der  Berg-Statt  Golnitz  vnnd 
Schmolnicz  in  Dreissigsten,  allén  Mautten,  mit  ihren  Personen,  hah  vnd 
gutter,  sollen  frey  passieren  ohne  allé  Verhinderuug  :  solche  freiheitten 
hat  man  vnsern  Inwohuern  wider  in  Eur.  Ehö.  Kay.  Maiestat,  auch  in 
andere  herschafíten  Dreissigst,  Zolién  vnd  trucken,  Mautten  nit  gehal- 
teu,  oder  passieren  lassan  ;  wass  das  denn  Berkstetten  fur  schaden  vnnd 
beschwer  gebracht,  ist  leichlichen  abzunehmen. 

Es  habenn  sich  die  Vorfahren  der  vmbliegenden  Dörffer  in  Berek- 


OKMÁNY I   FÜ(iGELÍ:n.  371 

Síiclifu  vntl  auílcrii  l'orralliíiulon  suflion  ^edtn'  Ziüt  sicli  mit  Kuibpfahiiiio- 
(ler  Berglnverck  dem  Rochten  vnserer  Bergkligcrechtigk.aitt.  iiach  geiness 
nacli  vevhalten.  Dagegen  die  vou  der  Krompach  voi-  wonig  Jahven  sich 
vnderstandeu  ,  ein  Bei'gmeister  aufgeworffen  vnd  geordnet,  vériéiben 
ihiien  selbst  Bevgwerckh  auf  nnserm  hattert,  entschlagcu  sicli  allé  diug 
voin  vnseren  recJiten,  das  vns  die  Rhö.  Kay.  Maiestiit  verlihen  vnd  cojifir- 
mirt ;  sondern  gebrauclieu  sich  in  allén  d ingen  vnbilliclnn-  gewalt  vnd 
Eecht  in  Pevksachen,  Maleficliandeln,  vnd  Rchult  saclien,  dadurcli  vili 
saclien,  die  gemainen  nucz  tíetreffendt,  verhindevt  werden,  vnd  mancher- 
ley  beseliwar  evfolgen. 

Dergleiclien  liaben  ancli  die  andern  Dörffer,  so  in  vnserm  liattert 
gelegen  sein,  als  Volckraair,  Margrettlie,  Jecksdorff,  Hoefe,  Sacklsdorff, 
sich  vou  vnsern  Eechteu  abczogen,  habén  nach  irem  eigen  veruehmen  ge- 
richt  geordnet,  vnd  judiciren  nit  alléin  vber  16  denar,  wie  vnsere  Prinile- 
gien  vermögen,  soudern  nach  irem  willeu. 

Hienoru  ist  bemeldet,  das  die  vml)liegonden  Dürfter  auf  vnserm 
hattert,  zu  der  Kirchen  anf  der  Gilnicz  dem  Pfarrer  zue  Vnterhaltung 
eine  steuer  gebén  hahen,  als  die  von  Hoefe  256  den.  Hnngrisch  ;  die  von 
Salcksdorff  den  Zeheudeu  von  allém  getreide.  Nun  hat  sich  das  Dorf 
Hoeffen  von  der  Kirchen  zn  Golnicz  allerding  abczogen,  giebt  aiTch  das 
verordnete  gélt  nit  z\v  vnderhaltnug  des  Pfahrhern.Deuen  von  Sockhdorft' 
hatt  der  Pfarrer  von  der  Gelnicz  biss  da  hier  bei  der  Kirchen  gedienet ; 
gleich  woU  hat  der  Gundlfinger  Ambtman  zu  Reichnaw  das  verschieueu  Jahr 
den  Zeheudeu  mehr  den  halheu  taill  entzogen,  vnd  zu  seiner  oder  seines 
herrn  Notturfft  einführen  lasseu  wieder  der  Tnwoner  zu  Sacklsdorff  wil- 
leu vnd  alté  gewonheittt,  da  die  vou  Sacklsdorff  ihre,  vnud  ihrer  Vetter, 
vund  Vorfahren  liegrebnis  auf  der  Gilnicz  gehabt,  biss  auf  heutigen  tag. 
Do  aiich  die  herrschafift  von  Beichnaw  den  Zeheudeu  zu  Sacklsdorff  der 
Kirchen  zur  Golnicz  solt  feruer  abzihen,  da  wurden  die  vou  der  Guluicz 
one  sondere  grosse  beschwer  eiu  gelertteu  Pfarrher  bey  der  Kirchen  vn- 
derhalten  khonuen. 

Durch  diese  vorerzelte  grosse  Vnnhillichen  heschwernngen,  das 
vns  die  gegebuen  freyheitten  nit  gehalten,  vnud  vussere  grenczen  oder 
hattert  teglichen  entzogen  vnd  abgedrungen  werden,  seindt  wir  armeu 
luwohuer  der  altén  Pergstatt  Golluicz  vnd  Schmolnicz  in  gross  armut 
komén,  das  wir  vnseren  Erb-  vnd  gruudtherren  Herrn  Stanizlaw  Thur- 
soni  die  geburlichen  Eeudt  vnd  Ziuseu  nit  mehr  zu  gehen  vei-mögen,  wie 
wir  solchen  Ziuseu  vnsern  gnedigeu  herrn  diese  Jahr  eiu  zimlich  gélt 
schuldig  verhliben  seindt,  da  vns  nit  geholfeu,  vud  wirr  zu  dem  gebrauch 
vnsei'er  Priuilegien  vud  unseres  hatters  nit  komén  :  so  werden  wir  vns 
durch  Bergkwerck  pauen  oder  dergleichen  Narung  vns  alhier  nit  erhal- 
ten  kounen,  sondei'U  werden  vns  von  daunen  begehen  mussen.  Die  weil 
vns  woll  wissent,  das  vuser  gnediger  herr  an  mehriey  ortten  uach'ordeut- 
licheu  gebrauch  oder  Eechten  nun  etlich  Jahr  daher  vnsere  gerechtigkeit 
wieder  zue  recht  bringen,  in  Eechteu  schwebet  vnd  vou  vnssert  wegen 
inn  deme  gar  keineu  Yncosten  vnd  muhe  gesparrt ;  d  a  s  a  b  er   die  s  a- 

24* 


372  WEKZEL  GUSZTÁV. 

(■  li  ('  n  in  r  e  0  h  t  G  n  s  o  1  a  n  g  e  a  vi  s  s  g  e  c  7.  o  g  o  n  w  e  r  d  e  n  ,  i  s  t 
V  }i  s  (1  i  e  V  V  s  a  o  h  e  n  v  n  w  i  s  s  e  n  t.  Win*  abcr  sindt  durch  vcrlen- 
gernug  der  vocht  vnnd  der  vnbilligen  gewalt,  das  vns  vud  vusei'u  guedi- 
gen  Obrigkeit  von  der  Fachbarschafft  outstandcD,  in  das  eussfirste  Ver- 
derben  komén. 

Wir  habén  Euerer  Ehö.  Kay.  Maiestát,  allergenedigster  herr 
nüchst  hiehei-  verordnetten  Commissavieu,  so  im  November  in  der  Eefier 
gewest,  auch  vusere  grosse  beschwer  schrifliclien  vorgetragen,  vnsre  ha- 
bén de  gereclitigkeit  vorgelegt,  das  meiste  auch  so  vns  beschwerlichen 
vorkomen,  angenscheinlich  dargethan  vnd  bewisen  mit  höchster  bitt, 
Euer  k.  JMaiestat  solchs  vorzutragenn.  Weill  sich  aber  die  beschwer  tegli- 
chen  mehren,  vnd  wir  armen  Eur  Ebe.  Kay.  Maiestát  getrewe  vntertha- 
ueu  auch  nun  von  tag  zu  tag  inn  grosser  gefahr  des  Turckeu  halben 
wohuen,  das  wir  vns  schon  tag  vnd  nacht  vorwahen  mussen  ,  weill  die 
Manschafft  so"schwach  bein  vns  ;  weill  aber  liein  vns  uoch  kain  mangel 
ist,  Gott  dem  herrn  sey  Lob,  das  nit  Arczt  gehaueu  und  ein  stadtliche 
Maunschafft  möchte  erhalten  ,  auch  allé  sachen  könden  zue  recht  ge- 
bracht  werden,  do  wir  nur  vnsere  Priuilegien  in  vorigen  gebrauch,  vnd 
vuseren  hattert  vei-möge  vnseren  Priuilegien  ruhig  von  der  Nachbar- 
schaíft  vud  vnuerhindert  gebrauchen  mochten :  so  bitten  wir  Eure  Ehö. 
Kay.  Maiestát  vnd  Kho.  Maiestát  vnseren  allergnedigsten  herrn  vmb 
Gottes  willen,  Euer  Kay.  vnd  Kö.  Maiestát  wollen  in  diesen  vnseren  gros- 
sen  vnd  ferner  vntraglichen  beschwerungen  ein  guedigs  einseheu  habeu, 
damit  wir  nit  gedrungen  werden,  die  altén  BergStatt  Gelnicz  vnd 
Schmelnicz  vnd  dieEefier  zuuerlassen, den  Wallachen  der  vnruchen  Nacli- 
barschafft  ein  freyen  trib  iren  Vieh  zu  lassen,  welche  nit  alléin  der  vm- 
liegende  Nachbarschafft  vor  den  Thurckhen  wurden  bedrengen,  als  wie 
bissher  gethan  ;  sondcrn  es  wurden  die  Mortuloscen  vnd  Turckhen  auch 
palt  ihren  freien  Pass  in  dem  Geburg  habén,  denn  ganzen  Zipss  zu  gros- 
ser beschwár  vnd  gefahr  :  wollen  vns  genczlichen  versében,  Euhre  Ehö. 
Kay.  Maiestát  Averden  auff  vnser  kláglichs  ansuchen  genedigst  einsehen 
habé,  damit  vnsere  vorgeseczten  Obrigkeitten  den  herrn  Tursonen  vnd 
uns  Euhrer  Kay.  Maiestát  getreuen  Vnterthanen  in  den  schwebenden 
Eechtssachen  schleinige  Gerechtigkeit  erfolge  ,  oder  wie  vns  in  andeve 
Avege  mochte  geholffen  werden.  Wir  AVoUen  vns  auch  jeder  Zeit  gegeu 
Euhre  Ehö.  Kay.  Maiestát  vnd  Khö.  Maiestát  vnsren  allergnedigsten  herrn 
als  frome  vnd  getrew  vnterthanen  mit  leib  vnd  gutt  gehorsam  befinden 
lassen.  Der  AUmechtige  Barmherczige  Gott  wolle  Eure  Eho.  Kay.  Maie- 
stát sambt  derserben  landen  vnd  leutten  zu  langwirigen  Zeitten  in  frid- 
lichere  vnd  Glückseligen  Eegiment  erhalten.  Gebén  auff  der  altén  Berg- 
Statt Golnicz  den  24.  Februarij  im  1574.  Jahr  noch  der  geburt  Cristi 
vnsers  Erlossei's  vnd  Seligniachers. 

(L.  S.)  (L.  S.) 

Eichter,   Bergmaister  vnd  Eichter,   Bergmaister  vnd 

Eattgeschworne  der  alteu  Geschworue(r)    Eatt   der 

Bergck  Statt  Gulnicz.  Bergck-Statt   Schmelnicz. 

(Eredetié  jiapiron  az  országos   levéltár  kincstári  osztályában.) 


WENZKL  (iUSZTÁV.  373 

V.  Okmányok  a  Tiszaincllék  bányászatának  törtónetéliez. 

1 .  A   C  s  e  1 11  e  k  i  család   b  á  ii  j'  á  s  z  a  t  i  j  o  g  o  s  í  (  \'  ;i  u  y  a  i. 

a)  NosCapitulum  Ecclesie  Agriensis  damas  pro  memória,  <i\u>d  Ni- 
colaii.s  filiiis  Egidij  de  Kaluo  pro  Micbaele  íilio  Akus  de  Chytnuk  iiostram 
persoualilcr  adeiindo  presenciam  per  modum  protestaciouis  iiobistairauit 
signiflcare,  (inod  Georgius  et  Petrus  filij  Nicolai  Eufi,  Geurgius  filius 
Nicolai  dicti  Kan,  et  Ladislaüs  filius  Ladislai  proxiuii  t'iusdem  Mychaelis 
de  predicta  Cliyiuuk  p  r  o  ii  e  n  t  u  s  q  u  a  r  u  n  d  a  m  d  o  m  o  r  u  m  f  a- 
b  r  i  1  i  u  m  w  1  g  o  li  a  m  o  r  n  o  m  i  n  a  t  a  r  u  m  sub  forma  concordie, 
iioii  eternaliter  sod  temporaliter,  tacite  et  oculte  inter  se  diuisisseiit ;  iu 
quibus  jus  eiusdem  Micliaelis  occultare  niterentur  iu  suum  grandé  preiu- 
diciiim  ac  derogameu.  Qiiamobrem  dictus  Mychael  dominus  suus,  ne  per 
tacituruitatem  jus  eiusdem  in  dictis  domibus  periclitaretur,  prescriptos 
proximos  suos  ab  occupacione  et  percepcioue  jnrium  suorum  in  dictis  do- 
mibus liabitorum  probibuit,  et  í'acta  dicta  prohibicioue  memoratus  Ni- 
colaus  filius  Egidij  iu  persona  eiusdem  Mychaelis  domlni  sui  prohibuit 
et  inliibuit  coram  nobis.  Dátum  feria  tercia  proxima  post  festuui  Passce 
Düuiini  anno  eiusdem  M"  CCC'  LXX», 

(Eredetié  papíron  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

b)  Nos  Matliias  stb.  quod  nos  tum  ad  humillime  supplicacionis  in- 
stauciam  fidelis  nostri  nobilis  Joliaunis  de  Csetnek,  in  sua  ac  Ladislai  et 
Nicolai  fratrum  eiusdem  carnalium  de  eadem  personis,  Nostre  projiterea 
porrecte  Maiestati,tum  eciam  consideratis  multimodis  seruicijs  eorundem, 
que  ipsi  primum  Illustri  domine  Elisabeth  genitrici  nostre  carissime, 
tandemque  Nostre  Maiestati  iuxta  ipsorum  possibilitatis  exigenciam  ex- 
hibuerunt :  id  ex  grácia  speciali,  Nostreque  Kegie  potestatis  plenitudiue 
duximus  annuendum  et  concedeudum,  vt  ipsi  vbicunque  in  pertinencijs 
et  promontorijs  possessionum  ipsorum  Dobschina  in  Geomeoriensi,  Mar- 
tliouy  iu  de  Thorna,  et  Zalona  vocitatarum  iu  Borschodiensi  Comitatibus 
existencium  habitis  ,  fodinas  seu  mineras  auri  ,  argenti,  cupri,  alio- 
rumque  cuiusuis  generis  metalloruni  iudagari  seu  inveuire,  reperire- 
que  et  aperire  potuerint,  easdem  operari,  colique  et  laborari  facere,  lu- 
crumque  exinde  provenieus  ipsi  heredesque  eorundem  et  posteritatcs 
vniuerse  perpetuis  semper  successiuis  temporibus  vniuersis  percipere  va- 
leaut  atque  possint  ex  presenti  nostra  anuuencia  et  concessione  speciali , 
saluis  nostris  iuribus  et  prouentibus  de  huiusmodi  mineris  more  solito 
debentibus,  que  et  quos  per  eosdem  semper  de  anno  in  annum  Nobis  ac 
Fiscu  nostro  Eegio,  et  ad  Cameram  nostram  Kegalem  dari  volumus  et 
administrari  ,  immo  annuimus  et  concedimus  presencium  per  v^gorem. 
Quocirca  vobis  fidelibus  nostris  vniuersis  et  singulis  Prelatis,  Barouibus, 
Castellanis,  Nobilibus  ;  item  Comitibus  vei  Vicecomitibus  et  Judicibus 
Nobiliuui  prescriptorum  Conütatuum  harum  serié  firmiter  precipimus  et 


374  WENZEL    GUSZTÁV. 

manclamus,  quatfuxis  duiu  et  quaudo  luemorati  Johaunes,  Ladislaus  et 
Nicolaus  de  dicta  Osetnek  mineras  auri,  argenti,  cupri,  et  alterius  cuius- 
vis  metalli,  iu  territoriis  et  tenutis  possessionura  ipsorum  predictarum 
reperire,  invenire  et  inquirere  voluerint,  ipsas  eiusmodi  aperire,  colere- 
(lue  et  laborare,  raolendinaque  huiusmodi  mineris  necessaria  in  locis,  vT>i 
iidem  maluerint,  erigere  et  edificare  periuittatis,  et  nec  ipsos  quoquomodo 
impedire,  molestare  et  proliibere  presumatis.  Presentibus  perlectis  sigillo 
uostro  annulari  consignatis  exhibenti  restitutis.  Dátum  Bude  sabbatu 
proximo  post  festum  Sacratissimi  Corporis  Christi  anno  eiusdem  1474.  stb 

(Hiteles  másolat  után.) 

Commissio  proi^via  domiui  Regis. 

c)  Mathias  Dei  grácia  Eex  Hungáriáé,  Bohemie  etc.  fidelibus 
DOstris  Egregijs  Dyonisio  de  Buda  et  Andree  de  Thorda  Protbonutarijs 
uostris  salutem  et  gráciám.  Quia  nos  diffei'encias  illas  et  discordias,  que 
iuter  fideles  nostros  Spectabileni  et  Magnificum  Emericum  Comitem  Sce- 
pusiensemab  vna,  et  Egregium  Johannem  de  Clietliuek  ex  altéra  parti- 
bus  racione  et  pretextu  certarum  montanarum  ac  fodinarum,  nec  non 
vrbui'arum  cupri,  ferri,  ac  aliorum  metallorum  vestri  in  presenciam  mote 
extitissent  et  suscitate,  fidelitatibus  vestris  in  facie  seu  promonthorio 
huiusmodi  montanarum  litigiosarum  reuidendas  duximus  committendas 
et  commitimus  per  presentes.  Mandamus  propterea  vobis  firmiter,  qua. 
tenus  octauo  die  festi  Beati  Georgij  martiris  proxime  venturi  personalites 
ad  facies  predictarum  montanarum  accedere,  ibique  visis  prius  juribus 
ac  litteralibus  instrumentis  parcium  predictarum,  diligenterque  ruminatis 
huiusmodi  instancijs  litigiosis,  parti  de  eisdem  melius  atque  maius  ius 
habenti  statuere  debeatis  ;  aliud  facere  non  ausuri.  Presentibus  perlectis 
exhibenti  restitutis.  Dátum  Bude  in  festő  lunocencium  Martirum  anno 
Domini  millesimo  quadringentesimo  septuagesimo  nono  ,  Regnorum 
uostrorum  Hungarie  etc.  vigesimo  secundo,  Bohemie  verő  vndecimo. 

(Eredetié  papiron  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

Commissio  propria  domini  Regis. 
d;  Nos  Mathias  Dei  grácia  Rex  Hungarie,  Bohemie  etc.  memorie 
commendamus  per  presentes ;  quod  quamuis  nos  ad  reambulationem  et 
reuisionem  q  u  a  r  u  u  d  a  m  t  e  r  r  a  r  u  m  e  t  f  o  d  in  a  r  u  m,  o  c  c  a- 
sione  quarum  inter  Spectabilem  et  Magnificum 
Emericum  de  Zápolya  Comitem  Scepusiensem  ab 
vna,  acEgregiosLadisla  nmet  Johannem  de  Chyt- 
uek  ab  alia  partihus  in  Curia  nostra  Regia  in  octauis  festi  Beati 
Michaelis  Archangeli  proxime  preteriti  causa  vertebatur  coram  nobis, 
fideles  nostros  Egi-egios  Magistrum  Andreám  de  Thorda,  et  q  u  o  n- 
d  a  m  J  u  s  t  i  n  i  a  n  u  m  D  o  c  t  o  r  e  m  ,  P  r  o  t  h  o  n  o  t  a  r  i  o  s  no- 
stros ordine  judicario  delegerimus,  eidemque  reambulacioni  et  reui- 
sioni  duodecimum  diem  festi  Beati  Georgij  martiris  proxime  preteriti 
deputauerimus  :  tamen  interea  prefato  quondam  Justiniano 


OKMÁNYI    FÜ(U!KI.KK.  375 

D  o  c  t  o  r  e  vita  deluncto,  nobisqac  tuiii  iníinnit;itibu.s,  tum  eciaiii  ciiris 
et  solioitucliuibus  occupatis  ad  exccucionem  liuiusmt)di  reambulaciuuis 
liacteuiis  alios  MagistrDs  Prothonotarios  de.stinare  non  potuimus  ;  sed  vt 
judiciaria  deliberacio  nostre  Persoualis  Presencie  exinde  socuta  non  fru- 
stra  fuisse  facta  vidcrctur  ;  huiusmodi  reambulacionem  ipsai^im  terrarum 
ct  fodinarum  ad  quiutuni  decimum  dióm  festi  Natiuitatis  Beati  Jobanuis 
Baptiste  proxime  aft'uturi,  premissa  judiciaria  conimissione  iu  suo  vigore 
pemnanente  duxiuius  diffevendam,  ymo  prorogamus  ,  atque  ad  eam  rite 
peragendam,  exequeudam  et  perficieudam  fideles  nostros  Egregios  Ma- 
gistros  Ladislaum  de  Doroghaza  dicte  Personalis  Presencie  nostre,  ac 
Johauuem  de  Korothna  Palatinalein,  ac  Stephanum  de  Hassagh  Judicis 
Curie  nostre  Prothonotarios  deputamus  trausmitteudos  presencium  per 
vigorein.  Quocirca  vobis  prefatis  Magistris  Prothonotarijs  harum  serié 
íirmiter  mandamus  :  q  u  a  t  e  n  u  s  a  d  r  e  a  m  b  n  1  a  c  i  o  n  e  m  e  t  r  e- 
n  i  s  i  o  n  e  m  d  i  c  t  a  r  u  m  terrarum  e  t  fodinarum  terraiuum 
ad  predictum  ire  et  proficisci,  easqae  iuxta  premissam  judiciariam- 
commissiouem  nostre  Personalis  Presencie,  anctoritate  nostra  Eegia,  rite 
et  legitimé  exequi  et  effectui  mancipare  debeatis.  Quod  si  non  omnes  hys 
exequendis  potueritis  interessé,  duo  vestrum  nihilominus  premissa  exe- 
quantur.  Secus  non  facturi  ;  preseutibus  perlectis  exhibenti  restitutis. 
Dátum  Bude  in  festő  Inuencionis  Sancte  Crucis,  anno  Domini  millesimu 
quadringentesimo  octuagesimo  quarto. 

(Eredetié   papíron  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

2.  Különösen  Dobsina  XV.  századi  bányászatára  vo- 
natkozó ok  mányi  adatok, 
a)  Onmibus  Christi  fidelibus  tam  presentibus  quam  futuris  noti- 
ciani  presencium  habituris  Conueutus  Monasterij  Beati  Johaunis  Bap- 
tiste  de  Jazow  salutem  iu  omuium  salutis  largitore.  Ad  vniuersorum  nuti- 
ciam  harum  serié  volumus  peruenire,  quod  vir  Magnificus  Johannes  filius 
Ladislai  Bwbek  de  Pelsevrlcz  (így)  alias  Agazsonum  Regalium  Magister,  ac 
Ladislaus  et  Andreas  filij  condam  Emerici  "Wayuode,  nec  non  Petrus  filius 
olim  domini  Detrici  consimiliter  Bwbek  de  dicta  Pelsewlcz  personaliter 
ac  idem  Johannes  onus  Franclsci  filíj  sui  in  tenera  etate  constituti,  nec 
non  ipse  Petrus  gi'anamen  Nicolai  fratris  svii  vterini  in  se  suscipiens,  ab 
una,  parte  verő  ab  altéra  Nicolaus  et  Johannes  íilij  Ladislai,  et  Sigisniun- 
dus  filius  Georgij  de  Chethnek  modo  símili  personaliter,  ijdem  eciam  Ni- 
colaus et  Johannes  onus  honorabilis  viri  domini  Ladislai  Prepositi  Eccle- 
sie  Sancti  Georgij  de  Viridi  Campo  Strigoniensi  fratris  eorum,  insupeniue 
ipse  Nicolaus  grauamen  filij  sui  Georgij  similiter  in  tenera  etate  consti- 
tuti sponte  super  se,  si  vtrai-umque  parcium,  videlicet  Franciscus  et  Nico- 
laus, dominns  Ladislaus  Prepositus,  ac  Georgius  in  subscriptis  quouis 
modo  deuiarent,  assumpmentes  et  acceptantes,  nostri  in  presencia  perso- 
naliter constituti,  per  eosdem,  vt  i^retangitur,  in  suis  et  dictorum  absen- 
cium  personis  confessum  exstitit  viue  vocis  oraculo  concordique  volun- 
tate  per  hunc  modum  :    quod   quamuis  super  f  a  c  t  o  q  u  a  r  u  n  d  a  m 


376  AVENZEL    (UlS/iTÁV. 

V  r  1)  u  r  a  r  u  iii  f  c  r  v  i  f  u  d  i  n  a  r  u  m  i  ii  m  o  u  t  c  i  n  t  e  ]•  f  1  u  ii  i  o  s 
1)  (I  b  s  y  n  a  p  a  t  h  a  k  a  e  t  G  c  1  n  e  c  z  w  y  z  c  <■  x  i  s  l  c  n  t  c  li  a  b  i  t  ;i- 
r  u  m  ,  uec  uoii  q  u  a  r  u  u  d  a  ni  g  a  z  a  r  u  m  s  e  u  d  d  iii  o  v  u  ni,  (j  u  a 
^\'  1  g  a  r  i  t  e  r  h  a  ni  o  r    d  i  c  e  r  c  n  t  u  r  ,    i  u  c  o  d  o  m     í  1  u  ii  i  u  G  e  1- 

uecz  s  i  t  u  a  l  a  r  u  m  et  existencium,    quedam   niocio   discordie 

per  prefatos  uobiles  de  dicta  Ohcthnok  aduersus  pvefatos  de  Pelsevvcz 

iiiota  fuisset.  et  excitata  :   tameu  ipsi  adeo,  vt  omuis  raucoris  malicia,  in- 
uidieque  fomes  de  medio  ipsorum  radicitus  euellatur,   ipsique  ct  ipsorum 
síiccessiua     posteritas   iu  pacis  tranquillitate   iiermanere   possent,  inter- 
ueuientc    composicioue   plurimorum    proboruin    et    nobiliiun     viroruni, 
siguauter    verő    Maguificovum     Shnouis    de   Kuzgou,   Desew     de    Sevke, 
Ladislai  íilij  Osth,  Petri   filij   condani  Joliauuis  ^Vayuode,  et  Nicolai  filij 
Johannis  de  Janók,    facto   iu   premisso  taliter  concordasseut  et  concorda- 
ruut  coram  iiobis  eo  niodo  :   Quod  quia  ijdeni  uobiles  de  dicta  Chethuek 
recoguosceutes,   uou   se  circa  ipsas   vrburas  gazasque  seu  domus  hámor 
aliquod  jus  liabuisse  et  liabere  ;   sed  quod   easdem   semper   et  ab  antiquo 
prescripti  doniiui  de  Pelsewcli  et  eorum  predecessores  veluti   eoruni    nie- 
ram  jus  vsque  ad  hec  tempóra  possedisseut,  fructusque   earundem  perce- 
pissent,  iu  dominyo  earuudem   existeudo  ,   ideoque   ipsi  omui  juri  et  pro 
prietati  ipsorum,  si  quod    vei  quam   fortassis    in  eisdem  vrburis  et  gazis 
liabuisseut,  uel  se  liabere  sperassent,   cedendo  easdem  totaliter  et  iutegre, 
que  videlicet  vrbure  nuuc  essent,  et  iu   futuro  in  dicto  solummodo  moute 
Ezemberk  vocato  inter   dictos    fluuios   existente,   fieri  et  oriri   possent, 
simul  cum  siluis  in  eodem  moute  habitis  ,    eisdem  dominis  de  dicta  Pel- 
sewcz  perpetuo  pössidendas,  ipsorumque  posteris  annuissent  et  conseu- 
sisseut,  ymo  aunuerunt  et  cousenseruut  coram  nobis  nulluni  jus  proprie. 
tatemque  domiuij  iu  eisdem  ipsis  reseruaudo,  sed  easdem  iu  jus  et  proprie- 
tatem   dictorum   domiuorum  de  Pelsewcb  trausferendo.  Voluerunt  eciam 
partes  premisse,  vt  vbi  in  alijs  eorum  possessionibus  vi'bura  seu  metallum 
cuiuscuuque  speciey  existat,  successu  temporum  oriretur,  talem  vrburam 
solum  illa  pars,erga  cuius  manus  ipsa  possessio  sew  pars  particule  posses- 
sionis  haberetur,  iu  cuius  facie  ea  vrbura  reperiretur,  existeret,  vteudi  et 
possidendi  liaberet  facultatem.  Insuper  autem  vniuersas  eorum  possessio- 
nes  et  porciones  possessiouaiüas,  castra,   districtus  et  tenuta  ,   quocunque 
nomiuis     vocabulo   vocitatas    et    appellata   iu  quibuslibet  Comitatibus 
adiaceutes,    et  situata,   iu  quarum  scilicet  domiuijs  protunc  vtreque   par- 
tes  existerent,  illas  vt  ipsa  omuiuo   et  eo  modo,   quemadmodum   eedera 
et   ipsa  per  ipsos    et   eorum  predecessores  a  diuturuis  temporibus   vsque 
nuuc  tente  fuissent   et   possessa,   perpetuo   et  irreuocabiliter  siue  iniuu- 
cione    aliquali    possiderent   et    conseruare     tenereutur ,    vllo    uuuquam 
lempore    jier    nouam   díuisiouem  retractantes.   Nichilomiuus    iu    vrburis 
cuiuscuuque  generis,   que  nuuc  in  possessiouibus   coudam   Micliaelis   filij 
A kws,  que  videlicet   possessioues  iu  vtrasque  partes   communiter   coudes- 
cendissent ,   essent  de   preseuti,    et   iu    futurum   fieri    possent;   quelibet 
pars  tantum  potiretm*,  quanta  scilicet  porció  ex  ipsis  possessiouibus  vtri- 
que    parti    cederet,    pro    se    recipére   et   liabere    deberet ;    siluasque    iu 


OKMÁNYI    FLUiGKLÉIv.  877 

faciebus  qii;iruuilil)L't  posscssiuuuiu,  uuc  iiuii  íuiths  iirubilt'S,  et  (luaslibet 
alias  vtilitates,  iu  cetevis  eciam  quibuslibet  possessiouibus  parcium  pve- 
dictarum  modn  prehabito  dudum  diuisis  atque  distinctis,  exceptis  soluin- 
mudo  possessiouibus  couiuuuiibus,  iu  quibus  omues  vtilitatos  conimuui- 
er  vti  debeaut  existeutes,  uon  alij  jobagiones,  nisi  soluin  illi  (|ui  iu  eisdeui 
])Ossessiouibus  et  porciouibus  possessiouarijs  dicti  Micbaelis,  atque  ceteris 
alijs  non  iu  communi  vsu,  sed  solvunmodo  de  sola  possessione  seu  porcioue, 
que  sigua  diuisionis  et  distinccionis  discernuut,vti  et  frui  possint  aut  vale- 
rent.  Preterea  volueruut  eedeiu  pai-tes,  quod  vbi  aliquam  partém  Deo  vo- 
lente  absque  heredibus  ex  hoc  seculo  migrare  contingeret :  ex  tunc  jura 
eiusdem  possessiouaria  et  castra  iu  partém  alteram  superuiuentem  condes- 
cendi  et  reuolui  deberent  pleno  jure.  Dixerunt  eciam  ijdem  nobiles  de 
Chetbnelí,  quod  quia  jobagiones  dictorura  dominorum  de  Pelsewcz  iuter 
vtrasque  partes  possessiones  Rezueres  vocatas,  ac  eciam  in  eisdem  com- 
morantes,  tributum  iu  dicta  Chethuek  exigi  solitum  alijs  temporibus 
dare  non  fuissent  coacti ;  ideo  omnino  ijdem  jobagiones  dictum  tributum 
iu  predicta  Chethnek  dare  et  persoluere  non  teneantur.  Ceterum  autem 
prelibati  domini  de  Pelsewcz  vniuvrsas  eorum  litteras  Eegias,  inquisito- 
rias,  protestatorias  et  proliibitorias,  et  alias  quaslibet  causales,  iu  facto 
prescriptarum  vrburarum,  ferri  fodinarum  et  gazarum  contra  dictos  no- 
biles de  prelibata  Chethnek  qualicunque  sub  foi-ma  verborum  hactenus 
emanatas  et  confectas,  vanas,  cassas  et  viribus  carituras  commisissent  et 
reliquisseut,  ymmo  commiserunt  et  reliquerunt  coram  nobis.  Insuper- 
que  ijdemque  domini  de  Pelsewch  eosdem  nobiles  de  Chethnek  super 
vniuersis  dampnis ,  nocumentis  et  iniurijs  ac  expensis  in  causa  et  facto 
dictarum  vrburarum  et  gazarum  illatis  et  expositis,  commisissent  expe- 
ditos,  ymmo  commiserunt  nostri  iu  presencia  ;  obligantes  nichilominus  se 
prefati  nobiles  predicta  de  Chethnek,  quod  vbi  prefatus  dominus  Ladis- 
laus  Prepositus  fráter  eorum  premissa  per  nostras  vei  alterius  credibilis 
loci,  Capituli  aut  Conuentus  litteras  vsque  festum  Purificacionis  Marié, 
videlicet  dominica  inmediate  sequente,  personali  sua  astancia  ratificare  et 
approbare  recusaret ;  extunc  quilibet  eoruna  in  proprijs  eorum  oneribus 
et  grauaminibus  conuinceretur  eo  facto  contra  dominos  de  Pelsewch  pre- 
uotatos,  et  vuiuerse  littere  eorundem  dominorum  contra  ipsum  dominum 
Prepositum  in  pristino  suo  statu  et  robore  permanerent,  accionemque 
eorum  premissam  in  facto  dictarum  rrburarum  et  gazarum  sew  proba- 
rum  laboratarum  aduersus  eundem  dominum  Prepositum   exequendi  ha- 

bei-ent  facultatera.  Ad  que  premissa —   —  Johannes,  nec 

non  Ladislaus  et  Andreas  et  Petrus  se  personaliter,  idemque  Magister 
Johannes  prefatum   Frauciscum  fl^um  suuui,  ipse  verő  Petrus  antefatum 

Nicolatim  fratrem  suum  ;  item  ideus   Nicolaus   et  J nec  nou 

Sigismundus  se  consimiliter  personaliter,  ac  autelatus  Nicolaus  predictum 

Georgium  filium  suum,  ipseque  Johannes   et  idem  Nicolam 

— —    obligerunt  coram  nobis.    In   cuius 

rei  testimouium  presentes  litteras  nostras  privilegiales  pendentis  auteu- 
tici  sigilli  nostri  munimiue  roboratas  eisdem  Johauni,    Ladislao,  Audree, 


378  WENZKL    (JIJSZTÁV. 

Petro  et  Nicolao,  nec  uou  nobilibus  de  dicta  Chetknck  duxiinus  couce- 
dendas  communi  justicia  suadente.  Dátum  die  díjminica  pi-oxima  ante 
festum  Beati  Matliie  Apostoli  anno  Domiui  millesimo  quadringente- 
kíiuo  octauo. 

(Mátyás  király  személyes  jelenlétének  1476-ki  itéletleveléljől,  mint 
alább  k.  alatt.) 

b)  Nos  Capitulum  Ecclesie  Beati  Martini  de  Scepus  meraorie  com- 
mendantes  tenoré  presencium  siguificamus  quibus  expedit  vniversis,  quod 
nobilis  vir  Magister  Sigismundus  filius  Georgij  de  Chithnik  ad  nostram  per- 
sonaliter  veniendo  presenciam  in suaacNicolai, Johannis  et  Ladislai  fratrum 
suorum  patruelium  personis  nobiles  viros  Johannem,  Mngistrum  Frank 
filium  eiusdem,  Petrum  et  Nicolaura  filios  Detrici,  Ladislaum  et  Andreám 
dictos  Bebek  de  Pelzech  ab  occupacione,  detencione,  fruicione  fructuum, 
et  quarumlibet  vtilitatum  percepcione  m  o  n  t  a  n  a  r  u  m  e  o  r  u  n  d  e  m 
intra  metas  possessionisDopsiua  vocate  iuComitatu 
G  e  m  e  u  r  i  e  n  s  i  existenciiim  ;  item  s  i  1  u  a  r  u  m,  terrarum  et  quarum- 
libet aliarum  pertinenciarum,  quouis  colore  exquisito  facta  vei  fienda  in- 
tromissione  et  perpetuacione,  ipsos  ac  alios  omnes  et  siugulos  quouis 
uomine  censeantur  vocatos  prohibuisset  et  interdixisset,  ymmo  prohibuit 
et  interdixit  coram  nobis  lege  Eegni  reqnirente.  Dátum  feria  secunda 
proxima  post  festum  Natiuitatis  Beati  Johannis  Baptista  anno  Domini 
Mo  quadringentesimo  octauo. 

(Eredetié  papiron,  a  hátul  oda  nyomott  pecsét   elveszett ;  az  országos  le- 
véltár kincstári  osztályában.) 

c)  Nos  Johannes  Prepositus  et  Conuentus  Monasterij  Beati  Johannis 
Ba])tiste  de  Jazo  memorie  commendamus  :  quod  Martinus  dictus  Sebis  de 
Sebeshaza  in  personis  venerabilis  domini  Ladislai  de  Chetnek  Guberna- 
toris  Cruciferatus  Ecclesie  Sancte  Trinitatis  de  Calidis  Aquis,  ac  Georgij 
filij  Nicolai,  et  Andree  filij  Johannis  de  dicta  Chethnek  nostram  venieus 
in  presenciam  per  modum  protestacionis  nobis  sigiiificauit  :  quod  sicnt 
ijdem  domini  Ladislaus,  Georgius  et  Andreas  reuera  percepisseut,  prefati 
Nicolaus  et  Johannes  de  Chethnek  cum  Magnifico  condam  Johanne 
Bwbek  fiiio  Ladislai  de  Pelseuch  Tauarnicorum  Eegalium  Magistro,  ac 
Egregijs  Ladislao  et  Andrea  filijs  Emerici  Wayuode,  Petroque  et  Nico- 
lao filijs  Detrici  Palatini  de  dicta  Pelseuch,  fratribus  eorum  congenera- 
cionalibus  et  condiuisionalibus,  temporibus  preteritis  in  facto  cer- 
t  a  r  II  m  v  r  b  u  r  a  r  u  m,  i  p  s  i  s  s  c  i  I  i  c  e  t  u  o  b  i  1  i  b  u  s  d  e  C  h  e  t  h- 
u  e  k  d  e  j  u  r  e  p  r  o  u  e  n  i  e  n  c  i  u  m,  n  e  c  n  o  n  m  a  1 1  e  o  r  u  m,  s  i  1- 
u  a  r  u  m,  m  o  n  c  i  u  m,  m  o  n  t  a  n  a  r  u  m  d  i  u  e  r  s  o  r  u  m  m  e  t  a  1 1  o- 
rum  seu  myner  árum  intra  metas  possessionis  eorum 
Dapsina  vocate  habitar  um  et  adiacencium;  preterea 
castrorum,  tenutai'um,  oppidi,  possessionum  et  jurium  possessionariorum 
erga  manus  dictorum  nobilium  de  Pelseuch  habitarum  et  existencium, 
quandam  composicionem  juribus  eorum  nimium  derogantem  inijssent ; 
et  super  eadem  corapos  icione  fassionem  eoruudem   Johannis   et  Nycolai 


okmAnyi  FiJGni-;i,Kiv.  379 

du  Chetlmek  ipsi  íilij  Bubek  ad  eorum  placita  repurtasscut  ;  vifíüi-e(iue 
liuiusmodi  fassiüuis  prescriptas  vrburas,  siluas,ínoutes,nialleos,  moutaiias, 
rnyneras,  castra,  tcnutas,  oppida,  possessiones  et  jura  possessiouaria  pro 
se  ipsis  vendicassent,  quas  et  que  uunc  ijdem  Petrus  et  Nicolaus  filij 
Detrici  Palatiui,  vnacum  Nicolao  et  Stephano  íilijs  aunotati  Johannis, 
nec  nou  Emerico  filio  prefati  Ladislai  minus  licité  detiuereiit  et  vterou- 
tur  in  pveiudicium  ipsius  domini  Ladislai  alioruinque  predictorum  valde 
magúm.  Vude  facta  huiusmodi  protestacioue  prefatus  Martiuus  iam  dic- 
tüs  Niculaum  et  Johannem  a  qualibet  fassioue  preuia  racione  facta,  se- 
quenterque  abalienacione  vniuersorum  et  singulorum  jurium  premisso- 
rum  ;  memoratos  verő  Petrum  ,  Nicolaum,  alterum  Nicolaum,  et  Steplia- 
uum,  nec  non  Emericum  a  deteucioue,  vsurpacione  et  sibi  ipsis  appro- 
priacione  eorundem  vsuumfructuum  et  quarumlibet  vtilitatum  eorun- 
dem  percepcione  seu  percipi  faccione,  et  se  ipsos  quouis  modo  in  eadem 
intromissione  factis  vei  fiendis  nomiuibus  quibus  supra  prohibuit  coram 
nobis,  hamm  nostrarum  testimonio  litterarum.  Dátum  in  festő  Beati 
Stepliani  Kegis  anno  Domini  millesimo  quadriugentesimo  tricesimo, 
(Eredetié  papíron  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában 

d)  Michael  Orzagh  de  Gwth  Eegni  Hungarie  Palatínus  et  Judex 
Gomanorum  nobilibus  viris  Comiti  vei  ViceComiti  et  Judicibus  Nobilium 
Comitatus  Gwmeriensis  debitam  reuerenciam  cum  honore.  Dicitur  nobis 
in  personis  nobilis  domine  Elena  vocate  relicte  condam  Andree  de  Cliet- 
nek,  Ladislai,  Johannis,  Detrici,  Nicolai,  Pauli  et  Michaelis  filiorum 
eiusdem  ;  Quomodo  hys  disturbiorum  temporibus,  videlicet  post  murtein 
condam  domini  Alberti  Regis,  G-eorgius  Bebek  de  Persewlcz  (így),  et  Pau- 
lus  filius  condam  Emerici  Wayuode  de  Wamos,  ex  consensu  et  voluntate 
Emerici  Conde  et  Chepes  Castellanorum  Castri  Chrasualiorka,  et  Johan- 
nis Persewlcz  de  Haggan,  Thome  de  8tagus,  Johannis  Tombolth  de  ea- 
dem Stagus,  Ladislai  de  Male,  v  n  u  m  f  o  s  s  o  r  i  u  m  c  u  p  r  1  e  o  r  u  n- 
d  e  m  e  X  p  o  n  e  n  c  i  u  m,  vnacum  G  y  w  r  g  s  t  e  II  e  r  h  a  m  o  r  a  in 
fluuio  Gelnelcz  exis  tente,  sub  inclusionemetarum 
possessionisDobsinainComitatuGemeriensiadia- 
centis  pro  se  minus  iuste  et  indebite  occupassent,  occupatumque  tene  - 
rent  et  vterentur  eciam  de  presenti.  Ceterum  circa  festum  Beati  Georgii 
martiris  proxime  preteritum  stb.  (még  más  hatalmaskodásokat  is  követ- 
tek el.)  In  quibus  premissis  eisdem  exponentibus  plus  quam  mille  floreno- 
rum  auri  dampna  intulissent  potencia  mediante  ;  in  preiudicium  dicto- 
rum  exponencium  ,  et  dampnum  valde  magnum.  Super  quo  Ve.itras 
Nobilitates  presentibus  petimus  diligenter,  quatenus  vnum  vei  duos  ex 
vobis  transmittatis,  qui  ab  omnibus  quibus  incumbit  meram  de  premissis 
experiantur  certitudinis  veritatem,  quam  tandem  nobis  suo  modo  rescri- 
batis.  Dátum  Bude  feria  tercia  proxima  post  festum  Beatorum  Viti  et 
Modesti  martirura  anno  Domini  millesimo  quadringentesimo  sexage- 
slmo    sexto. 

(Eredetié  papíron  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 


380  WKNZKL    (!D8ZTÁV. 

e)  Nus  Georgius  Bewbek  de  Pel.sewcz  niemiore  coiuniemlamus  qui- 
bus  expedit  viiiuersls,  (luod  licet  coutra  et  aduersus  fratres  noslros  Egre- 
gios  Ladislauin,  Johaunem,  Nicolaum  et  Micliaelem  de  Cytlinik,  ac  certos 
eomm  familiares,  videlicet  Joliaunem  de  Lazo,  Clementem  de  Feldes, 
Blasium  et  Georgium  de  Herén,  Johannem  litteratum  de  Peleu,  Pauluiu 
Paruum  de  Batliazaza,  Georgium  de  Zeutlelek,  et  alterum  Georgiáin  de 
Wal,  liucusque  propter  terrarum  occupaciones  ac  iniuriarum  commissio- 
uem  lites  et  gencribus  (igy)  orte  et  suscitate,  ventillate  in  Curia  Regia  et 
extra  quoquo  modo  fuisseut  et  habere  dinoscebautur  :  quod  taraen,  quia 
uouuullorum  proboruni  virorum,  pacem  parcium  iuter  uos  zelauciuin,  in 
talem  coucordie  deueuimus  vuiouem  :  Quod  iam  fate  térre  arabiles 
prata,  fenilia,  nec  non  minere  cupri,  siluas,  maleas  (?)  ;  i  t  e  ni  D  o  b  s  i  u  a 
c  u  m  s  u  i  s  ni  e  t  i  s,  a  c  m  a  1  e  u  ni  q  u  o  n  d  a  m  p  r  o  n  i  d  i  v  i  r  i 
G  c  o  r  g  i  j  S  t  e  1 1  e  r,  nec  n  o  n  f  o  d  i  u  a  s  ad  ipsuni  spectantes,  siluas, 
aquas,  et  aquaruni  decursus  ;  iteni  FewlvctAvpattag  similiter  cuni  suis  nie- 
tis,  siluis,  fodinis,  et  generaliter  dicendo  cuncte  vtilitates  quouis  vocabulo 
vocitate,  pro  quibus  inter  nos  lites  movebantur,  in  eisdem  limitacionibus 
vertentes,  sicuti  prius  antecessores  nostri  vsi  fuerint,  et  ipsis  fratribus 
nostris  coucernere  dinoscuntur ;  igitur  quod  et  quelibet  contrauersionis 
genera  de  medio  nostrorum  euellerunt  et  sopieuerunt ;  atque  mutua  cari- 
tate  perfrui  vallerenius,  vniversas  litteras,  puta  inquisitorias,  euocato- 
rias  et  insiuuatorias  ac  alias  quaslibet  litteras  liucusque  in  ventilacione 
litium  contra  Egregios  Ladislaum,  Johannem,  Nicolaum  et  Michelem  de 
Cythnik  et  certos  eoriim  familiares  emanatas  et  exemptas,  vanas,  cassas 
et  friuolas,  viribus  earum  carituras  relinquendo,  inio  super  omnes  actus 
potenciarios  et  quibuslibet  excessibus  quitos  et  expeditos  commissimus. 
In  cuius  rei  memóriám  litteras  nostras  sigilli  nostri  munimime  roboratas 
duximus  habendas.  Dátum  in  castro  nostro  Sendrew  feria  quinta  post  fes- 
tum  Beaté  Sophie  vidue,  anno  Domini  millesimo  quadringentesimo  sep- 
tuagesimo. 

(Eredetié  papiron,  az  országos  levéltár  kincstári  oszíálj'ában.) 

f)  Mathias  Dei  grácia  Eex  Huugarie,Bolieniie  etc.  fldelibus  nostris 
Capitulo  Ecclesie  Agriensis  salutem  et  gráciám.  Dicitur  nobis  in  perso- 
nis  nobilis  domine  Elena  vocate  relicte,  ac  Ladislai,  Johaunis  et  Nicolai 
filiorum  condam  Andree  de  Cliytneck :  Quomodo  circa  festuni  Beaté 
Margarethe  virginis  et  martiris  proxime  preteritum,  Emericus  de  Konde 
et  Johannes  de  Waswar  castellani  Castri  Ki-aznaliorka  vocati,  ac  Michael 
de  Nadasd  et  Valentinus  de  Herén,  ex  commissione  et  voluntate  Magni- 
fici  Emerici  de  Zápolya  Comitis  Perpetui  Térre  Scepusiensis  ,  et  Egregij 
Georgij  de  Bebek,  vnacum  nonnuUis  ipsorum  complicibus,  armatis  et  po- 
tenciarijs  manibus  noctis  in  silencio  ad  m  a  1  e  a  t  o  r  i  u  m  f  e  r  r  i  ip- 
sorum e  X  p  o  n  e  n  c  i  u  m  w  1  g  o  hámor  v  o  c  a  t  u  m  ,  i  u  t  r  a 
V  e  r  a  s  m  e  t  a  s  o  p  p  i  d  i  e  o  r  u  n  d  e  m  D  o  p  s  y  n  a  vocati  in  C  o- 
m  i  t  a  t  u  G  e  w  m  e  r  i  e  n  s  i  p  e  n  e  s  f  1  u  u  i  u  m  G  e  1  n  e  c  z  e  x  1- 
s  t  e  n  t  i  s  h  a  b  i  t  u  m  irruendo,    ibidem   Petrum    Gaspar,    et   Mathiam 


OKMÁNYI  FÜGGELÉK.  381 

Kruiiiav  dicLus.  jub;igium;s  scilicet  ipsoniin  expoucuciuiii  iii  possessiuue 
eorundem  Geczelfalwa  vocata  commorantes,  robiis  ipsorum  erga  cosdem 
pi'otunc  habitis  spoliando  captiuasseiit,  captosíixio  ad  castrum  Rabos  vo- 
catnin  et  alias  quo  iiiahiisseut  deducendo  etc.  (mandátum  iuquisitovio- 
evocatorio  iusinuatorium.)  Dátum  Budc  feria  soxta  proxima  post  festum 
Advincula  Beati  Petri  Apostoli  anno  Domini  millesimo  quadriugeutesimo 
septuagesimo. 

Jegyzet.  1)  Az  egri  káptalannak  1470.  »sexto  die  diei  inqui.si- 
cionis  (azaz)  ferie  sexte  proxime  post  festum  Assumpciouis  Beato  Marié 
Virginis«  kelt  jelentése  azt  tartalmazza,  hogy  a  történt  vizsgálat  alkal- 
mával a  tény  híven  előadottnak  találtatott ;  s  hogy  ennek  folytán  a  be- 
panaszoltak pei'be  idéztettek. 

(Eredetié  papiron  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

2)  1472.  »Datum  in  Wissegrád  quinquagesimo  die  octauorura  festi 
Beati  Jacobi  Apostoli«  Mátyás  király  személyes  jelenléte  helyettesének 
(azaz  a  királyi  személynöknek)  Ítéletére ,  mely  szerint  a  bepanaszlottak 
»responderunt  ex  adverso,  quod  in  premissa  accione  et  acquisicione  dicto- 
rum  actorum  innocentes  essent  penitus  et  immunes''<  ;  a  minek  folytán 
az  határoztatik  :  ^vt  annotati  in  caiisam  attracti  centesimo  et  quinquage- 
simo se,  quilibet  videlicet  eorum  quinquagesimo  se  nobilibus  ;  ita  vide- 
licet,  quod  predictus  Georgius  Bebek  vigesimo  octauo,  antefatus  verő  Jo- 
hannes  Waswarj  vigesimo  nono,  et  pi-efatus  Emericus  de  Konde  tricesimo 
diebus  festi  Beati  Michaelis  Archangeli  nunc  venturi,  terminis  scilicet 
post  sese  immediate  sequentibus  ,  semper  coram  Conuentu  Ecclesie  de 
J.-tzow  super  eo,  quod  ipsi  in  totali  premissa  accione  et  acqtiisicione  dic- 
torum  actorum  innocentes  sint  et  existant  penitus  et  immunes,  sacra- 
meuta  prestare  teneantur.« 

(Ei-edetie  papiron  u.  o.) 

g)  Serenissimo  Principi  et  Domjno,  dominó  Mathie  Dei  gratia 
Regi  Hungarie,  Bohemíe  etc,  dominó  ipsorum  gracioso  Emericus  de 
Derenchen  ac  Vincencius  Soldos  de  Rwnya  Vicecomites  et  Judices  Nobi- 
lium  Comitatus  Gewmeriensis  obsequium  perpetua  cum  fidelitate.  Vestra 
nouerit  Serenitas,  nos  litteras  eiusdem  Vestre  Serenitatis  inquisitorias 
nobis  directas  sumpma  cum  reuerentia  recepisse  in  hec  verba  : 

Mathias  Dei  grácia  Eex  Hungarie,  Bohemie  etc.  fidelibus  nostris 
Comiti  vei  Vicecomiti  et  Judicibus  Nobilium  Comitatus  Gewmeriensis 
salutem  et  gráciám.  Exponitur  nobis  in  persona  fidelis  nostri  Egregij 
Ladislai  de  Chythuek  :  quod  licet  alias  Egregius  Georgius  Bebek  de  Pel- 
sewcz  quendam  maleatorium  ferri  in  fluuio  Gelnecz  intra  vei'as  metas 
possessionis  Dobsyna  decurreute  in  dicto  Comitatu  Gewmeriensi  exis- 
tente  habitum,  quod  alias  condam  Georgius  Stheller  ciuis  dé  Iglad  ex 
annuencia  eiusdem  exponentis  tenuisset,  simul  cum  fodinis,  siluis,  aquis, 
alijsque  vtilitatibus  ad  idem  maleatorium  spectantibus,  eidem  exponenti 
mediantibus  litteris  suis  sub  signeto  eiusdem  emauatis  remiserit :   tamen 


382  WENZEL   GUSZTÁV. 

c-irca  festiim  Epiph;uii;iruin  Duiuiui  iji  aunu,  cuius  iam  tercia  instaret 
veuoluciü  preterituni,  idera  Geovgius  Bebek  predictum  maleatovium  ferri 
ab  eodem  exponeute  rursum  pi'O  se  occupasset,  occupatnmque  teueret 
eciam  de  presenti ;  et  quod  circa  festum  Natiuitatis  Beaté  Marié  Virginis 
in  auuo,  cnins  iam  quinta  instaret  reuolucio  pi-eteritum,  prefatns  Geov- 
gius Bebek  missis  et  destiuatis  Symone  de  Chakan  nobili,  ac  Gregorio 
Koswtb  ignobili,  ceterisqne  familiaribns  snis,  avniatis  et  potenciarijs  ma- 
nibus  ad  opidum  Chytnek  predictum,  ibique  quendam  Alexium  familia- 
rem  ipsius  exponentis  nece  miserabili  interemissent  ;  preterea  in  qnadra- 
gesima  proxime  preterita  antefatus  Georgius  Bebek  q  u  a  s  d  a  u\  í  o  d  i  - 
n  a  s  c  u  p  r  i  i  n  t  r  a  m  e  t  a  s  d  i  c  t  e  p  o  s  s  e  s  s  i  o  n  i  s  D  o  b  s  y  n  a 
h  a  b  i  t  a  s,  a  m  a  n  i  b  u  s  p  r  e  f  a  t  i  exponentis  m  i  n  u  s  i  n  s  t  e 
o  c  c  u  p  a  s  s  e  t,  e  a  s  d  e  m  q  u  e  o  c  c  u  j)  a  t  i  n  e  t  e  u  e  r  e  t  e  t  c  o  n- 
s  e  r  u  a  r  e  t  e  c  i  a  m  de  presenti  potencia  m  e  d  i  a  n  t  e,  i  n 
preiudicium  et  dampuum  ipsius  exponentis  valde  magnum.  Super  (luo 
fidelitati  vestre  firmiter  precipieudo  mandamus,  quatenus  vnum  vei  duos 
ex  vobis  transmittatis,  qui  ab  omnibus,  quibns  iucumbit,  meram  de  pre- 
missis  experiatur  certitudinis  veritatem,  quam  tandem  uostre  Personali 
Presencie  fideliter  rescribatis.  Dátum  Bude  feria  qniuta  proxiraa  post 
festum  Beati  Ambrosij  doctoris  anno  Domini  millesimo  quadriugentesimo 
septuagesimo  quiuto. 

Vnde  nos  premissis  mandatis  eiusdem  Vestre  Sereuitatis  in  omni- 
bus obedire  cupientes,  vti  tenemur,  uobilem  Georgium  Berechk  de  Mel- 
lethe  vumn  ex  nobis  Judlium  ad  premissam  inquisicionem  faciendam  de 
Sede  nostra  Judiciaria  duxissemus  ti-ansmittendum.  Tandem  idem  exinde 
ad  nos  reiiersus  nobis  retulit  isto  inodo  :  quod  ipse  feria  tercia  proxima 
post  festum  Beati  Vrbani  Papé  proxime  preteritum  elapsa  iu  dicto  Comi- 
tatu  uostro  procedeudo,  ab  omnibus  qnibus  decuisset  et  licuisset  palám 
et  occulte  diligenter  iuquirendo  talem  de  premissis  sciuisset  veritatem  : 
quomodo  omnia  premissa,  et  queuis  premissorum  singula  sic  et  suo  modo 
acta  et  perpetrata  főre  rescivisset,  prout  et  quemadmodum  tenor  littera- 
rum  eiusdem  Vestre  Serenitatis  per  omnia  contineret  prescriptarum,  et 
sicuti  eidem  Vestre  Serenitati  dictum  extitisset.  Dátum  iu  Gemer  quar- 
todecimo  die  diei  inquisicionis  prenotate,  anno  Domini  millesimo  qua- 
dringentesimo  septuagesimo  quiuto. 

K  i  V  ű  1  :  Personali  Fresencie  Regié  Maiestatis,  pro  Egregio  Ladislao 
de  Chythnek  contra  Egregium  Georgium  Bebek  de  Pelsewcz  et  alios 
intrascriptos,  super  intrascriptis,  Inquisitoria. 

(Eredetié  papiron  az  országos  levéltár  kiucstái-i  osztályában.) 

h)  Serenissimo  Principi  dominó  Mathie  Dei  grácia  Regi  Hunga- 
rie,  Bohemie  etc.  domiuo  iíjsorum  (Capitulum  Ecclesie  Budeusis)  oracio- 
num  suífragía  deuotarum.  Vestra  nouerit  Serenitas,  nos  litteras  vestras 
inquisitorias  ,  euocatorias  et  insinuatorias  nobis  directas  (r  e  c  e  p  i  s  s  e) 
in  hec  verba  : 


OKMÁNYI   FÜGGKLfcK.  383 

M.illii;is  J)A  g-racia  Ee'x  Iluii^^ariac.  J'xjIu'ihÍl'  ele.  lilolihiis  uoslris 
Capitnld  Ecclesie  Budoiisis  salutciu  et  gráciám.  E.\p(jni(nr  nobis  in  i)er- 
soiia  lidelis  uostri  Egrogij  Ladislai  de  Chytiudc  :  quod  licot  alias  Egre- 
gius  Georgius  Búbok  ([  u  o  d  d  a  m  ni  a  1  e  a  t  o  r  i  u  m  f  o  rri  i  n  fl  u  u  i  o 
Gelnecz  intra  veras  metas  possessiouis  Dobsyna 
decuvreute  in  Comitatu  GeAvmeriensi  exi.stente  habitum,  quod  alias  con- 
dain  Georgius  Stheller  ciufs  de  Iglo  ex  anuuencia  ipsius  exponent.is 
teiuiisset,  simul  cuin  i'odinis,  siluis,  aquis  ,  alij.sque  vtilitatibus  ad  idem 
maleatorium  spectantibus,  eidem  exponeuti  mediautibus  litteris  snis  sub 
signeto  eiusdem  emanatis  remiserit  :  tamen  circa  festum  Epiphaniarum 
Domiui  in  anno,  cuins  iam  tercia  instaret  reuolucio  preteritum,  idem  Geor- 
gius Bebok  predictum  maleatorium  ferri  ab  eodem  exjjonente  pro  se  occu- 
passet,  occupatumciue  teneret  eciam  de  presenti  ;  et  quod  circa  festum 
Natiuitatis  Beaté  Marié  Virgiuis  in  anno,  cuius  iam  quinta  instaret  reuo- 
lucio preteritum,  prefatus  Georgius  Bebek  missis  et  destinatis  Si- 
moné de  Chakan  nobili  ac  Gregorio  Kaswth  ignobili,  ceterisque  familia- 
ribus  suis,  armatis  et  potenciarijs  manibus  ad  opidum  Chytbuek  pre- 
dictum, ibique  quendam  Alexium  familiarem  ipsius  exponentis  nece  mi- 
serabili interemissent ;  preterea  in  qiiadragesima  proxime  preterita  aute- 
fatus  Georgius  Bebek  quasdani  fodinas  cupri  intra  metas  dicte  possessio- 
uis Dobsyna  habitas  a  manibus  prefati  exponentis  minus  iuste  occupasset, 
easdemque  occupatiue  teneret  et  conseruaret  eciam  de  presenti,  in  preiu- 
dicium  et  dampnum  ipsius  exponentis  valde  magnum.  Super  quo  fidelitati 
Vestrefirmiterprecipiendomandamus,quatenus  vestrum  mittatis  homiuem 
pro  testimonio  fidedignum,  quo  presente  Vrbanusaut  Andreas,  vei  Emericus 
de  Chykohaza,  sin  Albertus  de  Tliamalya,  sew  Stephanus  de  Nenke,  siue 
Georgius  de  Zentlilelek,  neue  Petrus  de  Bathaliaza,  cew  Michael  de  Gycze, 
neue  Ladislaus  de  Zabot,  aut  Blasius  de  eadem  Zabot,  vei  Georgius  sin 
Blasius  de  Herén  alijs  absentibus  homo  noster,  scita  prius  premissorum 
inera  veritate,  euocet  iirefatos  Georgium  Bebek  et  Simonem  de  Chakan 
contra  annotatum  exponentem  ad  octauas  festi  Beati  Georgij  martiris 
nunc  veuturi  nostram  Personalem  in  Presenciam  raciouem  áe  premissis 
reddituros  efficacem,  litis  pendencia,  si  qua  foret  intcr  ipsos,  non  ob- 
staute,  predictumque  familiarem  ignobilem  dicti  Georgij  Bebek  eidem 
statuere  committeret ;  insinuando  ibidem  eisdem,  vt  siue  ipsi  octavis  in 
eisdem  coram  nostra  Personali  Presencia  compareant,  prefatusque  Geor. 
gius  Btbek  dictum  familiarem  suum  ignobilem  statuat  siue  non,  eadem 
ad  partis  comparentis  instanciam  id  faciet  in  premissis,  quod  juri  vide- 
bitur  expedire.  Et  posthec  huiusmodi  inquisicionis,  euocacionis  et 
insinuacionis  seriem,  cum  euocatorum  et  statui  commissi  nominibus,  octa- 
uas ad  predictas  eidem  nostre  Personali  Presencie  fideliter  rescribatis. 
Dátum  Bude  feria  quarta  proxima  post  festum  Beati  Ambrosij  doctoris 
anno  Domini  millesirao  quadringentesimo  septnagesimo  quinto. 

Nos  itaque  mandatis  eiusdem  Vestre  Serenitatis  in  omnibus  obedi- 
entes,  vt  tenemur,  vnacum  prenominato  Georgio  de  Herén  homine  ves- 
tro,  nostrum  hominem,  videlicet  honorabilem  Magistrum    Micliaelem   de 


384  WENZEL    GUSZTÁV. 

Zantho  socium  et  concanoaicum  uostrtim  ad  premissas  inquisicioucin, 
euocacionem  et  insinuacionem  faciendas  nostro  pro  testimouio  fidedignnm 
duximiis  destinandnm  ;  qiai  tandem  exinde  ad  nos  reuersi  nobis  conconli- 
ter  retulerunt,  qnod  ipsi  feria  secunda  proxima  ante  festum  Beatorum 
Tiburcij  et  Valeriani  mavtirum  proxime  pveteritum  in  Comitatu  Geme- 
riensi  simul  pvocedendo,  ab  omnibus  quibus  decens  et  opportunum  fuis- 
set,  palám  et  occiüte  diligenter  inquirendo  omnia  premissa  et  quenis  pro- 
missoi-um  singula  sic  et  suo  modo  acta,  facta  et  patrata  fuisse  resciuissent, 
prout  eidem  Vestre  Personali  Presencie  dictum  extitisset,  et  quemídmo- 
dum  tenor  littei-arnm  vestrarum  per  omnia  contineret  prescriptarum  ; 
habitaque  huiusmodi  inquisicione  memoratus  bomo  Vestre  Sereuitatis 
dicto  nostro  testimonio  presente  prefatum  Georgimn  Bebek  de  Pelsewcz 
in  porcione  sua  possessionaria  in  possessioue  Olittina  vocata  babita,  tan- 
dem feria  quarta  inmediate  sequente  prefatum  Simonem  de  Chakan  in  ea- 
demChakan,  porcione  scilicet  sua  possessionaria,  contra  aunotatum  expo- 
nentem  ad  octauasfesliBeatiGeorgij  martiris  nunc  venturas  vestram  Per- 
soualemeuocasetinpresenciam  racionemdepremissis  reddituros  efficacem, 
litis  pendencia,  siqua  foretinter  ipsosnonobstante;  predictumquefamilia- 
rem  ignobilemdictiGeorgij  Bebek  eidem  statuere  committendo  ;insinuan- 
do  ibidem  eisdem,  vtsiue  ipsi  octauis  ineisdemcoram  vestra  Personali  Pre- 
sencia  compareant,  prefatusque  Georgius  Bebek  dictum  familiarem  suum 
ignobilem  statuat  siue  non,  eadem  ad  partis  comparentis  instanciam  id  fa- 
ciet  in  premissis,quod  juri  videbitur  expedire.  Datmn  decimo  die  diei  in- 
quisicionis,euocacionis  et  insinuacionisprenotate  annoDomini  snpradicto. 

(Eredetié  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

i)  Serenissimo  Príncipi  dominó  Matbie  Dei  grácia  Kegi  Hungarie, 
Boliemie  etc.  dominó  ipsoi-um  gracioso  Capitulum  Ecclesie  Budensis  ora- 
cionum  suffragia  deuotarum.  Vestra  noverit  Serenitas,  nos  litteras  vestras 
adiudicatorias,  modnm  et  formám  vestre  judiciarie  deliberacionis  super 
quadam  oculata  reuisione,  reambulacione,  consignacione  et  estimacione 
cuiusdam  montis  Ezemberg,  inter  fluuios  Dobsyna- 
patbaka  et  Gelneczwyze  vocatos  adi  a  centis,  nec 
non  dicte  possessionis  Dobsyna,  fodinarumque  cu- 
p  r  i  c  o  n  t  e  n  t  a  r  u  m  in  se  e  x  p  r  i  m  e  n  t  e  s,  pro  parte  Spectabilis 
et  Magnifici  domini  Emerici  de  Zápolya  Comitis  Perpetui  Térre  Scepu- 
siensis  contra  Egregium  Jobannem  de  Chytbnek  emanatas,  nobis  pre- 
ceptorie  directas  summa  cnm  reuerencia  recepisse  ;  et  iuxta  earundem 
continenciam  vna  cum  Magistro  Michaele  de  Mykla  homine  vestro  Begio 
de  Curia  vestra  Kegia  per  vos  ad  id  pro  vtrisque  partibus  specialiter 
transmisso  nostrum  liominem,  videlicet  bonorabilem  Magistrum  Laureu- 
cium  de  Themeswar  socium  et  concanonicum  nostrum  ad  premissam  ocu- 
latam  reuisionem  ,  reambulacionem,  consignacionem  et  estimacionem 
faciendam  nostro  pro  testimonio  fidedignum  duximus  destinandum.  Tan- 
dem ijdem  exinde  ad  nos  reuersi,  nobis  conformiter  retulerunt :  quod 
ipsi  vigesimo  die  festi  Beati  Jacobi   Apostoli   proxime  preteriti  ad  facies 


OKMÁNYI    FÜGGELÉK.  .385 

ílicto  possessioiiis  D<jbsyu;i,  cousequeuterque  mouciuni  intor  iliclos  tliuiios 
Dubsyuapatliakív  et  Gclnycz-wyze  ívtliacenciuni,  ;ic  lodinarum  cupri  con- 
tenciösarum  accedeudo,  viciuis  et  commetaueis  eiusdem  possessiouis  Dob- 
syna  ac  moncium  pi'edictorum  inibi  legitimé  conuocatis,pro  antefato  eciam 
Jolianue  de  Chethnek  actore  Paulo  de  Pelen,  ac  pro  annotato  dominó 
Emerico  Comite  Scepusieusi  in  causam  attracto  Demetrio  litterato  do 
Kozar  procnratoribus  legitimis  presentibus,  primo  iuxta  demonstracio- 
nem  procuratoris  prefati  domiui  Comitis  ipso  vigesimo  die  festi  Beaii 
Jacobi  Apostoli  exiuissent  ad  quendam  montem  a  plaga  aquilouali  dicte 
possessionisDobsyna  inter  dictos  fluuios  Dobsynapathaka  et  Gelnyczwj'ze 
adiaoentem,iu  quo  varié  alie  monticulorum  eleuaciones  et  ferri  fodine,tam 
in  sumpmitate  quani  in  latere  copiose  extitissent,  queni  quidem  montem 
ipse  procurator  eiusdem  domini  Comitis  montem  Ezemberg  appelasset ; 
vnde  reflectendo  ad  plagam  occidentalem  in  decliuitate  eiusdem  montis 
quasi  per  spácium  quarte  partis  vnius  miliaris  procedendo,  in  extremi- 
tate  eiusdem  montis  peruenissent  ad  pretactas  fodinas  cupri  contenciosas 
in  quadam  planicie  infra  sumpmitatem  moncium  similiter  inter  dictos  fln- 
nios  Dobsynapathaka  et  Gelnyczwyze  adiacencium  existentes,  quas  ipse 
procnrator  eiusdem  domini  Comitis  similiter  ad  predictum  montem,  quem 
videlicet  ipse  montem  Ezemberg  appellasset,  pertinere,  et  monte  in  eodem 
existere  asseruisset.  Demum  altero  die,  protunc  videlicet  inmediate  sc- 
quente  iuxta  demonstracionem  procuratoris  anuotati  Johannis  de  Cheth- 
nek venissent  ad  alium  montem  similiter  in  plaga  aquilonali  pretacte  pos- 
sessionisDobsyna consimiliter  inter  dictos  fluuios  Dopsynapathaka  etGel- 
nyczwyze  adiacentem ,  quem  idem  procurator  annotati  Johannis  de  Cheth- 
nek montem  Ezemberg,  et  nullum  alium  montem  inibi  illó  uomine  appel- 
lari  allegasset,  in  cuius  latere  varié  fodine  autiqui  tus  culte  apparuisseut. 
Inter  quas  quidem  parcium  demoustracione3,quis  illó  rum  moncium  Ezem- 
berg appellaretur,ipsi  vester  et  uaster  homines  discei'nere  nequiuissent ; 
fodinas  tamen  cuinú  pretactas,  prout  ipsi  visu  considerare,  et  a  cultoribus 
fodinarum  ipsarum,  et  magistris  gazarum  wlgo  hámor  dictarum  intelligere 
potuissent,  non  in  monte  Ezemberg,  sed  iutra  metas  anuotate  possessionis 
Dobsj-na  existere  fide  conspexissent  oculata.Quia  autem  propter  moncium 
saxosam  tortuositatem  et  viarum  difficultatem  reambulare  non  potuissent, 
signis  metalibus  non  consignasseut,  verum  perpeusls  et  circumspectis  dili- 
genter  vndique  qualitate  et  qiiantitate  eiusdem  montis  ac  fodinarum  pre- 
dicturum,  huiusmodi  moutes  et  fodinas,  prout  visu  considerare  potuissent, 
vna  cum  alijs  probis  viris,  Deum  et  eius  iusticiam  habentibus  pre  ocnlis, 
in  longitudine  et  eciam  latitudine  ad  vuum  miliare  extendere  estimassent 
Seriem  igitur  premissorum,  vti  uobis  recitata  extiteruut,  ad  vigesimum 
sextum  diem  dicti  vigesimi  diei  execuciouis  facte,eidem  Vestre  Pei'souali 
Presencie  fideliter  duximus  rescril^eudam.  Dátum  decimo  die  diei  oculate 
reuisionis,  reambulacionis  et  estimacionis  preuotatarum  anno  Domini  mil- 
lesimo  quadringentesimo  septuagesimo  sexto. 

K  i  V  ü  1  :  Personali  Presencie  Regié  Maiestatis  pro  Egrcgio  Johan- 
ne  de  Chethnek  contra  Spectabilem  et  Magnificuni   Emericum  de  Zapo]\'a 

MAGYARORSZÁG   BÁNTASZ.   KRIT,    TÖRT.  25 


386  WENZEL    GUSZTÁV, 

Cüiiiites  Perpetuum  Terre  Scepusieusis,  super  quadiun  oculuta  veuisiime_ 
reanibulaciuue  et  estiuiacione  per  Regium  et  uo.strum  liomiues,  vigesimo 
die  festi  Beati  Jacobi  Apustuli  uuuc  preteritu  modo  iufrascripto  factis  ad 
A'igesimum  sextum  diem  dici  execucionis  intrascripte. 

Hátirat:  Pro  A.  Paulus  dePeleu  actor  existens  sexta  cum  uostris, 
pro  I.  scilicet  Comite  Zepusiensi  cum  eiusdem  Demetrius  litteratus  de 
Kozar,  qnia  adlmc  absque  vlteriori  reiiisioue  et  demonstracioue  parcium 
iuter  easdem  congrueus  judicium  facere  uou  potuimus  :  ideo  ad  reuisio- 
nem  negocij  intrascripti  vadant  Egregij  Magistri  Justiuianus  Doctor  ac 
Andreas  de  Thorda  Protliouotarij  uostri,  vnacum  Gregorio  de  Labatlilan 
per  nos  ad  id  deputato  duodecimo  die  festi  Beati  Georgij  martiris  nvmc 
venturi  ad  faciein  terre,  vbi  partes  vuiuersa  jura  sua  producaut,  tam  me- 
tales,  quam  alias,  et  faciaut  demoustraciouem  nieliori  modo  quam  liacte- 
iius  fecerant. 

(Eredetié  az  országos  levéltár  kiucstári  osztályábau.) 

k)  Matliias  Dei  grácia  Rex  Huugarie,  Boliemie  etc.  fideljbus  uostris 
Capitulo  Ecclesic  Albensis  salatem  et  gráciám.  Noueritis,  quod  Paulus  de 
Pelen  pro  Egregio  Johanue  de  Chetuek  cum  procui'atorijs  litteris  uostris 
justa  coutinenciam  litterarumuostrarum  inquisitaiúarum,  amouitoriarum, 
euocatoriarum  et  insinuatoriarum  secuudum  disposicioues  peruos  acPrela- 
tos  etBaroues  uobilesque  dictiEegui  uostri  vuiuersosiuconuencioue  eoruu- 
dem  generáli  liic  Bude  nouissime  celebrata  factas  confectarum,  et  Capituli 
Ecclesie  Budensis  exinde  relatoriarum  quintodecimo  die  tricesimi  secundi 
diei  ferie  secuude  proxime  ante  festum  Assumpcionis  Beaté  Marié  Virginis 
uouiter  preteritum  in  figura  Judicij  uostri  Personalis  Preseucie  compa- 
reudo  contraEgregium  Georgium  Bebek  de  PelseAvcz  proposuerateo  modo  : 
Quod  licet  alias  predecessores  eiusdem  Georgij  Bebek  quaudam  possessio- 
uemDobsyua  vocatam  iuComitatu  Gewmerieusi  habitam  cum  suis  veris  et 
antiquis  metis  mediantibus  litteris  Capituli  Agriensis  fassionalibus  et  obli- 
gatorijs  quondam  Ladislao  de  Chethuek  ac  posteritatibus  eiusdem  Ladislai 
dederunt  et  coucesserunt ;  tamen  prefatus  Georgius  Bebek  uou  curatis  liu- 
iusmodi  obligaciouibus  iu  dictis  litteris  eiusdem  Capituli  specilicatis  circa 
festum  Beati  Mathie  Apostoli  iu  anno  proxime  transacto  preteritum,  mis- 
sis  et  destiuatis  Johanue  de  Waswar  castellano  castri  sui  Crazuabwrka, 
item  Gregorio  KasAvtli,  Thoma  Litterato  et  Nicolao  Tliewres  jobagioni- 
bus  suis  in  opido  Pelsewcz  commorautibus,  ad  territórium  dicte  posses- 
siouis  Dobsyua,  ibidem  fodinas  cupri  ipsius  actoris,  quas  circumspecti 
Andre  Sinal  ciuis  de  Igló,  et  Nykel  Czemermau  in  eadem  Dobsyna  com- 
morantes  ex  annuencia  dicti  actoris  colereut  et  laborarent,  pro  se  inde- 
bite  ac  preter  omuem  viam  juris  occupari  fecissent,  occupatasque  teneret ; 
in  quibus  dicto  actori  quiugentorum  florenorum  auri  dampua  iutulisset 
potencia  mediante  iu  preiudicium  et  dampnum  dicti  actoris  valde  mag- 
num.  Et  hec  sic  facta  főre  exhibicione  vnius  littere  dicti  Capituli  Eccle- 
sic Budensis  iuquisitorie  nostre  Personali  Preseucie  ad  nostrum  Eeginm 
litteratorium  mandátum  conscrijjte   comprobando,  eidem   actori  ex  i)arle 


OKMÁNYT    FÜfSr.ELÉK.  487 

preűiti  in  eausaiu  íitti'acti  por  eauűom  uostríini  Pursoualem  rreseuciam 
iu  premissis  iuris  equitatem  suplicauit  impertiri.  Quo  audito  ytephauus 
de  Zalantha  pro  prefato  Georgio  Bebeck  in  causam  attracto  cum  procu- 
ratovijs  litteris  Comieutus  Ecclesie  de  Jazow  iu  eaudem  uostram  I'erso- 
ualem  exurgens  Preseiiciam  respuuderat  ex  aduerso  :  (luod  licet  prefatus 
Georgius  Bebek  iu  causani  attractus  circa  prescriptas  fodiuas  cupri  efficax 
jus  habeat,  nou  tauieu  ipse  easdem  tempore  iu  predicto  per  familiares  et 
jobagioues  suos  occupari  fecisset,  neque  easdem  fodiuas  cupri  üccuj)atiue 
teneret,  sed  iu  totali  premissa  accioue  et  acquisicioue  dicti  actoris  inno 
ceus  esset  peuitus  et  iuunuuiíí,  et  iu  eo  idem  procm-ator  dicti  Georgij  Be- 
bek  iu  causam  attracti  euudeui  ad  vei'idieaui  attestaeiuiieui  vieiuorum  et 
coiametautíorura  dicte  j)osaessioui.s  Dobsyua,  ceterormuque  nobilium  com- 
prouiucialiuHi  dicti  Gemerieusis  ct  Borsodieusis,  uec  uou  de  Thorna  et 
Newgradieusis  Couiitatuuni  per  furuiaui  coimuuuis  inciuisiciouis  fiendam 
submiserat.  Et  quia  prefatus  pmcuratur  dicti  actoris  eiusdem  verificacio- 
uem  eiusdem  acciouis  prenotate  modo  simili  ad  ipsam  commuueui  inqui- 
sicionem,  uobis  tauieu  requirentibus,  beniuole  promiserat,  ad  eamque 
faciendam  uostri  et  vestri  homiues  uecessario  debueraut  destiuari  :  pro 
eo  fidelitati  dicti  Capituli  Agrieusis  firuiiter  precipieudo  uiandaueramus, 
quateuus  suos  mitteret  houiiues  pro  virisque  partibus  pro  testiuiouio  fide- 
diguos,  quibus  presentibus  liomiues  uostri  infra  declaraudi  vigesimo 
quai-to  die  ferie  quarte  proxime  aute  festum  Beati  Michaelis  Archangeli 
tunc  venturi  ad  facies  predictarum  fodiuarum  cupri  litigiosarum  viciuis 
et  comraetaueis  prefate  possessionis  Dobsj-ua  ceterisque  uobilibus  com- 
prouiucialibus  dictoram  Gewuierieusis,  Borsodieusis,  uec  uou  de  Thorna 
et  Newgradieusis  Comitatuum  per  partes  predictas  vei  alteram  earundem 
inibi  legitimé  couuocatis,  ac  ipsis  partibus  vei  earum  legitimis  procurato- 
ribus  presentibus  accedeudo,  ab  eisdem  vicinis  et  commetaneis  ac  uobilibus 
comprouiucialibus  ad  fidem  eurum  Deo  debitam  lidelitatemque  uobis  ac 
Sacro  nostro  Eegio  Dyademati  obseruaudaui,  tacto  Doniinice  Crucis  siguo 
prestitam,  odio,  fauore,  amore,  timore,  prece  et  precio  partium  postrega* 
tis,  absque  scrupulo  cuiuslibet  falsitatis  solum  Deum  et  eius  iusticiam 
ferentes  pre  oculis  super  eo,  vtrum  tempore  iu  predicto  prefactus  Georgius 
Bebek  in  causam  attractus  per  predictos  jobagioues  siios  iu  predicto 
opido  Pelsewcz  commorantes  predictas  fodiuas  cupri  iu  territorio  dicte 
possessionis  Dobsyna  liabitas  occupari  fecerit,  easdemque  occupatas  tene. 
ret  potencia  mediaute,  au  ne,  seorsim  et  siugilatim  more  communis  inqui- 
siciouis  iuuestigando  scireut.  iuquirerent  et  experirentur  meram,  plenam 
ct  omnimodam  certitudiuis  veritatem  ,  et  post  liec  huiusmodi  communis 
iuquisiciouis  ac  attestacionis  et  rescite  veritatis  premissorum  series,  vt 
fleret  expediens,  cum  proprijs  et  possessiouum  attestaucium  uomiuibus  ad 
q  u  a  r  t  u  m  d  e  c  i  m  u  m  diem  dicti  diei  execuciouis  exhiuc  fleude  eidem 
nostre  Personali  Presencie  fideliter  rescriberet  Capitulum  antedictum  ;  a 
quo  quidem  quartodecimo  die  discussio  reportate  seriéi  dicte  communis 
iuquisiciouis  partes  iutor  easdem  seriebus  litterarum  uostrarum  proro- 
gatoriarum  veutilan  ad  sextum  docimum  diem  festi   Beati  Valentini  mar- 

2^ 


388  WENZEL    GUSZTÁV. 

tiris  proximc  prcteriti,  ad  quod  scilicet  l'estum  vniuerse  cause  reguicola- 
rum  nostrorum  breui  euocacioue  meiliante  corani  uostra  Personali  Pre- 
sencia  inite  certis  ex  causis  fuerant  pruvogate,  dilatiiie  deuenerat.  Ipso 
itaque  sextodecimo  die  instanté  prefatus  Paulus  de  dicta  Pelen  pro  ante- 
fato  Johanue  de  Chethnek  actore  cum  procuratorijs  litteris  uostris  ex 
Yua,  ac  prenomiuatus  i  tephanus  de  Zalantha  pro  aunotato  Geovgio  Bebek 
in  causam  attracto  ex  alia  partibus  in  figura  Judicij  nostre  Personali s 
Presencie    comparendo,    quasdam   binas    litteras    dicti  Capituli  Ecclesie 

Agriensis    super   —  — —  pretacte   comniunis    inquisiciouis   nobis 

relatiue  rescriptas  examini  et  discussioni  eiusdem  nostre  Per.soualis  Pre- 
sencie ac  Magistrorum  Prothonotariormn  et  Regni   nostri  nobilinm   pro- 

tnnc  nobiscum presentis  cause  existencium  producere  cui'aue- 

vant.    Quibus    exliibitis    ac    earundem  continencijs   seriatira  perlectis  et 

sufficienter   —    —    —    —   —    —   —  — eisdemque  procuratoribns 

parcium  predictarum  in  personis  earundem  per  nos  superinde  dis- 
cussionem  et  finálém  deliberacionem  elargiri  supplicantibus,  licet  tam  pre- 
fatus Jobannes  actov  super  ueritate —  otate,  quam  eciani  anno- 

tatus  Georgius  Bebek  in  causam  attractas  super  immunitate  sua  in  pvo- 
missis,  vt  decuerat,  prefatos  vicinos  et  commetaneos  prefate  possessionis 
Dobsyna,  ceterosque  nobiles  comprouinciales  predictorum  Gewmeriensis, 
Borsodieusis,   de  Tliorna  et  Newgradiensis   Comitatuum    in   pretacto  vi- 

gesimo —    dictuin   festum  Beati  Micbaelis  Arcliangeli   in  facie 

l^redictarum  fodinarum  cupri  litigiosarum  iuxta  —  —  —  —  — 
discussionum  litterarumque  nostrarum  adiudicatoriarum  predictarum  eon- 
tiuenciarum,   prout   series   earundem  clarius  exju'imebant  et  declarabant, 

coram  nostris  (et  dicti  Capituli  Ecclesie  Agriensis  hominibus — 

pretactarum   statuciouis   —   —   —   —   —   —  —   —  — 

et  non  derogari,  sed  in  earum  viribus  quoad  proclamacionem  et  verifica- 
cionem  alienacion   —    —    —    —    consimilcs  et  pene  equales  existere,  ex 

eoque  eedem inualidari,  niliilominusque  i^redicte  fodine  cupri 

predicti  actoris  iuxta et  allegationem  —    — adiudi- 

caciouis  prefate  communis   inquisiciouis   factaque  eidem  — testau- 

cium  et  insuper  eidem  Georgio  in  causam  attracto   pro  sui  expurgacione 

vigore  dicte littere  inquisitorie  pro   parte   ipsius   actoris 

preexliibite  deponendo  —  —  adiudicari  debere  visum Geor- 
gio in  causam  attracto  pro  sui  expurgacione  jurament um  per  eum  depo- 
uendum  imponere,  ac  prescriptas  fodiuas  prelibato  actori  iure  eidem  atti- 
nenti  perpetuo  possidendas  per  nostros  et  eiusdem  Capituli  Ecclesie 
Agriensis  homines,  contradiccione  dicti  Georgij  in  causam  attracti  et  alio- 

rum  quoruni  libet — mus.  Mox   Magister 

Demetrium  de  Kozar  pro  Spectabili  et  Maguifico  dominó  Emerico  de 
Zápolya  Perpetuo  Comite  Térre  Scepusieusis  cuui  procui-atorijs  litteris 
eiusdem  in  eandeni  nostram  Personalem  exurgendo  Presenciam,  et  se  in 
persona  eiusdem  dominlEmericiComitis  causam  in  presentem  introniitten- 
do,  restauracionique  predictarum  fodinarum  contradiceudo,  allegauit,  quod 
praesciiptus  mons  Ezemberk  appellatus  iuter  flauios  Dobsyuapathaka  vt 


OKMÁNYl    FÜGGELÉK.  389 

Gewlueczwyze  vocatos,  ipsequo  mous  eo  juris  ordine,  quo  alia  buua  do- 
luiuorum  de  Pelsewlcz  eidem  pcrtineret,  et  ipsum  domiuum  Emevicum 
Cumitem  concerneret,   idemqno   in  doiiiinyo  eiusdem  existeret,  et  iljidem 

in — —  meutuni,  quod   pvescriptus  mous  Ezcnnberk  alias 

per  progenitoves  dir.ti  Johauui.'i  actoris  progenitoribus  dictorum  domi- 
uoriim  de  Pelsewcz  datus  fuisset  et  resignatus,  quasdam  litteras  Conuen- 
tus  Ecclesie  de  Jazow  priuilegialitev  coufectas  examini  eiusdem  Perso- 
ualis  Presencie  nostre  pveseutarat  habentes  liuuc  tenorem  : 

Omnibus   Chvisti   fidelibus   stb.   (következik  a  jászói  kouveutnek 
1408-ki  bizonyságievele,  mint  fentebb  a)  alatt.) 

■  Quibus  exbibitis  adhuc  prefatus  procurator  dicti  actoris  iu  contra- 
rium  allegacionis  procuratoi-is  ipsius  domini  Emerici  Comitis  replicarat 
in  liuuc  modum  :  Qntimodo  prescripte  fixliue  cnpvi,  pi'O  quibus  nunc  inter 

partes  pretactas ata  est,  non  in  illó  inonte  Ezemberg,  vbi  eas- 

dem  idem  existeve  allegabat,  sed  alias  iutra  metas  dicte  possessionis  ip- 
sius  actoris  Dobsyna  vocato  habereutur.  Quibus  sic  habitis  ;  quia  ijdem 
procuratores  dictarum  utrarumque  parcium  eorum  allegata  per  veridicas 
attestaciones  vicinorum  et  cnmmetaneorum  pvedictorimi  moutis  Ezemberg 
etijossessionis  Dobsyna,  ceterorumquenobiliumcomprouincialiiTm  dicti  Co- 
mitatus  Gewmeriensis  per  modum  communis  inquisicionis  fiendas,  ac  eciam 
per  oculatam  reuisionem  nostri  ac  dicti  Capituli  Ecclesie  Agriensishomi- 
num  comprobare  posse  et  velle  asserebant,  ad  easdemque  perficiendas  nostri 
et  ipsius  Capituli  Agriensis  honiines  dcbuerant  destinari :  pro  eo  fidelítati 
eiusdem  Capituli  Agriensis  firmiter  precipiendo  mandauimus,  quatenus 
suos  mitterent  liomines  pro  vtrisque  partibus  pro  testimonio  fidedignos, 
quibus  presentibus  homines  nostri  infradeclarandi  de  Curia  nostra  Regia 
per  nos  specialiter  ad  id  transmissi,  octauo  die  festi  Beati  Geoi'gij  marti- 
ris  tunc  proxime  uenturi  ad  facies  dictorum  montis  Ezemberg  et  posses- 
sionis Dobsyna,  consequeuterque  predictarum  fodinarum  cupri  contro- 
uersarum ,  vicinis  et  commetaneis  eorundem  moutis  Ezemberg  et  pos- 
sessionis Dobsyna,  ceterisque  nobilibus  comprouiucialibus  dicti  Comi- 
tatus  Gewmeriensis  per  ipsas  partes  vei  alteram  earuudem  inibi 
legitimé  conuocatis,  ac  ipsis  partibus  vei  earum  legitimis  procura- 
toribus  presentibus,  accedentes,  primo  et  principaliter  h  —  —  id,  vtrum 
prescripte  fodiue  cupri  litigiose  in  predieto  monte  Ezemberg  inter 
dictos  fluuios  Dobsinapatliaka  et  Gewlneczwj'ze  vocatos,  quos  antefatus 
procurator  dicti  domini  Emerici  Comitis  aput  eundem  pleno  jure  existere 
allegabat,  vei  alias  intra  metas  dicte  i)ossessionis  antefati  actoris  Dobsyna 
predicte,  vti  idem  procurator  eiusdem  Johannis  proposuerat ,  essent  et 
existerent,  viderent,  conspicerent,  et  diligenter  intuerentur ;  demum  verő 
ab  eisdem  vicinis  et  commetaneis  dictorum  montis  et  possessionis,  nobili- 
busque  comprouiucialibus  predicti  Comitatus  Gewmeriensis  ad  fidem 
eorum  Deo  debitam,  fldelitatemque  uobis  et  Sacro  nostro  Regio  Dya- 
demati  obseruaudam  tacto  Dominice  Crucis  Signo  prestitam,  odio,  fauore, 
amore,  timore,  prece  et  precio  parcium  postregatis,  absque  scrupulo  cu- 
iuslibet  falsitatis,  solum  Deum  ct  eius  iusticiam  férendő  pre  oculis,   seor- 


H9U  WENZEL    GUSZTÁV. 

suiu  et  siugiliitiiii  more  commuuis  iuquisieiouis  iuuestigaudo  seirenl.  iii- 
quirerent  et  experireutur  meram,  plenam  íitque  omuimodiiin  de  preinis- 
sis  certitudinis  veritatem ;  et  taudem  ijdem  homines  uostri  predictis 
testimouijs  dicti  Capitiili  Ecclesie  Agriensis  presentibus  habita  pvius  ip- 
sarum  fodinarum  cupi-i  litigiosarum  legittima  reambulacione,  visisque 
et  circumspectis  statu  et  adiacencijs  ,  fructuositateque  et  utilitatibus 
eai'uudem,  vna  cum  alijs  probis  viris  inibi  cunstituendis,  Deum  liabendo 
pre  ocülis,  estimarent  easdera  in  condigno  valore  earundein,  lege  Kegni 
uostri  requireuto,  et  posthec  huinsmodi  oculate  reuisionis  ,  ac  com- 
miiuis  inquisiciouis,  reambulaciouisque  et  estimacionis  series,  sitiim  eciaiii 
ac  adiaceuciani  dictarum  fodinarum,  vt  fuerit  expediens,  cum  proprijs  et 
possessionem  attestauciuni  nomiuibus  ad  vigesimum  diem  dicti  diei  exe- 
ciouis  exhinc  flende  eidem  nostre  Personali  Presencie  fidelitev  rescriberet 
Capitulum  Ecclesie  Agriensis  autedictura.  Ipso  itaque  vigesimo  die  adue- 
nieute,  uobisque  vna  cum  uonnullis  Prelatis,   Baronibus  Eegnique  uostri 

uobilibus   tribuual  judiciale   cousedentibus,   antefatus  Paulus pro 

prefato  Joliaune  de  Chetnek  cum  procuratorijs  litteris  Magnifici  Comitis 
Stephani  de  Bathor  Judicis  Curie  nostre  ex  vna,  parte  denique  ab  altéra 
Demetrio  litterato  de  Kozar  pro  annotato  dominó  Emerico  Comite  modo 
simili  cum  procuratorijs  litteris  eiusdem,  in  nostram  regressi  personaliter 
progressi  Presenciam,  litters  autefati  Capituli  Ecclesie  Agriensis  super 
premissis  relatorias  partis  nobis  utriusque  presentarunt ;  quibus  i)x*esen- 
tatis  ijdem  procuratores  parciimi  predictarum  eisdem  partibus  per  nos  in 
premissis  discussionem  finalemque  deliberacionem  impertiri  supplicarant. 
Vnde  licet  prescripti  uostri  et  antefati  Capituli   Ecclesie  Agriensis  liomi- 

ues  in  dictis  litteris  relatorijs  nominati   termino  in  — ad  facies  — 

moutis  Ezemberg  ac  possessionis  Dobsyna,  cousequenterque  fodlna- 

Irum  cupri  contentiosarum  accessissent,  prefatus  dein  Emericus  persoua- 
iter,  ac  pro  dicto  Joliaune   de  Chetliuek  Ladislaus   de   eadem   Chethnek 
fráter  eiusdem   presentibus,  prescripti   viciui  et  commetanei  nobilesque 
comprouinciales  pretacti  Comitatus  in  eisdem  litteris  relatorijs  nomiuat 
per  ipsos  modo  prenarrato  requisiti  iuxta  allegaciones  procuratorum  par- 

ciuin  earundem  prescriptas  attestaciones reambulacio- 

ues,  demoustraciones  et  estimaciones  antefati  moutis  Ezemberg  et  fodi- 
narum predictarum  uou  iuxta  contenta  pretactarum  litterarum  uostrarum 
adiudicatoriarum  equo  ordine,  sed  dispariter  et  vario  modo  inter  se  múl- 
túm discrepando   —    —   suas    raciones   iuconuenienter   fecisse sse 

nobis  Prelatisque  ,  Baronibus  et  Magistris   Prothorijs  nostris  nobiscum 

in  Judicio  presentis   cause   considentibus   com   — reperiebatur 

manifeste  ;  et  ex  eo  inter  partes  in  premissis  finálém  deliberacionem  bono 
juris  ordine  et  processu  facere  non  valueramus,  sed  circa  premissas  atte- 
stationes  antefatorum  vicinorum  et  commetalium,  uobiliumque  compro- 
uincialium  pretacti  Comitatus  in  suis  vigoribus  relinquendo  et  committendo 
ad  reambulacionem,  demonstracionemque  et  estimacionem  prefati  montis 
et  fodinarum  cupri  predictarum  noster  et  dicti  Capituli  Ecclesie'Budeu- 
sis  (homiues)  ex  nono  trausmitti    debere  necessario   visi  fuerunt.  Pro  eo 


okmAnyi  függelék.  391 

lidelitat-i  eiusiluiii    Capitiili  Budeusis   tiiniitur   precipieudu    lUMudíuiimu.s, 
qiiateuus  suuin  mittei'et  liomiuem  pi-o  testimonio  íidediguuin,  (juo  pre- 
seute  hüiiio  uoster  iufradeclaranduM   de  Curia  uostra  Regia  por  uos  ad  id 
specialiter   pro   vtrisque    partibus    transmissus    vigesimo   die  festi  Beati 
Jarobi  Apostoli   tunc   veiituri,  cusequeuterque   alijs  diebus  ad  id  aptis  et 
sufficicutibus  ad  í'acies  praescripti   iiiontis  Ezembevg,  item   praescripto.s 
Huiiios  Dobsynapatliaka  et  Gewlueczwyze  vocatos  adiacentes,  uec  uou 
ilicte  possessiouis  Dobsyna.  fodiuarinuque  cupri  controiiersarum  predicta- 
rum,  viciuis  et   commetaueis  eiusdem  montis,  uec  non  dicte  possessiouis 
Dobsyua  vuiuersis  inibi  legitimé  conuocatis,  partibus   eciam  predictis  vei 
eorum  legitimis  procuratovibus  presentibus    accedeudo,  primo  hoc   et  id, 
\truui  prefata  fodiua  cupri  iu  dicto  moute  Ezemberk  iuter  dictos  fluuios 
Gewlueczwyze  et  Dobsynapatliaka  existeus  adiaceret,  vei  eadem  fodiua 
t'upri  alias  iutra  metas  pretacte   possessiouis  Dobsyua   esset  et  existerei, 
üde  vi  deret  oculata  ;  deinde  verő  jnxta  demoustraciones  parcium  predicta- 
rum  easdem    ^Tidique  reambularet,  si  fieri   posset,  reambulatasque  siguis 
euideutibus  iu  locis  uecessarijs  cousiguaret ;  et  taudem  perpensis  et  circum- 
spectis  diligeuter  vndique  qualitate,  quautitate  et  utilitate  eiusdem  moutis 
et  Ibdinarum  predictarum,  easdem  Regali  mensura  meusuraudo  visu  consi- 
deraudopredictasmontemetfodinas,et  eciam  particulas  terrarum,que  iuter 
demoustraciones  parcium  ibidem  couteuciose  remanerent,  vna   cum  alijs 
prí^bis  viris,  Deum  et  eius  justiciam  habeudo  pre  oculis,  estimareut  iuxta 
earuudem  valorem  condignum  lege  Regni  uostri  requirente,    et  post  hec 
liuiusmodi  oculate  reuisiouis,  reambulacionis   consignaciouis    et  estima- 
ciuuis    series,  simul  cum   situ   et   adiaceucia,  qualitateque    et  quautitate 
moutis    et   fodiuarum   predictarum,  ac  etiam  particularum,  si   que  for- 
tassis    extra   demoustraciones  parcium    remanerent,  ad   vigesimum  sex- 
tiim  diem  dicti  vigesimi  diei  execuciouis   exhinc  fiende  eidem  Persouali 
Preseucie  íideliter  rescriberet  Capitulum  Ecclesie   Budensis   autedictum. 
Ipso  itaque  vigesimo   sexto  die  predicti  vigesimi  diei  festi  Beati  Jacobi 
Apostoli  proxime  preteriti   instanté,  nobisque   vua  cum   certis  Prelatis, 
Baronibus  et  Regui  uostri   uobilibus  pro  tribunali  sedentibus,  preuomi- 
natus  Paulus  de  Peleu  pro  autefato  Johanne  de  Clietuek  cum   procurato- 
rijs  litteris  dicti  Comitis  Stepliani  Judicis  Curie  nostre  ex  vna,  ac  aunota- 
tus  Demetrius  litteratus  de  Kozar  pro  prelibato  dominó  Emeiúco  Comite 
cum  procuratorijs  litteris  eiusdem   iu  uostram  Persoualem  regressi  ])re- 
seuciam,  litteras  antefati  Capituli  Ecclesie  Budensis  super  premissis  rela- 
torie  rescriptas  uobis  vtrasque   preseutarunt   liuuc  teuorem  contiueutes  : 

Serenissimo  Priucipi  dominó  Mathie  stb. 
(Következik  a  budai  káptalannak  1476-ki  jelentése,  mint  fentebb  i.  alatt.) 
Quibus  presentatis  et  predictis  procuratoribus  parcium  predieta- 
rvim  eisdem  per  uos  iu  premissis  discussione  et  deliberatioue  elargiri  suj)- 
plicautibus  ;  licet  prefati  Magister  Michael  de  Mykla  uoster  Regius  et  dicti 
Capituli  Ecclesie  Budeusis  liomines,  iu  predictis  litteris  relatorijs  cou- 
scripti,  termiuo  in  predicto  ad  facies  dicte  possessiouis  Dobsyna  couse 
quenter  quemoutis  Ezemberk  iuter  dictos  flimios  Dobsynapatliaka  et  Gel- 


392  WENZEL    GUSZTÁV. 

iieczwyze  fidiaceucium  ac  fodiuarum  cupri  controuersaruni  viciuis  et  coai- 
iiietaueis  eiusdem  possessionis  Dobsyna  ac  montis  predictuvum  iuibi  legi- 
timé coiuiocatis  ;  pro  prefato  eciam  Juhanne  de  Chetlmek  actore  amiu- 
tatq  Paulo  do  Pelen.  ino  aiitefato  verő  Emeriso  Comite  Scepusiensi  in 
causam  attracto  predicto  Demcítrio  de  Kuzar  cum  sufficientibus  procura- 
lorijs  litteris  illic  presentibns  processernut :  tanicn  qiiia  ijdem  noster  et 
dicti  Capitiili  Ecclesie  Budensis  boniines  pretactas  f)culatara  reuisionem 
ac  reambulaciouem,  cousiguacionem  et  estimacloueiu  dictaruni  possessio- 
nis Dobsyna  ac  fodiuarum  cupri  cotroucrsarura  et  moutis  Ezeraberk  non 
juxta  conteuta  pretactarnm  litterarum  nostrarnm  adiudicatoriarum  per- 
egisse,  ex  eoqiie  iuter  partes  predictas  in  i»reraissis  finalis  discnssio  et  de- 
liberacio  fieri  non  posse,  sed  ad  iteratam  et  meliorem  execuclonem  earuu- 
dem  litterarum  nostrarnm  ndiudicatoriarnm,  ex  eoque  Magistrl  l'rothono- 
tarij  Curie  uostre  et  vestruni  t^stimonium  neeessario  trausmitti  debere 
nobis  ac  Prelatis,  Báron ibns,  llegni(jue  nostri  nobilibus  in  examine  pre- 
sentis  cause  nobiscnm  existentibus  videbatnr  :  ideo  fidelitati  vestre  fii-mi- 
ter  precipiendo  mandamns,  quatenus  vestrum  mittatis  bominem  pro 
testimonio  fidedignum,  quo  presoute  Egregij  Magistri  Audreas  de  Thorda 
Personalis  Presencie  nostre,  nec  non  Jobannes  de  Korotbna  Palatinalis 
et  Stepbauus  de  Hassagli  Jndicis  Curie  nostre  Protbonotar ij ,  bomines 
nostri  de  Curia  nostra  Eegia  per  Nostram  Maiestatem  pro  vtrisque  parti- 
bus  ad  id  specialiter  deputati  et  transmissi  vigesimo  quinto  die  festi  Beati 
Georgij  martiris  proxime  ventnri,  et  alijá  diebns  ad  id  aptis  et  sufficien- 
tibus ad  facies  predictarum  montis  Ezemberg,  nec  non  possessionis  Dob- 
syna et  fodiuarum  cupri  controuersaruni,  viciuis  et  oonimetaueis  earuu- 
dem  vniuersis  iuibi  legitimé  couvocatis,  partibusque  predictis  vei  earum 
legitimis  procuratoribus  presentibns  accedendo,  pretactas  litteras  uostras 
adiudicatorias,et  onmia  in  eisdem  conteuta,  iuxta  ])retactam  uostram  judi- 
ciariam  commissionem  suo  modo  exequi  et  effectui  maucipare  debeaut  et 
teneantur.  Cuius  quidem  execucionis  seriem,  ut  fuerit  expedieus,  ad  vi- 
gesimum  diem  dicti  diei  execucionis  eidem  nostre  Persouali  Presencie 
fideliter  rescribatis.  Dátum  Bude  predicta  decimo  die  vigesimi  sexti  diei 
prenotati,  anno  domini  millesimo  quadriugentesimo  septuagesimo   sexto- 

E  X  t  u  s  :  Pidelibus  nostris  Capitulo  Ecclesie  Albeusis  pro  Egregio 
Jobanue  de  Cliethnek  contra  Spectabilem  et  Magnificum  Emericum  de 
Zápolya  Comitem  Perpetuum  Térre  Scepusieusis.  Super  quadam  oculata 
reuisione,  reambulacione  ,  cousignatione  et  estimacione  per  nostros  et 
vestrum  liomiues  vigesimo  quinto  die  festi  Beati  Georgij  martiris  pro- 
xime venturi  modo  intra  scripto  fiendis.  Quarum  series  ad  vigesimum 
diem  dicti  diei  execucionis  exhinc  fieude  est  reportanda. 

I  n  d  o  r  s  a  t  u  m  Pro  A.  Paulus  de  Pel  en  cum  nostris  ;  pro  I.  scili- 
Cet  Comite  Zepusiunsi  c\un  eiusdem  Demetrius  litteratus  de  Kozar,  quia 
causa  introscripta  —  —  —  b(jno  modo  uoudum  executa  et  effectui  nian- 
cipata  videbatur  :  ideo  inter  easdem  partes  execucio  nostre  judiciarie 
commissionis  intro  scripte  per  duos  Magistros  Prothouotarios  Personalis 
Presencie  nostre  vua  cum    vno  homine  nostro  ad  id  cum  eis  deputaudo 


OKMÁNYl  FÜGGELÉK.  39o 

liuri  dcbet.  Idoo  ad  eaudeni  perficieudam  Egregius  Magistros  Prothunu- 
larias  Justiuiauum  Ductorem  et  Audream  de  Thorda  doputauimus  eu 
luodo,  vt  ijdem  vua  cum  dicto  homiue  uostro  deputaiidu  ipsam  execuci<j- 
ueui  duodecimo  die  festi  Beati  Geovgij  martiris  proxime  veuturi,  pro- 
ductis  ibidem  pei*  partes  vuiuersis  juribus  ac  litteralibus  iustrumeutis, 
sed  ct  metalibus  ac  alijs  ad  id  necessarijs  de  uouo  perficiant,  peragant  et 
efifectum  perducant,  seriem  autem  huiusraodi  execucionis  nostre  Perau- 
uali  Presencie  oretenns  recitare  debeant. 

(Eredetié  papiron,  igen  megrongált  állapotban,  az  országos  It'véltár  kincs- 
tári osztályában.) 

1)  lu  singulis  beueplacitis  promptissimnm  seruicium.  Magnifici  viri 
domiuique  fautores  graciosi.  Contenta  vestrarum  litterarum  nuperrime 
michi  directaram  quo  liouore  decnit,  suscepi  reuereuter  ;  quo  vos  relatu 
quorundam  proborum  virorum  percepissetis,  me  et  meos  socios  v  r  b  u  r  a 
vestra  in  D  o  b  s  i  u  a  a  vobis  vestris  raediantibus  litteris  anuum  per 
presentem  scripsisstis  seriosius  protulisse.  De  quo  michi  uon  constat  re 
vera,  si  vnum  viel  plnres  coniimctim  aut  dinisim  hoc  dixisse  reperirem 
euidenti  testimonio,  pena  incomprehensibili  punivo  uon  postpouerem. 
Eciam  cuprum  vestrum  liberum  deducere  et  deportare  libere  non  permit- 
teremus  ;  et  specialiter  ipsum  cuprum  Bude  uunc  impediuissemus.  Scitote, 
quod  id  cuprum  a  Jacoho  Jordán  dudum  extiterat  venditum,et  secus  non. 
Verumptamen  omne  cuprum  vestris  in  gadibus  ordinatum  excluso  uobis 
areudato,  non  tantum  nostris  in  tricesimis,  sed  indubie  alias  vbicunque 
locorum,  vhi  nostra  requisierit  facultas,  diligenti  couatn  volumus  tanquam 
nostrum  proprium  gubernare.  Kogamus  igitur  Vestras  Maguitudines  hu- 
mili  cum  rogatu,  uobis  talia  de  incondignis  demeritis  minimé  inputáré. 
Dátum  Cassouie  feria  quinta  proxima  post  festum  Beati  Marci  Ewan- 
geliste. 

Vlricus  Camcrer  tricesimator 
Regié  Maiestatis  vester  servitor. 

Kívül  :  Viris  Maguiíicis  dominis  Georgio  de  Chitnyk  Dapifero- 
rum  Eegalium  Magistro,  et  Nicolao  de  eadem,  dominis  nostris. 

(Eredetié  papiron  ép  zárt  pecséttel,  az  országos  levéltár  kincstári  osztá- 
lyában.) 

2.  T.  L  i  p  0  t  király  b  á  n  y  a  p  r  i  v  i  1  e  g  i  u  ui  a  K  r  a  s  z  n  a  h  o  r. 
kai  A  n  d  r  á  s  s  y  Miklós  és  utódjai  számára.  1669. 
Nos  Leopoldus  etc.  memóriáé  commendamus  tenoré  praesentium  sig- 
nificantes  quibus  expedit  universis  :  Quod  nos  cum  ad  humillimain  suppli- 
cationem,  diligentemque  ac  seriam  instantiam  fidelis  nostri  Egregii  Nico- 
lai  Andrássyde  Krasznahurka  ratione  concessiouis  culturae  mineralium  in 
omuibus  ejusdem  honis,  praes estim  ad  arcem  dicti  nomiuis  Krasznahurka 
spectautibus  reperieudorum  apud  Majestatem  Nostram  factam  ;  tum  verő 
demissam  nobis  eatenus  debitis  ex  locis  perscriptam  suppeditatamque  in- 
formationem,  ac  tandem  per  Cameram  quoque  nostram  Aulicam  in  puhli- 


.'Í94  AVENZEL    GUSZTÁV. 

c;i  Hudieutia  relatam  opiuiouem,  id  eidem  ii)siusque  lieredibus,  postoritH- 
tibiis  et  sucessoribus  utriusque  sexus  uuiuersis,  ac  etiam  legatariis  jure 
poi'euuali  benigne  aunueudum  et  coucedendum  duximus  ;  et  quideiii  his 
sub  iufrascriptis  conditiouibus  :  P  r  i  m  o  Ut  ipse  Nicolaus  Andrassy  de 
praelibata  Krasznabvxrka  praementiouatique  heredes,  poi?teritates  et  suc- 
cessores  ejusdem  utriusque  sexus  universi,  quemadmodum  et  legatavii  in 
oinuibus  (uti  praemissum  est)  suis  bonis  intra  ambitum  Eegni  nostri 
Huugariae  existeutibus  auri,  argenti,  cupri,  ferri,  plumbi,  metalli  alioruin- 
que  mineralium  fodinas  exstruere  ,  evigere  et  colere  possint  ac  valeant. 
Ita  tamen,  ut  omues  illae  fodiuae  a  bonis  Andrassyauis  uunquam  separari 
(jueant,  sed  iis  in  perpetuum  incorporatue  et  conjunctim  permauere  de- 
beant,  S  e  c  u  n  d  o.  His  ita  praemissis  raemoratus  Nicolaus  Audrassy  per 
decennium  ab  omni  censu  et  decimis  alias  de  auro,  argento,  cupro,  l'erro, 
plumbo  metallo  aliisqvie  mineralibus  praestari  solitis,  immúnis  redditur, 
et  haec  immunitás  dictorum  decem  annorum  a  dato  inclioati  laboris 
seu  culturae  mineralium  iutelligitui-.  T  e  r  t  i  o.  Finitis  his  decem  au- 
nis,  excepto  auro  et  argento,  de  ceteris  levioris  conditionis  mineralibus,  vi- 
delicet  cupro,  feiTO,  plumbo  aliisque  metallis  decimam  partém  Nostrae 
Majestati  dare  obligatur,  et  exliibita  decima  praerecensita  leviora  metalla 
libere  et  pro  voto  extra  Regnum  vendere  ac  distraliere  licebit.  Q  u  a  r  t  o. 
Distractio  verő  auri  et  argenti  nuUo  modo  conceditur,  nec  cudeudi  mune- 
tam  facultas,  quoniam  lioc  ipsumvigore  legumet  statutorum  praefati Eegni 
uüstri  Huugariae  ac  mineralium  omnino  prohibetur.  Q  u  i  n  t  o,  Praerepeti- 
tus  Nicolaus  Andrássy  omue  aurum  et  argentum  ex  suis  mineralium  fodi- 
uis  i^rovenieus  ad  certum  nostrum  deputatum  locum,  veluti  Cremnicium, 
\el  bonis  suis  -saciniorem,  utpote  Nagy -Bányám  portari  curare  et  officináé 
cusoriae  nostrae  erga  solutionem  penes  Cameras  nostras  Cremniciensem 
et  Scbemniciensem  usque  in  liodiernum  diem  secundum  jus  praeemtiouis 
vulgo  Einlösung  usitatam  et  iu  futurum  quoque  (expletis  praespecificatis 
illis  decem  annis  liberis)  contingentem  nobis  tradere  et  administrare,  ac 
alias  quoque  in  omnibus  constitutionibus  Camerarum  nostrarum  minerali  un  j 
sese  accomodare  tenebitur.  S  e  x  t  o  et  ultimo.  Quod  si  saepefatus  Nico- 
laus Andrássy  post  elapsos  decem  annos  libei'os  aliquo  auro  et  argento  ad 
usus  proprios  et  domeaticos  indigeret,  illud  cum  praescitu  antelatarum 
Camerarum  nostrarum  mineralium.  et  non  in  excessiva,  sed  moderata 
quantitate,  pro  modalitate  illorum  auri  et  argenti  ad  officinám  nostram 
cusoriamadministrandorum  proventuum  levetur.  Quo  circa  fidelibus  nostris 
faturo  jam  fati  Regni  nostri  Hungáriáé  Palatino  ;  item  Spectabilibus  et 
Magniíicis  Comiti  Francisco  de  Nádasd  perpetuo  terrae  Fogaras,  Judici 
Curiae  nostrae  Regiae,  Sacri  Eomani  Imperii  Equiti,  Comitatuumque 
Castri  Ferrei,  Szaladiensis  et  Sümeghiensis  Supremo  Comiti,  Consiliario 
uostro  Intimo,  praesidiorum  nostrorum  Alsó  Lendva  et  Nempthy  sui)remo 
ac  liereditario  Capitaneo,  et  per  antelatum  Eegnum  nostrum  Hungáriáé 
Locumtenenti ;  Comiti  alteri  Francisco  de  Cliak  perpetuo  terrae  Scepusi- 
ensis  et  Comitatus  ejusdem  Supremo  Comiti  ,  Equiti  Aurato  ac  Partium 
praememorati  Eegni  nostri  Hungáriáé   Superiorum   Generáli   Capitaneo  ; 


OKMÁNYI  FÜGGELÉK,  395 

Liec  uun  Stíjpluiiio  Zk-liy  de  eiideiu,  Eqiiiti  Aurato,  Sacrae  praetitulati 
Ht'gui  iiostri  Huugariai!  Corouae  Conservatori,  Caincrau  uustrac  Jluiiga- 
ricae  Pi'aefectu,  Canierariis  ct  Consiliariis  uostris  ;  suti  et  ceteris  praeiiu. 
miuataruiu  Oanieravumnostrarum  Cousiliariis,  Officialibus,  Directuribusiiue 
CausaruranostrarumRegalium  et  Sacrae  toties  fataeRegni  nostri  Hungáriáé 
Camerae  Fiscalibus,  ac  Supremis  et  Vice-Comitibus,  Univer.sítatiquf  M;i^- 
uatum  et  uubilium  qnovumcuuque  Coniitatiium  praeuotatarum  partium 
superiorum  nioderuis  et  futuris  barum  serié  íirmiter  praecipientes  coiii- 
mittimus  et  maudamus,  quatemis  praeuominatum  Nicolavim  Audrassy, 
ipsiusque  haeredes,  posteritates  et  succesores  utriusque  sexiis  uuiversoH  ae 
etiam  legatarios  iu  praescriptis  fodiuis  earumque  pacifica  exstructiuue, 
erectiüue,  cultura,  usuque  ac  dominio,  atque  adeo  justis  et  legitimis  ipsu- 
rum  juribus  eateuus  habitis  coutra  quoslibet  violentos  ac  illegitiiuos  iiii- 
petitores,  turbatores  et  damnificatores  semper  tueri.  protegere  et  defeu- 
dere  módis  omnibus  debeatis  et  teneamini,  authoritate  nostra  Eegia  vobis 
bac  iu  parte  per  nos  plenarie  coucessa  et  attributa,  jureque  et  justitia 
luediaute  ;  secus  non  facturi ;  immo  anuuimus  et  coucedimus  eo,  quu 
supi'a  jure  perenuali.  Harum  uostrarum  secreto  Sigillo  uostro,  quo  ut 
Eex  Hungáriáé  utimur  impendenti  communitarum,  vigore  et  testimouiu 
litterarum.  Dátum  in  abseutia  fidelis  uostri  uobis  dilecti  Eeverendi  Fran- 
cisci  Szegedy  Episcopi  Ecclesiae  Vacieusis,  Consiliarii  nostri  ac  per  Eeg- 
num  uüstrum  Hungáriáé  Aulae  uostrae  Gaucellarii,  iu  eastro  uostro  La- 
xemburg  die  vigesima  sexta  mensis  Április  auuo  Dumiui  millesinio  sex- 
ceutesimo  sexagesimo  nono,  Eegnorum  nostrorum  Roraaui  undecimoi 
Hungáriáé  et  reliquorum  decimoquarto,  Bohemiae  verő  auuo  decimo 
tercio. 

(P.  H.) 
Leopoldus  s.  k.  Stephanus  Orbán  s.  k. 

Anno  Domini  MDCLXIX  feria  tertia  proxima  post  Domiuicam  XI. 
HiS.  Triuitatis  iu  Sede  Judiciaria  Comitatus  Gömör  in  oppido  Pelsiicz 
celebrata  praoseutes  super  coucessioue  culturae  miueralium  Suae  8S, 
Oaesareae  Regiaeque  Majestatis  privilegiales,  et  anuexi  maudati  protec- 
torii,  praeceptoriales  Generoso  ac  Egregío  Dominó  Sigismundo  Toruallyay 
Vice  Oomiti,  Stephano  Buday,  altero  Stephano  Soldos  seniore  de  Ruuya 
et  Georgio  Losouczj^  Judicatus  Jud.  Nob.  officiis  pro  tempore  fungentibus 
sünt  exbibitae,  demumque  solenniter  publicatae  per  me  Juratum  Sedis 
Notariura. 

Mathiam  Istváufy  s.  k. 
(Hiteles  másolat  után.) 

o.  a)  Az  egykori  Eozgonyi  családnak  bánya  jogo- 
sít váuyát  tartalmazó  okmánj'.  1407. 

Propria  commissio  domini  Eegis. 
Nos  Sigismuudus  Dei  grácia  Eex  Hungarie,  Dalmácia,  Croacie  etc. 
Marcbioque  Braudeuburgeusis  etc.  Sacri  Eomani  Imperij  Vicarius  Genc- 
i-alis  et  Eegui  Bohemie  Gubernátor,  memorie  commeudamus  per  preseu- 


396  WENZEL  GDS/,TÁV. 

tos,  qiiod  nos  comotluin,  bouum,  util(>  ac  fidelía  sevuicia  fidelium  uoslro- 
i"Uin  grate  dilecturum  Ladislai  et  Symonis  filioi-um  Nicolai  de  Eozgüu, 
Dt'c  non  Johannis  et  Sebastiani  filiorum  Laurencii  de  eadem  Eozgon  pro- 
pensius  iüteudentes,  matúra  deliberacione,  sanoque  Prelatorium  et  BavD- 
num  nostrornm  consilio  prehabitis,  eisdem  Ladislao,  Symoni,  ac  Johauui 
et  Sebastiauo  de  predicta  Rozgon,  ipsovumque  herndibus,  successoribus  et 
posteritatibus  vuiuersis  hauc  speciális  gvacie  provogatiuam  duxiraus  faci- 
eudam  perpetno  valituram;  Quod  montaui  seu  montaniste,  aut  quiuis 
liomo,  cuiuscuuque  condiciouis  existens,  in  vniuevsis  et  singulis  pertiuen- 
cijs  possessionum  et  porcionum  possessionaviarum  ooruudem  Ladislai, 
Symonis,  Johannis  ot  Sebastiani  ac  ipsovum  successovum,  intra  ambitum 
Regni  nostvi  in  quibuscunque  Comitatibns  liabitarum  et  existencium 
libere  et  secure  sub  nostra  pi'oteccione  speciali  mineras  auri,  argeuti,  et 
ceterorum  metallorum  querere  et  innenire  audeant  atque  possint,  inuen- 
tisque  uti  et  frui  valeant  formidine  sine  omni.  Quarum  quidem  possessio- 
num et  porcionum  possessionariarum.  ac  mineralium  siue  miuerarum  aut 
montanarum  domiuium  cambio  aut  estimacione,  seu  alio  quouis  colore 
ab  eisdem  Ladislao,  Symone,  Johanne  et  Sebastiauo,  et  ipsorum  successo- 
ribus, absque  beueplacita  ipsorum  voluntate  nuUatenus  amouebimus,  nec 
nostri  successores  Eeges  Hungária  amouebunt,  sed  totale  jus  et  omnem 
proprietatem  earuudem  possessionum  et  porcionum  possessionariarum,  ac 
mineralium  seu  minei'arum  et  montanarum  ipsis  ipsorumque  heredibus, 
successoribus  et  posteritatibus  vniuersis  illése  et  irreuocabiliter  relinque- 
mus  et  reliuquent  perpetno  possidendas.  Ita  tamen,  quod  directam  et  equa- 
lem  medietatem  vrburarum  de  liuiusmodi  montanis  proueniendarum  no 
bis  uostrisque  successoribus  ad  Cameram  Eegiam  amministrari  facese 
teneantur  et  sint  astricti ;  aliam  medietatem  earuudem  ^Tburarum  preno. 
minati  Ladislaus,  Symon,  Johannes  et  Sebastianus  et  ipsorum  successores 
pro  se  ipsis  reseruaudo.  Insuper  volumns,  quod  aurum  nel  argentum 
iuxta  estimaciouem  condignam  in  ipsis  montanis  solitam  et  consuetam, 
quo  ad  porcionem  omnium  et  siugulorum  montauorum  seu  moutanista- 
rum  inibi  existencium  cedens  ot  proueniens,  uobis  et  in  nostra  persona 
nostro  vrburario  presentetur  et  debeat  assignari.  Harum  nostrarum  patro- 
cinio  litterarum.  Quas,  dum  nobis  in  specie  fuerint  reportate,  in  formám 
nostri  priuilegij  redigi  faciemus.  Dátum  Bude  feria  quinta  proxima  ante 
festum  Pentecostes  anno  Domini  millesimo  quadringentesimo  septimo. 

(Eredetié  börbártyán,  melyre  alól  a  király  kisebb  pecsétje   van   nyomva  ; 
az  országos  levéltár  kincstári  osztályában.) 

^)  Ugyanazon  családnak  Bán  y  a  p  a  t  a  k  a  birtokán 
volt  bányászatának  emléke.   1397. 

Ad  litteratorium  mandátum  domini  nostri  Eegis. 

Nos  Sigismundus  Dei  grácia  Eex  Hungarie,  Dalmacie,  Croacie  etc. 
Marcliioque  Braudemburgensis  etc.  memorie  commendamus  tenoré  pre- 
sencium  significantcs  quibus  expedit  vniuersis  :  quod  fideles  nostri  dilecti 
strenui  viri  Magister  Ladizlaus  et  Symon  filij  Nicolai   de  Eozgon  in  ipso- 


OKMÁNYl    FÜGGELÍ;iv.  397 

vum  uoc  non  Laurcncij  filii  Tclri  de  uiuleiu  patruelis  fratris  0(jrnm  por- 
souis  in  Nostre  Hereuitatis  accetleutes  eonspectum  nobis  Inimiliter  detexe- 
vimt :  quoű  possessio  Banj'apataka  alio  uominc  Wyuagas  vocata  iu  Conii- 
tatu  Zciulynienfii  adiaocns,  nnnc  orga  manus  nostvas  Regias  habita,  pro- 
gt'nitoruni  suorum  prefuisset,  et  ad  Castriim  ipsorum  Cliycbwa  appel- 
latmn  pertiuiiisset  et  de  jure  pertinere  deberet ;  super  quibus  eciani  ctYi- 
cacissima  haberent  litteralia  iustrumeuta  :  supplicantes  nobis  uominibns 
quibus  supra,  vt  dictam  posscssiouem  Banya  patak  a  alias  W  3'  u  a- 
g  a  s  uuncupatam  ipsis  restituere,  et  eandem  possessiouem,  si  et  in  quan- 
tum  nostre  collacioni  pertiueret,  et  omuc  jns  quod  iu  eadem  Nostram 
concerueret  Maiestatem  pro  ipsorum  fidelitatibus  et  fidelium  seruicioruni 
meritis  ipsis  et  eorum  heredibus  noue  nostre  donaciouis  titulo  perpetuo 
dare  et  conferre  dignaremur.  Nos  itaque  receusitis  fidelitatibus  et  fide- 
lium ubsequiorum  laudedignis  meritis,  quibus  ijdem  nobis  et  Sacre  Nosti-c 
Corone  cum  omui  fidelitatis  constancia  se  jugiter  studueruut  pre  suis 
participibus  reddere  gratos  et  acceptos,  memoratam  possessionem  Banya- 
pataka  alio  nomine  Wyuagas  vocatam  eisdem  de  manibus  nostris  Regijs 
restituentes  ad  dictum  Castrum  eorum  Chychwa  vocatum  reintegrantes 
et  incorporautes,  ymo  si  et  in  quantum  eadem  nostre  incumbit  collacioni, 
et  omne  jus  et  proprietatem,  que  nostram  Regiam  in  eadem  concernit 
coUacionem,  simul  cum  cunctis  suis  vtilitatibus  et  pertinencijs,  terris 
vtputa  cultis  et  incultis,  siluis,  pratis,  nemoribus  ,  fenetis,  aquis,  aqua- 
rumque  decursibus,  pascuis,  viueis,  molendinis,  et  generaliter  quibusuis 
suis  comoditatibus  quouis  nominis  vocabulo  vocitatis,  sub  suis  veris  me- 
tis  et  autiquis,  quibus  eadem  bactenus  possessa  fűit,  tenta  et  seruata,  de 
nostris  Regijs  manibus,  ac  ex  certa  sciencia  Nostre  Maiestatis  noueque 
nostre  donationis  titulo,  ac  omni  co  jure,  quo  eadem  ex  quacunque  ra- 
cione  nostre  rite  incumbit  collacioni,  memoratis  Magistris  Ladizlao  et 
Symoni,  et  per  eos  Laurencio  fratri  eorum  patrueli,  ipsorumque  beredi- 
bus  et  posteritatum  cunctis  sobolibus  dedimus  ,  donauimus  et  iu  ewm 
contulimus,  ymo  damus,  donamus  et  effectiue  perbempuiter  conferimus, 
per  ipsos  eorumque  lieredes  et  successores  vniuersos  perpetuo  et  irreuo- 
cabiliter  teneudam,  possideudam  pariter  et  babendam  pleno  jure,  presen- 
cium  patrocinio  mediaute  ;  siue  duutaxat  preiudicio  juris  alieni.  Presen- 
tes  quoque  tandem  nobis  allatas  in  formám  nostri  priuilegij  redigi  facic- 
mus  pro  eisdem.  Dátum  Strigonij  in  festő  Assumpcionis  Virginis  Gloriose 
anno  Domini  millesimo  CCC  nonagesimo  septimo. 

(Eredetije  börhártyán,  a  liátúl  oda  nyomott  pecsét  töredékével ;  az  orszá- 
gos levéltár  kincstári  osztályában.) 

Jegyzet.  Ide  számítaudó  még:  1.  Zsigmond  királj'uak  1397' 
sStrigonii  in  festő  Assumpcionis  Virginis  Gloriose«  kelt,  s  a  leleszi  kon- 
venthez intézett,  Bányapataka  birtokát  és  az  ottani  bányászatot  tárgyazó 
oktatási  parancsa.  —  2.  A  leleszi  konventnek  1397.  >;iu  festő  Beati 
Egidij«  kelt,  és  Zsigmoud   királyhoz   intézetjt   eleutése,  mely  zseriut   az 


398  WENZEL    GUSZTÁV. 

iktatás  ott  e]leumüudá.s   nélkül  ugyanazon  évben  »die  doininico  proximo 
post  festum  Beati  Bartholuniei  Apostoli«  megtörtént. 

(Az  eredeti  u.  o.) 

4.  A  z  0  s  z  t  r  u  g  li  i  berezegek  egykori  birtokában 
V  o  1 1  B  u  d  a  m  é  r  vár  tartozékain  f  e  n  á  1 1  t  b  á  n  y  a  j  o  g  o- 
s  i  t  V  á  n  y  0  k  emléke.   1 647. 

Nos  Ferdiuaudus  stb,  (juod  uus  cuni  ad  demissam  instantiam  et 
requisitiouem  fidelis  nostri  Illustris  Vladislai  Dominicus  Ducis  in  Ostrogh 
et  in  Zaslau,  ac  Comitis  in  Tarnow,  tum  vei-o  compatientes  ruinae  ac 
desolationi  castelli  eiusdem  Budamér  nuncupati  et  in  Comitatu  de  Saaros 
existentis  habiti,  ac  bonorum  ad  idem  pertinentium,  ex  gratia  nostra  spe- 
ciali  id  eidem  annuendum  et  concedendum  duximus,  ut  ipse  Vladislaus 
Dominicus  Dux  iu  Ostrogh  fodinas,  quae  in  pertiuentiis  dicti  castelli  Bu- 
damér liabereutur,  culturae  subiici  facere,  iisque  iutra  spatium  ac  decur- 
sum  octo  annorum  libere  et  sine  cuiusvis  impedimento  titi,  frui  et  gau- 
dere  possit  ac  valeat,  et  interea  temporis  ab  urbura  quoque  penitus  exemp- 
tus  et  supportatus  habeatur  ;  ita  tamen,  ut  medio  tempore  eiusmodi  fodi- 
narum  ac  miuerae  nobis  probam  transmittere  teueatur  et  sit  obiigatus  ; 
imo  annuimus,  et  concedimus,  eximiinus(iue  et  supportamus  praesentium 
per  vigorem.  Quocirca  fidelibus  nostris  Eegui  Palatino,  Judici  Curiae 
nostrae  Regiae,  ac  Generáli  Partium  Regni  nostri  Hungária  e  Superiorum , 
ditíonis  videlicet  nostrae,  nec  non  Supremo  ac  Vice  Comiti  praedicti  Co- 
mitatus  de  Saaros,  liarum  serié  benigne  committimus  ac  mandamus,  qua- 
tenus  a  modo  imposterum  praefatum  Vladislaum  Dominicum  Ducem  de 
Ostrogh  in  px'aescriptis  fodinis  earumque  pacifica  cultura,  usu  ac  domi- 
uio,  atque  adeo  justis  ac  legitimis  ipsius  juribus  contra  quoslibet  violentos 
et  illegitimos  impetitores,  turbatores  et  dampnificatores,  toties  quoties  per 
praesentes  requisiti  aut  eorum  aliquis  requisitus  fuerit,  tueri,  protegere 
et  defendere  debeatis  et  teneamiui ;  authoritate  nostra  Regia  praesentibus 
hac  in  parte  vobis  concessa,  jureque  et  justitia  mediante.  Secus  non  fac- 
turi.  Praesentibus  pei'lectis  exhibenti  restitutis.  Dátum  in  arcé  nostra 
Regia  Posoniensi  di  14.  meusis  Mártii  anno  Domiui  1647. 

(A  királyi  köuj-vből.) 

a)  A  f  ö  1  d  e  s  u  r  a  k  b  e  a  v  a  t  k  o  z  á  s  a  a  v  a  s  b  á  n  y  á  s  z  a  t  r  a 
a  XVII.  században. 

En  Buzini  Keglevich  Miklós  adom  emlékezetül  mindeneknek  az 
kiknek  illik  ez  levelenmek  rendiben,  hogy  az  mi  határunkban  engedtem 
szabad  jó  akaratombúi  Meczenzéffen  lakozó  Gáspár  Deáknak  és  Haim 
Menihartuak  az  köz  erdörül  szénnek  való  fát  oUyat,  az  ki  kárunkra  ne 
legjen  ;  illyen  conditiók  alatt,  hogy  esztendönkint  tartozzanak  nekünk 
két  két  mása  vassal,  és  ha  mikor  valami  szükségünkre  kívántatnék,  pén- 
zen vennünk,  teliát  tartozzanak  mázáját  adui  száz   nyolczvan   pénzen,  az 


OKMÁNYT    FÜGGKLÉK.  399 

sin  v:is:it  pciiiy  I\il<'ii(z  piiizcn,  miiuk'ii  tiz   vMlónak   egyiket   tartozzanak 
nékünk  adni.  Datnni  in  Curia  nostva  Tornonsi  IG.  Mártii  anno  1637. 

Koglt'vich  Miklós  .s   k. 

Káthay  Ferencz  f?.  k. 

Hiutorch  Mátyás. 

AniTirns  Márton. 

(Túrna  megye  közönségének  1732.  átiratából.) 

h)  Mi  Torna  várának  örökös  földes  urai,  adgyuk  emlékezetűi  min- 
deneknek az  kiknek  illik  az  mi  levelünknek  rendiben,  hogy  in  anno 
1G40,  die  8.  Decembris  szabad  királyi  Lőcse  városának  egyik  lakosa  Elisg 
Foyt  az  minemű  hámort  határunkon  épített,  és  praedecessorink  birodal- 
mában vascsináló  hutát  avagy  hámort,  úgy  mint  két  hutát  avagy  hámort 
engedtünk  volt  nekie,  azon  okok  alatt  nekie  építeni  való  hatalom,  mely 
Elias  Foyt  azon  hámort  hutával  együtt  Szepes  vármegyében  Stócz  nevű 
bányavárosban  Jakab  Tamás  nevű  haudelnak  örök  áron  eladván,  mind- 
azóltais  annak  szokott  areudáját  esztendörűl  esztendőre  minékünk  nieo- 
adta  ;  úgy  mint  tíz  mása  vasat,  pénzünkre  penig  egy  mása  vasért  egy 
ezüst  tallér,  egy  sin  vasat  kilencz  pénzért.  Ezen  felűI  megirt  Jakab  Ta- 
más ujabban  megtalálván  bennünket,  kénszerített  arra,  hogy  mind  magá- 
nak és  fiának  Gáspárnak  ujabb  levelet  adnánk.  Megtekintvén  azért  méltó 
kívánságát,  hogy  annyival  ink;ibb  eö  is  építhesse  s  hasznát  vehesse  azon 
hámornak,  engedtük  meg  neki  ilyen  condítióval :  hog^^  annuatim  mi  ne- 
künk Tornai  földes  uraknak  tartozzék  tiz  mása  10  vasakat  adni,  az  mely- 
nek ött  másája  tíz  rud  vass  legyen,  az  ott  másája  penig  jó  sin  vass  ;  szük- 
ségünkre penigh  várnak  épületére  és  egyéb  szükségünkre  tartozzét  masá- 
ját  egy  talléron  adni,  sín  vasat  pedig  kilencz  pénzen.  Ezeken  kívül  ha  az 
mi  birodalmunkban  s  határunkban  valami  titkos  köveket  az  egy  vas  kö- 
vön és  rézérczen  kivűl  találnának,  akar  mi  nevel  nevezendöjek  lennének 
azok,  semmiképen  ezt  tőlünk,  sem  maradékínktúl  vagy  successorinktúl  el 
ne  titkolhassák,  hitek  és  hámorok  vagy  Imtájok  vesztessége  alatt  megje- 
lenteni tartozzanak.  Az  hámoroknak  épületire  az  mi  anuuentiánkbúl  az  mi 
kerülőink  mutathassanak  elégséges  fát,  mint  penig  szén  égetésre,  mak  ter- 
3nö  fákon  kivűl.  Az  melynek  nagj'obb  bízonságára  adgyuk  ezen  kezünk 
Írásával  megerősített  pecsétes  levelünket.  Datuni  in  Torna  die  14.  Aj)ri- 
lis  anno  1666. 

(Borsod  megye  közönségének  1701.  december  16.  kelt  átii-atából.) 

5.  A  V  ö  r  ö  s  V  á  g  á  s  i  o  p  á  1  b  á  n  y  á  s  z  a  t  u  a  k  XV.  századi 
emléke. 

Wladislaus  stb.  íidelibus  nostris  Conuentui  Ecclesie  de  Jazow  sa- 
luíem  et  gracíam.  Dícitur  nobis  in  persona  fidelis  nostri  Egregij  Antho- 
nij  Kétezer  filíj  quondam  Frank,  filij  olim  Sandrini  de  Lypoth,  c[uomodo 
ipse  de  et  super  illís  pecunijs,  pro  quibus  vídelícet  nobilis  Demetrius 
similiter Kétezer  filíus  quondam Ladizlai  filij  prefati  olim  Sandrini,  fratri- 
bus  vídelícet  indiuisis  eiusdem  exponentis   ín  juribus   eorum  possessiona- 


400  WENZEL    GUSZTÁV. 

i-ijs,  jjrout  idem  exponens  percepisíiet,,  totales  porciunes  suas  in  posscs- 
fionibus  Veres  V  a  g  a  s  ,  Opina,  Patachko  et  Pekleu  in  Comitata  de 
iSaros,  alias  eiiam  vbilibet  existencium  liabitas  circumspecto  Geoi'gio  Gá- 
briel cini  Ciuitatis  nostre  Cassouiensis  mediantibus  litteris  Capituli  Eccle- 
sie  Agrieusis  perpetualiter  aut  alio  quouis  titulo  fassus  extitisset,  iuxta 
condignam  earundem  extimacionem  eidem  Geurgio  Gábriel  satisfaccio- 
nem  inpendere,  easdemque  porciones  pro  se  rehabere  vellet  ab  eodem 
jure  et  consuetudine  Regni  nostri  requirente.  Super  quo  fidelitati  vestre 
firmiter  precipieudo  mandanius,  quateuus  vestram  mittatis  horainem  pro 
testimonio  fidedignum  quo  presente  Petrns  de  Vz,  vei  Valentinus  Kakas  de 
Kakasfalw,  aut  Petrus  Soos  de  Sowar,  sin  Paulus  Chinda  de  Chindafalwa, 
seu  Sebastianus  siue  Nicolaus  de  Segnye  alijs  absentibus  homo  noster  ad 
prefatumGeorgium  Gábriel  accedendo  admoneat  eundem,  dicatque  et  com- 
inittat  eidem  verbo  nostro  Regio,  vt  ipse  prescriptas  suas  pecunias,  pro 
quibus  vldelicet  nominatus  Demetrius  Kétezer  pretactas  porciones  suas 
possessionarias  in  prescriptis  possessionibus,  et  alias  vbilibet  habitas 
eidem  Georgio  Gábriel  vendidisset,  iuxta  condignam  earum  extimacionem 
a  prefato  exponente  toUere  et  leuare,  easdemque  porciones  eidem  expo- 
nenti  remittere  et  resignare  debeat  et  teneatur.  Qui  si  fecei'it,  bene  qui- 
dem  ;  alioquiu  proliibeat  eundem  ab  vlteriori  detencione,  conseruacione, 
vsuum  fructuumque  et  quarunilibet  vtilitatum  earundem  percepcioue,  et 
nichilominus  euocet  eundem  contra  prelibatum  exponentem  ad  termiuum 
competentem  nostram  Personalem  in  Presenciam  racionem  superinde  red- 
diturum,  et  post  liec  liuiusmodi  admonicionis,  et  euocacionis  seriem  cura 
nomine  admouiti  et  euocati,  terininoque  assignato,  vt  fuerit  expedieus , 
eidem  nostre  Personali  Preseucie  lideliter  rescribatis.  Dátum  Bude  in 
festő  Exaltacionis  Sancte  Crucis  anno  Domiui  millesimo  quadringeute- 
simo  uonagesimo  septimo. 

(Hiteles  másolat  után.  A  parancs   »sabbato   proximo   post  festum  Beati 

Michaelis  Arcliangeli«   foganatosíttatott,   s   » eundem  Georgium  Gábriel 

de  domo  habitacionis   suae   in   Ciuitate   Cassouiensi  habita«  a  királyi  és 

kouventbéli  emberek  evocálták.) 

VI.  Nagy  Báuya,  Felső  Bánya  és  Kapuik  Bánya. 

1 .  K  r  a  f  f  t  János  nagybányai  b  á  ]i  y  a  p  o  1  g  á  r  n  a  k 
emléke.    1446. 

Nos  Joliaunes  de  Hwnyad  Waywoda  Traussiluaniae,  Banus  Zewe- 
rinensis,  Capitaneusque  Castri  Nandoralbensis  et  huius  Hungáriáé  Regni 
Vicarius  etc.  tenoré  preseucivim  significamus  quibus  expedit  vniuersis, 
quod  nostri  veuiens  in  presenciam  prouidus  Jacobus  dictus  Craíft  con- 
ciuis  Leitschouiensis  nobis  magna  precum  cum  instancia  supplicauit,  vt 
Dei  et  communis  justitiae  contemplacione  liereditates,  bona  et  res  uni- 
versas ,  per  mortem  Johannis  dicti  Craíft ,  pridem  conciuis  Civitatis 
uostrae  Eiuuli  Dominarum,  ad  conthoralem  suam  Agnetem,  sororem  puta 
ipsins  Johaunis  Craft't,  et  ad  eius  liberos  legitima  hereditaria  successioue 


OKMÁNYI    FÜG(Ji:i>KK.  401 

et  (lispd.sicioutí  (estauiculiili  ct  ullinn;  ^■ülLu■lt:liis  ipsiiis  Johauuis  Cratt't 
deuulutas,  praenominatac  Agueti  et  suis  liberis,  et  per  eos  sibi  Jacobo 
Craft't  tanquaiii  ipsiiis  Agnetis  vivő  legitimo,  conferre  ,  tlare,  ipsumque 
Jacul)uiii  nomine  coiisortis  sue  et  puerorum  suoriim  superinde  confir- 
mart'  diguaremur.  Nos  igitur  iustis  iitputa  et  legitimis  iirecibus  xn-efati 
Jacobi  Craft't  inclinati,  cognouimus  preuominatum  Jacobum  ad  huius- 
niodi  bona  et  bereditates  jus  et  síiccessiouem  babere  ;  consideratis  uicbi- 
lominus  debitis,  quibus  se  erga  nos  obtulit,  seruiciis,  in  presentia  iirovi- 
dorum  virurum  Judicis  et  Juratorum  Ciuitatis  uostre  prefate  Rivuli 
Domiuarum,  et  Camerarij  nostri  Eylhardi,  pretacto  Jacobo  Craft't  tan- 
quam  verő  successori  earuudem  bereditatum  et  bonorum,  ac  suis  here- 
dibus,  et  beredum  suorum  successoribus,  huiusmodi  bona,  bereditates,  et 
res,  videlicet  domum  sitam  in  acie  ex  aduerso  Andree  Judicis,  cum  suis 
attinentiis,  horreis  et  connexis,  item  molendiua,  buttmaz  seu  gazam,  una 
cum  fodinis  nioutanis  et  mineris  ubicunque  existentibus ;  item  viueas, 
unam  sitam  in  riviulo  Aley,  et  aliam  Pendel  vocatam  ;  item  prata  cum 
terris  arabilibus,  et  nemoribus  et  siluis  ;  sed  et  alia  cetera  quecunque 
bona  in  Ciuitate  nostra  Riuuli  Dominarum  vibivis  existentia,  que  videli- 
cet quondam  prenomiuati  Johaunis  Craft't  prefuere,  a  cuiusuis  compe- 
titione  seu  arestatione  liberas,  nullo  penitus  contraveniente  damus,  con- 
ferimus,  approbamus;,  approbando  ascribimus,  presentibusque  ascribenda 
confirmamus,  perpetue  tenendas,  habendas  et  fruendas  ,  aut  hereditario 
iure  in  filios  filiorum  suorum  possidenda ;  ita  quod  ipse  Jacobus  Ci'aff't 
una  cum  cousorte  sua  Agnete,  et  heredes  sui  legitimi  prenomiuatas  bere- 
ditates cum  earum  pertinentiis  uniuersis  modo  simili  prout  pretactus 
Jobannes  dictus  Craft't  sororius  suus  possedit  et  habuit,  vendendi,  obii- 
gandi, permuttandi  aut  in  proprios  iisus  suos  conuertendi,  iuxta  quod  vi- 
debitur  ei  conuenientius  et  iitilius,  et  eius  heredibus  expedieus  fuerit,  fa- 
ciendi  pariter  et  dimittendi  pleuam  liabeat  et  habeaut  facultatem,  nullo 
penitus  contradicente.  In  cuius  rei  testimouium  evidens  roburque  perpe- 
tuum, praesentes  sigilli  nostri  appressione  duximus  firmiter  conceden- 
das.  Dátum  in  Ciuitate  nostra  prescripta  Eiuuli  Dominarum  die  sabbati 
post  octauas  Epiphaniarum  Domini  anno  eisdem  M"  CCCC"  XL°  VI". 

(Kaprinai  kézirati  gyűjteményéből  a  budapesti  tud.  egyetem  könyvtárának 
kéziratai  közt  XVI.  köt.  4.  B.  43.  1.  —  Eövid  kivonatát  közölte  Fejér 
Gj^örgy,  Genus  incunabula  et  virtus   Joannis   Coruini   de  Hunyad,  Buda 

1844.  86.  1. 

2.  Hunyadi  János  beszte  rezei  gróflevele  Kör- 
möcz,  Selmecz  és  a  többi  alsó- magyar  országi  bá- 
nyavárosokhoz egy  nagybányai  tárna  jogosítvá- 
nyai tárgyában.   1454. 

Jobannes  de  Hviuyad  Comes  Perpetuus  Bistriciensis  etc,  ,prudenti- 
bus  et  circumspectis  viris  Magistro  Civium,  Judici  Civitatis,  Magistris 
Montanarum,  ceterisque  civibus  Civitatum  Cremniciensis,  Se  m- 
niciousis,  et   alinrum  Montanarum   ad   dietam  Cremniciam  spectan- 

MAfiVAROUSZÁG    llÁXYÁSZAT,   KUTTIKAI   TÖÍITKNETE.  2fi 


402  WKNZTÍL    (JÜSZTÁV. 

timii  et  ])cj-ti)iuuUuin  sU).  Novevitis,  qiind  Dtnniiin  iiolú;  propiliuutií  aiixí- 
]io  iu  fü'lJiui  nostra  Rivuli  D  o  iii  i  u  a  r  u  m  s  t  o  1  est  perforatniii 
atque  excLsuni,  al)  autiqua  foclina  seu  moutana  praeuominata.  Magistri 
niüutaua  iu  eatlem  habitantes  et  resideutes  ad  voíj  ac  vestram  inoutanaiu 
i-espectuiu  liabuerunt,  eique  se  siibiniseruut.  Idco  vestras  aiiiicitias  pvae- 
sentibus  requirinius  diligenter  ({uaerentes,  ni  liabita  praeseutium  uotitia 
ad  vuiim  certuiu  locum  Moutanaruiii  ,  et  breveiu  teriuiuum  per  vos  eli- 
gendum  et  detevminanduin  praeseutes  esse,  viniuersaque  jura  et  consue- 
tudiues  montanas,  et  etiam  ipsius  s  to  1  mutiio  per  vos  uniiioce  et  deli- 
beratione  praehabita  talites  ipsis  montanistis  Rivnli  Dominarmn  niedian- 
tibus  litteris  vestris  declarare,  specificare  et  restituere  ,  et  finaliter  deter- 
niiuare  debeatis  ,  ut  ipsi  luoutauistae  iuxta  c  o  ii  s  u  e  t  u  d  i  n  e  m 
M  o  n  t  a  n  a  r  u  in  e  t  S  t  o  1  certis  justis  juribus  uun  fi'ustrentur,  nobis 
etiani  exinde  damnum  non  eueniat  aliquale  in  nostris  proventibus.  Aliud 
petimus  ne  faciatis  in  praemissis  nostrae  aniicitiae  ob  placentiam  singu- 
larem.  Praesentibus  perlectis  exhibenii  restitutis.  Datuni  Budae  sub  die 
Circumcisiouis  Domini  anno  eiusdem  millesimo  qnadriug  tesimo  quin- 
quagesimu  quarto. 

(Feigel  János  Budolf  király   szalíértü   biztosa    15j5-ki  jeleutésénelc  mel- 
lékletté.) 

3.  A  N  a  g  y-B  anya  város  és  a  szomszéd  Kővári 
vár  és  uradalom  birtokosai  közti  egyenetlenségek. 

1390  —  1505. 

a)  1391.  Eex  Sigismnudus  praecipit  Magistro  Dragli  Vayvodae,  ut 
Judices,  Urburarios  et  cives  ac  montium  custodes  Montanarum  Eegalium 
Asszony  Patak  et  Felső  Bánya  iu  usu  certarum  silvarum.  quas  illi  vigore 
certai'um  efficacium  litterarum  se  concernere  dicerent,  potentialiter  non 
turbet,  usque  dum  ex  producendis  parte  ab  utraque  iu  termiuo  sequeutis 
auni  circa  festum  Purificationis  Beatae  Mariae  Virginis  praefixo  coram 
Eege  documentis  de  juribus  earuudem  silvarum  inter  partes  judicium 
feratur. 

(Feigel  jelentésének  melléklete.) 

b)  Nos  Matliias  Dei  grácia  Rex  Huugarie,Boliemieetc.  mumorie  com- 
meudanuis  tenoré  presencium  siguilicantes  quibus  expedit  vniuersis  :  Quod 
Authonio  de  Ákos  pro  Maguiíicis  Nicolao  Dragfi  de  Beltliewk,  et  Bartlio- 
lomeo  filio  eiusdem,  cum  x^rocuratorijs  litteris  fidelis  nostri  Magnifici 
Comitis  Stepliani  de  Bathor  ludicis  Curie  nostre,  ac  Egregio  Micliaele 
Sandrini  de  Beltliewk  predicta  sine  procuratorijs  litteris  ex  vna,  ac  pru- 
dentibus,  et  circumspectis  viris  Adam  et  Thoma  Gewbel  ciuibus  Ciuitatis 
nostre  Riwuli  Dominarum  in  eorum  et  tocius  Commuuitatis  eiusdem 
Ciuitatis  nostre  personis  ex  altéra  partibus,  iuxta  coutinenciam  littera- 
rum nostrarum  preceptoriarum  Bude  sabbato  proximo  ante  festum  Nati- 
uitatis  Beati  Jobannis  Baptiste  proxime  preteritum,  ad  propriam  com- 
missionem  nostram  patenter  emauatarum ,  coram  Personali  Presencia 
Noslra  coasbitutis  et  existentibus  :  idem  Antbouius   procurator   dictorum 


OlCMÁNYI    FÜÍíOKI.ÉIv.  403 

Niculai  <•!  13;irtliul()iiu;i  in  personis  (.'oriindciu,  ci>ntra  et  .-ulversus  vniuer- 
sos  ciuos  et  iuliubitíitores  dicte  Ciuitatis  nostre  Riuuli  Domiuiinim  pro- 
püsi;it  iu  hunc  moduin  :  Quomodo  ijdem  ciues  et.  inhabitatores  dicte  Ciui- 
tatis a  pluvibus  anuis  iain  rctroacti.s  siluas  ipsorum  Nicolai  et  Bartholo- 
niei,  ac  Michaelis,  intra  veras  metas  et  pertiuencias  Castri  ipsorum  Kc- 
wav  vocati,  iu  Ci)mitatu  Zoluok  Modiocri  existeutis  liabitas,  jireter  om- 
nem  voluntatem  eoruin  et  auuuenciam  iucessanter  dissecarent,  lignaque 
dissecata  et  succisa,  prout  velleut,  pro  ipsis  potencialiter  asportareut ;  et 
quod  licet  nos  pro  Imiusinodi  lignorum  succisiouibus  et  dampnis  per 
ipsos  eisdem  illatis  alias  qiiandam  suminam  florenorum  auri  per  Comites 
Camere  nostre  ibidem  pro  tempore  constitutos,  ac  eciam  per  prefatos 
Judicem  et  Juratos  Ciues  singulis  anuis  prefato  Nicolao  et  Bartholomeo, 
ac  Michaeli  dari  commiserimus  ;  tamen  ipsi  huiusmodi  summám  floreuo- 
rum  auri  non  soluissent  integraliter  in  eorundem  Nicolai,  Barthelomei  et 
Micliaelis  grandé  preiudicium  et  dampnum  valde  ingens.  Et  ibidem  in 
liorum  verborüm  suorum  comprobaciouem,  presertim  in  eo,  quod  pre- 
dicte  silue  ad  dictum  Castrum  eorum  pertinerent,  quasdam  trés  litteras, 
vnam  condam  domini  Sigismundi  Regis,  et  duas  nostras,  Nostre  Personali 
Presencie  presentauit.  In  quarum  vna,  dicta  videlicet  dicti  condam  do- 
mini Sigismundi  Regis  littera  in  anno  Domini  millesimo  trecentesimo 
uonagesimo,  duodecimo  kalendas  mensis  Augusti,  Regni  autem  sui  anno 
quartú  ad  propriam  suam  commissionem  sub  dupplici  suo  sigillo  priuile- 
gialiter  emanata,  habente  in  se  confirmatiue  tenorem  litterarum  priuile- 
gialium  Conuentus  Ecclesie  de  Lelez  metalium,  in  vigília  festi  Beati  Jo- 
hannis  Baptiste  in  eodem  anno  Domini  millesimo  trecentesimo  nonage- 
simo  cont'ectarum  inter  celera  hoc  et  id  continebatur  :  quomodo  condam 
Dominicus  Prepositus  et  ideni  Conuentus  Ecclesie  de  Lelez  receptis  dictis 
litteris  ipsius  coudaui  domini  Sigismudi  Regis  preceirtoriis  eisdem  trans. 
missi,  vna  cum  Laiirencio  filio  Abrahe  de  Gj'akfahva  homine  ipsius  do- 
minis  Sigismundi  Regis  in  eisdem  litteris  inserto,  fratrem  Joliannem  Cus- 
todem  Ecclesie  ipsorum  ad  reanibulaciouem  metarum  dicti  Castii  et  per- 
tinenciarmn  eiusdem  pro  testimonio  ipsorum  transmisisset ;  qui  tandem 
ad  ipsos  reuersi  eisdem  retulissent  hoc  modo  :  Quod  ipsi  feria  tercia  pro- 
xima  post  festmn  Penthecostes  in  dicto  auuo  Domini  millesimo  trecente- 
simo nonagesimo  preteritum  ad  faciem  dicti  Castri  et  pertiuenciarum 
eiusdem,  vicinorum  eciam  et  commetaueorum  vniuersorum  illac  legitimis 
conuocacionibus  factis,  et  eisdem  pi-esentibus  accedendo,  prescriptum  Cas- 
ti-um  Kewar  et  pertiuencias  eiusdem  per  veteres  metas  reambulando  no- 
uas  in  locis  necessarijs  erexissent,  et  ab  aliorum  juribus  possessionarijs 
hoc  modo  reambulassent :  Quod  prima  méta  inciperet  iu  loco,  vbi  fluuius 
Lapws  nuncupatus  caderet  in  fluuium  Zamos  vocatum  ;  inde  in  eodem  flu- 
uio  Lapws  contra  meatum  eiusdem  per  bonum  spácium  currendo  exiret 
de  ipso,  vbi  esset  méta  terrea  de  nouo  erecta ;  de  qua  iret  ad  riúulum  Ké- 
kes appellatum,  iu  quo  contra  meatum  eiusdem  ad  orientem  eundo  annec- 
teret  quemdam  montem  excelsum  Gutinkow  dictum,  pro  méta  deputatum  ; 
vnde  ad  eaudem  plagam  orientalem  currendo  iungeret  campum  Kerekme- 

26* 


404  WEN/EL  GUSZTÁV. 

zew  uuiicup;ituiu,  vbi  méta  terrca  de  uouo  accuniulaüi  lialjeretur,  ibiciuo 
mete  dicti  Castri  a  parte  predicte  Ciuitatis  nostre  Riuuli  Dominarum, 
l^rout  sevies  earundeni  litteravum  dicti  Conuentus  de  Lelez  deciarat,  ter- 
iiiinareutur.  Hac  itaque  nietarum  reanibulacione  peracta  tandem  idem  cou- 
dam  doiiiinus  Sigismundus  Kex  ad  supplicaciouem  liumillimam  coudam 
Drag  Comitis  de  Maramaros  eidem  per  ii)sum  propterea  factam,  prescrip— 
tns  metarura  reambulaciones  patrocinio  litterarum  siiarum  antedictarum 
mediaute  eidem  condam  Comiti  Drag  confirmasset.  Series  eciam  et  conti- 
ueuciíi  prescrii)tarum  binarum  litterarum  nostrarum,  vnius  Biide  in  festő 
Beati  Adalberti  Episcopi  in  anno  Dumini  millesimo  quadringentesimo  se- 
xagesimo  quartu,  Regnl  uostri  anno  septimo  coronacionis  verő  primo,  ad 
propriam  commissionem  nostram ;  alterius  verő  mudo  simili  feria  quiuta 
proxima  post  duminicam  Quasi  modo  in  anno  Domini  millesimo  quadriu 
geutesimo  sexagesimo  septimo,  Eegni  nostri  anno  decimo.  Coronacionis 
verő  quarto,  ad  i-elacionem  Jane  tuuc  Curie  Eegie  Vice  Mngistri  sub  si- 
gillis  nostris  jiatenter  confectarum  hoc  modo  explicabatur :  quod  nos  cou- 
siderantes  dampna  illa,  que  fideles  nostri  Egregij  Nicolaus  Dragfi,  et 
Micliael  tilius  Sandrini  de  dicta  Belthewk  in  dissecandis  siluis  eoi'um  in 
pertineucijs  Castri  ipsorum  KeAvar  predictí  liabitis,  a  montanis  nostris  de 
Biuulo  Dominarum  susciperent,  eisdem  et  eorum  lieredibus  in  recompen- 
sacionem  huiusmodi  dampnorum,  in  singulis  annis  centum  et  quinquaginta 
fiorenos  anri  de  Camera  Monetarum  nostrarum  iii  dicta  Ciuitate  nostra 
Riuuli  Dominarum  habita  per  Comites  earundem  Monetarum  nostrarum 
pro  tempore  existeutes  in  duobus  terminis,  partim  scilicet  in  festő 
Penthecostes,  i)artim  verő  in  festő  Purificacionis  Beaté  Marié  Virginis 
anuuatim  post  sese  occurrentibus  persoluendos,  nostram  ad  racionem 
dari  deputassenius  ,  et  vigore  huiusmodi  litterarum  nostrarum  firmis 
mandatis  Eegijs  eosdem  centum  et  quinquaginta  fiorenos  auri  per  prefa- 
tos  Comites  nostros,  ac  Judicem  et  Juratos  iam  dicte  Cinitatis  nostre 
annotatis  Nicolao  Dragfi  et  Michaeli,  reddi  et  restitui  commisissemus. 
Qnibus  exhibitis,  prefatoque  Anthonio  procuratore  dictorum  Nicolai  et 
Bartholomei  plures  litteras  in  facto  dictarum  siluarum  ad  nostram  requi- 
sicionem  juridicam  non  se  habere,  et  uec  pro  nunc  exhibere  velle  et  posse 
referente  ;  prefati  Adam  et  Thomas  Gewbel  in  eorum  ac  aliorum  cinium 
et  tocius  Commuuitatis  pretacte  Ciuitatis  nostre  Eiuuli  Dominarum  no- 
minibus  et  personis  responderunt  ex  aduerso  :  quod  hoc  verum  foret,  vt 
ipsi  ac  ceteri  ciues  et  iuhabitatores  ix^sius  Ciuitatis  nostre  Riuuli  Domi- 
narum siluam  nigram  eidem  Ciuitati  circumadiacentem  ad  eorum  neces- 
sitates  dissecari  fecerint  et  asportari.  Ea  potissimum  occasione,  cum  ad- 
huc  dictum  Castrum  Kewar  pre  manibus  olim  Lodouici  Eegis  tauquam 
jus  sunm  Regium  habitum  fuisset ;  tunc  idem  condam  dominus  Lodoui- 
cus  Rex  dictam  siluam  suam  nigram,  simul  cum  alijs  siluis  suis  Regalibus 
circum  adiacentibus  et  existentibus  ad  vsus  ipsorum  ciuium  Regalium 
suorum  necessariis  ,  absque  omni  impedimeuto,  libere  uti  valerent ;  atque 
hoc  eisdem  indulsisset  et  concessisset  graciose  ;  et  eodem  jure  vniuersi 
cines  ipsius  Ciuitatis  nostre  ab  eodem    tempore  easdem  siluas  semper  vsi 


OKMÁNYl     !•  í  (Kil.LKK.  405 

l'iii:;sL'iit  et  vk'i-i'iitur  eciani  (!(■  pruscnti  ;  in  lijic  itaqiu'  raciouc  Gonics 
predictc  Camere  uostre  Mouetarum  et  ipse  ad  dictani  soluciuueui  ])r(;- 
scripto  summe  florenovum  auri  pro  dissecacioue  dictaruin  siluarum  aniiu- 
tatis  Nieolao  et  Bartliuloiueo,  nec  iioii  Michaeli  annuatim  faciendaiu  non 
teufi-eutur.  Et  ibidem  prefati  Adam  eo  Thomas  Gewbel  in  liuius  docu- 
meutuin,  quod  predictc  silue  eidem  Ciuitati  nostre  ac  ciuibus  ciusdem 
vuiuei-sis  per  prefatum  olim  Lodouicum  Regem  ad  vteiidum  iudulte,  et 
per  no.s,  ac  Cüudani  Sigismundum  protunc  Regem  confirmate  sint ;  quas- 
dam  diias  litteras,  vnam  iiostram  coufirmacionalem,  et  aliam  Capituli 
Ecclesie  Waradiensis  fassioualem  pariter  et  obiigatoriam  uostre  Perso- 
uali  Presencie  preseutarunt.  Quarum  vna,  nostra  scilicet  littera  conflir- 
inacionalis  anno  Domlni  millesimo  quadringentesimo  sexagesimo  quarto 
septimo  idus  Április,  Regni  autem  uostri  anno  septimo  Corouacionis  verő 
primo  sub  predicto  peudeuti  dupplici  sigillo  nostro  priuilegialiter  cou- 
fecta  declarabat :  (luod  nos  litteras  dicti  condam  domini  Sigismundi  Re- 
gis  in  anno  Domiui  millesimo  trecentesimo  nonagesimo  tercio,  sexto  ka- 
leudas  mensis  Februarij  Regni  autem  sui  anno  sexto  in  subuotandis  pri- 
uilegialiter coufectas,  habentes  in  se  transsumptiue  et  coníirmatiue  teuo- 
rem  litterarum  dicti  olim  Lodouici  Regis  anno  domini  millesimo  trecen- 
tesimo septuagesimo  sexto,  octauo  idus  mensis  Marcij,  Regni  autem  sui 
tricesimo  quinto  subortarum  ;  quibus  mediantibus  idem  condam  Lodoui- 
cus  Rex,  iuter  ceteras  libertatum  prerogatiuas  litteris  in  eisdem  expres- 
sas,  vniuersis  ciuibus  suis  de  Riuulo  Domiuarum  prenotatis  predictam 
siluam  suam  nigram,  simul  cum  alijs  siluis  suis  Regalibus  circum  adiacen- 
tibus  et  existentibus  ad  vsus  ipsorum  uecessariis,  absque  omni  impedi- 
mento  modo  pretacto  libere  vti  valerent  atque  frui  graciose  indulsisset  et 
annuisset ;  supplicacionibus  predicti  Adam,  nec  non  Anthonij  Lakatos, 
Thome  Racz  et  Nicolai  Cholefek  ,  Juratorum  Ciuium  dicte  Ciuitatis 
nostre  Riuuli  Dominarum  in  ipsorum  ac  aliorum  vniuersorum  ciuium  et 
moutanoi-um  de  eadem,  nec  non  de  Medio  Monté  personis  nobis  prop- 
terea  porrectis,  clementer  exauditis,  simul  cum  vniuersis  et  singulis  liber- 
tatibus  prenotatis,  et  modo  premisso  pei-spicacius  specificatis,  memoratis 
ciuibus  et  montanistis  nostris,  ac  ipsorum  posteris  successoribusque  vni- 
uersis innouantes,  perpetuo  valitm-as  coufirmassemus  patrocinio  earuu- 
dem  litterarum  nostrarum  mediante,  saluo  iure  alieno.  Altéra  verő  pre- 
dictarum  litterum,  vtputa  littera  dicti  Capituli  Ecclesie  Waradiensis  fas- 
sioualis  et  obligatoria  duodecime  die  secundi  dici  festi  Circumcisionis 
Domini  anno  eiusdem  millesimo  quadringentesimo  tricesimo  iiriuilegiali- 
ter  emanata,  continens  in  se  tenorem  litterarum  dicti  condam  domini 
Sigismundi  Regis  preceptoriarum  Posonij  feria  tercia  proxima  ante  festum 
Natinitatis  Beti  Jolianuis  Baptiste  anno  Domini  millesimo  quadringen- 
tesimo vicesimo  nono,  Reguorum  suorum  Hungarie  etc.  quadragesimo 
tercio,  Romanorum  decimo  nono  et  Bobemie  nono  editarum,  condam 
Magnificis  Johanui  et  Michaeli  Jakch  de  Kwsal  tunc  Comitibus  Siculo- 
rum,  ac  Ladislas  similiter  Jakch  fratri  eoruudem,  nec  non  Nieolao  et 
Pelbarto  de  Warda,  sed  et  eidem  Capitulo  Ecclesie  Waradiensis  loqueus, 


406  WKNZKL    (IIISZTÁV. 

iiit.er  celeni  id  e.xiiriiiiclKit  :  quud  ipsuiu  Ciipiluluiii  luuinliitis  ciiiHdi'iu  fuii- 
dara  Sigismunűi  Regis  in  omuibus  obedire  cupieus,  vimiii  ex  ipsis,  vide" 
licet  Magistrum  Stephanum  socium  et  concauonicuiu  ipsorum  ad  coutcuta 
premi.ssarum  litterarum  eiusdem  condam  Sigisinuudi  Begis  coram  i])SO 
fideliter  exequenda  suo  pro  testimonio  transmisisset  fidedigaum,  qui  tan- 
dem ad  ipsum  Capitulum  rediens  eidein  intev  alia  retulisset  isto  juudo, 
(lüoniiido  pvefato  Michaele  Jakch  Comite  Siculoruiii,  ac  Ladislao  similiter 
Jakcli  fratre  eiusdem,  nec  non  Nicolao  de  Wavda  secundo  die  festi  Cir- 
cumcisionis  Domini  tnnc  pvoxime  preteriti  in  Ciuitate  Zatlimariensi,  ter- 
mino  scilicet  et  loco  pro  discussione  et  deliberacione  premissarum  cau- 
sarum  Comitum  Vrburarum  Eiuuli  Dominarum,  ac  vniuersorum  ciuium  et 
montanistarum  eiusdem  Ciuitatis  Eiuuli  Dominarum  contra  preuotatum 
Sandriuum  filium  Dragh  de  Belthewk  in  pretactis  litteris  eiusdem  con- 
dam Sigismundi  Begis  preceptoriis  specificatarum,  super  factis  in  eis- 
dem  contentis  motarum,  mera  Regia  auctorilate  ipsis  tuuc  attributa  me- 
diante  fieri  debeude  per  ipsos  ad  id  deputatis,  conuenientibus  ;  licet  pre- 
fato  Joliaune  Jakcli  Comite  Siculorum,  et  Pelbarto  de  Kys  "Warda  ab- 
sentibus  ;  tamen  predicti  executores  mauiatorum  ipsius  condam  domini 
Sigismundi  Begis  presente  dicto  Magistro  Stephano  testimonio  dicti  Ca- 
pituK  Ecclesie  "Waradiensis,  predictisque  partibus  in  presenciam  ipso- 
rum conuocatis  et  personaliter  adherentibus,  prememoratisque  ciuibus  de 
Biuulo  Dominaruni  contra  ipsum  Saudrinum  filium  Drag  diuersas  alle- 
gaciones  coram  ipsis  et  testimonio  dicti  Capituli  Ecclesie  AYaradieusis 
proponentibus  ;  tandem  ipsi  composicioue  eorundem  Micliaelis  Comitis 
Siculorum,  et  Ladislai  Jakch  fratris  eiusdem,  nec  non  ipsum  Nicolai  de 
Warda,  et  nonnullorum  aliorum  proborum  et  nobilium  virorum  coram 
ipso  Magistro  Stephano,  testimonio  predicti  Capituli  facta  interueniente , 
iuter  alia  ad  talem  pacis  et  concordie  deuenissent  vnionem  :  quod  preno- 
minatus  Sandrinus  filius  Drag,  et  Georgius  fráter  eiusdem,  onera  tamen 
et  grauamina  vniuersorum  filiorum  et  filiarum  ipsorum,  si  ipsi  vsque 
vitám  dictorum  patrum  ipsorum  in  subscriptis  persistere  nollent,  super 
se  et  omnia  bona  ipsorum  assumendo,  per  eosdeni  confessum  extitisset 
pariter  et  relatum  :  quod  ipsi  prefatos  ciues  et  montanistas  Biuuli  Do- 
minarum et  Medii  Montis,  vuacum  ad  ipsos  pertinentibus  vbique  in  dicta 
silua  nigi'a,  et  eciam  in  aliis  omnibus  siluis,  nec  non  uemoribus  vsque  ad 
tria  milliaria  se  extendentibus,  vti  ipfi  vsque  nunc  semper  et  ab  antiquo 
per  diuos  Beges,  et  specialiter  secundum  tenorem  litterarum  donaciona- 
lium  predicti  condam  Lodouici  Begis  eis  graciose  datarum,  vsi,  tenti  et 
possessi  fuissent,  eodeni  modo,  sicut  tenor  prescriptarum  litterarum  conti- 
net,  vti  et  possidere  coram  ipsis  et  dicto  testimonio  antefati  Capituli 
commisissent.  In  casu  autem,  quo  prefati  Sandrinus  et  Georgius  in  domi- 
uio  predictarum  omnium  siluarum  et  nemorum,  vti  prefertur,  vsque  vi- 
tám eorundem  prefatos  ciues  conseruare  nollent  vei  non  curarent,  eisdem- 
que  et  ad  ipsos  pertinentibus  aliqua  dampua  et  nocumeuta  impenderent 
vei  imp.mdi  facere  niterentur  ;  et  hoc  iam  fati  ciues  et  montaniste  cum 
tribus   litteris  inquisicionaübus,   vna  scilicet  Vice-Comitis  et  Judicum 


(1KMÁNV1     l'ÍM!(!i;i.KK.  407 

Xdliilium  Oniiii(;i(iis  Z;i(liin;irionsis,  ct  ilua1)us  ilunnnu  Capitulonim  vcl 
Couueutuuin  qimnuncuiique,  vei  alijs  enidentibus  dofiimentis  cunipru- 
bare  posseut ;  extunc  dirti  Saudrinus  et  Georgius  in  facto  putencie  cou- 
uincereutur  eo  facto;  prefati  autem  ciues  omuia  ipsornm  facta  prosequeudi 
liaberent  facultatem.  k'i  verő  alicjui  familiares  vei  jobagioues  pvefatorum 
Saiulriui  ei  Ge(jrgij  ipsos  ciues  et  montauistas  ad  ipsosque  pertinentes  iu 
iani  fatis  siluis  et  uemoribus  inipedireut,  mox  et  iu  continenti  ipsi  judi- 
ciuni  et  justiciaiii  plenissinias  ex  parte  eorundem  eisdeni  statisfacere  et 
inipendere  tenerentur.  Quibus  quideni  litteris  ex  vtraque  parte  coram  no- 
bia  hoc  modo  productis,  prefatoque  procuratoro  dictoruni  Nicolai  Dragfi, 
et  Bartholoinei  eisdeni,  uec  non  antefatis  Adaiu  et  Tlionia  Gewbel  sibi 
ipsis  et  dictis  alijs  vniucrsis  ciuibus  et  inhabitatoribus  prelibate  Ciuitatis 
uostre  Riuuli  Dominaruni  per  nos  facto  in  premisso  judiciuni  et  jnsticiam 
elargiri  supplicantibus  ;  verum  licet  iuxta  continenciam  pretactarum  lit- 

terarum  dicti  Couuentus  Ecclesie  de  Lelez in  dicto  anno  Doniini 

niillesimo  treceutesinio  uonagesimo  confectarum,  per  autefatuni   condani 
Sigisnuiudum  Regein  annotatis  Drag  et  AValk  Comitibus  modo  quo  snpra 
coufirniataruin,  predictum  Gastruni  Kewar  per  Regiutn   et   eiusdeni  Con- 
uentus  liomines,  ordine  superius  narrato,  per  suas  metas  fecerit  reanibu- 
lari ;  quamuis  eciam  pro  dampnis  prefatorum  Nicolai  Dragfy  ac  Bartholo- 
inei et  Michaelis,  que   ipsi   in   dlssecacione  siluaruni   predictaruni  perce- 
pissent  et  perciperent,  prescriptuni   ceusum  aunualem   de   dicta  Caniera 
Monetarum  nostrarum   eisdem  dari  et  prouenire  debere   constituerimus  : 
tainen  quia  in  dictis  litteris  metalibus  nulla  de  prescriptis   siluis  mencio 
facta  fuisse  adiuueniebatur,  et  nec  prefatus  procurator  dictorum  Nicolai 
et  Bartholomei  ad  nostram  requisicionem  plures  litteras  in   facto   earun- 
dein  siluai'uin  se  habere,  et  ueque  ad  preseus  exhibere  velle  referebat ;  pre- 
fatus verő  quondam  Lodouicus  Rex  in  predicto  anno  Domini  niillesimo 
trecentesimo    septuagesimo   sexto  prescriptam  siluam  suam  nigram,   et 
alias  siluas  suas  Regales  dicte   Ciuitati  nostre  Riuuli  Domarum  circum 
adiacentes  predictis  vniuersis  ciuibus  eiusdem  Ciuitatis  nostre^  libere   et 
absque  omni  impedimento  vtendas  graciose   indulsisse   et   anuuisse  ;   de- 
nium  eciam  annotati  condam   Saudrinus  Dragfi,  et  Georgius   eiusdem  frá- 
ter, prefatos  ciues  et  montanistas  Riuuli  Dominarum  et  Medii  Moutis  vbi- 
que  in  ipsa  silua  nigra,  ac  eciam  in  omnibus   alijs  siluis,  nec  non  nemori- 
bus  vsque  ad  tria  milliaria  se  extendentibus,  vtendas  et  possidendas  com- 
misisse,  ex  continencia  pretactarum  litterarum   prefati   condam  Lodouici 
Regis,  piúmum  per  predictum  condam  Sigismuudum   Regem,    et   tandem 
per  nos  confirmatarum,   nec  non  seriebus   dictarum  litterarum  annotati 
Capituli  Ecclesie  Waradiensis  fassionalium  pariter  et  obligatoriarum  re- 
periebatur  manifeste  ;  prescripte  littere  eciam  metales  autefati  Couuentus 
Ecclesie  de  Lelez  predicte  collacioni  et  annuencie  dicti  condam  Lodouici 
Regis  super  ipsa  silua  nigra,  et  alijs  siluis   prenotatis   ciuibus   iam   dictis 
facta  nullum  preindicium,  nullumue  juris  grauamen  generare  posse  vide" 
bantur  ;  et  ob  hoc  prescripte  vtreque  littere  nostre,   quibus   mediantibus 
pro  dlssecacione  siluarum  predictaruni  dictam  summám  tloreuorum  auri 


408  WKNZKL  (iUS/ZIÁV. 

per  Goraiies  Mouetarum  nustrarum  ac  ciues  iu  dicta  ciuitale  uustra  Riiuili 
Dominarum  existeutes  autelatis  Nicolao  Dragfi ,  et  Bartholomeo  ,  el 
Michaeli  siugulis  anuis  persolui  deputaiieramus,  in  contrarimn  pretacta- 
rum  litteraruni  dieti  condam  Lodouici  Regis,  vt  premissum  est,  pei"  pre- 
titulatum  quondam  Sigismundum  Regem,  et  per  nos  confirmatarum, 
emanate,  peuitus  et  per  omnia  reuocari,  retractari  et  iunalidari,  nichilomi- 
nuaqiie  prescripta  silua  nigra  et  alie  silue  dicte  Ciuitati  nostre  circum 
adiacentes,  iuxta  vigorem  earundem  litterarum  eiusdem  condam  Lodo- 
uici Eegis  prefatis  vniuersis  ciuibus  et  inhabitatoribus  dicte  Ciuitalis 
nostre  Eiuuli  Dominarum  per  eosdem  possidende  adjudicari,  et  ad  vsum 
ipsorum  relinqui  debere  Nobis,  ac  Magistris  Prothonotarijs,  Regnique 
Nobilibus  uobiscum  in  Judicio  presentis  cause  existentibus  agnoscebatur. 
Proiude  Nos,  vnacuiu  eisdem  Magistris  Protbonotarijs  et  Eegui  noslri 
Nobilibus,  pretactas  vtrasque  litteras  noati'as  pro  parte  dictorum  Nicolai 
Dragfy,  ac  Bartholomei  filij  eiusdem,  et  Michaelis,  in  facto  solucionis 
predicti  census  annualis  emanatas,  preuia  racioue  reuocantes,  retractan- 
tes  et  invalidantes,  prescriptas  siluam  nigram  et  alias  siluas  dicte  Ciuitati 
nostre  modo  antelato  circum  adiacentes,  eidem  Ciuitati  nostre,  ac  vniuer- 
sis ciuibus  et  inhabitatoribus  eiusdem  Ciuitatis  nostre  Eiuuli  Domina- 
rum per  eosdem  iuxta  tenorem  memoratarum  litterarum  antefati  con- 
dam Lodouici  Eegis  perpetuo  possideudas  et  vtendas  readiudicauimus. 
Harum  litterarum  nostrarum,  quibus  sigillum  nostrum  autenticum,  quo 
in  Judicatu  vtimur,  vigoro  et  testinionio  mediante.  Dátum  Buda  feria 
quarta  proxima  ante  festum  Beaté  Margarethe  virginis,  anno  Domini 
millesimo  quadringeutesimo  septuagesimo  sexto. 

(Kapriuay  kézirati  gj'üjteményéböl  a  budapesti  m.  k.  tud.  egyetem  könyv- 
tárában. B.  4.  XVL  kút.  34.  sk.  11.) 

c)  Nos  Comes  Steplianus  de  Batlior  Judex  Curie  Serenis.';imi  Priu- 
cipis  domini  Matliie  Dei  grácia  Eegis  Hungarie,  Dalmacie,  Croacie  etc. 
memorie  commendamus  tenoré  presencium  signiflcantes  quibus  expedit 
uniuersis  :  Quod  prefato  dominó  nostro  Eege  una  cum  dominis  Prelatis, 
Baronibus,  Eegnique  sui  Nobilibus  iam  pridem  inter  octauas  festi  Ephi- 
pliauiaruni  Domini  proxime  preteriti  Cassovie  constituto,  Egregius  et 
prudens  Thomas  Gewbewl  Comes  Vrburarum  Eegaliuni  de  Riuulo  Domi- 
narum, cum  certis  aliis  jnontanistis  et  ciuibus  eiusdem  Ciuitatis  Eiuuli 
Dominarum  ipsius  domini  nostri  Eegis  accedendo  presenciam,  in  eorum 
ac  uniuersorum  urburariorum  et  montanistarum,  aliorum  eciam  ciuium 
eiusdem  Ciuitatis  nomiuibus  et  personis,  presente  Egregio  Bartliolomeo 
Dragfy  de  Beltliewk  et  audiente, eidem  dominó  nostro  Eegi  exponere  et  graui 
cum  querela  deelarare  curauisset :  quomodo  idem  Bartíiolomeus,  ac  Nico- 
laixs  páter  eiusdem  siluam  nigram,  sed  et  alias  siluas  et  nemora,  ad  tria  mil- 
liaria  ab  ipsa  ciuitate  circumquaque  se  extendencia,  eisdem  montanistis  et 
ciuibus,  requirente  eorum  antiqua  libertate  a  diuis  Eegibus,  et  signanter 
condam  dominó  Lodouico  Eege  ipsis  concessa,  uti,  frni,  et  succidi  facere, 
ac  carbones  et  cemcntum  iu  eisdem  cremare  non  perniittereut ;  sed  eosdem 


OKmAnYI    l'iKÍUKLKK  4t){t 

ac  ips;(iriiiu  lioiiiiiics  ali  vsii  cjiriinclrm  siluaruiu,  cl  ('oncrciiialiítiiL'  ce- 
monti  et  cnrboiuiin  inliiherent,  quosdam  eciaiii  ox  liuiiihiilnis  eorum  per 
castellaiios  Castri  Kewar,  ac  eorum  familiares,  uec  uon  Valachos  ipsorum 
iu  pertineucijs  auuutati  Castri  residentes,  spoliari,  cedi  sew  verbari,  ac 
duas  foronces  eorum,  lapidibus  cementorum  iam  repletas  et  parari  factas, 
distralii  replerique  ct  anuicliilari  fecisseut  eorum  potencia  mediaute,  iu 
Maiestatis  Eegie  dainpuum,  preiudiciumque  eoruudem  montauistarum 
valde  ingeus.  Vnde  cum  idein  dominus  uoster  Rex,  nolens  in  suis  prcjueu- 
tibus  ab  eisdeni  vrburariis  et  moutanistis  prouenicudis,  per  consequeus 
Camere  sue  Regié  dampnum  detrinientumque  páti,  juribus  eciam,  uec  uuu 
libertatibus  eorundem  montauistarum  derogari  ;  voleutibus  partibus,  eu 
quod  idem  Bartholomeus  se  et  annotatum  Nicolaum  patrem  ipsius  iu 
premissis  immunem,  dictas  quoque  siluas,  uemora  et  lóca  cementorum 
ipsis  omnis  juris  titulo  pertinere  retulisset,  vt  Maiestas  Eegia  pro  in- 
quisicione  premissorum  ac  reuisione  jurium  parcium,  utrum  ea  sic  siut 
et  habeautur  quemadmodum  superius  declarata  sünt  vei  ne,  suum  liomi- 
nem  mittere  dignarctiir.  Ad  quorum  siquidem  iuquisicionem  et  reuisio- 
uem,  consimiliter  eisdem  partibus  annueutibus,  Egregium  Magistrum 
Steplianum  de  Hashagli  Prothouotarium  nostrum  transmisisset,  mandaudo 
et  committando  eidem,  vt  ipse  super  omnibus  premissis  et  quibusuis  pre- 
missorum singulis,  liabito  prius  diligenti  scrutinio,  reuisis  eciam  par- 
cium juribus,  ac  litterarum  sew  Kttevalium  instramentorum  fnlcimeutis, 
partes  iuter  easdem,  prout  juris  fuerit,  et  ordo  dictauerit  justicie,  judi- 
cium  et  justiciam,  ac  finálém  conclusionem  facere,  et  nos,  uostroque  no- 
mine  ipse  Magister  Stephanus,  vna  cum  iam  fato  Thoma  Gewbewl,  ac 
Magistro  Petro  Nemcli  Notario  eiusdem  Ciuitatis  Eiuuli  Dominarum, 
uobis  feria  secunda  j)roxima  post  festum  Eesurrectiouis  Domiui  proxime 
preteritum  Bude  penes  prefatum  domiuum  nostrum  Eegem  coustitutis, 
exiude  ad  nos  reuersi,  primo  idem  Magister  Stephanus  dictarum  duarum 
fornacum  cementariorum  distraccionem  occulata  fide  conspecxisse  ;  anno- 
tatos  tamen  Nicolaum  Dragfy,  et  Bartholomeum  filiv;m  eiusdem  earuu- 
dem  replecioouem  non  negasse  ;  sed  easdem  ex  eo,  quod  iidem  ciues  et 
montauiste  in  eorum  tarra,  sine  annuencia  et  permissione  ipsorum  cou- 
cremari  facere  voluissent,  fecisse,  memoratorum  eciam  hominum  eorum 
spoliacionem  et  verberacionem ,  veraciter  resciuisse  recitasset ;  et  tandem 
tam  idem  Magister  Stephauus,  quani  et  anuotati  Tliomas  Gewbewl,  et 
Magister  Petrus  Nemcli  Nótárius  ipsius  Ciuitatis  super  hoc,  vt  ijdem  Vr- 
burarii  seu  montaniste  ,  ac  ciues  dicte  Ciuitatis  Eiuuli  Dominarum,  vua 
cum  alia  Ciuitate  Medij  Montis,  predictis  siluis  ad  prescripta  tria  mil- 
liaria  se  protendentibus,  eorum  libertatibus  exigeutibus  semper  et  anti- 
quo  vti  atque  frui,  cementum  eciam  et  carbones  cremari,  atque  robora  et 
magua  ligua  pro  stoUonum,  fovearum  ac  domorum  edificijs  apta  et  ue- 
cessaria  succidi  facere  potuissent  atque  voluissent,  valereutque  et  possent 
de  presenti ;  quemadmodum  presentibus  anuotatis  Nicolao  Dragfi,  et 
Bartholomeo  fllio  eiusdem  in  eadem  Ciuitate  Eiuuli  Domiuarum,  coi'am 
dicto  Magistro  Stephauo ,  sic  et  nunc  coram  uobis  quiuque  litteras  ;  vnam 


4J0  wkn/.i;l  (;Lis/;rÁv. 

oliiu  (luiiiiuorulu  K;iri>li,  duas  LoiUniici  IlL'g'uni,(|u;irl;ini  duiuiuu  Maric  Re- 
gíné Huugarie,  et  quiutam  Capituli  Waradiensis,  ipsas  vtputa  trcs  litteras, 
videlicet  doiiiinorum  Karoli  ct  Lodoiiici  Eegum,  sub  eorum  diipplici 
sigillü  priuilegialiter  ;  annotatam  verő  domine  Marié  Eegine  pateuter  in 
pargameuo  impressiue  a  tergo  ;  et  ianifati  Capituli  consirailiter  priuilegia- 
liter vallatás  nobis  presentarunt.  Quarum  prima,  puta  annotati  domini  Ka- 
roli Regis  littera  anno  Domini  millesimo  trecentesimo  vigesimonono,Regui 
sui  anno  consimiliter  vigesimo  nono  edita  denotabat,  quod  Comes  Corrar- 
dus  Judtíx  Ciuitatum  Rivuli  Dominarum  et  de  Medio  Monté  eiusdem  do- 
mini Karoli Regis  accedens  presenciam,  quandam  magnani  siluam  inliabili- 
tabilem,  inter  dictas  Ciuitates  intra  metas  earundem  habitam,  sibi  dari  et 
conferri  petiuisset ;  quam  quidem  siluam,  et,  excisis  arboribus  eius,  locuni 
ipsius,  in  quem  sibi  et  suis  posteris  valeret  populos  congregare,  et  villám 
seu  plures  villás,  absque  tamem  dampuo  et  defectu  vsus  dictarum  Ciuita- 
tum in  eadem  faciendi,  eidem  Comiti  Corrardo  et  suis  lieredibus  dedisset 
et  contulisset  perpetuo  possidendam.  Altéra  verő  earum,  ipsius  videlicet 
domini  Lodouici  Regis  littera  anno  Domini  millesimo  trecentesimo  qua- 
dragesimo  sei^timo,  duodecimo  kalendas  Octobris,  Regni  sni  anno  sexto 
coufecta,  inter  ceteras  earum  libertates  et  libertatum  articvilos  exprime- 
bat,  (luod  idem  dominus  Lodouicus  Rex  fidelibus  suis  ciuibus  et  hospiti- 
buf?  de  Riuulo  Dominarum  et  de  Zazarbanya,  de  beneplacita  voluntate 
Serenissime  domine  Elizabeth  Regine  Hungarie,  ac  consilio  et  conniuen- 
cia  Prelatorum  et  Baronum  suorum,  de  Regali  largiflua  pietate  id  duxis- 
set  concedendum,  quod  mete  eorum  more  antiquo,  videlicet  a  Zazwrbanya 
in  omnibus  terris  et  siluis  Regalibus,  exceptis  villis  iam  plantatis,  saluis 
eciam  teiTis,  siluis  ac  possessionibus  Nobilium  circumquaque  ad  tria 
milliaria  protenduntur.  Et  quia  robora  et  magna  ligna  pro  opere  stollo- 
uum,  fouearum  ac  domorum  edificij,  necessaria,  in  nietis  eorum  inueniri 
non  contingat ;  et  eciam  cementum  pro  ecclesiarum  fubrica  in  metis  eo- 
rum minimé  inuenitur  ;  ideo  annuisset,  ut  robora  et  magna  ligna  pro  stol- 
lonum,  fauearum  ac  doinorum  suarum  edificiis  apta  et  necessaria,  ac 
eciam  cementum  extra  metas  eorum,  sine  preiudicio  aliai'um  suarum  posses- 
sionum  Regalium,  nec  eciam  in  possessionibus  Nobilium ;  sed  in  possessio- 
nibus et  siluis  nostris  Regalibus  recipieudi  haberent  liberam  facultatem. 
Tercia  siquidem  ipsarum  litterarum  modo  simili  pretitulati  condam  domini 
Lodouici  Regis  anno  Domini  millesimo  trecentesimo  septuagesimo  sexto, 
octaua  idus  mensis  Marcij,  Regni  sui  anno  tricesimo  quinto  exorta  delibe- 
rabat, quod  idem  dominus  Lodouicus  Rex  eisdem  ciuibus  et  vniuersis  ho- 
spitibus  Civxitatis  sue  de  Riuulo  Dominorum,  et  de  Medio  Monté  consimi- 
liter, inter  alia  hoc  et  id  indulsisset  et  concessisset  gi-aciose,vtipsi  silua  sua 
nigra,  et  alijs  siluis  suis  Regalibus  circumiacentibus  et  existeutibus,'ad 
vsus  ipsorumnecessarijs,  absque  impedimento  libere  vti  valerent  etquefrui. 
Quas  tandem  libertates,  prerogatiuas  et  articulos,  vna  cum  donacione  et 
alijs  eorundem  cunctis  libertatibus,  ijdem  condam  domini  Karolus  et  Lo- 
douicus Reges  litterarum  suarum  patrocinio  mediante  eisdem  Ciuitati- 
bus  confirmassent.  Pretitulata  siquidem  littera   memorate   domine  Marié 


okmAnyi  lauuiKí.KK.  411 

EeyiiK:'  Hiidf  s;il)li;iU>  proxiino  luitu  fcstiuu  Ecati  Viilciiliiii  iiiai-liris  ;iniio 
Doniiui  millesimo  trecontesiiiio  DCtuagesimo  quarto  cinaiiata  cundaiii  Wolk 
Wayuode  Comiti  Zatliraai"iensi,nec  uonDrag  et  Jnlianni  fralribus  oiiisdem 
proceptorie  loqueiis  edocebat,  quod  siguificantihus  sibi  iideliljus  ciuibu;;  et 
hüspitibus  suis  de  Riuulo  Dominarum  et  de  Medio  Monté,  vt  ipse  Wolk  et 
Iratre.s  sui  pvedicti  in  silua  sua  Regali  nigva  ipsis  ligna  succidei-c,  et  car- 
bones  concreinari,  ct  alia  pro  vaibus  ipsorura,  et  presortim  pro  niontanls 
suis  necessai'ia  ipsis  penitus  interdixissent,  imo  labuvatores  montanaruui 
suarum  de  ipsa  silua  expulissent  et  auffugasseut  ;  quapropter  raciouibu.i 
et  causis  litteris  iu  eisdeni  deuotatis  eisdem  mandasset,  vt  deiuceps  pre- 
dietos  ciues  et  hospites  suos  de  predictis  Ciuitatibus,  et  quoslibet  labo- 
raloi'es,  pro  vtilitate  moutanarum  exinde  insistentes,  a  lignis  in  dicta 
silua  sua  Eegali  succidcudis,  et  carbonibus  coucremandis,  ac  alijs  ueces- 
sarijs  eorundem  et  montanarum  suarum  de  eisdem  expediendis  nequa- 
quani  prohibere  et  interdicere  auderent  ;  sed  permitterent  eosdem  dicta 
silua  libere  et  secure  vti  atque  frui,  nullám  iniuriam  vei  molestiam  pr(jp- 
ter  hoc  eis  inferentes,  vei  inferri  facientes.  Quinta  nempo  ipsarum  et  vl- 
tima,  puta  Capituli  Ecclesie  Waradieusis,  duodecimo  die  secundi  diei  festi 
Circumcisionis  Doraini  auno  eiusdem  millesimo  quadringentesimo  trice- 
simo  priuilegialiter  emanata,  liabens  in  se  tenoi-em  quaruudam  litterarum 
coudam  domini  Sigismuudi  Eegís  preceptorias.  Posonij  feria  tercia  pro- 
xiraa  ante  festum  Nativiitatis  Beati  Jobaunis  Baptiste  anno  Domini  mil- 
lesimo quadringentesimo  vigesimo  nono  ,  Eeguorum  suorum  Hungarie 
etc.  quadragesimo  tercio,  Romanorum  decimo  nono,  et  Bohemie  nono, 
Magnificis  coudam  Jolianni  et  Michaeli  Jakcli  de  Kwsal  Comitibus  Sicu- 
lorum,  ac  Ladislao  similiter  Jakch  fratri  eorundem,  nec  non  Nicoíao  et 
Pelbarto  de  Warda  ,  preterea  eidem  Capitulo  Waradiensi  sonancium,  in 
quibus  inter  alia  habebatur,  quod  ipsum  Capitulum  Waradiense  mandatis 
ipsius  condam  domini  Sigismundi  Eegís  obediendo,  Mogistrum  Steplia- 
num,  socium  et  concanonicum  ipsorum  ad  exequeuda  ea,  que  in  dictis 
litteris  iam  fati  condam  domini  Sigismundi  Eegis  continerentur,  ipsorum 
pro  testimonio  transmisisset ;  tandem  idem  ad  ipsum  Capitulum  reuersus 
eidem  retulisset,  quod  pi-efatis  Michaele  Jakcli  Comite  Siculorum,  ac 
Ladislao  similiter  Jakch  fratre  ipsorum  ,  (et)  Nicolao  de  Warda  pre- 
scripto  secundo  die  dicti  festi  Circumcisionis  Domini  tunc  preteriti  in  Ci- 
uitate  Zathmariensi,  termino  scilicet  et  loco  discussionis  et  conclusionis 
causarum  Comitum  Vrburarum  de  Eiuulo  Dominarum,  vniuersorumque 
ciuium  et  montanistarum  eiusdem  Ciuitatis  Eiuuli  Dominarum,  aduersus 
Sandrinum,  filium  dicti  condam  Drag,  in  pretactis  litteris  Eegalibus  pre- 
ceptorijs  denotatarum,  auctoritate  Eegia  ipsis  attributa  fieri  debeude,  cou- 
uenientibus  ;  dictis  Johaune  Jakch  Comite  Siculorum,  et  Pelbarto  de 
Kj^swarda  absentibus  et  non  venientibus  ;  presente  dicto  Magistro  Ste- 
phano  testimonio  dicti  Capituli  Waradiensis,  ipsis  partibus  in  eorum  pre- 
senciam  conuocatis  et  personaliter  adherentibus,  dictisque  ciuibus  Eiuuli 
Dominarum  contra  ipsum  Sandrinum  filium  Drag,  coram  dictis  Judici- 
bus,  arbitris  et  testimonio   Capituli   Waradiensis,   per  dictum  dominum 


412  WKN/Ki.  (UJszrAv. 

Siyisiuuiiiluni  lvc;;oiu  deputatis,  faclis  quibusdaiu  prnposiciuuibus  ul,  alle- 
gacionibus,  ac  litigionarijs  processibus,  tandem  ipsi  coinposicione  dicto- 
rum  Micliaelis  et  Ladislai  Jakcli,  nec  non  Nicolai  de  Warda,  alioniiu 
eciam  quorundani  nobilium  virorum,  ipso  testimonio  Capituli  prcsente 
t'acta,  ad  talein  deuenissent  pacis  vniouein  :  Quod  prenotatus  Sandrinus 
filius  Drag,  ac  Georgius  fratev  eiusdem,  ouere  et  grauamine  vniuersoruui 
liliorum  et  filiarum  ipsorum,  si  ipsi  vsque  vitám  duntaxat  dictorum  pa- 
Irum  ipsorum  iu  subnotaudis  persistere  noUent,  svxper  se  et  omnia  bona 
ipsorum  assumpmendo  per  eosdem  coufessum  extitisset,  quod  ipsi  prefa- 
tos  ciues  et  montauistas  Eiuuli  Dominarum  et  Medij  Moutis,  vna  cum  ad 
ipsos  pertiuentibus,  vbique  iu  dicta  silua  uigra,  ac  eciam  iu  alijs  omnibus 
siluis,  uec  uou  nemoribus,  vsque  ad  tria  milliaria  se  extendeutibus,  quem- 
admodum  ipsi  vsque  uuuc  et  ab  autiquo,  diuorum  Regum  littera  rum  vigo- 
ribus,  et  precipue  contineucia  litterarum  dicti  condam  domini  Lodouici 
Regis  vsi  fuissent,  ac  easdem  tenuissent  et  possedissent,  eodem  modo,  veluti 
tenor  earundem  litterarum  contineret,  eisdem  vti  atque  frui,  coram  ipsis  et 
dicto  testimonio  sepefati  Caiiituli  commisseut ;  in  casu  autem,  iiuo  ijdem 
Sandrinus  et  Georgius  in  dominio  pretactarum  omnium  siluarum  et  nemo- 
rum,  vt  prefertur,  vsque  vitám  eorundem  prefatos  ciues  conseruare  nul- 
lent  vei  non  curarent ,  eisdemque  et  ad  ipsos  pertiuentibus  aliqua  dampna 
et  nocumenta  impenderentur,  vei  impendi  facere  niterentur,  et  hoc  iam 
fati  ciues  cum  tribus  litteris  inquisicionalibus,  A'na  scilicet  Vice  Comitis  et 
Judicuin  Nobilium  dicti  Comitatus  Zatlimariensis,  et  duabus  duorum  Capi- 
tulorum  vei  Conuentuura  quorumcumque,  vei  alijs  euidentibus  documentis 
comprobare  possent ;  extunc  ijdem  Sandrinus  et  Georgius  in  facta  poten- 
cie  cónuincerentur  ,  prefati  autem  ciues  omnia  ipsorum  facta  prosequendi 
haberent  facultatem  ;  si  verő  aliqui  familiares  seu  jobagiones  prefatorum 
Sandrini  et  Georgij  ipsos  ciues  et  montauistas,  ac  ad  ipsos  pertiuentes, 
iu  iam  fatis  siluis  et  nemoribus  impedirent,  mox  ipsi  judicium  et  justi- 
ciam  plenissimas  ex  parte  eorum  eisdem  satisfacere  et  impendere  tene- 
rentur.  Quarum  quidem  litterarum  per  prefatos  Thomam  Gewbewl  et 
Magistrum  Petrum  Nemcli,  in  ipsorum  et  aliorum  montanistarum  et  ci- 
uium  pretactarum  Ciuitatum  nominibus  et  personis  modo  i^renotato, 
primo  in  Eiuulo  Dominarum  i]3sius  Magistri  Stephani,  et  tandem  nostri 
in  presencia  exhibicionibus  factis,  tani  idem  Magister  Stephanus  Eegio 
nomine,  quam  et  pretacti  Thomas  Gewbewl  et  cuncti  alij  montaniste  et 
ciues  ipsius  Ciuitatis  eosdem  Nicolaum  Dragfi  ,  et  Bartholomeum  filium 
eiusdem,  in  dicta  Ciuitate  Eiuuli  Dominarum  personaliter  adliereutes 
in  eo,  vt  et  ipsi  litteras  et  litteralia  iustrumenta,  sed  et  alia  euidencla  et 
probabilia  documenta,  si  quas  et  que  factis  in  prenominatis  pro  ipsorum 
parte  haberent  coufectas  et  emanata,  producere  et  exhibere  deberent, 
ammonuissent ;  qui  id  per  omnia  facere  recusasseut,  immo  se  dempto 
Eegali  ac  dominorum  Prelatorum  et  Baronum  judicio  iuxta  antiquam 
Regni  consuetudinem  fieri  debendo,  aliorum  quorumcunque  in  hac  parte 
minimé  velle  submittere  retulissent.  Quibus  sic  habitis,  ipsisque  Thoma 
Gewbewl  ac  Magistro  Petro  Nemch   Notario,   iu  ipsorum  ac  vuiuersorum 


OIOrÁNYI    FÜ(iGKLKK.  413 

moiitaiiislaniui  ac  ciuiuiii  dictaruni  Ciuilíiluin  iKuuiiiibus,  vt  íjreuiittilur, 
per  111  IS  iu  pruinissis  judiciam  olargiri  pu.stularuut.  Verum  licet  partt-s 
pvenotate  se  iu  facto  dictavuiii  siluarum  distracciouis,  et  auiclülaciouis 
fornacum  cemeiitonun,  nec  nun  aliarum  differenciaiaim  pretextu  quoruni- 
cuuquc  alioruni  uegociorum  luicteuus  iutev  partes  motarum  iu  presen- 
cia  pvefati  domiui  uostri  Regis  reuisioui  et  rectificacioni  pretacti  Magistri 
Stepliani  Prothonotavij  uostri  submiseriut ;  ipse  eciam  Bartholomeus 
Dragfi  se  et  dictuni  patreni  ipsius  iu  uuiuersa  accione  et  proporcione 
dictorum  nioutauistaruiu  etciuiuui  iudempues  et  immuues  főre  et  esse;  jjre- 
tactas  nichilomiuus  siluas  et  uemora,  ac  lóca  cementorum  ,  ipsis  jure 
hereditario  pertiuere  allegauerit :  taraeu,  quia  prefatus  coudam  domiuus 
Karolus  Ilex  iu  prescripto  auno  Douiiui  millesimo  triceutesimo  vigesiuio 
nono  predictam  siluam  nigram,  et  excisis  arboribus  eius  locum  ijisius 
eidem  Corrardo  et  suis  heredibus  iu  perpetuuiu  coutulisse,  in  pretitula- 
toque  auuo  millesimo  triceutesimo  quadragesimo  septimo,  preterea  cou- 
similiter  iu  auuo  Domiui  millesimo  triceutesimo  septuagesimo  sexto  sepe- 
fatus  coudam  domiuus  Lodouicus  Rex  prescriptis  montanistis  et  ciuibus 
robora  et  ligna  circumquaque  ad  tria  milliaria,  ac  eciam  cemeutum  extra 
metas  eorum  sub  coudiciouibus  superius  declaratis  liberam  recipiendi 
auuuisse  et  indiilsisse  facultatem  ;  uichilomiuus  deuique  memorata  do- 
miua  Maria  Eegiua  eisdem  Wolk  Wayuode,  uec  uou  Drag  et  Johauui 
fratribus  eiusdem  iu  eo,  vt  ijdem  auuotatos  ciues  et  hospites  de  Riuulo 
Domiuarum  et  Medio  Moute  dicta  silua  sua  uigra,  et  alijs  siluis  suis  Eega- 
libus  circumiaceutibus,  ad  quoslibet  vsus  ipsorum  uecessarijs  absque 
omui  impedimeuto  libere  vti  permittereut  atque  frui  maudasse  ;  demum 
eciam  auuotati  coudam  Saudriuus,  et  G-eorgius  fráter  ipsius,  memoratos 
ciues  et  montauistas  Eivuli  Douiiuarnm  et  Medij  Moutis  ubique  iu  ipsa 
silua  uigra,  et  alijs  siluis  omuibus,  uec  uou  uemoribus,  vsque  ad  tria  mil- 
liaria se  exteudeutibus  vteudas  commisisse,  ex  preexliibitaruui  litterarum 
dictorum  coudam  domiuorum  Karoli,  Lodouici  et  Sigismuudi  Eegum,  ac 
Marié  Eegiue,  et  Capituli  Ecclesie  Waradieusis  coutiueucis  reperiebatur 
manifeste.  Eaciouibus  igitur  ex  premissis  prescripta  silua  uigra,  uec  uou 
alie  silue  et  uemora  vsque  ad  tria  milliaria  se  exteudeutes,  ac  lóca  ciiueuto- 
rum,  et  cremacio  eoruudem,  per  cousequeusque  vsus  ipsarum  vigore  pi-e- 
tactarum  litteraram  dictorum  coudam  domiuorum  Karoli,  Lodouici  et 
Sigisuiuudi  Eegum  coufirmacionalium,  et  Eegiue  Marié  preceptoriarum, 
ac  dicti  Capituli  Waradieusis  composicioualium,  iu  superioribus  seusua- 
liter  iusertarum,  eisdem  ciuibus  et  moutauistis  Ciuitatuui  predictarum 
adjudicari.  et  in  vsu  ipsorum  reliuqui  debere  ceruebautur.  Quapropter 
nos  matúra  superiude  deliberacioue  preliabita  prescriptas  siluam  uigram, 
et  alias  vuiuersas  siluas  et  uemora  dicte  Ciuitati  circumadiacentes  ad 
tria  milliaria  se  exteudeutes,  nec  uou  lóca  cementorum,  et  lapides  eoruu- 
dem, simul  cum  alijs  correquisitis  vsibus  uecessarias,  dictis  Ciuitatibus 
Eiuuli  Dominarum  et  Medij  Montis  ,  ac  ciuibus  et  hospitibus  et  monta- 
nistis earuudem,  iu  eisdem  commorantibus  per  eosdem  iuxta  vigorem  et 
coutineuciam  memoratarum  litterarum   antefatorum  coudam  domiuorum 


414  WENZEL  GUSZTÁV. 

Karoli,  Lodouici  et  láigisDumdi  llegum,  ac  Cíipituli  Ecclesie  Wuriidien.si.s, 
ad  vsuiu  eoruiii  perpetuo  vteudas,  et  possidendas  atque  teuendas,  conti-a  - 
diccioue  dictoruin  Nicolai  et  Bartholomei  Dragíi,  et  aliovnm  qnorumlibet 
preuJa  racione  nou  obstaute,  adiudicaudo  relinquimus  Auctoritate  no.«tra 
Judiciavia  mediante.  Saluo  jure  alieno.  Dátum  Bude  predicta  sexta  dio 
tei-mini  preuotati  anno  Domini  millesimo  quadringentesimo  septnage- 
siniíj  uono. 

(Kaprinay  kéziratából,   4.  B.  XVI.  kötet  49.  sk.  11.) 

d)  1490.  Couveutio  iuter  Bartholomaeum  Draglify  de  Bylthek  et 
cives  Civitatis  Eiiiuli  Dominarum  coram  Judice  Cuviae  Kegiae  Stepliauo 
Báthory  inita,  vi  cuius  ad  sopiendas  iutuitu  usus  silvarum  per  dictos  ci- 
ves intra  metas  pertinentiarum  Castri  Kővár  constitutarum  controversias 
ad  producenda  in  octavis  Sancti  Georgii  mavtiris  de  liis  silvis  litteralia 
iustrumeuta  se  obligant ;  interea  antem  libere  silvis  eisdem  utantur,  bac 
sub  conditione,quod  si  in  Jiidicio  adiuveutum  fuerit,  has  silvas  ad  Castrum 
Kővár  spectare,  tunc  et  pro  hoc  coucesso  et  futuro  nsii  tautum  solvent, 
quautum  extranei  ;  quae  verő  partium  in  termiuo  litteras  non  produxe- 
rit,  amittat  silvam. 

(Feigel  jelentésének  mellékleteiből.) 

e)  1492.  Stephanus  Báthory  Judex  Curiae  Kegis  Vladislai,  prouti 
per  Mathiam  Eegem  anno  1479.  adjudicatio  silvarum  controversarum  in- 
ter  Civitatem  Rivuli  Dominarum  et  Castrum  Kővár  facta  fűit,  nimirum 
ut  silva  iuter  civitates  Eivuli  Dominarum  et  Medii  Montis  habita,  silva 
item  nigra  cum  ceteris  terris  Kegalibus  in  villás  nondum  redactis,  ac  salvis 
nobilium  possessionibus,  tenoré  privilegiorum  Caroli,  Ludovici  et  Sigismun- 
di  Eeguum  pro  parte  civium,  montanistarum  et  urburariorum  in  sempi- 
teruum  utendae  maneaut ;  aliae  autem  universae  silvae  iuxta  metales  ad 
Castrum  Kővár  maneant,  quarum  usum  eo  pretio,  quo  alii  montanistae 
quoque  ac  cives  habere  possint.  Ad  huius  sententiae  executionem  et  po- 
nendas  metas  separantes  volentibus  partibus  exmissus  Protonotarius  cum 
adiuucto  testimonio  Capituli  Varadiensis  stb.  (a  végrehajtás  a  fekete  er- 
dőre nézve  történt)  quae  est  in  monte  nigro  »fekete  hegy«  dicto.  Cumque 
eam  diíferentiam,  quaenam  sínt  illae  silvae,  quae  montanistis  ultra  sil- 
vam nigram  coucessae  et  adjudicatae  fuissent,  quae  item  villae  Eegales 
ante  concessiouem  civibus,  quam  Comitibus  Drágfi  factam  Castri  Kővár 
coUationem  iam  praeextiterunt,  pro  ulteriori  decisione  ad  diaetam  proxi- 
me  celebrandam  prorogata  est :  res  in  statu  quo,  ac  possessiones  illae  du- 
biosae  usque  ad  illám  diaetalem  revisionem  et  decisionem  sint  maneant- 
que  prae  manibus  Camerariorum  Eegiorum  in  Castro  Eiuuli  Dominarum 
constitutorum  ;  et  interea  urburarii  et  montium  cultore-!,  sicut  hactenus, 
ita  usque  illám  decisionem  illis  silvis,  quae  intra  metas  dubiosarum  plan- 
tatarum  possessionum,  uti  valeant  iuxta  annuentiam  Ludovici  Eegis  ;  ita 
nimirum,  ut  robora  et  magna  ligna  pro  stollone  fovearum,  et  domorum 
aedificiis,  nec  nou  cementum  pro  ecclesiarum  fabrica,  ex  his   liberam  ha- 


OKMAnYI  Fi'íUiELKK.  415 

beaut  roeipiciuli    facvütatem.    Possessiuiies   auicm    Jubins:;!'   eraut    i^tai'   ■ 
Boziutlia  sU). 

(FuigL'l  JL'lentúscutík  nielléklelciböl.) 

f)  1503.  »láab  diacta  cuuclusum  fűit,  ({uod  emu  liber  usus  silvarum 
ad  tria  luilliaria  civibus  seu  montanistis  et  ui'burariis  longe  ante  cnllatio- 
nem  Drágfiis  l'actam  per  Regem  Ludovicum  concessus  foret,  et  per  colla- 
iLonem  illám  Drágfianam  praetactus  silvarum  usus  dictis  montanistis  seu 
urbui'ariis  et  civibus,  simul  et  fondinis  seu  urburis  iu  territorio  Rivuli 
Domiuarum  existentibus  Fisco  seu  Camerae  Regiae  ac  Regum,  successo- 
rumque  illoruiu,  uec  non  Regni  Hungáriáé  Sacrae  Coronae  iu  perpetuum 
applicatus,  in  liorum  omnium  praeiudicium  ac  damnum  ab  his  aufferri 
memoratisque  Drágfius  conferri  minus  valuisset :  ideo  judicium  Stepliaui 
Báthori  Judicis  Curiae  Regiae  in  tantum,  iu  quantum  usum  harum  sil- 
varum ad  culturam  fodiuarum  et  urburarum  prcí  montanistis  seu  urbura- 
riis,  cultoribusque  praetactarum  fodiuarum  seu  montauarum,  ac  civibus 
dictae  Civitatis  Rivuli  Dominarum  necessarium  erga  pretium,  quo  per 
alios  iucolas  íieri  et  liaberi  debere  judicasset,  cassarl  et  invalidari,  prae- 
tactusque  integer  et  pacificus  usus  praescriptarum  silvarum,  nemorum  et 
cementi,  ad  praetacta  tria  milliaria  circumquaque  penes  ipsam  Civitatem 
adiacentium,  nihil  penitus  de  eisdem  silvis  excludendo  et  reservando, 
absque  omni  solutione  cuijpiam  fienda,  vei  impedimento  aliquali,  in  perpe- 
tuum adiudicatus  habetur.  Proque  huius  executione  ac  ponendis  ad  tria 
milliaria  circumquaque  metis  et  limitibus  mandátum  expeditum  habéba - 
tnr  ex  eadem  diaeta  1503.  ad  Capitulum  Varadiense,  ut  cum  Magistro 
Pi'otonotario  Personalis  Praesentiae  Regiae  Benedicto  de  Borsoa,  Regio- 
que  homine  procedant,  et  relationem  superinde  faciaut. 

(Feigel  jelentésének  mellékleteiből.) 

g)  1505.  Relatoriae  Capituli  Varadineusis  de  pei'acta  anni  1503. 
diaetalis  determinationis  qualiler  peracta  executione,  ac  terriforii  silva- 
rumque  ad  tria  milliaria  circumquaque  Civitatem  Nagy-Bánya  semet 
extendentium  facta  metarum  designatioue  et  limitatione,  incipiendo  a 
monte  Huttiinkő,  per  montem  Sátorhegy  etc. ;  dein  per  cacumen  montis 
Hosszubércz  ;  inde  versus  castrum  Kővár  etc.  Ipsique  Comites  Drágffy 
poenam  quoque  repulsiouis  solvere  debuerunt  iu  una  marca  auri  id  est 
72  florenis  consistentem. 

(Feigel  jelentéséuek   mellékleteiből ) 

4.  A  N  a  g  3'-B  á  n  y  a  v  á  r  o  s  é  s  Deák  F  e  r  e  n  c  z  ottani 
kamarás   közti  egyenetlenség.   1 521. 

Commissis  propria  doniini  Regis. 

Ludovicus  D.  gr.  Rex  Hungáriáé  et  Bohemiae  etc.  fidelibus  nostris 

prudentibus  et  circumspectis  Judici  et  Juratus  Civibus   Civitatis  nostrae 

Rivuli  Domiuarum  s.  et  gv.  Couquestus  est  nobis  fidelis  noster  prudens  et 

circumspectus  Franciscus  Literátus  civis  istius  Civitatis  nostrae  de   inin- 


416  WENZEL  GUSZTÁV. 

ria,  t[ua  superiovibus  diebu.s  fuisset  a  vobis  afíectu.s.  Quamvis  enim  vos 
ipsum  supevioribus  anuis,  cum  Cameram  istam  nostram  vobis  pro  officio 
tenendam  dedissemus,  pari  voluutate  in  Camurariiim  constitueritis,  eideni- 
que,  quo  fodinae  nostrae  istic  habitae  iu  uostram  Roguique  nostri  utili- 
tatem  eius  opera  et  industria  iu  meliorem  redigereutiir  statum  et  refor- 
marentur,  donec  uosinet  ipsi  aliquam  provisionem  i'acere  possemus  ad 
colendum  easdem,  pecuniarum  nomiue  vest.ro  mutuo  levandarum  faculta- 
tem  deteritis  :  tameu  nulla  nec  diligentiae,  nec  laborum,  nec  expensarnni 
eiusdem  ratioue  habita,  quae  iíJse  reformandis  í'odiuis  uostris  adliibuisset, 
nobis  irreqnisitis,  nescitur  quibus  de  causis,  officio  suo  privassetis.  Ad  hoc 
ne  salarium  quidem  totum  eidem  soluissetis,  quod  vosmet  ipsi  eidem  pro 
officio  suo  annuatim  solveudem  eidem  obtulissetis.  Et  quod  intollei'abilius 
esset,  etiam  solutionem  pecuniarum  uomine  et  litteris  nostris  medianti- 
bus  ad  necessitates  Camerae  nostrae  permissu  vestro  levatarum,  eidem 
imposuissetis,  labores  et  expensas  ipsius  proprias  iniuria  et  damno  non 
mediocri  eidem  refereutes  et  compensantes.  Quae  praemissa,  utpote  nobis 
insciis  facta,  cum  nobis  valde  displiceant,  statuimus  omuia  per  fiJelem 
uostrum  Egregium  Georgium  More  Zathmarieusem  inter  vos  et  ipsum 
Frauciscum  litteratum  revideri  et  cognosci  facere.  Cui  commissimus,  ut 
ipse  una  cum  Jurisperitis  et  Montauistis,  in  oppidis  et  villis  istic  circum 
iacentibus  comorantibus,  ac  aliis  etiam'  qui  eidem  videbuntur,  ad  termi- 
num,  iu  quo  aliae  qiiaedam  differentiae  iuter  ipsum  Frauciscum  littera- 
tum et  Johannem  Somlya}^,  ac  Michaelem  separatorem  motae,  per  vos  et 
Georgium  More  jussu  uostro  revidebuntur,  istuc  accedere,  differentias- 
que  praemissas  cognoscere  debeat.  Mandamus  igitur  vobis  per  praesentes 
firmiter,  ut  requisiti  hisdem  in  praescripto  termino  coram  dicto  Georgio 
More,  ac  aliis,  quos  ipse  uua  secum  adyocaverit  et  adduxerit  Judicibus, 
per  nos  in  praomissis  differeutiis  delegatis,  comparere  debeatis,  ab  eisdem 
iuxta  contenta  aliarum  litterarum  nostrarum  ad  ipsos  de  cognoscendis 
bis  differentiis  datarum,  judicium  habituri.  Aliud  nulla  ratioue  facere 
praesumatis  ;  praesentibus  perlectis  exhibeuti  restitutis.  Dátum  Budae 
iu  die  Ciuerum  auuo  Domiui  millesimo    quiugeutesimo   vigesimo   primo. 

(Kapriuay  kéziratai  közt  XVI.  köt.  4.  B.  91.  1.) 

5.  Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelem  az  ottaui 
pénzverde  és  bányászat  gondviselését  Nag  y-B  anya 
városra  b  i  z  z  a.   1620. 

Nos  Gábriel  Dei  grácia  Eegnorum  Hungáriáé  Trausiluauiaeque 
Priuceps  et  Siculorum  Comes  etc.  memóriáé  commendamus  tenoré  prae- 
seutium  siguificautes  quibus  expedit  vniuersis,  quod  nos  fidedigna  nonnul- 
lorum  fidelium  uostrorum  relatione  iutelligentes  fodinae  »Nagy-Verem«, 
domuique  monetariae  in  territorio  et  Ciuitate  Riuuli  Domiuarum  habitis 
ob  incuriam  Magnifici  Foeliciani  Liberi  Baronis  de  Herberstaiu  iiumensas 
ruinas,  damnaque  lougo  tempore  resarcienda  obtigisse.  Ne  igitur  in  postc- 
rum  in  maiorem  periclitatioueui  et  desolationem  fere  extremam  cummaximo 


(iKMÁNYl   FÜGGIÍI.KK.  417 

et  iuaestimabili  Pisci  daiimo  duveulreut,  ab  adniiiiistratiuae  et  pvaefectura 
earundem  ipsum  amouere  coacti,  cuin  prudeutibus  et  circumspectis  Judice 
caetevisque  Juratia  Oivibus  Civitatis  Nagy-Báuya  medio  Generosi  Joannis 
Jezevniczki  de  Teüvis,  rationum  nosti-arum  fiscalium  Transsilvanarura  Exac- 
tovis  per  nos  nd  id  deputati  Connnissarij,  conditionibus  sub  iníVascriptis 
t.ali  modo  conveuieudinii,trausigeuduiii  et  concludeuduin  duximus:  Priino, 
qnod  pro  usibus,  emolunieutis,  utilitatibusque  et  fructibus  doinus  moneta- 
viae  atque  fodiuae  »Nagy  Verem, «  ac  pertiuentiarum  eariindeni  universa- 
vnni,  qiiae  Ksgalia  esse  censentur,a  praeterita  die  prima  praesentis  mensis 
Maij  computaudo  intra,  revolutiouem  uniiis  anni  bis  mille  talleros  sub 
ipsa  liga  cusüs,  quorum  partém  raediam,  talleros  videlicet  mille,  exacto 
semestri  ;  alteros  vicissim  mille  altero  semesti"!  finito  nobis  persolvere  an- 
nuatim  debebimt.  S  cundo,  qiaoniam  ut  ex  iuventario  facile  conjíci  potest, 
in  fodina  maxirai  defectus  et  ruinae  ob  maiam  praedictlMaguificiPoeliciani 
ab  Hei'berstain  administrationeni,  ipsisque  coutusoriis,  sufHatoriis,  focis, 
aliisque  aedificiis  et  structuris  suut  reperti ;  si  quae  reaedificari  requirun- 
tur,onerique  illi  ferendo'pares  esse  poterimt,  propriis  suis  sumptibus  et  ex- 
peusis  Rivulieusis  restanrare  debebunt.  (Tertio)  Si  verő  talia  aedificia  re- 
quirerentur,  ad  quae  praestanda  et  in  finem  ducenda  iusufficientes  esseut, 
nobis  requisitiüjiisque  per  peculiaresCommisarios  nostros  revisis  et  loerlu- 
sti'atis,  auxilium  ipsis  ferendum  pollicemur.  Quarto,  hoc  etiam  ipsis  beni- 
gne  indulsimus,quod  quemadmodum  antea  sub  nóta  perpetuae  infidelitatis 
cautum  fűit,  ne  quis  extra  domi^m  monetariam  ex  fodinis  circumiaceu- 
tibus  aurvim  et  argentum  abalienandum  edacendumque  in  massa  (eflPerre) 
auderet ;  ita  nunc  etiam  diligente  invigilatione  mediante,  si  quos  repre- 
liendere  (így)  poterunt,  tnles  tam  in  personis  quam  rebus  ipsorum  uuiuer- 
sis  confiscandi  pleuariam  atque  omnimodam  habeant  potestatis  faculta- 
tem  ;  cuius  duae  partes  in  rationem  nostram  administrentur  ,  tertia  verő 
ipsis  pro  advigilatione  cedunto.  Quinto  ;  et  quoniam  tam  in  Telke  Bania, 
qviam  in  territorio  Felseö  Baniaiensi  Vantla  Bania  vulgo  nuncupato  per 
ipsmn  Herberstain  sufflatoriae  et  contusoriae  possidentur  ;  definitum  sit 
in  alterutris  locis  praedictis  certas  et  fidedignas  personas  constituere, 
quae  curatores  sufflatorii  diligenter  observent,  ne  ad  instantiam  domiui 
ijjsorum  fraude  aliqua  utantur,  imo  absque  scitu  Rivuliensium  laborem 
vulgo  »Tra.jboIás«  dictum  iniri  et  institui  minimé  possit ;  verum  si  id 
fieri  debebit,  curatores  sufflatorii  ipsis  sub  fide  significare  adstricti  sint  ; 
ac  sic  praesentibus  ad  id  deputatis  liomiuibus  trajbolationem  peragere, 
argentum  verő  manibus  ipsorum  admiuistrare  debeant.  Sexto,  ratione  verő 
commeatus  conveutum  est,  quod  pro  sufficientia  operariorum  omnis  gene- 
ris  legumina,  tritici  utputa,  liordei  et  avenae,  non  aliunde  comparare,  ve- 
rum  per  Officiales  nostros  Keővarienses  et  Zamosujvarienses  eo  advelienda 
iusto  pretio  iuxta  cursum  publici  fori  Rivuliensis  coemere,  nosque  in  re- 
fusionem  pretii  eorum  parata  usualique  moueta  contentare  sint  adstricti. 
Septimo,  ut  verő  ex  innumeris  montanistarum  querelis  non-solntio  ipso- 
rum manifeste  constat ;  id  etiam  cautum  sit,  quod  dictus  Foelicianus  ab 
Herbestain,  quidciuid  ex  suis   conflatoriis   eruere   poterit,  non  alio,  sed  in 

MAGYARORSZÁG    BÁNYÁSZATÁNAK   KRIT.    TÖRT.  27 


418  WKN/.ia-  (!üs//rÁv. 

luuius  aiiiiuUitoruiu  Jiidicis  Jui-;il.oniiiiniii!  Oiviuiii  Ilivuliun;;iiun  iuliuinió- 
ix't,  qui  ex  medietate  illius  ])roventus  de  debitis,  quae  per  ipsum  Herber- 
stain  persolvenda  cssent,  iiunitanistas  seu  creditores  coutentent ;  média 
vevő  pai-i3  assiguetiu"  mauibus  ipsins  Herberstain  ad  elargitionem  commea- 
tus  fatnrae  opevationis  et  soliitiuuií?  omiiiuni  c(jnditionuui  operariis  iii 
suis  oftíciuis  existeutibuf!  impeudendi  ;  nou  verő  in  contentationem  de- 
bitoruiii.  autea  coutractorum.  Ultinio,  cum  nos  cusionem  alicuius  mone- 
lae  ipsis  Rivuliensibus  deniandaveriuius  ;  quia  ratione  domus  monetariae 
arenda  nobis  persolvitur,  operariorumque  solutio  per  ipsos  fieri  debet. ; 
a  ci;sione  monetarnm  nostranim  decenti  proemio  contentatos  iri,  aut 
verő  iu  arouda  ipaoruni  modo  autiqno  in  id  observato  acceptare  dig- 
nabimur  ;  queiuadmodura  convenimus,  transi  :imus  et  concludimus,  ha- 
rnni  uostrarum  vigore  et  testimonio  litterarum  mediante.  Dátum  in  Li- 
bera  Eegiaque  Civitate  Cassoviensi  die  noná  mensis  Maij  anno  Domiui 
millessimo  sexcentesimo  vigesimo. 

(Kaprinay  kézirati  gyűjteményéből  B.  4.  XVI.  köt.  95.  sk.  11.) 

6.  r  e  1  s  ö  Bányának  XVI.  századi  b  á  n  y  a  r  e  n  d  t  a  r  á  s  a. 

Az  b  a  u  i  a  m  i  u  e  1 1  e  t  ó  k  u  e  le  t  o  r  u  e  u  i  e  k. 

15  7  0. 

Anno  Domini  millcsimo,  quiugeutesimo,  septuagesimo  die  9  Ja- 
nnnrjj,  Judice  primario  Johanue  Nagli,  Magistro  perk  Jolianne  Hnzkeoll, 
et  civibus  iuratis  Valeutino  Vegli,Elia  Cziorba,  Martino  Bas.sa,  Melchiore 
Sógor,  Clirystophoro  Pogan,  Nicolao  Tóth,  talis  decreta  est  coustitutio  ex 
communj  omnjum  moutauistarum  consensn. 

(I.)  Ketli  stomptull  akar  ejell  nappali  iariou  sakar  hogli  az  sáfárnak 
chak  fl  1  denart  25  adgianak.  Ha  eg'  holnapoth  meg'  haladna,  hog'  geug' 
uag'uizfogiatkozasa  miat  nem  teorhetne,  szallionaz  safar  bére  eg' forintra. 

(II.)  Eg'  stomptull  penig'  sáfárnak  akar  mint  iarion  az  kj  meg' 
érdemli  adgianak  denart  90. 

(III.)  Hat  héttel  eleb  az  safar  ha  nem  akar  maradnj,  bwchuth  végien 
Vrratull. 

(IV.)  Stompnall  walo  egieb  miuesek  ha  el  lakarnak  meunj.  számlás 
eleoth  három  héttel  safartull  bwczwt  végien,  az  Safar  az  Urának  miud- 
giarast  meg  ielenche.  Ha  meg' nem  jelentene  Urának,  es  az  Bauiasz  miues- 
nelkull  karba  maradna,  az  Safar  maradgion  keth  forinton,  kinek  fele  az 
Perk  mestere  légien,  fele  penig'  az  Urae,  mint  ez  ide  ala  meg'  irt 
birsagok. 

(V.)  Az  mosónak  iouak  denar  66  légien  bére. 

(VI.)  Saár  eresztonekis  ugian  hatuan  hat  pénz  légien  bére,  De  az 
Safar  meg'  lássa  ha  meg'  érdemli  légien  denart  70. 

(VII.)  Ha  walakj  eunel  teobbet  adna,  annak  kötele  fl  20. 

(VIII.)  Ha  walakj  mas  baniaz  mívesének  számlás  eleoth  Ura  hire 
es  akarattianel  kwl  pénzt  wag'  miweth  adna,  ugian  azon  az  birsaga  fl  20, 
hanem  ha  eommaga  az  Ura  szabad  akarattia  szerint  ell  bocliattia. 


oKMÁNYr  fí!«gelí:k.  4^9 


1 


Anno  Dnn.ini  mille.simo  qningentesinio  septuagcsinv.  quinto  10. 
^.e  Apnl.s  ,  Judico  p,-iniario  Joh.-uine  Nagh,  Magistro  Pergk  Helia 
CzHn-l.a,c.tcivibus  Juvatis  Martino  Bassa,  Johanne  Bassa,  Cln-istophovo 
iogan  Paulo  Ranioczaj,  Mathia  Sliher,  Nicolao  Tóth,  Georgio  Nag' 
letro  l.tevato  talis  decrota  ost  constitutiu  ex  connnnni  ..n.niu,,,  nion-' 
tanistaruni  coDseusu. 

(I.)  Az  Baniaszok  .swteok  tartások  feleoll  ig'  wegeztetet,  lioaj  het 
'»;.,  n:.gg.]l  menjenek  az  sútre,  es  eoth  ora  deli  utau  hadgianak  feli  De 
-mert  hog  n.ostau  eg'cher  farolnak  nnnd  télben  niarban,  reggeli  hat'ova- 
koron  menn:enek  be  az  veren,ben,  es  jeojenek  ki  az  verembeoll  del  után 
való  keth  órakoron. 

_  (II.)  Az  Swt  ía  felöli  ig'  vegezteonk,  hog'  minden  baniasz  ket  ket 
lab  n.onulokra  vágassa  az  swt  fat,  De  ha  az  swtfa  wago  ugj  nen.  wagna, 
az  ban.asz  meg'  ue  fizesse  nekie,  hog"  ha  peniglen  az  Baniaz  ugian  aninJ 
éppen  meg  fizeti  nekie,  három  forint  birsagon  maradgion  az  Baniaz.  De 
ha  tudatlanwll  fizette  volna  meg',  hwteoth  tegien  rwlla,  hogj  nem  tudta 
es  az  haroni  forint  birsagoth  azzal  tavoztattia  ell. 

(III.)  Az  baniaszok  kozzwl  senkj  eommagatull  lactor  merteketh 
ne  adgion,  hanem  az  Varas  vas  lactorarull  végien  merteketh,  Mert  ha  kw- 
lomben  chelekedik  es  az  lactor  mertek  kissebbnek  találtatik  az  Varas 
lactoranall,  három  forint  leszen  annakis  az  maraztsaga. 

(IIII.)  Az  stompnall  walo  miuesek  Zent  Mihal  nap  eleoth  io  reg- 
geli rea  allianak  az  sitre,  de  usztan  Zent  Mihal'  nap  után  az  regj  io  szokás 
«zonnt  giertianall  allianak  rea  az  mwre,  es  az  leg  felseo  stomptull 
uanak  az  fel  hagion  swteoth,  het  közben  hat  es  het  orakozoth  haggianak 
feli,  szombat  nap  penig'  három  ora  után  mindgiarast  feli  hadgianak. 

(V.)  Az  sar  ereszteo  az  sar  berk  chenalouall  edgiut  hangion  feli 
Het  közben  az  mosonall  feli  orawal  eleb  feli  hadgianak  mind  sár  ereszteo 
mmd  sar  berg  chenalo.  Szombat  napon  penig'  eg'  orauall  eieb  hadgia- 
nak feli  az  mosónál,  stomparnalL  De  awas  számra  senkj  ne  miueltessen 
se  mivellienis. 

(VI.)  Ez  wegezeseknek  meg'  zegoj,  akar  Hutman  akar  Safar  keoz 
legén  légien,  eloszór  bwntettetnek  meg'  erős  fogsagall,  es  ha  meo-'  nem 
zwnik  rulla  wakmerosige  miath,  annak  utanna  az  mit  az  teorwen"  hoz 
azzal  bwntettetik. 

15  7  8. 

Feo  b5-ro  Cziorba  Illies,  Perk  Mester  Hwzkeol  János,  az  teob  eskwt 
polgárokkal  egietemben  az  kovaczok  mivé  felöli  ig'  uegeztetet,  az  vege- 
zesnek  ideien  az  kovaczokis  ielen  leuen. 

(I.)  Eg'  feosteol  chenalas  wj  uasboll  denar  50.  pratolo  deuar  33 
egj  hant  feozteoU  denar  8,  eg' zeg'  denar  12,  egj  eolteo  plocz  denas  s' 
Bania  was  denar  2.  Singh  uasboll  denar  IV.,  elesetes  háta  denar  1.  Ha 
az  feiet  meg-  forraztia  liarmatoll   egj  pénz,   eg'  chakan  denar  8,  eg'  gracz 

27* 


420  WKNZKÍ,    (iUSZTÁV. 

dcnar  14,  eg'  Itipat  dunar  14,  cgj  i'cisUiug  dfuar  20,  t.'g'  wj  czaji  deuar  óO, 
Nadlasa  denar  32,  forraztasa  deuar  25.  Eg'  wj  karika  czenalas  denar  50, 
fórra ztasa  mit.  tenue  azt  az  kowach  mwue  mutattia  ineg'.  Eg'  kreock  deuar 
8,  féder  ketteo  denar  1,  eg'  nil  karika  denar  2,  forraztasa  denar  egj  i)o- 
czoka  denar  2.  Stoníp  wasra  La  mást  forraztnak  deuar  25,  ha  felbeu  ell 
teorik  az  szara  auagj  reouid  es  azra  forrazt  denar  12,  egj  par  uasazas 
auagj  eg'  kis  kerek  uasazas  denar  25,  eoregh  kerek  uasazas  wj  wassall  az 
agian  való  karikakkall  cgietembeu  denar  33.  Nadlot  uassall  deuar  40,  ha 
ú  vassal!  wasazza  denar  20.  Patkolastull  akar  hat  sakar  niolcz  szeggell 
tartozik  az  kouacz  pro  deuar  2  patkolnia,  Aczelos  patkó  2 '/a,  ó  patkoth 
ha  fel  wt  kit  meg'  egienget  mind  sarka  kj  vonasauall  egietembeu  deuar  2. 
Az  patkó  szeget  uiolchaual  adgia  pro  denar  1 ,  eomaga  uasabol  pro  denar 
1  hetiuell,  eg'  gliczperg  deuar  12,  eyj  fwrom  ft.  1,  eg'  Avy  kalan  ft.  1,  egj 
czeo  ft.  1,  eg'  horog'  denar  8,  eg'  fel  fogó  horog,  karikástól!  denar  12,  eg' 
wont  sait  denar  16.  egj  hengh  vas  denar  3,  eg'  gépeli  orsóban  való  czap 
szarastoU  karikastoU  serpeniojevel  egyjetembeu  ft.  4  :  eg'  vontató  vas 
cheualas  denar  16.  Az  kouach  eommaga  vasaholl  denar  33.  eg'  wj  spald 
denar  16,  az  kouach  achellaual  denar  15,  eg'  furo  elesetes  denar  1,  apró 
lancz  szem  czenalas  denar  1 ,  forraztasa  Va  eoreg'  keoteo  lancz  szem  denar 
2.  forraztasa  denar  1  Hamfara  való  eg'  eolteo  pánt  karikaiuall  egietem- 
beu denar  5,  kisa  fara  walo  denar  5,  eg'  eolteo  wtkózo  taluir  teore  való 
denai-  b,  tengell'  liegjre  való  denar  2.  Teugei  vegh  szeg  denar  2,  teore 
"vvalo  marok  uas  deuar  5.  eg'  eolteo  wtkozo  karika  deuar  5.  Tengell  vasa- 
zas  denar  25,  B,ud  uasazas  denar  25.  egj  leocz  vas  denar  8,  forraztasa 
denar  1,  eg'  derek  zeg'  denar  5,  eg'  feli  zegezo  zeg  denar  4. 

(II.)  Safar,  Hutmau  es  szekeres  számlásnak  eleote  uratoU  hat  héttel 
vegjen  bwchwt,  kAvlomben  ell  ne  hagjhassa,  de  ugj  aztis  ha  urának  adossa 
nem  marad. 

(III.)  Az  bauiaszok  kozzwl  senki  egyik  az  másik  miueseth  sem 
eomiuaga  szemelie  szerint,  sem  massall,  sem  titkon,  sem  niluan  ell  ne  hia, 
se  el  ne  hiwassa  számlásnak  eleotte.  pénzeli  se  tarcha  kit  wdeowel  teolle 
meg'  uarna,  sem  penig"  zalagara  ug"  ne  adgion  pénzt,  az  kj  mellet  az  eo 
urának  adósságából  kj  menekedhessek,  es  ell  hag'hassa,  es  az  után  magá- 
nak kötelezhesse  az  elseo  urának  kedwe  ellen,  illien  kereset  szinnel 
es  moddall : 

(IV.)  Az  mel  stomp  miwes  Urat  ell  akaria  hágni  számlásnak 
előtte  három  hettell  sáfárának  hirre  adgia  es  ugj  hag'hassa  ell,  de  urának 
adossa  ne  maragion,  hog'  ha  adossa  marad,  wag'  vészen  bwczwt  uag'  ne, 
de  az  Ura  szabad  légien  velle,  ha  ell  boczattia  awag'  nem.  Az  Bauiaszok 
kozzAvles  seukj  eft'ele  adós  miuesuek  miwet  ne  merizlieu  aduj,  az  miues- 
nek  elebbeli  ura  hire,  kedwe  es  akarattiauelkull.  Ezent  kell  érteni  az  fel- 
laj tarok  el  menése  felöli  is. 

15  8  7. 

Adósságnak  meg  fyzetéséreAvl  walo  teorwennek  neminemeAv  Arti- 
cnlussj',  kiket  az  egéz  Varas  az  T^'zteleudeo  wrnukuak,  az  ezes  es  tekin- 
tetes Chiorba   Illiesnek    1587.  eztendeobely  Byrosaganak   Ideyljen.   Mind 


OKM  \NYi  1  (  (;(íi;i,í:k.  421 

ZiMit  hawaiiak  r2-ilik  iiapiau  egiciileo  t'rtek'nil)r(>l  es  akaratból  eorc-ok 
tt'erwL'iiieAvi  IVI  wcott  es  be  íratott  ez  keozeonseges  Varas  keonywibeű, 
lurllieket  eorcok  teorAvcniewl  meg  li\-liatatlanul  meg  fikar  eveossigbeu 
iartaiix",  es  iiiege's  tart. 

(r.)  Keolchveon  fel  weott  pénzért  pénz  adattassuk,  ha  az  nem 
lyzzeu,  liog3'  sem  peuze  sem  czewst  marhaj'a,  adassék  oly  marha,  kj'  el 
keleo,  es  az  Creditornak  pénze  benne  nem  weez. 

(II.)  Pénz  zamra  meg  amit  marha,  pinzewl  lyzettettessék,  ha  az 
uinchy,  Jo  el  keleo  mai'ha  bechjewltettessék. 

(TII.)  Zolgalat  dolga  pónzewl  fyzettettessék,  ha  az  nem  lyzen,  Jo 
marclia  l)echyewltettossek.  Az  zolgalatnak  Jatalmarul  harmad  napon 
meg  eligitettessék. 

(IIII.)  Hiteot  tegien  az  debitor  hogy  sem  pénze,  sem  ezewst  mar- 
hává ninchyen,  Oztau  az  my  pénzhez  leg  keozleb  marhaya  azzal  fj'zes- 
sen,  es  walameddig,  itt  hon  az  Varason  lyzen  mit  adnj',  addig  az  bechyews 
az  Varason  kyweol  ne  tertozzék  ky  mennj". 

(V.)  Valaky  walamit  el  keolt  tyzta  adóssága  meg  keresise  mellett, 
teorwen}'  zerint  az  az  keoltsigh  meg  Ítéltessék  es  meg  fyzettettessék,  Az 
meg  fyzetese  napia  hat  het  mind  az  derik  keresettel,  awagy  adóssággal 
egietemben. 

(VI.)  Az  Bania  miueUeteo  ember  myért  hoggj'  nagy  Summát  keolt 
az  miueltetesre,  es  néhánykor  pénzeis  ky  wez  kezibeol  miatta,  ennek 
adóssága  fyzetese  holott  wsorawal  elegies,  eztendeo  es  három  napra  ha- 
laggion, de  walamit  Arany  es  ezewstel  walo  fyzetesre  fel  nem  wyzen, 
abban  az  ew  adósságok  fyzetéseis  egienleo  es  hasonló  ligien  az  teob  egieb 
adósságoknak  fizetésinek  rendihez  es  napiahoz. 

(VII.)  Valamely  adósság  egy  Gyra  ezewst  árut,  niolcz  forintot, 
meg  halad,  hat  het  az  fyzetes  napia  :  ha  penég  chyak  anuy,  awagy  an- 
nales keveseb,  ket  het  az  fyzetes  napia. 

(VIII.)  Valakik  ez  ellen  teorekeduek,  wgymint  Igasság  ellen,  es  ew 
magok  Zerzesek  ellen,  Azok  minden  kedvezis  es  zemily  walogatasnekewl 
meg  bewntettesseuek  foggsagal,  es  mindaddig  ott  légiének  es  tartattassa- 
nak,  mig  az  adossagrul  élig  titel  lyzen. 

(IX.)  Peold  eoreoksig  ha  zalagbau  wettetik,  Zent  Gieorgy  nap 
eleott  waltozztík.  Mert  ha  ackor  meg  nem  waltatik,  kéziben  marad  azon 
eztendeon  haznawal  egietemben  az  z-ilagh  tartó  embernek. 

Varasunkban  walo  neminemew  rend  tartások,  mellieket  az  egéz 
Varas  egienleo  akaratból  rendelt  es  wégezett  wgian  azon  feliewl  meg  Irt 
napon  es  eztendeoben,  kiket  waltozas  nekewl  wgian  azon  ereossigben 
meg  akar  tartauy. 

(I.)  Az  Varas  pinczeybeu  ket  hordó  bor  ligieu  chyapon,  eggik  egy 
fillierrel  fellieb,  másik  alab,  az  ky  mellyket  zerety,  abban  Igiék.  Betegnek 
egy  pintég  wgian  az  ketteo  kjíweolles,  az  minemewt  zeret,  ha  lyzen  aggia- 
nak,de  fellieb  annál  ne  merizlienek  aduysem  chjaplar  sem  zozolok.Ha  pe- 
nég ez  ellen  cliy elekedninek,  Byro  Vramtul  fogsággal  meg  bewntettessenek. 


422  WKNZEL    GUSZTÁV. 

(II.)  Az  Maloiiihuly  waiu  bwz:i  arrii  az  Vasár  zi.tíuI.  Jaryuu,  e.s  az 
Ijolgavok  az  elebby  wigezis  szerint  az  kel.  ket  wiUa  bwzawal  meg  eligeg- 
gienek  luinden  oztasou,  teobbet  se  kyAvanhassauak,  aztés  kyz  péuzen, 
nem  liitelbeu,  másnak  pinzit  se  wegyk  fel  rejaya,  hanem  ez  ew  ma- 
gok pénziu  wegyk  meg.  Az  teobbit  penég  zemily  walogatasnekewl  az 
Zozulo  wraim  el  ózzak  egy  egy  wékan  ként  rendel,  az  mint  el  Jut  liazou- 
ként  mind  zeginnek  kazdaguak.  Az  Byro  wrame  nígy  wika  minden  oz- 
tásbol  :  eztendeiek  el  telweis  Avajan  anuyt  Avehessenek.  Oztas  kyweol  pe- 
nég senkinek  ne  aggianak  se  meniegzeore  se  egiebb  ziksigre,  hanem  az 
mint  ez  eleott  wolt,  az  Predicator  Vrame,  az  Mestere,  es  az  molnáré  az 
rendelt  napokon  ky  zolgaltassék. 

(III.)  Mikoron  az  Varasunkra  be  Jeott  wendéget  BVro  Avram  tyz- 
tességesen  meg  wendiglettc,  az  mirtékletes  rea  Avalo  keoltésbeol,  es  el 
bochyatotta,  Ottan  mingiarast  wége  ligien  az  Bor  hordásnak,  chyaplasuak 
es  lakodalmozasnak.  Ha  valaky  tovab  akar  lakoznjr,  légien  helie  es  pénze 
hozzaya,  Az  zakachyuakes  pénzel  fyzessenek  az  Zozolo  Avraim,  nem  bor- 
ral sem  Jo  lakassál. 

(IIII.)  Varas  dolgából  mikoron  BÁ'ro  uram  minket  esksAvtt  keossiget 
eozAveígieAN't,  olliankor  caa'  kegyme  Jelenchye  meg,  hogy  az  Avaras  népe  keoz- 
zeAvl  my  Avalazzuuk  az  Avarasnakkeozeonsiges  dolgára Avalozemilieket,  akar 
zam  Avitelre,  akar  ado  fel  vetésre,  akar  myre  egiebreis.  Varas  valaztasane- 
keAvl  penég  ha  kik  eozAve  hyAvattatnanak  keozzeAvleAvnkis  Avegezisek  lia- 
zontalan  hyaban  Avalo,  es  ereotelen  ligien,  hanem  az  Ideonek  reoAvid  es 
hyrtelen  AA'alo  AA'olta  nem  engedne,  de  meg  wgy  se  ligien  zemily  Avalo- 
gatas  az  eozAve  Avalo  hyAA^atalban,  az  keossig  Avraimnak  Zemiliek  keozeott. 

(V.)  Varasunknak  az  eAV  régy  Jo  zokasa  zerint,  miképpen  az  prí- 
uilegiomés  tartia,  hogy'  mikor  annak  Ideye  eleo  Jbav,  zabád  akarattia 
zerint  az  Váras  Byrot  Avalazthasson  magának  eleotte  Jaroul  es  gond 
AvisseleoieAA'l,  kyhez  égisz  eztendeo  forgásában  engedelemel  halgathasson. 
Azonképpen  az  Varas  EskAvttinek  tellies  hatalmok  ligien  az  polgárok 
Avalaztasaraés,  az  ketteo  kyAveol,  mellieket  Byro  Uram  az  ew  tehetsige 
zerint  eAV  maga  melle  el  Avalaztott,  azon  kyAveoil  ew  kegyminek  se  ligien 
zabadsaga  az  teobbinek  Avalaztasara,  de  ezenkeozben  az  Ideiek  el  teolteott 
polgárok  hazoknal  Aveztegsigben  legiennek,  az  mint  az  Zomzéd  Ava- 
r  a  s  u  n  k  b  a  n   Nagy    B  a  u  i  a  n  Avagiou. 

1589    esztendőben 

Cziorba  Dániel  Deiak  Byrosagaban  ,  kj  az  Baniaszokuak  ennek 
előtte  való  eg'  nehan'  esztendovell  el  veszet  torvenieket  meg  Avietotta, 
Bassa  Marton  Perk  Mester,  Cziorba  lUies,  Boczkj  Ambrus,  Kerekes  Péter, 
Balog  Mihal',  Mészáros  Georg',  Haa'zíí  Balint,  Lantos  Lukacz,  Keolczóni 
János,  Gyarmathi  Balint  Deiak,  Nag'  Sigmond  es  Poncz  Mihal  eskAV^t  pol- 
gárok leven,  es  az  oda  fel  meg'  irt  dolgak  melle  illien  A^egezest  reudeltonk 
az   Baniaszoknak  egienle  ertelmegbol  es  közönséges  akaratukból!. 

(I.)  Valamely  Baniasz  szamlaskoron  mas  Baniasznak  adossa  marad 
Zankostal ;  keth  hétig'  tartozzék  ell  Avarnia  az  adósságért,  az  keth  het- 


oKMÁNYi  1'Í'(í(íkm';k.  423 

nek  ell  telcsekoroii  meg'  lit'U  iiekj  ieleiiteiij.liogj  az  gieug' tilaloiubaii  wa- 
giou  az  Zaukostert,  kit  walamecldig'  meg'  nem  fizet,  az  gieugre  se  meu- 
iiien,  se  kwlilgidii,  ha  hatalmasul  vea  Jcwlcl  20  forinton  mavadgion  érette. 

(II.)  Es  hog'  ha  walamel'  Baniasz  számlásnak  utanna  hat  hétig' 
Bai:iaiara  mivest  nem  tart,  es  hat  het  ell  mulwan  reszet  kj  ne  ússzak 
számlásig',  Az  mit  kj  osztottanakis,  tilalomban  légien  mind  addig'  mig' 
az  velle  edgiut  mivelteteo  gebevkeknck  kedueket  talalhattia  az  hat  hétig' 
rea  walo  költések  felöli,  es  annak  utanna  ug'  szabadullion  meg'  az  gieug. 

(III.)  Valamel  Baniasz  szamlaskuron,  beorwell,  faggiuwall  es  sAvt 
fával  adossa  marad  walamel  Baniara,  az  számlás  utau  az  az  adós  Baniasz 
tartozzék  az  Baniara  be  szolgáltatnia,  az  mivel  tartozik,  egjmas  után  fo- 
giatkozasuelkwll,  es  mind  addig  tilalomban  legjen  az  gjeng  zamlastwl 
fogwa,  mig'  be  szolgaltattia  az  miwel  adossa  wolth,  es  ugj  szabadullion 
meg'  az  gieng'  az  tilalom  aloU,  Ha  ez  alath  rea  kwldene,  20  forinton  ma- 
radgion  az  tilalom  meg'  szegeséért 

(IV.)  Valamel'  Baniara  mikoron  kötelet  wesznek,  harmad  ezten- 
napig'  tartotozzek  egyik  az  masikath  ell  warnia  az  kotell  arraert,  ha  ak- 
kora meg' nem  adna,  annak  utanna  tilalomban  légien  az  gieng' irette  mind 
addegh  mig'  le  teszj  az  kotell  arrat. 

(V.)  Valamel'  szekeres  az  szekérnek  miudeu  szerszamit  az  kere- 
keteoU  meg  valua  meg'  tudgia  czenalni,  annak  az  ew  heti  bére  ft.  1.  Ha 
jienig'  megh  nem  tudgia  czenalni  tartozzék  az  eomaga  heti  bereboU  meg' 
czenaltatnj,  es  ha  az  szekér  meg  fejerelue  valami  késségének  bomlása 
miat,  az  fejér  lest  az  Vra  meg'  vehesse  raita.  De  hogj  ha  eommaga  meg' 
nem  tudgia  czenalnj,  mással  sem  akarja  meg'  czenaltatnj,  annak  heti  bére 
légien  denar  80  akar  menj  lowa  légien  az  urának. 

(VI.)  Az  fellaitarok  tartozzanak  az  szekér  utath  az  mikoron  hozza 
érkeznek  mindenkoron  az  eo  tehetsegek  szerint  czenalni,  es  az  ártalmas 
koweketh  az  utboll  kj  hannj,  mert  va!amel'  feleoll  kozzwllok -panasz  jw 
be,  fogsággal  bwntettetnek,  es  ha  ugj  sem  tanwll'  Avag'  penig'  wakmero- 
segre  veti  magath,  fizetéssel  bwntettetik  érette. 

(VII.)  Az  Krecz  teoroknek  fel  hagio  sw'teok  estweli  het  ora,  mi- 
koron leg'  hosszab  az  nap  es  utanna  niwgszik  ell. 

(VIII )  Valamel'  Stomp  miwes,  kj  fogiasnak  utanna  urat  meg  tala- 
langia  es  számlást  kjwan  teole,  miwet  uagj  penztis  kjwan  teole,  es  az  ura 
walamire  walo  tekintetiboU  az  számlás  thallogattia  azonközben  sem  pénzt 
sem  miwet  nem  ad  az  legennek,az  legén"  tegie  hirre  azPerk  mesternek,  az 
Perk  mester  rea  erőltesse  az  baniaztaz  számlásra  bizonios rendelt  es  hagiot 
napra.  Ha  az  miwes  az  szamweteskoron  nem  marad  adossa  az  ew  urának, 
meg'  szabadult  az  eo  uratull,  ha  walami  egieb  oka  ninczen,  kinek  az  teor- 
weu'  helt  adhatna.  De  ha  adossa  marad,  es  mind  azon  által  sem  pénzt  teli 
segetsegeth,  sem  miweth  nekj  nem  adna,  az  miwes  tegie  hirre-  az  Perk 
mesterrnek,  AzPerk  mester  azt  bizonioson  meg"  ertuen  adgion  szabadsagot 
az  miuesnek  mind  az  másnak  walo  szolgalatra  es  pénz  fel  vételre  az  kiteoU 
akaria,  es  ha  az  elebbj  ui'a  az  legent  az  adósságért  eleo  keresj  teoruen 
szerint,  tartozik  az  legeu'  azt  az  pénzt  meg  szolgaluj,  áz  kjwel  az  szám  ve- 


424  WKNZKL  (iUSZTÁV. 

leskur  adossii  iii;u;iiliilli  \vn\t  az  urának.  Do  az  legau'  szaltad  left'Iíju  vd'', 
lia  towab  óth  akar  niaraduj  annál  az  uranall,  awag'  nem,  inilielt  az  adu  - 
saj^rw]  walo  szolgalat  kj  telliesedik. 

(IX.)  Akar  miféle  miwes  légien,  ki  az  urat  számlásnak  eleotte 
ell  hadgia,  es  az  után  kézben  akad,  szabad  légien  welle  az  ura,  lia  teor- 
wen'  szerint  akaria  karát  raita  meg'  keresni,  akar  peuig'  azzal  hadgia 
adossa  magának  az  miwest,  az  mit  teolle  fel  szedetli,  es  az  szeokot  mí- 
vesnek mjwe  hiába  maradgion,  miért  liogj  az  szokoth  wdonek  előtte 
liadta  volt  ell  az  Vrat,  es  az  fel  szedet  pénzt  tartozik  urának  meg'  szol- 
gálni ianiborull,  wagj  penig'  penzwl  letennj,  ha  az  ura  penzeol  akaria 
fel  veunj,  es  zolgalattianelkwl  el  akar  lennj. 

(Az  eredeti  után  Tek.  Lugossi  József  úrnak  szíves  közléséből.) 

7.  K  a  p  n  i  k  b  á  n  y  a  bányászatának  kezdete  1455. 

MathiasDei  grácia  Hungarie,  Dalmacie,  Croacie,Eame,  Seruie,  Gal- 
ileié, Lodomerie,  Comanie,Bulgarieque  Eex  omnibus  Christi  íidelibus  tam 
presentibus  quam  futuris  presencium  noticiam  habituris  salutem  in  omni- 
um  saluatore.  Ad  vniuersorum  noticiam  harum  serié  volumus  peruenire, 
quod  Nostre  Muiestatis  venientes  in  conspectum  fideles  nostri  circum- 
specti  Michael  Ewdel  Judex,  ac  Johannes  Zaz  et  Anthonius  Jurati  Ciues 
oppidi  nostri  Felsewbanya,  in  ipsorum  ac  vniuersoi'um  aliorum  ciuium  et 
inhabitatorum  eiusdem  oppidi  nostri  personis,exhibuerunt  nobis  quasdem 
litteras  Illustris  domini  quondam  Johannis  de  Hwnyad  alias  dicti  Kegni 
nostri  Gubernatoris,  geuitoris  nostri  carissimi  felicis  reminiscencie  in 
pargameno  confectas,  sigillo  eiusdem  imx)edenti  consignatas,  super  certis 
libertatibus  dictorum  ciuium  et  inhabitatorum  prefati  oppidi  nostri 
Felsewbanya,  inferius  in  tenoré  earundem  litterarum  expressis  emanatas 
supplicando  Maicstati  Nostre  humiliter,  vt  easdem  litteras  ratas,  gratas 
et  accepta  habentes,  litteris  uostris  priuilegialibus  de  verbo  ad  verbum 
iuseri  faciendo  approbare,  easque  et  omnia  in  eis  contenta  pro  dictis  ci- 
vibus  et  inhabitatoribus  prefati  oppidi  pro  tempore  existentibus  innouan- 
do  perpetuo  valituras  coníirmare  dignaremur,  Quarum  quidem  litterarum 
tenor  talis  est  : 

Nos  Johannes  de  Hwnyad.  Comes  Perpetuus  Bistriciensis  etc. 
memorie  commendamus  tenoré  presencium  significautes  quibus  expedit 
vniuersis  :  qiiod  nos  considerantes  multimodas  fidelitates  et  fidelium  ser- 
uiciorum  merita  jjrudentum  et  circumspectorum  virorum  vniuersorum 
ciuium  et  hospitum  in  Ciuitate  nostra  Felsewbanya  commorancium,  per 
ipsos  nobis  locis  debitis  et  temporibus  opportunis  exhibitis  et  impensis, 
tumque  eciam  considerantes  et  attendentes  ipsorum  egestates  et  inopias, 
tumque  eciam  ad  humilime  et  deuote  supplicacionis  instanciam  eorundem 
ciuivim,  eosdem  ipsorumque  heredes  et  posteritates  vniuersos,  in  omnibus 
et  vniuersis  eorum  antiquis  libertatibus  et  consuetudinibus,  quibus  a 
temporibus  diuorum  Kegum  vsi  et  gauisi  fuissent,  vti  frui  et  gaudere 
valeant  atquo  possint  jure  perpetuo  et  irreuocabiliter.   Insuper  ipsis  con- 


OlCMÁNYI    l'Ü(i(iKLÍiK.  425 

ccskíiiuis,  iino  roiicetliimis  ociaiii  per  preseutes,  vt  ipsi  ciues  et  hospites 
de  diota  FelseAvbanya  omnia  et  quelibet  vifítualia,  tam  vina  quain  et 
alia  quccuiupic  de  (iiiibuscuuqne  pavtibus  adducere  seu  apportave  malue- 
rinl ,  liberam  et  sccuram  habeaut  facultatem  adducendi  et  apportaudi  ue- 
iiiiiie  contradicente.  Coteruiu  cousiderauter  uos  vtilitatem  et  coiiuiiudain 
pvüfectumque  nostrum,  id  anuuimus  et  concedimus,  vt  q  u  i  c  u  ii  i[  u  e 
f  ü  d  i  n  a  s  seu  f  o  v  e  a  s  f  o  d  i  n  a  r  u  m  a  c  m  o  n  t  a  n  a  r  u  la  in 
K  a  p  u  e  k  more  a  1  i  a  r  \i  m  m  o  n  t  a  n  a  r  u  la  1  a  b  o  r  a  r  e  seu 
a  p  e  r  i  r  e  V  o  1  u  e  r  i  u  t  seu  c  e  p  e  r  i  n  t,  t  a  1  i  b  a  s  a  d  i  e  i  u  c  e  p  • 
c  i  o  u  i  s  h  u  i  u  s  m  o  d  i  1  a  b  o  r  u  m  i  p  s  o  r  u  m  o  c  t  o  a  u  u  d  r  u  lu 
libert;ites  dedimtis  et  concessimus,  prout  consue- 
t  u  d  o  a  1  i  o  r  u  m  m  o  u  t  a  u  i  s  t  a  r  u  m  r  e  q  u  i  r  i  t ;  tandem  dum  ad 
profectum  veneriut,  et  aliqui  prouentus  euenerint,  de  ipsis  fodiuis  morc 
solito  et  consueto  prouentus  nostri  de  eisdem  extradari  et  admiuistrari 
debeaut.  Idcirco  vobis  vniuersis  Camerarijs  nostris,  ac  Judici,  Juratis 
ceterisque  ciuibus  de  Eiuulo  Dominarum  preseutibus  et  futuris,  nec  non 
alterius  cuiusuis  status  homiuibus  firmiter  precipientes  mandamus,  quate- 
nus  predictos  ciues  et  hospites  de  dicta  Felsewbanj-a  in  eorum  autiquis 
libertatibus  et  consuetudinibus  Hbere  et  pacifice  tenere  et  couseruare, 
nec  eosdem  ipsorumque  lieredes  coutra  huiusmodi  eorum  antiquas  liber- 
tates  in  nullo  impedire,  molestare,  perturbare,  aut  quouis  modo  damuifi- 
care  nullatenus  prosumatis,  et  nec  sitis  ausi  modo  aliquali.  Preseutibus 
perlectis  exhibenti  restitutis.  Dátum  Bistricie  die  doniinico  proximo 
post  festum  Beati  Thome  Apostoli  anno  Domini  millesimo  quadriugente- 
simo  quiuquagesimo  quinto. 

Nos  igitur  humillimis  supplicaciouibus  prefatorum  Michaelis  Rw- 
del  Judicis,  ac  Johaunis  et  Anthonij  Juratorum  Ciuium  dicti  opiúdi  nos- 
tri Felsewbanya  per  eos  Nostre  modo  qvio  supra  porrectis  Maiestati  Ee- 
gia  benignitate  exauditis  et  clementer  admissis,  prescriptasque  litteras 
non  abrasas,nou  cancellatas  nec  in  aliqua  sui  parte  snspectas,  presentibus- 
que  litteris  nostris  priuilegialibus  de  verbo  ad  verbum,  sine  diminucione 
et  augmento  aliquali  insertas,  quoad  omnes  earum  continencias,  clausulas 
et  articulos,  eatenus  quatenus  eedem  rite  et  legittimo  existunt  emanate, 
viribusque  earum  veritas  suffragatur,  acceptamus,  approbamüs  et  ratifi- 
canuis,  easque  niliilomus,  et  omnia  in  eis  contenta  pro  eisdem  ciuibus, 
lioapitibusque  et  inhabitatoribus  dicti  oppidi  nostri  Felsewbanya,  eisque 
snccedentibus  vniuersis  iunouaudo  perpetue  valituras  confirmamus,  pre- 
sentis  scripti  nostri  patrociuio  mediante  saluis  juribus  alienis.  In  cuius 
rei  memoriom  firmitatemque  perpetuam  presentes  litteras  nostras  priui- 
legiales  xiendentis  et  auteutici  sigilli  nostri  dupplicis  munime  roboratatas 
eisdem  duximus  concedendas. Dátum  per  manusReuerendissimi  in  Cliristo 
patris  domini  Stephani  Ecclesiarum  Colocensis  et  Bachiensis  vnitarum 
ArchiepisGopi,  locique  eiusdem  Colocensis  Comitis  Perpetui,  Aule  nostre 
Summi  Cancellarij  fidelis  nostri  dilecti,  anno  Domini  millesimo  quadriu- 
gentesimo  sexagesimo  quinto,  octauo  kalendis  Septembris,  Regni  nostri 
anno  octaui,  coronacionis  verő  secuudu.Veuerabilibus  in  Christo  Patribus 


426  WKN/IOI.  GUSZTÁV. 

domiuis  JolKimiL-  Strift'oniensi,  eodi'in  Stephnno  Coloccnsi  Ardiicpiscopis 
Ladislao  Agriensi,  Johaune  confinnatu  Varadiensi,  Niculau  Transsiluano , 
Zugrabiensi  sede  vocante,  Johanue  QuiuqueEcclesieusis,  Alljei'to  Wes- 
priraiensis,  Augustino  Jaui"iensi,  Vinceucio  Vaciensis,  Alberto  Chanadien- 
hís,  Thoma  Nitrieusis,  Boznensi  Sede  vacante,  Vrbano  Sirimieusis,  Mavcu 
Tiniuiensis,  Segniensi  Sede  vacante,  Nicolao  Modnissiensis  Ecclessiarum 
Episcopis  Ecclesias  Dei  feliciter  gabernantibus.  Item  Magniflcis  Michaele 
Orzág  Regni  uost.ri  Hungarie  predicti  Palatiuo,  Nicolau  de  Wylak  et  Jo- 
lianne  Pongvacz  de  Dengelegh  Wayuodis  Transsiluanis,  Comite  Ladislao 
de  Palocz  Judice  Curie  uostre,  eodem  Nicolao  de;  Wylak  Machouiensi, 
Petro  de  Zob  et  Ladislao  de  Dyznos  Rame  Banis,  honore  Banatus  Zew- 
viniensis  vacante,  Johaune  de  Rozgon  Thawarnicorum,  altero  Johanue 
Thwz  de  Lak  Janitorum,  Nicolao  de  Alsó  Lyndva  et  Emerico  de  Palocz 
l)refataPiucernarum,  Stephano  de  Peren  et  Ladislao  de  Bathor  Dapifero- 
ruin,  Ladislao  de  Kanysa  et  Pei'toldo  Ellerbah  de  Monyorokerek  Agazo- 
num  uostvorum  Regalium  Mngistris,  Andrea  Bawmkyrcher  Posonieusi,  et 
Petro  de  Zekel  Teiuesieusi  Comitibus,  alijsque  quam  pluribus  Regni  no- 
stri  Comitatus  tenentibus  et  houores. 

Jegyzet  Ezen  privilégiumot  megerüsitették  :  1.  II.  Ulászló  ki- 
rály »per  manus  Reverendi  in  Christo  Patris  domiui  Thome  Episcopi 
Ecclesie  Jauriensis  Aule  nostre  Caucellarij  Bude  in  festő  Beati  Valentini 
martiris  a.  D.  1492.  ad  supplicationem  Pauli  Zaz  Judicis,  ac  Siuionis  Fe- 
kethe  et  Johannis  Nagh  Juratorum  ciuiuni«  ;  —  2.  II.  Lajos  király  1518. 
»Budae  iu  festő  Beati  Laureucij  martivisív  ;  —  3.  Zápolyai  Jáuos  király 
vLaureucij  Huzth^-et  alterius  Laureucij  Demech  ciuium  et  inhabitatorum 
dicti  oi)pidi   Felsewbanyasc  kérésére  »per  manus  Spectabilis    ac  Magnifici 

Stephaui  de  Werbewcz  Summi  et  Secretarij  Caucellarij -in  Coeuobio 

fratrum  Heremitarum  sub  Rupe  Saucti  Michaelis  Archaugeli  fuudato 
feria  secunda  proxima  post  festum  Beatarum  Undecim  Millium  Virgiuum 
a.  D.  1531. « 

(Kapriuay  kéziratainak  B.  4.  XVI.  kötetéből  64  sk.  Ik.) 

YII.  Az  ország"  éjszak-keleti  részeinek  báuyászat-törté- 

netéliez. 

1.  A    berezeg    Rákóczy -család    bánj-ajogosítv  anyai. 

a)  Nos  Leopoldus  stb.  quod  nos  cum  ad  demissam,  eamque  sedulam 
et  diligentem  petitiouem  ac  iustautiam  Illustris  Erancisci  Rákóczy 
Electi  Transilvaniae  Principis,  Perpetui  de  Sááros,  et  Comitatus  eiusdem 
Supremi  ac  Perpetui  Comitis,  id  eidem  de  pleuitudine  potestatis  nostrae 
Regiae  et  gratia  speciali  anuueudum  ot  concedeudum  duximus,  ut  ipse 
mineras  auri  et  argeuti  iu  bouis  suis  (intra  ambitum  Regui  uostri  Hun- 
gáriáé existentibus)  non  vane  inauguratas  et  apparere  coeptas,  coli  et 
laborari  facere,  iisque  libere  et  absque  impedimento  uti,  frui  et  gaudere, 
ac  usus  et  fructus  earum   percipere   possit   et  va'eat,   suique  haeredes  et 


OK>r.\NYI   FLGÜKLÉK.  427 

posteritali's  uti'iusqiio  sc.xiis  univicvsi  valeaiit  alqiR'  i)()ssiiit.  Ita  (aiucu, 
et  liisce  'sub  infra  declaratis  conditiouibus  :  Primo,  ut  Ideni  rriuceps 
Rakoczyus,  ac  eiusdein  praenotati  liaeredes  et  posteritates  ulriusque  se- 
xus  uuiversi  iuxta  teuorem  articulürum  super  metallis  et  mineris  in  pu- 
blicis  Re^ni  coustitntionibus  jjassim  editorum,  de  auro  ct  argeuto  ex 
iisdem  miuevis  Dei  bcDodictiuue  proveniente,  solitam  urburam  seu  juva 
Et'ii;alia  ad  vationem  Fisci  nostri  Eegii  fideliter  pendant  ct  administrari 
curent.  Secundo,  ut  aurum  et  argentum  rude  ac  impuliium  ,  excepto  eo 
quod  ex  iis  pro  iisii  domestico  proprio  in  scyphos,  cochlearia  unt  alia 
cleuodia  seu  argentariara  couvertere  voluerint,  totum  et  oninc  ad  Came- 
rani  nostram  cusoriani  Vngaricam  fideliter  importetur,  et  pretio  compe- 
tenti  ac  usitato  veudatur  et  redimatur  sub  poena  decretali,  amissioueque 
juris  in  iisdem  fodinis  habiti.  Tertio,  ut  certum  officialem  nostvum,  nobis 
liomagio  fidelitatis  singulariter  obstrictum  .  qui  ad  proventus  praedicti 
Fisci  nostri  Regii  exinde  obvenieutes  diligeuter  et  fideliter  attendat,  ibi- 
dem  cum  necessaria  residentiae  illius  accomodatioue  admittere  teneantur. 
Quodsi  autem  successu  temporis  aliquaudo  nos  easdem  mineras  pro  Maie- 
state  Nostra  Regia  babere  voluerimus,  aut  futuri  successores  nostri,  legi- 
timi  videlicet  Hungáriáé  Reges  pro  se  liabere  voluerint,  extunc  illa 
aequivalentibus  bonis  semper  redimere  possimur  et  valeamus,  jjossintque 
et  valeant.  Quas  in  tali  casu  etiam  ipse  Princeps  Rakoczyus,  liaeredesque 
et  posteritates  eiusdem  utriusque  sexus  universi  absque  onini  renitentia 
et  praetextu  aliquali  prompté  remittere  tenebuntur  ct  siut  obligati.  Ha- 
mm nostrarum  secreto  sigillo  nostro,  quo  ut  Rex  Hungáriáé  utimur  im- 
pendenti  communitarum  vigore  et  testimonio  litterarum.  Dátum  in 
civitate  nostra  Vienua  Austriae  die  1.  meusis  Septembris  anno  Domini 
1667.  Reguorum  etc. 

(A  királj'i  könyvből.) 

b)  Nos  Leopoldus  stb.  quol  nos  ad  demissam,  eamque  sedulam 
et  diligentem  requisitionem  et  intantiam  lUustrissimae  Priucipissae, 
dominae  Sophiae  Battliory,  Illustrissimi  coudam  Principis  Georgii  Ra- 
kotczy  etc.  relictae  viduae,  ac  íilii  eiusdem  itidem  Illustrimi  Francisci 
Rákóczy  Electi  Transyluaniae  Principis,  Perpetui  de  Saaros,  Comitatus- 
que  eiusdem  Supremi  et  Perpetui  Comitis,  ratione  concessionis  culturae 
mineralium  in  universis  bonis  eorundem  intra  ambitum  Regni  nostri 
Hungáriáé  existentibus  et  babitis  reperiendorum  apud  Maiestatem  No- 
stram factam  ex  gratia  nostra  speciali,  deque  Regiae  potestatis  nostrae 
plenitudine,  id  eatenus  eisdem  jure  perenuali  benigne  auunendum  et  con- 
cedenduju,  in  eoque  plenam  facultatem  dandam  et  attribuendam  duxi- 
mus,  ut  ipsi,  videlicet  Princij)es  ipsorumque  liaeredes  et  posteritates  utri- 
usque sexus  uniuersi,  ac  etiam  legatarii,  in  praememoratis  cunctis  suis 
bonis,  intra  ambitum,  uti  praetactum  est,  Regni  nostri  Hungáriáé  existen- 
tibus, auri,  argenti,  cupri,  ferri,  plumbi,  metalli,  aliorumque  mineralium 
fodinas  exti'uere  et  colere  possint  ac  valeant.  Hac  per  expressum  decla- 
i-ata  conditione,  ut  omues  illae  fodinae  nunquam  a  bonis  eorundem  sepa- 


428  WKNZi;i.  (;us//rÁv. 

rari  (lueaut.,  svd  iis  in  perpetiiuin  incorporatae  ct  quideni  cniiiunctiiii 
permancre  deberent.  Ipsi  tamon  Principes  pev  deceunium  at)  omni  ci'iisu 
et  decimis,  alias  de  auru,  argento,  cupro,  fcrro,  plumbo,  metallo,  alijsciuu 
miueralibus  nobis  iiraestari  solitis  immuues  sinfc;  et  haec  iinmuuitas 
praespeciticatorum  decem  annorum  a  dato  inchoati  laboris  seu  minera- 
lium  cultura  intelligatur.  His  verő  decem  annis  finitis  liberis,  excepto 
auro  ct  argento  de  ceteris  levioris  conditionis  mineralibus,  utpote  cupro, 
ferro,  plumbo,  aliisque  metallis  decimam  partém  nobis  dare  oblagabuu- 
tur,  et  praestita  decima  praementionata  leviora  metalla  iisdem  libere  et 
pro  voto  suo  exti-a  Regnum  vendere  vei  distraliere  licebit.  Porro  tamen 
quoad  aurum  et  argentum  ex  illorum  mineraliura  fodinis  proveniens, 
illud  ad  certum  a  nobis  deputatum  locum,  veluti  Cremnitzium,  vei  ipsis 
Priucipibus  vicinorem  et  aptiorem,  nempe  Nagy  Bányám  portari  curare, 
et  Officináé  nostrae  Cusoriae,  erga  solutionem  penes  Cameras  nostras 
Cremniczensem  et  Schemnicensem  in  bodiernum  diem  secundum  jus 
praeemptionis  usitatam,  et  in  futurum  quoque  expletis  illis  decem  annis 
contingentia  nobis  tradere  et  administrare  tenebuntur.  Denique  si  saepe- 
fati  Principes  post  elapsos  decem  annos  liberos  aliquo  auro  et  argento  ad 
usus  proprios  et  domesticos  indigerent,  illud  cum  praescitu  praerecensi- 
tarum  Camerarum  nostrarum  Mineralium,  et  non  in  excessiva  sed  mode- 
rata  quantitate,  pro  modalitate  illorum  auri  et  argenti  ad  Officinám 
nostram  Cusoriam  administi-andorum  proventUum  levaiú  debeat.  Quocirca 
fidelibus  iiostris  futuro  praerecensiti  Regni  nostri  Hungáriáé  Palatiuo ; 
item  Spectabilibus  etMaguificisComiti  Francisco  deNádasdjPerpetuo  Ter- 
rae  Fogaras,  Judici  Curiae  nostrae  Regiae,  Sacri  Romani  Imperii  Equiti, 
Comitatuum  Castriferrei,  Szaladiensis''et  Simeghiensis  Supremo  Comiti, 
Consiliario  nostro  Intimo,  praesidiorum  nostrorum  Alsó  Lendva  et  Nemp- 
thi  8upremo  ac  haereditarie  Capitaneo  ;  Comiti  alteri  Francisco  de 
Cliyak,  Perpetuo  Terrae  Scepusiensis,  Comitatusque  eiusdem  Supremo 
Comiti,  Equiti  Aurato,  Partium  praerepetiti  Regni  nostri  Hungáriáé  Su- 
periornm  Generáli  Capitaneo  ;  uec  non  Stephano  Zichy  de  eadem,  Perpe- 
tuo in  Vasonkö,  Sacrae  eiusdem  Regni  nostri  Hungáriáé  Coronae  Conser- 
vatori,  Camerae  nostrae  Hungaricae  Praefecto,  Consiliariis,  Canierariis, 
sed  et  ceteris  praespecificatarum  Camerarum  nostrarum  Cousiliariis,  Di- 
rectoribusque  Camerarum  nostrarum  Regalium  et  Sacrae  totiesfati  Regni 
nostri  Hungáriáé  Coronae  Fiscalibus ;  ac  Supremis  et  Vice-Comitibus 
Uniuersitatique  Maguatum  et  Nobilium  quorumcunque  Comitatuum  Par- 
tium Superiorum  modernis  et  futuris  harum  serié  firmiter  praeci^nendo 
committimus  et  mandamus,  quateuus  toties  dictos  Principes  Rakoczyo.-;, 
ipsorumque  haeredes  et  posteritates  utriusque  sexus  uniuersos,  nec  non 
legatarios,  in  praescriptis  fodinis,  earumque  pacifica  cultura,  usu  et  do- 
minio,  atque  adeo  justis  et  legitimis  ipsorum  juribus  contra  quoslibet 
violentos  et  illegitimos  impetitores,  turbatores  et  damnificatores  semper 
tueri,  protegere  et  defendere  módis  omuibus  debeatis-  et  teneamini  autbo- 
ritate  nostra  Regia  vobis  in  liac  parte  per  Nos  plenarie  couccssa  et  at.tri- 
buta,  jureque  et  justitia  mediante,   secus   non   factori ;   imo  anuuimus  et 


OKMÁNYI    l'iUiCI-.I.KK.  429 

concoiliiuu.--,  (l;iiiiu:u]ii('  cl  atiiúbiiiiuus  jurc  juTpilLio  ct  irrcvocriliilitei" 
liariim  DOstr.irum  seccreto  sigillo  nostro,  quo  ut  Eex  Ilungariao  utimuv, 
impendeuti  coiiimunitanim  vigore  et  testimonio  litteravum.  D.atuin  per 
iiianus  fidolis  nostri  nobis  dilecti  Keveveudi  Franciííci  Szegedy  Episcopi 
Ecclesiae  Vaciensis  ,  Coiisiliarii  iiostri,  ac  Aiilae  nostrac  per  dictum 
llcgiuim  nustrum  Hungariao  Caiiwllarii,  iu  ciuitate  nostra  Vieuna  Au- 
strlae  dio  14.  men.sis  A[)rilis  aimo  Domini  166í).  Regnornm  etc. 
(A  királyi   küuyvliül.) 

2.  JI.  U  1  á  s  z  1  ú  k  i  r  ;i  1  y  m  u  n  k  a  s  z  a  b  á  1  y  o  z  ó  r  e  n  d  e  1  e  t  0  a  m  :i- 
r  a  111  a  r  ( )  s  i  s  ó  b  á  n  y  á  s  z  a  t  számára  1498. 
Nos  Uladi.slaus  Dei  gratia  Rox  Hung.  et  Bohém.  etc.  memóriáé 
commendamus  tcuore  praeseutium  significautes  quibus  expedit  uiiiver.si.s  : 
Quod  quia  inter  Camerarios  Marmarosieuses  et  excisore.s  saliura  ejusdem 
loci  hucusque  ex  parte  solutioui.s  eorumdem  cisorum  et  victualium  eis- 
dem  tribuendorum  vari-ve  semper  discordiae  et  rixae  ortae  fueriut,  ideo 
iustiterunt  et  supplicarunt  üdém  cisores  apud  nos,  ut  pro  majori  quiete 
atque  etiam  commodo  et  utilitate  tam  eorundein  quam  etiam  nostra  cum 
ipsis  aliquam  debitam  et  determinatam  dispositionem  facere  committare- 
mus,  juxta  quam  ipsi  contenti  manentes  incisioni  sáliam  nostrorum  avi- 
dius  et  commodius  intendereut,  et  nos  quoque  de  eo,  quod  eisdem  a  Ma- 
jestate  nostra  aut  Camerariis  nostris  solvendum  dandumque  foret,  scire- 
mus  annuatim  sine  aliqua  iuterpellatione  respondere.  Nos  itaqiie  animad- 
vertentes  hujusmodi  eorum  supplicationem  non  solum  justam,  verum 
etiam  nobis  et  eisdem  censibus  utilemet  commodam,  comiseramusfidelibus 
nostris  Egregiis  Joanny  Tartzay  et  Nicolao  Proli  Cameraris  nostris  ejus- 
dem  loci,  ut  cum  praefatis  cisoribus  ex  parte  ejusmodi  solutiouis  et  iu 
recompeusam  daudorum  victualium  aliquam  dispositionem  et  concor- 
diam  inire  et  facere  deberent.  Qui  quidem  tandem  cum  eisdem  tractan- 
tes  in  hoc  infrascriptos  articulos  deveneruut  1.  Quod  ex  quo  fodinae  sa- 
lium  Marmarosiensium  ab  oppidis  et  villis,  de  quibus  incisores  nostri  ad 
labores  cunfluunt,  in  inagna  distantia  consistunt,  uec  possiut  incisores 
ipsi  victualia  sufficientia  habere  eo,  quod  jiropter  infoecunditatem  tev- 
rae  victualia  singulis  annis  illuc  importentur.  Ut  igitur  ipsi  incisores 
melius  et  commodius  vivere,  et  majori  sollicitudine  et  diligentia  va- 
leant  laboribus  incidendorum  salium  nostrorum  incumbere,  ita  ordi- 
navimus  :  2.  Ut  pro  incisione  viginti  <]uinque  salium  per  Camerarios 
nőst.  OS  solvantur  eis  5  denarii  usuales  ;  pro  incisione  salium  50  denarii 
10  ;  pro  incisione  verő  siugulorum  100  salium  solvantur  eisdem  semper  20 
denarii  ;  hac  tamen  lege  et  couditioue,ut  ipsi  incisores,  prout  iisdem  pla- 
citum  fuerit,  de  victu  sibi  uecessario  provideaut ;  uec  Camerarios  nostros 
deinceps  ad  admiuistrationem  et  provisionem  victualium,  prout  hactenus 
fieri  cousueverat,  impediant.  3.  Item  cuilibet  iucisori  salium  sin'gulis  an- 
nis pro  panuo  dentur  sales  centura,  et  quidem  tales,  quales  nobis  pro 
praemissis  pecuniis  nostris  incisi  fuerint.  4.  Annviimus  etiam  et  gratiose 
coucessimus,  ut  omnes  incisores  salium  nostrorum  praeattactorum  a  qua- 


430  WENZEL    GUSZTÁV. 

libet  dica  seu  coutributione  uostva  ivitione  servitiorum  ipsorum  semper 
exempti  habeniitur  et  suppovtati.  5.  Siquaudo  verő  Caraeravii  nostri  ali- 
iiuas  fodinas  uovas  salimn  repeverint,  et  repertas  laboraiú  leccrint,  de- 
beant  iidemCamerarii  et  siut  obligati  ligna  sufficientia  ad  rationemexpeu- 
sarum  nostrarum  faeere  adduci  ;  fossoribus  tamou  carundem  nuvavum 
fodinavuin  pro  defossioue  uuius  laktov  solvatur  flór.  1.  Cum  autem  in 
iisdem  novis  fodinis  sales  inventi  fuerint  6.  primum  fossores  ipsi  pote- 
ruut  libere  pro  se  ipsis  mille  sales  exscindere,  et  insuper,  quamdiu  in 
hujusmodi  fodiuis  sales  incisi  fuerint,  fossoribus  earundem  fodinaruni 
pro  singulo  thumeno  salium  excisorum  dabuntur  sales  undecim  facieutes 
deuarios  33.  —  7.  Ttem  siquando  verő  aliquod  liguuni  quod  vulgariter 
gardaffa  dicitur,  fractum  fuerit,  et  ad  fodiuam  dimitti  et  ibi  locari  debue- 
rit,  pro  siugulis  hujusmodi  4  lignis  faciendis  et  in  fodiua  locandis  Jabo- 
ratoribus  dari  debebit  flór.  unus  ;  8.  Pro  una  verő  scala  de  novo  praepa- 
rata  et  in  fodinas  demissa  et  ibidem  locata  dabitur  semper  unns  florenus 
superaddito  uno  cubulo  viui.  9.  Pro  média  autem  scala  sirailiter  de  ncvo 
facta  et  in  fodinas  demissa  et  aptata  in  loco  debito  dabitur  medius  flore- 
nus medio  cubulo  viui  superadjuuctu.  10.  Pro  uno  autem  dente  scalae 
lajtorja  fog  vulgariter  dicto  in  scalam  posito  et  adaptato  dabitur  una 
piuta  vini.  11.  Ordiuavimus  etiam,  quod  iucisores  salium  nosti'orum  in 
Huszt,  Tetseu  et  Sziget  commorantes  singulis  annis  de  voluntate  et 
anniieutia  Camerariorum  nostrorum  sibi  ipsis  Judices  eligere  et  faeere 
possint,  ita  tamen  quod  ipsi  Judices  incisorum  iu  locis  fodiuarum  salium 
nostrorum  nullum  judicium  ratione  quorumcuuque  negotiorum  faeere 
possint,  sed  omnia  judicia  ratione  quorumcunque negotiorum  emergentium 
lu  fodinis  ijjsis  Camerarii  uöstri  vei  homines  eorundem  ad  id  denomi- 
uaudi  inter  eosdem  adjudicare  et  discutere  possint  et  debeant.  12.  Ordiua- 
vimus etiam,  quod  in  singulis  annis  ex  iucisoribus  salium  aliqui  probi  viri 
per  Judices  oppidorum  Huszt,  Tetseu  et  Sziget  pro  juratis  civibus  eligan- 
tur,  quibus  praesentibus  Judices  ipsi  vei  aliquis  eorum,  ac  pariter  Judices 
incisorum  ipsorum  causas  et  negotia  inter  oppidanos  et  incisores  ipsos 
emergentes  et  subortas  adjudicent  et  concludant,  eo  potissimum  respectu, 
ne  Judices  oppidanorum  sine  praesentia  Judicum  et  Jui-atorum  incisorum- 
que  ipsorum  aliquem  vei  aliquos  ex  incisoribus  possint  vei  valeant  in  Ju- 
dicio  pro  arbitrio  suo  agravare.  —  13.  Volumus  etiam,  quod  nec  Judices 
oppidanorum,  sed  neque  praefatorum  iucisorum  negotia  salium  et  uavium 
qualitercuuque  et  per  quemcunque  movenda  deiuceps  discutere  vei  adjudi- 
care possint,  sed  hujusmodi  omnia  negotia  salium  et  navium  sic,  ut  prae- 
fertur  emergeutia  per  Camerarios  nostros  vei  homines  ipsorum  ad  id  de- 
putatos  semper  revideantur,discutianturque  et  adjudicentur.  14.1tem  quod 
Universitati  incisorum  salium  in  Sziget  commorautium  singulis  annis  in 
quatuor  terminis  eorum  solitis.  puta  Nativitatis,  Eessurrectionis  Domiui, 
et  Pentecostes  et  Omnium  Sanctorum  dentur  vasa  vinorum  4,  boves  simi- 
liter  4,  panes  verő  400  ita,  quod  in  unoquoque  termino  solutionis  dabun- 
tur uuum  vas  vini,  unus  bos  et  centum  panes  ;  —  15.  Item  Universitati 
incisorum  in  Huszt  commorautium  singulis  annis  eodem  modo  in  quatuor 


OK  MÁNYI    FÜGGELÉK.  431 

tenniui.-i  duulur  v;i.sa  viui  4,  boves  sJiiiililci-  4,  puues  verő  400.  —  IG. 
Item  quod  Universitati  iucisoruni  iu  Tetseu  ccnnmoraut.ium  .singulis  an- 
nis  eadem  provisio  observetuv.  —  17.  Itcin  quod  tribus  Judicibus  inciso- 
ruin  videlicet  de  Huszt,  Tetseu  et  Hziget  ainuiiitiiu  pro  subsidio  eorum 
deutur  sales  ir)00  ita,ut  cuilibet  eoruin  500  salos  in  portionéin  cedant.  18. 
Ubi  verő  temporuui  successu  iu  territoriis  .-iliqufirum  civitatum  sive  oppi- 
doruni  iiostrorum  in  Marmarosio  aliquae  fodinae  saliuni  per  Camerari<js 
et  Coniites  nostros  repertae  fuerint,  volumus,  ut  in  cnltura  liujusmodi 
l'udiuarum  de  novo  inveutarum  et  laborari  coeptarum  praosens  ordiuatio 
ct  dispositio  nostra  similiter  observetur.  19.  Quos  quidem  articulos  niodo 
praemisso  couceptos  praeseutibus  litteris  nostris  iusertos  et  inscriptos, 
sed  et  dispositionem  et  Ordinatiuem  atque  etiam  exemptiouem  in  eis- 
dem  eoutentam,  quoad  omues  eavuudem  contiuentias  et  clausulas  ac- 
ceptamus,  laudamus,  approbamusque  et  ratificamus,  eosdenique  simul 
cum  dispositionibus,  ordiuatiouibus  et  exemptionibus,  limitationibus  ac 
aliis  omnibus  et  siugulis  in  eisdem  articulis  contentis  pro  eisdem  incisori- 
bus  salium  praescriptarum  Camerarum  noslrarumMarmarosiensium  prae- 
seutibus et  futuris  in  perpetuum  valituris  roboramus  et  confirmamus , 
volentes  et  decernentes.  ut  a  modo  deinceps  perpetuis  temporibns  in 
praedietos  cisores  et  Camerarios  nostros,  quantum  ad  eorum  exsolutio- 
uem,  praedicta  dispositio  et  ordiuatio  semper  et  firmiter  observari  debeat. 
Quocirca  vobis  praedictis  fidelibus  nostris  Egregiis  Joanni  Tartzaj-  et 
Nicolao  Prol  modernis  futurisque  Comitibus  et  Camerariis  et  Vice  Came- 
riis  dictarum  Camerarum  uostrarum  Marmarosionsium  serié  praeseutium 
firmissime  praecipientes  madamus,  ut  a  modo  praefatos  incisores  salium 
nostrorum  iu  hujusraodi  ordinationibus,  coustitutiouibus,  limitationibus 
et  exemptionibus  per  cum  (V)  eisdem  ex  nostra  commissione  modo  prae- 
misso factis  semper  et  omni  tempore  conservare  debeatis,  neque  ipsos  prae- 
ter  viam  formamque  et  moduni  hujasmodi  constitutionis  nostrae  ullo 
unquam  tempore  impedire  sive  molestare  praesumatis,  uec  sitis  ausi 
modo  aliquali  gratiae  uostrae  sub  obteutu.  Praesentes  autem  quas  secreto 
sigillo  uostro,  quo  ut  Eex  Hungáriáé  utimur  impendenti  communiri  feci- 
mus,  post  earum  lecturam  rcddi  volumus  et  mandamus  semper  praesen- 
tanti.  Dátum  Budae  sabbato  sancto  proximo  post  l'estum  Beati  Marci 
Evangélistáé  anno  Domiui  1498.  Reguorum' Hungáriáé  8.  Bohemiae  28. 
(Simonchicz  vNoctium  Marjnaticarum  Vigiliae«  czimü  kézirati  munkájá- 
ból, a  nemzeti  múzeum  kézirati  gyűjteményéből,  II.  köt.  232.  sk.  11. 

yill.    Az   ország   dél-keleti  részeinek  bányászati  törté- 
netéhez. 

l.A  Maróthi   család  bányajogositványa.   1393. 

Reláció  Nicolai  Magistri  Tauarnicorum  Regalium. 
Nos  Sigismundus  Dei  grácia  Rex  Hungarie  Dalmacie  etc  Marchio- 
que  Braudenbergeusis  memorie  commendamiis   per   presentes,    quod  Ma- 
gister  Johanues  de  Maró  t  li  fidelis  aule  nostre  miles  ad  nostre  Maiesta- 


432  WENZKL    (iUSZTÁV. 

tis  ticcedeus  preseuciaui,  uoIjís  siguilicare  cui-auit,  (iiioüiodo  iii  l'.icifi 
et  intva  metas  cuiiisdam  possessionis  sue  P  a  a  1  u  1  e  s  e  vocate  in  Comi- 
tatn  Ovodicusi  existentis,  per  nostram  Maicstatem  sibi  collate,  miner« 
auri  a\at  argcnti,  vei  altevius  ciiius]iÍ!im  iiietalli  reporirentnr  ot  iuveuii-en- 
tur  ac  in  vsus  connertcutur  vrburales,  si  eedeni  diligenti  cura  et  síjlerti 
quererentur,  laborarentur  et  excolereutuv;  petens  nostram  Excellenciain, 
vt  eidem  dictas  miuevas  in  facie  dicte  possessionis  sue  inquireiidi  et  exco- 
lendi  benignitate  Eegia  concederemns  i'acultatem.  Nos  igitnv  considerantos 
ipsius  rninere  et  metalli  acquisicionem  et  labovaciouera  Reguo  nostro 
főve  proficuam,  eidem  Magistro  Johanni  nnnuimus  graciose,  vt  ipse  et  sui 
lievedes  in  facie  et  intra  metas  annotate  possessionis  Paalelese  vocate  dic- 
tas mineras  a  ii  r  i  vei  a  v  g  e  n  t  i  a  u  t  alterius  cuiuspiam  metalli  re- 
quiri  ex  laborari  facere  ac  excollere,  et  easdem  in  vsus  vrburales  con- 
uertere  valeat  atque  possit,  proueutusque  nostros  Regios  de  eisdem  nosti-e 
]ileuarie  tandem  aministraudos  Maiestrati.  Nihiloraínus  nostro  et  succes- 
sorum  nostrorum  Eegum  Hungarie  nominibus  assumpsimus  et  insolidum 
poUicemur  eidem  Magistro  Johanni  et  suis  herodibus  predictis,  ut  in  ca- 
su  quo  arridente  fortuna  eedem  vrbure  per  eundem  Magistrum  Johannem 
excolende  in  suis  proventibus  excressceuciam  habere  poterunt  racione 
quorum  nos  vei  nostri  successores  eandem  possessionem  Paalelese  voca- 
tam  nostris  Regijs  manibus  applicare  et  ab  eisdem  aufferre  maluerimus, 
extunc  eandem  ab  ipso  Magistro  Johauue  et  suis  heredibus  antefatis  non 
aliter,  nisi  pro  aiia  possessione  uostra  Regall  dicte  possessioni  Paalelese 
vocate  valore,  vtilitate  et  fructuositate  equiuallenti  et  i^rorsus  consimili 
rehabere  et  nostris  manibus  Regijs  annectere  et  appropriare  valeamus 
atque  valeant.  Harum  nostraruni  litterarum  testimonio  mediante.  Dá- 
tum Bude  feria  sexta  proxima  ante  Dominicum  Eeminiscere  anno  Domi- 
ni  M"  000"  nonagesimo  tercio. 

(Az  eredeti  bőrhártyán  az  országos  levéltár  kincstári  osztályában). 

2.  K  ö  r  ö  s  b  á  n  y  a  régi  bányászatának  emléke. 

a)  Nos  Johannes  de  Hwnyad  Regui  Hungarie  Gubernátor,  Vobis 
Nobilibus  viris  Moge  Wayda,  item  Officiali  Castri  de  Maroth  in  oppido 
Keresbánya,  constituto  et  suis  pertinentiis  residenti  harum  serié  firmi- 
ter  committimus  quatenus,  a  modo  et  deiuceps  Magistrum  Symonem 
Cusorem  florenorum  Auri  in  Ciuitate  Cibiniensi  commorantem  in  labora- 
tum  ex  culturam  lauature  Auri  in  dicta  Keresbánya  habite,  que  sua  főre 
perhibetur,  pro  nobis  vtputa  laborautem,  in  nulUo  impedire,  molestare 
seu  quouismodo  perturbare  ex  dampnitiare  presumatis,  quiu  ymo  huius- 
modi  lauaturam  auri  sibi  libere  et  pacifice  colere  et  laborare  ac  negotia 
sua  ibidem  exercere  permittatis  et  pemitti  faciatis  Aliud  non  ausuri  fa- 
céré in  premissis;  presentibus  perlectis  exhibenti  restitutis.  Dátum  in  villa 
Ápold  die  dominico  proximo  ante  festum  Ad  Vincula  Beati  Petri  Apostoli 
anno  domini  M».  CCCC.  XL«.  sexto. 

(A  papiron  kiadott  eredeti  után, melyre  belül  Hunyadi  János  pecsétje  vau 

nyomva.) 


OKMÁNYI  FLlGOKLÍnC.  433 

b)  Nos  Juhaunes  de  Huuyacl  Regni  Hungarie  Gubernátor  etc.  iiie- 
morie  commeudamus  per  presentes,  quod  uos  vrburas  uppidi  uostri  Ke- 
vesbáuya  a  festő  purificationis  Beaté  Marié  Virginis  proxime  pvetorito  in- 
cipiendo  vstpie  alterum  festuin  ciusdcni  purificatiouis  Marié  Virgiuis 
pro  ([uatuor  marcis  auri  Simoni  de  Cybinis  Cusori  Horenoruni  auri  iu 
arendam  conduxiimis  presentium  mediau.  Dátum  iu  Zazsebes  8abatli(j 
l)roximo  post  festum  Pasce  Domini  anno  Domiui  millesinKj  quadringcn 
tosinio   (luinquagesimo  primo. 

(A  papirou  Iciadott  eredeti  után,   melyre  a  kornicányzó   pecsétje  Ijelől  van 

nyomva.) 

c)  Matliias  stb.  Capitulo  EcclesieOrodiensis  stb.  Cum  nos  considera- 
tis  íidelitatibus  stb.  fidelium  nostrorum  Magniflcorum  Andree  de  Bathor 
alias  Agasonum,  et  alias  Stepliani  de  eadem  Bathor  pridem  Cameve  Ma- 
iestatis  nostre,  ac  Ladislai  de  Bathor  Dapiferorura  uostrum  Magistri  stb. 
C  a  s  t  r  u  m  n  o  s  t  r  u  m  W  y  1  a  g  o  s  w  a  r  vocatam,  ac  oppida  Syey  stb. 
item  possessiones  Bassarag  in  Oredíensi,  uec  non  Aranyág,  Kalodwapa- 
thaka,  Capolna  et  K  i  s  b  a  n  y  a  vocatas,  oppidumque  Keresbáuya 
vocatuni  ,  c  u  m  o  m  n  i  1i  u  s  f  o  d  i  u  i  s  ,  auri  v  i  d  e  1  i  c  e  t  e  t  a  r  - 
g  e  u  t  i,  n  e  c  n  o  n,  e  t  a  1 1  e  r  i  u  s  c  u  i  u  s  v  I  s  m  e  t  a  1 1  i ;  item  e  t  i. 
a  m  c  u  m  a  q  u  i  s  e  t  f  1  u  m  i  n  i  b  u  s,  e  x  q  u  i  b  u  s  a  u  i  m  u  m  e  t  a  r- 
g  e  n  t  u  m,  a  u  t  a  1  i  a  n  a  e  t  a  II  a  p  e  r  q  u  i  s  i  s  o  1  i  t  u  m  e  s  t  ;  pre- 
terea  et  alias  possessiones  stb.  omnino  in  dicto  Orodiensi  et  de  Zaraud 
Comitatibus  existentes  et  habitas  stb.,  Andree,  Stephane  et  Ladislao  de 
dicta  Bathor,  et  per  eos  Paulo  et  Nicolao  de  eadem  Bathor,  fratribus  ip- 
sorum  carualibus,  ipsorumque  heredibus  et  posteritatibus  universis  de 
manibus  nostris  Eegis  stb.  in  perpetuni  contulerimus  stb.  (iktatási  pa- 
rancs). Dátum  Bude  in  festő  Cathedre  Beati  Petri  Apostoli  anno  Do- 
miui 1464. 

Az  orodi  káptalan  ugyanazou  évi  jelentése,  mely  szerint  az  ikta- 
tás »sabbato  proximo  ante  festum  Beati  Gregorij  Papé  nullo  contradic- 
tore  apparante«  megtörtént. 

(Az  eredeti  után) 

3.  A  k  a  r  á  u  s  e  b  e  s  i  a  r  a  u  y  m  o  s  á  s  emléke.    1525. 

Nos  Judex  Juratique  Cives  et  tota  Communitas  Civitatis  Karanse- 
bessiensis,  item  Nobiles  et  aurilotores  ejusdem  Districtus  Karansebesien- 
siSjfatemur  et  recognoscimus  per  presentes,quodEgregius  dominus  Marcus 
Pemphliuger,  Judex  Eegius  et  Comes  Camere  Cibiuieusis  nobis  ad  ratio- 
nem  auri  iu  partibus  istis  provenire  deb^ntis,  florenos  nouingentos  et 
vigiuti  quinque  florenos  ab  eodem  iu  paratis  pjcuniis  levavimus  et  re- 
cepimus  ;  taii  condicione,  vt  omne  aurum  quodcunque  in  partibus  illis 
nndecuuque  provenire  sólet,  totum  ad  manus  suas  et  filii  sui  Joannis 
fideliter  semper  dare  et  administrare  teneamur  et  adstricti  simus,  quous- 
que  prescriptos  nouingentos  et  vigiuti  quinque  florenos  per  uos  eidem 
et  filio    suo   iu   auro    exolverimus.   Que  omuia   premissa  firmiter   et  iu- 

MAG VARORSZÁG  BÁNYÁSZATÁNAK  KRIT.  TÖRT.  28 


434  wknzi:l  gusz'J'Áv. 

vlulabilil-er  observanda  no.s  sub  üde  uostra  Cliristiaua  ac  houoris  et  liu- 
inanitatis  nostre  amissione  pvomisiinus  et  obligavimus,  imo  promittiinus 
et  obligamus,  successores  qaoque  nostros  obligatos  esse  volumvis.  Haruni 
nosti-arum,  sigillo  Civitatis  nostre  cominunitarum  vigore  et  testimonio 
literarum  mediante.  Datura  Cibinii  feria  tertia  proxima  ante  festum  Mav- 
garethe  Anno  IJoniini  1525. 

(Eder  Károly  kézirat!  gyüjteméiiyébül.) 

IX.  Erdély  bányászatának  történetéhez. 

1 .  Z  á  ji  ( )  1  y  a  i  János  Zsigmond  e  r  d  é  1  3'  i  fejedelemnek 
b  il  u  y  a  -  a  d  o  in  á  n  y  o  z  á  s  a  Szent  Györgyi  T  o  r  o  c  z  k  a  y 
Mátyás  s  z  á  ni  á  r  a.  156?. 
Nos  Joannes  Secuudiis  Dei  gratia  Electus  Rex  Hungáriáé,  Dalma- 
tiae,  Croatiae  etc.  memóriáé  comniendamus  tenoré  praeseutium  signifi- 
cantes  quibus  expedit  universis :  Quod  nos  attentis  et  consideratis  fide, 
integritate  et  fidelibus  servitiis  fidelis  uostri  Egregii  M  a  t  b  i  a  e  T  o- 
rotzkay  de  Zent  Georg,  quae  ipse  Sacrae  primum  dicti  Regui 
uostri  Hungáriáé  Coronae,  ac  deinde  Maiestali  Nostrae  pro  locorum  et 
temporum  varietate  cuni  summa  animi  sui  constantia  exliibuit  et  impen- 
dit ;  cum  igitur  ob  hoc,  tum  verő  inter  tot  ouera  et  sumptus  publicos, 
quibus  hoc  afflictum  Eegnum  nostrum  Hungáriáé  et  Transylvaniae  pre- 
mitur,  emolumentorum  privatoruni  et  publicorum  respectura  habentes,  id 
eidem  Mathiae  Torotzkay  ex  speciali  gratia  nostra  clementer  annuendum 
et  concedendum  duximus,  ut  ipse  Matbias  Torotzkay,  nec  non  haeredes  et 
posteritates  ipsius  uni versi  m i  n  e  r  a  s  a  u r  i ,  a  r  g  e  n  t  i,  c  u  p  r  i,  p  1  u  m  b  j 
a  c  a  1  i  o  r  u  m  m  e  t  a  1 1  o  r  u  m  ,  demto  tamen  vivő  argento  et  mineris 
ciunaber,  in  montibus  ,  alpibus  ,  territoriisque  et  teuutis  castelli 
ipsius  Torotzko,  et  pertinentiarum  ejusdem  in  Comitatu  Thordensi  exi- 
stentium  habitarum,  in  bonis  universis  ipsius  ubique,  citra  quodlibet  im- 
peditneutum  investigare,  intpiirere  ac  eas  erűi,  coli  et  elaborari  facere, 
uniuersosque  fructus  et  utilitates  earum  percipere  possint  et  valeant.  Ea 
tamen  conditione  et  lege,  ut  ipsi  unme  aurum  per  sese  erutuni  et  elabo- 
ratum  ad  ceuientura  nostrum  administrare,  ac  proventus  et  urburas  Fis- 
cum  et  Cameram  nostram  Eegiam  ex  ejusmodi  mineris  et  fodinis  metal- 
licis  pro  Regni  uostri  veteri  consuetudine  conceruentes  et  nobis  prove- 
nire  debeutes,  perpetuis  semper  successivis  temporibus  nobis  et  successo- 
ribus  nostris  persolvere  debebunt ;  quemadmodum  auunimus  et  coucedi- 
mus  harum  nostrarum  vigore  et  testimonio  litterarum.  Datae  in  Civitate 
nostra  Álba  Júlia  septimo  die  mensis  Decembris  Anno  Domini  millesimo 
qniugeutesimo  sexagesimo  octavo. 

(P.  H.) 
Joannes  Electus  Michaael    Chyaki 

Rex  sk.  Cancellarius  sk. 

(Hiteles  másolat  után,  melyet  néhai  T.  Szent  Királyi  Zsigmond  úr  velem 
közölni  szíves  volt.) 


OKMÁNYI  fü«gelí:k.  435 

2.  B  e  t  h  ]  e  n  G  i'i  b  o  r  f  e  j  e  d  e  1  m   privilégiuma  az  erdélyi 
bányászat  számára   1615. 

Gábriel  Bethlen  Dei  grntia  Princeps  Transilvanie,  Partiam,  Regni 
Hungáriáé  Dominus,  et  Siculorum  Comes  etc.  memóriáé  commendamus 
tenoré  presentium  significantes  quibus  expedit  universis  :  Quod  nos  cum 
ad  uonuuUorum  fidelium  dominoram  Consiliariorum  nostrorum  singula- 
rem  iutercessionem  Nobis  propterea  factam,  tum  verő  consulere  volenteí; 
nsibus  ex  emolumentis  fidelium  nostrorum  u  n  i  v  e  r  s  o  r  u  m  m  o  u  t  a- 
nistarum  auri  fodinas  in  ditioue  nostra  Transilvanica 
aperire  et  colere  volentium,  tam  in  hoc  Eegno  Nostro  Trau- 
silvaniae  degentium  et  commorantium,  quam  etiam  ex  Hungária  et  aliis 
Regnis  exoticis  cuiuscunqueNatiouis  hominum  ea  ratione  in  hocReguum 
ingressorum,  conflatorium  videlicet  habentium,  modernorum  pariter  et 
futurorum  ,  siguauter  autem  fidelium  nostrorum  Egregiorum  et  Nobi- 
lium  Joanuis  Varadi  de  Keménd,  Provisoris  Curiae  uostrae  Albensis,  ac 
Georgii  Krakker  et  Michaelia  Verebely  haereditariorum  auri  et  argeuti 
füdinae  Cserteziensis  et  Topliciensis  in  Hunyadiensi,  nec  non  Gerardi 
Lisibona  Praefecti  argentifodinae  Nagy  Laposiensis  in  Szolnok  Interiori 
Comitatibus  existentium  hoc  ipsis  universis  et  singulis  annuendum  et 
concedendum  duximus  :  Ut  ix)si  ubique  tam  in  nostris  quam  aliorum 
quorumlibet  terris  antiquas  auri,  argenti,  cupri,  plumbl,  ai'genti  vivi,  stan- 
ni  aliorumque  metallorujn  fodinas  libere  colere,  novas  venas  quaerere,  in- 
vestigare,  inventasque  aperire  et  ex  iis  frucfcum  laborum  suorum  percipe- 
re,  his  infrascriptis  sub  conditionibus  possint  et  valeant.  P  r  i  m  o.  Quod 
ex  omni  auro  argentoque  fodinis  extracto  octavam  partém  fodinae  culto- 
res  in  domum  nostram  separatoriam  inferentes,  praefectus  noster  per  Nos 
ad  id  deputatus  in  rationem  Fisci  Nostri  excerpere  debeat.  Secundo. 
li,  qui  fodinas  auri  desolatas  reaedificarent  aut  novas  aperirent,  post  ea- 
rum  restauratiouem  intra  unius  integri  anni  spatium  a  die  restaurationis 
et  perfectionis  computandum,  omues  proventus  et  emolumenta  earum  fo- 
dinarum  in  proprios  suos  usus  convertendi  et  percipiendi  habeant  potesta- 
tis  facultatem  :  ut  ex  iis  creditoribus  suis  ratione  pecuniarum  ad  aedifica- 
tionem  eragatarum  satisfacere  et  eos  couteutare  queant.  T  e  r  t  i  o.  Mon- 
tanisttae  seu  Minerarii  in  propriis  ipsorum  personis  sint  ab  expedi- 
tionibus  bellicis  tam  generalibus  quam  particularibus  immunes,  verum 
tempore  ac  necessitate  sic  exigente  loco  ipsorum  personas  armis 
quibusvis  militaribus  bene  instructas,  ad  belligerandum  aptas  et  ido- 
neas  mittere  et  expedire  debeant  et  sint  astricti.  Et  nihilominus  pro 
ampliori  Principális  nostri  erga  eosdem  favoris  et  propensionis  declara- 
tione  in  eo  ipsos  tam  modernos  quam  futuvos  montanistas  assecuraudos, 
affidandos  et  certificandos  duximus,  quod  ejusmodi  per  ipsos  inventas, 
restauratas  et  apertas ,  aut  in  posterum  inveniendas,  restaurandas  et 
aperiendas  fodinas,  ac  earum  omnis  geueris  proventus  et  emolumenta, 
praeter  scriptam  octavam  auri  et  argenti  partém,  Nos  successoresque  Nostri 
leo-itimi   Transilvaniae  Principes,  ab   ipsis  haeredibus  et  posteritatibus 

28* 


636  WKKZia,  GUSZTÁV. 

ipsüruiu  utriusque  sexus  uuivursis  miuime  ;idimeiiiuy  aut  iiliis  adimere  per- 
mittemus  ;  pvout  conditionibus  sub  pi'aescriptis  anuiiimus,  concedimus, 
assecuranius  affidaniusquö  et  certificaiuus  perpraesentes.  Quocirca  vobis 
SpectabilibuR,  Magnificis,  Generosis,  Egregiis  ac  Nobilibus  Cumitibus 
Vice-Coniitibus,et  Jiidicibus  Nobiliuin  qaorumcunque  Coiuitatuum,  uomi- 
natim  autem  Coinitatuuin  Albeusis  et  Hiiuyadieusis,  cunctis  etiam  aliis 
cuiusciinque  status,  ovdiuis,  conditJoui.s,diguitatis,  honoris  et  pr:;eí'mineu- 
tiae  hominibus  ubivis  iu  ditione  Nostva  constitutis  et  commorantibus, 
praesentes  nostras  visuris,  lectviris  et  audituris  ,  modernis  et  futuris 
quoque  pro  tenipore  constituendis,  harum  serié  committiinus  et  manda- 
mus  firmiter,  qiiatenus  vos  quoque  liraedictis  montanistis  et  minerariis 
tam  in  Nostris,  quam  Vestris  et  aliorum  qaorumcunque  terris,  tenutis 
et  dominiis,  ubicunque  volueriut  fodinas  quaerere,  investigare,  aperire 
et  exaedificare  permittere,  neque  cosdem,  liaeredesque  et  posteritates  ipso- 
rum  utriusque  sexus  universos,  ratione  illarum  jam  apertarum  aut  forte 
in  posterum  aperiendarum,  in  personis,  rebus,  bonisque  ipsorum  uuiversis 
turbare,molestare  seu  quovis  modo  damnificare  praesumatis,  aut  sitis  ausi 
modo  aliquali,  verum  eosdem  contra  quorumvis  iniurias,  violentas  impe- 
titiones,  et  damnificatioues  tueri  et  protegere  módis  omuibus  debeatis  et 
teneamini.  Secus  non  facturi.  Praeseutibus  perlectis  exhibenti  restitutis. 
In  cuius  rei  memóriám  firmitatemquo  perpstuam  praesentes  litteras  Nos  - 
tras,  authentici  sigilli  uostri  niunimine  roboratas  memoratis  montanis- 
tis  et  minerariis  conflatorium  habeutibus,  ipsorumque  liaeredibus  etposte- 
ritatibus  utriusque  sexus  uuiversis  gratiose  dandas  duximus  et  conceden- 
das.  Dátum  in  Civitate  Nostra  Álba  Júlia  díe  23.  Mensis  Septembris  Anno 
Domini  1615. 

Gábriel  Bethlen  sk. 

Cas]oar  Beoleony. 
secretarius  sk. 
(Az  eredeti  után,  néhai  báró  Rosenfeld  Lajos  ur  szives  közleménye.) 

S.Zsigmond  k  i  r  á  l  3'  ii  a  k  szabályrendelete  az  erdélyi 
s  ó  -  k  a  m  a  r  á  k  számára   1397. 

Nos  Sigismundus  Dei  grácia  Eex  Vngarie,  Dalmacie,  Croacie  etc. 
Marchioque  Braudenburgensi  etc.  memorie  commendamus  per  presentes, 
quod  de  legalitate,  circumspeccionis  industria  et  sagacys  procuracionis 
realitate  fidelis  nostri  dilecti  Egregij  Militis  Magistri  Petri  filij  Georgij 
de  Veréb,  pridem  Vice-Woyuode  Tran.'^siluaui,  quibus  eundem  in  factis, 
procuracionibus  et  expedicionibus,  per  nos  ipsi  confisis  et  exequi  commis- 
sis,  solertem,  sagacein  reperimus,  et  fidelera,  singulariter  confisi,  geren- 
tesque  de  ip.sius  fidelitatis  siuceritate  liduciam  specialem,  ac  sperantes,  vt 
per  officiorum  nostrorum  exsecucionem  ei  committendam  Maiestati  No- 
strae  profectus  possent  euenire,  C  o  m  i  t  a  t  u  m  v  n  i  u  e  r  s  a  r  u  m  C  a- 
m  a  r  a  r  u  m  S  a  1  i  u  m  nostrorum  p  a  r  c  i  u  m  T  r  a  n  s  s  i  1  u  a  n  a- 
r  u  m  e  t  de  L  i  p  p  u  a,  a  festő  Omnium  Sanctorum   nunc  instanti  inci- 


oKMÁNVi  kC (í(íkm';k  437 

liiuiuln  us(xuu  uu.striim  l)(.'iie|)l;icitiim  :u\  lidelcs  luanus  ipsius  Magistri  Petri 
duxinuis  committendum,  quinynimo  presentibus  committimus  exerceu- 
diuu.  Et  vt  idem  facta  ipsarum  Camararum  riostrarmn  eo  vtilius  et  ad 
uüstniin  maiorem  profcctum  exercere  possit,  assumpsimus  eideni  daro 
pro  iucepcione  et  exsecuciono  laboruai  Camaraniin  nostvarum  predicta- 
rum  sex  milia  flovenoi-uni  per  centum  deuarios  noue  iiostre  maioris  mu- 
iiete  computatis  de  Cainara  et  pecimia  Nostre  Maiestatis.  Ipsarumque 
Camararum  nostrarum  processus  et  ordiues  taliter  maudamus  :  Primo 
(luod  de  ipsis  Camaris  uostri.s,  et  factis  eiusdem  nullus  Prelatorum  et 
Barouum  nostrorum  se  debeat  intromittere,  sed  sub  sola  Nustre  Maiesta- 
lis f>uberuacione  remaneat  et  defensione  speciali.  Item  assumpmimus 
eidcm  vniuersas  tricesimas  nostras  vbique  intra  climata  Eegni  nostri  lia- 
bilas  iu  ociauis  festi  Purificacionis  Virginis  Gloriose  nunc  proxime  affu- 
turi  similiter  ad  manus  fideles  eiusdem  Magistri  Petri  dare  et  assignare 
tali  modo,  quod  ipse  nuUius  alteriis  Eegni  vei  Ducatus  salem  debeat  in 
Reguum  nostrum  intromittere,  neque  eciam  sales  uostros  maritimales  ad 
istam  partém  fluuij  Zawe  sinat  et  permittat  conducere.  Tandem  verő  ad 
tempus  nouum  circa  festum  Peutecosten  nunc  proxime  venturum,  diim 
herbe  cresscere  incipiuut  et  sufficientes  fuerint,  de  salibus  Camararum 
nostrarum  predictarum  ad  dicta  continia  Eegni  nostri  pro  vsu  regnicola- 
rum  nostrorum  deferri  faciat  et  portari,  ac  ibidem  pro  coudigno  precio, 
vt  inferius  limitamus,  vendicioni  exponeudum.  Promittentes  eciam,  quod 
quousque  procuracionem  ipsarum  Camararum  nostrarum  in  manibus  ip- 
sius  commictimus  ,  eciam  et  dictas  tricesimas  nostras  iu  suis  fidelibus 
manibus  relinquemus  ;  ita  videlicet,  vt  vniuersos  nostros  Eegios  prouen- 
tus  tam  de  dictis  Camaris  nostris  ,  quam  tricesimis  prouenientes  Nostre 
Maiestati  vei  cui  commiserimus  fideliter  debeat  amministrare.  Damus 
eciam  eidem  facultatem,  vt  quicunque  post  ipsas  octauas  festi  Purifica- 
cionis qualicumque  parte  Eegni  nostri  sales  quorumcunque  Eegnorum 
vei  Ducatuum  in  nostrum  Eegnum  fuerint  conducti  vei  inportati,  tales 
introductori,  emptori  et  repositori  per  ablaciones  omnium  suorum  bono- 
rum,  possessionumque  occupaciones.ac  personarum  detenciones,  tanquam 
nostrorum  Eegalium  edictorum  transgressores,  punire  valeat  atque  possit 
castigare.  Si  qui  verő  Procerum  vei  Eagni  nostri  nobilium  ipsos  sales 
uostros  maritimales  et  extraucos  contra  nostrum  mandátum  vltra  flu- 
uium  Zawe  et  in  Eegnum  Nostrum  intromitterent,  seu  conduci  facerent 
et  inportari ;  talem  vei  tales  Nostra  Maiestas,  vti  nostri  mandati  trans- 
gressores congruis  grauaminibus  ouerabit,  et  puuiet  oportunis  casticacio- 
nibus.  Volumus  eciam,  quod  ipse  de  prouentibus  Camararum  nostrarum 
vsque  festum  Beati  Jacobi  Apostoli  nunc  venturum  nobis  pecunias  dare 
non  astriugatur.  sed  statim  ipso  festő  occurrente  successiue  ipsos  prouen- 
tus  Camararum  saluim  nostrorum  nobis,  et  cui  commiserimus  debeat 
amministrare.  Nihilominus  vt  vniuersos  laboratores,  incisorcs  ,  vectores 
et  nautas,  aliosque  ipsarum  Camararum  nostrarum  factores  in  eysdem 
consuetudinibus,  quibus  olym  tempore  felicis  recordacionis  domini  Eegis 
Lodouici  tenti  sünt,  debeat  Cüuseruare  ;    signanter  quod  sales  superfluuij 


438  AVENZEL  (iUS/.TÁV. 

ípsis  iiaulis  iiiill(j  iiiodo  dari  permittanlur.  Itcm  lmÍíhii  (louiinittiiuii.s, 
(jiiod  vltra  lóca  Camararum  nostrarum  ab  antiqao  deputata,  eciani  in  liys 
ciuit'itibus  uostris  ;  scilicet  Cassouiensi,  Trincliiniensi,  Tirnauiensi,  Poso- 
uieusi,  Sopproniensi,  Jawriensi  et  Castri  Ferrey,  Zagralnensi  et  Kyry- 
siensi,  Albensi,  Budensi,  nec  non  Pestiensi,  ac  in  Comitatu  Zaladiensi, 
vbi  commodius  videbitur,  eciam  et  in  Kewi,  caraave  pro  salibus  nostrls 
construantur.  Ipsoi-um  verő  saliujn  nostrorum  valorem  in  Camaris  nostris 
taliter  liraitamus  :  Primo  quod  in  Camaris  nostris  Vízakna  et  Maramaro- 
siensi  centenárium  sales  vendantur  pro  centum  denarijs  nostre  mouete 
inaioris ;  item  Camaris  nostris  Lippuensi,  Zalachensi  et  Zothmariensi 
vendantur  centum  sales  ducentis  denarijs  monete  nostre  predicte.  In  Ca- 
maris verő  Zegediensi  et  Varkon  valeant  centum  sales  ducentos  viginti 
quiníiue  denarios  ciusdem  nostre  monete.  Vlterius  in  Camaris  nostris 
Budensi  et  Pestiensi  vendantur  centum  sales  tercentis  denariis  nouis  pre- 
dictis.  Item  in  Camara  Albensi  centenárium  sales  debeant  valere  trecen- 
tos  viginti  quiupue  denarios  nouos  predictos.  In  Camara  autem  Cassoui- 
ensi et  de  Kewi  centum  sales  vendantur  pro  quadringentis  dííuariis  sepefattc 
nostre  monete  maioris.  Ceterum  in  alijs  Camaris  nostris,  scilicet  Tirna- 
uiensi, Trincliiniensi,  Posoniensi,  Sopproniensi  et  de  Wasswar,  Jawriensi, 
Zagrabiensi,  Kyrysiensi  et  in  Comitatu  Zaladiensi  valeant  centum  sales 
quingentos  denarios  eiusdem  monete  noue  nostre  maioris.  Volentesque 
omnino,  quod  dum  et  quandocunque  de  locis  Camararum  u(jstraruni 
quarumcunque  ad  alias  Camaras  nostras  in  confinibus  Regni  nostri  vei 
vbicunque  locis  in  alijs  deputatas  signanter  ad  predictas,  prelibatus  Co- 
mes  noster  vei  eiusdem  officiales  et  familiares  sales  nostros  transmitte- 
rent,  conducerent  seu  conduci  facerent,  tributum  de  eysdem  salibus  nostris 
et  conductoribus  eoi  undem  tam  in  eondo  quam  redeondo,  scilicet  siue  in 
aquis  sine  in  terris  eciam  tricesimum  non  exigatur  neque  persoluatur  ali- 
quale,  sed  semper  vbicunque  inti-a  climata  Kegni  nostri  sine  tributo  et 
tricesimarum  exaccione  pacifice  predicti  sales  nostri  abire  debeant  et  — 
—  eant.  Decreuimus  eciam,  vt  sales  nostri  Maramorosienses  vltra  fluuios 
Thicye  et  Zagwe  per  nullos  mercatores  et  conductores  salium  deferri 
possint  neque  conduci.  Si  qui  verő  secus  facere  presumpserint  in  premis- 
sis,  extunc  ipse  Comes  noster  per  ablacionem  b  —  —  —  salium  bouuin 
et  omnium  aliorum  bonorum  erga  ipsos  repertorum  puniendi  eosdem  lia- 
beat  facultatem.  Item  quoscunque  sales  idem  Comes  noster  per  pristinos 
Comites  nostros  in  Camaris  vei  vbicunque  in  aiijs  locis  repositos  repererit, 
aut  innenire  poterit,  eosdem  sales  ipse  pro  eo  precio,  quo  ipsis  s;ilis  eius- 
dem pristinis  Camerarijs  nostris  incisione  et  vectura  constarent,  recipére, 
aut  per  officiales  et  familiares  recipi  facere  valeat  more  et  cousuetuiliue 
ab  antiquo  consuetis  et  approbatis.  Preterea  volumus  eciam,  vt  victualia 
et  alie  res  cuiuscunque  generis  exisíant,  ad  lóca  Camararum  nostrarum 
predictarum  vndique  et  vbique  sine  tributorum  et  tricesimarum  solucione 
pro  agendis  factis  et  negocijs  earundem  Camararum  nostrarum,  ipsarum- 
que  Comitis  nostri  et  ipsius  officialium  sustentacione  portantur  et  condu- 
cantur.  Mandamus  igiti.ir  vobis   fidelibus   nostris   Supremo   Hecretarioque 


OKMÁNVl    FÍ»;«ELKK.  439 

iiustris  Caucellariis  per  presenteí,  vt  dum  et  quociescuuque  per  ipsuiu 
Magistruni  Petrum  requisiti  fueritis,  extuuc  iiou  expectatu  uoaa  uostra 
commissioue  ad  premissos  artieulos  ant  articuloruiu  conclusioues  et  cor- 
rellaria,  quiuymmo  ad  siogula  facta  et  nego-áa  Camararum  nostrariuu 
predictarnm  ac  tricesimarum  eciam  incidentaliter  concernencia,  prout  oc- 
ourrerit,  litteras  nosti-as  emanari  faciatis  et  sigillari  moi"a  qaalibet 
posttergata.  Secus  gracie  nostre  siib  optentii  non  factnri.  In  quorum 
onmium  robiir  presentes  litteras  nostras  secreti  nostri  sigilli  appressione 
eidem  duximus  concedendas.  Datiini  in  Themeswar  in  die  festiuitatis 
Oumiuni  Sauctorum  anno  Domini  M»  CCC»  nonagesimo  septimo. 

(Eredetié  papíron  az  országos  levéltái-  kincstári  osztályában.) 

X.  A  tjírsorszás:olí  XVI.  szíízadi  bányászatának  emieke. 

II.  Lajos  királynak  a  G  e  r  s  e  i  P  e  t  h  e  ö  család  b  á  n  y  a  j  o- 
g  ősit  ványait  tárgy  aző  engedélylevele.  1525. 

No?  Liidovicus  stb.  quod  nos  imprimis  pro  Eegnonim  nostroruni 
publica  commoditate,  deiude  verő  ad  snpplicationem  et  pro  fidelibus  ser- 
uiciis  ridelis  nostri  Egi-egii  Thome  Petheö  de  Gerse.  per  eum  pro  locorum 
et  tempornm  varietate  nobis  et  Sacre  liuius  Eegni  nostriCorone  exbibitis, 
et  impensis,  id  eidem  ThomePetheö  duximns  anniiendiun  et  concedendnm, 
ut  ipse  ac  ísni  heredes  et  posteritate?  vniuerse,  vbicunque  in  montibus  et 
territorijs  bonorum  et  jnrium  snorum  possessionariorum  in  K  egno  Scla- 
uoni  e  existencinm  mineras  anri.  argeuti,  cupri,  fen-i,  plunibi,  stanni,  et 
alterins  cuiusais  generis  metalli  reperire  poterant,eas  aperire,  coli,  födi  et 
laborari  facere,  ac  instar  aliornm  jimum  suornm  possessionariorum  atqne 
hereditatum  perpetnis  semper  temporibus  possidere,  fructusqne  et  vtili- 
tates  vniuersas  ex  liuiusmodi  mineris  seii  fodinis  auri,  argenti,  ciipri.  ferri- 
plumbi.  stanni,  et  alterius  cniusvis  metalli  prouenientes,  salno  tamen 
lucro  Camere  nostre,  quod  vrbura  vocítri  sólet,  pro  se  ipsis  percipere,  eis- 
demque  vti  libere  et  frui  possint  et  valeant,  ex  presenti  graciosa  nostra 
concessione.  Et  niliilominus,  Tt  cultura  huiusmodi  minerarum  seu  fodi- 
narum  commodius  inchoari,  bonumque  et  optatum  progressum  atque 
incrementum  capere  possit,  predictum  lucrum  Camere  nostre  seu  vrburas 
ex  ilUs  prouenire  debentes  infm  viginti  quinque  annos  a  die  datarum 
presencivmi  computandos  in  subsidium  continuacionis  culture  earvmdem 
minerarum  et  fodinarum  gniciose  relaxandum  duximus,  imo  anmiimus, 
concedimns  et  relaxamus  presencitim  vigore  et  testimonio  litteranm^  me- 
diante.  Dátum  Bude  íeria  sexta  proxima  ante  festiim  Penthecostes  anno 
Domini  1525. 

(I.  József  királynak  Gersei  báró  Pethö   János  kérésére    1706.  Bécsben  jú- 
nius 4-kén  adott  megerősítő  okmányából,  a  királyi  könyvben.) 


•i4:()  WKNZEL  (;us//rÁv, 


:e=  ó  1 1  é  Is. 

Haszonbérleti  szerződés  I.  F  e  r  d  i  u  á  u  cl  k  i  r  á  1  y,  s  P  ii  g- 

g  e  r    A  u  t  a  1  é  s    rokonai    k  ö  z  l  a  Íj  e  s  z  t  e  r  c  z  e  1)  á  u  y  a  i  r  é  z- 

bányászat  és  r  é  z  v  á  1 1  a  1  a  t  t  á  r  g  y  á  1)  a  u.   1 54 1 .  *) 

Wir  Ferdinandus  etc.  bekhenneu  für  vns,  all  vnser  Érben  vnd 
Nachkhoniend  Kunig  zu  Hungern  vnd  tliun  khundt  meuiglich  :  Nachdem 
verscliíner  Zeit  vnsern  vnd  des  Reiclis  lieben  getrewen  Antlioninm  vnse- 
rem  Rat,  so  noch  in  Lében ,  vnd  -weylenndt  Raymunden  vnd  Iheronimen 
Gebrüdern  vnd  Vetern  denFuggern  vusereKhupl'erperckliwerch  vnd  hanndl 
ini  Newensol  durcli  \ve3'lendt  vnserem  lieben  Brudern  herrn  Ludwigen, 
zu  Hungern  vnd  Belieim  etc.  kliunigen  loblicher  Gedeclituuss  vmb  ain 
bes\imbte  jarliclieArrenda,benanntlich  zwainczig  tansennt  guldiu  Huuge- 
riscli  in  Muncz  auf  funfzelien  Jar  láng,  die  sicli  ani  Soutag  »Misericordia 
Domini«  verscliines  fünfzeben  hundert  sechs  vnd  zwainczigisten  Jar  auge- 
fangen,  vnd  am  fünfzehenden  tag  neclistkliunfftigs  monats  Április  dises 
ain  vnd  vierzigisten  Jareswiderumbenden.Innhalt  aines  derohalben  aufge- 
richten  Vertrags  vnd  Arrcndation,  die  liernach  durcli  vns  als  angeenden 
Erbherrn  vnd  Kunig  der  Cron  Hungern  aucli  angenomen  vnd  bestát,  ar- 
rendiert  vnd  verlassen  worden  ;  vnd  dieweil  sich  dann  beuerte  Arrcnda- 
tion auf  bemelten  fünfzehenden  tag  Április  nechstkhunftig  enden,  vnd 
vns  alsdann  bemert  khupferperckliwerch  vnd  hanndl  nach  vermug  be- 
ruerter  khunig  Lndwigs  Arrendation  vnd  verschi-eibung  heimbgefallen 
vnd  abgetretten  werden  soll,  vnd  aber  obbemelten  Fuggern  durch  wol- 
gedachten  vnsern  lieben  Schwagern  vnd  Brueder  Kunig  Ludwigen,  auch 
hernach  durch  vns  vertresstung  vnd  bewilligung  beschehen,  das  wir  vns 
nach  aussgang  angeczaigter  yeczigen  Arrendation  gegen  benenten  Fug- 
gern (wo  sy  vns  von  disem  Perckhwerch  vnd  Hanndl  im  Newensol  hin- 
furan  so  viel  als  ander  thun  vnd  gebén  wollen)  vor  anndern  meniglich 
in  vergleichung  einlassen  wolten. 

Darauf  auch  angeregter  vnser EatAnthouj  Fugger  für  sich  selbs,  vnd 
austat  weylendt  seines  Bruders  Raymunden  Fuggers  gelnssenen  Son,  auf 
vnser  Erforderurg  bey  vns  an  vnserm  Houe  erschinen,  das  wir  vns  dem- 
nach  mit  bemelten  Anthouien  Fngger  für  sich  vnd  seine  vettern  khuuffti- 


■)  Ezen  a  hazai  bányászat  történetében  föfontosságú  szerződést, 
melynek  szövegét  csak  legújabban  sikerűit  találnom,  s  mely  a  II.  Lajos  és 
a  Fuggerek  közt  1526.  kötött  haszonbéri  szerződésnek  (Horvát  Mihály 
Brüsseli  Okmánytár  I.  köt.  27.  1.)  mintegy  folytatása,  annál  inkább  köz- 
lendőnek tartottam,  mert  a  Fuggerek  akkor  világtörténeti  jelentőségű 
réziparának  részleteire  nézve  igen  becses  felvilágosítást  nyuji.) 


OKMÁNYI    FÜ(!(ÍKLÉK.  441 

tícr  Arrciiilii  Ii.iIIh'u  vmi  boruortcin  Kliiqilu'r  Pcrckliwerch  vinl  ííaiinill  iiii 
Newensol  lieruaclifoliíciuler  Gcstalt  vou  ueweu  vergliclieii  vud  vertnigeu- 

Ei-.stlicli  so  lialieu  wir  den  gedacliteu  Fuggeru  dasselb  vnser 
l'rickliwci-cli  vnd  Hanndl  im  Newensol,  sarabt  alleu  Perckliwerclicii  da- 
si'lbs  im  Alteu  gcpirk,  Herrngrundt  vud  Dauchhuswald  gelegeu  iin 
gebirlí,  Gruebeu  vnd  am  tag,  erpaut  vnd  vnevpaut  allevmassen  wiu  sy 
dic  Fuggor  dieselben  von  evnennten  Kunig  Ludwigen  vnd  vns  bisshí^er 
in  lunfzelienjariger  Avvcnda  inngehabt. 

Dai\zue  auch  alle  Wíilder,  wie  sy  die  vnczthero  iiniegehabt,  ge- 
uuczt  vnd  gebraucht,  dessgleichen  alt  vnd  new  Uütteu,  Lalden,  Sclilack- 
hen,  Kreczpacli,  mit  nachuolgender  mass,  auch  das  haus  der  Kamerlioue 
genannt,  die  dörífer  vnd  pliarr  im  Spital  darczue  gehörig,  auf  fünf  Jar 
láng,  wie  hernacli  uolgt,  lociert  vnd  verlassen  ;  docli  vns  vnd  vnsern  büv- 
gevn  im  Newensol.  den  Sueclistolln,  so  sy  verschiuer  Jar  vnder  dem 
Dauckhliuswald  aufgeslagen  vnd  bisshero  gebaut,  vorbelialten. 

Nemblicli  das  sy  den  Perg  allermassen,  als  ob  der  ív  aigen  were, 
getreAvlich  vnd  mit  vleis  belegen  vnd  arbaiten,  die  vevhoffeulichen  Striff 
vnd  Veldörtter  Psrclvhmanniscli  mit  guetem  Eat  vnsers  Percklimaisters, 
so  wir  darczue  furgeuomen  vnd  verordent,  Innhalt  seiner  Instruction,  so 
íme  desshalben  Insonders  verferttigt  vnd  aiifgericlit,  aller  uotturft  uach 
paAven  vnd  vbertreiben  lassen  soUen. 

Alsó  das  sy  in  Zeit  diser  newen  Arrendatiou  Jarlichs  zwey  vnd 
secliczig  tausent  par  scliwarcz  vnd  gelf  arezt  (wo  es  anders  der  Perg  gibt) 
liawen  vnd  machen  mögen  ;  wo  aber  solclie  anczal  aus  dem  Perg  vber 
íren  gehabten  vleiss  vermög  der  ordnung  dem  Pergcklimaister  gégében, 
uit  gefallen  oder  geliawen  möchten  werden,  das  sy  alsdann  die  vbermass 
zu  erstattung  vorgemelter  summa  par  Arczt  Jarlichs  aus  den  Halden  vnd 
schlackhen  nemen,  damit  die  bedé,  halden  vnd  Schlackhen,  dem  Perg  zu 
hülff  angegriffen,  vnd  daraus  die  Sumuia  obbestimbter  par  Arczt  erstat. 

Vud  diewail  die  Schlackhen  auf  die  par  arczt  nit  gerechent  oder 
geslagen  werden  khonnen,  so  soUen  gedachte  schlackhen  insonderhait 
geschmolczt,  vud  gegen  yedenn  Cennten  schwarczkhupfer,  so  daraus  ge- 
macht  wirdet,  drey  par  halden  arczt  abgerechent  werden. 

Welches  Jars  Sy  aber  aus  den  Perg,  halden  vnd  Schlackhen  we- 
uiger  als  zway  vnd  sechczig  tausent  par  arczt  machen,  so  soUen  Sy  in 
deiu  negsten  Jar  darnach  vmb  souil  dester  mer  machen  ;  vud  herwider 
in  gleichem  val,  so  Sy  ayn  Jar  mer  machen,  so  soll  dieselb  vberthewr 
auf  das  andere  nachuolgeudt  Jar  gerait  vud  abgeczogen  werden  ;  alsó  das 
man  aiu  Jar  in  das  annder  auf  die  obbestimbten  zway  vnd  sechczig  tau- 
sent par  arczt  vngeuerlich  khombe. 

Dagegen  vnd  dafwr  soUen  vns  die  Fugger  vnd  ire  erbcn  die  obhe- 
melten  funf  Jar,  vud  eines  j^eden  hesonder,  fur  arrenda,  czynss  vnd  vr- 
bar,  desgleichen  Holcz,  walde,  wasser,  grundpodeu,  auch  fur, alle  ander 
prauch  vnd  uiessungeu  zu  disem  Perckhwerch  gehorende,  darczue  fur 
alle  bewilligungen,  gnaden,  freyhaiten,  nichts  aussgenommeu,  wie  die 
oben  oder  hernach  von  articl  zu  articln  angeczaigt,  von  ainer  yeden   par 


'442  WKN/.Ki.  (;us//i'Áv. 

Arczl,  ,ius  ileiii  Pltí;-!!,  Tlaldcu  viul  Hclihicklieii,  wic  nlislcl,,  viiTUinUlreis- 
sig-  pfennig  liungerisch  zu  aiuem  3'edeu  ausgeeudeu  Jar  zu  gebén  vnd  zii 
beczalleu  schuldig  suin,  vnd  mit  erster  beczallung  auf  den  sechczehenden 
tag  des  monats  Április  sch'erist  khnnfftigen  zway  vnd  vierczigisteu 
anfaben. 

Vns  auch  yetz  bestimbte  Arrenda  der  vier  vnd  dreyssig  pfeuiug 
Hungeviscb  von  yeder  par  Arczt  vnd  auf  die  völlig  antzall  der  zway  vnd 
secliczig  tausent  par,  sy  niachen  nun  solhe  anczall  der  zway  vnd  sacliczig 
tausent  par  dasselb  jar,  Avie  vorgemelt^  oder  nit,  jahrlich  on  abganng 
raicbeu  vnd  bezallen,  allaiu  es  mochten  solche  czway  vnd  secbczig  tau- 
sent par  Arczt  vber  allén  íren  furkerten  vleis  weder  au  dem  Perg  nocli 
den  lialden  vnd  Schlackhen  gehawt  vnd  gewaschen  werden  ;  alsdann 
sollen  sy  vns  nit  mer  dann  auf  yede  par  arczt  die  vier  vnd  dreissig  pfen- 
nig, als  obstet,  zu  erlegen  vnd  beczalen  schuldig  sein. 

Wo  sich  auch  vber  khurcz  oder  láng  die  Gottesgabeu  im  Perg 
mereu,  vnd  mer  arczt  als  yeczt  gehauen  uud  gebrocLen  würde  :  so  sollen 
sy  die  Fugger  vmb  souil  destweniger  aus  den  Halden  vnd  Schlackhen 
machen,  vnd  vber  obsteende  Summa  der  zway  vnd  sechczig  tausent  ^lar 
arczt  nit  verschmelczen  oder  aufarbaiten,  so  lanng  vnd  vil,  bis  man  die 
obbestimbenten  zway  vnd  sechczig  tausent  par  schwarcz  vnd  gelf 
arczt,  oder  ain  merere  anczal  aus  dem  Perg  hawen  vnd  bringen  mögé  ; 
alsdann  sollen  sy  die  halden  vnd  Schlackhen  beruheu  vnd  unangegrif- 
l'en  lassen. 

Wo  aber  die  Fugger  noch  ein  mereres  als  die  czway  und  sechczig 
tausent  par  scliAvarcz  vnd  gelf  arczt  alléin  aus  dem  Perg  hawen  vnd 
l)riugen  wurden  ;  so  sollen  sy  vns  von  jeder  dersslben  par  schwarcz  vnd 
gelf  arczt  auf  zeit  vnd  zil,  wie  hieuor  stet,  auch  vier  vnd  dreissig  hunge- 
risch  pfening  zu  raiclien  vnd  gebén  schuldig,  aber  nit  phlichtig  oder  ver- 
punden  sein.  Wouerr  sich  die  Grotsgabe  dermassen  im  Perg  an  arczt  rei- 
chen  vnd  meren  wurden  vber  sechs  vnd  zwainczig  tausent  Cennten 
schwarcz  khupfer  (avo  sy  das  nit  verschleisseu  möchteu)  ain  Jar  zu 
machen,  sonnder  soll  in  írem  gueten  willen  vnd  gefallen  steen  daruber 
zu  machen  oder  nit. 

Vnd  soll  sich  der  bestaudt  dieser  Arreudation  anfaheu  auf  dem 
sechzehendeu  tag  des  monats  Április  uegstkhunfftig. 

Verrer  sollen  auch  die  Fugger  in  zeit  diser  werenden  arreudation 
alles  Silber,  so  sy  bey  disem  Perckhwerch  machen,  in  vnser  Camer  auf 
die  Cremnitz  antworteu  vnd  gebén,  darfur  soll  Inén  per  ain  marckh  zu 
íünfzehen  lőtten  fein  silber  síben  guldin  der  yetzigen  achtlöthigen  Hun- 
gerischen  muncz  vnd  aufgericht  werden.  Wo  aber  die  muncz  in  diser 
Zeit  verendert  wurde,  sollen  wir  Inén  den  Fuggern  die  marckh  Silber  zu 
fünfzehen  loteu  fein  nach  gelegenheit  diser  yeczigen  acht  löttigen  muncz 
nach  zu  raiten,  durch  die  Camergrafen  par  beczalen  lassen.  Es  mögen 
auch  die  Fugger  jarlichs  biss  in  aphthundert  marckh  fein  silber,  so  sy 
bey  disem  PerckliAverch  machen,  Inner  oder  Ausser  landts  nach  írem  ge- 
fallen verkhaufteu,  vertreibeu  vnd  die  in  die  muncz  auf  die  Cremnitz  zu 


OKMÁNYI   flíG(íki,í;k.  -143 

li-cbi'u  Ilit  sciiuliliy  si'iii.  Dcssgleiclicu  mö^en  ;xucli  die  Fiig-gci- jarlich  iu 
zeii  (lioser  AiTeuclatiou  vou  vierbiss  in  fünf  tausent  (Jennten  Ecicli  oder 
viigesfigerte  khupfer  Irer  gelegenlieit  noch  aus  dem  lande  an  auudere 
Ort  füevu  viid  saigerii.  Doch  das  sy  dasselb  yederzeit  zuuor  obbcmelti'iu 
viinsorm  rercklimaister  anczaigen  vud  vevkhunden,  damit  er  solliidi 
kbupfev,  wieuil  es  silber  halté,  pvobiereu  ,  viid  Innhalt  vnuserer  gegebe- 
ueii  Orduung  vnd  Instvuction  beschrelbcn  mögé.  Dagegen  bemclte  Fug- 
ger  souil  silbers,  als  in  der  proV)  darinnen  befunden.  vnd  vugeuerlich  iin 
saygeru  herans  braclit  Avirdet,  widerumb  ordentlich  hinein  znfueren,  vud 
in  vnser  Camer  zu  antworten  scliuldig  sein  sollen. 

Wir  vnd  vnser  nachkhoraeu  wellen  vnd  sollen  auch  die  bemelteu 
Fugger,  Ire  verwalter,  Anibtleut  vnd  diener  vor  vnser  vnd  vnsei'er  fvuut- 
lichen  lieben  Schwesster  Camergranen,  vnd  anderev  vnserer  diener  vnd 
vndterthanen  gewalt  frey  vnd  ledig  zelen,  vnd  gedaclite  Fugger,  Ire  ver- 
Avalter,  anibtleut  vnd  diener,  sambt  íren  leib,  habé  vnd  guetern  in  vn- 
sern  gnedigisten  schncz  vnd  scherm  nemen,  darinnen  haltén,  vnd  Ineu 
allé  Strasseu  vnd  pass  im  Kunigreich  Hungern  vor  allén  vnsern  vnder- 
thanen  sicheru  vnd  freyeu  ;  alsó  das  sy  mit  íren  leiben,  habé  vnd  gue- 
tern, nichts  aussgenomeu,  aus  vnd  ein  von  vnd  zu  diesem  klmpferhann- 
del  vnd  Perckhwerch  ziehen,  passieren,  hanndleu  vud  wandlen  mögen  ; 
auch  Inén  in  Zeit  diser  irer  Locatiou,  oder  ob  sy  zu  oder  vor  aussganng 
der  bestimbten  anzal  Jar  vom  hanndel  stuennden,  nichts  weniger  zu 
einbringung  aller  vnd  yeder  schulden,  so  sy  vor  vnd  yeczo  bey  disem 
perckhwerchshfinndl  im  Newen  Sol,  desgleichen  aiaf  der  Cremuitz  vnd 
Scheninitz  gemacht,  oder  noch  machen  werden,  vud  sonst  in  der  Crou 
Hungern  habén,  allé  genedigste  hilf  vnd  furderung  thun,  guet  gericht 
vud  Eecht  haltén  lassen. 

Vnd  nachdem  wir  in  beméit  vnserm  perckhwerch  ainen  aiguen 
perckhmaister,  so  vns  geschworen  vnd  verphlicht  auf  vnser  besoldung 
verordent  vnd  geseczt,  vnd  íme  nach  vermöge  ainer  Instruction  vnd  tiuf- 
gerichten  Ordnung  (derén  zwo  in  gleichem  laut  vndter  vnsern  secret  ver- 
fertigt,  eine  bemellte  Fuggern,  vnd  die  anndere  vnserem  Perckhmaister 
zuegestelt)  mass  vnd  beuelch  gégében,  welchermassen  er  vnsern  vnd  des 
Perckhwerchs  nucz  vnd  notturft  hetrachten,  haudlen  vnd  darauf  von 
vnserentwegen  yederzeit  sein  getreu  vleissig  aufsehen  habén  ;  in  dem- 
selben  sollen  ei'nannte  Fugger,  Ire  ambtleu  ,  verwalter  vnd  diener  ange- 
czeigtem  vnserm  Perkhmaister   khain   irrung   noch   verhinderung  thun. 

Sy  oder  ire  Érben  sollen  auch  weder  durch  vns,  vnsere  nachkho- 
meu  oder  ernennten  Perckhmaister  nit  gedrungen  werden,  andere  Goldt 
oder  Silber  Perckhwerich  ausserhalb  diser  khupfer  Grueben,  oder  ob  sy 
ainiche  Erbliche  Perckhwerck  hetten,  zu  pawen,  dann  souil  Inén  gelibt 
vnd  gefellig  ist. 

Parczue  auch  guet  fueg,  macht  vnd  gewalt  habén,  dises  Perckli- 
wervih  vnd  Kupferhanndl  gar  oder  zum  tail  mit  allén  gerechtigkhaiten 
vnd  freyhaiten,  wie  Inén  sollichs  von  vns  verlihen,  andern  Iu  oder  ausser 


-1-1-1  WKNZKÍ,  (íUsZrÁV. 

Lauills  iii  Zfil  iler  fuurjiir  zuubiTgelji'n,  zuui'rli'ilien,  uilei-  auudoru  mit 
einzülassen  uhcIi  alleiii  íren  Avilleu  vnd  Avolgefallen  ;  docli  ansgeslosseu 
die  persoDeu,  derén  wir  zu  der  pillickhait  iiit  mechtig  sein  mochteii  ; 
der  bescliaideuliait,  das  dieselben  vus  dauon  thun,  was  sich  lunhalt  diser 
Locatiou  vnd  verschroibuug  geburt,  vnd  sy  die  Fugger  zu  thun  scliuldig 
weren.  Doch  das  die  Fugger,  Ire  Érben  vnd  nachhamon  niclits  Avenigev 
verpnnden  vnd  darfur  guet  sein,  das  vns  dasjhenig,so  diser  versclireibung 
vnd  vertrag  Innlialt,  von  denselben  gehalten  vnd  volczogen  wevdo. 

Wir  soUen  aucli  den  Fuggern,  nocli  die  Fugger  vns  dise  Lucatiun 
vnd  bestandt,  in  obbemelten  funf  Jareu  aufsagen  nit  maciit  liaben  ;  abcr 
uacli  Ennduug  derselben  sollen  sy  vns  solches  Hanndels  abzutreten  ein- 
zuanntworten,  vnd  wir  den  von  Inén  anzvmemen  schuldig  sein.  Wo  alier 
bemerte  Fngger  in  angetzaigtea  fünf  Jaren  aus  schickhung  des  Alniech- 
tigen  durcli  íren  vleiss,  mühe  vnd  verlag  bei  disem  vnserm  hanndl  etwas 
Ansehenliclies  im  Perg,  das  Got  der  Almeclitig  genedigelich  gebén  vnd 
vériéiben  welle,  erpawen  vnd  erweckhen  wurden,  vnd  sy  allssdanu  disen 
vnsern  hanndl  lennger  behalteu  vnd  dabey  beleiben  welten,  das  in  írem 
gueten  willeu  vnd  gefallcn  steeu  soll ;  so  bewilligen  vnd  versprechen  Avir 
hiemit  in  craíft  dicz  briefs  gedachten  Fuggern,  angeczaigt  vnser  Perekli- 
werch  vnd  hanndl  (zu  ergetzlichait  Ires  trestlichen  erpawens,'  grosseu 
wagnuss  vnd  verlags)  noch  auf  vier  Jar  die  nechsten  darnachuolgende  in 
vorbestimbter  Arrenda,  vnd  allermassen  wie  nechsten  funf  Jar  daruor 
vnd  diser  vnser  Arrendabrief  von  Artickhl  zu  Artickhl  Innhalt  vnd  aus- 
Aveist,  genedigst  zU  lassen  vnd  viuierleihen.  Doch  sollen  sy  jerlichs  vber 
sechsundzwainczig  tausent  Cennten  kupfers  (wo  s}-  das  nit  verschleissen 
mochten)  zu  machen  nit  gedrungeu  werden. 

Vnd  wann  wir  nach  ausgang  angeczaigter  neueu  Jar  dises  Perckh- 
■\verch  vnd  Hanndl  verrer  verarrendiren  vnd  verlassen,  oder  die  Fugger 
nach  Verscheinung  bemelter  fünf  oder  letzten  naclmolgenden  vier  Jaren 
vns  den  aufsagen  wolten,  so  sollen  Avir  solehes  den  Fuggern,  oder  sy  vnns 
ain  Jar  vor  völliger  endung  diser  arrendation  anczaigen,  vnd  nach  ver- 
scheinung desselben  Jars  sy  vus  des  handls  abzutretten,  und  Avir  den  von 
luen  anzunemen  schuldig  seiu. 

Vnd  nach  Endung  der  obbemelten  ersteu  funf,  oder  nachuolgeu- 
den  vier  Jar  bestanndts,  oder  Avelches  Jars  die  Fugger  vns  solches 
hanudls,  Innhalt  diser  arrendation  abtretten  Averdeu,  so  sollen  sy  vns 
souil  vorrats  bey  demselbeu  handl  lassen,  als  vil  Ineu  vnd  den  Turzo 
hieuor  zu  anfanng  Ires  handls  von  Hauns  Ernusten  Hampo  geuannt 
geantAvort  Avorden  ist.  Aber  sonst  allén  aundern  vorrat,  so  sj-  zur  Zeit 
der  abtrettuug  daselbst  habén  Averden,  als  an  hutzeug,  Pergzeug,  auch 
an  arczt,  gesehmelczten  Zeug,  Krecz,  holcz,  kol,  Eoss,  habern,  hey,  vn- 
schlit,  eisen,  gemacht  kupfer,  vnd  aller  anderer  A'arenden  habé,  nichts 
ausgenomen,  sol  Inén  alles  A'olgeu,  vnd  zuesteeu  dasselb  alles  vnd  A^edes 
Ires  geuallens,  zu  írem  nucz  in  vnsern  hutten  (dartzue  Avir  Inén  Avald 
gebén,  vnd  nlle  furderuug  thun  Avollen)  aufarbeiten,  verschmelczen,  zu 
gélt  vnd  khaufman?guet  machen,  vcrkhauffen   oder   verfuern  lassen,  wk 


okmAnyi  fü(Kíklí:k.  445 

.-!y  verliLsl  viul  vi'iiaiiiigl,  viiiuTliiiidert  viisev  vncl  ineuniyc'lichs.  Ducii 
űas  sollic  aní'avlicitung  viul  vevschmelczung  gcwislicli  iu  sibcu  Mouaten 
nach  aussgaűg"  (Terseiben  arrendaliuu  hcsclielio. 

Als  aucli  weyleiindt  Kunig  Luilwig  zu  Hungoru  etlich  vcrsclirei- 
bungeu  vud  Inúef,  di  Tuvzo  und  Fiigger  belaugvnde,  von  des  Hanippo 
Érben  luit  sulién  erledigen,  das  aber  uuch  uit  besclielieu  sein  soU  ;  souer 
daun  die  Fugger  von  beriierts  Hampu  Érben  souil  dises  Kupferperckli- 
wercli  betrifft,  augelaugt  wnrden,  wellen  wir  sy  gegcn  Inén  vnd  men- 
niglicli  aller  sprucli  vnd  l'urderung  entheben,  vud  In  albeg  schadlus 
lialten. 

Wir  wellen  aucli  mit  vnu^jer  íruntUchen  lieben  schwester  Prawen 
Maria,  zu  Huugern  vud  Belieni  kunigiu  wittil)  hanndlung  pflegen,  das 
Inén  ír  lieb  Ire  yeczt  iuliabeude  walde  an  der  Gran  vnd  derselben  orten, 
au  Irer  lieb  vndertauen  Trrung,  zu  gedacbtem  khupt'er  Perckliwerch  aus- 
zeigen  vnd  vulgen  lassen  ;  dieselben  und  annder  walder  sollen  auch  die 
Fugger  mit  gueter  ordnung  liulczen  vnd  abkolen,  was  auch  yeczt  fur 
Juug  holcz  vorliannden,  so  zu  deu  Hutliwerchen  geliort,  vnd  zu  den 
klioleu  nit  nuczliclien  zu  gebrauchen  ,  vud  zum  Rösten  zu  briugen,  nit 
gelegen,  sol  durch  die  Fugger  mitler  Zeit,  souil  moglich,  gcliayt,  vnd 
khainswegs  mit  Vnordnung  verwuest  werden ;  auch  das  anndern  zu 
thun  nit  gestatten. 

Es  soU  Ineu  auch  aus  alleu  vmbligendeu  Fleckhen  vnd  gegenteu, 
furnemblich  aus  Zips,  Lipta,  Turtz,  dem  stuel  Altensol,  vnd  anndern 
orten  aus  Huugern  allé  profanndt  vud  notturft"t  des  Perckliwerch  vnd 
kliupferhanndls  vnib  geliuerliche  beczalluug  ;  frey  vuuerhindert  zuzefue- 
ren  vergundt  vnd  zugelassen  werden,  auch  Wir  als  Regierender  Herr 
vnd  Kunig  fur  vns  selbs  vnd  vnser  vnderthaneu  darob  seiu,  das  sy  die 
Fugger  vnd  die  íren  in  Verfuerung  des  kupfers  mit  vngewendlicheu 
dreissigisten,  menten  vnd  zellen  nit  beschwerdt,  sondern  bey  yetziger 
mass  vnd  bezallung  erhalten,  daruber  nit  betranngt  oder  gesteigert,  noch 
newe  dreissigste,  meuth  vnd  zoll  aufgericht  werden  ;  wo  das  aber  durch 
vnsere  vnderthanen  beschehe.  so  sollen  vnd  wollen  wir  die  alsspald  mit 
allén  Erust  abschaffen,  vnd  wu  sy  derselben  nit  absteen,  gegen  Inén  mit 
ernstlicher  tatlicher  Straf  verfaren  vnd  verfuegen.  damit  sy  solher  uewe- 
rungen  absteen,  alsó  das  die  Fugger  dise  vnyerer  geuedigi.steu  einsehung 
spuren  vnd  entpfinden  sulién. 

Mann  auch  vnd  als  oíft  den  Fuggern  gelegen,  noth  vnd  nucz  seiu 
Avirdet,  deu  Perg  zu  beschawen  vnd  zu  befaren,  das  soll  yederzeit  mit 
vorwissen  vud  in  beyseiu  vnsers  Perckhmaisters,  vud  sonnderlich  auf 
negsteu  monat  Április,  als  zu  aussgang  der  vorigen  funfzehen  Jarigen 
Arrendatiüu,  auch  nachmals  zu  Endt  diser  funf  oder  uachuolgenden  vier 
Jarigen  Location  beschehen,  dartzue  auch  die  Fugger  yederzeit  von  deu 
Erbern  Perckhstetteu  in  crafft  aines  offenen  beuelchs,  so  wir  inén  hieru- 
hov  iu  sonnders  verfertigen  habén  lassen,  geschworne  vnd  verstendige 
Perckhleut  auff  Ireu  cossten  beschreiben,  die  den  Perg  sambt  vnsern 
Perckhmaister  befaren,  besichtigen,   vnd  wie  der  allenthalbeu   befunden 


44(i  WENZKL  GUSZTÁV. 

in  ív  aller  gegemvurtigkliait  aigentlich  bcschreibeu.  Entgogen  suli  viis 
aucli  benorsteen,  zu  vnnser  notli  vud  gelegenhait  soUicli  vnnser  Perckli- 
■\verch  auff  vnsern  costen,  im  beysein  áev  Fugger  verwalter  vnd  diener 
aucb  befaren  vnd  besiclüJgen  zu  lasscn  ;  darau  wit  durch  die  Fuggev 
Idiaineswp.gs  vcrbindert  werden  sollen.  Vnd  welcbem  tail  solclier  be- 
schaw  vud  befarung  von  nöteu  vnd  begert  virdet,  die  soU  deniselben  durcli 
bemelteu  vuusevn  Perckbniaister  vndter  desselbon  vc-vferttiguug  gégében 
werdon.  Docli  das  sulcbe  beschaw  vnd  befarungen  gleichermassen  in  der 
iStat  puecher  zu  khunfftiger  gedechtnuss  eingeschriben  werden. 

l-'o  verr  auch  die  Fuggev  die  alteu  huthen  mit  Rat  vnsevs  Pevckb- 
niaistevs,  vnd  andevcv  aus  noth  verseczen,  vnd  andevev  Ortten  new  auf- 
richteu  vnd  pawen  Avuvdeu  ;  So  wollen  wir  Inén  zu  aussgang  der  evsten 
funf,  odev  dev  nacbuolgeudeu  viev  Jahv,  odev  wenn  sy  des  hanndls  ab- 
tretteu,  dieselben  hutteu.  sambt  Reclien,  Archun,  Clauseu,  Leuden  vnd 
Riswercheu  ,  wie  die  auf  dieselb  zeit  betbeurt  vnd  gescháczt  werdeu, 
Bach  zimbliclien  Dingen  mit  pavem  gélt  erstatten  vnd  beczaleu. 

Vilgenannte  Fugger  sulién  vnd  mugen  auch  auf  den  beruerten 
Perg-,  Schmelcz-,  Holcz-  vnd  Hutlnverchen  mit  Ireu  Ambtleuten,  Die- 
nern  vnd  Arbeitevn  Ordnungen  fuvnemeu,  die  seczen  vnd  entseczen, 
Inén  belonungeu,  besulduugen  vnd  beczaliungeu  íves  gefallens,  Avie  Ineu 
das  fuegt,  vnd  sy  bisshevo  bey  dlesem  Pevckhwevch  gepflogen,  bestim- 
ben  vnd  ordneu.  Die  auch  Inén  den  Fiiggern  allain  verpflicht,  gelobt 
vnd  geschworen  seiu  sollen.  Doch  das  in  disem  Artickhl  des  perckhmais- 
ters  gegebnen  ovdnung  vnd  Instruction,  hieuur  gémeit,  gelebt  vud  dar- 
innen  nicht  zuwider  gehanndelt  wevde. 

Zuesagen  vnd  geveden  hievauf  fuv  vns,  vnsere  Évben  vnd  nach- 
khomen,  vud  lusondevheit  vnnsev  fvuutliche  liebe  Gemehl  frawen  Anna, 
Eomische  auch  zu  Hungern  vnd  Behem  etc.  Kunigiu  ;  vnd  wolgedachte 
vnnser  liebe  scbwester,  auch  den  Evczbischouen  zu  Gv;in,  vnd  menigclich 
vilgenannten  Fuggevu  vnd  íven  Évben  disen  Vevtvag,  Location,  vmd  hin- 
lass  in  alleu  vud  yedeu  obbemelten  Avtickhln,  waar.  stet  vnd  vest  zu 
haltén  vud  volzieheu  ;  sie  auch  gegeu  wolgedachten  vnser  fruutlichen 
liebeu  Gemahl,  Scliwester,  vnd  Erczbischouen  zu  Grau,  auch  sonst  aller- 
menigclich  Aver  zu  disem  Perckhwerch  vud  khupferhauudl,  Vvbar  vud 
anderes  sacheu  halben,  nichts  aussgeuomeu.  Ansprach,  Vorderung.  Eecht 
vnd  Geiechtigkhait  zvi  habén  vermainten,  in  Eechteu  zu  vertreten,  ver- 
sprechen,  eutheben  vnd  iu  albeg  schadlos  zn  haltén,  Getrewlich  vnd 
allé  gewerde  hieviun  aussgeslossen.  Mit  Vvkhuudt  diez  bvieífs,  besigelt 
mit  vusevem  kuniglichen  auhanngenden  Insigl.  Gebén  Newstat  den 
achtzehennden  tag  Febvuavü  anno  etc.  in  XLI. 

(A  közös  pénzügyi  minisztevium   bécsi  levéltárábau   őrzött  u.  u.  magyar 
emlékkönyvek,  vagyis  »Ungarische  Gedenkbücher«  II.  kötetébűi  9.  sk.  11.) 


OKMAnYÍ    FÜfUÍKLl'CK.  441 


A  jekii  iimiikiíbíin  először  közzé  telt  (ikniányok  kiir  szerinti 

jegyzéke. 

Lap 

1.  1327.  Róbert  Károly  király  Gölniczbánya 
várost  Selmeczbánya  város  jogában  részesiti.       .     .         .324 

2.  1337.  Róbert  Károly  király  aranymosási  és 
bányamivelési  jogosítványt  adományoz  több  uyitra- 
raegyei  birtokosnak 318 

3.  1339.  Róbert  Károly  király  bányajogosit- 
ványt  adományoz  Szent  Györgyi  és  Bazini  Sebes  és 

Péter  testvéreknek 319 

4.  1339.  Tamás  erdélyi  vajda  és  királyi  tárnok- 
mesteri birónak  Ítélete  a  Szent  Györgyiek  sombegyi 
kobója  tárgyában.  323 

5.  1341.  Róbert  Károly  királynak  Telkibánya 
bánya  telepitvényét  tárgyazó  szabályozása.       .     .     .         346 

6.  1344.  I.  Lajos  király  atyja  Károly  király 
1341 -ki  szabályozó  intézkedéseinek  alapján  Telki- 
bányát királyi  bányavárossá    teszi 349 

7.  1345.  Lörincz  királyi  tárnokmester  Ítélete 
Csanadin  esztergami  érsek  és  Bebek  Domokos  fiai 
s  Szomolnok  bányaváros  közt,  az  ezen  város  terüle- 
tén keletkezett  Lassiipatak  bányatelep  tárgyában.     .         336 

8.  1346.  A  szepesi  káptalannak  kiadványa,  mely 
szerint  Lajos  király  parancsára  vizsgálatot  tartván, 
jelentést  tesz,  melyben  Ijassupatakról  mint  bánya- 
városról  megemlékszik 339 

9.  1364.  I.  Lajos  király  l)ányaprivilegiuma  a 

jászói  prépost  számára 345 

10.  1368.  I.  Lajos  király  privilegiális  formában 
erősiti  meg  atyja  Károly  királynak  1339-ki  bánya- 
privilegiumát  a  Szent  Györgyi  és  Bazini  grófok  szá- 
mára          321 

11.  1370.  Az  egri  káptalan  kiadványa  a  Cset- 
neki  család  bányajogosítványának  gyakorlása  tár- 
gyában          373 

12.  1383.  Az  újbányái  »Reissenscliuh«  nevű 
altárnának  szabályozási  és  adományozási   okmánya.         290 

13.  1385.  A  régibb  körmöczbáuyai  altárnának 
szabályozási  és  adományozási  okmánya 272 


448  WENZKL    GUSZTÁV. 

Lap 

14.  1386.  és  1387.  A  régi  selmeczi  bányajog 
gyakorlati  alkalmaztatását  tárgyazó  ítéletek.         .     .         2  67 

15.  1393.  Zsigmond  király  bányajogositváiiyo- 
kat  adományoz  Maróthí  János  mesternek  Paalelesz 

nevű  jószágára  nézve   Orodmegyében 431 

16.  1397.  Zsigmond  király  Bányapatak  vagyis 
TTjvágás  nevű  bányatelep  birtokát  a  Csicsvai  vár  tar- 
tozékain   erösiti    meg    Rozgouyi    László,    Simon    és 

Péter  számára 396 

17.  1397.  Zsigmond  királynak  szabályrendelete 

az  erdélyi  sókamarák  számára 436 

18.  1400.  körül.  A  régi  gölniczbányai  bányajog 
feljegyzése 326 

19.  1400.  körül.  A  régi  gölniczbányai  bányajog 
szerint  különösen  a  bányamester  utasítása,  egyszers- 
mind a  Gölluíczbányálioz  tartozó  egyéb  bányaváro- 
sok és  bányahelységek  használatául.         328 

20.  1407.  Zsigmond  király  a  Eozgonyi  család- 
nak bányajogositványokat  adományoz.         ....         395 

31.  1408.  A  jászói  konventnek  bizonyságlevele, 
hogy  a  Pelsöczi  Bebek  és  a  Csetneki  családok  tagjai 
az  őket  Dol)sinán  illető  bányajogositváuyok  gyakor- 
lása   tárgyában    egyezkedtek 375 

22.  1408.  A  szepesi  káptalannak  bizonyság- 
levele, hogy  Csetneki  Zsigmond,  Miklós,  János  és 
László  óvás  mellett  a  Bebekeket  Dobsinán  bánya- 
jogositványok  gyakorlásától  eltiltották 378 

23.  1414.  Brancha  Barnabás,  az  esztergami 
érsekség  jövedelmei  kormányzójának  báuyarendtar- 

tása  Rozsnyó  érseki  bányaváros  számára      ....         351 

24.  1416.  A  szepesi  káptalan  hiteles  kiadványa 

Igló  bányaváros  erdőrendezése  iránt 357 

25.  1418.  Zsigmond  király  parancsa,  mely ly el 
Rozsnyó  bányaváros  régi  jogai  és  szabadságainak 
fentartását  biztosítja.         353 

2G.  1424.  Zsigmond  király  parancsa,  melylyel 
►Szomolnokbánya  bányaváros,  s  az  ahhoz  tartozó  bá- 
nyatelepek jogai  és  szabadságainak  fentartását  bizto- 
sítja      83 


27. 


1430.    A   jászói  konvent  bizonyságlevele. 


hogy  (  setneki  László,  György  és  Endre  óvás  mellett 
a  Bebekeket  Dobsinán  bármi  birtoklási  és  bányajogo- 
sitvány  gyakorlásától  eltiltották 378 


OKMÁNYI  fü(uíelí;k.  449 

Lap 

28.  1435.  Zsigmond  király  megerősiti  Göluicz- 
búnya  bányaváros  jogait  és  szabadságait 331 

29.  1437.  Zsigmond  király  Szomolnokbáiiya 
bányavárost  külíiuös  pártfogásába  veszi 84 

30.  1437  Zsigmond  királynak  parancsa  a  göl- 
niczi  várnagy  és  Göluiczbánya  bányaváros  községéliez 

az  ottani  erdőségek  használása  iránt 332 

31.  1437.  Zsigmond  király  a  felső-magyaror- 
szági bányavidéket  elzálogosítja  Kliber  Eberhard 
bambergi  polgárnak 359 

33.  1439.  Albert  királynak  törvénykezési  véd- 
levele Eudabánya  polgárai  és  bányászai  számára.     .  344 

33.  1439.  i^lbert  király  parancsa  Torna  várá- 
nak tisztjeihez,  hogy  Szomolnok  bányavárost  és  ])á- 
nyászatát  ne  háborgassák 333 

34.  1439.  A  j aszói  konventnek  jelentése  Albert 
királyhoz  ezen  parancs  foganatosítása  iránt.     .     .     .         335 

35.  1443.  Beszterczebánya  bányaváros  tanácsá- 
nak bizonyságlevele,  hogy  Jnng  István  ottani  bánya- 
polgár városi  és  báuyabirtokát  átengedte  mostohafiá- 
nak Bergeni  Egyednek 56 

36.  1446.  Hnnyadi  János  Szörényi  bánnak 
intézkedése  Krafft  Jakab  nagybányai  bányapolgár- 
nak öröksége  tárgyában 400 

37.  1447.  Hunyadi  János  országos  kormányzó- 
nak Telkil)ánya  várost  és  bányászatát  tárgyazó  ado- 
mánya Rozgonyi  Lőrincz,  János,  Eénald  és  Osvald 
testvérek  számára 350 

38.  1447.  Az  országos  rendek  megerősitik  Söl- 
meczbánya  régi  jogait  és  szabadságait 37 

39.  1449.  Szomolnokbánya  bányaváros  tanácsá- 
nak bizonyságlevele,  hogy  Kistner  János  Stoss  bánya- 
helységben fekvő  birtokát  a  Steinban,  Szepesmegyé- 

ben  lévő  monostornak  átengedte.         83 

40.  1454.  Hunyadi  János  beszterczei  gróf  leve- 
le Körmöcz,  Selmecz  és  a  többi  alsó-magyarországi 
bányavároshoz,  melylyel  egy  nagybányai  tárnára 
vonatkozólag  az  altárnák  szokásos  jogai  iránt  Nagy- 
Báuya  várost  felvilágosíttatni  kéri, 401 

41.  1455.  Jung  István  beszterczebányai  bánya- 
polgár Szent  Miklósi  Pongrácz  nővérétől  özvegy 
Jandai  Anastaziától  400  aranyforintot  kölcsönözvén, 
ezeknek  fejében  neki  beszterczebányai  városi  és  bánya- 
birtokának egy  részét  zálogosítja  el 57 

MAGYARORSZÁG   BÁNYÁSZATÁNAK   KRITIK.   TÖRT.  29 


4.'>()  WENZKL    GUSZTÁV. 

Lap 

•43.  1455.  Hunyadi  János  beszterczei  gróf  meg- 
erősíti Felsőbányának  régi  jogait  és  szabadságait,  s  a 
kapnikl)ányai  bányászatra  nézve  az  ottani  bányapol- 
gárokat különös  jogokkal  és  engedélyekkel  ruházza 
föl ' 424 

43.  1456.  J  ung  István  beszterczebányai  bánya- 
polgárnak kötelezvénye,  melyhez  képest  birtokának 
azon  részét,  mely  Körmöczbányán  lakó  Wilhelmovitz 
Sztankónak  300  aranyforintért  volt  elzálogosítva,  és 
melyet  Beszterczebánya  város  községe  kiváltott,  mi- 
után Jung  Miklós  és  Bergeni  Egyed  ez  összeget  le- 
tették, ezekre  ruházza  át 57 

44.  1457.  A  beszterczebányai  tanácsnak  bizony- 
ságlevele, hogy  a  zálogösszeg  lehzetése  után  a  birtok 
ezeknek  át  is  adatott.         57 

45.  1458.  Jung  István  adósságai  fejében  összes 
vagyonának  használását  és  kezelését  ruházza  át  fiaira 
Bergeni  Egyed  és  Jung  Miklósra 58 

46.  1464.  Mátyás  király  Wilagosvár  várát 
Zarándmegyében  tartozékaival  együtt  s  ezek  közt 
névszerint  Körösl)ányát  és  bányáit  is  a  Báthory  csa- 
ládnak adományozza.         433 

47.  1465.  Mátyás  király  privilegiális  formában 
erősiti  meg  atyja  Hunyadi  János  1455-ki  engedélyét 
Felsőbánya  és  bányapolgárai  számára 424 

48.  1465.  A  turóczi  konvent  bizonyságlevele, 
hogy  a  Jung  családnak  több  tagja  óvást  tett  azon. 
eladás  ellen,  melylyel  Jung  István  beszterczebányai 
városi  és  bányabirtokát  Ernust  János  és  Mülstein 

Vid  budai  polgárokra  átruházta 59 

49.  1466.  Mátyás  király  Bélabánya  bányavárost 
egyházi  tekintetben  függetlenné  teszi Selmeczbányától.  42 

50.  1466.  Országh  Mihály  nádor  vizsgálati 
parancsa  (J-ömörmegye  hatóságához  a  Bebekek  által 
Dobsinán  és  bányászatán  elkövetett  hatalmaskodások 
tárgyában 379 

51.  1466.  Az  esztergami  káptalannak  bizony- 
ságlevele, hogy  Jung  István  beszterczebányai  városi 
és  bányal)irtokát  Laki  Thuz  János  királyi  udvarmes- 
ternek és  Ernust  János  budai  polgárnak  eladta.         .         163 

52.  1470.  Mátyás  királynak  vizsgálati  parancsa 
az  egri  káptalanhoz  a  Zápolyai  Imre  szepesi  gróf  és 
Bebek  György  meghagyásából  Dobsinán  és  bányá- 
szatán elkövetett  hatalmaskodások  tárgyában.       .     .         380 


OKMÁNVI   FÍJ(UiELKlv.  451 

Lnp 

53.  1-1;74.  Mátyás  király  a  Csetneki  család  bá- 
uyajogositványait  megújítja  és  megerűsiti.         ...         373 

54.  1474.  Mátyás  király  a  Sóvári  Soós  család 
számára  a  Sóvári  sóbányászatra  uézve  megújítja  és 
megerősíti  a  IV.  László  és  llobert  Károly  királyok- 
tól nyert  jogosítványokat 179 

55.  1475.  tíömörmegye  hatósága  jelentést  tesz 
a  Mátyás  király  parancsára  a  Bebek  György  által 
Dobsínán  és  annak  bányászatán  elkövetett  batalmas- 
kodások  tárgyában  véghezvitt  vizsgálatról.        .     .     .         381 

56.  1476.  Mátyás  király  törvénykezési  intézke- 
dései, a  Drágffy  Miklós  és  Bertalan  mint  Kővár  vára 
birtokosai  által  a  nagybányai  bányászathoz  tartozó 
erdőségekben  elkövetett  háboritások  tárgyában.     .     .         402 

57.  1476.  A  budai  káptalannak  jelentése  a 
Mátyás  király  parancsára  a  Dobsína  környékén  mívelt 
bányák  vidékén  véghez  vitt  határjárás  tárgyában.     .         384 

58.  1476.  Mátyás  király  személynökí  ítélete 
Csetneki  János  és  Bebek  György  közt  a  dobsinai 
bányák  iránti  egyenetlenségek  tárgyában 386 

50.  1479.  Báthori  István  országbírónak  Ítélete 
a  Drágffy  Miklós  és  Bertalan,  s  Nagy-bánya  bányavá- 
ros közt,  a  nagybányai  bányászathoz  tartozó  erdősé- 
gek tárgyában 408 

60.  1479.  Mátyás  király  Budai  Dénes  és  Thor- 
dai  Endre  ítélőmestereket  megbízza  azzal,  hogy  a 
Zápolyai  Imre  szepesi  gróf  és  Csetneki  János  közt  a 
dobsinai  bányák  tárgyában  fennforgó  egyenetlensége- 
ket intézzék  el 374 

61.  1481.  Mátyás  király  szabályrendelete,  hogy 
Selmeczbányán  az  italmérési  jog  a  bányamívelés  ér- 
dekében mikép  gyakoroltassék 37 

62.  1484.  Mátyás  király  megújítja  rendeletét, 
hogy  a  Zápolyai  Imre  s  Csetneki  László  és  János 
közt  a  dobsinai  bányák  körül  fenforgó  egyenetlensé- 
gek itéletmesterí  eljárás  utján  intéztessenek  el.     .     .         374 

63.  1487.  A  feső-magyarországi  bányavárosok, 
u.  m.  Gölníczbánya,  Szomolnokbánya,  Rudabánya, 
Jászó.  Telkíbánya,  Rozsnyóbánya  és  Igló  városok 
Kassán  tartott  gyűlésén  megállapított  bányastatutu- 

mok 361 

64.  1492.  Körmöczbánya  régi  bányajoga      .     .         275 

65.  1494.  Lichtenfeldi  Teugler  Mátyás  királyi 

29* 


452  WENZEL  GUSZTÁV. 

Lap 

bányafőnök    határozata    a   hét    felső-magyarországi 

bányaváros  jogi  állására  nézve 363 

06.  1498.  II.  Ulászló  királynak  munkaszabá- 
lyozó rendelete  a  máramarosi  sóbányászat  számára.    .         429 

67.  1498.  Rozsnyóbánya  régi  bányajogát  tár- 

gyazó  két  nevezetes  itélet 354 

68.  1513.  II.  Ulászló  király  megerősíti  Selmecz- 

bánya  régi  városi  és  bányajogát 268 

69.  1521.  II.  Lajos  király  intézkedése  a  Nagy- 
Bánya  város  és  Deák  Ferencz  ottani  kamarás  közti 
egyenetlenség  tárgyában 415 

70.  1523.  Goldamar  Endre  körösbányai  bánya- 
polgárnak 258  frtról  szóló  kötelezvénye 123 

71.  1525.  II.  Lajos  királynak  a  Gersei  Pethö 
család  bánya-jogositványait   tárgyazó  engedélylevele.         439 

72.  1525.  Karansebes  város  tanácsa  az  ottani 
aranymosás  iránt  intézkedik 434 

73.  1528.  I.  Ferdinánd  királynak  parancsa  gr. 
Zrinyi  Miklóshoz,  hogy  több  zágrábi  polgárnak,  kik 
az  ő  jószágain  bányákat  miveltek,  azonban  általa  jog- 
talanul háboríttattak  és  károsittattak,  elégtételt  nyújt- 
son          240 

74.  1534.  János  királynak  védlevele  a  Fuggerek 
számára 191 

75.  1534.  A  zágrábi  káptalannak  bizouyságle- 
vele,  hogy  özvegy  Zrinyi  Hona  grófné  egyszersmind 
kiskorú  gyermekei  nevében  a  Gwozdanszki  várának 
tartozékain  lévő  bányákat  Gruber  Lénárt  zamobori 
polgárnak  adta  haszonbérbe 241 

76.  1537.  A  régi  körmöczbányai  bányajog  tol- 
daléka              287 

77.  1541.  I.  Ferdinánd  királynak  a  besztercze- 
bányai  rézbányászatot  és  rézvállalatot  tárgyazó  ha- 
szonbérlési  szerződése  Fugger  Antallal  és  rokonaival.         440 

78.  1545.  Az  ujabb  körmöczbányai  altárnára 
vonatkozó  egyesség  Mária  özvegykirályné  és  Körmöcz- 

bánya  város  községe  közt 273 

79.  1550 — 1573.  Lassupatak  egykori  bányavá- 
ros enyésztére  és  végsorsára  vonatkozó  okmányok.     .         340 

80.  1554.  I.  Ferdinánd  király  inscribálj a  Liptó- 
Ujvár  (Hadek)  várát  Balassa  Jánosnak,  egyszers- 
mind az  ottani  bányákról  intézkedvén 317 

81.  1568.  Bizottsági  jelentés  a  boczai  bányászat 
állapotáról   Miksa  királyhoz 291 


OKMÁNYI   FÜGGELÉK.  453 

Lap 

S2.  1568.  Zápolyai  János  Zsigmond  erdélyi 
fejedelemnek  báuyaadomáuyozása  Szent  Györgyi 
Toroczkay    Mátyás    számára 434 

83.  1570—1589.  Felső-Bánya  bányastatutumai.         418 

84.  1574.  Gölniczbáuya  és  Szomolnokbáuya 
városoknak  folyamodása  Miksa  királyhoz,  melylyel 
jogaik  védelmét  és  feutartását  kérik.         363 

85.  1593.  Borsodmegye  hatóságának  kiadványa, 
mely  szerint  Rudabáuya  községe  a  Szendrői  vár  tar- 
tozékai közé  számíttatott 344 

86.  1615.  Bethlen  Gábor  fejedelemnek  bánya- 
rendtartása  Erdély  számára 435 

87.  1620.  Bethlen  Gábor  fejedelem  a  nagybá- 
nyai pénzverde  és  bányászat  gondviselését  az  ottani 
városi  hatóságra   bizza.         416 

88.  1637.  Buzini  Keglevics  Miklósnak  a  vas- 
termelésre vonatkozó  földesúri-hatalma  Tornai  ura- 
dalmában   398 

89.  1647.  III.  Ferdinánd  királynak  a  Budamér 
várának  tartozékain  gyakorolt  bányászatra  vonatkozó 
adományozása  Osztroghi  berezeg  Ulászló  Domokos 
számára 398 

90.  1655.  III.  Ferdinánd  király  megerősíti 
Selmeczbáuya  régi  városi  és  bányajogát 270 

91.  1666.  Torna  várának  uradalma  a  vasbányá- 
szatról intézkedik 399 

92.  1666.  I.  Lipót  király  bányaprivilegiuma 
Rákóczy  I.  Ferencz  herczeg  és  utódjai  számára     .     .         426 

93.  1669.  I.  Lipót  király  megújítja  és  megerő- 
síti ezen  privilégiumot 427 

94.  1669.  I.  Lipót  király  bányaprivilegiuma 
Krasznahorkai  Andrássy  Miklós  és  utódjai  számára.         393 

95.  1681.  I.  Lipót  király  országaiban  bánya-fő- 
igazgatónak gróf  Locarno  Antal  Kamiit  nevezi  ki.     .         244 


TÁRGYMUTATÓ. 

(A  számjegyek  a  lapokra  vonatkíjzuak.) 


A  b  r  u  h  á  u  y  a,  1 2ö.  255. 

A  1  s  ó  - 111  a  g  y  a  r  országi  b  á- 
nyavárosok62. 

Altárua  48.  52.  264.272.273. 
290.  401. 

Andrássy  Miklós    222.  393. 

Anjoui  kori  bányászat  29. 

Árpád  kori  bányászat  19. 

Ásványkincsei  Magyaror- 
szágnak 1. 

Bakabánya  39.  204. 

Balassa  János  250. 

Bánság  247. 

Bányaakadéniia  Selmeczen  261. 

Bányaigazgatás  247.  sk.  259. 

Bányajog  243.  252.  256. 

Bányamondák  8. 

Bányapataka  108.396. 

Bánya  szabadság  172. 

Bányászat  földesúri   24.  28. 

Bányászat  okszerű  4. 

Bányászat  történetelöt- 
ti   6. 

Bányászata  Mag3-arországnak 
2.  5.  22.  155. 

Bányászati  szellem   171. 

B  á  n  y  a  t  e  eh  n  i  k  a  151.264. 

Bányatelepek  25. 

Bányatör  vén  3' li  ozás  ujabb  256. 

Bányavárosok  25.  27. 

Bá  th  o  r  i  család    231. 

Bebek  ek   101.  336.  375. 

IV.  Béla  király  29.  75.  267. 

Bélabánya  41.  204. 

Bercsényi  Miklós    206. 

Be  reglimegyei    bányászat    118. 

Berzeviczy  család  106. 

Beszterczebánya  52.  204. 

Beszterczeb  anyai  rézbá- 
nyászat és  rézvállalat. 
168.  183.  200.  440. 

BethlenGáborl99.  226.  232. 
416.  435. 

Bocskay  István   199.232. 

Bocza  69.  163.  209.  291.  sk. 


veszprémi 


Bornemisza  Pál, 
püspök  114.  116. 

Borostyánkő    143. 

Boskoviczi  Kristóf  222. 

Bosznia   140. 

B  ö  h  e  i  in  Bernát   188.  sk. 

B  ö  r  z  s  ö  n  60. 

B  r  a  n  c  h  a  Barnabás  3.j  1 . 

Brankovics  György  111. 
113.  120. 

Breznóbánya  66. 

Corvin  US  János    1 64. 

C  s  á  k  y  gr.  család  220. 

Csauadiu,  esztergami  érsek 
336. 

Csetneky  család  101.  373.  sk. 

Csik  széki  bányászat    228. 

D  a  c  i  a  i  b  áu  y  á  s  z  a  t    11. 

Dalmátiai    bányászat  11. 

DeákFerencz  nagybányai  ka- 
marás 114.  415. 

D  eés    148. 

Detr  ekö   192. 

Divékvölgyiaranj-mosás 
és  bányám  ívelés  71. 

D  o  b  s  i  n  a   102.  220.  375.  sk. 

D  ó  ez  y  a  k  63. 

Dom  oszló   144. 

Drág  ffyak   114  402. 

Erdély   17.  124.  224.  435. 

Erdélyi  só  bányászat  148. 
436. 

E  r  n  u  s  t  C  s  á  k  t  o  r  n  y  a  i  család 
59.  163.  169. 

Esztergami  é r  s  e  k  68.  8 1 .  93. 

Fels  ö -Bánya   115.  234. 

Eelsö-bányai  bányasta- 
tu  t  umo  k  418. 

Fels  ö-m  a  g  y  a  r  o  r  s  z  á  g  i  bá- 
nyászat 98.  215.  359. 

Fels  ö-m  agyar  országi  bá- 
nyavárosok 75.  93.  362. 

Felső-magyarországi  b  á- 
V  ;i  r  o  s  o  k  b  á  u  y  a  j  o  g  a  98. 
361. 


TAUCY.MÜTAI-o. 


455 


I.  F  H  r  d  i  u  á  11  (l  kinlly  193.   2oO. 
317.  440. 

II.  F  e  V  d  i  n  II  u  d   király    232. 

III.  F  0  V  d  i  n  ii  u  d  király  233.  270. 
F  r  a  n  g  e  p  á  u  család  137. 
Fuggerek     60.    168.    1Ö3.   200. 

440. 
G  a  r  a  i  család  72. 
G  a  r  a  111  V  ö  1  g  y  i    b  ;t  n  y  á  s  z  a  t, 

17.   32. 
G  ölni  ez   75.sk    331.363. 
G  ö  1  u  i  c  z  i    régi     li  ;i  ii  y  a  j  o  g 

177.  217.  324.  sk. 
Görgey  család  Ü9. 
G  w  o  z  d  á  n  s  z  k  i      1  >  á  n  y  a  li  e  1  y- 

s  é  g  241. 
Havasalföld   142.   242. 
Hell  Máté  Korúéi    206. 
H  e  1 1  e  n  b  a  c  li     János     G  o  t- 

fr  i  d  206. 
Herberstein    b.    Felicián 

231. 
Ho  dr  ics  35.  199, 
Honfoglalás    17. 
Horvátország  és   Szlavo- 

n  i  a   136. 
Hunyadi  Jáuos  139.400.401.424. 
Hunyadi  család  113.  120. 
H  u  n  y  a  d  (Vajda)  vára  135. 
János  király  165.  191. 
Já  sz  ó  88.   345. 
J  á  s  z  ó  i  prépost  88.  sk. 
Jekelfalusi  család  99. 
Igló   97.  219.  357. 
II.  József  247. 
II.  J  ó  z  s  e  f  altárna   264. 
Jung  bánya  polgári    család 

56.  sk. 
Kalocsai  érsek  100. 
Kanisai      Jáuos     esztergami 

érsek  94. 
Kapnikbánya   109.116.234. 
K  a  r  á  n  s  e  b  6  s  124.  433. 
Kari  beszterczebányai  bányapol- 
gár 55. 
I.  Károly  király  29.  76. 
Királynék  bányajoga  161. 
Kohászat  260. 
Kolos  148. 

K  ö  r  m  ö  c  z  b  á  n  y  a  93.  202. 
Körmöczbánya    régi   bánya- 
joga 176.  275.  sk. 
Körmöczbáuyai       felvilágo- 

sitó  szabályok  197. 
Körösbáuya  120.  121.  431.  sk. 
Köszónbány  ászát  263. 
Kövesd  123.' 


Krafft  János  nagybányai  bá- 
nyapolgár 400. 

K  u  t  n  a  b  á  n  y  a  (Kuttenberg) 
csehországi  bányaváros  153. 

I.  L  aj  o  s  király  77.  1 10. 

II.  Lajos  király  116.  164. 
L  a  s  s  u  p  a  t  a  k  81.  336.  sk. 
L  ib  e  t  b  áu  y  a  61.  204. 

I.  L  i  p  ó  t  király  210.  393. 

L  i  p  t  ó  111  e  g  y  e  i  bányászat 
210. 

Liptó-Ujvár  (Hradek)  210.  317. 

Lisibona  Gergely  227.    231. 

Lóca  rnoAntalKa  mii,  244. 

M  á  r  a  m  a  r  o  s  i  f  é  m  b  á  n  y  á- 
sza  t   117.  236. 

M  á  r  a  m  a  r  o  s  i  s  ó  b  á  n  3'  á  s  z  a  t 
146.  237. 

Mária  özvegykirályné 
182.  188.  200.  201. 

Mária  Terézia  k  i  r  ;i  1  y  u  é 
VOQ.  247. 

M  a  r  i  a  s  s  y  család  9  9 . 

Maróthi  család  56.  431. 

Mátrai  bányászat   108. 

Mátyás  király  111. 

Miksa   király  196.  363. 

Miksai  b  á  n  y  a  r  e  u  d  t  a  r  t  á  s 
196.  sk. 

Moldva  142. 

Nagyág  134. 

Nagy  Bánya  109.  110.  229.  sk. 
400  sk. 

Német  v  i  t  é  z  r  e  n  d  bányajo- 
gosítványa 134. 

Neme  t-P  róna  71. 

N  y  i  t  r  a  ra  e  g  y  e  i  bányászat  7 1 . 
318. 

Of  f  en  bánya   129. 

Óhegy  53.  6!. 

Osztrogi  hg.  család  bányajogo- 
sítványa 222.  398. 

Pálffy  Miki  ós. 193. 

Panko  ta  121. 

Pannóniai  bányászat  9. 

Pécsi  püspök  74. 

Pethö  Gersei  család  137.  439. 

Potter  Izsák  208. 

Quadok  bányászata  13. 

E  a  d  n  a  (v.  Kodua)  132.  225. 

I.  Eákóczy  György  199. 

II.  Eákóczy  Ferencz  199. 
204. 

Eákóczy  hg.    család    222.    232. 

426.  sk. 
Eéz  b  ány  a   119.  238. 
E  i  m  a  b  á  n  y  a   100, 


450 


TÁRGYMUTATÓ. 


11  o  z  g  o  11  y  i  csillád  107.  H50.  395. 

;;96. 

R  o  z  s  n  y  ó  1)  á  u  y  a  V  il  r  o  s    93. 

353. 
R  0  z  s  n  y  ü  b  il  11  y  il  i       b  á  u  j'  a- 

r  e  n  d  t  a  I*  t  á  s  354. 
Rudabánya  87.  218.  344. 
Rudafalva  121. 
Rudnik    139. 
S  c  h  w  a  m  g  r  e  1 1  (Schweingrátl) 

55.  1. 
Selmeczbiinya    16.    33.    203. 
S  e  1  lu  e  c  z  b  á  n  y  a  i       b  ii  n  y  a- 

.akadémia  261. 
S  e  1  m  e  «  z  b  il  u  y  a  i    végi    bá- 
nyajog  174.  267.  sk. 
S  e  1  m  e  c  z  b  á  n  y  a  i      f  e  l  v  i  1  á- 

gositó  szabályok   197. 
Sóban  3' ászát  145. 
Soós    család   106.  222. 
Sóvár  146.  179.  223. 
Szék   148, 
Szélakna  203. 
Szent-Györgyi  gr.  család  bá- 

nyixjogositviinya  70.  222.  319.  sk. 
Szent  Iványi   család  212. 
Szépbánya  107. 
Szepes  in  egyeibányászat 

99. 
Szerbia  138.  242. 
Szomolno  kbáuya79.333.  363. 
Tamás  erdélyi  vajda    323. 
T  a  V  o  n  a  t  L  a  j  o  s  A  1  b  e  r  t  206. 


T  e  1  k  i  b  á  n  y  a  90.    2 1 7.    346.  sk, 
T  e  n  g  1  f!  r  M  á  t  y  á  s  Liclitfnfeld 

863 
Thur  zó  Elek  188. 
T  h  u  r  z  ó  J  á  n  o  s   165. 
T  h  n  r  z  ó  c  s  a  1  á  d    1 65.  sk. 
Törd  a    149. 
Torna   vára  333.  398. 
T  or  ocz  k  ó    131.  226. 
Toroczkay  Mátyás  226. 
Újbánya  50.201.204.208.290. 
IL  U  1  á  s  z  1  ó  király  165.  1  74.  208. 
U  r  V  ö  1  g  y   53.  60. 
Váradi  püspök   119. 
Vasbányászat  143.  262. 
Vesselényi  Terencz  199. 
Vör  ösk  (5   192. 
Vöröspatak   I  26. 
Vörösvágás   107.  899. 
W  e  r  b  ő  c  z  i  István   170. 
Wer  nher  Gy  ör  gy    114.    116. 
AVogen  226.  233. 
Zalathnabányal28. 
Z  am  o  b  o  r   137. 
Z  á  p  o  1  y  ai  J  á  n  o  s  Z  s  i  g  m  o  n  d 

226.   434. 
Zápolyai  Imre   374.  380. 
Zaránd      megyei     bányászat 

239. 
Zriny  i  család  137.  210. 
Zsigmond  király  30.   33 1 .  353. 

359. 


TN     Wenzel,  Gusztáv 
65        Magyarország...  története 
.5 

W^5 


Engin. 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS  POCKET 

UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 


w 


■-*;'í^'í^^v 


>^ 


w 


7.-/^-